2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Mindig lesznek olyanok, akik a neved és a felmenőid alapján akarnak megítélni, de ne hagyd, hogy mások döntsék el helyetted, ki vagy. Döntsd el te magad."
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Emma Jane Caramel Születési hely és dátum: London, 1977. február 21. Csoport: Hollóhát Patrónus: Ibériai hiúz Évfolyam (szak): Kilencedik évfolyam, Elemista szak Képesség: Metamorfmágus Kiemelkedő tudás: Mugliismeret, Átváltoztatástan
Jellemed kifejtése
Lewis azt mondja, irigyel, mert nem is érti, hogyan, de nagyon jól raktak össze engem, mert mindig mosolygok. Szerintem Lewis csak elfogult velem, hisz születésem óta ismer. Ő a komornyikunk, de annál több, afféle személyi asszisztens is apa mellett, az új idők szele. Egyébként valamennyire igaza van, mosolygós típus vagyok, ami nem nehéz, mert könnyen meglátom a jót, alapvetően pozitív gondolkodású, optimista személyiségnek tartom magam. Nem mondom, hogy állandóan viháncolok, mert egyszerűen nem lehet az ember állandóan vidám. Alapvetően nyitott vagyok az újdonságok, az új ismerősök felé, természetesen ez nem keverendő össze a teljes és azonnali kitárulkozással, azzal azért csínján bánok. Kitartok a barátok mellett, ennyi év után ugyanis büszkén kijelenthetem, hogy van néhány igaz barátom. Társaságukban egészen önmagam lehetek, olyankor nem a miniszter lánya vagyok. Ezt egyébként nehéz kiverni a gondolataimból. Nem azért, mert annyira nagyra vagyok vele, egyszerűen csak tudom, hogy még az is hatással van apám karrierjére, ha mondjuk leesek a seprűről. Ami persze nem fordulhat elő, mert magabiztos a seprűkezelésem. Nem vagyok született tehetség, de szorgalommal minden megtanulható. Igen, szorgalommal és elhivatottsággal, márpedig én ilyen vagyok. Felelősségteljes vagyok, de emellett fiatal is, és én szeretném kiélvezni fiatalságomat, mert az hamar elmúlik. Emiatt csak néha vannak problémáim a szüleimmel, különösen anyámmal, de talán lassan ezen is kezdünk túljutni.
Megjelenés
Alacsony vagyok, a magam 155 centijével ez nem költői túlzás. Nem azért kezdtem ezzel, mert zavarna, már megszoktam, sőt, jól érzem magam a bőrömben, de ez a legszembetűnőbb. Az emberek többségének ez az első gondolata, mikor meglátnak, hát igen, az újságokban magasabbnak tűnök. Ezt viszonylag gyakran meg is jegyzik, már hangosan, egyszerűen csak kicsúszik a szájukon, aztán rettentően zavarba jönnek. Megszokott forgatókönyv, már van is egy jól bejáratott elnéző mosolyom, és egy viccel elütöm az egészet. Nem nagy vicc, de mindig hálásan nevetnek rajta, pedig tényleg csak annyi, hogy a hajam pedig nem fekete. A képeken ugye annak tűnik, mert sötét tónusú, de nem fekete, hanem barna, sötétbarna. Pár árnyalattal sötétebb, mint a szemem színe. Habár az változékony, ha épp a szemembe süt a nap, akkor egészen olyan, mint az olvadt karamella. Szeretem a szemem színét, talán azt a legjobban mindenem közül. A számat biztosan nem, az alsó ajkam teltebb, mint a felső, nem karikatúraszerűen, de én látom. A szeplőimmel is hadilábon állok, de lassan kezdem megszokni azokat is, talán mert mostanra összekapcsolódott a napsütéssel a fejemben, a napsütést pedig szeretem. Nem vagyok az a napozós csaj, a bőröm sem napbarnított, tipikus angol porcelánfehérség vagyok, de szeretem a nap melegét, mikor az arcomat simogatja. Az alkatom olyan átlagos, nem vagyok deszka, de kimondottan telt idomú sem. Ez így pont jó, legalábbis én elfogadtam a tükörképemet, nem változtatnék magamon semmit, igazából még az említett alsó ajkamat sem bűvöltetném meg. Ez természetesen csak egy elméleti fejtegetés, nincs szükségem bűvöltetésre, ha valamit szeretnék megváltoztatni magamon, különleges képességemnek köszönhetően megtehetem én magam, ráadásul mostanra már irányítani is tudom képességemet. Az elfogadásnak köszönhető azonban, hogy fellépésem egészséges magabiztosságú. Ennek, vagy a kitartó oktatásnak és az elmúlt évek gyakorlatának. Az öltözködésem nem teljesen az én érdemem, gondolom nem mondok meglepőt, hogy bizonyos elvárásoknak meg kell felelnem, ugyanakkor már beleszólhatok a ruhatáram összeállításába, ami az utóbbi időben így gazdagodott néhány vidám, mintás selyemblúzzal, ezzel kifejezhetem egyéniségemet, ugyanakkor abszolút elfogadhatóak egy teapartyn.
Életed fontosabb állomásai
Erről úgy nagyjából tíz év múlva fogok tudni bármi értelmeset mondani, mert idáig túl sok mindent nem tudok felmutatni, hogyan is tudnék? Megszülettem, kiderült, hogy metamorfmágus vagyok, aztán felvételt nyertem a Roxfortba, a Teszlek Süveg a Hollóhátba osztott és úgy nagyjából ennyi, idáig ezek voltak az igazán fontos pillanatai az életemnek. A meghatározóak. Volt még néhány emlékezetes és kiemelkedő, de ezekről nem beszél az ember, pontosabban én, annyira nem lenne profi arról fecsegni csak úgy, hogy a Világkupadöntőn a bolgár miniszter kisfiával robbantós snapszlit játszottunk. Persze, ha a sajtóról van szó, akkor válaszolni kell, tőlem természetesen a művelt, de könnyed ifjú hölgy stílust várják el. Olvastad a legújabb Szombati Boszorkányban az interjúmat? Vi Maureen készítette. A következő Rita Vitrolnak mondják, én ehhez nem értek annyira, csak azt az összefüggést véltem felfedezni, hogy a haja természetes egyenes, az írás stílusa pedig hasonlóan letisztult. Ennek köszönhető, hogy ez az interjú most egészen jó lett, nem vont olyan mézes-mázas rózsaszín szirupba. Habár nem értem, hogy miért érdekelték annyira a kedvenc olvasmányaim, mikor arról egy szó se szerepel a három oldalas cikkben. Eredetileg be akartam ragasztani ide a kivágott oldalakat, de az túl hosszú volna, ráadásul csak az elmúlt fél évemről kérdezgettek, amikor még annyi „fontos állomás” se jött össze. Mivel a nyári szünet kitette a felét, többségében arról kérdezgetett Vi, izgalmasabb is a protokoll-utazás Franciaországba, mint az őszi szemeszter a Roxfortban. Különösen, hogy tavaly volt ez a sláger-kérdésük, elvégre az új egyetemi képzés mindenki kíváncsiságát felkeltette. Az elemista szakot választottam, tényleg én, ebbe nem szóltak bele. Egyébként azért nem soroltam a meghatározó pillanatok közé, mert nem tudom, hogy mennyire az. Olyan értelemben, hogy igazi elementalista, aki katasztrófákat előz meg, feltehetően nem leszek. Engem igazából a nemzetközi mágus-kapcsolatok érdekelnek, de ilyen szak nincs jelenleg a tantervben. Magamat képzem, nyelveket tanulok, ez a hobbim. Most épp a spanyolt kezdtem, a franciával egészen jól haladok. Izgis, tudom. A másik hobbim hasonló izgalmakat tartogat. Odavagyok a regényekért, de ha az interjúhoz nem tartották elég érdekesnek, akkor most sem kezdek áradozni a kedvenceimről. Amit egyébként gyakran kérdeznek a riporterek, de amire nem igazán lehet válaszolni az az, hogy milyen a mágiaügyi miniszter lányának lenni. Néha szeretem, például amikor olyan intelligens, magasan képzett, felkészült varázslókkal és boszorkányokkal társaloghatok, akikkel egyébként még csak nem is találkoznék soha. Hihetetlenül kitágítja a világot egy-egy ilyen beszélgetés. Nem panaszkodok az utazások miatt sem, az olyan képmutató dolog lenne, az elkényeztetett hercegnő lennék. Vannak nem ennyire kellemes vonásai is ennek az életnek, de igazából jóformán ebben nőttem fel, nekem még úgymond az árnyoldalak is természetesnek tűnnek. Szerintem már egészen furcsa lenne, ha otthon míg eljutok a szobámból a konyhába egy kis melaszos tortáért, nem lenne két auror, akiknek köszönök. Régebben egyébként akárhová mentem, mindig kísért néhány auror, még a Roxfortban is - már nem állandóan, Mrs. Pierce helyettesítő tanár volt, de ötödévben rájöttem, hogy igazából auror, szegénynek bukott az álcája, áthelyezték - de most már ezen alkalmak ritkulnak, már nagykorú vagyok és a metamorfmágiám igen hasznos, különösen, hogy nagyon kevesen tudják csak rólam, mire vagyok képes. Nem az elrejtés miatt nem használom, egyszerűen nem érzem szükségét a mindennapokban. De azt hiszem, elkanyarodtam, a miniszter lánya életének árnyoldalánál tartottam. Már nincs sok hátra. Ahhoz hozzá tudnék szokni hamar, ha nem élnénk ennyire a kirakatban vagy ha a szüleimnek több ideje lenne rám, de ugyan, melyik gyerek ne örülne ennek. Szerencsére abból csak ritkán adódik problémám, hogy valaki a Minisztérium valamely rendelete vagy eljárása miatt engem piszkálna. Nem mondom, hogy soha nem volt rá példa, de tényleg nem számottevő. Jövőre elkezdem az utolsó évemet, addig annyit igyekszek még tanulni, amennyit csak lehet. Ha nem feltétlenül szükséges, akkor nem hagyom el a kastélyt, kiélvezem, amíg csak lehet.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Emma Caramel 2014-12-27, 11:15
Elfogadva!
A PB választás maga a tökély, de ami még ennél is jobban tetszik, hogy továbbfűzöd egy könyvbéli szereplő életét, kapcsolatait, szóval Caramel lánya nagyon is életre kel a sztoriban. A fogalmazás nyilvánvalóan király, ahogyan dicsérni is szoktalak, és már csak az a kérdés, hogy vajon hogyan fog beilleszkedni, már úgy értem tudom, hogy ide jár egy ideje, de hogy hogyan valósítod majd ezt meg A változatosság kedvéért nem tudok hibát találni, na nem mintha akarnék Foglalózz, és vár a játék^^
A fogalmazás nyilvánvalóan király, ahogyan dicsérni is szoktalak, és már csak az a kérdés, hogy vajon hogyan fog beilleszkedni, már úgy értem tudom, hogy ide jár egy ideje, de hogy hogyan valósítod majd ezt meg 
