2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort Expressz-nek vannak rendhagyó indulási időpontjai is, amióta bevezették az egyetemi szekciót. A felnőttektől már nem várható el, hogy csak szeptember elsején, vagy június harmincadikán közelkedjenek az iskola és az otthonuk vagy éppen London között ingázva. Egy fülledt nyári éjszakához érkezett történetünk, amikor is a 9 és ¾-ik vágányról 23 óra 59 perckor indul járat. Hogy maroknyi hőseink miért éppen ezt az időpontot választották? Mindenkinek meglehet rá az oka, így jött ki a lépés a programjukat illetően. Ráadásul az időpont extrém volta miatt nem is tömött a vonat, minden fülkében van legalább egy szabad hely, na és persze megvan az az egzotikus hangulata a dolognak, hogy éjszaka, sötétben vonatozik az ember. Még Nox is kiér a peronra, megtalálja a helyét. Ugyan ő nem roxfortos diák, ám már többször is járt az iskolában, s most is megvan rá az oka, hogy mit keressen a vonaton, amely időben el is indul. Kalauz ezúttal nincsen, sem pedig büfés boszorkány, ám egymással beszélgethetnek, amíg ki-ki megtalálja a helyét. A szünidő már régen tombol, nyár közepét írunk, Gina otthona a Roxfort maradt, hiszen az iskola az egyetemisták miatt nyárra sem zár be, maradhatott is a saját hálókörletében a Griffendél toronyban. A legtöbben már ismerik egymást minimum arcról, de aki még nem, hát itt az alkalom, hogy most ez változzon. A vonat halkan zakatolva süvít bele az éjszakába, egyenlőre minden üzemszerűen működik.
//Határidő: június 28 csütörtök, éjfél//
Szerző
Üzenet
Nox Djarum
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-08-03, 15:57
Tükörország
Áthatolhatatlan sötétség uralkodik körülöttem. Tudatom önmagába zárva, de a külvilág egyre közelebbnek hat. Az érzés mégsem változik, fejemben kérdések cikáznak, ki tette mindezt, hogyan, s miért, de a válaszokat nem lelem, csak valamit, ami körülölel, s mindent, ami itt van, de nem én vagyok. Valami különös, átható reménytelenség, szenvedélyes gonoszság, épp csak megízlelhetem, s már érzem, amint szemhéjaim felnyílnak. Ugyan a testem zsibbad, hallásom tompa, érzékszerveim szép lassan életre kelnek, ujjak érintését érzem magamon. Pár fájdalmas nyöszörgés közepette ocsúdok fel, megemelem bal kezem, tesztelésképp a levegőbe markolok, aztán jöhet a törzsem, itt viszont egyértelművé válik, hogy néhány bordám odalett, s valószínű egyik combcsontom is. Ép végtagjaimmal megpróbálok elszakadni a sziklától, melyhez eddig oly hűen ragaszkodtam - illetve amelyikhez oly szépen hozzákenődtem. - A büdös francba... - mormogom alig hallhatóan, s Codyra pillantok. Épp csak most körvonalazódott bennem, hogy ő az, aki segíteni próbál, mégis úgy reagálok, mintha már rég mellettem lenne. Talán mert végig a fejemben mászkált. De mit sem törődve vele, talpra állok, bicegve ugyan, de teszek egy-két lépést. Behunyom a szemem, ha Cody le akarna ültetni megálljt intek. Erősen koncentrálok, a sötétség lényét kutatom, tudatalattimat az ügyre hangolom, mondhatni gondolatban keresem vele a kontaktot, legyen bármi, vagy bárki. ~ Ki vagy Te? - sugallok ilyen, s ehhez hasonló kérdéseket. Válaszokat várok, instrukciókat. Nem érdekel a környezetem, tudni akarom miért kerültem ide.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-07-31, 17:49
Már akkor sejtettem, hogy a kalauz nem lesz a legjobb bőrben, amikor megtörtént ez az egész katasztrófa. A húgomnak hála, elég sok mugli filmet sikerült annak idején néznem, egyvalami pedig mindig megegyezett ebben: a kulcsfigura szinte állandóan meghalt a történet legelején. Mindezt pedig úgy tette, hogy semmiféle hasznos információval nem volt képes szolgálni a főszereplők részére. Ha pedig nálunk is ugyanez történik, akkor igen nagy bajban lehetünk. A kérdés viszont itt az, hogy mi fenyeget egyáltalán minket? A vonat már kisiklott, a lehető legrosszabb bekövetkezett, sokan életüket vesztették a balesetben, szóval miért van még rossz érzés bennem? A következő teendőnk már csak annyi, hogy ellássuk a sérülteket, jelzőfényt lőjjünk fel és várjunk. De miért nem tette ezt még meg senki sem? Kezemmel hát a pálcámért nyúlok és egy vörös fényt küldök az ég felé, amely – Codyéhoz hasonlóan – még a célja előtt semmivé foszlik. Remek. Ezek szerint mégis nekem van igazam azt illetően, hogy továbbra is bajban vagyunk. ,- Ne mozogjon! - utasítom rendre a sebesült kalauzt, habár ezzel leginkább csak időt szeretnék nyerni, hiszen a férfi életét már semmi sem mentheti meg. A lényeg az, hogy minél több információt képes legyen kinyögni, mielőtt meghalna. Azt azonban már rögtön látom, hogy sok vért veszített, túl sokat... Csoda, hogy egyáltalán eddig képes volt életben maradni, az pedig végképp hihetetlen, hogy érzett magában annyi erőt, hogy megpróbáljon felülni. Persze szinte abban a pillanatban vissza is hanyatlik és még mielőtt bármi lényegeset is elárulhatna, meghal. Nekem viszont nem sok időm marad meggyászolni a szerencsétlen férfit, hiszen szinte ugyanabban a pillanatban megüti a fülem egy gyanús, morgó hang, melyet minden bizonnyal egy vadállat ad ki magából. Elrohanni azonban eszem ágában sincs, hiszen akkor sohasem kapok választ a kérdéseimre, miszerint mi történt velünk. Talán nem a legjobb ötlet, de egy kiábrándító bűbájt lövök magamra, melynek révén testem egybeolvad a környezetemmel és igyekszem a lehető legcsendesebb lenni, levegőt is alig véve. Természetesen, az állat még így is megérezheti a szagom és még belém is szaladhat, hiszen a fizikai valóm nem szűnik meg létezni, de erre az esetre még mindig itt van az a képességem, amit nemrég fedeztem fel magamon. A telekinézis. Fogalmam sincs arról, milyen szinten vagyok képes használni, de reménykedem abban, hogy egy kissé hátra tudom magamtól taszítani az állatot, ha esetleg rám támadna és nyerhetek némi egérutat. Kockázatos ugyan, a menekülés észszerűbb döntés lenne, de akkor ugyanolyan veszélyben lennék, hiszen a sötétben tapogatóznék. Vadászként pedig kötelességemnek érzem, hogy a kérdőjelek helyére valamiféle épkézláb választ helyezzek. Minden idegszálamat megfeszítve várom hát a rejtélyes lényt. Vajon mi lehet? Elsőként vérfarkasra tippelnék, de biztosat egyelőre nem mondhatok.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Telekinézis, 3. szint: Akarata segítségével képes meghajlítani fém csöveket, kivéve acél. Ajtókon lyukat üthet vele, de acél ajtón nem. Akaratával képes leállítani nem létfontosságú szerveket, de csak állatoknál.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-07-26, 00:05
Fellövöm a vörös jelzőfényt, de az megütközik és szertefoszlik...remek! Ezek szerint búra alatt vagyunk.. Jó lenne tudni meddig ér el, és vajon mi történik ha mi próbálnánk átlépni a határt. A gondolataim ezer felé, aztán minden kiürül mikor meglátom azt a két személyt, egyiket erre másikat arra, nem túl mesze egymástól. Nox látványra rosszabbul festett, így felé mozdultam elsőre és igyekeztem magához téríteni, amint látom hogy pislákol és ébredezik visszanyelem a kétségbeesés egyik felét, homlokának döntöm a homlokomat egy pillanatra, majd tovább állok, és Quinnhez sietek. Alig sikerül vele bármit tennem, mikor az a különös szám felfénylik, ő meg hopp volt nincs... Térdelek a hűlt helye mellett és a rám törő pánikot igyekszek vissza szorítani. Elmémben lázasan kutatok, hogy vajon mit jelenthetett az a kilences rúnaszám, de valljuk be kissé össze zavarodtam. És nem is kevésbé ijedtem meg. Mindeközben a csodával határos módon egy vörös villanást vélek felfedezni a szemem sarkában, a vörös villanás neve pedig nem más mint Gina... Mi a...? Nem gondolkodom ezúttal, csak a lány után küldök egy néma Petrificus totalust. Felállok, és pálcámmal a testlebegtető bűbájjal magamhoz intem. Feloldom a sóbálvány átkot és elkapom a mindkét vállát és megrázom. - Hova az Isten nyilába rohansz el, mikor így se tudjuk mi a franc vesz körül minket?!! - ezt követően perdítek rajta egyet és a többiek felé billentem. - Arra van mindenki! Ne szakadj le jó?! A francnak hiányzik, hogy te is eltűnj! Nincs szükség felesleges hősködésre! Ha most lelépsz, nem lesz senki aki elő kerítsen mint a Varjú folyosóiról! - Nekem nem tűnt fel, de hangomat most fojtottan megemeltem és remeg az aggodalomtól. Ha egyébként kisujjból tudnám is mit jelent az a kilences, a helyzet jelenleg feledtette velem átmenetileg és mivel nem tudok róla, hogy Quinn nagybátyja védőmágiával élt volna, így számomra eléggé kétségbe ejtő a pillanat. Egyszer, csak eszembe jut mi a franc volt az rúnajel... És talán lenyugszom a vérbe.. Arról nem is beszélve, hogy pillanatnyi elmezavaromban elszólom magamat arról, hogy Gina járt a Varjúban... Igaz, Ivornak hála roppant rövid látogatásról volt szó, de megesküdtem, hogy Nox az életben nem tudhatja meg... Az elszólásom pillanatnyilag szintén nem tűnik fel. Ettől függetlenül Ginára mutatok majd a többiekre. - Maradj velük! - azzal Nox irányába fordulok és amennyiben még ébredezési fázisban van, vissza botorkálok hozzá és talpra segítem.
//Rúnaismeret: 10 pont Számmisztika: 15 pont
A gyógyszeres tarsolyban: csontrapid, vérpótló főzet, repülősó(ájulásra), kötszer, fertőtlenítő-seb összehúzó főzet(Futkárlobonc-oldat), narancssárga kenőcs(égési sérülésekre). Minden pontosan fel van címkézve, adagolás szerint ill. hogy mi mire jó. //
Megkönnyebbülten sóhajtok fel, ahogy meglátom Codyt. Még ha a pozíciónk jelzésére tett kísérlete fel is sül. Visszaadom neki a gyógyító felszereléssel teli tértágított táskáját. Néhány másodpercig neki dőlök Cody mellkasának, hogy mélyeket lélegezve összeszedjem kusza gondolataim. - Mi az a függöny? Miről beszéltek? - nézek kérdőn Jake felé. Sejtem én, hogy itt most nem arról a közönséges anyagdarabról van szó, ami karnison lóg egy közönséges ablak előtt, egy közönséges szobában. Majd Shanna felé fordulok. - Rólam sok mindent lehet mondani Barbie, de se Törpilla, se aranyos nem vagyok. Egész életemben egy dologra specializálódtam. Az ilyen helyzetek túlélésére. Csak a varázserődre támaszkodni veszélyes felkészületlenség. És ha valakinek eszébe jutna felderítő útra menni az erdőbe, közlöm rossz ötlet. Veszélyes ötlet. Megvárjuk a reggelt, addig itt rendezkedünk be védelmi állásba együtt. Ha már világos nappal van, akkor megyek el egyedül felderíteni, élelmet és vizeee... Miii a... - elnézek Shanna mellett, akinek eddig beszéltem, és egyértelmű, hogy már nem rá figyelek. Valami mást látok, mint a többiek. Valaki mást. - Tévedtem. Most megyek felderíteni. Maradjatok itt. Én megkeresem az Apám, és a kiutat innen! - azzal máris rohanok a bokrok felé, ahol az apám láttam eltűnni. Tudom hogy mindez nem lehet valóságos, mégis. Meg kell találnom! Nem veszíthetem el újra. Ki kell derítenem mi ez az egész! Szükségem van az apámra! Ő majd megvéd, és vigyázz rám az erdőben. Mindig vigyázott! Talán Cody kihallja a rendellenes Apa szót a mondatomból, de még ha így is van, már nem rá figyelek. Csak hogy elérjem azt a pontot, ahol apám eltűnt a szemem elől. Ahogy elérem az erdőt, és a bokrokat, belevetem magam az egyik ösvénybe, amin az apám láttam, és szólongatni kezdem, hátha újra megláthatom! Talán most vesztettem el a józan ítélőképességem, de akkor is muszáj megpróbálnom!
Amikor már minden újság elfogyott azért felpillantok szemmel tartva Harry-t, hogy merre botorkál, majd az ég felé emelem a tekintetemet, amikor Cody fellövi a jelet és mintha valamiféle búráról egyszerűen visszapattanna a mágia. Pár pillanatig még elmélázva nézem, ahogyan a varázslat szikrái hullanak vissza, míg végül szerte nem foszlanak, így Gina ugráltató szavait igazából meg se nagyon hallom, és hát amúgy sem vagyok az a pattogós típus, ha pedig valami elzár minket a külvilágtól akkor nagyon kétlem, hogy bárki jönne akár reggel, akár máskor. Visszapillantva még hallom épp Jake szavait, amikor észreveszem a jeleket, amiket a vagonunk aljába rajzolt valaki. Kettő is van és ahogy tovább lépkedek máshol nem látok. E miatt úsztuk volna meg, ahogyan olyan sokan mások nem? - Vagy talán mi is meghaltunk, csak még nem tudunk róla. - reagálok a srác szavaira teljesen rezzenéstelen arccal és még akaratlanul körbe is pillantok, mintha csak anyát keresném. Ha ideát vagyunk a függönyön túl, akkor akár még belé is botolhatok. Örömteli viszontlátás lenne, még ha a körülmények nem is kifejezetten békések. Aztán lépkedek csak oda Shannához, hogy megbökdössem a vállát, ha épp mással lenne elfoglalva. - Ha jól sejtem akkor e miatt úsztuk meg mi és... mások nem. - mutatok a vagonunk aljára, ahol ott a jel. Úgy látom az eddigiek alapján, hogy ő a leghiggadtabb a kezdeti kiborulása után, meg aztán mégis csak háztárs, így legalább van egy közös alapunk, ami Harryt leszámítva a többiekről annyira nem mondható el. Csak ez után megyek tovább, már persze ha Shanna nem tart fel, hogy besoroljak Harry mellé. Elég csúnyán sérült, nem kellene sokat szaladgálnia, esetleg még újra össze talál esni. - Jutottál valamire? - pillantok a közben előkerült adóvevőre, érdeklődve nyúlva a szerkezethez, vagy után, azért kétlem, hogy Harry elrántaná előlem, főleg mert nem úgy fest, mintha túl sok mindent tudna kezdeni vele, pedig hát tudjuk jól Harry muglik között nőtt fel, ha ő nem tud egy ilyen masiából kihozni valakit, akkor nem tudom, hogy ki tudna. Na jó, a többieket nem ismerem annyira, hogy tudjam ért-e valaki még a mugli szerkezetekhez, bár minden bizonnyal az adóvevő is mágiával fel van erősítve valamilyen módon, de azért még sem egy tipikus varázsló eszköz.
//Druida 2. szint: 100 m-en belül képes felmérni, hogy milyen vadállatok vannak, de pontos irányt nem.//
- Nem evilági? De akkor… - kérdeznék vissza, de ekkor a világ a darabjaira hullik. Egy látványos mozdulattal zuhanok, de persze mindenkinek eljön abban a pillanatban a világ vége így senki se fogja látni, hogy mit csináltam. Jobb is így, hiszen nem szeretem a képességeimet nyíltan felfedni, nem kell, hogy úgy össze legyen szedve, mint ahogy én szedem össze a naplómban a legfontosabb ismérveket az emberekről. Hiszen ga kiismerhető vagyok és esetleg rossz arcok fülébe jut az információ, elveszítem a meglepetés erejét. Összeszorítom a fogamat, egyetlen könnycsepp még le is szalad a fájdalomtól a szemem sarkában, de sikerül minden szilánkot kiszednem, még a legmélyebbre szúródottat is. - Jézusom… - csúszik ki a számon, ahogy meglátom, hogy a másik kocsi minden tagja meghalt. Újra összeszorítom a számat, de ezúttal nem a fájdalomtól, csak a keserű gyásztól, aztán ahogy Jake-kel sikerül újra egyesülnünk megszorítom a kezét, aztán már folytatom is tovább a kutatást. Így, hogy látom, hogy igazából kik élték túl, és kik nem, sokkal kevesebb emberrel kell törődni, mint elsőre gondoltam volna. Bár inkább szakadhatnék bele a sok gyógyításba! A kis tökmag - Gina- , akit láthatóan Cody ismert nagyon felpörög, fogalmam sincs miért, de egy darabig hagyom, hogy dumáljon, aztán csak megcsóválom a fejem. - Törpilla, nagyon aranyos a lelkességed, de jó lenne, ha nem riogatnál senkit a fagyhalállal, mikor még messze nem arra kell készülnünk. És nagyon úgy tűnik, hogy nem a természet elemei fognak végezni velünk, varázslók vagyunk Merlinre. Hőtartó bűbáj. - szólok oda neki, de nem akarom nagyon letörni a szarvát így nem is mondok mást. Már néhány sérülten végigsétáltam anélkül, hogy mondott volna bármit, hiszen amiket mond az mind evidens egy felnőttnek, a vonaton pedig 90%-ban felnőttek voltak, nem is látok kicsit rajta kívül. Persze lehet csak valamilyen sokk hatása, hogy be sem áll a szája, ki tudja. Cody fellő egy segélykérést, ami egy kis fényt ad, hogy megvilágítsa melyik társunk hol áll, de más haszna nincs, mert szétporlad valamiféle burán, ami ránk nehezedik. Megszorítom a pálcámat a kezemben, aztán kényelmesre lazítom, mintha bármelyik pillanatban arra készülnék, hogy támadás ér minket. Inkvizítor képességem ugyan megmutatkozott, de jelen esetben száz százalékig Jacobra hagyatkozom, így amikor azt mondja, hogy valahova átrántottak minket, a függönyön túlra… - Ha arra a függönyre gondolsz, amire én, akkor mindannyiunknak halottnak kéne lennie, nem? Vagy élve rántott át minket valami mágia? - kérdezek vissza, miközben ilyen alapon egy halottat is jobban megnézek, hátha a következő pillanatban kiszáll a lelke és szépen elsétál, vagy valami. Akárhol is vagyunk, azt mondjuk nem fogadnám el, hogy meghaltunk és kész, ha a sírból kell a föld alól kiásnom magam, akkor azt fogom, de biztos, hogy a történetem még nem érhet véget. - Ha ide kerültünk, akkor vissza is fogunk kerülni, nincsen olyan kapu, ami csak egy irányba működik. De először mindenki, aki csak talpra állítható, legyen felgyógyulva. Nem válhatunk szét meggondolatlanul. - mondom, leginkább Jake-nek, de mindenki másnak is, aki a közelben van. Azon kicsit meglepődök, hogy Luna milyen jól megúszta, pedig nem tudtam, hogy akrobata, telekinézise van, vagy erőburkot tud felhúzni, vagy akármit, ami ilyen szépen megvédte, de hát… Ez a lány mindig meg tud lepni. Szívem szerint azt mondanám, hogy ha mindenki helyrejött amennyire csak tudott jelenleg, akkor Gina maradjon itt azokkal, akik nem tudnak mozogni, mindenki más meg kutassa a visszautat, de… Úgy érzem esélytelen, hogy a kis vörös elfogadja, hogy kispadra ültették, akármennyire egyértelmű, hogy ha gyógyító affinitása van, itt kell maradnia a sérültekkel. Míg én a földön maradok, Jacob közelében válaszokat várva és jeleket kutatva a sérültek és a roncsok között, addig Cody-nak biccentve a familiárisomat felküldöm és néhány pillanat után a társam mellé lépve csak biccentek a fiúnak, ami kettőnk között egészen egyszerűen annyit jelent, hogy "fedezz". A pillantásom megváltozik, ahogy elkezdek a sas szemével felülről látni mindent, felmérni a terepet, de kerülve a Cody miatt ismert búra magasságát, nehogy ártson a sasnak, ha nekimegy.
// Familiáris: Parlagi sas Képességek: Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig. Lélekállat: A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével.//
Shanna könnyedén le tudja magát fertőtleníteni, és gyógyítani is, az oldalába fúródik egy makacsabb üvegszilánk, de szerencsére nem ért semmi fontos szervez, és igazán mélyre sem hatolt, csak makacsult ragaszkodott. Ügyes volt, hogy még zuhanás közben távol tartotta magától a durvább repeszeket. Ahogyan jár végig, észreveheti, hogy a két vagon, amely a közelben zuhant le, két teljesen másféle sorsot szánt az utazóinak. Amiben ők utaztak, mindenki túlélte, még ha válságos is az állapotuk, de a másikból kieső diákok nyakukat, gerincüket törték, vagy teljesen szétzúzták magukat a sziklafalon. A társait viszont elkezdheti gyógyítgatni. Luna hasonlóképpen jár el, viszont az ő sérülése alig látszik, sőt, már nem is zsibong a feje, csak kicsit maszatos. Ha előbb rossz érzés fogta el, most mintha csillapodna. Bármi is volt körülöttük, már elment, elvonult. Ahogyan nézelődik, mintha az egyik vagon alatt különös varázskört látna. Sőt, talán kettőt is. Két egymásba fonódó pentagramma rajzolódik ki a vagonuk alján, amely így mintha egy tíz szöget formázna.. Valaki belekarcolhatta a vagon aljába, amelyből kizuhantak. Gina a saját halott apját véli látni, ám ahogyan megdörzsöli a szemét, a látomás nem tűnik el, hanem még meg is moccan a sziklafal alján, int a lánynak, és elindul az ösvények egyikén elnyelik a bokrok.. Cody fellövi a vörös jelzőfényt, amely viszont szétterül az égbolton, s pernyeként hullik vissza, mintha valami tükörként pattintaná rájuk. Megtalálja Quinnt, aki még nyitogatja a szemét, de aztán mégiscsak visszaájul. Aztán oldalra döntött fején mintha felvillanna valami, amit a hugrahugos gyógyító is láthat. Egy kilences számot véstek rúnaírással a tarkójába. Ám Codynak nem igazán van lehetősége megvizsgálni, mert a fiú teste megremeg, majd el is tűnik. Pedig nem volt halott! Elképzelhető, hogy a nagybátyja helyezett el rajta valami komoly védőmágiát, hogy vész esetén öntudatlanul is haza tudjon hoppanálni.. Peter megtalálja a haldokló kalauzt, akinek mintha karmok tépték volna fel az oldalát. Üveges tekintettel mered a semmibe, de még lélegzik. Amint Peter közelebb lép, még próbál felülni, ám vért köhög fel. – Sa-sajnálom.. én nem tudtam, hogy ez lesz a vége.. – Aztán el is tűnik a maradék élet a pillantásából, nem moccan meg többé. Viszont a fiú egyértelműen valamiféle morgó-hörgő hangot hall, mintha az, ami végzett a kalauzzal, ismét közeledne.. Vajon Peter szerencsésebb lesz, mint az előző áldozat? Nox sérülései szerencsére nem annyira súlyosak, mint elsőre tűntek, eltört ugyan néhány csontja, de forrasztással orvosolhatóak. Ő viszont saját magából kiindulva egyértelműen érzi, hogy ez nem csak szimpla baleset volt. Mintha valaki az ő fejébe is be akarna hatolni, pedig ugye rendszerint nem oda szoktak.. Harry már nem éri utol Petert, hiszen sérülve botorkál, noha többen segítenek neki, viszont az adóvevő a kezébe pattan. Szarvas viszont nem inkarnálódik. Az adóvevő recseg, nem igazán ad ki életjelet, ám mégiscsak megtörténik a csoda, valaki beszél benne. Első világháborús híreket mondd, mintha valami ósdi rádió lenne.. Jacob vállát Gina helyre tudja rántani, így a srác már nagyjából egyben van ahhoz, hogy megpróbálhassa összerakni, mi is történt. Látszólag baleset, de valamilyen sötét anománia álhatott elő a Roxforts Expressz útján. Ők pedig akik túlélték, vagy nagyon szerencsések, vagy pedig okkal vannak itt.. Szellemeket egyenlőre nem lát, de Noxhoz hasonlóan érzi, hogy a sötét erő körbeveszi őket..
//A hozzászólás után mindenkitől kérek egy olyan dobást, hogy a legmagasabb tulajdonsága alá kell dobnia. Akinek van született legilimentor, kísértetvadász sötét varázslatok kivédése született tehetsége, az 10 pontot levonhat a dobásból, ezt majd jelezzétek a dobásnál//
határidő: augusztus 5. éjfél//
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-07-18, 08:28
Ahogy a kis csapat elindul kifelé, ő csak biccent, hogy tartsák zárva az ajtót, de valami nagyon rossz előérzete van. Tipikusan olyan érzése van, mint mikor úgy lát dolgokat, és olyan dolgokat lát, vagy kell látnia. Ismerős bizsergés, és mintha a táj is megváltozna körülötte. - Griff.. ez nem evilági.. - súgja bele a levegőbe, miközben igyekszik úrrá lenni a furcsa, jeges érzésen. Ez nem a sima szellemek érintése, ez valami sokkal durvább dolog, ami a lelkét akarja. Aztán elszabadul a pokol, és az események felgyorsulnak, amire reagálni sincs ideje. Ahogy földet ér, és kiugrik a válla, csak felordít egyet a hirtelen érő fájdalomtól, majd Gina segítségével helyreugrasztja a vállát. A gyógyító lány képessége remélhetőleg elég arra, hogy helyrerakja. - Itt! Nyugi! - kiáltja át Griffnek, és nem érti, miért ez a reflex, honnan jöhetne bárki is aki segíthetne, aztán körbenéz, és ha már tud járni, akkor segít a helyi erőknek, hogy összekaparják a halottakat, meg a sérülteket, sebesülteket. A halál valahogy őt nem fogja meg annyira. De nincs ideje most arra, hogy a kedvesét biztassa, egyenesen a vagonok maradéka mellett sétál, és igyekszik körbenézni és feltérképezni a terepet. Igen, olyan szemmel és pillantással, hátha lát, vagy érez valamit abból a nagyon furcsa helyből, ahova értek, és amiből érzi, mintha ez már a függönyön túli világ lenne. - Srácok.. rázós utunk lesz. Azt hiszem valaki hazarántott minket a függönyön túlról. - ha sikerül valami gyanúsabb alakot kiszúrnia, akkor megpróbál tőle információt nyerni, hátha más látta, tudja, érzi, mi is volt ez a lény, vagy hol is vannak.
//Képesség: Kísértetvadász. - látja a szellemeket - képes kifaggatni őket, beszélni velük//
Harry.Potter.
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-07-17, 08:32
Ahogy távolodtam a fülkétől, hirtelen elveszett a lábam alól a talaj. Olyan érzés kerített hatalmába, mint amikor markomba zárom a cikeszt, és vergődik az ujjaim között - csakhogy akkor és ott, én voltam a cikesz, aki faltól falig "vergődött" amíg a vonat kisiklott - ebben már biztos voltam - és fordult velünk párat a világ. Fogalmam sincs, kiáltottam-e vagy sem, fogalmam sincs, hogy kerültem a vonaton kívülre, csak azt az éles fájdalmat éreztem az oldalamban, amitől a szemem is alig bírtam kinyitni, nem hogy szabályosan venni a levegőt - nem, a levegő az luxuscikknek számított hirtelen. Felnéztem Lunára, és az oldalamra kezdtem mutogatni. Szerencsére a lány segítségével valahogy össze tudtam magam annyira kaparni, hogy feltápászkodjak, és arrébb vánszorogjak, egy sziklának dőlve állapodtam meg, és próbáltam kiagyalni, milyen bűbáj segítene, majd Ginára néztem kissé kétkedve. Azt felfogtam, hogy sokat beszélt, de hogy mit mondott, azt valószínűleg a csillagok szűrték ki, amiket magam előtt láttam, mindenesetre a lány ügyeskedésére, mintha kicsit könnyebb lenne levegőt venni. Még az állással is meg kéne próblkoznom, ha fáj, ha nem, úgy döntöttem, nem ülhetek tovább tétlenül. A közelből egy botot rángatok magamhoz - furcsa módon a pálcám sértetlenül megúszta az egészet, a másik kezemben. A szerzett stílusos sétabotra támaszkodva elindultam megkeresni a kalauzt, és főként az adó-vevője jött volna jól, ami lehet nem is volt a kezében már, így azt figyeltem a talajon. Jobb volt, mint az összeroncsolt testeket; a többiektől hallottam a különböző varázslatokat elhangozni, amik segítettek a sérülteknek. - Expecto Patronum! - szűrtem a fogaim között, miután meghallottam szavait, Ginnyre gondolva, és a legutóbbi születésnapjára, amikor utoljára megcsókoltam. Túl rég volt már, de az emlék még több, mint élénk, néztem, ahogy a szarvas elügetett, és tovább kutattam a vezető és az adó-vevő után. - Invito adó-vevő! - torpantam meg a pálcámat előre nyújtva - egy próbát megért.
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-07-14, 10:05
Tükörország
Épp csak annyira méltatom a körülöttem lévő világot, hogy megcsapja hegyes füleimet a fülkejtó záródása, s hallom, ahogy valaki némán lehuppan az első ülések egyikére. Felvonom bár a szemöldököm, de oda menni, vagy csak pillantani eszem ágában sincs. Gondosan eltakar a jókora, bársonyos háttámla, nekem itt nincs más dolgom mint kivárni a célállomást. Elbóbiskolok, s talán ez lesz a vesztem. Félig álom, félig nem, ki tudja már, csak átható sötétség, majd elviselhetetlen szúró fájdalmak tömkelege, törések, roppanások zaja, s saját vérem penetráns szaga, melyek végül mind tompa, zsibbadt bénulásban végződnek. Nem tudom mi történt, talán csak álmodom, testem tropán, de elmém, valahol mélyen, tudat alatt még éber, s a reménybe kiált... ~ Hol vagy szörnyetegem... Hol vagy Cody...
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-07-12, 14:01
Nem foglalkozom azzal a felvetéssel, hogy talán a fülkében kellene maradnunk, hiszen ha hasonló helyzetet tapasztalok, sohasem vagyok képes megülni a helyemen. Tennem kell valamit, ha más nem, akkor csak érdeklődnöm a helyzetről, de egyszerűen nem maradhatok itt. Elillanok hát a folyosón, széles léptekkel követve a kalauzt, aki hamar eltűnik a szemem elől, de annyira koncentrálok rá, hogy szinte észre se veszem, hogy Potter is elindult utánam. A vonat időközben egyre gyorsul, én viszont ezt is figyelmen kívül hagyom. Bizonyos mértékig megszokott, azonban amikor már zavaróvá válik a dolog, megtorpanok egy pillanatra, hogy mérlegeljem a lehetőségeimet. Vissza kellene mennem? Talán, hiszen a kalauz azóta nyilván a probléma megoldásán fáradozik, ami nem igazán jön össze neki, tekintettel a jelen helyzetre, ami kissé aggasztó. Esetleg a mozdonyvezetőt érte valami komolyabb baj? Hallottam már olyanról, hogy valaki vezetés közben lett rosszul, ez pedig történetesen megmagyarázna egy-két dolgot. A vezetőnek talán baja esett és valamilyen ismeretlen okból kifolyólag még mindig le van nyomva a gáz, ami nem pont jó ómen. Tehát folytatnom kell az utam, egyenesen a vonat elejéig, hátha képes leszek mindenféle segítség nélkül megoldani a problémát. A gondolataimat azonban félbeszakítja az az akrobatikus lendület, melyet éppen az aktuális vagon produkál. A világ elkezd forogni, én pedig elveszítem az egyensúlyom, majd valami rám zuhan. Egy pillanatig tart csupán, hogy felismerjem az illetőt... Valami hugrabugos srác lehet, akivel van pár közös órám, most viszont vér csorog az ajkain és bambán mered a semmibe. Nyilván meghalt, nekem pedig egy pillanatra eszembe villan az utolsó emlékem róla. Hiszen nemrég még élt, a fenébe is! Oldalra pillantok és szinte rögtön észre is veszem, hogy egy fémrepesz áll ki a derekából, ami elég mélyen belefúródott. Szerencsétlennek még ideje se volt felfogni, mi is történik vele... A vonat azonban tovább bukdácsol, úgyhogy egy ideig a test rejtekében maradok, igyekszem magamhoz láncolni, hogy ha esetleg valami felém venné az irányt, akkor ne végezzem én is hasonló módon. Kissé bűntudatom van amiatt, hogy erre használom a srácot, de neki voltaképp már úgyis teljesen mindegy, nem igaz? Inkább őt találja el, mint engem, hiszen esetemben csak eggyel több halottat lehetne összeszámolni. Pár perc múlva azonban megállunk, én pedig itt-ott hangokat hallok, habár mindegyik némileg messzebb van tőlem. Vannak, akik egész normálisan beszélnek, habár akadnak olyanok is, akik épp csak néhány nyögést képesek kipréselni magukból, semmi többet. Lelököm magamról a fiú testét, majd felállok, hogy alaposabban szemügyre vehessem magam, hiszen elképzelhető, hogy én is szereztem valamiféle sérülést, de úgy tűnik, sikerült megúsznom a dolgot. Körbepillantok, habár segítségre tőlem nem igazán számíthatnak a sérültek. Nem vagyok gyógyító, kisebb sebeket ellátok ugyan, de az ennyire súlyosakat már nem. Elindulok hát eredeti célom felé: megkeresni a kalauzt. Ha megtalálom, akkor igyekszem kifaggatni mindenről, amit csak tud a balesettel kapcsolatban, ha viszont nem, akkor visszafordulok és megkeresem a többieket.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-07-11, 22:24
Elindulnék visszafelé de ekkor valami olyasmi történik, aminek marhára nem szabadott volna megtörténnie... Nem fogom fel, hogy azért forog velem a világ és pattanok faltól falig egy kis fülkében, ameddig ki nem sikerül támasztanom magamat kellően, mert kisiklott a Roxfort expressz. Nem fogom fel, hogy vonat balesetünk történt, csak azt, hogy valami orbitális gikszer következett be, aminek marhára nem kellett volna! Csak sejtésem van a külvilágtól elzárva egy kicseszett wc- fülkében, hogy mi is történhet körülöttem. Szívből örülök, hogy a mutatvány, nem egy fesztiváli mobilbudiban következett be, mert akkor most nyakig lennék a szarban, szó szerint. A szép, hogy lényegében, karcolás nélkül megúszom, de kell pár pillanat, miután becsapódunk és megállapodik a vagon, hogy össze szedjem magamat. Pillanatra elfog a viszolygás, hogy ki merjem-e nyitni az ajtót, de aztán megteszem... Megtenném... Oké, hamar átfordul hogy fogalmam sincs mi van odakint, de a hangokból ítélve nagyon nagy a baj, nekem pedig igenis ott a helyem! Főleg mikor meghallom Shanna kétségbe esett hangját, hogy gyógyítóért kiállt, majd nem sokkal utána, Gina határozott pattogó parancsait... Nyíljon már ki ez a rohadt ajtó! A nyirkos sunnyogó rossz érzés és aggodalom úgy kúszik végig rajtam, mint egy kibaszott halott angolna. Mivel kézzel nem sikerül kinyitnom az ajtót, megtámaszkodok, és lábbal rúgom ki. Ezt épp elég időpazarlásnak élem meg, kikászálódom a roncsok közül és azonnal pálcát is rántok. És hát... ami elém tárul... Pillanatra megdermedek... vajon Megannel is ugyanígy festettünk volna, ha aznap nincs lélekjelenlétem és nem tudok cselekedni? Elvágom a gondolatot és átadom a terepet az hidegvérnek ami cselekvésre sarkall. Első ízben felküldök az égre egy jókora vörös segélykérő fénygömböt, amilyen magasra csak tudok és reménykedek benne, hogy elég nagy ahhoz, hogy kiszúrja valaki. Majd rögtön ezután egy Lumos Maxima-t is, hogy belássuk a terepet, legalább ameddig a varázslat tart. Majd az első utamba kerülő sérültet kezdem el ellátni, pálcát és a képességemet felváltva használva. Csontot forrasztok pálcával, ami kritikus sérülés össze húzom képességgel annyira, hogy legalább ne vérezzenek el, aztán igazából megyek tovább, hogy mindenkit legalább túl tudjunk lendíteni a súlyos állapotokon. Aki nem látványosan van darabokban és trancsírozódott szét, megpróbálom vagy eszméletéhez téríteni, vagy újra éleszteni. Közben Shannának oda szólok. - Shanna!! Nincs véletlenül kéznél a sasod? Körbe kémlelhetne, hogy mennyire... szóródtunk szét... Vagy egy patrónust körbe küldeni, túlélők után.. - igazából mindegy melyiket és ki teszi meg, csak csinálják! Tekintetemmel akarva akaratlanul Quinn után kutatok, és igyekszem lenyelni a lelkemben feltóduló kétségbe esést, hogy bizony marhára nem látom! Cserébe látok halottakat, ténylegesen súlyos sérülteket. Igazából feléjük vetem magamat és megteszek mindent az ügyben, hogy akinél lehet a súlyos sérüléseket helyre rakjam. Csak úgy röpködnek az olyan bűbájok mint "Ferula" csak hogy akinek kell a sínpólya a helyére kerüljön, "Mobilicorpus" hogy azok akik nem tudnak mozogni, vagy jobb nem durván mozdítani, az fixebb pózban egy helyre kerüljön, vagy ha olyan helyre került, lehozzam, és elláthassam, "Anapneo" ha netán valakinek vér került a tüdejébe, természetesen ahol érem, használom a képességemet is, "Hippokrax" ami csakugyan töréseket, belső sérüléseket tehet helyre, "Renervate" ha valaki eszméletét vesztette, de nem súlyos a sérülése, "Vulnera sanentur" azoknak akik a szilánkok miatt vágásokat szenvedtek el illetve magam is alkalmazom szorgosan a "Incorcerandus"-t... Nagyjából harminc embert ellátni, mínusz a halottak, illetve tűrhető állapotba hozni annyira nem vészes, feltéve, hogy minden úgy megy ahogy mennie kell, főleg, hogy többen is ismernek gyógyító bűbájokat. Viszont miután ezzel meg vagyok, konstatálom hogy Quinn még mindig nem került elő. És ekkor elkap valami leírhatatlan. A nevét kiáltom és várom, hogy válaszoljon, ha ez nem történik meg, márpedig nem történik meg, kutatni kezdem... Közben valami fergetegesen imádkozom bárkihez, aki hajlandó meghallgatni! És ekkor észre veszek egy fél pár cipőt, ami vészesen ismerős, de nem Quinné... Nox...? A szívem kezdi túlnyomni az adrenalint bennem és tekintetemmel vadul keresem a cipő tulajdonosát, látómezőmbe véve a magaslatokat is. Ha kiszúrom őket, igyekszem el/feljutni hozzájuk, vagy le-lebegtetni őket és bár kiszakad belőlem egy fojtott kétségbe esett sírhatnék, minden porcikámmal azon vagyok, hogy életben tartsam őket... Vagy újra élesszem.
// Bűbájtan: 10 pont +Átváltoztatástan: 25 pont Varázserő: 30 pont + Szerencse: 20pont Természetes gyógyító 3. szint
A gyógyszeres tarsolyban: csontrapid, vérpótló főzet, repülősó(ájulásra), kötszer, fertőtlenítő-seb összehúzó főzet(Futkárlobonc-oldat), narancssárga kenőcs(égési sérülésekre). Minden pontosan fel van címkézve, adagolás szerint ill. hogy mi mire jó. //
Nem igazán meglepő, hogy senkitől nem kapok választ a kérdésemre. Már megszoktam, hogy levegőnek néznek. Amikor azonban Potter azt mondja maradjunk a fülkében, épp feleselni készülnék, hogy én aztán tutira nem maradok bezárva egy szűk száguldó haláldobozban, főleg mert klausztrofóbiám van, még a gondolatát sem bírom elviselni a bezárt helyeknek, amikor is beüt a krach. Lesiklunk a sínről, és minden átmegy valami különös, gyors szürreálisba. A talaj eltűnik a lábam alól, és én pofára esek, mint egy darab zsírosdeszka, jó sok lilahagymával! Csak ezúttal a kezem lesz tutira lila az ütközéstől! És még így is szerencsés vagyok, hogy amit a járás után elsőként megtanultam az az esés volt. Ez olyannyira ösztönné vált, hogy a kezemmel tudat alatt reflexszerűen tompítottam. De még is rohadt nagyot nyekkentem. Néhány perc elteltével, a karomba hasító fájdalomtól, könnyes szemmel, egy cifra olasz káromkodást kiadva magamból tápászkodom fel. Igyekszem realizálni a történteket. Hogy aztán a kifacsarodott holttesteket és sérülteket látva régi elfojtott emlékképek törjenek rám teljes súllyal. Az apám összezúzott holttestét látom magam előtt a sziklafalon. Pont így nézett ki. Amikor... amikor... megölték. Eddig is éreztem, hogy nem stimmel a saját történetem sem... de... de ez az egész úgy vág belém, mintha valaki egy éles kést vágott volna a koponyámba. Összerogyok, és elrókázom magam. Kell néhány perc, mire ismét összeszedem magam. Mire a testemet rázó önkéntelen remegés alább hagy. Mire realizálom, hogy ez most nem az a helyzet, ahol összeomolhatok. A hányásomat nézve lassan felállok, és körbe pillantok. Látom, ahogy a Shanna nevű lány egy holttestet néz, ahogy a szőke másik lány egy sérült feje alá rak újságpapírt. Gyorsan úrrá kell lennünk ezen a rémálmon, ha túl akarjuk élni! Határozott léptekkel indulok meg feléjük, közben beszélni kezdek, hangosan, tisztán. Már semmi nem számít, a fájdalom sem. Csak a túlélés. Mintha nem is én volnék, mintha valami mélyről jövő életösztön szólna a többiekhez... - Össze kell terelnünk az összes túlélőt egy helyre. Ott az a kis tiszta rész jó lesz! A súlyos sérülteket vigyétek a jobb oldalra, a könnyű sérültek, és akik még mozogni tudnak a bal oldalon csoportosuljanak! Először a súlyos sérülteket kell stabilizálni, majd a könnyebb sérüléseket ellátni! Mindenki aki képes egyedül mozogni segítsen annak, aki nem! Aztán a roncsokat kell átnézni, minden használható után! Ez egy kib*szott szurdokvölgy! Hajnalban rohadt hideg lesz! Ne tévesszen meg az évszak senkit! Tüzet kell gyújtanunk! Azok az újságok pont jók lesznek rá! A hipotermia és a dehidratáció a két legveszedelmesebb gyilkos, amikkel valaha is találkozhattok, és most mindkettő les ránk! Valamint jeleznünk kell a mentőcsapatoknak a helyzetünk! A legnagyobb baj, hogy napfelkelte előtt nem számíthatunk segítségre! Addig ki kell tartanunk, és életben tartani akit lehet! Most ezek a legfontosabbak! Munkára!- nem tudom honnan van bennem annyi erő, hogy parancsokat osztogassak. Csak azt tudom, hogy vagy úrrá leszünk a káoszon, vagy meghalunk. Én NEM halhatok meg! MÉG NEM. - Odalépek Potterhez, aki láthatólag nincs túl jól. Na persze senki sincs jól, de neki segítségre van szüksége. Az oldalára teszem a kezem, és a gyógyító képességemmel megpróbálom meggyógyítani. Ha sikerül elküldöm, hogy segítsen a többi sérültnek, ha nem akkor intek a Shanna nevű lánynak, hogy segítse a sérültek számára kijelölt helyre. Én is a többi sérült felé veszem az irányt. Ekkor megpillantok valami fényeset. Lehajolok érte, és felveszem néhány törmelék darab alól félig kilógó Cody szarvasbogaras gyógyszeres szütyőjét. Mi tagadás a fiúnak jobban örültem volna. A nyakamba akasztom a bőrtáskát, és tovább lépek. Ha Cody egyszer előkerül, majd visszaadom neki. Addig nekem kell használnom belőle mindent, amit lehet. Valamint ha előkerülne végre, akkor lenne valaki aki ért a szakszerű gyógyításhoz is! Kellene! Átadnám neki az irányítást ezen a téren. -Ha a Jake nevű srác előkerül az ő vállán is megkísérlek egy gyógyítást. Most minden fiúra szükség van, jobban mint bármikor! Igyekszem folyamatosan a sérültekre koncentrálni, és egy helyre gyűjteni, ellátni őket. A súlyosabbakat a képességemmel, a kevésbé azokat Incorcerandus bűbájjal, Cody táskájában talált fertőtlenítővel, és kötszerrel manuálisan, ahogy a legjobb tudásom szerint sikerül. A súlyosabb eseteknek fájdalomcsillapító is jut a szütyőből, de csak módjával. Ki kell tartania, amíg jön a felmentő sereg! Bár rajtam már az is sokat segítene, ha Cody megjönne végre!
//Akkor csatlakozom az előttem lévőkhöz:
Természetes gyógyitó képesség:
1. szint: Apróbb horzsolásokat, sérüléseket tud begyógyítani kézrátétellel, megszüntetni a fájdalmat, mint fejfájás, fogfájás, hasfájás, tehát nem a sebek fájdalmait. 2. szint: Mély, de nem nyílt sebeket képes kézrátétellel begyógyítani. Görcsöt, és lappangó, de nem súlyos betegséget képes meggyógyítani. (pl. nátha, bárányhimlő) 3. szint: Nyílt sebeket is képes azonnal meggyógyítani, de ez nem vonatkozik a törésekre. Elfertőződött sebeket is mellékhatás nélkül gyógyít. Súlyos, de nem halálos és nem hosszú lefolyású betegségeket kézrátétellel gyógyít, utólagos pár órás pihenéssel. (Pl. malária esetén, ha a természetes gyógyító kézrátételt alkalmaz 7-8 óra alvás után a betegség minden tünete eloszlik.)
(Bűbájtan:13 pont + Varázserő: 35 pont): Incorcerandus – Sérültek ellátása: Nagyobb sérülést szenvedett ember sebeinek ellátására, kötözésére alkalmas bűbáj. A vérzéseket is elállítja, de utána kötözni kell a sebet, amit a bűbáj „megtesz” helyettünk.
A gyógyszeres szütyőben lévő dolgok alkalmazásához: Bájitaltan: 30 pont + Gyógynövénytan: 30 pont + intelligencia: 35 pont. //
Osztogatom mindeninek az újságot, aki kér természetesen. Még meg is lepődöm, hogy mindenki milyen lelkes, hiszen a Hírverő nem szokott kelendő lenni és én nem is hoztam magammal túlzottan nagy példányszámban. Utolsóként még Peter is kap egyet, mielőtt a vonat kezdene igen furcsán viselkedni, mintha minimum vihar lenne odakint, ezért is kapaszkodom meg, csak akkor moccanok amikor Harry kérdez. - Talán jobb lenne védett helyen maradni... - szólok a Griffenséles után, de elég nagy a zaj a folyamatos gyorsulás miatt, így végül behúzom az ajtót magam mögött és Harry után indulok. Talán a folyosó még biztonságosabb is, mint a fülében, ahol igen nagy az ablak és akár még ki is lehet repülni rajta... Talán csak pár lépést sikerül tenni Harry után, amikor megtörténik a baj, egyértelműen zuhanni kezdünk. Nem sikítok, pedig minden bizonnyal ösztönös reakció lenne, csak kapaszkodni próbálok, amíg meg nem történik a becsapódás. Úgy festhetek, mint a nagy csaták után a tündék, hiszen körülöttem hangos nyögések, zilált néhol kifacsarodott testek, de nekem még a hajam is szinte ugyanúgy áll, mint előtte és csak az arcomon lévő kis karcolás árulkodik róla, hogy valami történt. Így sietősen Harry után indulok, aki pár lépéssel előttem esett egy elég nagyot és igyekszem felsegíteni. - Jól vagy? Ez... valami szörnyű. - elszorul a szívem is, ahogyan körbepillantok, amíg meg nem hallom Shanna kiáltását nem messze, hiszen nem távolodtam el nagyon még a kabintól. Úgy kiabál mintha legalábbis lenne segítség... pedig sejtelmem sincs, hogy bárki jön-e majd. Egyelőre tehát segítek Harrynek visszajutni Shannáékhoz. - Én a másik irányban nézek körül. - mondom a lánynak, hiszen arról is hallani szenvedő hangokat. Hasonlóan mint ő azért az alap gyógyításhoz értek, maximum nem kiabálok segítségért, bennem nincs ilyen auror ösztön, de akinek tudok segítek. A nehezítés esetemben az, ha netán találok olyat, aki épp haldoklik, vagy nagyon súlyos a sérülése tuti, hogy ott maradok mellette fogni a kezét a helyett, hogy tovább mennék segíteni olyannak, akinek tudok is. De hát ez tőlem nem meglepő. Még az újságokat is szorongatom fél kézzel, így legalább ha valakinek segít a feje alá tudok tenni párat. Azért igyekszem nem nagyon eltávolodni a többiektől és ha Harryt még támogatni kell, hát támogatom tovább, ha csak nem ülne le inkább összeszedni magát.
//Hasonlóképp (bűbájtan 40, varázserő 20):
Incorcerandus – Sérültek ellátása: Nagyobb sérülést szenvedett ember sebeinek ellátására, kötözésére alkalmas bűbáj. A vérzéseket is elállítja, de utána kötözni kell a sebet, amit a bűbáj „megtesz” helyettünk. //
Nem vagyok benne biztos, hogy jól vagy rosszul esne, ha Jake mondjuk túlzottan védelmezően viselkedne a férfi ismerőseimmel szemben, tekintve, hogy rengeteg van és el kell fogadnia, hogy az életem része ez a pezsgés. De szerencsére nem is túlozza el, csak érezteti, hogy hozzá tartozom, amivel semmi probléma, hiszen én is ugyanezt éreztetném szerintem akármelyik lánnyal, aki bekerülne a képbe. Nem szoktunk tényleg nagyon nyilvánosan romantikázni, Jake amúgy sem egy kimondottan nyílt személyiség, és bennem is bennem van, hogy a nyilvánosság számára elsősorban legyünk megbízható Auror-páros, és csak sokadsorban jöjjenek rá, hogy amúgy ténylegesen egy párt is alkotunk. Többen szétszélednek, mindenkinek biccentek afféle "vettem és vigyázz magadra" tekintettel, aztán lehúzom az ablakot és Jake válaszára kicsit elhúzom aggodalommal a számat, és ekkor... Hirtelen történik az egész, az utolsó lökés olyan erős, hogy a vonat konkrétan leszalad a sínről és elkezdünk zuhanni és zuhanni... A rántás erőteljesen kiránt az ablakon, nem férek ki a lehúzott ablakon így fájdalmasan belémvágódik az ablak éle aztán az egész ablak bereped és darabokra hullik, én meg csak zuhanok egy sikollyal az ajkamon. - Jake! - szalad ki a számon, miközben a testem kicsavarodik és a Telekinézis képességemet félig tudatosan, félig tudatalatt úgy formálom magam körül, hogy az éles törmelékek egy részét távol tartsam és a zuhanásomat is tompítsam, de a gyakorlás nem mindig elég. Így is a sötétségben a vagonból kirepülve térek magamhoz egy pillanatnyi lefagyott ijedtség után a kezem elkezdi kutatni a testemen a sebeket, a fájó pontokat, és próbálom a testemet felhúzni egy ülő pózba, ameddig biztosítom a sérüléseimet. A fejem zsong, a testem fáj, és csak arra tudok gondolni, hogy vajon a többiek hogyan is vannak, pedig éppenséggel én is eléggé ramatyul vagyok. Előveszem a pálcámat és megpróbálok alapvető bűbájokkal - Incorcerandus - gyógyítani, de nem ez az erősségem, nem véletlenül helyeznek ki mostanában gyógyítókat, de Cody fogalmam sincsen, hogy hol van. - Itt vagyok! - szólok hangosan, bár azért annyira messze nem repültem, de a látási viszonyok azért nem a legjobbak. - Mindenki... mindenki meg van? - húzom fel magamat, ha már a vérzéseimet legalább elállítottam, talpra kell állnom, meg kell néznem mi történt, hol vagyunk, mihez kezdjünk. Az egész helyzet abszurd, én nem láttam, hogy mi sodort ki bennünket, de nem futott ki magától a vonat, ez a lökésektől egyértelmű. Nem csak én jártam rosszul, hallom a többi diák jajongását és ahogy előkerül Jake és megtudom ő legalább jól van-e, azonnal elkezdek vele sántíkálni az emberek között, ellenőrizni, hogy kin lehet segíteni, vagy... ki nem élte túl. Mindenkinél, aki könnyen gyógyítható felkiáltok, hogy "Elsősegélyhez értőt kérek!", aki pedig rosszul néz ki felkiáltok, hogy "Gyógyítót kérek!" - nem mintha sokan ugorhatnának a szavamra, de Cody talán meghallja -, aki pedig halott... nos... az elsőnél megtorpanok és egy hosszú pillanatig kitágult pupillákkal bámulom. Az első halott, akit életemben látok. És a diáktársam. Lehetnék én is.
// Zuhanás margójára, csak hogy látványos legyen:
Telekinézis:
Spoiler:
Tárgymozgatás az elme erejével. Alacsonyabb szinten hozzánk közel lévő kisebb tárgyak mozgatására ad lehetőséget, esetleges hibákkal, magasabb szinten már akár kősziklák mozgatása is lehetséges, vagy épp valaki fojtogatása az elme erejével, afféle jedi erő. 1. szint: Kisebb tárgyak (kődarab, pálca, pohár) mozgatása, lebegtetése. Veszélyes tárgyak esetében lökés is lehetséges, ilyenkor támadni lehet üvegcserepek, vagy éles tárgyakkal. A mozgatott tárgy súlya maximum 3 kg. 2. szint: Képes nagyobb ugrásokra, mint pl. helyből képes felugrani 3 métert, nekifutásból pedig egy 10 m-es gödröt is képes átugrani. Tárgyak lebegtetése esetén a lehetséges tárgyak súlya maximum 5 kiló lehet.
És a tényleges cselekedet (Bűbájtan 30 pont, Varázserő 25 pont, nem tudom mi kell. ): Incorcerandus – Sérültek ellátása: Nagyobb sérülést szenvedett ember sebeinek ellátására, kötözésére alkalmas bűbáj. A vérzéseket is elállítja, de utána kötözni kell a sebet, amit a bűbáj „megtesz” helyettünk. //
Jake az egyetlen, aki többet érzékel abból, mint ami a valóságban történik. Nem lát ugyan szellemeket, de azt érzi, hogy valami sötét erő keríthette hatalmába a vonatot, amely oldalról akkorát kap, hogy leugrik a sínről, és egyenesen beleszáguld a semmibe. Sötéten kavargó karmok tépázzák a zuhanó vagonokat, legalábbis Jake most így érzi. Mintha.. egyenesen a lelkükre pályázna valaki, vagy valami, azt próbálgatva, hogy vajon mennyit bírnak ki az egészből. Jake azonban nem nagyon ér rá lamentálni, mert mindössze pár másodperc az egész, ahogyan a vörös szerelvények még megpördülnek a levegőben, mielőtt darabokra szakadva csapódnának be a talajon. Mivel szakadék felett jártak, valaki sziklára fog esni, valaki pedig az avarba, legalábbis többen kirepülnek a saját vagonjukból. Jake igen rosszul jár, még a rákészülés ellenére sem sikerül jól talajt fognia. Nem töri ugyan semmilyen csontját, és még a vagonjában is marad, de a becsapódástól úgy kiugrik a válla, hogy úgy fest, mint egy összecsomagolt fogas. A nem sokkal mellette nézelődő Shanna a bizonyíték arra, hogy ez a kabin nagyon rosszul járt. Shanna átesik a félig kihúzott ajtón, egyenesen az üveglapon keresztül, amik így szilánkos sebekkel borítják majd a testét, mázli, hogy nem ment ki a szeme. Quinn és Nox járnak most talán a legrosszabbul, ők szó szerint a sziklafalnak csapódnak, kicsavarodott testül groteszkül vérzik, csoda, ha túlélik, el is vesztik az eszméletüket, de életre lehet őket pofozni. Harry Lunával beszélgetett, a fiú figyelmét viszont így elvonhatt a lány, bár elindult Peter után, a becsapódás úgy oldalba vágta, hogy a seggén keresztül veszi a levegőt, nehéz lesz megszólalnia. Lássuk a szerencsésebb túlélőket. Gina lába alól kiszalad a talaj, és úgy pofára esik, mint a zsíroskenyér. Szerencséjére viszont mint utcagyerek tolvajnak jó az egyensúlya, azért a kezét előreteszi, így tompítja azt, hogy lefejelje a padlót, de azért fáj az alkarja cefetül. Luna az örökké álmodozó kislány fejére csak egy billegő börönd koccan rá, felkarcolva a halovány bőrt. Peterre ráesik az másik diák, akinek éppen valamilyen fémrepesz hatol át a derekán, viszont a rázuhanó test tompít minden becsapódásból származó zúzódást, így nem esik baja. Cody pedig a mosdó magányában jót pisil, talán éppen ez menti meg, mint valami kapszula, kutya baja sem esik, csak tótágast áll számára a világ pár percig. Amikor végre megáll a zuhanás, és a forgás, mindenhonnan nyögéseket hallani, talán ők maguk teszik. Hőseinken kívül vagy húsz diák lehet a vonaton, és igen, vannak halottak is. A vagonok szétzúzva, a testek nagy része kirepült, rengeteg a sebesült. A szakadék alján vannak, erdőség, és az említett sziklafallal néznek szembe. Shanna viszont aki a rúnaismeret mestere, egyértelműen érzi, hogy itt bizony a hoppanálás, vagy egyéb térmágiák nem működnek. Mintha valami alkonyzónába kerültek volna, ahonnan nem lesz könnyű kikeveredni...
Határidő: július 16, éjfél//
Harry.Potter.
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-07-08, 20:24
Elszoktam a tömegtől, amióta nem vetült márrám annyi figyelem, mint ahogy tudtam, a meg nem történt múlt-jövőben történt volna - ez a gondolatmenet nagyon zavaros volt még a számomra is. Ginára mosolyogtam, furcsának tűnt, ahogy ott ülta többiek között, akik idősebbek voltak nála, mégis kinyitotta a száját, nem is akármekkorára. Lunára figyeltem ezután, hiszen feltett egy kérdést. - Shanaval voltunk egy rendezvényen, aztán arra gondoltam, ha már megy a vonat, elugrok a kviddicskesztyűimért. Ott felejtettem a kastélyban. - magyaráztam neki egy széles mosollyal. A bohókás lány, amióta jobban megismertem, mindig fel tudta dobni a hangulatomat. Sok minden történt egyszerre, a vonat gyorsított és rázkódott, én pedig automatikusan előhúztam a pálcámat, majd beléptem, és becsuktam az ajtót is végre, miután láttuk a vezetőt elsietni valamerre, ami biztosan nem a vezetői fülke iránya volt. Jake kimondta a félelmemet, én pedig vacilláltam, hogy mit is tegyek.Együtt maradni mindig biztonságosabb, de a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni. - Megyek én is, tartsátok csukva az ajtót, ha tudjátok. Luna, jössz? - kérdeztem automatikusan, az előbbi szavaimat főként Shannanak és Jakenek intézve, elvégre ők voltak auror szakon velem együtt, azután kiléptem a folyosóra Peter után, és elsiettem vele a vezető irányába, továbbra is magam előtt tartva a pálcámat, amennyiben szükség lenne rá.
Elég mozgalmas fülkét sikerült kifognom, amit nem is bánok, tekintettel arra, hogy elég hamar elkapna az álom, ha esetleg egyedül kellene utaznom. Ráadásul, több szem többet lát, több fül többet hall, már ami a mondást illeti, így szinte biztos vagyok abban, hogy némelyik emberkéből sikerül egy kis használható információt kihúznom, ha elég alapos vagyok. És itt nem csak a nyomozásra gondolok, hanem a suliban hallható dolgokra is, melyek azért engem is érintenek. Neeem, nem Dane-al kapcsolatban, hiszen ő elég óvatos ahhoz, hogy ilyen mondvacsinált pletykák ne kerüljenek ki róla. Simán kitörné a szócső nyakát is. - Én is kaphatok egyet? - pillantok Lunára, majd a kezében tartott Hírverőre. Hiába a közutálat az újság iránt, azért vannak benne érdekes és igaz dolgok is, melyeket leginkább csak az lát meg, aki képes valamennyire a tények mögé pillantani. A vadászok pedig még kénytelenek is, hiszen ebből élünk, nem igaz? Ha nem figyelnénk oda arra, ami mások szerint valótlanság, akkor nem látnánk meg a dolgok mibenlétét. - Szeretem olvasgatni – teszem még hozzá, ha esetleg kérdő tekinteteket kapnék másoktól, miközben igyekszem ártatlan képet vágni. Való igaz, nem hinném, hogy pont én lennék az, akit az emberek Hírverővel a kezében képzelnek el. - Fogalmam sincs, de valami biztosan nem stimmel – csóválom meg a fejem Shanna kérdését hallva, miközben egy éles kanyar hatására kissé oldalra dőlök a székemben. Ez határozottan nem az Expressz stílusa. Legalábbis, amikor szeptemberben megyünk az iskolába, akkor nem szokott így rázkódni és gyorsulni a vonat. Felállok hát a helyemről, majd megszólalok: - Megyek és megkérdem, mi történt – Beszéd közben elhúzom az ajtót, majd szétnézek a folyosón. Természetesen én is láttam elfutni a kalauzt, úgyhogy el is indulok abba az irányba, amely felé a férfi ment. Nem tűnt túl nyugodtnak, úgyhogy valami probléma biztos akadt a vonattal. Már csak az a kérdés, hogy mi? Talán csak valamiféle ártalmatlan meghibásodás. Az ilyesmit általában nem kell túl komolyan venni, de a többiek arcát látva úgy gondoltam jobb, ha kissé körbeszaglászok...
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-07-04, 13:14
Vissza nézve a társaság felé még látom kilépni és eltűnni Quinnt az első osztály felé.. Sóhajtok egyet némán, beszélnem kell vele, de majd csak miután lenyugodott. Ismerem a vérmérsékletét és jelenleg semmi értelme nem lenne utána menni vagy kérdezgetni. És különben is, másért indultam. Harry-vel össze botlok a mosdóból kifelé, kérdésére csak egy szórakozott vigyort engedek el. - Mindenképp az hiányozna az életemből! - magamra csukom a fülkeajtót és könnyítek magamon egy békés szusszantással. Épp hogy végzek és nem hugyozom le a lábamat, mikor is érzékelem, hogy a vonattal mintha valami nem stimmelne. Elcsomagolom magamat, kézmosás reflexből és tépném fel a fülke ajtót, hogy vissza térjek a többiekhez. Csak egy apró ablak van, de nem azzal foglalkozom. Sem a viharnak nem örülnék, hiszen simán képes vagyok pánik rohamot kapni tőle, a dementorok meg csak pont lenne az i-re. Mivel még mindig nem sikerült vissza idéznem a patrónusomat... Bár nem jut kapásból a dementor az eszembe a jelenségre, csak vissza szeretnék térni mihamarabb.
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-07-04, 11:58
Tömeg. Tipikusan olyan képződmény, ami mindig is távol állt a sráctól, de ahogy Griff komolyabb szerepet kapott az életében, ezek a kellemetlen dolgok is elkezdtek záporozni. Szerencsére van annyi önuralma, hogy ne borítsa ki, vagy ne frusztrálja annyira. Ettől függetlenül kifejezetten fojtogató neki ez a népsereglet. Ezért is örül meg annyira Lunának és az újságnak, mert legalább van hova menekülnie. - Kösz Luna! - köszöni meg még egyszer, és inkább a meglepettség miatt nem válaszol, utána pedig mintha nem is lenne fontos. Meg aztán, később úgyis beszélgetnek még. Legalábbis ő így gondolja. Az újságnál hagyja, hogy Griff belenézegessen, úgy is tartja direkt, és ahogy az emberek jönnek-mennek, ő csak felnéz, Ginának is segít Cody, így nem kell felállnia hozzá. - Jake. - biccent, bemutatkozásképpen, nem viszi túlzásba. Peter megjelenésére kissé megrezzen, de ez csak azért van, mert sikeresen leütközte Lunát. Ahogy nézi, Griff ismeri, és a kérdéséből is ez jön le, ami miatt kap egy sanda pillantást, meg egy kisebb méregetést a fiútól, mert nem tudja hirtelen hova tenni. - 'Estét Peter, Jake vagyok, örülök, hogy ilyen későn is ilyen éles a szemed. - nincs a szavaiban agresszió, inkább valamiféle kellemes, vagy kellemetlen piszkálódás. Majd Harry is megérkezik. Nem érti, miért feszeng annyira, nem az az enyelgős típus, így esélyesen nem kellett gyertyát tartania. Max egy ölelés meg egy csók volt, aztán átsétáltak a városon, kellemes csendességben, kevés beszélgetéssel, és már fel is szálltak a vonatra. Ami egyre jobban kezd rázkódni. - A dementorok dobálják így a vonatot, amikor megkergülnek, vagy szökevényt keresnek, nem tudom, mi lehet ez. - feleli félhangosan Shana ki nem mondott kérdésére, és csak akkor engedi el a kezét, amikor az ablakhoz megy. Csak a szemeivel követi, és reméli, hogy legrosszabb dementorokat lát meg, nem furcsa, túlvilági lényeket. Egyébiránt inkább a helyén marad, készenlétben, hogy tudjon cselekedni, ha a vonat kisiklana, vagy rájuk esnének a cuccok.
//Kísértetvadász: A kísértetvadászok képesek azokat a szellemeket is látni, akik már átléptek a függönyön.//
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-07-04, 11:26
Nem firtatom tovább, hogy miért is vannak itt, hiszen Jake nem válaszol, minden bizonnyal nem nyílt információ akkor pedig nem illik kihúzni belőle minden áron. Közben a hátam mögött megérkezik egy kis vöröske is, igazi Weasley is lehetne, de ha jól tudom Ginnynek nincsen húga és azért csak tudnék róla, ha lenne. - Nem csak kölcsön, tessék. Luna vagyok. - nyújtok oda neki egy barátságos mosollyal egy újságot, aztán Jake is megkapja a sajátját. - Apának segítek, bár kicsit korábban jöttem volna, de sétáltam egyet a városban és elment az idő, meg két vonat is közben és ez az utolsó, amit muszáj volt elérnem. - és igen, aki kicsit is ismer cseppet sem lepődik meg, hogy lekéstem két járatot is, csak mert sétálgattam a városban és elvarázsolódtam egy kicsit. Aki pedig nem, hát általában hamar rájönnek, hogy tőlem az ilyesmi cseppet sem szokatlan. Aztán persze Cody is kap egy újságot és félre is állok, amikor kisiet, ami pont tökéletes pillanat arra, hogy Peter hátulról belém jöjjön és épp csak sikerül megmaradnom a lábamon egy kisebb kibillenés után. Megkapaszkodom az ajtófélfában, szorítva a maradék példányokat a Hírverőből, ami nem hullik szét a padlón és ez kész csoda! - Oh szervusz Harry! - fordulok az újonnan érkezett felé miután elhangzott Peter cseppet sem visszafogott kérdése, de ez már úgy fest Shanna dolga lesz, hiszen végtére is elég egyértelmű, hogy ők ketten egy pár, ahogyan az is az volt, hogy a két fiú is akik aztán szét is spriccelnek, én pedig újra Harry felé fordulok. - Mi jártban erre ilyen későn? Azt hittem örülsz, hogy Siriusszal töltheted a nyarat. - bár minden bizonnyal fontos dolga lehet és hát biztosan a barátait is meglátogatja a nyáron, legalábbis ha jól sejtem. Shanna válasza már alig jut el hozzám, hiszen épp mögöttem viharzik el a kalauz immár előkerülve és mintha... - Egyre gyorsabban megyünk. Ha hibás a vonat nem kellene megállnia inkább? Vagy épp a fék romlott el? - morfondírozom és egyelőre igyekszem megkapaszkodni az ajtófélfában. Az akkor is hatásos volt, amikor Peter majdnem sikeresen ledöntött a lábamról. Elég szépen rázkódik a vonat.
Kicsit meglepetten, de annál boldogabban pislogok, amikor Cody hajol ki a szőke lány takarásából. És már segít is felpakolni a cuccaim. Ha most Gilly vagy a Sasha lennék Cody nyakába ugranék. De szerencséjére nem vagyok egyikük sem. - Codyyy! Te is itt? Jaj de jó! Annyi mesélni valóm van! 3 vonatutat is kitenne! - lelkesedek nagy örömmel a fiúnak. Remek, legalább nem leszek egyedül a visszafelé úton. - Szóval szerinted tényleg jó a rucim? Nem olyan... nem tudom... kislányos?- nézek rá bizonytalanul. Na igen, én és a ruhák... messziről lerí, hogy nem ez a mindennapi viseletem. Igazából Mercutio és a színház kedvéért vettem ezt fel. Aztán Cody elhagyja a fülkét, a slozi irányába, és utána a másik srác is, aki valsz Cody mellett ült eddig. Nem ismerem, és nem is hat meg a távozása. Annál jobb, majd én ülök Cody mellett az út hátra levő részében. Mármint, amikor visszatér a sloziról. Oda azért nem megyek utána. Pedig már tényleg alig bírom magamban tartani a neki szánt szóáradatom... Szóval egy nem túl nőies mozdulattal lehuppanok a távozó srác helyére, és a továbbiakban békésen nézek ki a fejemből. Hirtelen nem is igen tudom mit kezdjek az átok szoknyával. Hogy kéne most úgy ülni, hogy ne villantsak a szemben ülő srácnak? Átok szoknya. Ki találta ezt fel?! Komolyan. - Ööö... én is örvendek, Shanna. - eresztek meg egy bizonytalan mosolyt, az idősebb lány felé. Úgy fest, amúgy egy elég interaktív mozgalmas fülkét sikerült kifognom, mert megjelenik egy Peter nevű srác is, majd amikor épp sikerül elbambulnom Potter is beköszön. Természetesen ezzel megint ijesztgetve engem. Mi van ezzel a sráccal? Nem tudna egyszer nem a semmiből megjelenni, és a frászt hozva a környezetre köszönni? De ez csak a másodperc töredékére ül ki az arcomra. - Potter. Aszem' már mondtam neked, hogy ne ijesztgesd a kisebb háztársakat, mert egyszer elfogy a legendás szerencséd. - eresztek meg rá egy már-már szemtelen vigyort. Na igen, az első találkánk a fiúval is valahogy így esett a klubhelyiségben. De most inkább csak valami játékos csipkelődés van a hangomban, semmint komoly fenyegetés. Valahogy sehogy se sikerül komolyan vennünk egymást a híres Harry Potterrel. Ez van. Amúgy csak szerintem megyünk túl gyorsan, vagy más szerint is? Aztán hirtelen a kalauz szalad el a fülkénk előtt beszélve, valami... hmm... nevezzük mágikus telefonnak... - Ugye nincs semmi komoly baj? - kérdezem erős gyanakvással a hangomban, lévén azt nem értettem miről beszél a kaller, mert már tova is tűnt. Így jobb híján a folyosó felé nézek, majd Shanna mellé állva ki az ablakon, és végül ismét a többiekre. Különben is hol van ennyi ideig Cody? Mi a fene tart neki ennyi ideig egy slozi szüneten? Lehet mégis utána kéne mennem? Vagy nem? Mi a franc van most?
Ha én azt tudnám, hogy Harry csak úgy gondol rám, mint a csaj akit visszapaszolt Jake-nek… lenne egy-két szavam. Persze, érdekes, hogy ő a túlélő, meg megmentő, meg minden, de én képes vagyok még őt is ugyanúgy ugráltatni vagy parancsolgatni neki, mint akármelyik másik iskolatársamnak, ha úgy érzem, hogy az adott helyzetben én vagyok a kompetensebb vagy nekem van igazam. Szóval egy ilyen nem is tudom, soviniszta szöveggel kihúzná a gyufát rendesen. Ugyan pihentetem a szemem, ami virágnyelven azt jelenti, hogy lehet, hogy még képes lennék elaludni is, még se zavar, hogy a mi fülkénkbe tömörült az élet. Mindig is szerettem, ha körbe vesznek az emberek, ráadásul majdnem mindenkit ismerek, többé - kevésbé, így ahelyett, hogy frusztrálna, inkább nagyobb nyugalommal tudok pihengetni, kikapcsolhatnak kicsit az auror ösztönök. Csak a fél szemem nyitom ki először, amikor Luna bejön a Hírverővel, aztán lassan mosoly kúszik az arcomra és kinyitom mind a két szemem. - Szia Luna! - köszönök kedvesen, hiszen háztársak és évfolyamtársak is vagyunk, az ő kedvéért még megpróbálok nem elaludni. Főleg, hogy ahogy tellik az idő, az Express egyre furcsábban kezd el rázkódni és száguldani, lehet, hogy már nem is tudnék visszaaludni. Mivel már Jake és Cody is kért újságot, én csak kicsit belelesek, nem kérek sajátot. - Ülj le nyugodtan, még éppen akad hely - fordulok tovább a belépő fiatal vörös lányhoz, és elkezdem kicsit pásztázni, hogy beazonosítsam, hogy kiről is van szó. Azt hiszem hallottam már róla, de beszélni nem beszéltünk, így amiket tudok, azokat is mélyen elrejtem magamban, míg igazolásra nem találnak. - Shanna Griffin, örvendek Gina. - mutatkozom be kedvesen, ugyan kezemet nem nyújtom, mert annyira most itt a vagonban nem kötnek a formalitások, és amúgy is egy kisebb gyerek csak furcsállkodva nézne rá. Biccentek Cody-nak, mikor kimegy, aztán Quinnek is, akit szintén csak hírből ismerek, szerintem beszélgetni nagyon nem beszélgettünk, és tovább fordulok a most betoppanó Peterhez. Na hát, tényleg nagy az éjszakai élet, most, hogy egyetemisták szabadon oda-vissza vonatozgatnak. Az emberek cserélődnek, ketten mennek, ketten jönnek, de még így se tudja elvonni a csapat a figyelmemet a tényről, hogy az Express már rendesen száguld és rázkódik. - Szia Peter, rég találkoztunk, egy fogadást biztosítottunk Harryvel, de... Csak egy pillanatra hunytam le a szemem, de úgy érzem, mintha a Grimbuszon lennénk. Mi folyik itt? - kérdezem most már kihúzva magamat ültömben, igaz Jake kezét még nem engedem el, csak furcsállva nézek rá is, aztán az ablak kallantyújáért nyúlok, hogy lassan kinyissam és kinézzek, hátha csak koszos és azért látunk csak sötétséget kifelé, semmi mást. Arra elfelejtek válaszolni, hogy Jake a barátom-e, de szerintem elég egyértelmű abból, hogy mennyire közül ültünk egymáshoz és hogy fogtuk egymás kezét, vagy majd ő válaszol helyettem, ha nem.
A sötétben masirozó vonaton mindössze alig két tucatnyi diák szunyál, vagy éppen mászkál, ismerkedik, de koránt sincs az a nagy tömeg, mint szeptember elsején, amikor a kicsikkel van teletömve minden kocsi. Többségében most felnőttekről van szó, talán csak Gina számít ilyen pöttömnek. Nicolas sétál el Shannáék fülkéje előtt, mielőtt a lány lehunyná a szemeit, még éppen odainthetnek egymásnak, s a fiú megkerüli a kukucskáló Lunát, majd továbbigyekszik a szomszéd kocsiba, nem marad ott beszélgetni. A vonat félúton lehet a Roxforthoz, amikor kiderül, hogy mégiscsak van kalauz a vonaton, mert az éppen hátrarohan a folyosón, közben pedig egy mágikus ketyerébe beszélve éppen valamelyik vasútállomást hívhatja, hogy lefordulhatnak-e arra, mert a vonattal valami meghibásodás történt, de olyan, hogy el se fognak jutni az iskoláig, sürgősen meg kell állni valahol. Cody sikeresen eljut a mosdóig, és itt kezd el vészesen gyorsítani az amúgy sem lassú Expressz, ráadásul mintha mindkét irányból oldalról valami dobálná, akár a szélvihar, holott ha kinéznek az ablakon, akkor csak a sötét égboltot látják. Vagy mégsem?
//Mindenkitől kérek egy dobást a kockadobások fórumában a hozzászólása megírása és berakása után. A dobás a következő legyen. Intelligencia + jóslástan + Legilimentor (tanult 15, született 30). Ha ez alatt dobtok akkor érdekes dolgok történnek. Ha felette, még érdekesebbek!//
Határidő: július 9, éjfél//
Quinn A. Perold
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-06-27, 22:27
Nekem nem Codyval vagy éppen a sulival volt gondom, hanem a világgal és azzal, hogy élnem kell, Rosa a néném felbaszott a nagybátyám csak rákontrázott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkodtam el azon, hogy kioffoljam ezt az egészet és aludjak inkább tovább, de megígértem Codynak, így kénytelen leszek elmenni. Baromi fáradt és lestrapált voltam, nulla életkedvvel és a türelmem... Hát az sem volt az igazi. Ma egész nap kussban voltam és szinte senkihez sem szóltam, tök egyszerűen öltöztem fel, fekete cipő, fekete farmer, fekete nadrág és fekete póló... ja meg egy fekete bőrkabi. Nem sokkal később pedig már azon kapom magamat, hogy Luna itt van és Cody meg hugyozni megy... Nem igazán csatlakozom be a beszélgetésbe, nem is figyelek és ezt nem tudom elégszer kihangsúlyozni. És aztán ez a vörös csaj, kiirritál, nem is akarok vele egy helyen lenni, így felemelem a formás seggemet és elindulok egy másik helyre, ha bunkó vagyok, ha nem, nekem ennyi elég volt most mindenkiből, csak csendre és magányra vagyok. És nem... Most Codyra sem vagyok kíváncsi. - Én most egy kicsit elvonulok, majd visszatérek srácok. - mondom nekik bár igazából magam sem tudom, hogy hányan vagyunk, vannak ott. Elindulok hát az első kocsi felé, gondolom nem lesz ott senki és kicsit magam lehetek. Ha mégis lenne ott valaki, akkor csak csendben meghúzom magam és nem fogok senkit sem zavarni. Majd Codyval beszélek vagy valami, remélem nem fog keresni és aggódni, azért nem akarok vele összenőni, mindennek megvan az egészséges mértéke, így a kapcsolatnak is.
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött
):
