2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort Expressz-nek vannak rendhagyó indulási időpontjai is, amióta bevezették az egyetemi szekciót. A felnőttektől már nem várható el, hogy csak szeptember elsején, vagy június harmincadikán közelkedjenek az iskola és az otthonuk vagy éppen London között ingázva. Egy fülledt nyári éjszakához érkezett történetünk, amikor is a 9 és ¾-ik vágányról 23 óra 59 perckor indul járat. Hogy maroknyi hőseink miért éppen ezt az időpontot választották? Mindenkinek meglehet rá az oka, így jött ki a lépés a programjukat illetően. Ráadásul az időpont extrém volta miatt nem is tömött a vonat, minden fülkében van legalább egy szabad hely, na és persze megvan az az egzotikus hangulata a dolognak, hogy éjszaka, sötétben vonatozik az ember. Még Nox is kiér a peronra, megtalálja a helyét. Ugyan ő nem roxfortos diák, ám már többször is járt az iskolában, s most is megvan rá az oka, hogy mit keressen a vonaton, amely időben el is indul. Kalauz ezúttal nincsen, sem pedig büfés boszorkány, ám egymással beszélgethetnek, amíg ki-ki megtalálja a helyét. A szünidő már régen tombol, nyár közepét írunk, Gina otthona a Roxfort maradt, hiszen az iskola az egyetemisták miatt nyárra sem zár be, maradhatott is a saját hálókörletében a Griffendél toronyban. A legtöbben már ismerik egymást minimum arcról, de aki még nem, hát itt az alkalom, hogy most ez változzon. A vonat halkan zakatolva süvít bele az éjszakába, egyenlőre minden üzemszerűen működik.
//Határidő: június 28 csütörtök, éjfél//
Szerző
Üzenet
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-03-19, 07:50
Soha életemben nem voltam olyan viszonyban Lunával, hogy leálljak vele társalogni. Soha. Az iskolában a legtöbben kinevették és én is az ő táborukat erősítettem, habár néha kifejezetten mulatságos volt hallgatni a valósnak vélt beszámolóit mindenféle lényről. Leggyakrabban leráztam valamiféle mondvacsinált indokkal: órám van, büntetőmunkára tartok, tanulnom kell, stb. Nem is jött hát oda hozzám sűrűn, én pedig nem is hiányoltam a társaságát. Nemrég azonban megütötte a fülemet Roxmorts egyik szűk utcácskáján, amit egy másik lánynak mesélt. A csajszi láthatóan sietett, nem igazán tetszett számára Luna szokatlanul nyomulós stílusa, úgyhogy én átvettem a helyét. A mostani sztori igazán érdekesnek ígérkezett számomra. Luna halott fia. Lunáé, aki pár évvel fiatalabb nálam és akinek tudtommal soha életében nem volt gyermeke. Most pedig ez a nem létező fiú beszél vele a túlvilágról. A Túlvilág Kapuja. Érdekes hely, annyi szent, ráadásul sokan valósnak tartják, talán nem is véletlenül. Még soha életemben nem volt hozzá szerencsém, de rengeteget olvastam már róla. Luna beszámolója pedig eszembe juttatta a rég elfeledett dolgokat. Azokat, melyek a feledés homályába merültek. Elhatároztam hát magam, hogy ha nem is a lány meséje miatt, de felkeresem a helyet. A hollós lányka csak a löketet adta hozzá, semmi többet. Eszem ágában sincs halott, nem létező gyerekek után kutatni, ha megvan a saját motivációm is. A balesetem emlékei. Minden törlődött, fogalmam sincs, ki vagy mi próbált meg velem végezni, de ki kell derítenem, ha már egyszer le szeretném vadászni. Mert ez annak a következménye, ha valaki engem vesz célba. Eme motiváció pedig van annyira fontos számomra, hogy erre a veszélyes helyre merészkedjek. A házban, amit bérelek, halomban állnak a könyvek, a fegyverek, a gyógyfüvek. Egyszóval minden, amire csak szükségem lehet. Jómagam azonban csak fiolákat pakolok a hátizsákomba. Olyan bájitalokat, melyek elméletileg lehetővé teszik, hogy a függönyön túlra mehessek és vissza is térhessek onnan. Fogalmam sincs, miként működik ez az egész vagy hogy egyáltalán működik-e, de egy esélyt adnom kell. Muszáj. Van rá esély, hogy belehalok, esetleg ott ragadok, de bízom a szerencsémben és a megérzéseimben. Egy pillanatra megtorpanok, amint odaérkezvén, mások is vannak ott. Meglep, hogy tudnak erről a helyről. Talán csak én képzeltem volna túlzottan rejtélyesnek? Előfordulhat. Mindenesetre, a kis társaság felé veszem a lépteimet. Fiatalok, jóformán még gyerekek. Mi a fenét keresnek hát itt? - Sziasztok! - köszönök nekik, mintha csak teázni állítottam volna be. - Jól hallottam, hogy Luna nevét emlegetitek? Nektek is ő mesélt erről a helyről?
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-03-18, 15:23
Tudhatnám már, hogy az efféle levelek semmi jóhoz nem vezetnek. Mégis. Ha kevés barátomról van szó, akkor őrült, és irracionális dolgokra vagyok képes. Na ez is egy ilyen dolog. Cody az első és talán a legjobb barátom volt. Ha van remény, bármilyen is, akkor abba bele kell kapaszkodnom. Persze abban azért Carnivorával egyet értettünk, hogy egy másodpercig sem bízunk meg a levél küldőben. Ha nem volna valami hátsó szándéka, akkor nem így közelített volna. Minek mutattam meg azt a levelet Ramsey-nek? Minek meséltem el neki mindent, ami ott és akkor történt? Az igazság, hogy ezt a vállalkozást nem vihetem végig egyedül. Kell valaki, aki elég józan ahhoz, hogy visszarántson a valósába, ha nagyon nagy őrültségre készülnék. Ramsey-nél pedig kevés józanítóbb jelenség sétál a Roxfort folyosóin, akármennyire is megy az agyamra néha a kis vitáinkkal. Talán csak Piton... de ő tutira nem engedett volna el. Szóval igen. Maradt Ramsey, akivel napokon át veszekedtünk, vitatkoztunk, terveztünk, vitatkoztunk, és még többet terveztünk. Mindent megtett, hogy lebeszéljen erről az egész őrültségről. Én is tudom, hogy igaza van. Sőt, még Cody is azt mondaná, hogy Ramsey-nek igaza van. De nem veszíthetem el a reményt, hogy visszakapjam a legjobb barátom. És hát tudjuk, hogy a világ legmakacsabb élőlénye tudok lenni. De Ramy-nek sem kell a szomszédba menni ugyanezen tulajdonságért. Kijelentette, hogy nem enged oda egyedül. Őszintén szólva tiltakoznom kellett volna, talán volt is rá egy erőtlen kijelentésem, hogy nem kell ezt tennie, de igazság szerint valahol mélyen megkönnyebbültem, hogy velem akar jönni. Hogy ott lesz. Hogy nem enged együl szembe nézni ezzel.
Ramy-nek nem kell sokat várnia rám. Talán csak perceket. Nem vagyok kevéssé ideges, mint ő. Talán még félek és aggódom is kicsit. De ahogy meglátom mégis megnyugszom kicsit. - Szia!- most mégis miért néz rám ilyen megrovóan? Ez az a nézése, amitől még azt is bevallanám, amit el sem követtem. A fene se tudja mért van rám ilyen hatással. Inkább csak hoppanáljunk. A hely ezúttal sem biztatóbb, mint legutóbb. Így én is pálcát húzok. A kérdésre a srácra nézek. Ugyan érzékelek némi bizonytalanságot a hangjában, de csak most jövök rá, hogy meg sem magyaráztam neki, hogy kiért, és miért is van ez az egész. - Cody gyógyítónak tanult. A legtöbb dolgot tőle tanultam a gyógyításról. Apám halála után ő volt az első barátom, aki tényleg törődött velem. Olyan nekem, mintha a bátyám lenne. És talán azt is remélem, hogy találkozhatok újra az apámmal... mint legutóbb. Ha meg nem is menthetem, csak egy szóra, csak egy rendes búcsúra.- ez nem a legjobb hely a lelkizésre. Kifejteném bővebben is. Mesélnék többet is Codyról, az apámról, és úgy általánosságban az érzéseimről, de a hely és idő nem éppen ennek kedvez. Inkább a pálcájára vetek egy pillantást. - Új pálca?- teszem fel inkább a kérdést. Bár ezt is megbeszélhetnénk máskor, más körülmények közt. Ekkor valaki megszólít minket. A lány felé fordulok, de vetek egy pillantást a nagymacskámra is. Ha van valami rejtett aljas szándéka a másik párnak, akkor azt Carnivora tudni fogja, és én is. - Nem Luna miatt. Ő is itt van valahol?- teszem fel a kérdést köszönés helyett. Ismerem a szőke lányt. Legalábbis legutóbb együtt ragadtunk itt többek közt vele is. Őszintén örülök, hogy életben maradt. Elég csúnyán megsérült akkor. Igaz, azóta nem nagyon találkoztunk, és beszéltünk a kissé fura szőkével. De tény, hogy benne jobban bíznék, mint idegenekben. Hogyan akarok átjutni a Függönyön túlra, és vissza? Egyenlőre nincs más ötletem, mint a levél tartalmára hagyatkozni, de nem venném elő a levelet, amíg a másik kettőről ki nem derül, hogy mit keresnek itt?
Tudom én, hogy sokan gondolják a mai napig is zizinek Lunát, de ettől függetlenül éltem már át sok mindent, kezdve azzal, hogy kiderült egy másik világban éltem régen és a lelkem átkerült ide, úgyhogy egyáltalán nem nézem annyira zizinek a hollóhátas lányt, mint sokan. Hallottam, hogy miket mond a folyosón és beszéltem is vele. Az tényleg meglepő így kimondva, hogy van egy fia, aki felnőtt, na de ha én azt mondanám sokaknak a hajmaban a lila csíkok nem festve vannak és valójában néhányakkal együtt egy másik világ harcosai voltunk, és azóta hogy ott jártunk ez a két élet valahogy összemosódott... nos engem is akárki zizinek nézne és nem hinne nekem. Szóval nem volt kérdés, hogy szólok Andrewnak. Az esküvőn valahogy úgy érztem beszélni akar velem, de aztán nem zajlottak annyira simán ott sem a dolgok, hogy erre lehetőség legyen, azóta pedig... Ha az ember auror gyakornok, akkor ilyen vészterhes időkben jóval több a teendője, úgyhogy nem meglepő, ha az iskola mellett mostanában találkozni is alig volt időnk, még úgy is, hogy bizonyos távolságnál nagyobb köztünk egyszerűen nem lehet hosszú távon. Most mégis ő volt az első akihez fordultam és döntöttem úgy, hogy néhány órámat kihagyom a kutatás érdekében. Megnyugtattam Lunát, hogy utána járunk és most itt vagyunk együtt érkezve egy helyen, ahonnan egyszer eltűnt egy egész vonat. - Van tipped hogyan jutunk át oda? - a függönyön túl. Azt hiszem nem is az az elsődleges kérdés hogyan jutunk át, hanem hogy hogyan jutunk majd vissza igaz? Nem, egyelőre ezen nem gondolkodom, csak a fiúra pillantok, aztán egy pillanat múlva az is kiderül nem vagyunk egyedül. Hm... tudom, hogy Luna sokaknak szólt, a többség persze lezárta, ők ezek szerint nem? - Öhm... sziasztok! Szintén Luna miatt? - erre gondolom persze elsőként, hiszen nem kaptam levelet és nem merült fel bennem más sem. Egyelőre még az sem, hogy talán odaát megtudhatok valamit magamról is.. talán a mostohaszüleim, az elrablóim itt ott lesznek és mondanak majd valamit. Na jó, hazudnék ha azt mondanám, hogy ez egyáltalán nem jutott eszembe...
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-03-17, 22:51
Amikor Gina megmutatta a levelet és elő adta, hogy mire készül, azt hittem kihullik a hajam. Aranyvérű varázsló létemre, egyből megtanultam imádkozni! De hogy ennek a csajnak semmi nem megy be a fejébe, csak amit ő kigondol az is biztos! Fogalmam sincs ki ez a srác, de Ginát biztosan nem hagyom egyedül a Függönyön túlra menni. Főleg azok után nem, hogy ahogyan elmesélte és amiket mesélt az ott tapasztaltakról. Biztos hogy nem! Az az idióta Griffendéles vörös a hőskomplexusával! Végül hosszas tanakodás majd vitázás majd megint tanakodás és tervezés után, megbeszéltük, hogy Roxmortsban találkozunk és onnan megyünk tovább hoppanálással. A nagy megbeszélés meg lelkizés következtében amúgy tökéletesen lemaradt, hogy egyébként ki a tököm ez a srác?! Hiába mondtam Ginanak, hogy ez az egész abszolút irracionális és teljesen ellent mond a természetetl, felhoztam neki Tudjukki példáját is. Elmeséltem neki az egész rohadt történetet, már ameddig ismertük persze. Kitekintést tettem, hogy a mágia milyen mocskos dolgokat tud művelni az emberrel, mennyire képes eltorzítani az élőlényt, szóval marhára nem biztos, hogy valakinek sokat segítünk, ha a cafatjait megpróbáljuk össze szedni, mintha csak Húsvéti nyuszi-tojás gyűjtéses versenyt rendeznénk!
Ramsey a megbeszélt időben valóban Roxmortsban várja a lányt. Nem túl rózsás hangulatban és talán idegesebb is a kelleténél. De leginkább aggodalom és várakozás van benne. Toporog, fel alá járkál, remegnek csöves-kesztyűbe bújtatott ujjai és bizony nem a hidegtől. - Szia! - köszön a vöröskére és úgy néz rá, mint aki komolyan méregeti és megrója. Most még távolságtartóbb a fiú mint eddig, de csak a Függönyön túlra készülnek... Vagy hova a verembe. A völgybe hoppanálhatnak, minden fennakadás nélkül, stabilan érkeznek egy biztonságos helyre, Ramsey-nak érzékelhetően felettébb jól megy a látatlanba hoppanálás. Aztán némi bizonytalansággal a hangjában megkérdi. Közben elő húzza a pálcáját, készen a cselekvésre. - Szóval kiért is akarjuk magunkat megöletni? Mit kell tudni erről a... Codyról és mitől olyan fontos neked? - mintha nehezére esne kiejtenie a nevet is. Ha Gina megindul valamerre, Ramsey követi. A lánynak egyébként feltűnhet, hogy bár pár hete már nem látta a srác pálcáját, de ez most, amit a kezében tartott, más mint amire legutóbb emlékezhetett. A réginek jellegzetes vékony szára volt, rozsdabarna fából, a markolatának pedig elég emlékezetes alakja volt. Ez a mostani pálca azonban valamivel erőteljesebbnek hatott, feketés-szürkés fából készült, némiképp viseletesnek tűnt, a markolata pedig egészen érdekes kompozíciót tett ki és valamivel hosszabb is volt, mint az előző. De talán nincs túl sok jelentősége. Ramseynál egy pálcacsere bármikor bekövetkezhetett amilyen lelkesedéssel és elszántsággal tudott kviddicsezni. Oliver Wood minden bizonnyal büszke lenne a srácra. Vagy Rose Brooks, ha netán még élne...
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-03-17, 16:42
Mindenki azt hitte, hogy lehetetlen. Hogy nincsen más út, mint elfogadni az elfogadhatatlant, Cody már akkor halott volt, mikor a megmenekült csoporttal eljutott a Roxfortba - csak senki sem tudott róla. De néhányaknak sokkal nehezebb ezt elfogadni, mint másoknak. Ráadásul egy varázsló levélben kereste meg a hozzá közel állókat azt állítva, hogy képes visszahozni őt az életbe, hogy még nincsen a lelke teljesen veszve, csak annyit kell tenniük, hogy... Leereszkednek a függönyön túlra. Persze a varázsló nem mondta el az indítékait, hogy az elhúnyt szülei keresték meg őrjöngve, hogy vissza akarják kapni a fiúkat, és hogy ezután majd örökkél együtt lehetne, és így tovább... Nem, ezt nem tartalmazza a levél. Azt viszont igen, hogy a küldetés nem más, mint begyűjteni Cody lélek-szilánkjait, a lehető legtöbbet a függönyön túlról, amit ha sikerül visszahozniuk, akkor a mágus visszahozza az életbe. Ez egy indok arra, hogy átmerészkedjenek a függönyön túlra, de van egy egészen más is. Néhány nappal ezelőtt Luna bóklászott oda néhányakhoz, hogy elmesélje, hogy a fia azt mesélte neki, hogy valami nagyon nincsen rendben és segítségre van szüksége. Luna. A huszonéves lány. Fia. A túlvilág kapujából. Nem sokan hittek neki, de akik még is, azok egymásra találtak a Cody-t megmenteni kívánt delegációval. És végül mivel fogalmuk sincsen, hogy pontosan mit kéne csinálniuk, a Roxfort Express vonalán lévő völgyben kötöttek ki, ahol másfél évvel ezelőtt a vonat a mélységbe zuhant, egészen egy másik síkig.
// Mindenki helyezze el magát, hogy milyen indíttatásból érkezett és hogyan is akar átjutni a függönyön túlra nyomozni. :3
Határidő: március 30, mesélő hozzászólás legkésőbb 31.-én //
~Megan Smith
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2019-01-06, 05:24
Megvizsgálom Luna sérüléseit amennyire lehetőségem engedi, noha Gina mérföldekkel megelőz. Amiért hálás vagyok, mert másképp még ennyi esélyünk sem lenne. Ordít, hogy időre lenne szükség hogy egyáltalán rendesen felmérjem mik a lehetőségek... mondjuk úgy, egy két perccel több a semminél, de annyink sincs jelenleg! Ginával ketten próbáljuk meg meggyógyítani, de azt érzem, hogy ahogy a millenniumon, úgy most itt is elfogyott a szufla, méghozzá némi szédüléses émelygés képében, ami nagyon nem jó...! Fel sem ocsúdok, de az a kisebb menekült had akik a vonat felé igyekeznek, a túlélő diákok, elsodornak Luna mellől, Gina is nehéz szívvel válik el a lánytól, én meg ha éberebb lennék, szilárdan vetném meg a lábamat Luna mellett és nem hagynám csak úgy ott... A vonatra cihelődünk, ahol így hirtelen nem is veszem észre Nox élettelen testét és mellette a szőke lányt. Még mindig Gina kezét fogom és ezen valahol nem is csodálkozom. A vonat hasadékán át a légmozgás felélénkít és végre kitisztul a fejem és helyre kerül a kép. Az óriás sasra döbbenten pislantok kettőt, Shannanak segítek beemelni testlebegtető bűbájjal Lunát és Gina mellett Lunához fordulok. Hiába éreztem odalent, hogy kimerültem, ez így nem végződhet! Lunának élnie kell! Ezúttal sikerül is minden mentális terhelést kizárnom, és a maradék gyógyító képességemet Lunára összpontosítani. Ha nem jönne össze mégsem, most hogy itt van velünk, és mind kifelé tartunk a kelepcéből, míg Gina a gyógyító képességét használja, addig én minden tudásomat latba vetve hozzá látok a szakszerű ellátásához annak a sebnek! Mert az nem lehet, hogy Lunának ez a vég!
//Gyógynövénytan: 45 pont Gyógyító szak; sérült ellátása, mágikus eredetű zavarok, károk felmérése, felismerése és kezelése. Szerencse: 20 pont//
Mindent megteszek Lunáért, ami csak tőlem telik. Bár többet tehetnék. Bár képzettebb gyógyító lennék. Hát tényleg így lesz vége? Hát tényleg nem tehetek ellene semmit sem? Nehezen könnyek közt engedem el a lányt. Nehéz felkapaszkodnom a mozdonyra. Nem fizikailag. Mégis, szinte észbe se kapok máris Cody kezét szorongatva, a fiúba kapaszkodva találom magam egy repülő mozdony fedélzetén. A hely szűkös mindannyiunknak, ez mégsem zavar. Az bánt, hogy a "mindannyian" nem "mindenki". Aztán váratlan dolog történik. Ismét. Feltűnik az óriássas Lunával a hátán. Shanna beemeli a vonatba a sérült szőke lányt. Én pedig elengedem Cody kezét, és ösztönösen a sérülthöz fordulok. Bár szörnyen kimerültnek érzem magam, mégis újra megpróbálom azt a gyógyítást. Aztán újra. Amíg csak erőm van rá, próbálkozom. Muszáj. Életben kell tartanom, és stabilizálni az állapotát. Legalább addig amíg kijutunk erről az átkozott helyről, és valódi segítséget nem kap. - Túl fogod élni. Ne aggódj, nem sokára az apáddal lehetsz. Megígérem. - suttogom még a lány fülébe, úgy hogy csak ő hallja...
//Gyógyító 4. szint: Törött csontot is képes összeforrasztani, kisebb törést, tehát szilánkosra tört lábat minimális mértékben csak. Vírusos, hosszú lefolyású betegségeket is képes meggyógyítani, természetesen utólagos pihenéssel, ld. 3. szint. Képes már régóta meglévő hegeket eltüntetni.
5. szint: Súlyos, majdnem halálos sérüléseket képes begyógyítani, ha elég gyorsan kezeli az eset után. Kisebb karcolások szinte azonnal eltűnnek, heg nélkül. Egyszerűbb betegségekre immúnis, mint megfázás stb.//
Elbúcsúzunk Jake-kel, mert annak ellenére, hogy Luna tényleg rosszul néz ki, egyetértek a fiúval, hogy ha valaki innen vissza tud térni, vagy megfelelően tudja a kaput zárni és nyitni, az csak ő lehet, hiszen olyan képességekkel rendelkezik, mint senki más közöttünk. Éppen ezért, mikor Dick azt mondja, hogy maradjon inkább az alig eszméleténél lévő hollóhátas kicsit megrökönyödök, hiszen ez azt jelenti, hogy meg se próbáljuk kimenekíteni és meggyógyítani, hanem… hagyjuk itt meghalni, lényegében. Úgy, hogy lehet, ő kevésbé boldogulna. Egyszerre van nagyon rossz érzésem ezzel kapcsolatban, és vagyok hálás a lánynak, hogy képes lenne feláldozni magát Jake-ért, értünk, még se ragadom meg a fiú kezét és kezdem el a vonathoz húzni, mert tudom, hogy ez nem úgy működik, hogy lecsapunk arra, hogy más vigye el a balhét és boldogan elszaladunk, mielőtt meggondolná magát. Ha nem sikerül Lunát kihoznunk, mert az ígéret őneki is áll, visszajönnék érte, akkor folyamatosan az fog dübörögni bennünk, hogy az áldozata miatt lehetünk együtt. És ez eléggé keserű dolog… Csak akkor fogom meg Jake kezét, mikor megtörténik az a láthatatlan párbeszéd, ami meggyőzi abban, hogy mennie kell neki is. Ha ő elfogadta a cserét, én is elfogadom, és együtt szállunk fel, bár ez nem változtat azon, hogy a könnyeim a feszültségtől már nagyon marják a szememet, és ezúttal Lunát kell gyászolnunk… Jake lazán átölel én pedig bele dőlök a karjába, bár ameddig nem hagyjuk magunk mögött teljesen ezt a helyet, addig nem robbanhat ki belőlem a megkönnyebbülés. Mikor Dick kifüttyent és ki is mászik a thestrál hátára, lassan elválok Jake-től és kicsit összeráncolva a szemöldökömet kezdem el követni a tekintetemmel az ablakon keresztül. - Mit csinál?... - suttogom halkan, de olyasféle költői kérdésként, ahogy úgy fordulok, hogy Jake és én is kilássunk az ablakon. Azt mondják a halálból visszatérve nem szabad visszafordulni, még is dübörgő szívvel bámulom, ahogy a távolban egy hatalmas sas leszáll Lunánál, és végül fel is emeli. Ez az a pillanat, amikor elengedem a srácot és szinte kiesve az ablakon kihajolok és a pálcámat előre lendítve fényt idézek meg, hogy a sas figyelmét felvonjam. Fogalmam sincs, hogy csak úgy ki tudnak-e repülni, vagy Lunának biztonságosabb lenne velünk, de a másodikat tippelem, így ahol Dick kiugrott, ott nyújtom a pálcámat fényt mutatva, és ha közel érnek, akkor a fizikai erőmre telekinézissel könnyedén rásegítve, a lehető legkevesebb rázkódással emelem be a vonatba a lányt. Már ha a sas nem akarja a karjában lengetve átvinni, ami valószínűleg a sérült lánynak nem első osztályú utazás.
Látom én, hogy mennyire nehezen fogadják el, hogy ez most így alakult, de tudom, hogy ez ilyen. A halált általában mindig annak nehezebb kezelni, aki életben marad, nem annak, aki meghal és ha nem mehetek tovább anyához most... talán majd idővel, de életben sem maradok, tehát nem érdemes Jakenek itt maradnia, hiába gondolják, hogy megoldják majd a dolgot, na de ha nem? Arra viszont nincs erőm, hogy vitázzak, de megoldják helyettem mások, csak egy bágyadt mosolyra futja, ahogyan a vonat felszállni készül és anya is lassan eltűnik. Lassan érzem, ahogyan elmúlik a fájdalom és már nem is fázom annyira, ami azt jelenti, hogy lassacskán közel a vége, de legalább a többiek visszajutnak és az a sötét árny nem szabadul a világra. Sajnálom apát és persze, hogy nem segíthettem Milesnak többet, mert szerettem volna, de ez most nem így alakult. Figyelem a távozó vonatot, ezért veszem észre végül a sast a helyett, hogy engednék a rám törni készülő álmosságnak. Akkor hát mégis volt haszna és ha így kell lennie... ha tudok felkapaszkodom a hátára, ha nem a sas emel fel. Sosem voltam nehéz, hogy nehéz dolga legyen. Vajon túlélem egyáltalán az utat? Nem vagyok benne biztos, de ha el tudok búcsúzni apától talán az is valami.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-12-23, 08:57
Jake & a függöny
Hosszan és mélyen néz bele Griff szemeibe, és tudja, hogy a lány megértette,hogy mit és kinek kell itt megtennie, ahogyan Jake is teljes mértékben tisztában van azzal,hogy ki mit és miért fog itt most cselekedni. Éppen ezért megvárja, amíg mindenki felszáll, és ahogy Shanna visszanéz és visszalép még hozzá, Jake finoman elmosolyodik. - Itt foglak várni. Vagy odaát. - kacsint egyet, mert hiába a drámaiság, a humora - ami feketébb, mint a lelke - azért még jelen van. És ahogy a nimfát sikerül megidéznie, és az meg is nyitja a végtelen jelet, Jake igyekszik teljes mértékben kontrollálni, már amennyire lehet. Ám az, amit utána tesz.. az a furcsa, gonosz mosoly, meg az a morgás nem tetszik neki, és már éppen lépne felé, meg emelné a tekercset, amikor meghallja Dick hangját, és szinte leesik az álla. De mivel elég morózus alkat, így csak tovább viszi a megkezdett mozdulatot, és karjait összefonva maga előtt néz a férfire. - Lehet, hogy sok ideje vagy itt, de látom, nem sokat értesz a szellemekhez. Lunának az is jobb, ha meghal, mintha megreked ezen a világon. Ebből a csapatból csak nekem van esélyem közlekedni a függönyön innen és túl. Ha Luna marad itt, akkor számára minden remény elszáll. Láttam megrekedt lelkeket, és inkább az én életem. - veti meg a lábait, mert határozott elképzelései vannak, ám ekkor valami furcsa dolog sejlik fel a kis társaság mögött amit esélyesen csak Jake lát. Inkább egy stabil emlékkép, mint valami konkrét jelenés. A Mardekáros fiú tekintete elréved a kis csoport mögé, és úgy fest, mintha valakivel beszélgetne, vagy inkább csak valaki más mondana neki valamit, amire mégis megenyhül. Lassan bólint a jelenés felé, majd odalép Dickhez és a kezébe nyomja a tekercset, majd felnéz az égre, végül a vonathoz siet, és egy nagy, határozott ugrással felkapaszkodik a mozdonyra, és szorosan Shanna mellé lép, akit átölel, miközben kirobognak erről a helyről. Fél szemmel pedig a jelenés hűlt helyét, meg a feltűnő sast nézi.
Az egykori jelöltek kiemelt erőfeszítéssel visszagörgetik a mozdonyt, hogy legalább ne a feje tetején álljon. Pálca valóban nincs náluk, de Nox a levegőbe tudja emelni, s a jármű a föld felett fél méterrel lebeg, tehát még mindenki be tud ugrani, Nox eredeti testét pedig be tudják rakni, hogy magukkal vigyék. A lány viszont nem tudja beindítani a kart, tehát a mozdony hiába lebeg, nem tud elindulni. Harry Codyval és Ginával odaér, és a függő segítségével be is tudják indítani, már csak menni kéne, ha lehetne hova. Gina fiatal kora ellenére máris kiváló gyógyító, annyira azért fel tudja építeni Lunát, hogy a lány ne ájuljon el, de a belső sérülések végzetesek, számára ez a vég, már nem fogja túlélni. Pandora támogatja a lányát, de Dick-kel összenézve lekommunikálják, hogy Lunának már nem sok értelme van továbbmenni, ezért Pandora az egyik széles fatörzsnek támasztja a lány hátát, s maga is leguggol Luna mellé, halkan csititgatva, hiszen a lánynak már komoly fájdalmai vannak, s rettenesen fázik. Jacob felolvassa a tekercset, mellettük megjelenik a nimfa, aki körkörös mozdulatokat vet az ég felé, ahol Shanna familiárisa egykor majdnem szétkendődött. Egy egymásba forduló végtelen jel jelenik meg messze a távolban az égen, s mindenki szeme láttára egy valódi függöny válik láthatóvá, s lebben fel, ott lesz a kijárat. A nimfa aki egyébként igen rémisztő, félelmetes látványt nyújt a fekete bőrével, és a kiégett szemgödreivel, még Jacob felé mormol valami ismeretlen nyelven, végül gonoszul felnevet, s eltűnik. Dick fordul most Shanna és Jacob párosa felé. - Jó munkát végeztél ifjú jelölt, de még van dolgod a világban. Másokat is meg kell mentened. Ráadásul itt van neked ő is, így Pandora lánya fog segíteni abban hogy bezárja a függönyt. – Int először Shanna majd Luna felé. Utóbbitól már láthatóan megkapta a jóváhagyást, így Luna életében utoljára tud valami igazán hősieset tenni másokért. Beszáll végül mindenki, Luna pedig ott marad Pandorával a fánál. – Ég veled kicsim, minden rendben lesz. – Suttogja az anya a lányának, miközben Harry és Nox vezérletével a mozdony immár valóban a levegőbe emelkedik, és célra áll, Dick igyekezett mindenkit felterelni rá. A mozdony megindul a függöny felé, Pandora pedig még egy utolsó csókot lehel a haldokló lány homlokára, Luna pedig ott marad egyedül, a többi szellem is eltűnik, megtalálták a saját békéjüket. Luna érzi, hogy egyre jobban elgyengül, mire a távolban meglát valamit a mozdony mellett elsuhanni. Felé közeledik. A sas! Dick is kinéz a mozdony ablakán, és mosolyogva fejcsóválva. – Ez meg hol volt eddig? Bedobott egy fánkot meg egy kávét? – Füttyent ki a szélbe, mire egy thestrál verdes oda, a fickó meg csak kiveti magát a levegőbe, rápattanva a pacira. Visszafordul, hogy nem sokkal a leszálló sas után érjen ő is földet. – A sasok különös teremtmények. Talán ösztönösen azért idézted meg, mert tudtad, hogy nagy segítségedre lesz. Képes átvinni téged a holtak világából az élőkébe, méghozzá úgy, hogy túl is éld. Majd én maradok. – Segíti fel a már igencsak elaléló lányt a sas hátára, aki villámgyorsan szárnyra kap, és nagyjából a mozdonnyal egyidőben süvít ki a függöny alatt, hogy a fánál ácsorgó Dick fejezze meg az igézetet, amely lezárja a két világ kapuját mindörökre.
//Köszönöm szépen a játékot, mindenkinek, aki ilyen sokáig végigbírta. A játék hivatalos változata is lezárul, lehet zárót írni, a jutalmakat hamarosan kiszámolom az eddigi részvétel alapján. Ám mivel van egy bónusz pálya, 3-4 környi nemhivatalos ráadás, aki szeretne maradni, megteheti, mert most jön az ígért svédcsavar. Az ünnepekre való tekintettel most hosszú határidőt adok, január 5-ig lehet írni. Ha véletlenül mindenki írt volna korábban, akkor én is hamarabb írok. Addig pedig kellemes ünnepeket!!//
Nox Djarum
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-12-22, 01:23
Tükörország
Meglep a thestrál jelenléte, ugyanakkor az egész helyzet olyan ösztönös, magától értetődő. Mintha maga a hely is a kijutásomat segítené, mely legelső sejtésemet táplálja, pontosan azt, amiért a lány... vagyis az én új testembe döftem a tőrt önmagam... vagyis ahelyett a váz helyett, melyet most kezeimben hurculok. Egészen addig, míg segélykiáltásaimra felfigyelve egy idősebb férfi át nem veszi helyettem, s helyezi a vagonba. Kissé félőn adom át neki, de olybátűnik egymásra vagyunk utalva, s a jelenlévők közül egyedül nekem adott a pálcám, s egyben a lehetőség, egy esedékes teszt, amivel ellenőrizhetem, hogy képességeim, s tudásom valóban épségben, teljükben maradtak e. - Majd én. - Letörlöm feleslegessé vált műkönnyeim, figyelmem az indítókarra összpontosítom, s kinyújtott pálcámmal igyekszem szabályosan mozgatni a csikorgó fémet. Pár gyengébb, majd egy erőteljes lökést szánok neki, mely reményeim szerint elég lesz, hogy újra sikerüljön életet lehelni belé, s végre kijuthassunk innen. Még ha ebben az új, remélhetőleg ideiglenes testben kissé botor vállalkozásnak tűnik is.
Harry.Potter.
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-12-19, 04:26
Ahogy rákoncentráltam a függőre, megéreztem, hogy nem egyszerű mágikus tárgy, több értelemben is a kijutásunk záloga. Egyrészt beindítja a vonatot, másrészt eljuttat minket oda. Viaskodtak bennem az érzések, hiszen nem mehettünk vissza a fele banda nélkül, azonban muszáj volt a vonathoz keverednünk, egyrészt mert ott szárazság volt, másrészt meg kellett néznünk, milyen állapotban van, harmadrészt kiagyalni, hogyan találjuk meg a többieket. Láttam, ahogy Gina és Cody célba ért, így azonnal kiabálni kezdtem a nevüket megtorpanva: már nem kellett a barlangból kijutnom, csak rájuk volt szükségem. - Gina! Cody! Gyertek gyorsan! Tegyétek a kezeteket a függőre! - Előre nyújtott kézzel, a függővel benne vártam, hogy tegyék amit mondok, miközben tudtam, hogy ha kell, odaráncigálom őket. Még akkor is, ha semmi erőm nem maradt már erre. Ahogy megéreztem a rántást a gyomromban, tudtam, hogy jól értelmeztem mit tud a függő, és a másik feladatát is. Amikor végre abbamaradt a pörgés és a vonathoz érkeztünk, körülnézve előbb megkönnyebbülés járt át, majd Lunára pillantva pánik. Odavánszorogtam hozzá én is. - Ne mondd ezt Luna, apukád nagyon fog örülni, hogy újra láthat! - Közöltem bíztatóan, majd felálltam, és a vonathoz "siettem". Fogalmam sem volt, pontosan hogyan működik a függő, így csak hagytam, hogy a megérzéseim irányítsanak. - Mindenki szálljon fel! - Szóltam ki az egyik szétroncsolódott ajtón Shannával egy időben, azután hagytam, hogy ő intézze tovább a többiek igazgatását, hiszen nyilván ő is rájött arra, amit én is tudtam. Továbbra is a megérzéseimet, és a "függő utasításait" követtem, bízva abban, hogy időben és viszonylagos épségben kijutunk mind.
Úgy hagyom hátra Jake-et, hogy abban reménykedem, hogy amíg én a puskával segítek Lunának, addig ő talán megtalálja a testét és azon lesz, hogy visszatérhessen velünk haza. Eszembe se jut, hogy Dick teljesen mással bízza meg eközben, hogy ahelyett, hogy azon dolgozna, hogy együtt hazatérhessünk, inkább elfogadja azt, hogy hátra maradjon… Mire odaérek olyan hevessé válik a harc, hogy muszáj néhány pillanatot várnom, míg tiszta lesz a cél. Luna elképesztően küzd, szinte izzik a levegőben az a mágikus pajzs és erő, amit minden tudásunkkal végül ráhelyeztünk. Csak az ál-Nicolast követem az irányzékkal, az egész testem és minden erőm arra koncentrál, hogy a kellő pillanatban tökéletes lövést adjak le… És a lövés tökéletes is. Csak akkor veszem észre, hogy miközben vártam az alkalmat Luna milyen sérülést szenvedett. Amint leengedem a puskát azonnal elkezdek fürgén rohanni hozzá és döbbenten nyalábolom fel. Normális esetben megnézném a testet, hogy valóban halott-e, hiszen ki tudja, hogy mekkora a mágikus ereje, de így, hogy Luna ilyen borzalmas sebet kapott azonnal segítek neki eljutni a többiekhez. Csak a legalapvetőbb szinten értek a gyógyításhoz, azonnal lezárom a sebet, hogy több vért ne veszítsen, de nem véletlen, hogy olyan nagyon örülök, ha Cody a közelemben van. Sosem fektettem a gyógyításra nagy hangsúlyt. - Úgy sajnálom, Luna, ha előbb érkezek vagy előbb lövök, talán… Nagyon fáj? - kérdezem, de valójában attól félek, hogy el fogja veszteni az eszméletét, ezért is beszéltetem. A telekinézis képességemnek hála, meg persze mert Luna karcsú alkatú, hamar és könnyedén át tudunk érni, a lehető legkevesebb mozgatással. Mikor odaérünk azonnal átengedem a gyógyítóknak, Codynak és Ginának, és közben próbálom elnyomni az aggodalmat, végignézek a szűkös vonaton és a munkálatokon, hogy indításra bírják. Ahogy Jake megérkezik azonnal felé fordulok és már lépnék oda, hogy megfogjam a kezét és beszélhessek vele, de.. Előkerül a tekercs és meghallom a szavait és az ajkamra fagy a szó. - Miről beszélsz? Jake…? - kérdezek vissza, és szépen lassan elkezdem összekapcsolni a dolgokat, hogy miért van nála a tekercs, hogy miről beszél Luna, amikor fel akarja ajánlani, hogy ő maradjon, hogy miért állította meg Dick, miért nem jött utánam. Aurorok vagyunk, még ha én is voltam mindig az, aki erőltette, aki meg akarta váltani a világot, akár a saját élete árán, de nem Jake élete árán. Soha meg sem fordult a fejemben az, hogy ő lesz az, aki az életét áldozná a nemes célért és most… fogalmam sincs mit érezzek. - Mindenki szálljon fel a vonatra! Gyerünk. Segítsetek Lunának! - fordulok félig a többiekhez, mindenkit magam előtt felküldve a vonatra, hogy senki se maradjon hátra. Egy jó kapitány utoljára hagyja el a süllyedő hajót, de.. az is benne van, hogy nem sok híján van, hogy elöntsenek a könnyek. Még mielőtt az utolsó varázslat, az, ami visszajuttatna minket életbe lép, a leges-legutolsó pillanatban elkapom a kezét és egy hatalmas nyeléssel köszönök el tőle. - Vissza fogok jönni érted Jake… Mindent megteszek, hogy te is hazatérhess, ígérem. - nyögöm ki, és a szemem elhomályosul, néhány pislogással később már peregnek a könnyeim, még ha némán is, még ha zokogás nélkül is, de ha tényleg ezt akarja, ha így kell lennie, akkor… hazatérek, hogy onnan találjam meg a módját, hogy visszahozzam. Ha mindenki felszállt én is megteszem, és összeszorított szájjal várom, aminek jönnie kell, vissza-vissza pillantva persze…
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-12-15, 12:25
Jake & a választás
Megfogja a pergamen tekercset,és ahogy Dick is hozzáér, érzi, ahogy felizzik, és érzi, ahogyan lassan újra testet ölt. Szomorú félmosoly kúszik fel a szája szegletébe, ahogy a tudás lassan elönti az elméjét, és a lelkét is. Ahogy a tekercset tanulmányozza és lassan minden egyes írását megérti, érti és érzi, hogy nincs több kérdés. A thesztrálra néz, majd még egyszer a férfira, és lassan biccent, majd egy könnyed mozdulattal felpattan az állat hátára, megsarkantyúzza, és amilyen gyorsan csak tud vele repülni, már odaát is találja magát, ahol a többiek vannak. A thesztrál ott marad mellette, orrával finoman böki meg a srácot, aki fentről látta az eseményeket, és épp arra ér oda, hogy Lunát támogatják. A fiú szikár alakja most valahogy még hidegebb és távolibb, mint egyébként lenni szokott. Griffet nézi néhány pillanatig, majd a halott Nicolast, végül a gyengélkedő Lunát, aztán lassan lehunyja a szemeit, és kinyitja a tekercset, minden sóhaj vagy zokszó nélkül. Tudja a dolgát, és azt is pontosan tudja, hogy ha Luna maradna is itt, azzal sem segítene rajta, mert innen nincs kiút, sem szellemként, sem élőként. És Jake pontosan tudja, mit jelent egy szellemnek megmaradnia. - Mennetek kell. Ez az én posztom. Én vagyok a függöny őre. - mondja, majd a tekercsre néz, és kántálni kezd. Mivel a nimfát ő idézi meg, és a tekercs is nála van, ami egészen sok dologra jó, így igyekszik úgy forgatni a szavakat, illetve úgy alkudozni a Nimfával, ha lehetséges a megidézés miatt, parancsolni neki, hogy a sötét mágiát szívja ki Luna testéből. Ha pedig ez nem menne, akkor a gyógyítók erejét támogassa, akár a tükrök segítségével, ne csak a fekete mágiát, ami a vonat felemeléséhez szükséges. Sok lehetőség van egy adott problémára. A tekerccsel és a feladattal a kezében elég erősnek és magabiztosnak érzi magát minderre, ráadásul kísértetvadász is, azaz képes a sötét teremtményeknek, szellemeknek parancsolni, és el is tudja őket bocsájtani, így egy próbát megér. És érezhetően döntött a saját sorsa felől. - Még találkozunk. Sosem felejtelek el. - néz még bele Griff szemeibe, mert van valahol mélyen egy bizonyos gondolata arról, hogy ki fog tudni jutni innen, ha ő a függöny őre, akkor képes irányítani is azt.
Azt hiszem nem mértem fel helyesen a kapcsoló, és a vízfelszín közti távolságot kontra a tüdőkapacitásommal. Ám mielőtt végleg elfogyott volna a levegőm, és vissza kellett volna forduljak a fejem körül levegőbuborék képződött, szó szerint levegővételnyi időhöz juttatva. Hála Codynak. Aki felé vissza pillantok egy másodpercre, és feltartott hüvelykujjal jelzem, hogy köszönöm, minden rendben. Majd folytatom a merülő úszást a kapcsoló felé. Végül elérem azt, és Cody is, így együttes erővel képesek vagyunk lekapcsolni. Szinte azonnal érezhető valamiféle hatás. Mintha megszűnt volna valami gonosz dolog. Nem tudom megmagyarázni de így kell lennie. Végül Codyval felúszunk a felszínre, és csatlakozunk Potterhez. Ha Potter rávilágít, hogy a függő zsupszkulcs, engedelmesen teszem rá a kezem, bár nem a kedvenc utazási formám, sőt. Csak egyszer próbáltam nemrég hála Mercutionak. De egy időre inkább a magam lábán, vagy szárnyán utaznék. Viszont a mozdony túl messze van. Így nem marad más, mint előre a zsupszkulccsal. Ahogy meglátom, és tudatosodik bennem Luna sérülése a mozdonynál, néhány futólépéssel termek a lánynál, hogy szemrevételezzem a sérülését, és megpróbáljam begyógyítani. - Cody segíts! Meg fogunk gyógyítani, talán ha együtt próbáljuk Codyval. Nem veszíthetek el még valakit. Miattam nem halhat meg még valaki, mint az apám... Az apám... ő majd segít! Ő mindenre tudja a megoldást! Csak tarts ki, még! - tengernyi érzelem, és gondolat sugárzik a tekintetemből, miközben azt sem tudom igazán hogy Codynak, Lunának, vagy kétségbeesetten remélve, hogy ő is megjelenik, az apámnak beszélek-e... A lelkemben újra éled egy 8 éves kislány, hamis önvádja, aki saját magát hibáztatja az apja haláláért, hisz bár nem ő követte el a hidegvérű gyilkosságot, megakadályozni sem tudta. Most pedig nem ismétlődhet meg a szőke lánnyal. Nem lehet hogy ne tudjam megmenteni, és miattam haljon ő is....
//Gyógyító 4. szint: Törött csontot is képes összeforrasztani, kisebb törést, tehát szilánkosra tört lábat minimális mértékben csak. Vírusos, hosszú lefolyású betegségeket is képes meggyógyítani, természetesen utólagos pihenéssel, ld. 3. szint. Képes már régóta meglévő hegeket eltüntetni.
5. szint: Súlyos, majdnem halálos sérüléseket képes begyógyítani, ha elég gyorsan kezeli az eset után. Kisebb karcolások szinte azonnal eltűnnek, heg nélkül. Egyszerűbb betegségekre immúnis, mint megfázás stb.//
Magam sem tudom honnan ez az erő, mintha mágia adná és talán az adrenalin is hajt ilyen mértékben, hogy képes vagyok egy nálam láthatóan magasabb és erősebb valakivel birokra kelni, de mégis sikerül, amikor a pálcám a földön landol, így szó szerint egymásnak esünk, amíg aztán meg nem érzem a fémes fájdalmat, ahogyan áthatol a tőr. Felsikoltani sincs erőm, talán a meglepettség folytja belém a hangokat, csak felnyögök alig hallhatóan, ahogyan húst ér a penge, hogy aztán a földön kössek ki. Nem érzek szomorúságot, inkább csak apa miatt és mert dolgom lett volna még, segíteni Miles ügyét megoldani, de úgy tűnik ez már nem adatik meg. Lehunyom a szemeimet, de hiába várom az utolsó csapást, nem történik meg, helyette a dörrenés, amire a felettem magasodó lény lehanyatlik, majd tántorogva eltűnik a szakadék peremén, amit én épp csak felkönyökölve tudok végignézni, annyi erőt nem érzek magamban, hogy elmenjek a szirt széléig, és bármennyire is fájnia kellene most, valahogy nem érzem a fájdalmat, sőt amikor anya megjelenik még el is mosolyodom, csak akkor tűnik el a mosoly, amikor visszatérünk a vonathoz, immár Shannával együtt. Az biztos, hogy megállni nem igen tudok a lábamon, valószínűleg még az is kész csoda, hogy életben vagyok, de hogy visszatérjek velük az egyértelmű, hogy kizárt. De hát ezt tudtam, maximum ha az aggódó Harry előkerülne, akkor másokat próbálok megnyugtatni. - Nincs semmi baj... anyával lehetek. - rebegem még, ennél sokkal több erőm nincs, ám ha meghallom, hogy Jakenek itt kell maradni, vagy megértem abból is, hogy a teste kezd újra alakot ölteni rendesen, hogy ő mégis távozhat, akkor nem is kérdés, hogy felajánlom a lehetőséget, hogy maradok helyette. Én úgy sem igen mehetek már el innen, nem igaz? Így a logikus.
Nox elkezdi kivonszolni a barlangból az eredeti, halott testét, és láss csodát, a barlang előtt egy thestrál várja engedelmesen, hogy felkapaszkodjon rá. A rémlóval vissza tud térni a vonat roncsaihoz, ahol úgy tűnik már több élő is tartózkodik, olyanok, akik korábban túlélték azt, hogy jelöltek legyenek, de most valamiért mintha a menekülés útját tudták volna meg, ezért együttes erővel próbálják kiemelni a mozdonyt a sárból, és úgy fordítani, hogy be tudjanak szállni. Egy magas, szakállas idegen férfi fordul a lány felé, előzékenyen kivéve a holttestet a karjai közül, s betéve a mozdonyba. - Gyere kislány, magunkkal viszünk. – Nyújtja a kezét, hogy Nox is be tudjon szállni. A mozdony egyébként elég szűkös, de hiába próbálják beindítani, a sima indítókar nem fordul el. Ráadásul felfelé kéne menni, de a többieknek többek között nincsen pálcája sem. Dick elismerően bólogat Jake lelkierejére, miszerint a fiú képes lehet még ezt is túlélni. Jake kezében megjelenik a tekercs, ha eddig nem nála lett volna. Dick hozzáér a pergamenhez, hiszen most már Jake az őrző, s számára érthető lesz a szavak sorrendje, hangalakja, amivel fel lehet majd lebbenteni a függönyt, és ha mindenki rajta kívül átment, végleg be is lehet zárni. Az első sora a tekercsnek a nimfa megidézése, láthatóan nem kell semmivel lekenyerezni, de ő lesz, aki a sötét mágiát majd támogatni fogja. Jake-ért egy thestrál jelenik meg, hogy levigye a vonatroncsokhoz, hiszen ott kell elmormolni a rituálét. Harry rájön, hogy a függővel lehet majd beindítani a mozdonyt, hogy az egyáltalán működjön, és a levegőbe emelkedjen. Már csak vissza kéne térniük oda. Ám a különös varázstárgy arra is jó lehet, hogy ha mindhárman ráteszik a kezüket, zsupszkulcsként a mozdonyhoz viszi majd őket. Luna tehát áll a sziklaszirten, ahol szembenézhet a gonoszszal, Nicolas képében. A fiúnál ott van a feketén izzó tőr, Lunát viszont immár védi az a különös varázs, amit többen építettek fel. Ám ez úgy fest, nem igazán védelmet jelent, hanem fizikailag érzi úgy, hogy simán szembe tud szállni a fiúval, akár puszta kézzel is. A tűzgolyója viszont csupán megpörköli Nicolast, annak mintha valami természetfeletti védelme lenne. Nicolas ráront, kiverve a kezéből a pálcát, ám közben neki is kiesik a kezéből a tőr, s immár puszta kézzel birkóznak, hogy ki tud fölé kerekedni a másiknak. Az eső az egyik pillanatról a másikra hirtelen szakadni kezd, gyorsan át is áznak. Luna ereje nagyon komoly, egyre inkább fölé kerekedik a gonosznak, holott eddig nem volt túl nagy fizikuma. Ám a legfontosabb pillanatban mégsincs szerencséje, mert Nicolas ujjai rátalálnak a tőrre, és tövig mártja a lány testében, hogy annak a hátán buggyan ki az éle. Luna értelemszerűen összeesik, Nicolas pedig fölé térdel, hogy a magasba emelje a tőrt, mielőtt még újra lesújt. – Kár volt idejönnötök. Itt a vége. – És ekkor hallatszik valami a háttérből. Mint amikor valaki felhúz egy fegyvert. Mert pont ez történik. Cody a bűbájjal le tud úszni Ginával a víz alá, hogy végre együttes erővel ki tudják kapcsolni azt a valamit. Sikerül, habár Ginának mintha valami furcsa lenne. Mintha egy pillanatra valami foltot látna a víz alatt, de már nincs ideje megnézni, mert a fény, amely lent volt, kikapcsol, és fel kell úszniuk. Viszont így tudják, hogy a gonosz sebezhetetlenségét így meg tudták szüntetni. Nicolas megrezzen, és hátrapillant, hogy még pont szembe tudjon nézni Shannával, aki ott áll látótávolságon belül, kezében a vadászpuskával, amit el is süt. A lövés tökéletes, pont szembetalálja a testbitorlót. Aki így lehanyatlik Lunáról, és a szakadék szélére gurul. Vér buggyan ki a száján, ahogyan ingatja a fejét. – Ez.. nem lehet.. – Lecsúszik a szirt szélén, még éppen kapaszkodni tud, s ha Luna és Shanna kilép, hogy lássa, még vádlón néz fel rájuk, majd nem tudja tovább tartani magát, lezuhan a sziklákra. Üveges tekintete a semmibe réved, s többé nem mozdul. Luna pedig érzi, hogy a sérülése végzetes, mert már alig tud lélegezni. Pandora jelenik meg a közelükben, s kapja el az összecsukló lányt. Bánatos tekintettel ingatja a fejét Shanna felé, Luna számára ez tényleg a vége. Viszont egy villanással ők is ott vannak a mozdonynál, hazamehetnek. Shanna tudja támogatni Lunát. Viszont Jake a tekercs birtokában egyre inkább azt érzi, hogy fizikai testet ölt, kezd ismét emberré válni. A tekercset ugyan felolvashatja, de lehet, hogy nem is neki kéne itt maradnia, hanem az egyébként is haldokló Lunának?
//Határidő nincs, de gyorsan, ha tudtok^^//
Harry.Potter.
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-12-13, 07:14
Éreztem, ahogy minden egyes tűzgolyó kirepülésével a pálcámból mintha egy jó adag energia is távozott volna belőlem, ami nem volt meglepő, hiszen a mágia így működik. Azonban annyira elfáradtam közben, amire nem számítottam... többet vártam magamtól, aurortanoncként, de végiggondolva, mintha minden letarolt volna amióta erre a különös helyre értünk, és még a testemtől is elváltam, szóval talán mégsem volt ez annyira meglepő. Minden maradék energiámat bevetve sikerült magamhoz hívnom a függőt, és ahogy az ujjaimhoz ért, ábrák villantak a falon. A vonat roncsai. Oda kellett visszamennünk, ám ahogy körbefordulva tanulmányoztam a falat, meg is kellett benne kapaszkodnom, mielőtt elvágódtam volna. Próbáltam megérezni, hogy volt-e valami más tulajdonsága is az újonnan szerzett függőnek. Luna hirtelen eltűnt, ami nem kis aggodalomra adott okot. - Luna! - Kiáltottam a nevét jobb ötlet hiányában, és vártam a válaszra, de úgy tűnt, hiába. A másik két társamhoz fordultam, közben figyelve a megmaradt inferusokra is, ha még voltak ott - azonban Gina és Cody eltűnt a víz alatt, mire befejeztem volna a mondatomat. - Luna, Luna eltűnt! A rohadt életbe! - Elkezdtem a barlang nyílása felé, pontosabban oda vonszolni magam a vízben, ahol bejöttünk, miközben a balsejtelem egyre jobban átjárt. Ekkor érkezett a mágikus üzenet Lunától, amire már nem voltam képes szavakkal válaszolni - úgysem volt értelme, hiszen senki nem hallotta volna, csak még elszántabban igyekeztem oda jutni, ahol bejöttünk. Számomra nem volt opció, hogy még valakit elveszítsünk Jake-en kívül, és ha nélküle kellett távoznunk végül, tudtam, hogy addig fogok menni, amíg valahogy élve ki nem juttatjuk innen. Mert az nem lehet, hogy meghalt, és vége, és Luna és Shanna sem maradhat!
//Relikviamester: Különleges kapcsolata van a varázstárgyakkal, ősi relikviákkal, ereklyékkel. Kezdetben csak érzékelés, később uralás, magas szinten akár teremtés is.//
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-12-12, 01:46
Valószínűsíthetően megtaláltam egy fontos pontot és meg is kíséreltem az elérését annak a mágikus kapcsolónak, amit érzékeltem, mégsem értem el, sokkal mélyebben volt mint gondoltam és a buborékfej bűbáj sem tartott ki, így vissza fordulni kényszerültem, és a felszínt is éppen csak elértem. Ha nekem nem sikerült, legalább jelezni talán össze jön, hogy odalent van valami, ami kulcsfontosságú lenne, és segítséget kérhetek az ügyben. Nem bírom ki és a felszín előtt egy harminc centivel a szervezetem levegő után követelőzve igyekszik fellélegezni, de levegő helyett, csak vízhez jut! Szörnyen kellemetlen, mikor sikerül felbukkannom végre, köhögve, félig fuldokolva igyekszem fenntartani magamat és ezúttal valóban levegőhöz jutni. Gina el is kapja a pillanatot és jön is a kérdése. - Jól vagyok! - köhögök egy újabb sort - Van odalent valami, olyan mint egy mágikus kapcsoló! Olyan mintha mindent semlegesítene ami ennek a borzalomnak a védelméért felel! - alig hogy végig mondom, Gina már merül is. Harry megszerzi a függőt, ki tudja az infernusok figyelme most mire fog irányulni, de valami azt súgja, vissza kell merülnöm és segítenem kell a lánynak. Így egy Anapneo-val gyors légút tisztítást végzek, és akkora levegőt veszek amekkorát csak tudok, majd merülök Gina után. A néminemű össze zavarodásom miatt valószínűleg nem sikerült megfelelően elvégeznem magamon a buborékfejet, tanán most sikerül. Meg talán máson jobban el tudom végezni, mint magamon, ha sikerül, Gina feje körül légbuborék képződik ami egy kis pluszt biztosít számára. Számomra egyértelmű, hogy ki a jobb úszó, így nem is beérni vagy megelőzni akarom, egyszerűen csak tisztán tartani az útját.
//Anapneo - Légúttisztító varázslat. Kitisztítja a célszemély légutait. A görög „anapneo” szóból, jelentése: lélegezni vagy újraéleszteni. Bűbájtan: 10 pont - Buborékfej bűbáj. Aki ezt használja, annak az arcán egy buborék képződik, így ideiglenesen levegőt tud venni a víz alatt (a buborék nagyságától függően).//
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-12-09, 03:13
Tükörország
Hallatszik a hang, megdermedek tulajdon tettem felett, fel se fogom, elönt a szúró, kínzó fájdalom, majd elhal... Minden. Csak a sípoló csend nem. Pillanatoknak hat, talán azok is voltak, de felébredek. Új perspektíva tárul elém, tagjaim merevek, de rögtön tudom: ez nem az a burok, amihez szoktam. Felegyenesedek, hirtelen, mint aki rosszat álmodott, épp csak a víz nem ver, csupán íriszemre ül ki a jótékony sokk saját halott testem láttán. Kevés újszerűbb érzést tapasztaltam ezidáig, mégis elönt egyfajta savanyú csalódottság. A még fel nem fogott következmények súlya. ~ Még találkozunk. - üzenek egy utolsót, s ekkor megint a reflex dönt, üres testemhez guggolok, nyakamba veszem könnyed súlyát, s - itt-ott egy kis lebegtetéssel rásegítve - vonszolom el többedmagam (?) a vonathoz. Csupán elvétve pillantom meg új hordozóm, itt-ott felbukkanó, homályos felületeken néz vissza rám. De színészi vénám a régi: arcomon mesterséges, fagyott rémület ül, s ha a diáktársaságba botlanék... - SEGÍTSÉG! Segítség! Valaki segítsen! Ez a nő megmentette az életem! SEGÍTSENEK! - kiáltom, sikoltom, legyen ott bárki, itt-ott még színpadias könny is csordul. Ez az egyetlen esély, hogy testemet épségben kijuttassam innen. Odakint alapos elemzéseknek kell alávetnem. És persze... Nox Djarum méltó temetést érdemel.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-12-07, 15:42
Jake & Griff & Dick
Igen, mindig is egy kissé máshogy fogta fel a valóságot, meg a világot tulajdonképpen, és ez most is kiütközik. Nem akarja temetni a dolgokat, de érzi, hogy ezzel most itt nem lehet játszani, és ez a valami van annyira veszélyes,hogy könnyen lehet, hogy nem fogják tudni megmenteni az ő életét. Elvégre.. mégis csak fiatal felnőttekről van szó legjobb esetben, akik még erősen gyakornokok, és sem a halotti, sem a fekete, sem a vérmágia nem tartozik a repertoárjuk közé, de még a hobby-listán sincsen fent. Ahogy látja Griff arcát, és szemeiben a rémületet, meg a kétségbeesést, finoman elmosolyodik. - És is nagyon szeretlek. - súgja még a lánynak, majd lassan biccent, hogy ha tud, akkor menjen át, és már indulna is, amikor valaki elkapja a karját. Ahogy megtorpan, és szinte lendületből fordul vissza, lendítve a kezét, az megáll a levegőben, ahogy Dick-kel találja szembe magát. Lassan engedi le maga mellé a kezeit, miközben értetlenkedve néz a férfire. Amikor azonban beszélni kezd, akkor főleg felszalad a szemöldöke. - Azt hiszem, egy kissé hamar temetsz, Carlmichael. Még nem lehetetlen kijutnom innen. Ismerem az Árnyékvilágot. - mondja, egy kissé talán fenyegetően is, aztán arra, hogy valakinek muszáj itt maradnia, hosszasan szemez a férfivel. Annyira természetesnek veszi, hogy neki kellene itt maradnia, hogy ez olyan, mintha már-már csapda lenne. Akkor is, ha van benne valamennyi ráció. A tükör felé pillant, Griffre, és tisztában van vele, hogyha valakinek fel kell magát áldoznia, akkor a lány kapva kapna az alkalmon. Gondolatban felsejlik előtte egy sápadt, fekete hajú fiú arca, egy régi beszélgetés, és az, hogy miért nem maradt nyomozó, helyszínelő, vagy sima alkimista, miért állt aurornak. Bár tény, hogy ez a kaland most nem munka, de ha nincs a meló, és nem kell Griffért mennie, most egyikük se lenne itt. De ezen késő keseregni. Mintha látná is az arcot maga előtt a tükör csillanásában. - Biztos nincs más út? - fordítja lassan vissza a fejét a férfi felé,és ez a kérdés egy félszeg igent is jelent. Nem hagyhatja, hogy Griff legyen az, aki feláldozza magát, és az igaz, hogy ő már halott, ismeri is ezt a világot, eleget látott belőle.. és ha itt marad, talán neki van esélye arra, hogy kisurranjon innen. Több esélye van, mint bármelyik társának, bár Pottert még talán benevezné, úgyis mindent túlél. De ez csak játék a gondolattal. - Mondd, mit kell tennem. Induljunk. - bólint végül a férfinek, és megy vele, amerre ő vezeti, illetve hallgatja, hogyan is kell ezt a függönyt őrizni, meg lebomlasztani, amikor végeztek. És még szerencse, hogy ezt Griff nem hallja, és szerencse, hogy azok voltak az utolsó szavaik..
A függőt ugyan nem sikerül megszereznem, de szerencsére Potter figyelmét sikerült felhívni rá, és úgy fest neki egy tök egyszerű módon, - invitoval- sikerül, ami nekem nem. Én is gondolhattam volna erre! Elvégre én szoktam mondani, hogy többet ésszel, mint nyers erővel... De azért én is rendesen elküldöm a picsába ezeket a qva dögöket a nyakamról. Na persze nem nyugodhatok meg mert szinte rögtön, ahogy egy pillanatra fellélegezhetnék észreveszem, ahogy Cody fuldokolva jön fel a víz alól. Ugyanakkor ahogy lenézek abba az irányba ahonnan feljött én is észreveszem amit ő, és megértem, mivel próbálkozott. - Cody jól vagy?! Majd én!- kiálltok oda a fiúnak. Majd egy mély levegő és máris megpróbálkozok azzal amivel az imént Cody. Talán valamire jók lesznek az apámtól a tengernél kapott úszó, és könnyűbúvár leckék... Apa csak most segíts! Most életek múlnak rajta, hogy elérjem a vízfeneket, és véget vessek ennek az egész helyzetnek...
Van, hogy elfognak az érzelmeim és minden megfontoltságom cserben hagy… és ez éppen egy olyan helyzet. Hiába fordít maga felé és próbálja rendbe tenni a kétségbeesésemet, akármennyire jóindulatból fakadhat az, hogy ha itt kell maradnia, ha meg kell halnia, akkor azt akarja, hogy továbblépjek… Szinte elönt a düh, ahogy végigzakatol rajtam ez az egész. Mintha olyan könnyű lenne továbblépni, mintha nem lenne a kapcsolatunk annyira mély és erős, hogy egy életig kitartson a szerelmem, mintha már is eltemetett volna kettőnket és… És egy pillanatra felmegy bennem a pumpa, de el is múlik néhány levegővétellel később és csak a kétségbeesés marad, hogy nem akarom, hogy tényleg ez legyen a vége. Nem kell így lennie, megoldjuk ezt az egészet, megtaláljuk a testét és együtt megyünk haza… - Annyira szeretlek Jake… és annyira félek. - suttogom halkan, mielőtt elfordulnék tőle és a tükrökhöz lépnék, hogy az egyiket megérintve egy új helyre kerüljek. Erőt veszek magamon, és mikor nem jön utánam Jake, nem fordulok azonnal vissza és nem megyek át bezárt vadállatba, mert látom, hogy csak a kalandunk elején talált férfival beszél, de nincs veszélyben. Tovább fordulok a képekhez, és mikor megtalálom a fegyvert és megjön Luna pszi-üzije is - hm, milyen furcsa, miért nevezem így, miért jutott eszembe pont ez az idegen elnevezés? -, már pontosan tudom, hogy mit kell tennem. Ugyan arról fogalmam sincs, hogy éppen Jake-re milyen feladatot bíz az a bácsi, eszembe se jut, hogy az előbbi szavaink talán az utolsók lehettek, csak az dübörög bennem, hogy ha megölöm azt az alakot, megölöm azt a Nicolas hamisítványt ezzel a puskával, akkor minden rendbejöhet még. Auror vagyok, kiképeztek mugli fegyverekre, hogy ne csak a pálcámra hagyatkozhassak. Nem vagyok a legjobb lövész a világon, de a csapatban talán már ennyi gyakorlattal és a ténnyel, hogy itt van a kezemben, engem tesz a legalkalmasabbá a feladatra. Pontosan tudom, hogy hova kell mennem. A képek és a kapcsolatom Lunával, ami még az előbbi pillanatban is aktívan élt elégnek kell lennie, hogy egy pontos hoppanálással a megfelelő fedezékbe érkezzek. Csak annyit üzenek vissza a lánynak, hogy a lövés az enyém és készüljön, aztán az egyik kezemben a fegyverrel, a másikkal a tükörhöz érve, ami Lunáékat mutatja, koncentrálva hoppanálok a magaslat legalkalmasabb fedezékébe, legyen az fa, kő, vagy akármi, ahonnan képes lehetek lelőni a lényt. És ahogy tiszta célponttá válik, hiába viseli az egyik barátom arcát, gondolkozás nélkül kibiztosítom a fegyvert és lövök, hiszen élénken él bennem a kép, ahogy az az alak megölte Jake-et a tőrrel és szenvtelenül a semmibe taszította. El kell pusztulnia, és semmi sem tehet ebben a pillanatban boldogabbá azt hiszem, mintha az én kezem által pusztul el.
Hiába akarnék, nem tudok segíteni Harryéknek, hiszen megérzem a támadást, de annak ellenére, hogy mi történik még sem érzem a sérülést magát, amíg aztán hirtelen mindenki el nem tűnik, azaz inkább én magam és már ketten vagyunk a lénnyel, aki ki akar jutni innen, ahogyan anya mondta és akinek én nem hagyhatom. Nincs fegyverem, fogalmam sincs, hogyan tudnám megállítani a nélkül, de azt megtehetem, hogy segítséget kérek, hiszen én magam nem vagyok harcos. - Fent vagyunk, a legmagasabb ponton. Csak mugli fegyver győzheti le, másképp nem juttok ki innen. Szükségem van egy mugli fegyverre, bármire... - Shannának meg természetesen az üzenet, hiszen nem tudom egyedül ezt megoldani, maximum feltartani a lényt. Előkerül hát a pálcám, majd tűzgolyó süvít a kezemből a képességemnek hála, miután fizikai pajzsot húztam fel. Ha tőrrel támadt, akkor védekeznem kell, mert újra megteszi majd és én fizikai erő terén nem vagyok éppenséggel a leghatékonyabb. Egyelőre viszont mást nem tehetek, mint hogy feltartom őket és remélem a sokszor ismételt szavak, amiket anyától hallottam egyértelművé teszik a többiek számára, hogy vissza kell térniük a mozdony roncsaihoz, a vonathoz, ami valahogy kiviheti őket innen. Őket, mert én már elfogadtam, hogy ahogyan anya is mondta, én nem mehetek. Elég hát ha Shanna talált esetleg valamiféle fegyvert, azt nekem adja, a többi már nem az ő dolga, hiszen az én feladatom, hogy itt maradjak és tovább menjek anyával. - Harry... kérlek mondd meg apának, hogy szeretem és... segíts neki. - ha nem térhetek vissza, hát így kell lennie és remélem, hogy Harry is megérti, hogy most nem tehetek mást és ő sem, és ezért muszáj hogy elmeneküljön, de ha visszatért segítsen apának, mert én el tudom fogadni a sorsomat, de nem tudom, hogy ő képes lesz-e rá.
