2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort Expressz-nek vannak rendhagyó indulási időpontjai is, amióta bevezették az egyetemi szekciót. A felnőttektől már nem várható el, hogy csak szeptember elsején, vagy június harmincadikán közelkedjenek az iskola és az otthonuk vagy éppen London között ingázva. Egy fülledt nyári éjszakához érkezett történetünk, amikor is a 9 és ¾-ik vágányról 23 óra 59 perckor indul járat. Hogy maroknyi hőseink miért éppen ezt az időpontot választották? Mindenkinek meglehet rá az oka, így jött ki a lépés a programjukat illetően. Ráadásul az időpont extrém volta miatt nem is tömött a vonat, minden fülkében van legalább egy szabad hely, na és persze megvan az az egzotikus hangulata a dolognak, hogy éjszaka, sötétben vonatozik az ember. Még Nox is kiér a peronra, megtalálja a helyét. Ugyan ő nem roxfortos diák, ám már többször is járt az iskolában, s most is megvan rá az oka, hogy mit keressen a vonaton, amely időben el is indul. Kalauz ezúttal nincsen, sem pedig büfés boszorkány, ám egymással beszélgethetnek, amíg ki-ki megtalálja a helyét. A szünidő már régen tombol, nyár közepét írunk, Gina otthona a Roxfort maradt, hiszen az iskola az egyetemisták miatt nyárra sem zár be, maradhatott is a saját hálókörletében a Griffendél toronyban. A legtöbben már ismerik egymást minimum arcról, de aki még nem, hát itt az alkalom, hogy most ez változzon. A vonat halkan zakatolva süvít bele az éjszakába, egyenlőre minden üzemszerűen működik.
//Határidő: június 28 csütörtök, éjfél//
Szerző
Üzenet
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-07-04, 14:37
Egyszerűen nem menne, hogy egy kulcsot dugjak a kezébe, ha nem jelezne Jake, hogy nem fog fájni neki, még ha itt talán nem is lehet érezni tényleg semmiféle fájdalmat, de mégis csak az anyám, még ha nem is a vérszerinti. Mark ezért volt annyira fafejű, hiszen soha nem volt rossz gyerekkorunk, sose tettek ellenünk semmit, jó szülők voltak, ő pedig... Lebiggyed a szám egy pillanatra, főleg amikor anya tovább beszél. - Mark... ő nem érdemli meg! - emelem meg kissé az államat, hiszen talán tényleg igaz, hogy egy szülő feltétel nélkül szereti a gyerekét, de a bátyám igenis olyat tett, amit nem szabadott volna, ami élete legnagyobb hibája és nem elég, hogy mit művelt a szüleinkkel, utána még mondhatni nekem se kegyelmezett, még ha a maga módján meg is védett, és életben tartott, na de hogyan? Nem tudok úgy gondolni rá, ahgyan anya, dühös vagyok, hogy elvette őket tőlem és még csak nem is volt oka rá! - Ne! Ne menj még... kérlek! - utána kapok, megölelném még egyszer utoljára, de már csak a levegőt markolom és igen szerencse, hogy Peter és Gina már nincsenek ott, mert kitör belőlem a sírás újra, amit próbáltam valamelyest visszafogni, amígy beszéltünk és ha Andrew közelebb jön, akkor ő az, akit átölelek, hogy megtudjak nyugodni. A név ott visszhangzik még a fejemben és tudom, hogy kihez tartozik, de hát akkor vajon mi közöm hozzá? Dane a rokonom, de persze még egyáltalán nem biztos egy név alapján, hogy miféle rokon. Ezért találta meg a naplómat? - Jól van... keressük meg Codyt. - bököm ki végül nagyot nyelve, megtörölve a szememet és ezúttal már a kezembe kerül a pálcám is. Adok magamnak még néhány másodpercet, amíg anya hült helyét bámulom, aztán felpillantok arra, amerre Gináék mentek, hogy végül elinduljunk a bogárkák után. - Üzennünk kellene nekik. - motyogom és ha van rá mód, akkor a patrónusomat küldöm fel, hogy lehetőség szerint jelezze, hogy merre indultunk a fenti csapatnak. Azt meg ugye nem tudjuk, hogy bajban vanna. Ha pedig úgy érzékelem még magam mellett is tartom a patrónust, mert elég hátborzongató a hely. Egy futó pillantást még váltok Andrewval és persze Cody apjára is átsiklik a tekintetem, hiszen még mindig nem tudni mennyire bízhatunk meg benne, a pálca a kezemben marad mielőtt elindulnánk a barlangba.
//Szerencsepróba siker: [You must be registered and logged in to see this link.] //
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-07-03, 23:14
A függönyön túl
Gemma édesanyja még válaszol Ginának a kérdésére, bár talán idő közben ők is rájöhetnek. - Mert ti már jártatok itt. Ugye? - költői kérdés, mintsem valóban választ várna. Érezni rajtuk, hogy már időt töltöttek itt és ahogy mondta, minél többet vannak itt, annál jobban válnak inkább az itteni világ részévé és nehéz a visszatérés. Ez persze felveti a kérdést, hogy akkor Peter pontosan mennyit is volt itt és hogyan, mikor került ki…
A kilátóban -> A tükrök fogságában (Gina-Peter)
Gina vissza tudja küldeni a thestrált, nem probléma, követik a parancsát.
Peter a magas tükrök közé lép, amik közül kikandikál a mágikus látcső és mivel eléggé célirányos, így már rá is hajol a szerkezetre, mire Gina is követi őt és a lány magukat a tükröket kezdi el nézni. Peter belehajolva a ketyerébe belátja a völgyet, a fák között, tisztásokon megannyi ember van, jobban mondva lélek, szinte sugárzik a zsúfoltság és némely csomópontokban az elégedetlenség, hiszen a Jake-hez hasonló lelkek nem képesek a továbblépésre, csak itt vannak bezárva, várakoznak, egy olyan világban, ahol a keserű lelkek szörnyeteggé válhatnak és lényegében valós pokollá teszik ezt a völgyet. Mivel Peter szándékosan azt pörgeti a tekintetével, hogy valami magára, vagy Cody-ra utaló jelet találjon, ezért megakad a tekintete egy ismerős alakon, egy férfin, aki egy csapat sötét szellemmel hadakozik, láthatóan az életéért küzd - már ha a már alapból holt lelkek még itt is meghalhatnak vagy elpusztulhatnak. A férfi mindenféle vadász eszközöket vet be, mágiát, pálcát, vagdalkozik és pusztít, a stílusa elképesztően ismerős neki, ahogy az arca is...
Ám mire reagálhatna lényegében csapdába kerülnek. Gina először csak a saját tükörképüket látja ahogy nézelődik, de néhány pillanat múlva mindegyik tükörben megjelenik Peter. A tükrökben nem a látcső fölé hajol, hanem ördögi tekintettel elmosolyodva néz vissza rájuk, és hívogató kézmozdulatokat tesz, ami leginkább csak hecc, hiszen úgy sincs hová menekülniük. Ahogy végigszalad az ál-Peter képe körülöttük a tükrökön Ginát átjárja a borzongás, mintha ismerné ezt a valakit. A mágikus kör bezárul, az igazi Peter már csak akkor néz fel a látcsőből amikor a tükrök megállíthatatlanul pörögni kezdenek és meg sem állnak, míg egy tükörlabirintusban nem találják magukat...
A hegy lábánál -> A barlang szája (Gemma, Andrew, Gargoyle)
Az idősebb férfinak az elmélete tényleg helyes lehet, több ponton is - lélekdarabok száma és Gemma édesanyját tekintve -, persze hogy mennyire jár jó nyomon, azt majd az idő igazolja, illetve Jake is egészen megbízható forrásnak tűnik és ő is bólint. - Soha nem akartunk semmi rosszat. Mindkettőtöket nagyon szeretünk és örökké szeretni fogunk. - válaszolja, a hangjából érezni az őszinte anyai szeretetet, azt a fajtát, aki még a gyermekének azt is megbocsájtja, hogy... nos, hogy megölte. Jake azonnal bólint Gemmának, a
nőnek semmilyen fájdalma nem lesz, ha a kulccsot elfordítják benne. Mikor a lány megteszi, ezúttal egy lila köves kis bogár bújik ki, hasonlatos az előzőhöz stílusában, de inkább szentjánosbogárnak tűnik. - Tudnod kellett az igazságot, képtelen voltam továbblépni, de apád vár rám a túloldalon, ideje megpihennem. - köszön el a nő és ugyan fájdalom van a tekintetében, de az ajkán még is megnyugvó mosoly. - Mark eredeti neve Brooks te pedig... - és ekkor kezd el halványodni a körvonala, bicsaklik meg a hangja, elsőre nem is lehet leolvasni a szájáról, de egyetlen végtelenségnek tűnő pillanat múltán, ahogy egész egyszerűen eltávozik ebből a világből, suttogásként visszhangzik vissza a hangja... - Seoras...
...
A két bogár nem egyesül, bár érezhető a feszültség közöttük, egymás mellett röppennek és keringenek egymás körül, és Andrew-nak ezúttal igaza lesz a barlanggal kapcsolatban, ugyanis arra veszik az irányt, ami néhány perc sétára van innen. Ha felnéznek a hegy tetejére, akkor lentről csak azt látják, hogy a tükrök a szemükbe csillannak, túl távol vannak ahhoz, hogy kivegyék, hogy a fentiek pontosan mit csinálnak. Gemma édesanyja végleg eltávozott, újra csak Jake a kísérőjük, de még egy igazsággal és még egy lélekdarabbal lettek gazdagabbak. Minél közelebb kerülnek az infernusokkal telt barlang szájához, annál jobban feláll a tarkójukon a szőr, mintha mindenki a fák közül a kis csapatukat bámulná - hiszen nincsenek egyedül, a völgyben több, mint száz lélek bújik meg.
// Két külön helyszín van, így remélem nem probléma a hossz, nem feltétlenül kell átolvasni a másik szálra, hiszen a karakterek se látnak át. ^^
Mindenki dobjon egy szerencsepróbát, mivel nincsenek karilapok csak egyszerűen 10 oldalú kockára válasszatok 3 jó számot, és ha eltaláljátok akkor jelezzétek!
Határidő: július 10, mesélő hozzászólás legkésőbb július 11.-én. //
~Megan Smith
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-07-03, 19:01
Peter kérdésére kissé komoran, halkan válaszol, hiszen Gemma édesanyja már lényegében kimondta a választ korábban. Azt mindenesetre megállapítja, hogy Peter meglehetősen érdeklény. Valahol csodálattal adózik az önzése előtt, de lehet nem most kellene felesleges kérdéseket feltennie, amiket az élőkön keresztül is ki tudna deríteni, hiszen arról volt szó, hogy haladjanak. - Az egyetlen módszer valószínűleg, hogy minél hamarabb vissza térünk a saját síkunkra.. -közben ő is megkapja a válaszait Ginatól. A gyermekotthon említése furcsa hatással van rá, de nem lehetne megállapítani, hogy voltaképp mi zajlik le benne. Lehunyja a szemeit pillanatra. Talán nem ezek a megfelelő pillanatok arra, hogy bárminemű gyász az elméjébe szivárogjon, hiszen ha ennek az egésznek a végére érnek, akkor felesleges lesz minden önhibáztatás és gyász. Lysander élni fog. Andrew akciózása kellően kizökkenti és reflexből pálcát ránt, de nem tesz semmit egyenlőre és hamar felismeri a helyzetet, hogy semmi olyasmi nem történt, ami miatt pattognia kellene. Gina és Peter tovább állnak, néz utánuk, de nem mozdul. Számára az elsődleges a fia jelenleg, oda megy, amerre az első lélekdarab vezeti. A szemeiben látszik a sürgetés Gemmát és az anyját elnézve ahogy a kulcsluk felett agonizálnak, némiképp meg is feszül, de nem tesz elhamarkodott lépést. Muszáj kivárnia. Andrew kérdésére a fiúra néz és gondolkodóba esik. - A Nagyúr esetéből kiindulva, hétnél több biztosan nem lehet.. Máskülönben biztosan helyrehozhatatlan lenne az ügy. - ekkor ismét Jakehez fordul, Gemmát és az anyját békén hagyja, Jake olyasfajta léleknek tűnik, aki... nos... aki nem most fog innen elillanni. Gemma anyjának ellenben ki tudja mennyi ideje van, őt nem a fegyver okozta átok közi ide, hanem a lánya iránti bűntudat és szeretet... vagy ki tudja.. Valahogy így képzeli. - Befolyással lehet a darabokra az ahányan vagyunk? Mert ha igen, akkor az, hogy ennyien jöttünk érte.. nagyobb kárt okozott.. - de nem fejezi be, igazából csak röpke gondolatok merültek fel benne - Ha van bármi összefüggés, akkor öt darabnak kell lennie. Vagyis már csak háromnak. - feszült figyelemmel kíséri a kulcslyukkal a műveletet és hogy ezúttal miféle alakot fog ölteni az újabb darab, vagy egyesül egyszerűen az előzővel? - Várjuk ki ő merre akar menni. - de azért rábiccent Andrew javaslatára, a barlang ügyében.
Még a távolból hallgatom a zavaros jóslatot, s azt, hogy Gemma nem is az igazi szüleinek a gyermeke. Érintőlegesen beszéltünk eddig a családjáról, igyekszünk a munkára koncentrálni. Azt természetesen tudom, hogy mit tett vele a bátyja, és azt még nem sikerült teljes egészében feldolgozni, de ha itt egy leányról és egy fiúról van szó, az is lehet, hogy Mark nem a vértestvére. Ezt majd még át kell rágni alaposabban. Belendülök ugyan az anyjához, és már nyomnám is a leleplező varázslatot, de Gemma kiáll az alak érdekében, így leeresztem a kezemet, s hátrébb lépek. Lehet, hogy később magyarázkodom kell a döntésemért, amiért még a szellemre is gyanakodtam, de Gemma ismerhet már, én ilyen vagyok, a múltam a felelős azért, hogy mindenben a sötétséget látom. Ám a szívünk közös, így elfogadom, hogy ha ő felvállalja a felelősséget. Peter ugyan kérdezgeti a nőt, de végül elindulnak Ginával a kilátó irányába, én a végsőkig maradok Gemmával, és kiváncsi vagyok, hogy Cody apja vajon mit fog lépni. – Vajon hány lélekdarab lehet még? – Kérdezem halkan odasuttogva a lánynak, miközben ő az anyja életre kelt tenyerét használja kulcslyuknak. Mielőbb le kéne innen lépni, mert a nyughatatlan, holt lelkek előbb utóbb ráébrednek, hogy van valaki a területükön. Az apám okozta csapdát el tudtam kerülni, és bár nem vagyok gyilkos, közvetve azért voltak, akik miattam haltak meg, itt bűnözőkre gondolok természetesen. – Én maradok vele. – Szólok Peter után, hátha Gemma még ki akarja élvezni az együtt töltött perceket, még ha nem is az igazi anyja az, akit elveszített egykor. Mi van, ha az igazival is összefutunk itt? Vagy lehet, hogy még él? Sok kérdés merült fel most, de kétlem, ez az a perc, amikor közbe lehetne vetni bármit, ami előrébb visz, most Cody miatt vagyunk itt. – Talán most kéne megpróblni azt a barlangot, amiről Gina mesélt. – Szólok oda, de türelmesen kivárom, hogy Gemma el tudjon búcsúzni. Vagy akár az anyja is jön velünk afféle kalaúzként? Végülis úgy látom, hogy Jake sem foszlott semmivé. Ha nincs ellenvetés, akkor az infernusokkal teli barlangot próbálom betájolni, ha kell, akkor tájoló varázslattal, mert a végcél úgyis az lesz, bármennyire is el akarjuk kerülni. Aztán indulás ha nem tart fel senki.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Egy kis sóhajjal nézek az öregre majd egy keserű mosollyal vonok vállat. - A gyermekotthon megnyitója alatt, vagyis inkább a saját beszéde végén egyszerűen köddé vált, mintha ott sem lett volna pár perce. Bár megakadályozhattam volna, de nem tehettem semmit. - ezért pedig kísért a bűntudat, ami egészen idáig hozott. Sem a nimfát nem akadályozta meg, sem a gyermekotthonnál történteket. Nem tudta, de most helyre akarja hozni. - Mindenki más, én kényes vagyok a cuccaimra. - vonok vállat az öreg azon fejtegetésére, hogy ma már senki sem tiszteli a varázsló, és a pálca közti kapcsolatot. De aztán inkább az eseményekre és elhangzó szavakra kell figyelnem. - Miért pont mi ketten? - teszem hozzá Peter kérdéséhez. Persze közben játékosan már bökdös az orrával az egyik thesztrál. Ugyanakkor ha Peter rá néz, akkor ugyanazt a tanácstalanságot láthatja rajtam, mint ahogy ő is érez. Engem a családi dráma nem igazán indít meg, inkább arra lennék kíváncsi, hogy hogyan is értette azt a nő, amit rólam és Peterről mondott. Ezért nézek némiképp várakozólag Gemma anyjára. Talán lehet valami köze, ahhoz amiért a thesztrálokkal első pillanattól fogva, hogy betettem a lábam a Roxfortba különleges kapcsolatom van? Hiszen sokan a halállal azonosítják őket. Mi pedig függöny rossz oldalán vagyunk. Vagy ahhoz, hogy korábban is jártunk itt, bár akkor sem, és most sem kellene itt lennünk, vagy egyszerűen csak túl sok halált láttunk már. Persze ez találgatás, és tán lényegtelen is. Mondanám, hogy maradok a újabb darabka miatt, de Jake esetéből kiindulva már tudom, mi fog történni. Legalábbis nagy valószínűséggel mi. Ezért inkább felülök az egyik kedves barátomra, aki már percek óta bököd az orrával, és Peterhez csatlakozom. Felérve visszaküldöm a saját thesztrálom (feltéve ha az állat hajlandó rá és nem engem akar követni), hátha a többiek is fel akarnak majd jönni. Ezt követően, amíg Peter a távcsővel van elfoglalva, addig én a tükörrendszert veszem szemügyre, hátha rájövök valamire, amit eddig még nem tudtam. Vagy csak a működésük logikájára. Egészen olyan ez, mint amikor gyerek koromban apám logikai játékokkal vezetett rá a fizika törvényszerűségeire. Pl. a fénytörésre. Elvégre most már a harmadik darabot keressük, vagy ha azt nem találjuk idefenn, akkor talán innen fedezhetjük a többiek mozgását odalenn...
//Druida: Kisebb testű állatok (béka, mókus) hívása, és egyszerűbb parancsok kiadása, de egyszerre csak egy állatnak.//
- Mi ketten? - döbbenek meg egy pillanatra, majd Ginára nézek. Miért pont mi ketten? Az addig rendben, hogy én élet-halál között lebegtem egy ideig, de arról fogalmam sincs, hogy voltam-e ezen a helyen bármennyit is. A vöröske is kötődik valamilyen szinten ehhez a világhoz, noha a háttérről nem sok információm van. - Nincs valamilyen módszer arra, hogy ezt megakadályozzuk? Talán valamiféle bogyó vagy hasonló... Bár – tanulva a hibáimból – nem lenne valami pazar ötlet megennem még egyet, szóval titkon reménykedem abban, hogy nem egy ehhez hasonló cselekedet lenne a megoldás. Időt kell azonban nyernünk, hiszen ki tudja, meddig leszünk még itt és jó lenne minél hamarabb visszatérnünk a saját világunkba. Na, nem mintha tudnánk, hogy miként is tehetnénk meg ezt. - Jóslat? - pillantok Gemma anyjára. Nem ismeretlen előttem, hogy van egy terem, ahol a Mágiaügyi Minisztérium a valós próféciákat őrzi, de még soha életemben nem sikerült olyasvalakivel beszélnem, aki ott dolgozott volna. Ebből a szempontból a lány anyja számomra egy igazi kincsesbánya. - Mely családok voltak azok? Soha életemben nem hallottam még hasonló jövendölésről, de milyen család juthatna el két gyermek élete árán a hatalma megszilárdításához? Csakis fekete mágia állhat a háttérben, azok a bolondok szoktak mindent vérmágiával megoldani. Mondjuk, a gyerekrablással nem igazán értek egyet, de ez aligha változtat már a történteken. Sajnálom ezt a családi drámát, ami pont a szemem előtt bontakozik ki, de haladnunk kell. Mint a nő is említette, nem sok időt tölthetünk itt. - Hé! - kiáltok fel némileg meglepetten és kissé talán felháborodva is, amikor Andrew varázslata célba talál. A nő azonban nem foszlik semmivé, helyette a tenyerén derengő fény jelenik meg, mely szerint ő a következő nyom. Én azonban nem várom meg, amíg rájönnek, mit is hordoz magában, hiszen ezúttal más dolgom akad. A sziklaszirt, ahonnan elvileg jól körül lehet nézni, szinte vonzza a tekintetem magára. - Csak óvatosan! - adom még az ukázt a többiek számára, majd Ginára pillantok. Ha csatlakozik hozzám, akkor bevárom, ha azonban úgy döntene, hogy marad, egyedül indulok el a szirt irányába. A magaslatra felérve elsőként a mágikus távcsőhöz lépek, hogy lehetőleg még jobban felmérjem a terepet. Ezúttal nem gonosz lelkek után kutatok, hiszen hallottunk már róluk eleget. Nem, most nyomokat keresek, lehetőleg olyasvalamit, ami csatlakozik Codyhoz vagy pont a múltamhoz. Mindkettőnek örülnék, hiszen szeretném mihamarabb lezárni ezt az őrült kirándulást.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-06-19, 13:51
Azért eléggé szúrós pillantást vetek Peterre. Anyára fókuszálok, ő pedig teljesen nem ideillő kérdésekkel kezdi el bombázni, miközben... Jó tudom végtére is fontos az is, amiért itt vagyunk, de ki tudja, hogy mennyi időnk van, vagy hogy meddig beszélhetek anyával. Muszáj tudnom, hogy mi történt, hogy miért hoztak el az eredeti családomtól, Peter pedig úgy látom, hogy cseppnyi együttérzést sem mutat. - Akkor... nem akartatok rosszat. - hatalmas sóhaj, de hát magam sem tudom ez most mennyire jó vagy rossz. Tényleg tévedhettek is, talán rossz gyerekeket hoztak el, vagy nem történt volna meg a jóslat, hiszen a látnokság annyira ködös még a mai napig is, de mégis csak jót akartak. Aggódtak és ha megtörtént volna, akkor megmentettek. Mark pedig... egy pillanatra ökölbe szorul a kezem, hiszen ő esélyt sem adott, hogy megmagyarázzák, csak végzett velük tehetetlenül dühében és végül nekem lett igazam! - Úgy sajnálom, amit veletek tett... nem volt joga hozzá... nem... - és nagyjából itt csattanhat el Andrew varázslata. Tudom, hogy anya már meghalt, de nem tudom, hogy milyen hatással van rá a varázslat, így talán nem csoda, ha ijedtemben felsikítok. - Ne! - kész csoda, hogy nincs elég reakcióidőm, hogy akár még elé is ugorjak, pedig ő úgyis itt marad, sőt talán tovább tud lépni, ha beszélt velem... nem lenne okos ötlet bekapnom helyette egy varázslatot. Végül mégis csak elkerekedik a szemem és úgy fest ráérek még Andrewnak megmondani a magamét, hogy ez igazán nagy sületlenség volt a részéről, hiszen semmi sem mutatott arra, hogy az anyám veszélyes lenne, vagyis hát a lelke. Előveszem a papírt az első megdöbbenés után, aztán Jakere pillantok futólag. - Ugye nem fáj? - közben persze megfogom anya kezét, de mégis nehezemre esik ténylegesen belemélyeszteni a tenyerébe a kulcsot, csak akkor teszem meg, ha Jake megerősít legalább, hogy nem vészes, vagy anya szól, hogy nem lesz baj.
Látszik Gemma anyján a megkönnyebbülés, amikor biztosítja a lánya, hogy még él és nem azért találkoztak itt, mert ő is hallott. Viszont érezhető, hog nem sok idejük lehet beszélgetni, mert azonnal válaszol a kérdésekre, habozás nélkül. Először ugyan Peternek, mintha túl akarna lenni rajta. - Nem szabadna itt lennetek, minél többet maradtok annál jobban fog ragaszkodni a lelketek ehhez a világhoz. Főleg ti ketten. - pillant Peterre és Ginára. - Minden perccel kockáztatjátok az itt ragadást. A sötét lelkek megkeseredettek, akiknek hosszú, végeláthatatlan idő óta nem sikerült átlépniük az igaz túlvilágra, nagyon veszélyesek. - inti őket, aztán jönnek is a válaszok. - Még sok-sok évvel ezelőtt mindketten apátokkal a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályon dolgoztunk, egész pontosan a Próféciák termében. Óvnunk kellett minden leírt tekercset, és persze titokban tartani a tartalmát, hogy ne kerüljenek rossz kezekbe és a Minisztériumon kívül senki se avatkozhasson közbe, próbálva megakadályozni az elkerülhetetlent, de... - csak egy pillanatra torpan meg, aztán erőt vesz magán, hogy megossza a lányával, amit húsz évig tartott magában. - Egyik nap érkezett egy olyan jóslat, ami arról szólt, hogy egy fiú és egy leány gyermek élete árán fogják családjaik a hatalmukat megerősíteni. Persze az egész rébuszokban volt, hónapokig tartott, míg rájöttünk milyen családokról és gyermekekről szólhatott. Nem tudtunk szemethúnyni felette, hogy két ártatlan életnek így meg legyen pecsételve a sorsa... Elragadtunk titeket, és sajátunkként neveltünk, minden szeretet megadva, ami csak tőlünk telhetett... Úgy sajnálom, kicsim. - remeg meg végül a hangja, hiszen ki tudja, hogy a jóslat egyáltalán megtörtént volna, vagy nem értették félre és ok nélkül vették el őket a családjaiktól. Mikor Andrew az apjának feltűnésétől és eltűnésétől fűtötten megjenelik a nő felkapja a karjait, egészen emberi, élő reflexként, de a varázslat egyértelműen célbatalál és...
A thestrálokat mindenki látja, lényegében mindannyian halottak jelenleg. Gina és Peter is felmehetnek felfedezni a sziklaszirtet, ahol a mágikus távcső van, és egy tükrökből álló konstelláció, ám a kis bogár egyértelműen nem halad tovább Gemma anyjától, mintha egyelőre megtalálta volna, amit keresett. Viszont amikor Andrew beszambázik a felfedő varázslatnak a hatására Gemma anyjának a tenyerén derengő fénnyel jelenik meg egy kulcslyuk, éppen olyan, mint Jake-é, ezzel jelezve, hogy a nő titkai mellett ő a következő lélekdarab hordozója. Nem változik szörnnyé és nem támad, de meglepetten néz ő maga is a tenyerébe, mikor leengedi a kezét. Mivel korábban Gina odaadta Gemmának a rajzot - ami Cody animágus alakját ábrázolja: egy border collie-t - elkezd zizegni. Ahogy előveszi a papír elkezdi hajtogatni önmagát míg mágikus módon kulccsá nem változik és a suttogás visszatér Gemma fülébe, de ezúttal nem a holt lelkek azok, hanem a hívás, amit korábban Andrew Jake-nél hallott.
// Ahogy ígértem itt is hosszú lesz a határidő, aztán remélhetőleg sikerül majd visszaállnunk az egy hetes körökre. ^^
Határidő: július 3, mesélő hozzászólás legkésőbb július 4.-én. //
~Megan Smith
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-06-18, 14:04
Követve a lélekdarabot Jake szavai nyomán a férfi gondolkozóba esik. Esze ágában sincs vissza fordulni. Cserébe annál inkább beérik benne, hogy ha törik, ha szakad minden darabját össze kell szedni! Nem végezheti úgy mint a Nagyúr.. Gina szavaira azért egy kissé elkerekedett szemekkel néz a lányra. És ahogy a fiáról beszél, lopva végigméri a vöröskét elég szigorú tekintettel, de nincs benne különösebben rossz szándék, csak nem tudja hova tenni a hirtelen vallomást. De inkább igyekszik kizárni ezt az igencsak félre érthető mondatot és nem kezdi a lányt jobban méregetni, vajon méltó-e a fiához?! A koncepció megvilágításán az sem segít, hogy Gina idáig eljött a fiúért. Goyle szemében Gina egy senki. De ezt nem fogja a szemébe mondani, sem feszegetni a témát. Vannak ennél fontosabb momentumok is és épp a legminimálisabb szimpátiát igyekszik fenntartani a társasággal, ami arra elég kell legyen; végig csinálják amiért ide jöttek! Még ha kitérőkkel is, akkor azokkal. Goyle amúgy is csak merítkezhet minden apró információból. - Hogy történt? - teszi fel végül egyszerűen elgondolkodottan a kérdést immár Ginanak célozva. Közben Peter akciózását is kicsit korrigálja és úgy néz a srácra, mint aki zavarba esett a másik ostobaságán. A csuklóját persze hamar elereszti. - Ez nem igazán választás kérdése fiatal úr! - kissé dorgáló a hangneme de nem tartja fel. Aztán Ginahoz fordul vissza méltatlankodva, közben haladnak ők is a bogárka nyomában. - A ti időtökben már nem fontos senki számára a pálca és a varázsló közötti kapcsolat? Mintha ez felrúgható lenne.. Még ha valami rúnázott tárgyról lenne szó ami valóban átadható.. - aztán befogja és inkább megpróbálja megidézni a védelmüket. Hogy hiteles maradjon, hogy azért annyira még nem tiszta, harmadszorra sikerül csak megidéznie a védelmüket. - Mily megalázó.. - de ezen már egy szusszantással túlteszi magát. Oda érve a körülötte történő eseményekre és párbeszédekre figyel csak és nem szól nagyon bele egyikbe sem.
Csak sóhajtok egyet, de nem szólalok meg, nem tartom vissza a srácot. Nem tetszik számomra a döntése, az pedig főleg nem, hogy egyedül megy, de ha azt vesszük, még mindig ő a legjobb erre a szerepre. Nem tartom magam feministának, de nem szívesen engedném el Gemmát, vagy példának okáért Ginát. Mindketten védtelenebbek, Gina ráadásul még túl fiatal is ehhez. Jake egy kóbor lélek, a másik alak pedig... Nos, részemről ő szóba se jöhetne. Olyasvalakire bízni a biztonságunkat, akit nem is ismerünk? Ostoba dolog lenne, annyi szent. - Hé! - szólalok meg kissé meglepetten, amikor a férfi ujjai a csuklómra fonódnak. A szavai hallatán pillantásom előbb a burokra, majd a pálcára esik és gondolkodóba esem egy pillanatra. Való igaz, ebben van némi igazság. Egy egyszerű lumost rábízhatnék a lányra, de ez a varázslat igényli a megalkotóját. Ráadásul, ez a vöröske figyelmét sem kerüli el. Túl egyszerű lenne minden, ha pont úgy alakulna, ahogy szeretnénk, nem igaz? - Rendben, legyen – biccentek egyet, miközben a burát felfüggesztve indulok el az anya-lánya páros felé. Felesleges fenn tartanom, elvégre jobban meg tudom magam védeni, ha közben nem kell a pajzsra is figyelnem. Ráadásul, sok szerepe nem akad, ha a lélek ránk támadna, nekünk kellene védekeznünk. Leginkább csak riasztóként funkcionál és valamiféle hálóként, melynek révén nyerhetünk egy kis előnyt. Menet közben az ujjaim ráakadnak egy átokzsákra, amely igen erős rúnákkal van telefirkálva. Ez képes csapdába ejteni olyan lényeket is, amelyek nem evilágiak és ott is tartani viszonylag hosszabb ideig. Kárt nem okoz bennük, de helyhez köti őket. Ha baj lenne, ezt a megoldást talán Gemma is hamarabb elfogadná, hiszen mégis csak az anyja kinézetét magáról öltő lényről vagy pont az anyjáról van szó. Minden bizonnyal nem hagyná szó nélkül, ha ártani szeretnék neki. A csapdát azonban nem vetem be, hiszen egyelőre semmi gond. A szellem nem támadt a lányra. - Minden rendben? - lépek a páros mellé, miközben azért némileg gyanakvó tekintettel mérem végig Gemma anyját. Külsérelmi nyom nincs rajta, szóval leginkább egy normális asszony látszatát kelti, de mégis... Jobb félni, mint megijedni. - Peter Greenwood – mutatkozom be azért, hiába annyira abszurd ez az egész helyzet számomra. Kezet nem nyújtok, hiszen fogalmam sincs azt illetően, hogy tudunk-e fizikai kontaktust teremteni egymás között. - Elnézést a kérdésért, de esetleg tud valamit erről a világról? Jake-el nem sokra mentünk ebben a tekintetben, de Gemma anyja tudtommal már régebben meghalt, talán volt ideje némileg jobban feltérképezni ezt a helyet. - Esetleg az itt kóborló lelkekről – teszem azért még hozzá, hiszen már ez is jó információ lenne számomra. - Mennyire kell tartanunk tőlük? Tudom, hogy a legtöbb ártalmatlan, de érzékeltünk itt néhány gonoszabb entitást is. Esélyes, hogy az ő szemében én nem vagyok különösen fontosabb személy, de Gemma érdekében talán hajlandó kissé körülírni a helyzetünket. Ha úgy gondolja, jobb ha felkészülünk egy esetleges támadásra, akkor talán nem ártana nekilendülnöm a rúnás átokzsákoknak. Egynek az elkészítése legalább fél-egy órát igénybe vesz, de jobb, ha időben nekiesek. - Mágikus kilátó? - ismétlem meg az időközben mellénk ért Gina szavait, majd felpillantok. - Mondjuk, odafenn tényleg biztonságosabb lenne, mint idelenn – értek egyet a lánnyal. - Ott talán többet megtudunk erről a világról. Thesztrálon ugyan még nem utaztam, de minden bizonnyal látom őket, hiszen már számtalan alkalommal haltak meg a szemem előtt emberek. Nem eggyel én végeztem és noha nem néztem végig közvetlen közelről a halálát, azért láttam őket elpusztulni. Egytől-egyig mágikus teremtmények voltak, amelyek emberekre vadásztak.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-06-15, 14:59
Lélegzetvisszafojtva bámulom az ölelkezős jelenetet, tudomást sem véve az árnyról, amely az apámnak adja ki magát, de tekintve, hogy be is vibrál, jól sejtettem, ez nem az, aminek mutatja magát, csak láttatja magát valaminek. A hely gonosz, halott, és minket is magával akar rántani. Ám ki vagyok én, hogy elrángassam Gemmát egy emlékkép közeléből, amivel végképp nyugalomra lelhet? Na várjunk csak! Végképp?! Ha átadja magát a lelki rabságának, már halott is. Ahogy én vele! Na nem, ahhoz túlságosan fontos nekem, bár a saját halálom nem érdekelne, de ő nem ezt érdemli. Felpillantok ugyan arra, amit Gina mutat, de Gemmára fókuszálok, és a karjaiban éledő lidércre. – Ez csapda. – Próbálom elküldeni a gondolatai üzenetetet remélhetőleg nem úgy, ahogyan Achbar admirális mondaná. A pálcám villan, és Gemma anyjára fogom innen jó mesziről, s ugyan sosem voltam az osztály legjobbra, de bűbájokból és átkokból is jó vagyok, a létező legerősebb igét próbálom megidézni, belesűrítve a korábbi éveim tapasztalatát, fedje fel a sötét lényt, mutassa meg az igazi alakját, és akár űzze is el. Bár ha Gemma meglátja, hogy kivel is áll szemben, talán elegendő lehet, hiszen ő már képzett boszorkány, csak észbe kell kapnia. - Aparecium! – Harsogom, remélve, hogy a nagyerejű varázs a holtak birodalmában is ugyanúgy kifejti az erejét, ráadásul Gemma kivül áll most a burkon, így még csak az sem védheti le. Régóta küzdök már a sötét ellen, erőm nem csupán egy átlagos diáké, és most úgy érzem, hogy minden gyakorlás, erőmnléti edzés ehhez a pillanathoz vezetett. Hogy megmentsem Gemmát. Újra. Ahogyan ő tette velem már megannyiszor.
//Tárd fel titkodat bűbáj, Piton is ezt használta a tekergők térképére. Kiemelkedő bűbájtan és SVK//
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Úgy fest nem kell nagyon eltávolodnunk Gemmáéktól, hisz a bogár is arra tart, amerre a lány. Ez kifejezetten szerencsés véletlennek mondható. Azért Peter kap egy döbbent pillantást, amikor át akarja adni a pálcáját. Én soha nem adnám ki egy idegen csitrinek az enyémet. Na jó. Ez alól volt egyetlen kivétel. De az más szituáció volt. - Ez nem hiszem, hogy jó ötlet volna. - rázom meg Peter felé a fejem, de az öreg addigra ki is fejti, hogy mért nem. Goyle felvetésére, hogy a lélekdarabot kövessük csak bólintok egyet. Talán egy röpke pillanatra el is tűnődök azon, hogy mindenkinek van itt valakije, és mindenki más miatt jöhetett. Úgy fest csak nekem nincs. Vagyis inkább a logikusan gondolkodó énem tudja, hogy apám nincs itt, hisz tovább lépett a többi lélekkel legutóbb, akármit is jelentsen ez. Az olasz érzelmekkel túlfűtött énem, pedig mégis reméli, hogy láthatja. Vagy az anyám? Hisz őt fel sem ismerném. Ugyanazon napon halt meg, mikor én születtem. Mégis vajon itt lehet? Ki volt ő valójában? Boszorkány, ahogy Lizzy gondolja? Talán sosem tudom meg. - Vagy talán magának az átoknak a következménye volt. De ha nem is tudjuk mi lesz, akkor is meg kell próbálnunk. Minden esetre látni őt eltűnni olyan volt... mintha belőlem is eltűnt volna egy darab. Cody valahogy megmagyarázhatatlan módon állt közel hozzám, az első találkozásunk óta. - fűzöm hozzá Jacob magyarázatához. Az pedig, hogy mi volt köztem és Cody közt, nos nem tudnám leírni, vagy megfogalmazni. A racionális lényem nem képes rá. Ez inkább csak valami különös ösztön volt. Amikor végre megérzem a thesztrálok jelenlétét, szám szerint hármat, akkor az jóleső megnyugvással tölt el. Ennek örömére felemelem a fejem, hogy körülnézzek ott, ahol megtorpant a kis csapatunk. Néhány pillanat múlva pedig fel is ismerem a helyet. - Srácok. Tudom hol vagyunk. Odafent van egy mágikus kilátó, tükrökkel. - mutatok felfelé az említett objektum irányába. - Talán megnézhetnénk. Éreztem a közelben thesztrálokat, ha gondoljátok ide hívhatom őket. Mit gondoltok? - nézek körbe a többieken. A három thesztrál azt jelenti, hogy jut egy az öregnek, egy Peternek, és egy a Gemma-Andrew duónak. Jake és Gemma anyja (Carnivora szerint is ő az, és nem valami kósza gonosz lélek) vélhetően szellem létükre nincs szükségük ilyesmire. Én pedig használhatom a saját szárnyaim is. Figyelem, hogy a többiek mit mondanak, illetve a kis bogár hogyan reagál a felvetésre. Bár ez egy lélekdarab, úgy érzem többre képes mint gondolnánk. Végül a többiek reakciójától függően hívom az állatokat szépen egymás után, vagy napolom el az ötletet.
//Druida: Kisebb testű állatok (béka, mókus) hívása, és egyszerűbb parancsok kiadása, de egyszerre csak egy állatnak.//
Nem hallom meg Peter kiáltását sem már, csak anya lebeg a szemeim előtt és igen Andrew jól érezheti, hogy a szívem, ami részben az övé majd kiugrik a helyéről. Bármennyire is igyekszik nem valószínű, hogy most egy könnyen képes lennék lehiggadni. Válaszokra van szükségem, addig azt hiszem képtelen leszek valaha is továbblépni és magamra találni újra, amíg nem derül ki, hogy mi miért történt és hogy kik az igazi családom, és miért hoztak el tőlük. Mindig is abban próbáltam reménykedni, hogy az egész jó okkal történt, hogy jót tettek ezzel, bár persze ez azt jelentett, hogy a bátyám tévedett és akkor rá kell dühösnek lennem még inkább. Nehéz, sehogy se jöhetek ki teljesen jól az egészből, de legalább ne lenne az egész életem hazugsát. Anyu mégis úgy ölel át, hogy abból nem azt érzem az életem színjáték volt. Nem, akkor nem így ölelne meg igaz? Vagy ezt is csak remélem? - Nem... én jól vagyok. - az más kérdés, hogy volt olyan pillanat, amikor nem sokon múlt, hogy életben maradjak, de akkor Andrew kihúzott a pácból és ennek köszönhető most az is, hogy itt vagyok. Ő a vállamat fogja, én viszont a kezéért nyúlok, hogy megfogjam. Valahol félszemmel érzékelem, hogy a többiek közelednek, de most képtelen vagyok velük foglalkozni, vagy azzal, amiért jöttünk. Csak tétován pillantok hátra, de aztán a szavaira megrázom a fejemet. - Mark... ő... elborult az agya, és amit tett megbocsáhatatlan. Én nem gyűlöllek, vagyis nem tudom, hogy mit kellene gondolnom. Miért csináltátok? Kik a családom? Olyan sok kérdésem van anyu, olyan sok! De nincs sok időm. - hatalmasat sóhajtok, még az arcomat sem törlöm meg, pedig sikerült jópár könnycseppet elejtenem azóta, hogy megláttam. Eszembe jut az a rettenetes este, amikor Mark a szemem előtt tépte szét őket. Szörnyű halált haltak és nem tudom mi van az egész hátterében, de biztos, hogy nem érdemelték meg. - Apa is itt van? - vajon mindketten ugyannyit tudtak? Esetleg apa keze volt az egészben, anyu viszont nem tudott mindent? Olyan rémes ez, hiszen nem ülhetünk le órákat átbeszélni, nem ezért jöttem, hanem Cody miatt, hogy segítsünk visszahozni az életbe, de közben talán az én életem egy részét is rendbe tehetem. Ha legalább tudnám mi miért történt és hogy kik az igazi szüleim... azt hiszem már ennyivel is beérném.
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-06-12, 13:40
A függönyön túl
Gemma megindul olyan hirtelen, hogy valóban elővigyázatosság nélkül kilép Peter búrája alól és kitárt karokkal ugrik a nő karjaiba, akit egész gyerekkorában az anyjának vélt. A nő elkapja, szorosan a karjaiba zárva, és ugyan nem volt jellemző rá az elgyengülés, az arcán lepereg néhán könnycsepp.
- Annyira sajnálom kicsim... Ugye nem...? - bukik ki belőle a kérdés és elengedi az ölelésből, két vállát megfogva és olyan távolságvan tartva, hogy jól meg tudja nézni, hogy van-e rajta külsérelmi nyom. Ő magán akad nem kevés, de nem fizikailag véres itt-ott, csak átsejlenek a gyilkos sebek, mintha illuzióként lebegnének a lelkén, ahogy Jacob lövése se volt részletes és véres-cafatos. - Soha nem voltam képes továbblépni azok után, hogy Mark és te sosem ismerhettétek meg az igazságot rólunk, biztosan te is gyűlölsz, mint ő... - szólal meg újra, hiszen az ölelésből kibontakozva szembe kell nézniük a tényekkel: Gemmát és Markot kisbabaként ragadták el a valódi családjaiktól és nevelték a sajátjaikként. Goyle jól gondolja, a pálca nem valami esernyő, amit csak úgy át tudna adni egy nem éppen alsós varázslattal, így Peter magánál tarthatja, miközben a vadász eszközeit leltározta és az idősebb férfi létre tudja hozni a varázslatot, ugyan csak harmadik nekifutásra lesz tényleg életképes. Peter talál olyan átokzsákot, ami vélhetően hasznos lesz a kellő pillanatban, de egyelőre senki se támad rájuk, Gemma anyja nem változik hirtelen szörnyeteggé. Gina a bogarat figyeli, ami egyenesen az anya-lánya páros felé repül, így hát nem szükséges szétválniuk, sőt, a mágikus kupolával odaérve Goyle biztosra tud menni, ahogy a kis Kneazle is, hogy ez valóban Gemma anyja, nem egy gonosz lélek, amiket a környezetükben Peter érzékelt korábban. Gina ezúttal érzékeli a thestrálok jelenlétét, akik legutóbb is itt voltak, szám szerint hármat, tehát a kellő pillanatban hívhatja őket.
Andrew a fák között lendülve tehát megpillantja a férfit, de még bűbájjal is megedzi az akaratát, hogy ne akarjon a saját múltjával törődni és túlságosan eltávolodni a többiektől. Gemmanak nagy pillanata van, amit így hát a fák közül végignézhet, míg a szeme sarkában észreveszi, hogy mintha valami villanna az apja felől és el is tűnik. Talán tényleg csapda volt, amit nagyon ügyesen elkerült? Egyébként amikor megtorpannak éppen annak a hegynek a lábánál vannak, ahol a tetején a mágikus kilátó és a tükrök voltak, persze erre már csak Gina emlékszik, de elég feltűnően csillognak a magasban. - Biztos nem lehetek benne, mert nem voltam mellette, mikor történt, de gyanítom ez volt az egyetlen módja annak, hogy a hirtelen halál helyett kaphasson még egy évet az élők világában. - válaszolja Jake mindeközben Goyle-nak, ugyan ő sem biztos benne, de ha az elmélet nem állna elég biztos lábakon, akkor nem is osztaná meg a feltételezését. - Hogy mi történik akkor... Nem tudom. Azt se tudom, hogy mi történik, ha megtaláljátok, soha nem feltételeztem, hogy van visszaút, hiszen még a lelke sincsen... Nos. Egyben. Úgy, mint mondjuk én.
// Határidő: június 17, mesélő hozzászólás legkésőbb június 18-án. //
~Megan Smith
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-06-12, 12:29
Goyle biztos, hogy nem támogatja a rúnapisztoly létezését. Részben az aranyvérű arisztokrata gondolkozása miatt, miszerint kvázi szinte eretnekség a mágiát és a mugli technológiát ötvözni az ő szemében, hiába ez a fejlődést szolgálná. És hiába hozakodott elő a fia egy végül csak halála után nyilvánosságra került publikációjában, miszerint az orvoslás tudományában is hatékonyan lehetne ötvözni a kettőt. Ebben a témában Goyle nem enged és megrögzötten kapaszkodik abba, hogy a mágia és a varázstalan technológia ötvözése csak egy fertő. A pisztoly létezése valahol totálisan a dogmatikus aranyvérű elvei ellen van. És bármilyen kockázatos, nem árt ha eljuttatja felsőbb körökbe a mellékhatását, miután itt végeztek. Ehhez azonban nem kaphatják el. Peter szavai, hogy ő sem egy ma született bárány egyetlen elgondolkozott pillanatig hatja meg. Nem fog semmit kiteregetni. Főleg nem a családi múltat amivel a Martimorok a hírüket szerezték. Azt pedig kivételesen, hogy egyik kölyök sem reagálja túl-vagy épp helyén kezelve, a tényt, hogy itt van közöttük a kilenc éve körözött Martimor pár egyik tagja... Nos ezért kivételesen nagyon hálás. Persze valószínűleg hozzá tett az alakítása, az elesett öreg szerepében. De azt fenn is kell tartania, ha nem akar velük balhét. Nem mintha nem bírna el valószínűleg velük, de érhetik még meglepetések. És jobb félni mint meglepődni. A szarvasbogár egészen megbabonázza. Az, hogy a többiek szét szélednek, őt nem igazán hatja meg csak kérdőn néz Andrew és Gemma után. Mielőtt azonban Peter kiadná a kezéből a pálcát elkapja a csuklóját. - A varázslatok lebomlanak a megidézőjük nélkül. Nem a pálca hozza létre, és nem a pálca tartja fenn ezeket. - mondja már valamivel össze szedettebben de aztán elereszti a kezét. - Ne add ki a kezedből! Megpróbálok létre hozni egy másikat. - azzal körbe tapogatja a zubbonyát, hogy amúgy hova a fenébe rakta a pálcáját, de végül ráakadva elő húzza és ha Peter elment, ő megidéz egy másik mozgó búrát. Legalábbis megpróbálja, elsőre nem feltétlen sikerül, hiszen még nincs teljesen jól, még ha a beszéde és a reflexei tisztultak is valamit. Ez esetben neki fut újra. Közben Ginahoz fordul halkan, nem suttog, vagy titkolózik, csak nincs kedve hangoskodni, mégiscsak a Függönyön Túl vannak - Kövessük a lélekdarabot. Azt hiszem mindenkinek aki itt van.... van még mit elintéznie.. - és valóban. Nem mindenki Lysanderért van itt, de ez így van rendjén. Akarva akaratlanul is eszébe jut a Sötét Nagyúr és a horcruxok. Azok is szét szakított lélekdarabok voltak. Csak azok szándékosan... Ha Jake még ott van velük, akkor hozzá fordulva teszi fel a kérdést. - Te vele voltál amikor meghalt..? - amennyiben választ kap kissé bizonytalanul folytatja - Mit gondolsz... mi történt vele, ami ennyire széttépte? - hiszen lélekdarabokat keresnek. - Mi van.. ha nem találjuk meg az összeset..? - azért Jaket kérdezi, mert eddig is ő volt a kalauzuk és akárhogy is, Gina az ő szemében csak egy névtelen kiskölyök. Még ha a familiárisa tényleges rizikófaktort képez is. És arról egyáltalán nem tud, hogy valójában a lány volt ott közvetlenül. Jacobról azonban már hallott a Troops háznak köszönhetően.
Lehet, hogy nem vagyok vele pontosan tisztában, hogy mi is ez a pisztoly, de a szüleim halála óta állandóan összeesküvés elméleteket gyártok, hiszen a világ sötét, és romlott. Talán igazam is lehet, de ha nem, hát akkor is utánanézek, rászánom a pénzt, meg az időt. A bogárra nem hat a mágiám, de azért önmagában is látható annyira, hogy követni tudják, én pedig majd messzebbről a magasból, végülis nekem Gemma a fókusz. Bólintok Peter felé, vállalom a kockázatot, de Gemma kezét egy pillanatra megszorítom. – Te is. A közelben leszek, és tudod, ahogy megbeszéltük. Együtt élünk, és együtt halunk. – És érezzük is nagyjából a másik lelkivilágát is, úgyhogy a távolból meglepetésember lehetek, bár a holtakat talán nem olyan egyszerű meglepni, a távolból is érezhetik a léleklenyomatomat, vagy akár csak azt, hogy meleg, és vörös vér folyik az ereimben. Mindenesetre hátramaradok átöltözni fent, de Peter intelmeit megfogadva azért óvatosan, magányosan a legrosszabb meghalni. Igyekszem halkra venni az átlendüléseket, olykor magunk mögé is nézek, hátha jön mögöttünk a Semmi a Végtelen történetből, vagy a langolierek Stephen Kingtől. Lehet, hogy az egyedül töltött évek során túl sok könyvet olvastam? Vagy csak itt a kietlen, és egyértelműen halált sugárzó helyen az embert akaratlanul is rémképek támadják? A szívem szinte majd kiugrik, de csak mert Gemma mindjárt fibrillál, ezért figyelem, hogy mit csinál. Már szóra nyitnám a számat, hogy belendüljek hozzá, amikor látom, hogy elhagyja a burkot, de ekkor egy ismerős alakot fedezek fel. – Apa? – Suttogom, mintha tudnám, hogy így is hall. Bár a szüleim a publikumnak köztiszteletben álló házaspár képét viselték, én tudom a nyomozásaim során tanultakból, hogy kettős ügynökök voltak. Sosem derült ki, hogy aurorok, akik adatokat lopnak az alvilágtól, vagy alvilágiak, akik csupán díszként mintapolgárok. Szeretném azt hinni, hogy az előbbi. Bárhogy is legyen, nekem változtatnom kell a sorsomon, és az tenni ami a helyes. – Meghaltál. Nem az én felelősségem volt. Te választottad a sorsod, ahogyan én is azt teszem. Nekem az élőkről kell gondoskodnom. – Nyelek egyet, s próbálom lelassítani a szívverésemet, és Gemma felé sugározni, hogy nyugodjon meg. Lehet, hogy mindaz amit látunk, csalfa lidérfény csupán. Nem építhetünk volna összeborulós elbúcsúzásra. Cody miatt vagyunk itt, aki talán még visszatérhet. Inkább átlendülök a következő fára, nem törődvén apám árnyával, de szemmel tartom Gemmát, s közben szétnézek körülöttünk, beleszimatolok a levegőbe, és pajzsot idézek. Nem a testemre, hiszen a fizikai behatások nem védenek az őrület ellen. A lelkemre húzok fel némi bűbájt, hogy megacélozzam az akaratomat.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem mintha én is egy ma született bárány lennék, szóval azt hiszem, nem nekem kell ítélkeznem felette - csóválom meg a fejem, és magamban úgy döntök, hogy nem faggatom a férfit, hiszen semmi közöm a múltjához. Öltem már embereket, ott van példának okáért Lorelai is, aki gyermekkorom óta mellettem állt jóban-rosszban, belehabarodtam, majd pedig annyira se voltam képes, hogy jobban megfigyeljem, kibe is mártom bele azt a bizonyos pengét. A lány – mint utólag kiderült – túlélte, ez azonban nem az én érdemem volt. Nem én mentettem meg a biztos haláltól, személy szerint inkább csak a szélére sodortam annak, emiatt pedig a mai napig bűntudatom is van. Ennek okán pedig a többiek miattam is aggódhatnának, mégsem teszik. Megvan az oka annak, hogy jelenleg itt vagyok, ezt ők is tudják. A férfi pedig ismeretlen, ennek okán nem bízhatunk benne, úgyhogy azért rajta tartom a szemem. Andrew felvetése hallatán csak a fejemet csóválva hümmentek egyet, de őszintén szólva nem igazán értek egyet vele. Vitába azonban nem szeretnék szállni, hiszen nem vagyok rúnapisztoly-szakértő, úgyhogy inkább csak hagyom, hogy a saját véleményét vázolja fel. Talán neki lesz igaza, de ezt eléggé kétlem. Ilyen veszélyes holmit aligha hagy a Minisztérium gyári szinten termelni. Vagy a saját kezében szeretné tudni a holmit, vagy ne jusson belőle senkinek. Egyszóval, nyíltan senki se kísérletezhet majd vele, főleg nem tömeggyártás terén. Ha a rúnapisztolyt nem is ismerem, a Mágiaügyi Minisztérium kapzsisága elég híres. - Biztos vagy te ebben? - pillantok kérdőn Andrew felé, aki idővel úgy dönt, hogy távozik a védőháló alól, amely engedi kilépni, majd szépen be is záródik mögötte. - Ha a közeledbe kerülnek, nem biztos, hogy túléled... A legtöbb lélek ugyan ártalmatlan, de vannak itt kifejezetten ártó szellemek is, akik képesek lennének végezni a fiúval, ha összefognak. A céljukat illetően fogalmam sincs, habár kétség sem fér hozzá, hogy nem a barátkozás a céljuk. Andrew egyedül? Remélem, elég talpraesett és tapasztalt ahhoz, hogy boldoguljon. Legszívesebben csatlakoznék hozzá, de nem szeretném magukra hagyni a többieket sem. - Gemma! - szólok a lányra erélyesen, amint az kilép a hálóból, én pedig némileg kételkedve pillantok a nőre, aki láttán úgy érezte, így kell tennie. A háló rosszindulatú teremtményeket is jelez a közelben és az, hogy Gemma ismerőse az életében jó volt, még korántsem jelenti azt, hogy a halálában is így maradt a helyzet. Mindenki gyanús körülöttünk, én viszont nem mehetek a lány után, hiszen a háló oda megy, ahova én is. Egyszóval, amint elindulok Gemma után, csak engem fog körülvenni, a csapatunk többi tagja védtelen marad. Egy pillanat alatt nyomom Gina kezébe a pálcám, majd szólalok meg: - Csak legyen nálad, rendben? Visszahozom Gemmát. A pálca nélkül védtelen vagyok ugyan, de ez kell ahhoz, hogy a védőháló továbbra is Gináék felett maradjon. Van a zsebemben pár átokzsák és noha nem kifejezetten szellemek ellen készült, talán akad itt olyasvalami is, ami árthat a lelkeknek. Határozott léptekkel indulok el a lány után. Ha úgy látom, hogy ő és a nő csak beszélgetnek, akkor visszatérek a háló alá, habár onnan továbbra is szemüggyel tartom őket. Ha azonban valami van a háttérben és a lélek támadásba lendül, akkor egyből a lány segítségére sietek, ez nem is kétséges.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-05-28, 10:55
Cody sosem volt túl bőbeszédű, ha a családja, és szülei kerültek szóba. Én meg nem faggattam. Alapvetően meghagytam neki a jogot, hogy csak arról, és annyit meséljen, amiről és amennyit ő szeretne. Alapvetően tiszteletben tartottuk egymás személyes terét, és nem erőltettünk semmit a másikra felesleges faggatózással. Ámbár Cody néha kinevetett ha előkerült egy-egy utcán felszedett dogma. Például a dohányzással kapcsolatban. Finoman a maga módján próbált ezektől más irányba terelni, vagy csak rávilágítani a hamis, manipulatív és kétségtelenül negatív hatásaira. Így ha beszélt is valaha Cody a szülei által elkövetett tettekről, akkor is csak egy vállrándítással ütöm el Peter kérdését. - Én legfeljebb a saját elkövetett dolgaimról nyilatkozhatom. Azokról sem szívesen. Kérdezd őt magát. - bökök a fejemmel a férfi felé. Nem tisztem megítélni, vagy elítélni a férfit. A tetteit sem kezdem a fejére olvasni. A jelenlegi helyzetünkön nem segítene. - Ki nem? - fűzöm hozzá a költői kérdést Cody apjának megjegyzéséhez, miszerint követett el dolgokat. Ez viszont nem a megfelelő idő a számonkérésekhez, úgy vélem. Minden esetre legalábbis érdekesnek, és elgondolkodtatónak tartom az idősebb férfi válaszát Gemma kérdésére. Tehát ő is a mugli-varázs fegyvergyártók ellen lenne? Hmm... Inkább a bogárra fókuszálok, és bár kifejezetten nem sikerül kapcsolatba lépni vele, mégis megindul egy irányba. Én pedig követem a reptét, akárhova is akar vezetni. Nincs okom kétkedni. Viszont azért óvatosságból még egyszer körbe kémlelek, hátha vannak állatok, akár thesztrálok, akiket baj esetén segítségül hívhatok, vagy rosszabb esetben olyanok, amik veszélyt jelenthetnek... Mondanám, hogy meghatnak, vagy legalábbis megtorpanásra késztetnek a nagy ölelkezős jelenetek, de nem. Codyért jöttem. Ez a küldetés prioritása. Ha bogár megáll, úgy én is, de ha tovább repül, úgy inkább őt követem.
//Druida: 100 m-en belül képes felmérni, hogy milyen vadállatok vannak, de pontos irányt nem. //
Nem mondom, hogy sokat, de azért Cody mesélt a családjáról, amikor az irattárban keresgéltünk és persze hallottam én is ezt-azt már róluk, ami cseppet sem segít, hogy megbízzam a fickóban. Ha tett rossz dolgokat, akkor mi garantálná, hogy ha arra lenne szükség a saját célja érdekében nem tenne ellenünk? Az rendben van, hogy a fia miatt van itt, ami jó pont, na de ha bármi áron segíteni akarna rajta... Jobb szemmel tartani és ezér sem tetszik, hogy Andrew úgy dönt, hogy önállóan indul neki, hogy bár velünk lesz és segít, de mégis távolabb, ami most nem biztos, hogy hasznos, de tudom, hogy sokkal jobban fog tudni koncentrálni, mintha beszédre is kellene fordítania az energiáit. - Vigyázz magadra... kérlek! - szólalok meg még az előtt, hogy eltűnne és Peter felhúzná a védelmet. Az én kezemben is már ott van a pálca, de egyelőre inkább csak a biztonság kedvéért, hiszen elég sokan vannak a védelmünkön kívül és nem feltétlenül tudhatjuk mindegyikükről, hogy segítőkész lesz-e, mint Jake, aki gondolom ugyanúgy a búrán kívül reked, még ha velünk is tart. Aztán megpillantom az ismerős alakot, majd az arc is egyértelművé teszi, hogy ki az, és bár tudom, hogy az eszemre kellene hallgatnom, valószínűleg senkinek sem lesz esélye, vagy ideje megállítani. Az eszem technikailag kikapcsol és a logika helyét átveszi az érzelem, hogy gondolkodás nélkül lépjek ki a pajzs mögül és iramodjak meg anya felé. Haraugdnom kellene rá, mint ahogyan a bátyám is tette, de nem tudom, hogy miért történt az egész, nem tudom miért kerültem hozzájuk és azt sem, hogy rosszat akartak-e. De azt igen, hogy rettenetes volt végignézni a halálukat, hogy el sem búcsúzhattam, mert jó szülők voltak, igenis jól neveltek. Így talán nem csoda, ha a sok kérdés és talán minimális harag a hazugságok miatt sem elég arra, hogy megakadályozza, hogy kilépjek a védelemből és szinte már szaladva öleljem át. Valószínűleg úgyis utoljára tehetem és bár Codyra kellene koncentrálnom, de ha csak kevés időm is van, muszáj beszélnem vele.
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-05-24, 19:23
A függönyön túl
Jake a Nezabarban töltött hónapoknak tűnő idószak alatt megismerte Andrew stílusát, így nem teszi szóvá, hogy milyen magabiztosan beszél olyasmiről, amiről nem tud, hiszen Jake a rúnapizstoly nyomozócsoport tagja volt, de már nem mond semmit, hiszen Codyért érkeztek és ha sikerül visszajutniuk akkor a fiú a kapcsolatain keresztül is ugyanoda jut majd, mint amit mondott. Még a mágikusan megbűvölt mobiltelefonok se terjedtek el, amiknek csak annyit kéne kiküszöbölniük, hogy a mágia ne zavarja a térerőt, nem hogy egy ilyen átokkal sújtott pisztolyt létrehozni, ami megakasztja a lelkeket félúton a másvilágra és örök álomba ringatja a testeket. A szarvasbogár nem egy egyszerű állat és nem is egy egyszerű tárgy, se Andrew mágiája nem hat rá, se Gina druida szava, hiszen lényegében ez Cody lelkének egy testet öltött darabja. Viszont ettől függetlenül jól tippelték mindahányan, hogy a darabok összeköttetésben lehetnek, mert a bogárka valóban végül felszáll a magasba, és először lebeg néhány másodpercet, míg rendezik a soraikat és ameddig Andrew elválik tőlük, átöltözik és Dzsungel George-ba vedlik.
Peternek sikerül egy mozgó búrát idéznie, és mivel nem volt annyira telhetetlen, hogy ez valóban egy pajzs legyen, megelégszik azzal, hogy a belépő energiákat érzékelje, ez a pajzs valószínűleg még egy fél órát, maximum egy órát gond nélkül fent is marad és folyamatosan jelzi, hogy mikhez kerülnek közel. Ha elindulnak a bogár után, akkor Jake is velük tart és néhány perc múlva egyre több ember jelenik meg körülöttük, összesúgnak kissé, a legtöbbjük auror, de van közöttük civil is és olyan is, akinek nincsen mágikus lövés semmilyén. Végül Gemma egy ismerőst
vesz észre a távolban, illetve először csak az alakját, a hosszú, barna haját, de ahogy a nő oldalt fordul, majd egyenesen feléjük, egyértelművé válik… az anyja. A szíve nagyot dobban, de nem csak a saját érzéseitől, hanem ott van az a bizonyos kettősség, az érzés, amikor tudják, hogy a szívük másik fele is izgatott.
Andrew kimegy Peter burkából, ami azt jelenti, hogy jó pár méterrel bemegy a fák sűrűjébe, és figyeli a környezetét, nem csak a többiek felé, hanem minden irányban. És éppen ezért lehetséges az, hogy míg a csoport eltávolodik jobbra, a repkedő bogarat követve, addig ő balra pillantva észrevesz egy nagyon is
ismerős alakot a távolban, úgy körülbelül száz méterre tőle, tehát 2-300 méterre a barátaitól… Az apját, aki ha minden igaz szintén halott. A szíve nagyot dobban, de nem csak a saját érzéseitől, hanem ott van az a bizonyos kettősség, az érzés, amikor tudják, hogy a szívük másik fele is izgatott.
// Határidő: május 31., mesélő hozzászólás legkésőbb június elsején. //
~Megan Smith
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-05-24, 13:50
Ingatom a fejemet, Jake egyértelműen téved, de talán most, hogy összeállt a kép, Cody egyenlő lehet az elveszett Lysanderrel, akkor az apja felé vetek egy megnyugtató pillantást. – Nem fog. Amiről nem feltételeznénk, hogy visszaélnek vele, azzal fognak a legjobban. Bármennyire is bonyolult a technológiát és a mágiát ötvözni, léteznek technokraták, akik közül ha egy is sikerrel jár, felállíthat egy gyárat. Utánanézek. – A szüleim pénzéből még van, hogy források kapcsán nyomozzak egy keveset. Ha úgy van, ahogy sejtem, már eleve lépéshátrányban vagyunk. Jake-ből a szarvasbogár átmászik hozzám, mire pálcát fogok rá, s fénnyel töltöm fel, mielőtt Gina a magáévá tenné a gondolatait. – Próbáljátok meg követni, a fény majd mutatja, hogy merre jár. – Kifelé lépdelek a Peter által felrajzolandó védő pókhálóból, de mielőtt búcsúznék, félrehívom Gemmát. – Jobbak leszünk külön, így nem lephetnek minket egyszere. A nyomotokban leszek. Csak ügyesen. – Nyomok egy puszit a kézfejére, aztán intek Peternek, hogy mögöttem zárja be a védővarázst. Keresek magamnak egy fát, hiszen itt rengeteg van, felmászom az ágai közé, ott öltözöm át. A többiek már ismerik az arcom, de jobb nekem a saját szerelésemben. A fekete csuklyás köpeny előkerül a tértágított válltáskából. Csizma, egy könnyű, zeke szerű buvárpáncél, kesztyűk, és a szemeket fedő Fekete macskás maszk. Csuklyás kötéllel lendülök át hangtanul a következő fára, hogy a magasból kövessem társaimat, és az esetleg megmozduló bogarat. És persze hevesen éberkedem.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Láthatóan magába szállt és minden erejével azon van, hogy össze szedje az emlékeit, a céljait és úgy egyenest önmagát. Gemma kérdésére, csak biccent - Igen, ezek szerint... Nem tudtam, hogy... Codynak lett átkeresztelve. - Ezen kicsit elidőzve pillant maga elé, mintha valamiféle szomorúság látszódna a mimikáján. Mint akiben lecsapódik, mennyire nagyon is elveszítette a fiát. Az újabb kérdésére a lánynak felnéz rá és minden rácsodálkozástól mentesen reagál. Andrewra mutat és vissza idézi kissé akadozva, de lényegében szó szerint a szavait. - A fiú amit mondott.; "Ha valakinek egy ilyen nem csak a kezébe jut, hanem tömeggyártást kezdenek vele, akkor elbukik az általunk ismert világ.".. - aztán hozzá teszi ismét, azt az elejtett mondatot amit Gemma vélhetően félre értett. Mintegy kiegészítve és helyre téve, hogy mire gondolt. - A világunk.. Nem bukhat el. - aztán, ha Gemma arcán esetleg még bizonytalanságot látna, össze szedi magát, de szinte folyamatosan rág az állkapcsán ahogy gondolkozik és keresgéli maga is a darabokat. Egyáltalán nem ideges, vagy zaklatott. Csak még keresgéli magát. - Hallottam.. arról a fegyverről. - ismeri el lassan, minden kapkodás, vagy kifejezetten hirtelen felismerés nélkül. Lassan szivárognak vissza az emlékek és azzal együtt az értelem is. - Taszító ötvözése a mágiának és a mugli holmiknak... Főleg, hogy látom... - széttárja a karjait körül mutatva, úgy maguk körül - .. Hogy miféle hullámokat vet. - ahogy bele gondol, őszinte aggodalommal és dühvel vegyes rágódásba kezd az állkapcsa és lényegesen megkeményedik az arca. De az látszik, hogy egyáltalán nem a ki-miatt kezdett aggódni. Gina egyértelműsítő szavaira higgadtan biccent egy megadó mély hümmenéssel. - Követtem el dolgokat... - hát nem csapja szét a büszkeség ennek következtében, de olyan mintha igazán ő sem tudná behatárolni, hogy pontosan mit is...? A szarvasbogárra csak kissé elnyílik a szája. Tudja, hogy az ott nem egy közönséges szarvasbogár. Hanem egy materializálódott darab... Kissé megbabonázva nézi. És akarva akaratlanul is eszébe jut a fia néhai foxterrierje... Amit tőle kapott valaha és amit a felesége semmisített meg. És a labda.. kutyus labdája, amit a halála után is mindig vissza hozott a fiúnak. Ez az apró pár centis szétrágcsált bőrlabda... hosszú évek óta ott van nála. Most is ott lapul a mellényzsebében. Maga sem tudja miért tartotta meg. Bár ha a bogárka megindul a következő darabok felé, akkor valószínűleg nem lesz szerepe. Noha benne van a késztetés, hogy messze hajítsa.
Az igazat megvallva azért elég nagy megkönnyebbülés számomra, hogy nem csak én vagyok hasonló véleményen, hanem Jacob is osztja a nézeteimet. Hatalmas veszélyben lennénk, ha ezek az átkozott fegyverek elárasztanák a mágikus világot. - A fia? - nyögöm ki bamba képpel, majd csak megcsóválom a fejem egy könnyed vállrándítás kíséretében. - Bocsánat – teszem azért még hozzá, habár fogalmam sincs arról, mennyire bánthattam meg olyasvalakit, aki jól láthatóan nincs képben a dolgokkal és halott. Elég zavarodott az öreg, ami azt illeti. - Maga ismeri őt a legjobban – felelem a férfi kérdése hallatán. Kifejezetten jó látni, hogy végre összeszedte magát annyira, hogy értelmes mondatokat nyögjön ki. Ha a zavarodott állapotában tartott volna velünk, az eléggé megnehezítette volna a dolgunkat. - Talán még lesznek más nyomok is. Jakere pillantok, akinek a mellkasán lévő lyuk hirtelen egy kulcslyuk formáját ölti magára, pont olyat, amilyenbe a kulcsnak illeszkednie kell. Mi fog történni, ha Andrew behelyezi oda a kulcsot? Nem sokáig kell várnunk a válaszra, elvégre hamarosan meg is tudjuk a titok nyitját: szarvasbogár. Cody-t sosem ismertem különösebben, de tudom, hogy némi köze van ezekhez a bogarakhoz. Hogy mi pontosan, azt nem tudom, de Gina nyilván kapásból választ adna rá, ha megkérdezném tőle. - Mit követett el? - pillantok a vöröskére a válasza hallatán Cody apját illetően, majd leteszek ama ötletemről, hogy elmenjek kissé messzebb a többiektől. Nem szerencsés egyedül bóklászni pont ebben a világban, ennyi lélek között. Mondjuk, azért némileg nyugodtabb lennék, ha legalább valamiféle varázscsapdát felállítanánk, de ha mozgásban leszünk, akkor annak sincs semmi értelme. A szarvasbogaras ötletet azonban jónak tartom, talán valamiféle útmutató lehet. Mindenesetre, amíg a többiek a bogárral próbálnak meg kommunikálni, addig pár lépésnyire félrevonulok tőlük, majd varázsigéket mormolok és látszólag random pontokra bökök a varázspálcámmal. Egy láthatatlan védőhálót próbálok meg felvonni, amely mintegy búraként követ minket, ha esetleg elindulnánk valamerre. Áthatolhatnak rajta a lelkek, hiszen nem olyan erős, mint a legtöbb védőmágia, de a pálcám finom rezgéssel adja a tudtomra, ha valamelyik lélek ezzel próbálkozna. Pár perc időt nyerhetünk vele, ami hatalmas előny számunkra. Addig se kell azon agyalnom, hogy vajon követ-e minket valamelyik...
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-05-20, 20:21
- Egy darab ilyen fegyver pont egy darabbal több a kelleténél. - morgok magam elé kelletlen. Fogalmam sincs, hogy mennyi ilyen elb*szott fegyver létezhet. Ha engem kérdez valaki, azt mondanám egynek sem volna szabad, de minek után engem soha senki nem kérdez... és momentán segíteni sem tudok, vagy hozzátenni bármit ehhez a nyomozáshoz információ hiányában. Inkább a zavart fickóra nézek majd a többiekre. - Cody és Lysander ugyanaz a személy. Zavart barátunk Cody bűnöző apja. - vonok vállat egy megállapítással. Legalábbis erre a következtetésre jutottam a sok elvarázsolt zagyvaságból, amit összehordott, és a kevésből, amit Cody a szüleiről említett. Plusz szó szerint ugyanaz a levél, ami nála volt, és ami nálam. Ez se lehet véletlen. A hangom teljességgel közömbös, mint akit egyáltalán nem érdekel, vagy érint meg ez az információ. Tulajdonképpen tényleg nem. Egyenlőre semmi tervem az öreggel. Csak hagyom, hogy velünk jöjjön. Aztán meglátjuk. Igazából nekem mindegy mi lesz vele. Letartoztathatják az aurorok, ha már megtaláltam, amiért jöttem, vagy akár fel is áldoznám a gonosz nimfának, ha azzal visszahozhatnám Codyt. Tök mindegy mi lesz vele, amíg segít elérni a célom. Gemma kérdésére azért vetek egy érdeklődő pillantást az öregre, hogy erre képes lesz-e értelmesen válaszolni. Vagy megpróbál majd ködösíteni. Bár tippem azért lenne a "Ki nem bukhat el?" kérdésre. Viszont ezt ezúttal megtartom magamnak. Egyenlőre. Aztán előkerül a szarvasbogár, és inkább rá koncentrálok, és Gemma ötletére. - Talán. - Oda tartom a tenyerem Andrew kezéhez vagy vállához, hogy ha akar a bogár átmászhasson. Egy ideje észrevettem, hogy képes vagyok valamiféle kapcsolatra kisebb állatokkal, és megmondani mit csináljanak. Szóval most is ezzel próbálkozom. Hátha. Bár eddig még drágakövekkel kirakott mágikus lényekkel nem próbálkoztam. - Szia kicsi Lucanus cervus! Tudod, hogy hol van a következő darab? Megmutatod nekem? - bár kérdő a hangsúly, mégis van benne valami különös hipnotikus hangzás, amivel rá akarom venni a kis bogarat az együttműködésre.
//Druida: Kisebb testű állatok (béka, mókus) hívása, és egyszerűbb parancsok kiadása, de egyszerre csak egy állatnak. //
A kulcslyuk kérdést Andrewra hagyom, én most Jakere fókuszálok, legalábbis, ami a beszédet illeti és egyáltalán nem tetszik az ötlet, hogy Peter meg egyedül akar kóricálni az erdőben.. - Megmondom neki, de hátha te is át tudod adni. - azért egy bíztató mosolyt még mellékelni igyekszem, bár láthatóan Jake nincs letörve, belenyogudott már a sorsába. Én nem tudom, hogy képes lennék-e erre, hiszen egyelőre nem tudja, hogy visszatérhet-e és hogy én el tudnám-e fogadni azt, hogy esetleg nem... Nagyon bátor, felnézek rá most még inkább, pedig eddig is tudtam, hogy kiváló auror. A terepet végül persze átengedem Andrewnak és a kulcsnak és elképedve kissé a férfire pillantok, aki ugye idekeveredett hozzánk. Még mindig nincs meg a felé a bizalmam, főleg hogy emlékszem Cody nem sokat tudott a családja hátteréről, azért is akart kutakodni a levéltárban. Nem tudom, hogy ez a fickó tehát jó, vagy rossz, hogy ide csapódott mellénk, de egyáltalán nem biztos, hogy jól lártunk vele, csak mert ő is Cody miatt van itt ezek szerint. - Tehát ő a fia? - és mivel a kulcs használata közben is a férfire fókuszálok elkapom az elejtett mondatot. - Ki nem bukhat el? - ráncolom kissé a homlokomat, mintha más is lenne itt a háttérben, na de mi? Közben előkerül a kis bogár, ami ezek szerint... Andrewra bízom az eltételét, vagy biztonságba helyezését, én egyelőre még várok, pedig igen el kellene indulnunk, na de mégis merre és hogyan keressük a többi részt? Akaratlanul is körbepillantok, hátha hallom a szüleimet, azaz a nevelőszüleimet... - Vajon nem vezethet el a többi részhez? - pillantok a kis bogárra, hiszen ha ez Cody egy darabja, akkor valószínűleg a leginkább ez a darab kötődik hozzá, hogy megmutassa valami módon, hol lehet a többi. Vagy szimplán csak keressünk olyanokat, akiknek egy kulcsot dughatunk a mellkasába és kész is? Azért az se könnyű feladat, hiszen ki tudja mekkora ez a hely.
