2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort Expressz-nek vannak rendhagyó indulási időpontjai is, amióta bevezették az egyetemi szekciót. A felnőttektől már nem várható el, hogy csak szeptember elsején, vagy június harmincadikán közelkedjenek az iskola és az otthonuk vagy éppen London között ingázva. Egy fülledt nyári éjszakához érkezett történetünk, amikor is a 9 és ¾-ik vágányról 23 óra 59 perckor indul járat. Hogy maroknyi hőseink miért éppen ezt az időpontot választották? Mindenkinek meglehet rá az oka, így jött ki a lépés a programjukat illetően. Ráadásul az időpont extrém volta miatt nem is tömött a vonat, minden fülkében van legalább egy szabad hely, na és persze megvan az az egzotikus hangulata a dolognak, hogy éjszaka, sötétben vonatozik az ember. Még Nox is kiér a peronra, megtalálja a helyét. Ugyan ő nem roxfortos diák, ám már többször is járt az iskolában, s most is megvan rá az oka, hogy mit keressen a vonaton, amely időben el is indul. Kalauz ezúttal nincsen, sem pedig büfés boszorkány, ám egymással beszélgethetnek, amíg ki-ki megtalálja a helyét. A szünidő már régen tombol, nyár közepét írunk, Gina otthona a Roxfort maradt, hiszen az iskola az egyetemisták miatt nyárra sem zár be, maradhatott is a saját hálókörletében a Griffendél toronyban. A legtöbben már ismerik egymást minimum arcról, de aki még nem, hát itt az alkalom, hogy most ez változzon. A vonat halkan zakatolva süvít bele az éjszakába, egyenlőre minden üzemszerűen működik.
//Határidő: június 28 csütörtök, éjfél//
Szerző
Üzenet
Harry.Potter.
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-06-24, 09:51
Öltöny és nyakkendő. Öltöny és nyakkendő, mert nem volt annyi eszem, mint Shannanak, hogy átöltözzek azután a rettenetesen unalmas és haszontalan rendezvény után, amire elmentünk. Amikor megkaptam a meghívót (meghívót!) tudtam, hogy neki is jutott egy, úgyhogy felvetettem, hogy mehetnénk együtt, hátha nem akarok majd minden pillanatban egy Avada Kedavrát irányítani a mellkasom közepére. Ő tuti jobban szórakozott, mint én, habár az apja igazán kitett magáért, ami a beszélgetést illeti - életemben nem éreztem még, hogy huszonöt perc ennyire hosszú legyen, pedig a Mágiatörténet örökkévalóság minden egyes alkalommal. Visszapasszoltam Jake-nek a lányt, és igyekeztem nem gyertyatartóként funkcionálni a maradék időben, habár a láthatatlanná tévő köpenyemet jó lett volna előkapni ennek a kivitelezésére. A vonaton aztán nem bírtam tovább nézni a párost, akinek a sziluettje a kabinban olyan rettentően távol állt attól, amitén átélek nap mint nap, ami lehetne... ha Ginny nem lenne Ron húga. Kislisszantam a mosdóba. Mire végeztem, már valaki igen türelmetlennek tűnt, pedig nem gondoltam, hogy sokáig foglaltam volna a "helyet" Cody elől. - Romlott tökös derelye? - kérdeztem, inkább csak megjegyzésként, mivel ugye ebben a késői órában még a büfés boszorkány se fárad fel a vonatra. Visszamentem a kabinhoz, hogy arra legyek figyelmes, lehet, hogy másikat kell keresnem, úgy megnőtt a létszám. - Őőő... helló. - nyögtem elmésen, csak úgy mindenkinek, ahogy végigfutott a pillantásom az összeverődött bandán, majd megállapodott Lunán és a Hírverőn egy bizalmas és barátságos mosoly keretében. Na, vele szívesen átülnék egy másik kabinba, hiába kapok néha agybajt a sületlenségektől, amikkel traktál.
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-06-23, 21:58
Tükörország
Jómagam személyében rejtélyes nőalak ácsorog a vágány egyik ódon oszlopánál. Észrevétlen, ő mégis mindent lát: a közelgő estét, a szelíden füstölgő vonatot, az első, majd az utolsó (előtti) felszálló utast is figyelemmel kísérem. Csak mikor már meggyőződtem a kihalt terepről, szállok fel a már éppen induló vonatra. Földig érő, áttetsző fekete köpenyemet lágyan megragadja a szél, ahogy az első lépcsőfokra lépek. Csuklyám alól kibukik hófehér üstököm, ideje hát felszállni. A legelső kocsiban foglalok helyet, az első osztályon (mondhatni), lehetőleg mindenfajta emberi társaságtól elszeparálva magam. Jöttöm nem publikus, s még annyira sem szabályszerű, drága unokaöcsém elméjében kutakodva tudtam csak rálelni erre az eshetőségre, mint egyenes út a Roxfortba. Noha célom nem az iskola ódon falai közt bújik meg, hanem az azt övező sűrű Rengetegben, a birtokra való bejutás szempontjából ez tűnt a legideálisabb megoldásnak. És nem utolsó sorban a legkényelmesebbnek. Hátradőlök hát, kecsesen nyújtózkodva a vörös kárpiton élvezem az elhaló nappalt.
A hozzászólást Nox Djarum összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-06-24, 16:36-kor.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-06-23, 13:24
Bestiamesternek készülök ugyan, de hivatalosan még mindig vadász vagyok, ami egyet jelent azzal, hogy egyszerűen képtelen vagyok úgy végigülni egy tanévet a suliban, hogy ne szervezkedjek a veszélyesebb mágikus lények ellen. Most is pont ugyanez a helyzet, néhány levélváltás egy régi kollégámmal és ismerősömmel, egy füles, miszerint egy különösen veszélyes vámpír garázdálkodik Londontól nem messze, ennek pedig az az eredménye, hogy jómagam az éjfél előtt egy perccel induló, szokatlan időpontot választó Roxfort Expresszen találom magam, teljesen felpörgött állapotban. Hát igen, rég volt már, hogy vámpírok után rohangáljak tanév alatt, és talán ez az egyetlen olyan eset, hogy úgy hagyom itt az iskolát, hogy nem rágom magam folyton azon, vajon mit fog tenni Dane. Talán kezdenék bízni abban, hogy nem okoz bajt? Lehet. Sophia mindenesetre mellette van, és ugyan még mindig nem ismertem el magamban azt, hogy ők ketten talán romantikus kapcsolatban vannak, de azt biztosra veszem, hogy a lány jelenlétében Dane nem fog hülyeséget csinálni. - Bocsi – szólalok meg, vagyis leginkább ezt mormogom a bajszom alatt, miközben fellökök egy szőke csajszit, aki nekem talán alig ér a vállamig és a Hírverő néhány példányát szorongatja az ujjai között. Teljesen a gondolataimba merülve száguldottam végig a folyosón, amikor pedig megpillantottam Cody-t elsietni a másik irányba, úgy gondoltam, talán jó ötlet lenne néhány szót váltani vele a Londonban történtek után. Féltem a lövés után a szemébe nézni, ezért se látogattam meg a kórházban, de most talán itt az alkalom, hogy megtegyem és bocsánatot kérjek tőle. - Jól vagy? - segítem fel a lányt, ha esetleg elesett volna, majd magamban megállapítom, hogy sikerült a lehető legfurább emberi példányt kifognom a Földön. Luna Lovegood. Hallottam már róla ezt-azt, habár személyesen még nem volt alkalmam beszélgetni vele. Ismét Cody felé pillantok, aki addigre elfordult a wc-ék irányába. Oda azért talán mégse kellene követni, nem igaz? - A nevem Peter. Peter Greenwood – mutatkozom be Luna felé, majd bekukkantok a fülkébe is, végül széles mosolyra húzódik a szám, amikor megpillantok egy régi ismerőst: - Szia Shanna! Mi a helyzet? - vigyorgok immár fülig érő vigyorral, habár a körülmények, melyek között megismerkedtünk a lánnyal, nem éppen hétköznapiak. Pillantásom az ujjaira vándorol, melyek valaki máséba fonódnak, végül annak az illetőnek az arcán állapodnak meg. - Nahát, ő a barátod? - teszem fel kissé pofátlanul a kérdést, majd benn is termek a kabinban, miközben levágom magam egy szabad helyre. Csak nem fognak kitessékelni, nem igaz? Eszem ágában sincs ugyanis teljesen egyedül végigutazni a hátrelévő időt.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-06-22, 23:53
Egy újabb végtelen nap a Varjúban, újabb végtelen mennyiségű információ és inger. Egy igazi zúzós nap a pult mögött, amikor levegőt venni sincs sem időd sem lehetőséged. Mintha a vidámparkban versenyt űztél volna az összes pörgő-forgó gépezetekre való felülésben. Ma megkaptam a levelet is, tökéletes időzítéssel közvetlen munka előtt, miszerint megérkezett a Roxforti IV számú üvegházba a növény amit rendeltem Viviana professzor közvetítésével. Így Louis maradt a pultban zárásig... ami egyet jelent a hajnal néggyel vagy ki tudja mennyivel. Cserébe el tudtam érni az utolsó expresszt ami ma indult még. Csak a meló utáni fürdés mentett meg... Ritkán mondok ilyet, de ez a nap nagyon horror volt! A nyárra való tekintettel egy halásznadrág, egy kapucnis ujjatlan cipzáras mellény és elnyűtt tornyacipőm van rajtam. Egyetlen ezüst karkötő van csupán ékszer gyanánt a csuklómon. Egyetlen hátizsák van csak nálam, az is jelenleg a poggyásztartón pihen. Quinnel megbeszéltük, hogy találkozunk. Hálás vagyok, hogy velem tart. Shanna- val és Jakel ününk egy kabinban, sréhen szemben velük. Quinnek meséltem, hogy év elején melléjük osztottak. Nekem a kezemben egy könyv, történetesen A nyolcadik utas a halál · Alan Dean Foster-től. Sokadjára olvasom újra és még mindig nem tudtam megunni. Tartásom Quinn felé húz, a vállunk lazán össze ér és nekem ez tökéletesen elég kontakt jelenleg. Az agyam zsibog, szóval értékelem a vonat csöndjét és nyugalmát. Ekkor benyit Luna, én pedig felnézek a könyvből rá és Jake-hez hasonlóan én is jelzem igényemet az újságra. - Nekem is jöhet egy! - akármit is gondoljanak a Hírverőről, engem mindig meg tud mosolyogtatni. Közben válaszolok is. - Átmelózott nap, de legalább vár egy palánta a 4-es üvegházban.- foglalom össze röviden mit is keresek épp itt. Egy pillanattal később hogy Lunával lebizniszeltük az újságot, Gina hangja üti meg a fülemet és ki is hajolok Luna takarásából némiképp meglepett, de derűs képpel. - Csajszi! - bukik ki belőlem és fel is állok, hogy segítsek feltenni a poggyászát. Legalább valamire jó a villanypózna magasságom. Azonban hamar dobbantok is. Muszáj megmozgatnom magamat! - Jó a rucid. - jegyzem meg, lévén életemben nem láttam Ginát így, mint most. Quinnhez fordulok és egy laza mosollyal közlöm a nyilvánvalót. - Mindjárt jövök. - ezzel kioldalazok Luna és Gina között és irányba veszem a vonat sloziját. Az újságot természetesen nem viszem magammal. Tiszteletlenség lenne. Majd ha vissza tértem, fellapozom!
Hűűű! Zsúfolt egy nap volt a mai. Nem is tudnám honnan kezdeném, ha el kéne mesélnem. Először is reggel Mercutio eljött értem a Roxfortba. Hogy mit keresek ott a nyár közepén? Ezt magam sem értem pontosan. Legyen annyi elég, hogy úgy fest végre megszabadulhatok a múltam egyes nyomasztó részleteitől. Ha feledni nem is tudom. McGalagony elengedett mára Mercutioval! De kikötötte, hogy az esti utolsó vonaton rajta kell lennem! Mert ott fog várni a peronon, és ha nem szállok le, akkor jajj nekem! Szóval Mercutióval lesétáltunk a Roxmortsba. Onnan hopponáltunk az Abszol útra. Mármint Mercutio hopponált, én csak belé kapaszkodtam... és fú... hát nem tudom, hogy ezt meg akarom-e tanulni... vagy pusztán átélni újra. Oké praktikus, de elég... nem is tudom mi a jó szó rá. Aztán gyakorlatilag Mercutio végigrángatott az összes bolton. Egy csomó ruhát, meg új táskát, meg ilyesmiket vett nekem! Pedig én nem akartam, hogy ennyi sok pénzt költsön rám! Kicsit még mindig furán érzem magam ez miatt. Nem szoktam hozzá, hogy bárkitől kapjak... főleg ennyi mindent egy nap... ez nekem sok! Aztán bültünk enni egy étterembe. Klassz volt... majdnem mintha apával abban a tengerparti vendéglőben lettünk volna... csak nem volt se tengerpart, se... ő. Pedig kedvelte volna Mercutiot. Én ezt gondolom. Így könnyebb. Aztán viccből megjegyeztem, hogy kaphatok-e egy Tyto Albát? Én tényleg nem gondoltam komolyan. De mire észbe kaptam már egy kisállat kereskedésben voltunk, és... és... én megláttam őt!!! Hát nem cuki, és édes, és szeretni való?! Az eladó rá akart beszélni egy idősebb jobb fizikai állapotban lévő és drágább példányra, de Mercutio finom eleganciával hajtotta el a búsba. Nem is tudtam, hogy ilyen is tud lenni. Tudom, ő még kicsi, és sokat kell gondoskodni róla, hogy megerősödjön, és megtanuljon repülni, meg minden. De ő az enyém. Majd én megtanítom mindenre, amire kell. Nem hagyhattam ott magányosan elpusztulni. Egyszerűen nem! Velem már jó lesz neki. Aztán színházba is mentünk este! Mercutió is játszott a darabban! Nagyon élveztem! És körbe vezetett a színházba! Ott is, ahova a vendégek nem mehetnek! Csoda klassz volt! Sajnos túl hamar ért véget a móka. Mert a vonat ugye nem vár! És tudjuk jól, hogy nem jó McGalagonynál kihúzni azt a bizonyos gyufát! Még a szünidőben sem! Szóval Mercutio kikisért a vonathoz, és felrakott rá. Azért a csomagjaimra nézve vetett egy aggódó pillantást, de mondtam, hogy megoldom. Meg szerintem miattam is aggódik. Csak ezúttal nem tudom miért. Nem eshet semmi bajom. Tényleg.
Szóval egy kicsi gyöngybagollyal, és több cuccal, mint amim az elmúlt 7 évben volt, indultam el helyet keresni egy szimpi fülkében. Találtam is egyet, amiben egy szőke lány álldogált valamilyen újsággal, meg mintha egy pár üldögélt volna. Vagyis onnan gondolom, hogy pár, hogy fogják egymás kezét. Általában egy üres fülkét keresnék, de valahogy egy ilyen őrült nap után most nem vágyom a magányra. Nem fura? -Sziasztok! Van egy szabad hely? - kérdezem, és amennyiben igenlő választ kapok, kissé esetlenül kezdem felpakolni a cuccaim a csomagtartó polcra. Kivéve a kicsi baglyom. Őt lent hagyom magam mellett. Lehet az úton végig a kezemben fogom majd, és pátyolgatom szegény kicsim! - Milyen újságod van? Kaphatok egyet kölcsön olvasni? Egyébként engem Ginának hívnak, és titeket? - fordulok végül barátságos, de kissé bizonytalan mosollyal a szőke lány felé. Sőt az utolsó kérdéssel valamiféle barátságos csevegést is próbálok kezdeményezni, ami tőlem hatalmas lépés a jellemfejlődésben! Ha ezt Sasha, és Cody látnák biztos nagyon büszkék lennének rám!
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
A hozzászólást Gina Accipiter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-06-27, 20:07-kor.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-06-22, 10:01
Ő a maga részéről nem fáradt, és egy cseppet sincs meglepve azon, hogy viszonylag könnyebb napja volt. Hiába jutott be az Auror parancsnokságra, hiába tanult ott tovább, és hiába gyakornok, dolgozik terepen, valamiért az ő családja és Griffinék még mindig nem jönnek ki elég jól. Várható is volt tehát, hogy a mai estére ő nem fog meghívást kapni. De ezzel nincs is semmi baj. Volt elég dolga, délelőtt még a családjánál volt, beugrott ebédre, hogy megbizonyosodjanak az állapota felől, majd délután tett egy kis kitérőt volt mentora felé, akivel meglepően könnyed délután töltött együtt. Márha egy kellemes másfél órát délutánnak lehet tekinteni, de Jake-nek minden esetre jól esett egy kicsit más dolgokról beszélni,a kutatásairól, bájitalokról, miután lefutották az elkerülhetetlen "hogy van a hivatása" köröket. Alapvetően nem bánja, hogy így alakult, és van aki erre is rákérdez, de jelenleg egészen boldognak és elégedettnek érzi magát. Persze azt azért nem átallt megjegyezni félig csípősen, pimaszul, hogy elég nagy fiú ahhoz, hogy ne figyeltessék, de valahol ez a gesztus is jól esett neki. Azt azonban maga sem tudja, mért nem jön álom a szemére, és miért ennyire friss a kései órához képest. A bál végére elment Griffét, és átkísérte a vonathoz, hogy megbeszélték. Nem hagyta volna, hogy egyedül lófráljon London utcáin ilyen későn, az nem illik. De azt egyből látta a lányon,hogy nagyon fáradt, így nem is kérdezgette, mi történt és mi volt,érezte rajta, hogy most nem akar mesélni. Amint felszálltak a vonatra és elhelyezkedtek, ő maga az ablakhoz ült, Griff meg kényelmesen neki dőlt,és ahogy most kinyújtja a kezét, azonnal mozdul, és finoman fonja össze ujjait kedvesével, miközben az éjszakai tájat nézi. Luna érkezésének egészen megörül, és kedves mosolyt küld felé. - A legjobbkor! Én elfogadnék egyet. Ez kölcsönös. Hogyhogy ilyen későn? - nem felel igazából a kérdésre, inkább visszakérdez, mert egy kissé meg van lepődve ő maga is, hogy ezen a járaton más diákkal is találkozik. Bár mindenkinek biztos megvan a maga oka.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-06-22, 08:24
Apa mostanában még a megszokottnál is ziláltabbnak tűnik. Nem is volt kérdés, hogy a nyarat vele töltöm, csak épp most mégis néhány napra meg kell szakítanom az együtt töltött időt. Megkért, hogy személyesen felügyeljem azt a kötegnyi újságot, amit Roxmortsba küldünk és ha már ott vagyok akkor beszéljek egy ismerősével, mert neki sajnos nincs ideje rá. Így hát tettem egy kis korutat akkor már Londonban is az Abszol úton és kissé elment az idő mire észbe kaptam. A város éjszakai fényei annyira csodálatosak! Sétáltam, igen sokat mire rájöttem, hogy a vonat a végén még itt hagy, pedig ez a mai legutolsó járat, amire még felkerülhetek, másnap pedig csak reggel indul egy, ami azért már soká lenne, hiszen nincs londoni szállásom. Ezért vagyok a vonaton, bár nem értem pontosan miért kell figyelni az újságokra. Apa szerint nem régiben eltűnt egy adag és nem tudja, hogy pontosan hogyan és miért, no meg ez az ismerőse valamilyen fontos csomagot fog átadni nekem, amit nem merne elküldeni bagolyfordultával. Nem kérdezgettem, éreztem a nélkül is, hogy mennyire aggódik és ha akarja hát úgyis elmondja majd mi a baj, ha pedig nem, úgy se tudom belőle kierőszakolni. Külön kabinom van hát, nem is tudtam róla, hogy más diákok is vannak a vonaton, de végül úgy döntök egy helyben ülni igen-igen unalmas, ezért indulok el kicsit körbejárni a vonaton. Olyan kihalt így, hogy még csak a büfékocsi sincs, sem a megszokott hangzavar. Nem kellemes egyedül ücsörögni. - Hírverőt? - dugom be a buksimat sorra azokba a kocsikba, ahol látok valakit és persze, ahol nincs mondjuk bereteszelve az ajtó a látogatók elkerülése végett. Így jutok el jó eséllyel Shannáék kocsijához is. Ismerős arc, ha csak látásból is, de ő ennél azért jobban, hiszen ki ne tudná, főleg akinek egy újságot szerkeszt az édesapja, hogy kicsoda, ha egyszer igen jelentős személy az apja. Apa persze nem kedveli... de ő általában nem kedveli a jelentős személyeket, főleg akkor ha még hivatalos illetők is. Így egy mosolyt is hozzácsapok a kérdésemhez, ahogyan bekukkantok, szorongatva az újságból néhány példányt. Sokat nem hoztam, hiszen várható volt, nem lesz nagy tömeg egy ilyen kései járaton. - Sziasztok! Azt hittem ilyenkor nem találkozom diákokkal, mert szinte mindenki odahaza tölti a nyarat. - na persze lássuk be ez alól én magam is láthatóan kivétel vagyok és persze nem akarok belemászni a magánügyeikbe sem, de láthatóan simán figyelmen kívül hagyom, hogy Shanna szeme épp csukva volt és Jake kezét szorongatja.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-06-22, 07:51
Hosszú volt ez a nap, és úgy érzem, hogy jobban elfáradtam a bálban - mert igazából hívhatjuk annak is -, mint egy Auror küldetésen. Fél-hivatalosan mondjuk az utóbbi is volt, hiszen ahelyett, hogy ténylegesen biztonsági emberek állítottak volna, néhány aranyvérű vagy nevesebb Auror szakos hallgatót hívtak meg, hogy ha valami félre sikerül akkor ők lépjenek közbe. Ott volt apám, az Auror osztály feje és a nagyapám Horatius Lumpsluck is, meg persze Petra családja, a Flint család, Brooks család és meg megannyi aranyvérű család, akik minden ilyen szociális eseményen felbukkannak. De nem történt semmi. Csak csinos ruhában beszélgettem a régi ismerősökkel, felelevenítettünk rengeteg kapcsolatot, olyanokkal is, akiket csak gyerekkoromban láttam utoljára. Igyekeztem büszkévé tenni apámat és anyámat, és úgy láttam a szemükön, hogy sikerült is. Még csak nem is mondanám helytállásnak, mert tényleg szeretek beszélgetni és ismerkedni és semmi más dolgom nem volt. Most viszont lekerült a ruha és felkerült a szokásos nadrág, kényelmes cipő es lenge póló, hogy könnyedén mozogjak a nyári éjszakában. A fülke majdnem teli, de ahelyett, hogy beszélgetnék most egy kicsit lehunyom a szememet. Nem, nem aludtam el, csak pihentetem! Persze, ha az egyik ismerősöm hozzám szól, akkor kinyitom és erőt merítek valahonnan, de addig is... Már éjfél van, nem csoda, hogy jó érzés a színes - szagos forgatag után lehunyni a szememet. De legalább Jake itt van mellettem, a kezem ki is nyúl felé, hogy még csukott szemmel is összefonódjanak az ujjaink.
A Roxfort Expressz-nek vannak rendhagyó indulási időpontjai is, amióta bevezették az egyetemi szekciót. A felnőttektől már nem várható el, hogy csak szeptember elsején, vagy június harmincadikán közelkedjenek az iskola és az otthonuk vagy éppen London között ingázva. Egy fülledt nyári éjszakához érkezett történetünk, amikor is a 9 és ¾-ik vágányról 23 óra 59 perckor indul járat. Hogy maroknyi hőseink miért éppen ezt az időpontot választották? Mindenkinek meglehet rá az oka, így jött ki a lépés a programjukat illetően. Ráadásul az időpont extrém volta miatt nem is tömött a vonat, minden fülkében van legalább egy szabad hely, na és persze megvan az az egzotikus hangulata a dolognak, hogy éjszaka, sötétben vonatozik az ember. Még Nox is kiér a peronra, megtalálja a helyét. Ugyan ő nem roxfortos diák, ám már többször is járt az iskolában, s most is megvan rá az oka, hogy mit keressen a vonaton, amely időben el is indul. Kalauz ezúttal nincsen, sem pedig büfés boszorkány, ám egymással beszélgethetnek, amíg ki-ki megtalálja a helyét. A szünidő már régen tombol, nyár közepét írunk, Gina otthona a Roxfort maradt, hiszen az iskola az egyetemisták miatt nyárra sem zár be, maradhatott is a saját hálókörletében a Griffendél toronyban. A legtöbben már ismerik egymást minimum arcról, de aki még nem, hát itt az alkalom, hogy most ez változzon. A vonat halkan zakatolva süvít bele az éjszakába, egyenlőre minden üzemszerűen működik.
//Határidő: június 28 csütörtök, éjfél//
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött
