2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az elsősök érthető módon még hasznos, ha térképpel járják be az iskolát, mert a szeszélyes lépcsőkhöz hozzátartoznak a kesze-kusza folyosók, amiken igen könnyű elkeveredni, arról nem is beszélve, hogy akadnak olyan helyiségek is a Roxfortban, amik évről évre még akár helyet is változtatnak. Még egy tapasztalt diák sem mondhatja el magáról, hogy tökéletesen kiismerte az iskolát, hiszen az szinte lehetetlen feladat. Ha van egy kis szerencséd, akkor a falakon sorakozó festmények esetleg segíthetnek.
Adorának sikerül elkapnia Corvus tekintetét, és jeleznie neki. Sőt még az Invitoja is sikerül. A Remy által hamisított bűbájtan fals kérdéssor Adora kezében landol. Elmondható tehát, hogy Jenkins haverjainak dolgoztat szerzési kísérlete ma éjjel többszörösen, és abszolút kudarcba fulladt. Viszont Scarlett ügyesen csap kerüli ki a professzor és a lebukott mardekárosokat, és csap zajt a másik irányba. Így Adora és Corvus nyer némi időt, amíg a professzor bosszúsan indul megkeresni a zaj forrását, nyomában a két nyakon csípet sráccal, akiket úgy fest nem fog csak úgy egy ejnye-bejnyével elengedni.
Szerencsére Adora elég halk léptekkel éri el a tanári előtti részt, ahol éppen nyílik az ajtó, és előbb egy japán repülőmókus familiáris, majd a bent lévők kezdenek kifelé sorjázni, és hála a két prefektus iránymutatásának, elég gyorsan be tudnak fordulni a következő sarkon, éppen mielőtt Flitwick visszaérne nyomában a három lebuktatott mardekárossal Jenkins bandájából. Út közben nyilván megtalálta, és kiolvasztotta azt is, amelyiket Adora olyan ügyesen mozdulatlanná tett. Scarlett is ott sündörög a társaság körül, és néha rámorran némelyik lefülelt srácra. Adora házvezetője nem épp boldog, hogy feleslegesen kereste meg a prefektusa familiárisát, de elkönyveli a dolgot annyinak, hogy nyilván a lány küldte a túloldalra körülnézni, amíg ő meg Corvus ugyanezt teszik ezen az oldalon. Lényegében mindenkinek sikerül elmenekülnie, kivéve MB-t, aki úgy dönt további figyelemelterelésnek Corvussal áll le vitatkozni. Ez a terve pedig elég sikeresnek tűnik, mert a Hollóhát házvezetőjének esze ágában sincs a tanári ajtajától tovább menni. Ellenben igen szigorú tekintettel néz a griffendéles lányra. - Maga is Miss Levieva? Mégis mi ütött ma mindenkibe? Még csak telihold sincs. - bosszankodik, némi szarkazmussal a hangjában. Innen elég egyértelmű, hogy az elcsípet négyes nem ússza meg a pontlevonást és a büntetőmunkát. Ám Flitwick azért a meggyőződés kedvéért még benéz a tanáriba is, hogy megbizonyosodjon a fiúk meséjéről, miszerint Flint épp ott rejteget valakiket. Ám mivel senkit sem talál bent, és úgy tűnik minden rendben, a Jenkins banda tagjai számolhatnak egy adag külön büntetőmunkával is, amiért mindenféle légből kapott mesével próbáltak bajba keverni egy prefektust. Sőt Corvus ha akarja még nagyobb bajba keverheti háztársait, ha beszámol a tanerőnek az iménti incidensről. Így még zárásként Flitwick utasítja Corvust, hogy kísérje a három háztársát vissza a hálóköretükbe, és gondoskodjon róla, hogy ott is maradjak, és Adorát, hogy tegye ugyanezt MB-vel, aztán ő is térjen vissza a saját hálókörletébe. Mára elég volt ennyi a járőrözésből.
Dany felvont szemöldökkel fordul meg, amikor meghallja Gilly hangját. - Nem a prefektusi léttel van bajom, hanem azzal, ha feleslegesen hallgathatom a barátnőid műhisztijét egész álló este, aztán a semmiért járatnak körbe-körbe. Szóval, mi folyik itt? Mért nem találja ma senki azt az átkozott klubhelyiséget? - teszi fel a kérdést, némi szigorúnak szánt éllel a hangjában. Miközben Lizzy is befut megerősíteni nővére sztoriját. De végül megereszkedik a válla, és sóhajt egyet. Elég köztudott róla, hogy nem a legszigorúbb prefektusok egyike. Általában megelégszik némi dorgálással, és fenyegetéssel, ha legközelebb is rajta kap valamin, akkor nagy baj lesz. - Na jó, most úgy teszek, mintha elhinném, hogy tényleg a prefektusi fürdőben voltatok, és a magam részéről visszatérek a klubhelyiségembe és lefekszem aludni. Melegen ajánlom nektek is, hogy tegyétek ugyanezt. Flitwick ma különösen rossz kedvű. Jó éjt Drágaságaim! - úgy látszik a nővéreknek szerencséjük lesz. Gillian exe nem akar keresztbe tenni nekik, de a tekintetén és a hangján is érezhetik, hogy tényleg fáradt, és elege van mára a felesleges művitákból. Noha nem ostoba, sejti hogy itt más van a háttérben, de nem áll le kiszedni belőlük. Előbb-utóbb úgyis megtudja. Megvannak rá a módszerei. Inkább sarkon fordul és határozott léptekkel indil meg a saját klubhelyiségébe, magukra hagyva a folyosón a lányokat.
- Azt hiszem, odament Danielhez - sóhajtok egyet gondterhelten, amikor Gilly a madarát keresi. Ezzel együtt pedig a nővérkém igen hamar rájöhet arra, hogy Dany tud az ittlétéről. Én ugyan egy szót sem szóltam a fiúnak, de a szarka jelenléte elég gyanakvásra adhat okot részéről. Csak nem ejtették a fejére annak idején, ha prefektus, nem igaz? - Oké, ebben mondjuk igazad van - adom be végül a derekam, noha kissé még továbbra is bánt a múltkori eset, de Gillienek igaza van abban, hogy inkább annak kellene örülnöm, hogy mindenki él és virul, ráadásul nem kaptak el minket. Ez azért jó jel. Megúszni egy büntetőmunkát, miközben betörtünk a tanáriba? Egyszerűen fantasztikus érzés! Bár, igazság szerint nem sűrűn áll szándékomban ezt eljátszani. Kath neve hallatán csak a szememet forgatom. A mai nap folyamán már nem igazán szeretnék többet hallani a lányról. Igazán pikkelek rá, még abban az esetben is, ha semmiről se tehet. Ez egyszerűen így megy. Majd lenyelem ezt is egy idő után és megemésztem magamban. De ma még haragszom rá és Corvusra is. Az a hülye üvegezés tehet mindenről! - Ígérem - biccentek egyet Gilly szavai hallatán, majd én is átölelem. Kár, hogy ilyen hamar lelép, hiszen még semmit se tudunk Jenkinsről és végtére is mindannyian ezért vagyunk most itt, de ha úgy érzi, mennie kell, akkor nem fogom visszatartani. Nyilvánvaló, hogy fontos számára a madár, nem csodálkozom hát azon, hogy utána ered. Egy idő után visszatérne a gazdájához, de már így is lebuktatott minket. Fene belém és a hülye ötleteimbe! Nem sokkal később észreveszem, hogy szinte mindenki kirobban a tanáriból, Adora pedig igen kétségbeesett képet vág így a távolból. Nem sokáig tart hát magamban rájönnöm arra, hogy itt bizony nagy a baj. Őszintén szólva fogalmam sincs a miértekről, de az, hogy senki se állt neki Jenkins aktáit átlapozni, igen sokat elárul arról, hogy bajban vagyunk. - Fenébe - szakad ki belőlem egy rosszalló sóhaj, majd bölcsen kihasználom azt, hogy távolabb vagyok és gond nélkül olajra léphetek. Elindulok hát abba az irányba, amerre a nővérem is tartott, végül belefutok a Dany-Gillian párosba. - Szia! - köszönök a fiúnak, miközben szinte egyenesen leparkolok Gilly mellett. - Gillian és én pancsoltunk egy kicsit - jegyzem meg ártatlan képet vágva, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy mit szeret leginkább a nővérem. - Elmehetünk? - szegezem azért neki a kérdést. Igazság szerint nem érdekel, ha büntetést is sóz ránk, a legfontosabb az, hogy megússzák a többiek. Daniel gyanakvását nagy eséllyel úgyis eloltotta az, hogy Gilly, majd végül én is felbukkantunk a szarkával együtt.
Követem amerre érzem a madaram és pont elcsípem amikor Dany elküldi a társnőjét alukálni és leáll veszekedni a szarkámmal. Amire igencsak felszalad a szemöldököm és elsőre még úgy voltam vele, hogy inkább faképnél hagyom és nem kockáztatok, nem fedem fel magamat. De ez a hangnem... Úgyhogy elő lépek a folyosó takarásából kihúzva magamat, minden méltóságommal. - Nem kell úgy kiabálnod vele, eljut hozzám anélkül is amit mondasz... Mi a baj, talán nem tetszik a prefektusi lét? És különben is mi bajod a barátnőimmel? - szegezem neki a kérdést, mint aki semmiről sem tud semmit és le van sokkolva, hogy valaki szót mer emelni hű társaira. Ha Dany rákérdezne, hogy hol volt, Gill karba fonja a kezeit a mellei előtt és kissé feszélyezetten de azt válaszolja, hogy a "prefektusi fürdőben". Gill előszeretettel lubickol ott ezt Dany tudhatja. Gillianen nem látszik hogy hazudna, inkább csak frusztráltnak tűnik, hogy "lebukott". - És most mi lesz? Elengedsz, vagy megdorgálsz? - teszi fel a kérdést egy játékos bájos mosollyal, ugyanakkor kissé szemtelenül, amiről nagyjából sejti, hogy Dany nem biztos, hogy lesz olyan gavallér, hogy elengedje... Bár persze azért reménykedik, de van olyan jófej és van benne annyi tartás, hogy a volt párjára nem próbál meg újra hatással lenni, csak hogy megússzon bármit. Nem. Az eléggé rányomná a bélyegét a dologra, még ha pedig nem is haraggal váltak el.
[You must be registered and logged in to see this image.] Bennem is van egy kis büszkeség, hogy végül sikerült elzavarni a srácokat, de azt nem veszíthetjük szem elől, hogy még egyáltalán nem végeztünk. Nem tudom, hogy a bentiek megtalálták-e, amit kellett és azt se, hogy vissza tudunk-e időben vonulni, hogy a szélrózsa minden irányában szétszaladjon a díszes társaság és ne akadjon fent az egész banda egy tanáron, vagy cirkáló prefektusokon. Összekapcsolódik a tekintetem Adorával és látom rajta a siettetést, de a bekopogáson és a beszóláson kívül elsőre nem tudom, hogy mit tehetnék, mielőtt pedig eljutnék a következő gondolatig MB úgy robban el mellettem, mint valami üstökös, hogy beszabaduljon a tanáriba a többiekhez. Elállok az útjából és természetesen utat engedek a kiözönlő többieknek is, amennyiben úgy döntenek, hogy spuri van és nem bent akarnak hullát tettetni. Az biztos, hogy egy japán repülőmókus azonnal kiszalad és terepszemlét tart, de mivel mi is itt vagyunk kint Adorával és a familiárisainkkal, ezért remélhetőleg tudunk annyit kommunikálni, hogy a helyes irányba tereljünk mindenkit, aki kicsusszanna. Persze kicsit kínos, hogy az ominózus este óta nem beszéltem se Benjaminnal, se Katherine-nel a történtekről - valójában leginkább senkivel - így a lehető legkevesebbet szólok akárkihez is és inkább némán jelzek, hogy merre menjenek és biccentek, ha látom, hogy valakinél - Ginánál vélhetően - ott vannak a mappa másolatai. Nem sok, vagy inkább semmi esély sincs arra, hogy mindenki felszívódjon, bár az Ollivanderek valószínűleg el tudnak tűnni gond nélkül, hiszen alapvetően már eltávolodtak, így amikor MB elkezdi bedobni a fülöncsípett kártyát és Adora is felveszi a szigorú prefektus tartását nincs más hátra, mint becsatlakozni a játékba és ezzel elvonni a figyelmet a többiekről. - Nekem pedig papírom van arra, hogy ne dőljek be a hülyeségeknek, Levieva. - válaszolom hidegen és fennhangon, alapvetően is jellemző rám, hogy színpadiasan szólaljak fel, ha az akaratomat érvényesíteni akarom, így talán Adora házvezetőjének se lesz feltűnő, hogy ilyen erélyesen szólok, míg a többiek a másik irányban eltűnnek - remélhetőleg. Az apró termetű fél-kobold nem éppen arról híres, hogy buta lenne, nem véletlenül van a Hollóhát élén és nem véletlenül kiváló a bűbájban és a párbajokban egyaránt, szóval muszáj a leghitelesebb formánkat hoznunk. Hideg, lesújtó tekintet, összefont karok és még a farkasom is elkezd MB közelében sompolyogni, mintha a morgásával és agresszív vicsorgásával akarná elvágni a lehetőséget, hogy a lány menekülőre fogja és megússza a büntetést. A sok éve gyakorolt játék életbe lépett.
-Jaj maradj mar! - nevetgelek Corvus felem iranyulo feddesen mely szerint moderaljam magam. Szerintem az akcio is kiraly volt meg ez a hatulrol orv tamadas is, s bar arra szamitottam hogy megtart rendesen, igy valojaban meg viccesebb. Egeszen addig a pontig amig Adora hangjat meg nem hallom. -Szar van a palacsintaban! - szisszenek fel s meg mielott Corvus reagalni tudna nekirontok a tanari ajtajanak, mint Zrinyi (bar nem tudom ki az, de valami mugli futoversenyzo lehetett, hiszen miert mondana mindig Hansapu hogy raront, mint Zrinyi valamite hogyha nem arrol lenne szo hogy gyors ez az ipse mint az allat) es ha nem pattanok le rola valami bezarobubaj miatt, akkor fel is tepem az ajtot es a bentiekre morranok fojtott hangon. Igazabol kiabalnek de rajovok hogy az zajos lenne igy marad a hangfojtas amitol morgassa romolnak hangjaim. -Kifele de izibe’, mert gaz keszulodik odakint! - mondom nekik (ha nem jutok be az ajton varazslat nelkul akkor duma kozben egy alohomorwnyi szunetet is tartol) es heves kezlengetessel hessegetem is kifele oket. Ha pedig mind tavoznak vegre akkor magamra vonva a figyelmet hangosan koppanok a tarsaim utan becsukott ajto felfajan. -Jaj nekem! Mar megint elaludtam a klubhelyisegben, de hogy kerultem ide? Francos alvajaras! El kellene mennem a gyengelkedore valami fozetert, mert ez igy tok gaz. Nyuginyugi, ne akarjal lemeszelni prefikem, papirom van arrol, hogy alvajaro vagyok. - fordulok tettetett felhaborodassal Corvus es ha idokozben odaert akkor Adora fele is. Remelhetoleg a szinjatekom eleg idot ad a “rablobandanak” tavozni. Azt nem garantalom hogy nem kap a Griffendel minuszt miattam, de legalabb nem lopasert leszunk elmeszelve ha minden a hevenyeszett tervem szerint sikerul.
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Folyosók 2021-02-12, 11:05
The team & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Apró öröm, hogy legalább az egyiket sikerül megállítanom, de a másodpercnyi vidámság azonnal rettegésbe vált át a jól ismert hang hallatán. Remélhetőleg sikerül elkapnom Corvus tekintetét, aki talán megérti az általam tátogott „Tünés!” szót. Vagy legalább képes az arcomról leolvasni a színtiszta horrort. - Invito*, papír. – Igyekszem egy kísérletet tenni a zsákmány megszerzésére miközben elindulok a többiek felé. Amennyiben megszerzem azonnal zsebre teszem, meg se nézem. Ám a rókámat a másik irányba küldöm zajt csapni, hátha el tudja terelni a tanerő figyelmét. Minden tiszteletem a professzoré, s pontosan ezért nem állhatok most vele szóba, mert nincs pofám hazudni neki. Halk léptekkel loholok feléjük, hála az égnek ezúttal csak egy kiscipő van rajtam és nem a bakancsom. Mindig is tudtam, hogy okos vagyok. - Fuss vagy rejtőzz! – Darálom el a gyorsan a figyelmeztetést, amennyiben még van kihez beszélnem mikor szó szerint befutok. Csak remélhetem, hogy Scarlett nagyobb zajt csap, mint mi itt a túloldalt. Mindeközben eszembe jut, hogy nekem tulajdonképp nincs miért futnom vagy elbújnom. Corvussal mi járőrözni vagyunk így, ha valaki nem tud időben távozni, akkor sajnos szembesülhet a rosszabbik oldalammal. Megállok és kissé megigazítom zilált külsőmet mielőtt a fülemet hegyezve próbálom meghallani Flitwick lépteit. Remélhetőleg addigra már mindenki kijött a tanáriból, így el tudjuk tussolni a betörést. Ha minden összejön akkor a végére ketten maradunk prefektus társammal. Talán Scarlett is befut addigra. Talán nem. Ellenben, ha más is marad rajtunk kívül akkor kénytelen leszek elővenni a gonosz énemet; komoly arc, ellenvetést nem tűrő hangnem és bizony-bizony pontlevonás büntetőmunkával megspékelve. Lehet, hogy bajtársak vagyunk, de a kötelesség mindig előbbre való lesz az én listámon…Mi van, ha ez a későbbiekben nagyobb galibát is okozhat nekem? Érzem, hogy a kétségbeesés elkezd hatalmasodni rajtam; ezt pedig nem engedhetem meg magamnak. Miután lerázzuk a tanerőt megfogom beszélni Corvussal, hogy utoljára leszek cinkostársa a csapatnak.
Adora bűbája a három srácból csak az utolsót éri, aki mozdulatlanná dermed háttal a lánynak. A kezében azzal a papírlappal, amit Remy csúsztatott ki az ajtó alatt. Ám a prefektus lányban alig egy perc késéssel tudatosulhat, hogy a másik két menekülő delikvens sem járt jobban, mert bár sikeresen fordultak be a következő keresztfolyóra, és kerültek ki látótávból, de onnan egy jól ismert méltatlankodó hang csattant fel. Elég hangerővel, ahhoz hogy bár a lány nem látja, de felismerje kié. A hollóhátas lány ritkán hallhatta ennyire ingerültnek a házvezetőjét. Ám minden bizonnyal előbb Gillian barátnői, most pedig, hogy a menekülő srácok szó szerint fellökték az megtette a hatását a felpaprikázását illetőleg. Pillanatokon belül pedig a két mardekáros srác már kétségbeesetten igyekszik felhívni rá a tanerő figyelmét, hogy Flint fedez valakiket, akik a tanáriban vannak. Talán itt lenne az ideje, hogy Adora is csatlakozzon a forduló mögötti társasághoz egy meggyőző történettel. Ám szerencséjére bár Corvus a folyosó közepén a tanári ajtaja előtt áll, de ő és a farkasa éppen látótávban vannak már, hogy jelezhessen nekik, ha akar. Így a prefi lány annak is szemtanúja lehet, hogy MB hátulról ráugrik, és ölelgetni kezdi a srácot, és az Ollivanderek is előbújnak a rejtekükből. Minden esetre most gyorsan kell cselekednie, mielőtt katasztrófába torkollna az este.
Közben Kath, épp kiszól, hogy "Már majdnem!" a sürgető Corvusnak. Akinek lassan egyértelművé válik, hogy nincs több idő. Mielőbb el kell tűnnie a benti csapatnak vagy nagy baj lesz. Most igazából Corvuson múlik, hogy Adora segítségére siet leszerelni a pöttöm méretű tanárt, vagy tovább sürgeti a bent lévőket, és próbálja fedezni a visszavonulásukat az ellenkező irányba. Akárhogy is, de ez szorosnak ígérkezik.
Időközben Gillian szarkája igyekszik lefoglalni Danielt és a társnőjét. Akit végül elküld aludni azzal, hogy mindjárt jön ő is, csak még megnéz valamit. De innentől egyedül is boldogul. Ám azért nem teljesen naiv. Miután tesz néhány teljesen felesleges kört a szarka után, azért az állattal perelve kezd megjegyzéseket tenni. - Mond meg a gazdádnak, hogy ez nem szórakoztató. Elegem van mára a barátnőiből, és a felesleges sétafikálásból is. Akármiben is sántikál, jobb ha előbújik. - makacsolja meg magát végül karba font kézzel. Gilly pedig éppen elcsípheti a szavait, amennyiben a szarkája után megy. Lényegében csak rajta múlik, hogy úgy dönt kilép a biztos takarásból a fiú háta mögé, és megszólítja, vagy hagyja tovább perelni a szarkával.
//Határidő: 2021.02.15. Következő mesélői hsz: 2021.02.16. //
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Folyosók 2021-02-09, 15:05
Látva a jelent végét Gillian marad még egy rovid ideig ott ahol van, és jól is dönt. Mikor Lizzy rá talál Danyre a szarkája berepül a képbe de az ellenkező irányba vezeti a két prefektust. Nem Lizzy felé. Ezzel viszont Gillian lebukott. A húga mikor vissza ér bólint neki. - Helyes!.. Hol van a szarkám? - mivel nincs meg a lélekállat képessége így nem érzékeli legfeljebb hogy távolodik tőle. Engem annyira nem akaszt fel az ölelkezős jelenet. És kicsit Lizzyt is oldalba bököm. - Inkább örülj hoyg mindenki jól van! Sikerült elűzni azokat a bunkókat. - arra, hogy meg van-e a dokumentum. Vallat vonok. - Gondolom igen. Ha minden igaz Kathe hűtötte le a kedélyeket. - körül nézek még a folyosón végül oda megyek a többiekhez. - Corvus.. Nekem lehet, hogy itt véget ér a küldetés. A szarkám egyre távolodik lehet hogy meglátta valaki és épp elcsalja. Utána kéne mennem, mielőtt túl messzire megy. - mondom egyszerűen és ha megkapom az ament, akkor meg szorítom a fiú karját megölelem a húgomat. - Többet ne maganakciózz amikor egy teljes csapat áll mögötted! - súgom halkan, de az ölelésem őszinte. Ezt követően elindulok arra amerre a szarkámat érzem.
Valahogy sejthetném, hogy Corvus bizonyára szót emelne a tervem ellen, de - lássuk be - Jenkins bandájának tagjai nem pont az üres fenyegetéseikről híresek. Ráadásul, Dany is prefektus és - mivel Adorát elvesztettük a Gyengélkedő irányába valamerre - talán nem is ártana a vérfrissítés. Kettő ellen már nem lépnének fel, plusz ismerik a mardekáros srácot, mi több, egy ideig együtt is lógtak. Meg azért ott van az az aprócska tény is, hogy Daniel elég rendes, ráadásul Gilly a volt barátnője, csak nem áll neki pont ellene munkálkodni. Így is rengetegen unják már Jenkinst kiskirálykodását, ideje hát egy nagyobb csapatot verbuválnunk. Gillian tiltó szavacskáját meg se hallom, de a szarkája követ engem, szóval elég egyértelmű számomra, hogy a nővérem nem helyesli a döntésemet. Bár, van egy olyan sejtésem, hogy nagyjából az egész csapat nincs egy véleményen velem. És lássuk be, én is megtorpanok a hangok hallatán. Dany és egy másik prefektus... Oké, ez így nehezebb lesz, mint gondoltam. Töprengve és a szemöldökömet ráncolva harapok az ajkamba, miközben a következő lépésemet próbálom meg eldönteni magamban. Nem szeretnék olyasvalakit is belevonni ebbe a dologba, akiben nem tudom, megbízhatok-e. Ha Gilly exe egyedül lenne, habozás nélkül szólnék neki, de így... Ráadásul, a szarka elreppen mellettem, a hangokból ítélve egyenesen a srác irányába, aki nem sokkal később már Gilliant keresi. Remek. Gyorsan sarkon fordulok hát, még mielőtt felettébb jó ötletnek tartaná azt, hogy errefelé is körülnézzen, majd pillanatokon belül csatlakozom a társaimhoz. - Ne aggódj, nem szóltam neki - tátogom Gilly irányába lehetőleg úgy, hogy MB és Corvus ne hallhassák meg, azt pedig felettébb elégedetten veszem tudomásul, hogy azóta a mardekárosok leléptek. Egy gonddal kevesebb. - Már ők is? - ütközöm meg az ölelkezős jelenet láttán, miközben megtorpanok a nővérem mellett, majd egy röpke fintor suhan át az arcomon. Végül - némileg megkönnyebbülten - sóhajtok fel magamban, amikor Corvus már a másik griffendéles lányt hámozza le magáról. - Mitől van itt ennyire hideg? - húzom össze vacogva magamon a felsőm cipzárját, majd vetek egy kérdő pillantást a társaim felé. Nos igen, elejétől a végéig lemaradtam Kath magánakciójáról, szóval nem igazán vagyok képes hova tenni a hirtelen hőmérséklet változást. Nem elviselhetetlen ugyan, de tippem szerint valamelyik idióta nyitva hagyhatott pár ablakot a folyosón. - Sikerült megszerezni az aktát? - szegezem nekik a következő kérdésemet. Oké, azt látom, hogy még senki se jött ki a tanáriból, de azóta talán már kiszóltak vagy valamiféle úton-módon jeleztek, hogy megérte-e kockázatot vállalnunk a szent cél érdekében. Elég kellemetlen lenne azzal szembesülnünk, hogy a befektetett energia nem hozta meg a gyümölcsét.
[You must be registered and logged in to see this image.] Valószínűleg, ha tudnám, hogy Lizzy miután MB-vel perceket vesztegettünk el arra, hogy végig kövessük azt a rohadt familiárist és biztosra menjünk, hogy Dany nem jelenik meg, szándékosan érte szalad, akkor kapna egy-két nem túl szép szót. Annak ellenére is, hogy az üvegezés estélyén milyen balhé kerekedett nem törődnék a lelki világával, hogy rámutassak, hogy így is tízen vagyunk egy rohadt mappa elemelésére, semmi szükségünk a Hugrabugos idiótára. Egy szemernyit se veszem magamra a fenyegetést, sőt, hidegen összehúzom a szemeimet, miközben a farkasom minduntalan közelebb és közelebb ér morogva és feléjük kapva, fenyegetően. - Az ugye még megvan, hogy én vagyok a prefektus és ti vagytok, akik takarodó után a folyosón vannak és rám is támadtak? - szólalok meg hidegen, a fagy akár belőlem is áramolhatna, amilyen lesújtó pillantással nézem őket. Megjegyzem az arcukat természetesen, hogy később elővehessem őket illetve felkészülhessek, ha felszívták magukat annyira, hogy a csapatkapitányuk és a prefektusuk ellen menjenek. MB varázslata nem talál, de ettől függetlenül értékelem, hogy a segítségemre sietett, ahogy Katherine szavai is átszűrődnek, mielőtt megjelenne a csontig hatoló hideg, bár bennem van egy cseppnyi gőgösség, hogy egyedül is megoldottam volna. Csak a szokásos. A hidegtől lefagynak az ujjaim, de nem engedem le a pálcás kezem addig, míg el nem takarodnak, bár érdeklődve nézem, ahogy az egyik előtte felkap egy kicsúsztatott papírt. Nem veszem el tőle, nem kapok érte, hiszen a "mieink" vannak bent és akármennyire kritikus tudok lenni, ezúttal bízok abban, hogy csak olyan pergament tolnak ki, amire nekünk nem lehet szükségünk. A tekintetemmel lekövetem az elkotródó fiúkat és a farkasom is néhány lépéssel még morog utánuk, így amikor Maisie a nyakamba ugrik egyáltalán nem vagyok felkészülve a súlyára. Amúgy se vagyok különösebben erős, nem véletlenül erősítem a csapatot fogó pozícióban, akik jellemzően könnyűek, így megtántorodok és lényegében szinte le kell térdelnem, hogy ne zuhanjunk el. A nevetése idegesítően zúg a fülembe és bár az első reakcióm az, hogy a szabad kezemmel hátra nyúlok és megtartom, a következő már az, hogy lerázzam magamról. - Viselkedj már, Merlin szakállára. - pillantok felé még az arcomon ragadt gyilkos tekintettel, aztán büszkén kihúzom magam. - Na jó, nevezhetjük királynak. - jelenik meg egy vékony félmosoly a szám sarkában, aztán a Tanári ajtajához lépek, ahonnan a jéghideg árad ki. A kezemet az ajtó lapjához emelem, mintha meg akarnám érinteni, de tartok tőle, hogy a végén még odafagyna a tenyerem. - Túl távol voltál, de hallottam Katherine hangját, ő csinálta, hogy lelépjenek a srácok. A papír... azt nem tudom mi volt - zárom össze a tenyeremet, aztán koppantok fürgén az ajtón hármat. - Remélem a nővérek még mindig figyelik a folyosókat. - jegyzem meg, halkabban, aztán emeltebb hangon az ajtó felé fordulok. - Idő van, végeztetek? Nagyon remélem, hogy nem volt ez az egész éjszakai fejetlenség felesleges és találtak valami használhatót a mappában. A farkasom jól bírja a vastag bundájával a hideget, de én visszahúzom a kezeimet és a taláromat szorosan magamhoz ölelem, hogy bent tartsam a testem melegét.
Úgy pattanok vissza a fedezékbe, mint akit megcsípett a cecelégy. Nem is egy, hanem egy köteg légy. Vagy valami gyorsítót adó állat. Speedy Gonzalez, minimum. A lényeg, hogy van haszna annak, hogy Petetel és Fracescával annyi mesét nézek otthon, hála Hansapunak és a mugli VHS lejátszó-TV kombinációnak. Így tudom utánozni mindenféle gyors állat mozgását, legalább gondolatban. Aztán meg a gyakorlatban vagy sikerül, vagy nem. most éppen igen. Megvárom, amíg tiszta lesz a levegő, s csak aztán porzok elő a sarokból, Corvus mögé settenkedve, s ha nem fordul meg időben, akkor lesből a nyakába ugrok hátulról, s orvul a fülébe nevetek, miközben csimpaszkodok a hátán, mint egy pók. - Valljuk be, ez azért elég király volt! - pattanok talpra, hogyha eddig még nem lökött le magáról. Vagyis ha mégis, akkor meg a földről pattanok fel, ahová lehajított lendületből. Egyik opció sincsen ellenemre, épp annyira nem, ahogy a rávetődés sem volt. Számomra ez poén, haveri évődés, de persze az már feltűnt, hogy ő nem annyira.. hogy is mondjam szépen? Szertelen, mint én vagyok. Éppen ezért esik annyira jól cukkolni. - Jól láttam, hogy lenyúltak valamit? - vakarom meg göndör fürtjeim között az üstököm. Nem láttam jól onnan, ahol álltam, szóval eléggé sötétben tapogatózom. - Egyébként pedig.. mi ez a rohadt hideg? Mindjárt befagy a seggem, esküszöm!
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Folyosók 2021-02-04, 11:20
The team & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] A kislány kérdésére elgondolkodóba esek. Mikor is lesz valaki elég érett ahhoz, hogy familiárisa legyen? Nos, mint laikus én ezt nem tudom megmondani, de majd utána nézek. Csak találok valami hasznosat a könyvtárban erről is. Az itteni tudástár elég széleskörű, csak nem éppen részletes, inkább csak felületesen érinti a témák zömét. Én személy szerint jobban kedvelem az otthoni gyűjteményünket, de logikusabb egy iskola számára az efféle felszereltség… - Utána nézek és ha a Madam utadra enged, akkor mindent elmondok neked jó? Csak keress meg. – Érintem újra hátához kezemet óvatosan, mintegy ígéretként ezúttal. Nem szoktam légből kapott dolgokat mondani, most sem akarok. S az ígéreteimet is komolyan veszem. Ha azt mondom, hogy így lesz akkor így is lesz. - Jó éjt. – Köszönök el, s bár távozom nem hagy nyugodni az, amit a Madam mondott. Prefektusként sokféle kötelességgel, de kiváltsággal is rendelkezem. Sajnos, a gyengélkedő átkutatása és az egészségügyi akták megtekintése nem tartozik ezek közé. Megpróbálni túl feltűnő lenne jelenleg. De majd megbízom Ginát ezzel a nemes feladattal, hiszen ő úgy jár-kel a medica fenségterületén, mintha otthon lenne. Jó, persze előtte a többiekkel is meg kell beszélni, de úgyis összekéne ülnünk, ha nem is ma, de a közeljövőben. Scarlettel nyugodt kis utunk van, ami túlságosan gyanús. Előveszem hát a pálcámat, mindenre felkészülve. Lehet, hogy én vagyok a paranoiás, de egy mugli mondás szerint jobb félni, mint megijedni. Az ijedtség meggondolatlan tettekre sarkallja az embert. Szóval kivont pálcával fordulok be a folyosóra, ahol is rögtön nekem jön néhány srác. S ugyan egy másodperc erejéig elvesztem az egyensúlyom, de amit visszaszerzem megpróbálok rájuk küldeni egy igét. - Immobilus*. – Ejtem ki határozottan a szavakat. Nem tudom, hogy mi fog rám várni, ami elől menekültek, de jó lenne bebiztosítani őket, amíg felderítem. Ha bárkinek baja esett nekem, mint az iskolatársaim segítőjének kötelességem felelősségre vonni a tetteseket.
//*Immobilus: mozdulatlanság bűbáj, mely megállítja a mozgásban lévő élőlényeket. Hermione ezzel az igével állítja meg a tündérmanókat a Titkok kamrájában.
Az elsős nagy érdeklődő szemekkel néz Adorára. Ki tudja, talán máris afféle nagyobb mentort, példaképet kezdene látni a lányban? Szó issza a szavait a familiárisról, s látszik rajta, hogy bőven lenne még kérdése, de a prefektus felállítja, és a gyengélkedő felé irányítja a lányt. - Mikor leszek elég nagy, hogy nekem is legyen familiárisom?- teszi még fel az utolsó talán kissé izgatottan türelmetlen kérdését a prefi lánynak. Majd engedelmesen megissza a Madam Pomfrey által készített gyógyfőzetet, és nem sokkal később el is alszik. Így Adora már sok értelmes információt nem tud kihúzni belőle. De talán, ha később meglátogatja Scarlettel. Azonban a medica szavain elgondolkozhat, talán később érdemes lesz ennek a hmm... járványnak? utána néznie. Illetve még egy szó szöget üthet a hollóhátas prefektus fejében. Méghozzá az "egészségügyi akta" kifejezés. Elméletben minden diáknak van külön orvosi aktája is, ami a korábbi kórtörténetével foglalkozik. Feljegyzik az általános egészségi állapotát, vércsoportját, korábbi betegségeit, allergiáit, ha van neki, stb... Adora ha most nem is próbál az akták közt kutakodni, és magán akcióba fogni, akkor is elgondolkodhat rajta, hogy ezekről talán érdemes tájékoztatnia nyugalmasabb körülmények közt a többieket. Főként Ginát, aki amúgy is ki-be jár a gyengélkedőről. A visszafele vezető úton Adora és Scarlett nem ütköznek különösebb ellenállásba. Legalábbis, amíg be nem fordul a tanári folyosójára, ahol pár mardekáros elrohanó srác kis híján fellöki, ahogy villám gyorsan fogják menekülőre. Úgy fest a többiek sem unatkoztak, amíg távol volt.
Lizzy a másik irányba szalad, méghozzá a lépcsősoron lefelé. Amikor eléri az alsó lécsőfokokat, de még nem lépett ki a folyosóra, ahova vezetnek, akkor hallja meg az ismerős hangokat. Vagyis előbb a barna rövid hajú prefektus lány méltatlankodását Gillian barátnőinek hisztijén, és hogy mért mindig ők fogják ki az ilyeneket? Majd Daniel jóval nyugodtabb, diplomatikusabb hangját, ahogy kicsit csitítani próbálja a társát. Talán már az évek alatt Alex mellett megtanulta, hogy ne vegye túl komolyan az efféle "lányos hisztiket". Daniel végszónak éppen felajánlja társának, hogy a következő elágazásnál forduljanak a saját klubhelyiségük felé, mára elég volt ennyi a járőrözésből. Idő közben Gillian szarkája békésen leszáll Lizzy vállára. Ám amikor meghallja az ismerős hangot, akkor a biztonságos takarásból egyenesen a meglepett Dany karjára száll át, aki egy pillanatig nem tudja mire vélni az egészet. - Gilly? Itt vagy?- teszi fel végül a kérdést az üresnek tűnő folyosónak. Tulajdonképpen most Lizzy kezében a döntés, hogy a hugrás prefektusok elé áll, így is, hogy a srác nincs egyedül, vagy hagyja hogy Dany végül, ha nem kap választ, akkor visszaküldje a madarat, ahonnan jött, és tova sétáljon.
Remy ötlete jó és még működik is. A kézírás szerencsére igen hasonló, ám amikor a lapot kicsúsztatja az ajtó rése alatt, azt nem veszi fel senki sem a földről. A kis cetlinél ugyanis sokkal inkább leköti őket Corvus és a Kath által előidézett hóvihar. Vacogva állnak a folyosón, miközben a mardekáros prefektus farkasa ügyesen kitér a kábítóátok elől. - Ezért még megfizetsz, Flint! - sziszegi felé az egyik srác, miközben Corvus előveszi a pálcáját. Ezzel egy időben lövi ki a maga lefegyverző bűbáját MB is, igaz éppen pár milliméterrel elkerüli a célpontot, de a lány elég gyorsan húzódik vissza takarásba, hogy ne tudják ez honnan jött. Viszont Jenkins emberei immár sejthetik, hogy Corvus nincs teljesen egyedül. - Húzzunk innen! - bök fejével a társai irányába, majd egy villámgyors mozdulattal felkapja a Remy által meghamisított kérdéssort, végül pillanatok alatt lelépnek. Úgy tűnik, nem volt ínyükre a jéghideg levegő, amely még most - Katherine varázslata után - sem állt vissza normális hőmérsékletre. Nyilván kell neki egy kis idő.
//Határidő: 2021.02.08 Következő mesélői hsz: 2021.02.09. Elnézést a csúszásért! //
"A hatalom olyan, mint Kirké: állattá változtatja az embereket."
Amikor a festményre Lizzy exmemoriamet mond eléggé meglepődök de már spurizunk is. - Honnan ismered ezt a bűbájt? Úgy értem, próbáltad már használni ezelőtt? - kérdem tőle óvatos hangerőre kapcsolva. Oké hogy végzősök, vagy annak közelében vagyunk, és oké hogy az csak egy festmény volt, de akkor is meglepett vele. Van egy mérsékelt számonkérés a hangomban, de hamar észbe kapok és le is higgadok. Úgyhogy inkább megerősítem a húgomat. - Igazad van... jól tetted. - nem kockáztathatunk. És ha ennek egy emlék vesztett festmény az áldozata... akkor legyen. Megérkezünk a kérdéses folyosóra és MB is ott van velünk szemben. - Jenkins bandája a tanári előtt, Corvussal. - foglalom össze röviden. Bevallom elég elvetemültek lettek mostanában, de hogy Corvust lényegében megtámadják! Ez totálisan abszurd! MB gyorsabb nálam, és ez nem is baj. Biccentek is neki, hogy jól tette. A kezem a pálcámon de nem avatkozom közbe. Annál is inkább mert Lizzy lelép mellőlem amit csak az után veszek észre, hogy kartávolságon kívül került tőlem - Ne! - sziszegem utána és a szarkámat elküldöm vele aki be is éri a lányt és ott száll mellette. Fogalmam sincs mi ütött belé de ez egyáltalán nem jó. MB-re vetek egy kissé szerencsétlen pillantást. Corvus miatt egyetlen egy okból nem aggódom. A farkasa miatt. Csak akkor lépnék közbe, és sétálnék elő úgy téve, mint aki mit sem sejt semmiről, ha nem lenne mellette, vagy valami történne a familiárisával.
A varázslatom sikeres, arra azonban tényleg nem számítottam, hogy a többi alak a férfi segítségére siet. A faggatás pedig, nos... Hát, igen kellemetlen lehet rám nézve. Pillanatok alatt Gilly mellett termek hát, magamban abban reménykedve, hogy senki se jegyezte meg az arcomat. Eszem ágában sincs pont nekem lebuktatni a kis magánakciónkat, amikor mindenki más annyira lelkesedett érte. Na jó, bevallom, kissé én is. Örülnék, ha végre vége lenne Jenkins rémuralmának. Ekkor ütik meg fülemet azok a hangok, amelyek a tanári ajtaja felől érkeznek. Pár röpke másodperccel később pedig észre is veszem, hogy Corvus hármas túlerővel néz szembe. Igazán remek. Ezek szerint Jenkins bandájának tagjai sem voltak képesek két percig megülni a fenekükön. MB eközben pedig már cselekszik is, én pedig csak állok és pislogok a helyemen. Mégis mit kellene tennem? Mi ugyanúgy szabálytalanul vagyunk a folyosókon, mint ők, szóval a kislány részéről nem ez a legjobb cselekvés. Csak felfed minket és akkor hiába szórtam Exmemoriant arra a képes férfira. Bosszúsan sóhajtok hát egyet, majd azon kezdek el agyalni, hogy mit is kellene tennem ebben a helyzetben. Ha én is csatlakozom, akkor azzal igencsak nagy bajba keverném mindannyiunkat. Három plusz ember Corvus mellett már tömeg. Magatehetetlenül toporgok hát egy helyben, magamban a megoldáson tépelődve. Mégis mit tegyek? Hirtelen mozdulattal teszek hát egy hátraarcot, majd rohanok le a lépcsőn, a felsőm kapucniját mélyen az arcomba húzva. Gilly és MB nyilván Corvusnak segítenek majd, én pedig csakis egyetlen megbízható embert ismerek a kastély falain belül. Dany képes innen feloszlatni ezt a kis tömeget, mert nagyon úgy néz ki számomra, hogy egy prefektus ehhez kevés lesz és mivel rá is támadtak... Teljesen világos számomra, hogy eszük ágában sincs kereket oldani csak azért, mert Corvus arra kéri őket. Ide erősítés kell és ha szükséges, még egy embert belevonok a tervünkbe. Elvégre, mégis csak Jenkinsről van szó, szerintem teljes mértékben érthető, ha fel szeretnénk lépni ellene.
[You must be registered and logged in to see this image.] Futtában konstatálom, hogy MB hallgat rám és a háttérbe vonul, ahogy kértem, és ezt értékelem. Nem érint nem a stílusa a srácnak, aki hozzám szól, ám amikor mögötte pálcát rántanak rám, akkor tettrekészen kerül a kezembe az enyém, nem fogom csak úgy hagyni magam. Nem csak azért, mert Flint vagyok, akit nem lehet csak úgy megtámadni, hanem azért is, mert a barátaim az ajtó túloldalán vannak és én vetettem fel ezt az egészet, ha rajtam átmennek akkor talán dominóként mindenkit bajba keverek egytől egyig. Szemét dolog a felelősség, de a velejárója, ha valaki felszólal és egy bizonyos dologra buzdítja az embereket. Mivel a farkas eddig is azzal számolt, hogy bármelyik pillanatban szükség lehet a képességére, így miközben nemes egyszerűséggel fizikailag kitér egy lendületes ugrással a falra, hogy onnan derékmagasságból elrugaszkodjon a Mardekárosok felé és azonnal időfagyasztáshoz folyamodik. Nem tudom, hogy képes-e elég közel menni, hogy az összest legfagyassza, de minden leszedett diák segítség. Én jogosan vagyok itt, járőrözök, ők viszont kihágást követnek el és ráadásul megtámadnak egy prefektust - tehát a legkevésbé sem fogom vissza magam és nincs kegyelem. Nem pazarlom ezúttal érvelésre az időmet, meghozták a döntésüket. Pálcát rántok és szinte egyszerre hangzik fel a varázsige a hátam mögött rejtőző MB-vel, mintha egymás összehangolt visszhangjai lennénk. Viszont vele ellentétben én nem lefegyverző varázslathoz nyúlok, hanem egyenesen kábításhoz, hogy a legtávolabbiakat, akiket talán nem ér el a farkasom képessége, célozzam meg. - Stupor! - mondom metsző, kemény hangon, mint valami gép, olyan magabiztos mozdulattal, mintha hosszú napokat töltöttem volna a páston minden egyes átkot gyakorolva… Mert így is van. Nem fordulok hátra, habár hallom a lány hangját és nyilvánvaló az is, hogy nem vagyok valamilyen zseni, aki egyszerre tud capitulatust és stuport is idézni, de hátha a kavarodásban egy kicsit meglepődnek - vagy megfélemlítjük őket -, hogy elméletben egy ellenféllel állnak szemben, gyakorlatban két varázslat is cikázik feléjük. A probléma csak az, hogy a párbajok soha nem valami halkak, de ameddig még mindig arra fut be egy tanár, hogy én állok szemben egy csoport szabályszegővel, akik rám támadtak, rendben vagyunk. Nem mondom, hogy nem szeretném jobban, ha nem futna be se tanár, se más prefektus és meg tudnánk oldani a kiiktatásukat, de egy dolog a reménykedés és egy másik a reális szemlélete a helyzetünknek.
// Köszönöm a türelmet!
Familiáris képesség, Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.
Stupor – Kábító átok: Az átokkal megállíthatjuk illetve elkábíthatjuk ellenfelünket.
Védekezés:
Corvus Flint carried out 1 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Ahhoz, hogy engedelmesen üljek a seggemen vagy álljak a lábamon valószínűleg újra kéne születnem. Ettől függetlenül Merlin látja lelkemet, hogy megpróbálok veszteg maradni, még Gilly pillantásást is a nyugvópontomról kapom el, de amikor az a paprikajancsi pálcát ránt akkor elgurul a gyógyszerem. előlépek a fedezékből éppen annyira, hogy rálássak az eseményekre. Csóri farkast ezzel ugyan nem tudom megmenteni a kábulattól, de remélem, hogy boldogítja kómázásában az a tudat, hogy amiatt neszeltem meg a pálcahasználatot, hogy kimondták rá hangosan a varázslatot. Nem törődve azzal, hogy mi is lenne a logikus lépés, idegből cselekszem, s egy lefegyverzőbűbájt eresztek a stuporozó fajankó felé. - Capitulatus! Ha van esélyem rá, akkor visszahúzódom a takarásba a varázslat után, így nem látom, hogy sikerem volt-e vagy sem, de azért remélem, hogy igen. Bár, hogyha nem sikerül idpben visszarejtsem a pofázmányomat a kiinduló helyre, akkor ígyis úgyis láthatom a műsort. Bocsi Corvus, én igyekeztem. De nem szeretem, ha a barátaimmal lacafacáznak!
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Folyosók 2021-01-19, 16:31
The team & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Érdekesnek találom, hogy egyik pillanatról a másikra jobban lesz a kislány. Mármint, félreértés ne essék; örülök neki, csak azt nem tudom, hogy milyen betegség az, ami így elmúlik? Nincs sok időm ezen agyalni, hiszen Scarlet egyből kérdéséket vet fel a gyermekben. Édes teremtés, látszik, hogy Hollóhátas. - A familiárisok belőled születnek, egy feladat sor végre hajtása által és egy kisebb áldozattal, így igazából olyan, mintha lelked egy darabja lenne. – Igyekszem a legjobb tudásom szerint elmagyarázni neki, de egy eléggé megfoghatatlan dologról beszélünk. – Nekem is fel kellett áldoznom két számomra fontos tárgyat, hogy találkozhassak Scarlettel. – Kérésére képtelen vagyok nemet mondani, pedig lenne jobb dolgunk. - Pont ugyanilyen nem, hiszen ahogy mondtam, ő belőlem lett. De lehet sajátod! – Teszem hozzá gyorsan mielőtt elszomorodna, sokkal jobban kedvelem a mosolygó embereket, ha már mindenáron társaságban kell legyek. - Mi lenne, ha megígérném, hogy segítek neked megidézni egy familiárist, amikor már kicsit idősebb leszel, te pedig elmeséled, hogy mitől lettél rosszul. – Teszek egy utolsó próbálkozást arra, hogy kicsaljam belőle mi is történt. A választól függetlenül az Gyengélkedőn kötünk ki. Amíg a medica ellátja azon gondolkozom, hogy mi lehet a többiekkel. Eléggé csendesen alakul eddig az este és nem szívesen maradnék le az izgalmakról, ha egymód van rá. A nő szavai viszont meghökkentenek. Több alsós is produkálja ezeket a tüneteket? És még egy tanár sem járt utána a dolognak? Összeráncolt szemöldökkel kívánok jó éjt a javasasszonynak amikor az eltűnik az ajtó mögött. Sajnos a kislány sem szolgál több információval mielőtt elalszik, így egy frusztrált sóhaj kíséretében kilépek a folyosóra. Eszembe jut, hogy magán akcióba kezdjek és többet megtudjak azokról, akik ilyen tünetekkel kerültek be az orvosi szobába, de… Hirtelen nagyon egyedül érzem magam és nem hinném, hogy sok hasznom lenne belőle. Szóval elindulok vissza a többiekhez, akik remélhetőleg megvártak vagy hagytak valami arra utaló jelet, hogy hol keressem őket.
Az elsős kis hollóhátas lányka szipogva bólogat Adora szavaira, miszerint ha segítségre szorulna, akkor majd megkeresi. Azonban a familiáris érkezésére, és Adora szavaira a kicsi határozottan megélénkül, és kíváncsian simogatja meg a rókát, amikor erre engedélyt kap. - Milyen puha! Hogy érted hogy a lelked kivetülése? Mesélj még a familiárisokról! Légy szíves... Szerinted nekem is lehet ilyen rókám? - kérleli a lány a prefektust. Amikor az azonban felállítja, akkor engedelmesen követi a gyengélkedőre. Odabent Madam Pomfrey valóban el szeretné küldeni Adorát, de végül megengedi neki, hogy maradjon, amíg a kislány elalszik. Egyéb iránt rögtön kezelésbe is veszi, és valami nem túl kellemes kinézetű, és szagú italt, itat a lánykával, majd biztosítja a prefektust, hogy pár nap és kutya baja sem lesz a lánynak, addig viszont itt kell majd maradnia. De igen furcsa, hogy napokon belül ő harmadik alsós, aki ezekkel a tünetekkel jelentkezik. Minden esetre most már nincs ok aggodalomra, és majd ő értesíti erről Flitwick professzort is, miután feljegyezte a lány állapotát az egészségügyi kartonjába. Azzal el is tűnik egy mellékajtón, ami minden bizonnyal az irodájába vezet, ahol azokat a bizonyos orvosi kartonokat tartja mindenkiről, aki valaha megfordult a gyengélkedőn. Még azért az ajtóból visszafordul, és megjegyzi Adorának, hogy ideje neki is visszatérnie a klubhelyiségébe, és nyugovóra térni. Ez pedig nem burkolt célzás rá, hogy jobb ha prefektus nem lesz itt, amikor a javasasszony újra kilép azon az ajtón. A kislány igen laposakat pislog Adora utolsó szavaira, és gyakorlatilag el is alszik, mielőtt érdemben válaszolhatna neki. Vélhetően a gyógyfőzet hatására.
A festmény alak, akivel Lizzy próbálkozik úgy fest nem nagyon veszi be a lány büntetőmunkás szövegét. Vélhetően látott már az évek alatt nem egy éjjeli kószáló diákot, és hallott már mindenféle mesét. Nem mostanában kerülhetett a falra. Arra azonban nem számított, hogy a diffindo után, amivel olyan udvariatlanul megállították még egy exmemorian is elhangozhat. Lizzy terve részben sikeres, a férfi igencsak bárgyún és összezavarodottan kezd bóklászni a képen, és véletlenszerűen át is esik egy mellette lévő tájképbe. Ám a lány nem örülhet túl soká a sikerének, mert nem sokkal később már a még elérhető festményekből néhány alak a zavarodott portré alak segítségére siet, és azt kérdezgetik tőle, hogy mi történt vele? Lizzynek talán ideje lenne odébb állni, mielőtt rá is felfigyel valamelyik, és összerakja a történteket. Gilly azonban éppen fel is hívja a testvére figyelmét arra, hogy indulniuk kéne, ha elég gyors a két lány, hogy kikerüljenek a kérdéses festményben lévők látószögéből talán megúszhatják. Gillian és MB éppen elkaphatják egymás tekintetét, ahogy egymással szemközti keresztfolyosó szélére érnek. A kérdés csak, hogy hagyják kibontakozni Corvust, hátha egyedül is rendezni tudja a helyzetet, vagy érdemes lenne a segítségére sietni? Hiszen ha a kis banda nem engedelmeskedik a prefektusnak, akkor Corvus könnyen három az egy ellen túlerővel találja szemben magát. Ami végül úgy fest beigazolódni látszik.
- Ó, Flint, te vagy az? - szólal meg az egyik srác kissé gúnyos hangnemben. - Vannak a tanáriban, haver - bök fejével az ajtó irányába. - Mi csak azt akartuk megnézni, hogy ki az. Gondolom, te is ezért jöttél, nem igaz? Eközben a Corvustól távolabb álló srác a pálcájáért nyúl a háta mögött. Minden bizonnyal még idő előtt le szeretné szerelni a prefektust. Mindenki legnagyobb meglepetésére azonban nem a fiút veszi célba, hanem a mellette álló farkast: - Stupor! - kiáltja el magát, mire a varázslat engedelmesen röppen ki a pálcájából, egyenesen a familiáris irányába.
//Corvus: dobj egy 10 oldalú kockával és írd oda, hogy védekezés. Ha nagyobb értéket dobsz, mint a Játékmester, akkor sikerül kivédened a varázslatot. Ha nem, akkor a farkasod elalszik.
Támadás: Szerk. Eredeti dobás: 1.
Határidő: 2021.01.29. Következő mesélői hsz: 2021.01.30.//
Igazság szerint reménykedem abban, hogy van valami fontos, amit a festmények észrevettek, mi pedig nem, szóval talán mégse lenne olyan jó ötlet futni hagyni a lehetőséget. Tisztában vagyok azzal, hogy besúgóként működik némelyikük, hiszen volt már dolgom velük régebben, buktam is le már miattuk. A folyosókon azonban rengeteg olyan dolgot látnak és hallanak, ami talán hasznos is lehet számunkra. Kár lenne hát kihagyni a kínálkozó alkalmat. - Nem, nem vagyunk prefektusok - mosolyodom el szélesen, a lehető legártatlanabb arcomat magamra öltve. - Csak megkértek minket, hogy mi is csatlakozzunk az éjszakai járőrözéshez - teszem azért még hozzá, egy kis fancsali képet is vágva mellé, mintha határozottan nem tetszene számomra a dolog. - Mi is büntetőmunkában vagyunk és ez lett a büntetésünk - vonom meg végül a vállam. Nagyon remélem, hogy nem értesít senkit sem az ittlétünkről, habár nem is tudna, hiszen a csapat másik fele elég szépen megrongálta a festményeket. Fogalmam sincs azt illetően, ki lehetett az a valaki, de szép munkát végzett, azt meg kell hagyni. Beszéd közben azért előhúzom a pálcám, miközben Gillian is int, hogy ideje lenne tovább állnunk. Nekem azonban még van egy kis dolgom, habár fogalmam sincs azt illetően, hogy ez működni fog-e. Elvégre, egy festménnyel állok szemben, nem egy hús-vér emberrel. Veszíteni valóm azonban nem sok van, maximum csak jól járok, ha sikerül a tervem. - Exmemorian! - legyintek egyet a pálcámmal a besúgó irányába, majd - még mielőtt ellenőrizhetném, működött-e a tervem - csatlakozom a nővéremhez. Nem szeretnék a kelleténél több időt a folyosón tölteni és ha tényleg vészhelyzet állt elő, akkor nem árt, ha mindenki készenlétbe helyezi magát. - Remélem, ez hatásos lesz - vágom zsebre a pálcám Gilly felé sietve. - Ha más nem, holnap tuti köpött volna. Nekem pedig nem sok kedvem van az utolsó pár napot büntetésben tölteni. Főleg nem úgy, ha közben Corvus képét is bámulnom kell. Márpedig nyilván ez lenne a helyzet, hiszen ha együtt fülelnek le minket, együtt is megyünk büntetésre. - Mi a gond? - suttogom a nővérem felé, amikor ő mutatóujját az ajkai elé emeli, majd szinte azon nyomban meg is dermedek, amint meghallom az ismerős hangokat. Jenkins bandája lenne az? Most komolyan, miért vagyunk ennyire szerencsétlenek?
"A hatalom olyan, mint Kirké: állattá változtatja az embereket."
Sejtem én, hogy több lesz mint pár másodperc, de most nincs kedvem annyira szögesen ellent mondani Lizzynek. A festmények ráadásul hasznosak is tudnak lenni. Már persze amikor nem besúgórendszerként funkcionálnak. Biccentek a húgomnak, hogy beszélne velük. A festménnyel való diskurzusba nem szólok bele, Lizzy képes nagyon jó értelemben diplomatikus is lenni. Bízom benne, hogy sikerül neki megcsillogtatnia ezt az oldalát is és a festmény nem hergelődik fel annyira, hogy rohanjon valami tanár után. Ekkor azonban a szarkám a vállamra röppen és hangot nem ad, de megcsipkedi a ruhám nyakát és a szárnyaival is verdes párat. Tehát baj van. Lizzynek súgom oda nagyon halkan - Mennünk kéne. - persze lehet, ha vissza térünk, csak nagyobb bajt okozunk. Szóval bármit is teszünk, csak körültekintően. Mindenesetre én elindulok visszafelé egy jelentőségteljes tekintetet vetve még a húgomra. Rá bízom a döntést. Visszafelé épp elcsípem, ahogy Corvus előre megy a hivatalos prefektusi szerepben, így bármekkora lendülettel is közeledtem, nem lépek én is a folyosóra és ha Lizzy jött velem, őt is maradásra intem és a számra illesztem a mutató ujjam. És talán még MB-t látom meghúzódni, szemben a másik keresztfolyosó takarásában. Én nos.. egyenlőre nem avatkozom közbe, főleg mikor meghallom és felismerek pár hangot Jenkins bandájából. Egyenlőre nem moccanok, hátha Corvus le tudja rendezni. De ha nem, akkor esélyesen mind MB mind pedig mi is elő fogunk lépni. Nem hagyjuk cserben Corvust!
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem is figyelek arra, hogy mit motyog a tenyerembe, csak a távolodó hangokra koncentrálok, hogy tudjam, hogy merre haladnak és bajban vagyunk-e. Végül kimondottan undorodva húzom el a kezemet, amikor megérzem a meleg leheletét rajta és még a talárom oldalába is beletörlöm egy kicsit talán már kínosan sokáig dörzsölve, drámaian. A fecnit magamhoz veszem és elkezdem kisilabizálni, de természetesen nagyzoltam, a latinom nem olyan alapos, mint szeretném, ezek pedig túlmutatnak a gyógynövényeken és bájitalkomponenseken, amiket ismerhetnék és egyenesen medimágiai fogalmak. Némely részt le lehet vágni belőle, hogy értsem, ha az egészet nem is, de végül frusztráltan gyűröm össze az egészet az ökölbe szorított kezemben. - Valami orvosi dolog, hatóanyaggal meg mindennel, de a felét nem is értem, egy gyógyítószakosé lehet, tök haszontalan, szemét. - foglalom össze, és úgy ahogy van el is vágom a francba, arra nem is gondolva, hogy a lány azért is meg akarja mondjuk tartani kíváncsiságból. Persze ha felguberálja akkor csak forgatok egyet a szememen, de nem fogom kicsavarni a kezéből hogy azért is hagyja ott. - Induljunk vissza, innen nem jön veszély, egyre jobban távolodnak. És most szólott az alfa. - teszem hozzá, megengedve magamnak egy kis gőgös félmosolyt, amit a rossz fényviszonyokban nyugodtan nézhet játékosnak, ha akar. Ahogy elkezdünk vissza lépcsőzni követve a farkast, aki pedig neszezést követi egyre gyorsabbra veszem a lépteket, szinte minden alkalommal kettessével véve az amúgy sem kicsi fokokat, de a nyúlánk testalkatom ezt könnyedén megengedi. A tanári közeléből jönnek a hangok és mivel az évfolyamból én vagyok a fiú prefektus nekik nulla létjogosultságuk a folyosókon, így hát a menyéttel ellentétben ezúttal magabiztosan indulok neki. - Maradj hátra vagy nézd meg a többiekkel mi van, jobb ha egyedül mutatkozom, oké? - fordulok a lányhoz, bár lehet, hogy közel lehetetlent kérek azzal, hogy maradjon az árnyak között, míg én a farkasomat követem, ami egy agresszív morranással - bár nem túl hangos, mert az egész folyosót nem akarom felverni - ugrik elő, hogy már a belépőjével megteremtse a hangulatot. - Milyen gyönyörű este ez a pontlevonásra és a büntetőmunkák kiszabására. Mit kerestek itt? - szólalok meg hideg hangon, a karjaimat összefonva, ahogy megjelenek előttük, hogy végigpillantsak az arcokon és azon, hogy egészen pontosan miben is mesterkednek. A folyosók sosem üresek azóta, hogy az egyetemisták szabadon mászkálnak éjjel-nappal, de azért a mai sürgés-forgás már tényleg nevetséges, mintha senki se találná azt a rohadt klubhelyiségét.
Amikor befogja a számat, csak a tenyerébe mormogok egy humorosnak szánt sziporkát, mely szerint mostanában nagyon belejött a lányok szájának betapasztásába különböző testrészeivel, de ebből valószínűleg mindkettőnk szerencséjére semmit se fog érteni, lévén a keze a számon én meg csak belemozgatom érthetetlenül a szavakat a tenyerébe. Amikor viszont elenged, akkor majdnem kibukik belőlem egy újabb áradat, ám azért van annyi eszem, hogy tudjak hallgatni, ha kell. Így az orra alá tolom a fecnit, s míg ő a latinjával operál, én magam pár lépéssel előrébb megyek a farkasa felé. Csak nem fog megharapni, vagy ilyenek. - Nos? - kérdezek visszafordulva Corvushoz, bevetve ezúttal minden suttogási tehetségemet, s remélem büszke rám amiért nem egy vödörnyi kérdést zúdítottam rá, hanem rövidre fogtam. És igen, ez a rövidség frankón fájdalmat okoz zsigerileg. szinte izzik a nyelvem, hogy tovább kotyogjak, de nem adódik rá alkalmam, mert a farkas nekiindul, majd csörög-zörög helyett morog-puffog, én pedig ki nem hagynám, hogy meginduljak arrafelé, amerről jelez. - Dologra latinok gyöngye! Az alfa szólott. - suttogok hátra Corvusnak ismét, lealfázva a farkasát, de mivel nem konkretizálom, hogy alfahímről van szó, a végén még értheti úgy, hogy én vagyok az az ominózus alfa, aki szólott. Eszemben sincs ilyen babérokra törni, de ahogy már rájöhetett, mindent szeretek, amik játéka a szavaknak. Majdnem annyira, mint a tilosban osonást.
A hozzászólást Maisie-Bee Levieva összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-01-19, 22:22-kor.
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Folyosók 2021-01-12, 13:38
The team & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Mosolyogva hallgatom, de közben fél szemmel a fel és eltűnő állatkát figyelem és a környezetünket. Egy prefektus sosem pihen. - Ez jól hangzik. Örülök, hogy élvezed a sulit, ha esetleg kell segítség, akkor ne habozz megkeresni. Rendben? – Bíztatóan megsimogatom a hátát, de nem hagyom figyelmen kívül azt az elharapott félmondatot. Magam is voltam könnyen eltiporható alsós, tudom, hogy nem az a legfontosabb, amit elmondd, hanem amit nem. Felismerem a félelmet. Túl jól ismerem ahhoz, hogy ne lássam meg azonnal. Az elmúlt napokban pedig, mintha járványként terjedne a fiatalabbak között… - Oh igen. Scarlett a neve és nem valódi rókat. Familiáris, azaz a lelkem kivetülése, hogy úgy mondjam. – Nos, nem ez a legpontosabb leírása egy familiárisnak, de ma estére megteszi. – Simogasd meg nyugodtan, pont olyan, mint egy igaz. – Scarlett engedelmesen leül a lányka elé és kicsit még a farkát is csóválja, mintha kutyus lenne. Az kevésbé ijesztő, mint egy éles fogú, megnyúlt pofájú vadállat. - Na jó, menjünk mielőtt felfázol a padon. – Segítem fel kedvesen és a komótos tempóban megindulunk a már közeli cél felé. Scarlett peckes sétával battyog mellettünk. - Madam. – Szólalok meg miután kopogok a nyitott ajtón. – Jó estét. Ez a lány nincs jól. Nem rég hányt és láza is van. Vetne rá egy pillantást. – Az egyik kezemmel folyamatosan a vállát karolom át, mintegy támogatásként, könnyeden akár az anyai érintés. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát a jelenlétemben. Amíg Pomfrey ellátja csendesen várok az ajtóban. Az istápolda vezetője feltehetőleg azonnal elküldene, de amennyiben ezt megteszi, kikönyörgöm, hogy elköszönhessek a lánytól. - Most már minden rendben lesz. – Mosolygok rá és megfogom az egyik kezét. – Ha akarsz mesélni a fiúról vagy fiúkról, akkor hallgatlak. – Igyekszem nem helyezni rá nyomást, de a saját lelki békém érdekében jó lenne, ha magától elárulná mire gondolt. Neki is jót tenne, ha könnyítene a kis lelkén.
Corvus és a familiárisa nem állítják meg a kis menyétet, aki a végül a gazdája kapucnijába bújik vissza. A hangok pedig távolodni kezdenek a Mardekár klubhelyiségének irányába. Lassan el is hallnak. Tehát Gilly barátnői valószínű csak idáig jártak sikerrel az elterelésben. Flitwick valószínű nem sokára folytatja majd a szokásos köreit. Egyenlőre viszont úgy tűnik, hogy Masie-Bee locsogása ellenére se figyelt fel rájuk senki. Kérdéses azonban, hogy ez meddig marad így. Ha Corvus elveszi a papírt a griffendéles lánytól a korábbi latin tanulmányaiból annyit tud megállapítani, hogy valószínűleg vagy valamelyik medimágus hallgató, vagy oktató hagyhatta el a jegyzete egy részét. Legalábbis az orvosi szakkifejezésnek látszó latin szavak, és gyógyszer hatóanyag nevek erre utalnak. Ám közben Corvus farkasa közben elindul vissza felfelé, és morgással jelzi, hogy onnan érez valamit. Ha elindulnak felfele akkor, ahogy felérnek a lépcsőn a tanári ajtaja felől fiú hangokat hallanak. Corvus talán fel is ismeri őket. Jenkins bandájának tagjai. De mi az ördögöt kereshetnek azok a tanárinál? Valami újabb csíny?
Az Ollivander lányok a környező folyosókra indulnak járőrözni. Gilly szarkája egy kis idő múlva viszont visszatér a gazdájához, és jelzi, hogy a tanári folyosóján vannak valakik, akiknek nem kéne. Lizzy az egyik festményt kezdi faggatni, és szikár ősz hajú férfi háborogva válaszol a lánynak. - Néhány kölyök a tanárinál lődörgött, és amikor jelenteni akartuk, akkor az egyik megrongálta a szomszédos festményeket. - mutat egy irányba, és valóban a Ben álltal diffindóval megrongált festményeket is megtalálhatja, ha egy kicsit arrébb megy. - Tényleg, ti mit is kerestek itt? Nem tűntök prefektusnak. Ma minden diák megkergült, hogy itt lődörög? Ezt is jelentenem kellene. – fúj igencsak bosszúsan. Félő, hogy ha egyszer beszél egy tanárral, akkor ez a rosszindulatú alak még a végén teljes személyleírást ad mindenkiről, akit látott, a tanárok pedig nem hülyék. Tudni fogják, hogy itt valami simlis dolog van. A személyleírás alapján pedig akár azonosíthatják is őket.
Adora lassan sikeresen tereli fel a kislányt a gyengélkedő folyosójára. Amikor leülnek a padra, akkor a kicsi szégyellősen válaszol neki. - Szeretek tanulni, és az osztálytársaim. Általában jól érzem magam. Kivéve, amikor azok a fi... mindegy. - hallgat el gyanúsan hirtelen a kislány, és össze is szorítja az ajkait, mint aki nem akar valami nagyon rosszat mondani. De Adorának már most rossz sejtése lehet. Mostanában túl sok alsós produkálta előtte ugyanezt a reakciót. Scarlett amíg beszélgetnek addig elmegy körülnézni az emeleten. Egyenlőre nem talál semmi rendkívülit, úgyhogy visszatér a hóllóhátas lányokhoz. - Ő a tiéd? Nem tudtam, hogy rókát is lehet tartani. Megsímogathatom? - néz nagy szemekkel a prefektusra, hátha elfelejti az előbbi nyelvbotlását. Ha Adora úgy gondolja, akkor a kicsi nem ellenkezik, amikor elindulnak a gyengélkedőre, amit minden gond nélkül el is érhetnek. Odabent Madam Pomfrey éppen a gyógyszeres szekrényt rendezgeti.
//
//