2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A szerelem sokféle lehet. Néha boldog, néha fájdalmas, vagy keserű, de mindig teljes odaadást követel, figyelmet és néha áldozathozatalt is."
Főkarakter: Luna Lovegood Teljes név: Emma Callahan Születési hely és dátum: 1970. február 8. Gillingham, Dorset, Anglia Csoport: Tanár Patrónus: Fecske Foglalkozás: Asztronómia tanár Képesség: - Kiemelkedő tudás: Asztronómia - kiemelkedő, Bűbájtan - kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Alapvetően kedves és visszafogott típus vagyok, aki szeret odafigyelni másokra és talán egy kicsit még néha zizzent is a maga módján. Szeretem az asztronómiát mindig is szerettem és imádom a kentaurokat, akikhez ez olyannyira közel áll. A szobám elég szépen ki van dekorálva mindenféle hozzájuk kapcsolódó motívummal és gyerekként nem egyszer lógtam ki a Tiltott Rengetegbe, hogy meglessem őket bármennyire is kockázatos volt és hiába mondták, hogy veszélyesek lehetnek. Csodás lények és olyan tudás lappang bennük, hogy csoda, hogy oda vagyok értük? Szeretem a csillagjóslást is, hiába hogy olyan sokan vannak, akik nem hisznek ebben. No szóval van talán egy kis furcsa beütésem is, de azért nem túlzott. A diákok többnyire szeretnek, legalábbis ahol eddig tanítottam a Roxfort előtt sosem volt gond még, és itt is megkedvelnek majd remélem. Kicsit olyan hadonászós típus vagyok, ha a beszédről van szó és gyakorta ott virítanak az arcomon a kis nevető gödröcskék. Jó kedélyű embernek mondom magamat, ha valami fáj... az belül fáj, nem túl gyakran mutatom meg kifelé, attól úgy sem lesz jobb, ha másnak is gondot okozok a saját bajommal.
Megjelenés
Halvány világos bőrrel áldott meg a sors, akadnak szeplőim is, amik főleg nyáron jönnek elő. Ír felmenők is akadnak az őseim között az édesapám szerint, a vörös hajam innen ered, ami szinte már-már narancsosba hajlik, főleg ha úgy esik rá a fény. A szemem világos kék, az arcom kissé teltebb, mint az átlagé, de barátságos vonásaim vannak, még ha nem is vagyok az a tipikus világszépe, aki topmodellnek is elmenne. Na nem mintha valaha is akartam volna az lenni. Nem vagyok túl magas, csoda, hogy sikerült elérnem a 165 centit, de azért magassarkúban tudok dobni kicsit ezen. A ruháim általában egyszerűek, nem igazán szeretem a hivalkodó darabokat és kiegészítőt is ritkán hordok. Egyedül csak az a medálom van meg a mai napig is, amit még egyik születésnapomra kaptam Maxtől. Kentaur íj rajta keresztben egy szépen munkált kis nyíl az egész ezüst színben. Imádom és hát... tőle van, persze, hogy mindig velem van.
Életed fontosabb állomásai
Egy angol kisvárosban születtem varázslócsaládban, kedves szülők közé, úgyhogy nem panaszkodhatom. Anya világ életében inkább a háztartással foglalkozott, úgyhogy szerencsére belőlem is elég házias lánykát nevelt, apát pedig a legendás lények varázsolták el, azt hiszem innen jött a nagy rajongásom a kentaurok iránt, amit azóta sem sikerült levetkőznöm. Már picit koromban elvarázsoltak, a kentaurok és a sütés... imádok ugyanis sütni is! No, de az életemről van most szó igaz? Nem sosem testvérem, ellenben az unokatestvéri vonal nem kis létszámú, ugyanis apának két testvére van és anyának is egy, akik kiterjedt családdal rendelkeznek, úgyhogy sosem voltak unalmasak a nagyobb ünnepek, és a Roxfortot is úgy járhattam ki, hogy szinte minden sarkon belefuthattam egy unokatestvérbe, még ha épp nem is akartam. A roxforti évek egyébként mesésen teltek, azt hiszem az életemben valahogy igazán rossz dolgok nem is voltak. Persze a mi családunkat is megérintették a Tudjukkivel kapcsolatos események, de Gillingham - mintha egy nevető tündér neve lenne igaz? - mindig is elég kis város volt ahhoz, hogy a nagy viharok csak kevéssé érjék el és szerencsére a szüleim sem aurorok, hogy bármi közük is lehessen az efféle hadakozásokhoz. Természetesen a Roxfortba kerülésemkor a Hugrabug lett a házam, azt hiszem talán a csendes különcségem, vagy a kedvességem miatt. Sosem voltam kifejezetten ügyetlen, vagy kétbalkezes, nem is gondolom, hogy béna lennék, és szerintem a Hugrabug jó ház, én büszke vagyok rá, hogy oda jártam és a diákjaimban is ezt igyekszem erősíteni. Szerettem a sulit, hiába hogy persze nekem is voltak nehézségeim, olyan tantárgyak, amik kevésbé mentek és persze nem mondanám, hogy olyan nagy szerelmi életem lett volna. Nem vagyok az a típus, de barátaim mindig voltak, jó sokan. Nem vagyok központi alak, de mindenki hamar rájött arra, hogy szeretek segíteni, tanácsot adni és ha hozzám fordul bárki is a gondjával, akkor nem fog süket fülekre találni és biztos, hogy félre teszem a saját bajomat, hogy inkább megpróbáljam az övét megoldani. A Roxfort falai között alakult ki a barátságom Max-szel is- Barátság, ami az iskola végére egészen mássá alakult szép fokozatosan, amit igazán észre sem vettem, hiszen ő is nekem sírta el a bánatát, nekem mondta el, ha tetszett neki egy lány és ez... a mai napig sem változott meg. Felnőttem, tanár lettem, és egyáltalán nem bánom, hogy így alakult az életem. Persze jó lenne, ha egy-két apróság máshogy lenne, teszem azt nem lennék egyedül, mert igen a barátok fontosak, de már vágyom valami többre is, csak hát... nehéz valaki a szívedbe fogadni, ha oda már befészkelte magát valaki. Olyan valaki, aki után csak áhítozol, aki még mindig neked sírja el a bánatát, hogy ügyetlen a nőkkel és akit neked kell bátorítanod, hogy igenis próbáljon meg lépni az unokatestvéred felé... pedig tudod, hogy meghasad a szíved, ha együtt látod őket. De erről szól a szerelem igaz? Áldozathozatalról, ha valakit szeretsz, akkor fontos neked a boldogsága, akkor is, ha ez a te boldogtalanságoddal jár együtt. De majd talán idővel elmúlik, ebben reménykedem, hogy túl leszek rajta. És akkor ő és Dana is boldogok lehetnek, főleg akkor, ha Dana hajlandó megkomolyodni, észrevenni, hogy Max milyen értékes és kedves ember és nem folyton csak a menő fickókat követi árgus szemekkel. Talán... egyszer mindenkinek jó lesz.