2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort Expressz-nek vannak rendhagyó indulási időpontjai is, amióta bevezették az egyetemi szekciót. A felnőttektől már nem várható el, hogy csak szeptember elsején, vagy június harmincadikán közelkedjenek az iskola és az otthonuk vagy éppen London között ingázva. Egy fülledt nyári éjszakához érkezett történetünk, amikor is a 9 és ¾-ik vágányról 23 óra 59 perckor indul járat. Hogy maroknyi hőseink miért éppen ezt az időpontot választották? Mindenkinek meglehet rá az oka, így jött ki a lépés a programjukat illetően. Ráadásul az időpont extrém volta miatt nem is tömött a vonat, minden fülkében van legalább egy szabad hely, na és persze megvan az az egzotikus hangulata a dolognak, hogy éjszaka, sötétben vonatozik az ember. Még Nox is kiér a peronra, megtalálja a helyét. Ugyan ő nem roxfortos diák, ám már többször is járt az iskolában, s most is megvan rá az oka, hogy mit keressen a vonaton, amely időben el is indul. Kalauz ezúttal nincsen, sem pedig büfés boszorkány, ám egymással beszélgethetnek, amíg ki-ki megtalálja a helyét. A szünidő már régen tombol, nyár közepét írunk, Gina otthona a Roxfort maradt, hiszen az iskola az egyetemisták miatt nyárra sem zár be, maradhatott is a saját hálókörletében a Griffendél toronyban. A legtöbben már ismerik egymást minimum arcról, de aki még nem, hát itt az alkalom, hogy most ez változzon. A vonat halkan zakatolva süvít bele az éjszakába, egyenlőre minden üzemszerűen működik.
//Határidő: június 28 csütörtök, éjfél//
Szerző
Üzenet
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-18, 14:40
Ezek szerint jó döntés volt, hogy a beszéd helyett a döntéseket hozzuk előre, mert egy csupán pár pillanat. És ahogy ő is érzi, számomra is természetes, csak valamiért féltem a dologtól. Úgy véltem, hogy akik voltunk, az egy másik élet volt, de összetartozunk, az egykori lovag énjeink nem csupán egy dimenzióban voltak lelki társak, hanem örökkön-örökké. Nem akarok senki mást zavarba hozni, de végülis mindenki minimum felsős, vagy egyetemista, láttak már ilyet. És Gemma pedig olyan engedelmesen simul a karjaimba, hogy most még a pillanat hevében is elgondolkozom rajta, hogy talán nem elrugaszkodott gondolat feleség alapanyagnak gondolni rá. Így is együtt ver a szívünk, Shannáék esküvőjén is motoszkált bennem olyasmi, hogy ha valaha megállapodnék, hát vele, senki mással. Mármint Gemmával, noha Shanna sem utolsó csajszi. Csak hát férjezett mellesleg. De vissza a témához. Én is hallom, amit ő, ezek szerint a szüleivel is találkozhatunk. Talán az enyémekkel is? Egykori kisgyerek énem, aki miatt éjszakai életet élek, most kiváncsian tekinget körbe, talán kicsit én is le tudom zárni ezt a zaklatott időszakot, ha a szüleimmel tudnék beszélni. Vajon ők mit szólnának Gemmához. – Okos gondolat. – Bólintok Gina felé hogy hoz tarcsi virágszirmokat is, és abbahagyom a varázslást. Ha Gemma azt mondja, hogy így tudunk Peter után jutni, akkor én is lenyelem a szirmot, elteszem a pálcámat, hiszen a testem itt fog maradni, kár lenne, ha a pálca elgurulna a susnyásban. Bevárjuk még Ramseyt, de már senki nem megy ki a zizzásból.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Fogalmam sincs, mi történik jelen pillanatban a testemmel, hiszen a végtelen zuhanás közben semmit sem érzékelek a másik világból. Nincs fájdalom, nincsenek hangok, azt se látom, mi zajlik odaát, miként reagáltak a többiek és hogy egyáltalán sikerült-e számomra a dolog. Csak zuhanok, bele a végtelen mélységbe, mégse vagyok kétségbeesve. Elfogadtam, ami rám vár, bármi is legyen az, különben meg se ettem volna azt a szirmot. Ennyit meg kellett tennem, hogy kiderítsem, mi is áll ennek az egésznek a hátterében. Talán hibáztam, de ez már nem érdekes. A többiek vélhetőleg szerencsésebbek lesznek, esetleg találnak valamilyen módot arra, hogy visszatérhessek. Hirtelen, minden átmenet nélkül szűnik meg a zuhanás. A testem nem lassul, inkább csak egyik pillanatról a másikra áll meg, de a talpam alatt továbbra sem érzek talajt. Még mindig a semmiben lebegek tehát. Kinyitom hát a szemem, de még mindig nem látok magam körül semmit sem. A sötétség elnyel mindent, ez pedig némileg elég kétségbeejtő érzés számomra. Hangok se jutnak el a fülemig, mintha továbbra is be lennék zárva valahova, ami teljesen el van vágva a külvilágtól. Vak vagyok és más érzékszervem se működik. Ez lenne hát a vég? A karom libabőrös lesz egy pillantás alatt, én pedig rájövök, hogy ez nem attól a gondolattól van, hogy talán meghaltam... Nem, valaki van itt, a közelben, én pedig valamilyen úton-módon érzékelem a jelenlétét. Nem látom, nem hallom, de érzem. Hirtelen lágy szellőt érzékelek magam körül, mely épp csak meglegyinti a testem egy-két pontját, így hát zavartan fordulok körbe-körbe, mintha ez bármit is segítene számomra. A sötétség azonban továbbra sem oszlik el, ugyanúgy a vakság fogad, ami egyszerre rémisztő és bosszantó. Ilyen helyzetben ennyire tehetetlennek lenni.... Ehhez még soha életemben se volt szerencsém. - Ki van ott? - kiáltom el magam, miközben a hangom visszhangzik. Valami megérint, majd ismét eltűnik, én pedig vakon kapkodom a levegőbe, hátha megragadhatom, de semmi. Van itt valaki, de folyamatosan egy lépéssel előttem jár. Eltűnik, felbukkan, a bolondját járatja velem. - Ki vagy te? - teszem fel a kérdést, amint meghallom a női hangot. Elkap a vágy, hogy csapot-papot hátrahagyva meneküljek el innen, de ugyan, merre mehetnék? Mindenfelé ugyanaz fogad: a sötétség. Ha a pálcám nálam van, akkor előveszem, hogy több biztonságérzetet adjon, majd megszólalok: - Lumos! Nem tudom, hogy egy ehhez hasonló helyen működik-e a mágia egyáltalán, de meg kell próbálnom. Ha a pálca nincs nálam, akkor előrenyújtott karokkal teszek meg pár lépést előre, mintegy körbetapogatva a semmit, hátha megérintek valamit, ami adhat számomra egyfajta támpontot.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-17, 20:57
Nem kéne hogy bármi kellemetlen helyzetbe hozzon. Azaz szeretem azt gondolni, hogy már mindent láttam, ami meglephet. Engem már semmivel sem lehet zavarba hozni. Nem? Tényleg? Akkor mégis hogy van az, hogy elég Ramy-re néznem, és máris vörösebb vagyok a hajamnál. Hogy van az, hogy egyetlen tekintettel pillanatok alatt képes összezavarni. Pláne ha még valami mérhetetlenül cinikus megjegyzéssel is megfűzi a dolgot. Mint most is. Pillanatok alatt leszek vörösebb egy pipacsmezőnél a húsvéti tojásgyűjtögetés említésére. Miért is? Hát mert ez egy roppant kínos szitu. Az úgy volt, hogy Húsvétkor, amikor mindenki ilyen hülye üdvözlőlapokat írogatott, és Gilly is kapott Dany-től, és a lüke szőke addig duruzsolt a fülembe, amíg elkezdtem kínomban rajzolgatni és lett belőle a következő üdvözlőkártya, és ami rosszabb Ramy-nek címeztem, és alá is írtam. De nem akartam elküldeni a srácnak! Eskü nem! Csak, hát magam sem tudom, miért gondolok rá ennyit mostanság, és hogy ábrándoztam el annyira, hogy a kis lüke Tyto-m végül sikeresen csórt a el előlem a lapot, és személyes küldetésként kézbesítette is. Vagyis reméltem eddig, hogy nem, eltévedt, elvesztette a lapot vagy ilyesmi. Mert hát eddig Ramy nem hozta fel a dolgot. De ez a megjegyzés... Mégis megkapta volna?
Nos, akárhogy is elég ciki a dolog. De a következő pillanatban érzem Ramy kezét a vállamon, majd magához ölel, ami őszintén meglep. Pedig hányszor ábrándoztam el erről... és őszintén szólva, szívesen hozzá bújnék, és az ölelésében maradnék örökre. Biztonság érzetet ad. Magam is meglepem eme vágyammal. Ahogy a bocsánatkérő szavak is a sráctól. Csak ekkor tudatosodik bennem, hogy én mit művelek, és hogy mennyire kapaszkodok a srácba, így gyorsan zavarban engedem el. - Te ne haragudj... én... mindegy, koncen...- igen, ha ide koncentráltam volna, akkor észre vettem volna mire készül Peter, és megakadályozhattam volna. De nem figyeltem rá. Lefoglalt, hogy zavarba hozzam, és jól beégessem magam. Ráadásul a képességem sem segít a srácot életben tartani. Viszont meglepőmód a virág levele, és az arany izzás igen.
A következő pillanatban Gemma is megeszik egy virágot. Remek. Együnk még több virágot. Ösztönösen lépek a lányhoz, hogy megvizsgáljam. - Szerintetek nekünk is virágot kéne enni? Ezt jelenti, hogy nyitva az átjáró? - teszem fel a kérdést a srácoknak, miközben Ramy már kört rajzol körénk. Amit jó ötletnek tartok, hiszen most minden védőmágia elkel. Ha a viszont virágokon keresztül juthatunk be, akkor talán azokon keresztül is vezet a visszafele út. Így a táskámba elteszek mindenkinek + egy virágot a visszaútra. Már ha magunkkal vihetjük. De legutóbb minden cuccom nálam maradt, mármint pálca, kés... szóval... Bár most semmi sem olyan, mint legutóbb. De ha átjutunk, akkor talán megtalálom az apám, és Dick-et, akik majd segítenek. Igazából az én gondolataim már egy lépéssel előrébb járnak. Vajon azokat a helyeket kell-e most is felkeresnünk, ahol legutóbb jártunk? A tábortűz, a sziklaperem tükrökkel, a barlang az infernusokkal teli tóval? Ezeket kéne végig járni? Vagy ezúttal semmi sem lesz ugyanaz?
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-16, 23:18
Az ami Peterrel történik, egészen egyszerűen azt a benyomást kezdi kelteni benne, hogy most áldozták fel egy társukat az átjutás érdekében. Talán Peter manővere, az, hogy a körbe segítették Ginaval és Andrew töretlen munkája tökéletesen elég volt, hogy megnyíljon az átjáró. - Peter vélhetőleg átjutott.. Vagy az ő mutatványa kellett, hogy mi átjuthassunk. Ebből következtetve, a testünk ideát marad. Védtelenül. - össze vonja a szemöldökét - Ha végeztem, ne lépjetek a körön kívülre! - és a földbe mélyesztve a pálcája hegyét hozzá lát egy területi varázslat elvégzéséhez. Lényegében a végtelen jeltől úgy két három méterre, körül húzza a vonalat, közben pedig végig némán ismétli a varázslatot magában. Arra ügyelt, hogy annyi virág jusson a körön belülre, ahányan vannak Épp hogy körbe ér, mikor észre veszi, hogy Gemma mit művel. Egyből felkapja a fejét. Őszintén nem tudja eldönteni, hogy most várja a fejleményeket, oda se akarjon nézni, vagy oda ugorjon megakadályozni... Végül úgy dönt, valóban nem derülhet fény az igazságra, ha csak körül táncolják Peter testét.
//A varázslat egy védőmágiát idéz. Ha létre jön, a "körbe rajzolt" területen egy kupolaszerű pajzs jön létre. Át lehet lépni a határt, kifelé, de befelé nem. Fehéren felizzik amikor létre jön, utána teljesen áttetszővé válik mint ha ott sem lenne. Ami kívülről akar átjönni rajta, azt likvidálja - varázslat esetén megtöri.
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-16, 13:51
Furcsa dolog egy olyan első csók, ami valahol még sem az, hiszen egy másik életben végül is egy párt alkottuk és nem, számomra sem egyértelmű, hogy akkor itt is azoknak kell-e lennünk, de lássuk be a véletlen, az hogy az órán párba állítottak minket, az hogy majdnem meghaltam mégis csak újra összehozott minket. Mi ez, ha nem isteni jel? Na már csak hinnem kellene nekem is az effélében, de ennél mindig jóval racionálisabban próbáltam mindent megközelíteni. Most mégis újra és újra olyan dolgok történnek, amik nagyban elrugaszkodnak az én racionális világomtól. Ijesztő, mindazon által, hogy ez az egy csók is olyan magától értetődőnek és természetesnek tűnik, mintha egy pillanatra még a világ is megállna körülöttünk, a hangok is elhallgatnak, aztán Peter akciója persze visszaránt a jelen keserű valóságába és nincs mit tenni lépni kell. - Szerintetek... átjutott? - vajon a teste itt marad, de ő átjut, hiszen a teste aranyosan izzik, tehát valami alakult itt, na de mi is mit jelent pontosan, ami történik? Ez elegendő ahhoz, hogy megmerjük kockáztatni, hogy megesszük a virágot és a levelet, miközben nem tudjuk, hogy Peterre pontosan milyen hatással van? - Nem tudom, hogy tudok-e beszélni velük, hogy egyáltalán hallanak-e. - és nagyjából ekkor hallom meg a szüleim, vagy a nevelőszüleim... elrablóim hangját és egyáltalán nem meglepő, ha azon túl, amit Andrew is érzékel ebből a többiek is jól láthatják, hogy szinte ledermedek. Igen valahol gondoltam rá, hogy velük is beszélhetek, de most hogy egyértelmű, hogy lehetséges, hogy ők is ott vannak a másik oldalon, hogy feltehetem azokat a kérdéseket, amik már mióta ott dübörögnek a fejemben, hogy ne hagyjanak másra koncentrálni, egyszerűen letaglóz. - Ők azok... - suttogom szinte csak magamnak, részben Andrewnak, aztán jön a talán rettenetesen buta lépés. Én is leszakítok egy szirmot és egy levelet és beállok az arany izzásba, ahol most Peter van. Egy pillantást vetek Andrewra, bocsánatkérő, hiszen nem tudom a közös szívvel ez nem lesz-e rá rossz hatással, de tudnom kell, muszáj beszélnem velük és ha így megtehetem... Szóval gondolkodás nélkül nyelem le a szirmot és a levelet, talán a többiek is pontosabb képet kapnak a közös szív révén, hogy mi történik velem, hiszen azt most nem tudjuk egyáltalán Peterrel mi van.
Peter tehát összeesett és Gemma egy levelet tuszkol a szájába, míg Gina és Ramsey betolják a teljes testét a nyolcasba, aminek a területét átjárja a mágia, hála Andrew szakadatlan mozdulatainak. Gina képessége sebekre nagyon is hasznos lenne, de ez mágikus mérgezés, a holtak virága, amit nem lehet sajnos így kiiktatni, de miután a fiú száján letolják a levelet a vörös-fekete aura, ami eddig körülötte ragyogott, elkezd átváltozni arannyá a szájától kezdve, szakadozottan, és a teste elkezd megremegni újra és újra, ám nem tér magához. Ahogy Peter teste már egyértelműen felveszi a portál színét Andrew érezheti, hogy a pálcaintéssel leállhat, mert ameddig van egy olyan test a nyolcasban, aki követte Gemma által hallott suttogást és megevett egy szirmot és egy levelet, a kapu nyitva áll. Arról persze nincsen semmiféle további tudása, hogy a másik oldalon elég-e majd annyit tenniük, hogy összeütik a sarkukat és kimondják háromszor, hogy Mindenütt jó, de legjobb otthon… Ramsey-nek azonban eszébe jut valami olyan, ami a többieknek nem biztos. Gemma fülében nem hallgat el a suttogás, és a következő talán még jobban felkavarja, mint a korábbiak. A közös szív nagyot dobban, és Andrew is vele együtt hallja. - Annyira sajnálom, hogy így tudtad meg… Mi nem akartunk rosszat, kicsim… - egyértelműen Gemma szüleinek hangjai, legalább is azoké, akiket szüleinek hitt.
A sötétség körülöleli a fiút és megszűnik a végtelen zuhanás. Az elméje éberré válik, és percekig nézhet, de nem lát, hallgatózhat, de nem hall, csak a saját szavát, visszhangozva, ha megszólal. Végül a sötétségben elkezd érzékelni valamit, egy alak suhan el mellette újra és újra, mintha körbetáncolná, mintha incselkedne vele, de így vakon ez több, mint ijesztő. Képtelen elkapni, megragadni, mindig csak érzi, ahogy elsuhan, megérinti, míg végül a füleibe suttog a női hang… - Azt hiszed emlékezni akarsz mindenre? Én nem vagyok benne olyan biztos…
// Határidő: április 22, mesélő hozzászólás legkésőbb 23.-án //
~Megan Smith
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-15, 14:14
- Addig némi előleg. – Bólintok, hiszen ez nem a legtökéletesebb helyzet már megint, de ahogy Gemma is jól látja, ha mindig van fontosabb, a világ megmentése, meg hasonlók, akkor mi magunk eltűnünk, és a szerepünk csupán a megmentésre koncentrálódik. Én korábban úgy gondoltam, hogy nekem ez az élet fekszik, de abban meg neki van igaza, hogy bármilyen veszélyesen is kell élnünk, teljesen feleslegesen osztottuk meg a szívünket, ha csak megmentők vagyunk. És legyen szó arról, hogy most többen is vannak körülöttünk, hátha nem figyelnek annyira, kicsit arébb húzom Gemmát, és egy apró csókot nyomok a szájára. Korábban én utasítottam el, hogy az előző életünket ott folytassuk, ahol abba maradt, hiszen ő már nem Bianca, de megismertem ismét, és nekem ez a Gemma is a kedvesem, aki nélkül szó szerint elképzelhetetlen minden. És ha Murphy szerint most megint elhúzódik a dolog, ismét nem lesz lehetőség beszélni a kettőnk dolgáról, így legalább ez a csók maradjon meg emlékül. Greenwood eközben eljássza a nagy halált, szó szerint, csupán annyira méltatom, hogy vessek egy pilllantást Gina levelére, amiben némi istrukció van, így amíg Gemma megpróbálja magához téríteni a fiút, én a másikat Ramsayt húzom magunk közé, ismételgetve a nyolcast, Gina ezt ki tudja egészíteni, hogy mind át tudjunk menni a függöny mögé. Kevésbé vagyok képben azokkal, ami itt történt, de Luna kábé elmagyarázta, így egy a cél; átjutni a kapun.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-15, 02:04
Ki rázza a hideg a lélek gyűjtögetésre - Argh... Semmi pánik! Mintha húsvéti tojás gyűjtésre indulnánk csak.. Ez után már csak a "Boldog feltámadást!" üdvözlő szalag hiányzik a képből... - jegyzi meg mérhetetlenül cinikusan és megütközve a dolgon, de arra hogy Gina belé kapaszkodik magába száll és inkább nem tesz ilyen megjegyzéseket. A lány vállára teszi a kezét, rovid időre magához öleli biztatóan. - Ne haragudj, csak ez az egész annyira őrültségnek tűnik! És nem kevésbé öngyilkossá.... - És Peter össze csuklik Ramsey mellett, Gemma már próbálja a levelet is a szájába tuszkolni. Oda siet segíteni a lánynak. Megkeresi Peter virágát ami valószínűleg ott van a kezében - Nem. Csak egy szirmot evett.. - álapítja meg eddigre eselyesen már a levél is a szájában van. Gina pedig megprobalja behuzni a testet a végtelen jelbe. Ramsey egy testlebegtető bűbájjal segít neki.. - Örökké ismétlődő végtelen anomália? Nyolc túlélő? Önmagába forduló tér? Mi ez a nyolcas? - teszi fel közben a kérdéseket, a kezében pedig ott tartja a Peter által letépett növényt.. Ő rohadtul nem siet sehova. Tökéletesen megvárja mi történik Peterrel mielőtt a következő lépést megtenné. Nincs kedve arra a sorsra jutni amit a nagyszájú okozott magának. - Mit mondanak az itteniek...? - jön az újabb kérdés. Közben a pálcáját már ő ia a nyolcasra emeli - Ha a virágok és a nyolcas együtt működik csak... Akkor fok kelleni idekintre is valaki aki a végtelent írja... Erre rá tudsz kérdezni tőlük? - fordul Gemmahoz egyértelműen a szellemekre utalva.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-14, 22:55
Ez a hely most sem bizalomgerjesztőbb, mint eddig volt. Mindig a halál, és fájdalom helye lesz. Ezen pedig nem segítenek az irányíthatatlanul cikázó érzelmeim. Nem csoda, hogy szükségem van Ramy-re. Talán a szükségesnél jobban kapaszkodom bele. Ez úttal szó szerint. Milyen ironikus. Legutóbb pont Codyba kapaszkodtam így. Codyra volt szükségem, hogy túléljem ezt. Most pedig önként vállalkozok egy efféle őrültsége. Normális vagyok én? Minden bizonnyal nem. - Gemmának igaza lehet. Inkább a lelkére gondolhatott. A teste egy infernusokkal teli tó mélyén pihen, és kétlem, hogy sikerülhetne olyan állapotba hozni, hogy használható legyen bármire. - vetem fel. Bár az arcomon tisztán látszik, hogy az infernusokkal való úszkálás emléke is mennyire megvisel. De ha akkor jobban figyeltem volna Codyra. Rájöhettem volna. Megmenthettem volna... Azóta a beszélgetés óta a gyermekotthonban, kínoz ez miatt a lelkiismeret, és önvád. Hibáztatom magam. Igen, az én hibám, hogy meghalt. Most pedig jóvá kell tennem. Muszáj. Tehát muszáj összeszednem magam, minden rossz emlék ellenére. Nem sikerül Dicket elérnem. Kár. Pedig jó próba volt. Aztán az az idióta Peter megeszik egy virágot. Ez most komoy? hogy lehet ennyire... Mindegy is reflexből ugrok oda hozzá, és a képességemmel próbálom magához téríteni. Ha még lehetséges. Viszont Gemma szavaira az arany izzásról felnézek, és próbálom teljesen behúzni Peter testét az izzásba, miközben magam is belépek. A virágokkal egyenlőre nem kísérleteznék. Peter példája miatt sem. Meg amúgy se egyen az ember olyat, amit nem ismer. Inkább Andrew végtelenjét utánzom le a pálcámmal, hátha fel tudjuk erősíteni annyira a mágiát, hogy megnyíljon egyfajta átjáró. Elvégre Andrew ötlete sokkal működőképesebbnek tűnik, mint Peter virágevése. A végtelennek, amúgy is volt valami jelentősége a legutóbb is. De mi is? Nem hagyhat cserben pont most a memóriám... Gyerünk Gina gondolkodj...
//Gyógyító: 5. színt: Súlyos, majdnem halálos sérüléseket képes begyógyítani, ha elég gyorsan kezeli az eset után. - nem túl sanszos, de próba cseresznye... //
- Akkor, ha ennek vége. - bólintok Andrewnak, hogy tényleg meg kellene beszélnünk a dolgainkat. Sok minden történik, túl sok minden ahhoz, hogy a saját életünket mindig a háttérbe szorítsuk, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor nem fogunk tudni már beszélni róla többet. Most mégis fontosabb, ami itt van, megpróbálok mindent kizárni, azt is, hogy a többiek mit tesznek, vagy beszélnek, csak a hangokra figyelek. Talán ott vannak köztük a szüleim is, vagyis akiket sokáig annak hittem, de még mindig nem tudom, hogy pontosan miért is hoztak el az igaziaktól és ez pontosan hol is volt, ahonnan elhoztak. Tudni szeretném és talán önzés, de ha átjutunk a másik oldalra, akkor biztos, hogy megpróbálom majd ezt is kideríteni. - Vagy a lelkének darabjait. -teszem hozzá, amikor Peter testrészekről beszél és mielőtt még szólhatnék, hogy butaságot csinál egyszerűen megeszik egy virágos és... ennyi lenne? Ledermedek, és megpróbálok gyorsan ugrani és letépni egy levelet is, azt a szájába tuszkolni. - Azok a lelkek itt vannak, talán több is és nem tudják mi történik, csak foszlányokat hallok. Egy szirom és egy levél... ő egy egész virágo evett meg? Hogy lehet valaki... - megrázom a fejemet, hiszen ha meghalt, akkor még sem kellene szidalmaznom, de mégis ennyire meggondolatlanul csinálni valamit egy idegen helyen, ahol nem tudjuk mi micsoda... - Arany izzás, ezt is mondták. - ha beállunk abba a végtelenbe, amit Andrew rajzolgat és úgy eszünk egy levelet és egy szirmot... Elég kockázatos, főleg ha azt nézzük mi lett Peterrel, és persze jó lenne, ha előbb őt hoznánk valahogy vissza, már... ha lehet, de most még arra nem akarok gondolni, hogy esetleg nem is lehet.
- És? - vonom fel a szemöldököm a megakadt mondat hallatán, de nem firtatom tovább a dolgot, amint észreveszem, hogy Ramsey vet egy gyors pillantást Gina irányába. Talán semmi érdemleges, habár ezt igazán kétlem, ha közben képesek egészen idáig eljönni miatta. Mindenesetre, ez nem az én dolgom, megvan nekem a saját célom is ezzel a kiruccanással, a többiek indokai pedig nem igazán érdekelnek. Habár, sokáig úgyse lesznek képesek eltitkolni, ha sikerül átjutnunk a túloldalra. - Meghaltak...– ízlelgetem a szót, hiszen elég furcsa belegondolni abba, hogy talán én is erre a sorsa jutok, ha nincs Joyce. Talán én is a holtak között szerepelnék, az arc és név nélküli emberekkel, akik rosszkor voltak rossz helyen. Morbid gondolat, de igaz, hiszen segítség nélkül én magam is hasonló sorsa jutottam volna annak idején. És pont emiatt kell visszaszereznem az emlékeim többi részét. Igazán nehéz úgy létezni a nagyvilágban, hogy volt egy fordulópont az életed folyamán, amire azonban nem emlékszel. - Részeit? - hajolok én is a levél fölé, végre választ kapva a fel nem tett kérdéseimre, miközben annak a tartalmát vizsgálom. - Testrészeit? - vetem fel a túlontúl durva változatot, de semmi más nem jut eszembe. Foltokban emlékszem csupán Codyra, talán a kinézete az, ami megragadt belőle, de semmi több. Nem tudom, milyen ember volt és milyen viszonyban lehetett velem. Ahogy azzal se vagyok tisztában, hogy a levél mire célozhatott a részek alatt. Nem hallom meg Gina kijelentését a virágokat illetően, habár talán jobb is, mert minden bizonnyal kiköpnék mindent, ami abban a pillanatban a számban van. Mementó? Nem tudnék sokat róla, még életemben nem hallottam és olvastam ilyesmiről, szóval sok mindent nem tudnék hozzáfűzni a dologhoz. Az egész egy pillanat alatt zajlik le, szinte eszembe se jut még észbe kapni se. A szirom épp csak érinti a nyelvem, röpke időm van csupán megízlelni a kesernyés ízt, amikor hirtelen megszakad minden kapcsolatom a külvilággal. Elsőként csupán a zajok ülnek el, a hangokat nem hallom, majd pár pillanat múltán már jótékony félhomály vesz körül. Végül mindent elnyel a mély sötétség, melyben zuhanok, egyre lefelé a semmibe...
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-07, 19:34
Gemma kizárja mindenkinek a hangját és csak a szellem suttogásra figyel, ami lehetővé teszi, hogy habár inkvizítor és nem kísértetvadász, mégis képes legyen kihallani valamit. A hangok között megannyi ismerős is van, de nem tudná megmondani, hogy pontosan kicsodák, és ezt suttogják: - Segítenetek kell… Nem tudjuk mi történik… Nem kéne itt lennünk! Szabadítsatok ki… Dick… Dick… Egy szirom és egy levél… Arany izzás… Andrew beáll a nyolcasba és elkezdi leírni a végtelen alakot, amire a terület aranyosan felfénylik és egy térmágia valóban életbe lép, de nem nyílik meg a kapu úgy ahogy van, mert nem állnak készen rá. Peter letép egy szirmot és a szájába veszi és abban a pillanatban esik össze - talán holtan?!-, a fél testével bele borulva az Andrew által létrehozott mezőbe, de a teste vörösen izzik és nem kel fel a “másik világban”. A teste mozdulatlan, a légzése is elapadt, csak az elméjében kerül egy nagy, sötét… semmibe. Ez volna a halál? Az igazi halál? Gina megmutatja a levelet, ami azt is írja, hogy Cody "részeit" kell gyűjtögetniük, minél többet, hogy esély legyen a visszahozatalra, ugyan nem tér ki a hogyanra és hogy pontosan mik is ezek a részek. Sajnos képtelen felhívni Dick figyelmét a pálcaintéssel, de mindenki aki belép a végtelen két karikájába, az érezheti a mágia áramlását, ami a földfelől a hajakat-sálakat-talárokat szaggatja az ég felé.
// Peter még nyugodtan reagáljon a hozzászólásában a beszélgetésekre, aztán jön a végtelen sötétség.
Határidő: április 14, mesélő hozzászólás legkésőbb 15.-én //
~Megan Smith
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-07, 16:26
Ez a hely ugyanolyan nyomasztó, mint legutóbb. Ettől pedig nem tudok szabadulni. Carnivora is is feszültebben figyel minden apróságra, mint általában. A virágokról Peterre nézek és vissza. Szóval tényleg nem emlékszik? Lehet alaposabban beüthette a fejét a kelleténél. Ki tudja mi lett vele az után, hogy azt hittük meghalt. - Szóval nem emlékszel? - tekintek rá kérdőn, végül ha megerősíti a feltevésem, akkor válaszolok neki. - Azt nem tudom, hogy merre a bejárat. Legutóbb a Roxfort Expresszen ültünk, aztán a vonat kisiklott. Pontosan itt, és egyszerűen átzuhantunk a Függönyön túlra a vonattal együtt. Sokan haltak meg, akik kizuhantak a vonatból. Én próbáltam segíteni... de meghaltak... mindenütt holttestek hevertek... - érezhetően megremegek egy kicsit az emlékektől, ahogy felállok, és úgy nézek le a virágokra. Annyira szőrnyű volt. Aztán belém hasít a fájdalmas felismerés. - Én... én... tudom mik ezek a virágok! Ezek mementok! A halottaké... mindegyik virág helyén egy halott hevert a balesetkor!- kapom a szám elé a kezem egy pillanatra, és lépek hátra egyet. Muszáj néhány pillanatra megkapaszkodnom Ramsey-ben a megrázó felismeréstől. Annyira lefoglal az emlék, hogy szinte el sem jut a tudatomig, hogy közben Peter megeszik egy virágszirmot... Végül hogy összeszedjem magam, inkább Gemma kérdésére fókuszálok. - Nem tudom, hogy üzenhetnénk. Reméltem, hogy lesznek itt thesztrálok. Legutóbb tele volt velük a völgy. Azt reméltem talán rajtuk keresztül. De most nem érzem őket. Vagyis... mintha itt lettek volna, de mégsem itt. - mondom, és megrázom a fejem. Tudom, hogy hülyén hangzik, de akkor is. A thesztrálok különleges kapcsolatban vannak a halállal. Vonzzák egymást. Én pedig bízom bennük. Talán Hadnagyot is el kellett volna hoznom a Roxforti birtokról. - Aki a levelet küldte annak mindenképp ízléstelen humora van. És valahogy nem is bízom meg benne. De figyelmen kívül sem hagyhatom. - sóhajtok fel, és előhúzom a levelet, hogy megmutassam Gemmáéknak. Ha már Ramy felhozta, akkor innen már nincs mit titkolni. Így már ők is rájöhetnek, hogy mi tulajdonképpen Cody miatt vagyunk itt. - A levél nem ad sok támpontot, csak némi reményt, hogy talán a Nimfa átka ellenére megmenthetjük Cody-t, ha átjutunk a Függönyön. - sóhajtok fel. Aztán Andrew-ra nézek, és arra ahogy a végtelen nyolcasokat írja a levegőbe a pálcájával. Ki tudja milyen indíttatásból de én is írni kezdek a pálcámmal a levegőbe a srác mellé lépve, csak én Dick nevét. Hátha valahogy összekapcsolódik a két mágia, és ha Gemmának igaza van, és el van vékonyodva a függöny, akkor talán valahogy így felkelthetjük Dick figyelmét. Talán ő megnyithatja újra azt az átjárót... elvégre legutóbb egy közös összekapcsolt mágia létrehozta sas mentette meg Lunát is...
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-05, 21:14
Mindenkinek más a jó és a rossz illat, de bármennyire is szépek ezeknek a virágoknak halál szaguk van. Valami oknál fogva megüli egy nagyon rossz érzés. Ami nem mellékesen szorosan kapcsolatban áll a félelemmel. Mintha iszonya lenne a halottaktól. Főleg így nagy mennyiségben. Ugyanakkor, hogy ez az iszony, vagy épp félelemmel vegyes undor és megvetés miből vagy honnan fakad az rejtély. Minden esetre nagyon reménykedik benne, hogy számára ismerős arccal nem fog találkozni odaát... se egyébbel. - Biztos, hogy van átjáró!! - jelenti ki hidegen, makacsan, tényszerűen, aztán gyorsan hozzá teszi egy kelletlen sóhajjal - Elég ízléstelen humora lenne, valakinek levelet küldeni, azzal, hogy tud a völgyről és.. - itt Ginára néz és inkább nem folytatja mi is állt abban a borzalmas levélben. Figyeli Petert, de nem állja útját abban amit csinál, vagy csinálni szándékozik. Csak figyel, ahogy Andrewra is. Kíváncsi melyiküknek lesz igaza, vagy melyikük kerül közelebb az igazsághoz. - Mit mondanak? - teszi fel végül a kérdést Gemmának. Gina hál égnek egyenlőre semmi olyat nem tesz, amivel a saját épségét kockáztatná.
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-04, 14:42
Végül nagy kétkedve de kezet rázok Ramsey-vel, Peterrel, de még Ginával is, hiszen senkit sem akarok kihagyni a sorból, legyen bármilyen nemű a nevemet pedig minden kézrázásánál hozzámondom. Azt nem tudom megtenni, hogy itt átöltözöm, és a fák lombjaiból segítem őket, hiszen egyértelműen látták már az arcomat. Ha néhányan megismerik az igazi varázshatalmamat, a tudásomat, hát ez van, talán Cody ér ennyit. Gemmát viszont félrevonom, amolyan bizalmaskodva, mint a szerelmespárok, remélve, hogy a többiek nem veszik úgy, mintha találtam volna, amit nem akarok megosztani velük. – Sosem lesz nyugalmunk, úgyhogy.. ma este. Vagy ez után közvetlenül. Ne húzzuk tovább a dolgot. – Visszatekintek a többiek irányába, nekem sem túl bejövős az ötlet, hogy tetszhalálba kerüljünk, viszont az, hogy már ismerős a terep, nem túl jó ómen. Nicolasként jártam itt? A nezával kapcsolatos a hely? Ki tudja. Mindenesetre előveszem a pálcámat, a végtelen nyolcas közepe irányába lépek, és a pálcámmal a levegőbe kezdem írni a nyolcast, kifulladásig, hátha a hely különös aurája mégiscsak megnyilik számunkra. Még olyan ötletem is van, hogy lefelé kéne ásni, hiszen a virágok jelenthetik az itt meghaltakat is, de ahogy Gina mondja, hátha az a kapuőr beenged minket.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Én is láttam már pár dolgot, de ez... - elharapom a mondatot, majd megcsóválom a fejem. - Mindenesetre, ha ő nem is mond teljesen igazat, a hely akkor is érdekes lehet. Nem gondoljátok? Fogalmam sincs, mi történt annak idején, elvégre én akkor már eszméletlen állapotban hevertem valahol, közel a halálhoz. Talán nem is sok hiányzott ahhoz, hogy én is ide kerüljek, habár nem igazán tudom, miként működik az ilyesmi. Menny és Pokol. Vajon melyik vár majd ránk a függönyön túl? Előbb természetesen át kell jutnunk rajta, ami azért nem ígérkezik olyan könnyűnek, mint az ember azt gondolná. A virágokat vizsgálva semmi se jut eszembe, ami közelebb vinne minket a megoldáshoz, elvégre nem vagyok botanikus. Sok könyvet olvastam ugyan a helyről, melyeknek nagy része – ha nem is mind – leginkább csak fejtegetés, de növényekről egy szó se esik benne. Az egyetlen hasonlóság csupán az, hogy mind a tetszhalált, esetleg a végleges halált említi átjutási módként. A második opció nem pont kedvemre való, tekintettel arra, hogy épp csak sikerült visszatérnem. Pár hónapja élek ismét, nem szeretném eldobni magamtól ezt a lehetőséget. - Maga a hely mindig is érdekelt – vonom meg a vállam Ramsey kérdése hallatán, miközben leguggolok, hogy jobban szemügyre vehessem a virágokat. Hogy a völgy miért annyira ismerős számomra, azt még mindig nem tudom eldönteni. Mindenesetre, félreteszem a kellemetlen deja vu-érzést, hogy a fontosabb dolgokra koncentrálhassak. Amnéziás voltam, nem csoda hát, hogy a hely láttán valami a felszínre szeretne törni. Egyelőre felesleges ezt erőltetni, majd jön magától. - Luna pedig eszembe juttatta, gondoltam hát rá, hogy megnézem. Arra nem számítottam, hogy ennyien lesznek itt. Az eszetekbe jutott már, hogy talán nincs is átjáró? - vetem fel a következtetést, ami talán logikus és elfogadható is lenne, tekintettel arra, hogy mivel állunk szembe. - Ezt itt voltaképp a Túlvilág egyik kapuja. A halál igen komoly dolog, aligha vannak ki-be szóló jegyek. Ebben az esetben azonban felvetődik az a kérdés, hogy akkor mit is keres itt egy kapu. És pont ez az, ami engem se hagy nyugodni. Több mágus is próbálta már megfejteni a hely titkát, sikertelenül. És valljuk be, nálunk sokkal okosabbak és tapasztaltabbak is voltak köztük, de egyiküknek sem sikerült. Talán csak gyávák voltak és akadt olyan megoldás, ami szóba se jöhetett részükről. A megérzés, miszerint a virágoknak köze lehet mindehhez, egyre erősödik bennem. Megfogok hát egyet, majd letépem, végül felállok és tűnődve forgatom az ujjaim között. Látszatra szép, az illata is kellemes, mégis elég baljós érzést áraszt magából. Ahogy rápillantok, elfog a nyugtalanság, mintha egy röpke pillanatra meglegyintene a halál szele. - Miről beszélsz? - pillantok a vörös hajú lánykára. Én voltam már itt? Mégis mikor? Gina arca teljes mértékben kifürkészhetetlen, semmiféle érzelem sincs rajta. Ez pedig összezavar. Viccelne? Esetleg komolyan beszélne? - Mindenesetre, ha legutóbb nem is haltunk meg, akkor elárulnád, hogy merre a bejárat? - vetem fel a kérdést némileg cinikus hangnemben talán, de sokra nem megyek vele, elvégre Gina is csak újabb kérdéseket tesz fel. - Nem tudom – csóválom meg a fejem, de a kezemben tartott virág folyamatosan magára vonzza a tekintetemet. Talán meg kellene ennem? Lehet, hogy csak egy ártatlan növény, de ha ez lenne a kulcs a kapuhoz, akkor máris nyert ügyünk van. Mondjuk, kell némi őrültség ahhoz, hogy önként kerüljek olyan állapotba, de lelkem rajta. Letépek egy szirmot, majd minden előzetes figyelmeztetés nélkül megeszem. Az íze kesernyés, kissé fanyar. Ha lenyelem és nem történik semmi, akkor csalódottan hajítom el a virágot és próbálok meg másik odautat keresni, a többiekkel együtt.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
A hozzászólást Peter Greenwood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-04-04, 14:49-kor.
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-01, 14:13
- Talán időt kellene szánnunk rá egyszer... nyugodt körülmények között, ha épp lesz olyan. - nem bánom, na jó azért de, hiszen tényleg lenne mit megbeszélnünk, de már az is valami hogy ő is mutat hajlandóságot arra, hogy legalább megpróbáljuk, mert eddig úgy éreztem, hogy őt nem különösebben vonzza a lehetőség, hogy tisztázzunk ezt-azt. Az is előre lépés, ha e téren változott a véleménye. Aztán én magam is kérdőn pillantok erre a Peterre. Ha nem hitt Lunának, akkor mégis miért van itt egyáltalán? Teljesen logikátlan. A kérdésére csak a fejemet rázom meg, hiszen nekem nem különösebben ismerős a hely, nem járta még itt, az érzéstől viszont egyre jobban libabőrözik a karom, hogy nem vagyunk egyedül. Azaz vannak itt rajtunk kívül túlvilági lelkek nem is kevés. Nem teljesen itt, de mégis itt. - És hogyan tudnánk neki üzenni? Én se választanám a halált, mint átjutási mód, viszont olyan érzésem van, mintha az a függöny el lenne vékonyodva és... mintha nagyon sokan lennének itt rajtunk kívül. - teszem még hozzá, miközben a többiek a virágokat vizsgálják. Én nem igazán szeretnék megkóstolni egyet sem, ez a lehetőség sem vonz. Más megoldás kell, ha egyszer ezek szerint jártak már odaát és vissza is tértek a nélkül, hogy ehhez meg kellett volna halniuk, akkor ezt valahogy meg lehet tenni újra nem igaz? Mindenesetre fülelek, megpróbálok azokra koncentrálni, akik itt vannak körülöttünk mégha oly távoliak is, miközben oly közel vannak. A pálcám is előkerül, egyelőre igyekszem kizárni varázslattal az egyéb külső zajokat, akár a többieket is, ha arra van szükség és kicsit távolabb is sétálok, úgyis elmojolnak a virágokkal.
Elkezdik feltérképezni a helyet, és Gemma képessége valamicskét jelez is, de olyan homályos az egész, hogy nehéz megfogalmazni mit. Nem érez gonoszságot, de túlvilági lelkeket mindenképpen, és nem is keveset, olyan, mintha minden lélegzetvétellel egyre többen és többen lennének körülöttük, de mintha csak egy fátyol mögött léteznének… Nem itt és most. És még is valahogy... suttognak neki. Ahogy Andrew feltérképezi az összes virág helyzetét és végig sétálja őket már felfigyelnek rá a többeik is. így nem egyedül kell megoldania a virágok rejtélyét. Barlangra nem mutatnak, de valami olyat lát, amit itt talán azok se vettek észre, akik legutóbb részt vettek a kalandban. A virágok nagyobb területen egy nyolcast rajzolnak ki. Ráadásul Andrew-nak borzalmas deja vu érzése van, mintha már járt volna itt, vagy egy része járt volna itt. Peter nem lehet biztos benne, hogy a színek a bájitalával és a virággal a véletlen műve-e, viszont az az ötlet, hogy esetleg fogyasszanak az egyik virágból lehet egyszerre bátor, vagy botor. Az mindenképpen járható útnak tűnik, hogy tetszhalál-halálközeli állapotba kerüljenek. Gina megnézi közelebbről a virágokat, és nem a növényhatározó tudása üt be, hanem egy rohadt erős emlék… Amikor kisiklott a vonat és a mélyben elkezdték a túlélők kétségbeesetten megkeresni egymást, akkor minden virág helyén… halottak voltak. Olyanok, akiken már nem tudtak segíteni, akik már a zuhanástól elvesztették az életüket. A virágok a halál jelei, az elmúlt lelkek emlékei. Állatok közül nem talál semmi érdemlegeset, amikre gondol, azok itt voltak, de nem ITT.
// Határidő: április 8, mesélő hozzászólás legkésőbb 9.-én //
~Megan Smith
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-03-29, 16:17
- Nem tudom. Remélem nem. Mert akkor még van remény visszacsinálni a hibám...- elhallgat, és megrázza a fejét. Érződik rajta, hogy hibásnak, de legalábbis felelősnek érzi magát, mert nem tudta megmenteni a barátját. Olyan sokszor vallott már kudarcot. Bár ezt talán csak Ramy érzi ki a szavai mögül. Mégis ez most nem a megfelelő idő az önmarcangolásra, amiben már olyan nagy gyakorlata van. A pálcára csak bólint. Leginkább az éppen érkező társaság miatt. Persze ez teljesen ésszerű magyarázat. Ramy állandóan kviddicsezik, ha kell, ha nem. Tulajdonképpen azt tartja hihetetlennek, hogy a saját pálcája még ép és sértetlen. Valahogy túlélte az elmúlt 6 évet, belegondolva mi mindenen ment át, ez kész csoda. Igazi hű társ lett. Lassan nem is tudja mihez kezdene nélküle. Küld egy szúrósabb pillantást Ramsey felé, ahogy kikotyogja a nevét. Szándékkal nem mutatkozott be. Bár szóba állt a többiekkel, de azért annyira mégsem bízik bennük. Viszont Ramy sikeresen bemutatkozott helyette is. - Luna sok furcsaságot beszél. De én már túl sok lehetetlennek látszó dolgot láttam ahhoz, hogy ne higgyek neki. - von vállat, amikor amikor az kerül szóba, hogy mennyire lehet hinni Lunának. - Ismerős? Így is mondhatjuk. Halál itala? Bocsi, de nem halnék meg még. Legutóbb sem így jutottunk át te meg én. Bár egész jól nézel ki ahhoz képest, hogy elvben halott vagy.- jegyzi meg érzelemmentesen Peter felé. Deja vu érzetei vannak? Határozottan. Szinte mindent lát és érez maga előtt, ami akkor történt. Ami nem teszi könnyebbé az itt létet. Egy pillanatra el is bizonytalanodik, ezért egy bátorító pillantásért Ramy-re néz. Leguggol a virágokhoz ő is, ha már a másik két srác is azokat nézegeti. - A botanika az egyik szakterületem, de ilyen virágokat még sosem láttam. Viszont elvileg van egy kapuőr, aki segíthet átkelni. Dick-nek hívják, ha jól emlékszem. Ő zárta le belülről a függönyt, miután mi távoztunk. Bár talán nem végleg, mert te is kijutottál valahogy utánunk... a kérdés, hogy érjük el, és hogy nyissuk fel újra a függönyt? - néz megint Peterre. Határozottan segítene, ha elmondaná, hogy jött vissza a halálból. Bár nem úgy néz ki, mint aki nagyon tisztában van sok mindennel... Valamiért most azt gondolja, hogy Peter Dick-nek köszönheti az életét, és hogy most itt sétafikál, de akkor is el kell érniük a férfit, aki legutóbb annyit segített nekik. Talán most is segítene... Csak kell valami kommunikációs eszköz. Vagy egy hatalmas mágikus sas, olyan, ami legutóbb megmentette Lunát, vagy legalább egy thesztrál. Legutóbb tele volt velük a völgy. Hol lehetnek most? Megpróbálja felmérni a környezetet a hiányolt állatok után.
//Druida 2. szint: 100 m-en belül képes felmérni, hogy milyen vadállatok vannak, de pontos irányt nem.//
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-03-29, 11:26
Figyelmesen hallgatja Gina szavait. - Gondolod, hogy most Cody is itt lesz édesapáddal együtt? - kérdi kíváncsian és komolyan látszik rajta, hogy elgondolkozik. Bár hogy mi jár a fejében az rejtély. A pálcát említve zavartalanul válaszol - Igen. Az előző kviddics-áldozat lett. - Aztán már be is futnak a többiek. Elhangzik Luna neve és hogy Gemmaék az ő szavát követték. - Ramsey Montreville - fog kezet határozottan a Gemmaval meg azzal aki még nyitott a mozdulatra. Hiszen nagy valószínűséggel őt nem ismeri Ginán kívül senki, legfeljebb látásból, vagy kviddics meccsekről, ha töltik ilyesmivel az iskolai idejüket. A kérdésre, hogy ki miért van itt csak Ginara bök és kicsit jobban mellé sorol. - Én leginkább Gina miatt vagyok itt. Valakinek rá is kell vigyázni. - ránézve Ginara kifacsar magából egy biztató mosolyféleséget, de egyértelmű, hogy a srác rohadtul ideges. Gina talán emlékszik Peterre az útról. És arra, hogy pont Codival nézett szembe a fiatal vadász, mielőtt az a valami rá támadt. Cody pedig a többieknek csak a hírt hozta már, hogy nem tudott neki segíteni. Szereti a nagyját másokra hagyni, így tökéletesen elvan a háttérben. Bár Peter szavaira kissé elgondolkodva néz rá. - Azért ha itt vagy, Luna csak nem mondhatott akkora hülyeséget. Mi okod lenne nem hinni neki? Miben reménykedsz, mit találsz itt? - teszi fel végül a kérdést kíváncsian.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-03-29, 10:32
- Peter Greenwood – biccentek a bemutatkozó lány, vagyis jóformán nő felé, miközben tekintetemmel alaposabban körbepásztázom a helyet. - Igazság szerint már nem járok az iskolába, Roxmortsban futottam össze Lunával. Ez azért nem szokatlan, hiszen a diákok kapnak kimenőt, hogy lemehessenek a varázslófaluba. Luna is kihasználta a lehetőséget, én pedig jókor voltam jó helyen. Az indokaim viszont elég önzőek, hiszen eszem ágában sincs a szőke hollóhátas meséjének hinni. Nem, én teljesen más okok miatt vagyok itt. A bónusz csak az lenne, ha Luna meséje igaznak bizonyulna. - Az igazat megvallva, én már az elejétől nem hittem neki – jegyzem meg. Ez azért felvetné azt a kérdést, hogy akkor mégis mit keresek én itt. - Mondhatni, szakmai ártalom, hogy elnéztem ide – küldök egy mosolyt Gemma felé. Vadász vagyok, a munkám az, hogy ilyesmiben nyomozgassak, habár kérdőjelek még így is akadnak a sztorimban. Pl. az, hogy miért nem tájékozódom hitelesebb forrásokból? Oké, a lány még simán hiheti azt, hogy ereklyevadászként tevékenykedem, ők hivatásból élnek a szóbeszédekből. Elvégre, mágia ide vagy oda, még így se sok olyan kincs akad, amelynek sikerült volna bizonyítani a létezését. - Nektek nem ismerős ez a hely? - futtatom végig a tekintetem a völgyön, miközben olyan érzés jár át, mintha jártam volna már itt valamikor. Deja vu lenne? Szokott velem is előfordulni, de ez valahogy más. Konkrét képek villannak be, melyek mintha itt játszódnának. Mi lehet ennek az oka? Emlékeim szerint nem jártam még itt, bár pont ebben nem bízhatok. A többiek is a helyet vizsgálják, hátha átjuthatunk rajta, én azonban kételkedem ebben. Ha ennyire egyszerű lenne, akkor minden bizonnyal már többen is megpróbálták volna a dolgot, nem igaz? - Hoztam bájitalokat – szólalok meg, miközben előveszem a fiolákat, melyekben nem túl bizalomgerjesztő, füstös anyagok terjengenek. - A halál itala, ahogy sok könyvben nevezik – teszem még hozzá, ebből pedig a többiek hamar levehetik, hogy nekem se sok tapasztalatom van az ilyesmivel. - Talán a fizikai testünkben át se juthatunk a másik világba. A felvetésem némileg jogos, én legalábbis annak gondolom. Időközben vetek egy pillantást a virágokat vizsgáló srácra, majd róla a növényekre esik a tekintetem. A szirmainak a színe megegyezik a fiolákban lévő füstös anyaggal. Fogalmam sincs, mennyi köze van a kettőnek egymáshoz, hiszen az alapanyagokat nem eredeti formában szereztem be, de ha ez a helyzet, akkor talán érdemesebb lenne magát a növényt elfogyasztanunk? Az talán tetszhalott állapotban tarthatna minket egy ideig, pont annyira, amennyi elég lenne erre az egész műveletre, bármiről is lenne szó.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-03-25, 14:09
Azért elmosolyodom, nem szoktam azért én ennyire káromkodni, de hogy Gemma ennyire széplelkű lenne, hogy bántja a fülét? Végül bólintok, nem folytatom a dolgot, ő bemutatkozik, én meg nem. Nagyjából arcról mindenkit ismerek, a nevem meg most nem éppen fontos, de a lány közelében maradok, a többiek nem izgatnak annyira. – És most megint nem tudjuk megbeszélni a dolgainkat. – Suttogom oda, hogy csak ő hallja. Ez nem szemrehányás, főleg én szoktam a munkámba temetkezni, de láthatja rajtam, hogy már foglalkoztat egy ideje az, hogy végülis amibe belekezdtünk, legalább átbeszéljük, hiszen nem maradhat a végtelenségig függőben. Ám kénytelen vagyok ismét lenyelni, hogy van fontosabb dolgunk. Lehajolok inkább a virágokhoz. Nem vagyok éppen penge az ilyesmiből, egy elementalista inkább felégeti a világot, semmint megcsodálja, ám tekintve, hogy mi is feketemágiát használtunk a szivünk megosztásánál, most elgondolkozom rajta, hogy a virágok vajon hova vezetnek. Keresek valami gócpontot, ahol talán több nő, vagy valami sormintát, hátha valami bejáratot, vagy alakzatot jelölnek. Egynek még a gyökerét is vizsgálgatom, hátha lefelé kell mennünk. Nem titkolom, hogy mit művelek, tehát ha valaki közelebb jön, láthatja, hogy a virágokat mustrálom.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Andrew, kérlek! - pillantok rá a káromkodást hallva. Tudom, hogy nem szereti a tömeget és egyelőre nem mondható tömegnek rajtunk kívül plusz két ember, bár aztán úgy fest még valaki csatlakozik, így már lassan talán tömegnek is mondható, de ebben az is benne van, hogy legalább több szem többet lát. Remélem, hogy hamar elfogadja, hogy ha ki akarjuk deríteni mi a gond odaát lehetséges, hogy ketten kevesek lennénk hozzá, arról nem beszélve, hogy én ha tehetném akkor még egy kicsit magánakcióznék is, hátha sikerülne valamit kideríteni a múltamról, az igazi családomról. Luna neve pedig újra elhangzik az újonnan érkezettől, úgyhogy most már ideje úgy vélem bemutatkozni is. - Gemma Carlyle, ezek szerint mind a Roxfortba járunk. - szögezem le, hiszen ha ismerik Lunát akkor azért erre van a legnagyobb esély. Tehát nem vagyunk azért annyira idegenek. - És igen nekünk Luna szólt, azt mondta többeknek is az iskolában, de persze kevesen hittek neki, hogy valami baj van odaát a függönyön túl. A fia.. tudom ez elég fura, szóval nem tudja kézben tartani a dolgokat. - úgy sejtem legalábbis, hogy a másik kettő nem ezért van itt, gondolom az újonnan érkezett srác pedig akkor szintén tudja ezeket az infokat. Kérdés, akkor a már előttünk érkezett kettő miért vannak itt, ha nem Luna miatt? Közben azért én is körbepillantok és egyszerűen csak megpróbálok a helyre koncentrálni. Eddig is fogékony voltam a sötét dolgokra, a képességemből adódóan, és hát... haltam már meg. Ha Andrew nem osztja meg velem a szívét akkor már nem lennék itt. Ki tudja, ha álltál a halál kapujában az talán segít, hogy újra megtaláld hogyan is kell átjutni a másik oldalra.
//1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek. //
Annyi szent, hogy nem kaptak sok fogódzkodót, hiszen nem olyan egyszerű átmenni - és vissza is jönni! Habár Anbdrew nem volt itt akkor, amikor a vonat átkerült a túlvilágra, azonnal szimatolni kezd és furcsa nyomokat talál a földön. Egy különös virág nyílik elvétve egy-egy helyen, hosszú, vörösből feketébe hajló szirmokkal, és... halotti szagot árasztanak, nem éppen rózsa illatot. Sokan nem azért érkeztek, hogy Cody-n segítsenek és valójában önös érdekből is át akarnak jutni, de ez nem jelenti azt, hogy nem foghatnak össze és nem nyomozhatnak együtt az ügyben. A túlvilág és evilági sík között feszülő rész, a függönyön túlnak elnevezett sík, egyébként ugyanúgy nézett ki, mint ez a völgy, tehát Ginának és Peternek elég erős flashbackjeik vannak, ahogy körbenéznek és olyan helyeket látnak, amit akkor láttak.
// Határidő: március 30, mesélő hozzászólás legkésőbb 31.-én //
~Megan Smith
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-03-19, 17:42
Mivel jellemzően egyedül, magányosan dolgozom Gemmát leszámítva, nem éppen van ínyemre, hogy Luna így körbekürtölte az iskolát, de megyek, persze, hogy megyek. Gemmával amúgy is az utóbbi időben egyre több időt töltünk együtt, ami meglepően kellemesnek bizonyul. Mióta árva vagyok, csak az éjszakai bünözővadászat, meg a nappali üzletek töltik ki a világomat, de mivel Gemmával egy a szívünk, gyakorta megérzem, ha rám gondol, és így vélhetően ő is az enyémet. Jó lenne beszélni, de hogy mi is legyen? Régen egy pár voltunk, de az egy másik élet volt, az itteniben pedig kitértem a közeledése elől, ám ahogy múlik az idő, már egyátalán nem tűnik olyan elképzelhetetlennek, hogy újra megismerjük egymást. Cody régi jó barátom, sorsunk összevonódik, hiszen nem hülye, tudja, hogy a sérüléseim nem lovaspólóból származnak, így többé-kevésbé ismeri az éjszakai énemet is, így aztán nem kérdés, hogy nagy buzgalommal fogok beszállni abba, hogy valahogy visszahozzuk az életbe. A varázspálcámon túl nem hozok semmit, az akrobatikus tudásomat nem veheti el semmi, de nem láttam értelmét nagyon felszerelkezni. Gemmával már eleve együtt közelítjük meg a völgyet, és a növekvő tömeg láttán egyre jobban elhúzom a számat. - Picsába...! – Azért intek a többieknek, mert oltári bunkó nem akarok lenni, de máris a hely misztikus voltát kutatom. Önszántából senki nem jönne egy ilyen helyre, szó szerint a halál torkába. – A sötét mágiához csak sötét mágián keresztül vezet út. – Ha Gemma emlékszik, akkor is sötét mágiát használtunk, amikor megosztottuk a szívünket. Néha a helyzet kényszermegoldást szül. Jelenleg csupán feltérképezem a hely eszenciáit, rést keresek, bármilyen utat a halál szövedékén át.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
// 