2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ugyan, kérem, a Rémviadal Ketrecklub minden, csak nem egy tisztességes klubhelyiség. Annál inkább az egyik Zsebpiszokközi épület titkos sikátorból nyíló lejáratán elérhető sötét, bűzös, folyton tömött, éjszakai varázslény-viadalokat üzemeltető és fogadással foglalkozó alantas mocskos kocsma. Elképesztően nehéz a bejutás, hiszen alvilági fickók üzekednek illegális dolgokkal, mint például tiltott szeszek, drogok, bájitalok, de a fő attrakció mégis a hatalmas ketrec és a benne csatározó varázslények. Fiatalkorúakat élből visszafordítják, de még a húszas évei elején járó tejfelesszájúakat is gyakran kipenderítik, vagy csúnyán lehúzzák belépőt kérve. A meccsek vérre mennek, nem ritka az se, hogy életre-halálra, a bevadított állatoknak nincsen választásuk, mint küzdeni, különben a átkokkal kínozzák őket. A hely nem a tisztaságáról híres, nincsen benne semmi előkelő, még ha egyesek szeretik is játszani itt a következő sötétnagyúrt. Nem ritka, hogy a földön egyszerűen homokot szórnak a kifröccsenő testnedvekre és az egész este folyamán többé nem is törődnek vele, mindenki csak áttapos rajta, ahogy a kedve tartja. Hogy miért létezhet ez a hely, miért nem számolták fel az aurorok? Ez maga a rejtély, de ha be is záratják őket hébe-hóba, a klub újra és újra felüti a fejét, ha kell, néhány sarokkal odébb egy másik mágikusan kibővített pincében.
Tökéletesen egyetértek Ophéliával, ide nem pont mi kellenénk, de úgy tűnik, hogy nagyon elfoglaltak a Minisztériumban, hogy nem küldtek megfelelő szakembereket is. Pech! Most viszont nincs idő arra, hogy valaki elmenjen segítségért, hiszen így is túlságosan nagy a felfordulás, bár a kisebb lényeket azért sikerül befogni, hogy ne széledjenek szét még jobban, esetleg jussanak ki az Abszol útról. Az persze nem tetszik, hogy láthatóan akadnak olyanok, akik annak ellenére, hogy fedezékbe kellene húzódniuk továbbra is próbálkoznak. Legszívesebben tényleg én lennék az, aki Alistairt is elküldi az útból, de mivel úgy fest legalább az egyik fejet lefoglalja már az is valami. Arra csak kissé meglepetten pislogok, amikor megjelenik a csontváz kéz. - Ezt lehet, hogy nem kellene odaadni neki. - jegyzem meg a nőnek. A végén még rosszabb hatást érünk el vele, mint kellene, bár miután a Zsebpiszok közből származik a csontvázkéz, a legjobb az lenne, ha lefoglalnánk... Na persze csak akkor, ha már a kutya nincs útban. Sok minden történik egyszerre, de hát ilyen ez az auror szakma, gyakran döntés kell hozni. - Szép volt! De most lassan hátrálj! - kiáltok oda Alistairnek, mert nem lenne jó, ha azok után, hogy egy fejet kivont a forgalomból, esetleg egy másik nekitámadna, bár úgy látom, hogy éppenséggel nem őt célozza meg a dög. Megpróbálok újra kötelet vetni, ezúttal már a méretes bestiára, mert láthatóan az átkok könnyen lepattannak róla. Ha sikerül rátekernem a nyakára, a másik végét valami szilárnak tűnő dologhoz igyekszem ráerősíteni, amit nem tud könnyen elhúzni, legalább addig, amíg Dany eltűnik a lény útjából a barátaival együtt. Nagyjából e körül ütközhez belém Avery is. - Harry Pottert? - de végül csak bólintok, mert hát jelenleg nagyobb gondunk is van annál, mint hogy Harryt elvitték, főleg hogy hallom, ahogy valaki a Zsebpiszok közből is sikoltozik épp, de hát még se tudunk több felé szakadni és kevesen vagyunk ahhoz, hogy még oda is menjen innen valaki. Azt viszont megtehetem, mert nem tudom, hogy a klubba mennyi jut el a sikoltozó hangjból, hogy megpróbálok Gerard számára üzenetet küldeni. Valaki bajban van a sikátorokban!
//Kötöző átok: Kötelet csavar a célpontra. Varázserő: 32 Sötét varázslatok kivédése: 45 pont
Legilimentor III. mentális üzit küld Gerardnak.
5. szint: Kifinomult, éles reflexekkel rendelkezik, melyekkel jobban ki tud térni támadások elől.//
Daphne-nak és Opheliának hála a Zsebpiszok közzel ellentétben itt egy civil sem sérül meg, több apróbb lényt is sikerül hamar befogniuk, de a nagy falatot jelentő Háromfejű kutya nem adja magát könnyen, látszik, hogy teljesen vérszemet kapott, a teste teli van hegekkel, vélhetően évekig csak a harcnak élt. Ophelia Invito-t használ és meglepetésére a Zsebpiszok köz-ből egy egész csontváz kéz lebeg oda hozzá az állateledeles helyett. Gyanúsan hasonlít egy elátkozott ereklyéhez és az eladó valószínűleg szívrohamot fog kapni, ha kutyaeledel lesz. Alistair magára vonja a kutya egyik fejét a hangmágusi képességével és legnagyobb szerencséjére éppen olyan állattal van dolguk, akit Bolyhoskához hasonlóan zenével idomítottak. Annyira nem erős, hogy a fütyülés a legendás szörnyeteget kapásból kivonja a forgalomból, de az egyik feje abszurdan lebicsaklik és csak a maradék kettő acsarkodik tovább.
Lizzy már is nyomozásba kezd és elképesztő módon se a szörnyeteg nem pécézi ki, se nem hasztalan a nézelődése. A földön nem egy kártyát talál, hanem egy kis talizmánt, amin különböző véseteket lát. Ugyan első ránézésre nincsen ráírva, hogy kié, van-e mágikus hatalma vagy hogy merre ragadták el Harry-t, ehhez vélhetően jobban meg kell vizsgálniuk. Bella egyszerűen elugrál a lények elől ijedten, míg Dany Stuport lövöldöz, ami a kis lények ellen segített az auroroknak, de a Cerberus két "aktív" feje lerázza magáról, vélhetően mágiaellenállással bír az altató átkok ellen, ezért van szükség a zenére. Ellenben ahogy magára vonja a figyelmét a varázslénynek az csaholva nekilendül és a bitang erős állkapcsait csattogtatva vetődik rá, ha nem reagál nagyon gyorsan, akkor félő, hogy vacsora lesz és utána a közelében álló többiek is. Selene csak annyit lát, hogy miután minden alvilági eliszkolt és a sikoltozó civilek is elszaladtak, egyetlen felszolgáló ruhás fiatal nő ezzel ellentétben egyenesen feléjük tart - és ez a valaki Avery. A káosz közepette az első ember, akibe beleütközik éppenséggel a varázslényekkel hadakozó Daphne, akivel már a Szent Pál Katedrálisban is összehozta a sors, szóval az "elrabolták Harry Pottert!" felkiáltásokat ő és a mellette segédkező Ophelia is hallja, hiszen ők nem látták az egészet, csak a fiatalság.
[Zsebpiszok köz]
Egy idősödő boszorkány sikolya hallatszódik át a két helyszínre.
Josh megbénítja az állatot, hogy Gerard hálója tökéletesen betaláljon, így tökéletesen sikerül az összjáték: ahogy beterítette a kimérát kemény fémmé alakul a kötél, ezzel egy csapásra mozgásképtelenné teszik az állatot. Nagyon gyorsan elkezdi levedleni az Obstructo-t és bár fizikailag Még nem sikerül kitörnie, annyi helye van, hogy nagyra tártsa az oroszlán fejét és egy rémisztő tűzcsóvát küldjön egyenesen Josh felé, nehezményezve vélhetően a bénító átkot. Egyetlen pillanata van reagálni, nem több, vagy biztosan megpörkölődik. Caleb odavonul a gyakorlott aurorokhoz, de kicsit tétova még, nem tudja, hogy pontosan mit segítsen. Aspasia végiggondolja miket tud a Kimérákról és az első, ami eszébe jut, az az, hogy a varázslótörténelemben egyetlen embernek sikerült legyőznie egy kimérát szemtől szemben, és az is meghalt utána a kimerültségtől. Nem valami bíztató, de legalább annyi biztos, hogy nem kell egyedül birokra kelni, csapatként dolgozhatnak össze. Ez a lény úgy tűnik mérgeskígyóból, kosból és tűzokádó oroszlánból tevődik össze, de sajnos csak tippelgetheti a gyengepontját, pontosabb nem jut eszébe. Ginny a kisebb, kevésbé veszélyes lényeket megállítja és visszatereli a ketreceikbe, így több szörnyetegre nem kell számítani a többi helyszínen, de rosszfiút már nem sikerül elcsípnie.
// Dany és Josh, kérlek a hozzászólásotok végén dobjatok két tízoldalú kockával, a célszámot nem adom meg, mert a cselekvésetektől is függ és attól is, hogy esetleg más besegít-e, de annyit elárulok, hogy minél kisebb, annál jobb!
Tipp: A mesén természetesen előfordul, hogy valaki nem cselekszik csak beszélget vagy emészti a történteket, de csak akkor fogtok kapni igazi reakciót a mesélőtől, ha csináltok is valamit, és mindig jelezni kell, hogy pontosan mit, hol, milyen átkot, hogyan, feltételes módban, hogy eldönthessem a sikerességét.
Határidő: május 16. éjfél, következő hozzászólás: május 17. //
(Kilenc Élet Étterem - majd utca, odacsapódva a felhozatalból a hozzám legközelebb megtalálható bajelhárító csoportosuláshoz)
Eseménytelen nap, csak egy a sok szokásos közül. Ma még anyám se alakított olyasmit, amitől a hajam égnek állt, így egész kellemesen telt el az idő. A vendégek között sertepertéltem, kicsit besegítettem a konyhán és épp a számlákat kezdtem rendezni, amikor éles fájdalom hasított belém. Reflexből kapok a karomhoz, hogy elsőre letakarjam a fájdalom helyét, majd rájőve, hogy pontosan hol is fáj, felemelem a kezemet, hogy lássam változott-e valami a jelben, vagy honnan ez a sajgás. Persze nem sokat tudok szemlélődni, mert hirtelen mintha kibújnék a bőrömből, s úgy viselkedek, mint aki nem is önmaga és nem is ott van, ahova az íróasztal mögé leült. Döbbenetesen tisztán látom magam előtt a sebhelyes homlokot, tócsányira tágult szemekkel meredek rá, vagy legalábbis azt hiszem, hogy így teszek, de nem látom magam. Furcsa érzés, mintha én akarnám elrabolni a varázsvilág hírességét. Még a hoppanálás érzése is megvan, aztán huss, ahogy jött, úgy tűnik el a kép. Sosem voltam az, aki megül a fenekén és nem száll be mindenbe, ahol érdekességet talál vagy izgalmasat. Nem véletlenül keveredtem a Katedrálisba se. Hát most sincs az a hatalom, ami idebent tudna tartani, felkapom a pálcámat és úgy, ahogy vagyok, felszolgáló-kötényben, fekete, egyszerű szabású ruhában és edzőcipőben rontok ki az utcára, s megiramodok a hozzám legközelebb eső csoportosulás felé a fejetlenségben. - Harry Pottert elrabolták! Harry Pottert elrabolták! - kiabálok, kicsit sem zavartatva magam amiatt, mert esetleg flepnisnek hisznek. Valamiért teljesen készpénznek veszem, hogy amit láttam az igaz.
Az elrablásom óta szeretek egyedül lenni. Úgy érzem, hogy újra nálam van a kontrol. Mintha ezzel próbálnám bizonyítani magamnak, hogy nem csak túléltem, hanem fejlődtem is. Mindenesetre anyám nem örül ennek. Nem mintha bármi köze lenne ahhoz, hogyan élem az életem, főleg mióta elkötöztem. Muszáj volt. Az aggódása olyan szinten volt fojtogató, amelyet már szavakba sem lehet önteni.
Szóval, mint immáron teljesen önálló felnőtt, eljöttem az Abszol útra bevásárolni magamnak az egyetemi kellékeket. Nem szeretem az utolsó percre hagyni, de mivel elég későn kapjuk meg a szükséges listát, így nincs sok választásom. Az a jó az egyetemben, hogy mivel célirányosabb a tanulás, nem kell annyi könyv. De pontosan ezért, valószínűleg annyira érdekel a téma, hogy amúgy is veszel egy halom könyvet a kötelezőkön kívül. Így történt meg az, hogy egy tucat kötettel a karomon sétálok valahova enni. Szeretek leülni és beleolvasni a friss szerzeményekbe ebéd közben. Meg lássuk be; ülve csak könnyebb elhelyezni őket a táskában. Szóval amikor Alistair véletlenül nekem jön, hát tényleg segítenie kell összeszedni a stócot…
- Semmi baj. Én se figyeltem igazán. – Nyugtatom meg gyorsan, s ha már van segítségem megpróbálok bepakolni a táskámba. Tértágító bűbájjal megspékelt darab, hiszen az ember lánya szeretne divatos maradni, akkor is, ha egy egész könyvtárat cipel magával.
Ezek után minden olyan gyorsan történik, mintha egy álomban lennénk; egy horda kétes alak rohan át, köztük elvetve néhány nem elhanyagolható lény, akik inkább néznek ki veszélyesnek, mint simogatni valónak. Jó, számomra majdnem minden lény veszélyesnek néz ki, a történtek óta még azt is átgondolom kétszer, hogy kivel álljak szóba.
A nagy káosz közepette Ali mellett maradok. Látom, hogy nagy koncentrációval figyeli a Cerberust, amitől szintén frászt kapok, de a srác már annyiszor meglepett képességeivel és lélekjelenlétével, hogy inkább rábízom csináljon, amit akar. Arra azért figyelek, hogy ne akarja a futkorászó tömeg fellökni, részben miatta, részben meg azért, mert nem szívesen maradnék egyedül. Az őrködésben végig kémlelem a helyszínt, így tanúja leszek Harry Potter elráncigálásának. Nos, ez biztosan nem jó hír. Látom is, ahogy egy kisebb, ismerős csapat már tanakodni is kezd a fiú hűlt helye felett.
Továbbra is a fiú oldalán maradok és a környezetünket vizsgálom. Egyrészt, hogy védjem a srácot, aki nem pontosan tudom, hogy mit is csinál. Másrészt azért, hátha észre veszek valamit a nagy kavarodásban, amit a sietős, pánikolós tömegek nem.
A sors különös fintora, hogy Auror szakos társaim pont az oroszlánok seregét erősítik, s ezzel nincs egyáltalán gond. Szeretem, ha ismerős arcok vesznek körül, bár nem épp úgy, hogy varázslények tucatjai repdesnek át a fejünk felett és szöknek ki az Abszol útra. Mr. Troops keze alatt kellett volna semmissé tennünk az illegális történések tucatját, ám úgy látszik most ő sem hozza a legnyugodtabb formáját. Biztatóan azért, hezitálás nélkül emelem kezemet a vállára, s ha rám pillant egy másodperce is, akkor egy határozott arc köszönhet vissza rá, apró mosollyal ajkaim szélén. Szavakkal viszont nincs időm lenyugtatni a mentorunkat, hisz' Gerardra hallgatok, mikor int, hogy vegyük körbe a kimérát. Ezek a bestiák őshonosoak a hazámban, Görögországban, így volt már alkalmam őket látni és a Legendás Lények Gondozása órákon is egész magas pontszámokat értem el, ellenben a hiedelem is úgy tartja, hogy csupán egyetlen egy varázsló volt képes végezni velük, de ő is belehalt a csata utáni fáradtágba. Mindenesetre megpróbálok emlékezni egy módszerre, amivel le lehet nyugtatni a kiméret legalább egy rövid időre. Jobb esetben a familiárisomat küldeném az irányába csalinak, ameddig sikerül bezárnunk egy ketrecbe, viszont még nem merem megkockáztatni Carissa elvesztését, hisz eléggé új ő nekem még az életemben. Amennyiben a bénító varázslatok hatnak és a kiméra is lenyugodott, csak akkor bátorkodok közelebb lépni hozzá, addig viszont Ginny-n tartom a szemem. - Ha ez sikerül és el tudjuk altatni a végén, talán be tudjuk zárni a ketrecébe. Repülni nem tud, talán ez az egy előnyünk van, ha a terv idelent mégse sikerül.-magyarázom határozott hangon, ahogy pálcámat továbbra is készenlétben tartom, ha esetleg elszabadulnának az indulatok még inkább, akkor Ginnynek segítve a menekülők irányába sietek, hogy az ajtó továbbra is csukva maradjon.
Annyi biztos, hogy nem ez volt életem legkönnyebb és legszebb nyara. Nem mintha bármi bajom lenne a kiképzéssel, vagy ilyesmi, de azért nem bántam volna, ha kicsit nyugodtabb lett volna az élet. Most viszont nincs időm azon kattogni, hogy mit lehetett volna csinálni, ha lett volna időm, ugyanis ma újfent irány a terep. Nem panaszkodom, hiszen a tapasztalat mindig jól jön, ráadásul ha segíteni tudok, akkor már rendben van a dolog - illetve arról se feledkezzünk meg, hogy addig se kell a fenekemen csücsülni, amit... hát, valljuk be, elég rosszul viselek. Ezt sajnos vagy nem sajnos, de Josh is nagyon jól tudja, hiszen majdhogynem naponta szembesül vele. Igyekszem megemberelni magam és végre koromhoz méltóan viselkedni, de néha nem igazán jön össze, bármennyire is próbálkozom. A küzdelem hevében sikerül harcképtelenné tennem egy bestiamestert, aminek kifejezetten örülök, hiszen máris hasznosnak érezhetem magam. Ezzel viszont még korántsincs vége az egésznek... sőt, van egy olyan érzésem, hogy még csak most kezdődik. Amilyen gyorsan csak tudok a csapatom után megyek, biztos ami biztos alapon. Nem mondom, hogy nem szoktam megpróbálni hősködni, de az még nekem is világos, hogy nem ez a megfelelő időpont erre. - Nem tudok róla, hogy lennének! Ha mégis, akkor valószínűleg az Abszol Úton vannak. Én tudok bármit is segíteni? Azon kívül, hogy nem vagyok útban... mert ez sajnos most nem opció! Kissé szúrósan, de eltökélten nézek Joshra, közben pedig már indulok is az ő és Gerard párosához, hogy besegítsek a Kiméra ellen, már ha kell. Minél többen vagyunk annál jobb. Közben gyorsan szétnézek, és elégedetten konstatálom, hogy azért vagyunk egy páran, és ha összedolgozunk már le tudjuk győzni a szörnyet. Persze minden segítség jól jön, és megfordul a fejemben, hogy besegítek Ginnynek az ajtónál, de végül maradok Gerardék közelében.
Azt hiszem ez a nyár elég fele más. Úgy értem túlzsúfolt történésekkel, amiket fel kéne dolgoznom, de még mielőtt az egyik felett képes lennék napirendre térni, máris kapom a nyakamba a következő adagot. Talán az egyetlen aki segít, hogy ne csavarodjak be teljesen a Lizzy, akinek bármit elmondhatok, és akit napról napra közelebb érzek magamhoz. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy napról-napra jobban beleszeretek. Pedig nem terveztem, hogy így fog történni. Gilly miatt sem, de megtörtént, és nem tudom, és nem akarom visszacsinálni. Még akkor se tenném, ha történetesen lenne egy időnyerőm, amivel visszaforgathatnám az idő kerekét. Az egyetlen dolog, amin változtatnék az a húgom halála, de azt sem lehet nem megtörténté tenni. Engem egy cseppet sem feszélyez, hogy Lizzyvel kézen fogva sétáljak az Abszol úton. Még ha ki is derül, hogy együtt vagyunk nincs abban mit szégyellni. Nem tettünk semmi rosszat. Legfeljebb, hogy nem rögtön mondtuk el Gillynek. De azt hiszem ma túl szórakozott vagyok ahhoz, hogy bármit is észre vegyek, mondjuk hogy Lizzynek esetleg ez már kellemetlenebb lehet. Viszont nekem már szükségem volt egy kis levegőre. Alex és Alba közt fél úton lenni nem épp egyszerű dolog. Ha az egyikre figyelek, akkor a másik nyomban megsértődik, és hisztizni kezd, hogy mért nem vele foglalkozom, ha a másikra kezdek figyelni, akkor meg az egyik vágja be a hisztis durcit. Szeretem őket, mindkettejüket, esküszöm, éppen csak sokszor nem tudom, hogy tegyek igazságot köztük. Talán ezért is kértem meg Lizzyt, hogy ma tartson velem egy könnyed, nyugodt Abszol úti sétára. Talán segíthetne nekem választani valamit Albának is. Alex sokszor sok mindent kapott már tőlem az évek alatt, de Albát nem ismerhettem eddig, így ő sok mindenből kimaradt. Tudom, nem ajándékokkal kellene kárpótolnom, de talán kezdő lépésnek megteszi. Normál esetben Alexet kérném, hogy segítsen az ékszer válogatásban, de ismerve, hogy mennyire féltékeny Albára azt hiszem ez igen pocsék ötlet lett volna. Szerencsére itt van nekem Lizzy, akinek szintén sokat adok a véleményére. Éppen válaszolnék neki, hogy szerintem is szép a karkötő, és megy Albához, és talán beljebb is invitálnám a barátnőm az ékszerboltba, amikor kitör a totális káosz. Mit is mondtam a könnyed, békés Abszol úti sétáról? A fenének se hiányzott az elrabolt Potter srác, az elszabaduló vadállatok, és a pánikba eső járókelők egyvelege. Lizzy viszont jó griffendélesként rögtön nyomokat kezd keresni, ahelyett, hogy biztonságba menekülnénk, és az aurorokra hagynánk ezt az egészet. Pedig a Kviddics Arénában, és a láda hajkurászáson történtek fényében talán bölcsebb volna. A Kedves annyira belemerül a nyomkeresésbe, hogy észre sem veszi a felé tartó szárnyas izét. Így én Lizzy, és az idő közben oda sodródó Bella elé állok, és egy Stuport lövök a szárnyas, óriás valami felé. Illetve minden állat felé, ami a közelünkbe óhajtana jönni, mondjuk a háromfejű kutya felé, ha más nem állítja meg. Lássuk be jobban kellett volna figyelnem Hagridra, de sosem érdekeltek a mágikus lények. Jobbára csak elbohóckodtam azokat az órákat. Ki gondolta volna, hogy egyszer ennek még megihatom a levét? Ráadásul éppen most nincs sehol se Chris, se Gina, akik még rajonganak is mindenféle bestiáért, és tudnák mit kezdjünk ezekkel. Ártani nem akarok nekik, de azt se akarom, hogy ők ártsanak nekünk. Sóval marad az egyetlen használható ötletnek a kábítás, ami talán működik ellenük, és nem pattan vissza róluk, mondjuk rám a saját átkom. - Jól vagytok? Találtál valamit? - kérdezem egy röpke aggódó pillantást vetve a fiatalabb háztársnőmre, és a barátnőmre, hogy aztán ismét az utcai eseményeket kémleljem a pálcámmal a kezemben, hátha szükség lesz még néhány Stuporra...
//Stupor – Kábító átok: Az átokkal megállíthatjuk illetve elkábíthatjuk ellenfelünket. SVK: 22 pont//
ϟ”Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny.”ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-04-29, 08:54
Csapat & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.][Rémviadal Ketrecklub]
Azt mondom, viszonylag nyugodt nyár áll mögöttem. Minden figyelmemet ismét sikerült a kviddicsre és az auror szakra összpontosítanom, a testvéreim segítségével még némileg fel is vettem a fonalat tanulás terén, bár nem volt könnyű és nem is lesz az megtartani, hiszen a néhány éves lemaradás, minimális tanulás nem hozta meg a várva várt jutalmakat. Ezért nagyon is örültem neki amikor egy bevetésre indultunk az Abszol útra. Amennyire tudtam, összeszedtem a gondolatokat a fejemben, de hát tudjuk jól, hogy a varázsvilágban bármi váratlan fordulat megtörténhet, így hát a végén csak úgy döntöttem, hogy folyni fogok az árral és meglátjuk mi lesz. A vezetőm instrukcióit természetesen megfogadom, a csapattól sem válok el, azok az idők már elmúltak rég, amikor magánakciózásba fogtam, hiszen többször is megütöttem már a bokám és nem szeretnék innen a Szent Mungóba kikötni. Ez amúgy is, csak egy ártatlan kis akciónak tűnik, ám ahogy megérkezünk a helyszínre... Őszintén ettől kicsit kisebb és kevésbé ritka varázslényekre számítottam, na meg arra sem gondolt senki valószínűleg, hogy ilyen fejetlenség fog elszabadulni a klubban. A tudásomhoz mérten és a többiekkel összedolgozva igyekeztem a lehető legjobban féken tartani a tömeget és előkeríteni a szervezőket, de mégsem minden úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. A varázslények és az emberek is elkezdtek kiözönleni, mi pedig azt hiszem kevesek voltunk ahhoz, hogy ezt kordában tartsuk. Az ajtó irányába indulok, hogy megakadályozzam a további kiözönlést és megpróbálom bent tartani a maradék varázslényt és azokat az embereket, akik még esetleg bent maradtak a klubban. A saját érdekünkben nem zárom le, csak feltartóztatom azokat, akik kifelé indulnának. Közben ha szükséges, akkor Gerardot és Joshuat is megtámogatom a Kiméra ügyben, hiszen tudom jól, hogy ez a lény a legmagasabb besorolásba tartozik és nagyon veszélyes. Azért észlelem, hogy idő közben megérkezett a felmentősereg, minél többen vagyunk ebben a káoszban annál jobb. Az ajtóból kifele tekintve épp elég nagy a baj odakint is, de talán még lesz esélyünk összegyűjteni időben a lényeket, még mielőtt valakinek nagyobb baja esne...
[You must be registered and logged in to see this image.] [Rémviadal Ketrecklub]
Annyi munka van állandóan, hogy úgy érzi az ember soha nem fog a végére érni a Minisztérium teljes leterheltsége kihat már szinte mindenhova. Nem győzik a munkát a kevés Auror pedig próbálja fenntartani a rendet. Nem mondanám, hogy ez a nyár is teljesen eseménymentes egyik dolog követi a másikat és vannak információk amikről még talán mi magunk sem tudhatunk. Nem mondanám, hogy az ínyemre lenne a dolog, de ki vagyok én, hogy a vezetőség dolgába beleszóljak? Amúgy is emellett van mit nekem a fejem alá pakolni, főleg, hogy a családommal próbálok zöldágra vergődni. Így hát ezeket kizárva a fejemből próbáltam a ketrecklubbos ügyre koncentrálni és a legjobb tudásom szerint vezetni ezt az egész rajtaütést. Ideje volt ennek a szervezetnek a nyakára lépni mielőtt még nagyobb fejetlenséget okoznak. Viszont a felderítés közepette valami balul sült el és elkezdődött a káosz kialakulni. Az állatok szinte amerre láttak arra indultak meg, a sötétvarázslók pedig szintén így szétszéledni látszottak. Nem tudom mi üthetett ki balul, hisz én magam próbáltam odafigyelni, de később is ráérek elemezgetni. - Picsába az egésszel. – csúszik ki a számon idegesen. Próbálkoztam vigyázni a társaimra és magamra is, ahogy repkedtek a varázslatok és az átkok is mellettünk. Így én is viszonzom a sötétvarázslók kedvességét és próbálok elkábítani néhányat. Szemem sarkából veszem észre, hogy megjön az erősítés, de nemsokat időzök ezen, hanem jómagam is a Kíméra felé veszem az irányt. Tüzetesen néztem a környezetet nem e lapul meg valahol valaki merésznek képzelve magát. Gerard varázslatára azért lövök egy elismerő pillantást, hisz nagyon jól jön most a lefogása a Kimérának. - Egyáltalán nincs itt egy Bestiamester sem? – szinte csak költőinek szántam kérdésemet. Tekintetemet végighordozom gyorsan a helyiségen és próbáltam megtalálni a kis csoportot akiket láttam mint például Ginny, Aspasia és Caleb. Főleg Caleb-t elég izgága a fiú és nem bír megmaradni a fenekén ami nem a legjobb tulajdonsága. - Obstructo. – Hogy besegítsek Gerard-nak egy bénító átokkal próbálkozom, hogy a Kiméra remélhetőleg ne tudjon ficánkolni legalább egy kis ideig. Viszont nem igazán lennék morcos egy bestiamester miatt. Minisztérium igazán megerőltethette volna ebben az ügyben, mit hittek? Buliba indítottak meg? Igaz azt is jó lenne tudni mennyi varázslény lépett meg és vajon hány alvilági. Bele se merek gondolni inkább a számokba.
//Obstructo – Bénító átok: Emberek és nagyobb testű élőlények megbénítására szolgáló átok. Hatása csak átmeneti. Sötét Varázslatok Kivédése – 45 pont Varázserő: 25 pont//
Az utolsó köreimet járom az Abszol úton még az évkezdés előtt. Igazából már olyan sok cucc nem is kell, csak azt mondtam anyáéknak, hogy még kell ez meg az, de inkább csak a zsibongás és a nézelődés most a fő célpont és egy iszonyat finom melange. Nem megszokott módon pohárban, elvitelre kértem, hogy minél több üzletbe be tudjak nézni. Az idő csodás, így egy egyszerű fekete farmer van rajtam, egy fehér torna cipő és egy sárga pántos top, rajta egy szintén fehér hosszú ujjú feltűrt ujjal. Hátamon egy egyszerű kis hátizsák van, amibe elfér egy üveg víz, pénztárca, iratok és néhány apróság, amit már megvettem magamnak. Az egyik pennás boltban össze is futok néhány ismerőssel, így kicsit el is csacsogjuk az időt. Szerencsére nem kell rohannom sehova, még van időm, amíg a szüleim értem jönnek. Éppen nevetve köszönök el és pár intve lépek ki az üzletből, amikor elég nagy ricsajra leszek figyelmes. Csak azt veszem észre, hogy mindenki kiáltozik, állatok rohangálnak körülöttünk, és néhány aurornak tűnő fekete taláros emberke rohangál komor arccal. Döbbenten eltátom a számat, a kávé kiesik a kezemből és szétloccsan a földön. Hirtelen lefagyok, és baromira nem tudok mit csinálni, még az sem jut eszembe, hogy a nyomorult pálcámat előhúzzam. Nem messze tőlem hirtelen megjelenik a híres Harry Potter - felismerem, hát persze és a történtek ellenére kislányos izgalom tölt el. Úristen, ez ő! Volt... Mind addig a 3 másodpercig, amíg láttam, iszonyat izgatott voltam, de aztán... köddé vált. Mellettem hallom, ahogy egy lány felkiált, és ránézek. -Láttad? Ez Harry Potter volt és baromira úgy tűnt, mintha... Nem tudom, elrabolták volna? - szólok a lány felé kérdőn, bizonytalanul, miközben kicsit közelebb lépek a fal felé, hogy ne kerüljek senki útjába. Mondjuk a baromi nagy Cerberus útjába se, akit csak most veszek észre. Eltátott szájjal most már eszembe jut elővenni a pálcámat, de annyira meg vagyok fagyva, hogy nem jut eszembe semmi. Mi a francot lehet csinálni egy Cerberussal?! A fejünk fölött elrepül valami fura szárnyas lény, így gyorsan lebukok és lehúzom a fejem. - Vigyázz! - szólok oda a lánynak is, mert felé repül az a bigyó és úgy tűnik, hogy nagyon nézegeti a helyet,ahol eltűnt Potter. Talán még nem látott hopponálást? ...
Gerard Jennings
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-04-28, 09:28
A csapat & Gerard
Ha minden törvényt betartasz, elveszted az élvezetet!
A nyár nagyon gyorsan elrepült, a munka maga alá temetetett, noha az éjszakák sem voltak éppen átlagosak, lévén összeköltöztünk Daphne-vel, így megkezdhettük a közös életünket. Talán ez az oka, hogy mostanság olyan szinten nem jutott időm elmenni a Roxfortba, hogy lediplomázzak végre, hogy még mindig diákként kezelnek, pedig már három és fél éve aktívan dolgozom a minisztériumban, mint auror. Néha visszajárok Solomonhoz megvitatatni egy ügyet, na nem ráakaszkodás szinten, csak hogy lássam is az öreget, akitől rövid idő alatt sokat tanultam. Lehet, hogy szégyelhetném magamat, amiért bénáztam legutóbb a ládika keresése kapcsán, de csak az hibázik, aki dolgozik, végső soron pedig nem a szabályok betű szerinti betartása a fontos, ez már megtanultam a bankban is, hanem az eredmények. Törvényt pedig nem szegtem. Ám gyanítom, hogy szegény Daphne pont miattam kényszerül holmi jegyzőkönyv írásra, pedig az ő kvalitásaival.. Vagy mindez nem számít, mert hadnagyként örüljön, ha a tűz közelében lehet, de még ő is kis pontnak számít? Bárhogy is legyen, a sötét grófnőt elkaptuk, a foglyok holléte és kiléte nem túlzottan izgat, én azt teszem amit Griffin vagy éppen az osztályvezetőnk parancsba ad. Shanna dolgait kifejezetten nem ismerem, a szárnyas lényről legutóbb akkor hallottam, amikor kiesett a szekrényből, így amikor razzizáznuk kell a ketrec klubban, nem is számítok az aurorlányra, ez most afféle csoportos auror akció, de egy előre meghatározott kommandónak, mint Weasley és a társai. Mivel itt pont Shanna sógora a rangidős, aki én is lehetnék, lassan úgy vagyok vele, hogy ez a Griffin-Troops frigy az egész auror szekciót vezeti. Na de sebaj, nem órabérben fizetnek, hanem hogy legyen gyomrunk kibírni, amivel szembe kerülünk. Intek a társainka, pálcákkal rohanjuk le a szervezőket, varázslényeket, ám hamar kitör a zűrzavar, látszik, hogy ezt az akciót nem én vezetem. Vagy a véla-fiaskó után ne is gondoljak ilyesmire? Mindenesetre a kirohanó alvilágiak, kicsörtető varázslények láttán csinos pofimra önsajnálkozó fintor ül ki, hogy minden kecsesség nélkül kommentáljam a dolgot. – Faszom.. – Próbálok bekábítani, akit lehet, repkednek a kábító, vagy éppen sóválvány átkok, semmi sem sebesít, Daphne-vel összenézek, amikor megjelenik, legalább ő a közelben van, az legalább valami. Ám hiába akarnánk most helyszínelni, vagy elkezdeni a tanuvallomások felvételét, a kiméra úgy fest ketrec és idomító nélkül maradt. Intek a társaimnak, hogy hagyjuk most a szervezőket, vegyük körbe a lényt, s mielőbb tegyük ártalmatlanná. Én magam a sima átváltoztatásból ismert hálóteremtést alkalmazom, amelyet már a rádobás pillanatában alakítom át az acélhálóval, ahogyan a szárnyas angyal másik síkbeli ufójával is tettem.
//Hálóidézés átváltoztatástan: 25 pont + 4. szintű anyagmanipuláló//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
[Abszol út]
Őszintén szólva ha megtehetem ma biztosan nem keltem volna ki az ágyból. Nem is tudom, mintha valami megfeküdte volna a gyomromat, pedig biztosan nem ettem semmi rosszat. Annak ellenére sem érzem magamban a tettre készséget, hogy az utóbbi időben mondhatni napelemmel működöm. Úgy érzem góc van a gyomromban és emiatt egész este a plafont bámultam... És hogy mi az ami mégis mozgásra bírt? Megígértem valakinek, hogy még az iskola kezdése előtt újra találkozunk valahol az Abszol úton. Ez miatt pedig egyszerre vagyok ideges meg persze várom is. A találkozóig még azért van időm bőven, de gondoltam addig bóklászom egy kicsit és találkozom másokkal is. Mellém szegődött nagy lelkesen az egyik háztársam és nagyon vadul elkezdte darálni, hogy mennyire izgul az új év miatt én pedig képes vagyok és elbóbiskolok szerencsétlen mondandóján úgy konkrétan menet közben. Olyannyira, hogy észre sem veszem, hogy már rég befordult egy félméterrel előbb az egyik üzletbe engem meg tovább vitt a lábam. Ennek köszönhetően tökéletesen bele botlok Selenebe és riadtan kapom össze magamat sűrű pislogások közepette amiért neki mentem, bár szerencsére elég nyuggertempóban. - Basszus, ne haragudj! Én... nem figyeltem. - mondom egyszerűen és ha esetleg kivertem volna valamit a kezéből gyorsan segítek neki össze szedni. És ekkor hirtelen egyszerre történik minden. Én pedig jószerivel csak a háromfejű kutya tombolását szűröm ki. Számomra valahogy az a legfeltűnőbb így hirtelen és kissé ijedten is nyugtázom, hogy az tényleg egy háromfejű kutya! Az egész nyaramat azzal töltöttem, hogy apával tanultunk és anyát meg én nyúztam a hang és dalmágiákkal. És feldereng, hogy mintha a dalnak meg a lénynek lenne valami távoli köze egymáshoz. Ebből fakadóan marha elszánt arccal megemberelem magamat, megvetem a lábamat és pár mély levegő urán egy dallamot kezdek fütyülni. Egy dallamot, ami magára vonhatja a nagy méretű bestia figyelmét és ha a számításaim helytállóak, akkor tényleg eljut hozzá a füttyszó és talán elkezd lehiggadni.. Elvileg. Igyekszem csak az állatra összpontosítani és csak remélem, hogy nem lök félre valaki hogy csitu van inkább húzz fedezékbe kölyök!! Pillanatnyilag egy kicsit talán a fejembe száll, hogy ha a "nagynénémet" sikerült bedobozolnunk, akkor egy pokolkutya csak nem lehet rosszabb! Persze abba nem gondolok bele, hogy milyen mellékhatásai lehetnek annak amit most csinálok.. Őszintén szólva amióta Deneira megvezetett egy kissé elveszítettem a hitemet a megérzéseimben, amikre mindig előszeretettel és talán egy kicsit túl magabiztosan is támaszkodtam szinte egész életemben..
//Legendás Lények gondozása: 10 pont Intelligencia: 21 pont Szerencse: 30 pont
Hangmágus:
1. szint: Képes kiszűrni elméjéből a zavaró zajokat, így koncentrációt növelve. Képes magas frekvenciájú hangon fütyülni, amit csak állatok hallanak meg, pl. kutyát így magához hívni, farkast megzavarni. 2. szint: Célszemélyre fókuszálva az ő számára hallható ütemes hangot hoz létre, pl. óra kattogás maximum fél órára, ami egy idő után rettentő zavaróvá tud válni. Meggyőzés: Hangja olyan rezonanciákat bocsát ki, amivel beszéde meggyőzőbbé válik, mint az átlagé, kisebb dolgokra képes rávenni bárkit.
[Abszol út] Zűrösen indult a nap az osztaggal, de ebéd után már lazább volt, mert csak a jelentéseket kellett megírni a délelőttről, amit nagyon, de nagyon untam. Ép ez volt az a pillanat, amikor befutott az üzenet a szintre, hogy elkellene a segítség, mert káoszba fordult át egy rajtaütés. Már emeltem fel is a pálcám és húztam a strigulát a nagy feladat táblára ép felkerülő teendő oszlopába és nevem sorát kereszteződő cellába. Ezzel jelezvén a később helyszínre érkező társaimnak vagy csapatomtagjainak, hogy ott vagyok. Nem kellett több. Pár pillanattal később az Abszol úton voltam. Körbe pillantottam és gyorsan felmértem a helyszínt. A Klubból kiáramló állatok szerteszét futottak és árasztották el mind a közt mind az Abszol utat. Lecsaptam az első repülő állatra amit meg láttam. - Obterens - Először a szárnyait kötöztem meg végül egy újabb átokkal a lábait is megbéklyóztam - Obterens Kevés örömet lelem a sikerembe. Hiába, hogy sikerült elsajátítanom azt az igét, amivel más bestiamesterek is elfognak ilyen vagy ehhez hasonló négy lábú állatokat. Egy nyugtató bűbáj segítségével a megvadult és felizgatott állatot sikerült higgadt kezelhető állapotba az egyik bolt árkádja alatt hagyni, hogy ne legyen veszélyes másokra. A hippogriff megtépázva állt pár méterrel mellettem. Szörnyű lehetet az életért más lényekkel megküzdenie, talán tőle is veszélyesebb vadaktól kapta a testén éktelenkedő hegeket. Bele se gondoltam, milyen lényeket tartogathat a pince még. Nem hagyhatom, hogy továbbra is kilépjenek a mugli világba ezek a lények, akik egytől-egyig talán mindennél jobban napfényre és szabadságra vágynak a kemény életük után, de ezzel a tettükkel és szabadság vágyukkal minket lepleznek le, ami szörnyű következményekkel is járhat. Ezek az állatok méltán lehetnek feldühödött fenevadak, főleg azok után, ahogy tarthatták őket. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ártalmatlanítsam a lényeket. Próbálok másokkal, mint például Daphneval együtt dolgozni. Kötöző és nyugtató bűbájokat szórva az állatokra, amelyik ép elrepülne vagy meglógna elölem. - Pokol kapui! - hagyja el ajkaimat ez a két szó, amikor megpillantom a három fejű kutyát. - Ilyenkor hol vannak a bestiamesterek a negyedikről?- a költői kérdésem. A kutyák szeretik a csontot. Egy valami jár a fejembe egy hatalmas csont talán lekötné egy időre a böhöm állatot. Az egyik boltban vagy étteremben biztos árulnak valamilyen valamilyen csontot vagy húsos ételt. Megfelelő méretben talán elég lenne egy fejének, a csemege. - Invito Csont! - Remélem, előkerül valahonnan a kedvenc varázsáru beszerző boltomból egy tehén combcsont.
Azt hiszem, az idei nyár mindenképpen kiérdemelte részemről a "baromi jó"-jelzőt. Mármint oké, volt némi incidensünk még a szünet előtt és hát Dany családja sem egy hétköznapi jelenség, de ha csak és kizárólag kettőnk dolgára fókuszálok, akkor máris jogos a megnevezés. Persze, még előttünk áll Gilly reakciója is, amitől már most tartok kissé (az nem kifejezés...), de előbb-utóbb úgyis meg kell tudnia, és hát Lizzy elég hülye voltál, mert egyébként meg egy bagollyal is megküldhetted volna, de már mindegy, nem igaz? Túl becsületes vagyok az ilyesmihez és ragaszkodom ahhoz, hogy személyesen közöljem vele a híreket. Igen, még abban az esetben is, ha nagy a kockázata annak, hogy mindkét szemem kikaparja és helyben elvérzek. Egyelőre azonban minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy itt és most jól érezzem magam. Némi félsz azért van bennem azt illetően, hogy összefutunk a nővérem barátnőivel, akik elmondhatják neki a tényállást, így azért néha-néha még egy kósza pillantással is igyekszem felmérni a tömeget. Csak természetesen! Nem szeretném ugyanis, ha Daniel bármilyen formában is megneszelné, hogy feszengek mellette. Mármint, ez nem miatta van, egyszerűen csak... - Ez passzolna hozzá, nem igaz? - mutatok az egyik ékszerbolt kirakatában heverő karkötőre, miközben Alba részére keresünk valami megfelelő ajándékot. Nem vagyok egy lányos alkat, most is inkább egy laza szettben feszítek az üveg előtt, szóval nem vagyok biztos a saját döntésemben, de én szívesen elfogadnám. Bár, Alba reakciója már igencsak kérdéses számomra. - Olyan kis cuki és talán még az órákon is viselheti - fűzöm még hozzá, mintegy megindokolva a választásomat. - Szerinted? - vetek azért egy kérdő pillantást Dany irányába. Elvégre, mégis az ő unokahúga, még abban az esetben is, ha éveken keresztül nem ismerhette meg. Azonban - még mielőtt Dany megszólalhatna - elszabadul a pokol. Merő káosszá válik az egész hely, én pedig értetlenkedve kapkodom ide-oda a fejem. Nem sok időm marad bármit is feltérképezni vagy akár a saját helyzetünket felmérni. Amilyen gyorsan jött ugyanis, ugyanannyi idő alatt oszlik el a többség. Néhányan hoppanálnak, egyes jószágok pedig kereket oldanak. Mégis mi a fene folyik itt? - Hé! - emelem fel a hangom, amikor észreveszem, hogy a híres kölyök - a neve annyira nem maradt meg bennem, sorry - két ismeretlennel az oldalán válik köddé. Gyanítom, hogy nem önszántából tette a dolgot, szóval arra a helyre sietek, ahol köddé váltak, majd igyekszem nyomok után kutatni. Nem szándékoztam ma nyomozót játszani, hiszen eszem ágában sincs aurorként tevékenykedni, de úgy tűnik számomra, hogy lépten-nyomon belebotlom valami ilyesmibe. A lehető legkisebb jeleket is megfigyelem tehát és igyekszem valami olyasmit találni, ami elárulhatja számomra, hova is vitték szerencsétlen srácot. Egy elejtett névjegykártya vagy bármi más is bőven megfelelne számomra... A háromfejű kutyát persze észre se veszem egyelőre. Az acromantula minden bizonnyal feltűnőbb lenne számomra, habár az is esélyes, hogy a másik fenevad távolabb van tőlünk...
Nos hát pont e miatt gondolom úgy, hogy már rég meg kellett volna tisztítani az ilyen illegális helyektől a környéket, de még a Varjú is áll, hiába ígérte a parancsnok, hogy végetvetünk neki. Persze értem én, hogy túl sok a teendő és túl sok minden történt az utóbbi hónapokban, hiszen Gerard is csoda, hogy megúszta azt a láda keresést, de talán most egy fokkal jobban állunk, hogy legalább már a sötét boszorkány nincs a színen. Az utóbbi hetekben nem voltam épp a legjobban, bizonyára a rengeteg munka, éjszakázás és kimerítő tevékenységek, főleg hogy még mindig nem érzem úgy az eddigiek után sem, hogy eleget tudék tenni aurorként. Tudom, ne akarjak mindig túl sokat és ha jegyzőkönyvet írogatva is, de legalább valamennyi kiderült a foglyokról, akiket sikerült megmenteni. Kusza minden és még mindig nem tudjuk, hogy Grindelwald mit akar pontosan. Ha csak a tervei egy részét ismernénk mennyivel könnyebb lenne! Kellene valaki, aki a közelébe férkőzik, aki beépül, de manapság ki az, aki ilyesmit vállalna? Bizonyára Shannát a Roxfortba küldik majd, hiszen mégis csak ő áll a legközelebb ahhoz a Vanessához, valami másvilági rokoni kapcsolat révén, és úgy sejtem az apja még mindig nagyon igyekszik távol tartani a veszélytől, habár láthatóan nem sok sikerrel. És most még ez is, a félresikerült akció, mintha mostanság tényleg nem sok minden akarna rendesen működni. Amikor megkapom a hírt már a feje tetején áll minden és persze, hogy aggódom miután tudom, hogy Gerard is ott van. Egy villanással az Abszol úton termek hát és a tekintetemmel Gerardot keresem a tömegben. Pont e miatt nem dolgozunk együtt, ezzel tisztában vagyok és persze pont e miatt volt olyan nehéz elfogadnom, hogy mit érzek, mert tudtam, hogy kihathat a munkámra, a munkánkra és aurorként egy kis hiba is végzetes lehet. Nem állok neki hát direkt keresgélni őt, inkább megvetem a lábamat az utcán. - Mindenki húzódjon hátrébb és vonuljon fedezékbe! - kiáltom el magamat, amikor én magam is kiérek az utcára, de bármennyire is kellene a sötét varázslókkal nem foglalkozom, pedig tudom, hogy hasznos lenne lefülelni legalább párat, de úgyis pillanatok alatt felszívódnak majd és nem várják ki a káosz végét. Arra fektetem a hangsúlyt, hogy a civileket védjem, és kötöző átokkal és petrificus totalussal igyekezzem minél több varázslényt befogni, mert jelenleg ők jelentik a legnagyobb bajt, főleg ha netán eltalálnak szökdösni, meg aztán a háromfejű kutya se túl szimpatikus.
//Kötöző átok: Kötelet csavar a célpontra. Petrificus totalus: Az átok hatására az áldozat sóbálvánnyá válik. Varázserő: 32 Sötét varázslatok kivédése: 45 pont//
Nyár végén járunk, az Auror Kiképzésből már csak egy hét maradt, nemsokára kiderül, hogy kik is azok a szerencsések - vagy szerencsétlenek -, akik megkapják a jelvényt és felveszik a kesztyűt a Testvériséggel szemben.
Hogy mi történt Jonas Black-kel és a Lestrange lánnyal? Nem tudni túl sokat, hiszen hét lakat alatt őriznek minden információt a más univerzumokról, nehogy még nagyobb pánik törjön ki. Viszont Daphne-nak sikerült az egyik kihallgatáson részt vennie, amikor lényegében őt kérték fel, hogy a jegyzőkönyvet vezesse, ami rengeteg papírmunka, de... legalább ott volt. A lány nem mondott el sok mindent ez alkalommal, de azt igen, hogy ezt a világot nem Grindelwald fogja igába hajtani és a háború szélére taszítani... hanem egy angyalszárnyú lény. Vanessa? Persze azonnal felbolydult az egész terem, legalább is az a része, aki tud a lányról és a Roxforti tartózkodásáról. Rövidesen utána Dumbledore el is hagyta az iskolát, hogy az eddig semmilyen gonosz jelét nem mutató lány védelmére keljen.
A mai napon... Josh Troops vezetése alatt az auror szakos diákoknak - többek között Gerard Warrington, Caleb E. Emerson, Aspasia Nyx Mykonos és Ginny Weasley -, az volt a feladata, hogy kora délután, még mielőtt beindulna az élet az illegális fogadásokkal foglalkozó alvilági szórakozóhelyen berobbanjanak és begyűjtsék a szervezőket és a varázslényeket, de valami balul sült el. A gonosztevők szétszaladtak és a varázslények is kicsörtettek a pincehelységből ellepve az egész Abszol útat. Felmentő seregnek csak Daphne Jennings és Ophelia Holwell érkezett, utóbbi azért, mert a varázslények között akadt olyan, aminek nem okoz gondot, hogy átlépve a varázslók határait kiszökjön a muglik világába, tehát egy amneziátorra vélhetően szükség lesz.
A diákok nagy része vélhetően egyszerűen az utolsó kört teszi a bevásárló utcán amikor elszabadul a pokol és kiözönlenek az varázslények és a menekülő alvilágiak, nyomukban az aurorokkal. A harc csak néhány pillanatig tart és a nagy részük már el is hoppanál, ám Elizabeth Ollivander, Alistair Wilson, Daniel G. Paisley, Isabella Diana Woodrow és Selene White éppen látják, ahogy nem más, mint Harry Potter próbál egy varázslót meggátolni az elhoppanálásban, de a következő pillanatban két új alak kerül mellé kétoldalról, megragadják és a következő pillanatban nyoma sincs...
A küzdelem folyamán Calebnek sikerül elfognia egy orrvadász bestiamestert Opheliának pedig egy megvadult, csúnyán megtépázott hipogriffet, mielőtt elrepülne a vakvilágba London felett. Amikor a sötét varázslók eltűnnek minden auror felfigyel Harry hiányára, de fogalmuk sincsen, hogy mikor és merre tűnt el, ráadásul az Abszol úton egy háromfejű kutya csahol és készül széttépni a vásárlókat, a Zsebpiszok közben egy akromantula igyekszik sűrű hálót szőni, hogy megágyazzon a jövőbeli áldozatainak, míg a Rémviadal Ketrecklubban egy Kiméra őrjöng, nem hagyva őket szakszerűen helyszínelni és nyomokat keresni.
Avery Woodcock a Kilenc Élet Étteremben van éppen, amikor a jegy a kezén, amit a Szent Pál Katedrálisban szerzett a rúnát tapogatva szörnyen fájni kezd. Ilyen az elmúlt egy évben egyszer sem történt, de most újra képek rohanják meg, mintha valakinek a fejében lenne, aki néhány sarokra az étteremtől megragadja... Harry Pottert?! A következő pillanatban érzi a hoppanálást, de ahogy pislog egyet újra a saját testében van, az érzéssel, hogy fogalma sincsen, hogy amit látott a valóság, vagy valamiért kerülgeti az idegösszeomlás.
// Remélem elég lehetőséget adtam a hadseregnyi karakternek első körben. Négy helyszín van egyelőre, kérlek jelezzétek a hozzászólás elején, hogy hol vagytok:
[Abszol út] (minden diák itt "kezd", Harry eltűnését látva, itt van a Cerberus) [Zsebpiszok köz] (aurorok egy része, akik üldözték a menekülőket, itt van az Akromantula) [Rémviadal Ketrecklub] (aurorok egy része, akik felderítenék a terepet, itt van a Kiméra) és [Kilenc Élet Étterem] (amennyiben Avery nem indulna el egyik helyszín felé se)
Határidő: május 6., következő hozzászólás: május 7. //
~Megan Smith
Gabriel Nuntius
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-01-24, 14:00
To: Gina
Az üzlet nem könnyű. Sok olyan döntést kell hoznod, amivel alap esetben nem értenél együtt, de hogy jót tegyél az esetleges cégednek megkell hoznod. Én személyesen mindenben segíteném Gina-t, amivel csak tudnám. De időnként fogalmam sincs, hogy tegyem meg ezt. Megfordult már a fejemben, hogy örökbefogadóm. Elvégre a "gyermekeim" arra lettek képezve, hogy öljenek, így sokkal nagyobb biztonságban tudnám tartani, mint egyszerűen csak elrejteni. Ha meg is támadnának minket azok, akik megkeserítik Gina életét kitartunk. Egyet elfognánk és szépen elcseverésznénk vele. Így könnyebben is rátudnánk találni a felbujtónak. De persze ez Gina döntése. Ő dönti el akarja e, hogy örökbefogadjam. Bár most, hogy Luca is bekerült képbe ő nem hagyná, hogy ezt megtegyem. Szerinte nem tesz jót Gina-nak, ha velem van. Talán így van, talán nem. De ez nema mi döntésünk. Gina-n múlik minden. - Tudod, csak kérned kell és én adok pénzt. Nem kell egyedül megoldanod mindent. - mondom neki ránézve. Tudom, hogy ez most nehéz neki. Nem mondhatóm azt, hogy ezután könnyebb lesz, mert nem lesz az. De én mellette maradok és ezen senki sem tud változtatni. Hajlandó vagyok érte mindent kockára tenni. Miért? Mert ismerem nem csak az én, de a gyermekeim képességét is. Rengeteg időt és pénzt áldoztam rájuk. Pontosan tudom, kinek mi az erőssége és gyengesége. Még, ha elsőre csak egy csapatnyi fogyatékos embernek tűnnek, mindegyikük olyan halálos, mint egy pszichopata sorozatgyilkos. És én vigyázok rájuk. Ez alól Gina sem kivétel. Csendben hallgatom Gina szavait. Érződik rajta, hogy nem ura az érzéseinek ahogy szokott. Nem hibáztatóm. Mindenkinek vannak démonai, amelyekkel meg kell küzdjön. Elrejtheti őket, de azok sosem mennek el. Ott lesznek a szívén és felemésztik. De, ha szembe néz vele akár győztesként is kijöhet a harcmezőről. - Nem mutattalak be neki. Eléggé nehéz megérteni az angolját, azzal az orosz akcentusával. De eléggé ügyes. Ő az egyike az eliteknek. Nagy becsben tartom. De nem olyan védtelen és ez meg is látszik rajta. - tipikus orosz tartása van. Az egyik szemére vak és kopasz. Ki van gyúrva és magasabb nálam. De én szeretem drága fiamat. Ahogy Gina feláll megragadom a kezét. Nem erősen, de határozottan, hogy megálljon. Egyenesen szemébe nézek. - Egy évet kapsz. Ez alatt döntsd el mi legyen. Vagy akár... Le is írhatod nekem a kérdéseid felé én meg kiszedem belőle. Bíz bennem és én teljesítem minden kérésed. - ezzel el is engedem és hagyom, hogy elmenjen. Ilyen közel vevőt még nem engedtem magamhoz. De Gina, már nem vevő számomra.
Az üzlet az üzlet. Jobb nem érzelmeket keverni bele. A baj, hogy már régen benne vannak. Minden tekintetben. Túl mélyen. Túl régi sebek feltépéséhez vezet ez az egész. Okos vagyok. Talpraesett. De ez elég lesz, hogy megvédjem a barátaimat. A ködös múltból felbukkanó szereteket? Vagy igaza van Luca Maroninak, és éppen ezzel a bosszú hadjárattal öletem meg azokat, akik fontosak nekem? Ha így is van, akkor egyetlen dolgot nem értek. Mért nem egyszerűen engem ölnek meg? Mért nem tették meg, amikor megölték az apám. Akkor kellett volna. Akkor még ártatlan, önvédelemre képtelen, magatehetetlen gyerek voltam. És akkor itt vége is lehetett volna a történetnek. Akkor miért ez az egész? Mért ilyen körülményesen akarnak eltakarítani az útból? Nem értem. Még azt sem tudom, kik is állnak a háttérben. De biztosan nagyobb halak, pár piti utcai bandafőnöknél, vagy lefizethető nevelőtisztnél. A kikezdhetetlen logikám itt végleg összegabalyodott a mélyről jövő érzelmekkel, amikkel nem tudok mit kezdeni. Senki se tanított meg rá, hogyan kezeljem őket. Így jobb híján addig nyomtam el őket, amíg végül minduntalan Cody, vagy Piton karjaiban kötöttem ki teljesen összeroppanva alattuk. De rájuk sem számíthatok mindig. A Roxfort nem védhet az örökkévalóságig. Mi lesz akkor ha végzek az egyetemmel? Hova megyek, és hogy élek túl? Másoknak ezek messzi kérdéseknek tűnnek, de engem nagyon is bántanak. Így ismételten saját érzelmeimben elveszve nézek ki a fejemből Gabe asztalánál. Csak egyszer látott ilyennek. A Három Seprűben. Akkor is levegőre volt szükségem. Talán most sem ártana. - Persze. Az üzletfelek, és a bizalmas kis titkaik szentek. Megértem. Bár magánnyomozóra nincs pénzem. Talán szükségtelen is. Majd megoldom. - szólalok meg végül. Tényleg megértem, hogy miért nem akar beszélni nekem Luca Maroniról. Én sem adom ki az üzletfeleimet. Oda lenne a bizalom, és az ártana az üzletnek. Az ilyen körökben a diszkréció nagyon fontos. Ezt régen megtanultam. - Nem ismerem Borist. Tracyt ismerem. De elrabolni egy börtönből, és megölni... - láthatóan egyre kétségbeesettebben gondolkodom. Ez egyre mélyebben érint érzelmileg, és hát talán tényleg gyáva vagyok ilyesmit megtenni. Mondogatom, hogy képes vagyok rá, de tényleg? - Ez bonyolult ügy. Azt hiszem nem gondoltam át eléggé. Sajnálom. Talán elég, ha nem jut ki a börtönből. Egy kis műbalhé, ami miatt ráhúznak még egy kis időt. Igen, időt kell nyernem... - a hangom valahogy egyre kétségbeesettebbnek hat, ahogy a logikám, és az érzelmeim csapnak össze. És igen. Gabe felismerhet valamit most először a tekintetemben. Félelmet. Félelmet attól a nőtől. Hiszen éveken át tartott fizikai és lelki terrorban elnyomva. - Azt hiszem visszamegyek az árvaházba, mielőtt hiányolnának. Majd jelentkezem. - azzal felállok és indulok meg kifelé.
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Gabriel Nuntius
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-01-13, 15:04
To: Gina
Gina számomra lassan már olyan, mintha a lányom lenne. Ez az én esetemben nem is olyan furcsa hiszen mindenkit, aki nekem dolgozik annak tartok. Éppen ezért is vigyázok rájuk ahogy csak tudok. Ami furcsává teszi Gina esetét, hogy ő nem tartozik hozzám. Egy vevő, egy lány aki túl sok időt tölt velem. De legbelül nem bánom, hogy ennyire megkedveltem. Okos lány és talpra esett. Magamra emlékeztet, mikor elhagytam az egyházat. Sosem tudtam teljesen eldönteni megbántam e, vagy sem, amit akkor tettem. Elvégre minden csak önvédelem volt, de tény ott marad, hogy ettől még gyilkos vagyok. Akinek egy "Szent" vére tapad kezei közé. Ezt pedig sosem moshatóm le magamról. Gina szavaira szisszenek egyet. Sok az, amit kér és szerintem ezt ő is tudja. - Te is tudod, hogy nem szeretem kiadni a vevőimmel való kapcsolatomat. Illetve a kilétüket és azoknak múltjait. Tudod, hogy ebben az esetben nem nézhetek félre és beszélek neked minden egyes részletről. Sajnálom, hidd el, ha nem lenne a kuncsaftom szebben dalolnék, mint egy kismadár, de így... Egy magánnyomozóval többre mész. - rosszul esik, hogy el kell utasítanom Gina-t, de nem tehetek mást. Nem tehetek vele ennél jobban is kivételt. Még, ha az embereim kedvelik és el is fogadják a tényt, hogy ő kivétel mások nem fogják. Csak nagyobb céltábla lenne belőle miattam. Ahogy elkezd mesélni hátra dőlök és türelmesen végig hallgatom. Elképzeltem magam előtt a szituációt. Amint végzett meg is szólalok. - Szóval azt szeretnéd, hogy raboljam el, majd mikor kifaggattad és csiripelt öljem meg... Ehhez nem Tracy fog kelleni, hanem Boris. - a kis Szovjet barátom remek rabló ember és gyilkos. Egyike a kedvenc fiamnak. Ha azaz incidens ne lett volna kevesebb keserűség nyomná a lelkem. Elvégre az óvatlanságom miatt lett félig vak. Ezt azóta is nehezen hevertem ki.
Gabe furcsa alak, és a vele való találkozásaim is azok. Úgy értem egyrészről nem örülök neki, hogy vele kell üzletelnem, mert minden találkozás valami illegális dolgot is rejt magában. Olyasmit, amivel kockára teszem a Roxforti életem. Amit egy részről nem szívesen adnék fel, más részről tudom, hogy nem élhetek békében, amíg nem zárom le a múltat. Másrészről az alvilági kapcsolataim közül ő a legközvetlenebb. Talán még meg is kedveltem a magam fura módján. De legalábbis már kezdem megszokni őt. A fehér porra csak egy röpke pillanatra szalad fel a tekintetem. Elvégre ki vagyok én, hogy bárkinek megmondjam, hogyan és mivel éljen, vagy ne éljen? Csak egy utcai söpredék a sok közül. De legalább zseniális söpredék vagyok. - Mindent. Mi után nyomoztatott veled, és mire jutottál? Mivel foglalkozik egyébként, és milyen ember? - minden olyasmit tudni akarok, amit a rövid Három seprűbeli találkozásból nem derült ki. Persze minderről Danielt is faggathatnám, de ő elég okos, ahhoz, hogy gyanakodni kezdjen. Tudni akarná, hogy miért érdekel ennyire a bácsikája hirtelen. Főként, hogy eddig mindig átnéztem rajta, főként ha a családjáról regélt. Nem tudnám megórizni előtte Luca titkát ebben az esetben. Pedig hallgatást ígértem a férfinek, és nem áll szándákomban megszegni. Még ha nem is helyselem teljes mértékben a dolgot. De lássuk be, ehhez semmi közöm sincs. - Nos, mint mondtam bonyolult. - sóhajtok fel. De mivel úgyis Gabe utasítja Tracyt, és a lány nem tehet semmit a beleegyezése nélkül, kénytelen vagyok őt is bevonni. - Az egyik információ forrásom szerint van egy nő. Jelenleg egy mugli börtönben ül, de nem sokára kiengedik. A bökkenő, hogy nem szerepel a terveim közt, hogy élve hagyja el azt a cellát. De előtte még kérdéseim vannak. Ettől olyan bonyolult. - nem csak ettől. Az a nő éveken át tartott lelki és fizikai terrorrban. Ahányszor megpillantott gyakorlatilag megpróbálta a legdúrvább módokon kimosni az agyam. Hogy elfelejtsem azt aki voltam, és olyan legyek, akit könnyű szerrel el lehet tüntetni az utcán. Elvégre kit érdekelne egy újabb bandaháborúban megszúrkált árva kölyök? De vajon tényleg képes lennék szembe nézni vele? Tudnom kell, hogy ki áll mögötte. A következő láncszemhez ő a kulcs. De... éveken át rettegtem tőle. Ez pedig igen nehézzé teszi ezt számomra. Akármennyire is a bosszú az, ami hajt... de egy dolog vágyni valamire, és más dolog megtenni. Vagy megbízni valakit, hogy tegye meg...
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Gabriel Nuntius
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2020-12-26, 17:33
To: Gina
Nincs se energiám, se kedvem foglalkozni bármivel is. Otthon kellett volna maradnom drogozni és elfelejteni a dolgokat. Elvesztettem a hidegvérem, ami nem rám vall. Általában mindig higgadt vagyok még életveszély esetén is, sőt még bohóckodom is. Bár tény nem szeretem, ha az embereimet emlegetik, főleg ha nem is ismerik őket. Gina-nak viszont örülök, még ha ezt most nem is tudom kimutatni. Nincs kedvem se kártyázni, se fogadni. Bár nem féltem magunkat. Ahogy kint bent is vannak embereim, akik figyelnek helyettem. Sőt tapasztalt kémjeim még információkat is kitudnak szűrni nekem. Hagyom, hogy Gina beszéljen addig én tele öntöm a poharam és turkálni kezdek a zsebeimben. Egy kis tasakot előhúzva fehér port öntök az italomba és összekeverem. Ha feloldódott szinte egy húzásra meg is iszom. Remélhetőleg most már használható leszek. Ha nem van még pár tasakom. Az embereim nem hagynák, hogy túladagoljam magam. - Pontosabban mit akarsz tudni? - teszem fel a kérdést ahogy letettem a poharat és fintorgok egyet. Luca már kevésbé lett szimpatikus ez egyértelmű. Gina is nagyon jól tudja, mi zavar a legjobban. Előtte nem titkolok semmit. Bár nem is kellett, mert általában nem szokta érdekelni az ügyleteim. De Luca felkelthette az érdeklődését. Nem is csoda, hiszen kiderült valamilyen szinten rokonok az apja által. - Igazán? Miféle munka? - sejtettem, hogy nem "olyan" szolgáltatás kell neki. Akkor a Madam-hoz irányítottam volna, aki először agyon ütne, hogy egy gyereket hoztam neki. Ilyen szempontból Tracy az ő lánya is nem csak az enyém. Habár vérkötelék nincs köztünk. Ahhoz, hogy Tracy bérgyilkosi munkát végezhessen előbb velem kell egyeztetnie. Nem rohangálhat és öldökölhet kedve szerint. Ha én engedélyt adok neki akkor onnantól szabad kezet kap és a bejött jutalékból ő is kap.
A dolgok változnak. Én is megváltoztam. Nem vagyok már kisgyerek. Nem lehet olyan könnyen eltaposni, mint egy férget. Régen hagytam, hogy bokszzsáknak használjanak. Lelki és fizikai értelemben is. De többé már nem. A kocka fordult. A kártyapartiban pedig új lap lett osztva. Most én jövök. Ki fogom deríteni, hogy mi a fene történt 10 éve, amikor megölték az apámat. Kinek a megbízásából, és miért? Mi köze volt mindehez a Maroni családnak? Szóval a kérdések nem hagytak nyugodni. Aludni még úgy sem. Sosem voltam jó alvó. Lassacskán pedig önön inszomniám csapdábjában kezdek vergődni. De ahhelyett, hogy ezen agonizálnék inkább ide jöttem. - Igen, de abban hol az izgalom? - vigyorodom el. Na igen. Itt felismerhetnek. Akár valami rivális banda, akikkel valaha kicsesztem, akár valami túlbozgó aurorocska. Egyik se lenne túl kellemes. Jobb a biztosra menni. De én nem mindig vagyok türelmes. Van úgy, hogy az ember képtelen megülni a seggén. Nos, én is így érzem valahogy. Főként az után a találkozó után a Három Seprűben. Egy kis vigyorral nézem végig, ahogy a haverja elviszi a cetlit. A mellékes sosem jön rosszul. A fizetésre is csak bólintok. Gabe még nem vert át. És amig ez így marad, addig nincs okom a kételkedésben. Na nem mintha akárkiben csak úgy megbíznék. De vele kifejezetten jól szoktak menni az üzletek. Az már csak járulékosan bosszantó dolog, hogy néha olyasmibe is igyekszik beleütni az orrát, amibe nem kéne. Például a továbbtanulásom kérdése. - Az attól függ. Érdemes várnom? Például, hogy megtudhassak dolgokat egy bizonyos olasz férfi, bizonyos megbízásairól? - Gabe rötrön tudni fogja, hogy kiről beszélek, és mért. Tudni akarom, hogy milyen munkákkal látta el Gabe-et, és hogy ezekkel eddig mire is jutott. Mert biztos vagyok benne, hogy nem csak a babérjain ücsörgött idáig, várva a sült galambot. Az nem rá vallana. - Érdekes. Nos, nekem is lenne egy igen komplikált munkám a számára. - mivel az elég nyilvánvaló, hogy melyik fajta szolgáltatásaira nem tartok, és nem is fogok soha igényt tartani, így Gabe könnyen kitalálhatja, hogy melyikre igen. Tudom. Azt mondtam magam intézem az ilyen dolgaim. De ez most komplikált. A sakkban is néha jobb a mellék bábukat mozgatni, mint feláldozni a királynőt egy közvetlen, de kevés sikert hozó támadásban.
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Gabriel Nuntius
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2020-12-15, 00:41
To: Gina
Változnak az idők. Vagy csak én öregszem, de nagyon gyorsan. Egyik sem tetszik. Nem akarok megőszülni és megkopaszodni! Szeretem a hajam főleg, mikor a lányok beletúrnak, miközben megmutatom nekik, mi a jó. Bár eléggé megszoktam lepődni, mikor a Madam jön át hozzám, hogy kérvényt nyújtson be és menjek át szórakozni a lányaival. És akkor ne merjek nemet mondani neki,vagy elnáspángol a domina készletével! Kezdem úgy érezni magam, mint egy áldozat... Behunyt szemmel masszírozom orrnyergem, mikor egy koppanást hallok az asztalon. Bal szememet kinyitva Gina-ra nézek. A találkozás óta egyszer sem, hívtam sehogy sem. Se Karvalynak, se Gina-nak. Nem tudom, hogy jelenleg, miként szólíthatnám, melyiknek örülne jobban. Elvégre azt is tudja már, hogy a találkozásunk óta megfigyeltettem és jelenleg a halálos ítéletemre várok. Csodálom, hogy egyáltalán hajlandó velem beszélni. Bár megvan rá az oka. Én tudok a legtöbbet az ügyükről és sokat segítettem nekik. - Ha nem szereted ezt a helyet, miért jöttél el? Otthon is tudtunk volna beszélni. - ekkor magamhoz húzom az üveget és majdhogynem csurig töltöm a poharam. Sosem ittam Gina ellőt. Eddig nem. De most...Nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy kibírjam alkohol nélkül. A papírra tekintve elveszem azt és megnézem. Egyből leesik mi ez. Hátra dőlök egy sóhajjal. Jericho cimborám itt van velem az épületben. Ő jobban szeret fogadni, mint én. Mivel nem tervezek ma fogadni hagyom, hogy ujjaim közül kivegye a papírt. - Majd kifizetlek. - ekkor visszadőlök és egy jó nagyot húzok az italomból. Persze, amíg Gina nem emeli a szájához a teli poharat nem veszem el. Hiába vagyok kész idegileg nem fogom hagyni, hogy előttem igyon. Egyedül úgy is azt tesz, amit akar nem tudok beleszólni, mikor iszik és mikor nem. - Most, vagy még várni akarsz? - kérdezem tőle. Otthon akartam maradni, de Tracy már nyúzott, hogy mozduljak ki és jöjjek ide, ha már elhívtak. Pedig beakartam rúgni, addig szívni a drogjaimat, míg el nem vesztem az eszméletem és holnap mindennel megküzdve ismét talpra álljak. Sok volt nekem a dolgok az utóbbi időben. Ráadásul ott van a másik lány is, aki a szüleit akarta velem megkerestetni. Sok dolgom van mostanában... - Dolgozik. - felelem Gina-nak. Hogy a kettő közül melyiket nem kötöm az orrára. Elvégre vagy a kezét mocskolja, vagy másoknak szerez örömöt. Mindkettővel jól keres és tehetséges mindkettőben. Csak tudnám honnan szedte Gina, hogy Tracy és én köztem van valami. Még, ha család centrikus is vagyok sosem volt barátnőm, csak elszórakoztam a Madam hölgyeivel, remélve nem szülnek meg. Pedig lassan már ideje lenne örököst keresnem a bandának.
Őszintén utálom az ilyen helyeket. Szívből. Gyakran elgondolkodm, hogy feladom ezt a helyet Shanna, Daphne vagy valamely auror kapcsolatomnak. De nem lehet. Még nem. Pedig valahol felfordul a gyomrom attól, hogy egyesek így használják az állatokat. Itt pedig ráadásul illegálisan keresztezet fajzatok is felbukkanak. Remek. Viszont, amíg van fogadás, és kereslet, addig kínálat is lesz az ilyesfajta "szórakozásra" Szar ügy. Az még inkább, hogy szükségem van erre a lebujra. Az alvilági kapcsolataim legtöbbje ide jár. Egészen klassz kis törzshellyé nőtte ki magát a söpredék számára. Na, nem mintha én nem ilyen piti kis söpredék lennék. Így szükségem van erre a helyre. Magamhoz ragadok hát egy üveg Lángnyelv whiskey-t, és egy poharat, majd egyenesen a célpontom asztala felé veszem az irányt. Gabe asztalának közepére helyezem az üveget, és leülök vele szemben. - Sosem kedveltem az ilyesmit. Állatvédő vagyok. - jegyzem meg, de közben egy papírcetlit csúsztatok át a férfinek. Ha megnézi a következő körökre fogadási tippek. Ha az én tippjeimet követte, akkor mindig nyert. A hasznot pedig feleztük. Az illegális szerencsejáték könnyed szórakozás számomra. Nem nehéz az én matematikai képességemmel nagyon szíkítani. Sosem jönnek rá, hogyan csalok. Aztán elveszem az üveget, és töltök magamnak egy italt., majd visszahelyezem az üveget középre. Azonban csak az ujjaimmal játszom a pohár szélén. - Kedvem lenne egy kis kártyához. - vetem fel. Ha Gabe felhajt néhány balekot, akkor pókeren egész szépen megszedhetjük magunkat. Bár igazából nem ezért kerestem fel a férfit ma este. Az elgondolkodott arcomból pedig talán már ő is leszűrheti ezt. Valójában a múltkori találkozó jár a fejemben. Az, amiben Luca Maronival hozott össze. Azóta sem tértem napirendre az akkor elhangzottak felett. Luca Maroni. Ő lenne a keresztapám? Ilyen formán, valahol Danyvel is rokonságban állnék? Ha nem is vérszerint, de na. Pedig többnyire simán csak idegesít a srác. Csak megtűröm, mert a VMS tagja volt, és olaszul beszél hozzám, és már így is jobban belefolytam az apjával való hullámvasút szerű kapcsolatába, mint szerettem volna. De hogy tényleg visszamehetnék Rómába? Felkészültem én ilyesmire? Nem. Még nem. Előbb fel kell göngyölítenem az itteni szálakat. Azok majd visszavezetnek a volt otthonomba. És akkor az ottani ellenségeimmel is leszámolhatok. Mefizethetek az apámért, Luca menyasszonyáért, és minden szenvedésért. És akkor talán megfogadom Gabe tanácsát, és rendes élet után nézek. Befejezem az egyetemet. Talány nyitok egy legendáslény rezervátumot, ahol elláthatom a sérült példányokat, és visszaengedhetem őket a természetes közegükbe. Szép lenne. Ejnye Gina. Már megint álmodozol. Nem jó ez így. Gondolkodj racionálisan. Nem lesz normális életed, amíg le nem rendezed az ellenségeid. Szóval egy kis pimasz vigyorral nézek fel Gabre. - Tracy-t hol hagytad? - kérdezem szórakozottan.
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Gabriel Nuntius
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2020-12-06, 22:51
To: Gina
A ketrecharcok fiatalkoromban, még a lázadó időszakomban tudtak szórakoztatni annyira, hogy gyakori vendég legyek az ilyen megrendezésekben. Csodáltam az emberi elszántságot és szenvedélyt, amit azok az ostobák képesek voltak leművelni, hogy kedvenc varázslényük a kis alamizsnáért és szállásért cserébe, majdhogynem halálra verték egymást. Azok, akik fogadtak is valakire azok több fontot is bezsebeltek az ilyen "előadásokban". Én pénzszerzés mellett kapcsolatokat is kiépítettem magamnak. Hiszen a legtöbb főkutya hasonló képen kedveli az e fajta "sportokat". Én csak azon csodálkozom, hogy az aurorok, vagy a rendőrök nem kapcsolták még le ezt a helyet. Pedig még csak nem is annyira eldugott, mint hinnék. csak pár kanyar a sikátoron keresztül és már a bejárat előtt is találod magad. Persze ott a tény is, hogy a főurak emberei mindenhol ott vannak és őrködnek, ahogy az én embereim is. Noha számomra nem jelent veszélyt a sérülés szerzés, azért mégis csak jó, ha informált vagyok, ki mászkál erre felé. Elnézve a harcot azon gondolkodom talán kihagyom a játék utáni partit és inkább haza megyek a macskámhoz. Talán kotyvaszthatnék pár új drogot, vagy bájitalt, amit eltudnék adni szinte bárkinek, aki hajlandó kifizetni. Én csak remélem nem juttok eszébe semelyik mugli ismerősömnek sem, mert elé macerás hihető alibit kitalálni, főleg úgy, hogy szinte napi szinten hazudsz nekik, merre járkálsz. Unottan bámulom a harcteret. Vajon hova lett a régi szenvedélyem? Régen kise lehetett innen rángatni most meg alig várom, hogy elhúzhassak innen. Változnak az idők. Talán túlságosan is. Egek...Ahogy öregszem annál szenilisebb vagyok. Talán tényleg el kéne kezdenem kinevelni az örökösömet, akire majd ráhagyhatom az üzletet. Örök befogadhatnék egy gyereket. Elvégre az embereim a gyakorlati részekhez értenek leginkább, nehéz lenne beléjük nevelni a dolgok mögötti pókhálóáradatot és sikeressé tenni őket, mielőtt elpatkolók. Egy dolog biztos. Nem hagyom magukra őket. Ők szinte már a gyermekeim, akiknek én tanítottam meg a dolgokat. Milyen apa lennék én, ha nem biztosítanám be a jövőjüket?
