2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort Expressz-nek vannak rendhagyó indulási időpontjai is, amióta bevezették az egyetemi szekciót. A felnőttektől már nem várható el, hogy csak szeptember elsején, vagy június harmincadikán közelkedjenek az iskola és az otthonuk vagy éppen London között ingázva. Egy fülledt nyári éjszakához érkezett történetünk, amikor is a 9 és ¾-ik vágányról 23 óra 59 perckor indul járat. Hogy maroknyi hőseink miért éppen ezt az időpontot választották? Mindenkinek meglehet rá az oka, így jött ki a lépés a programjukat illetően. Ráadásul az időpont extrém volta miatt nem is tömött a vonat, minden fülkében van legalább egy szabad hely, na és persze megvan az az egzotikus hangulata a dolognak, hogy éjszaka, sötétben vonatozik az ember. Még Nox is kiér a peronra, megtalálja a helyét. Ugyan ő nem roxfortos diák, ám már többször is járt az iskolában, s most is megvan rá az oka, hogy mit keressen a vonaton, amely időben el is indul. Kalauz ezúttal nincsen, sem pedig büfés boszorkány, ám egymással beszélgethetnek, amíg ki-ki megtalálja a helyét. A szünidő már régen tombol, nyár közepét írunk, Gina otthona a Roxfort maradt, hiszen az iskola az egyetemisták miatt nyárra sem zár be, maradhatott is a saját hálókörletében a Griffendél toronyban. A legtöbben már ismerik egymást minimum arcról, de aki még nem, hát itt az alkalom, hogy most ez változzon. A vonat halkan zakatolva süvít bele az éjszakába, egyenlőre minden üzemszerűen működik.
//Határidő: június 28 csütörtök, éjfél//
Szerző
Üzenet
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-09-25, 10:21
Nem mondanám teljes sikernek az akciót, hiszen a varázslatom nem egészen úgy sikerül, ahogy szeretném, de félsikerként mindenképp elkönyvelhető. Ráadásul Peter is újra megsérült. Pazar. De végül sikerül kimenteni a férfit. Bár egyenlőre nem az állapotával foglalkozom, ami elég rossznak tűnik egyetlen pillantásból is. Eléggé megkönnyebbülök a patrónus megpillantásakor. Tehát a többiek legalább még életben vannak. Könnyedén repülve követem a fényjelenséget a megfelelő helyig a thesztrál mellett. Néha azért vetek egy aggódó pillantást Peter és az apja irányába. Aztán megérkezünk a többiekhez, és könnyedén érek földet, immár ember alakban megérintve a talajt. Azonnal Peter és a thesztrál felé fordulok, előbbi már azon van, hogy lesegítse az apját az állatról. Én még egy nyers húsdarabot veszek elő a táskámból, és dobom oda a szárnyaslónak, egy "ügyes vagy" paskolással. Azonnal a férfi megvizsgálásával kezdem a gyógyító körömet. Kissé felvont szemöldökkel nézem, ahogy Peter megitat valamit az apjával. De végül nem teszem szóvá, inkább kivárom a hatást. Illetve ha szükséges akkor rásegítek a képességemmel. Utána pedig mindenki mást is egy gyors pillantással számba veszek, és miután úgy fest az ájult lány van a legrosszabb bőrben hozzá lépek. Mintha a tükörbe néztem volna, egy hosszú pillanatig csak mély döbbenettel nézem. Majd megpróbálok rajta is segíteni. - Én... én nem... Árva vagyok. Az apám jó tíz éve halt meg. Az anyám sosem ismertem. Meghalt a születésemkor. Más rokonom sosem volt... - válaszolom meg Gemma kérdését. Viszont akkor ki ez a lány? Miért néz ki úgy mint én? Nem, nekem sosem voltak sem testvéreim, sem más rokonaim, akik ennyire hasonlíthattak a genetika révén. De mégis itt van. Mégis olyan, mint én. De ki ő? És mért lebeg felette Cody lélekdarabja, és Peter apja felett? Ahhoz már sokat nem kívánok hozzáadni, amit Peter és Andrew megbeszélnek. Pusztán egyetlen megjegyzésem van. - Talán ugyanaz volt a két banya. Nem volt véletlen átvágva a torka? - ha igen, akkor ugyanaz volt. A többiek pedig azt is sejthetik, hogy közöm volt ahhoz a csúnya sérüléshez a nyakán. De nem fogok ezen moralizálni. Legalábbis most nem. Vagy ő, vagy mi helyzet volt. Ugyanakkor a figyelmem nagyrészt még mindig a lány köti le. És ha a lélekdarabok olyan személyekhez kötődnek, akik hozzánk kötődtek az életükben? Ha mégis köze van hozzám ennek a lánynak? Fel kell ébresztenem, és megtudni az igazat...
//Természetes gyógyító 5-6 szint: Súlyos, majdnem halálos sérüléseket képes begyógyítani, ha elég gyorsan kezeli az eset után. Képes halálos sebeket is begyógyítani, ha az illető még életben van, azonban ehhez a saját életerejéből is áldoznia kell. //
A medve elszágult hát Gináékért, mi pedig megyünk utána lényegesen lassabb tempóban. Én Gemmát támogatom, Goyle pedig a Gina-hasonmást. Fogalmam sincs, hogy az idős férfi valójában élő, vagy holt, de mivel Jake nem erősít és nem is cáfol a pillantásomat illetően, félreteszem a kérdést. Gemma szerencsére nincsen olyan rossz bőrben, bár általa nekem is fáj minden tagom, de úgy érzem, nincsen belső vérzés, vagy életveszélyre utaló jel. Én magam ácsorgok az üldögélő lány mellett, bevárva a vert sereget, hátha kell valami segíteni, olykor pedig a barlang bejárata felé sandítok, hogy feltűnik-e a nimfa. Még mindig nehéz átlátnom, hogy minek is lehetünk a jelöltjei, de majd hátha kiderül a későbbiekben, de végülis a cél az, hogy Cody darabjait megtaláljuk. A bogárkák is üdvözítően veszik tudomásuk, hogy immár együtt vagyunk, tehát mindannyian kellünk a meneküléshez. Nem vagyok komoly csapatjátékos, de most el kell ismernem, hogy nem árt, ha többen vagyunk. – És honnan ismerhette ezt a lányt? – Kérdezem az öregtől, közben pedig befutnak Gináék. Peter valami számunkra ismeretlen illetőt támogat, akiről hamar kiderül, hogy az apja. Itt mindenki a szüleivel fut össze? Hát mindannyian árvák lennénk? Ezért sem vetettem még el a gondolatot, hogy maga Goyle is kísértet, s ő lesz az utolsó kulcsdarab. De vajon ki lehet a vörös hajú lány Cody előéletéből? Kétlem, hogy a testvére lenne, hiszen akkor a velünk tartó férfi felismerte volna. Bólintok Gemmának, és ott hagyom a fűben a lánnyal, hogy Ginát, Petert vizsgáljam meg, még ha kevésbé is szakértő szemmel, mint a kedvest akivel azonos szíven osztozkodom. – Banya az itt is volt. Egy nimfa. Különben meg azt tuttuk meg, hogy olykor idecsal jelölteket, és ha egyszer átveszi az irányítást, kijuthat innen. Eddig elbukott, és nem kell mást csinálunk, mint az elődeinknek. Csak éppen azt nem tudjuk, hogy mi volt. Megmaradni tiszta szívünek gondolom. – Ismét a bogarak táncát figyelem, ha még itt vannak a közelünkben, és próbálok rájönni, hogy kiből válhat kulcs. Időnként Jake-re meredek, hátha valakire ő is fókuszál, hátha megakad valakin a szeme. Ha így lenne, akkor arrafelé terelem a bogarakat, hátha valakiben megjelenik egy kulcslyuk.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem érünk rá haditerveken agyalni, hiszen apámat széttépik, ha nem érünk oda időben. Védekezni sincs már ereje, vagy ha mégis, akkor erőtlenül próbálja lefelé lökdösni őket magáról, sikertelenül. Legjobb esetben is csak annyit képes elérni, hogy az a valami hátratántorodik egy pillanatra, de hamarosan ismét beveti magát. A túlerő jelen pillanatban a legkevésbé sem izgat. Fürge léptekkel szelem hát a távolságot, hogy még időben a helyszínre érjek, miközben elégedetten veszem tudomásul, hogy az ösztönös mozdulatok nem tűntek el az emlékeimmel együtt. Azt hiszem, ettől tartottam a legjobban, de szerencsés módon könnyedén veszem az akadályokat. Az átkaim itt-ott célba találnak, némileg talán hátráltatva is a szörnyeket. Nekem nem fontos, hogy elpusztuljanak, hanem hogy lekopjanak. A thesztrál nagy eséllyel úgyis képes lesz lerázni őket. - Apa! - nyúlok érte, majd karolom fel a félig eszméletlen férfit, azonban a kör bezárul körülöttünk és immár azzal is szembe kell néznem, hogy talán mindketten itt halunk meg. A pálcámat esélytelen használnom, hiszen nem menne, amíg apámat tartom. A vállammal lököm hát őket félre, itt-ott a lábammal is megsegítve némelyiket, ha nagyon erősködne. Valamennyire használ, képes vagyok utat törni magunknak, de nem a végtelenségig. Ezért is jön jól Gina segítsége. A zombik, vagy bármik is legyenek, a hátam mögé szorulva igyekeznek utánunk indulni, kevés sikerrel. Hamar eszembe jut azonban, hogy nekem is van képességem, méghozzá nem is akármilyen. Hátrafordulok hát, majd a szörnyeket igyekszem ide-oda reptetni vagy legalábbis megtorpanásra kényszeríteni a telekinézissel. Nem tudom még teljesen kezelni ezt az ismeretlen eredetű adottságot, de ha már van, akkor talán nem ártana kezdenem vele valamit. Az egyik lény azonban megtalál, majd a vádlimba vág, harap vagy mar. A fájdalommal nem foglalkozva helyezem apámat a thesztrál hátára, majd küldöm arcon lábammal a továbbra is felém kapdosó zombit, amely így végre leszáll rólunk. - Oké, indulhatunk – adom meg az engedélyt, miközben apámat erősen fogom, nehogy leessen, majd nem sokkal később már a többiek elé száll le a thesztrál. A pálcám segítségével lebegtetem földre a férfi testét, amelyben már alig van élet, majd csak azután nézek körbe a többieken, hogy ez a manőver sikerrel járt. - Ti se néztek ki jobban – vetem ellen Gemma szavai hallatán, majd végül válaszolok: - A kilátón elkapott minket valami banya, aki valamiféle egyezségről hablatyolt nekem, majd megmentettük apámat a zombiktól. Ő kicsoda? - bökök fejemmel az eszméletlenül heverő, vörös hajú lány felé, miközben - ha akad nálam - előveszek egy fiola bájitalt, majd óvatosan megpróbálom leönteni apám torkán. Ettől a löttytől vélhetően nem fog teljesen rendbe jönni, de a fájdalmai talán megszűnnek egy időre és még magához is fog térhet, hogy választ adhasson a bennem kavargó kérdésekre. A lélekdarab ugyan apám mellett lebeg, de fogalmam sincs, mit keres itt. Meggyógyítaná?
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-09-20, 13:07
A férfi szavaira felpillantok, miközben botorkálunk a barlang közeléből és próbálunk kellő távolságba jutni a nimfától, aki akár még mindig kitalálhatja, hogy mégis csak minket használ fel ahhoz, hogy kijusson innen. Igaza van, az anyám megbékélt, amikor beszéltem vele és elmondhatta az igazat és megbocsátottam neki. Jake talán azért, mert legalább üzenhetett Shannának és talán segíthet, hogy mások ne jussanak olyan sorsra, mint ő. - Igen, ha a többiek is itt lesznek talán rájövünk. Ha Ginához van köze akkor ő kell, hogy beszéljen vele. - bólintok én is morfondírozva még kissé, amikor már kellő távolságban meg tudunk állni végre. Már ennyitől is sikeresen kifulladok, elég nagyok voltak az ütések, amiket kaptam, amikor kisodort az a hullám és egyelőre még időnk és lehetőségünk sem volt komolyabb gyógytásokat eszközölni. Leülök hát a fűbe, hogy bevárjuk a többieket, amikor majd a patrónusnak hála megérkeznek. - Jesszus, mi történt? - ha jobb állapotban lennék, akkor felpattanék segíteni, de így ezt sajnos nem tudom kivitelezni, szóval a földön maradok és csak aggódó pillantással nézek feléjük. Maximum Andrewnak jelzem, hogy nyugodtan menjen segíteni, én már meg leszek, csak ne nagyon kelljen ugrálnom. - Gina... találtunk egy lányt, aki nagyon hasonlít rád. Először azt hittük, de... Ismered őt? - ha már tenni nem tudok, akkor legalább beszéddel igyekszem segíteni, amúgy is a még alig magánál lévő lány közelében kértem Andrewt, hogy leültessen a fűbe. Talán tényleg így van, mindegyikünk kapcsolódik valakihez és bennük vannak elrejtve a lélekdarabok. Vajon Jake Cody apjához kapcsolódott, vagy ő kivétel lenne?
Peter nem hagy túl sok időt tervezni, de érthető, hiszen így is egyértelmű, hogy a lények nyerésre állnak és minden perc számít, hogy kimentsék az apját, különben végleg elveszíti, mielőtt megtudhatná, hogy egyáltalán hogy került ide, mit keres itt. A srác leugrik tehát, amikor a thestrál már elég alacsonyra ereszkedett, és lövöldözni kezd, méghozzá igen jól, valószínűleg a vadászat olyan mélyen beleitta magát a testébe, hogy ha akarná se tudná elfelejteni, hogy milyen támadásokkal kell élnie. Utat tud törni befelé az apjáért és felkarolni, de ahogy a vállára veszi az éppen, hogy lábán megálló férfit, aki nem is éppen pehelysúlyú, a szörnyek bezárnak és a vállával kell kiküzdenie magát, ugyanis… Ginának nem megy túl jól az inda idézés, de nem lesz teljességgel balsiker a mozdulat, ugyanis Druidaként képes jobban ráhangolódni a növényekre, még ezekre is a túlvilágon. Ahelyett, hogy le tudná fogni a lényeket csak egyetlen helyre tudja őket sikerrel irányítani - Peter mögé, hogy legalább addig feltartsa őket, míg a fiú visszatér. A szörnyek gyorsan lekaszálják az indákat és az egyiknek sikerül Peter vádlijába belevágni, miközben az apját próbálja felfektetni a thestrálra, de végül sikerül felugrania neki is és sietve elvágtatni/elrepülni biztonságos távolságba, főleg, hogy Gina kiszúrja a távolban a közeledő örvösmedve patrónust, ami átadja az üzenetét: “Sürgősen várunk titeket a barlang bejárata felé”. Sőt, nem tűnik el, megmutatja az utat a többiek felé a barlang szájához, pár perc és össze is találkoznak a másik csapattal akik csapzottan, elázottan, egy vöröshajú ájult lánnyal kiegészülve állnak meg egy tisztáson a barlangtól nem messze.
A barlang melletti tisztás (Gemma, Andrew, Gargoyle)
A halálos veszélynek a sorozata kissé enyhülni látszik, ugyanis sikerül a csapatnak talprakecmeregni végül és lassan elbóklászni a barlang közvetlen közeléből, mielőtt a rémség még úgy dönt, hogy inkább mégiscsak felvenné a harcot velük. A csapat elkezd agyalni, hogy miért nem aktiválódik a pálca a lány közelében, ha egyszer a többieknél a tárgyak átalakultak kulccsá, és Jacob meghallgatva mindenkit hozzáteszi a saját gondolatait, bár természetesen ő sem tévedhetetlen. - Azt nem tudom, hogy ki lehet az utolsó, de egyre biztosabb, hogy annyi van, ahányan jöttetek. Jó ötlet leutánozni az eddigieket. Legyen együtt a csapat, derítsük ki, hogy még is kihez kötődik ez a lány, és ahogy ő mondja - pillant ennél Gargoyle-ra, nem különösebb rokonszenvvel -, ha nem is feltétlen megbékéltünk, de mindannyian legalább is megosztottunk valamit. Talán neki is van valami mondanivalója még. - néz a lányra, akit még egy kicsit illene pofozgatni, ha biztonságos távolba értek. Amikor kibukkannak egy tisztáson Jacob le is fekteti az ébredező lányt lassan, féltérdre ereszkedve, hogy itt várják be a többieket.
Ekkor veszik észre a távolban közeledni az örvösmedve patrónust, a nyomában egy durván megpakolt thestrállal, a hátán Ginával, Peterrel és még egy nagyon rondán megsérült felnőtt férfivel is. Ahogy landolnak és leszállnak, a thestrál nyekken egyet és fújtatva prüszkölve hagyja őket itt, kicsit kihasználva érzi magát, a fenéért jött a druidalány hívására. Furcsa módon, amikor megjelenik a másik csapat a hálás kis lélekdarabok elhagyják Andrew-t és tesznek egy kört - az egyik végül megállapodik az vérző férfinél, a másik pedig a fiatal lányhoz megy Jacob mellett a földön.
Végre együtt vannak, Peter - akinek a karmolása a vádliján úgy éget, mint a pokol tüze - , Gina, Gemma, Andrew és Goyle és persze Jacob, az idegen lány és Peter apja, aki a rengeteg sérülésétől szintén alig van magánál. Senki se mondta, hogy ez a küldetés sétagalopp lesz, annyi szent.
// Határidő: szeptember 26., mesélő hozzászólás legkésőbb szeptember 27.-én. //
~Megan Smith
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-09-17, 02:06
Helyre állítja a sérülését és a lányhoz megy. Megtalálja a pálcát és kézbe fogva valahogy nagyon idegennek hat neki. A körtefa túl barátságos és túl simulékony. De valahol mégis atyaian méregeti a kezében tartott, szinte életre kelni készülő varázseszközt. A walesi lány, az ő szemében még csak gyerek. Eszébe sem jut másképp nézni rá. Ráadásul szerencsére semmi köze a felesége néhai külleméhez, így meg aztán főleg nem jut eszébe "nosztalgiázni". Számított rá, hogy fel fog köhögni némi vizet, de hogy konkrétan lehányja arra nem. Nem sikerült időben odébb mozdulnia. Túlságosan lekötötte az amiről a többiek is beszélnek. Így csak egy kissé megilletődött, de végül bele törődött állkapocsfeszülés meg egy undorodó grimaszra futja. Ennek ellenére felnyalábolná egy zokszó nélkül, hogy vigye, de Jake megelőzi. Mondjuk nem is baj, ha netán jön valami rettenet megint, jobb ha az ő keze inkább a pálcát tudja majd forgatni. Utána lépdel a társaságnak mintegy sereghajtóként, egyik lábára kissé sántít, de most nem foglalkozik ezzel. A fiatalok találgatnak és ő is hozzá teszi a maga gondolatait. - Eddig.. mindenki megbékélt. - és vagy tovább lépett lényegében. - Olyan lelkekben őrződtek meg a darabajai, akikhez vélhetően ő is kötődött. Talán, ha sikerül felébreszteni és szóra bírni a lányt, hogy ki ő és kihez kapcsolódik közületek, akkor elnyerjük az újabb lélekdarabot... - ezt mindössze csak feltételezi. Még ha kissé önző, vagy hidegnek hat is amit mond, számára a fia az elsődleges cél. Hogy miképpen csikarja ki a darabokat, az már más kérdés. Noha jelenleg végtelen türelmet tanúsít, mert tudja, hogy pillanatok alatt leszerelnék a többiek, ha nem is az immár sérült Gemma vagy Andrew párosa, Jake elég komoly ellenfélnek látszik, ráadásul a hely őrzője. Simán megeshet, hogy nem engedi ki ha nem viselkedik együttműködően. Ez meg az ő olvasatában szintén nem egy járható út. Szóval teszi a szépet továbbra is.
Azért Goyle szavai, hogy Cody még darabokban van, túlságosan is valósnak, horrorisztikusnak tűnik, igyekszem nem túlságosan belegondolni. Így is tudjuk, hogy halott, nem kell még magunk elé képzelni is. Inkább Gemmát pátyolgatom, s megpróbálom függetleníteni magamat attól, hogy rám is átterjedhet a rosszulléte, hiszen ahogyan a közös szív kapcsán nagyjából ugyanazokat érezzük, ez kihathat akár a fizikumra is. – De ha még mindig nem álltak össze, akkor hol lehet az utolsó lélekdarab? Ki az utolsó szellem? – Kérdezem fél szemmel sandítva az öreg felé. Mi van, ha ő sem élő már, csak afféle lenyomat, aki kísér minket, és ő maga lenne az utolsó darab? Nem mondom még ki, de hátha Jake helyesel a dologra. – Talán. Küldöm. – Felelem Gemmának, közben őt támogatom. Én magam elementalista vagyok, azon kívül, hogy megsütöm, aligha tudok érdemben komoly gyógyítást eszközölni rajta. Inkább a pálcámat a barlang kijárata felé lendítem, hogy kitörjön belőle az örvösmedve, mielőbb felkeresve Ginát és Petert, akiről jelenleg tudomásunk sincsen, hogy merre lehetnek. Üzenem, hogy sürgősen várjuk őket a barlang mélyén. Időnként a vöröskére is odapillogok, még mindig nem tudni, hogy mi ebben az egészben a szerepe. Ha mi is jelöltek vagyunk, akiknek a sötét nimfát kéne legyőzni, nagyon komoly bukásra állunk a harcban. Inkább Codyt menteném, aztán el kéne távoznunk, mielőtt még a gonosz visszatér. De mivel nagyjából alig tudunk mozdulni, főleg Gemma, meg kéne várni Gináékat.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Hát ez az. Nem mehetünk biztosra. A fene essen bele. - Nem hiszem, hogy erre komolyan választ vársz tőlem. - belefoghatnék a témáról egy hosszas matematikai fejtegetésbe a valószínűség számítás gyönyöreiről, de momentán nem hiszem, hogy Peter vevő lenne rá, és nem mellékesen se időnk, se türelmem rá. Az ígéret, hogy gyorsak leszünk nem éppen elégséges ebben az esetben. Egy értelmesebb terv kellene. Az viszont nincs. - Túlerő. - vetem fel az igen gyenge lábakon álló tervvel kapcsolatban az egyik legfőbb aggályom. Ellene vagyok, hogy csak úgy leszálljunk a túlerő közepébe. Igaz a thesztrálom is. Peter viszont az előtt ugrik le, és kezd zombi mészárlásba, mielőtt bármi értelmes ötletem támadhatna a helyzetet illetően. Például csak simán nyúljunk le a thesztrál hátáról, és húzzuk fel az öregét. Carnivora pedig már túl kimerült, hogy most harcba küldhessem. Nem lenne képes egymás után kétszer is időt fagyasztani. Főleg úgy, hogy órák óta koncentrálnia kellett. Eszembe jut, hogy egyfajta tűzgyűrűt is idézhetnék, ami távol tartja a zombikat, de félő, hogy a szárnyaspacim is halálra rémülne. Nem jó. Fenébe. Végül ahelyett, hogy vaktában lövöldöznék, a földre szegezem a pálcám. - Claviculis adminicula!- ha varázslatom jól sikerül, akkor számtalan inda tör elő a földből és szegezi földhöz nagyjából az összes zombiféle izét. Tudom, hogy ez nem nem tarthat soká, de ha csak pár másodpercet nyertem vele Peternek, amíg sikerül az apját felrakni a thesztrál hátára akkor nyertünk. Ha végül sikerrel felkerül a szárnyaslóra Peter és az apja is, akkor én viszont leugrom róla, és egy könnyed mozdulattal változom át karvallyá, hogy a levegőben követhessem őket. Elvégre jól tudom, hogy a thesztrál hármunk súlyát nem bírná el sokáig. Túl nehezek lennénk. Így legalább a saját súlyommal megkönnyítem a helyzetét. Egyszerű a cél. Minél messzebb, biztonságos helyre repülni, ahol leszállva majd megvizsgálhatom Peter apját.
//Claviculis adminicula: Inda igéző bűbáj Az igézet hatására a földből indák nőnek ki, amik kötél béklyóként működve a földhöz szegezik az igézetet mondó ellenfelét, vagy ellenfeleit. Hatása függ attól, hogy hány ellenfelet kell megbénítania, illetve azok fizikai erejétől is. Egy idő után az indák elgyengülhetnek, és a fogvatartott kitépheti magát a szorításukból, ha kellően kitartóan küzd.
Tudom, hogy igaza van, de mégis a lányra próbálok figyelni, legalábbis addig, amíg nem látom, hogy a férfi odamegy hozzá, hogy megpróbáljon segíteni neki, mert ő rosszabb állapotban van, mint én. Úgy fest, hogy ezúttal a férfiak voltak szerencsések, ők úszták ezt meg jobban. Én pedig engedek Andrew segítségének. - Ha... ha ő élő, mint mi is, akkor nem benne lesz a lélekdarab ugye? Azért nem változik át a pálca? - bár még akadozva és nehezen beszélek, de próbálom összeszedni magamat, hiába fáj annyira az a néhány ütés, amit kaptam, amikor kifelé sodródtunk. - Tényleg el kell tűnnünk. - igyekszem talpra állni, a lány viszont nálam roszabb állapotban van, úgy sejtem muszáj lesz valaki cipelni őt. Közben Jake is felteszi a kérdést, hiszen a pálca most is zizeg innen is látom, de mégsem alakul át. Nem tudom, hogy legutóbb min múlt, nem emlékszem, hogy tettünk volna valami különöset, ami miatt bekövetkezett volna, hiába töröm a fejemet. - Mind együtt voltunk az előző kettőnél.. talán ez számíthat? - tippelgetek, mert nem emlékszem, hogy bármi mást tettünk volna, viszont most tényleg el kell tűnnünk innen, mert az a nimfa cseppet sem tűnt barátságosnak és kétlem, hogy le lehetne beszélni róla, hogy megpróbáljon kijutni innen általunk. - Küldd el a patrónusodat, már rég elmentek, azt sem tudjuk hol vannak és, hogy jól vannak-e. - javasolom Andrewnak, hiszen én most jelenleg alkalmatlannak érzem magamat arra, hogy komolyabb varázslatot eszközöljek. Az időbe telik, amíg valami értelmes állapotba kerülök. Aztán persze egy kiadós gyógyítás is elkélne nekem, nem lenne hát hátrány, ha Ginát is megtalálnánk egy ügyben. A lányon is tudna segíteni, hogy összeszedje magát. Ha mégis ő kell az újabb lélekdarabhoz talán az is számít, hogy jelenleg túlságosan gyenge, hogy elbírja, ha még egy kulcsot is valaki belényom, bár még mindig nem vagyok teljesen biztos benne, hogy rá van ehhez szükség.
- Itt semmiben se vagyok biztos, de mi van akkor, ha tényleg ő az? - révedek abba az irányba, amerre apámat sejtem. - A mi fajtánkból kevés van, annak az alaknak a mozdulatai pedig igencsak ismerősek voltak számomra. Mekkora az esélye annak, hogy itt botlom egy vadászba, aki ugyanazt a kétkezes taktikát használja, mint az apám? Mivel a távcsövön keresztül figyeltem az eseményeket, semmiben se lehetek teljes mértékben biztos, de akkor is... Valahogy nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy talán a saját apámat láttam ebben a világban. Ez pedig csak egyvalamit jelenthet. Rég beszéltem már vele, ha pedig időközben meghalt, tudnom kell róla. Gina szavai se tántorítanak el a szándékaimtól. - Nem kell leszállnunk a földre, csak eléggé megközelítenünk ahhoz, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy nem ő az – vetem fel a gondolatmenetemet. - Ott talán nem érhetnek el minket a csapdák. Ha pedig mégis ő az, kimentjük onnan. Gyorsak leszünk, ígérem. Csapda ide vagy oda, ha a távolban tényleg apám küzdött azokkal a valamikkel, akkor is le fogunk szállni, hogy elhozhassuk onnan. Nem fognak érdekelni az ellenérvek, nem hagyom ott meghalni. Utána pedig kitalálok valami módszert arra, miként hozhatnám vissza az életbe, ha esetleg csak kómába esett volna. Addig úgyse nyugszom, amíg ki nem derítem, mi történt vele pontosan. - Leszállunk, kiütünk néhány olyan valamit és elhozzuk. Ennyi – vázolom fel a gondolataimat a griffendéles lány számára, miközben helyet foglalok mögötte a lovon. Ha két oldalról megsorozzuk őket egy-egy tarolóátokkal, akkor a nagyját már ki is üthetjük. Annyi időt pedig bőven nyerhetünk ezzel, hogy elhúzzuk onnan a csíkot. Nem a világ legzseniálisabb terve, de több, mint a semmi. Másra nem volt időm, lefoglalt a banya. Ha Gina esetleg nem tudná, akkor folyamatosan útba igazítom, de leginkább én is csak tippelek. Szinte minden pillanatban a hátam mögé kell lesnem, hogy lássam, merre is vagyunk pontosan a kilátótól. Ez az egyetlen viszonyítási pontom. Amikor már közeledünk, már messziről is látom a lényeket, melyek szinte ellepték apámat. - Szálljunk le! - szólítom fel a lányt, de a thesztrál nem engedelmeskedik, nem hajlandó a földre szállni, így kezd kissé bonyolulttá válni a helyzetünk. Le kell hát ugranom a hátáról, miközben a jószág patáival a lényeket veszi célba, én pedig pálcámmal lövöldözöm jobbra-balra, leginkább vaktában, hiszen végig apámat figyelem. Csak reménykedem abban, hogy a vöröske fedez hátulról és ő is igyekszik pár ilyen zombit vagy a fene se tudja mit, kiütni. Amikor odaérek, megragadom apámat – már ami még maradt belőle -, majd Ginával vagy nélküle, de fellendítem a thesztrál hátára. Igen, ez biztosan ő. - Oké, húzzunk el innen – szólalok meg, miközben igyekszem visszakapaszkodni a szárnyas hátára. A lényekkel feltehetőleg nem végeztünk még, csak arra voltak jók, hogy néhány pillanatra eltakarodjanak apám közeléből, de vissza fognak térni. Minden erőmmel azon vagyok hát, hogy felhúzhassam magam a thesztrál hátára, ami nem kis feladat, tekintettel arra, hogy apám ernyedt teste sok helyet foglal, ráadásul a vér miatt mindenhol csúszik az állat teste is.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
[/color][/i]
Varázserő: 25 pont SVK: 40 pont
Dobás:50
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-09-13, 20:07
Peter már készen állna arra, hogy akár sötétmágiához folyamodjon, de Gina úgy dönt, hogy hallgat rá, és a thesztrál hátán megmentőkként indulnak meg. Ahogy leereszkednek a csetepaté közepére - jobban mondva az állat úgy dönt, hogy nem hajlandó leszállni, csak a patáival a démoni lények közé csap, amik egy kupacban fogják a már cafatokra szétkapott vadászt. Lehet valaki akármilyen jó harcos, ha egyszerűen a túlerővel nem bír el egymaga. Van egy kis esélyük egész egyszerűen thestrálhátról megragadni a férfit és lényegi harc nélkül kirántani és elrepülni sebesen, bár Gina egyértelműen tudja, hogy túl sokáig három embert a szárnyas paci nem bír el, de rövidtávon megmentheti a helyzetet. Ha ellépik magukat, vagy felveszik a harcot, akkor viszont számolniuk kell azzal, hogy öt démoni lény áll velük szemben, akiknek ugyan még vannak emberi vonásaik, de inkább tűnnek valami félig elrothadt zombinak - lelkek, akiknek a romlottsága a külsejüket is megváltoztatta és szörnyeteggé váltak.
// Kérek szépen egy dobást tőletek egy 100 oldalú kockával a hozzászólásotok UTÁN, 1. Ha ki akarjátok csak emelni, akkor a célszám szerencse+választott tantárgy értéke, ha varázsoltok, vagy szerencse+fizikum, ha kézzel ragadjátok meg. - ha mindketten lenyúltok, akkor bónuszt adok, de nem árulom el mennyit, kövi hsz-ből kiderül. 2. Ha felveszitek a harcot azonnal, akkor varázserő+választott tantárgy.//
A barlang (Gemma, Andrew, Gargoyle)
A csapat csúnyán ki lesz tessékelve, Jake érintetlenül ússza meg, talán a vízmágiájának hála, Andrew pedig szintén ügyesen landol. Goyle sérülése nem olyan mély, be tudja gyógyítani a pálcájával, ám amikor odamegy az ájult lányhoz és kicsit megmozgassa, hogy a biztosra menjen, hogy a pálca még megvan, az eszköz újra elkezd zizegni, ahogy korábban tette Gemmánál. Ha a férfi a kezébe veszi, akkor a korábbi kulcsokhoz hasonlóan mocorog, de mintha valami még nem lenne teljes, nem kezdi el felvenni a korábbi kulcsok alakját. A lány egyébként már egy formás tinédzser, de az ő szemével már lehet kislány, és az ébresztgetésre lényegében vizet hányva és aggonizálva tér magához és ha nem cipelik, akkor fix, hogy még egy ideig egyhelybe kell maradnia a túlélés érdekében. Ahogy Andrew végigtapogatja Gemmát talál egy-két igen csúnya zúzódást, az egyik a lány bordája környékén van, nem is bírja ki, hogy ne szisszentsen fel, de talán csak zúzódás és nem törés. Minden esetre fájdalmas, annyi szent. A srácnak sikerül felállítania, miközben Jake az öreghez és a vörös lányhoz lép, hogy felnyalábolja utóbbit, de látszik, ahogy kocsonyaként remegnek szerencsétlennek a lábai, másodpercenként ájul el újra a kimerültségtől. - Azt hiszem igazad van, ha megneszeli, hogy ti el tudtok innen menni, akkor nem fog addig nyugodni, míg meg nem tudja hogyan és el nem veszi a lehetőségeteket... Jobb, ha eltűnünk. - biccent Andrew-nak, egy rugóra jár az agyuk ebben, és furcsállva nézi Cody pálcáját, ahogy mozog, zizeg, de még sem alakul át. - Mit csináltatok, csináltunk az előző esetekben, amiket most nem? Egyértelmű, hogy a lány lesz a következő nyom. - gondolkozik hangosan, miközben látványosan cipeli el az ájultat a lehető leggyorsabban távolkerülve a barlangtól és a banyától. Miközben Andrew Gemmának segít a zsebéből előmásznak a bogarak és hálásan körbeduruzsolják mindkettőjüket, látszik rajtuk, hogy az ősöreg banyától még a lélekdarabokat is kiverte a víz - ami azért eléggé érdekes.
// Határidő: szeptember 19., mesélő hozzászólás legkésőbb szeptember 20.-én. //
~Megan Smith
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-09-12, 16:03
Szégyen szemre mindaz amit eddig annyira óvott és szem előtt tartott, az egész eddigi alászállásuk, kis híján a figyelmetlensége miatt oda is veszett. De hála valami Merlini szerencsének Andrew figyelt és mondhatni megmentette a napot. A gyors, szinte azonnali reakcióknak és a hatékony együttműködésnek hála úgy néz ki, hogy képesek felül kerekedni a helyzeten és menteni ami menthető. Jelen esetben magukat, a különös walesi akcentusú lányt, a pálcát és a lélekdarabokat. Ez az előnyös felállás egészen addig van velük, ameddig a túlerő az arcukba nem csap és le nem dönti Andrewt és Gemat a lábáról. A maradék két tűzgólem a fiatalok segítségére van ugyan, de a hőség lassan valóban árt inkább mint segít nekik továbbá. Ekkor azonban megérkezik a hely örök foglya és mielőtt bármit reagálhatnának, kisöpri őket egy bőséges hullám képében. Goyle a többiekkel együtt csapódik falhoz és hálát adhat, hogy tértágított zsebbe suvasztotta el azt a tőrt. Máskülönben esélyesen az oldalában vagy a hátában kötött volna ki. A hirtelen áradás miatt nem kevés vizet sikerül nyernie és ahogy falnak csapódik egy kiálló kőszilánk a régi bőrzekéjét a felkarjával együtt szántja végig mély vágást ejtve rajta. Talán még a válla is közel kerül a kiugráshoz, de az szerencsére elkerüli ha minden igaz. A szerelmespár azonnal egymáshoz siet, hogy egymásnak segítsenek, érthető okokból, így Goyle a vörös lányhoz megy, amint fel tud állni, és már nem forog vele a világ. A vérzést, ha maradt ereje és nem a kérdéses karja sérült, pálcamágiával próbálja elállítani, össze húzni a sebet, ha már kifáradt annyira, a gólemidézős vérmágia meg úgy a többi miatt, akkor marad a manuális, kötözéses elszorítás ameddig újra erőre nem kap a mágiája. A vöröskéhez érve első körön reflexből a pulzusát keresi a csuklóján, másod ízben a fia pálcáját keresi. Amennyiben a lányka ott szorongatja a kezében, megkönnyebbülten sóhajt fel, majd megpróbálja felébreszteni a kislányt(?) egy légúttisztító bűbájjal, ami a vizet tünteti el a tüdejéből és egy stimulával. Hátha. Közben Andrew kérdésére komoran válaszol. - Valószínűleg még darabokban..
Miután rájöttem, hogy nincs értelme beomlasztani a barlangot, a védekezésre koncentrálok, hogy miharamabb távozhassunk, az elemi mágiákból folyamatosan építem a falat, szinte téglánként szervezem meg a menekülési útvonalat. Az öreg, vélhetően Cody apja, komoly segítségünkre van, de csak mert Gemmára koncentrálok, még a fickót sem kéne itt hagyni, hiszen nem azért jött, hogy a saját élete árán mentse meg a barátunkat. Ahogyan hallgatom a lányt, aki a nimfáról mesél, megrázom a fejemet, olyan ez, mint egy rossz álom. Amiből sürgősen fel kell ébrednünk. A szörnyűség viszont nem csak az infernusoknak parancsol, hanem a tónak is, a víz úgy magasodik fölénk, mint valami cumani. A két bogárkát még időben elteszem, hogy aztán elérjen minket a falhoz csapó súlyos tömeg. Érzem, hogy belém nyilal a fájdalom, de a testem közvetíti, sokkal inkább a lelkem, Gemma akkorát kapott, hogy csoda, hogy még magánál van. Nyeltem van fél liter vizet, de azt kiprüszkölöm, ami a számban van, az oldalamra tapasztott kezemmel kúszok oda a térdeplő Gemmához, átölelve őt próbálok biztonságot, erőt sugározni, ahogyan magam felé fordítom a tekintetét, hogy vajon nem zavaros-e a pillantása. Végigtapogatom, hogy nincs-e rajta olyan seb, ami belső vérzést okoz, vagy akár már szét is nyílt valahol. Csak akkor nyugszom meg, ha a pupillája rendben, nincsen semmi vértócsa alatta, amiről nem tud, és kész rám figyelni. Ha rendben van, akkor nézek csak körül, hogy az öreggel mi lehet. – Most nem ő a fontos, hanem te. Cody vajon hol lehet? Mennünk kéne, mielőtt a nimfa kitalálja, hogy mi vagyunk a kiút. – Próbálom felhúzni Gemmát a földről, és kijárat után kutatva Jake felé sandítva, hátha meg tudja mondani, hogy mi az út Cody visszahozásához.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Természetesen attól, hogy odaadtam a lánynak a pálcát még nem bízom benne teljesen, viszont jelenleg minden segítségre szükségünk lesz, hogy kijussunk. Szerencse, hogy Andrew figyel a kis bogarakra, mert bár repülnek, de nekem eszembe sem jut, hogy még velük is törődni kellene. Azért elég éles a helyzet, lényegében életveszélyes ahhoz, hogy ne kockáztassunk és hogy egy kis figyelmetlenség is elég lehet, hogy mind itthagyjuk a fogunkat. És még mindig nem tudjuk hol van Peter és Gina és hogy egyáltalán jól vannak-e, hiszen nem értek utol minket és a patrónus se tért vissza, amikor utánuk küldtem. - Jól hangzik... - húzom el a számat, de épp csak egy pillanatra, hiszen nincs időnk most ezen gondolkodni, főleg hogy a hír is igen roskatag, a lények folyamatosan jönnek és a bugyogó víz se nagyon tűnik úgy, hogy le akarna állni, sőt! Ha lenne most lélekjelenlétem még az is lehet, hogy felsikítanék, amikor meglátom a rémet, de inkább csak elkapom a tekintetemet és próbálok tovább haladni a többiekkel, amíg aztán nem érkezik a méretes hullám, ami szó szerint kivág minket a barlangból. Végülis legalább az infernusok problémája meg van oldva. - Andrew... - köhögöm a srác nevét, hiszen hozzá kötődöm, ő az aki már megmentett egyszer. Újra nem teheti meg, már így is egy szíven osztozunk, azt viszont érzem, hogy a nagy hullám rendesen odavághatott valaminek, mert iszonyú gyenge vagyok. Térdelve a földön köhögök fel egy jó adag vizet, hogy levegőhöz jussak. Kész csoda, hogy nem úgy jártam, mint a lány, aki ájultan fekszik a földön. - A pálca... neki adtam... - próbálom a szavakat kipréselni az ajkaim között, hiszen fontos lehet és a lánynál volt és nekem most nem sok erőm van, hogy odakússzak és megnézzem, hogy még mindig nála van-e. Ha ájult akkor el is veszíthette, akkor pedig lehet, hogy bajban vagyunk. Még azt se látom innen, hogy ájult, vagy komolyabb baja van, de egyelőre csak próbálom összekaparni magamat, ami nem megy. Valami nagyon fáj, az erőm nem sok, a tüdőm a vízet sem tolerálta különösebben, ezért egyelőre a földön maradok vizesen kissé reszketve.
- Szavadon foglak. - engedek meg egy halvány mosolyt. Ugyan arról még fogalmam sincs, hogy mikor miben lehet hasznomra Peter, de sosem árt, ha olyanok jönnek neked szívességgel, mint ő. - Sajnálom, hogy nem tudok többet mondani. - annál is inkább, mert az információ értékes egy dolog. Az utcán igencsak drágán mérik. De erről az üzletről most lecsúsztam. Semmi sincs a kezemben, illetve a fejemben, amivel segíthetnék Peter memóriáján. Talán alkalomadtán majd megkérdezem Pitont, hogy lehetséges-e visszaállítani egy amnéziás, vagy részlegesen amnéziás ember emlékeit, esetleg valamilyen bájitallal? - Jól vagyok. Nincs bajom. - tulajdonképpen a pillanatnyilag fájdalmas nyekkenésen kívül, amikor lerázott az a lény tényleg nem sérültem meg. Ami tekinthető óriási mázlinak. Utólag belegondolva sokkal csúnyábban is járhattam volna. Viszont már kissé felvont szemöldökkel hallgatom Peter következő szavait. Időközben pedig egy egyetlen thesztrál jön a hívásomra. - Biztos vagy benne, hogy az apád? Nem csak valami újabb csapda? Ezen a helyen... nos én is láttam már a halott apám, legalábbis azt hittem, de ha Cody nem ránt vissza már halott lennék. - ezzel nem azt mondom, hogy nem akarok segíteni Peter apjának. Pusztán arra akarok rávilágítani, hogy ezen a helyen egyszerűen nem tudhatod mi valóság, és mi nem. Ráadásul két választásunk van. Vagy együtt maradunk osztozva a thesztrálon, ami az észerűbb megoldás lenne, vagy átengedem a thesztrált Peternek, és karvalyként keresem meg a többieket. De a srác nem sétál vajon halálos csapdába nélkülem? Igaz ez akkor is megtörténhet, ha ott vagyok. A többiek pedig egész szép kis kompániát alkotnak. Talán megoldják a helyzetüket. Így végül némi mérlegelés után szállok fel a szárnyas pacira. Az a madárrá változás trükk jó lesz még máskor is. - Ez már kettő. Igyekezzünk. Nem engedhetünk meg több hosszas kitérőt. Van kész terved? - nézek Peterre, és intek, hogy szálljon fel mögém. Ha a srác elhelyezkedett, akkor úgy irányítom a szárnyas pacit, hogy a Peter apja, és az... nos izék közti csatározás felé vegyük az útirányt. Közben ismét a kezembe kerül a pálcám. Talán fentről támadva okozhatunk némi meglepetést...
//Druida: Kisebb testű állatok (béka, mókus) hívása, és egyszerűbb parancsok kiadása, de egyszerre csak egy állatnak.//
- Köszi, jövök eggyel – pillantok Gina felé, amint begyógyítja a fejemen lévő sebet. Fogalmam sincs azt illetően, mennyire lehet csúnya, habár akad néhány tippem a kinézetemet illetően. A lány érintése azonban nyilván valóban gyógyító erővel bír, hiszen szinte azonnal enyhülni kezd az eddig lüktető fájdalom. - Csak reméltem, hogy valaki végre valamiféle hasznos információval is tud szolgálni számomra – érek automatikusan ahhoz a helyhez, ahol a sebemet gyanítom, de Gina képessége révén már csak egy kisebb heget vagyok képes kitapintani ott. Az a lény kinyírt volna minket és nagyrészt a griffendéles lány mentett meg tőle, amikor rávetette magát. - Te nem sérültél meg? Ugyan Gina nem állt teljes mértékben szemtől-szembe azzal a valamivel, azért ő is volt elég veszélyes helyzetben. Az iménti rodeóban szerezhetett ő is csúnya sebeket, ez nem vitás. Talán még nem érzi, de ettől függetlenül lehet veszélyes. Nincs ugyan hozzá hasonló képességem, viszont néhány gyógyító ital lapul nálam. Leginkább azóta hordok magamnál ilyesmit, hogy David Whiteként tértem magamhoz annak idején. Az emlékeim egy részét már sikerült ugyan visszanyernem, de a múltam ezen szelete végig kísérteni fog engem. - Igazság szerint, én valaki más miatt aggódom – hozom fel a lány számára, miközben körülnézek. Gina egyértelműen láthatja rajtam, hogy valakit tényleg keresek a tekintetemmel. Igyekszem némileg háttérbe szorítani azokat az érzelmeket, amelyek újra és újra felszínre törnek bennem, hiszen igencsak depresszívvé tesznek. Egyelőre sikerül is, habár még mindig jelen vannak. Én azonban próbálom folyamatosan felvenni ellenük a harcot, hiszen jelenleg sokkal fontosabb dolgom is van. - Még mielőtt bementünk volna a labirintusba, mintha apámat láttam volna – nyelek egyet, mivel még maga a gondolat is borzasztó. Ha tényleg itt van, akkor minden bizonnyal halott vagy kómában fekszik, köszönhetően annak a bizonyos rúnázott pisztolynak. - Harcolt valamikkel. Aggódom érte. Legszívesebben már akkor odarohantam volna és segítettem volna számára, de nem tehettem, hiszen más dolgunk akadt. Most azonban... Igen, talán a többiek is bajban vannak, de ők csapatban indultak el, apám pedig egyedül volt. Nem sok tudás kell hát ahhoz, hogy kiszámoljam, melyikük is indult előnnyel. Én és Gina talán tudnánk számára segíteni. A lány már a lény ellen is hatásosan lépett fel, még annak ellenére is, hogy ennyire fiatal. - Kérlek – pillantok könyörögve a lányra, miközben az a famíliárisát veszi kézbe, egy thesztrál pedig mellettünk száll le. Gyalog is elindulhatnék ugyan, de messze van és időbe telne, amíg odaérek. Sok időbe. Mindeközben pedig a negatív érzelmek is kezdenek újult erővel megrohamozni. Ki tudja, talán ennek a hatása-e, de igazság szerint arra is készen állok, hogy egy Imperióval kényszerítsem Ginára az akaratom. Egyelőre azonban nem lépek semmit, csupán abban reménykedem, hogy a lány hallgat az észérvekre. Ha nem indulunk el rögtön, akkor végeznek vele és ki tudja, milyen szörnyűség vár rá, ha itt is megszűnik létezni...
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
[/color][/i]
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-08-30, 21:32
A szilánkeső csilingelve koppan Peter “esernyőjén” egy különlegesen gyönyörű hatást keltve, de a helyzetük nem éppen olyan, hogy a fényjáték elbűvölje őket túlságosan. Mire lehull minden már újra a szirten vannak, Peter sebe csúnyán vérzik, de mivel Gina igen csak magas szintű természetes gyógyító, sikerül meggyógyítania annyira, hogy a seb összehúzódjon és csak egy élénk rózsaszín csík maradjon utána, mintha már hetek teltek volna el a gyógyulása óta. Ezúttal úgy tűnik, hogy megúszták a találkozást azzal a lénnyel, sőt, még győztesen is jöttek ki belőle, hiszen visszavonulót fújt, ám nem kerültek sokkal közelebb a megoldáshoz: mi lehetett az alku és miért nem emlékszik rá Peter még mindig, pedig olyan sok emléket visszaszerzett? Az érzések még mindig benne dübörögnek az életének minden bukkanója, ami összetörte a szívét ott lüktet a fejében és nem hajlandó múlni. Csak egyetlen thesztrál bukkan fel Gina hívására, de együtt felszálhatnak rá, a kérdés, hogy Gina a többieket keresné meg a barlang felé, vagy Peter kívánságát követné, hogy megtalálja az apját, aki a szörnyetegekkel viaskodott, mielőtt a tükörcsapdába kerültek. Ki tudja, hogy a többiekkel azóta mi van, el kell indulniuk a thesztrállal ahhoz, hogy ellenőrizhessék és az ellenkező irányban van, mint Peter apja. Dönteniük kell, mert csak egy thestráljuk van és gyalogszerrel nem fognak tudni haladni. Ha a távcsőbe belenéznek a biztonság kedvéért, még mindig látni a harcoló férfit, de ki tudja mikor fogják legyűrni.
A barlang (Gemma, Andrew, Gargoyle)
Gemma Jake felé fordul és a fiú bólint az újdonsült taguk felé köszönésképpen és jelezve, hogy ő majd válaszol. - A sötét nimfa. A teremtmény minden alkalommal, amikor jelöltek érkeztek erre a világra mindent elkövetett, hogy velük együtt, vagy az életük árán visszatérjen a földre. - mondja, de ennél jobban esélyük sincsen kibontani a kérdést, mert muszáj menekülniük. Goyle elrakja a tőrt és a törmelékekből és sziklákból tovább erősíti a hidat, Gemma pedig a pálcát adja át a lánynak, aki elveszi és kissé talán látszik rajta a meglepettség, hogy annak ellenére, hogy a pálca nem az övé, engedelmesen simul a kezébe. A hídon egyensúlyozás közben tartják maguktól távol a lényeket, amik egyébként mindent bevetnek, vetődnek, kiszögellésekre állnak, még a sziklás falra is felmásznak és az égből ugrálnak… Együttes erővel úgy tűnik, hogy jó esélyeik vannak, Jake és a lány is segít, amennyire tudnak, de a folyamatos támadás, a pára és a tűz jórészt kivett belőlük és ahogy Gemma és Andrew halad egy infernus áttörik a blokádon és megtaszítja őket a formációban és csúnyán kibillennek az egyensúlyukból, csak térdreborulva sikerül a hídon maradniuk és ezzel meg is állítják a menetet, amikor…
A bugyborékolás egy pillanatra se marad abba és kiemelkedik egy ősöreg, csoffadt, ijesztő női alak hosszú karmokkal és egy gusztustalanul szétnyílt nyakmetszéssel, ami a vizet is vörössé színezi alatta. Amikor meglátja őket bugyborékolva felsikít, de nem csatlakozik az infernusaihoz, nem veti rájuk magukat, helyette kissé döcögve tán, de mágiát alkalmaz. Az alattuk feszülő tó vize megemelkedik fenyegetően körülötte aztán egy mindent elsöprő zuhatag söpri el őket, de olyan erővel, hogy az egész barlangból kiveti őket elég veszélyesen, néha a falhoz csapva, sok vizet nyelve, de még sem halálosan veszi fel a harcot, csak kisöpri őket a felségterületéről és mindannyian a barlang szája előtt elázottan térdepelve végzik. Andrew volt az, aki még a legvégén is ügyelt a Codyra utaló nyomokra, ami jelen esetben a két bogár, így mielőtt elragadná őket az elemi erejű sugár meg tudja ragadni őket, hogy ne vesszenek el, ne sérüljenek meg.
// Andrew(-1), Gemma(-1) és Gargoyle(-2) lehetséges sérülésre dobjatok a hozzászólás előtt egy hat oldalú kockával és a zárójelben lévő módosítót vonjátok le: 0-2 - karcolás és egy kis víznyelés 3-4 - mélyebb felületi seb és egy kis víznyelés 5 - komoly sérülés, fuldoklás 6 - ájulás
Jake: teljesen sértetlenül kerül ki, csak elázva. a lány: ájultan fekszik a földön.
Határidő: szeptember 6., mesélő hozzászólás legkésőbb augusztus 7.-én. //
~Megan Smith
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-08-29, 01:56
Goyle betegesen figyel az ilyesmire. Így azonnal megüti a fülét a walesy "tájszólás". Azonban most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ezzel ténylegesen foglalkozzon. Pedig szívesen utána kérdezne, de végig sem tudja gondolni, hogy pontosan miket is, annyira nem erre figyel most. A legkevésbé akar itt veszni, így latba veti ami a tarsolyában van. A gólemeket, gyűrű mágia, vér, Goyle lélegzete maga és egy nagyon kis részben pálcamágia hívta életre. Nem közönséges tűzgólemek, noha az is igaz.. ki az az elvetemült aki egy tűzgólemet közönségesnek titulál?! Talán szerencséjükre elég ideig ki fognak tartani és mint plusz fő harcolnak mellettük. Persze biztonságos távolságból. Nagyon forrósodik a levegő, sűrűsödik is a megperzselt, vagy épp hamuvá égett testektől. Élmény mindezt belélegezni. Bár amennyire tudja, a nyakában lévő ütött-kopott kendőt az arca elé húzza, van egy olyan sejtése, hogy ahogy mozgolódnak, annak esélye sincs ott maradni. De hát, próba-szerencse! A lány szavai aggasztóak. És valljuk be, ha valami ezt ami most itt folyik körülöttük, nem érzi meg az egész függönyön túli pereputty akkor semmi... Mivel a tó vélhetően legalább fele kiürült hirtelen, mint egy megvadult strandszezonban az akciós lángosért, így amiről a lány beszél, hogy lentről várható, valószínűleg elég egyértelműen eljön értük... Igyekszik kizárni már csak a gondolat megkörnyékezését is, hogy netán a fia egykori váza is ellenük éled és netán még fel is ismerhető még... A nagy igyekezetben nála marad a tőr is. De egyenlőre azon kívül, hogy egy tér tágított oldalzsebbe ejti, nem sokat foglalkozik. Mivel a gólemek már létre jöttek, és a vér ad nekik egy kis pluszt, ha csak meg nem fagyasztják a "szívüket" vagyis a magjukat, addig ők mennek és csépelik a rusnyaságokat, akár utat törve hőseinknek, antihőseinknek. Persze lehet olyan ellenféllel találják végül szembe magukat ami épp felfelé siet, akinek van egyéb trükkje és úgy söpri majd el Goyle gólemeit, hogy öröm lesz nézni... A híd amit azonban elsőre épített, biztosan nem fogja őket elbírni, de egy helyben toporogni sem kéne.. Így két gólemet maga elé parancsol, mint faltörőket, és a szétégett infernusok hamvát cementként használja fel, a csontjaikat amik megmaradtak és az Andrew által leomlasztott kövek egy részét nem hagyja csak úgy veszni, voltaképp megerősíti a hidat miközben elsőként tempósan halad át rajta. Lényegében a talpuk alá építi. Valójában lehet jégből könnyebb lett volna az egészet megoldani, de ha a két elem egymásnak feszül, semmit nem láttak volna a felcsapó gőztől, párától... De talán ha lesz még egy következő esélyük lehet nem árt majd a tavat befagyasztani a francba. Mondjuk ha sikerül átérniük.
Az apró fájdalommal nem foglalkozok, volt már többen bőven részem, inkább az ocsódú lány szavai riasztanak meg kissé, hogy ki az, akitől úgy igazán tartanunk kell. Mert mintha nem is az infernusokra figyelmeztetne, hanem valami sokkal veszélyesebbre, noha a zombik sincsen éppen kevesen. Azt gyorsan átlátom, hogy nem sok értelme van a barlang egy részének beomlasztásán ügyködni, mert még mi is itt maradunk a végén, ezért átgondolván a taktikát, inkább elemekből próbálok gátakat építeni, mint valami hód, úgy kombinálva őket, hogy afféle lávafal legyen, ami forró, és tömör is egyben, hogy fel is tartsa a hordát, aki meg átjut, azt szétégesse. Azért szemmel tartom a lányt is, nehogy abba a hibába essünk, hogy félreértelmezzük a jeleket. Példának okáért ha a lányt valaki szándékosan szúrta le ide, mert valami gonosz lélek, a víz alól bugyburékolva meg pont Cody igyekszik felfelé, akkor rosszul állunk a helyzethez. Vagy inkább ne adjak tippeket a sorsnak? Mindenesetre Gemma még a lány kezébe is nyomja a pálcát, de tekintve hogy nincs sok választásunk, muszáj kockáztatni. Ezért hát a védelmet s a támadást módjával kombinálom, próbálok erőteljes varázslóként helytállni, hiszen csak akkor van esélyünk, ha egyikünk keze se inog meg, elindulunk visszafelé a hidon, ami elég ingatagnak tűnik. Időnként azért körbenézek, engem most nem Jake érdekel, hanem hogy ha látok bármi Codyra való jelet, nyomot, azt sem ártana megragadni, hátha valahogy az ittrekedt lelke is meg tud minket menteni.
//dobás: 43 helyett 95//
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Halvány fogalmam sincs mi az, ami még mozgat. Talán csak az adrenalin. Mégis mikor megfagy az idő, egy pillanatra mintha én is megremegnék. De végül valamiféle életösztöntől hajtva ugrok rá a szörnyetegre. Ijesztő, és félelmetes a helyzet. Persze. De nincs idő erre. Azt hiszem ezt hívják a pszichológusok "Üss vagy Fuss!" reakciónak. Ha az ember leakad moralizálni, akkor biztosan meghal egy ilyen helyzetben. Így egyenlőre én sem teszem. Ön marcangolni majd ráérek, ha visszatértünk a Roxfortba. Abban úgyis nagy vagyok. Inkább csak azzal lepem meg még önmagam is, hogy ha másodjára is, de ráfogok a késre, és nekiugrok a szörnynek. Mindig hangoztattam, hogy képes lennék rá, de nem fordult meg a fejemben, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor meg is kell tennem. Eddig pusztán szájhősnek gondoltam magam, nem igazi gyilkosnak. De most mindkettőnk élete múlhat a reflexeimen. Ahogy végül az idő megindul én szinte a következő pillanatban találom magam a földön, ahogy a szörnyeteg levet magáról. Vélhetően, ha meg nem is öltem, de megsebesíthettem. A visítása most sem elviselhetőbb, mint elsőre. Már csak azt veszem észre, hogy tükörszilánkok hullanak minden merről. Peter pajzsa ment meg minket, ha sikerül neki, amiért hálás is vagyok. Engem viszont már más köt le. Peter fejsérülése. Ahogy vége a szilánkesőnek a sráchoz lépek, és ráteszem a kezem a vérző sebekre, hogy a képességemmel gyógyítsam be. Ha pedig úgy nem megy, akkor a táskámból kerül elő fertőtlenítő, és maradnak a hagyományos módszerek. - Nyugi, jó gyógyító vagyok. Mindjárt jobb lesz. - fogalmam sincs mért próbálom nyugtatgatni. Nem sok időnk van. Minél gyorsabban el kell látnom, és megkeresnünk a többieket. - Én tudjam? Amikor utoljára láttalak elég halottnak tűntél. Ámbár ezt Cody állapította meg, nem én. Menjünk keressük meg a többieket. Aggódok miattuk. - fogalmam sincs, hogy miféle alkuról lehetett szó. Talán tényleg az életét vette meg valamivel. Mindenesetre akkor már nem voltam mellette, így érdemi válasszal sem szolgálhatok. - Szép volt. Ügyes vagy. - nyalábolom fel a kimerült nagymacskám, miközben ismét magamhoz próbálom hívni a thesztrálokat.
//Természetes gyógyító: Súlyos, majdnem halálos sérüléseket képes begyógyítani, ha elég gyorsan kezeli az eset után.
Druida: Kisebb testű állatok (béka, mókus) hívása, és egyszerűbb parancsok kiadása, de egyszerre csak egy állatnak.
Egyelőre a lányról nem sok derül ki, de hát lássuk be nem is ez most a legfontosabb, hanem hogy megússzuk ép bőrrel, hiszen a lények úgy fest nem szeretnék, hogy kijussunk innen. Szóval most az akcentusára se nagyon figyelek és faggatni sem szándékozom, hogy többet megtudjak róla. - Ki? Mégis ki fogja megérezni? - na jó, azért ezt már nem hagyom szó nélkül, mert úgy fest, hogy nem elég, hogy az infernusok szét szeretnének tépni minket cafatokra még valaki mástól is tartanunk kell? Nem hangzik túl jól. Azért Jakere is oldalt pillantok, hátha ő is tud valamit erről, hiszen mégis jobban ismeri a helyet, mint mi, vagy talán a lánynál is, aki ki tudja mióta fekszik itt kiszögelve a tőrrel. - El kell tűnnünk innen, nagyon gyorsan! Ha mindenki más irányból védekezik és elindulunk a hídon talán... sikerülhet, mert valami jön, ami rosszabb ezeknél. - bár úgy sejtem azzal a többiek is tisztában vannak, hogy mielőbb le kellene lépni innen, de ehhez muszáj lesz összedolgozni és közre fogni a lányt. Ha Andrew megpróbálná tovább bombázni a plafont azt természetesen nem hagyom neki, annyi még nem is világos, hogy ez nem vezethet semmi jóra. - Hátha tudod használni... - előszedem most már Cody pálcáját és próbaképpen odaadom a lánynak. Hárman vagyunk, de négy oldalról kellene védelem, aki elől halad támadhatja az előttünk lévőket pl. és így tovább. Másképp nem tudom hogyan tudnánk áttörni közöttük. Én tehát ahová jutok helyileg, ott próbálom az oldalamat védeni, a ránk támadóktól és persze gyors léptekkel átjutni a hídon mielőtt az a valami kijön a vízből.
//Sötét termetményeket, mint az infernusok robbantgatja szét SVK varázslattal. (43 %, dobás 68 //
Érzem, amint a banya karmai barázdákat szántanak a húsomba és lassan csordogálni kezd a vér. Igyekszem úgy helyezkedni vagy védekezni, hogy a szemeimet ne sértse meg, ami egyelőre szerencsére sikerül is. A varázslatot sajnos elszúrom, habár az is esélyes, hogy ő védi ki. Látszólag van esze, talán ért is hozzá ösztönösen, ha nem is tanulta a dolgot. Bár ki tudja... Talán nem látszik rajta, de régebben akár ember is lehetett. A legilimencia eközben balul sül el, az átok visszapattan rám, én pedig sikeresen nézek szembe a régi emlékeimmel. A képek végigperegnek a szemem előtt, miközben néhány hang is társul hozzájuk. Egyelőre az egész olyan, mintha egy régi filmet néznék, méghozzá kívülállóként, habár lassan kezdenek eluralkodni rajtam az érzelmek is. Egy szőke csillanás, egy gyöngyöző kacaj, majd egy fiatal lány arca dereng fel előttem. Lorelai. A név hirtelen ugrik be, mintha végig az elmém mélyén lapult volna, valahol a sötétségben. A hozzá társuló érzelmek pedig elég mélyek. Szerelem, gyász, halál... Mindezek után Sophia arca ugrik be és a Tiltott Rengeteg, amint egymással szemben állunk. A lány tekintete vádló, én pedig féltem, mégsem értékeli, helyette egyenesen Dane felé rohan. A féltékenység hirtelen rohamoz meg, végül pedig haragszom rá és az egész világra. A szerelem, amit eleinte iránta éreztem, átcsap valami teljesen másba. Nem gyűlölet, hanem valami más. Düh? Nem, ez nem tiszta érzelem, valami vegyes. Mérges vagyok rá, ugyanakkor szeretném is, ha boldog lenne, de nem Dane oldalán. Mellette nem találhatja meg azt, amit keres! Végül Gina famíliárisa megfagyasztja az időt, amit leginkább onnan veszek észre, hogy az emlékeim kényelmesen gördülnek végig a szemem előtt. Sok olyan múltbéli pillanat bukkan fel a szemem előtt, amelyet még Hiro mágiája se volt képes felszínre hozni. Emlékszem rájuk, de közben mégse. Néha ez az egész olyan, mintha csak egy filmet néznék. A képek és a hangok élénkek, de a vége nem rémlik egyiknek se. Mi fog történni? Meghal valaki? Hamar megszakad azonban a dolog, amikor a lény pedig Ginát veszi célba, automatikusan szegezem rá a pálcám, hogy valami robbanó varázslatot küldjek rá, ő azonban támadás helyett egyenesen az egyik tükörbe veti magát, amely – miután a lény átért rajta – szilánkosra törik. Villámgyorsan húzok hát fel Gina és fölém egy mágikus esernyőt, amely nem engedi, hogy a tükördarabok ránk hulljanak, ezzel sebeket ejtve rajtunk. Talán súlyosabbakat is. Az összes tükör darabokra robban, szóval úgy tűnik, jó döntést hoztam. - Mégis mi volt ez? - kapok automatikusan az arcomhoz, hiszen a felsőm lassan már csupa vér, az ujjaimmal is sikerül valamennyit felfognom. - Valamiféle alkut kötöttem vele. Talán az életemért cserébe? Kérdőn pillantok Gina felé, mintha ő bármiféle magyarázatot is adhatna a dologra. Legutóbb itt volt, talán tényleg van erről valamiféle sejtése. Habár, ha halottnak hitt, akkor már aligha tudhat erről bármit is.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-08-19, 22:58
Nem úgy tűnik, mintha beszélgetés fázisban lenne még a banya, sokkal inkább úgy, mintha el akarná pusztítani, vagy legalább is elragadni azelőtt, hogy Gina közbeléphetne és a túlerő kifogna rajta. A hosszúra nyúlt karmai vágásokat hagynak a fiú arcán, szerencsére nem éri a szemét, ám így is jócskán megindul a vér - a fejsebek már csak ilyenek. Alapvetően intelligens lény az ellenfele abszolút, így hát a legilimensnek működnie kéne, de valószínűleg nem elég gyakorlott hozzá, vagy az ellenfele túl erős, mert ahelyett, hogy az összeaszott banya elméjébe tudna betörni, a varázs visszapattan és néhány saját gondolata tör felszínre. Hirtelen érzés ragadja magával, a lelkiismeretfurdalás, a megmagyarázhatatlan gyengéd érzések, a szerelem, egy fiatal szőke lány képe, egy név, Lorelei, halál, gyász és vád, egy barna hajú lány, Sophia, veszekedések, féltékenység, minden rossz és minden fájdalmas momentum az életéből megrohamozza, de főleg azok, amik igazán összetörték a szívét. Minden kristálytiszta és nyomasztó, ha eddig nem emlékezett rájuk, akkor is, ám arra a momentumra még mindig nem emlékszik, hogy mi történt legutóbb és milyen alkut kötött. Gina familiárisa egész nap gyauszkópként funkcionált és fújt erre-arra, de még van annyi szufla benne, hogy néhány másodpercet nyerjen és Peter és a banya is belefagy a mozdulatba - így bőven van ideje Peternek a flashbackekre és Ginának pedig arra, hogy cselekedjen. Habár valószínűleg a szörnyeteg kinézete olyan riasztó, hogy megremeg a keze, az időfagyasztás miatt nem baj, hogy kétszer kell ráfognia a markolatra, mire biztosan fogja, rá tud ugrani és elkezdi nyesegetni, ahogy csak tudja.
Csak öt másodpercig tart a fagyasztás a percek helyett és gurgulázó sikollyal “olvad ki” a szörnyeteg és Peter is, aztán leveti magát a lányról és abba se hagyva a kiáltást rohan bele egyenesen egy tükörbe, de az nem törik be, hanem átengedi, viszont ahogy átért az összes tükör körülöttük szilánkokra robban, mellettük, felettük, mindenhol, kristályos esőként zuhanva alá, csilingelő hangon… És a következő pillanatban újra a kilátó tetején vannak, a távcső mellett, ám ezúttal a tükrök nincsenek sehol, Peter arcát négy hosszú karomnyom csúfítja és csúnyán vérzik, a familiáris pedig azonnal összeomlik fáradtan pihegve.
A barlang (Gemma, Andrew, Gargoyle)
Gemma a lányt választja, amíg a fiúk igyekeznek fedezni őket, a vörösh fiatal pedig lassan felül az oltáron, látszik rajta, hogy egy kis szédültséggel küzd, de visszanyeli, viszont a segítségét elfogadja és belekarol, hogy lerakja a lábát és talpraálljon.
- Köszönöm, azt hiszem… Igen, rendben vagyok. - mondja, ha sok mindent nem is tudnak meg, de talán az akcentusából érezni, ha valaki odaszokott figyelni az ilyesmire, hogy egy kissé tájszólással beszéli az angolt. Nem akcentussal, csak tájszólással, és Goyle-nak különösen ismerős, talán Wales-i? - Hívatlanul jöttetek a barlangba? Kész öngyilkosság! - szalad ki a lány száján döbbenten a szinte számonkérés, ahogy meglátja, hogy a tűzfüggönyön túl özönlenek a szörnyeteget, pedig éppen pont hozták vissza az életbe. Gemma közvetlen pajzsa létrejön, narancsosan fénylik fel körülötte, vélhetően ezt is a tűzmágia mozgatja, mint a legerősebb elem az infernusok ellen. Látszik rajta, hogy aggódik, sőt, újra megszólal. - Meg fogja érezni, hogy itt vagytok és felkeltettetek, ki kell jutnunk minél előbb… Andrew az akrobatikai képességét használja, hogy minél jobb szögből tudja megközelíteni azokat a szörnyetegeket, amik legelőször áttörnek a tűzfüggönyön, azokat a tűzcsóvával kiiktatja, viszont a barlang megfelelő statikai pontjait megtalálni azért jóval trükkösebb, nem fizikus és nem építész, hogy biztosra menjen, erősen kockáztatja, hogy rájuk is omlik az egész, ha nekiáll lövöldözni.
Gargoyle vérmágiával fókuszálja a mágiáját a gyűrűn keresztül, ami elképesztően ritka módszer, bár lehetséges, hogy jelen helyzetbe senki sem megy abba bele, hogy hogyan jönnek létre a tűzgólemek. A markos kis legénykék megindulnak, hogy visszatartság az infernusokat, a helyzet kezd nagyon is forró lenni, szó szerint, hiszen már vagy négyféle tűzmágia csapott fel a zárt térben és a pára, az égő infernusok szaga elviselhetetlen. A helyzet egészen kilátástalannak tűnik, már olyan szempontból, hogy Gemma pajzsa négyüknek nem elég, tehát ahhoz, hogy kijussanak át kell törniük az infernusokon, végigmenni a hídon/vagy lendülni úgy, hogy folyamatos támadás alatt vannak, ráadásul a tó egyik pontja elkezd gyanúsan bugyborogni, mintha valami történne a felszín alatt. - Már itt is van. - szólal meg a lány, komoly, lemondó hangon, mintha a halálos ítéletüket mondta volna ki.
// Marad az előző dobási rendszer, viszont elírtam, minden képesség/RMA/mágia HASZNÁLATÁNÁL dobjatok, ne csak a támadásoknál. Mágiaágak: 33%-ról indul + 10% ha kiemelkedő, + 25%, ez alá. Képesség/RMA: titok.
Határidő: augusztus 26., mesélő hozzászólás legkésőbb augusztus 27.-én. //
~Megan Smith
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-08-19, 00:49
A beidegződések rabja és már nem fiatal. Közel tizenegy éve nem látta a fiát. Nem volt ott mikor megkapta a levelét, sem amikor pálcát kapott, sem egyetlen további lényeges pillanatában sem. Most pedig mivel Gemma eltette és minden bizonnyal idejük sincs ilyesmire még csak a pálcáját sem tudja végig mustrálni, ami Lysander jellemét egy szemernyit is tükrözhetné. És még ha kicsinyesen is hangzik, de szentül meg van róla győződve, hogy a fiú a Mardekár házát ékesítette... Megannyi pillanat amiről lemaradt és megannyi tény, amivel kapcsolatban távolabbit nem is gondolhatna a fiáról. Ezt az elmúlt tizenegy évet rejtőzködve töltötte. Most először került közel, valami személyeshez, ami Lysanderhez kötődik. Nem épp a legvidámabb módon, és valóban, épp az itt történteket igyekeznek érvényteleníteni, mégis mennél közelebb kerülnek a célhoz, annál nehezebbnek érzi magát. Hiszen tudja, hogy amennyiben sikerrel járnak és kikeverednek innen, ő épp ugyanúgy távol marad a fiától, csak a tudat hogy vissza tért az életbe lesz ott vele. Mielőtt a Nagyúr nevében a birtokot Halálfalók felgyújtották volna, mert hűtlenség vádjával kegyvesztetté vált a család a többi Halálfaló szemében, Goyle mikor már tudta, hogy el fognak jönni értük, abban az időszakban gyakran járt fel Lysander szobájába. Mérhetetlenül kétségbe volt esve. A Nagyúrnak ekkor már hosszú évek óta nyoma sem volt, a megmaradtak pedig saját kezükbe vették a gyeplőt, vagy belesimultak a társadalom szövetébe. Azokon az estéken, amikor Lilitha elment, hogy mentse a maradékot, olyankor mindig a fia társaságát kereste. Leült az ágya szélére, épp olyan arccal, mint aki azon tűnődik, a fiát ölje meg előbb, vagy magát, vagy egyszerűen csak Lilithat... Arról beszélt ezeken a meghitt estéken Lysandernek, hogy mennyire szereti őket. Szereti a feleségét, szereti azt aki volt, szeretné visszakapni, ha pedig azt már lekéste, szeretné elfogadni.. De nem tudja mit tegyen. Mennél több este telt el, annál kétségbeesettebb lett. Aznap, utolsó este is leült a fia ágyának a szélére, betakarta és az egyik játékát vette a kezébe. Szórakozottan forgatta. Elkezdett az alig kilenc éves kissrácnak arról beszélni, hogy a királynője megőrült. És úgy érzi őt is magával rántja. Követni akarja, azonban még nincs elég bátor hozzá. Még van ami vissza tartsa attól, hogy kövesse… Hosszabban hallgatott, aztán lassan a fiára nézett. Látta a kölyök arcán a felismerést, és a hirtelen feltörő, tehetetlen rettegést. Legyőzte a királynője. A takaró széléhez nyúlt mintha meg akarná igazítani. Lysander arcára rántotta, rászorította és kiszorította belőle a levegőt. Az akkori kisfiú össze vizelte magát és mindennél vadabb életösztönnel rúgta az őt leszorító Goylet ameddig el nem hagyta az eszmélete az apja karjaiban. Goyle úgy zokogott mellette mint egy újszülött csecsemő. Mielőtt késő lett volna azonban újra élesztette és azt mondta neki, hogy fusson! Meneküljön a birtokról messze! Inkább ez és Lysander tényleges halála közötti párhuzam ami felkavarta. Talán csak valamiféle eltévedt szociopata bűntudatszerűség.. Ki tudja? De igyekszik nem a pillanatban és a múltban ragadni, hiszen akkor akár fel is köthetné magát. Andrew pont szolgáltatott még kötelet is a célra...
Gemmat sikerül megtartania és a rámenős infernussal is egyenlőre mondhatni, könnyű dolguk volt, de valahogy kavarog benne, hogy ezt nem fogják ennyivel megúszni. Különösen, mikor mindhárman végül a tőrre fognak és megérzi a pillanatnyi szúrást. Pedig ismeri a technikát, a pecsétgyűrűjébe, ami jelenleg az ujján van is ilyen kipattanó kicsi tüskék vannak, hogy szükséges varázslathoz, idézéshez a vérét tudja venni. Arra számított, hogy a lány fel fog riadni, arra viszont már kevésbé, hogy az infernusokkal ennyire meg fog gyűlni a bajuk, mint ahogy az pillanatokon belül bekövetkezni látszik. A kislányt Gemmára bízza, ő Andrewnak segít a frontvonalban. Pecsétgyűrűjét ezúttal aktiválja is, ökölbe szorítja a kezét és ha minden jól alakul, akkor a vérének, saját lélegzetének és a közben elmormolt idézésnek köszönhetően négy méretesebb fekete tűzgólem kel életre őket segíteni.
Sután fordulok az öreg irányába, nem öntöm szavakba, de már én is átestem a gyász ezen fokán, most nem én leszek, aki megvigasztalja. Főleg, hogy együtt azért vagyunk itt, hogy mindezt semmivé tegyük. A tűzkörre ellenben már elismerően füttyentek, én magam is elementalista vagyok, főleg a tűz az én világom, nem csoda, hogy rajta felejtem a tekintetemet. A lángok tánca a mindent elmésztő halált juttatja eszembe, ám ez a pajzs most minket véd, ezen a ponton még nem is igazán látom át, hogy mekkora jelentősége lesz. – A kérdés, hogy akarjuk-e. – Nem azért vagyunk itt, hogy bárki mást is visszahozzunk a függöny mögül, bár én mint éjszakai igazságosztó szívem szerint megtenném, ám csakis abban az esetben, ha nem jár olyan kockázattal, hogy további sötétséget engedünk szabadjára. Azért nem kicsit lepődök meg, hogy ő maga is csatlakozik hozzánk, akkor nem csak ketten viseljük a kockázatokat, holott már megszoktam, hogy két testben egy szív, de most mégis megkönnyebbülés, hogy máshogy alakul. – Köszönjük. – Felelem kiszáradó ajkakkal, aztán a tőrre koncentrálok, ahol már érezzük is a szúrást. Valami vérmágia lehet, amire számíthattunk volna, de azért nem a legkellemesebb, hogy így szívják el az erőnket. Hagyom, hogy Gemma foglalkozzon a lánnyal, én most pálcát rántva szórom meg a betévedőket is tűzkitörésekkel, közben pedig ismét a falra mászva akrobatikázom, ezúttal már a csáklyás kötél nélkül pusztán a kiszögelésekbe kapaszkodva. Ha szükséges, nem is az infernusokat lövöm, hanem a barlang azon részét, amivel akár rájuk is omlaszthatom, gátat képezve közöttünk.
//A dobás megvan, 43 alá 36//
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
//
//
//