2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az alagsorban található a mindenkori bájitaltan terem, ami jelenleg Piton professzor fennhatósága alatt áll. Természetesen ablakok nincsenek, az egyedüli fényforrást a falakon lévő füst nélkül égő fáklyák, valamint az üstök alatti kisebb tüzek adják. Több padsor található itt, egymás mögé rendezve, mindegyik mellett egy kijelölt hely, ahol az üstöt fel lehet állítani. A diákok padjaival szemben van egy pódiumon a tanári asztal, mögötte a köríves falon végig alapanyag-tárolók, könyvek, üvegcsék találhatóak, s itt van a különleges hozzávalókat tartalmazó szertárba nyíló ajtó is. A teremben uralkodó dohos pinceszag mellett igen gyakoriak a különféle aromák, melyek a főzetekből szabadulnak fel.
Az ugyan nem jutott eszembe, hogy ki akarna velem kezdeni, ám az igen, hogy beveti a női bájait. Miért is ne tenné? Nem ugyanaz a nemünk, és az ebből fakadó különbségek felvillantásánál mi más lenne természetesebb? Legalábbis általánosságban. Én nem néztem meg sem a dekoltázsát, sem pedig a csókolnivaló meggyszín ajkait, mert jelen napjaimban nem az tölti ki a gondolataimat, hogy vajon ki tehet boldoggá. A kacsintását némi habozás után viszonzom, nem kell mindig lepattintanom, azzal sosem jutnék előre, hogy ha végérvényesen elmérgesíteném az alig-viszonyunkat. A recept hozzávalóinak aprítása közben nézek fel, zafír pillantásom mögött tapintatóan titkok lappanganak. - Gondolhatod, hogy nem akarok báb lenni senki kezében. Belőled sem ezt nézem ki. – A lány üstjéhez lépek közelebb, mert az enyémmel most nincsen teendő. Várom a víz forrását, hogy bele tudjam majd söpörni az összetevőket, és meginduljon a főzőcskézés. A Felix nála már okkerszínű, hamarosan eléri azt az arany áranyalatot, amely oly áhított a keverők körében. Mit nem adnék egy kis szerencséért. - Mióta ismered őt? A családunknak már igen régóta tartozik számadással. Szinte végigkísérte az életemet. Nem csodálkoznék, ha ebben a maiban is a szándékosság lenne. Ahogyan te is mondod. – Nem mondom azt, hogy igaza van, de utalhatok rá. Hallgatásba burkolózom, ahogyan ácsorgunk viszonylag egymáshoz közel. A leeső noteszke nem kerüli el a figyelmemet, de nem tehetem szóvá. A titkokat megérdemelni szokás, nem kierőszakolni. Ellenben én el szoktam venni, amire vágyom, és ha be kell törnöm macska alakban hozzá a noteszért, meg fogom tenni. Leplezetlen érdeklődéssel figyelem a zsebét, ahol eltűnt a kis könyv, majd mintha nem történt volna semmi, továbblépek. Egyenlőre félreteszem a kérdést, csak akkor fogok kérdezősködni, ha direkt szóba hozza. - Anyámtól azt a parancsot kaptam, hogy figyeljek oda, és kezdjem gyűjteni az éles elméket. Nem csak a Mardekárból. – Vallom be, ezzel feldobva a labdát. Legapróbb titkaim egyikét felfedtem számára, most rajta áll, hogy mihez kezd az információval, amit kapott.
***
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-07, 20:35
Draco valamit súlyosan félreértett, ha azt gondolta, hogy Meera teljesen nyíltan kikezdett vele, bár a lány szarkazmusa sokak számára nehezen érthető, vagy kezelhető. Nyilvánvalóan kihívóan viselkedik, de nem feltétlenül jobban, mint máskor, vagy mással. -Ahogy gondolod.-kacsint vigyorogva, mikor az elsüti, hogy nem ismeri, nem tudhat hát róla semmit. ~Több közös van bennünk, mint gondolád...~ A gondolat hatására kezd el gondolkozni azon a rejtélyen, amely mindkettejük egyidejű ittlétét övezi. -Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy ez egyfajta teszt. A professzor nyilván úgy véli, valamelyikünknek haszna lesz abból, hogy összekerültünk, és szerintem elsősorban neki. A kérdés az, hogy akarunk-e Piton kezére játszani...-szól kissé elmélázva, nem is feltétlenül elsősorban a fiúnak, inkább talán magának címezve. Pár pillanatnyi csönd, melyben csak a bájitalok fortyogása hallatszik, majd a smaragdszín tekintet újfent Dracora villan. -Valami nagyobb dolgot sejtek a háttérben.-Piton ismeretében nincsenek véletlenek, nincs olyan, hogy "csak úgy" történik valami. Mindennek ára van, és következménye. Jó kérdés, hogy mindebből ők itt ketten hogyan is jöhetnek ki jól. Meera az ölébe fogja a talárját, de ahogy felemeli a ruhadarabot, az egyik zsebéből kicsúszik valami és tompa puffanással esik a kőburkolatra. A lány utánakap, s most először látszódik rajta egy pillanatnyi zavar, sőt talán... némi ijedtség? Felveszi a földről és egy pillanatra a mellkasához szorítja a noteszt. Mert az a fekete bőrkötésű notesz az, melybe tulajdonképpen mindent leírt. Egy szívdobbanás. Kettő. Három. Végül Meera visszacsúsztatja a talár zsebébe a zavar okát, s mintha mi sem történt volna néz újra a fiúra. ~Talán...~ kezdi gondolatban, s újfent végigméri Dracot. -Talán hasznára lehetnénk egymásnak...-kezdi talán kissé rejtélyesen. A mondatot nyitva hagyja, s figyeli a másik reakcióját.
Hatalmas tévedésben van, közel sem a fenyegetés lett volna a cél. Pont hogy meglepődtem azon, amit mondott, nem szoktam hozzá, hogy felsőbbévesek kezdjenek velem évődni. Pillantásom mindössze néhány másodpercig találkozik a smaradszínű szempárral, és már lépek is tovább a szertár irányába. A kérdésemet persze félreérti, így nem is várom meg az első szavak után már át is lépem a küszöböt. Úgy értettem, miért viselkedik velem úgy, mintha azt látná a szememben, hogy le akarom tépni a bugyiját. Erre elkezd általánosságban hadoválni. Gyáva. Ha már fegyverként használja a külsejét, legalább vallja be. - Azt hiszed, hogy ismersz... Fogalmad sincsen... – Vetem oda a vállam felett, pedig igaza van. A vesémbe lát, és gyűlölöm ezért. A szövetségeseket másképpen képzeltem. Megmaradtam abban a tévképzetben, hogy őket is én irányíthatom, mint a csatlósokat, szolgákat, erre itt a felsős liba, és egyből ráérez. Azt mondja, amit hallani akarok, még ha közhelyeket is süt el, és a magára vonatkozó rész alól hátrált ki. Egyszerű bűbájt használok, a lány pedig észlelheti hogy derékmagasságában érkezik lebegve az összes hozzávaló. Kivételes képességű fogó vagyok, de nem azon fogom fejleszteni a kézügyességem, hogy nyolc komponenst egyensúlyozok a markomban. - Csak nem? – Megvető fintort kap válaszként, hát mégis túlbecsült. A női észjárást nem egyszerű megérteni, nem véletlenül voltak mindig fiúk a csapatomban, egy lány csak a bajt hozta volna rám. Ám anyám terveit ha figyelemesen hallgatom, ideje félretenni a múltat, továbblépni, és feladni a fennkölt stílust. Sosem voltam olyan udvariasan cinikus, mint apám, a nyers arroganciám messzeföldön híres. Vissza kéne vennem? Meglehet. Mint ahogyan az ellenkezője is. - Mindenki... – Ismétlem gépeisen, és a kesztyűm után nyúlok, hogy felhúzzam. A hozzávalókat gondosan kell összeaprítani, a tatuepe könnyen felsértheti a kezem, azt hagyom majd a végére. A felvetés tekintetében felugrik szépen metszett szemöldököm, most először a kiváncsiság csírája kezd kavarogni sötét pillantásomban. Egy szívdobbanásnyi ideig vesébelátóan méregetem, a fagyos pillantás szépen lassan lemállik rólam. - Tudja, hogy mit keresek itt, és ha számodra is engedélyezte, hogy keresztezd az utamat.. - Kezdek bele a szinte teljesen felesleges fejtegetésbe, nem lesz rá magyarázatom, csakis a triviális megoldás. – Azt akarta, hogy találkozzunk. Össze akar dolgoztatni minket... Miért? - A házvezetőnk tud anyám intelmeiről, azt hiszem meg is beszélték személyesen, és pont ő maga terelné felém az egyik legfontosabb leendő társamat?
***
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-06, 20:45
Ahogy a fiú fölé magasodik, Meera méregzöld tekintetében nyoma sincs félelemnek. Talán... érdeklődés volna ami a szempárban csillan? Lehetséges. ~Ez kezd érdekessé válni.~ gondolja kajánul, s nem néz félre, állja a fiú pillantását. Semmi oka tartani Malfoytól, ahogyan az újabb üres fenyegetéstől sem, amibe belerángatja Pitont is. Már csak azért sem, mert Meera idestova hetedik éve nyalja fényesre a professzor cipőjét, s nyilvánvalóan nem véletlen, hogy csak úgy beengedi ide, tulajdonképpen bármikor. -Mit szeretnék?-kérdez vissza a lány, talán némi meglepettséggel a hangjában. -Oly sokféle választ adhatnék erre a kérdésre, de... maradjunk annyiban, hogy ugyanazt, amit te. Elismerést. Tiszteletet. Hatalmat.-hangja szinte suttogássá halkul, de ajkain továbbra is ott játszik a ravaszkás mosoly. Végül aztán a fiú bemegy a szertárba, s pakolászni kezd. Meera a hozzávalók alapján is be tudja azonosítani, hogy zsugorszirupot fog kotyvasztani. -Inkább, mint hogy alábecsüljelek.-vág vissza, majd a saját üstjei felé fordul. ~Mit keresek itt? Mégis mit gondol? Tényleg ilyen együgyű?~ gondolja Meera kissé csalódottan. -Draco, csalódást okozol...-biggyeszti le az ajkát kissé. -Szerinted mit keresek itt? Bájitalokat főzök. Leginkább a hatodikosok órájára készülnek, Piton professzornak ennyivel is kevesebb dolga lesz. Mindenki jól jár.-válaszol végül a fiúnak. Az már csak mellékes, hogy mind a három bájital nagyon jó szolgálatot tesz majd neki, Piton pedig szépen csendben szemet huny afölött, hogy mennyi hiányzik majd belőlük. -Emellett pedig akár én is kérdezhetném, te mit keresel itt, de szerintem semmi okunk nincs rá, hogy számon kérjük egymást. Helyette inkább egy jóval lényegibb kérdést tennék fel: mit gondolsz, miért akarta Piton, hogy mindketten egyszerre legyünk itt, épp most?-dönti kissé oldalra a fejét, ahogy a fiú ténykedését figyeli.
A lány magabiztos. Túl magabiztos. Hiába illettem, bíráltam éles szavaimmal, nem úgy tűnik, mintha berezelt volna. Akár határozottként is jellemezhetném. Megállok a mozdulatban, ahogyan a szertár felé igyekszem, a széles mosoly láttán kissé elbizonytalanodom. - Nem. A kérdés az... te mit szeretnél? – Kitérő választ adtam, sosem szerettem, ha kihúzzák belőlem az érzelmeimet. A többséggel igen lekezelően bánok, nem kivételezett Meera személye sem. Az érdekes rész ott kezdődik, mikor ez róla lepereg, és merészen visszakezdeményez. Ehhez nem vagyok hozzászokva. Nem mondom, hogy fenyegető a pillantásom, de mégis fölé magasodom, nyulánk alkatom révén annak ellenére magasabb vagyok, hogy ő az idősebb. Ismét lehetőségem nyílna a dekoltázsba pislogni, ez újfent elmarad. Ahogyan lepillantok rá, hosszabbra növesztett tincseim követik a nyakam mozgását, és a szemembe hullanak, függönyt képezve zafír pillantásom előtt. - Azt mondod? Ebben akár egyet is érthetek. Pontosan tudtam, hogy amit tenni fogok, abban nem tűröm el, hogy bárki zavarjon. – Az ajtó felé sandítok, tartva a közelséget a lányhoz. Ha ilyen kéretlen betolakodóba botlottam, talán vannak társai is? Pár pillanatig várok, nem üti meg újabb léptek zaja a folyosót, így folytatom a megkezdett műveletet, és belépek a szertárba. Ott hallom csak meg az engem ért szarkasztikus hangsúlyú méltatást. Tejfölszőke fejem jelenik meg a szertár kijáratánál. - Eminens... túlbecsülsz... Meera. – Most a keresztnevén szólítom, nem akarok folyamatosan belerúgni. Ezúttal látszik rajtam, hogy aranyvér ide vagy oda, alaposan megtépázták a hírnevünket. Ősi család leszármazottja vagyok, prefektus, és mégis, egyik sem számít igazán. Jól sejti, gyakorta a tetteimmel vívhatok ki ismét tekintélyt. A megfélemlítés az egy dolog, lehet vele követőket szerezni, de csak éppen nem mindenki ellen hatásos. - Mondhatnám, hogy tévedsz, de legyen, ringasd magad ebben a hiú ábrándban. A házvezetőnk értesülni fog a kérelmemről. Biztosíthatlak, megkapod a neked járó helyet. Ami nem itt lesz. – Az elbűvölő mosoly láttán megkeményedek, na nem ott alul, az arckifejezésemet illetőleg. Más kérdés, hogy ha arcátlan, de ez a csábosan-ördögi mosoly inkább késztet arra, hogy beleverjem a fejét valamelyik üres üstbe. Gyűlölöm, ha egy nő fegyverként használja a külsejét. Engem ne! Befejezem az összepakolást, tatuepéből tartalékot is hozok, és morogva teszem fel az egyik üstöt vizet forralni. Fejből tudom a receptet, így automatikusan szórom bele a hozzávalókat, és csupán mellékesként fűzöm tovább a szavaimat. - Mit keresel itt? Lassan rátérhetnél.
***
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-05, 21:16
Malfoy szemmel látható bosszúsága mulattatja Meerát, noha arcára ez nem ül ki. Ott továbbra is a ravaszkás mosoly honol, de mögötte meglehetősen kaján káröröm húzódik. -Kandúrom... szeretnéd?-duruzsolja, majd elkuncogja magát. -Jobban belegondolva illene is hozzád.-meggyszín ajkain szélesedik a mosoly, majd finoman megvonja vállait. -Lelkes?-kérdi, kissé felhúzva szemöldökét. Valójában nem igazán állja meg helyét a jelző, noha hangulata épp meglehetősen derűs, a fiú nyilvánvaló bosszankodása, és a bájitalok miatt. Kifejezetten elégedett magával, s azzal is tisztában van, hogy a másik tudása a bájitalok terén meg sem közelíti az övét, bár tagadhatatlanul van tehetsége. Meera már csak azért is el szokta ismerni mások érdemeit, mert azok hasznára válhatnak. -Nem mondhatnám, csupán szöget ütött a fejembe, milyen furcsa véletlen, hogy Piton professzor mindkettőnknek egyszerre adta oda a termet.-hunyorít egy pillanatra. Pitonra nem jellemző az effajta szétszórtság, így ha Draco valóban kapott engedélyt arra, hogy itt legyen, mikor ő is, akkor annak nyilván oka van. ~Drága, ravasz professzor úr...~ gondolja, majd méregzöld tekintetével követi a fiút. -Mert hát gondolom, egy hozzád hasonló eminens diák nem kockáztatná meg, hogy engedély nélkül kószáljon itt az éjszaka közepén.-teszi még hozzá, nem kevés szarkasztikus éllel megnyomva az "eminens" jelzőt. -Nem Draco, legkevésbé sem az én problémám. Mindketten tudjuk, hogy kevés vagy ahhoz, hogy ártani tudj nekem, bármennyire is szeretnéd ezt elhitetni magaddal.-közli vele tárgyilagos hangon, ám elbűvölő mosollyal ajkain. -Ó, borzalmasan sajnálom, hogy romba döntöttem a terveid.-mondja kuncogva, mikor a fiú elhalad mellette. Nyilvánvalóan legkevésbé sem sajnálja, sőt igazság szerint még csak nem is érdekli a fiú nyomora. Akármit is akart itt, az az ő dolga, de Meera nem fog a két szép szeméért hasra vágódni előtte. Sőt, senki előtt sem. Lehet, hogy egy félvérrel, vagy egy kevesebb önbecsüléssel megáldott egyénnel megteheti, hogy átgázol rajta, ám Meera lehet, hogy túl nagy falat volna neki. Draco sem tudja, valójában milyen gátlástalan és aljas tud lenni, ez pedig meglehetősen komoly fegyvertény a lány kezében.
Hiába minden, bármennyire is próbálnám sürgetni, pár perc alatt nem fog összepakolni. Szó szerint ki kéne dobnom innen, hogy anyámmal létrejöhessen az áhított kapcsolat. Így pusztán a szidalmait fogom megkapni jótanács helyet, amikor legközelebb beszélünk. Felsóhajtok, ez most nem fog összejönni, ajkaimról már nem tudom, nem is akarom eltűntetni a bosszúsan flegma fintort. Még ő int csendre, hát az eszem megáll. Mi a jóisten van ezekkel a végzős és/vagy egyemista mardis libákkal, hogy azt hihetik, én vagyok a szőke kiskölyök, akikkel játszhatják a dachercegnőt? Előbb Aimes, most meg Ashborne. Még harmadéves csitriként polippá kellett volna átkoznom a csinos pofiját mindkét kis drágának. Túlzottan elszaladt velük a ló, amíg a saját dolgaimmal foglalkoztam. A pálcát visszatűzöm a helyére, mindig nálam szokott lenne, amikor az éjféli túrámra indulok, most nem lesz rá szükségem. Habár.. ki tudja. - Nem akarunk aludni. – Javítom ki, és undok vállvonással fordítom el a fejemet, nem érdekel, amit látok. Azt kapok meg akit akarok, nincsen szükségem arra, hogy mélyen belátó legyek. Én vagyok a vadász, nem vagyok az az átlag kiéhezett korcs, aki ziccerekre játszik. Az bőven elég lenne, ha mihamarabb eltakarodna a köreimből, még ha én is törtem rá, és nem fordítva. Pitonhoz lesz pár kéretlen szavam, pontosan tudta, hogy mire használom a termet, hogyan adhatta ki másnak is? Legalábbis miért éjszaka? Vagy szándékosan tette volna? A bájitanártól kitelik hogy még a saját diákjait is egymás ellen uszítja, vagy pont így akarna egymás mellé terelni minket? Érthetetlen? Karbafont kézzel várakozom, a bájitalok szeretete kitörölhetetlen belőlem, így kénytelen-kelletlen közelebb lépek. Nem értek még hozzájuk olyan fokon, mint a lány, egy visszafogottan elismerő pillantás kigurul belőlem, ez a tudásának, s nem a küsejének, stílusának szól. Remélem a szerelmi bájitalt valami undorító griffes prefi ellen veti be, hogy felnyalassa vele Mrs. Norris hányását. Állom a tekintetét ezúttal, nem araszolok közelebb, azt méregetem, minek örül ennyire. - Malfoy uraság, Draco, a következő a kandúrom lesz? Nem tudom, hogy mire fel vagy ilyen lelkes. – Belecsempésztem az állatalakomat is. Hölgyekkel nem beszélnék így, de mikor szoktam én hölgyekkel társalogni? Egyátalán nem is értem, miért is érdekes ez? Akkor lenne jelentősége, ha mindenki aranyvérű lenne, de még a saját házunkban is szaporodnak a félvérek. Mindazonáltal házunk egy prefektusáról, nagy tudású diákjáról van szó, nekem pedig sürgősen csapat kell. Ettől még nem fogok belenyalni a dekoltázsába. - Nagyon is a te problémád.. Ashborne, de hagyjuk is, miattad már kárba veszett amiért jöttem. – Emelem meg stílustalanul vállaimat, és ellépek mellette. Orromba belenyomakodik a lány illata, átütve a bájitalok sűrű, nehéz szagát. Ha már itt vagyok, jobb híján tegyek is valamit. A zsugorító főzet olyan univerzális, hogy sosem árt gyakorolni. A szertárba indulok összeszedni a hozzátevőket.
***
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-04, 20:39
Draco & Meera
Meera éppen elmélyülten számol és kavargat, mikor az ajtó kinyílik. Csupán egy pillanat erejéig pislant oda, hogy megnézze ki az. ~Nocsak, nocsak Draco...~ meggyszín ajkára gúnyos mosoly kúszik, jobbját felemeli, hogy csendre intse a fiút, miközben tovább kavargat. Nem úgy néz ki, mintha nagyon zavarba jött volna, vagy felvette volna a kissé erőltetett sértést. Majd fél perc telik el így, ami alatt nem hogy válaszra, egy futó pillantásra sem méltatja a másikat. Végül aztán felnéz, s egy gondosan kiszámított mozdulattal igazítja a füle mögé az egyik elszabadult hajtincsét. -Lám, lám Malfoy úr, nem tudunk aludni?-villan ravaszkásan a zöld szempár a Dracora. A következő kijelentésre elkuncogja magát, majd visszafordul az üstök felé, kicsit fölé is hajol az egyiknek, vigyázva, nehogy a haja belelógjon, s újfent beleszagol, egyszersmind látszólag teljesen véletlenül, a mozdulat során kicsit többet enged látni a fiúnak, mint kellene, de ez legkevésbé sem aggasztja. ~Menta és rózsa...~ gondolja elégedetten. Az Amortentia csaknem kész van, a Felixnek úgyis sok idő kell még, az Élő Halál Esszenciáját pedig most békén kell hagyni egy kicsit, de ettől függetlenül nem hagyhatja ott, és ezt nyilván Malfoy is pontosan tudja. Meerának pedig legkevésbé sem áll szándékában így tenni, csak azért, mert a szöszi azt mondja. Végül a fiú felé fordul, s a méregzöld szín íriszek zavarba ejtő alapossággal mérik végig őt. Az ajkain lévő mosoly mintha kicsit szélesedne, ahogy a háta mögött lévő padnak dől, s ujjaival annak szélén dobol. -Ejnye Draco, hát illik így beszélni egy hölggyel?-cicceg rosszallóan. Nem kerüli el a lány figyelmét a változás, amin a fiú az elmúlt időben keresztülment. Be kell vallania, előnyére vált, ugyanakkor nem tekinthet el attól a ténytől, hogy a Malfoy dinasztia hatalmasat bukott nem is oly rég. Ennélfogva aztán valahogy irrelevánsnak tűnnek a srác csípős megjegyzései. Elmúltak azok az idők, amikor Malfoy kiskirályt játszhatott az iskolában, és ezt ő is pontosan tudja. A Sötét Nagyúr elbukott, kis híján magával rántotta őket is. Persze az apja kidumálta magát, mint mindig, de ettől még hatalmas szégyenfolt esett a családon. -Attól tartok, ez sajnos nem az én problémám.-felel végül. Bármit is akarjon Draco, más helyet kell keressen hozzá. Egyébként Malfoy azon kevesek közé tartozik, akiket Meera abba a halmazba helyezett, amelyre az van írva: "Hasznos lehet még". Éppen ezért nem feltétlenül akar konfliktusba kerülni vele, de fejet hajtani egészen biztosan nem fog, már csak azért sem, mert saját megítélése szerint távolról sem Malfoy az kettejük közül, aki jelenleg magasabb pozícióban van.
Péntek éjfél, így szólt anyám következő utasítása. A szokott helyen. Az utóbbi időben kezdenek kényelmetlen mód megszaporodni tanácsai, kéretlen intései, lassan ott tartok, hogy köpök rá. Biztosan jót akar, tanuja volt már több aranyvérű család emelkedésének, s bukásának, de valljuk be, milyen tapasztalatot tudott leszűrni? A saját hírnevünket alig sikerült megmenteni, nem biztos, hogy ilyen szülőkre kéne hallgatnom. Ha flegmán rálegyintek, akkor megkapom hogy ne legyek tiszteletlen, meg hogy mit játszom a kamaszkori lázadást. Alig pár hónap választ el a varázslóvilágban elismert nagykorúságtól, a házunk prefektusa vagyok, mesteri fogó, akkor miről is kéne papolniuk. Az az egy szerencsém is megvan, hogy Piton megtartott a pixisben a másfél évvel ezelőtti fiaskó után is. Ha jobban belegondolok, hidegen hagy, hogy mi lett a Sötét Nagyúrral, tőle függetlenül is éltem a világomat, utána is így tettem. Egy Malfoy sosem alkuszik, így vallom én. Talárt húzva emelkedem a magasba, köpenyem szára sötét felleghajtóként söpri mögöttem a lépcsőket, s a hideg kőfolyosót. Fuvallat söpör végig az ódon falak közt. Ember valómban is érzékeny az orrom, ám a belül élő macska meglepődve morran egyet, izgalmas szagokat hoz a szél, arról, amerre igyekszem. Megelőztek volna? Ki lehet olyan arcátlan, hogy betörjön a tanterembe? Rámarkolok a rézkilincsre, és finom eleganciával taszítom be, hogy az illető minimális önbecsülését is letiporjam a szitkaimmal. Ha szembeszáll velem, még rosszabbul is járhat, mint a verbális fenyítés. Felhúzott orral mérem végigaz üstök mögött dolgozó háztársat, nehéz megszólalnom, főleg a kissé lengébb öltözet láttán. - Nocsak Ashborne, nem megy a RAVASZ, hogy túlórázni kényszerülsz? – Lépek közelebb karbafont kézzel. Nem vonhatom felelősségre, prefektus, ráadásul még a saját házam tagja is. A kilincs érintetlen volt, nem tört be, szabad járása van. Irigységem határtalan, ám úgy teszek, mintha nem venném észre a kivételezést, sokkal egyszerűbb szánakoznom rajta. Egy szépséghibája van a dolognak, Felixet főz, így az elméletem még véletlenül sem állja meg a helyét. Nem úgy mozog, mint aki nagyon köszködne. A híremtől eltekintve nem fogok alátenni, főleg ha nekem is ad belőle egy kortnyit. Rám férne az utóbbi időben. - Remélem gyorsan elhúzol, dolgom van itt. – Közlöm bársonyos hangon, macskaénem túl mézes-mázos is lenni, na nem mintha a szavak ebben a megvilágításban kérlelőnek tűntek volna. Pár perc múlva felvillan a lilás tükör, és csak bízhatok benne, hogy a vörös szépségnek addig nyoma sem marad. Bármiért is van itt, az most ráér. A faliórára pillantok, három perc. Nekitámaszkodom az egyik padnak, a folyosón továbbra is sötétség honol, még a fáklyák sem világítanak. Most szépen összepakolsz, és tipli!
***
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-03, 18:49
//Draco & Meera//
Éjfél körül járhat már, vagy még később, de ez a teremben ügyködő vörös hajú lányt legkevésbé sem zavarja. Üstök veszik körül, melyekben mind-mind különféle bájitalok fortyognak, mögötte az asztalon legalább harmincféle bájital-hozzávaló, látszólag minden logikát nélkülöző elrendezésben. Meera azonban (mert ki más is volna, ki ilyenkor egyedül merészelne a bájital tanteremben tartózkodni?) teljes mértékben átlátja ezt a "rendezett káoszt", s igen rosszul járna az, aki bele akarna nyúlni, vagy szólni abba, amit épp csinál. Dacára a kései órának, nem úgy tűnik, mintha a lány ideges volna, vagy épp kapkodna. Ő bizony ráér. Mióta írásbeli engedélyt kapott Piton professzortól arra, hogy használja a tantermet és a szertárat, még a prefektusi tekintélyét (és jelvényét) sem igazán kellett megvillantania. Még az a mekegő vén bolond, Frics is eloldalgott, akár a seggberúgott kutya, mikor Meera az orra alá dörgölte a Piton kézjegyével ellátott pergament. Mélyen beszívja a felszálló gőz aromáját, miközben az egyik üst fölé hajol, hogy megszemlélje. -Menta, rózsa...-dünnyögi elégedetten. Ez a főzet már csaknem kész van, s Meera kifejezetten büszke rá. Egy ideig elnézegeti a spirálisan felszálló gőzt, s a gyöngyházfényű derengést, majd a következőhöz fordul. Ez már jóval keményebb dió, s lassan másfél hónapja főzi, de még egyszer ennyi időre lesz szükség, hogy a bájital elkészüljön. Elég a legapróbb hiba is, és az igen könnyen végzetessé válhat... Jellegzetes arany színéről bármelyik hatodéves felismerné, aki az átlagnál némileg magasabb intelligenciával rendelkezik, vagy egyszer is a kezébe vette a tankönyvét. ~El ne felejtsek ebből eltenni pár fiolával...~ emlékezteti magát a Felix Felicist óvatosan megkavarva. Végül a harmadik üst felé fordul, beleszagol, s elfintorodik. A teljesen átlátszó folyadéknak szagtalannak kell lennie, de még érzi rajta a kissé fanyar aromát, így hát megkavarja háromszor az óramutató járásával megegyezően, majd kétszer visszafelé. A három elixír hatodikos tananyag, de ő már a múlt évben is képes volt mindet elkészíteni, amivel kivívott magának pár elismerő pillantást Piton professzortól. Kezd kissé melege lenni, ezért a talárját leveszi, s az egyik padra dobja. Alatta egy fekete fűző, s hasonló színű szoknya található, melynek hosszán egy közepesen prűd ember is megbotránkozna, de lehet, hogy találóbb volna övnek nevezni, mintsem szoknyának. Úgysincs itt senki, aki sóvárgó pillantásaival illetné, de ha volna, valószínűleg az sem zavarná Meerát, sőt.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Bájital tanterem 2014-10-03, 18:30
Bájitaltan terem
Az alagsorban található a mindenkori bájitaltan terem, ami jelenleg Piton professzor fennhatósága alatt áll. Természetesen ablakok nincsenek, az egyedüli fényforrást a falakon lévő füst nélkül égő fáklyák, valamint az üstök alatti kisebb tüzek adják. Több padsor található itt, egymás mögé rendezve, mindegyik mellett egy kijelölt hely, ahol az üstöt fel lehet állítani. A diákok padjaival szemben van egy pódiumon a tanári asztal, mögötte a köríves falon végig alapanyag-tárolók, könyvek, üvegcsék találhatóak, s itt van a különleges hozzávalókat tartalmazó szertárba nyíló ajtó is. A teremben uralkodó dohos pinceszag mellett igen gyakoriak a különféle aromák, melyek a főzetekből szabadulnak fel.
