2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A gyógyítás által mi magunk is gyógyulunk. Ez a szeretet varázsereje."
Főkarakter: Megan Smith Teljes név: Emma Elinor Marshall Születési hely és dátum: Brighton, 1977. 08. 14. Csoport: Griffendél Patrónus: Hattyú Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Tizedik évfolyam, gyógyító Képesség: Vérfarkas (harapott) Mágikus adottság: Természetes gyógyító 1. szint Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan - Kiemelkedő, Legendás Lények Ismerete - Kiemelkedő Kihez tartozol?: Saját karakter, de Gavin Nott
Jellemed kifejtése
Kedves, csinos, jólelkű lány, aki első ránézésre nem túl harcias, sőt, kifejezetten konfliktus kerülő, aki mindenki megért és mindenkit békíteni próbál. Gyakran feladja a saját igényeit azért, hogy másoknak segítsen, mások életét jobbá tegye, éppen ezért tökéletes a Gyógyító pályára is. Sajnos könnyen félrevezethető, nehezen szűri ki, hogy ki hazudik és ki mond igazat, könnyen be lehet csapni, ha valakinek van gyomra átvágni egy ilyen ártatlan teremtményt. Naivnak mondható tehát, aki mindenkiben a jót látja. Fóbiaszerűen retteg az éles, hirtelen hangoktól, de ezt igyekszik leküzdeni, a hosszú évek alatt igen csak javult. Ha valakit a szívébe fogadott és azt valami vagy valaki fenyegeti, akkor előbújik belőle minden indulata és képes a harcra. A szeretteiért bármikor. "Falkában" érzi jól magát, így van néhány közeli barátja, de ettől függetlenül nem klikkesedik annyira, hogy bárkivel is kevésbé legyen kedves, csak mert nincs benne a "körben". Szeret viccelődni, jó hangulatot teremteni, bár nem olyan gyerekes idióta csínytévős módon, ám távol áll tőle a sötét, fekete humor, azt képes túl komolyan venni és elhúzni a száját rá.
Megjelenés
Viszonylag magas a lányok között az 1,71 méterrel, karcsú, fotómodell alkatú lány, de nem szokta mutogatni az idomait csak úgy, csak mert szép. Mindig ahhoz illően öltözik, ahova tart, tehát van hogy praktikus egyszerű ruhában van, van hogy csinos, nőiesben, ha csak beül valakivel egy teára mondjuk. A mozgása mindig puha, talán vérfarkas mivolta miatt, de ha valaki ránéz inkább látja kecsesnek, mint állatiasnak. Hosszú barna haját ha kibontva hordja látszik, hogy kissé hullámos, ám sokszor fogja össze lófarokba, hogy ne lógjon annyira az arcába. Nagy, sötét, igéző tekintete van, amiben benne van minden segítőkészsége és ártatlansága. Ha valaki belenéz, ösztönösen érzi, hogy ennek a lánynak nem kell hazudni, mert mindenkit megért és mindenkinek segíteni fog. Még ha pajkosan viccelődik is, ha kicsit flörtöl, akkor is valami egyszerűen angyali kisugárzás veszi körbe. Persze nem szó szerint.
Életed fontosabb állomásai
Nem kellett volna így történnie. Senki sem akarta, senki sem számított rá... Brighton erdejében már jó ideje tanyázik egy nem is olyan apró farkas falka. Persze ez sem több húsz főnél, ami mágusokból talán nem sok, farkasokból viszont... És nem is akármilyen, hiszen nem a négylábú ragadozókról van szó. Maria 'Feketeagyar' Marshall lassan negyven éve a falka vezetője, így mikor fia húsz évvel ezelőtt bejelentette, hogy egy boszorkány lányt szeret és őt fogja elvenni feleségül, az asszony szinte őrjöngve fogadta. A falka mindig is rokon falkákból, vagy belterjesen "szaporodott" tovább, példátlan volt ezelőtt, hogy valaki szembe szegüljön a falka vezérrel, és ez éppen a saját fia. De Russell Marshall, Emma édesapja kiállt a felesége, Alisha, a Fülöp-szigeteki származású boszorkány mellett. És teltek az évek. Russell és Alisha a falkában éltek, hiába volt a lány sebezhetőbb, mivel egyszerű boszorkány volt, meg voltak a praktikái, sőt, segített is a farkasoknak visszafogni a nemkívánt hatásait a teliholdnak. Ő lett a gyógyítójuk és egyben a diplomatájuk, aki a varázsvilágban kiállt az érdekükben. Egészen addig, míg a gyermekük meg nem született és Emma csöppet sem mutatta a hajlandóságot, hogy megmutatkozzon benne farkas vére. Teltek az évek és tekintve, hogy a falkában afféle "hercegnő" titulusban cseperedett a lány, nagyanyja egyre idegesebben figyelte, hogy még mindig nincsen semmi, ami arra utalna, hogy ebből a lányból farkas válik. Tíz éves koráig éppen úgy élt a farkasok között, mint az anyja, boszorkányként, akit egyébként - nagyanyján kívül - mindenki szeretett és nagy becsben tartott. A születésnapja éjszakáján a rideg nagyanyjánál betelt a pohár. Éjszaka, mikor már mindenki aludt, a falka őreit távolra küldte, Emmát kivezette lakhelyéről egy félreesőbb helyre és csendre intve szembefordult vele. A lány teljesen megrémült, mikor nagyanyja szemfogai felvillantak és mélyen a húsába vájtak a csuklójánál. Nem tudott csendben maradni, nem tudott nem sikítani, amikor a fájdalom és a vérfarkas méreg szétáramlott a testében, elöntötte a forróság és a láz. Az egész falka felbolydult, a szülei ahogy odaértek kitépték nagyanyja karjából és majdnem rátámadtak, de a falka hűséges tagjai azonnal közéjük álltak. Senki sem tudta, hogy a nő erre készül, mindenkit megbotránkoztatott, csak néhányan békéltek meg azzal, hogy kockáztatta Emma életét, hiszen egy gyermek ebbe bele is halhat, még akkor is, ha van benne farkas vér. Rengeteg ideig betegeskedett, küzdött az életéért, de életben maradt. Ahogy eléggé felgyógyult ahhoz, hogy elhagyhassák a falkát a szülei összeszedték a cuccukat és heves viták közepette kiváltak a falkából. Elköltöztek és igyekezték elfelejteni ezt az életet, megpróbáltak beilleszkedni inkább a mágusok közé, hiszen édesanyja onnan érkezett. Russell megszenvedte mindezt, sosem volt pálcaforgató és mindig is a falkában élt - kivéve néhány hónapot, mikor megismerte feleségét. Azután egy évig készítették fel Emmát az új életre, hogy csatlakozzon a boszorkányokhoz, akik betöltötték a 11 életévüket és kezdje el az új életét a Roxfortban. Az első években kicsit visszafogott volt, nem találta a helyét, de ahogy teltek az évek rátermettségével és segítőkészségével belopta magát jó pár diáktársa szívébe. Ha valaki titkos csínyt követett el, még az is előfordult, hogy a gyógyítók helyett őt keresték fel, ugyanis anyja folyamatosan tanítgatta a növények, mágikus állatok erejének felhasználására. És később, mikor az a különleges hullám jött, "megfertőzte" a gyógyítás képességével is. Voltak problémái a teliholdakkal, de vagy lenyomta bájitallal - természetesen az igazgató és Piton professzor is tud mivoltáról -, vagy biztonságos távolságban volt, nem volt halálos áldozat soha.
Carmen Wilkes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Emma Marshall 2016-10-23, 20:09
Elfogadva!
Nem is tudod, hogy milyen boldoggá tettél azzal, hogy hoztad a karaktert! Nagyon örülök neked, de félretéve a személyes érzéseimet is öröm volt olvasni az előtörténetedet. Szépen írsz, ugyan rövidebb, mint amire számítottam, de minden benne van. Egy velős történetet olvashattam, amivel elégedett vagyok. Tetszik, hogy a lány vérfarkas, én kissé örülök, hogy a nagymami kockáztatott, mert a pb-hez valamiért jól passzolónak találom a farkasságot, de azt meg ne kérdezd, hogy miért... A személyiséged is magával ragadott, kedves, de ha a helyzet úgy kívánja, kellően erős személyiség. Mindig is szerettem az ilyeneket, az meg, hogy vittél a lány személyiségébe egy kis naivitást, csak még imádni valóbbá tette. A külseje meg, hát na, Palvin Barbi, szeressük, mert cuki. Meg, úgy gondolom, hogy Gavin mellé kelleni is fog ez az angyali kisugárzás, valaminek ellensúlyozni kell az ő negativitását. Úgy összességében mindent rendben találtam, de még annyi, hogy ne felejtsd el a patrónus és szakfoglalást, mert, ahogyan elnéztem, azt még nem tetted meg. Viszont, én nem tartalak tovább fel, irány a játéktér, Gavin és még biztos, hogy sokan mások is nagyon várnak rád!
Emma már nem először szedett össze sérült, kalandvágyó fiatalt a Tiltott rengetegből, hogy anélkül gyógyítsa meg őket, hogy ne keveredjenek bajba. Végül a két fiatal elmélyült beszélgetésbe kezdett és Emma bájos kedvességével meglágyította Gavin szívét. Szép lassan bontakozott ki a kapcsolat, mert a lány a sötét titkát nem akarta nyakába zúdítani, először ki kellett épülnie a bizalmuknak. Nem akarta addig bevallani, hogy valóban vonzódik a fiú iránt, ameddig nem bizonyosodott meg róla, hogy van jövője. Azt hitte, hogy ő a Nagy Ő, hogy ez örökké fog tartani, a gyengédsége meglágyítja ezt az erős, markáns fiút - vagy inkább férfit. Két évet töltöttek együtt, de végül a kapcsolat vakvágányra futott, és igazán viharos keretek között szakítottak. Emma nem akarta, nem tudta maga mellett tartani őt, amikor veszélyt jelenthet rá, Gavin pedig képtelen volt elfogadni, hogy ez nem az ő erejét és megbízhatóságát becsmérli. Pedig azért akarta távol tartani magától, mert igen is szívből szerette. Mind a ketten szívből szerették egymást, és még is szakítás lett, mert nem tudtak megbékélni egymással. A Nott család javarészt támogatta a kapcsolatot, így a tesók próbálták békíteni a párost, de nem sikerült nekik. Ők nem tudják, hogy a lány vérfarkas, és hogy ez a problémáik esszenciája, így nem is értik, mi történhetett. 1998 januárjában a lelke és a szíve szörnyen sebzett, gyámoltalanabbnak érezte magát, mint valaha.
Régmúlt hősök nyomában, 1998 október közepe:
Emma egy csapatnyi iskolatársával egy másik világbeli kalandba keveredett, ahol kiderült, hogy nem ez az első életük, mindannyian egy-egy ősi lélek reinkarnációi. Előző életében is gyógyító volt, és vérfarkas, bár egészen más körülmények között, sőt, egy egészen más világban, ami tömve volt misztikus lényekkel, koboldokkal, tündékkel, és sokkal erőteljesebb mértékben volt jelen a mágia is. Megismerkedett az előző énjével, Rosetta Waylannal, ahogy megörökölte a lány minden emlékét a társaikról is, Nicolasról, Biancáról, Jackről... Mindenkiről. Néhány pillanat erejéig úgy érezte, hogy ez a csapat pótolhatja a falkájának hiányát, amiben azóta szenved, hogy elhagyta őket gyerekként. De annyira összezavarták az emlékei, hogy képtelen volt megkülönböztetni a lelkének a barátait, és a hús és vér iskolatársait, Nicolast, Gemmát, Jake-t, és ezzel kissé elüldözte őket. Több hétig voltak rabok abban a világban összezárva, a Roxfortban még is csak egy nap telt el. Az emlékei viszsatérve megmaradtak, bár tompultak, már meg tudja különböztetni önmagát Rosettától, de a csuklóján lévő orchidea mindig emlékezteti az ott történtekre.
A falka kötelékére éhezve, 1999 tavasz közepe:
Emma továbbra is magányos farkasként tengette a napjait, bár önkénteskedik a Gyengélkedőn és részt vett az Auror Központban is egy tanfolyamon, amivel engedélyt kapott, hogy helyszíni gyógyító legyen, az elsők között értesítik, ha valamilyen helyszínen gyógyítóra van szükség. A mindennapjait lefoglalta tehát a tanulás, illetve az, hogy megbirkózzon a minden teliholdkor rátörő átokkal. Cerberus Szidorovval csak egy rövid beszélgetésre hozta össze az élet, amikor a Rózsakertben, közvetlenül telihold előtt a két farkas kiszagolta egymást, de hiba a lány finom közeledése, amivel kötődni próbált egy másik farkashoz, süket fülekre talált. Ugyan a fiú nem volt vele udvariatlan, sem végtelenül elutasító, de érezni lehetett rajta, hogy egyáltalán nem keresi vérfarkasok társaságát, és ezt Emma tiszteletben tartva magára is hagyta.
Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas!, 1999. szeptember 6. (Játék még folyamatban)
Emma nyilvántartott vérfarkas, a Minisztérium és az iskola vezetősége is tudja, hogy micsoda és a védelmüket élvezi. Már régóta tervezte, hogy megpróbál tenni valamit az ellen, hogy elfogja átváltozáskor a vérszomj, hiszen az édesapja is vérfarkas, ahogy a falkájában is mindenki született farkas volt. Természetellenesnek és szörnyűnek tartja ezt az átváltozást és hogy nem tudja kontrollálni, és mindent megtesz annak érdekében, hogy megtanulja fókuszálni a varázserejét, a vérfarkas átkot, és előhívja az igazi, született vérfarkas képességét. Persze sikertelenül. Szeptember hatodikán talált rá Ivor az ezernyi bűbájjal óvott kis faodvában, ahol láncok között küzdött a Telihold erejével, de a nem evilági varázslény könnyű szerrel átsétált a hely védelmén, majd egyetlen mozdulattal visszaváltoztatta a szörnyeteggé vált gyógyítót, mikor az felélódult - ugyan a láncai kötelékében. A holdnál is erősebb varázzsal szórította vissza az átkot a vérében, és egy hosszú, izgalmas beszélgetésbe kezdtek a likantrópiáról, a nem várt látogató valódi származásáról, és végül de nem utolsó sorban a világról, ahonnan Emma orchideája származik...
A Camden Market lángokban - Az első elvesztett élet, 1999 november közepe:
Emmát kihívták helyszíni gyógyítónak, amikor egy varázslócsoport felgyújtotta a Camden-i piacot. A griffendéles lány nem bírt a bátor vérével és beszaladt a tűzbe, ahol egy elkövetőt két auror üldözött. Az egyik - Jordan Parrish - csúnyán megsérült, így az lett a legfontosabb küldetése, hogy őt kihúzza és megígérte a másik aurornak - Ryan Irvin - , hogy meg fogja gyógyítani, menjen csak tovább... Kint kellett szembesülnie a többi gyógyítóval, hogy nem sok esélye van a férfinak az életben maradásra. Ekkor futott be Shanna és Jacob, akiket Emma eligazított, hogy merre rohanjanak be a tűzbe segíteni a másik Aurornak. Végül a fiatalok a gyanusított nélkül tértek vissza, Ryan is megsérült, de az ő állapotán lehetett segíteni. Jordan Parrish azonban, hiába ígérte meg, hogy minden rendben lesz, elvesztette az életét. És ő volt a lány első betege, aki nem élte túl.
Hogyan gyógyítsunk varázslényeket?, 2000 január vége
Emma sokáig gyötörte magát az elvesztett élet miatt, de tanult is belőle, még ha irtó fájdalmas is volt ez a lecke. Arra ösztönözte, hogy még szorgalmasabban tanuljon, még ügyesebb gyógyítóvá váljon, hogy soha többet ne fordulhasson elő, hogy elveszítsen valakit. Egyetlen órácskára hagyta csak el a tanulást, amikor Hagrid felkérte, hogy a negyedikeseket kísérje ki vele a sérült hipogrifhez, akit egy nappal korábban találtak a Tiltott rengetegben. Szüksége volt arra, hogy egy icipicit a fiatalság között legyen és ne temesse magát tanulás alá, így elment és bemutatta a diákoknak, hogy hogyan kell ellátni egy varázslény sebét. Igazi feltöltődés volt a sok csillogó tekintet, és az a végtelen kíváncsiság, ami a segítőiből, Bexből és Ginából áradt. Egyetlen óra, aztán vissza is süppedt a szakkönyvek és gyakorlatok világába, hogy a legjobb gyógyítóként végezze az évet az évfolyamában, és magába szívjon mindent, amit csak lehet, ha újra egy életveszélyes beteggel hozná össze az élet.
Teljes név: Maria "Feketeagyar" Marshall Születési hely és dátum: Brighton, 1937. 12. 07. Csoport: Varázslény (?, nem pálcahasználó) Patrónus: - Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Alfa Képesség: Született vérfarkas Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: - Kihez tartozol: Emma Marshall, Leslie McGregor
Jellem: Keményszívű, erős asszony, betonbiztos magabiztossággal, hogy a vérfarkasok többet érdemelnek és hogy a falka mindenekelőtt.
Kinézet, megjelenés: Ír-skót felmenőkre utaló világos bőr és vörös haj, már hatvanhoz közelít, de elképesztően jól tartja magát, nem is mutathat gyengeséget egy falka alfája.
Előtörténet: Halszálka: Emma Marshall nagyanyja, Brighton mellett tanyázó természetközeli vérfarkas falka, régi tradíciókkal, csak farkasok, 90% százalékuk nem pálcahasználó, nagyon ritka, hogy levelet kapnak Roxfortból. Bár mindenki így hiszi, nem csak egy fia született (Emma apja), hanem egy lánya is (Leslie anyja), akivel keveset, vagy semmit sem törődött, házasságon kívül született és amerikában töltötte az idejét, tehát soha nem volt köze a falkához, nem is tudtak róla.
A személyiséged is magával ragadott, kedves, de ha a helyzet úgy kívánja, kellően erős személyiség. Mindig is szerettem az ilyeneket, az meg, hogy vittél a lány személyiségébe egy kis naivitást, csak még imádni valóbbá tette. 
A külseje meg, hát na, Palvin Barbi, szeressük, mert cuki. 
