2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ugyan, kérem, a Rémviadal Ketrecklub minden, csak nem egy tisztességes klubhelyiség. Annál inkább az egyik Zsebpiszokközi épület titkos sikátorból nyíló lejáratán elérhető sötét, bűzös, folyton tömött, éjszakai varázslény-viadalokat üzemeltető és fogadással foglalkozó alantas mocskos kocsma. Elképesztően nehéz a bejutás, hiszen alvilági fickók üzekednek illegális dolgokkal, mint például tiltott szeszek, drogok, bájitalok, de a fő attrakció mégis a hatalmas ketrec és a benne csatározó varázslények. Fiatalkorúakat élből visszafordítják, de még a húszas évei elején járó tejfelesszájúakat is gyakran kipenderítik, vagy csúnyán lehúzzák belépőt kérve. A meccsek vérre mennek, nem ritka az se, hogy életre-halálra, a bevadított állatoknak nincsen választásuk, mint küzdeni, különben a átkokkal kínozzák őket. A hely nem a tisztaságáról híres, nincsen benne semmi előkelő, még ha egyesek szeretik is játszani itt a következő sötétnagyúrt. Nem ritka, hogy a földön egyszerűen homokot szórnak a kifröccsenő testnedvekre és az egész este folyamán többé nem is törődnek vele, mindenki csak áttapos rajta, ahogy a kedve tartja. Hogy miért létezhet ez a hely, miért nem számolták fel az aurorok? Ez maga a rejtély, de ha be is záratják őket hébe-hóba, a klub újra és újra felüti a fejét, ha kell, néhány sarokkal odébb egy másik mágikusan kibővített pincében.
Gerardnak bólintok, amíg feszülten várom, hogy sikerül-e megoldania a csapdát. Remélhetőleg igen, addig feltérképezem hányan vannak odafent, hiszen bár a feladatot kiadtam, de nem volt vállalkozó szellemű tanonc, aki elvégezze. - A pisztolyok alapján ezt eddig is sejtettük, de már egyértelmű, hogy nagyon veszélyesek még a nő nélkül is. - szerencse, hogy legalább már Deneira nincs az útban, hanem dobozba zárták. Így sincs könnyű dolgunk, hiszen ki tudja, hogy odafent nincs-e olyan rúnapisztoly, ami végzetes sérülést okozhat. A feltérképezés alapján osztom be, hogy ki merre támadjon, hogy lehetőség szerint ne legyen káosz. Így is biztos, hogy nehéz dolgunk lesz, főleg ha netán olyanok is vannak odafent, akiket már ismerünk, vagy a fickó, akinek Avery rúnáját köszönhettük. De most nincs idő meghátrálni, vagy gondolkodni és azzal sem foglalkozom, amit Grindelwald mond. - Mert egy gyerek elrablása teljesen rendben van! - felelek azért röviden, de nem teketóriázom, hogy a villámokkal sarokba próbáljam szorítani őket, amíg a többiek is cselekszenek. Nem tökéletes sajnos így se a támadás, Ginny lépése nem elég hatékony, így Potterért kifejezetten harcot kell vívnia Averynek, vagyis a familiárisának. Amennyiben Avery használja a varázslatot azért a kezemet ösztönösen a szemem elé vonom és megpróbálom Anchevet becélozni, hogy segítsek a pixinek Potter ügyében. Nem kiáltom el magamat, de remélem, hogy mindenki óvatos, hiszen ha valakinél véletlenül akadna rúnapisztoly és el is süti... Nem nyomulok be a szobába, jobb, ha együtt maradunk. - Mindjárt itt az erősítés, jobb ha elengedik Pottert és megadják magukat! - csattanok fel mostmár élesen, főleg akkor ha látok is valamit, de ha nem akkor is igyekszem határozott maradni. Tudom, hogy Grindelwald ügyesen mászik bele mások fejébe, de igyekszem nem engedni, hogy bármivel is elbizonytalanítson minket. Az erőfölényük egyértelmű, de talán a támadásunk kizökkentette őket annyira, hogy legyen esélyünk legalább Pottert kimenteni. Az Anchev elleni támadás közben mégis megpróbálok a sérült férfire koncentrálni, hátha valamit találok a fejében...
//Energiamágus 1. szint: 1. szint: Képes saját belső energiáit koncentrálva az emberi sebesség 2-szeresére is felgyorsulni.
Támadás: 2. Villámszórás: Tenyeréből villámerejű elektromos kisülések csapnak ki célszemély irányába, ami sebez és taszít is nagyot az illetőn.
Legilimentor III. Képes lehet már teljes gondolatokat is kiolvasni, ha képezte magát, de természetesen ehhez első körben át kell hatolnia a célszemély mentális védelmén, amit az illető általában észre is vehet, ha erős mentális védelme van, sikertelenség esetén is, hogy valaki turkálni próbált a fejében.//
[Westminster Apátság - Lizzy, Alistair, Dany, Aspasia, Caleb]
Sikerül bejutniuk és Lizzy szerencsére nem tenyerel semmilyen csapdába a hirtelen nyúlkálás közben, viszont a tekercseket egyáltalán nem érti, csak az egyértelmű, hogy keresztény vallásos leletek, nem varázslattal kapcsolatosak. Amikor Ali ezúttal ötödszörre megpróbálja életre hívni a harmadik szemét ahelyett, hogy újabb megérzése lenne picit megfájdul a feje és amikor az orrához nyúl, mert valami nedveset érez bizony nem takony az, hanem néhány csepp vér. Dany hozzá hasonlóan jár, már ezerszer hagyatkozott Relikviamesterségére és bár megérzi, hogy a terem hátuljához kell küldenie Lizzy-t, hogy a jó leplet rántsa le egy nagyon magas, széles tárgyról, ő is vért tapint ki. Amikor a lány lerántja már végképpen a por-tűrésküszöbjére ér mindenki és elkezdenek prüszkölni, köhögni, de végül meglátnak egy hatalmas, díszes tükröt, ami nagyon hasonlít az iskolában lévő Edevis tükrére, még is a felirata egészen más. Egyértelműen ez volt a varázstárgy, ami vonzotta őket és ez az, ami miatt a Testvériség lepecsételte a feljáratot. Dany érzi, hogy már esélye sincsen csak úgy "megérezni", hogy mi is ez, de ez nem jelenti azt, hogy nem jöhetnek rá, hiszen néhány nyomuk már van, például az, hogy tényleg nagyon hasonlít az Edevis tükrére és Lizzy biztosan, de lehet, hogy már más is rátalált a Roxfortban töltött évei alatt a bűbájos tükörre. Caleb azzal a lendülettel megpróbál elhoppanálni a Minisztériumba, hogy leadja a forródrótot, hiszen rengeteg minden történt azóta, hogy annyi volt a feladatuk eredetileg, hogy felszámolják Ketrecklubbot. Talán ha gyorsan jelentést tesz a Big Benről, Grindelwaldról, erről a tükörről, akkor találnak valakit, akárkit, aki a segítségükre jöhet... vagy nem... minden esetre a fiatal auror eltűnik és nem is tér vissza, Isabellához hasonlóan.
"kánlopák a kanrrofebyge sé nesőre ár jlodnog ,gáslovát a tímázs men ,ze ajdíh kesemlerezS"
[Rémviadal Ketrecklub -> Big Ben tornyának a földszintje Josh, Ginny, Daphne, Avery, Gerard]
Daphne átengedi a lehetőséget Gerardnak az egy-két éves ereklyevadász tapasztalatára alapozva és nagyon is jó döntést hoz. Gerardnak néhány izzadtságcsepp azért leszalad a homlokán, de végül jó helyen nyúl a rúnához és hatástalanítja és nem kezd el a tűzgolyók hada repülni mindenfelé, hogy szétszaggassa őket. Vélhetően a Testvériség nem lehet nagy műkedvelő, ha Anglia legikonikusabb látványosságát a saját védelmük érdekében felgyújtotta volna... Daphne varázslata legalább tizenöt életjelet jelez, de ebből négy-öt annyira közel van egymáshoz, hogy egyértelműen nem lehetnek "ember méretűek" illetve számíthat arra, hogy van még egy-két élőlény, esetleg familiárisok, esetleg patkányok, egerek, megedéket talált galambok, minden esetre nem varázshasználók. Ha logikusan nézi, abból csak hetet tippel, ketten jobbra, hárman középen, ketten balra vannak. Sikerül meglepetésből lecsapniuk így egy kis lépéselőnyt szerezhetnek. Ginny az egyik szárnyat taszítja meg a Telekinézisével, egymásnak lökve őket kugligolyóként - akik egyébként azoknak, akik már korábban is nyomoztak az ügyben egyértelműen Mitchell és Anchev -, Gerard a másik szélre dob hálót és változtatja kemény fémmé, hogy ketrecbe zárja az áldozatait. Nagy megdöbbenésére azon a szélen éppenséggel a két férfi közül az egyik az, akinek az elméjét úgy megzavarta a testcserélés kántálás közben, hogy Grindelwald ne tudja elfoglalni a Testvériség eredeti vezetőjének fiatal, karizmatikus, életerős testét, hogy hónapokra a Szent Mungóba került. Ugyan a tekintete tisztának tűnik, de a kopasz fején körben hegedt sebek szaladnak és a szája... a szája bizony mágus tekintettel eléggé eretnek módon, de durva öltésekkel van bevarrva. Középen pedig... Daphne többek között egy negyvenes évei közepén járó jóvágású férfire ront rá, aki maga Grindelwald mellett áll és a lábuk előtt hever Harry Potter éppen hogy nyöszörögve. A villám meglepi őket és az egész termet betölti a kékes-lilás fénye, meglepően visszaverődve. Grindelwaldnak sikerül pajzsot vonnia, de a másik férfi csak maga elé kapja a karját védekezésül és megpörkölődik elég csúnyán, az égett bőre körül még kissé zöldessé, pikkelyessé is válik a karja. - Nem igazolják magukat, szó nélkül támadnak egy idős férfire, micsoda terroristákkal van dolgom. - mondja színpadiasan az idős, valóban reszkető legendás sötétmágus. Lényegesen rosszabb bőrben van, mint Dumbledore professzor, de ő évtizedekig volt egy cellába zárba minden varázslattól mentesen, tehát nem csoda. Egyedül Gerard két embere nem tudja magát kiszabadítani, de mindenki más azonnal a terem egyik sarkába hátrál összeszedve magukat. A megégetett fickó lenéz Harry-re és nagyon úgy tűnik, hogy nem hajlandó cipelni magával, de Anchev odaugrik és felkanalazza "hátha jól jön még a kis túlélő" alapon. Nem nagyon látszik, hogy hova és miért hátrálnak egyelőre, de a Pixie-nek nem sikerül előbb megkaparintani Harry-t, mint ahogy Anchev ráfogott, bár... megpróbálhatja megemelni mindkettőjüket és ráncigálni szerencsétlent, ez tény. Senki se akar hátulról támadni, inkább menekülőre fogják. Ha még is használná a varázslatot, akkor Daphne villámaihoz hasonlóan jóval nagyobb fénye lesz, mint amire számított és néhány pillanatra mindenkinek káprázik a szeme, nem csak a gonoszoknak.
//Akik a szerencséjüket még nem megpróbálták: Aspasia, Josh, Ginny
Piroslap: Caleb Kétésfeledik sárgalap: Alistair Második sárgalap: Avery Első sárgalap: Aspasia, Joshua
Határidő: szeptember 28., éjfél, mesélői hozzászólás: szeptember 29.//
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
[[Westminster Apátság - Lizzy, Alistair, Dany, + Aspasia, Caleb]]
Ha jobban bele gondolnék, valahol humorosan ironikusnak találnám, hogy a latin az európai vallások fő nyelve, és egyben a mágiának is. Ennek valahol megvan a maga sava-borsa és ha lenne időm, talán még teóriát is költenék hozzá, mindennek van-e bármi köze a Testvériséghez, vagy Grindelwaldhoz vagy az ereklyékhez, vagy magához ahhoz a gondolathoz, hogy valaki a Halál Ura lehessen. Végül is sikerül bejutnunk és a szobába való első belépés jogáért lehet kisebb "közelharc" kerekedik Aspasia, Lizzy és Dany között.. én jótékonyan félre álltam és kicsit olyan arccal nézek Calebre mintha még csak most tűnne fel hogy kettővel többen vagyunk. De aztán csak én is besurranok a többiek után és a tetőtérbe felérve körül futtatom a szemeimet mindenen és őszintén szólva engem meglep amit találunk. Fogalmam sincs mire számítottam, de elgondolkozom miért is lehet ez a hely fontos... Egyáltalán próbálom betájolni magunkat a templomon belül, hogy valamelyik tornyában, vagy a főhajó/oromzat felett vagyunk-e, szóval az ablakhoz lépek és kinézek rajta csak úgy suttyomban, inkább óvatosan. Hátha innen fentről rálátok valami érdekesre. Aztán amikor meglátom, hogy Lizzy az általa értéktelennek vélt tekercsekkel hogy bánik azért rászólok. - Óvatosabban! A tekercsek lehetnek trükkösek. - legalábbis ahonnét én jövök, ott az értéktelen ócska tekercsek is tudtak meglepetést okozni az óvatlanoknak. Abban viszont igazat adok Lizzynek, hogy lepel borít mindent. És talán nem csak szó szerint hanem átvitt értelemben is. Elkezdek körbe nézelődni mindenesetre én is. Ha találok dobozokat azokba is bele nézni. - Dany... A mese szerint a három Ereklye.. egy bodzából készült pálca, egy kő a folyóból, és.. egy láthatatlanná tévő lepel.. Talán hülyeség, de tegyük fel, hogy léteznek ezek a holmik.. mi van ha azért nem látjuk a leplet, mert rá van terítve valamire, ahogy ezek? - vetem fel a gondolatot körbe mutatva a helységen, de közben eléggé zavarban vagyok hiszen olyan képtelennek tűnik a gondolat, mégiscsak egy meséről beszélünk, egy távoli legendáról.. és lehet hogy valóban nincs is értelme. Valójában csak asszociációs játékot játszom. Ha valaki elvarázsol egy demonstrate-t azért arra felélénkülten figyelek és csak remélem, hogy az esetleges portól nem kapok újabb rohamot. Bár most legalább a pipám kéznél van. Közben így közel a tűzhöz próbálok jeleket keresni. Nem vagyok profi kódfejtő, sőt.. de hátha valami bejön.
//Jóslástan: 30pont Szerencse: 30 pont Látó (született) I. Képes érzékelni apró rezdülésekből, ha valami rossz, vagy nagyobb változás várható, de nem tudja meghatározni, hogy pontosan micsoda. Mesélőtől kaphat spontán bevillanásokat, afféle intuíciós megérzést a közeljövővel kapcsolatban. Nem konkrét látomást inkább pl. hogy ne menjen egy adott helyre, vagy pont, hogy menjen.
Örülök neki hogy Josh velem tart és ha úgy alakulna esetleg valaki hátulról tudna támogatni egy esetleges támadás esetén. Mindenesetre hiába sikerül kijátszanom a csapdát a légmágus képességemmel, nem merek jobban előre menni, így pedig valójában semmi használhatót nem látok, csak hallom a beszélgetést és igazából ennyi. Nem kockáztathatom meg, hogy mind itt pusztuljunk, biztosan nem lenne jó vége ha kiderülne, hogy itt ólálkodunk és addig is csak reménykedhetem abban, hogy Daphne és Gerard megfelelően tudja hatástalanítani a csapdát, hogy mindenki biztonságosan tovább tudjon haladni, hiszen valljuk be azért nem vagyok egy vasgyúró, hogy mindenkit átemeljek a csapdán és amúgy sem tudhatjuk biztosra, hogy meddig tart a hatótáv. Végül nem törnek ránk a tűzgolyók és biztonságosan tovább tudunk haladni. Visszalépek a többiekhez, hogy halljam az auror feladatkiosztását, és persze közben azért lopva fel-felfigyelek az elhangzó varázslatokra is, hiszen azért valljuk be, még sok minden van amit el kell tanulnunk azoktól akik sokkalta hatékonyabbak és régebb óta benne vannak ebben a munkában. Amúgy igazán ha bele akarok folyni ebbe, az aurorság nem az én asztalom, de ezt még nem mondtam így ki konkrétan senkinek sem. Bár valószínűleg a tetteimből és a bénázásaimból sokszor érzékelhető mindez. Tanulható és fejleszthető, de ehhez talán kellene több elszántság is. Tudomásul veszem, hogy hol lesz a helyem, ha elindulunk, akkor abba az irányba is veszem egyből az utamat. A pálcám ugyan szorosan a kezem ügyébe van, egy pajzsbűbáj mindig a nyelvem hegyén ha hirtelen védekezni kell, de ha tehetem, elsőre a telekinézissel próbálkozom, hiszen ezzel könnyebben sarokba tudok szorítani embereket. Ha túl sokan vannak és nem bírnék el ezzel, akkor viszont a pálcámat is bevetem.
// telekinézis 1. Képes tárgyakat és személyeket megmozgatni az elméjével, minimális erőkifejtéssel, ami természetesen az adott tárgy/személy súlyától is függ. Egy átlag súlyú embert gond nélkül mozgat, mindent ami ennél nehezebb már egyre nehezebben.
Csendben vagyok és figyelek, valamint csak akkor cselekszem, hogyha támogatást tudok nyújtani, nem török eszetlenül sehová előre. Viszont a puffanásokat hallva felszisszenek azért, mert nem lehet kellemes, ha rúgdosnak valakit, függetlenül attól, hogy ismerem-e Harry Pottert annál jobban, mint hogy varázsceleb, vagy sem. Nem kellemes végighallgatni senki adúzálását, éppen ezért feléled bennem a sürgető érzést azt illetőn, hogy mejiünk má, csináljunk valamit. Eg részem örül annak, hogy Daphne végül indulást vezényel, bár a gyomrom egászen licsire össze is ugrik, lévén nem vagyok én a bevetésekhez szokva, képzett varázsló vagyok, de nem arra képeztek, hogy elhárítsak efféle bajokat így kilógó keréknek érzem magam, de közben meg a másik részem menne, tenné, csinálná és büszke magamra, amiért mindenben benne van. - A familiárisom láthatatlanná tudja tenni és kimenekíteni Harry Pottert, hogyha lekötjük az elrabló elemek figyelmét. - osztom meg velük a pixi tehetségét, majd hogyha indulnak, hát indulok én is, hátul maradva védnek, ahogy Daphne jelezte, hogy hol van rám szükség. Mivel a védelmi funkciót látom el, így elsősorban arra figyelek, hogy ne tudjon senki mögénk kerülni. Ha valaki mégis próbálna, annak az arcába tobbantok egy kisebbfajta tűzijátékot, hadd vakítsam el vele, s menjen el a kedve attól, hogy támadjon minket. Másodsorban pedig védem a többiek hátát, s vele együtt magamat is az éberséggel. A pixi pedig, hogyha be sikerül jussunk, s engedélyt kapok valamilyen jelzés forméban rá Daphnetól, akkor odarepül a sérülthöz, s az álcázott reptetést kihasználva megpróbálja kimenekíteni a teremből, hogy annak közelében valahol biztonságosan letegye. elvégre nem távrepülő.
//Álcázott reptetés (pixi): kepes kb 100 kg sulyig tárgyakat - egyszerre 1 darabot - es szemelyeket felemelni es reptetni magaval, s ilyenkor amig a pixi hozzaer a dologhoz/szemelyhez addig az lathatatlan de a pixi roppalyaja azert egy ido utan meglatszik, csak rovid tavon tud o maga is lathatatlan maradni Tűzijáték (kitalált látványmágus varázslat) - minitűzijátékot tud idézni, mely ugyan nem éget, de vakít, mint eredeti, nagy társai, így ha archoz közel varázsolják, hosszú percekre elrontja a látását annak, aki a fényébe néz.
Valahogy sikerül annyira Alira, és a látott jelképre koncentrálnom, hogy egy másodpercre kizökkent Lizzy kérdése, és egy meglepett pillantást kap. Mármint nem kéne meglepődnöm, eddig is itt volt mellettem, csak most nekem sikerült jobban elkalandozni gondolatban a kelleténél. - Minden legendának van valami valóságalapja. Még a legtöbb mugli mesének is. Persze minél több idő telik el, úgy mosódnak egybe a valóságos, és fiktív elemek, hogy aztán már senki se tudja megmondani mi igaz belőle, és mi nem. - vonok végül vállat a lány kérdésére. Tulajdonképpen a Halál Ereklyéi még létező dolgok is lehetnek. Bár igazából nem kötöm össze elsőre Potter köpenyét a gyerekmesében szereplővel. Ugyanakkor nem is zárom ki a lehetőségét, hogy valami nagyon erős mágikus tárgyat találunk majd az ajtó túloldalán. Akár olyat, ami összefüggésbe hozható Potterrel, mint az amulett is, amit vélhetőleg ő hagyott el. - A legjobb rejtekhelyek mindig szem előtt vannak. - mosolyodom el kicsit Lizzy következő kérdésére. Számomra valahogy egyáltalán nem tűnik rendkívüli, vagy szokatlan dolognak, hogy egy ilyen jelentőségű épület rejtett kincseknek ad otthont, legyenek azok mágikus vagy mugli ereklyék. - A Testvériség elől egyébként sem lennénk sehol sem biztonságban. Túl messzire jöttünk. - jegyzem meg még azért Aspasia felé, amikor bemutatkozik, és rátér, hogy jobb lenne, ha biztonságba vonulnánk. Különben is, ha többen vagyunk akkor erősebbek is. - Akkor meg kell akadályoznunk, hogy ezt megtehessék, és megmenteni az elrabolt társunkat. - összegzem az auror lány szavaira a határozott véleményem. Persze gondolhatja, hogy nem Roxfortos diákoknak, és más nem auror szakos egyetemistáknak kéne ezt megtenni, de talán pont az a szép a kis kompániánkban, hogy ennyire mások vagyunk, ennyiféle képességgel. A véleményemet alátámasztandó el is kezdem sorolni a lehetséges jelmondatokat, és a latinnál célba is érek, miközben a menyétem sikeresen bújik vissza a helyére a táskámba. Lizzy a szokásos hevességével nyomja le a kilincset, és végre sikerül eltűnni a kíváncsi szemek elől az ajtó túloldalán. Azért arra a lopott csókra akaratlanul is elvigyorodom. Nem számítottam rá pont ebben a helyzetben. - Mind ügyesek voltunk. - kacsintok Lizzyre, miközben Aspasia a kis csapat élére áll, én pedidg nem akadályozom benne. Felérve a tetőtérbe, ahogy körbe pillantok ismét a képességemet hívom segítségül. Hátha megérzek itt valamit. Egy különleges varázstárgyat, ereklyét, netán csapdát valamelyik látszólag régen porosodó lepel alatt. Lassan egyesével kezdek mindent szemügyre venni, megvizsgálni ami csak idefent van. Igyekezve szisztematikusan haladni. Valami oka csak kellett, hogy legyen, hogy minden jel, és megérzésünk ide csalogatott. - Meg lehet próbálni. - válaszolom Lizzy utolsó kérdésére. De egyenlőre nem nyúlok a pálcám után. Hátha, ha eléggé koncentrálok a képességem is felfed valamit. Vagy ha más nem akkor a nézelődés közben kiszúrok valami érdekeset.
//Relikviamester: Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon. 10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak, és azt is megérzi, ha valaki használni akar egy ilyet.//
ϟ”Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny.”ϟ
Nem túlzottan értem én sem, hogy a többiek miért csak a pajzsvarázzsal tudnak operálni, ennyit még nekem is megtanított Solomon, hogy a sötét varázslók okosabbjai ismerik az auror módszereket, ezért folyamatosan fejlesztik a kibúvókat. Ha az auror pajzsot húz fel, a sötét mágus pajzstörő átkot készít. Ha az auror nonverbális igét használ, a sötét varázsló mentális blokkolást készít elő. nem lehet sablokonokban gondolkozni, a spontán megoldások sokkal inkább eldönthetik a sorsunkat, hiszen tudjuk, hogy nem vezet sehova a versengés, legalábbis nem a mi oldalunkra billenti a mérleg nyelvét. Mindenesetre ha az auror vezérkar szét is szedett minket, olykor ha egymás mellé sodródunk, mégis tudunk profiként együtt dolgozni, hiszen félszavakból is megértjük egymást, Daphne meg én. Meghallgatom a nő szavait, és hümmentek. – Várnak már minket, legalábbis ami megmarad belőlünk. De mivel nem órabérben fizetnek.. A csapda kombinált, súlyérzékelős tűzgolyó. Aki kitalálta, képes új, számunkra is ismeretlen mágiákat létrehozni a semmiből. – Szólok most már a többiekhez is, lényegében nem tudunk felkészülni arra, aminek a hatásait nem értjük pontosan. Hátrébb inteném Daphne-t, de tudom, hogy úgyis együtt élünk, vagy halunk meg, ezért a rúnák fölé emelem a pálcámat, mérlegelve, hogy melyik sarkot kell megtörnöm, áthúznom, hogy ne legyen folyamatos a vonal. – Ha logikus az, ha ezt az erős vonalat semlegesítem, hiszen azt akarják sugalni, hogy itt a legtöményebb a mágikus eszencia. Viszont ha önmagában is átverés.. – Gondolok vissza a koboldok gonosz logikájára, aztán gondolván egyet az egyik halovány rúnavonalat töröm meg, szinte kiradírozva a pálcámmal. Közben a nő addig kiosztja a feladatok, javaslatokat tesz. Ha sikerült a rúnatörés, és még nem robbantunk cafatokra, felemelkedek, és a Daphne által nekem osztott bal oldali teremvégbe sietek, hogy ha a nő bevillámozna, akkor a bal szárnyról megtámogassam valami hasonló támadással. Amennyiben eljutunk odáig, hogy varázsolhassak, akkor mégsem pálcával teszem, hanem a már jól begyakorolt kötélidézés, amelyet acélhálóvá változtatva dobom el. Ha valamiért nem lehet varázsolni a környéken (tekintve, hogy a térmágia is korlátozva volt) akkor a képességemmel kell boldogulnom. Addig hátrébb intem a főnixet, ha menekülni kell, ne legyen lővonalban, de rá tudjunk ugrani, ha menekülni kell.
//Háló idézés + 4. szintű anyagmágus, kötélből acélháló//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem értek a technikai kütyükhöz, de azért egy biztos, ami biztos-alap miatt örülök annak, hogy sikerült észrevétlenül átvennem a kártyát Bellától. Sok mugli helyen láttam már ilyesmit, amikor Daniellel mentem valamerre Rómában, szóval nem árt, ha van nálunk egy. A zsebembe süllyesztem tehát, amíg nem sikerül valami megoldást találnunk arra, miként bűvöljük az én arcomat az eredeti tulajdonos arcának helyére. Bár, magamban abban reménykedem, hogy erre nem lesz semmi szükség. Néha elég annyi, hogy valami panel fölé tartják, az csipog egyet és voilá! Teljes a siker. - Ezek nem csak mesebeli valamik? - hökkenek meg, amint megüti a fülemet Ali és Dany sutyorgása, majd fordulok feléjük értetlenkedve, egyelőre figyelmen kívül hagyva Aspasiát. - Szerintetek egy ilyen holmit ide rejtenének el? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, miközben közelebb lépek hozzájuk, nehogy bármiből is kimaradjak. Tény, ami tény, kiskoromban én is rengeteg mesét hallottam ezekről az ereklyékről, ahogy az aranyvérű gyerekek többsége, de sohase gondoltam volna, hogy valóban léteznek. Arra pedig végképp nem, hogy egyszer majd én is abban a csapatban leszek, amelyik talán - ismétlem: talán! - ráakad majd egyre. - Öhm... - harapok az ajkamba aggódva Aspasia kérdése hallatán. - Volt nála valami, igen - biccentek végül egyet, majd ezzel le is tudva a témát, kezdem el ismét a jelet tanulmányozni, magamban abban reménykedve, hogy ennyivel beéri és nem kezd el újabb magyarázatot követelve faggatni engem. Fogalmam sincs ugyanis, mit mondhatnék el számára és mit nem. Az a medál... De nem hiszem, hogy egy lenne az ereklyék közül, hiszen erről nem szólt a fáma. Miközben Dany a jelmondatot hajtogatja mindenféle nyelven, én a kilincs lenyomásával próbálkozom, amikor pedig sikerül és még be is surrantunk, ugrok hatalmas örömmel a fiú nyakába, hogy utána megcsókolhassam. Egyszerűen annyira megkönnyebbültem, hogy sikerült és még csak nem is esett semmi bajunk, hogy valamit muszáj kezdenem magammal. Egy futó csókot kap hát a hugrás srác, miközben szorosan ölelem magamhoz. - Tudtam, hogy ügyes vagy! - vigyorgom rá szélesen, majd engedem el, hogy körbejárhassam a terepet, amint felértünk a lépcsőn. Amiről csak tudom, lerántom a leplet, de látszatra csupa ócska kacat, semmi más. Csalódott sóhaj hagyja el az ajkaimat, miközben egy-két tekercset olvasok át futólag és hajítom őket a sarokba, amint sikerül meggyőződnöm arról, hogy semmit se érnek. Se nekünk, se a Testvériség tagjainak. - Talán valamiféle álcázóvarázs van a termen - szólalok meg végül, ha esetleg nem találnánk semmi fontosat. - Talán nem is így néz ki valójában és duplán próbálják védeni a helyet - vetem fel a lehetőséget. - Vagy ez is olyan, mint a Szükség szobája - vonom meg a vállam. - Oké, maga a hely mugli, nem pont egy Roxfort, de akkor mégis miért ez lenne a Testvériség helye? Miért van szükségük bármire is, ami a muglikhoz kötődik? Egy ilyen szervezettől azért azt várná el az ember, hogy mágusok által lakott területen próbálkoznak. Vagy ez is egy jó álca számukra? Hiszen mindenki ott keresné őket elsőként, de ez a hely még csak eszükbe se jutna egy pillanatra sem. - Esetleg egy demonstrate nem tárna fel semmit sem? - fordulok azok felé, akik már varázsolhatnak iskolán kívül is. Igen csak bosszantó a pálcám nélkül egy ehhez hasonló ügyben nyomozgatni, arról pedig ne is beszéljünk, hogy utálok másoktól segítséget kérni.
Ha lenne most időm és alkalmam rá, akkor biztosan az égre emelném a tekintetemet. Végülis nem adtam ki komolyabban parancsba, hogy varázslattal mérjék fel hányan lehetnek felettünk, de úgy tűnik, hogy csak osongatnak, és hát annak semmi esélye, hogy pontosan felmérjük hangokból és árnyékokból, hogy hányan vannak odabent. Az árnyak csalókák lehetnek és ha több fényforrás van, akár egy embernek több helyen is lehet árnyéka. Csak összeszorítom a számat és a rúnacsapdára koncentrálok, hogy legalább az ne okozzon gondot, de láthatóan Gerard tudása sokat hozzátesz a feladathoz, így a végén már a munka oroszlánrészét átengedem neki, amikor úgy látom, hogy csak pár simításra van szükség. - Egy metamorf is van velük... - súgom oda Gerardnak, hiszen a többiek épp lopakodva próbálnak számomra érthetetlen módon helyzetet felmérni. - Quantitas corpus! - suttogom végül az igét végighúzva a pálcámat a felettünk lévő terem egyik sarkától a másikig, majd így tovább egy négyzetet rajzolva, hogy behatároljam, hogy mely területen vagyok kíváncsi rá, hogy hányan tartózkodnak. A varázslat jó esetben még akár az emberek helyét is kijelöli. A hátránya az, hogy minden élőlényt jelez, legyen az familiáris, vagy csak egy egér egy szekrény mögött, ami számunkra nem számottevő ellenség. Mármint az egér, a familiáris természetesen. - Öten vagyunk. Nem tehetünk mást, mint hogy rájuk törünk... - kezdek bele, amikor már tudjuk, hogy nagyjából hányan lehetnek felettünk és ha esetleg azt is, hogy merre, akkor még jobb. - A meglepetés ereje mellénk állhat, de nem támadhatunk össze-vissza. Avery marad leghátul, mint hátvéd és övé a lepattanó, ha valaki menekülni próbálna és Potter védelme. - magunkat négyünket pedig megpróbálom felosztani az elhelyezkedés függvényében, hogy nagyjából mindenkire hasonló mennyiségű ember jusson. Joshuáé lehet például a terem hátsó része, Ginnyé a jobb, Gerardé a baloldal, én pedig a bejárathoz közeliekre koncentrálok. Akkor van esélyünk, ha senki sem szúrja el és egyszerre összhehangoltan tudunk támadni kihasználva a helyzeti előnyt, hogy nem tudjuk, hogy jövünk.
//Quantitas corpus: kitalált bűváj. Egy kijelölt területen jelzi, hogy hány élőlény tartózkodik. Ha nincs ellene komoly védelem, akkor az illetők helyét is jelzi halvány fényekkel. Az épp aktuálisat, tehát ha aztán elsátálnak onnan, akkor azt természetesen nem. Hátránya, hogy mindenféle élőlényt jelez, legyen az akár csak egy egér is a sarokban. (Bűbájtan 45 pont, Varázserő 34 pont)
Támadás: Villámszórás (Deneirától lopott képesség): Tenyeréből villámerejű elektromos kisülések csapnak ki célszemély irányába, ami sebez és taszít is nagyot az illetőn.//
Amikor Bellát elviszik Lizzy el tudja kérni a kártyát, de az apátság nem egy modern pláza vagy kórház, ahol ilyen kártyákkal nyílna az ajtó, de hátha még jól jön. Aspasia még mielőtt beérne egy kis gondba ütközik; egy menyét még el tud szaladgálni az emberek között vagy elbújni a táskában, de egy őzsuta egyértelműen feltűnő az anglikán egyház legfontosabb épületében. Muszáj kint hagynia még az épületen kívül vagy nem juthat el semeddig. A familiáris megvárja, nincsen hozzá kötve, tarthatnak távolságot és most egyértelműen hátráltatná. Amikor a két auror befut úgy tűnik, hogy Grindelwald jelét látva már meggyőzhetőek a maradásra, nem akarják őket annyira kitessékelni. Elindul az agyalás és Alistair nagyon is jó irányba terelgeti a beszélgetést, mert amikor Dany elkezdi sorjázni "A nagyobb jó érdekében" jelmondatot akkor a latinnál már is szerencséje van. Lehet, hogy azért, mert egy templomban vannak, lehet azért, mert a mondhatni ez a mágia nyelve, hiszen megannyi varázslatuk származik latin szavakból, de minden esetre a kis jel egy pillanatra felfénylik aztán aki következőnek hozzáér már le tudja nyomni a kilincset, hogy besurranjanak, mielőtt még valaki megkopogtatná a vállukat, hogy még is mit csinálnak itt. Bent egy lépcsősor vezet lényegében a tetőtérbe vagy padlásra, ahol megannyi lepellel lefedett tárgyat találnak. Szobrok, padok, székek, szekrények, oszlopdarabok, tekercsek, beazonosíthatatlan dolgok első ránézésre, hiszen lepel fedi őket jórészt. Olyan dolgoknak tűnnek, amik régiek, töröttek, nem elég értékesek arra, hogy egy múzeumba kerüljenek, vagy éppen csak ragaszkodnak hozzájuk. De miért lehet olyan fontos ez a hely a Testvériségnek, hogy mágikusan lezárták a jelszóval?
[Rémviadal Ketrecklub -> Big Ben tornyának a földszintje Josh, Ginny, Daphne, Avery, Gerard]
Daphne és Gerard a csapda rúnát kezdi el tanulmányozni, előbbi már látott ilyet többször is, utóbbinak pedig a koboldokkal töltött egy-két éve jön nagyon is jól. Néhány eleme a rúnának ismerős nekik, de a nagy része teljesen ismeretlen. A fiatal auror palánta jól sejti, hogy nem csak riasztó, hanem a csapda tűzgolyókat is lő magából és súly érzékelős. Amikor Daphne kiélezi az érzékeit ami a sötét teremtményeket illeti, akkor nem érzékel szörnyetegeket csak egyetlen személyt, aki talán beleillik az alakváltó rublikába, egy metamorfmágust, aki aktívan használja a képességét, de mivel ő is ember így ez az érzés nagyon furcsa és gyenge. Ha a páros megosztotta a csapda titkait, ha nem, a súly érzékelést Ginny ki tudja játszani a légmágus képességével, de látni nem lát semmit annyival, hogy kicsit előrébb megy a lépcsőkön. Még mindig nem biztonságos közelebb mennie annyira, hogy belásson az óratorony termébe, hiszen négyen még hátra maradtak és egy pajzs nem fog segíteni neki felderíteni a terepet, ahogy Joshnak sem. Amíg ők újabb pajzsokat emelnek és előre hajolva várnak, addig a többieknek sikerül rájönni, hogy egy átoktörő bűbájt használva megtörhetik a rúnát, de ez olyasmi, mint amikor a filmekben a bombán kell elvágni a zöld vagy a piros drótot: idegtépő és ha rossz helyen törik meg, akkor csak beaktiválják. Ha viszont jó helyen, akkor észrevétlenül tovább tudnak tényleg menni megmenteni Harry Pottert és talán... Talán megállítani Grindelwaldot is, mielőtt még jobban visszanyerné az erejét?
// Döntsétek el, hogy ki dob a rúnatörésre és az dobjon a Kockadobás fórumába először, hogy az eredmény alapján tudjatok írni. A célszám: Szerencse+IQ+Rúnaismeret és ez alá kell dobnotok. Illetve aki dob, az dobja le az amulettjét is. Ha mindkettő sikertelen: A riasztó felfénylik és tűzgolyókat kezd ontani magából. Ha az egyik sikeres: Megtörik teljesen észrevétlenül. //
//Akik a szerencséjüket még nem megpróbálták: Aspasia, Caleb, Josh, Ginny
Kétésfeledik sárgalap: Alistair Második sárgalap: Caleb, Avery
Határidő: szeptember 19., éjfél, mesélői hozzászólás: szeptember 20.//
Jobbnak láttam, ha ketten mennek a gyerekekhez. Soha sem tudhatjuk, hogy amoda mi történik vagy éppenséggel mibe botlanak bele. Mégis, ahogy elindulunk fel pálcámmal a kezemben megyek egyre feljebb óvatosan. Jelenleg jobb lenne kitalálni, hogy egyben van e még Potter illetve mekkora kutyaszorítóban vagyunk mi magunk. Szerencsére nem lépünk bele a csapdákba ami azért elég aggasztó lenne, ha felkolompolnánk az egész helyet. Amikor végül sikerül Gerard-nak és Daphne-nak megszüntetni az akadályt segítségképpen követem Ginny-t. Fél szemmel hátrha-hátra pillanthatok nem e akar valaki meglepni azért, hisz nem tudhatjuk nem e érzékelték mégis a csapda feloszlását. Azért mégis kicsit lemaradok Ginny mellett. Valószínűsítem, hogy a többiek is követnek minket még akkor is, ha Avery-re vigyázni kell. Talán a gyerekek jól vannak és Aspasia meg Caleb is már biztonságos helyre vitte őket. Akkor úgy is majd jönnek segíteni újra még, ha ez talán kicsit rizikós is. Hiszen innen nem tudunk se ki, se be hopponálni ami elég bosszantó. Hangok utik meg a fülemet és némelyik elég kivehetetlen. Próbálom bemérni, hogy hányan lehetnek. Ilyenkor lenne előnyös egy familiáris aki talán kicsi és még láthatatlanná is tud válni. Bár annak is meg van a maga rizikófaktora, hogy lehet azt is lelepleznék. - Harry nem biztos, hogy magánál van teljesen. – nagyon halkan súgom hátra Daphne-knak. Lehetgséges, hogy kockázatos, de nagyon halkan kicsit próbálok helyezkedni pálcámmal a kezemben. Talán, ha több látszik az árnyakból mi magunk is okosabbak leszünk, hogy merre menjünk tovább. Így hát egy Protego-val magam körül és a többieket is még talán lefedve azon a lépcsőfokon amin még Ginny volt próbálok feljebb nézni. Nem nagyon mocorgok nehogy valami zajt csapjak.
//Protego – Pajzsbűbáj: A pajzsbűbáj az átkok kivédésére használható. A varázsige kimondása után egy halvány, aura szerű pajzs villan fel a használója előtt. A bűbáj fenntartása folyamatos koncentrációt igényel, így addig amíg azt használjuk nem tudunk másik varázslatot végrehajtani.//
[You must be registered and logged in to see this image.] [Rémviadal Ketrecklub]
Sosem jártam még itt, így eléggé idegen a hely. Alapból nem angol vagyok, hanem görög, nálunk teljesen más a menetrend, ha vallásról van szó, persze még így is lehet találni egy-egy görög templomot itt-ott elvétve Londonban. Bár az igazat megvallva, én magam sosem beszéltem az Istenekhez komoly szándékokkal. Tudom, hogy ott vannak, ám jobb szeretek a saját templomukba ellátogatni, ami nos...nem épp a szomszédban van. Kell hát egy kis idő, hogy megtaláljam a csipet csapatot még időben Caleb oldalán, akinek azért hálás vagyok, hogy velem tartott. Seperc alatt visszatérhetünk majd az Auror brigádhoz, ám előbb a gyerekeket kell biztonságba helyeznünk, ami lehet nem a Big Ben lesz. - Akkor talán pont a legjobb emberetekre akadtatok.– biccentek a kis csapatnak és vezetem tekintetemet Caleb irányába. Ő elég ügyesen megfejtette a találóskérdést, hátha itt is valami eszébe jut, ami nekünk mondjuk nem. A Halál Ereklyéinek szimbólumára pillantok azért, hogy átgondoljam mit és hogyan kéne. Egyáltalán be akarunk oda jutni? - Aspasia.–- mosolygom lágyan, még mielőtt a nekünk adott parancsot erőltetném rá a gyerekekre. Muszáj velünk jönniük, hisz' egyikünk sem tudhatja milyen veszélyeket rejt ez a hely. - Biztonságba kell vinnünk titeket, már így is túl nagy feltűnést keltettetek.– utalok itt az összegyűltekre, akik korábban körbeállták Alistart. - Nem lehet, hogy Harrynél van valami, ami esetleg nekik kellhet?–billentem oldalra a fejemet, itt már azért jobban maradhatnékom van. Harry még mindig nem került elő és ha van is egy egészen pici esély arra, hogy itt van, akkor nem léphetünk le csak úgy. Senkit sem hagyunk hátra. Ameddig Dany elmormolja Grindelwald jelmondatát, mely' nekem is igencsak újnak bizonyul, csendben a jelhez lépek, hogy végig futtathassam ujjbegyeimet a háromszögön. - Mi van akkor, ha az a tervük, hogy ismét egyesítsék a halál ereklyéit és ő... a Halál Ura lehessen... Ha Harry valóban itt van, nem hagyhatjuk hátra.–most már tényleg maradhatnékom van, így ha Dany módszere beválik, akkor szinte ösztönszerűen húzom őt magam mögé, hogy így a csapat elé állhassak védelmezően. Carissa is a maga karcsú lábaival mellém szökken, hogy még nagyobb területet fedhessünk le. Viszont ha nem történik semmi, akkor kénytelen leszek eloszlatni a tömeget valahogyan, hogy több időt nyerhessünk.
[You must be registered and logged in to see this image.][Rémviadal Ketrecklub -> Big Ben tornyának a földszintje]
Csak akkor kezdem el érezni, hogy a hely blokkolja a hopponálást amikor már felfelé haladunk a lépcsőn. Így szegény familiárisom sem tud igazán érvényesülni és ezért csak mellettem botorkál fel a lépcsőn igyekezvén résel lenni, ha valami hirtelen védelemre szorulunk. Furcsa, hogy már egy ideje haladunk előre, de semmi nem történik igazából. Első gondolatom az az, hogy ha már a hely le van blokkolva, biztosan van itt riasztóbűbáj is, de mire bármit is mondhatnék, már meg is látjuk azt és talán a szerencse vagy a figyelmességünk váltotta ki, de nem futunk bele. Hallom, ahogy odafent beszélgetnek, azt ugyan így nem tudom leszűrni, hogy hányan lehetnek, de azért fülelek és próbálok koncentrálni a hangokra egyelőre. Igyekszem úgy helyezkedni, hogy még a csapdán kívülre essek és esetleg hátha ellátok egy kicsit messzebbre innen, vagy esetleg a falra vetülő árnyékokból bármit leszűrhetek, de ha esély nyílik rá, hogy Daphne és Gerard megszünteti a csapdát, akkor a pálcámmal a kezemben óvatosan közelebb lépkedem, halkan, mintha a talaj felett járnék. A maki szorosan mellettem halad, pajzsot vonva ha szükséges. Viszont nem vagyok olyan buta, hogy belesétáljak egy esetleges szervezkedésbe, hiszen esélyem sem lenne ellenük valószínűleg.
// Légmágus - 1. szint - Képes a talaj felett 15 centivel járni, de csakis föld fölött. - 2. szint - Kétszer olyan jól lát, mint egy sima ember, akár sötétben is.
Familiáris Pajzs: Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív.
Azt hiszem, hogy nagyjából itt fogyott el a szerencsénk. Vagyis azon a ponton, ahol Bellát leszólítják, és a lány nem tud megszabadulni a makacs "kollégáktól". Nem mondom, hogy nincs bűntudatom, amiért nem sikerül rögtön kimenteni a helyzetből. Elvégre én rángattam bele szerencsétlen lányt, és most elég kellemetlen helyzetben lehet. Azért remélem, hogy valahogyan sikerül megoldania, és feltűnés nélkül lelépnie. Sajnos nem ismerem eléggé, hogy tudjam mennyire is találékony az ilyen helyzetekben. Viszont nem sokkal később már Ali kérdése köt le. Megvizsgálom jobban a szimbólumot, miközben válaszolok. - Az biztos, hogy elég erős varázstárgyak vannak a túloldalon, de azt nem tudom, hogy ezek közül van-e ott valami. De akárhogy is, majd csak megbirkózunk azzal is. - veregetem meg Ali vállát amolyan bátorító jelleggel. Most valahogy nagyon úgy érzem, hogy szüksége van szegény srácnak némi biztatásra. Minden esetre maga jel jelenléte már önmagában sem utal semmi jóra. - Igen. De a mugli vallásos dolgok, mint a székhely választás kissé bonyolultabbak ennél, és kétlem, hogy a jelenlegi problémánkhoz köze lenne. Bár a Testvériség még kialakíthatott valami rejtekhelyet itt is. - sőt. Minden bizonnyal erről lehet szó. Már csak a kérdés, hogy hogyan jutunk be erre a bizonyos rejtekhelyre. Időközben egymás után befut a két vélhetően auror is. Bár az igencsak meglep, hogy nem rögtön a letolásunkkal kezdenek, és kergetnek ki a helyszínről, inkább csak megkérdezik, hogy mire jutottunk eddig? Bár tényleg nem kellene itt lennünk. De azt sem hagyhatjuk, hogy egy társunkat elraboljanak, fogva tartsanak, és kitudja mit műveljenek vele, ki tudja milyen célból? Igazából hagyom, hogy Lizzy válaszoljon, és mutassa meg, hogy mire jutottunk eddig. - Dany vagyok. Ők pedig Lizzy, és Ali. - mutatkozom be gyorsan, és mutatom be végül a két társamat is. Ha már ebben a helyzetben ragadtunk, legalább azt tudjuk, hogy szólítsuk egymást. Sajnos Lizzynek abban igaza van, hogy az ajtóval eddig semmire se mentünk. Se a kártya, se az alohomora nem segített a bejutásban. Viszont most ismét a jelent kezdem vizsgálgatni. Ha szükséges akár a képességeimet segítségül hívva. Aztán ötletszerűen az általam ismert nyelveken elkezdem "A nagyobb jó érdekében” jelmondatot ismételgetni. Előbb angolul, latinul, és a többi. Hátha valamelyikre reagál kis jelkép, vagy az ajtó, vagy valami... A menyétem pedig időközben, ha észrevétlen be tudott érni minket, akkor visszabújt az oldaltáskámba, és néha onnan dugja ki kíváncsiskodva az orrát. Ha nem, akkor igyekszik továbbra is takarásban maradva követni minket, és szemmel tartani a terepet.
//Relikviamester: Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon. 10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak, és azt is megérzi, ha valaki használni akar egy ilyet.//
ϟ”Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny.”ϟ
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
[[Westminster Apátság - Lizzy, Alistair, Dany, + Aspasia, Caleb]]
Amikor Bellat leszólítják és nem tudja kivágni magát és még nekem sem jut eszembe semmi hirtelen ötlet mivel tudnánk neki segíteni utólagosan a távozó lányt látva egy kissé elfog a bűntudat mintha cserben hagytuk volna szegényt. Azt hiszem erre mondják azt, hogy a szerencse forgandó... Az ajtót vizslatva meglátom a jelecskét és intek Danynek is, ameddig Lizzy a nagyokkal beszél. Egy kicsit fázis késésben vagyok de a jelre meredek és ha Dany oda lépett hozzám megnézni, halkan felteszem a kérdést. Nem ügyelek arra, hogy Aspasia vagy Caleb ne hallja meg mit mondok, de azért mondhatni halk vagyok. - Dany... mi van akkor.. ha a túloldalon.. ezek közül találunk valamit? - bökdösöm meg a Halál Ereklyéinek jelét és igencsak olyan arcot vágok, amiről süt, hogy lehet tényleg olyasmibe tenyereltünk amibe... amibe az én pelyseggem még nem akart volna különösen az elmúlt néhány hasonló, veszedelmes és majdnem végzetes kaland után. És hogy ez miért csak most csapódik le bennem igazán? Nem tudom... Persze ez még nem jelent semmit és lehet hogy tök hülyeséget mondtam... - Mintha olyasmit mondtál volna, hogy a Westminster Abbey egy gyülekezet nélküli templom.. ami azt jelenti, hogy bárki "székhelyéül" választhatná. De mi köze van ennek az egésznek Potterhez..? - töröm a fejemet mert olyan nincs, hogy eddig elhozott a szerencsénk és a megérzéseink... és innentől nem találunk semmit. Nem lehet hogy elértük a Vasfüggönyt... Én nekem nem jut eszembe Grindelwald jelmondata, sem az, hogy példának okáért Harry birtokában is van egy Ereklyének.. bár erről ki tudja mennyien tudnak csak úgy ténylegesen.. de Danynek talán legalább az idézet eszébe jut. Lehet túl egyszerű lenne. De hátha működik és végre kinyílik az ajtó! Hátha..
- Értettem! Indulok is! Válaszolok Joshnak, majd amilyen gyorsan csak tudok csatlakozom Aspasiához, hogy biztonságban tudhassuk a gyerekeket. Nem feltétlenül ebben a feladatban reménykedtem, de igazság szerint nem szólhatok semmit, hiszen minden segítség segítség... bármilyen kicsi is az. - Várj egy kicsit, jövök én is! Szólok a lányhoz, majd én is hoppanálok, hogy a lehető leghamarabb a Westminister apátsághoz érjek, és teljesíthessem a feladatomat. Biztonságban kell tudni a srácokat, ne legyen több áldozata az akciónak... vagy legalább minél kevesebb, mert ezt nem tudjuk biztosra mondani, hogy nem lesz több áldozat. Szerencsére mindenki egy helyen van mikor odaérünk, bár lehet, hogy Aspasia már összeterelte őket, mert én néhány pillanattal később utána indultam el. Amikor a griffendéles lány elmondja, hogy találtak egy ajtót, illetve a Testvériség jelét, de nem tudják mi van az ajtó mögött, illetve azt se, hogy hogy lehetne kinyitni csak felhúzott szemöldökkel figyelek. Remélem, odabenn nem egy újabb sárkánnyal találkozunk majd. - Nincs semmi jel? Esetleg valami találós kérdés, vagy hasonló? Ugyan valószínűleg mondták volna, ha találtak volna valami ilyesmit, de ki tudja? Lehet csak elfelejtették, úgyhogy biztos ami biztos rákérdezek, az sose árt. Közben persze folyamatosan kattog az agyam, hogy mégis hogy lehetne oda bejutni, méghozzá lehetőség szerint gyorsan.
Meglep a dolog, hogy Aspasiával Calebet is elküldi Joshua, azért arra nem kell két auror, hogy szóljon a gyerekeknek, ellenben Grindelwald ellen jobb lenne, ha többen is itt lennénk. Mindenesetre nem szólok bele, övé a felelősség, ha valami történik, csak így több hárul ránk. Szenvetlenül és szótlanul fogadom tehát el a döntést, inkább arra figyelek, hogy miközben lemászok Ginnyről, ne tegyek kárt a lány belső szerveiben. – Áh nem Avery, rád mi vigyázunk, nem neked kell még másra is. – Felelek a fiatal nőnek, aki ajánlkozik, de nem azért tartjuk őt itt, hogy bevonjuk az esetleges csatározásba, a fiatalok életét is védjük ezzel a döntéssel, és az övét is. Ráadásul felnőtt, képzett varázsló, még ha egyébként vendéglátózik is, de így, hogy két auror mínusz, ki tudja, hogy ő fog bedobni valami életmentő varázslatot. Előresietnék, de látom Daphne aggódó tekintetét, ezért visszamaradok kissé, hogy a pajzs rám is kihasson. Hallom, hogy Pottert nagyon nyúzzák már, de ostoba hiba lenne most előre rontani, azzal el is veszne a meglepetés előnye. Mindenesetre amikor Daphne visszahív, akkor oda is lépek, hogy a bankban tanult csapdavarázslati elmélettant igyekezzem itt is érvényesíteni, hogy rájőjjünk, mivel is állunk szemben. A fal elé állok, de nem túl közel, becsukva a szememet igyekszem ráfókuszálni, hogy mi lehet ez, és mi a hatástalanítási módja. Nyilván valami mozgásérzékelő, de az is lehet, hogy súlyra kapcsol be. A következmények pedig bármilyen fájdalmas megtorlásban kiteljesedhetnek, robbanó tűzgolyótól kezdve dezintegrációs sugarakig bármi. Mivel nem tudhatom, hogy sikerül-e hatástalanítani, a főnix, amely eddig körülöttem verdesett, és jött velünk a hoppanálással is, pajzsot húz, hogy Daphne védelmét megerősítse. Addig végigpörgetem magamban, hogy milyen csapdákkal dolgoztam eddig, ezeknek lehet, hogy valami kombinációját látjuk, de hatástalanítani, vagy tompítani igyekszem a rúnát, a mechanizmust.
//Gringottsi ereklyevadász múlt, versenyszférában dolgozva rengeteg csapdával, védelmezővarázzsal dolgozott már, ismeri a legtöbbnek a működését.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Semmiség - paskolom meg lágyan Alistair vállát, amikor ő válaszol Dany kérdésére, majd Isabella irányába pillantok, akihez pont abban a pillanatban lép oda egy ismeretlen férfi. Némileg rémült pillantást vetek a lányra, aki láthatóan nem igazán ura a helyzetnek és végül nem is tudja kivonni magát a beszélgetés alól. Ez baj. Ki tudja, mennyi ideig képes fenntartani az álcáját és ha ez az alak a kelleténél több időt tölt vele... Még a végén nem csak mi bukunk le, hanem az egész varázslótársadalom is. - Fenébe! - szisszenek fel, amint sikeresen realizálom magamban, hogy a helyzetünk elég kétségbeejtő és el is veszítjük az egyetlen embert, aki valamilyen szinten a segítségünkre lehet. Azért, mielőtt távozna, megpróbálom legalább a belépőkártyát átvenni tőle, hiszen ki tudja, mennyi helyre lehet még bejárásunk vele. Igaz ugyan, hogy fényképes igazolványról beszélünk, de remélhetőleg nem mindenhol vizsgálják ezt annyira vagy - ha más nem is - de Dany legalább tud majd valami aprócska kis bűbájt, amelyet alkalmazva az én arcomat bűvölhetjük az ismeretlen nő arcának helyére. - Csak óvatosan! - súgom még oda Isabellának a - nyilvánvalóan - szükségtelen figyelmeztetést. Szerencsétlen lány így is alig bízik még a saját erejében, erre rögtön egy ekkora problémával kell szembenéznie... Magamban csak reménykedem abban, hogy időben képes lesz biztos helyre menni és visszanyerni az eredeti alakját. Mindenki érdekében. Enyhén csalódottan veszem tudomásul, amikor nem találunk semmiféle modernebb berendezést sem az ajtónál, amit a kártyával igénybe vehetnénk. Egyszerű lett volna, túl egyszerű. Csak lecsippantani a kis plasztiklapot, majd továbbmenni... Időközben megüti a fülemet egy női hang is, majd kíváncsian fordulok meg, hogy megnézzem, nekünk szóltak-e. És igen. Ismerős ugyan a lány, de nem annyira, hogy régi haverként üdvözöljem. Mi több, amint kimondja Daphné nevét, már nem is örülök annyira a felbukkanásának. Nyilván szándékában áll visszavinni minket. - Találtunk egy ajtót - bököm ki gyorsan, még mielőtt Aspasia felszólíthatna minket a távozásra. - És a Testvériség szimbóluma is rajta van. Lennie kell mögötte valaminek, ami hozzájuk köthető - teszem végül hozzá, mintegy levonva a saját következtetésemet. - Csak még nem tudjuk, mivel nyílik. Kulcsunk nincs hozzá és szereztünk ugyan egy dolgozói kártyát, de nincs panel. Semmire se megyünk vele - sóhajtok fel és még csak eszembe se jut egy pillanatra sem, hogy esetleg valamiféle jelszót kellene kiböknünk annak érdekében, hogy kinyíljon az ajtó. Én ebben nagyon nem vagyok szaki, de az is biztos, hogy egy tapodtat se vagyok hajlandó elmozdulni innen, amíg meg nem tudjuk, mi rejlik pontosan a másik oldalon.
Bólintok végül, amikor ketten is elindulnak, bár jobban örültem volna, ha csak egy valaki megy, hiszen lássuk be jelen információink szerint itt les ránk nagyobb veszély. A gyerekeket valószínűleg elég csak elhozni onnan, hogy ne kerüljenek még véletlenül se bajba, vagy ne tenyereljenek bele valamibe. - Ne ide, inkább biztos helyre. - javítom ki Joshuát ebben már, még ha abba nem is szólok bele, hogy Calebet is elküldi Aspasiával. Sok értelmét nem látnám, hogy épp ide hozza őket, ahol jó eséllyel csak nagyobb veszélynek lennének kitéve, mint ott, hiszen egyelőre nem tudjuk pontosan hányan vannak a torkonyban. Kettő biztos, de kétlem, hogy Harry Potterrel csak a fickó van, akihez a rúna kötötte Averyt és maga Grindelwald, bár jó eséllyel már ők ketten is nagy falatnak számítanak, de erősen kétlem, hogy ne lenne esetleg még néhány csatlós mellettük. Nem lenne jó, ha még azért is aggódni kellene, hogy a gyerekek esetleg feljönnek a lépcsőn, vagy rájuk omlasztjuk a fél épületet. Az hamar egyértelművé válik, hogy innen bizony nem fogunk tudni csak úgy lelépni. Aggódom azért, hogy Gerard halad legelől, mert bár a védelem őt is még eléri, de az árnyék engem védelmez elsősorban, úgyhogy ha bekapna valamit, akkor nem járnánk jól. Feszülten figyelek végig, de nem kapunk támadást előről és hátulról sem, csak akkor torpanunk meg - remélhetőleg nem egymásnak torlódva, mint egy vígjátékban -, amikor meglátjuk a jelet a falon. - Jó lenne tudni hányan vannak odafent és merre. - szólalok meg halkan, hogy valaki legyen olyan jó és térképezze fel a helyet. Jó lenne tudni a létszámot és azt is, hogy merrefelé számíthatunk az ellenfelekre pontosan, miután átjutottunk a riasztó rendszeren. Avery karján sikerült hatástalanítanom a kapcsolatot adó rúnát, így ezúttal is megpróbálkozom azzal, hogy megvizsgáljam a jelet, Gerardot intve magamhoz, hiszen a koboldok mágiái révén azért ő is konyít a témához. Én magam pedig azért megpróbálom érzékelni, hogy akadnak-e nem emberi ellenfelek is odafent.
//Inkvizítor 1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek.
Egy nagyon régi épületről beszélünk, amiben vajmi keveset újítottak fel, szóval azon kívül, hogy a kapuknál át tudtak surranni a lopott kártyával többre azzal nem mennek. Sikerül felkanalazni Alistairt és egyesülnie a csapatnak, de csak egy rövid pillanatig érezhetik a siker ízét, ugyanis Isabellát, aki itteni dolgozónak adja ki magát valaki leszólítja és félrevonja tőlük, akármivel próbálkozik, képtelen lerázni a férfit és félő, hogy az álcája nemsokára le fog hullani róla vagy egyszerűen észreveszi a különbségeket. Vagy elválik tőlük vagy mindannyian lebuknak, így végül a lány kicsit ijedten, de hátat fordít nekik és elmegy a dolgozóval, hogy később ahogy akad alkalma eltűnjön a színről, akár a "kimennék a mosdóba" trükkel, de a lényeg, hogy többé nem látják ma. Tehát a kártya nem működik, sőt, az Alohomora sem, ám ahogy jobban megvizsgálják az ajtót észrevesznek a kilincsen egy apró jelet. A Halál Ereklyéinek a jelét, amit Daniel ereklyevadász palántaként biztosan felismer, de a többiek is, akiknek már volt annyi köze Grindelwaldhoz és a Testvériséghez, hogy tudják, hogy ez egyben az ő jelképe is. Talán ez a kis jel a nyitja, hogy hogyan juthatnának át az ajtón? Az érzékeik azt súgják, hogy egy varázstárgy van valahol bent és hogy a Testvériségnek köze van a helyhez, így amikor Aspasia és Caleb befut, akkor természetesen ellenkeznek és nem akarják itthagyni az apátságot. Már kezdenek elég feltűnőek lenni így öten, de mivel az aurorok már egy találóskérdéssel megküzdöttek korábban a ketrecklubban így gyanítható, hogy ennél az ajtónál is valamilyen jelszót kéne kimondaniuk, ám idézetet nem találnak, csak a Halál Ereklyéinek, Grindelwaldnak a szimbólumát.
[Rémviadal Ketrecklub -> Big Ben tornyának a földszintje Josh, Ginny, Daphne, Avery, Gerard]
Aspasia és Caleb távozik a parancsra, hogy megnézzék a gyerekeket, esetlegesen hazaküldjék őket, ha tényleg nincsen ott semmi. Innen még tudnak kihoppanálni, de a többiek ahogy elindulnak felfelé érezhetik, hogy egy bűbáj buborékján lépnek át, ami blokkolja a hoppanálást, teleportálást innentől, tehát a familiárisok se képesek ilyesmire. Daphne bólintérje mágikus pajzsot emel a szűk környezetében és megjelenik az árnyékszolgája, ami mondjuk igen csak furcsa látvány lehet azoknak, akik még nem láttak ilyesmit. Mindenki a védelemre koncentrál, de ahogy előrefelé haladnak az egyébként nagyon hosszú lépcsősoron kígyózva felfelé senki sem támad rájuk. Viszont éppen azért, mert ilyen óvatosan és lassan haladnak, amellett, hogy egyértelműen hallják, hogy valakik vannak az óratorony tetejében lévő térben, valami mást is észrevesznek. A sorrend tekintetében Gerard megy legelöl, mögötte Daphne, majd Ginny, Josh és Avery, így Gerard az, aki először meglátja a csapdát. Egészen biztos lehet benne, hogyha csak úgy elsétáltak volna mellette, akkor valamilyen riasztó varázslat életbe lép, de most van alkalmuk így kikapcsolni. Egy kicsit nagyobb, mint tenyér nagyságú rúna feszül előttük a falon pentagrammában, bonyolult jelekkel egy körben, ami Daphne-nak és Avery-nek is nagyon ismerős lehet. Nem azért, mert létre tudnának hozni ilyesmit, hiszen egyiküknek sem ez a végzettsége, ám Daphne találkozott már ezzel a "stílussal" az elhagyatott rendőr-kapitányságon Avery pedig egy ehhez nagyon-nagyon hasonlóba tenyerelt bele - szó szerint - , ami miatt beleégett a kapcsolat a kezébe és a tudatába is. Nagyon csendben és lehetőleg gyorsan kell cselekedniük, ugyanis fentről néhány puffanás hangzik és nyögés, mintha valaki mérgében még jó párat belerúgna Harry-be, akit korábban már így is a földön láttak. Lehet, hogy érdemes lenne arra is rájönni, hogy pontosan hányan vannak abban a teremben, ha átjutnak ezen a ponton és rájuk törnek vagy hogy pontosan mit is fognak csinálni... csak úgy párbajba keverednek Grindelwalddal a legendás sötét mágussal, akitől még Dumbledore is tartott? Lehet, hogy idős, de ott vannak vele vélhetően a csatlósai is és lehet nem kéne csak úgy besétálniuk pálcát lóbálva és a abban reménykedve, hogy melléjük áll a szerencse.
//Akik a szerencséjüket még nem megpróbálták: Aspasia, Caleb, Josh, Ginny
Piroslap: Isabella Kétésfeledik sárgalap: Alistair Második sárgalap: Caleb Első sárgalap: Avery
Határidő: szeptember 11., éjfél, mesélői hozzászólás: szeptember 12.//
~Megan Smith
Avery Woodcock
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-09-04, 07:20
Én alapvetően egy ilyen poénkodós jellem vagyok, szóval fel se tűnik, hogy ez amúgy gázosan jöhet ki mások számára. Meg amúgy sem tudom, hogy ki mire gondol, szóval nem akadok fenn ezen, de persze ha tudnám, hogy Daphnet ez zavarja, akkor vigyáznék a nyelvemre, mert egész megkedveltem a nőt, nem szeretnék neki kellemetlen érzéseket okozni. Így, hogy mindkettőnknek a big Ben jut eszébe elég egyérelmű, hogy hová is tartunk, nem izgulok a hoppanálás miatt. mondjuk az meglep, hogy sikerül egy lépcső aljába huppanjunk egymás hegyén-hátán, de én vagyok a hülye, tényleg nem kellene már meglepődjek semmin. - Velem nem nagyon lennének kisegítve, de ha gondoljátok akkor vállalom. - ajánlkozom a gyerekek után menni, de Gerardnak jobb ötlete támad, éppen ezért Aspasia nevű társunk lesz az, aki a Westminsterbe indul. Én valóban nem lennék kompetens, de mivel kilógok innen is, felmerült bennem, hogy talán jobb volna ha a big benben is mindenki olyan lenne, aki auror. Mivel nem én válok le a csapatról, így próbálom nagyon hasznossá tenni magamat, s Daphne pajzsát hátramaradva megerősíteni, hogy se hátulról, se elölről ne tudjanak megtámadni minket. Nem pajzsot idézek, hanem ellenségek elleni védővarázslatot, így legalább nem tudnak hátba támadni minket, akik rossz szándékkal vannak ellenünk. Elindulok felfelé én is a többiekkel, a pálcámat készenlétben tartva, hogy gyorsan tudjak reagálni, akármi lesz.
//Cave Malicium (Cave Inimicum) Ellenségek elleni védővarázs Célterületet ellenségbiztossá tesz. HP7 Hermione Granger és Harry Potter használják a táborhelyük biztonságossá tételére. - Az varázsige helyes latin felszólítás: óvakodj az ellenségtől, ill. a rosszindulattól.
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
[Westminster - Lizzy, Alistair, Bella, Dany]
Értékes idő telik el a szerencsétlenkedésemmel... És szerencsére a többieknek sikerül bejutniuk... Aztán áll össze bennem a kép, hogy voltaképp a szerencse csak nézőpont kérdése és a helyzetek pillanatnyi kihasználása.. Nagyjából semmi több. Azért annak a verziónak jobban örülnék, ahol mondjuk szándékosan teszek úgy mintha rohamom lett volna, de így sem rossz. Most mondja azt valaki, hogy nincs csapatmunka! Persze nem érek rá gratulálni a társaságnak milyen remekül éltek a lehetőséggel, hiszen még regenerálódom a pipa és később Lizzy segítségével. És meg is indulunk egyetértésben, de ekkor újabb akadályba ütközünk. Egy kis időre dilemmába esem, hogy vajon az, hogy ennyi akadályba ütközünk, annak szól, hogy marhára rossz felé megyünk-e? Vagy annak szól, hogy pont hogy jó felé és valami olyan vár végül... A Testvériség... Végül is miért lenne egyenes út hozzájuk? Végül is a relikvia létrehozóját akarjuk megtalálni és Harry Pottert... Közben persze lecsapódik, hogy mennyire sok időt felemésztett, hogy bizonytalankodtunk, nem mentünk fejjel a falnak és próbáltunk ésszerűen gondolkozni... egyáltalán beszélni arról, mit kellene csinálnunk és hol.. Dany kérdése zökkent ki és azért látszik, hogy olyan mintha kicsit vissza húzódnék valami csigaházba, pedig ez tökre nem jellemző rám. Egyszerűen csak... állatira rossz érzésem van. - Jól.. azt hiszem. Hála neked, meg annak aki oda adta a pipámat végül. - biccentek hálás tekintettel Lizzy felé aztán csak a kis szerkezetet nézem a kezemben. Nyelek egyet végül elűzöm a baljós gondolataimat, menet közben próbálok Dany szavaira figyelni, már csak amiatt is mert az építészet jópofa dolog és egyébként érdekelne is... most azonban konkrétan minden egyik fülemen be a másikon ki. Aztán a tömegből valahonnan felfigyelek egy magas, szikár fiatal nőre.. Olyan ismerős... Bár ez lehet csak amiatt van mert nagyon vágyom az auror szakra és boldog boldogtalant is zaklatok, már az érintettek közül, a hülye kérdéseimmel a szakkal és annak minden velejárójával kapcsolatban. Ha valóban eljut hozzánk csak annyit mondok. - Dee... ide hozott minket a szerencse. - mondom ki egyszerűen. Mintha csak egy szimpla szófordulat lenne. Ez csak jelent valamit... Vagy én tévedek?
//Mivel éjfél után írtam, nem emeltem ki semmit. :/
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-09-03, 16:55
A Káosz & Joshua
[You must be registered and logged in to see this image.] [Rémviadal Ketrecklub]
Az Aranyvarjú már egy ideje a Minisztérium bögyében van, érthető ha Daphne-nek sem a szíve csücske. Nekem majd fáj a fejem a későbbiekben, addig is megvannak az akták és később megint át lehet nyálazni őket. A hopponálást követően Caleb és Aspasia mellett maradok még mielőtt célba venném a lépcsősorokat Daphne-ék után. Jártam már itt és az pont a Testvériség komolyabb megmutatkozása után történt. Nincs túl jó érzésem ezzel a hellyel kapcsolatban. A diákok sincsenek itt, ami nekünk csak újabb nehézségeket okozhat ezért amikor Aspasia felvállalja, hogy összeszedi őket, nincs más választásom mint bólintani egyet rá. - Hozd ide őket, mi legalább biztonságban tudjuk őket tartani. Caleb, menj vele. Ketten tudtok majd egymásra is vigyázni. - szólok oda a parancsokra készen álló Caleb-nek. Nem tartom jó ötletnek, hogy Aspasia egyedül menjen. Hiába bátor és nem ismer félelmet attól még szembe találhatja magát nem várt ellenfelekkel. Ha tehetném én is szívesen mennék velük, de mivel ennek a helynek történelme van a Testvériséget illetően és a nyomok is ide vezettek minket inkább maradok a csapattal hátha sikerül kiderítenünk mi folyik itt. Én addig Ginny-ék után indulok fel a lépcsőn. Remélem Daphne védelme elég lesz mindannyiuknak ha pedig mégsem akkor készen állok végrehajtani egy Protego-t is a védelmünk érdekében.
Miután minden rendben találok és a sárkány sorsa is végül a feletteseimre lesz bízva, összekapaszkodunk és a már jól ismert érzés követezik a hopponálásunk alatt. Sosem kedveltem, valahogy elég gyomorforgató az egész. Amint megérkezünk, Joshuáékhoz szegődök, ám mindeközben hallgatom Daphne parancsait is. Már önkéntesként is jelentkeznék, hogy elmegyek megnézni minden rendben van-e az alsósokkal, s mikor Gerard is rákérdez elmosolyodok, majd határozottan biccentek. Na persze azért vetek egy pillantást Joshuára is, aki ha egy bólintással jelzi, hogy mehetek, akkor abban az esetben készen állok ismét odébb hopponálni az alsósokhoz. - Épségben visszahozom őket. - mosolyodok el, aztán már lépek is, hogy hopponálhassak a Westminster Apátsághoz. Amint megérkezek Carissával, az épület ajtajához lépek, hogy azt kitárva jobban megnézhessem a belső tereket. Hatalmas belső részről van szó, egy kicsit eltátom a számat miatta, de végül a feladatra koncentrálok és kocogásba fogok, hogy hamarabb átfésülhessem a területet. Amennyibben a kisebb tömeg még mindig egy helyen van, rögtön a csapat irányába indulok, hogy még legalább beérjem őket a zárt ajtónál. - Várjatok! - szólok utánuk már amennyire hallhatnak engem. A Griffendéles lányt, Lizzy-t rögtön felismerem, ám a többi Hugrabugos arca is ismerős, ám közel sem annyira mint háztársamé. Lizzyhez több szerencsém volt még mielőtt az egyetemi részlegre költöztem.- Nem kellene itt lennetek! Daphne küldött. - teszem még hozzá gyorsan, ha a kis társaság nem ismerne fel elsőre, akkor legalább az Aurorok felettesének nevét fel fogják.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-09-01, 09:56
Csapat & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.][Rémviadal Ketrecklub -> Big Ben tornyának a földszintje]
Miután átadtam a szobrot nem fordítok különösebb figyelmet most a helyzetre, hiszen nincs most itt annak a helye, hogy megtárgyaljuk ki kivel és hogyan, na meg mit fog csinálni azzal a tárggyal. Majd ha lesz eredmény, úgyis megtudjuk idővel ha egyáltalán ránk tartozik a téma. Visszatérünk hát a ketrecklub előterébe, ahol meglepő információkat tudunk meg a többiektől. Kicsit azért aggódom, hiszen Harry a barátom és különös, hogy most ez őt is érinti, hiszen az utóbbi néhány évben egészen nyugisak voltak a körülmények körülötte. Mégis, ez nem jelenthet jót, így habozás nélkül lépek oda a többiekhez, jó szorosan megmarkolom a táskám pántját az egyik kezemmel, a másikkal pedig a közösbe nyúlok, hogy magam is el tudjak hopponálni a többiekkel a célállomásra, ahol bizony nem valószínű, hogy jó dolgok fognak várni ránk. Az utóbbi időben igen sokat hopponáltam, így ez a vele járó rántó érzés bizony nem különösebben hat már rám, inkább olyan megszokottá vált, már ha az ilyesmit meg lehet szokni egyáltalán. Az viszont igen kellemetlenül érint, hogy nem a megfelelő helyen kötünk ki, hanem nekivágódunk valaminek és egymás hegyén hátán a földön találjuk magunkat. Nagyot nyögök amikor megérzem Gerard súlyát magamon, hisz nádszál vékony testemen nincs túl sok minden ami felfogja az efféle nehezékeket, de szerencsére hamar felkel és hálásan elfogadom a segítségét is, így feltápászkodom a földről és megpróbálom kinyújtóztatni a végtagjaim, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba. Végighallgatom Daphne mondandóját, de én úgy döntök, hogy vele tartok és mögötte indulok el felfelé a lépcsőn jobb híján. Annyiban tudok segíteni, hogy a makit előre küldöm, hátha észlel valamit, ami biztonságosabbá teheti a helyzetünket az oda vezető úton.
// Familiáris képesség Teleportálás: A familiáris képes eltűnni, majd látótávolságon belül bárhol megjelenni.
