2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Bólintok, nem szokásom beleártani magamat a világ dolgaiba, igazi köpönyegforgató vagyok, kalóz mindenekelőtt, de nem dughatom örökké a homokba a fejemet, hiszen a gondok engem is meg fognak találni. Sheska még nem érzi át, de én már kezdem, hogy olyan változás küszöbén állunk, amely mindünkre hatással lesz. Már nem számít lassan, hogy ki az auror, ki a testvériségis, valaki tényleg mintha mindkét oldalt irányítaná. Egy eleve vesztett sakkjátszma mindegy melyik oldalán ülünk. A nyaklánc lehet talán a megváltás, hiszen nem is az apámat keresik, hanem a hagyatékát. És nekem is így kell tennem, már nem számít, hogy él-e az öreg, hiszen megalkotta az öklömnyi drágakövet, belefoglalva azt az erőt, amely bármit fel tud erősíteni. Tömegpusztításra is kiválóan alkalmas. – Kösz öreglány. Igazán hiányzott már a társaságod. Mintha minimum ötven év telt el, holott csak három volt. – Kortyolok bele a whiskey-be gondterhelten támasztva a pultot, amire kitette a poharakat. Én magam is kezdek belefáradni az örökös rejtőzködésbe, a megannyi álnévbe. Felföldi vagyok, a nyílt harc lenne a taktikám, inkább pusztuljak el karddal a kezemben, semmint gyáva patkányként. Ám ha így, hogy néhány bátor gazemberrel, vált vállnak vetve még elindulunk egy öngyikos küldetésre.. Amiről aligha térünk majd vissza, ám nincs is hova, miért. Meaghannak persze még lehet élete, de ha mellettem dönt, akkor úgy kell felvállania, hogy nem biztos, hogy van visszaút. – Ahogy mondod, egy kis csapat.. Annál ütőképesebbnek kell lenni. Öten felérni ötvennel. Vagy százzal. – Biccentek, jöhet a jég is, amúgy sem árt, ha kissé lehiggasztja az indulataimat. Az az Annabelle, aki kihozott a börtönből, sokszor jár a fejemben, ő aztán igazi kanca, egy belevaló nő, akiért élni, s meghalni is érdemes. Ha ő velünk lenne, több esélyünk lenne, de úgy látom még Meaghant is győzködni kell. – Minden fegyverkovácsnak van mesterműve. Apámnak ez volt az. A rubin foglalatba beültetett egy olyan nyers mágikus eszenciát, amely bármit felerősít, mint egy katalizátor. Bármelyik oldal talál rá, pusztításra használná. Kataklizma szinten tenne a földdel egyelővé bármit, amire szabadon eresztik..
T alán tényleg ez lenne az egyetlen megoldás, mindent egy lapra feltenni. Ha jobban belegondolok, akkor itt nyugtom úgysincsen. Folyton azon aggodalmaskodom, hogy mikor jön egy auror, mikor nyom fel valaki, akinek annak idején esetleg ártottam… bár igyekszem nem illegális dolgokkal foglalkozni, amióta kijöttem, de van még néhány olyan anyag a készletemben, amit hivatalosan nem lehet árusítani. Ugyanakkor azt nem tudom, mennyire jelentene megoldást ezekre a kétségekre, ha beleegyezem az akcióban való részvételre, de talán ez az utolsó szál, ami a múlthoz köt, és ha elvágom, akkor végre vége. - Ez elég komolyan hangzik – húzom össze a szemöldökömet. Nem vagyok biztos benne, hogy nem tartalmazott-e némi drámaiságot a közlése, de amennyire ismerem a férfit, biztosan nem túlozna, főleg nem ilyen dolgokkal kapcsolatban. – Szóval keresik a nyakláncot – lököm el magam a faltól, aminek eddig támaszkodtam. Kezdek kíváncsi és izgatott lenni, ilyenkor nem könnyű egyhelyben maradni. Másrészt ebben a pillanatban történik a székes incidens. Megjavítom a széket és rápakolok pár dolgot, hogy mással ne forduljon elő ugyanez a baleset, majd a férfi megjegyzésére megengedek magamnak egy óvatos félmosolyt, úgy érzékelem, hogy jobb hangulatban van. – Valóban, jó formában vagy – pillantok oda, és már indulok is tovább, és rövid időre eltűnök a pult mögött. Most, hogy oldottabb a hangulat, magam is úgy gondolom, hogy ideje lenne megkínálnom valamivel, ha már eljött idáig. Valahol mélyen örülök neki, hogy egy ilyen fontos küldetés kapcsán eszébe jutottam. Határozottan kezdem azt érezni, hogy ott lenne a helyem. Visszatérek néhány üveg Lángnyelv-whiskey-vel a kezemben, majd a pult alól előkeresek két, tűrhető állapotban lévő üvegpoharat. - Nem hiszem, hogy ismerem bármelyiket is – jegyzem meg, miközben töltök az italból. – Remélem a whiskey megfelel, sajnos jelenleg mással nem igen szolgálhatok, a vizet leszámítva – nyújtom át a férfinak az egyik poharat. Én továbbra is állva maradok. – A kis csapat szerintem is jó ötlet, könnyebb kiszúrni, ha valaki esetleg árulásra készül, amellett, hogy valóban nem kelt nagy feltűnést – teszem hozzá, miközben a folyadékot vizsgálom a poharamban. – Jeget kérsz? – jut eszembe hirtelen. A skót whiskey-ivási szokásokat nem ismerem, azt tapasztaltam már, hogy az írek nem tesznek bele. Úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy oldottabb lett a hangulat, ideje újra visszatérni a komolyabb kérdésekhez. - Mire képes ez a nyaklánc? Mi az, ami miatt így keresik? – Nem tudom, hogy ezeket megválaszolja-e most, vagy ennek még nem jött el az ideje, azonban határozottan érdekel most már a dolog, és tényleg szeretném tudni a részleteket.
◌
Duncan McFayden
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Llywelyn bájitalkereskedés 2021-02-11, 17:58
A skót valóban sajnálja, hogy Meagan még kockázatot mérlegel, holott ebben nem kockázat van, hanem mindent egy lapra, és vissza se jönnek. A vezeklés az, amit fel tud ajánlani, de ha a bájitalos boszorkány még kezdeni akar valamit az életével, a férfi nem biztos, hogy jó helyre jött. Ám egy próbát megérhet, hátha pont az ő segédletével van még visszaút. Mondjuk nem mintha lenne hova, hiszen Duncannek nincsen otthona, családja és barátai sem. Amióta az eszét tudja, menekül, és már élnie sincsen kiért. Talán egy eszméért, hogy jobbá tudja tenni a világot, ahogyan az apja is akarta. – Úgy véled? Ezt bármikor lerombolhatja az egyik oldal. Nem az Azkaban az, amitől tartanod kell. Ha amit el akarnánk pusztítani, rossz kezekbe kerül, ami ránk vár, rosszabb a halálnál. – Ha a felföldinek jók az értesülései, nem csupán Grindelwaldtól, vagy a korrupt minisztériumtól kell tartani. Valaki, aki eddig ügyesen rejtőzött a háttérben, már jó ideje folytatja a játszmát, mindig a gyengébbet segítve, de valójában ő felel az egyre feszültebb helyzetért. Nincs értelme megvárni, amíg előlép a sötétből. Viszont nevetve tápászkodik fel, ahogyan a szék megadja magát, kicsit tova is tűnik a borongós hangulata, ahogyan átül a másikra, amit a boszorkány mutat. – Pedig most kifejezetten sportos vagyok a sok futástól. – Teszi hozzá úgy mellékesen, volt egy idő, amikor úgy el volt bújva, hogy semmit nem csinált, vagy olvasott, evett, aludt, nem csoda, ha jól felszedett. Ám az utóbbi időben kifejezetten szálkás izmai lettek, hiszen a közelmúltban már felhagyott az álcákkal, ideje, hogy megtalálja apja hagyatékát, így mozgásban kell lennie. - Egy aurorok közé beépült csempész, Viggo Hagen. Nem gondoltam nagy csapatra, felesleges a feltűnés. Illetve találkoztam még egy boszorkánnyal Szaud-Arábiában, de ő.. bonyolult lenne, azt hiszem sötét céljai vannak, meglepne, ha bármiért vezeklni akana. – Fonja karba a kezét, szinte a pultra támaszkodva, de olyan pillantással méregetve a nőt, hogy elvárna valami italt. Vagy akár ételt is. Egy kalóz mindig szomjas, és mindig éhes.
É rdeklődve hallgatom, amit mond. Való igaz, hogy nem kedvelem egyik oldalt sem, kiábrándultam, csalódtam mindkettőben. Ám azt is megfogadtam, hogy nem csinálok nyíltan semmit, ami vagy börtönbe, vagy a Mungóba juttat még egyszer. Lehet, hogy gyáva vagyok, de szeretnék még élni, normális életet. - Tegyük fel, érdekel, amit mondasz – válaszolom némi töprengés után, valahova a férfi válla fölött elnézve. Megint csak a bolt jut eszembe, hogy rendbehoztam és már kezdenek visszatérni a vásárlóim is. Nem szívesen hagynám itt, de a jelenlegi légkört ugyanúgy nem találom kiegyensúlyozottnak és megnyugtatónak, mint korábban. Ha lehet érte tenni, talán kész vagyok csatlakozni. – Ugyanakkor feltétlenül tudnom kell, mi a kockázat – nézek most már egyenesen a szemébe. – Egyszer már újraépítettem az egész életemet – mutatok körbe. – Majdnem az Azkabanban végeztem, bár ami helyette várt rám, lehet, hogy még rosszabb is volt. Nem kívánom újra átélni. – Azzal tisztában vagyok, hogy valamekkora kockázat mindig van. Ha nem lenne, valószínűleg nem lenne szükség sem a segítségemre. De azt hiszem, azok az idők elmúltak, amikor fejjel rohantam a falnak és mindenbe belementem első szóra, amire megkértek. – Azzal jobb, ha vi… - szólok utána, mikor leülni készül, de már késő. Látom a szemén, hogy mi történne, ha kinevetném, de eszem ágában sincs nevetni, nem vagyok olyan hangulatban a felvetett téma komolysága miatt, és különben is, az egy ócska szék volt, amit még nem pakoltam el, alattam is összeszakadt volna. – Véletlenül kint hagytam, de ha le akarsz ülni, az ott nem ilyen ócska – mutatok egy másikra a pult közelében. Az előzőt egy pálcaintéssel megjavítom, de ez persze csak arra elég, hogy álljon, arra nem, hogy egy üvegedény súlyánál nagyobb valamit elbírjon. – Nem ismertem az apádat… de az alapján, amit mondasz, értékes ember lehetett – jegyzem meg, miközben néhány üvegcsét pakolok a rozoga székre. – Kik vannak még benne? – kérdezem, miután megfordulok. Még mindig nem mondtam igent, de hajlok rá, azonban többet kell tudnom. Ennél is többet.
◌
Duncan McFayden
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Llywelyn bájitalkereskedés 2021-01-16, 14:36
Körbenéz a boltban, valóban nem úgy tűnik, mintha a boszorkányt csak úgy el lehetne rángatni. Van saját élete, vannak céljai. Csak éppen vesztenivalója nincsen, ezért gondolt rá a skót elsősorban. Na meg Viggora, még őt is össze kéne szedni, aztán irány Skócia, hogy még apja birtokán felnyalábolják, ami használható. Ám a nő nem úgy tűnik, mint akit csak úgy érdemi érvek nélkül lehetne ugráltatni. A férfi elhúzza a száját, őt meg nem szoktak számonkérni. Olyan világban él, ahol mindenki a saját hátát védi. A szívesség ér a legtöbbet, s a kapcsolatok. Most viszont, ahova megy, onnan jó eséllyel nincsen visszatérés. – Tudom, hogy nem szívleled a sötét nagyúr híveit, s a minisztériumot sem. Mindkettő ellenében kínálok most megoldást. Skócia első lépésben. – Lép beljebb, s körbenézvén azon tűnődik, hogy a boszorkányt nem csak a mágikus tudása miatt látná szívesen az oldalán. Úgy véli, hogy mindkettőjüknek van miért vezekelni, hiszen egyikük múltja sem makulátlan. – Apám békét akart, mégis mindenki fel akarta használni a saját céljaira. Utolsó munkájával tervezett egy mágikus ékszert, amelyet most Grindelwald őrei is vágynak. Ha megtaláljuk, talán újra beköszönhet az egyensúly. Mindent egy lapra teszek fel, s te is, ha velem tartasz. – Huppan le az egyik oldalt rakott székre, ami össze is roskad a súlya alatt, hiszen a majd’ két méteres óriás nem éppen egy átlagember. A férfi halk káromlatokat szórva tápászkodik fel, tekintetéből az szikrázik, hogy a fiatal nő nevetni ne merjen, mert nagy baj lenne. Azért mégiscsak kiváncsi lenne, hogy mennyire kell belefognia a részletekbe, de ha a nőnek fel kell adnia itt mindent, minden bizonnyal kiváncsiskodni fog. Duncan már oly sokat élt álnéven, de itt az idő, hogy végre felvállalja, hogy kicsoda, még akkor is, ha most mindenkit veszélybe sodor, aki csak csatlakozik.
É pp nekikezdtem egy levélnek, amit az egyik beszerzőmnek címzek. Szél ide vagy oda, holdkőből kifogytam, és ezt csak az előbb vettem észre, mikor átkutattam a fiókjaimat. Nem annyira ritka hozzávaló, meg lehet venni bármelyik kereskedésben is, de kínos lenne, ha emiatt a vevőimnek át kellene menniük máshova, és még rosszat is tenne az üzletemnek. Épp felnézek, mikor látom közeledni Duncant. Ismerem még a régi időkből, de nem csevegtünk akkor sem túl sokat, pont ezért gondolom és érzem, hogy eléggé nyomós oka van arra, hogy most felkeres. Mikor benyit, felállok a székemből, és megkerülöm a pultot. – Szép napot neked is – jegyzem meg felhúzott szemöldökkel, bár nyilván nem várom el senkitől az udvariaskodást, csak mégis meglepett, hogy a férfi így berontott. Az ajtóhoz sétálok, és egy határozott mozdulattal meglököm, mint kiderült, a vihar miatt nem csukódik be rendesen. – Szóval búcsúzni – jegyzem meg, mikor megfordulok. Kezeimet karba fonom a mellkasom előtt, és nekidőlök az ajtókeretnek. – Na és hová készülsz? – tudakolom félig érdeklődve, félig egykedvűen. Egyrészt érdekel, hogy mibe akar belerángatni a nyilvánvaló célzásával, de addig figyelmen kívül hagyom ezt, amíg nem tudok többet. Nem fogom itthagyni a boltot csak azért, mert netán ő és a barátai egy kis kalandra vágynak. Emlékszem még, milyen állapotban bukkant fel néha egy-egy útról. Nem vagyok az a sokat kérdezős fajta, én felőlem mindenki azt csinál, amit csak szeretne, oda megy, ahova akar, kivéve, ha valami szerep nekem is jut ebben. Nem állítom, hogy mostantól életem végéig itt akarok ülni a boltban, de ha már sikerült az újrakezdés, nem szívesen rúgnék fel mindent akármilyen ügy miatt. Így hát csak várok, hogy elárul-e többet a dologról.
◌
Duncan McFayden
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Llywelyn bájitalkereskedés 2020-12-24, 13:48
Sheskától egyenesen ide indul, lassan feladhatja az álcáját, hiszen hamarosan mindkét világ keresni fogja. Mielőbb be kéne gyűjtenie maga mellé akiket gondol. Olyanokat, akiknek nincsen vesztenivalójuk. Hiába gondolta a tanárnő, hogy ez elképesztő, és nem lehetséges, hogy a minisztérium is korrupt legyen, de Duncannek feltett gondolata, hogy az apjának igaza volt. Van valaki, aki Grindelwaldnál, és a mágiaügyi miniszternél is hatalmasabb, befolyásosabb, s mindkettőt ez az illető, ez a titokzatos valaki tartja a markában. Egy olyan harmadik fél, aki kedve szerint mozgatja mindkét fél lépéseit a sakkjátszmában. Aki mindig a gyengébbnek kedvez, így tartva fent ezt a bizonytalan állapotot. Valaki, akinek nincsenek látható lépései, hiszen bábukkal önállóan nem rendelkezik. Ám ennek a valakinek egyetlen lépése lesz, ám az látványos, amikor felrúgja az egész táblát, mindenkinek mattot adva. Duncan osztja ezt az elképzelést, s úgy véli, csak akkor lehet mindennek véget vetni, elkerülni a katasztrófát, ha mielőbb megszerzik azt az ereklyét, amit még az apja készített. S amelyre mindkét oldalnak fáj a foga. Így aztán kizárva a családosok, a minisztérium alkalmazottjai, vagy éppen Grindewald hívei. Olyanok kellenek, akik mindkét oldalt hiteltelennek tartják. Akik tisztában vannak vele, hogy az esély oly csekély, hogy ténylegesen nevezhető egy afféle öngyilkos küldetésnek. Duncan már régóta bujkál, semmi élete nincsen, legalább egy célja legyen, hogy aztán elmerüljön a feledésben. Kopogtatás nélkül nyit be az eldugott bájitalos boltba. Maegan régi ismerőse, a nő gyakorta foltozta össze a harci sebeit. Egy megcsömörlött, cinikus nő, aki szenvetlenül tekint a világra. Ő kell ennek az ügynek. A skót lehajtja a fejét, hogy beférjen az ajtó keresztléce alatt. A közel két méteres magasság nem az átlagos ajtók mérete. – Búcsúzni jöttem, de mégis, netán kimozdulhatnál a vackodból, ha van még benned szufla. – Dobja le magát az egyik székre, mint egy megfáradt öregember, noha tudja, kellően sok energiára lesz szükségük, ha meg akarják szerezni az ereklyét.
F árasztó napom volt. Egész délelőtt a boltot takarítottam, mert a tegnap esti vihar belökte az ablakot, és kisebb káosz alakult ki lent. Mindenhol üvegdarabok, a növények szanaszét, a kiömlött folyadékokról ne is beszéljünk. Szerencsére estére várom az új árut, ezért nem túl nagy a kár, de lett volna más dolgom is ma, mint a takarítással foglalkozni. Bájitalok környékén ráadásul nem szeretek mágiát használni, mert érzékenyen reagálnak rá, és az hiányzik még, hogy esetleg az is eltörjön vagy felrobbanjon, aminek eddig semmi baja nem volt. Az ebédet már megejtettem, most az egyik asztalnál ülök, és épp egy listát írok, hogy mit kell újra beszereznem. Dühösen pillantok fel a szemétkupacra, amit egyelőre a sarokba söpörtem, annak ellenére, hogy nem nagy a kár, bosszant a dolog, hogy egy sima vihar miatt újra beszerző körútra kell mennem. Ráadásul a szükséges holmi nagy részét tisztességes helyről kell beszereznem, mert manapság valami miatt a fekete piacot jobban ellenőrzik és van, hogy lassabban jutnak áruhoz, és hiába olcsóbb, nem éri meg nekem az időt, hogy kivárjam. Ugyanakkor nem szeretek az Abszol út környékén mutatkozni, lehet, hogy csak a paranoia mondatja ezt velem, de olyan, mintha még mindig keresnének az aurorok, pedig már egy jó ideje, hogy kijöhettem a Mungóból, és mivel nem találtak semmit, amivel ott tartsanak, ezért elméletileg nem is kérdezhetnének ki újra. Lys szerint sincs mi miatt aggódnom, de könnyebb azt mondani, mint megtenni. Sóhajtok egyet, és folytatom a listát, néha azért felpillantok, hogy jön-e be valaki. Bár már nincsenek háborús állapotok, mint délelőtt, azért észre lehet venni, hogy valami történt.
◌
Cedric Diggory
Reveal your secrets
Tárgy: Llywelyn bájitalkereskedés 2020-12-16, 13:02
Llywelyn bájitalkereskedés
A Zsebpiszok köz vége felé található kis boltot nem könnyű elsőre észrevenni, mert kívülről beolvad a szomszédos üzletek közé. A cégére kopottas, fénykorát egyértelműen a háború előtt élte. A tulajdonos, Maegan Anaiah Llywelyn szinte aprópénzért jutott az üzlethez az állapota miatt, ám a kitartó munkának köszönhetően belülről ez már nem látszik. A belső tér nem túl tágas, ezért az összhatás kissé zsúfoltnak hat, ám a hangulata jóval barátságosabb, mint azt kívülről gondolnánk, ugyanis a lámpák meleg, sárgás fényt árasztanak. A falakat faburkolat borítja, a kis helyiségben szinte mindenhol polcok és asztalok találhatók, amiken bájitaloktól, mérgektől kezdve hozzávalókig mindent meg lehet találni. Egy kisebb hátsó helyiségben csak a törzsvásárlók számára fellelhető ritka áruk kapnak helyet. Hetente érkezik új árukészlet, előrendelést is fel lehet venni, ha valami éppen kifogyott, vagy nem várható huzamosabb ideig. Az épülethez egy kis fenti lakás is tartozik, ami jóval rosszabb állapotban van, mint az alatta található helyiség, rendszeres beázás, a szél, és nem ritkán penészedés amortizálja tovább.
Life is too short to wait...
