VMS nyolcaddöntők - Anglia vs. USA

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

to: the team

Az új versenyszámba nem választottak be, aminek örülök, tudok egy kicsit pihenni. Amúgy sem kedvelem a sárkányokat, nem értek hozzájuk, meg jöttek az újak, itt az idő, hogy bizonyítsanak ők is valamit. Hamar megérkezem a lelátóra, végig akarom nézni a meccset, és remélem, nyer a csapatunk. Hallottam, hogy az oroszok aratnak, és eléggé kényelmetlenül érzem magam, azóta nem tudtam Stanssonnal beszélni erről, de szerencsére még az oroszok sem környékeztek meg újra. Remélem, hogy a meccs végén lehetőség nyílik a beszélgetésre, mert se a felkészüléskor nem akartam a figyelmet elvonni, se most a meccsről. Mikor Sidney leül mellém, sejtettem, hogy erről fogunk tovább beszélni, a múltkor tényleg nem jutottunk el sokáig.
– Nem, azóta semmi. Örülök neki, de azért elég gyanús… azt hittem, már másnap a sarkamban lesznek, hogy válaszoljak vagy kényszerítsenek, de… nem tudom – sóhajtok fel, miközben a pályát nézem. – A verseny végén megpróbálom elkapni az edzőt. Már csak ezért is remélem, hogy nyerünk, két rossz hír egymás után nem lenne jó – húzom egy keserű mosolyra a számat.
– Nem is kérdeztem még… az amerikaiak mit akartak múltkor? – A gálán láttam, hogy velük beszéltek, és nem tűntek túl elégedettnek, csak aztán elfeledkeztem erről. Most jutott eszembe, hogy úgy tűnik, nem állnak a helyzet magaslatán. Remélem így van, és van esélyünk.

/Rossz számok: 0,2/

Az, hogy izgulok nem kifejezés. Ez nem az én sportom, hacsak azt vesszük figyelembe, holy a tanerő jóindulatából nem buktam meg legendás lények gondozásából. Igazság szerint akkor, hogyha elméletben nem számolhattam volna be a tudásomról biztosan meghúznak. Mert az állatok és én nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon. A legtöbb testközeli találkozásból az lett, hogy vagy én kötöttem ki a gyengélkedőn, vagy szegény párának kellett gyógyítói ellátás. Na már most, ha figyelembe vesszük, hogy sárkányokról van szó, könnyedén elképzelhető, hogy mit gondolok, ki lesz az, akit Codynak kezelnie kell. Nem is a pikkelyes porontyot, akinek a nyergébe pattanok.
Annak örülök, hogy Chris is együtt szerepel velem a számban és Hiro is. Mindkettejüket aránylag jó arcnak tartom a csapatból, s egyikük sem nézett ki úgy, mint akinek fingja nincs az egészről. Majd ellesek tőlük valami praktikát, vagy nem tudom. Egyelőre azzal nyugtatom magam, hogy próbálom elképzelni, hogy ezek csak seprűk, s nem mások. Mert repüléstanból kifejezetten jó vagyok, ergo inkább azt erősítem magamban, amit tudok, nem azt, amitől rettegek.
Nem nagyon van időm azzal foglalkozni, hogy melyik csapat hogy szerepel velünk párhuzamosan. Az alkalmi hátasra várva - vagyis arra, hogy az edző lekísérjen minket - leginkább magam megnyugtatásával és felspanolásáűval egyszerre vagyok elfoglalva. Az állatot - hacsak nem muszáj - nem magam választom ki a csapatnak szánt egyedek közül, hanem ha lehetőségem van rá, akkor hagyom, hogy vagy az edző válasszon egyet, amelyik szerinte nekem való, vagy sodródom az árral és arra ülök fel, amelyikre a társaim nem. Amolyan kizárásos alapon.
Az biztos, hogy én nem leszek ebben a feladatban irányító. A többiekkel már közöltem a versenyszám előtt, hogy mihez nem értek, s miben számíthatnak rám, szóval remélhetőleg nem fogja egyiküket sem meglepni. A legjobb tudásom szerint igyekszem kivenni a részemet abból, ami előttünk áll. Lesz, ami lesz, nem okozhatok csalódást. Másodszor biztos megnyílna alattam a föld és elsüllyednék, hogyha mégis úgy volna.

Számok: 4 és 7
Időpont, amikor nyaralás miatt 90%, hogy nem leszek: Augusztus utolsó 2 hete (nem a teljes 2 hét, de inkább többet mondjak, mint kevesebbet : D)