2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort Expressz-nek vannak rendhagyó indulási időpontjai is, amióta bevezették az egyetemi szekciót. A felnőttektől már nem várható el, hogy csak szeptember elsején, vagy június harmincadikán közelkedjenek az iskola és az otthonuk vagy éppen London között ingázva. Egy fülledt nyári éjszakához érkezett történetünk, amikor is a 9 és ¾-ik vágányról 23 óra 59 perckor indul járat. Hogy maroknyi hőseink miért éppen ezt az időpontot választották? Mindenkinek meglehet rá az oka, így jött ki a lépés a programjukat illetően. Ráadásul az időpont extrém volta miatt nem is tömött a vonat, minden fülkében van legalább egy szabad hely, na és persze megvan az az egzotikus hangulata a dolognak, hogy éjszaka, sötétben vonatozik az ember. Még Nox is kiér a peronra, megtalálja a helyét. Ugyan ő nem roxfortos diák, ám már többször is járt az iskolában, s most is megvan rá az oka, hogy mit keressen a vonaton, amely időben el is indul. Kalauz ezúttal nincsen, sem pedig büfés boszorkány, ám egymással beszélgethetnek, amíg ki-ki megtalálja a helyét. A szünidő már régen tombol, nyár közepét írunk, Gina otthona a Roxfort maradt, hiszen az iskola az egyetemisták miatt nyárra sem zár be, maradhatott is a saját hálókörletében a Griffendél toronyban. A legtöbben már ismerik egymást minimum arcról, de aki még nem, hát itt az alkalom, hogy most ez változzon. A vonat halkan zakatolva süvít bele az éjszakába, egyenlőre minden üzemszerűen működik.
//Határidő: június 28 csütörtök, éjfél//
Szerző
Üzenet
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-05-17, 21:47
- A tömeggyártással egyet kell értenem, valószínűleg nem két pillanat ötvözni a mágiánkat a mugli eszközökkel és nem hiszem én sem, hogy százával jelennének meg fegyverek, de amennyivel rendelkeznek, már az is túl sok. - válaszol egyszerre Ginának és Peternek is a rúnapisztolyokkal kapcsolatban. Mindig is nyilvánvaló volt, hogy a külvilágfelé inkább mutatták azt a Shannáék, hogy tökéletes és hatékony párost alkotnak, mintsem, hogy szerelmes pár, így Jake válasza Gemmának akármennyire érezni, hogy ezer szót mondana még, visszafogott marad. - Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk. - mondja el az idézet szavait, amit még évekkel ezelőtt találtak Shannával egy kötetben. Összeszorulna a szíve, ha nem éppen kulcslyukká változott volna, és Andrew már nem ott állna
előtte. - Ha ez túl hosszú, csak mondd, hogy még találkozunk. Sosem felejtem el. - mondja még az utolsó szavakat, ugyanazokat, amiket akkor mondott, amikor először járt itt lent és elfogadta volna a sorsát a függöny őreként. Aztán ő maga is meredten nézi a mellkasát, ahogy a kulcs könnyedén elfordul, kattan, majd a mágia felszikrázik és... Egy jóval mágikusabb kisugárzású drágakövekkel berakott kis szarvasbogár mászik ki a mellkasából, a kulcsból átformálódva és Jake mellkasáról is eltűnik a kulcslyuk. Átmegy Andrew kezére, vagy szárnyait használva repül a fiú vállára. - Azt hiszem... az első darabja meg is van annak, amit kerestetek. - nézi végül igen tárgyilagosan a mágikus lélekdarabka megjelenését, mintha ebben a világban bármi megeshetne már. Most viszont már tényleg eljöhetett az ideje annak, hogy tovább göngyölítsék az ügyet, néhány nyommal már gazdagabbak lettek.
// Határidő: május 24., mesélő hozzászólás legkésőbb 25.-én //
~Megan Smith
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-05-16, 15:38
Próbálok megértő fejet vágni, de inkább Ginától veszem át a naplót, ami Cody után maradt, ha már hajszálat nem találunk. Nehéz dolog nekem más fájdalmába belegondolnom, ezt Gemma is érezheti, hiszen a szüleim halála óta magamba temetkedtem, és ha már éjszakai bosszúállóként kettős életet élek, már így is komoly próbatétel, hogy legalább elfogadjam, ezúttal civilként próbálok segíteni. Nem egyszerű a dolog, hiszen pont azért játszom nappal, hogy semmi nem érdekel, hogy mondjuk ezáltal senki nem bánthassa Gemmát. - Szerintem ezt már lezárhatjuk. Nagyon sajnálom, hogy ez történt Jake, de ha van rá lehetőség, Codyt még visszahoznánk. – Függetlenítem magam az öregúr mondandójától, ő is hozzánk hasonlóan egy halott miatt van itt, de még segíthetünk egymásnak. Nem indulok el végül Peter nyomában, hiszen ha engem visszafogtak a többiek, akkor szerintem neki is sem lenne biztonságos egyedül elindulnia. A kulcs kerül elő a lapok közül, és a kísértet-Jake mellkasa sebe pedig a kulcslyuk. Ha egy kicsit óvatosabb lennék, azt gondolhatnám, hogy mindez csapda, de hát mindig is vakmerő volt a mentalitásom, no meg itt van Gemma is. Ha meghalunk, hát együtt lépünk tovább. – Szabad? – Kérdezem udvarisan, bár ez inkább csak protokol, amire választ sem várok. Odaillesztem a kulcsot a helyére, aztán határozottan elfordítom. Hátha beletörik, khm..
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Peter kérdésére, miszerint Lysander a felesége-e kissé furcsállóan de nyugodtan néz a fiúra. - Nem. Amire te gondolsz.. az szerintem inkább a Lysandra. - kissé elvarázsoltan ad választ. - Lysander... a fiam neve. Miatta vagyok itt. - most már úgy jelenti ki, mint aki nem túl bátran, de megbizonyosodott róla, hogy az a fontos dolog ami miatt elindult valóban a fia volt. A levél rá a bizonyíték. Maga elé motyogva Peternek még annyit hozzá tesz - Azt jelenti "felszabadító". - azt, hogy még nem tejesen tiszta az öreg, az is alá támasztja, hogy irreleváns infókat is megoszt, csapongva, nem csak a lényegről beszél. Gemma kérdésére a lány felé fordul és egy rövid ideig hallgat, mint akinek időbe telik felidézni a vonásait. - Élénk, kékes zöld szemei voltak.. kedves arca.. mint az anyjának. - itt kissé maga elé réved. - Sötét göndör haja volt... és nyúlánk, sovány alkata.. - felsóhajt, akarva akaratlanul kihallatszik a mélységes hiány és nélkülözés belőle. Régen találkozhattak. Közben a környezetét hallgatva elgondolkozva figyel fel és kissé darabosan kérdez bele a beszélgetésbe. - Akit kerestek, Cody.. ő lenne..? - az arcán némi felismeréssel vegyes riadalom van és vissza veszi a levelet Ginatól, ha eddig a lány nem nyújtotta volna vissza esetleg és újra végig futja a sorokat. Ott áll a levélben, hogy a fiú részeit kell megtalálni. És mikor felnéz a hallgatása a bizonyosság, hogy sikerült össze kapcsolnia. A füzetből kiemelkedő kulcsot és Jake mellkasán a kulcslukat nézi. A függönyről a részleteket hallgatja, meg a fegyverről. Adrew szavai pedig úgy tűnik betalálnak, hogy az öreg rá nézve reagál is rá. "elbukik az általunk ismert világ" - És vajon mi jön majd utána...? - a tekintetében őszinte félelem van. A bizonytalan kérdés utalhat arra, hogy elő szivárgott az elméjéből valami, ami tükrözi, ha össze szedettebb lenne, többnyire képben lenne a világ eseményeivel. És bizony nagyon is tart a rossz kimenetelű utópiától amit Grindelwald rájuk ránthat így. Hiszen nem erre szerződött. Grindelwald emberei között pedig úgy terjed a fegyver mint a fertő... De ha a fegyver használatának ilyen ára van... Ezt muszáj tudniuk! A fia vissza hozatala után... Erről muszáj tudniuk! Muszáj innen kijutnia és eljuttatni a hírt a Testvériségbe, vagy valakinek aki kapcsolatban áll velük! - Nem bukhat el... - nyel egyet, határozottság költözik az arcára - Miben tudok segíteni nektek? - teszi fel végül a kérdést. Bár még mindig nem teljesen tiszta ez látszik rajta, de annyira sikerült össze szednie magát, hogy talán valóban képes lesz a segítségükre lenni. Több mint egy irányba tartanak jelenleg.
Még mindig sok rejtélyt hord magában ez a hely. Többnyire veszélyes rejtélyeket. Pedig talán léteznie sem kellene. Bár mondhatnám, hogy megnyugtatnak Peter szavai, de nem. Nem bízom meg az alakban. De egyenlőre nem is teszek ellene semmit. Legalábbis semmi fizikálisat. Így arra igyekszem fókuszálni, amit megtehetek. Sajnos hajszálat nem, de valami mást találok a táskában. Cody verseskötete. Ebben is teljesen más volt, mint én. Jóval finomabb lélek. Vagy inkább kifinomultabb. Pedig az ő gyerekkora sem volt éppen leányálom. Legalábbis a kevés dologból ítélve, amit mesélt. Most mégsem a csendes, békés filozofálgatás ideje van. Bár egy pillanatra belelapozok, és átszalad némi érzelem az arcomon, végül becsukom a füzetet, és átadom hajszál helyett ezt Andrew-nak. Rá bízva a tapasztaltabbra a keresőbűbájt. Ezúttal. - Talán azért nem láttad, mert nem is tartozik ide igazán. Talán ez jelenthet jót. De a többi... tudom hogy működik egy mugli pisztoly. De mért akarná valaki még szörnyűbbé tenni sötét mágiákkal? Mi értelme, hogy lelkek ragadnak itt, és felborul az egyensúly, amit a függönynek kéne biztosítani? Ebből csak baj lehet. - válaszolok némi fázis késéssel Jake szavaira. Számomra tényleg nincs sok értelme ennek az egésznek. Mibe csöppentem már megint? Ezúttal önként és dalolva. Persze mindent megteszek, hogy segítsek. Főként ha ezzel visszakaphatom Codyt. Aztán már csak azt veszem észre, hogy Cody verseskötetéből egy kulcs emelkedik ki, és Jake mellkasa meg mintha olyan lenne, mint egy kulcslyuk... - Srácok, sok bizarr dolgot láttam már, de ez üt mindent. Bocs Jake... - nem teszek úgy, mintha érteném ezt az egészet, mert nem. Lehet ennél még infernusokkal úszni is jobb volna. Abban legalább már van tapasztalatom. Nem tudom, hogy használnunk kellene-e Jake mellkasán a kulcsot, de mi van, ha csak így léphetünk tovább a nyomozásban. Vagy ha ez a kulcs, az ami megszabadítja a srácot innen, és mutat rá Cody darabkáira. Túl egyszerű és szép lenne. De dönteni kell. - Használjuk a kulcsot. Lesz, ami lesz, már nem fordulhatunk vissza. - nézek a többekre. Közben odasorolok Jake mellé. És elkezdem alaposabban szemügyre venni a mellkasát, és annak környékét a sérülést, ami most inkább kulcslyuk. Talán észre veszek valami jelet, amit eddig még nem. Talán Jake maga is egy jel. Közben ha Peter elindul felfedezőset játszani Carnivora követi. Ha esetleg bajba kerülne akkor segíthessen. Remélem sikerül kideríteni, hogy mi folyik itt, felszabadítani a nem ide való szellemeket. Ha pedig közben Codyt is megmentjük, hát megérte, akármilyen rossznak tűnik is most a helyzet.
Bármennyire is furcsa, hiszek annak a férfinak, aki Ramsey helyét vette át. Ha meg akart volna támadni minket, már rég megtette volna. Persze, csak abban az esetben, ha az egyszerű vérszomj vezérelné. Más indokokkal életben tarthat még minket, szóval a szavai ellenére nem ártana résen lennünk. - Lysander a felesége? - teszem fel a kérdést, hiszen a név számomra igen nőiesnek hat. Talán, ha faggatjuk és ő erőlteti az emlékeket, hamarabb beugrik számára valami fontos. Elvégre, most is darabosan beszél, ahogy lépésről-lépésre botorkál az elméje sötétségében. Figyelem, ahogy a levelet átnyújtja Ginának, de minden porcikám készen áll arra, hogy cselekedjek, ha esetleg mégis oda kerülne a sor. Úgy tűnik számomra, hogy ez a mai nap végig ilyen lesz. Vagyis, az utunk itt. - Nyugi, Gina – sóhajtok egyet, amint meghallom a lány hangnemét. Nem túl szerencsés ennyire nyíltan más torkának esni, főleg abban az esetben, ha nem is ismerjük az illető valódi céljait. Ezzel csak idő előtt feldühíti a férfit és ez katasztrófával járhat. - Ha nem bízol benne, akkor csak tartsd magadnál a pálcád és állj készenlétben – adok számára tanácsot, hiszen az előző hangneme alapján már sejtheti az idegen, hogy nem tudott minket teljes mértékben meggyőzni. - Tömeggyártás? - vonom fel a szemöldököm Andrew okfejtése hallatán. - Nem hiszem, hogy a varázsvilág csak úgy ontani fogja magából a hasonló fegyvereket, hiszen eddig se tette. Talán a ritkasága miatt ilyen különleges. Nem tudom – vonom meg végül a vállam, ezzel mintegy belátva, hogy én is csak tippelgetni vagyok képes ebben a helyzetben. - Erős mágia lehet szükséges a létrehozásához. A figyelmemet azért alaposan felkeltette, szóval tényleg nem ártana később utána néznem a dolgoknak. Esetleg megszerezni. Ember ellen nem használnám, de talán jól jönne a mágikus lények ellen. Amióta visszatértek az emlékeim és a nevem ismét felkerült a térképre, páran a nyomomba eredtek azok közül, akikre vadászok. Sebezhetőnek gondolnak, ez pedig igaz is, hiszen egyelőre még az vagyok. - Szóval sietnünk kell – vonom le a következtetést Jake szavai hallatán. - Minél több lélek ragad itt, annál nagyobb az esélye annak, hogy pont akkor omlik össze ez a világ, amikor itt vagyunk. Ami számunkra kifejezetten rossz ómen lenne, habár erre nagy eséllyel már a többiek is rájöhettek, úgyhogy nem is hívom fel rá külön a figyelmüket. A további szavakra nem figyelek, helyette a bűbájomra koncentrálok, mivel szerencsére működik. - Tudom, hogy nem kellene szétszakadnunk, de szerintem körülnézek a közelben. Biztosítom a terepet – pillantok a többiekre. Úgy tűnik, az események csak most indultak be, de bajban leszünk, ha mindeközben elfeledkezünk arról, hogy más lelkek is vannak itt. - Van pár veszélyes alak is nem messze, jó lenne gondoskodni róluk. Csatlakozik valaki? Hülyeség lenne egyedül elindulnom, ráadásul, nem is áll szándékomban eltávolodni innen, csupán a bűbáj határáig. Ki tudja, hogy azon túl mire is kellene felkészülnünk.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
[/color][/i]
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-05-11, 14:14
Egyelőre még Jakenek szentelem elsősorban a figyelmemet, ahogyan arról beszél, hogy mi történt vele. Azért rettenetes ez az egész, hiszen nem rég házasodtak csak össze és máris... Tudom én, hogy az auror szakma nem épp egy életbiztosítás, de attól még rossz belegondolni, hogy ténylegében főleg ebben a jelenlegi feszült helyzetben bárki bármikor hasonló sorsra juthat. - De talán mégis van rá mód! Shanna sem akarná, hogy ezt mond. Neki... rettenetesen nehéz lehet most, csak bár és nem tudja, hogy mi történik. Üzennél... neki valamit? - ha már beszélünk vele, talán valami módon akkor amikor visszamegyünk átadhatjuk az üzenetet. Nem mondom, hogy attól majd jobb, vagy könnyebb lesz Shannának, de talán egy egész kicsit elviselhetőbb, főleg ha arra gondol netán tényleg visszahozható valahogy Jake az életbe, ha egyszer a lelke még itt van. Andrew éa Peter közben kutakodnak, én még mindig nem indulnék csak úgy el, Jakre figyelek elsőrsorban, meg a fickóra, mert az újra és újra említett név és kezd szöget ütni a fejemben. Ráncolom is kissé a homlokomat, hiszen emlékszem rá, maikor a Levéltárban keresgéltünk Cody-val és bár én ott se jutottam túl sok mindenre, de ő azért igen. - Úgy tudjuk Cody részeit kell megtalálni valahogy, azért nem érezheted, hogy itt van. És... a név.... -fordulok most már a fickóhoz. - Meséljen róla, hogyan néz ki ez a Lysander. - addig a többiek varázsolhatnak és persze bennem is ott van még a kérdés, hogy feltegyem Jakenek, vajon tudja-e hogy hol találom meg a nevelőszüleimet. Vajon beszélhetnék-e velük, de most mégis az a fontosabb, amiért itt vagyunk, hogy a túl sok nem ide való lélek miatt veszélyben van a függöny és ezzel együtt a világ és hogy Codyt meg kellene mentenünk. Az én részem most... nem a legfontosabb és csak remélem, hogy nem kell teljesen megfeledkeznem róla és úgy visszamennem, hogy a kérdések kérdések maradnak válaszok híján.
Gemma megemlíti Shannát és itt átszalad azért valami Jake arcán, ami jelzi, hogy azért egyik pillanatról a másikra nem teljesen békélt meg azzal, hogy végül tényleg itt ragadt ebben a világban, ahogy évekkel ezelőtt úgy tűnt, hogy ő lesz a kvázi kiválasztott, aki ügyel erre a síkra. Akkor Dick mégiscsak Shanna karjaiba lökte, de most nem teheti. Nyel egyet, és válaszol a kérdésekre, amennyire tud. - A függöny kezd teljesen összeomlani, mert egyre több lélek ragadt itt. Akárki is teremtette ezt a pisztolyt, vagy nem tudta, hogy mit cselekszik, vagy a világok pusztulását akarja, mert mindenki, akit eltalált az a fegyver és kómában fekszik, itt ragadt, talán örökre… tovább lépni nem tudunk, de mielőtt idekerültem arra se volt példa, hogy bárki visszajutott volna. - mondja és ezzel nagyrészt ki is javítja Petert, de azért tovább fordul Gemmáról felé. - Nem volt szenvedés. A testünk kómába került, mi pedig mindannyian ide jutottunk, és itt tobzódunk ebben a groteszk valóságban. A steril orvosi szütyőben nem találnak hajszálat Cody-tól, ha nem bánt vele Gina túl jól, akkor maximum a maga hosszú vörös hajszálát tudja előszedni, de azt nehéz lenne Cody-éval összekeverni. Viszont mint személyes tárgy, előkerülhet a verses jegyzettömbje, amiben számtalan személyes gondolat kavargott és amihez bizonyára nagyon ragaszkodott. Ezt viszont használhatja Andrew, bár nem folyadékban áztatva, mert akkor minden tartalmát elpusztítaná, de egy alapvető keresőbűbájt el tud végezni, hiába elemista. - Azt hiszem én már akkor sem térhetek vissza, ha a pisztoly rejtélyét megoldják az élők, az én helyem itt van, mindig is itt volt. - vallja be, arról persze fogalma sincsen, hogy mi a válasz Andrew kérdéseire, meg lehet-e idézni, de mivel kísértetvadász ő maga is... Minden esetre a vallomás után a kis füzet felfénylik Andrew kezében, és ami a legfurcsább, a lapjai közül kiemelkedik egy kulcs ami Jake mellkasa felé mutat, amin a seb átformálódik kulcslyukká.
- Ti Cody-ért vagytok itt? De hát ő nincsen közöttünk, sehol nem láttam… - vonja össze a szemöldökét, miközben Andrew fülében halk hívogatás hallatszik, mintha a kulcs suttogna neki, hogy használja. Peter el tudja végezni a bűbájt, ami jelzi, hogy kétszáz méteres körzetben legalább még harminc Jake-hez hasonló van, de nem csak ők alkotják az itt ragadt lelkeket, olyanok is, akik csak nem rendezték még el az életüket és nem tudtak tovább lépni, és sötét lelkek is, akik nem hajlandóak továbblépni.
// Határidő: május 16., mesélő hozzászólás legkésőbb 17.-én //
~Megan Smith
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-05-09, 13:28
Úgy fest, csak félig jön be az ötletem, mert ez a Ramsey nincsen sehol, csak az öregúr, aki szintén gyanakvásra ad okot, de beérem azzal a magyarázattal, hogy talán itt sem volt, csak az elménk a halálos függönyön átlépve adta azt a téves képzetet, hogy a társaságában indultuk el. Jake halála viszont már ténylegesen valódinak tűnik, és kezdem felfogni, hogy mi is történt. Meglötték, halálos sebet kapott, és sosem tért vissza Shannához. A szüleim halála óta igyekszem kizárni az érzelmeket, ezért is ment olyan nehezen Gemmával, hogy legyen köztünk valami, de lassacskán be kell látnom, hogy a szüleim a saját sorsukért voltak felelősek, nem az én hibám, hogy halottak. - És már semmi mód nincs rá, hogy visszatérj az életébe? Vagy legalábbis időlegesen, hogy el tudj tőle búcsúzni? – Kérdezem a szellemalakot, Gemmát pedig nem erőltetem, ha nem akarunk most a barlanghoz menni, akkor még maradjunk, gondoljuk át a lehetőségeinket. Átveszem Ginától Cody hajszálát. – Köszi. – A táskámból egy fiolát húzok elő, abba ejtem,s mormolom rá az analizáló varázslatot, közben Peter elmélkedését hallgatva a rúnázott átokfegyverről. – Ha valakinek egy ilyen nem csak a kezébe jut, hanem tömeggyártást kezdenek vele, akkor elbukik az általunk ismert világ. Lehet, hogy már valaki eleve London, és Anglia elpusztításán agyal. – Közben lötykölöm a hajszálat némi analizáló mágikus folyadékban, hátha irányt mutat a célszemélyről, merre lehet, él-e itt ebben a világban. Jó ötletnek tartom Peter diagnosztikáját a minket fenyegető veszélyről, hiszen el kellett volna már indulnunk. Ha nem vagyunk mozgásban, akkor célpontokká válunk.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Valószínűleg Peternek igaza van, és nem segíthettem volna. Még Mercutio-n sem tudtam segíteni. Ez pedig nem az az idő, és hely, ahol remek önmarcangolásomba elmerülhetek. Azt megtehetem később a kastélyban biztonságban is. Így csak egy halk "Kösz." hagyja el a számat, egy bólintás kíséretében a srác felé. Máris igyekeznék összeszedni magam, de nem tudom nem észre venni Carnivora reakcióját a férfire. Érezhetően gyanakvóbbra, és ellenségesebbre váltok vele szembe, bár egyenlőre néhány kérdés feltevésénél nem teszek többet az irányába. - Hol van Ramsey Montreville? Mit tett vele, amikor a helyére állt? - ez az egyik első kérdés, ami megfogalmazódik bennem, ahogy rájövök, hogy valószínűleg már a faluban való találka óta nem a megfelelő férfivel vagyok. Átveszem a levelet, és legalább azt kikövetkeztethetem, hogy nem ő áll a dolog mögött, pedig már erre is gondoltam. De akkor nem küldött volna saját magának levelet. Vagy hát ki tudja? Lehet így akarja elaltatni a gyanúnkat. - Attól, hogy átmenetileg megegyeznek a céljaink, még nem lesz megbízható. - jegyzem meg, miközben visszaadom neki a levelet. Nem igazán hat meg, hogy mennyire tűnik gyámoltalannak, vagy zavarodottnak. Úgy fest a férfi most már nem számíthat túl sok kedvességre tőlem, de nem vagyok auror, így letartoztatni sem akarom a vélhetően simlis öreget. Inkább használnám fel, hogy elérjük a közös célt. Codyt. Úgy döntök inkább Andrew ötletével foglalkozom, és egy egyszerű Invito-val próbálok a táskámból Cody-tól való hajszálat találni. Ha sikerül, akkor a hajszálat átadom Andrew-nak. Hátha van a keresőbűbájra is valami használható ötlete. Mert bár olvastam több féle bonyolult kereső bűbájról felsőbb éves könyvekben, de ki még nem próbáltam őket. Eddig sosem próbáltam embereket megtalálni. Pláne nem valaki részeit, más részei alapján. De a többiek talán tapasztaltabbak ilyen téren. - Maga a táska és a legtöbb dolog a táskában Cody-é volt, és felteszem sokat jelentett neki. Gondolom csak azért hagyta rám, mert én is el akarom végezni a gyógyító szakot az egyetemen. A szarvasbogaras csat, vagy talán ez... fogalmam sincs minek őrizte meg. - egy régi évekkel ezelőtti rajzot húzok elő, amin egy Border collie van, pont olyan, mint Cody animágus alakja. Pontosabban róla mintáztam. Még nagyon régen, amikor egyszer pennát akartam lopni, akkor Cody vett nekem. Alig ismertem pár hete, mégis. Ezért rajzoltam neki. Talán így akartam megköszönni. Nevettünk, és a hóban hemperegtünk. Mennyivel könnyebb volt akkoriban az élet. Minden esetre a rajzot most átadom Gemmának, hátha van ötlete. - Olvastam már személyeket kereső bűbájokról, igézésekről, de nem igazán a szakterületem. Viszont Cody a barlangban halt meg egy infernusokkal teli tóban. A teste most is ott lehet. - vallom be végül. Na igen, nagyjából idáig terjedt az előre tervezésem. Ha közben Andrew megindul a barlang felé, akkor követem, de azért igyekszem a környezetem is megfigyelni. Itt sose tudhatja mivel kerül szembe az ember.
Annyi biztos, hogy az iskolában még valóban Montyval beszélgetett Gina. Vele tervezte meg a lépéseket, azonban, hogy mi történt az egyeztetések és a találkozó között Roxmortsban az nagyon jó kérdés. De ha Monty erőszakos úton lett volna eltávolítva a képből, valószínűleg a Carnivora-nak keresztelt mágikus macskalény már az elején nemtetszését fejezte volna ki. Végül is elég ideje bujkál már Goyle a feleségével. Nem akart különösebben átjárni a kneazle eszén. Mindössze nemes és szent célnak tekinti a fia vissza hozatalát. És mivel Gina hasonlóan ragaszkodóan áll a kérdéshez, valószínűleg az egyező célok miatt nem érzékelte a familiárisa az idősebb sötét mágust. Peter kérdésére higgadtan válaszol és úgy tűnik, amit mond az igaz is. - Nem igazán emlékszem, fiatalember. - meg is csóválja a fejét és megzuhannak a vállai amint eltöpreng. A mozdulat, bár sosem találkozott a fiatal felnőtt fiával, mégis Codyt idézheti azoknak akik ismerték ennyire. - Arra emlékszem, hogy fontos dolgom van. - az arcán a teljes össze zavarodottság ül ki, ahogy próbálja össze rakni a képet. Pillanatnyi emlékkiesése őszintének hat. Bármilyen hihetetlen is. Mindenki Codyként emlegeti és az arcára mintha valami lassú felismerés ülne ki, bár nem a névvel kapcsolatban. - Lysander...! - ejti ki halkan elgyötörten a nevet. Gemmának valami megmoccanhat az emlékei között. Talán egy közös levéltári út... A férfi kellően gyámoltalannak tűnik, annak ellenére is, hogy a régi lapok tele vannak a feleségével együtt elkövetett rémtetteikkel. Most inkább kelti egyszerűen csak egy össze zavarodott, emlékeit vesztett Mungóbeli beteg benyomását... - A fiam... őt keresem. - idézi fel egy nyeléssel, mint akiben realizálódik az is, hogy a szóban forgó bizony halott. Az öltözéke teljesen más mint Montynak volt, úgyhogy valószínűleg nem százfűlé volt a dologban. A zubbonya zsebét kezdi tapogatni, mint akinek eszébe jutott valami. - Én.. kaptam egy.. egy levelet.. - mondja darabosan ahogy kaparássza össze elméjéből az információkat. Elő is veszi és Gina felé nyújtja mert ő van hozzá legközelebb. - Emiatt vagyok itt.. - még mindig összezavarodottnak látszik. A levél ugyanolyan levél mint ami Ginanal van. Goyle tekintete Gina szarvasbogaras táskájára esik és révetegen néz rá, mint akiben felidéződik valami mély még a szája is elnyílik. A tekintete elérzékenyül, őszintén rácsodálkozik. Pár esetlen kézmozdulattal rá is bök. - Em.. emlékszem.. Lysaner is szerette ezeket. Mindig.. a fűzfánál nézte őket.. - látszik rajta, hogy meg kell erőltetnie magát, hogy elő jöjjenek az emlékek. Érezhetően olyan mintha nem kapcsolta volna össze, hogy Cody és Lysander egy és ugyanaz. Mintha az érkezés, nem csak az álcáját de az emlékeit is elvette, vagy legalábbis alaposan össze kavarta volna...
- Rúnázott pisztoly? - ismétlem meg a szót, miközben igyekszem minden tudásomat előkaparni, amit arról a fegyverről tudok. Nehéz dolgom van, hiszen igen ritka dologról van szó, ráadásul nem vagyok jártas a lőfegyverekben. A legtöbb ellenségem olyan lény, amelynek nincs rá szüksége, az emberek pedig leginkább pálcával támadnak nekem. - A vésetek rajta egyfajta átkok, melyeknek az a feladatuk, hogy meghosszabbítsák az ellenfél szenvedését – szólalok meg pár másodpercnyi hallgatás után. - A sérülésed fizikailag halálos, de meghaltál vagy csak kómában vagy? Bizonytalan vagyok a saját szavaimat illetően, elvégre tényleg nem vagyok benne jártas és nem is minden rúna szolgálja ugyanazt a célt. Én csak a legáltalánosabbat említettem, amit nagy ritkán használnak a mágia világában. Talán a Jaket lelövő nő nem a szenvedését szerette volna meghosszabbítani, hanem az átkelését a túloldalra állt szándékában megnehezíteni. - Ne ostorozd magad, aligha lettél volna képes bármire is – pillantok Gina felé. Sajnálom a srácot, tényleg, de ezek a kegyetlen tények. - Az olyan sérüléseket, melyeket átkok okoznak, csak nehezen vagy egyáltalán nem lehet gyógyítani. Akármilyen szinten is vannak a vöröske gyógyítói képességei, aligha boldogult volna vele. A tényleges sérülést ugyan egy golyó okozta, de a töltényen is szoktak rúnák lenni és hiába távolítják el azokat, a fekete mágia egyik alapja a vér. A golyó a testbe kerülve vérrel érintkezik és beindul a folyamat. Az illető csak akkor tudja elkerülni az átkot, ha kikerüli a lövést. Ha azonban az célba talál, mindennek vége és jön a szenvedés. Vagy a halál. - Szóval levelet is ennem kellett volna – vonom le a végső következtetést Gina szavai hallatán. Ha ezt tettem volna, akkor nagy eséllyel sikeresen kikerülöm azt a rémálmot, amibe volt alkalmam belecsöppenni. Na nem gond, majd visszafelé. Ha sikerül innen élve kijutnunk, mert az még igen kétséges. Az egyensúly felborult ebben a világban, csak ezért sikerült ennyire könnyen átjutnunk, de vajon sikeres lesz-e a visszaút, ha időközben a lelkek a helyükre kerülnek? Egyelőre szerencsénk van, hiszen egyébként aligha kószálhatnánk itt. Vagy esetleg automatikusan visszaszippant az élők világa? Talán még az lenne a legjobb változat, bár kétlem, hogy minden ennyire egyszerű lenne. - Egyetértek Gemmával, nem lenne szerencsés csak úgy nekiindulni a vakvilágnak – biccentek egyet, majd előveszem a pálcámat, hogy elvégezzek egy egyszerű, feltérképező bűbájt. Ha ez sikerül, akkor nagyjából meg tudom határozni, hány – Jakehez és az öreghez hasonló – lélek, szellem vagy akármi is kóborol 200 méteres körzetben. Sokra nem megyünk vele, de nem ártana tudnunk a pontos számot.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
[/color][/i]
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-05-02, 13:52
[color=#757287]Ez a pokol dolog nekem akkor is furcsa. Inkább tudom be annak, hogy mivel majdnem meghalt a buta lépése miatt valamiféle rémálomba kerülhetett. Gina pedig meg is adja a választ, hogy mi hogyan jutottunk ide, így én teljes mértékben Jakere koncentrálok. Nem igazán tetszik az ötlet, hogy rohamléptekben menjünk akárhová is, amikor azt sem tudjuk, hogy hová kellene és talán Jake már régebben itt van mint mi. Ha csak pár órával, akkor pár órával ,de akkor is. - Hallottam már róla, az a nő... Egyre többen kerülnek az ispotályba, miért nem voltál óvatosabb? Shanna... - azért elszorul a szívem, ha arra gondolok, ha a lány talán még nem is tudja, hogy Jake itt van. Nem halt meg, de részben talán mégis, hiszen akiket eddig egy olyan golyó eltalált senki se tért vissza, bár mi is itt vagyunk, vajon nem tudnánk visszavinni őt, vagy a többieket is? Hiszen ahogyan látom mind itt vannak, a függönyön túl. Talán épp ez az, ami megzavarja ezt a helyet, hogy olyan lelkek bóklásznak a fák árnyai alatt, akiknek nem kellene itt lenniük, de odaát sincs most helyük. Ha pedig egyre többen lesznek... - Mióta vagy itt? Nem tudsz valamit arról mi lehet itt a baj? Luna szerint muszáj utána járnunk, mert ingatag lett a függönyön túli világ. Mi van, ha azok amitt, akik kómában vannak? Mi van, ha összemosódik a két világ, vagy ez valahogy összeomlik? - csak tippelgetek, sőt inkább hangosan gondolkodom és nem igazán akarok elindulni egyelőre semerre. - Előbb tudnunk kell hová kell mennünk. Ez nem egy olyan hely, ahol csak úgy szaladgálhatunk össze-vissza. Előbb gondoljuk át, rendben? - az ismeretlen fickó is zavar persze, de egyelőre próbálom Andrewt türelemre inteni. Nem hiszem, hogy csak úgy random el kellene rohannunk valami barlang felé. Luna fia elvileg, akit lehet hogy jó lenne megtalálni és persze tény a szüleimmel is beszélnék, ha van rá mód, még ha most nem is ez az elsődleges és... - Nincs nálad valami fontos, ami Codyé volt? Ami segíthet, hogy mit tegyünk? - ha egyszer Cody darabjait is meg kell lelnünk akkor végképp nem szaladgálhatunk össze-vissza, bár a táskája itt van, de én valami komolyabb kapocsra gondolnék, szóval előbb ki kell találnunk, hogy merre indulunk. Azt sem mondom, hogy váljunk szét, hiszen hárman vagyunk csak, a fickó nem számít éppenséggel csapattagnak.
Gemma és Peter szegeznek leginkább kérdéseket Jacobnak, aki egyértelműen a segítségükre akar lenni, ahogy Gina is gondolja magában. - Egy feladatot teljesítettem, amikor meglőttek egy rúnázott pisztollyal, megpróbáltam kitérni, de… Nos, mint látjátok nem sikerült. - válaszolja különös nyugodtsággal, még egy megadó félmosoly is akad az ajkán, mintha teljesen meg lenne békélve a dologgal. - A nő, aki folyton Grindelwald nevében jár, Annabelle. Kaptunk egy fülest, hogy el akarja hagyni az országot és őrizetbe kellett volna vennünk még előtte. - válaszolja Peternek végül a kérdésre, és ugye érkezik a kis Ramsey-eltűnt-ki-ez-a-vén-csóka közjáték, így igen nehéz lenne azonnal megindulnia a csapatnak. A Kneazle kimereszti a karmait és a képességét is az öreg felé és egyértelműen megállapítja, hogy Ramsey sose volt itt, végig ez az öreg fickó alakította, nincsen veszélyben sehol ebben a világban. Valószínűleg, ha egy kicsit is gyanakodott volna rá, akkor azonnal jelezte volna a cserét, de mivel nem érez aljas vagy rosszindulatú szándékot felőle, ez rejtve tarthatta - idáig. Andrew nem igazán érzelmeskedik, hiába vett részt Jake és Shanna esküvőjén és ismeri őket évek óta, de a srác nem veszi magára, viszont érdekes lenne úgy megindulni, hogy egy idegen férfi van velük, előttük meg a halott barátjuk. Persze elindulhat és húzhatja maga után Gemmát is a barlang felé, ha nem engedi el a kezét. Jake kíséri őket, nem valami tünedező árny, hogy néhány szóval eltűnjön a semmibe, ráadásul a lövésében valami pulzál - csak nem a szívéig látnak le?! Csak nem... Az erdő viszont nem olyan, mint múltkor, lényegében ahogy mélyebbre mennek, egyre több alak bukkan fel erre-arra, mindannyian egy olyasféle lyukkal, mint amilyen Jake mellkasán van.
// Határidő: május 8., mesélő hozzászólás legkésőbb 9.-án //
~Megan Smith
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-30, 14:45
Remélhetőleg a madarak, ha ugyan vannak itt, nem fogják felenni a jelzésül a hátunk mögé dobált útjelző bogyókat. Ha már fogom Gemma kezét, kissé infantilis módszerrel lóbálni kezdem, ami talán nem túl ildomos a helyzet komolyságát tekintve, de mivel úgyse tudjuk soha megbeszélni a dolgainkat, és anélkül találunk ismét egymásra, hogy csak belátjuk, hogy összetartozunk, némiképpen viccelhetek is a dologgal. Jake megjelenése viszont nekem is új, pláne hogy a mögöttünk érkező Ramsey tök öreg. Lehet, hogy itt semmi sem az, aminek látszik. Egyáltalán Gemma kezét fogom? A halál függönye mindenkire ilyen hatással van? - Hát ezért nem tudja senki, hogy milyen a halál. Mert őrjítő lehet. – Biccentek Peter felé, nyilván mindenkinek más, amit megtapasztal, most nem fogom ismét részletezni, mert a többiek már elmondták, hogy jutottunk át. – Gina, vizsgáljuk át a táskádat, hátha van Codynak valami hajszála, kézlenyomata, bármi, ami alapján rá tudunk keresni, mint egy nyomolvasó kutya. – Az idegen fickót csak fixirozom, de nem tudom még eldönteni, hogy valóságos-e vagy sem, elsőre semlegesnek mutatkozom, csak Ginára várok, de ha infernusokat említett, akkor a barlang lehet a megoldás. Ha nincs ellenvetés, akkor induklnék arra, ha a griffendéles lányka is jóváhagyja.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Csak néhány percig tűnik úgy, hogy az átkelés zökkenőmentes. Máris túl sok mindennel kell szembesülnie a kis csapatnak. Ez pedig cseppet sem tetszik. Hiszen azt sem tudom ki felé forduljak először. Az némi megnyugvással tölt el, hogy Gemma, Andrew és Peter egyben átjutottak. Legalábbis látszólag. Peter poklos beszámolója jó részéről lemaradok, és nem is ez köt le első körben. Ahogy meglátom a vörös hajú srácot, úgy fél perc gondolkodás után beugrik, hogy honnan is ismerem. Ő is itt volt legutóbb is. De akkor élt, és éve távozott. Most mégis... Nem ismételgetem a nevét kérdő hangsúllyal, vagy a kérdést, hogy mi történt és hogy került ide? De a tekintetemben, amivel ránézek benne van, hogy sajnálom, hogy ide jutott, és így... egy láthatóan mellkas lövéssel... ez szörnyű. És az esetek 99%-ban elég halálos is. Épp elég mugli lőfegyvert láttam az utcán. Tudom, hogy mit tudnak művelni. Mégis... Jake nem volt mugli... akkor? - Sajnálom. Bár tehettem volna valamit a képességemmel az ellen.- nézek Jake-re tőlem szokatlan együttérzéssel. Tényleg sajnálom a srácot, hogy így végezte. Úgy látszik sosem vagyok kellő időben kellő helyen, hogy segíthessek gyógyítóként. De talán Jake most mellénk szegődik, és segít nekünk megint. A szemfülesebbeknek akik ismerték Codyt talán az is feltűnik, hogy az ő szarvasbogaras gyógyító táskája van nálam. Ámbár talán ez nem is meglepő. Hisz szinte mindent tőle tanultam a gyógyításról. - Az Andrew által idézett végtelen jelbe lépve egyszerre ettünk meg egy szirmot, és egy levelet a virágból. Vissza útra mindenkinek hoztam egyet-egyet. - válaszolom meg Peter kérdését, hogy hogyan is jutottunk át. Ugyanakkor ellenőrzöm, hogy a táskámban tényleg megvannak-e még az említett visszautat biztosító növényi részek. Viszont Gemma Peter további kérdéseire realizálom, hogy nem az van mellettem, akinek kéne. - Ezek nagyon jó kérdések. Főleg, hogy hol van Ramsey? - igen, Ramy hogy léte, vagy inkább hol léte érdekel a legjobban. Én rángattam bele ebbe, tehát nekem kell őt épségben haza juttatni innen. Ösztönösen kissé távolabb helyezkedem az eddig mellettem álló ismeretlen férfitől, és pálcát húzok, bár egyenlőre semmit sem teszek. Sőt nem is kifejezetten a férfire fogom. Inkább általános elővigyázatosság a hely miatt. Ellenben Carnivora érdeklődve figyeli az idegent, hátha felfedhet valamiféle hátsó szándékot benne. - Ott régebben egy tábor volt az itt ragadt jelöltek számára, arra van egy barlang, amiben egy infernusokkal teli tó van, arra meg valami kilátóféle van. Szerintetek hol kezdjük? Valami azt súgja jó lenne minél gyorsabban a végére járni a dolgunknak. - mutatok végül körbe a területen az említett helyek irányába. Bár a kilátóféleségnél, azért Jake-re néz egy pillanatra, hiszen ő nem volt fent, így nem is teljesen biztos az ott lévő dolgokban.
//Kneazle - Familiáris képesség Gyanuszkóp: Felismeri az alattomos szándékú, gyanús személyeket, akár animágus, vagy százfülé-főzettel elváltoztatott alakban is. //
- Igen, azt hiszem – felelem Gemma kérdése hallatán, miközben feltápászkodom. Nyilván nem szállnék vele vitába, ha felvetné, hogy talán nem a Pokolban jártam, hiszen én se hiszek benne igazán, de az érzés és a fájdalom valós. És az a nő... Mind közül a legrosszabb. Arra azért kíváncsi lennék, hogy miért én voltam az egyetlen, aki ilyen kellemetlen tapasztalatokkal ért át a túloldalra. A végén még komolyan fontolóra veszem, hogy vissza se térek az életbe. Ha ismét ugyanezzel kell szembesülnöm, tuti beleőrülök. Ezt józan ember nem bírja ép ésszel elviselni. - Talán nem a Pokol volt, de hidd el, nem volt egy leányálom – vetek Andrew felé egy pillantást. - Teljes sötétség és az a félelmetes démon vagy lidérc... Ti nem tapasztaltátok ugyanezt? A zuhanást, majd végül az, hogy létezel egy sötét, üres térben, ahol csak te vagy és az a valami. Nem találkoztatok vele? Kérdőn pillantok egyikről a másikra, miközben a fejem továbbra sem az igazi. Nem csoda, hiszen a növénynek lehetnek mellékhatásai is, szóval majd rendbe jön. Remélhetőleg. Azért bízom benne, hogy ez nem maradandó. - Jut eszembe, miként jutottatok át? Mert ők talán nem is ettek meg egy virágot sem és csak én voltam olyan ostoba, hogy ismeretlen eredetű növények szirmait teszem a számba és nyelem le habozás nélkül. Talán találtak valami másik átjárót, egy biztonságosabbat, én pedig... Hazatérhetek még egyáltalán a szirom elfogyasztása után vagy már örökre ennek a világnak a lakosa lettem? - Jacob? - kérdem bizonytalanul, miközben a fiúra esik a pillantásom. Nem, nem ismerem túlságosan, de ez talán nem is lényeges, hiszen megsebesült. Tétován közelebb lépek hozzá, de végül ismét megállok a helyemen. Valahogy rossz érzésem van. Azért egy ilyen seb nem pont veszélytelen, ergó ez... a fiú szelleme lenne? - Mi történt? Ki tette ezt veled? Meghalt? Mivel én is kómában voltam egy darabig és az emlékeim is köddé váltak, nem igazán vagyok tisztában a történtekkel. Fogalmam sincs arról, hogy ki van életben és ki nincs a régi ismerősök közül. - Ti tudjátok, hogy... - teszem fel a kérdést, majd automatikusan fordulok hátra a többiek felé a szavaim közben. Hirtelen megpillantom Ginát, azonban nem tőle marad abba a mondandóm. A mellette álló férfi sokkal inkább érdekesebb most számomra. Nem volt velünk, amikor gyülekeztünk, ellenben egy tagunk hiányzik. - Hol van Ramsey és ki maga? - szegezem az idős férfinak a kérdésem. Valahogy nem tetszik ez nekem. A pálcám a kezemben van, szóval lesz időm védekezni, ha esetleg támadásba lendülne. De vajon tényleg rosszak a szándékai vagy nekünk szeretne segíteni? - Arra azért emlékszik, hogy miként került ide? - faggatom a fickót, noha Jacobról továbbra sem feledkeztem meg, egyszerűen csak túl sok itt az új arc egyszerre és nem tudjuk, kivel kell óvatosnak lennünk. Az öreg ismeretlen, ergó ő gyanúsabb is, mint Jacob, akit feltehetőleg mindannyian ismerünk a suliból.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-25, 15:38
Gina minden virág helyén egy halottat láthatott akik korábban a balesetben vesztették életüket. A virágok belőlük fakadnak. Ki tudja mit eredményezne, ha a kelleténél többet hozna magával. Mégis csak halottaktól származó dolog... Valamiért az iszony kerülgeti ahogy rájuk néz. Szellemvirágok...
Végül át érnek és azonnal szembesül azzal, amit előre sejtett. Ideát mit sem ér semmilyen mágia, vagy bájital. Itt mindenki csupán kegyetlen önmaga. Gemma kérdésére kissé össze zavarodottan válaszol. - Nem igazán emlékszem... - Az igazság az, hogy nagyon is tisztában van azzal, hogy kicsoda ő, de ha a lány nem ismerte fel, akkor nincs indítéka, hogy felfedje magát. És ugyan az arca szerepel jó néhány Minisztériumi aktában, de lényegesen fiatalabban, rövid hajjal, szakáll nélkül. Esetleg a szemeiről, és az orráról lehetne csak felismerni, ha valakinek nagyon jó az arcfelismerője. De ahogy Jake, ő is lehetne egy egyszerű jelenés, vagy bármi más, aki hozzájuk csapódott, még ha rajta nem is látszik sérülés. Noha az kérdéses Monty mégis hova tűnt? De sem a pálca nincs a kezében és nem is néz ki úgy, mint aki rájuk akarna támadni. Ginara néz kissé össze zavarodva, mint aki valóban most csöppent ide. Mint aki elfelejtette mit is keres itt.. Kérdőn oldalra biccenti a fejét. Mivel hatványozottan volt olyan figyelmetlen idegességében, hogy elvétett egy igazi amatőrökre jellemző műhibát, így jobb ha úgy viselkedik, mint akinek semmi ártó szándéka nincs. Ami jelenleg még helytálló is, így nem lesz nehéz tartani. De Ginanal vannak a vissza jutásukért felelős hozzávalók... Jobb ha "jóban van" a jelen lévőkkel. Nyilván vannak más opciók is, de nincs kedve Ginanak ártani. Hiszen ő jelenleg szövetséges. De semmiképp nem maradhat itt. Vissza kell térnie. A fiával együtt...
Luna küldött minket és erre kellene elsősorban fókusználnom, nem pedig arra, hogy vajon itt vannak-e a szüleim valahol, azaz a nevelőszüleim, hogy feltehetem-e nekik a még mindig megválaszolatlan kérdéseket a múltammal kapcsolatban. Bár még az sem biztos, hogy egyáltalán válaszokkal tudnak szolgálni ugyebár, úgyhogy épp ezért főleg fontos lenne, hogy próbáljak az itteni eseményekre figyelni, nem csak arra, hogy ez hogyan kapcsolódik hozzám. Peter láthatóan tényleg pocsékul van, de hogy a pokolban járt volna... Nem is tudom, ezt valahogy nem tudom komolyan venni, talán csak tényleg közel volt a halálhoz, vagy a virág, ha nem jól használják hallicinációt okoz. Nem tudom, de hogy a pokolban járt volna... - De azért ahhoz képest... rendben vagy? - úgy fest eléggé megviselte a történés, reméljük tanult annyit belőle, hogy csak úgy nem szabad akármilyen virágot az embernek a szájába venni, amiről nem tudja mire jó, vagy épp mire nem. Én pedig amikor kiszúrom most már tényleg Jacobot rendesen ledöbbenek. Tudom, hogy akadnak jónéhányan, akik az ispotályban fekszenek, de nem figyeltem annyira minden egyes hírre, hogy tudjam pontosan kicsodák, ezért erről még nincs információm, de ha halott lenne arról mégis csak tudnék nem? - Jacob? Hát te... mi történt? - a mellkasán lévő seb szerint megsérült, kérdés, hogy mostanában halt meg, amiről még nem tudok, vagy...? Az biztos, hogy nem jó, hogy itt van és az is, hogy nem úgy jött, ahogyan mi, vagy is nem ott, mert ott nem láttuk őt. Shanna vajon tudja, hogy itt van? Aztán persze megfordulok Gina hangjára, hiszen elég feszült most valószínűleg mindenki, hogy minden zajra felkapjuk a fejünket és újra ledöbbenek, mert hát nem az áll ott, akinek kellene, legalábbis Gina mellett. - Ki maga? - nem rántok pálcát, de csak azért mert még sem ránthatom elő mindenkire, akit meglátunk és jelenleg itt egyértelműen mi vagyunk a betolakódók, a fickó is talán valami szellem lehet, mint azok, akiket hallottam, vagy mint Jacob?
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-24, 15:51
A függönyön túl
Gina bízik a fiú tanácsában és elrakja az öt-öt szirmot és levelet, nem legel le a kellőnél többet, és végül mind a ketten kézenfogva nyelik le és lépnek be a portálba. Ugyan nem tudhatják, de a testeik akár egy tollpihe, lassan ringatózva ér földet, éppen úgy, mint Gemma és Andrew esetében.
Gemma érzékei olyan szinten összezavarodnak, mintha most még közelebbről érezne több, mint száz lelket, és képtelenség ennyiből csak úgy kiszűrnie a szülei hangját, hiszen alapvetően nincsenek is túl nagy képességei ebben az irányban, csak az érzelmi kapocs segített az útján eddig is, vélhetően. Peternél és Andrew-nál is ott van minden felszerelés, így az előbbi nyugodtan megihatja a bájitalt, ami enyhít a fizikai kínjain, de a mentális még visszhangzik a fejében.
Andrew megindul és elszórja a bogyókat, ami mindenképpen jól jöhet, hiszen ahonnan indulnak a levegőben ott lebeg nagyon halványan egy aranyos nyolcas, vélhetően a portál hazafelé, szóval jó, ha visszatalálnak ide. Mivel Gemma fogja a kezét, Peter pedig rájuk vár, hogy döntsenek, mindenki megindul, és ahogy közelebb érnek egyértelművé válik, hogy ki intett az erdőből. Nem, nem Ron Weasley. - Gemma, Andrew, Peter… Rég találkoztunk. - biccent nekik sorban és egy megadó mosollyal pillant le a mellkasán szikrázó vörös-fekete foltra, ami egészen úgy néz ki, mint egy lövés. Jacob, Jacob Troops áll előttük, teljes valójában, de egyértelműen nem azon az úton érkezett, amin ők.
Gináék nem sokkal később érkeznek, éppen akkor, amikor Jacob megszólal, semmi fájdalom nem éri őket, minden eszközük megmarad, ám ahogy a vörös lány utánuk szól, és Gemmáék hátrafordulnak - vélhetően, vagy legalább valamelyikük - a diáklány mellett nem Ramsey Montreville álldogál, hanem egy felnőtt férfi, félhosszú hajjal és őszülő szakállal, valahol a szüleikkel lehetne egykorú, már ha egyáltalán van itt olyan, akinek még van élő szülője.
// Határidő: május 1., mesélő hozzászólás legkésőbb 2.-án //
~Megan Smith
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-22, 16:03
Igyekszem összeszedni magam. Tudom, hogy ez nem a megfelelő hely, és idő, hogy elkalandozzak. Nagyon is komoly, és veszélyes dolog az, amire készülünk. Talán, ha vége ennek az egésznek, akkor ideje lesz tisztáznom magammal, és talán Ramy-vel is, hogy mit is érzek, és gondolok iránta, róla. Ő annyira más, mint a többiek. Mégsem tudnám szavakba önteni, hogy miben. Mért zavar össze ennyire. Szóval most inkább koncentráljunk ide. - Nyugi. Nem ezzel fogok üzletelni. Ez még tőlem is túl morbid lenne.- válaszolom, talán kis sértettséggel. Oké, van egy hírem. De mindenre azért én sem vagyok képes. Azért van minimum lelkiismeretem. Szóval pontosan annyi szirmot, és levelet teszek el, ami elegendő a visszaútra. Mindenki számára egyet-egyet. Aztán Ramy-hez lép, és oda ad neki egy szirmot, és egy levelet, majd a saját kezébe fog belőlük egyet-egyet. - Azok vagyunk... - Monty kezét fogva a sráccal egy időben lép az izzó nyolcasba, és nyeli le a "kulcsot". Itt az ideje az átkelésnek. Ha sikeresen átkerülnek a túloldalra, akkor a szemével rögtön a többiek után kutat. - Mindenki jól van? - teszi fel a kérdést, ha meglátja a többieket. Ez talán kissé suta kérdés, jelen esetben, de tudnia kell, hogy ezúttal nem veszített el senkit út közben, ahhoz hogy megnyugodjon. Vagy legalábbis elhallgattassa magában a hamis önvád kínzó hangjait. Ha minden rendben, akkor elkezdi a tekintetével felméri, hogy hova is kerültek, pontosabban minden ugyanott van-e, és ugyanolyan-e mint legutóbb?
Kár Emma után kapnom, mert értem úgysem fog senki, amikor összecsuklok, és a virágokra hanyatlik, nem valami kemény betonra. Biccentek még egy utolsót Gina és Ramsey kettősének, aztán én is átkelek a túloldalra. Kinyitom a szememet, érdeklődve méregetve a környezetet, majd néhány váll és fejkörzést végezve feltápászkodok, gyakorlom, hogy nem érzek-e különbséget. – Minden rendben? A pokolban jártál? Létezik? – Kérdezem Petertől, még azért bevárva a másik két társunkat, mert Gemma kezét elfogadom ugyan, de szépen lassan induljunk meg, hogy a többiek is utoljérnek, vagy legalább lássák, hogy merre indultunk. Ha megvan nálam minden, akkor a táskámból színes útjelző gyöngyöket veszek elő, ami mágiával van megbüvölve, hogy tudjam, hogy merre jártam, és afféle Jancsi és Júliska útjelzőként használva dobálgatom magam mögött, egyrészt hogy Gináék is követhessenek, másfelől, ha ez egy be és kijárat is egyben, vissza tudjunk találni a virágokhoz, vagy az esetleges kapuhoz. Tekergetem a nyakamat, hátha látom valahol a szüleimet, de én már teljesen elengedtem őket, Gemma viszont mintha kezdene kissé sokkolódni, tehát figyelnem kell rá, a a közös szív nagyon vadul kezd el verni.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-21, 23:10
Attól az apró biztatástól és kicsit sem jóízű szóvicctől Gina zavarba jön, de valahogy teljesen másképp csapódik le mint ahogy az ember gondolná, hogy le fog. A lány gondolatai merőben messze járnak a jelen helyzettől és ez Monty számára némi aggodalomra ad okot. Bizonyos, hogy a fiú megkapta a levelet, de nem amiatt mondta most azt a kicsit sem ízléses megjegyzést. Annál a biztatásnál azonban nem tesz többet, hiszen a helyzet amiben vannak, ugyan megenged apró pillanatokat, ahogy Andrew-ék is kihasználják ami adódik, de dilemmázni nem nagyon érnek rá. Különösen, hogy Gemma is Peter után veti magát, Monty nem hallja mi miatt. A kör megidézése legalább sikeresen lezajlik és el is süllyeszti a pálcáját, mielőtt Gina pedig mindent letépkedhetne, megálljt mutat neki. - Ne! Egy szirom egy levél, azt mondta Gemma! Ne szedj le semmi mást! Ha a vissza útra akarsz hozni, akkor sem többet, mint ahányan vagyunk! - mondja határozottan, szinte már rászólva, ha netán Ginanak más terve lett volna. Ezt követően, ha Gina leszedte az ő részüket is, akkor tőle veszi el, ha nem, akkor kerít magának, de végül, megfogja a lány kezét és vele együtt, ő is az izzó nyolcasba lép. Szembe fordul vele és... egy szirom egy levél! - Őrültek vagyunk... - Ezzel pedig le is nyeli a "kucsot". Ginaval jött, hogy vigyázzon a lányra, nem fog most meghátrálni!
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-20, 16:29
A feltett kérdéseimre nem érkezik válasz, csupán a gúnyos kacajt hallom magam körül, mintha ez a valami mindenhol ott lenne. Félelmetes ez a hely, az ember nem szívesen töltené itt az öröklétet. Ez lenne a Pokol? Soha életemben nem hittem az ilyesmiben, de most, hogy itt vagyok, van esélye ennek a meglátásnak is. Talán a saját poklomat járom meg azzal, hogy nem kapok választ a kérdéseimre, talán mindenkinek megvan a saját pokla, ahol a félelmeit élheti át. Örökké. A pálcám nálam van, habár még így sem lehetek biztos abban, hogy ebben a világban tudok mágiát használni. Mindenesetre, meg kell próbálnom, legfeljebb felsülök, senki se fogja látni. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor a pálcám végül fény gyúl, majd felemelem a tekintetem és önkéntelenül is felkiáltok, amikor egy sorvadt, női arcot pillantok meg magam előtt. Felsikítanék, ha lenne rá időm, de a lény rám veti magát, én pedig magatehetetlenül hánykódom a földön, magamon ezzel a valamivel, ami megpróbál végezni velem. Kinyitom a szemem, hogy lássam az ellenfelem, de az égre esik a tekintetem. Hogy kerültem ki onnan? Kihoztak volna? Felemelem a fejem, de a fájdalom, ami beleáll, nem hagyja, hogy felüljek, így visszahanyatlom a földre. Pihegek egy pár pillanatig, voltaképp az iménti élményt próbálom meg magamban feldolgozni, de a remegésem nem hagy alább. Amint jobban magamhoz térek, a fájdalom is nagyobb mértékben járja át a testem. - Gemma? - teszem fel a kérdést a lány szavai hallatán, hiszen a fájdalom miatt még oldalra se vagyok képes fordítani a fejem. Nyilván, ha pihenek egy kicsit, el fog múlni, hiszen már most gyengül, de egyelőre még nem szeretném magam túlterhelni. Pár perc szünetet ki fogok bírni. - Hol vannak a többiek? Nem hallok rajta kívül senki mást, de ha még mindig a völgyben vagyunk, akkor nem sikerült átjutnunk. - Én voltam... a Pokolban – nyelek egyet, amint úrrá lettem a remegésemen, majd végre felemelem a fejem. Lassan felülök hát a helyemen, hogy kissé jobban szemügyre vehessem a terepet. A völgyben vagyunk még mindig, de valahogy mégse. Félhomály uralkodik, számomra idegen pelyhek forognak a levegőben. Egyik kezemmel a tatyómba nyúlok, hogy előhalásszak onnan egy kis fiolát. Remegő kézzel nehezen fogok meg bármit is, de ha rálelek az üvegcsére, akkor lehajtom a tartalmát, ami fájdalomcsillapító hatással bír. Ha sikerül meginnom a löttyöt, akkor az szinte teljes mértékben csillapítja a fájdalmam. Legalább a testem ne kínozzon tovább, ha már az elmém játszik velem. - Ő meg kicsoda? - teszem fel a kérdést, amint megpillantom az alakot, majd – abban az esetben persze, ha a többiek még nem vettek észre – az általam megpillantott alak felé mutatok. Az idegen int a kezével, nyilván azért, hogy kövessük, de én habozok megtenni a dolgot. Mindenesetre, ha Gemma és Andrew úgy döntenek, hogy követik, velük tartok, de a kezem ügyében folyamatosan ott lesz a pálca is. Ha esetleg ő is valami sorvadt képű alak lenne...
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-04-19, 14:04
A lehetőség, hogy beszéljek a szüleimmel... örökbefogdóimmal valahogy most mindent visz, ezért is teszem meg a hirtelen lépést, bízva azokban a hangokban, amik azt súgták, hogy mit kell tenni pontosan és remélem, hogy nem lesz oltári nagy hiba és hogy nem rántom magammal Andrewt is. Persze azt nem tudhatom, hogy ő is szintén megteszi utánam ezt a lépést, pedig ha tehetném lebeszélném róla, mert én sem vagyok teljesen biztos abban, hogy a döntés jó egyáltalán. Viszont úgy tűnik az és Peter is velünk van, sőt Andrew is ott van velem, amikor kinyitom a szememet és magamhoz térve felmérem a terepet. - Ez már az lehet igaz? Odaát vagyunk. - akaratlanul is suttogok, mint amikor az ember egy temetésen van és nem mer hangosan megszólalni akkor sem, amikor igazából akár beszélni is lehetne, mert épp nem beszél sem egy pap, sem más nem történik, de ez most annyira idegen helyzet és hát lássuk be itt valószínűleg szintén jónéhány halott lehet körülöttünk. Körbepillantok látok-e, érzek-e holtakat, akikkel beszéltem, vagy ők vajon csak úgy szóltak hozzám, amikor még odaát voltunk? - Hahó! Ki van ott? - látom a vörös ürtököt és ismerős, hunyorgok is rendesen, mert ebben a ködös helyzetben azért nem látni úgy normálisan, ahogyan az ember azt szeretné. De valahogy még sem ugrik be az arc és egy név kapcsolata a fejemben, de talán, ha közelebbről nézem meg. Ösztönösen nyúlok Andrew kezéért, mert az biztos, hogy ezen a helyen tuti, hogy nem lenne okos ötlet elszakadni egymástól. Főleg, hogy egyelőre nem tudjuk hogyan jutunk vissza és azt sem, hogy a másik két társunk, akik ott maradtak utánunk jönnek-e.
Amikor Gemma beveszi a szirmot és a levelet egyszerre, ugyanúgy összecsuklik, ahogy Peter tette, de finoman földet érve, mintha egy párnázó bűbájjal érne földet. Átugorja azt a lépést, amikor a fiú vörösen izzott, majd rázkódott, egészen egyszerűen olyan, mintha elaludt volna és a portál izzásának aranya körülöleli és belőle is elkezd sugározni. Ramsey megosztja a gondolatait és megidézi a védőkört, ami megvédheti a testüket amíg nincsenek itt, így legalább egy ponton biztonságosabbá válik ez az amúgy elképesztően kockázatos kaland. Lesz hova visszatérniük. Gina le tud szedni néhány szirmot vagy levelet a növényekről, de ha egész virágfejeket tépkedne le, azzal a nyolcas és a portál alakját gyengítené meg, szóval be kell érnie néhány szirommal. Andrew követi Gemmát, és ugyanaz történik az esetében is.
Peter megpróbálja beszédre bírni a hangot, kérdez, vagdalkozik, de leginkább rosszmájú nevetést kap vissza, egészen addig, ameddig meg nem érzi a pálcáját a kezében, és fényt nem idéz a végére és egy elsorvadt nő vigyorgó arca nem jelenik meg a sötétség után elképesztő élesen és hirtelen lecsap rá, mintha csak pusztán a fogaival akarná feltépni a torkát és akkor...
Gemma, Andrew és Peter egyszerre ébrednek fel a völgyben, ami most egészen másnak tűnik. Ugyan az előtti kettőnek semmilyen problémája-fájdalma nincsen, Peter enyhén sokkos és minden tagja fáj, ami a mellékhatása lehet annak, hogy a gyilkos szirmot ette meg magában, és kínozza az előbbi kis közjáték is rendesen. Viszont mindenkinek meg van minden eszköze, amit a völgybe magával hozott. Ahogy körbetekintenek a napfény helyett valami szürke, tompa fény világít csak, a levegőben pelyhek forognak, mintha a természet törvényei itt nem élnének. A távolban egy vörös üstököt pillantanak meg, egy viszonylag magas srácot, mindannyiuk által ismert féloldalas mosollyal int feléjük, hogy magára vonja a figyelmüket, persze lehetséges, hogy elsőre nem értik, hogy ki lehet az... hiszen nem szabadna itt lennie...
// Gina és Ramsey még a valóságban, mert ők nem mondták, hogy beveszik a levelet és a szirmot, szóval még ott tudnak cselekedni tanakodni. : )))
Határidő: április 25, mesélő hozzászólás legkésőbb 26.-án //
~Megan Smith
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött
