2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ugyan, kérem, a Rémviadal Ketrecklub minden, csak nem egy tisztességes klubhelyiség. Annál inkább az egyik Zsebpiszokközi épület titkos sikátorból nyíló lejáratán elérhető sötét, bűzös, folyton tömött, éjszakai varázslény-viadalokat üzemeltető és fogadással foglalkozó alantas mocskos kocsma. Elképesztően nehéz a bejutás, hiszen alvilági fickók üzekednek illegális dolgokkal, mint például tiltott szeszek, drogok, bájitalok, de a fő attrakció mégis a hatalmas ketrec és a benne csatározó varázslények. Fiatalkorúakat élből visszafordítják, de még a húszas évei elején járó tejfelesszájúakat is gyakran kipenderítik, vagy csúnyán lehúzzák belépőt kérve. A meccsek vérre mennek, nem ritka az se, hogy életre-halálra, a bevadított állatoknak nincsen választásuk, mint küzdeni, különben a átkokkal kínozzák őket. A hely nem a tisztaságáról híres, nincsen benne semmi előkelő, még ha egyesek szeretik is játszani itt a következő sötétnagyúrt. Nem ritka, hogy a földön egyszerűen homokot szórnak a kifröccsenő testnedvekre és az egész este folyamán többé nem is törődnek vele, mindenki csak áttapos rajta, ahogy a kedve tartja. Hogy miért létezhet ez a hely, miért nem számolták fel az aurorok? Ez maga a rejtély, de ha be is záratják őket hébe-hóba, a klub újra és újra felüti a fejét, ha kell, néhány sarokkal odébb egy másik mágikusan kibővített pincében.
Miközben lépdelünk átpréselődve a sárkányt, a költői kérdésre nem is tudom, hogy válaszoljak-e. Nyilván aurorként mindenre igyekszünk felkészülni, pajzsokkal védjük magunkat, de még így is felmerülhet, hogy bármi váratlanba botlunk. Ha maga Grindelwald és a testvériség védi e helyet, ha ők akarták a ketrecklubban ezt a felfordulást, nyilván többet is láttak már, mint néhány zöldfülű auror tanoncot. Jó, ha elmegyek végre a diplomámért, akkor többé nem is vagyok diák, hiszen már jó régóta húzom azt, hogy magam mögött hagyjam, hiszen szerető szülők hiányában mégiscsak közel tíz évig a kastélyt nevezhettem az otthonomnak. Az első szerelem Lavender, és még megannyi emlék köt oda. Az elmúlt hónapokban viszont összeköltöztem Daphne-vel, az aurorok váltak a társaimmá, ez lett az életem. De nem szabad elfelejtenem, hogy jó részük még most is diák, talán Aspasisa, akivel egy szinten haladunk. Előrenyújtom a kezemet, ahogyan a bólintér kapargászását megérzem, biztosan tettrekész Daphne kis állatkája. Ez így is történik, sietek a nyomában, vélhetően nincsen a zárom csapda, vagy a lény azt is szét tudta forgácsolni. Az aktába most nem nézek különösebben bele, átnyújtom inkább Joshuának, hogy pátyolgassam kissé a lelkét, lévén ő a randidős, amíg Daphne a másik szobában van. Én inkább tovább nézelődöm a szobában, amely eleve el volt már rejtve, de én azért vizsgálódom tovább, nyitogatom óvatosan a szekrényeket, olykor pedig fülelek kifelé, hogy a sárkány mormogásán túl hallom-e a csajokat a főteremből. Amikor elindultunk, Daphne már akkor kezdte vizsgálgatni Avery karját a rúnával, remélhetőleg jutnak valamire. Remélem Joshua jut valamire a köteggel, mert Harry Potter még a nagyúr bukása után is fontos személynek számít, ha továbbra is őt akarja elrabolni valaki. Mivel Daphne azt kérte, hogy siessünk, ha nem találok semmit, akkor elindulok visszafelé, hiszen ha valaki jön, akkor úgy kell fogadnunk, hogy rá vagyunk készülve. A sárkány elméletileg most hatástalanítva, de nem szabad lebecsülni az erejét. Ha viszont a bólintér találna más is, akkor remélhetőleg ki tudna nekünk nyitni. Remélem, hogy Avery nem fog közben bepisilni a fájdalomtól.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azért egy pöppet kétségbeesetten pillantok Danielre, amikor az árakat veti fel. Még csak eszembe se jutott egy pillanatra sem, hogy nem itt lenne a megoldás és tovább kell kutatnunk. Az egy kész vagyon lenne! Ráadásul, az idő is telne vele és fogalmam sincs azt illetően sem, hogy honnan is kaparhatnánk össze annyi pénzt, amennyi a többi látványosság belépőjéhez lenne szükséges. Elég szépen meg vagyunk hát lőve, ami az igazat illeti. Még itt is gondban vagyunk, nem hogy egy másiknál... És mit teszünk abban az esetben, ha esetleg tényleg tovább kellene mennünk, de már nincs több pénzünk? Hátraarc és hazamenetel? Na neeem... - Más esélyünk aligha akad - sóhajtok egyet lemondóan, amikor végül az amulett mellett tesszük le a voksunk. Igazság szerint jó lenne pálcát ragadni és hasznosítani az iskolában tanultakat, de hát a törvény az törvény, a végén még mi kerülnénk a legnagyobb bajba. Ha kicsapnak innen, akkor vége a kviddicsnek, hiszen egy ilyen botrányt aligha élne túl a sportolói karrierem. Amerikában is hamar hírét vennék a dolognak és ott se igazán tolerálják az ilyesmit. Még abban az esetben sem, ha maga a szándék jó volt. Egyszerűen nem lehet és kész. Mert néha a törvényhozók annyira begyepesedett agyúak, hogy az szinte már fájdalmas. Mintha már elfelejtették volna, hogy milyen volt fiatalnak lenniük. - Öhm... És hogy működik ez az izé? - veszem át Danieltől az amulettet, majd forgatom meg tanácstalanul az ujjaim között. Fogalmam sincs, mit kellene tennem, úgyhogy csinálom, amit a legreálisabbnak látok: rákoncentrálok a szerencsémre, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem. Voltaképp fel se tűnik számomra, hogy Ali eltűnt, hiszen annyira belemerülök a medál birizgálásába. Hátha ez a nyamvadt kis valami nyomra vezethet minket...
Gerardnak bólintok, de látszik rajtam, hogy nagyon gondterhelt az ábrázatom. Elég nagy bajban vagyunk, ha betoppan ide a fél testvériség, mert olyasmibe sikerült tenyerelni, ami nagyon nem tetszik nekik. Nem mondom, hogy alábecsülöm magunkat, de jelentős túlerővel szemben azért elég komoly lenne az esélytelenségünk, főleg úgy, hogy itt jónéhány kezdő is van, akik még csak aurori tisztséget se szereztek. - Csak próbáljatok igyekezni! - szólok még Gerard után. Persze nem akarom, hogy e miatt sétáljanak bele esetleg valami komoly csapdába, de azért remélem, hogy érti, hogy nem sok időnk van. Ha nem sikerül megoldani ezt a kapcsolat problémát, akkor jó lenne minél előbb eltűnni innen és Averyt olyan helyre vinni, ahol korlátozni tudjuk a rúnát akár külső behatással, ha megtörni nem olyan egyszerű, márpedig félek tőle, hogy nem lesz egyszerű. Látom is rajta, hogy amikor elkezdem a varázslatot nem épp élvezi, de láthatóan azért igyekszik tartani magát és nem visítani a fájdalomtól. Nem erre van kiképezve és ha lenne is, hát akkor se lehetne elvárni tőle, hogy meg se nyikkanjon, de ahhoz képest elég jól bírja. - Sajnálom... ha lenne itt, aki jobban ért ehhez... - pillantok rá egy kis szünetet tartva, mert láthatóan a varázslat azért mégis csak ér el hatást, viszont nem vagyunk túlságosan gyorsan és ha nincs szerencsénk odaát nem fogják értékelni, hogy megpróbáljuk megszakítani a kapcsolatot, akkor pedig még nehezebb a dolgunk, mint alapból. Azért tartom Avery kezét és tovább próbálkozom, hogy hatástalanítsuk a rúnát, addig úgy se indulhatunk neki megnézni, hogy Harry Potter tényleg életben van-e, vagy sem, vagy hogy egyáltalán hol van.
//Legalább ez meglett, ha már olyan pocsék dobásaim voltak ma (is) Célszám: 83, dobás: 22//
A csipetcsapat morfondírozik, hogy hogyan is kéne bejutni. Dany biztosan nem járt olyan részén, ahova hoppanálva nem muglik közé kerülnének, hiszen ő is ugyanolyan látogató volt, mint ők. Ám amikor átveszi a medált és Lizzy is arra hajlik, hogy használják az amulettet, a relikviamester srác egyértelműen ráérez, hogy tényleg van arra lehetőségük, hogy a bejutásért fohászkodjanak szerencséért. Egészen pontosan Lizzy-nek van erre esélye, ugyanis mindenki más már szerencsét próbált korábban. Emellett pedig az épület felől bizony varázstárgyat is érez, de inkább több, mint száz-kétszáz méterre van, így nem tudja behatárolni, hogy pontosan hol és mit. A Metamorfmágusuknak nem esik le, hogy itt lett volna a nagy alkalom bedobnia magát és pálca nélkül is hozzátenni a boldoguláshoz, de így csak egy még megdöbbentőbb csavar következik. Miközben tanakodnak és nézegetik a bejáratot és a medált egyik pillanatról a másikra észreveszik, hogy Alistair nincsen sehol. Távolabb se szúrják ki az üstökét, mintha elnyelte volna a föld. Mindeközben... Alistair szinte transzban bambulva láthatatlanul, teljesen békésen besétál, mindenki mást hátrahagyva és ahogy beér végül tényleg eléri a vég és felkenődik egy fazonra, de addigra már a gyönyörű épületben jár és szerencsére a turisták között senkinek sem tűnik fel a hirtelen feltűnése, ugyanis a láthatatlanságát levedni az ütközéssel. A jegyei nem jönnek elő és akinek nekiment az se köt belé, de realizálódik benne, hogy bizony egyedül van és a többiek még mindig kint ragadtak. Kiagyalhat valamit a segítségükre, de akár előre fel is térképezheti a helyet, hogy minél gyorsabban rátaláljanak a medál gazdájára, aki elragadta Harry Pottert. Már ha ebben az épületben vannak és innen szólt a harangszó...
// Lizzy: Ha használod a medált dobj Szerencsepróbát a Kockadobás fórumában a hozzászólásod után +15 módosítóval, mert te találtad a tárgyat! //
Avery és Daphne kicsit hátramarad, hiszen komoly gondjuk akadhat az alakkal, ha a kapcsolat visszasült és most a másik oldal nyer bepillantást Avery fejébe és a rúna miatt behatárolja őket. Ott volt Grindelwald, ez azt sejteti, hogy akár az egész Testvériség betoppanhat, hogy letarolja őket, mielőtt bejutnának a társaik információkat szerezni... Daphne megpróbálja megtörni a rúnát és habár ilyen mélységekben nem ért ahhoz, hogy pontosan hogyan működik, "általános" átoktörő varázslattal tud próbálkozni és valamennyire hatásos is. A baj csak az, hogy ahogy előre meg is jósolta, Avery-nek ez nagyon nem fog jól esni. Elkezdi a varázslatot és a rúna felizzik, a határai elkezdenek elmosódni, a lány rázkódik a kezei között, de nem hagyhatja abba... elsőre nem sikerül eltörölnie, csak meggyengítenie.
Senkinek nem kell védekező varázslattal élnie, Aspasia kilövi a fagyasztást, ami egy tűzokádó sárkánynak igen csak kellemetlenül esik, de mint általában, az erős pikkelyéről lepattan a nagyrésze. Mindenki át tud araszolni és Daphne Bólintérje is velük tart, egészen pontosan Gerarddal, miután a fiatal auror bepólyálta Caleb arcának sérült felét. Csapdára utaló jelet nem találnak, Aspasia fényt idéz, amivel megtalálhatják a kapcsolókat a világításhoz, viszont amikor túljutnak az előtéren, ahol a sárkány egyébként embertelenül kicsi helyre volt bezárva, módszeresen elkezdhetik átnézni a helyet. Első ránézésre olyan, mint egy titkos iroda, könyvespolccal, irodai asztallal, szekrényekkel, egy tálcán kristálypoharakkal és alkohollal, kényelmes fotelekkel és egy kanapéval - és az asztal alján egy kis rejtett fiókot is kitapogatnak. Kár lenne megpróbálni az Alohomorát, nem jönne be, ám a kis botsáskaszerű varázslény megiramodik, végigszalad Gerard karján és egy ugrással az asztalon teremve a különleges képességével felpattintja a zárat, ami lassan kinyílik és jó néhány köteg akta bukkan ki belőle. A csapatnak eredetileg is az volt a feladata, hogy felszámolják a helyet, megtudják kik dolgoznak itt és kikkel is üzletelnek varázslényekért, de most már kicsit bonyolódott a helyzet a Testvériséggel és azzal, hogy már előre tudták, hogy jönnek, hála annak a férfinak, akihez Avery van "kötve".
//Avery, amint tudsz kérlek dobják hat oldalú kockával, hogy a csapat is tudja, hogy mennyire visítasz. 1-2: Képtelen visszatartani a sikítást, a fájdalomtól szinte elsötétül előtte a világ és golyózik a szeme. 3-4: Kapkodja a levegőt és erőteljesen remeg a fájdalomtól, nyögések és könnycseppek jelzik, hogy a fájdalomtűrés határán táncolnak. 5-6: Bár izzadtság gyöngyözik a homlokán, hősként bírja a fájdalmat.
Daphne: Kérlek hozzászólás előtt dobj a Kockadobás fórumába 2 tízoldalúval: Rúnaismeret+SVK+szerencse célszámmal.
Akik a szerencséjüket már megpróbálták: Isabella, Avery, Alistair, Dany, Gerard, (Daphne, Lizzy)
Második sárgalap: Alistair, Isabella
Határidő: augusztus 15., éjfél, mesélői hozzászólás: augusztus 16.//
- Úgy láttam, mintha mozgott volna, de őszintén bevallom nem tudom, hogy nem-e a szemem káprázott. - vallom be Daphnenak töredelmesen. Tudom, hogy nem sikra megy velem Harry Potter ügylben így, de ez olyan volt még, ami bár nem egy nagy pukk, mint információ, de meg szerettem volna osztani vele. Mivel rúnaismeretből teljesen haszontalan vagyok és a látványmágia szakon szerzett tudományom sem olyasmi, amit itt be tudnék vetni, így kissé szégydenkezve - ismét - a tudatlanságok miatt szó szerint Daphne kezébe helyezem magam, vagyis a rúnás kezem. - Tégy belátásod szerint. - hagyom rá, s bár kissé aggódom, hogy mi lesz ennek a vége, azért azt nem hiszem, hogy tőből levarázsolná az egész karomat, szóval hagyom hadd tegye a dolgát. Közben a környezetünkre próbálok figyelni, s hogyha valami netalán ránk akarna támadni addig, míg Daphne a kezemmel és a rúnával van elfoglalva, akkor a szabad kezemben tartott pálcával szándékomban áll visszaverni azt bevetve egy Capitulatust ad abszurdum.
//Capitulatus (Expelliarmus) Lefegyverző bűbáj A célszemély elejti az éppen fogott dolgot vagy pedig maga a célszemély elrepül egy pár méterrel arrébb. HP2 Perselus Piton használja először Gilderoy Lockharton a párbajszakkörön. A sorozat folyamán számtalanszor használják, Harry Potter Voldemort elleni két párbajában is ezzel védi ki a gyilkos átkot. Harry ezzel repíti ki Malfoy kezéből Tom Denem naplóját és ezt használja a Trimágus-labirintus acromantulája ellen. - Az angol szó a latin „expello” (kiüt, eltávolít) és a szintén latin „arma” (fegyver) szavakból ered, a magyar megoldás a kapitulációból (fegyverletétel), melynek gyökere a latin capitulum („fej(ezet)”).
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
[Westminster - Lizzy, Alistair, Bella, Dany]
Na jó azért a látkép meg úgy minden alaposan elvonja a figyelmemet. Ennyit a megfigyelőképességemről.. Úgyhogy néhány elvegyült varázslón kívül senkit nem fedezek fel, a szenzoraim kikapcsolnak egy kicsit és a figyelmem totálisan elúszik. Az épület múltjának kapcsán valószínűleg felmerülne bennem, hogy mivel egy gyülekezet nélküli templom, pont emiatt ideális bárkinek aki teátrális bulit, vagy valami rituális dolgot akar csinálni.. De ennyire nem ismerem az épület múltját és jelenleg nagyjából a többiek szavai is egyik fülemen be a másikon ki. Jelenleg Dany sem fogja sok hasznomat venni. Nincsenek világmegváltó gondolatok a fejemben, csak a képek amik elém tárulnak és látszik is rajtam hogy elvesztem bennük. Olyannyira, hogy nem igazán figyelem a többiek merre vannak vagy mit csinálnak. Egyszerűen megyek bámészkodva. Csak az merül fel bennem baromi erősen, hogy bár bemehetnénk csak úgy mintha itt sem lennénk.. Ha pedig nem figyel rám senki, könnyen megeshet, hogy pillanatokon belül tényleg eltűnök a szemek elől szó szerint. És ha gyakorlatilag sikerül láthatatlanná válnom, én marhabékésen beténfergek az egyik csoport mellett/után szájtátani. És valószínűleg már csak bent fog feltűnni, hogy a többiektől leszakadtam, amikor valami atom izgalmasat akarok majd mutatni.... Persze ha mindez nem sikerül, lehet felkenődök egy jólszituált biztonságira és kissé kétségbeesetten vágom rá hogy csak a mosdót kerestem! Esetleg még vissza is kérdezek, hogy nem-e tudja merre van?.. És persze imádkozom, hogy a jegyeim ne ugorjanak a képemre a hirtelen ütközéstől...
//Tündér I. Képesek úgy megtörni maguk körül a fényt, hogy ezzel gyakorlatilag láthatatlanná váljanak, amíg koncentrálnak. Mozogni közben csak jóval lassabban tudnak, különben más könnyebben rájöhet a turpisságra. Szerencse: 30 pont
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-08-07, 19:14
Team & Aspasia
[You must be registered and logged in to see this image.] [Rémviadal Ketrecklub]
Lehet a pályaválasztásom nem a legmegfelelőbb a sárkányos helyzethez, ám ha Astrea itt lenne ő bizonyára már tudná mi a teendő. Azt tudom, hogy van nekik elméleti órájuk a sárkányokról, ahol megismerkedhetnek a fajokkal és kiaknázhatják a gyengéiket/erősségeiket. Tűz elemű sárkányról lehet szó, tehát talán a hideg és a víz az, ami a gyengepontja lehet. Már ha ez így működik, bár csakis ez lenne a logikus magyarázat. Amint a fiúk leterítik a sárkányt, összepillantok Gerarddal, végül a pálcámat előhúzom és egy Glacius-t küldök a bestia felé. Épp csak annyit, hogy az lehetőleg lehűtse az állatot egy kis időre, ameddig én átmászok a titkos szobába. Amennyiben sikerül a bűbájom, Carissával és Gerarddal együtt indulok el a bejárat irányába. - Fogalmam sincs... De ha egy sárkánnyal akarják őrizni, akkor valószínűleg valami fontosról lehet szó.– szólok még vissza Joshuának, aztán csak Gerardot követve mászok át a szobába. Ha túl sötét volna, akkor egy Lumos-t előidézve világítok a társaságnak. A titkos helyiségbe érve rögtön el is kezdek kutakodni.
//Glacius: A kijelölt célpontot megfagyasztja a pálcából áradó fagyos levegővel, így el lehet vele oltani tüzet, megfagyasztani vizet etc.
Lumos: Fényt lehet előidézni vele a pálcánk végén.//
Amikor ma reggel kivezényeltek minket ide, akkor a fene se gondolta volna, hogy ilyen fordulatokat is vehet ez az egész helyzet. Én legalábbis egészen biztosan nem. Mármint... ha tudom, hogy valószínűleg még testközelből találkozom egy bazinagy tűzokádó sárkánnyal és a lángjával, akkor lehet, hogy inkább az ágyban, de legalább a főhadiszálláson maradok, biztos ami biztos. Nem azért, mert gyáva nyúl vagyok, hanem... mert ki akar ilyesmit? Már persze ha az illető nem mazochista. Márpedig én nem vagyok az. Legjobb tudomásom szerint biztosan nem. Most mégis itt vagyok egy sárkány közelében, az égési sebtől szenvedve. Szerencsére a várakozásommal ellentétben nem égetem meg a kezem ahogy az arcomhoz kapok, de ha nem muszáj, akkor inkább nem nézném meg az arcomat. Egy ideig biztos nem. Emmának más dolga lett közben, de szerencsére Gerard a közelben van, így ő is próbál segíteni - így aztán gyorsan egy pólya tekeredik a fejemre, beterítve a sérült területet. Nem tudom, ez mennyit segít az égésen, de talán nem romlik tőle... és az is valami. - Köszönöm! Szólok oda Gerardnak, de látom, hogy közben már mással van elfoglalva. A tényleges segítséget végül Ginny és a makija hozza meg számomra. Amint odaérnek hozzám máris érzem, hogy kezd visszatérni az erőm. Nem vagyok olyan jól, mint a támadás előtt, de legalább képes vagyok megállni a saját lábamon, és talán még tovább is mehetek a csapattal. Mert nem szándékozom itthagyni őket... ki tudja? Lehet, hogy még szükségük lehet rám. - Igen, tényleg jobb! Köszi! Hálásan bólintok a lány kérdésére, és óvatosan rátámaszkodom a vállára, hogy elküzdjük magunkat a többiekhez. Nem tudom, ezek után mi jöhet még, de remélem, sikerül meggyógyítaniuk a sérülésemet... legalább annyira, hogy ne legyen ilyen hólyagos és fájdalmas. Bár... tudok olyanról, akiknek ott a sérülései után szerzett heg emlékeztetőül, mert valamiért nem sikerült teljesen rendbehozniuk a gyógyítóknak, úgyhogy inkább igyekszem nem járatni rajta az agyam, azzal nem segítek semmit.
[You must be registered and logged in to see this image.] [Rémviadal Ketrecklub]
Fellélegzek amikor sikeresen lekötjük a sárkányt és elég stabilnak is néz ki. Talán így nem fog rövidúton sülthúst varázsolni belőlünk ami nagyon is pozitívum. Aspasia-ra pillantok magam mellett és azután Caleb felé fordítom a tekintetemet. Szegény srác elég rendesen megszívta most. Főleg, hogy a gyógyítónak el kellett mennie is, de szerencsére Ginny segít neki. Gerard kérdésére rá irányítom a figyelmemet majd újra a sárkányra, hogy nem e óhajt valahogy mégis csak kiszabadulni. Ideje végre fényt deríteni arra mi is folyik ebben a kócerájban. Gerard-t követem magam is felemelve a pálcámat megelőzve bármilyen meglepetést ami érhet éppenséggel. Cseppet sem lenne kellemes, ha még egy varázslény pottyanna a nyakunkba. Körbepillantva akad meg a szemem egy titkos szoba féleségen. Ezek szerint ezt őríztették volna a sárkánnyal? Talán végre fény derül annak a kérdésére is, hogy mi a fene folyik itt, de amilyen alaposak az ilyesmiben az alvilágiak talán még így is kérdőjel maradhat egy-két dolog. Mindenesetre ideje ennek a végére járni. - Szerintetek védheti még valamilyen varázslat a helyet? – teszem fel talán költői kérdést. Ezek a simlis alakok bármire képesek ezen a világon és a legtöbbnek semmi sem szent. Kérdésem után elindulok a titkos szoba irányába talán a többiek is követnek engem. Pálcámat magam előtt tartom bármilyen varázslatra készen. Fél szemmel még a sárkányt is figyelem a biztonság kedvéért, de ahogy lassan araszolunk a szoba közelébe úgy leszek még óvatosabb. Az egyik irányba mintha valamit megláttam volna, de nem tudom mi lehet az. Lehetséges csak a képzeletem játszik már velem ezután az igencsak mozgalmas nap után. Megállva a titkos szoba előtt szemügyre veszem hátha találunk valami jelet. Amennyiben semmi nincs lassan elindulok be, ha valami várna bennünket inkább engem kapjon el.
[You must be registered and logged in to see this image.][Rémviadal Ketrecklub]
A rémület egyenesen kis szó ahhoz képest amit érzek akkor amikor meglátom a sárkányt és a tüzet a torkában. Szerencsére a többieknek sikerül védelmezniük és védekezniük, egyedül Caleb nem ússza meg a dolgot, amit még nagyobb rémületet kelt bennem. Összeszorítom a szám és ugyan nem vagyok gyógyító, de tudom, hogy hogyan segíthetnék ameddig a többiek megpróbálnak elbánni valamilyen úton-módon a sárkánnyal. Szerencsére időben odaérünk a makival, egy kicsit mintha a fiú színe is visszatérne, de nem tudom, hogy ez elég lesz e ahhoz, hogy bátorkodjon tovább jönni velünk az úton. - Sajnálom, de jobb már egy kicsit, nem? - Tekintek Caleb arcára. Szívás, hiszen lehet, hogy ezt a sebet be sem fogják tudni gyógyítani és örökké ott fog tengni a fiú arcán. Találkoztam már olyannal, akinek sokkal kisebb égés is nyomot hagyott valamely testrészén. Ha a fiú úgy dönt, hogy velünk tartana, akkor megpróbálom felsegíteni és eltámogatni a többiek irányába. Ha nem, akkor pedig otthagyom azokkal akik maradnak és Gerard után igyekszem, hiszen nekik valószínűleg jobban elkélhet a segítségem. Óvatosan követem őket, szinte a mozdulataikat is lemásolom és igyekszem minél távolabb kerülni a sárkány ijesztő mozdulataitól. A szívem olyan hevesen ver, mint talán még eddig soha. Ha úgy alakulna, hogy védekeznem kell a sárkánytól, reflexből most biztosan a telekinézist fogom választani. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi van a másik oldalon, jó lenne már valami más nyomra is bukkanni és biztos nem kis dolog, ha egy sárkánnyal őriztették eddig. Megszólalni nem igazán merek ameddig el nem oldalazunk és biztos távolságba nem kerülünk a lénytől.
A taxi tényleg nem a legolcsóbb mulatság, de lássuk be, hogy az Abszol úton se álldogálhatunk örökké. Szóval marad ez a megoldás. Bármennyire is nem szeretek feleslegesen költekezni. Ami pedig a szóhasználatomat illeti, nos igen. Szándékos volt. Nincs rá szükség, hogy Bellát ijesztgessük. Ali pedig már legutóbb is nagy segítség volt a Szt. Pálnál. Ami azt illeti, mindig is büszke voltam a kifejező képességemre, és szókincsemre. Ami ebben az esetben talán nem is árt. Azért Lizzy okfejtésére, hogy ez egy zsúfolt hely, nem történhet baj, azért felszalad a szemöldököm. Aha. Mintha a Szt. Pál is az lett volna. Én a végén mégis a Mungóban kötöttem ki. Ne tudjátok meg, hogy mit kellett végig hallgatnom arról, hogy jobban kéne vigyáznom magamra. Én már semmin nem lepődöm meg. - Igaza van Lizzynek. Nem várhatunk itt ítéletnapig. És nem. Semmi esetre sem válunk szét. - erősítem meg határozottan. Még abban az esetben sem örülnék a szétválásnak, ha a többiek már mind egyetemisták lennének, és szabadon varázsolhatnának egyedül is. Így viszont pláne nem egyezek bele ilyesmibe. Jobb, ha nem veszítek senkit szem elől. Mit is mondtam a meglepődésről? Kissé felszisszenek a belépők árára való tekintettel. Már a taxi is igen megnyirbálta a mai költségvetést, ez pedig több, mint amit ki tudok zsebből fizetni négyünknek. Mostanában ugyan elég jól megy a cukrászda, de ennyire azért mégsem vet fel a pénz. Sajnos nem én vagyok a gazdag aranyifjú a csapatban. De még otthon Rómában sem. - Hát ennyim sincs. Ráadásul nem is biztos, hogy ezt a látványosságot keressük. Ha mindenütt ilyen árak vannak... - ingatom meg a fejem. Egyszerűen muszáj lesz valahogy elsőre megtalálni az igazit. Csak egy dobásunk lesz. Ami azért aggaszt, mert a megérzéseim ezúttal semmit nem súgnak. Talán eleve rossz helyen lennénk? Végül leteszem a földre a kis menyétemet. Aki már szedi is a kis tappancsait befelé. Talán neki sikerül észrevétlenül besurranni, és körülnézni. Talán talál, vagy megérez valamit, amit innen kintről mi nem. Addig pedig mi kitalálhatjuk, hogy hogyan kövessük. Ami azt illeti én nem vagyok metamorf, így eszembe se jut ez a lehetőség. Inkább Lizzy felé fordulok. - Csak egyszer jártam bent gyerekkoromban. Nem biztos, hogy mindenre pontosan emlékszem. De talán az amulettel próbálkozhatunk még. - egyszer még a húgommal, és apámmal voltam odabent, amikor itt nyaraltunk. Akkoriban nyilván nem az én gondom volt a belépő. Sőt túl kicsi voltam, hogy felfogjam a pénz valódi értékét. Talán miatta is kedvelem ennyire ezt a városrészt? Azt hiszem ezt a gondolatot sürgősen el kell hessegetnem magamtól, a jelenlegi kis kirándulásunkat helytelenítő arcával együtt. Egy pillanatra az is felötlik bennem, hogy talán tarthatnék művészettörténeti vezetést a sorban álló mugliknak, a jegyekért cserébe, de lássuk be, az túl soká tartana. Pedig máskülönben használható ötlet lehetne. Bárcsak lenne valami meggyőző Jedi trükk a tarsolyomban, amivel ránézhetek az őrökre, és meggyőzhetem őket egy legyintéssel, hogy nem szükséges ellenőrizniük, bemehetünk. De hát ilyesmire nem vagyok képes. Inkább az amulettet veszem ismét a kezembe, és próbálok rákoncentrálni, hátha felerősít valamilyen érzetet bennem, vagy segít a bejutás megoldásában. Ha viszont továbbra is semmi, akkor egyszerűen tovább adom a többieknek, hátha ők nagyobb szerencsével járnak.
//Relikviameser: 4. szint: Az önálló akarattal rendelkező tárgyak nem tudják rákényszeríteni az akaratukat, és még akkor is képes használni ezeket, ha direkt más számára készítették. 10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak, és azt is megérzi, ha valaki használni akar egy ilyet. //
ϟ”Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny.”ϟ
- Hogyne. – A semmiből ismét teremtek némi kötelet, és pluszban rácsavarom a bestia pofájára, kiegészítve azzal, amit Joshua kötözött rá. Nem mondom, hogy ez így téphetetlen lesz, de a saját verziómat ismét acéllá változtatom. Így is bármikor kiszabadulhat a dög, de legalább valamennyire bebiztosítottuk magunkat. Hátrapillantok, amikor nem kapok Emmától választ, és most ébredek rá, hogy a gyógyító háztárs lány már nincs itt. Észre sem vettem, hogy mikor távozhatott, vélhetően máshol is segítenie kell. Bassza meg! Daphne még mindig Averynek segít a rúnákkal, nem is nagyon tudok most mellette lenni, hiszen a sárkányhoz sosem vagyunk elegen, de megpróbálok odapattanni akkor én Emma hiányában, hogy valamit kezdjünk Caleb arcával. Ha még belefér a cselekvésbe, akkor egy pólyázó varázst küldök a fiatal auror arcára. – Ferula! – Az égési sérülések gyorsan felhólyagosodnak, de ha nem kap levegőt, amíg nem kap valami ütősebb gyógyítást, legalább nem romlik az állapota, legalábbis így okoskodom. – Sajnálom öreg, ez sajnos előfordul. – Húzom el a számat, hogy aztán leguggolva hagyjam, hogy Daphne bólintérje felmásszon a vállamra. – Nini kishaver, segítesz nekem? – Bólintok még a hadnagynak köszönetképpen, hogy aztán nagy levegőt véve összenézzek Aspasiával. – Akkor megyünk, ugye? – Azt nem tudom, hogy Caleb végül leül-e a fenekére, vagy jön velünk, de mindenesetre óvatosan igyekszem eloldalazni a sárkány tetemes méretei mellett, hogy megnézzem, hogy hova is vezet a szoba, amit őrzött. Ha találok nyitni való zárat, akkor a bólintér remélhetőleg tudja a dolgát. – Meglesznek hadnagy? – Szólok még hátra Daphne irányába, aztán ha Ginny, Joshua is jön, megyek előre, pálcát szegezve, P betűre formálva a szám, hogy lőjjem a protegot igény szerint.
//Ferula: kötözőbűbáj//
caleb szarul van sárkány lefogva, el lehet mellette menni
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azért a "kaland" kifejezés hallatán enyhén megszalad a szemöldököm, de nem kommentálom végül a dolgot. Dany nyilván okkal nem fejtette ki bővebben, hogy mi is volt pontosan az - az általa csak kalandként jellemzett - esemény. Különben is, nem hiszem, hogy Alit és Isabellet el kellene ijeszteni. Már így is nyakig benne vagyunk, ami az én titoktartásommal kezdődött, majd Daniel utánajárásával folytatódott. És valamiért egyikünk se akar kiszállni belőle. Talán nem kellett volna még két személlyel több embert belevonni a dologba, de a baj már megtörtént, viseljük el együtt. Mindenki a taxi mellett teszi le a voksát, ami alapvetően nem valami olcsó mulatság, de sokkal jobb, mint a hoppanálás. Nálam és Danynél van mugli pénz, szóval nem jelent gondot az útiköltség kipengetése, de ezzel tényleg kifújt a móka. Feleslegesen pénzt egyébként sem szeretek magamnál hordani, főleg nem mugli fontban. Jó, jelenleg van nálam valamennyi, hiszen alapvetően bevásárlásra készültem, de csakis knút, galleon és egyéb mágikus pénznem. Eléggé néznének a muglik, ha véletlenül ezeket nyomnám a kezükbe. - Nyilván igen, de fogalmunk sincs arról, hogy megkapták-e az üzenetet, nem lenne szerencsés órákat itt álldogálnunk - felelem Isabelle kérdése hallatán. - Különben is, ez egy elég zsúfolt rész és egy turistalátványosság irányába tartunk, mi baj érhetne minket? - pillantok kérdőn a lány irányába. Csak pár lézengő tininek nézünk ki, semmi többnek. Nem hiszem, hogy pont minket szúrnak majd ki és támadnak meg, miközben mindenhol hemzsegnek a muglik és az elvegyült mágusok, akik szintén élvezik a jó időt. - Nem - erősítem meg Ali válaszát. Dany még vétózhat, mint rangidős egyén, de nem hiszem, hogy a szétválás mellett lenne. Mi kiskorúak vagyunk, nem varázsolhatunk, az én képességeim pedig csupán a gyógyításra és a jövőbelátásra koncentrálódnak, szóval mindkettő elég passzív. Támadni egyikkel se lesz lehetőségem, hacsak nem áll szándékomban halálra jósolni a váratlanul felbukkanó ellenfelemet. Útközben nem kapok semmiféle látomást sem, szóval - ha más nem - legalább az a tudat vigasztal, hogy nem pár percen belül következik be a baj. Természetesen még az is lehetséges, hogy én nem vagyok megfelelően tapasztalt e téren és pillanatokon belül pár halálos átokkal körülvéve kell biztonságos fedezékbe vonulnunk. - Öhm, ez talán elég rossz hír, de nálam már nincs mugli pénz - vakarom meg a tarkómat a belépő ára láttán. - De még varázslópénzben sincs nálam ennyi - teszem azért még hozzá némileg keserűen. Felválthatnám, de értelme nem sok lenne, hiszen összesen, ha kapnék huszonöt fontot, az pedig továbbra is csak egy személyre elegendő. - Nem hoppanálhatnánk be? - vetem fel azért a kérdést, hátha Dany már járt itt és bejuttathatna minket. Belépő nélkül. - Esetleg használhatnánk az amulettet - teszem még hozzá. - Talán lesz olyan szerencsénk, hogy vagy találunk annyi pénzt, amennyi elegendő vagy be tudunk lógni...
Nem biztos, hogy azonnal venni tudom az üzenetet, amit Gerard kapott, hiszen nem vagyunk egy helyen teljesen és az is nehezítő tényező, hogy néhány pillanatig éktelen fejfájás hasít a kobakomba, ami bár végül enyhülni kezd hamar, de attól még nem segt, hogy bármire is koncentráljak, no meg elsősorban Averyvel foglalkozom, ő nem kapott-e be hasonlót, és mi lett a rúnájával. Úgyhogy ez az info egyelőre jó eséllyel nem jut el hozzám, mert aztán meg elsősorban a sárkány leszerelésével foglalkozunk. - Meg leszek, csak... túlságosan erős, aki a másik oldalon van. - pillantok hálásan Averyre, de azért sikerült összekapni magamat. Amúgy se nagyon van most idő lábadozni, mert akkor meg sárkány vacsora leszünk és egyelőre csoda, hogy nem Caleb üvöltése zengi be az egész helyet. Nem lenne jó megvárni, amíg újabb akcióba lendül a méretes lény és másnak is leégeti valamijét. - Reméljük Potter még életben van. Talán, ha ott tartják, akkor igen. - motyogom szinte csak magamban lamentálva, de persze Avery is hallhatja. Nekem nem volt időm felmérni a terepet, még a rúnára vetek azért egy pillantást és egyáltalán nem tetszik, hogy halványan pulzál. Félő, hogy a másik oldalon épp most próbálna kezdeni vele valamit, ha már rájöttek, hogy fennáll a kapcsolat. Innentől tehát kockázatos lenne bármi módon is építeni a rúnára és még kockázatosabb, ha ott marad és esetleg megpróbálnak megkeresni általa minket. De nincs időm azonnal ezzel foglalkozni, előbb a sárkányt támadjuk, de közben is kattog az agyam mit lehetne kezdeni a rúnával. - Meg kell törnünk a rúnát, általa rájöhet hol vagyunk, akivel kapcsolatban áll a varázslat. - mondom komoly tekintettel Averynek, amikor a sárkány már rendben van és a többiek foglalkozhatnak akár a környezetével is, de én most fontosnak tartom, hogy kezdjünk valamit a rúnával. - Segíts Gerardnak! - húzom elő a zsebemből a kis bólintért, aki gond nélkül repülve oda tud menni Gerardhoz, hogy ha esetleg szükség lenne a zárnyitó képességére, akkor kéznél legyen. Csak utána fordulok vissza újfent Averyhez. A pulzáló rúna egyáltalán nem jelent semmi jót. Úgy gondolom meg kellene törnünk valami módon. Vajon elég lenne fizikailag megtenni, akár egy karcolással, vagy mágia kell hozzá? - Lehet, hogy fájdalmas lesz, de félek tőle az rosszabb, ha rájönnek, hogy hol vagyunk. - főleg, hogy ő hol van. Félek, hogy a fickó a másik oldalon nem szórakozna azzal, hogy hatástalanítsa a rúnát, hanem inkább hatástalanításaná egy az egyben Averyt és le van tudva a gond. Mindenesetre kérdőn pillantok Averyre, hogy van-e esetleg ötete, szakértelme több, mint nekem, vagy belemegy-e, hogy megpróbáljam megtörni a rúnát. Ha utóbbi, akkor igyekszem hatástalanítani egy rúnatörő varázslattal.
//Bólintér: Bólintér - Szinte minden zárat képest feltörni, kinyitni. (Gondolom a minden zár túl sok lenne, tehát mesélő általi túl erősnek ítélt mágikus zárak stb. nem esnek bele a dologba, de azért 99 %-ban megy neki.) + repülés
Lizzy a Deneirától szerzett Látó képességéhez nyúl, Dany a Relikviamester megérzéseihez, Alistair a született Látó képességéhez, miközben az egyik legszebb angliai részen sétálgatnak a muglik között az apátság felé. Nagyon bölcsen nem válnak el egymástól, hiszen így is veszélyes kis kalandba tenyerelt a négyes és amikor Isabella és Alistair is elkezd kutakodni varázslók nyomai után akkor bizony akad néhány muglik szemével "furcsán öltözködő" ember, de elsőre úgy tűnik, mintha átlagos varázslók lennének, akiknek itt akadt dolga a varázstalanok között, semmi több. Semmilyen titkos jelek, sötét alakok, gyanús figyelem, ha van is körülöttük Testvériségi, aki őrzi a területet, mint ahogy Ronant utalták ki a Szent Pál Katedrálisba, jól elrejtőzött. Amikor elérnek a gyönyörű épülethez még mindig nincsen senkinek szerencséje, nem jeleznek a képességek, és az ajtónál bizony egyértelművé válik, hogy húsz font (majdnem tízezer forint) személyenként a belépő, ha szét akarnak nézni és minden oldalról nagyon szépen őrizve vannak a bejáratok, ami persze nem jelenti azt, hogy esetleg ne tudjanak kitalálni semmilyen megoldást a besurranásra, főleg, ha egy ügyes metamorfmágus is van a köreikben...
// Érdekesség: A westminsteri apátság (Westminster Abbey) London építészetileg és történelmileg egyik legjelentősebb műemléke, az angol gótikus építészet remekműve. A székesegyház hagyományosan az angol királyok koronázási és temetkezési helye, funkciója alapján egy gyülekezet nélküli templom. Helyén eredetileg egy 750 körül alapított bencés apátság preromán stílusú kolostortemploma állt. A templomot már akkor West Minsternek nevezték arról a városrészről, ahol áll... //
Avery még annyit el tud kapni a képből, hogy ha nagyon megnézi, akkor Harry mintha még mozogna, de lehet, hogy csak csalóka a kép, ki tudja? Daphne fejfájása inkább a tudatában van, mintsem tényleges sérülés, így hát néhány pillanat múltán el is illan. Nagyon jól teszi, hogy Avery kezére pillant, ugyanis a jel, ami eddig egyszerű égéshez hasonló sebnek tűnt most halvány piros színben pulzál, azt sejtetve, hogy nem csak tud a kapcsolatról, de talán még be is határolhatja a helyzetüket. Daphne a tekintetével Emmát keresi és Gerard is érte szól, de kivételesen utóbbinak nem lesz olyan irdatlan szerencséje, mint a sárkány megneszelése és a sárkánytűzet is álló fémpajzs esetében. Emma korábban elhoppanált, miután néhány szerencsétlen állatot elkezdtek elszállítani, Ophelia társaságában. Caleb sérülése elképesztően fáj, de szerencsére a kezét már nem égeti meg, mikor odakap, viszont sok mindent nem tud csinálni, egészen addig, míg Ginny meg nem jelenik a megmentésére. Illetve egészen pontosan a gyűrűsfarkú maki, aki elkezdi gyógyítgatni a fiút. Ezek az állatok sajnos nem mindenhatóak, de az biztos, hogy az ájulás széléről sikerül visszahoznia Calebet, sőt, jobban is érzi magát, most már képes lenne talpra állni és folytatni a küldetést, de látszatra az égési seb elképesztően durván "díszeleg" a fél arcán és nem akar eltűnni. Talán a sárkányláng sebe átoknak minősül és örökre megmarad...? A tapasztalt auror hadnagynő nem csak a sárkányláng hőjét viseli el jobban, amitől a legtöbbeket azonnal kiveri a víz, hanem a természetes rémületet is, amit egy ilyen ádáz lény láttán mindenki érezhet. Tökéletesen végre tudja hajtani a cselekvését és a kötőhártya gyulladás miatt a sárkány azonnal megrendül és felmorran, mielőtt még újabb rohamot indíthatna ellenük. Josh és Gerard ismét sikeresen összejátszik, az összes kötélből fém lesz és a bestia ugyan vakon is képes lenne őrjítő pusztításra, mivel mind a ketten azonnal így estek neki, bizony nem csak a testét, a száját is vasmarokkal összefogták. Ugyan még így, a földhöz szegezve is elfoglalja a bejárat nagyját, már át lehet kukkantani mellette, hogy kirajzolódjon a titkos szoba, ahol talán választ kapnak arra, hogy mi is folyik itt pontosan a Rémviadal Ketrecklubban, milyen tranzakciók folynak kik között és... mi közük a Testvériséghez?
//Akik a szerencséjüket már megpróbálták: Isabella, Avery, Alistair, Dany, Gerard
Harmadik sárgalap, tehát "piroslap": Ophelia, így ezúton elköszönünk a karaktertől Második sárgalap: Alistair Első sárgalap: Isabella
Határidő: augusztus 8., 16:00, következő hozzászólás: augusztus 8, este. //
Szerencsém van, sikerül rákapcsolódjak a nem túl bűbájos egyed elméjére, aki elrabolta Harry Pottert. Sőt mi több még Daphne is velem tud utazni elmesíkon, így nem kell szinkrontolmácsot játszanom. Ettől függetlenül az első pár képet prezentálom szavakba öntve, mert csak kis fáziskéséssel esik le, hogy nem szükséges, sőt mi több teljességgel felesleges. Totális döbbenet, amit látunk. Nem is nagyon. tudok eligazodni az egészben, mert nem vagyok auror, nem vagyok benne ennek az egésznek a sűrűjében, így talán nem is arra fókuszálok, amire hasznos lenne. A magam részéről - hogyha képes vagyok nem passzív, hanem kicsit aktívabb résztvevője lenni ennek a rúnautazásnak - megpróbálok Harry Potterre koncentrálni, hátha ki tudom fürkészni, hogy milyen állapotban van azon kívül, hogy csak fekszik mint egy bot. Látom emelkedni és süllyedni a mellkasát? Következő tevékenységem az volna, hogy a környezetünket megnézem jobban, de nem tudom, hogy ebből mi az, amire juthatok, hiszen ekkor úgy ki leszünk penderítve a fickó elméjéből, mint macska akkor, ha ürítenie kell a beleit és ehhez a kültéri helyszín van felajánlva neki igen erélyesen. - Basztikuri, az rossz jel. - morgom Daphne szavaira válaszul. - Jól van? - tekintek rá aggodalmasan, hiszen nincs túl jó bőrben. Ha netalán támolyogna, akkor igyekszem segítő kezet nyújtani számára, elvégre ő is nagyon rendes volt velem. Az események ismét állati gyorsan peregnek, a kattogás eklég vészjósló, de legvadabb álmaimban sem gondolnám, hogy az történik majd, ami. A sárkány kivágódik, mint valami ijesztő bohóc a dobozból, s bár szerencsére nem köp mindannyiunkat telibe, attól még nem járunk mind jól. No meg nem is akarok nagyon kivárásra játszani, az ösztönös reakcióm az a sárkány jelenlétére, hogy előkapom a pálcámat és reflexből petrificus totalust küldök a dög irányába. Persze lehet, hogy röhej, hiszen ekkora lényt esélyem sincs kővé dermeszteni, max leszilárdítom a szemgolyóit, de hát Merlinre. Nem gondolkodtam, csak zsigerből jött a cselekvés.
//Petrificus totalus Sóbálvány-átok A célszemélyt megmerevíti, így az illető képtelen mozdulni. Az áldozat így is tisztában van a körülötte történő eseményekkel. HP1 Hermione Granger használja először Neville Longbottomon, mert meg akarja őket állítani. Később rendszeresen használják a sorozatban. Hermione Granger használja még a 7. részben az étteremben Az angol „petrify” (kővé válik) (latin "petra" kő és "fio" válik) és a „total” (teljesen) (latin "totus" teljes, egész) szavakból.
[You must be registered and logged in to see this image.] [Rémviadal Ketrecklub]
A kérdésnél Gerard-ra pillantok majd Joshua válasza után én magam is bólintok beleegyezőn. Először ezzel a sárkánnyal kell kezdeni valamit. Hallani a zárak kattanását ezzel pedig egyértelművé válik, hogy Caleb válasza helyes volt. A Protego jó ötletnek tűnt, de a sárkány lángja úgy törli el mintha nem is létezett volna. Viszont Gerard fémdarabja megment minket a teljes szénné égéstől ámbár nem az egész csapat ússza meg. Caleb kap egyet az arca jobb felére ami cseppet sem fest túl jól. Caleb mellett jelenleg ott van Ginny, próbálok úgy helyezkedni, hogy tudjam védeni őket is és a mellettem állókat. Joshua és Gerard mellett vagyok így nagyjából. Amennyire innen belátni a sárkányhoz próbálok kivenni valami részletet ami esetleg a segítségünkre lehet. Talán megtalálható a szobájában az ami letudja nyugtatni az őrjöngésében vagy egyszerűen megfékezni egy időre. Pálcám készenlétben van, ha szükség lenne bármilyen varázsra ami a védelmünkre lehet akár egy kicsit is. - Talán, ha sikerül lekötöznünk az is elég lehet egy kis időre míg kitaláljuk. – felelek a feltevésre. Egyszer Astreaval beszéltünk a sárkányokról. Sokakat úgy idomítottak, hogy éles zajt csapva meghunyászkodjanak. Carissa mellettem van szorosan, nem is moccan mellőlem ami némiképp megnyugtat.
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
[Abszol út, Czikornyai és Patza]
A gondolat, ezzel a Testvériséggel kapcsolatban eléggé nyomaszt és nem mondom, hogy elszállt a bátorságom de valamiért az utóbbi időben inkább óvatos vagyok minden figyelemzavarom ellenére, semmint fejjel a falnak. A taxi jó ötlet én is arra szavazok és okés, hogy vásárolni jöttünk és mindenkinél van valamennyi pénz, de a taxi nem varázslópénzzel működik. Így.. mint előzőleg is, ezúttal is Dany fizeti a részem... Nekem pedig sül a pofám egy kissé. - Na jó rá kell szoknom, hogy hordjak magamnál valamennyi fontot.. - motyogom magamban mert ez már valóban tarthatatlan. Bár igazából Bellahoz hasonlóan én is elbizniszelem Danyvel ha nyitott ilyesmire varázslópénzben. - Nem hiszem, hogy jó lenne elforgácsolódnunk. - Figyelembe véve az erősségeinket és a hátrányainkat szerintem nem lenne előnyünkre. Azért amikor megérkezünk és a rengeteg inger és infó betódul csak ámulok és bámulok. Pillanatra el is veszítem a fonalat mindennel kapcsolatban. Már csak Dany kérdésére bólogatok, aztán rájövök, hogy valószínűleg mást kérdezett és más választ kéne adnom is - Szerintem is legyen az apátság. - mondom ki végül. Menet közben pedig arra koncentrálok, hogy a mindennapi környezetben olyasmi jeleket fedezzek fel, amik segítségünkre lehetnek. Sokan alá becsülik, értelmetlennek tartják a jóslástant vagy simán nem létező magyarázott tudománynak. Pedig eléggé tudja segíteni az intuíciót, ha tudjuk mire figyeljünk és hogyan értelmezzük. Oké hogy csak hatodikos leszek és a tanulás ritkán köt le, de ami érdekelt, azt be tudtam seggelni és szívesen tájékozódtam nem csak az iskolai anyagokból. Úgyhogy a környezetünkben figyelek az árulkodó jelekre és részletekre az embereken is, ha vannak. Már csak például arra vonatkozóan is, hogy az apátságba honnan lenne érdemes bejutnunk. Mert oké, hogy előzőleg simán turistaként bementünk, de szerintem ennyi pénz nincs nálunk, hamisítani meg nem lenne a legjobb.. Igazából nem tudom hogy mennyire látogatható egyáltalán.. Szóval ezekre keresem a válaszokat.
Jóslástan: 30pont Látó (született) I. Képes érzékelni apró rezdülésekből, ha valami rossz, vagy nagyobb változás várható, de nem tudja meghatározni, hogy pontosan micsoda. Mesélőtől kaphat spontán bevillanásokat, afféle intuíciós megérzést a közeljövővel kapcsolatban. Nem konkrét látomást inkább pl. hogy ne menjen egy adott helyre, vagy pont, hogy menjen.
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-07-27, 15:12
Csapat & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.][Rémviadal Ketrecklub]
Ahogy Caleb kimondja a megfejtést, szinte a fejemre csapok, mert ennyire egyszerű az orrunk előtt lévő választ nem tudtunk kitalálni ennyien, hát ez rémes. Talán egy kicsit többet kellene mozgatni a logikámat is, a sok edzés és kiképzés mellett nem valószínű, hogy még erre is lenne időm, de hát tudjuk, valamit valamiért. Mindenesetre remélem, hogy még ettől azért hatékonyabb és hasznosabb lehetek, ha nem is most, talán majd egy másik alkalommal. A fal pattan és a zárak kattogni kezdenek, én hátrébb lépek néhány lépést a familiárisommal együtt, hiszen tudjuk, hogy mi rejtőzik odaát, így nem bízom semmit sem a véletlenre. Amint viszont meglátjuk a baromi nagy és dühös lényt, magam is és a familiárisom is pajzsot von körénk reflexből, de ennek várhatóan nem lesz túl nagy sikeres egy sárkány ellen. Hirtelen sajnos nem jut jobb eszembe, így még megpróbálok magam mögött valami menedéket is keresni a hátrálás közepette, de szerencsére Gerard anyaga kivédi a tűzcsóvát és csak egy minimális része jut át a falnak ennek az oldalára. A szívem hevesebben kezd el verni amikor Caleb megsérül, a többiek egyből elkezdik támadni a sárkányt, én inkább úgy döntök, a fiú - Caleb- mellé lépek és megpróbálok segíteni abban, hogy eltámogassuk a célkeresztből egy esetleges újabb támadás miatt. Ha nincs aki a segítségére siessen, akkor a familiárisom küldöm hozzá a gyógyító képességét használva, hogy enyhítsen a fiú fájdalmán legalább.
// Familiáris képesség - Gyógyítás: A familiáris gyógyító erővel bír, reális keretek között képes rá, hogy gyógyítson valakit (nem csak a gazdáját), de ez kiveszi az erejét, utána pihennie kell, nem tudja használnia képességeit. Amennyiben valakit halálos sérüléstől ment meg ő maga pusztul el helyette.
[Abszol út, Czikornyai és Patza - Lizzy, Alistair, Bella, Dany]
A könyves boltban nem nagyon jártunk sikerrel, vagy legalábbis nem úgy, ahogy reméltük. Minden esetre a következő úticél az apátság, ahova végül taxival megyünk. Örülök, hogy a többieknél van mugli pénz. -Majd megadom ezüstben, vagy ilyesmi... - motyogom. Kicsit zavarban vagyok, mert tudom, hogy a taxi nem olcsó mulatság, még Londonban sem és szégyellem, hogy nincs nálam mugli pénz. Az Abszol úton vásároltam, nem máshol. Szívás. Dany válaszát, miszerint kinek küldi az üzenetet, csak egy bizonytalan szemöldökhúzással és egy enyhe biccentéssel konstatálom. Nem gondoltam volna, hogy kapok választ, de azért örülök, hogy ha sikerül az üzenet küldés, akkor szakemberekkel leszünk. Igazából nem is tudom, hogy nekünk innen milyen szerepünk lenne, minden esetre követem a többieket és bezsúfolódunk az autóba. Amikor megérkezünk, egy nyüzsgő negyedbe találom magam, ahonnan elég közel van elég sok látványosság. Vélhetőleg csak turistákba fogunk botlani, de azért én is figyelem, hogy ki merre meddig, illetve óhatatlanul is a pálcám fölött tartom a kezemet, ami a blézerem belső zsebében lapul. Tudom, hogy nem varázsolhatunk, de sejtem, hogy a "kaland", amit Dany említett valami hasonlatosan veszélyes mutatvány lehetett. Kössz szépen, de azért nem akarok meghalni, elájulni, vagy fogságba esni. Inkább varázsolok - már amennyire tudok bármiféle védekezés-félét kipréselni magamból. Szóval figyelem a környéket, furcsa taláros alakokat, vagy rejtett telefon fülkéket próbálok kiszúrni, közben a többiekhez fordulok: - Nem lenne egyszerűbb megvárni valahol Ger... Gerardéket? - teszem fel a költői kérdést, mert valahogy én magam is hülyeségnek gondolom, hogy cska ácsorogjunk a negyed közepén arra várva, hogy majd jön a segítség. -De ugye nem akartok szétválni? - teszem fel félve a kérdést. Több potenciális lehetőség van, de kössz szépen, elvagyok itt a csapat többi tagjával. Nem szívesen mennék egyedül, vagy párban... Tény, hogy eléggé be vagyok rezelve. Azt hiszem ez kicsit látszik is rajtam...
Nem igazán tudom mire kellene figyelnem, mert úgy tűnik minden is egyszerre történik. Annyira egyszerre, hogy követni sem igazán tudom az eseményeket... de ha valamit ki tudok szűrni ebből az egészből tanulságként az az, hogy legközelebb kétszer végiggondolom, hogy mégis mikor nyitom ki azt a hatalmasra nőtt számat... hát, azt hiszem Joshnak igaza van amikor annyiszor mondja, hogy fogjam be. A fenébe! Nem voltam biztos benne, hogy tényleg jó irányban tapogatózok a sakkozással, de kiderült, hogy igen, mégis az a megfejtés. Szuper. Végre egyszer ér valamit a munkám és hasznára lehetek a csapatnak, és mégsem tudok neki örülni, hiszen abban a pillanatban ahogy kimondtam a megfejtés kiszabadul a sárkány, és ránk ereszti a torka teljes tartalmát. Na jó, valószínűleg nem az egészet, de van bőven lángja, az egyszer biztos. Gerard sikeresen menti a helyzetet és a csapatot a pajzsával, szóval ezt megúsztuk. Vagy majdnem... meg ahogy azt én elgondoltam, persze. Nem tartom magam lassúnak, de olyan gyorsan történt minden, hogy reagálni se nagyon tudtam mikor megéreztem az arcom jobb oldalán a tűz forróságát, rögtön utána pedig a fájdalmat. Aurorként meg kell tanulnunk teherbírónak lenni, de ez még nekem is sok. Rögtön odakapok az arcomhoz, de ezzel nem érek el semmit, legfeljebb hogy a kezem is megég. Hát nagyon szuper, csináltam magamnak még egy bajt. Josh próbál nyugtatni, én meg csak próbálok nem ordítani, mint valami idióta kisgyerek... küldetésen vagyunk, a fenébe is, azzal senkinek sem segítek, ha ordítok. - Mindjárt? Most... úgy érzem... a mindjárt is... túl... késő! A fenébe! Csak iszonyat fájdalmak árán sikerül kipréselni magamból a szavakat, de valószínűleg így is érti. Gerard már megkérte Emmát, hogy segítsen rajtam, de fene se tudja, mikor jut rám ideje. Szeretnék segíteni a többieknek, de úgy érzem ilyen állapotban csak ötletelni fogok tudni, ha nem csinálnak hamar valamit... csak azt remélem nem küldenek kórházba.
[You must be registered and logged in to see this image.] [Rémviadal Ketrecklub]
- Szerintem semmi akadálya, ha itt végeztünk. Már, ha mindenkinek jó. – válaszolok Gerardnak még majd tovább figyelek Caleb-re. Mikor Caleb-el még azért morfondírozunk a rejtvényen, hogy melyik is lehet tényleg kézenfekvő választ kapunk ami az orrunk előtt van. Hiszen olyasmi a megfejtés amit olykor hirtelen nem gondolsz át és inkább túlbonyolítod az egészet. Mégis ahogy kimondja a szavakat egy láncreakciót indít be amire senki sem számított és konkrétan nincs is időnk reagálni. Ezért jól jött Gerard és Aspasia előrelátása így nem pörkölődünk halálra. Vagyis majdnem mindenki sértetlenül éli meg ezt az egészet kivéve Caleb-t. Mintha a karma vágná orrba azért amiért kimondta a megfejtést és egy kemény leckét akarna adni. Mivel én vagyok a mentora szinte rögtön végig söpör rajtam az aggodalom, hiszen akármiylen konok a kölyök mégis csak én foglalkozok vele. - Minden rendben mindjárt segítenek. – mondom nyugtatólag neki bár a nagy kínjain nem igen segítenek per pillanat. Én magam pedig nem vagyok gyógyító így próbálok imádkozni, hogy Emma segítsen rajta. Viszont nem időzhetek mellette sokáig ideje megvédeni magunkat és kezdeni valamit ezzel a döggel. Pálcámat felvéve küldök egy Incarcerandus átkot a sárkány száját célba véve. Talán, ha jó erősen összekötözzük akkor nem kell attól tartani, hogy még több sárkánytüzet kapunk ajándékba. Amennyiben sikerül bekötözni a sárkány száját Gerard felé fordulok. - Gerard, megtudod esetleg erősíteni a szájára tekeredő köteleket is? – kérdezem meg reménykedve. Persze tudom, hogy nem mindenható senki sem, de egy próbát megér és most égetően sürgős a helyzetünk. Időközben azért Caleb elé álltam, hogy védjem a saját testemmel nehogy még egy kis ajándékot kapjon. Egy nagyon jó kérdés fogalmazódik meg bennem mégpedig miként fogjuk a sárkányt hatástalanítani. - Gondoljátok van valami gyengepontja? Mit tudom én énekszó, hangos zaj amitől megjuhászodik? Hiszen különböző dolgokat vetnek be a sárkányok idomítására tudtommal. – próbálok ötletelni, hogy ne csak plusz egy főként legyek jelen. Persze egy Bestiamesterrel többre mennénk, de most abból kell építkeznünk amink van.
//Incarcerandus - Kötöző ártok: Megkötözi a célszemélyt. Sötét Varázslatok Kivédése: 45 pont Varázserő: 25 pont //
Mindenki az üzenetküldés mellett van. Ha pedig valakinek üzenni kell, akkor Gerard legyen az. Valaki, akivel már kerültünk éles helyzetbe, és aki megbízható. Igaz, elkövetem azt a hibát, hogy nem írom alá az üzenetet, ami hirtelen ki is megy a fejemből. Tulajdonképpen nem is tudatosul bennem a dolog, de azért remélem, hogy elég jelentősnek tartja majd az üzenetet, hogy utána akarjon nézni. Akárhol is van most, és akármit is csinál éppen. - Egy auror. A megbízható fajta. Már kerültünk vele együtt hmm... kalandba. - válaszolom meg Bella kérdését, közben keresve az utolsó szónak a megfelelő kifejezést. Nem akarom azt mondani, hogy életveszélybe, még ha így is volt, és legutóbb, volt pár meredek pillanatunk, de nem akarom megijeszteni Bellát. A szükségtelen félelem nem jó barát. Persze veszélybe se szeretném sodorni. Szükségszerütlenül pláne nem. De amit találtunk, és amit láttunk, azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Főleg, hogy az a Potter most igencsak benne lehet a pácban. Minden esetre nem veszem magamra Lizzy közbekotyog az ötleteimbe. De határozottan meg kell állapítanom, hogy ezekkel az ártatlan őzike szemekkel még helyesebb. Vagy csak a rózsaszín felhő beszél belőlem. - Kezdetnek ennyi talán elég. Ha találunk valami konkrétumot, akkor ismét üzenek majd. - válaszolom egy kis mosollyal. Majd kézen fogva vezetem ki a szőkeséget az üzletből. Végül is úgy döntünk, hogy marad a taxi. - Nálam is van mugli pénz. Összedobjuk, és megoldjunk. - válaszolok Bella pénzre vonatkozó kérdését is, igaz ezt már Lizzy is megtette korábban. Abban sincs semmi rendkívüli, hogy mindig van nálam kellő mugli pénz. Hiszen gyakorlatilag majdnem az összes rokonom mugli. Leszámítva az apámat, és két unokahúgomat. A taxi fogással nincs is gond, még ha tényleg elég drága utazási mód, akkor sem. Most nincs se kedvünk, se türelmünk a lassabb módokhoz. A hoppanálást pedig végül a csipet-csapat elvetette. Mindig szerettem ezt a negyedét a városnak. Már csak a történelmi jelentősége miatt is. Egész idilli is lehetne ez a kis túra, ha nem ismét egy világmegváltó, na jó nem, de Potter mentőakció közepébe csöppentünk volna. - Szerintem haladjunk szisztematikusan. Előbb az apátság, mert harang hangot hallottam, majd a többi látványosság. Mit gondoltok? - válaszolok Lizzynek, és pillantok körbe a kis társaságon. Hiszen eddig Ali megérzései is rengeteget használtak. Talán most is van valami rejtett kis trükk a tarsolyában. Vagy Lizzynek esetleg Bellának sikerül előállnia valami jobbal. Ha a többiek is egyetértenek el is indulok az apátság irányába. Én mindenesetre a relikviamesteri képességemre hagyatkozva figyelek, hátha előbb-utóbb megérzek valamilyen tárgyat, ami nyomra vezethet.
//Relikviameser: 4. szint: 10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak, és azt is megérzi, ha valaki használni akar egy ilyet. //
ϟ”Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny.”ϟ
Ezúttal tényleg az üzenetes ötlet mellett állok, elvégre hárman fiatalkorúak vagyunk, Dany pedig szintén nem túl képzett. Ő képes ugyan varázsolni, de mi van abban az esetben, ha ez sem elég? Egyszóval, ha azt a Harry Pottert szeretnénk megmenteni, akkor talán nem árt, ha vannak mellettünk felnőtt, képzett szakemberek is. Egy dolog elhallgatni a bizonyíték létezését és megint másik dolog a biztos halálba menetelni. Csak reménykedni merek abban, hogy a kölyöknek nem esett baja, vagy ha mégis, akkor legalább képes leszek helyretenni őt a képességemmel. De ezt csak abban az esetben tehetem meg, ha idejében odaérünk. A halálból feltámasztani senkit sem tudok. - Csak küld el az üzenetet - fintorodom el Daniel szavai hallatán. - Ha megkapja, akkor legalább helyesen döntöttünk, ha pedig nem... - hallgatok el hirtelen, majd csupán enyhe mozdulattal vonom meg a vállam. Nos, abban az esetben nem hiszem, hogy bármi jó is kisülne a dologból. Ettől függetlenül viszont próbálkoznunk kell. Nem várhatunk ölbe tett kézzel. - Vagy elküldhetnéd most is... - csacsogom, miközben türelmetlenül toporgok egy helyben. Ha tehetném, megidézném én a sajátomat annak érdekében, hogy üzenhessünk, de abban az esetben egy felesleges eljárást is a nyakunkba varrnék. A mágikus adottságommal most pedig nem sokra megyünk. Teljesen haszontalan vagyok hát, egyelőre, ezért is próbálok meg ötletelni ezerrel. - Mehetnénk biztosra is, nem gondolod? - vetek irányába egy ártatlan, bájos pillantást, amolyan kislányosat, mintha az apukám épp most kapott volna valami csínytevésen. Lehetséges ugyanis, hogy Dany számára nem túl szimpatikus az, hogy ennyire bele szeretnék szólni az ötleteibe. - Legyen a taxi és igen, van nálam mugli pénz- jegyzem meg, miközben biccentek egyet Isabelle kérdése hallatán, amikor pedig a többség beleegyezik a dologba, már le is intek egyet. Három emberrel hoppanálni baromi bonyolult lehet és veszélyes is. Márpedig nagyon nem szeretném, ha Dany elhagyná valamelyik végtagját vagy pont belőlünk nyisszantana le pár testrészt. Pénz van nálam bőven, hiszen vásárolni jöttünk, úgyhogy a fuvar kifizetése nem okoz különösebb gondot. Pár perccel később már ki is szállunk, velem az élen, miközben körbepillantok a környéken, megpróbálva kiszúrni néhány gyanús figurát vagy esetleg arra utaló nyomot, miszerint a közelben mágusok lehetnek. Igyekszem azért közben a Deneirától szerzett képességemet is tudatosan aktiválni, hátha ezúttal sikerül elérnem vele valamit. - És most? - fordulok végül Danielhez, ha esetleg semmi különöset sem sikerül kiszúrnom. - Merre?
1. Jövőbe látás: Képes maximum 3 perccel a bekövetkezendő dolog előtt meglátni a jövőt, így nagyobb eséllyel, könnyebben védekezve. 2. Megérzi az ellene irányuló ártó szándékot nagyjából 5 méter sugarú körben, annak hozzávetőleges irányát és erősségét. Ez afféle háttérben futó adottság, nem kell rá külön koncentrálnia, nem számít cselekvésnek, inkább afféle megérzés.
Érdekes dologra leszek szükséges a pénzérmén, amit üzenetküldésre használunk, ez talán azt jelentheti, hogy más is rajta van az ügyön. Szerzünk némi nyomot is, példának okáért, hogy a Westminster negyedbe lenne érdemes mennünk, de ez több dolgot is felvet. Mi van, ha nem egy párhuzamos nyomozás folyik, hanem valami auror korrupt, és ilyen módon véletlenül jutott el hozzám az üzenet? Vagy.. ha ezt nem is egy auror küldte, hanem eleve Grindelwald csapdája? Mindenesetre odamutatom a vezérkarnak, Daphne és Joshua is vethet rá egy pillantást, miközben Aspasiával és Ginnyvel még mindig a talányon gondolkozunk. – Ha itt végeztünk, jöhet a Wensminter negyed? – Kérdezem a többiektől, miközben az álkulcsozás ugyan nem sikerül, de ahogyan Caleb kimondja a megfejtést, máris forróságot érzünk. Aspasia és talán Ginny is pajzsot húz fel, de nem ők mentik meg a napot, hanem a fémlapocskám, amiről nem gondoltam, hogy ilyesmire is képes lehet. Szétterül, mint valami hőre táguló anyag, és megvéd minket, csak szerencsétlen rejtvényfejtő Caleb-ből csinál kétarcot. Nyelek egyet, bár Emma az előbb megdicsért, de ez mégsem az én asztalom. Daphne máris támadásba lendül, a kötőhártya átkot ismerem én is, de közben le is kéne kötni a bestiát. A már jól bevált fémmanipulációimat alkalmazom, a semmiből kötelet teremtek, s miközben hálószerűen dobom rá a sárkányra, útközben intve módosítom a szerkezetét valami acélosra. – Emma, kérlek segíts neki! – Szólok oda az egykori griffendéles gyógyítónak, s közben remélem, hogy a többiek, összeszokott csapatként bombázzák a bestiát. Akaratlanul is Daphne oldalára állok, ha történik vele valami, ki tudjam védeni, ha pedig megsül, akkor jó eséllyel én is vele, és akkor nincs min bánkódni. Eddig egész profin viselkedtünk, de azért ha az ember egy tűzokádó bestiával áll szemben, gondolkoznia kell hosszútávon is.
//Anyagmanipuláló 4. szint: anyagok alapvető szerkezetének megváltoztatása, átalakítása, kötélből fém//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
)
