2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ugyan, kérem, a Rémviadal Ketrecklub minden, csak nem egy tisztességes klubhelyiség. Annál inkább az egyik Zsebpiszokközi épület titkos sikátorból nyíló lejáratán elérhető sötét, bűzös, folyton tömött, éjszakai varázslény-viadalokat üzemeltető és fogadással foglalkozó alantas mocskos kocsma. Elképesztően nehéz a bejutás, hiszen alvilági fickók üzekednek illegális dolgokkal, mint például tiltott szeszek, drogok, bájitalok, de a fő attrakció mégis a hatalmas ketrec és a benne csatározó varázslények. Fiatalkorúakat élből visszafordítják, de még a húszas évei elején járó tejfelesszájúakat is gyakran kipenderítik, vagy csúnyán lehúzzák belépőt kérve. A meccsek vérre mennek, nem ritka az se, hogy életre-halálra, a bevadított állatoknak nincsen választásuk, mint küzdeni, különben a átkokkal kínozzák őket. A hely nem a tisztaságáról híres, nincsen benne semmi előkelő, még ha egyesek szeretik is játszani itt a következő sötétnagyúrt. Nem ritka, hogy a földön egyszerűen homokot szórnak a kifröccsenő testnedvekre és az egész este folyamán többé nem is törődnek vele, mindenki csak áttapos rajta, ahogy a kedve tartja. Hogy miért létezhet ez a hely, miért nem számolták fel az aurorok? Ez maga a rejtély, de ha be is záratják őket hébe-hóba, a klub újra és újra felüti a fejét, ha kell, néhány sarokkal odébb egy másik mágikusan kibővített pincében.
Ami engem illet, én igyekszem gyorsan túl lendülni Bella szégyenlősségén. Erre most nincs idő. Hogy őszinte legyek, nem itt kint várnám meg, hogy Ali egy asztma rohamban halálozzon el. Amikor pedig Lizzy még azt is felveti, hogy nem valószínű, hogy buksi simit kapunk a kis magán nyomozásért csak elhúzom a szám. Tulajdonképpen a fenének hiányzott ez az egész. Egyszerűen csak folyton belekeveredünk valamibe. Ugyanakkor aurorok ide vagy oda, de nekik volt elég dolguk az elszabadult lényekkel, nekünk viszont eltűnt egy társunk. Azt hiszem teljesen normális dolog, hogy megpróbáljuk megkeresni, és nem hagyjuk magára a bajban. - Gyerünk. - adom ki végül a parancsot, hogy mozgásra bírjam a lányokat. Nem cövekelhetünk itt az örökkévalóságig. Úgy tűnik, hogy bent pedig mellénk áll a szerencse. Sikerül ellopni az azonosítót, és Bella is igyekszik többé-kevésbé hitelesen felvenni a nő alakját. - Próbáljuk meg. - bólintok Lizzy felé a kérdésre. Elvégre ha nem is tökéletes másolat, akkor sincs sok választásunk. Eddig pedig úgy tűnik -talán az amulettnek hála- hogy a szerencse is mellénk szegődik. Igyekszem azért többé-kevésbé úgy Bella mellett maradni, hogy szükség esetén legalább részben takarhassam a "kollégák" elől. Lizzynek hála pedig Ali is összeszedi magát valahogy. Bár tőlem még kap néhány aggódó pillantást. - Minden rendben öcsi? - kérdezek is rá, ahogy sikerül odaférkőzni Ali mellé, és láthatóan sikerül talpra állnia. Viszont itt túl nagy feltűnést keltünk. Így intek Bella felé, hogy egy kicsit nyugisabb rész felé kéne orientálódnunk. Látszatra pedig az ő irányítása alatt. Közben azért elejtek egy-egy "Azt tudtátok, hogy..." jellegű mondatot, hogy akik még esetleg kíváncsian méregetnének minket, azok is hamar elkönyveljék, hogy csak egy okoskodó művészettörténész palánta vagyok. Főképp, hogy igyekszem a lehető leguntatóbb hangnem előadni a dolgot. A menyétem egyenlőre fedezékben igyekszik utánunk osonni. Én viszont határozottan érzem, hogy itt valami varázstárgy van. Egyre jobban az irányát is. Így óvatosan igyekszem arra terelni a kis csapatot, amerre a megérzésem vezet. Ami egy zárt ajtó. Remek. Már csak ez hiányzott a mai napból. Ha valóban van az ajtón kártyaleolvasó, tehát egy modernebb biztonsági rendszerrel felszerelt darab, akkor halkan javaslom is Bellának, hogy érintse oda a belépő kártyáját. Hátha akkor átjutunk. Ha nincs leolvasó, csak egy hagyományos régi záras ajtó, vagy nem működik Bella lopott kártyája, akkor intek a többieknek, hogy takarjanak, vagy legalábbis a kezemet. Ha alkalmas pillanatot találok, amikor senki sem lát / nem figyel, akkor egy gyors Alohomorát suttogok el a zárra. Hátha akkor átenged.
//Alohomora – Zárnyitás: Kinyitja azokat az ajtókat, amelyeket nem mágikus úton zárt be használójuk.//
ϟ”Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny.”ϟ
Azért enyhén elképedve hápogok Isabella szerénységén, amely - jelen helyzetünket tekintve - lényegében nem volt pont a legjobb ötlet részéről. Oké, nem pont a legjobb szinten űzi ezt a mágiaágat, de még így is több, mint a semmi, nem igaz? Eddig ugyanis határozottan nem volt szerencsénk, még azzal az átkozott medállal sem. Nem is értem hát, minek kellett volna ez bárkinek is. Nyilvánvaló számomra, hogy csakis a hozzáértő kezekben működik, a hozzáértő embernek. Mi még nem vagyunk elég tapasztaltak az ilyen és ehhez hasonló holmikhoz. - Mindegy, meg kell próbálnunk - csóválom meg végül a fejem, immár szavakba is öntve a gondolataimat. A múltamból kifolyólag olyasvalakivé váltam, aki mindig mindent megtesz a siker érdekében. Erre pedig a kviddics tanított meg leginkább. Bármennyire is nem hittem magamban, próbálkoztam és néha össze is jöttek a dolgok. Nem volt ugyan mindig sikerem, de ha mégis, akkor az elég sokat lendített előre rajtam vagy legalábbis az önbizalmamon mindenképp. - Jaj, hát már így is nyakig benne vagyunk! - csattanok fel türelmetlenül, miközben Isabella továbbra is kérdéseket vet fel. És? És? - Harry Potter nyomába eredtünk valamiféle ismeretlen tárggyal, amit eltitkoltunk egy auror elől. Szerinted ezek után buksisimogatást fogunk kapni? - teszem fel azért még az utolsó kérdésemet egy bosszús sóhaj kíséretében. Bármi is lenne ennek az egésznek a vége, az az egy biztos, hogy letolást kapunk érte. Talán még az iskolából is kitessékelnek mindannyiunkat. Nem Isabellára haragszom, inkább a tétlenség az, ami általában ennyire kihoz a sodromból. Végül sikerül a tettek mezejére lépnünk és én ugyan nem látom a kapkodásban, de elég jó kártyát kaparintok meg, hála a csapatmunkának. Gyorsan el is bújunk hát egy oszlop mögött, ahol a lány sikeresen ölti magára a nő alakját, habár valami nem stimmel teljesen... - Öhm - köszörülöm meg a torkom zavartan. - Úgy kb. minden oké, de az arca... - ennél a résznél Danielre pillantok, mintegy megerősítést várva, majd a Bella ujjai között heverő kártyára. - Nem pont a legtökéletesebb, de ne variáljunk. Szerintem még így is megoldható, hogy neki add ki magad. Szerinted? - fordulok ismét Dany irányába, hiszen mégis csak ő a rangidős és hát több szem többet lát a mondás szerint, ami esetünkben teljes mértékben igaz is. Szerencsére utat engednek nekünk, így sikerül Ali közelébe jutnunk, akit végül Isabella támogat arrébb. Azért a srácot végül én teszem helyre a gyógyítói képességeim segítségével, majd pedig csak biccentek arra, amikor Isabellára mered és még meg is kérdezi a nevét. - Metamorfmágus - lövöm le a poént. - Vele többre mentünk eddig, mint a medállal - sóhajtok egyet csalódottan. Hát igen, kissé szíven ütött, hogy semmi hasznát se vettük eddig. Vagy legalábbis mi nem tudunk róla, közben pedig rendesen munkálkodik a háttérben. Ha elindulunk a lezárt ajtó irányába, akkor én is a kis csapattal tartok, amikor pedig odaérünk, alaposan szemügyre veszek mindent, amit csak láthatok. Bellánál van egy kártya, egy itt dolgozó nőtől és talán az itteni ajtókat már modernebb berendezésekkel is felszerelték és lehetséges, hogy a kártya is kulcs lenne? Mármint, ha van panel, akkor talán átengedi, ha áthúzzuk felette. Vagy valami ilyesmi... Fogalmam sincs, miként működnek a mugli berendezések, de - Danynek hála - volt már alkalmam párszor belefutni ilyesmibe.
Ránevetek Avery-re, ez legalább már annak a jele, hogy jobban van. Bólogatok, hihetetlen, hogy még ilyenkor is viccelni képes, igaz, én indítottam mindezt. Egykori lány barátaimra emlékeztet, velük teljesen megszakadt a kapcsolat Lavander után, de lényegében Avery is inkább haver, hiszen fixen nem tartjuk a kapcsolatot, csak az ilyen válsághelyzetek hoznak össze. Átveszem inkább Ginnytől az unikornis szobrot, de többen sürgetően néznek már, nincs idő arra, hogy mint egykori ereklyés be is vizsgáljam. Bármi is a nyomógombja, varázsszava, nem most fog kiderülni. Inkább zsebre vágom, s megindulunk az őrködő Caleb irányába, de azért egy kérdő pillantást vetek Joshua felé, bár ő Daphne-nek mondja a dolgokat. Ginny azért nem biztos, hogy ezt átlátja, de ritkán tartok Daphne-vel, mert hivatalosan is szét lettünk szedve, mert ha egy pár vagyunk, de egymás miatt aggódjunk a vezérkar szerint is. Aztán más kérdés, ha akció közben összefutunk, összedolgozhatunk. – Aranyvarjú..? – Vonom fel a szemöldökömet, a sötét boszorkány még mindig szabadlábon van. Lehet, hogy ő indított el azon az úton, hogy auror lettem, de nem neki köszönhető, inkább Daphne volt az, akire felnéztem. Azért nem ártana mielőbb elvarrni végre azt a szálat, hiszen akármikor eszembe jut, görcsbe rándul tőle a gyomrom. Biccentek végül Troops szavaira, hogy aztán Daphne tegyen javaslatot. Én magam előkapom a fidelius bűbájjal megszórt érmét, és átgondoljam, ki lehet a másik csapatban. Végül Danielnek üzenek, hogy rossz helyen vannak, de értük megy egy auror, a Big Bennél kéne találkoznunk, mielőtt még bajba kerülnek. – Elküldtem. Esetleg Aspasia? – Szólok egykori tanulótársam után, de ez csupán javaslat, a lány most Joshua beosztása alatt szolgál, a férfinek kell kimondania, hogy akkor ki menjen a fiatalokért. Bárhogy is legyen, a többiek felé nyújtom a kezemet, hogy elhoppanálhassunk a Big Benhez, ahonnan pár éve igen komoly felbolydulás indult, csoda, hogy azóta nem lepleződött le érdemben a varázsvilág. Ám nem az óratoronyban érünk „földet”, hanem a lépcsőházban, egymás hegyén hátán. Lehengeredek Ginny öléből, és felsegítem főleg a hölgyeket. Pálcát húzok, de az öltönyöm ujjában tartom, mert ha muglik is mászkálnak errefelé, ne keltsünk még nagyobb gyanut. Indulás akkor fölfelé, kérdés, hogy valóban találunk-e itt valamit, de esélyesen az Aranyvarjú lesz a végállomás. Tehát az elsők között szedem a lábaimat a lépcsökön, fel a haranghoz. Azért óvatos vagyok, Daphne pajzsának védelmében maradok, semmi ostoba, vakmerő húzás.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem mondom, hogy azért nem lep meg a viccelődés kettejük között. Nem kellene, de mégis csak okoz egy leheletnyi rossz érzést, hiszen én nem vagyok annyira vicces. Gerard és közöttem nem pont a humor a fő kapocs. Na nem mondom, hogy teljesen száraz lennék, vagy hűvös, de talán lehetnék kicsit viccesebb is, mint ez az Avery? Elhessegetem gyorsan a gondolatot, hiszen most az a fontos, hogy megtaláljuk Harry Pottert és nem az én kis nyűgjeim. Nem is értem, hogy egyáltalán miért fordul meg a fejemben a dolog. Nem szokásom féltékenykedni. - Nekem is a Big Ben jutott eszembe először, sőt egyre biztosabb vagyok benne, hogy azt láttuk, de ha a fiatalok pedig a Westminsterben vannak... ezek szerint tévúton? - arra azért megrezzen a szám széle, amit Joshua mond, hiszen én már jó ideje pedzegettem a Parancsnoknak, hogy azt a helyet porig kellene rombolni. Értem én, hogy a szervezett bűnözés jobb, mint a szervezetlen, de mintha nem az lenne a cél, hogy semmilyen bűnözés ne legyen... De ha az a hely a Testvériséget pénzzel táplálja, akkor talán már tényleg indokolt, hogy végre az ígéretéhez híven végetvessen az ott folyó rémségeknek, hiszen tudjuk jól, hogy mi történt Gerarddal, legalábbis mi ketten. Annak a nőszemélynek már rég az Azkabanban kellene sínylődnie, helyette vígan flangál az utcán és gyakorlatilag azt tesz, amit csak akar... azzal, akivel csak akar. De ez most szintén nem annyira fontos információ. - Készüljünk fel mindenre... akármi és akárhányan fogadhatnak. - bár ez bizonyára a többségnek egyértelmű, de mégis csak úgy érzem, hogy muszáj kimondanom. Amikor viszont érkezés helyett becsapódunk kissé fáradtan tápaszkodom fel idegesen fújtatva, bár nem is kellene meglepődnünk. - Védik a helyet, nem csoda. Gerard szólj kérlek a gyerekeknek, hogy minél előbb menjenek biztonságos helyre, ugyanis rossz helyen vannak. Talán a legjobb az lenne, ha valaki utánuk nézne. - javasolom, bár azzal meg mi leszünk kevesebben, ami szintén nem a legjobb, mert nem tudjuk, hogy kikkel állunk pontosan szemben és azt se tudjuk, hogy hányan lehetnek. De a kölykök rossz helyen kutakodnak és nem tudjuk, hogy nem kerülnek-e feleslegesen bajba. Legszívesebben a Minisztériumba zavarnám őket, de úgy sejtem, hogy maguktól úgy se mennének oda, hiszen már eleve önálló akcióba kezdtek. Csak utána indulok el felfelé a lépcsőn. Ha van, aki vállalja, hogy utána néz a kölyköknek, akkor őt előbb útjára engedjük, ha innen tud hoppanálni, ha nem tud, akkor először úgyis velünk kell tartania. A pálcám kivonva, a bólintér a vállamon pihenve feszülten figyel.
//Bólintér: mágikus védelem Inkvizítor 2. szint: Képes maga mellé hívni egy árnyékot, mintha a saját árnyéka lenne, ami hasonló, mint egy patrónus, szükség esetén harcolni is képes, hogy védje gazdáját.//
A csipetcsapat próbálja megemészteni, hogy egy született metamorfmágus a fiatal lány és persze azt is, hogy Alistair pedig asztmás és ez bizony egy igazi roham. Dany-nek sikerül takarnia, Lizzy-nek pedig a lehető legjobb kártyát elemelnie. A menyét megfigyel, ugyanis az utolsó pillanatban mielőtt még komolyabbra fordulna a dolog egy segítőkész ember előbb Ali kezébe adja a pipát, minthogy a familiárisnak lépnie kelljen. Bella teljes átalakulásra ugyan még nem képes, de tizenöt éves létére igen sikeres lesz a másolat, sikerült egy hasonló testalkatű nőt szerezniük hála a mázlis medálnak, így hajszínnel és egy-két arcvonással úgy mozogva, hogy mindig takarja valami a teljes arcát - a haja, Dany, egy oszlop, a karja vagy a kártya, amit felmutogat, hogy átengedjék -, egyelőre nem bukik le. A hangját ugyan nem hallották a nőnek, szóval lehetséges, hogy túl sok beszéddel és persze, ha a munkatársaknak túl sok ideje van szemrevételezni, akkor a kockázat tovább nő. Lizzy tökéletesen sápítozik és mivel Bella egy itt dolgozó alakjában terelgeti mindenki szétválik előttük. Szükség van még a gyógyításra, ugyan az asztma pipát mélyen beszívja a fiú, amikor a gyógyító képességekkel rendelkező lány veszi észrevétlenül kezelésbe, csak akkor tud teljesen megnyugodni és újra teljes mértékben levegőhöz jutni. A látnok képessége cserben hagyja ezúttal, csak az az érzés árasztja el, hogy tényleg köze van a helynek a Testvériséghez. Most hogy együtt vannak és Dany már korábban is érzékelt varázstárgyat, egyre jobban érzi, hogy merre találhatják. Egy sok részből álló apátságról beszélünk, amiben sok-sok rejtett zug van, de ha tovább haladnak - bár még elég sok szem tapad rájuk -, akkor hova máshova, mint a lezárt rész felé kötnek ki, méghozzá egy elegáns selyem kordonnal elzárt beugróhoz, ahol egy kulcsra zárt nehéz ajtóhoz fogadja őket.
// Isabellától a hozzászólás után szeretnék kérni egy 6 oldalú kockadobást a Kockadobás fórumában, és abba a hozzászólásba írd bele a KÉT választott rossz számodat. //
[Rémviadal Ketrecklub -> Big Ben tornyának a földszintje Josh, Ginny, Aspasia, Daphne, Avery, Gerard, Caleb]
A bevillanó kép alapján Daphne-nak beugrik, hogy egészen biztos, hogy a Big Ben-t látták, márpedig annak a helyszínnek "történelme" van. Az volt az első hely, ahol a Testvériség agresszívan megmutatkozott, rengeteg auror volt ott helyszínelni, talán ő is, talán az idősebb diákok vagy Josh is járt ott, ha nem is az incidenskor lekapcsolni az alvilágiakat, de utána. A kapcsolaton keresztül csak elmosódva látták, de amikor Avery hozzáteszi, hogy a Westminster kerületben van a Big Ben, már teljesen egyértelművé válik, hogy az a következő cél, ott találják Harry Pottert. Ez esetben viszont... A kölykök rossz épületbe mentek? Ginny miután megnézi az unikornist formázó szobrot átadja Gerardnak, aki elrakja a zsupszkulcsot, de nem próbálja meg életre kelteni. Ahhoz, hogy kiderüljön hova vezet és mikor "indul" komolyabban, mágiával kell megvizsgálnia és lehet, hogy jelenleg nincs rá idejük. Joshua miután átpörgette az akta néhány lapját leadja az infót az Aranyvarjúról, míg Caleb legfiatalabbként csak készenlétben áll, a seb az arcán még mindig ég élénk emlékeként a történteknek. Aspasia mielőtt indulnának kinéz, hogy a Ketrecklubban és a Zsebpiszok közön minden rendben van-e, szerencsére semmi gyanúsat nem talál, Daphne időben megszakította Avery-vel a kapcsolatot, nem tudják, hogy mennyi mindenre rájöttek, hányan vannak, és hogy oda tartanak. Abban legalább biztosak lehetnek, hogy a sárkányra érkezni fog munkatárs elcipelni és a maradék bizonyítékot is elkezdik összeszedni utánuk, ha ők most lelépnek követve a forró nyomot.
Amikor mindannyian összekapaszkodnak egy társas hoppanálásra akkor megérzik az ismerős rántást a köldökükben, de ahelyett, hogy fent a toronyban találnák magukat mintha valaminek utazás közben "neki koppannának". Egy kupacban, lényegében zuhanva érkeznek egy réges-régi lépcsőház legalján. A Big Bent eltalálták, de nagyon úgy tűnik, hogy térmágia védik a területet és csak eddig tudtak eljönni, hiába járhattak már korábban a toronyban, ahol két és fél évvel ezelőtt szilveszter éjjelén élőben közvetítették a tűzijáték nézőinek a volt Auror parancsnokot, ahogy egy fiatal boszorkánnyal végzett.
//Akik a szerencséjüket már megpróbálták: Isabella, Avery, Alistair, Dany, Gerard, Daphne, Lizzy
Második sárgalap: Alistair, Isabella Első sárgalap: Caleb Igazolt hiányzás: Aspasia
Határidő: szeptember 3., éjfél, mesélői hozzászólás: szeptember 4.//
~Megan Smith
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-08-23, 18:42
Rémviadal Ketrecklub
Egy pillanatra tényleg elvarázslolódhattam a kis helyiségben, ugyanis mire kettőt pislognék, a többiek már a fél küldetést megfejtették. A papírokat is magukhoz veszik, odakint pedig remélhetőleg a felettesünk, Daphne is kezében tartja a dolgokat a rúnás történés alatt. Én is megnézem azért a mappa érdekességeit, ha már Joshua kezébe került. Aranyvarjú... Sosem jártam ott, bár tény, hogy az olyasféle "szórakozóhelyek" egyáltalán nem az én repertoáromba tartoznak, meg aztán beépülni sem feltétlen szeretnék olyan közegbe. Az olyasféle életmód nem az én kenyerem. Az unikornis szobrocskára még vetek egy pillantást, de inkább hagyom, hogy Gerard és Ginny intézzék el maguk között a sorsát. Kimászok végül a rejtett szobából, Carissa már odakint vár rám, ám ekkor megy végbe az a különös jelenés. A fény szinte vakítóan szűrődik be kintről, egy kicsit még hunyorgok is, mielőtt még furcsa csend is megszűnne, s minden visszatérni a régi kerékvágásba. A többiekkel ellentétben én nem habozok a klub bejáratához sietni, hogy aztán kitárjam annak ajtajait és jobban megfigyelhessem mi történt odakint, mielőtt még mindenki elhopponálna Westminsterbe. Amennyiben semmi szembetűnő nem ragadja meg a tekintetemet, visszalépek a társasághoz és összekapaszkodva velük készen állok én is az indulásra.
Nem tudom, hogy merre tovább... azt sem igazán tudom, hogy ilyen állapotban egyáltalán engednék - e, hogy továbbmenjek velük. Tisztában vagyok vele, hogy a küldetés sikeressége az elsődleges, nem is akarom feltartani őket, mégis, valahol mélyen azért elég rosszul esne, ha itt hagynának egyedül, esetleg visszaküldenének a főhadiszállásra, hogy ne hátráltassam őket. Viszont ha tényleg nem lenne más megoldás, akkor mennék. De addig amíg nem mondanak semmi ilyesmit a végsőkig is kitartok a csapat és a küldetés sikeressége mellett... sárkánytűz ide vagy oda. Mondjuk még mindig fáj a sebem, de Gerard kötöző bűbájának hála azért már egy fokkal elviselhetőbb. Csak egy pillantást váltunk egymással Joshsal mielőtt elindul Daphne irányába, de határozottan bátorítást, na meg egy leheletnyi sajnálatot is éreztem irányomba. Persze mondani sose mondaná, legalábbis úgy érzem. Én sem szólok semmit, csak bólintok, tudomásul véve a helyzetet. Egyáltalán nem szándékozom nekik gondot okozni, úgyhogy inkább meghúzódom a háttérben, de persze bármikor mozgósítható vagyok, ha szükség van rám.
//Bocsánat, sírok. 6 oldalú kockával nyilván nem fogok 7-est dobni. [You must be registered and logged in to see this image.] Szóval Rossz szám: 3//
Isabella Diana Woodrow
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-08-23, 09:43
[Westminster - Lizzy, Alistair, Bella, Dany]
Kíváncsian lesem a medált, hogy vajon történik-e valamit. Szikrák pattannak ki belőle, Lizzy-t körbe veszi valami arany fénysugár, vagy ilyesmi, de semmi. Ahogy mondja, talán kicsit felforrósodott, de ennyi. Kissé csalódottan vonom meg a vállam és elfojtok egy mosolyt. Hát persze, miért is kellene minden mágikus dolognak valami extra dolgot csinálnia és látványosnak lennie? Amíg várjuk a csodát, Ali valahogy eltávolodik tőlünk és a nyakunkat kell nyújtogatni. Nem sokáig, mert hamarosan már meghalljuk, hogy hangosan köhög és fulldoklik. Felvonom a szemöldökömet és elvigyorodom, hogy milyen jó színész. Eszembe sem jut, hogy neki TÉNYLEG rohama van és tényleg segítségre van szüksége. Sokan gyűlnek köré, én pedig feldobok egy ötletet, ami már egy ideje motoszkál a fejemben, de nincs hozzá elég önbizalmam. Nem vagyok olyan penge metamorf mágus, és mi lesz, hogyha lebukunk vagy ilyesmi? Egyelőre még csak próbálgatom a dolgokat, és jó, hogyha az arcformámat tudom változtatni. Teljes alakot biztos, hogy nem fogok tudni felvenni. Remélem, hogy elég lesz... -Hát... Még nem vagyok tól jó, csak gyakorlom és nem szoktam reklámozni... - vonom meg a vállamat bocsánatkérően, majd hadarva hozzáteszem: - ÉS fogalmam sincs, hogy menni fog-e. És mi lesz, ha lebukunk? Nem csak magunkat buktatjuk le, hanem a mágiát is. És amúgy is... - harapom be az ajkamat. Azt hiszem ennyi pesszimizmus elég is. Lehunyom a szemem, veszek néhány mély levegőt, majd céltudatosan és határozottan nézek a többiekre. - Menjünk, próbáljuk meg! - jelentem ki ellentmondást nem tűrően. Látszik, hogy tényleg összeszedtem magam és nagyon szeretném, ha működne és végre lenne valami hasznom. -Asztma rohama? Mármint igazi? - nézek döbbenten Danny-re. Lehet, hogy totál hülyének néz. - Én azt hittem, csak megjátssza. Basszus! - csúszik ki egy káromokdás a számon, ami tőlem elég szokatlan. Látszik, hogy eléggé stresszes ez az egész nekem. - Oké, oké, oké... - suttogom magamban, ahogy Lizzyvel a pult felé próbálunk osonni. A pulthoz érve pont látjuk, ahogy az egyik nő kifelé megy normális ruhában. Talán most adja le a műszakot? A kártyáját lerakja a pultra, ami hamarosan ha Lizzy elég ügyes, márpedig bakker, ott van nála a medál!, akkor az ujjai közül az én zsebembe landolnak. Megnézem a nőt és hogyha szerencsém van és nem egy tajparaszt bunkó még talán el is köszön, így a hangját is mélyen magamba szívom, figyelem a kiejtését is, meg mindent. - Oké, szerintem ő most megy haza. Azt hiszem, hogy bent fog felejteni valamit... - suttogom egy mosoly kíséretében. Hogyha Lizzy velem jön, akkor elbújunk egy oszlop mögött, és hogyha sikerült lenyúlni a kártyát, akkor gyorsan megnézek az arcot, felidézem a hangot (ha hallottam), és az arcomat megpróbálom átváltoztatni. Talán még el is hiszik, és a magasság különbség sem fog annyira feltűnni. -Na? - nézek Lizzyre. Hogyha sikerült a dolog, akkor a kártyát lebegtetve rohanok oda Lizzyvel Ali-hoz. - Engedjenek oda, hátra kísérem őket! Itt dolgozom! - mutatom fel a kártyát, és hogyha sikerült a dolog, akkor elhessegetve a segítségeket, felnyalábolom Alit és megindulok vele hátrafelé, az egyik folyosó irányába. Közben sasolok, hogy nincs-e kint valami piktogram , hogy merre lehet orvosi ellátó helyszín. Szoktak ilyenek lenni múzeumokban, nem?
//Metamorfmágus II. Képes a hangutánzásra, legyen az állati, emberi hang, vagy bármely más hang (pl. vonatfütty) de hallania kellett már a hangot, amit le szeretne másolni. Képes a magasságát is változtatni +/-25-30 cmt. Befolyásolhatja az arcformáját, de nem tud még teljes mértékben leutánozni másokat, csupán pl. lehet más az orra, arccsontja, szája, szemformája stb.//
Rossz szám: 7
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-08-22, 23:24
A Káosz & Joshua
[You must be registered and logged in to see this image.] [Rémviadal Ketrecklub]
Ahogy felütöm az aktákat eléggé nyilvánvalóvá válik az, hogy nem csak egy kis tingli-tangli eset ez az egész, hiszen az Aranyvarjú is szerepel benne. Erre a helyre pedig elég régóta fáj a Minisztérium foga. Szerencsére Ginny-nek volt hely a táskájában így nem fog annyira fájni a fejünk a dolog miatt. Hirtelen igen erős fény szűrődik be ami elég kellemetlen a szemnek és, ha nem vagyok teljesen érzéketlen tényleg leesik mintha elhallgattak volna a hangok egy jó időre. Összevonom a szemöldökömet majd rá nézek Gerard-ra és Ginny-re. - Ti is észrevettétek? Mintha a hangok megszűntek volna… - motyogom kicsit rosszat sejtve. Talán a többiekkel történt valami kint? Lehet csak nekem tűnt fel, de lehet, hogy Daphne is észrevett odakint valamit. Amikor kiérünk akkor rá pillantok az igen csak pórul járt Caleb-re majd odasétálok Daphne-hoz. Hiszen jobb, ha tud a papírokról már most akármennyire rossz helyzetben vagyunk per pillanat. - Harry Potter megmentése mellett találtunk némi infót a titkos szobában. Az Aranyvarjú neve is fel van jegyzetelve… Amit gyorsan átfutottam abból eléggé az sejlik, hogy talán pénzforrásnak használják a helyet. - tömören ledarálom a dolgot Daphne-ra pillantva. Nagyon sokan szeretnék bezárni azt az egész kócerájt és talán most itt lesz a megfelelő alkalom. Kész információ bányát tudhatunk jelenleg a magunkénak. Még, ha eléggé rizikós is volt az oda vezető út. Nem tudom mi történhetett Potter-rel, de nincs túl jó megérzésem ezzel kapcsolatban, hogy megint belekeveredett valamibe a kölyök. Így készen állok én magam is, hogy Westminster-be menjek a többiekkel. Pillantásom azért kérdőn elkalandozik Caleb illetve Aspasia irányába, hogy minden rendben van e. A srác talán nem a legjobb formájában van, de tudom, ha kell bármit megtesz a küldetés sikerességéért. Aspasia pedig bátor mégis logikus jellem. Legalábbis én ilyennek ismertem meg őt. Ámbár kíváncsian várom, hogy mit fogunk találni a következő helyszínen. Remélhetőleg nem még egy különleges valamit aki próbál minket levadászni per pillanat. Elég bajunk van az Alvilágiakkal, főleg Grindelwald-al. Most elég szépen az orrunk alá törte a borsot.
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
[Westminster - Lizzy, Alistair, Bella, Dany]
A rohamom következtében többen is a segítségemre sietnek, mielőtt azonban Dany menyétjének ténylegesen közbe kellene lépnie nekem sikerül két köhögés/fulladás között kinyögnöm hogy "aszma" és hogy "pipa" és legalább akik vadul segíteni akarnak, már tudják mit keressenek. És ha minden jól megy az egyiküknek sikerül is a kezembe adnia a keresett inhalátort én pedig nem restellek rácuppanni és a segítségével rendezni a légzésemet. A földre ültem le menet közben és amint szóhoz tudok jutni próbálom megnyugtatni a körülöttem lévőket. - Köszönöm.. Innentől nem lesz bajom.. Nem, nem kell mentő. Biztos. Köszönöm~ aztán meghallom Lizzy hangját is és remélhetőleg tényleg utat engednek neki.- Lizzy! ~ mondom ki olyan hangon, mintha valóban a testvérem talált volna rám. Elfogadom, ha segít felállni, de még pár percig a pipa segítségét igénylem de "hagyom magamat odébb támogatni" még pár biztatót ide oda intve hálás arccal annak aki segített, de valóban nekem is az a célom, hogy le tudjunk lécelni minél hamarabb a szemek elől és ha ez megtörténik és valóban újra kapok levegőt már a pipa nélkül, csak utána szólalok meg. - Bocsánat én.. csak betévedtem valahogyan.. - őszintén szólva fogalmam sincs mi történt, hiszen én nem láttam magamat hogy eltűntem volna. Bellat azért kissé megbámulom és félre biccentett fejjel fel is teszem a kérdést - Bella? - ha egyértelmű jelet kapok, hogy ő az Lizzyhez fordulok. - Nos.. ha már ilyen jól bejutottunk a "csapatmunkának" és a mázlinak köszönhetően.. Keressük meg Pottert! -mondom ki halkan és itt Danyre nézek megerősítésért. Közben azért az inhalátort még használom egyszer egyszer amikor érzem, hogy vissza jönne a roham. De remélem már inkább csak elmúlni fog nem újra elő jönni... Koncentrálok is rendesen, hogy egy kissé lecsillapodjon körülöttem meg bennem minden és közben hátha homlokon csókol az isteni szikra... Nehogy már lemaradjunk mindenről is!
//Hangmágus: 1. szint: Képes kiszűrni elméjéből a zavaró zajokat, így koncentrációt növelve. Látó (született) I. Képes érzékelni apró rezdülésekből, ha valami rossz, vagy nagyobb változás várható, de nem tudja meghatározni, hogy pontosan micsoda. Mesélőtől kaphat spontán bevillanásokat, afféle intuíciós megérzést a közeljövővel kapcsolatban. Nem konkrét látomást inkább pl. hogy ne menjen egy adott helyre, vagy pont, hogy menjen.
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-08-21, 15:14
Csapat & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.][Rémviadal Ketrecklub]
Valahol örülök is azért neki, hogy nem találunk nagyon mást, hiszen ez talán azt jelenti hogy Josh megtalálta a szükséges aktákat és esélyünk nyílik megtudni még több infót a helyről és az ide befolyó pénz hollétéről - hova tartásáról. Hagyom a többieket ügyködni a maguk térfelén, egyedül csak Gerardot hívom oda magamhoz amikor megtalálom a gyanús unikornis szobrocskát. - Megnéznéd? - Minden szempontból egyébként az ő segítségét kérném, hiszen sokkal tapasztaltabb nálam és jobbak a meglátásai is. Ahogy odalép mellém és én felé nyújtom a szobrot, hamar megtudjuk róla, hogy ez bizony egy kis zsupszkulcs. Megforgatom, kicsit elemezgetem, bár igazából nincs már mit, és amúgy is elvonja a figyelmünket a kintről érkező nagy fehér fényesség. Megijedek picit, mintha a levegő is megállt volna körülöttünk és ez valahogy olyan rossz érzéssel tölt el. - Nem tudom, de menjünk ki! - Nem szeretném, hogy még valakinek baja essen, így miután elpakoltam a táskába a Joshtól kapott papírokat, az unikornissal a kezemben indulok ki a teremből, de még mielőtt kiérünk, Gerard felé nyújtom a zsupszkulcsot. - Inkább tedd el te, Daphne talán majd később meg akarja nézni. - Semmiképp sem azért adom át, hogy lerázzam magamról a felelősséget, csupán ha esetleg szétválnánk, tudom, hogy Gerard szinte mindig Daphneval tart. Miután kiértünk és meggyőződtünk róla, hogy viszonylag mindenki rendben van és meghallgatjuk a történéseket, nekem kicsit tágra nyílik a szemem Harry említésén. Nem teljesen tudom összerakni, hogy mi köze neki ehhez, de aggódom érte, hiszen a barátom. Tettre és indulásra készen állok közel hozzájuk, ha hopponálunk, akkor ne kelljen haboznom.
Természetesen lehetne ezt átgondoltabban is csinálni részemről és nem pocsékolni az energiáimat felesleges dolgokra, mint például az oikklumencia - ha ugyan felesleges - de legalább van, ami elvonja a figyelmemet a fájdalomról, s részemről ezzel máris kint vagyunk a vízből. Az meg egy dolog, hogy tudják, hogy itt vannak amúgy is az aurorok, nem hiszem, hogy az évszázad nyeresége lenne, ha azt is megtudnák, hogy pontosan melyik aurorok. Ugyan én nem űzöm ezt a szakmát és nem is nagyon tudom, hogy van-e róluk valami fényképes adatbázis amihez mindenki hozzáférhet, de mindegy is. Az én fejemben logikusnak tűnt a személyük védelme ily módon. Amikor az óra képét meglátom azonnal elkezd kattogni az agyam, hogy láthattam-e már valahol ezt az időmérő-eszközt? Ha valóban a Big Ben vagy más híres óra, akkor valószínűleg eszembe fog jutni, hiszen egészen jó a memóriám ilyenekre. Szeretem a berendezési tárgyakat és az építészetet is, s belsőépítészként van szemem a kis apróságok gyors észrevételéhez és megjegyzéséhez, legyen az egy apró minta vagy bármi ilyesmi, ami jellegzetessé teszi a holmit. - Minden rendben, igen! - bólintok Daphne kérdésére, majd amikor Gerard is csatlakozik a magáéval, akkor azért elnevetem magamat. - Ha bármi okból kifolyólag mégse, akkor szeretnék egy hatalmas unikornisfarokszőrből font koszorút a temetésemre. Ugye vállalod az elkészítését? - humorizálok vele, mert hát ő is viccelt, s szeretem a viccet vicc-cel megtoldani. Főleg azért, mert oldja a feszültséget, ami azért van bennem. Nem is tudom. Annyira megszoktam már, hogy a rúna rajtam van, hogy szinte furán érzem magam nélküle. - Láttam, igen. Az biztos, hogy meg volt bűvölve, mert ilyen gyorsan nem pöröghetnek a mutatói normál állapotban. Hacsak nem nem egy valós óra, csak valamiféle sugallat arra vonatkozón, hogy ilyen gyorsan pereg Harry Potter ideje. Már ami még hátravan neki. - pillantok kissé elgondolkodva Daphnera. Majd amikor a Westminster szóba kerül szinte AHA-élmény szerű lelkesedéssel szólalok meg újra: - Az srévizavé kvázi szemben van a Big Bennel. Nem lehet, hogy azt láttuk? És természetesen én is az indulást szorgalmazom, eszemben sincs hátramaradni.
- Én? - lepődöm meg Daniel szavain, habár azért engedelmesen átveszem tőle a medált, amikor felém nyújtja. Az ékszer ugyan felmelegszik, de nekem egyelőre fogalmam sincs arról, hogy ennek valóban így kell-e lennie. Halványan el is fintorodom hát, majd csóválom meg a fejem: - Nem tudom... - harapok tanácstalanul az ajkamba. - Mintha kissé átmelegedett volna, de nem érzem magam tőle szerencsésebbnek. Nem vagyok szakértője a témának, szóval az én fejemben az a kép él, hogy általában arra hatnak az ilyen ereklyék, akik pont fizikai kapcsolatban állnak vele. Még csak egy pillanatra sem ötlik fel bennem az, hogy ez az egész esélyesen Daniel menyétkéjén csapódott volna le. Őszintén szólva, fel sem tűnik a kis jószág hiánya. Alié azonban már annál inkább... - Nem tudom, nem látom - állok lábujjhegyre, majd nyújtogatom a nyakam, hogy a tömegben észrevehessem a szőke fürtöket. Semmi. Határozottan kezd elönteni a pánik, miközben tovább kutakodom a tekintetemmel. Mégis hová tűnhetett? - Néhány perce még itt volt! - fakadok ki kissé idegesen, amint sikerül realizálnom magamban, hogy akaratunk ellenére is sikerült szétválnunk. Ali sehol, a tömeg elég nagy, mégis miként találjuk meg így? - Metamorf... - hebegem Isabella szavai hallatán, majd nyílik el a tekintetem. - Ezt meg mégis miért nem említetted korábban? - esem neki szóban, némileg indulatosan, habár ez nem egyedül neki szól, hanem ennek az egész hülye helyzetnek. Így azért határozottan előnybe kerültünk, ami az igazat illeti. - Teljes alakos átalakulásra is képes vagy? - teszem fel azért a következő kérdést, hiszen fogalmam sincs azt illetően, hogy a lány mégis milyen szinten áll ebben a mágiaágban. Van, aki csak a szeme színét tudja változtatni és ez meg is marad egész élete folyamán. Rohadt nagy szerencsénk lenne, ha Isabella mindenre képes lenne. - Oké, haladjunk - biccentek egyet, majd kapkodva - talán kissé pánikolva is - gyorsítok a lépteimen, amint Dany közli velünk a rossz hírt. - Van nála gyógyszer egyáltalán? - szólalok meg, miközben minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy a világ legjobb tolvaja lehessek. Hála a szerencsémnek, egy nőnek pont abban a pillanatban csusszan ki ujjai közül a kártyája, amikor én a közelébe érek. Gyorsan fel is kapom hát, majd - amint észreveszem, hogy nem figyel - csúsztatom Isabella ujjai közé. Ha kell, keresünk is vele valami rejtett zugot, hogy felvehesse a nő alakját. - Az öcsém! - harsogom, ha sikerül bejutnunk, majd vágok át az Alit körbeálló tömegen, miközben igyekszem az aggódó nővérke szerepét eljátszani, hátha így könnyebben utat engednek számomra. Ha ez sikerül, le is térdelek a fiú mellé, majd - ha olyan állapotban van - segítem fel és vonom félre egy félreeső helyre. - Mégis, mi a fene ütött beléd? - pillantok a srácra mérgesen. - A szívbajt hoztad ránk! Természetesen, ha továbbra is igényli, igyekszem a képességeimmel még jobban helyretenni, habár az asztmarohamok terén nem vagyok tapasztalt. Igazság szerint eddig csak fog-és fejfájással volt dolgom, no meg egy alsós kislányka esetében hányással.
Természetes gyógyító:
2. szint: Mély, de nem nyílt sebeket képes kézrátétellel begyógyítani. Görcsöt, és lappangó, de nem súlyos betegséget képes meggyógyítani. (pl. nátha, bárányhimlő)
Nem vagyok benne biztos, de idevettem az asztmát is
Úgy tűnik az amulettel egy kis szerencse is mellénk pártol végre. Mit mondjak, ideje volt. Ámbár attól függ honnan nézzük a szerencsét. Odabent egyértelműen történik valami, ami felbolydulást okoz. Elsőre azt gondolom, hogy biztos a menyétem az. Csakhogy, amikor rákoncentrálok, hogy lássam, amit ő, akkor rá kell jönnöm, hogy valójában Ali az, aki kisebb pánikot kelt egy asztmarohammal. Így gyorsan a többiek felé fordulok. - Alinak asztmarohama van. Igyekeznünk kell a bejutással. - közlöm sürgetőleg a tényeket. Mert tényleg nem idekint szeretném kivárni, hogy Ali megfulladjon az asztmarohamtól. Viszont a mentő ötlettel ezúttal Bella áll elő. Elismerő csodálkozással meredek ezúttal rá. - Te metamorf mágus vagy? - kérdezek rá meglepetten. Ezt mondjuk mondhatta volna korábban is, akkor nem vesztegetjük idekint az időnket. De ez most nem is számít igazából. Szóval, gyorsan napirendre térve az új információkon, igyekszem követni a lányokat a pulthoz, és valahogy úgy helyezkedni, hogy ne legyen feltűnő, hogy éppen egy kártyát próbálnak lenyúlni. Nem vagyok egy kiköpött tolvaj ugyanis. De a hátammal talán sikerült kitakarni Lizzyt, majd Bellát annyira, hogy véghez tudják vinni a tervet. Aki miatt, egyéb iránt nagyon is aggódom. Legszívesebben máris rohannék oda hozzá. De nem hagyhatom el a lányokat, és amúgy se lenne szerencsés egy jegyet kérő biztonságira felkenődni. A menyétem eközben bent tartja szemmel a történéseket. Ha valamelyik felnőttnek Ali körül sikerül előszednie a pipáját, és a kezébe adni, akkor marad a helyén a rejtekében. Ha viszont ez nem történik meg kellően gyorsan, akkor ő maga szalad oda a fiúhoz, hogy keresse meg a zsebében, és adja a kezébe az inhalátort. Mit sem törődve azzal, hogy esetleg ő maga is okozhat a megjelenésével némi pánikot a gyengébb idegzetű, rágcsálókat nem igazán kedvelő látogatók körében. Időközben, ha Lizzyvel és Bellával túl jutunk az elellenőrző pontokon, akkor Alihoz próbálok minél gyorsabban odaférkőzni. Bár orvosi kérdésekben tényleg nem vagyok valami nagy segítség. Legfeljebb Lizzynek próbálhatok utat csinálni, mert ő legalább valamivel többet tud a gyógyításról, mint én.
ϟ”Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny.”ϟ
Miközben Joshua belenézeget a papírokba, és netán megpróbálja felfedni a lényegüket varázslattal, Ginnyvel és a kissé bezombult Aspasiával keresgélek, igyekszem tudaton kívül helyezni Avery sikongásait, Daphne biztosan tudja, hogy mit csinál. Csak aztán legyen értelme is ennek a kínzásnak, mert nyilván muszáj megtenni, hogy valami nyomot csiholjunk ki a rúnából, ám ha felesleges, akkor az senkinek nem fog túl jót tenni lelkileg. Valahol a szekrénysor környékén találjuk meg a kis unikornis szobrocskát, amit zsupszkulcsként tudok azonosítani. Nem akarom Ginny kezéből kivenni, inkább csak hozzáérek, távolabbról nézegetem. Kár is lenne aktiválni, ha nem tudjuk, hogy hova jutunk vele, ráadásul Caleb, Avery és Daphne kint vannak, nem ebben a szobában, és csak az repülne el, aki fogja is a tárgyat, tehát még Joshua is lemaradna. Felsóhajtok egyet, inkább majd mutassuk meg a vezérkarnak. Mivel Aspasia eléggé elgondolkozott, talán valami régmúltban történt eseményen tűnődik, én inkább Ginnyt kapom el egy szóra. – Mi ez a fény? – Intek kifelé, némi kísérteties felhangja van a beszűrődésnek, de az számomra nem tűnik fel, hogy megszünnek rövid időre a hangok, ennyire nem vagyok tudatos. Inkább elindulok kifelé, félúton a sárkány környékén találkozunk össze Daphne-vel. – Minden rendben hadnagyom? Túléli? – Természetesen csak túldramatizálom a helyzetet, hogy oldjam a feszültséget, remélve, hogy Avery nem néz rám emiatt csúnyán. – Találtunk egy zsupszkulcsot, de vaktában kár is lenne próbálkozni vele. Akkor Westminster? – Kérdezek vissza a nyilvánvalóra, aztán ha a többiek is készen vannak, akkor ideje összekapaszkodni, és csoportosan elhoppanálni az említett negyedbe. Ha ott van Potter, a nyomára kell akadnunk. Ginny barátja is egyben, így gondolom neki személyes az érintettség. Hagyom, hogy Ginny rakja el a zsupszkulcsot, kivéve ha ő nekem adná, akkor zsebrevágom én. Ha viszont van pár pillantnyi időnk, akkor vizsgálgatom, hogy kiknek, milyen célponttal lett létrehozva.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Avery elég jól tartja magát, de azért ha úgy látom, hogy megroggyanna, akkor megpróbálom a karjánál fogva tartani valamennyire, vagy ha más nem, hát leültetem a földre, én pedig mellé térdelek. Inkább, mint hogy elessen, ha esetleg nem bírja a gyűrődést. Bármmenyire is tartja magát, egyértelmű, hogy komoly fájdalmat okoz, amit csinálok, de akkor sincs más válsztásunk. - Kitartás... mindjárt vége... - motyogom, bár a jó ég tudja, hogy magamnak, vagy neki egyáltalán és hogy mennyire hallható rendesen, hiszen elsősorban a varázslásra koncentrálok. Amikor az erős fény felvillan automatikusan behunyom a szememet, de még így is kapok belőle egy jó adagot, úgyhogy biztosan kell pár pillanat, amíg normalizálódik a látásom, vagy mint amikor vakuba nézel foltokat fogunk látni néhány percig utána. Ám úgy látom, hogy a rúna felszívódik, Avery testének megfeszülése pedig alább hagy, tehát vélhetően a fájdalom is megszűnik, vagy legalábbis bizonyára enyhül, amikor sikerül véghez vinni a rúna hatástalanítását. Halkan szusszanok egyet, hogy kifújjam magamat. - Rendben vagy? - kérdem. Talán lehetnék aggódóbb, de nem ha jól van, akkor nem ez most az elsődleges. Nem fogom faggatni, hogy mennyire fájt, vagy elnézést kérni. Azt már megtettem előre és biztosan tisztában van vele, hogy nem igazán volt más választásunk, mint hogy megtegyük. Veszélyes lett volna a kapcsolat. - Láttad az órát? Talán machinálnak az idővel, vagy egy helyre utal? A Big Ben? - az egy elég nagy óratorony, de hát ezen kívül is vannak órák még Londonban és bevallom nem vagyok nagy óraszakértő, hogy csak így ránézésre felismerjem bármelyiket is. Az biztos, hogy a mutató gyorsan pörgött, de azért megpróbálom felidézni eszembe jut-e olyan módítum, ami alapján belőhető melyik londoni óráról van szó. Aztán viszont már megfordulok, hogy megnézzem mire jutottak a többiek. A bólintér, ha elvégezte a dolgát, akkor visszatér hozzám, így újra a zsebembe rejtem, és ha Averyn is azt látom, hogy rendben van, akkor Gerardékhoz lépdelek, már ha ők nem jönnek ki előbb a rejtett szobából. - Meg kell találnunk Harry Pottert. A kapcsolat megszakadt, általa megtalálhattak volna minet. Azt hiszem nem sok időnk van megakadályozni, akármiben is törik a fejüket. - sürgetően pillantok rájuk, hogy mit találták. Egyelőre még az üzenetről se tudok, hogy a kölykök az Abszol útról hová mentek, mert már akkor is a rúnával voltam elfoglalva, meg a sárkánnyal, amikor érkezett. De, ha megtudom az infokat és az is kiderül, hogy a kölykök hol vannak, akkor természetesen irány Westminster.
Lizzy rákoncentrál a varázstárgyra és lehet, hogy Dany kisugárzása teszi a magas színtű relikviamágiájával, lehet, hogy más, de tényleg melléjük pártol a szerencse. A menyét familiáris bejut, a képességével "közvetíti a képet" és meg is találja Alit. aki éppen asztmarohamot kap és az emberek körülötte határozottan felbolydulnak, kitör egy kisebb pánik, hiszen senki se szeretné végignézni egy tinédzser halálát. A familiáris jobbára rejtve marad, kivéve, ha szándékosan akarja felfedni magát vagy odaszaladni a sráchoz, hogy előszedje a zsebeiből az adagolószelepes inhalációs készüléket és a fogai között tartva a kezébe nyomja. A kintiek ugyan sejthetik, hogy valami történt bent a hangokból, de Dany-nek hála ő még tudathatja is velük pontosan mi van. Isabella öntudatra ébred és a bent kerekedő zavargás esélyt ad nekik, hogy a pultokhoz kommandózva Lizzy még mindig az egyébként kellemesen meleg szerencsemedált meglovagolva szerezzen egy kártyát, méghozzá egy egészen fiatalos nőét, akinek a fiatal Metamorfmágus még képes is lehet felvenni az alakját. Ha megpróbálja, akkor talán be tudja vezetni a többieket simán átsétálva a bejáraton, kártyát villantva, de ehhez biztos, hogy egy kis színészkedésre is szüksége lesz, hiszen ki tudja ki-milyen kapcsolatban van a nővel és ki akar majd szóba elegyedni. A medál közben a szőke lány kezében egészen kihűl, de persze ez nem jelenti azt, hogy érdemes lenne azonnal ki is hajítani, miközben belógnak mindannyian.
// Isabellától a hozzászólás után szeretnék kérni egy 6 oldalú kockadobást a Kockadobás fórumában. Válassz kérlek egyetlen egy rossz számot. //
Avery megpróbálja okklumenciával elzárni az elméjét, hogy minél tovább húzza a lelepleződést és Daphne nem adja fel a küzdelmet a rúnával, még ha egyértelmű is, hogy a fiatalabb nő elég sok fájdalomnak van kitéve. Persze, ha alapvetően az volt a terv, hogy ide ugrasztják ki az aurorokat és elrabolják Harry Pottert, akkor a férfi a másik oldalon tisztában lehet azzal, hogy egy csapatnyi auror éppen itt van, de azzal nem, hogy akivel össze van kötve és aki nagy veszélyt jelenthet rá, ha kémkedik a kapcsolaton keresztül, az is. Az auror nő beveti minden tudását és a rúna, amikor megtörik képtelen fényt áraszt, kicsit kisütve a szemüket és még a járatba, a titkos szobába is bevilágítva a sárkány mellett. Valószínűleg egyetlen pillanat telik el, de a két nő tudatában még egy kép rajzolódik ki, tisztán, élesen, egy óratoronyról és a mozgó mutatójáról, ami csak úgy suhan a lapján. Vajon egy bizonyos helyre utal az óra vagy csak egy szimbólum arra, hogy kiszaladnak az időből? A következő pillanatban Avery minden fájdalma, legyen az fizikai vagy mentális teljesen megszűnik és a tenyerén a tetováláshoz hasonlatos jel felszívódik örökre.
A bólintér jól végzi a dolgát, semmilyen csapda nem ugrik elő az utolsó pillanatban, Gerard át is tudja adni a mappát Joshuának, vagy aki éppen kíváncsi rá és beleolvasna. Nem talál semmilyen más járatot, titkos ajtót, ahogy Ginny sem, úgy tűnik, hogy a titkos teremnek már nincsen még titkosabb járata, ellenben találnak egy gyanús tárgyat a polcon, egy kis unikornis szobrocskát. Mivel Gerard mielőtt aurornak állt az ereklyevadász szakba kóstolt bele rövidesen rájön, hogy egy zsupszkulcsról van szó, de azt nem tudni, hogy mikor aktiválódik és hova tart. Kintről hallja a többiek beszélgetését és Avery fájdalmas nyögéseit. Joshua felcsapja az aktákat és a szeme elkezd szaladni a sorokon, belelapozhat, bele-bele olvashat minden lapjába és egyre egyértelműbbé válik a helyzet. A Tesvériséget valamiből fent kell tartani és mivel a Minisztérium erőteljesen figyeli, hogy ki lehet az ő oldalukon nem lehet egyszerűen pénzt gyűjteni rá. A Rémviadal Ketrecklub egész létesítménye arra lett kialakítva, hogy minden bevételt, minden szerencsejátékon elvesztett galleont a Testvériség beszipolyozzon, sőt, titokban tranzakciók és támogatások menjenek végbe a titkos társaság finanszírozására... És mit talál még? További intézmények nevét láthatja, néhány tehetős magánszemélyét is, de ami még is csak nagy fogásnak tűnik az az Aranyvarjú szereplése a listán, ami egy igen csak híres és különleges, nos, szórakozóhely, és már aurorok tömkelegének a bögyében volt, még is megtűrt státuszt kapott valószínűsíthetően azért, mert a szervezett bűnözés még mindig jobb, mint a szervezetlen. De az, hogy azt is pénzforrásként használja a másik oldal talán megváltoztatja a dolgokat. Miközben olvasgatnak, kutakodnak, erős, fehér fény szűrődik be kintről és néhány pillanatra minden elhallgat, még a sárkány szuszogása is elhal, mintha az idő állna meg, aztán amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnik és minden megy tovább. Mi történt a kintiekkel?
//Akik a szerencséjüket már megpróbálták: Isabella, Avery, Alistair, Dany, Gerard, Daphne, Lizzy
Második sárgalap: Alistair, Isabella Első sárgalap: Caleb Igazolt hiányzás: Aspasia
Határidő: augusztus 24., éjfél, mesélői hozzászólás: augusztus 25.//
Vannak dolgok, amiket meg tud mondani az ember, hogy mi lesz belőle. de sajnos sok olyan van, amit nem lehet kiszámítani, bármennyire is próbálkozik az ember. És van, ami csak azon múlik, hogy mennyire vagyunk szerencsések. Hát, én egyenesen balszerencsésnek mondhatom magam a sárkánnyal való találkozás miatt. Pedig tényleg figyeltem, de ez van, véletlenek mindig lehetnek. Gerard szerencsére észnél van és segít rajtam, így nem sokkal a sérülés után már pólya fedi az arcom jobb oldalát. Ginny pedig odatámogat a többiekhez, így szerencsére nem kell egyedül maradnom. Nem szeretném hátráltatni a csapatot és az akciót, de azt sem akarom, hogy esetleg hátrahagyjanak. Én is auror leszek, szóval egyértelmű, hogy végig akarom csinálni velük. Körülnézek, hogy hol tudok segíteni bármit is, de mindenki el van foglalva, így egyelőre úgy döntök inkább maradok ahol vagyok. Viszont nem sokkal később meglátom Josht kilépni a sárkány mögötti szobából, és felé veszem az irányt, hátha neki a hasznára lehetek. Habár a jelenlegi állapotomban azért ezt erősen kétlem, de sosem lehet tudni.
- Semmi.. vesz.. - preselem mi magambol a szavakat Dpahne fele batoriton. Persze nem mondom, hogy orommel allok a runamentesites elebe, igy a hangom azert kicsit megbicsaklik, de mivel egyelore fogalmam sincs arrol, hogy megis mennyire fog ez fajni, a korulmenyekhez kepest - se - nyugodt vagyok. Epp csak annyira varom a dolgot, mint kecske a kest. Hiaba tudom, hogy szuksegszeru. A fajdalom varatlanul eros, elao go dolat, hogy cseppet se noiesen es haloan sikoltsak egyet, de vegul moderalom es megemberelem magam, s inkabb osszeszoritom a fogaim. Erzem ahogy homlokomat elonti az izzadtsag, tekintetemben eletre kel a fajdalom, de egyelore meg tur, aranylag kepes vagyok ra. Sajnos igy sok hasznom nincsen, mert csak elszenvedoje vagyok az esemenynek, de ossze probalom szedni a gondolataim. A legilimencia ellentettjet, az okklukenciat kivanom gyakorolni nemi kezdetleges formaban annak erdekeben, hogy amig Daphne a runaval foglalatoskodik addig is sikeruljon tavolabb tartsam magunktol a ferfit aki cseppet se orult annak, hogy a fejeben vagyunk. Nem tudom sikerrel jarhatok-e, de amig a fajdalomtol tudok akar kicsit is koncentralni, addig erosen probalkozom.
Isabella Diana Woodrow
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-08-15, 09:50
[Westminster - Lizzy, Alistair, Bella, Dany]
Úgy tűnik, hogy a turista látványosságok Londonban is megállják a helyüket és baromi drágák. Sajnos nálam már a taxira sem nagyon volt pénz, így e kilőve. ÉS amúgy is, nem is tudjuk, hogy jó helyen vagyunk. VAgy igen? Dany közli, hogy érzi, hogy odabent van valami varázstárgy, de nem tudja pontosan hol. Tanácstalanul csóválom a fejem, hiszen azért az apátság elég nagy... -És... ha közelebb leszünk, jobban fogod érezni? Mármint elég nagy ez az épület, és hogyha el is van rejtve benne valami, nyilván nem ott, ahol a látogatók bámészkodhatnak, nemde? Biztos nem várjuk meg az aurorokat? - harapom be bizonytalanul a számat. Nem tartom túl jó ötletnek ezt a magán akciót, pláne, hogy igazából fogalmunk nincs, hogy mit és hol keresünk. Minden esetre sóhajtok egyet és figyelem, ahogy Lizyy az amulettel próbálkozik. Szerencse? Hmm, érdekes... -Talán lenyúlhatnánk valami belépő kártyát. Ha fényképes, akkor fel tudom venni az ember alakját... Metamorf mágus vagyok. Vagy mi... - jut eszembe egy ötlet, utóbbi - elég fontos - információt csak úgy félve, halkan jegyzem meg. Nem szeretek dicsekedni vele és használni se nagyon, de talán ez most egy jó lehetőség lehetne, hogyha képes vagyok rá. Nem nagyon bízok magamban, de talán... Közben Ali eltűnik, és ijedten kutatunk utána. Hogyha Dany megosztja velünk, hogy odabent van, akkor vigyorogva próbálom kiszúrni a tömegben. Menő, bár fogalmam sincs, hogy jutott be. Valószínű, hogy meghalljuk a köhögést, és hogyha látjuk is, akkor ha van rá esély, és a többiek is megindulnak, akkor a bejárat felé orientálódom, hátha tényleg sikerül észrevétlenül beslisszannunk, amíg Ali magára vonja a figyelmet. Hogy később mi lesz vele, arra viszont nem gondolunk és lehet, hogy ez baj...
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-08-14, 11:18
Csapat & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.][Rémviadal Ketrecklub]
Örülök neki, hogy Caleb annyira jól van, hogy velünk tartson, de mégis aggódom, hogy majd nagyobb baja lesz ebből az egész helyzetből és talán hatásosabb lett volna ha bent marad a klub elejében. Viszont így megpróbálom a legtöbbet kihozni a helyzetből és óvatosan támogatni be a sárkány mellett Gerard és a többiek után, a sor végét zárva. A célunk végéhez kezdünk érni, hiszen megvan a titkos iroda és ezzel talán meglesz néhány irat is, hiszen a hirtelen rajtaütéskor nem vihettek el mindent innen. Elengedem kicsit a fiút amikor beérünk és Daphne felszólítását hallva én is kutakodni kezdek a szobában. Míg a többiek az asztalkörül és az ott talált papírokat lesik, addig én a könyvespolc - szekrény környékét próbálom meg kicsit felfedezni, amilyen gyorsan csak tudom, hátha találok valamit itt is. Ha nem, akkor a többiekkel együtt visszafelé veszem az irányt, ha pedig igen és elmozdítható, akkor összeszedem őket és majd odakint kielemezzük amire szükségünk lehet. Valahogy úgy érzem, egyre kevesebb az időnk és a kinti körülmények sem a legoptimálisabbak ahhoz, hogy most húzzuk az időt. Joshra pillantok, természetesen mielőtt elindultunk magammal hoztam egy táskát a biztonság kedvéért - legközelebb biztosan pakolok bele hasznos dolgokat is, tanulva a jelenlegi helyzetből jól jött volna egy kis bájital Calebnek - így könnyedén bele tudjuk csúsztatni az aktákat. Jól lezárom, majd visszadobom a vállamra és szorosan magamhoz húzom a bal kezemmel.
[You must be registered and logged in to see this image.] [Rémviadal Ketrecklub]
Gond nélkül sikerült elérnünk a szobát amit a sárkánnyal őrizettek. Nem nagyon veszem zokon amiért nem kapok választ a költői kérdésre. Amúgy is inkább egy hangos gondolkodásnak lehet talán beazonosítani. Annyit szeretnék, hogy minél hamarabb felgöngyölítsük a dolgot és a sárkány is egy új helyre kerüljön, ahol lehetőleg nem tud felgyújtani senkit. Az pedig a másik problémaforrás, hogy Pottert elrabolták a nyílt utcán. Jó lenne rájönni, hogy őrá is mi szükség lehet. Talán csali lenne vagy még mindig maradt valami érdekes benne a Nagyúr esete után?! Nem igazán hiszek ilyenkor a véletlenekben. Az alvilágiak igen agyafúrtak tudnak lenni akármennyire őrült némelyik. Grindelwald pedig különösképpen borsot tör az orrunk alá ezzel az egésszel aminek egyáltalán nem örülök. A varázslat semmit nem fed fel így úgy látszik ez zsákutca lesz, de annyi baj legyen. Beljebb lépek én magam is amikor Gerard a kezembe adja az aktákat. Csak biccentek majd felütöm a kezembe adott adagot. Daphne most le van foglalva Avery-vel, de természetesen úgy is ő dönt majd a papírok végső helyéről. Olvasni kezdem tehát az aktát abban reménykedve, hogy találok valami fontosat akár elvétve, vagy elbújtatva. Az sem kizárt, hogy a papírok el vannak varázsolva, hogy azzal védjék az információt. Jelenleg viszont a papírra írt szövegre, számokra és egyebekre fókuszálok. Kicsit ráncolom a szemöldökömet és nem igazán tetszik amit látok. Hiszen, ha jól veszem ki igen mély és fura ügyletek folytak itt. Többet rejt ez magában mint gondolnánk. Felnyalábolva az összes aktát kérdezek rá Ginny-nél nincs e esetleg tértágítós táska nála. A nagyját legalább tudjuk abba belepakolni. Kint, ha leül Avery „kínzása” akkor majd Daphne is belelapozhat ezekbe. Csak azután indulok meg vagy a papírokkal a kezemben vagy már azok elpakolása után. Nem akarok a szükségesnél több ideig lézengeni a nagy sárkány társaságában. Főleg, hogy Caleb-nek is minél előbb ellátás kell.
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
[Westminster - Lizzy, Alistair, Bella, Dany]
Azért amikor neki megyek valakinek alaposan belém szorul a szusz, hátrább is lépek gyorsan tőle és azért gyorsan kinyögök egy bocsit. Zavartan vakarom meg a tarkómat és pislogok körbe és realizálom, hogy baromira betévedtem és sehol egy ismerős lélek körülöttem. Sóhajtok, felfújom az arcomat egy pillanatra és lassan engedem ki a levegőmet mint mikor ereszt a lufi. Egy kissé pont úgy is érzem magamat jelenleg. Tényleg megfordul bennem, hogy segítsek nekik valahogy.. Például Dany talán tudna bűvölni valami megtévesztő hamis jegyet vagy akármit.. de mielőtt valami igazán csodálatos ötlet villanna be és felkapcsolná a lámpát a bent tartott levegő megteszi a hatását mert elsőre köhintek egyet, aztán amikor vennék újra levegőt a következő köhögéshez.. egyszerűen nem jön. És ezzel a lendülettel tör rám egy kiadós asztmaroham. Dany menyétje ha gond nélkül bejutott az épületbe talán pont elkaphatja a jelenetet, hogy épp majd megfulladok... és remélhetőleg elég ember figyel is fel rám, ahogy az asztmapipámért matatok köhögve, de az istennek nem találom azt a francot most! És remélhetőleg sikerül akaratlanul olyan jelentet rendeznem, ami megadja az esélyt, hogy Dany, Lizzy és Bella be tudjon surranni... Mire nem jó ha az ember félember és ennek köszönhetően egy genetikai "aranybánya"...?
- Ne aggódj. Megoldjuk. - nézek biztatóan Lizzyre. Bár halvány fogalmam sincs egyenlőre, hogy hogyan. Valami jó terv kellene, ahelyett, hogy itt lődőrgünk össze-vissza. A szerencseamulett tűnik talán a legjobb lehetőségnek, és amint a kezembe fogva kezdek koncentrálni megérzem, hogy talán Lizzy még próbálkozhat a bejutást segítő felfedezésre. Ez mellett még valamit. - Odabent egyértelműen van valamiféle varázstárgy, de nem érzem, hogy mi, és pontosan merre. Innen túl messze vagyunk. Talán, ha te próbálkoznál az amulettel. - adom át a tárgyat ezúttal Lizzynek, miközben megosztom velük a megérzésemet. Határozottan érzem, hogy ez az a hely, ahova be kell jutnunk. Így talán előbbi aggodalmaim feleslegessé is válnak. Ettől persze nem oldódik meg a pénz, és a bejutás problémája. De remélhetőleg ezen még Lizzy tud segíteni. - Csak próbálj meg rákoncentrálni az amulettre, és a feltűnésmentes bejutás lehetőségére. - próbálok tanácsot adni Lizzy számára. Bár nem tudom, hogy ez mennyire segít rajta vagy sem. - Hova lett Ali? Láttátok? - teszem fel a kérdést, amikor realizálom, hogy elvesztettem szem elől a srácot. Pedig esküdnék, hogy az előbb még itt volt, és bámészkodott... Remek. A szétszakadásra volt a legkevésbé szükségünk. És ha csapdába sétál? Ha időközben a menyétemnek sikerült észrevétlenül besurrannia, akkor rákoncentrálok, hogy lássak, és halljak az ő szemével. Hátha kiszúrom, Alit, vagy ha őt nem, akkor valami fontosat. Ha megvan az elvesztett öcskös, akkor kissé megkönnyebbülten sóhajtok fel, és bontom a kapcsolatot. Ha lehetséges a familiárisom igyekszik Alihoz csapódni, és felmászni rá, ha tud. Bár kérdéses, hogy eközben a tömegben nem szúrja-e valaki ki a kis rágcsálót, okozva némi pánikot, és zűrzavart a látogatók, és talán a biztonságiak körében is...
//Familiáris - Lélekállat: A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével. //
ϟ”Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny.”ϟ
