2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Idő előtt befejezni nem egyenlő a feladással, csupán néha tudni kell, mikor kell váltani."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Sheska Thorne Születési hely és dátum: 1967. 12. 12. Wales Csoport: Tanár Patrónus: Kaméleon Foglalkozás: Tanár (Szimpátia mágia) Képesség: Bejegyzetlen animágus (holló) Kiemelkedő tudás: Rúnamágia, - Kiemelkedő, Számmisztika - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Hogy milyen is vagyok? Ezt nehéz lenne pontosan meghatározni ugyanis kiválóan játszom el azt, amilyennek épp lennem kell. Mindig is pontosan tudtam hogyan kell helyezkednem, ez már kislánykoromban is így volt. Ha valamit összetörtem soha sem én voltam a hibás, mindig elő tudtam adni, hogy végül a bátyám legyen az, akit megbüntetnek. Egy gyerek pedig abból tanul, amit tapasztal, ha pedig mindent megúszol, akkor persze hogy nem fogod vállalni a felelősséget. Alkalmazkodtam hát, igazán ügyesen, mint a kaméleon, minden helyzethez, ami csak jött, hideg logikával, célratörő céltudatossággal. Szépen elő tudtam adni, hogy mikor volt más a felelős és miért nem én, mert hát... az élet erről szól nem igaz? Túlélésről, hogy tudd mikor kell tovább lépni, mikor kell feladni egy vesztes csatát, hogy végül a háborút te nyerd meg. Aztán egy idő után valahol már én magam sem voltam benne biztos, hogy mi is az, amit tenni akarok és mi az, amit csak teszek, mert a helyzet így kívánja meg. Talán még a mai napig sem tudom, de a legfontosabb, hogy jól jöjjek ki a rossz helyzetekből is, ez pedig most is meg van igaz? Tanár lettem egy iskolában, miközben a társaim nagy része az Azkabanban senyved, vagy épp menekül a törvény erős keze elől. De én élek, vígan és jó létben... így kerek a világ.
Megjelenés
Szőke, kissé göndör hosszú haj. Nem gondolnál rólam első ránézésre semmi furcsát igaz? A ruháim nem túl felvágósak és főleg nem túl modernek. Világ életemben varázslók közt éltem, számomra az átlagos ruhák unalmasak. Azért persze szoknyát nem igazán viselek, de inkább a természetes anyagokat részesítem előnyben, mint a szövet, vagy a bőr, nem pedig a ma elterjedt farmert és hasonlókat. Az alkatom nyúlánk, a magam 178 centijével, nem vagyok egy túlzottan alacsony nő. A testalkatom izmos, ez az edzések miatt is van. Boszorkány vagyok, de soha sem vetettem meg a testi küzdelmet sem. Talán azért is van így, mert van egy bátyám, akivel nem ritkán sikerült összeverekedni, persze még gyerekként, de ez a tudás nem szállt el a széllel, ahogy felnőttem. Kék szemem van, kissé hosszúkás arcom, rendkívül fehér bőrrel. Tudni akarsz még valamit, vagy a többit már amúgy is látod?
Életed fontosabb állomásai
Egy walesi kisvárosban születtem. Nem túlságosan érdekes az életem rövid története. Nem tettem le még nagy dolgokat az asztalra. Mondhatnád, hogy eddig sok minden elől futamodtam már meg, pedig csak nem vagyok más, mint egy igazi túlélő, aki mindig tudja, hogy merre kell lépnie ahhoz, hogy ne legyen komolyabb baja. Úgy hajlok, mint a nád a szélben és soha nem török meg, mert erős vagyok, mint az apám és épp annyi a kitartás bennem, mint az anyámban. Úgy tudom, hogy a szüleim ékszakról vándoroltak ide, talán svédek, de nem mondanám biztosra, rég meséltem már erről, és én keveset tudok az életükről. Egy bátyám van... volt. A gyerekkorom viszonylag egyszerűen telt, már akkor megtanultam hogyan kell alkalmazkodni, hogyan kell úgy tenni, hogy az legyen, amit én akarok. Elég volt csak ügyesen eljátszani a bajba jutottat, vagy az esetlen gyermeket és máris az történt, amit akartam. Így tökéletes a világ nem igaz? Ha azt teheted, amit akar, akkor amikor csak akarod. Ezért történhetett meg az, hogy amikor hét éves koromban minden a feje tetejére állt velem igazából nem történt semmi komolyabb. A Nagyúr uralma akkor már egészen kibontakozott, és úgy tűnt semmi sem állíthatja meg, egy kisebb városka sem, ahol nem élnek olyan sokan. Nem jöttek sokan, de annál erősebbek voltak, a szüleim pedig voltak olyan balgák, hogy ellenálltak. Én nem... én tudtam, hogy nem érek el célt azzal, ha nem azt teszem, amit kell, amit akarnak. Gyorsan forgattak fel mindent, én pedig biztos menedékből néztem az egészet végig. Szorítottam a bátyám kezét az utolsó pillanatig, amikor a szüleink szeméből kihunyt a fény, de ő képtelen volt ott maradni. Képtelen volt elbújni és meghúzni magát, neki tenni kellett valamit... amikor amúgy sem volt esélye.
Szerencsés vagyok. Nem gondolnád, hogy ezt mondom ezek után igaz? Befogadtak. Egy egészen kedves család a szomszéd városból, és még igazán jó barátnőre is szert tettem Constance személyében, bár a bátyja valahogy mindig is érdekesebb volt. Ő úgy gondolkodott, mint én, Connorban ott volt a tűz, a tenni akarás, míg Connie inkább csak meghúzta magát. Ő azt tette, amit elvártak, ami jó... nem azt, ami hasznos. Valahogy nem értett meg minket, nem értett, hogy miért jó az, ha... No, de ne rohanjunk így előre. A Roxfortot kiváló eredményekkel végeztem el, és még azt is eljátszottam, hogy nagy trauma ért az új családba kerüléskor, pedig szó sem volt róla. Alkalmazkodtam minden helyzethez, ehhez is. Ahogyan alkalmazkodtam ahhoz is, amikor Connor hetedikben többet akart. Nem akartam elvágni magamtól egy ilyen kiváló kapcsolatot azzal, hogy nemet mondok neki. Hasonlóak voltunk mi ketten, így tehát igazán evidens volt az, hogy alakuljon köztünk valamit. Hogy én éreztem-e valamit... nem mondanám. Nem is vagyok benne biztos, hogy az érzések nekem valóak-e, a hideg logika, a jó út választása megy, de valahogy a szívem nem diktálja, hogy mi a jó megoldás, talán egyszerűen csak néma. Úgyhogy egy ideig együtt voltunk, együtt szőttük a nagy terveket, ami persze Connienak nem igazán tetszett, mint ahogyan az sem, amikor elhatároztuk... megkeressük őket, azokat, akik maradtak, mert suttogták, hogy visszatérhet ő, a Nagyúr, hogy változást hozhat, vagy épp veszélyt. Ha pedig veszély jön, akkor nekem evidens, hogy a nyerő oldalra állok.
Na persze soha semmi sem ilyen egyszerű. Egészen szépen beilleszkedtünk, sokakat ismertem meg, sok erős varázslót és boszorkányt, olyanokat, akikre érdemes felnézni, akiktől igazán tanulni lehet, akik tudják mit kell tenni és nem azt nézik, mit illik, akik nem gondolkodnak annyit feleslegesen. Aztán... rajtunk ütöttek, majdnem egy éve. Ha nincs Connor... Sokan haltak meg, és ha ő nem mondja, hogy fussak, akkor én is az Azkabanba kerültem volna vele együtt. Igazából nem volt kérdés, hogy a menekülést választom-e. Lehet, hogy más a szívére hallgatott volna, de én már eleget tanultam addigra, előtte is így tettem volna, de így aztán csak még inkább. Ahogy Rasmus mindig mondja az erős életben marad, a gyenge elhullik, én pedig erős vagyok. Nem adom fel. Sok időbe telt, de sikerült elérnem, hogy elhiggyék. Tanultam okklumenciát, tudom,hogyan kell kizárnom másokat a fejemből és rendkívül hitelesen adtam elő az összetört lányt, aki mindig is kiváló diák volt, de kényszerítették, nem tehetett mást. Besároztam Connort, de nem árultam el senkit sem, arra hivatkozva, hogy nem tudok róluk semmit. Elhitték, és egy jó hónapja itt vagyok, tanárként... a Roxfortban. Újra a jó oldalon, mert most épp ez a leghasznosabb.
A hozzászólást Sheska Thorne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-08-28, 17:45-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheska Thorne 2014-10-22, 16:10
Elfogadva!
Nagyon extrás PB! Nem mondom, hogy csodaszép, amúgy a színésző maga szép, csak ezen a képen, ebben a szerepben inkább tényleg ilyen vad, arrogáns feje van^^ Ehhez a szerepjez mondjuk pontosan ez illik, szóval jól sikerült. A sztorija mondanom sem kell nagyon bejön, komálom az ilyen befurakodós karikat, nekem is van ilyen XD A lényeg, hogy rettegjen mindenki, hogy mikor mutatod meg az igazi arcodat, addig jó nekünk^^ Nem találtam hibát, így mehetsz is foglalózni, majd játszani.^^