2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Karakteredre jellemző idézet"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Ide jön a karaktered teljes neve Születési hely és dátum: 1972.04.24. Csoport: Varázshasználó Patrónus: Sziámimacska Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Asszisztens Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Mit is mondhatnék? Ha valaki ilyen jó génekkel rendelkezik, bűn nem kihasználni az adottságait. Mégpedig én a külsőm alapján mindig le tudtam nyűgözni másokat, amit kezdetben saját vonzerőmnek tudtam be, aztán rájöttem, hogy a világ tényleg a külsőségek rabja. A szép vagy, bármilyen belsőt el tudsz játszani, úgyse látnak a fejedbe. Szeretek flörtölni, játszani másokkal, udvartartást építeni, még akkor is, ha ezzel sok ellenséget szerzek. Meglehetősen önző vagyok, csak a saját boldogulásom érdekel, viszont mindezt csak azért teszem, mert még nem sikerült felnőni. Rosszindulatú nem vagyok, épp csak nem mindig veszem észre, ha kihasználok másokat. Mintegy véletlen érintésekkel bolondozok még a saját főnökömmel is, aki úgy látom elég nagy szemeket mereszt rám. Nem tudnám lekötni magamat, és meglehetősen szeszélyes tudok látni, hiszen miután nincs zsánerem, akár percenként változhat az izlésem, hogy ki jön be. Egyszer hónapokig udvaroltatok magamnak, máskor gyorsan bemászok egy ismeretlen ágyába. Bár tudnám hogy mit is akarok valójában....
Megjelenés
Veszedelmes játékban kezdesz, ha rám veted a tekintetedet, úgysem veszlek komolyan. A hajam és a sminkem álomszerű, utóbbi azért mégiscsak szolid, hogy ne idézzen kurtizánokat, a szájfény és a szempillaspirál magától értetődő kellék, némi arcpirosító hogy feldobja babás kerámiabőrömet. Ébenszín tincseimet gyakorta színezem vörös, vagy akár szőke melírrel. Ruházatomat illetően nem mindig szorítkozom az évszak adta lehetőségekre, boszorkány vagyok, így úgy szabályzom a testhőmet, ahogy csak kedvem van, így fordult már elő, hogy a legnagyobb hidegben nyári ruhában mentem dolgozni, sokak örömére. Imádom a kiegészítőket, legyen szó selyemsálról, vagy kesztyűről. Nem feltétlenül kell a legújabb divatban gondolkozni, csupán legyen elegáns. Nem viszem túlzásba az ékszereket, és még csak nem is dekoltálom túl magamat, meghagyom azt a titokzatosságot, ami még éppen kell. Meglepő lehet mondjuk egy testhezálló nadrág, ami alá egy éppen kis bugyit veszek, vagy éppen az édeskés fűszeresen illat, amely körbeleng. Szinte feketébe hajló szemeim huncut bujaságot ígérnek.
Életed fontosabb állomásai
Valódi kis hercegnőként éltem világomat, csupán nem az unokatestvéremmel Emmával egy roxfortos házba, hanem a Griffendélbe kerültem, mert külsőmből adódóan már kicsiként is hihetetlenül bevállalós voltam, s a Süveg úgy vélhette, hogy biztosan bátor vagyok. Erről azért nincsen szól, csupán szeretek barátkozni, játszani, semmit sem komolyan venni. Nem voltam én rossz ember, csak éppen nem kötötte le semmi sem a figyelmemet, ám igaz, ami igaz, ahogyan serdülni, nőiesedni kezdtem, élvezettel fedeztem fel, hogy bizony a srácok megnéznek maguknak. Hiúságomat enyhén legyezgettea tény, így viszonoztam a bámulásokat, és hamarosan azon kaptam magam, hogy biztony fejest ugrottam a pasizásba, Emma viszont maradt olyan visszafogotott, cuki a maga módján. Lehet, hogy megtehettem volna, hogy mellé állok, kitanítjuk egymást a srácokkal való bánásmódra, ezt mégsem tettem meg, nem is feltétlenül önzőségből, de mindenki a saját szerencséje kovácsa, nem voltunk összenőve, volt még bőven unokatestvérem, így változó volt, hogy éppen kivel milyen viszonyt ápolok. Ettől azért még nem szálltam el, a családi stílusba mégse illene bele, hogy bunkó vagyok, mi Callahanek azért meglehetősen édesek, és szerethetőek vagyunk, bár sokkal bátrabban álltam a kapcsolataimhoz, mint Emma. Ő amolyan romantikusan félszeg kategória, én meg egy kalandos hősnő vagyok, aki ha arról van szó, átveszi a pasi szerepet, és megmenti a királyfit. A Roxfort elvégzése után, de már a vége felé is nagyon érdeklődtem a divat iránt, de azért még biztos ami biztos, letettem a vizsgáimat, hogy aztán átgondoljam, hogy mihez kezdjek az életemmel. A divatszakmában helyezkedtem elsőre el, egy talárszabászatban, de olyan konzervatív ruhákat kellett eladnom, ráadásul állandóan rámszóltak, hogy milyen... prostisan öltözködöm, így felmondtam pár nap után, és miután a varázslóvilágot többségében unalmasnak tartottam, úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok a mugliknál. Egy iroda keresett titkárnőt, kiderült, hogy egy nyomozóirodáról van szó. Reméltem, hogy majd el tudom bűvölni a leendő főnököt a külsőmmel, de csak egyszer találkoztunk, és arra keresett, hogy begépeljem a hanganyagait, merthogy mindig diktafonnal dolgozott. Elég egyszerű munka, ráadásul ha gyorsan végzek, akkor már mehetek is. Minden este postára adta az anyagot, én megkaptam, és továbbküldtem begépelve a Scottland Yardnak. Én őt hiába próbáltam elérni, csak fizetési csekkeket kaptam. Még az is felmerült, hallgatva a kalandjait, hogy megpróbálok segíteni a nyomozásaiban, csak éppen erre nem volt igény, nem válaszolt, nem igazán érdekelte. Viszont minden anyagát nekem címezte, Dana így, Dana úgy, mintha mindig ott lettem volna vele, mégsem kérte. Különös volt. Végül maga az iroda szüntette meg az állásomat, és nem is tudom, hogy a nyomozóval mi lett. Végül úgy döntöttem, hogy egy roxfortos régi haver ajánlatát fogadom el, boltot nyitott, és afféle assziszens lennék nála. Már a suliban is nagy szemeket meresztett rám, nem lesz nehéz kicsikarni tőle egy kis fizetésemelést. Ráadásul Emmával is jóban volt annak idején, még barátok is voltak. Annál jobb, legalább Emma beugorhat a helyemre, ha éppen körömlakkozni támadna kedvem. Annak idején amikor a hangkazettákat kellett volna körmölni, egész nap újságot olvastam, a megbűvölt pennám pedig írt helyettem. Hát kicsit kényelmes vagyok, na. Max mellett a munka nem túl nehéz, ráadásul így van lehetőségem ismerkedni, pasizni, és hát ő jó főnök, nem igazán szokott megróni ezért. Miért is tenné? Imádnivaló vagyok!
