2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort Expressz-nek vannak rendhagyó indulási időpontjai is, amióta bevezették az egyetemi szekciót. A felnőttektől már nem várható el, hogy csak szeptember elsején, vagy június harmincadikán közelkedjenek az iskola és az otthonuk vagy éppen London között ingázva. Egy fülledt nyári éjszakához érkezett történetünk, amikor is a 9 és ¾-ik vágányról 23 óra 59 perckor indul járat. Hogy maroknyi hőseink miért éppen ezt az időpontot választották? Mindenkinek meglehet rá az oka, így jött ki a lépés a programjukat illetően. Ráadásul az időpont extrém volta miatt nem is tömött a vonat, minden fülkében van legalább egy szabad hely, na és persze megvan az az egzotikus hangulata a dolognak, hogy éjszaka, sötétben vonatozik az ember. Még Nox is kiér a peronra, megtalálja a helyét. Ugyan ő nem roxfortos diák, ám már többször is járt az iskolában, s most is megvan rá az oka, hogy mit keressen a vonaton, amely időben el is indul. Kalauz ezúttal nincsen, sem pedig büfés boszorkány, ám egymással beszélgethetnek, amíg ki-ki megtalálja a helyét. A szünidő már régen tombol, nyár közepét írunk, Gina otthona a Roxfort maradt, hiszen az iskola az egyetemisták miatt nyárra sem zár be, maradhatott is a saját hálókörletében a Griffendél toronyban. A legtöbben már ismerik egymást minimum arcról, de aki még nem, hát itt az alkalom, hogy most ez változzon. A vonat halkan zakatolva süvít bele az éjszakába, egyenlőre minden üzemszerűen működik.
//Határidő: június 28 csütörtök, éjfél//
Szerző
Üzenet
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-08-11, 20:01
Mivel Peterrel nem vagyunk puszi pajtások, és szinte semmit sem tudunk a másikról, ami igazán fontos lenne, ezért valóban nem sokat érnek a szavak. Ilyen is van. Ilyenkor kell a logikai megoldásokhoz nyúlni. A szín tiszta logika sosem hagy cserben. Ma sem. Elmosolyodnék Peter dicséretére, de még erre sincs időm, ahogy végig nézem, hogy elenyészik a varázslatom. Tehát egyértelművé válik, hogy melyik is a hamisítvány. Mégis mintha ez ez... hmm... akármilyen lény valahogy más mágiát használna mint mi... De ezen sem töprenghetek el túl sokáig. Minden vak sötét lesz, az a velőt rázó földöntúli sikoly pedig... a horror filmekben ilyenkor illene menekülőre fogni. Sajnos én nem épp arról vagyok híres, hogy csak úgy cserben hagynám a társaim. Jelenleg pedig tetszik, vagy sem Peter a társam, akit meg kell mentem. Azon sincs különösebben időm fennakadni, hogy a lény valamiféle múltkori alkut emleget. Valószínűleg Peter a múltkor így élhette túl a kis vonatos kalandot, amikor már mi mind halottnak hittük. Ha nem cselekszem gyorsan, akkor Peter tényleg halott lesz, és utána nincs kétségem, hogy én is. Na nem. Azt nem. Carnivorával az egyetlen lehetséges logikus dolgot tesszük. Vagyis a familiárisom megpróbálja megfagyasztani az időt, legalább néhány másodpercet megpróbálva nyerni nekünk, bár nem tudom hogy hatással van-e a lényre ez, vagy csak Peterre... Valahol még a sötétből hallom Peter hangját, ahogy kiejti a varázsigéjét, mielőtt megállni látszana az idő. Mindenesetre egy pálca intéssel annyi fényt csinálok, hogy be tudjam azonosítani a harcolókat. Akárhogy is, ha sikerül megkülönböztetni a kettős tagjait, akkor a jobb kezemben eddig szorongatott vadászkést megküldöm egyenesen a szörnyeteg hátába, és ha ez nem lenne elég, akkor kirántva kést, hátulról ráugorva a szörnyre megpróbálom elmetszeni a torkát... Itt az ideje, hogy végleg megdögöljön ez a fertelem. Már ha sikerrel járok.
//Familiáris képesség - Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területen mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.
Nem tartok védőbeszédet – felesleges is lenne -, hiszen Gina nem ismer túlságosan. Fogalmam sincs, mit mondhatnék, ami alapján teljes mértékben el tudja dönteni rólam, hogy én én vagyok és nem az a valami a tükörben... Szavak helyett tehát a tettek döntenek, amit ebben a helyzetben annyira nem is bánok. Soha életemben nem voltam a nagy beszédek híve. Egyszer próbáltam szavakkal közeledni Sophia felé és azt is megbántam. Itt nem kockáztathatok. Az életem forog kockán. - Szép! - dicsérem meg a vöröskét egy elismerő mosollyal az arcomon, amint a varázslata szertefoszlik a levegőben. Arcomra fagy azonban a gesztus, amint a labirintusban úrrá lesz a sötétség, majd egy velőtrázó, földöntúli sikoly jut el a dobhártyámig. Már maga a látvány is fájdalmas volt, ahogy ez a valami belőlem egy egészen más lénnyé alakul, de ez... Egyszerűen borzalmas a hangja. - Gina! - kiáltom a lány nevét automatikusan, mintha csak őt keresném, noha erről szó sincs. Az ismeretlen lény ugyanis rám veti magát a sötétségben, néha úgy érzem, mintha fojtogatna, máskor pedig karmolna, harapna... A fájdalom a testem különböző pontjain bukkan elő, majd áll tovább. Félnék? Ez egyértelmű, elvégre valami túlvilágival állhatunk szemben, ami közelebb áll a halálhoz, mint az élethez. Az pedig, hogy nem látom a lányt, de a lény fel-felvillanó arcát igen, még félelmetesebbé teszi a helyzetet. Egyszerre öregasszony és öregember, furcsa ábrázattal megáldva, ez teszi őt a legfélelmetesebbé. - Alku? Miféle alku? - zihálom a kérdést, miközben igyekszem magamról lefejteni az ujjait vagy éppen vissza-visszavágni, amikor és ahol csak tudok. A levegőbe adott ütéseim azonban nem találnak célt, pont úgy, mint legutóbb. Én érzem az ő érintéseit, de képtelen vagyok megfogni az ellenfelem. Talán nem is lenne teste? Egy szellem lenne pusztán? - Ki maga? Nem rémlik, hogy valaha is összefutottam volna ilyesmivel, habár Gina szerint jártam már itt korábban, szóval nem is lehetetlen a dolog. Az emlékeim azonban ismét cserben hagynak, pont a legnehezebb helyzetben. Legszívesebben pálcát rántanék és vaktában lövöldöznék a sötétségbe, de nem merem megtenni, hiszen ebben az esetben Gina is áldozattá válhat. Egy Lumos pedig csak ártana a helyzetemen, hiszen még könnyebb célponttá tehet. Mégis mit kellene tennem? Magamban csak abban tudok reménykedni, hogy a griffendéles lány előáll valami használható ötlettel, amíg igyekszem nem komolyabban megsérülni. Akad azonban valami, ami közelebb vihet a megoldáshoz... A kérdéseimre ezzel talán választ kaphatok. Összeszedem hát magam, noha egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez a mágia hatással lesz erre a lényre, de meg kell próbálnom. - Legilimens! - szólalok meg, amint lesz egy pillanatnyi időm arra, hogy használhassam a varázslatot. Nem vagyok ebben profi, a lényről sincs túl sok információm, de talán működhet a dolog. Talán kiderül, miféle alkuról is beszél.
Legilimens: Gondolatolvasó varázslat Dobás: 80
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-08-06, 10:20
Amikor a férfi megszólal ennem is realizálódik a felismerés, hogy tényleg ezért letetett ott a pálca a víz alatt. Egy pillanatig merengek csak el, hiszen nem számít hol halt meg, ha azért vagyunk itt, hogy visszahozzuk igaz? Ezért bólintok Andrew szavaira és igen próbáljuk meg együtt visszahozni a lányt, akár Gina testvére, vagy sem. Ráfogok hát a tőrre, ahogyan végül a férfi is. Látom benne egyre inkább a jó szándékot, viszont lássuk be a fiáról van szó, tehát a jó ég tudja, ha döntenie kellene, hogy mi vagy a fia megmentése, akkor mi lenne a döntése, sőt... jó eséllyel inkább Codyra szavazna, ezért teljesen nem bízhatunk benne, még ha a tűzkör tényleg igen hatásos varázslatnak is látszik. Nagy levegőt veszek valahogy ösztönösen, mielőtt megmozdítanánk együttes erővel a tőrt. Nem szisszenek ugyan fel, de látszik az arcomon, hogy megrezzenek azért a szúrás hatására, de nem kapom el a kezemet, csak amikor már a lány szeme kipattan és hirtelen túlságosan sok minden történik. A pálca rezegni kezd a táskámban, viszont az infernusok vad támadásba kezdenek és nem úgy fest, mintha a tűzkör sokáig kitartana. Először a lányra próbálok annak ellenére fókuszálni, hogy ennyi minden történik egyszerre. Felmérni, hogy milyen állapotban van, mennyire zavart, tudok-e neki segíteni felállni. - Hogy érzed magad? Gemma vagyok és segíteni szertnénk, de most nincs időnk mindent megbeszélni. Fel tudsz állni? - minél előbb le kell lépnünk innen, ez nem is kérdés, az viszont már annál inkább az, hogy mégis hogyan hiszen körbevesznek és nincsenek éppenséggel kevesen. Sejtelmem sincs, hogyan fogunk tudni áttörni közöttük, ezért mivel a lánnyal próbálok foglalkozni egyelőre a védelemre fókuszálok, és csak utána veszem elő a táskámból a pálcát.
//Inkvizítor 2. szint: Ha már pontosan tudja, milyen lénnyel áll szemben, képes létrehozni ellene erős védőpajzsot, de ha pl. megtévesztik varázslattal, és azt hiszi vérfarkassal áll szemben, de az egy nagyobb farkas, akkor utóbbi lazán át tud hatolni a védelmén.//
Gina és Peter farkasszemet néznek a harmadik lénnyel, és különböző módokon, de nagyon is hatásosan tesztelik. Peter patrónust idéz, a familiáris is sejt valamit, Gina pedig a pálca aktivitását akarja végigkövetni és amilyen szerencsés, az ál-Petert kapja el, és hiába a mimikája és a viselkedése tükrözi az igazit, vélhetően minden, amit látnak, csak egy álca, nincsen igazi pálcája, talán még a mágikus hatalma sem olyan típusú, mint az övéké, így hát… Egyértelmű lesz a lebukás, ahogy a Priori Incantatem célpont nélkül a semmibe foszlik, és az ál-Peter arca először elsötétedik, szó szerint az íriszével kezdve, majd az egész alak elkezd változni, miközben a zárt tükör labirintusban hirtelen sötétség támad. Ám nem menekülőre fogja a
lény, hanem irtózatos sikoltással, ami már cseppet sem Peter hangján szól veti rá magát a fiúra, miközben a vak sötétben csak néha villannak fel fények, amiket a tükörlabirintus groteszkül cikázva vet vissza körülöttük. Az összeaszott teremtmény horrorisztikusan fest, és egyértelművé válik, hogy akivel a sötétség közepén találkozott Peter a halál mezsgyéjén, az egyáltalán nem volt képzelgés. - Rosszul tetted, hogy visszatértél, fiú, nem ezt az alkut kötöttük! - hörgi a lény, miközben lényegében fenyegetően hosszú foggal és pengeéles körömmel előre veti magát rá, egyenesen rá. De milyen alkut? Mikor? Peter ebből semmire sem emlékszik...
A barlang (Gemma, Andrew, Gargoyle)
Goyle-ban alig van ideje lecsapódni a megállapításnak, hogy a fia ebben a tóban vesztette az életét, már is ki kell húznia Gemmát és előre is küld egy tűzgolyót. Úgy tűnik, hogy igen csak szereti az elemi mágiákat, hiszen földmágiával hordta össze a hidat és a tűzgolyó után egy tűzfalat is emel az oltár köré, ami a későbbiekben jó ötletnek bizonyul.
Jake nem csak, hogy régebb óta van itt, de voltak már közös kalandon így tudják, hogy kísértetvadász és előző élete révén igencsak közel áll a holtakhoz, nem véletlenül ajánlotta fel évekkel ezelőtt, hogy majd ő itt marad Luna vagy éppen Dick helyett őrizni ezt a helyet. - Holtlélek, nem olyan, mint én, vagy a többiek a rúnafegyver sebével, de valami furcsa benne. Túl erős. Ahhoz képest, hogy halott, és egy fegyver szögezi az asztalhoz, érzem, hogy… életteli. Igen, biztos vagyok benne, hogy megmenthető. - bólint Gemmának, és ha valaki félreértené azt, hogy erős, és fenyegetésnek veszi, megnyugtatja őket, hogy csak a lelke erős és élettelteli, nem azt feltételezi, hogy valami ősi gonoszt szabadítanak el. Végül Gemma után Andrew is ráfog, és a tűzfal megidézése után még Goyle is, ami egy rituálés tőrt tekintve kicsit túl sok kéz, de a helyzet szimbolikája azért igen csak nemes - együtt érkeztek, együtt hozzák meg a döntést és együtt is viselik a következményeket. Hirtelen szúrás éreznek a tenyerükben-ujjukban, ki hogyan ér a tőrhöz, mintha hirtelen tüskék emelkednének ki, és néhány csepp vért szippant magába a varázstárgy mindannyiuktól, lényegében a mágikus esszenciájukat vezeti bele a lányba, mielőtt ki tudnák húzni és abban a pillanatban három dolog is történik.
Először is, a vörös lány szeme kipattan hirtelen és a testébe visszatér az életerős, egészséges szín, hangosan felhörög, mint amikor valaki a víz alól fulladozva lélegzethez jut. Másodszor pedig Gemmánál elkezd zizegni a pálca a táskájában, élénken mocorogva. Harmadszor pedig... a tűzfalon keresztül átpillantva figyelmesek lesznek arra, hogy hirtelen az összes infernus, sokkal több, mint amennyire valaha is számítottak volna, kiemelkedik a vízből és megcélozzák őket. A tűzfalnál éppen csak megtorpannak, aztán sikolyokkal tűzdelve rohannak bele és égnek szénné - legalább is az első pár, de egyértelműen láthatja a csapat, hogy pillanatok kérdése, hogy áttörjenek! Teljesen lélektelen fanatikusként haladnak, nem félnek se a tűztől, se a haláltól.
//Nem kértem karakterlapot, így amennyiben támad egy karakter dobjatok 100 oldalő kockával és 33%-ról indultok minden mágiaágban egységesen (akkor is, ha van karakterlapod, legyen minden játékos egységes és bízok mindenkiben, hogy karakterhez illőt fog választani) + 10% ha kiemelkedő, + 25%, ha született tehetség és minél kisebbet dobtok, annál jobb. Ha képességet/RMA-t használtok, akkor is dobjatok, azt máshogy fogom beszámítani!
Határidő: augusztus 18., mesélő hozzászólás legkésőbb augusztus 19.-én. //
~Megan Smith
[/quote]
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-08-04, 17:20
Goyle számára valamiért különösen nyomasztó a halottakkal teli tó, meg úgy az egész Függönyön túli rész. Noha a paranoiája talán nem is alaptalan, hiszen nem egy ártatlant, vagy épp kevésbé ártatlant küldött ide át saját kezűleg. Azt nem lehetne kijelenteni, hogy megkörnyékezte volna a bűntudat, de egyfajta folyamatosan lappangó iszony van jelen benne, hogy valakivel akivel soha többet nem akart volna számolni, vagy még csak nem is ismeri ki volt, az most megtalálja. Mintha egy időzített bombán ülne. Mikor Gemma kihalássza a pálcát és meg is állapítja kié-mié Goylenak csak azért nincs ideje ledöbbenni mert a lányt elkapja az egyik rém és az ezüst ostor megfeszül. Megveti a lábát és egy tűzgolyót küld annak az iszonynak a képébe, mire az szerencsére elereszti a lányt. Mikor mindenki átért Goyle egy pár pillanatig még a vizet nézi kissé megrendülten és végül ki is mondja ami felkavarta. - Ezek szerint... Itt halt meg. - hiszen hogyan máshogy kerülhetett volna a tóba a pálcája. Furcsa mennyire érzékenyen érinti a fia halálának körülménye, úgy, hogy a Minisztériumban vaskos dosszié van arról mennyi beteg kegyetlenséget követtek el a feleségével együtt fénykorukban. Meglehetősen szélsőséges képet adhatna bárkinek róla, a most tapasztalt szülői érzékenység és a hivatalos dokumentumok ismeretének elegye. Hamar levonná a következtetést, hogy Goyle nem teljesen ép elmével rendelkezik. Végül megborzongva elhatárolódik és a szigetkiszögellés köré egy tűzkört idéz a biztonság kedvéért. Ha sikerül akkor még megjegyzi mielőtt a kölykök csapdában éreznék magukat - A tűz nekünk megnyílik, de az infernusokat, ha minden jól alakul távol tartja. Miután megvizsgálta a tárgyat hümmen egyet és Andrew szavaira reagál. - Ha engem kérdeztek, ő csak az áldozati része a szertartásnak... És szerintem menthető lenne. - közelebb lépve pedig elgondolkozik. - Nekem inkább tűnik a testvérének, mintsem káprázatnak. - egészíti ki Andrew előző gondolatait. Főleg, mert ő nem tudja, hogy Gina árva. Mindemellett elképzelni sem tudja, hogy őneki Gina vagy ez a lány miért lehet ismerős, de valamiért mégis az. Amikor a két fiatal a tőr markolatára fog, Andrew pedig az ittlétük alatt immár sokadszorra említi fel, hogy ha kell ketten menjenek bele mindenbe Goylenak csak feltételezései vannak, de valami olyasmi merül fel benne, hogy itt nem csak a mérhetetlen szerelemben elkötelezett két fiatalról van szó, hanem valamilyen közösen cipelt átokról is. Szembe lép velük az oltár másik oldalára. - A három szerencsésebb szám. - nem babonás. Egyszerűen a boszorkánykörök logikáját követi. Így ő is a tőrre fog, inkább a markolatára a kerszetvashoz közelebb, nem annyira a fiatalok kezére. Egyfelől egyszerű emberi reakcióképp, másfelől azért benne van, hogy nem akarja ráfogni a kezüket, nehogy rossz következtetéseket vonjanak le.
//Bűbájtan - SVK; Infernusok elleni tűzkör létrehozása.
Fél szemmel azért időnként odanézek, hogy Gemmáék mit ügyködnek, miközben az oltárt figyelem. Egyértelműen sötét mágia, és ha a nimfa van a Ginahasonmás testben, akkor hol lehet a nimfa igazi teste? Vetek egy gyanakvó pillantást Cody apjára, és azon tűnődöm, hogy mi van, ha ő is szellem, Cody lelkének utolsó darabja, akibe ugyanúgy kulcsot kell tolni, talán éppen a fiú pálcáját, de mi van, ha ő a nimfa igazából? Vagy ez már túl zavaros? Azért azon felmordulok, ahogyan Gemmát majdnem elkapják az infernusok, a közös szívünk az én mellkasomban is kihagyott egy ütemet, majdnem meg is tánrodotam tőle. Végül a lány átér az öreggel, előbbit most nem fogom ölelgetni, mert megszoktuk, hogy életveszélyben kell túlélnünk, de azért vetek egy olyan pillantást, hogy ez bizony közel van. - Ha kihúzzuk a tőrt, akkor azt ketten. Ha átkozott lennél tőle, akkor vállaljuk be együtt. – Mondom a lánynak, ha együtt élünk, együtt halunk, akkor a kárhozatban is osztozkodnunk kell. Mellé lépek, figyelve, hogy az infernusok kellően távol legyenek, ne tudjanak csak úgy berántani, miközben a tőrt fogjuk, és rámarkolok az egyik kezemmel a tőr markolatára, a másikkal pedig Gemma kézfejére, hogy meglegyen a közös lendület. Figyelem én is Jacob válaszát, de nekem ez a Cody apuka tűnik felesleges láncszemnek, akivel csak itt találkoztunk, simán el tudom képzelni, hogy ő maga a gonosz. Vagy csak valami eltévelyedett lélek, aki most ettől vár felmentést. Azért kiváncsian nézek rá, hátha közelebb akar lépni, netán kulcskyukká alakulni. De ha senki, vagy semmi nem állít meg, bólintok Gemmának, és kihúzzuk a tőrt.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az az igazság, hogy még a familiárisoknak is megvannak a maguk korlátaik. Jó volna, ha Carnivora tudná, hogy melyik tükörkép az igazi, és melyik a hamis. De már az is haladás, hogy leszűkítettük a kört. Ami varázslatom illeti, nos mondjuk, hogy félsiker. Ugyan nem abban a formában, ahogy azt elképzeltem. Hiszen úgy gondoltam, hogy mindegy melyik tükörképbe világítok bele kiderül rögtön az igazság. Tekintve minden biológiai és fizikai logika szerint, ha Peter valódi képmására világítok akkor semmi sem történik azon kívül, hogy visszaverődik a fény, ha az állPeterre, akkor valahogy védenie kell reflexből a szemét. Nos a nagy reakciók elmaradtak. Mintha mindkettő igazi lenne. De mégsem. A fényjáték mégis jó volt arra, hogy az álcázásra használt varázslat egy-két részletében rejlő hibát felfedjen. - Nem. Nincs ráncod. - nyugtatom meg Peter férfi hiúságát egy apró szemforgatással, amiért talán kár is, mert mire bármi érdemit tehetnék, vagy tehetne a társam, nos a tükrök újból pörögni kezdenek, hogy elválasszanak minket. Ami sajnálatosan sikerül is. Pusztán azért, hogy pillanatokon két egyforma Peterrel szemezzek. Hurrá. Miért is hagytam abba az illegális szerencsejátékokat, és fogadásokat? Hülyére kereshetném magam. De komolyan. Így találnám el a lottó számokat is, mint ahogy megéreztem, hogy ez lesz... És persze most nekem kell döntenem. Valahogy ki kell logikáznom ki az akinek mondja magát, és ki nem. Méghozzá inkább előbb, mint utóbb... - Te mit gondolsz? - nézek Carnivorára kérdően, aki továbbra is a képességével próbálja kideríteni, ki valódi, és ki nem. Ha sikerül neki, akkor azonnal az állPeter ellen fordulok. Ha viszont nem, akkor más módszerhez kell folyamodnom. Igen, az tényleg elég esetlenül, és hülyén hangzik, hogy "Hé, kislány, én vagyok az..." Nyilván mindketten erről próbálnak győzködni. Ellenben a patrónus már egész más tészta. Az elég egyedi dolog. És elég meggyőző is, ahogy a farkas előtűnik. Ahogy a ránc is az lehet, így elsőre az is próbálom újra felfedezni a hamisítványon. Ha nem sikerül, akkor intek a másik Peternek, hogy lássam az ő patrónusát. Remélhetőleg, ebben nem tudják utánozni egymást. Ha valahogy mégis, és újabb logikai patthelyzetbe kerülök, akkor viszont van még trükk a tarsolyomban. Történetesen a két Peter pálcáját veszem szemügyre. Persze nyilván valahogy ezt is álcázni fogja az állPeter. Csakhogy a kinézet nem minden. A saját pálcámmal random rábökök az egyik Peter pálcájára, és egy néma Priori Incantatem-mel próbálkozok. Lévén az igazi Peter előttem varázsolt amióta itt vagyunk, így pontosan tudom milyen sorrendben milyen varázslatoknak a képeinek kell megjelennie. Már, ha nem rontom el, és tényleg megjelennek a varázslatok füstképei. Ha stimmel a dolog, akkor ő az igazi, a másik az ellenség. Ha nem stimmel, akkor Ő az ellenség és a másik a Valódi. Akárhogy is, de ideje lesz ezt rövidre zárni már, így csak remélem, hogy nem ütközöm újabb logikai buktatóba semmivel... Ahogy azt is, hogy nem az igazi Peter ellen fordulok, míg hamisat futni hagyom...
//- Priori Incantatem: A bűbáj megmutatja, hogy egy vizsgált varázspálcával milyen varázslatokat hajtottak végre utoljára.
Familiáris képesség - gyanuszkóp Felismeri az alattomos szándékú, gyanús személyeket, akár animágus, vagy százfülé-főzettel elváltoztatott alakban is. //
Gina állatkájával nem sokra megyünk, ugyanis a hely láthatóan összezavarja. Nyilván olyan mágiát használ ez a valami, ami az ehhez hasonló képességű lényeket valamilyen szinten ártalmatlanná tudja tenni. Egyértelműen érzi azt, hogy valami nincs rendjén és egy konkrét szintig képes is belőni a dolgot, de ennyi... Továbbra is hezitálva mered ugyanabba az irányba, ugyanazokra a tükörképekre. Az viszont mindenképp előnyünkre válik, hogy képesek voltunk leszűkíteni a kört. - Az a ránc eddig nem volt ott – hajolok közelebb a tükörképemhez Gina varázslata után, ami nyilván ugyanazt teszi odaát, de mivel én nem igazán látom a különbséget, tanácstalanul fordulok a lány felé: - Te látsz rajtam bármilyen ráncot is? Nem vagyok hiú, nem figyelem magam órákon keresztül a tükörben, de az tény és való, hogy ha ennyire fiatalon egyetlen ránc is felbukkanna az arcomon, azt egyből észrevenném. Ezek a valamik nem jelennek meg egyik pillanatról a másikra, olyan a világon nincs. Még egy ehhez hasonló helyzetben se lehetséges, pedig elég nagy a feszültség. Mielőtt azonban a lány válaszolhatna, a tükrök mozogni kezdenek, én pedig igyekszem úgy helyezkedni, hogy lehetőleg a vöröske mellett maradjak. Ez azonban egy bizonyos pont után már nem lehetséges, mintha az alagút szándéka egyenesen az lenne, hogy elválasszon minket egymástól. A terve sikerrel jár, én pedig hamarosan Ginával és a hasonmásommal találom szembe magam. Kissé meglepetten tátogok pár pillanat erejéig, habár az is gyorsan leesik, hogy mennyire lehet bizarr mindez a griffendéles lány számára. Két Peter, mindkettő a megszólalásig hasonlít egymásra és az egyikük veszélyes. Gyorsan ki kell derítenie, melyikünk melyik, nekem pedig – a saját érdekemben – rá kell vezetnem a helyes megoldásra. - Hé, kislány, én vagyok az – mutatok magamra, nem sok sikerrel, hiszen a hasonmásom is pont ugyanezt teszi, pontosan úgy, ahogy egy tükörképnek cselekednie kell. - Peter Greenwood, ex-griffendéles. Megvan még a ránc? Fejemmel a másik Peter irányába bökök, habár ugyanazt teszi a másik is, ergó Ginának egyszerre két arcot is tüzetesen szemügyre kell vennie. Én tudom, ki vagyok, de ő csak két tükörképet láthat, akik ugyanúgy mozdulnak és beszélnek, mindent pontosan ugyanúgy tesznek. Nehéz lehet a lány helyében lenni, bár az enyém sem egy irigylésre méltó helyzet. A másik kérdés csupán az, hogy mi ennek a hasonmásnak a célja? Kiszabadulni ebből a labirintusból és átvenni a helyemet a világban? - Oké, nem kellenek ide szavak – jegyzem meg, mivel elég hamar rájövök arra, hogy bármit mondok, semmi se fog használni, hiszen a hasonmásom pont ugyanezt fogja tenni. Helyette a pálcámat hívom segítségül. Mindig is a tettek embere voltam, leginkább a szakmám miatt, de most tényleg ebbe ölöm minden hitem. A patrónus olyasvalami, ami elég egyedi dolog. Ez a varázslat az adott ember lelkéből jön létre, nem lehet csak úgy leutánozni. De ha mégis... Fogalmam sincs, van-e az ilyesminek tükörképe, de igen nagy az esélye annak, hogy ezzel talán bizonyíthatom a kilétem Gina számára. - Expecto patronum! - ejtem ki az ismerős szavakat, majd egy ezüstös fénybe burkolódzó farkas szökken ki a pálcámból, hogy utána pont előttem érjen földet. Csak remélni merem, hogy a tükörképem nem volt képes leutánozni a patrónusomat, mert ha mégis... Ginának döntenie kell azt illetően, hogy melyikünknek hisz, én pedig nem szeretném itt végezni.
A férfinek csak bólintok, hiszen én is úgy gondolom, hogy a kulcs lehet, de legalábbis valami, ami fontos. Egyszerűen érzem a zsigereimben, túlságosan hívogató, hogy kiszedjük onnan, bármennyire is kockázatos. Amint sikerül kihúzni és megszerezni azonnal a táskámba süllyesztem ügyesen, hiszen szükségem van mindkét kezemre továbbra is. A saját pálcámra és persze nem engedem el az ostort sem, hiszen még mindig alattam vannak azok az izék és cseppet sem tűnnek barátságosnak. Persze rendesen megijedek, fel is sikkantok, amikor az egyik izé elkapja a lábamat és nagy igyekezettel próbál lehúzni. Goyle érezhet is egy rántást, amikor ráfogok még erősebben az ostor nálam lévő végére, de végül sikerül vagy nekem, vagy más segítségével megúszni és végül sietősen én is partra érek a többiek mellé. A kezeimet a térdemen pihentetve hajolok előre, hogy kifújjam magamat. - Cody pálcája. - most már előszedem a táskámból, de úgy fest nem lép reakcióba egyelőre a testtel, amit most már én is jobban megnézek magamnak és tényleg csak hasonlít Ginára. - Olyan, mintha élne, nem tűnik szellemnek, ugye? - Jacobra pillantok, hogy vajon ő hogyan érzékeli, hiszen mégis csak ő tud többet erről a helyről. De miért hasonlít ennyire Ginára? Nem ismerem jól a lányt, nekem nem evidens, hogy nincs rokona, végül is ki tudja. - Eddig sem volt itt minden átverés, nem tudhatjuk. Vajon a kihúzzuk a tőrt? - a kezemet a tőrre helyezem ugyan, de egyelőre nem cselekszem. A szavaimat inkább a többieknek célzom, hogy mit mondanak és csak akkor mozdítom meg a tőrt, ha nem tartják rossz ötletnek. Egyelőre még az is kérdés a lány kicsoda, nem hogy kihúzzuk-e a tőrt. Arról nem is beszélve, hogy a legjobb az lenne, ha Gina is itt lenne, de még mindig nem értek utol minket és azért ez is aggodalomra ad okot. [/color]
Carnivora elszántan fúj és hisszeg, de érezhető, hogy a tükrök mágiája összezavarja a jószágot és nem tud egyértelműen dönteni. Viszont Peter és Gina belelendül, és a jó megfigyelésüknek hála mikor Gina ellövi a fényesőt egyértelművé válik mindkettőjüknek, hogy melyik is a hamis tükörkép. Ugyan nem abból, amiből gondolnák, mert a pupillája éppen úgy mozog, ahogy az igazi Peternek, és hirtelen a szeme elé se kapja a kezét, viszont a fény megvilágít az arcán egy nem odaillő ráncot és a válla tájékán egy rosszul színezett ruhadarabot. Tehát hiába igyekszik a teremtmény tökéletes tükörképet vetve beleolvadni, úgy fest még sem olyan tökéletes! Viszont amikor megérzi a vesztét akkor a tükrök hirtelen átrendeződnek körülöttük, lényegében elválasztva őket egymástól, forogva, villódzva, összezavarva, és a következő pillanatban Gina már két Peterrel áll szemben, életnagyságban. Peter pedig szemezhet természetesen Ginával és a másikkal, aki kiköpött úgy néz ki, mint ő. Minden mozdulatát utánozza, nyilván úgy, hogy hihető legyen, és éppen úgy védekezik, ahogy az igazi Peter, mintha nem csak az alakját bitorolná, hanem minden jellemvonását és az emlékeit is. Vajon sikerül az igazi Peternek bebizonyítania, hogy ő ki is a hasonmás és Ginának újabb különségeket találnia Carnivora segítségével…?
// A dramaturgia kedvéért örülnék, ha Peter írna előbb, hogy lereagálja a szituációt - legyél kreatív, rád van bízva a védőbeszéded! - és a dobások alapján Peter jelöljön meg 1 újabb különbséget a képen, Gina pedig 2-őt. //
Sértetlenül átér Andrew és elkezdi a feliratokat figyelni, míg az igen csak furcsa páros, Goyle és Gemma a víz feletti rögtönzött hídon trükköznek. Bianca, mármint Gemma biztosítékként használja az ezüst karkötőt, ami feszesen csillan meg közötte és a felnőtt férfi között. Ahogy elkezd lefelé halászni a fény felé egy néhány percet el kell szöszmötölnie, szóval bőven van ideje közben megosztani a többiekkel a Ginás párhuzamot és beszélhetnek róla, a tó jól viszi a hangot és nincs olyan őrült távolság közöttük.
Andrew tehát elsőként nézegeti meg az oltárt és a lányt, és ugyan Gemmának abban igaza van, hogy nagyon hasonlít Ginára, közvetlen közelből megfigyelhetik, hogy nem a hasonmásáról van szó, hanem… a rokonáról? Ugyan mindenki tudja, hogy Gina árva és egyedül van, hangoztatja eleget, de lehet, hogy mégiscsak van egy húga? Mivel van tapasztalata a gonosz kergetésében az oltár nézegetése közben elkezdi összekötni, hogy valamilyen testcserés támadásról lehetett szó, valakinek az önfeláldozása árán került volna egy sötét nimfa a fiatal lány testébe, de mivel a tőr a lány mellkasából áll ki és nincs itt mellette semmilyen test, aki feláldozta volna magát, valami félre mehetett a sötét rituálé lépései közben.
Gemma horgászása végül sikerrel zárul, és ahogy eddig, most is elsőként egy Cody-hoz kapcsolódó tárgyat szereznek meg, ezúttal Cody pálcája billeg a mágikus horog végén és csúszik Gemma kezeibe. Éppen amikor fordulna a többiekhez a szerzeménnyel akkor kapja el a lábát egy agresszív infernus és próbálja meg a mélybe rántani, ami sikerülne is, ha Goyle nem tartaná biztosan a kötelet. Elkélhet egy tűzgolyó vagy fényvarázs, hogy gyorsabban szabaduljon, de előbb-utóbb ugyan egy kis ijedelem után, de Goyle és Gemma is sértetlenül tud csatlakozni Andrew-hoz. A pálca sértetlennek tűnik, de az előzőekkel ellentétben ugyan fénypontként világított a víz alatt, de most nem bizzeg és nem motoszkál - nem változik kulccsá, még. Goyle a másik oldalról ismeri a sötét praktikákat, művelője, így arra a megállapításra jut, hogy valószínűleg ez a lány egy áldozat és talán menthető is, ha kihúzzák belőle a tőrt, ráadásul a két kis lélekdarab-rovar nem hajlandó moccanni mellőle. A férfi ugyan csak röviden játszotta el Ramsey szerepét Gina mellett, de így is egyértelmű a hasonlóság neki is, összetéveszthetetlenül ismerős a fiatal, vöröshajú lány.
// Határidő: július 4., mesélő hozzászólás legkésőbb július 5.-én. //
~Megan Smith
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-07-28, 08:48
Elégedetten engedem vissza a kötelet, remélve, hogy innen azért még van visszaút. Azért jöttünk el, hogy Codyt megmentsük, de jelenleg azt sem tudom, hogy Peter meg Gina min ügyködnek. Körbenézek az oltár körül, a vizet fókuszálva, mert nem árt, hogy ha a többiek is úgy jönnek majd át, hogy nincs mitől tartaniuk, de a sötét kavargás bármikor változhat, így erre semmi garanciát nem vállalhatok, csak hogy megvédem őket, ha tudom. Azért meglepetten mosolyodom el, hogy Gemma előkapja a karkötős ostort, nosztalgikus emlékeket ébreszt, hiszen egykor még Biancaként láttam így. Nekem semmilyen fizikális ereklyém nincsen, ami onnan származna, pedig amióta az emlékeim olykor felsejtelnek, eszembe jut a sárkánymintás átokpálca, az azért nem is jönne rosszul. Lehet, hogy csináltatnom kéne egy újat, hiszen mindig magabiztosságot hozott az, hogy a kezembe simult. Nem mondom, hogy gyanakodva figyelem az öreget, de azért szemmel tartom, nehogy ő maga lökbe be a lányt a vízba, aki valami kulcsot vél látni. – Nem, ez nem Gina. Egy ugyanolyan káprázat, mint a legtöbb, amivel itt találkoztunk. – Leszámítva persze Jake-et és Gemma anyját. De itt a holtak között az őrület mezsgyéjén táncolunk, nem érdemes csodálkozni mindezen. Visszafordulok fél szemmel az oltárhoz, bevárva az öreget is, aki már a pengét vizsgálgatja. – Gondolom nem érdemes kihúzni, felkelteni. Úgy tartom, hogy ami békés, azt nem háborgatjuk. – Lehet ősi átok, bármi, olyan veszélyes halálon túli szörnyeteg is, amit egykor megfékeztek, és nem nekünk kéne itt megbolygatni az álmát. Cody lelkéért jöttünk, ami Gina elmondása szerint a víz alatt lehet. Talán éppen azt látja Gemma. Inkább az oltár alját, oldalát nézegetem, hátha van rajta valami írás, rejtjel, titkosajtó, ami választ adhat, hogy mi is történt itt.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Sikerül a lélekdarabok díszkísérete a fénnyel és utána a híd is áll. A fényt vissza hívja miután a bogárkák táncba fognak az oltárra szegezett lány felett. A tó fölé irányítja a fényt, közvetlen a híd alá. Az illem azt diktálná, hogy hölgyek előre, de ezúttal kell a biztosíték, így ő maga indul meg rajta, a fény a híd alatt siklik és követi. Karjait készenlétben tartva egyensúlyoz velük. Annak ellenére hogy az ötvenes évei felét tapossa és nem is olyan régen még azt sem tudta ki vagy mi, meglepően fürge és ügyesen mozog. Tekintetét csak és kizárólag a hídra fókuszálja és nagyon igyekszik, hogy ne nézzen a mélybe, különben biztosan ott ragad. Nagyon nincs jóban a tériszonnyal. Ha minden simán ment, fél lábbal már lent van a hídról, és a fényt is vissza küldi Gemmanak, amikor a lány megkéri, hogy tartsa meg mert talált valamit odalent. Bár már nincs a hídon, ő is a mélybe bámul ahol Gemma megállt. Végül bólint egyet - A kulcs lenne..? - teszi fel a kérdést amire ő is következtet. Elkapja a végét a felé dobott ezüst ostornak. Szorosan a csuklójára erősíti és megveti a lábait. A pálcáját készenlétben tartja, hogy ha kell tudjon segíteni Gemmanak. Nem kis fába vágták a fejszéjüket. A ciripelés azonban vonzza a figyelmét és kelletlenül elfordítja a fejét Gemmáról a bogarak irányába - vagyis Gina irányába. Mikor meglátja a vöröskét az oltárra szegezve... nagyon is egy gombostűre tűzött lepke képe sejlik fel benne és nem kis döbbenettel bámulja. A felismerés egészen hideg rázósan hat rá. - Ezért mondta volna a nő, hogy ő jobban kötődik ide...? - morfondírozik Gemma anyjának a szavain. De aztán inkább vissza fordul a lány felé, hogy rá figyeljen és tudjon reagálni ha kell. Ha sikerült Gemma művelete, lesegíti a hídról, már ha elfogadják tőle a mozdulatot. Amennyiben elérik az oltárt ő első körön magát a boszorkánypengét kezdi mustrálni, a felesége jóvoltából, meg a maga jóvoltából is nagyon is ismeri ezeket a holmikat. Ha minden igaz ezek a pengék személyre szabottan készülnek így mindegyik más valamiben. Persze lehet téved. Másodiknak a Ginan lévő ruhákat veszi szemügyre. Mivel élt már 30évvel ezelőtt is így talán nem lesz nehéz beazonosítania miféle öltözékről is van szó és talán azt is ki tudja okoskodni, hogy miféle szerepe lehet az összkép szempontjából, hogy ez van rajta.
- Ezúttal? - döbbenek meg egy pillanatra Gina szavai hallatán. Ezek szerint összefutották már vele? A hasonmással? A tükörben nem én vagyok, hanem valami olyasmi, ami ebbe a világba tartozik. Esetleg a lelkem egy darabkája lenne, ami a majdnem halálommal itt ragadt volna? Vagy mindegyikünknek lenne itt egy hasonmása? Sok a kérdőjel, de a helyükre kerülő válaszok se túl biztatóak számomra. Rengeteg lehetséges kimenetele van ennek a kis kalandnak, de mindegyik negatív irányba billen. - Csak jelzem – torpanok meg, még mielőtt végleg elvesznénk a labirintusban, majd fordulok a lány felé. - Az ott nem én vagyok. Tényleg. Bármit mond és tesz, ne hidd el neki. A vöröske látszólag mindenre felkészült, ami odabenn várhat minket és teljes magabiztosságot mutat kívül, de belül lehet attól zavarodott. Én is az vagyok, habár a fél életemet a rejtélyes lények tették ki, de ez... Ez az első olyan alkalom, hogy ilyesmivel állok szemben. Ötletem sincs arra vonatkozóan, hogy mi fog várni minket ott. Az a valami talán megpróbál minket meggyőzni arról, hogy egymást öljük meg. Ebben a helyzetben nem lenne túl nehéz, hiszen bármikor támadásba lendülhet, amit pedig mi a hasonmásnak hiszünk, simán lehet a másikunk is. - Ha lehetséges, ne lövöldözzünk halálos átkokkal – teszem még hozzá, immár a labirintusban haladva. A folyosók eléggé kanyargósak, a tükörképeink pedig még jobban összezavarnak minket. Nem lenne nehéz számomra szórakoztatónak találni ezt az egészet, gyerekkoromban kifejezetten tetszettek az ilyesmik, de a tudat, hogy még egy van itt belőlem... Kissé dermesztő. - Próbáljunk csak kábító átkot használni, rendben? Az ehhez hasonló helyeken elég könnyen megesik, hogy valami, amit annak hiszel, nem az, aminek látszik. Nem szeretném, ha bármelyikünk is megsérülne. Amint ezt kimondom, történik valami: Gina famíliárisa jelez számunkra. A tükör irányába meredek, amely felé fordul, de semmi különbséget sem látok, mindegyikből az én arcom pillant vissza rám. A pálcám a kezemben, egyelőre azonban nem mozdulok. Nagy a kísértés, hogy felrobbantsam az összes nyavalyás tükröt, de már volt alkalmam megtapasztalni, mivel járhat ez. Gina jelzésére csupán némán bólintok egyet. Abban teljesen biztos vagyok, hogy a hasonmást a szeme fogja elárulni. Eddigi életem során sikerült megtanulnom, hogy az alakmások sem képesek teljesen leutánozni az embert. A pupillájuk mindent elárul. A trükk könnyű, de még mielőtt én bevetném, Gina megelőz vele. Véleményem szerint időt nyerhettünk volna, ha az én szemembe világít, mert abban az esetben mindegyik tükörképem egyszerre kapta volna a szeme elé a kezét, a hasonmás pedig nem tudott volna felkészülni rá. Pillanatok alatt kiderült volna, így azonban számíthat rá és leutánozhatja a mozdulatot. Hacsak a lány nem találja el elsőre a különbséget.
Dobás: 81
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-07-23, 13:22
Bár meglepem vele magamat, hiszen még mindig nem bízom a fickóban, de mégis helyeslően bólogatok a szavait hallva. - Igen, maguk közé húzhatnak és odalent nem kapsz levegőt... aztán arra ébredsz, hogy te is közéjük tartozol. - rázom meg a fejemet arra, hogy nem lesz semmi bajunk. Nem esnek nekünk egyelőre, főleg a fény miatt, amit idéztünk, de hogy gond nélkül lehúznának a víz alá abban nem kételkedem egy cseppet sem. Figyelem, ahogyan Andrew átlendül, a férfi pedig hidag kezd el építeni, én pedig a tőrt próbálom megmozdítani messziről, amivel egyelőre nem érek el sikert és a lány bár még elég messze van, de... - Mintha... olyan, mintha... - elgondolkodva meresztem a szememet, de egyelőre úgy érzem, hogy túlságosan messze van a lány, aki ismerős nekem, de még sem mondom ki azonnal, hogy kire hasonlít, amíg csak innen nézem, főleg hogy láttam, amikor felmentek a barlangokhoz. Nem vonz a lehetőség, hogy akrobata mutatványokat mutassak be, ez nem az én terepem, ebben tényleg Andrew a jobb, ezért bár tényleg nem nagy a bizodalmam a férfi felé, de ha elindul a hídon, akkor utána indulok, ha nem is közvetlenül, mert nem tudom, hogy mennyit tart meg. A karkötőm vége simul automatikusan a kezembe, ha bármi baj történne, akkor az ostorral még menthessek a helyzeten, kapaszkodót keresve vele. Ahogyan haladok kiszúrom a víz alatt, igen távol és mélyen a fénylő valamit. Az összes eddigi lélekdarabhoz kellett egy kulcs is... talán... - Van odalent valami. - szólok a férfi után, hiszen jó eséllyel Anrew már átért a túloldalra. - Meg kell tartania, ha berántanának.[/color] - pillantok a fickóra és most már tényleg letekerem a kezemről a karkötőt, ami szépen ezüstösen villanó ostorrá változik, és a végét felé nyújtom, vagy dobom, ha távolabb van. Aztán veszem csak elő a pálcámat és becélozva a lenti fényes valamit afféle horgászzsinórt idézek, amivel igyekszem elkapni és kihúzni a lenti fényes valamit, ami talán egy kulcs lesz. Ha nem történik komolyabb baj, akkor a megszerzett dologgal együtt irány a túloldal azaz a lány, ahol már jobban meg tudom nézni magamnak az arcát és most már tényleg kiül az enyémre a döbbenet, mert már biztos vagyok benne, hogy miért volt olyan ismerős. - Ez Gina... ti is látjátok ugye? De hát, hogy került volna ide, ha odafent vannak? Valami baj lehet.[/color] - minden bizonnyal csak hasonlóságról van szó, na de mégis hogy lehet? Természetesen, ha nem jutunk át, hanem baj történik a horgászat során, akkor ezt az infot majd később közlöm a többiekkel.
//Ezüst karkötő: Neza meséről hozta magával, a másik világbeli párjáé volt a karkötő, Biancáé. Igen nehezen elpusztítható varázstárgy, ezüst az anyaga, tehát hatásos vérfarkasok ellen. Minden funkcióját még Gemma sem ismeri, de arra már rájött, hogy a karkötő ezüst ostorrá formálható egyszerűen a tudata segítségével, amit aztán harcban használhat, ha épp a pálca nem elég.//
Bár mondhatnám, hogy a helyzetünk javuló tendenciát mutat, de sajnos nem. Még az én tájékozódásra termett madár agyam is próbára tesz ez az átokverte labirintus. Valódi kihívás követni a tükröket és az irányt, hogy ne tévedjünk el. Szerencsére ebben Peter fonala is a segítségünkre van. Aztán Carnivora megtorpan és a hátát púpozva fúj egy ikertükör felé. A macskák képessége paratlan, ha emberismeretről van szó. Érdemes odafigyelni a reakcióikra. Most mégis a hideg ráz ki valahogy attól, ahogy kettőnk lába közt tekeregve fúj a tükrökre. Vajon melyik az igazi? Ha felrobbantjuk a tükröket, akkor végzünk vele? Vagy ez is csak egy újabb csapda? Végzetes trükk? Egy pillanatra elgondolkodva nézek a tükrökkel szembe. Aztán csak egy apró szemvillanással jelzek az igazi Peternek, hogy álljon készen a támadásra, ha kiderülne melyik a hamis képmás. Remélve hogy ennyiből is megért. Szinte észrevétlen apró mozdulattal helyezkedem támadó állásba, ahogy egyszer az edző mutatta a VMS-en. A jobb kezemben egy vadászkés kerül, míg balba a pálcám. Carnivora is már támadásra készen vicsorog. Egy könyed nonverbális szimpla lumossolen következik, egyik majd másik tükörkép szemébe világítva. Mire is jó ez? Nos a valódi tükörképről egyszerűen visszaverődik a fény. Viszont az éjszakai csatangolásokból, és a Pitonnal és a pálcája fényével való kellemetlen találkozásokból annyit biztosan megtanultam, hogy nincs az az ember, aki reflexből ne kapná a szeme elé a kezét, ha belevilágítanak egy erős fénysugárral. Beleértve engem is. Hacsak nem teljesen vak az illető. Vagy valami mást nem hagytam figyelmen kívűl, és megy félre az én varázslatom is, mint Peter durr bele robbantása...
//Lumossolen – Fényeső: A pálcánkból nagy területre, legalább 10-15 méterre ható fényt tudunk "előállítani". //
Peter könnyedén létre tudja hozni Ariadné fonalát, és elindulhatnak keresni azt a bizonyos tükröt, úgy, hogy közben nem veszítik el, hogy merre jártak már. Nehéz, mert sok a kanyargás, néha nem sokon múlik, hogy neki ütköznek a tükörnek, rendesen összezavarja az elmét ez a sok optikai csalódás és visszatükröződés. Egy-két percbe beletellik, mire Carnivora elkezdi púpozni a hátát és egy tükör együttes felé fordul, amin szembe tökéletesen visszaadja Peter arcát a tükör, ám még is, nem véletlen, hogy a gyanuszkóppal rendelkező familiáris megtorpant. Mindegyik tükörkép követi Peter mozgását, még is
mindannyiukat kileli a hideg attól, hogy a mágikus lény a lábuknál azt jelzi, hogy az egyik kép bizony nem az, aminek látszik. Lehet egyszerűnek tűnik, hogy felrobbantsák mind a kettőt, de mi van, ha akkor még több tükörjárat nyílik meg, ahelyett, hogy kiszabadulnának?! Nem, követni kell a szabályokat, és kitalálniuk, hogy melyik tükörkép is az igazi…
// A feladat a következő: Nyissátok meg a linket és találjátok meg a különbséget a kettő között. Mindketten első körbenegyet-egyet karikázzon be és tegyétek be a hozzászólásba feltöltve, spoilerbe! Összesen öt van, minden megtalált különbség extra pontot ad majd kockadobáshoz, hogy rájöttök-e melyik az igazi már az első körből, vagy csak amikor meg van mind az öt - akkor mindenképpen rájöttök. //
Sajnos jól sejtik, nem lehet csak úgy a távolból cselekedni, oda kell menniük a lányhoz, ha meg akarják vizsgálni, vélhetően a tőr, ami az oltárhoz szegezi mágikus darab és nem lehet bűbájjal mozgatni. Andrew nekiveselkedik az ingázásnak, amivel távolabb tud kerülni a víztől és jóval gyorsabb is, mint Gargoyle a hídépítéssel, hiszen a középkor végét taposó férfi előbb még biztosra megy, hogy a fiának a lélekdarabkái, a kis bogárkák ne sérüljenek meg, amíg átérnek a testhez. Tehát Andrew ér át először, sértetlenül, fürgén, mint a macska (vagy pókember) és ha vissza lendíti a kötelet akkor Gemma eldöntheti, hogy melyik út a szimpatikusabb neki. A lengés gyors, de ijesztő, olyan érzés, mintha a barlang mennyezete bármikor elengedhetne, a kis híd pedig közel van a vízhez így látni a mozgást alatta, néha karok nyúlnak ki és igen keskeny - de át egyensúlyozható. Aki a hidat választja, az a mélyben észrevehet egy aprócska fénylő pontot, ami pulzálva hívogatja őket, de elképesztően mélynek tűnik, nem hogy számolva az infernusokkal… Az oltár közelében jóval több mindent meg tudnak figyelni, például azt, hogy az odaszegezett lány azon kívül, hogy a bőre hamufehér - és persze kiáll belőle egy tőr - teljesen épnek tűnik, a teste nem indult romlásnak, mintha csak Hófehérke álmát aluszná, csak a mérgezett alma helyett egy athamé - rituális boszorkánypenge - jutott neki osztályrészül. Egyszerű ember, bár a ruhái olyanok, mintha egy harminc évvel le lenne maradva, ki tudja, talán ilyen hosszú idő óta itt van, vagy a rituáléhoz aggatták rá ezt a ruhát? Továbbá mindannyiuknak furcsán ismerős, valahogy deja vu érzésük támad, mintha már találkoztak volna, pedig ez igen lehetetlennek tűnik, de még is… honnan lehet ismerős nekik? A bogarak vad táncot járnak, sőt, még ciripelni is elkezdenek, amennyire tudnak “fajukból adódóan”, egészen biztos, hogy ebben a barlangban rá kell találniuk a következő darabkára.
// Peter és Gina: hozzászólásotok írása UTÁN, ha bent van a kép a megtalált különbséggel kérlek dobjatok egy száz oldalú kockával mind a ketten a Kockadobás fórumában.
Andrew, Gemma és Goyle: hozzászólásotok írása ELŐTT dobjatok egy száz oldalú kockával a Kockadobás fórumában, a célszám mindannyiótoknak 33% és ha alá dobtatok akkor írjatok privátban és egy plusz információt kaptok!
Határidő: július 27., mesélő hozzászólás legkésőbb július 28.-án. //
~Megan Smith
Ramsey Montreville
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-07-21, 02:49
Ahogy haladnak egyre beljebb, a hideg cikázik a hátán, hát még ha tudna róla, hogy a fia épp ebbe a tóba fulladt bele, ezeknek az infernusoknak köszönhetően és talán a teste épp úgy ott ragadt ezekkel... Valószínűleg már réges-rég felismerhetetlenné vált és épp arra a sorra jutott, mint a többi, persze aztán ki tudja? Hiszen a vonatkisiklás óta valamivel több mint másfél év telt el. A Lumosuk elég fényt ad számukra. Mikor Gemma megpróbálja megmozdítani az oltárra szegezett lányt és odalebegtetni magukhoz, van egy olyan sejtése, hogy az nem fog csak úgy az onnan elmozdulni. Andrew pedig már légtornász mutatványokra készül. Egy pillanatig nézi a párost akik ránézésből is a végsőkig mennének egymásért és arra a következtetésre jut, hogy valóban semmi okot nem szabad adnia arra, hogy bármelyikük is ellene forduljon. A külvilágban mikor újra össze találkoznak majd, úgy is minden eldől majd. - Nem feltétlen kell senkinek sem repülnie. -Valójában mindkét fiatal ötlete kiváló, azonban az öreg mivel egyébként gyáva mint a bűn, a megúszós megoldások híve. Ha azonban a bogárkák megindulnak a kőoltáron heverő lány felé, a mozdulata egészen ösztönös. Hiszen a fia lélekdarabjairól van szó. A Lumosát útjára engedi a tó fölé, mintegy önálló fényforrást. Mivel a varázslat már eleve létre volt hozva, így csak le kell választania. A fény a bogárkákat követi, hogy távol tartsa tőlük a rémeket. Ha Gemma ötlete nem jönne be véletlenül, ő is megpróbálkozik valamivel. Még Andrewra reagálva. - Embert nem esznek, de a mélybe húzhatnak maguk közé. A tűz hatékony ellenük, de fel is bőszítheti őket. Óvakodjatok a víztől! - Ezzel, ha szükséges, a maguk körül lévő nagyobb darab kövekből egy az oltárig ívelő hidat épít. Ki tudja mennyi alapanyag áll rendelkezésére, így esélyes, hogy elég keskeny lesz, és sajnos esélyesen nem is túlzottan magasodik a víz fölé sem, tehát nem árt ha az ember egyensúlya a helyén van, de ha sikerül, akkor egy egész stabil éppen funkcionális építményt kaphatnak. A szíve mindentől függetlenül egészen elszorul. Hiszen a két lélekdarabka már ott köröz a lány felett. Tehát megvan a harmadik hordozó/darab esélyesen. Tisztában van azzal, hogy ha ennek az egésznek vége is, nem lesz nagy családi egymás nyakába borulás, de bízik abban a feleségével együtt, hogy a fia fel akarja velük venni a kapcsolatot. Miért vette volna fel a régi tisztes nevét, ha nem nekik akart volna üzenni?! Miért állt volna, azon a különös világbajnoki versenyen a nagy nyilvánosság elé, bejelentve, ki is ő? Miért ha nem régi címét és rangját akarta volna vissza szerezni? Gargoyle-tól és a feleségétől a fanatizmus sosem állt távol. Lilitha pedig szentül meg van róla győződve, hogy a pici fia is jó ötletnek tartaná, hogy vissza legyen hozva a halálból egy másik ember élete árán, egy vadidegen testbe. Hiszen a pici fia élni akar! Mi mást akarhatna?! Mi másért küldtek volna szét segítséget kérő leveleket a feleségével? Hiszen mindenki élve akarja őt látni bármi áron! Nemde...?
//SVK - mozgó független fénygömb létre hozása - ameddig a létrehozója eszméleténél van, vagy ő maga meg nem szünteti aktív - negyed óra után újra kell idézni. átváltoztatás tan; bűbájtan - hídképződmény létrehozása. Ha a képződmény teljesen létre tudott jönni, nem kell külön fenntartania - "megszilárdul" - egyszerre csak 70kg-ig terhelhető. Azonban könnyen lebontható.
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-07-19, 23:06
Mit mondhatnék? Vidámabb se én, se a helyzetünk nem lesz. Peter fejtegetésére, hogy kinek mi oka lenne itt tartani minket csak vállat vonok. Tapasztalataim alapján nem kell épeszű indok kattant pszichopatáknak semmire. Némelyek csak élvezik ha árthatnak, és szenvedést okozhatnak. Aztán unott közönnyel hallgatom a megjelenő patrónust. Peter kérdésére viszont valami rosszmájú iróniával felelek. - Ó igen. Az inferusokkal úszkálni legutóbb is vidám élmény volt, mondhatni haláli... - próbálok a barlangtól elvonatkoztatni, mert úgy sem tudom a lenti csapattal megosztani a gondolataim. Előbb saját magunkpn kell segítenünk. És nem javít a helyzeten Peter durr bele módszere, ami úgy fest még meg is sokszorozta a tükrök számát. Mondanám hogy már nem hat meg, de még én is hideglelést kapok a gonosz Állpetertől, de még a saját végtelen tükörképeinktől is... - Valami azt súgja nem szabadulunk, amíg meg nem találjuk a gonosz hasommást, és el nem tesszük az útból. Ezúttal véglegesen. - a szavaimból valami rideg logika érződik. De ha a választás hogy ő, vagy mi, akkor én szemrebbenés nélkül választom magunkat, főként saját magam. Nem lesz lelkiismeret furdalásom, végleg megszabadulunk attól a sötét teremtménytől ami most Peternek néz ki. A fonalat kifejezetten jó ötletnek tartom, éppen én is ilyesmire gondoltam, de Peter megelőzött amíg tájoltam. Így csak bólintok rá, hogy indulhatunk, és előttem Carnivorával indulok meg egy irányba szigorú logikát követve. A mugli iránytűt egy bűbájjal hozzáragasztom az alkarvédőm tetejéhez, így mindig látom de a kezem szabad marad, felkészülendő, hogy esetleg hamar kell pálcát vagy tőrt rántani. És a tükrökre is is tudok figyelni. Számolom magamban azokat amik mellett elhaladunk. Carnivora pedig a képességével próbálja megérezni az ártó szándékú Állpetert a tükörkép rengetegben... Egészen olyan ez, mint az a régi játék... keresd a hibát a képen... csak most élet-halál a tét, nem egy csokiszelet fogadásból... És éppen ideje lenne már pontot tenni ennek az ügynek a végére...
//Familiáris képesség - gyanuszkóp Felismeri az alattomos szándékú, gyanús személyeket, akár animágus, vagy százfülé-főzettel elváltoztatott alakban is. //
Egy pillanatra átkarolom lilás hajú kedvesemet, akit egykor úgy imádtam utálni. Volt egy idő, amikor még inkább riválisok voltunk, de mégis, a másik teljesítménye mindig felhúzta a sajátunkat. Aztán elkezdtünk megismerkedni, legyűrni az ellenérzést, miszerint a másik hivalkodó, győzni akaró alak, a közös halálközeli élmény megoszotta a szívünket, amikor pedig kiderült, hogy már egy előző életben is összetartoztunk, onnantól nem volt visszaút, csak nem haladtunk gyors léptékben a szerelmünket illetően. Cody apja számomra gyanu felett áll, de lehet, hogy ez csak a naivitásom. - Nem kell aggódnod Gemma. A halál nem válogat. Az infernusok nem esznek embert, mágia mozgatja őket, azzal pedig elbírunk. – Biccentek Jake felé, Shanna egykori férje afféle patrónusként is szolgál. Szemem sem rezzen az oltárhoz szúrt lányon, bár olyan, mintha egy bogarat preparáltak volna oda fel. Nem a mi dolgunk. Azért jöttünk, hogy a bongyorka hugrabugost valahogy visszaidézzük az életbe. Amíg Gemma mégis megpróbálkozik kideríteni, hogy mi lehetett a lány végzete, nem várok az öregre, hanem előkapom a jelmezemből a csáklyás kötelet, és keresek a barlang tetején olyan kiszögelést, ahonnan át tudok esetleg lendülni, vagy olyan pontokat, ahol a hegymászó felszerelést ki tudom rögzíteni. Ha szükséges, akkor egyedül kelek át. Ügyes mászó vagyok, London háztetejei azonban mégis más léptéket képviselnek, mint a természeti képződmények. Mégis megpróbálok a levegőben átjutni, mágiát most nem tartok biztonságosnak alkalmazni, hiszen a fény most a pálcámat világítja meg, de egyben figyelemfelkeltő is.
//Bár karilap nincs, de magas szintű akrobata, ha egyszer nekiállok, hogy kidobáljam.//
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Megpróbálom számba venni a lehetséges ellenségeimet, de csak itt és most jövök rá, hogy én is rengeteg varázslényt küldtem már a másvilágra, szóval ezzel nem megyünk semmire sem. Talán az apámnak vélt személy is csak egy testmás, aki az emlékeim között talált legfontosabb alakkal próbált volna meg lecsalogatni oda, hogy végezhessen velem. De az emlékeit miként szerezte volna meg? A mozgása, a reflexei, a fegyverei... Egy testmás ezeket a dolgokat képtelen leutánozni. - Van pár sötét alak, akivel végeztem már, de nem hiszem, hogy ők itt ragadtak volna – jegyzem meg a fejemet csóválva. - Senki mást nem tudok, akinek az lenne a célja, hogy egy ehhez hasonló helyen érjen el a végzet. Talán még Dane szóba jöhetne, mint lehetséges jelölt, de vele egyelőre fegyverszünetet kötöttem. Ő eljegyezte Sophiát, ez engem pedig egy cseppet sem zavar. Jó, kissé kellemetlen volt a történtek után megpillantani a gyűrűt a lány kezén, de azt hiszem, sikerült lenyelnem a dolgot és jó képet vágni ehhez az egészhez. Még ezen rágódom, amikor éppen csak befut egy patrónus, majd Gemma hangján közli velünk a történteket. - Infernusos barlang? - ismétlem meg az iménti szavakat, majd a vörös hajú lány felé fordulok. - Az korábban is itt volt már? Mert ő és én elvileg már jártunk ebben a világban, habár én ebből semmire sem emlékszem, Gina azonban láthatón elég szépen képben van. Nem tetszik számomra az ötlet, hogy a többiek egy ehhez hasonló veszélyes helyre merészkedjenek, de jelen pillanatban semmit se tehetünk. Elvégre, több lélek is velük van, talán valami hasznukat veszik. A helyükben az öregembert élő pajzsként használnám. A varázslatom időközben sikerül, szerény személyen azonban kudarcként éli meg, hiszen több másik tükör jelenik meg az egy elpusztított helyén. Mintha folyamatosan annyi darab keletkezne, amennyire az előző tört. Minden tükörszilánk egy újabb tükör születéséhez vezet, ami cseppet sem nevezhető kellemesnek ránk nézve. Van innen kiút egyáltalán? - Talán bele kellene mennünk a játékba – vetem fel némileg kelletlenül, elvégre nem szívesen sétálok bele egy mágikus útvesztőbe, de más választásunk nem igazán akad. Mintha a tükrök konkrétan ezt szeretnék elérni. Mindenesetre, nem sietek előre, leginkább azon agyalok, miként lennénk képesek meghatározni, hogy merre is jártunk már. Végül eszembe jut az a varázslat, amit még kiskamaszként alkalmaztam utoljára, amikor Lorelai és Dane társaságában a viharmadaras rejtély után kutakodtunk. A csuklómozdulat már-már ösztönös, ahogy próbálom ismét életre hívni a fonalat. Mugli módszer, de rém hatásos. Csak akkor lehet gond, ha az alagút átrendeződik menet közben. - Indulhatunk? - pillantok Ginára, megerősítést várva és ha ő is készen áll, akkor belépek a tükrök közé. Ha minden sikerül, akkor az aranyfonal a bejárattól kezdve követni fog minket, így annak mentén visszajuthatunk a kiindulási pontra. Mindezek mellett pedig megszakíthatom, amíg más varázslatot kell használnom, hiszen automatikusan ismét létrejön, amint nem kell másik igéhez a mágikus erőm. Egyszerű és praktikus, főleg ebben a helyzetben.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2020-07-15, 10:55
Azért egy kis idegességet szül, hogy a patrónus nem tér vissza hozzánk. Nem tudom, hogy nem történt-e baj, ezért is hajolok oda Andrewhoz, mert hát lássuk be az idősebb fickót még mindig nem ismerjük és Cody, amikor a Levéltárban beszéltem vele nem épp úgy nyilatkozott a családjáról, mint akikért kimondottan oda lenne. - Remélem, hogy rendben vannak odafent, ha itt kész vagyunk, meg kell néznünk. - ha addig nem kerülnek elő persze. Azért azt már tudjuk, hogy ez a hely nem arról híres, hogy túlságosan nyugis és biztonságos lenne, szóval jobb, ha nem válunk ketté túl sokáig és az, hogy a patrónust újra kell idéznem egyáltalán nem jó jel. Aztán indulunk el csak befelé. Megfogadom a férfi tanácsát és egyelőre nem varázsolok, csak a kezemben marad a pálca, ha cselekednünk kellene. A fény úgy tűnik, hogy elég, hogy a lények távol maradjanak tőlünk, legalábbis egyelőre, így nem kell nekem is varázsolnom, de azért védtelen sem maradok hála a képességemnek. - Tehát át kell jutnunk egy tavon, ami tele van ezekkel az izékkel...[/color] - nézek el a távolba a lány felé, hiszen a feladat már egyértelmű, csak épp nem tűnik egyszerűnek. - Gondolom egyikünk se tud repülni.[/color] - húzom el a számat. A lány pedig láthatóan oda van szögezve, de hogy itt hogyan lehet vér és egy halott, amikor itt mindenki szellem... nem tetszik ez nekem. Mielőtt megpróbálnánk átjutni a tavon először inkább megpróbálom a lányt idejuttatni hozzánk. Mégis kevésbé veszélyes őt lebegtetni, mint egyikünket. Mobilicorpus![/color] - persze, ha túlságosan nagy a távolság, akkor úgyis esélytelen, de egy próbát megér. Ha előbb a tőrt kellene kihúzni, akkor azért a vingardiom leviosát is kipróbálom. Ha nem sikerül, akkor még mindig lehet jobb ötlete a többieknek, hogyan jutunk át a cseppet sem barátságos tavon.
//Inkvizítor 2. szint: Képes maga mellé hívni egy árnyékot, mintha a saját árnyéka lenne, ami hasonló, mint egy patrónus, szükség esetén harcolni is képes, hogy védje gazdáját.//
Szerencsétlen Peternek van annyi ideje, hogy felismerje az apját az ártó szellemek között, de annyi biztosan nem, hogy kitörjön, mielőtt a tükrök bezárnak körülöttük. Felfigyelhetnek azonban a fehérfejű rétisas patrónusra, ami az utolsó pillanatban fut be, és így velük együtt bent is reked, de legalább átadhat egy üzenetet, a Dumbledore által kifejlesztett technikával. Ha gondban is lennének, hogy kihez tartozik, Gemma hangján szólal meg. - Elindultunk felfedezni az infernusos barlangot, a lélekdarabok oda vezettek. Aztán a patrónus a semmivé foszlik, hiszen teljesítette a parancsot, kiút pedig nem igazán van, nem tud segíteni nekik. Peter robbantásba kezd, ami nem igazán jön be, illetve a tükör valóban elpusztul, de arra lehetnek figyelmesek, hogy már minden irányból tükrök veszik őket körbe, ha egyet felrobbantanak, hát ott van millió - legalább is annyinak tűnő - mögötte, folyosókkal, járatokkal, a saját tükörképükkel mindenütt.
Gina megpróbálja hidegen átgondolni a dolgot, és mivel ő volt az, aki farkasszemet nézett azzal a “gonosz Peterrel”, így ahogy a tükrökben meglátja a saját mozgásukat és a rengeteg Petert, egy kicsit kileli a víz, hiszen ez olyan, mint az összehasonlítós képeken: vajon észreveszi a különbséget? Lehet, hogy most is ott áll előttük valahol, vagy ha elindulnak lelnek rá, de valami azt súgja a lánynak, hogy ameddig meg nem találják, addig végtelen lesz ez a mágikus csapda.
Gemma teljesen biztos lehet benne, hogy az anyjának a továbblépése fájdalommentes volt és megnyugvást hozott, persze jelen esetben nem neki, hiszen a szörnyű tragédia, ahogy meghaltak, Mark árulása és a múltjának a titkai ott lebegnek a levegőben. A patrónus, amit idéz elindul a fentiekhez, és elképesztően szerencsés, ugyanis sikerül még besurrannia a tükrök közé azelőtt, mielőtt a fentiek lényegében egy üveglabirintus fogságába nem kerülnek, helyetváltoztatva. Ugyan ez azt eredményezi, hogy a patrónus nem tér vissza, mert nem tud, de Gemma képes újat idézni, ami el is kél ahogy haladnak a barlangfelé, hiszen a megrekedt lelkek, amik szörnyeteggé váltak sok aspektusból hasonlítanak a lélekszipolyozó dementorokra. Ugyan egyikőjük sem járt még itt, de ezúttal nincsen a barlangnál semmiféle akadály, át tudnak menni könnyedén. Gargoyle talán bizonyítva, hogy nem kell tőle tartani előre megy és ő is fényt idéz, mint Andrew, így hát a barlang mélyét jól be tudják látni, bár a látvány nem valami szemet gyönyörködtető. A fény tisztán megvilágítja, hogy rengeteg infernus kúszik el árnyas menedéket keresve a lumos maximájuk elől, ráadásul ahogy körbenéznek egy kőoltáron egy valaha csinos, tizennégy éves forma leány fekszik vörös hajjal (a kép csak illusztráció, nincs hegyes füle) ám a bőre holtfehér és a mellkasából egy tőr áll ki, ami oda szegezi, az oltáron pedig odatapadt vér. A bogárkák táncba kezdenek a lány előtt megállapodva, átsuhanva az infernusos tó felett, amiben azért a szörnyetegek közül érezhető, hogy vannak olyanok, amik csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy utánuk kaphassanak… Gargoyle továbbá javasolja, hogy mindig legyen “szabad pálca”, hogy tudjanak hirtelen reagálni. Szem előtt van, nem sunnyog, de egyre feszültebb is. Jake csendesen figyeli a terepet, de sosem volt egy szószátyár típus, így ez egyáltalán nem meglepő, látszik rajta, hogy azért szabadidejében nem éppen ezt a barlangot fedezte fel kedvtelésből, szóval nem sokat tudhat róla.
// Határidő: július 20, mesélő hozzászólás legkésőbb július 21.-én. //
- Azért más az, vagy valaki a végletekig szétszakítja a lelkét, és ha meghal. Háromnál többet én nem tippelnék. – Vélekedek, mert a halálon már sokat gondolkoztam, de Gemmával ellentétben én elengedtem a szüleimet, most a csapdára sem voltam hajlandó odafigyelni. Valóban a szüleim halála indított el az úton, ahonnan nincsen visszatérés, de másfelől mégsem a múltban élek. A sírjuk a saját birtokunkon áll, gyakorta kijárok, de már csak emlékek. Nem lehetnek hatással a jelenemre. - Én a magányos útban hiszek, de most örülök mégis, hogy Codynak ennyi barátja volt. – Jegyzem meg az öreg szavaira, valahol a csapatmunka boldogító lehet, s egykor, egy régi életben még Arianáékkal vált válnak vetve harcoltunk a jó ügyért. Az a szerencsétlen koboldlány hányszor halt meg? Ötször? De valahogy mindig megoldottuk. De elég a nosztaligázásból, az új életben már Cody a társunk, ideje, hogy ne csak múltidőben beszéljünk róla. Visszabólintok az öregnek, miközben Gemma az anyja távozásával küzd, noha felvonom a szemöldökömet a Seoras szóra, csak egyet ismerek abból a családból, az nem éppen kedvemre való fajzat. De ha ő Gemma családtagja, a végén még együtt fogunk karácsonyozni vele, brrr.. – Semmi baj. Legalább beszélhettél vele. A legtöbbeknek ez sem adatik meg. – Felelem lágyan, nem helytelenítően, miközben az ölelésembe zárom a lilás hajú lányt, akivel immár visszavonhatatlanul szerelmespár vagyunk. Csak sikerült odáig jutnunk, hogy felismerjük, kellünk egymásnak, méghozzá végérvényesen. Gemma felküldi végül a patrónusát, s hármasban megindulunk az internusokkal teli barlang irányába. – A fény tartja őket távol. Lumos Maxima.. – Varázsolok az előrenyújtott pálcámmal, a fény egyben óvó pajzs is a sötét lelkek ellen, de remélem a társaim is majd besegítenek, mert ha csak egy helyen is megtörik a burok, akkor szétszednek minket, az garantált. Próbáljuk kitalálni a korábbi lélekdarabok alapján, s Jake óvó lépteit figyelvén, hogy merre lehet a következő puzzle. És persze szokás szerint hevesen éberkedünk.
//Szerencsepróba nincs meg//
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Valószínűleg jobban kötődünk Peterrel ehhez a világhoz, mint mások. Talán magához a halálhoz is. Tulajdonképpen erre utalnak Gemma anyjának szavai is. Viszont ahelyett, hogy ezen filozofálhatnánk ideje lesz cselekedni is. Vagyis körülnézni odafent. - Én is nyugtalan lennék, ha itt ragadnék az örökkévalóságig. Valahogy el kell érnünk, hogy nekünk ne okozzanak bajt. Vagyis nem ártana gyorsan végezni a küldetéssel.- válaszolom Peternek immár odafent. Majd a thesztrálom felé fordulok, hogy visszaküldjem a többiekhez. Hátha nekik is szükségük lesz rá. Szerencsére elég könnyen megy, hallgat rám. Mindig is közel éreztem magamhoz ezeket a fura lényeket. Úgy fest itt mindenkinek vannak rokonai rajtam kívül. Már Peter is az apját látja. Kész szülő gyerek találkozó party kezd alakulni. Mondanám, hogy de megható, de hát igyekszem elhatárolódni az efféle érzelmektől. Jelenleg csak hátráltatnának. Épp bólintanék Peternek, hogy jó menjünk az apjához, amikor váratlan olyasmi történik, amire nem számítok. Amikor a tükrökhöz lépek először nem látok semmi gyanúsat. Csak önmagam. De a következő pillanatban már egy csúf olasz káromkodás hagyja el a számat, ahogy szembe nézek a Peter alakú ellenséggel. A tükrök pörögni kezdenek és egy tükör labirintusban találjuk magunkat. Remek. Már csak ez hiányzott. - Bár én lettem volna. Akkor vissza tudnám csinálni. Nem. Ez olyasvalaki lesz, aki azt akarja, hogy örökre itt ragadjunk. - válaszolom komoran Peter kérdésére. Közben valami megmagyarázhatatlan jeges borzongást érzek a zsigereimben. Ismernem kéne az állPetert? De honnan? Legutóbb is vele harcolhattunk, amikor ide kerültünk? De akkor elpusztítottuk... vagy mégsem? A kaland vége nem éppen tiszta, ami az emlékeimet illeti, egy igen kellemetlen áramütés miatt... Megvárom mi sül ki Peter varázslatából, bár én jóval kifinomultabb módszerekhez nyúlnék. Ha Peter varázslata sikeres, akkor csak igyekszem vele együtt távozóra fogni. Mínusz egy thesztrál okán karvalyként. Ha viszont Peter varázslata nem járna sikerrel, márpedig valami azt súgja az túl egyszerű lenne, akkor a pálcám az egyik tükörnek szegezem, és egy feltáró varázslattal megpróbálok rájönni a tükrök működésének titkára. Pálcával az egyik kezemben állok meg elemezni a helyzetet, miközben a másik kezembe egy közönséges mugli tájolót veszek elő, hogy meghatározzam a legalapvetőbb irányokat, és a helyzetünket. Elvégre még nem találták fel azt a labirintust, ami kifogna egy vérbeli Accipiteren! Ha az a gonosz állPeter azt hiszi, hogy így kifoghat rajtunk akkor nagyon téved.
//Tárd fel titkodat: Piton használja a Tekergők térképén. Most Gina próbálja kideríteni a tükrök működésének titkát vele.
- Nem t'om – vonok vállat hanyagul Gina kérdése hallatán. De tényleg, miért pont mi ketten? Gemma és Andrew egyértelműen együtt akarnak maradni, az öreg fószer mégis Cody apja, tőle se várhatom el, hogy velünk tartson. Jake pedig csak egy lélek, nem több. Vele mégis mihez kezdenék? Gina és én vagyunk azok, akik valamilyen szinten semlegesek maradtunk és kötődünk is ehhez a világhoz Gemma anyjának szavaiból kiindulva. - Csak vigyázzatok arra, hogy senki se maradjon egyedül – hívom még fel Andrew figyelmét a legfontosabb dologra, habár sejtem, hogy ezt azért egyedül is tudja jól. - Elég nagy itt a feszültség – szólalok meg pár perccel később, immár a távcsövön keresztül kémlelve az eddigi láthatatlan tájat. - Az itt ragadt lelkek nyugtalanok, ami nem jó. Nagyon nem. Néhányan csoportokba verődtek, mások céltalanul kolbászolnak össze-vissza, megint mások pedig láthatóan valamiféle kijáratot keresnek innen. Ha lenne olyan bűbáj, ami ekkora távolságban is hatékony, akkor talán ki tudnám deríteni, miről folyik a diskurzus, de így... Nem mintha olyan fontos lenne, hiszen semmit se tudunk megakadályozni. Meg kell keresnünk azt a Cody nevű srácot, majd minél hamarabb lelépni innen. Igen, azt hiszem, ez lenne a legjobb megoldás. - Ha sokáig ragadnak itt, akkor... - kezdek bele a mondatba, habár szinte el is harapom azt azon nyomban, amint megpillantom az ismerős alakot. A lélegzetem is eláll, miközben figyelem, habár némileg kételkedem is a látottakban. Nem lehet ő! Mégis, a mozdulatai... Az arcát innen ugyan nem látom, de van benne valami ismerős. Évekig tanultam ugyanezt a stílust, a pusztakezes harcot, apám oktatott rá, a távolban lévő férfi pedig szinte pontról-pontra ugyanazokat hajtja végre. Létezik ilyesmi egyáltalán? Ráadásul, a holmik, melyeket elővesz és használ... Itt ugyan nem látom tisztán, de vadász fegyvereknek tűnnek. - Apa? - ejtem ki a számon az első gondolataimat, noha legszívesebben nem erre tippelnék, de mégis minden jel arra mutat, hogy ő az. Mégis miként kerül ide? Megölte volna valaki és most ő is itt rekedt? De mit szeretne tőle a többi lélek? Vadászként rengeteg alakot küldött már a másvilágra, ez kétségtelen, de azokat még régebben, ők már nem lehetnek itt! Vagy mégis? - Gina, le kell mennünk, az apám odalenn van! - hajolok el a távcsőtől, majd a lány felé fordulok, de amit látok, attól a lélegzetem is elakad. A tükrök pörögni kezdenek, egészen addig, amíg egy labirintussá nem állnak össze. Gyorsan a vöröske mellé lépek, hogy el ne veszítsük egymást. Egyelőre fogalmam sincs, mivel is állunk szemben. - Ez a te műved? - teszem fel a legelső kérdést, ami eszembe jut, majd a távcső felé pillantok, amit immár eltakarnak a tükrök. Előhúzom a pálcám, majd a legelső olyan varázslathoz fordulok, amely pillanatnyilag a leggyorsabb megoldást kínálja számomra: - Descendo! - legyintem meg a pálcám, hogy egyszerűen csak szétrobbantsam a tükröket. Nincs időm itt és most szórakozni, hiszen apám jelen pillanatban is azért küzd, hogy ne szedjék szét azok a lények odalenn..
Jó számok: 3,6,9 Dobás: 4
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött
