2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ugyan, kérem, a Rémviadal Ketrecklub minden, csak nem egy tisztességes klubhelyiség. Annál inkább az egyik Zsebpiszokközi épület titkos sikátorból nyíló lejáratán elérhető sötét, bűzös, folyton tömött, éjszakai varázslény-viadalokat üzemeltető és fogadással foglalkozó alantas mocskos kocsma. Elképesztően nehéz a bejutás, hiszen alvilági fickók üzekednek illegális dolgokkal, mint például tiltott szeszek, drogok, bájitalok, de a fő attrakció mégis a hatalmas ketrec és a benne csatározó varázslények. Fiatalkorúakat élből visszafordítják, de még a húszas évei elején járó tejfelesszájúakat is gyakran kipenderítik, vagy csúnyán lehúzzák belépőt kérve. A meccsek vérre mennek, nem ritka az se, hogy életre-halálra, a bevadított állatoknak nincsen választásuk, mint küzdeni, különben a átkokkal kínozzák őket. A hely nem a tisztaságáról híres, nincsen benne semmi előkelő, még ha egyesek szeretik is játszani itt a következő sötétnagyúrt. Nem ritka, hogy a földön egyszerűen homokot szórnak a kifröccsenő testnedvekre és az egész este folyamán többé nem is törődnek vele, mindenki csak áttapos rajta, ahogy a kedve tartja. Hogy miért létezhet ez a hely, miért nem számolták fel az aurorok? Ez maga a rejtély, de ha be is záratják őket hébe-hóba, a klub újra és újra felüti a fejét, ha kell, néhány sarokkal odébb egy másik mágikusan kibővített pincében.
Senki sem látja, hogy mit talált Lizzy, kivéve, akinek megmutatja vagy felvonja a figyelmét külön, túl nagy volt a káosz, de a jó érzést mindenki érzi. Daphne vészjelzést ad le a varázsbaj elhárítóknak, majd távozik a Zsebpiszok köz felé. Dany sérülése nagyon is komolynak tűnik, de Lizzy van olyan magas szintű gyógyító, hogy kezelni tudja. Persze valószínűleg ahhoz, hogy teljesen eltűnjön a seb egy szakavatott gyógyító kell, de a vérzés eláll és összezárul a felület, mondjuk a fájdalom egyelőre nem múlik el. Bella ahogy körbenéz ugyan gyógynövényes bolt nincsen éppen kéznél, de ruha anyagot tud szerezni és az Abszol út szökőkútjába bele tudja mártani, hogy lemossák a fiú lábáról a vért, ami a seb bezáródásával azért nem tűnt el varázsütésre. Alinak ezúttal nem jön isteni szikra a semmiből, csak azt érzi meg néhány pillanattal hamarabb, hogy betoppannak a minisztériumiak, mondjuk összesen csak hárman és elkezdik szakszerűen begyűjteni az állatokat és felszámolni a káoszt. Pillanatok kérdése, hogy odalépjenek hozzájuk, hiszen Dany bár már talpon van fájdalmak közepette, azért látszik a ruháján, hogy meg lett cincálva. Arra mindannyian számíthatnak, hogy ki lesznek kérdezve, főleg, ha megemlítik Harry Pottert is és el lesz kobozva, amit Lizzy talált, akkor is, ha addigra megfejtik, hogy pontosan micsoda, pedig aki kapcsolatba kerül vele, az érezheti, hogy nagyon is értékes és kár lenne kiadni a kezükből.
Miközben beszélgetnek a pókhálóval belepett árnyas sikátorban a gubók vészjóslóan zizegnek. Míg Avery az illattal, amit mindannyiukra rászór elűzni akarja a pókokat, addig Ophelia fényt gyújt, amivel vonzhatja a pókokat és Gerard már azelőtt készíti a pálcáját a támadásra, mielőtt látná az ellenfelet. Daphne a legilimentor képességével elsőre ugyanazt érzékeli, amit korábban Avery, négy gubóban embert, ám az ötödikben egy nagy életjelet és vagy száz nyüzsgő picit. Akkor indul be igazán a buli, amikor Avery az egyik áldozat gubójához lép, hogy felhasítsa óvatosan. Egy idősebb boszorkány omlik ki belőle, egyenesen a lányra, nyálkásan és már eszméletlenül, de a következő pillanatban Ophelia fényének köszönhetően tökéletesen végig tudják nézni, ahogy a macska méretű "apró" akromantulák kiözönlenek a fészkükből és egyenesen megcélozzák őket a pókhálókon szaladva. Néhányat ugyan a nő leszakított a bűbájával, de az erősebb, vastagabb szálakkal a háztartási bűbáj nem bír el. Gerard varázslata néhányakat elriaszt, ahogy az illat is, de tényleg rengetegen vannak.
Josh Stuporja talál be elsőnek, így a szökdöső alviláginak Aspasia mozdulatlansá bűbájára már nincs is szüksége, könnyedén oda tud menni, átkutatni, hogy van-e nála fegyver, pálca, lekötözni, hogy ezután ébresszék fel kikérdezni. A kiméra három pár tekintete idegesen, agresszívan, rettegve villan rájuk, nem akar itt lenni, nem akar a ketrecbe menni, de sikerül leküzdeniük sérülések nélkül is visszatuszkolni a helyére. Ginny telekinézise nagyon is segít, hiszen a dög közelébe kerülni még így, hogy Caleb köteléke már aztán tényleg mindent betekert, életveszélyes lehet. Kattan a zár, éled a mágia, a veszély elült, ott maradnak mind a négyen és talán egy kicsit fellélegezhetnek, de ez nem jelenti azt, hogy végeztek! Az ártalmatlanná tett orvbestiamester kikérdezése és az egész hely feltérképezése még rájuk vár.
//Figyelmeztetés: Sárga lapot nem adok, mert Selene szólt üzenetben, illetve Alistair és Aspasia írt a körben, de a határidő (magyar idő szerint) szigorúan éjfél. Ha közbejöhet valami (márpedig mindig közbejön) ne hagyjátok az utolsó napra!
Határidő: június 5. éjfél, következő hozzászólás: június 6. //
~Megan Smith
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-05-27, 04:06
[Rémviadal Ketrecklub]
Megnyugvással tölt el, hogy mindenkit rendben találok a kiméra támadásai után. Legfőképp Carissának örülök, hogy egyben maradt pedig igen csekély esélye lett volna, ha a varázslény gyorsabban kap utána. Talán az aggodalmam miatt is térképezem fel a környezetünket ismét, hogy újabb veszélyforrást se találhassak a csipet-csapat körül. Legalábbis komolyabb veszélyt nem vélek felfedezni, egyedül a mögöttünk megmoccanó alvilágira leszek figyelmes, akit nem lenne túl jó veszni hagyni, ha netán válaszok után kutatnánk. Megpaskolom familiárisom vékonyka nyakát, ameddig a többiek továbbra is a kimérával foglalatoskodnak. Hárman már csak el tudnak vele bánni és végül is képzett varázslókról van szó, akikre már könnyebben rá lehet bízni ilyesféle feladatokat, ezért megbízva a képességeikben emelem pálcámat a megszökni készülő alvilágira, majd egy mozdulatlanná tévő bűbájt küldök a háta mögül, miközben sebes léptekkel haladok közelebb felé. Ha sikerül megállítanom, akkor amint karnyújtásnyira érek tőle rögtön kisöpröm a lábait maga alól és térdelek rá a hátára, hogy fizikai erővel szegezzem a talajhoz. A karjait a magam erejével tartom kordában, ha esetleg a pálcáját keresné ne tudja elérni. - Hova-hova ilyen sietősen?-billentem oldalra a fejemet egy szende mosolyt villantva az alvilági felé.
//Immobilus Mozdulatlanság bűbáj Megállítja a mozgó élőlényeket.
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
[Abszol út]
Egyáltalán nem tetszik az a reakció, hogy kitörtek az állatok és rémültek, eddig be voltak zárva, egymás ellen kellett élet-halál harcolniuk, persze hogy támadnak és ki akarnak szabadulni, vagy épp oda csapni annak, aki túlságosan közel kerül hozzájuk. És a legtöbben ezt tetézve támadó ártásokat szórnak és csak néhányan próbálják másképp megoldani. Oké... elismerem, életveszélyben érthető, ha valaki vissza támad főleg ha nincs nagyon idő kitalálni, hogy ugyan mégis mivel lehetne "lekenyerezni" ezeket a sértett vadakat... Csak az a rohadt lelkiismeretem... Főleg mikor a saját kis ocsmány familiárisomra gondolok... Valamitől egy pillanatra mégis átjár valamiféle jó érzés de nem tudom hova tenni, csak megborzongok. Mielőtt érdemileg bármit hozzá tehetnék, bele fagyok Dany familiárisának az időfagyasztásába és mire újra felolvadok már csak a végeredmény fogad. Dany szétmarcangolt lába amire kissé meghűl bennem a vér és jótékonyan inkább nem nézek oda, ha nem lenne körülötte senki akkor azért hasonlóan reagálnék mint Bella, de így megengedem magamnak hogy másra terelődjön a figyelmem. Kivéve, ha Danyt odébb kell mozdítani, mert akkor megyek, hogy segítsek ebben. A bedobozolt háromfejű kutya az utolsó amit sikerül hirtelen beazonosítanom és egy sort téblábolok ez után és próbálom felfogni, hol tehetném hasznossá magamat, mert hát valljuk be, gyógyítani nem tudok, a többi aurorról meg nem tudom hirtelen merre vannak azon kívül hogy valahol a Zsebkosz-közben. Ahova inkább nem térek be, mert csak magam alatt vágnám a fát vele. Főleg hogy a jelen lévő auroroknak sem hiányzik, hogy körülöttük lábatlankodjak. Végül is Dany-Lizzy-Bella és Selene közelében maradok és közben próbálok a megérzéseimre hagyatkozni, mint általában, hogy mi lenne a legjobb amit most tehetünk. Bár az utolsó Deneiras incidens óta egy kissé elbizonytalanodtam a képességemben. Rányomta a bélyegét lényegében Deneira és azóta sem sikerült tisztáznom magam számára, hogy amiket láttam, azokat tényleg én láttam, vagy csak Deneira szórakozott velem egész végig, mert neki is célja volt a láda... Mindegy.. Most újra teszek egy próbát, hátha sikerül elcsípnem valamit.
//Képesség: Látó (született) I. Képes érzékelni apró rezdülésekből, ha valami rossz, vagy nagyobb változás várható, de nem tudja meghatározni, hogy pontosan micsoda. Mesélőtől kaphat spontán bevillanásokat, afféle intuíciós megérzést a közeljövővel kapcsolatban. Nem konkrét látomást inkább pl. hogy ne menjen egy adott helyre, vagy pont, hogy menjen.
- Eddig nem, de ma igen. Épp az étteremben voltam, amikor éreztem, hogy sajogni kezd és ismét látomásom támadt tőle. Olyan volt, mintha valaki másnak a testében lennék és én volnék az, aki elrabolja Harry Pottert. Nyilván nem én voltam, szóval valószínűleg a tényleges elrabló szemével láttam. Tehát feltételezem, hogy adott illetőnek a rúnához is köze lehet. - darálom Gerardnak út közben, s hogyha egy kicsit lassítunk, akkor megmutatom neki a katedrálisban összeszedett rúnát a kezemen, hátha felismer benne valamit, ami nekem holt homály, lévén nem vagyok auror. Ellenben ha nem is auror, de minden lében száz kanál legalább vagyok, így eszemben sincs kimaradni semmiből, hogyha egyszer bekapcsolt a megmentős mániám. Az emberkimutató varázslatot ellövöm és közben fintorgok nemcsak az eredményétől, hanem a hálótól. - Hát ez rohadt undorító. Ott, ott és ott emberek vannak, az tuti. Ki kéne őket szabadítani, mielőtt ez a nagy szövő szörnyeteg meg akarja csócsálni őket. Vagy akárhogy is egyenek a pókok. - osztom meg nézeteimet a többiekkel. - Nem tudom, de akármi is, nem épp emberbarát. - morfondírozok, majd egyelőre kivárok, mert a többiek mind valamilyen varázslattal próbálkoznak, s nem lenne jó, hogyha egymásnak keresztbe varázsolnánk. - Úgy tudom, hogy nem csípik az erős szagokat, szóval előre is bocsi, de megillatollak benneteket. - jegyzem meg előre, majd még mielőtt tiltakozhatnának mindhárom környékemen levőt (Gerard, Daphne, Ophelia) és magamat is megprbálom mentalevél-illatúvá varázsolni egy Spricc!-cel. Sose tudtam mire lesz majd jó ez a látványmágus-varázslat, de most hirtelen remélhetőleg értelmet nyert. Akárhogy is, nem lenne jó, ha minket is beszőne a pók amíg itt vagyunk, úgyhogy én a magam részéről így próbálom megvédeni magunkat, majd az egyik olyan gubó felé orientálódok, ahonnan emberi jelenlétet éreztem, s ha sikerül eljussak oda anélkül, hogy a hálóba ragadnék megpróbálom varázslattal felszakítani a gubót vigyázva, hogy ne végjak bele abba, aki odabent van.
//Google: tipp a pókok ellen a mentalevél-illóanyag. Varázslat 1.: Spricc Mentalevél-illat! - kitalált varázslat Látványmágus szakról, a spricc után mindig azt az illóanyagot kell mondani, amit az élőlényre akarsz hinteni. Mivel testhőre reagál, így az egész meleg vérű testet el tudja borítani az illattal, hatása kb 1 órán át érezhető, majd nyom nélkül elillan. Varázslat 2: a sectumsempra kicsiben, úgy képzeltem el, mint azt a varázslatot, tehát vág, de nem a sebzés a lényege, hanem hogy instant kés legyen kb. és vágást tudjon keletkeztetni. (Sectumsempra Szúró-átok A célszemély testén mély vágás keletkezik. HP6 A hatodik kötetben Harry Potter életveszélyesen megsebzi Draco Malfoy-t vele. Az ötödik részben, Piton emlékeiben is megjelenik, de akkor Piton elvéti a célzott James Pottert. Itt nem varázsigével szerepel. Perselus Piton találta fel. A latin „sectura” (vágás) és „semper” (mindig) szavakból. )
[Abszol út és Zsebpiszok köz] Valami iszonyat jó érzés és megnyugvás tölt el engem pár pillanatra. A dobozra rátekintve még inkább elbízom magam, hogy bezárthatjuk ezt a kutyát. Egy igazán strapabíró doboz kerül kezeim közé, amit megfelelő méretűre alakítva ideiglenes ketrece lehet a nagy dögnek. Macskás nő vagyok, nem kutyás. Így, a cerberust típusú kutyákat sem kedveltem őszintén szólva. A doboz alja most a teteje lett és az üres oldala az alja lett. Amikor sikerül a dobozt ráejtem a elszundikáló böhöm lényre és megbizonyosodom, hogy elég tágas nem fullad meg a lény. Macskaköves úthoz ragasztom a doboz oldaléleit, amikkel földdel érintkezik, ha esetleg felkelne véletlenül se tudja ledobni magáról a ládát. Lelépek a sikoly irányába a Zsebpiszok köz felé, hogy jó emberre egy auror társaságában hagytam a tiniket, megnyugtatja kikérdezi elkezdi a helyszínen a nyomozást, hisz apám szerint: "Mindenkinek meg van a maga feladata". Ahogy megérkezem visszaintek az aurortanoncnak, de nem lépek közelebb hozzá. Inkább a környezetünket kémlelem. A sok pókhálóból rájövök, hogy valami hatalmas ízeltlábúval van dolgunk. A pókokról minden féle LLG óráról megmaradt tudás nélkül is tudtam amit a hétköznapi életemben sikerült megfigyelnem nagyon szeretik a sötét helyeket főleg sarkokat odukat, ahol fészket vagyis hálót készíthetnek. Több százszor volt és heti szinten legalább kétszer van erre felé dolgom helyreállító csapattal. Így, mint a tenyeremet úgy ismertem az összes boltot és az Abszolúton és a Zsebpiszok közben. Meglátom az utánam érkező Daphnet és felszisszentek. Elég felelőtlen lépés egy aurortől, magára hagyni egy csapatnyi gyereket. Jogi mizéria és a többi miatt a szülők, akár még be is perelhetik az auror parancsnokságot. Ott kellett volna maradnia, de úgy látszik nincs esze, vagy kihagy az aurorok agya ilyen helyezetekben. - Szerintem nem szereti a fényt. - jegyzem meg nekik halkan, miközben egyre inkább óvatosan kihátrálok, nem belelépve a ragadós hálókkal teli csapdákba. Ez már abból kiderült, hogy megjelent Daphne. Nem kellek ide pót keréknek. Az aurorok többsége a varázsbaj-elhárítókat csak "takarítóknak". Kis senkiknek gondolják. Egyébként is ki nem állhatom a 8 szemű, 8 lábú pókszabásúakat, akár mekkorák is. Elég tény az számomra, hogy alvás közben lehet, hogy pár apró pókot lenyelünk. A hátamon hideg futkos végig ettől a gondolattól. Még inkább a hátam és vállam mögé tekintgetek és fölfelé nehogy rám ugorjon a hálók közül. - Lumos. - hagyja el a szó az ajkaimat és pálcámmal a köz vége felé irányítom a gömböt. Hisz minden rovart és ízeltlábút vonz a fény. Talán ez is megjelenik vagy rátámad fényre vagy megriad a fénytől esetleg minket vesz célba. A fejem fölött pálcámmal körzök párat, majd a pókhálótlanítani próbálom a környezetemet, azzal a háztartástani igével, amit minden saját háztartást vezető nő, megtanul, ha nem akar sokat szenvedni. Nem akarom véletlenül sem azt, hogy pont felettem szövögessen hálót és ereszkedjem rám nesztelenül.
//Bazieto- nagyító bűbáj. Ragasztó bűbáj Lumos- Fény gömböt küld ki a pálca végéből egy megadott irányba. Pókhálótlanító bűbáj- a pókháló egy kupacba gyűjtve a földre kerül.
Isabella Diana Woodrow
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-05-23, 20:28
[Abszol út - Daphne, Lizzy, Alistair, Bella, Dany, Selene ]
Elég nagy a káosz, de azt látom, hogy vannak itt felnőttek, akik azért baromira értik a dolgukat- nyilván aurorok. Úgyhogy azért annyira nem parázok be, de jó lenne, hogyha valami történne ezzel a bazi nagy kutyával, mert kezd egyre közelebb lenni hozánk. Lázom, hogy Lizzy talál valamit és azt is látom, hogy zsebre rakja, és ettől ovalahogy hihetetlenül jó érzés tölt el. Kicsit furcsállom is, mert nem afféle megnyugvás, vagy ilyemi, hogy esetleg életben maradunk és sikerül a lényeket elkapni, egyszerűen csak... olyan jól eső érzés. Nem sok időm van ezen gondolkozni, mert a Cerberus nagyon megindul felénk. Próbálom eltaszítani, és remélem, hogy a többiekkel együttesen fel tudjuk tartani a hatalmas dögöt. Egy szempillantás alatt történik minden és már csak azt fogom fel, hogy a lény meg van kötözve, belekerül egy ketrecbe, hangosan szól a zene és Danny... Danny a földre rogyik mellettem és... - Atya isten, a lábad! - kiáltom kétségbe esetten, de azt is hallom, hogy Lizzy tud elvileg segíteni neki. -Tudok valamiben segíteni ? - guggolok le én is a többiekhez, bár sajnos én maximum valamiféle gyógynövélnyt tudnék ajánlani. Körbe is nézek, hogy van-e elérhető közelségben valami ilyesféle bolt, de nem biztos, hogy lesz rá szükség. Azért készenlétben állok, hogy ugorjak, ha kellene meleg víz, lavór vagy valami tiszta ruha. Mikor Dannyi a lányhoz fordul, hogy talál-e valamit, én is kíváncsian és kérdőn nézek rá, habár nem ismerem annyira őket, és nem is feltétlen mondaná el nekem Lizzy ha talált volna valamit, azért hallgatózok. Végtére is együtt küzdöttünk, vagy mi...
Őszintén szólva engem jelenleg egy dolog érdekel, hogy mind ép bőrrel úszuk meg ezt az egészet. Mert lássuk be az elszabaduló állatok igen komoly veszélyt jelentenek. És az is feltehető, hogy nem maguktól támadt randalírozhatnékjuk az Abszol út kellős közepén. Viszont azon nincs időm morfondírozni, hogy ez vajon most egy elszúrt auror akció-e? Nekem személy szerint semmi bajom egyik arurorral sem. Tényleg. Még olyanok is akadnak, akiket kedvelek is. Jelenleg viszont az elszabadult tökéletes káoszban sokkal fontosabb a saját élünk megmentése. Ezzel kapcsolatban pedig leszögezhető, hogy bocsánat kéréssel tartozom Hagridnak a sok elbohóckodott óráért, amikor semmit sem sikerült megtanítania nekem. Többek közt azt sem, hogy mi a teendő a nagy, vérszomjas, három fejű kutyákkal. Ha Ali nem kiabál be, akkor soha a büdös életbe nem jut eszembe zenét szolgáltatni egy állatnak. Most viszont úgy fest nem én, és a menyétem leszünk a nap hősei. Bár az időfagyasztás működik, de sokkal rövidebb ideig, mint azt szeretném, így a dögnek még sikerül belém marnia. Amire szégyen vagy, sem de hangosan felüvöltök, és a következő, amire eszmélek, hogy már a földön vagyok, és próbálom nem elveszteni az eszméletem a saját vérem látványától. De így is pillanatok alatt zöldülök el, és félő, hogy bármelyik pillanatban tényleg elájulok. A menyétem, próbál a hasfalomon maradni, ahogy elfekszem az utcakövön, de elég hangosan vonyít nagyjából minden mozdulatra, és úgy általánosságban. Ami akkor is világos képet adhat a helyzetemről, akkor is, ha én simán csak igyekszem a kezdeti meglepett felordítás után némán összeszorított fogakkal szenvedni. Igazából szívesen oda vetném Daphne felé, hogy könnyű azt mondani, de félek, ha kinyitnám a szám, az jelenleg nem lenne jó. Lizzy hangja is csak elég tompán jut el az agyamig, ami egyre kevésbé akar működni. Mert az előbb azt hiszem sikeresen kaptam sokkot. Minden esetre hagyom Lizzynek, hogy azt tegyen, amit csak akar, és igyekszek szófogadó sérült lenni. Na nem mintha lenne választásom. Jelenleg nem vagyok éppen keringőzös hangulatban, na meg nem utolsó sorban állapotban sem. Azt hiszem egy életre megutáltam a három fejű kutyákat. Pedig eddig semmi bajom se volt velük. Minden esetre ha Lizzynek sikerül helyre hoznia legalább annyira, hogy lábra tudjak állni, akkor igyekszem vele, Bellával, és Alival valami fedezék szerű helyet találni a káosz elöl. Vagy ha további aurorok jelennének meg és utasítanának, bármire is akkor nekik engedelmeskedni. Esetleg egy előkerülő dühös bolt tulajdonostól igyekszem elnézést kérni. Csak a kutyát ne lássam. Még bedobozolva se. Azt hiszem sokaknak tartozom köszönettel. Ali, Daphne, ismeretlen felteszem auror nő (Ophelia), Lizzy. Talán egyszer alkalmasabb időben hálaképpen, mert ma nem lettem kutyakeksz egyszer meghívom őket valami olaszos borozgatós kerti partira. Mármint nyugodtabb időben persze. Most csak egy gyors köszönömöt rebegek el azok felé, akik még itt vannak mellettem látó, és halló távban, mire összeszedem magam annyira, hogy ezt megtegyem. - Legalább találtál valami érdekeset? - kérdezem Lizzyt, ha sikerül végre biztonságba kerülni, és legalább pár perc nyugalmat találni. A kérdés feltevésre. Jó lenne tudni, hogy nem hiába volt az egész. Bár a racionalista felem nem igazán akar egy újabb Láda-expedicióra menni.
ϟ”Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny.”ϟ
Kiképzés ide, kiképzés oda – illetve leginkább annak befejezetlensége -, egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy azért mégiscsak hasznos tagja vagyok a csapatnak… még az izgágaságom ellenére is. A varázslatom sikerül, így aztán újabb kötelek kerülnek az állatra, Ginny pedig gyakorlatilag mindenkit is megment a pajzsával. Minden segítség jól jön, de ez határozottan jókor jött, szerintem ezt mindegyikünk nevében kijelenthetem. – Jelentem, én épségben megvagyok! Válaszolok gyorsan Josh kérdésére, majd egy pillantással végigpásztázom a terepet, hogy vajon a többiek milyen állapotban is lehetnek, aztán figyelmem már ismét a kimérára irányul. Nem hagyhatjuk, hogy megint megszökjön, ekkora hibát még tanoncként sem szabad elkövetni. Nem könnyű a helyzet, és egyre csak rosszabbodik. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez az auror léttel jár, hozzá kell szoknom. Nem panaszkodom, de azért az tény, hogy nem lett volna baj, ha a kiméra elintézése után dönt úgy Gerard, hogy itthagy minket. S ha nem lenne elég, hogy egyedül maradunk a vergődő kimérával, még egy alvilági is megpróbál megszökni… nem vagyok biztos benne, hogy az – e, akit korábban elfogtam, de igazából lényegtelen. Az számít, hogy nem szabad engedni. – A francba is! Próbáljátok meg megállítani, én vigyázok a kimérára! Egy pillanatra hátranézek Josh felé, bár tudom, hogy teszi amit tennie kell, én pedig szintén igyekszem továbbra is hasznos lenni. Amint Josh kiadja a parancsot, hogy erősítsük meg a köteleket az állaton csak bólintok egyet és teszem is a dolgomat, aminek köszönhetően remélhetőleg újabb kötelek tekerednek a kimérára. Minél több és minél szorosabban, annál jobb. Ha nem tud mozogni, akkor biztos nem fog megszökni. Ginny besegít a telekinézissel, így ha a kiméra végre nyugton marad és mozgathatóvá válik, akkor együttes erővel visszatehetjük a ketrecébe. Na nem mintha ez olyan egyszerű lenne, szó sincs róla, de együtt talán sikerülni fog, és végre letudhatjuk ezt is.
Incarcerandus - kötöző ártás: Megkötözi a célszemélyt.
[You must be registered and logged in to see this image.][Rémviadal Ketrecklub]
- Jól vagyunk! - Válaszolom a kérdésekre, és tekintetemmel meglesem a familiárisomat is. Örülök annak, hogy a pajzsom hatásos és mindannyian biztonságosan folytathatjuk tovább a küzdelmet a kímérával. Ha szükséges, még több alkalommal is felvonjuk a pajzsot újra, de igyekszem csak inkább támogatni a többieket ahogy tudom, de ők közben ügyesen hatástalanítják az állatot és legalább egy rövidebb ideig biztonságba kerülünk. Addig, kihasználva a lehetőséget, körülnézek a teremben a ketrec után kutatva, és meg is találom azt. Kicsit közelebb megyek az említett tárgyhoz, hogy jobban megvizsgáljam. - Ez lesz az a ketrec! - Ahogy ezt kimondom, már szélesre is tárom annak ajtaját ha tudom, és visszasietek az eredeti pozíciómba, hogy a többiek segítségét kérjem a Kiméra átmozgatásához. Nem tudom, mennyi esélyünk lehet, de az biztos, hogy gyorsan kell cselekednünk. Ekkor jut eszembe a telekinézis, még ha csak némi rásegítésként is - fogalmam sincs, mekkora súlya lehet az állatnak -, akkor is előrébb leszünk vele. Így hát mindent beleadok és megpróbálom megmozdítani az állatot a ketrec irányába. Most nem is foglalkozom mással, észre sem veszem, hogy a mögöttünk lévő fogoly szökni készül. Azzal majd foglalkozik valaki más, aki épp nem az elméjével próbál irányítani egy kifejlett kimérát. Remélem, hogy valaki más küldött erősítésért a minisztériumba, hiszen nem ártana néhány erre szakosodott varázsló a terepre, biztosan könnyebben jutnánk egyről a kettőre és valószínűleg nekik a kisujjukban lehet az itteni lények befogása is. Addig pedig nincs más lehetőségünk, mint megtenni a tőlünk telhetőt és reménykedni abban, hogy vagyunk annyira képzettek, hogy legalább meg tudjuk védeni magunkat.
//Familiáris Pajzs: Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív.
Telekinézis: 1. Képes tárgyakat és személyeket megmozgatni az elméjével, minimális erőkifejtéssel, ami természetesen az adott tárgy/személy súlyától is függ. Egy átlag súlyú embert gond nélkül mozgat, mindent ami ennél nehezebb már egyre nehezebben.
[You must be registered and logged in to see this image.] [Rémviadal Ketrecklub] Felettébb nem kedvemre való ez az egész helyzet főleg, hogy egyre veszélyesebbé kezd válni a kalandunk ebben a csodálatos klubban. Na persze leginkább epésen gondolok erre nem pedig tényleges és megalapozott gondolatmenetként. Így amikor Gerard kihopponált és magunkra maradtunk ezzel a nagy döggel megkezdődött a buli még izgalmasabb része. Szerencsémre a bűbáj sikeres volt így nem pörkölődtem halálra valamint Ginny segítsége is nagyon jól jött. Hiába szeretnék több funkcióssá válni egyszerűen nem lehetséges, hiszen mint minden embernek nekem is megvannak a korlátjaim. Ami részben iszonyat idegesítő és bosszantóvá teszi a munkát, de ezért van az önfejlesztés, senki sem tehetséggel születik a világra. Amikor meghallom a többiek hangját pár fokkal nyugodtabbá válok, de nem mondom azt, hogy lankadna a figyelmem. - Ugye senki nem sérült meg? – kérdezem meg majd szemem sarkából valami mozgásra leszek figyelmes. Egyszerre kétfelé figyelni a legrosszabb, de a Kíméra a nagyobb gondunk ez igaz mégis jobb, ha nem hagyjuk meglépni az esetlegesen kihallgatható alanyokat. Gyorsan kell cselekedni, hogy minél hamarabb vissza lehessen térni a Kímérához, hogy bezárhassuk. Megpróbálkozom egy Stupor-t küldeni az éppen meglógni készülő alvilágira, hogy nyugton is maradjon és esélye se legyen a meglépésre. Nagyon reménykedem benne, hogy nem lép meg, de sokat nem időzhetek vele vissza kell fordulnom a Kímérához.. - Találtatok valamit? – próbálok gyors megoldást találni eme problémánkra hiszen nem lehet sokat ülni ezen. Az állat egyre erősebb és valahogy megkímélném magunkat még egy forró helyzettől. - Próbáljuk meg jobban lekötözni és valahogy így bevonszolni a ketrecébe, ha nem találunk más lehetőséget. – mondom végül. Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy nem voltam jobb Legendás Lények Gondozásából. Sokkal könnyebb dolgunk lenne és hamarabb letudnánk ezt a nagy állatot és mehetnénk segíteni a többieknek. Ha a ketrec meg van próbálok én magam is szétnézni valami segédlet után, hogy betudjuk valahogy vonszolni a helyére. Vagy, ha legalább valami varázslat az eszembe jutna jó lenne. Mindenesetre rá fogom a pálcámat az állatra, ha szükséges készen állhassak arra, hogy legalább kis időre, de újra elkábítsam. Ha sikerült leterítenem az alvilágit lehet jobban jártunk volna, hogy kikérdezzük, de a kihopponálás lehetőségét nem akartam meghagyni neki és ez volt az első ami eszembe jutott, hogy egy Stupor-ral megajándékozom.
//Stupor – Kábító átok: Az átokkal megállíthatjuk illetve elkábíthatjuk ellenfelünket. Sötét Varázslatok Kivédése: 45 pont Varázserő: 25 pont //
Szó sincsen róla, hogy figyelmen kívül hagynám Troops-t, csak éppen máshogyan gondolkozunk. Egyébként is a gyengébbik nemmel értetem meg magamat jobban, ez már gyerekkorom óta így van. Talán mert anyám nevelt fel, ezért nem volt előttem érdemi apamodell, hiszen az illető inkább kalandozott a családja helyett, én pedig valahogy az érzékeny oldamat tudtam jobban kidomborítani. Aztán persze kiderült, hogy az anyám nem is az anyám, de mégis inkább lány barátaim voltak, aztán a kamaszkor beköszöntével ez átcsapott valami másba. Tehát Joshua tekintetében úgy vagyok vele, hogy nem feltétlenül kell megköszöngetni egymás segítségét, lévén azonos a munkánk, én pedig talán Dahpne-nak több elszámolással tartozom. Kihoppanálok hát az Abszol-útra, mert ott akarom felmérni, hogy mi a helyzet, sikeresen összefejelek Avery-vel, aki nem veszi zokon, hozzám hasonlóan ő is a tettek embere, pedig nem is auror. - És úgy érzed, hogy ez a rúna mostanság bekapcsolt? Jelez valamit? – Futólépésben érkezünk a Zsebpiszok közben, ott intek Opheliának, látásból már ismerem a minisztériumból, noha közös munkánk még nem volt. A pókháló és gubói előtt gyorsan lefékezek, bevárva az utánunk eredő Daphne-t is. – Üdv, hadnagy. – Köszönök neki hivatalosan, még ha együtt is vagyunk, nem kell, hogy ez a munkánkra is kihasson, sőt, tilos is az ilyesmi, mi pedig egészen profin tudjuk ezt kezelni. – Acromantula lehet? - Kérdezek körbe a társaim tekintetében, és óvatosan kikerülve a hálót, átbújok alatta, ha ez lehetésges, és a pálcámat felemelve követek az egyik főbb szálat, hátha átlátható, hogy hol lehet a pók. Vélhetően valamilyen sötét, dohos helyre vackolta be magát. Próbálom kilogikázni, hogy a Zsebpiszok köz tekintetében hol lehet olyan raktár, csatorna, lezárt épület, ahol tanyázhat a bestia. Bár a póktámadós átkunk főleg kisebb pókok ellen hatékony, de majd ha lelassítottam, akkor még kitalálhatunk valamit. A feladat egyértelmű, ártalmatlanná kell tenni. Nem tudom, hogy a többiek velem tartanak-e, esetleg be is keríthetjük, mindenesetre nem árt, ha többen vagyunk.
//Arania exhumai: Titkok kamrás varázslat, pókok ellen hatásos varázslat//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Engem - Seleneel ellentétben - nem túlzottan izgat az aurorok jelenléte. Volt már részem olyan helyzetekben, amikor nekik kellett volna helytállniuk és nem egy maroknyi diáknak, néhány tanár kíséretében. Ezek alapján pedig a Mágiaügyi minisztérium emberei nem feltétlenül jelentenek megoldást a gondunkra. Na, nem mintha itt olyan súlyos lenne a helyzet, mint múltkor a kviddics arénában vagy nemrég a foglyokkal. Csupán néhány lény kószál fel-alá, halálra rémítve ezzel az embereket, akik közül elvétve páran továbbra is a szélrózsa minden irányába futnak, mi pedig igazán tökös legényként viselkedve próbálunk csinálni valamit, ami sikeres lehet. Talán emiatt is tűnhetek annyira talpraesettnek Selene szemében. Pedig a mai napig nem sikerült hozzászoknom az ilyesmihez, esküszöm. Csak teszem, ami eszembe jut és vagy sikerül vagy nem. A vakmerőségemet pedig továbbra is a sebezhetetlenségemnek tulajdonítom. - Megtennénk, ha tudnánk! - vakkantom vissza annak a nőnek a válaszom, aki az imént hívta fel a figyelmünket arra, hogy vonuljunk fedezékbe. De az én nézelődésem miatt most arra kell eszmélnünk, hogy a háromfejű kutya mintha minket szemelt volna ki vacsorára. Ennek okán pedig tuti ránk fog tapadni, ebben biztos vagyok. Hacsak valami más el nem tereli a figyelmét rólunk. Akarom mondani, Danyről. Az ilyen lények elég kitartóak és tűzön-vízen át követik a célpontokat, ha egyszer rájuk tapadnak. Egyszer mintha olyasmit is hallottam volna, hogy az Azkabanhoz is telepíteni szerettek volna egy párt a Sirius Blackes incidens után. Csak a biztonság kedvéért. A medál zsebre vágásával egyidőben pedig valamiféle kellemes érzés lesz úrrá rajtam. Egy pillanatra meg is torpanok hát a mozdulatom közben és valahogy nem áll szándékomban elengedni az ékszert. Mintha már maga a tapintása kiváltaná ezt belőlem. Efelett azonban viszonylag hamar túllendülök, amint realizálom magamban, hogy Dany jelenleg elég nagy pácban van és igen, esélyesen én vagyok ennek a fő kiváltó oka. Pech, de talán helyre tudom rakni a helyzetet, nem igaz? Nem vagyok egy állat szelídítő, de ez csak egy francos kutya, még abban az esetben is, ha három feje van és nyál csorog a pofáiból. Dany elé ugrok tehát és pont ejtem is ki a varázsigét a számon, a következő pillanatban pedig arra eszmélek, hogy valamiről nagyon lemaradhattam, mert a dög már békésen hortyog a földre dőlve, miközben minden más elcsendesült körülöttünk. Pislogok is párat értetlenkedve, majd csinálok egy gyors hátraarcot, hogy megnézhessem, Danynek nem esett-e baja, amikor pedig megpillantom, még a vér is megfagy az ereimben. - Dany! - kiáltok fel, majd odaugrok hozzá, hogy legalább a fájdalmai ne tartsanak egy pillanattal se tovább. - Oké, nyugi, mély levegő - utasítom gyorsan, még mielőtt bármi hülyeség is az eszébe jutna. Ha itt és most el szeretne járni egy keringőt, mert ő akkora fenegyerek, akkor én magam gondoskodom arról, hogy kidőljön pár percre. - Mindjárt rendbe teszlek, csak ne ficánkolj - nyomom le a földre, hogy engedelmesen elfeküdjön a kövön. Nem pont a legkényelmesebb, de na... Fő az egészség. Vannak gyógyítói képességeim, szóval remélhetőleg ezúttal is hasznát veszem majd ennek. Ha a lehető leggyorsabban rakom rendbe Daniel sérüléseit, akkor elméletileg nem lesz baja és maradéktalanul helyre is jön. Igyekszem hát ezeket bevetni és minden tudásommal azon dolgozok, hogy ismét lábra állhasson. Remélem, sikerülni fog, mert ha nem... Hát én azt nem élném túl, hiszen miattam kellett maradnia.
Természetes gyógyító 5. szint: Súlyos, majdnem halálos sérüléseket képes begyógyítani, ha elég gyorsan kezeli az eset után. Kisebb karcolások szinte azonnal eltűnnek, heg nélkül. Egyszerűbb betegségekre immúnis, mint megfázás stb.
Kellően nagy a fejetlenség, de ez nem is csoda, hiszen a háromfejű kutyáról csak az nem tartana, aki bolond. Látom azt is, ahogyan néhányan Dany körül ledermednek és végül egy fejet, de sikerül lefognom legalább, de a másik így is lendül végül a fiú felé. Felszisszenek, de nincs idő azonnal odaugrani, hogy megnézzem mennyire súlyos, meg aztán nem is vagyok gyógyító sem. Azt se gondoltam, hogy Gerard ide is jön és nem eleve a sikátorba szalad ki a klubból, de egy pillanatra látom feltűnni, találkozik a tekintetünk, de aztán már megy is tovább, Avery pedig láthatóan utána, pedig őt aztán civilként senki se kérte, de már kezdem megszokni, hogy valahogy mindig olyanok is belekeverednek a dolgokba, akiknek nem kellene. A kutyára figyelek amúgy is, és amikor végre ketrecbe kerül az összeeső Danyre. Nincs túl jó bőrben annyi szent. A kellemes érzést, ami átfut rajtam egyelőre figyelemen kívül hagyom, hiszen nem tudom, hogy mitől van, és most nagyobb gondunk is van ennél, azt pedig nem tudom látom-e, hogy Elizabeth eltesz valamit. - Ne menjetek a ketrec közelébe... - szólítom fel azért a diáksereget, de remélhetőleg most inkább Danyvel foglalkoznak és nem a kutyával, a többi lény pedig elvileg egyelőre nyugton van. Addig is üzenetet küldök a varázsbaj elhárítóknak, mert vannak itt még lények, akiket be kell fogni és eltakarítani innen. - Mindjárt jön segítség, addig még tarts ki. - lépek még Dany mellé, hogy aztán futólépésben én is távozzam. A sikátor esik útba még a klub előtt úgyhogy Gerardék után iramodom, mert nem tudom, hogy mire mennek. Na nem Gerardban kételkedem, de hát lássuk be Ophelia nem auror, Avery pedig egy szimpla civil és nem tudni, hogy mi várja őket ott. Nem kiabálok azért utánuk vagy ilyesmi, mivel jó eséllyel én is a pókhálós környezetbe futok bele és ez egyáltalán nem jó jel. Valami nagyon nagy és gyors, vagy nem egyedül van, hogy rövid idő alatt ennyi hálót szőtt. Próbálom belőni, hogy merre lehet, amit keresünk, és talán azt is nagyjából megtudom határozni, hogy a többiek merre vannak, mennyivel előttem, netán hányan estek csapdába. Közben persze feszülten figyelek minden zajra és hangra elől, hátul és fentről is, hogy szükség esetén eltudjak ugrani.
//Legilimentor III. Meg tudja határozni láthatatlan emberek és lények pontos helyét.
Inkvizítor 5. szint: Kifinomult, éles reflexekkel rendelkezik, melyekkel jobban ki tud térni támadások elől.//
Daphne jól okoskodik, a kötél sokkal jobban működik, mint az átkok vagy bűbájok, amik konkrétan támadnák a bestiát. Az egyik fejét tudja elkapni és egy masszívnak tűnő oszlophoz kötni, a másik Alistairtől bebóbiskolt, így már csak egy nyújtózkodik előre, hogy az utolsó pillanatban az utolsó erejével még Dany-hez kapjon megfeszítve a kötelet. Amikor Lizzy felveszi a tárgyat és zsebrevágja valamilyen mágia lép életbe: az összes helyszín minden tagján átszalad egy jóleső érzés, még ha még nem is tudják, hogy miért.
Ali leadja az információt a zenéről és Dany familiárisa lefagyasztja az időt, ám ez nem olyan irányított varázslat, hogy célpontra hasson, egy bizonyos területre hat és bizony elég sokan álltak ott a közelében segíteni. Bella, Ali és Lizzy is belefagy a mozdulatba, Bellának nem sikerül löknie, Lizzy-nek pedig zsugorítania. Szerencséje, hogy Ophelia és Daphne valamivel odébb van és hogy alapból egy ékszerbolt mellett álldogáltak, így nem veszett fejsze nyele az egész ügy. Talál egy dobozkát, ám a fagyasztás a sok célpont miatt gyorsan levedlik és a lendület, amivel Dany-hez ugrott megmarad, mielőtt felfogná az agya, hogy a Sonorus bűbáj segítségével az egész utcát bezengi a zene. A harmadik fej még pont hosszúra nyújtja a nyakát, elkapja és csúnyán megmarja a fiú lábát, éppen csak csont nem törik, de ahogy ez megtörténik elernyed Daphne kötelékeiben tipródva és mély álomba szenderül. Az egész utca egy csapásra elcsendesül, minden bestia béklyóban hála a kis csapatnak, bár Dany pillanatok alatt térdre zuhan, miközben mindenki - Bella, Ali és Lizzy - kiolvad a fagyasztásból és szembesül az állapotokkal. Ophelia doboza megjelenik és képes megnagyobbítani a bűbájjal, hogy Cerberus méretű legyen, mielőtt távozik a Zsebpiszok közbe. Selene-nek így már nincs szükség arra, hogy saját ketrecet idézzen, viszont képes megerősíteni az egyszerű fa dobozt, ha elhallgat a zene véletlenül akkor ne törjön ki könnyedén belőle.
Gerard, mint a bolha hoppanál az Abszol útra aztán célozza meg a sikolyt a Zsebpiszok közben, miután meghalotta Daphne üzenetét. Ahogy bemennek - hiszen Avery, majd dolga végeztével Ophelia is követi - még a szokásosnál is porosabb, sötétebb és hátborzongatóbbá vált ez a terület. A házak között pókháló feszül, amik frissen csillognak és elképesztően tapadnak, tehát érdemes nem hozzáérniük. Egyelőre semmi nem csap le rájuk, bár messze nem érzik magukat biztonságban, ennyi biztos. Több helyen is vastagabb a háló, mintha gubók lennének, és amikor Avery megpróbál rájönni, hogy vannak-e körülöttük emberek, akkor bizony a varázslat négy ilyen csomópontból háromra azt jelzi, hogy a gubó mélyén emberek vergődnek. Vélhetően nincsenek itt maradt rosszfiúk, vagy éppen voltak olyan szerencsétlenek, hogy a saját varázslényük csapdájába essenek. Ha jól megfigyelik, akkor halványan látják is a mozgást és hallják is a tompa, kétségbeesett nyögéseket a magasból.
Joshua Tűzfagyasztója jól sikerül, ám a lény még lehet így is megpörkölne másokat, ha Ginny nem hoz létre egy pajzsot, ami kicsit hosszabb távon tudja védeni őket. Gerard kötözését a távozása után elkezdi jobban levedleni és a figyelmét a Aspasia szökellő Őzsutája vonja el, ám az egyszerű altató varázslat nem dönti le a lábáról, csak lelassítja, így kevesebb tűzcsóva érkezik és bár vélhetően jóval gyorsabb lenne, mint a familiáris, még se sikerül elcsípnie. Calebnek sikerül "felfrissítenie" a kötöző varázslatot a lomha kimérán és ezúttal a lény tüzes szájára is kerül egy kötél, hogy aztán gúzsba kötve vergődjön a földön. Így talán már nincs szükség Ginny sóbálvány átkára, ideje se lett volna ennyit cselekedni, ám ahogy okosan körbe néz talál egy olyan ketrecet, aminek a talaja egy-egy részen el van szenesedve, vélhetően ez az a mágikus ketrec, amiből a kiméra nem tudna kitörni. Elég méretes példány és még mindig vergődik, minden pillanattal újra egyre erősebben, de nem ő az egyetlen, aki kezd magához térni - a szemük sarkából észre vehetik a mozgást mögüllük, az alvilági, akit Caleb korábban nyakon csípett kihasználja, hogy a varázslénnyel törődnek és meglógni készül.
// Tipp: A varázslatleírásoknál offba írjátok be a 2-3 mondatos leírást mindig, ne linkeljetek, sokan vagyunk és igyekszem mindenkinek követni a cselekvését, de ha nekem kell utána olvasnom/kérdeznem a varázslatnak, akkor az nagyon megnehezíti a dolgom.
Tipp2: Egy körben igyekezzetek egyet, maximum kettőt cselekedni, kivéve, ha mint mondjuk Dany-nek az Időfagyasztás lehetőséget ad többre is.
Ali ezúttal nem kap sárgalapot, mert előre szólt, hogy nem ír és elmondta a cselekvését is chaten.
Határidő: május 26. éjfél, következő hozzászólás: május 27. //
A hivatásos erők is becsatlakoznak a játéba, bár őszintén szólva kétségeim vannak afelől, hogy igazából Daphnet látjuk-e, de most égetőbb problémáink is vannak. Sosem voltam jó a lenyékkel. Kimondottan rossz sem, de ha rajtam múlna már mindenkit felfalt volna Bolyhoska 2.0… Szerencsénkre nálam jóval kompetensebb emberek gyűltek itt ma össze, ami nem kicsit kezd el gyanússá válni, ahogy egyre jobban belegondolok. De megrázom a fejem; nincs most idő a paranoiámra. Inkább ara koncentrálok, hogyha esetleg a kutyuskát feldúlná Ali fütyülésének vége akkor se egyen meg minket. Előveszem a pálcámat és az egyetlen dolog, ami eszembe jut a többiek igyekezetein felül, az egy ketrec. Így minden féle rettegést és gyanakvást megpróbálok félre tenni, hátha képes leszek egy épkézláb ketrecet idézni a vadállat köré. Ha összejön, akkor legalább egy kicsit fel tudunk lélegezni. Egészen odáig, amíg fel nem csendül az a velőtrázó sikoly. Kipislogok néhány traumatikus emlékképet szemeimből, mindezt megspékelem egy fejrázással, csak hogy biztosan itt tudjak lenni lélekben is. Ha meg nem jön össze akkor marad a futás. Amihez késégesen társulok. Nem kell nekem kutyaharapás szőrivel…Egy életre elegem lett a szőrős népekből. - És ezért nem tartunk kutyát póráz nélkül. – Jegyzem meg csak úgy mellékesen, hogy oldjam a feszültséget, bár lehet senki sem lesz rá vevő…
Nincsenek különösebb elköteleződéseim Harry Potter iránt, nem tartom nagyobb hősnek vagy értékesebb varázslónak, mint bárki mást, de mugli szavakkal mondva mégis csak sztár, nehéz is lenne elkerüljem azt, hogy felismerem őt. Igazából hogyha csak egy átlagos senki lenne, akinek az elrablását láttam akkor is ugyanígy reagálok és szólni igyekszem valakinek, aki segíthet, de akkor az megnehezítette volna a dolgomat, hogy nem tudtam volna az archoz és így a jelenethez nevet társítani, tehát annyira lettem volna hasznos, mint mókuspisi az erdőtűzben. Egyrészt meglep, hogy Daphnet látom, másrészt viszont annyira mégsem, hiszen már a legutóbb is kiderült számomra, hogy ő valamiféle szaki lehet, aki ha baj van ott terem, s hát ahogy tűnik nem csak a Potter-szitu a baj. - Őt, igen. - bólintok, de mivel igazából nem nyer hangszórót az információ, amit hozok, s közben egy sikoly is megüti a fülemet, egy röpke vállvonás kíséretében döntök úgy, hogy elindulok inkább a hang forráda felé. Persze csak indulnék, mert valaki belém ütközik, s csak a hangja hallatán jut el a tudatomig, hogy ki volt az. - Ahogy itt mindenkié. - reagálok röviden a táncrendre, s indulnék is a Zsebpiszok köz felé, amikor realizálom, hogy Gerard is arra tart. Kicsit ciki, mert mintha őt követném úgy csapódok mellé, de ha már így esett, hogy egyfelé visz a megmentőkomplexus, azért felzárkózva míg oda nem érünk megosztom vele tömören a rúnás dolgot. - A Katedrálisban, ahol legutoljára találkoztunk hozzáértem egy rúnához, s nyomot hagyott rajtam. Akkor látomásaim voltak tőle, azóta semmi, de ma megint. Homenum Revelio! - varázsolok közben, mert bekapcsol a paranoid ösztönöm és a látottak miatt feltételezem, hogy esetleg elrejtőzve akadnak olyanok, akik nem kedves szándékúak. S akik miatt a sikoly meg akik elvégezték az emberrablást.
//Homenum Revelio Emberkimutató varázslat Megmutatja, hogy van-e ember az elvégző körül. HP7 A könyvben többször is használják, például a halálfalók így tudják meg, hogy van-e valaki a Lovegood-ék házának emeletén. Valószínűleg ezt használja Albus Dumbledore, amikor tudja, hogy Harry Potter a közelben van, a láthatatlanná tevő köpeny alatt, az első és a második könyvben. A latin „homo” (személy) és „revelo” (felfed) szavakból.
[Abszol út (később Zsebpiszok köz)] Az zűrös utcán egy nagy testű kutyával találom szembe magam, ami továbbra sem a legjobb. Nem egy fél emberi kézre számítottam, hanem a helyi állatkereskedés egyik tehén combcsontjára. Ám mivel a zsebpiszok közből jött, így a munka egyenruhám vagyis talárom abba a zsebébe lebegtettem be, ahova az olyan tárgyak kerülnek, amiket napközben lefoglalok minisztériumi alkalmazottként és veszélyt jelenthetnek másokra. Arra leszek figyelmes, hogy több iskolás korú is pálcát ragad a kutya ellen, amit nem nézek jó szemmel, mivel ha bajuk esik engem vesznek elő, hogy bénán végeztem a munkámat, így mindent bele adok, hogy ne érje őket baj. Már csak két fej éber és ez egy harmados sikert jelent. A kutya egy fiút szemelt ki magának. -Húzódjatok fedezékbe! - szólok a fiatal csapat felé, ellentmondást nem tűrő hangon. A megbéklyózó ártással próbálom mozgás képtelenné tenni a kutyát, hogy senkit se taroljon le és tépjen szét, aki az útjába kerül. Majd a szájzár rontással próbálom összeragasztani ideiglenesen a kutya szájait, hogy véletlenül se harapjon vagy marjon meg senkit se az őrjöngő fene vad, amíg be nem zárjuk egy ládába vagy ketrecbe. Remélem, nem szúrom el, mert nem akarok jegyzőkönyvet írni arról, hogy fél tucat ember az én hibámból került az ispotályba. Harry Potter eltűnése nem az én dolgom, hanem az auroroké. Apám szerint: "Mindenkinek meg van a maga feladata", tehát a nyomozást hagyjuk a kopókra. Hiába baj, hogy eltűnt az a srác, aki huszon x éve túl élt egy halálos átkot. Nem az én dolgom és a varázsbajelhárítók feladata előkeríteni, hanem a második szint feladatköréhez tartozik. - Kell egy láda, amibe elzárhatjuk. - mondom ki hangosan, de már cselekszem is. ~Invito, üres láda. ~ Remélem, most nem érkezik meglepetés. Az üzletek mögötti egyik sikátorban, ahol a boltokba érkezett áruk üres ládáit és dobozait egyes tulajdonosok szokták tárolni. Talán ott van egy erős, közepes méretű és strapabíró faláda, amire most vágyom, amibe akár egy nagyító bűbáj után be is zárhatnánk a pokolkutyát. Ha valamelyest lenyugodtak a kedélyek az Abszol úton, Daphnenak intek, hogy tovább álltam a Zsebpiszok közbe. Rábízva a fiatalságot, hogy kihallgathassa a szemtanúkat Potter ügyében. Amíg a sokkal zűrösebb helyfelé igyekezek, hogy ott segítsek, mivel percekkel ezelőtt egy sikolyt hallottam onnan. Így sietve, de óvatosan közelítem meg a helyszínt, hogy utána nézzek mi ott a helyzet.
//Invito Béklyózó rontás - ez esetben a kutya elülső lábait és hátsó lábait összeköti hatalmas súlyt rakva a lábakra, így alig vagy nem tud elmozdulni. Szájzár ártás - Összeragasztja a szájat. Oscausihoz hasonlóan
Tényleg csak egy békés, sétálgatós, csendes napot szerettem volna. De manapság néha az az érzésem, hogy az ilyesmi csak mesebeli luxus. A mai nap sem erről fog szólni. Ezt bizonyítandó tör ki a káosz egy csomó elszabadult dög képben. Lizzyt nagyon leköti, amit talált. Így én lépek előre, amolyan védelmező szerepbe, és kezdek boldog, boldogtalan lényre Stuport lődözni, jobb ötletem nem lévén. Ami a kisebb dögökre remekül működik is. Ámbár szívem szerint inkább lelépnék, és hagynám, hogy képzett bestiamesterek fogdossák össze ezeket a lényeket. Amik fogalmam sincs honnan, és hogyan szabadultak ránk. Közben halványan felrémlik bennem, hogy remélem, hogy legalább Alba és a bácsikám nincsenek a közelben. Nem most akarnak mindent is beszerezni a kisebb unokahúginak. Az hiányozna még, hogy ők is felbukkanjanak. Sajnálatos módon viszont, amikor azt a nagy dög három fejű kutyát éri a kábító átkom, az simán lepattan róla. Remek. Úgy tűnik ezzel csak még jobban felidegesítettem, pedig már eddig se lehetett valami boldog jószág. Már csak azért sem, mert legalább két fejjel vicsorogva indul meg felém. Nem vagyok egy gyáva alak, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy kicsit sem ijeszt meg a dög. A következő pillanatokban pedig elég sok dolog történik nagyjából egyszerre. Lizzy mellettem teremve megpróbálja összezsugorítani az egyik kutya fejet, Bella pedig megpróbálja hátra taszítani, Daphne meg kikötni valamihez az egész dögöt. Nagyjából ekkor hallom meg valahonnan Ali hangját, akinek a jelenléte eddig nem is tudatosult bennem, hogy az átkok helyett zenével próbálkozzunk. Idő közben pedig a familiárisom érzékelve a veszélyt, gyorsan kerül elő a kapucnimból, ahol igen szeret időzni. Megpróbál időfagyasztással nyerni egy-két percet a támadásoknak a kutyával szemben. Én pedig Ali javaslatát követem gyakorlatilag gondolkodás nélkül. A fémesen keménnyé tett könyökömmel bezúzom a mögöttem lévő ékszerbolti kirakatüveget, és a felső polcról lekapok egy rózsaszín ékszerdobozt, abban a reményben, hogy ha felnyitom, akkor zenélni kezd. Abban az esetben, ha az elképzelést siker koronázza, és marad még néhány másodpercem, amíg a többiek feltartani próbálják a bestiát, a dobozra szegezem a pálcám, és egy Sonorus bűbájjal erősítem fel a dobozka dallamának hangerejét, hogy betöltse az egész utcát. Ugyan fogalmam sincs, hogy ez mire lesz jó, de ha Ali szerint ezt kell tenni, akkor legyen. Én nem értek a dögökhöz, de saját ötletem biztosan nem lett volna, így ez is jobb, mint állni és várni, hogy kutyakeksz legyen belőlem. A kirakat üveget pedig utólag megjavíthatom, és elnézést kérhetek a tulajtól, akkor ha már nem fenyegetnek óriás háromfejű kutyák, sem semmilyen más dög. Ha pedig valami csoda folytán sikerül szedálni a háromfejűt, akkor a lányokat igyekszem Daphne mögé, valahova Ali mellé terelni biztonságba. - Oké, keressünk biztonságos fedezéket! - vonom magammal Lizzyt, és Bellát, mielőtt újabb életveszélybe kerülnénk.
//Familiáris képesség: Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermed kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.
Anyagmanipuláció: Testszerkezetét nagyobb mértékben tudja alakítani pl. a keze fémes erősségű lesz.
Sonorus – Hatalmas hang: A hangok felerősítését elősegítő bűbáj, hatására a normál emberi hang sokszorosára erősödik.//
A győztesek medálja - 4%
Daniel G. Paisley carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-05-12, 18:30
[Rémviadal Ketrecklub]
- Rendben, menj csak!-bólintok még búcsúzóul Gerardnak, aki pikk-pakk el is tűnik az Abszol úton. Én megbízok benne, hiszen mindketten átmentünk már nehézségeken az évek alatt és sikerült annyira kiismernem, hogy tudjam mit csinál. Nem is húzom tovább az időt, Gerard távozása után Joshuának segítek rendezni a gondolatait és némi ötlettel előállni. Legalábbis jobb nem jut az eszembe jelenleg, mint hogy le kell szednünk a kimérát a lábairól. Ginnyt is szeretném támogatni, de amikor egyenesen Mr Troops felé száguld a kiméra tűzcsóvája, egy pillanatra felébrednek bennem az ösztönök, hogy elé ugorjak és kilökjem őt az útból. Mégis szót fogadok neki és odébb lépek, hogy aztán Caleb kötöző varázslatával egyetemben egy altató bűbájt küldhessek a kiméra felé. Egyedül Carissa makacsolja meg magát és a kiméra közelébe szökdel, hogy felkeltse a figyelmét egy pillanatra. Időm viszont már lehet nincs arra, hogy egy Protego bűbájjal megvédhessem a négyest és a familiárisomat, ezért csak reménykedek, hogy a kiméra álomra szenderül majd és abbahagyja a rombolást. Ha mást nem, teljes erőmet bevetve rohanok a familiárisom irányába, hogy félrelökjem őt az esetleges érkező támadás elől. - Mindenki jól van? Megsérült valaki?-kiáltom el magam, amint biztonságba sikerült tudnom Carissát és remélhetőleg az auror felettesünk is túlélte a pörkölő lángcsóvát.
//Altató bűbáj: Ideiglenesen eltaltatja a célpontot
Tőlem szokatlanul, csendben várom a többiek reakcióját és az esetleges parancsot vagy visszaszólást, de egyelőre eddig még semmi ilyesmi nem történik. Csoda történt, és nem csesznek le az izgágaságom és a nagy szám miatt? Fura, de tetszik. Most azonban nincs sok időm ezen gondolkozni, hiszen mégiscsak egy kimérával állunk szemben, vagy mi a szösz. Kissé idegesen figyelem a történéseket, és megfordul a fejemben, hogy lehet, kevesen vagyunk a lényhez. Nem mondom ki hangosan, mert ismerem a társaimat, és tudom, hogy egész jól össze tudunk dolgozni. Így, amikor Gerard elsiet, és Josh felveti, hogy le kellene kötözni a kimérát, kapva - kapok az alkalmon, hogy most be tudok segíteni a csapatnak. - Majd én! Incarcerandus! Nem tudom, mennyire sikeres a próbálkozásom, de remélhetőleg igen, és az állat testére rátekeredik a pálcából kilövellő kötél. A következő pillanatban Josh elkiáltja magát, hogy álljunk félre, én pedig követem a parancsot és igyekszem a lehető leggyorsabban valami védett - vagy legalábbis védettebb helyre jutni, miközben érdeklődve figyelem Josh próbálkozását. Közben Ginny az ajtónál teszi a dolgát és szedi össze az elkószált lényeket. Remek, úgy látom, egyedül is teszi a dolgát, így aztán maradok ahol vagyok, hátha az előbbi próbálkozásaink sikertelennek bizonyulnak, és újra megpróbálkozhassak vele. Azért remélem, erre nincs szükség.
Incarcerandus - kötöző ártás: Megkötözi a célszemélyt.
Az események gyorsan zajlanak, és hamarosan azt veszem észre, hogy egyre többen vagyunk egy helyen. Próbálom feldolgozni a hangokat, a látványt, hogy ki kivel van. Az hamar feltűnik, hogy vannak diákok, ismerősebbek, kevésbé ismerősek és felnőttek is. Aurorok talán? Ismét megkörnyékez a gyermeki izgatottság, aurorok! Valahogy mindig is nagy tisztelettel voltam az aurorok iránt, pláne mióta Cedriccel beszélgettünk a lehetőségeimről... Igyekszem kapdosni a fejemet és a falhoz közelíteni, hogy lehetőleg ne kapjon el semmiféle repülő akármi. Közben tanúi leszünk annak, ahogy a híres fiút elrabolják, és néhányan ezt észre is veszik. Az egyik lány oda is jön, és keresgélni kezd, miközben én megpróbálok figyelmeztetni a hozzá száguldó repdeső valamikre. A srác is - akivel a lány sétált - odaugrik elénk, hogy védjen minket. Milyen lovagias - sóhajtanék színpadiasan, ha nem lennék totál pánikban. A kezemben remeg a pálcám és szinte mintha mindent kitöröltek volna a fejemből. Nem voltam még ilyen helyzetben, de úgy tűnik, hogy a többiek vagy igen, vagy sokkal talpra esettebbek, mint én... Danny kábító átkot szór, Alistair halkan énekelget, egy auror hölgy pedig védeni próbál minket, miközben Selene ácsorog Ali mellett. A Cerberus pedig nem tágít, és egyre közelebb rohan felénk. Kinyújtom a kezemet, és megpróbálom arrébb taszajtani a nagy dögöt, miközben a többiek egyéb átkokat lövöldöznek rá. Remélem, hogy sikerül arrébb löknöm valamelyest, amíg a többiek átka elér hozzá(juk?). Egyelőre nem látom, hogy Lizzy mit talált, de ha kicsit nyugisabb lesz a helyzet, biztos odafordulok hozzá, hiszen az feltűnt, hogy mennyire nézelődik a helyszínen...
//Légmágus 1. szint: Képes 5 kilogramm erősséggel megtaszítani tárgyat, vagy embert.//
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rémviadal Ketrecklub 2021-05-12, 15:12
Csapat & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.][Rémviadal Ketrecklub]
Valamelyest azért hasznosnak bizonyulok az ajtóban és néhány kisebb varázslényt sikerül visszaterelnem a belső térbe, majd a ketrecek felé és biztosítom, hogy ne sikerüljön újra kiszökniük, le is zárom azokat. Igyekszem csak minimálisan elmozdulni az ajtóból és olybá tűnik, hogy már senki olyat nem tudok feltartóztatni, akit aztán kihallgathatnánk, mégis jó, ha valaki itt is biztosítja a terepet. A többiek úgy tűnik elsőre elbírnak a kimérával, de ahogy Gerard elhopponál és az állat kezd feléledni az elkábításból, hirtelen minden ismét veszélyessé válik. Most még jól fel is dühítettük, de hát amúgy sem egy veszélytelen kis kedves lény, ezt még nekem is sikerül felmérnem a nem túl magas LLG tudásommal. Tekintetem le sem veszem a többiekről, hiszen ha szükséges akkor nyilván azon nyomban oda fogok lépni és kisegítem őket, már ha tudom. Amire felfigyelek viszont következőre, az Joshua felkiáltása. A familiárisom egyből reagál a helyzetre és pajzsot von magunk köré, remélve, hogy ezzel ki tudjuk védeni az esetleges tűzcsóvákat, amik felénk cikáznak. Ez az a pont viszont, amikor ellépek az ajtótól és miután körbenéztem, hogy mindenki rendben van e, pálcámat előretartva próbálom egy olyan pontról megközelíteni a lényt, hogy sikerüljön körbefognunk. - Petrificus totalus! - Szegezem a pálcámat a kimérára, jobb lehetőség jelenleg nem jut eszembe, de talán még tudjuk kicsit késleltetni a nagyobb veszélyt és talán sikerül ötletelnünk is valamit. - Biztosan van neki itt egy megbűvölt ketrece, amiben tartották, valahogy vissza kellene terelnünk! - Ha van rá időm és lehetőségem, akkor gyorsan körültekintek a klubban keresve valami arra utalót, hogy melyik ketrecben lehetett a kiméra, mielőtt kiszabadult. Ha tudom és ha szükséges, a pajzsot közben fenntartom, de remélem, mihamarabb tudunk tenni valamit, ennyien csak elbánunk az állattal.
//Familiáris Pajzs: Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív.
Petrificus totalus- Sóbálvány átok
Légmágus 2. szint - Kétszer olyan jól lát, mint egy sima ember
[You must be registered and logged in to see this image.] [Rémviadal Ketrecklub]
Valljuk be egyáltalán nem vagyok elragadtatva ettől a hirtelen kirobbanó üldözés illetve legendás lények mindenfelé fejleménytől. A Kíméra pedig hatványozottan idegesítő és veszélyes, ha ez kijut akkor nagy károkat szenvedhet úgy minden. Kezdve az emberéletektől egészen minden másig főleg, ha muglik világában köt ki. Szó se róla nem nézem én le őket vagy hasonló, de egy ilyen teremtmény felfedése nem oda való. Gyorsan mértem fel a helyzetet ténylegesen keresve a többieket és Ginny-t meglátom az ajtónál így megnyugszom, hogy nem esett neki sem baja. Ahogy Gerard mellé lépek nemsokára csatlakozik Caleb és Aspasia is. Össze nézek a lánnyal és egy nagyon halvány mosoly is majdnem felsejlik ajkaimon, de épphogy csak. A tekintetemben némi hála vegyül, hisz megbízható és okos. Ez pedig kifejezetten jól jön most. Nem mintha nem kezdene kissé idegesítővé válni, ahogy Gerard átnéz rajtam az esetek nagyobb százalékában. Amikor viszont eljut tudatomig a kérdésemre a válasz, hogy egy bestiamester sincs a közelben nem igazán repdesek örömömben. Miért is csodálkozom most rajta, hogy a Minisztérium megfeledkezett erről a kis apróságról amikor elküldött ide minket? Okosabb lett volna minden csapatba legalább egy Bestiamestert berakni. Igaz késő bánat eb gondolat. Így hát míg Gerard hálója lassan csapdába ejti a Kímérát én az Osbtructo-val sikeresen bénítom a hatalmas lényt. Csak reménykedni merek abban, hogy elég ideig ahhoz, hogy nagyobb károkat és bajt megelőzzük. Ténylegesen a ketrecébe kellene bejuttatni a dögöt és akkor jók lennénk, de abban igaza van Aspasia-nak is, hogy el kell altatni rendesen nem csak kiütni egy kisidőre. - Igazad van, meg kell próbálni vagy még pluszban lekötözni. – válaszoltam Aspasia-nak felvetésképpen, hiszen minél jobban mozgásképtelen annál jobb. - Franc… - szakad ki belőlem amikor Gerard tovább áll, de nem sok időm marad a gondolkodásra. Ugyanis a Kíméra elkezd elég hamar ébredezni az Obstructo-ból. Valamiért nagyon rossz előérzet kezd kibontakozni bennem és a mellettem lévőkre pillantok egy másodpercre. - Félre mindenki! – jón az egyértelmű felszólítás ami, ha úgy tetszik vehető parancsnak. Így hát amikor kitátja felém a bestia a száját és tűzcsóvával ajándékoz meg egy másodpercem marad a végiggondolásra mit tehetnék. Mivel a hátam mögé nem látok nem tudom megsérülne e valaki így kockáztatok és reménykedem benne, hogy nem itt fogom elhullajtani a fogamat és ásom meg a síromat. Így megpróbálom bevetni a Tűzfagyasztó bűbájt remélve, hogy sikerrel járok. Megakartam védeni legalább a tanulókat, ha magamat nem is sikerül. Ha sikerül a bűbáj akkor csak a tűz forróságát érzem maximum, ha nem… hát akkor kellemetlen élményben lesz részem. Így még annyira sem volt időm, hogy ellenőrizzem mi történik körülöttem csak a Kímérára koncentráltam koncentrálni. Minimalizálni annak a lehetőségét, hogy kiszabaduljon és sérülést okozzon bárkinek is.
//Bűbájtan: 16 pont Varázserő: 25 pont//
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
[Rémviadal ketrecklub, majd Abszol út majd Zsebpiszok köz]
Aspasianak igaza van, én is úgy vélem, hogy akit a griffendélbe osztott be a süveg, annál szinte törvényszerű, hogy aurornak, vagy medimágusnak áll, ez az a két alapszakma, amivel a legbátrabbak szembeszállhatnak a sötétséggel. Most tényleg jól jön, hogy csupa ismerős alak vesz körbe minket, Aspasia ráadásul nem csak ház, hanem évfolyamtársam is egyben, aki mellettem ült az elméleti órákon Eastwick keze alatt, nem csoda, ha gyakorta egymásról puskáztunk, vagy éppen mentünk le együtt gyakorolni az aktuális feladatsort. Fél szavakból is megértjük egymást, így aztán rá, nem pedig Joshuára pillantok, amikor a halántékomnál megérzem az ismerős bizsergést, Daphne üzenetét. - Mennem kell, vigyázz rájuk. – Szólok oda a lánynak, vannak most vagy négyen rajtam kívül, a fémháló egy ideig kitart, ráadásul mindannyian griffendélesek, simán össze tudnak dolgozni. Biztos vagyok benne, hogy ebben is Grindelwald és a Testvériség keze van, mint mostanság mindenben. Hiszen Deneirát elkaptuk, ezzel Dumbledore egykori ellenfelének a kezére játszunk, hiszen vehetjük úgy, hogy neki is egyel kevesebb konkurencia. Csak éppen minket nem támogat senki, hiszen a varázspisztolyba belekómált aurorokat nem könnyű pótolni, a legtöbben még diákok, akik hamarosan az utcára léphetnek, az auror akadémián nyolc hét alatt pedig nem lehet életveszélybe küldeni az onnan kikerült kadétokat. Marad hát a fókuszálás, az egymásra utaltság. Na meg persze jó lenne egy-egy napot gyomorgörcs nélkül végigdolgozni, s nem azon reménykedni, hogy Daphne is megérkezik majd mellém a gyilkos nap után. Nem foglalkozom azzal, hogy kirohanjak, hiszen Ginny áll az ajtóban, inkább hoppanálok az Abszol-úthoz, ahhoz a sikátorhoz, ami a Kilenc Élet étterem közelében. Remélhetőleg sikeres a hoppanálás, de a sors iróniája, hogy a villámgyors mozdulat pont ott teremt, ahova Avery is kiszalad, így frontális az ütközésünk, nem csoda, hogy még a fogam is összekoccan, úgy sikerül lefejelni a hölgyet, hogy én magam is hátsóra esem. Ha vele is hasonló történt volna, akkor már pattanok is felsegíteni. – Avery..! Most tele a táncrendem! Talán később! - Pillantok körbe, tekintetemmel Daphne-t keresem, bár az üzenete nem jelenti azt, hogy ő is itt lenne. Mindenesetre a homlokomat maszírozva veszem észre a nőt többekkel együtt, neki intve immár a Zsebpiszok köz felé szaladok, felfigyelve a sikolyokra, a pálcámat magam előtt tőrként előreszegezve, bárkit falhoz kenjek, aki támadólag lép fel. Ám Daphne szerint a sikolyok azt jelzik, hogy főleg a védelem lesz most a fontos.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azért még a legvadabb rémálmaimban se hittem volna, hogy egy egyszerű, hétköznapi, kirakatnézegetős Abszol úti sétából ekkora káosz képes kerekedni, méghozzá pillanatok alatt. Engem azonban nem olyan könnyű kizökkenteni, hiszen a pályán is folyamatosan a toppon kell lennem, volt hát időm bőven megszokni a váratlan helyzeteket, talán ennek is köszönhető, hogy szinte rögtön nyomozásba kezdek, noha a többség inkább a menekülés mellett teszi le a voksát, ami egyértelműen bölcsebb döntés lenne részünkről, de hát na... Lizzy Ollivander mégis csupán egy van és kellenek a nyakatekert helyzetek az életembe, ha nem pont a pályán készülök összetörni magam. - Ez most kérdés volt részedről? - szökken fel a szemöldököm pillanatok törtrésze alatt, miközben hitetlenkedve meredek a mellettem álló lányra, aki - mintha - nem is látta volna az imént történteket. - Egyértelműen elrabolták - fújom ki bosszúsan a levegőt, hiszen mi más magyarázat lenne erre? Tuti nem ismerősök voltak. Szerintem. - A kérdés csupán annyi, hogy miért és hova vitték - jegyzem meg, miközben a lábaim már-már automatikusan indulnak meg a bűntett helyszínére, hátha ráakadok valamiféle nyomra. Kevés erre az esély, hiszen nem ismerek egyetlen olyan varázslatot sem, amely választ adna az úti célra, de talán akadhat ott valami, bármi, ami egy kis mértékben elárulja az elkövetők kilétét. Persze most is figyelmen kívül hagyok mindent mást is, hiszen csakis a célomra koncentrálok. Nem érdekel hát a zűrzavar, sem az állatok, sem az esetlegesen összevissza rohangáló emberek. Vannak pillanatok, amikor egyszerűen megszűnik számomra a külvilág és a mostani is pont egy ilyen pillanat. Kizárok hát minden hangot és zavaró tényezőt, hogy a lehető legkisebb nyomot is észrevehessem. - Hát ez meg? - hajolok le egy ezüstösen csillogó kis talizmánért, amelyen - számomra - ismeretlen vésetek helyezkednek el. Rúnák lennének? Ebben az esetben pont szerencsénk van, hiszen Dany szakértője az ilyesminek. Pont állok is fel a helyemről, hogy intézzek egy-két szót a fiú irányába és Isabella számára is megköszönjem a segítséget, amikor meghűl az ereimben a vér. Daniel minket védve magára vonta a háromfejű kutya figyelmét, amely most a fogait csattogtatva indul el felénk. Gyorsan zsebre vágom hát a kis talizmánt, majd a fiú elé próbálok vágni, hogy ezúttal én védhessem meg őket. - Reducio! - harsogom, ha sikeres a Dany elé lépő tervem, pálcámat egyenesen a háromfejű kutya egyik kiszemelt - lehetőleg a minket legjobban fenyegető - fejére szegezve. Annyira azért nem érzem magam erősnek, hogy az egész kutyát sikerüljön összezsugorítanom, de talán a fejével menne a dolog. És már az is elég, nem igaz? Persze, az emlékek nem pont a legfrissebbek, hiszen még negyedikben vettük Sötét Varázslatok Kivédése órán és akkor is kisebb állatokon használtuk, de mi mást tehetnék? Elsőként az állatokat kell kiiktatnunk, utána nekieshetünk a talizmán megfejtésének is. Valamiért eszem ágában sincs ugyanis a hivatalos szervekre bízni ezt az egész munkálatot. A ládás incidens óta ugyanis elég nagy ellenszenvvel viseltetek irántuk.
Reducio: zsugorító bűbáj, a célpont mérete csökken.
