2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az elsősök érthető módon még hasznos, ha térképpel járják be az iskolát, mert a szeszélyes lépcsőkhöz hozzátartoznak a kesze-kusza folyosók, amiken igen könnyű elkeveredni, arról nem is beszélve, hogy akadnak olyan helyiségek is a Roxfortban, amik évről évre még akár helyet is változtatnak. Még egy tapasztalt diák sem mondhatja el magáról, hogy tökéletesen kiismerte az iskolát, hiszen az szinte lehetetlen feladat. Ha van egy kis szerencséd, akkor a falakon sorakozó festmények esetleg segíthetnek.
Igyekszem mielőbb lenyugodni, elengedni azt a pillanatot, amikor Corvus szája csattant Kath-én. Ezzel lecsúsztam arról, hogy én legyek az első, de én sosem erőltettem ilyesmit. Tulajdonképpen nem is nagyon agyaltam ilyesmin, most pedig mérgelődnöm kellene, hogy miért gondolta más is úgy, hogy Kathie milyen fantasztikus lány? Megtehetném, mégsem lenne semmi értelme. Most már mindketten tudjuk, hogy ezt a játékot nem nekünk találták ki, s pont azért mert az ilyesmi csak két emberről szól, nem érdemes bevonni másokat is. Vicces ez azoknál lehet, ha mindenkinek van párja, vagy érdemben senki nem vonzódik különösen másokhoz. – Nem, én csak azt hittem, hogy az a fiú tetszik neked. Tudod.. nem szoktam úgy gondolni magunkra, ami talán hiba. – Igen, merőben butaság, hiszen már nem harmadikosak vagyunk. Csak azért, mert én leregadtam a csokibéka kártyáknál, közben rengeteg sötét dolog történt velünk, s nem tudom figyelmen kívül hagyni, mennyire összekovácsolódott a csapatunk, még Corvust is beleértve. Mégis, úgy gondoltam magunkra továbbra is, mint kicsikre. És közben valahol mélyen kiemeltem Kathrine-t, mert hiába árva, hiába kishitű, mégis mindig vele akartam lenni, s belesajdult a szívem, ha éppen nincsen velem. Ám talán ez most sem derült volna ki, ha Corvus nem csinál ilyen butaságot. Viszont azt sem akarnám, ha csak azért kényszerülünk vallomásokra, mert egymás karjaiba lök. De dacoskodni sincsen értelme, ha így érzek, hát most élhetnék a lehetőséggel. – Ahogy mondtam, több vagy mint legjobb barát, vagy mint testvér. Azt hiszem.. én belédszerettem. – Fura kimondani, de viccesen, bizsergetően fura, jóleső cikázás fut rajtam végig, főleg mivel azt a Masont inkább ismerősnek írja le. Azt gondolom, hogy Kath most úgy néz rám, hogy félretehetnénk azt, hogy csak együtt lógunk a szünetben, meg kártyázunk, korizunk. Én azért nem vagyok annyira bátor, hogy máris megcsókoljam, így enyhén szólva is meglepődök, amikor ő teszi. Lehet, hogy csak puszi, de a puha száját megízlelvén elmosolyodom, szinte szédülök. Nem dacból teszi, ezt látom rajta. És téved, engem nem érdekel, hogy Gilly mennyire rakja ki a melleit, vagy hogy Adorán éppen alig van ruha. Kath nem azt akarja megtapasztalni, hogy Corvus után milyen az, amikor valakivel tényleg tudatosan sikerül csókot váltani. Simán ki akarja fejezni, hogy mit érez. Én meg túlgondolom, s hozzá hasonlóan nem csókolok vissza, mert le is fagyok, ám az arcomon butuska mosoly játszik. – Oh.. – Hajolok most én előre, hogy a térdeit megérintve most mégiscsak viszonozzam, ezúttal én kezdeményezve. Ez sem több egy puszinál, de nem csak odapusszantok, hanem ott is hagyom a szám az övén. Tartani akarom a finom, édes ízt, behunyva a szemem elmerülve a pillanatban.
Igen tökéletesen egyetértek vele, bár azt hiszem nem lett volna semmi gond, ha mást pörgetek, vagy eleve kihagyjuk a csók lehetőségét, vagy ha nem érint engem ez ennyire érzékenyen. Idősebbeknél lehet, hogy pont azért nem olyan gáz, mert már van tapasztalatuk, de ha az ember még sose csókolt meg senkit és őt se senki akkor nem épp ez a legjobb alkalom arra, hogy elindítsa ebbéli karrierjét. Számomra legalábbis rettenetesen kellemetlen élményként maradt meg, pedig az első csóknak nem annak kellene lennie ugye? - Talán nagyobbaknál is könnyebb már, csak esetünkben... - nem is tudom talán tényleg nem a kor függvénye az egész, hanem szimplán azon múlik, hogy az ember épp mikor és kivel és milyen helyzetben csinálja. És hát ez a helyzet és alkalom nem volt tökéletes, sőt! Szóval jól esik, ahogyan megölelem Bent, még ha ő mintha kissé sután is fogadná az egészet és amikor én is azt mondom, hogy kedvelem akkor a válasza is határozottan meglep. Most kicsit tényleg kimegy a fejemből az, ami miatt újfent szívem szerint elkezdenék bőgni miszerint ez ugye megint totál visszaveti majd a barátságomat Corvusszal, ami lássuk be eddig se volt éppenséggel egyenesen felfelé ívelő. - Mert te barátként kedvelsz? - bukik ki belőlem, mert lehet, hogy most akkor eleve én értettem totál félre valamit? - Mason? Oh nem! Vele nem is találkoztam azóta, hogy segített legutóbb, hogy ne égessem fel az egész kastélyt egy dolgozattal. - zavartan babrálni kezdek a hajammal, mert hát tényleg nem is gondoltam úgy Masonre. Jó volt, hogy segített, inkább kicsit olyan volt, mint a bátyám, hiszen Darius is elég sokat segített már nekem a tanulásban, hogy ne legyen mindig olyan rémes érzés mondjuk bemenni bájitaltanra. De mégis olyan fura egy érzésem van, mintha Ben igazából azért is gondolná, hogy barátként kedvelem, mert ismerek másokat is? Persze mondja ő, akinek ott van MB, meg Gilly, vagy épp a mai estén Adora abban a semmi ruhában... Végül talán még magamat is meglepve hajolok hirtelen előre és bár, mint említettem totál nem vagyok járatos a dologban, de hát úgy sejtem, hogy Ben sem, de végül puszit nyomok a szájára. Na nem úgy, mint Corvus csinálta, nem fogom meg a fejét, meg semmi, és ez tényleg inkább puszi, mint csók, főleg amilyen hirtelen jön, de a szándék a fontos ugye? Nem barátként kedvelem na, még ha amúgy tényleg a legjobb barátom is.
A kezét fognám meg, hogy lesegítsem az ablakból, a kipirultan könnyes arcocskából semmit nem tudok leszűrni. Lehet, hogy az a baj, hogy Corvus mások előtt csókolta meg, és inkább titkolta volna, hogy van köztük valami? Kezdem nagyon nem érteni a dolgot, az enyém viszont nem az, hogy ezt feszegessem. Azért vagyok itt, hogy ne legyen egyedül, hogy a magány ne uralja el ismét az életét. Sasha és a szüleim halála után én sem voltam a toppon, de ő mindig ott volt mellettem, benyelte a haragos szemétkedéseimet, mert tudta, valójában sosem bántanék senkit. Azóta még inkább erősödött bennem, hogy jó választás lesz a medimágia, az én életem arról szól hogy megmentsek másokat. – Semmi baj.. Szerintem is hülye játék.. Kicsiknél talán még elmegy, de mi.. – Na igen, már kezdünk nagyok lenni, amikor már nem annyira vicces az ilyesmi, főleg ha eddig takargatott érzések is kezdenek beérni. Igen, talán korábban észre kellett volna vennem, hogy Corvus talán megpróbált közeledni Kathie-hez, de miattam nem tette. Vagy tette, csak nem tudok róla? Ám mivel sosem mondtuk ki, hogy ez több is lehetne, így más sem tudta eldönteni rólunk, hogy szabadok vagyunk vagy sem. Én viszont nem gondolkoztam túl sokan ezen, én elvoltam a kártyáimmal, a barátkozással, ám az évek peregnek, lassan már nincs mire fogni, hogy Wini csak ott mellettem rajzolgat, és mindez jó így. Nem akarok mellé felülni, mert akkor ki kéne csavarodnunk egymás felé, noha az ölelése jól esett, ezek szerint rám nem mérges. Inkább maradok a térdei környékén, onnan beszélgetünk. – Oh, hát tudom én. Mármint barátként kedvelsz, ugye? Nincs ezzel semmi baj, neked ott van az az idősebb srác. – Nem akarok én erősködni, nyilvánvaló, hogy Kathie azért a srácért van oda, akit a koripályán említett, aki segített neki a tanulásban. Lehetnék féltékeny rá is, meg Corvusra is. Utóbbi tekintetében még előttem is van a csók képe, ami alig pár perce zajlódott le. Nem mondom, hogy nem ütött szíven, de most őszintén, be kellett volna előznöm? Kellemetlen helyzetbe hozni Kathie-t, amikor mindketten fiatalok vagyunk az ilyen dolgokhoz? Corvus bezzeg döntött, de ha meg akarta volna csókolni a lányt, akkor azt minimum nem nyolc másik ember előtt kellett volna.
Megrezzenek kicsit, amikor meghallom Ben hangját, mert a léptek zaját teljesen kiszűrte a masszív önsajnálatom. Azért futólag megpróbálom megtörölni az arcomat, ami persze jelenleg nem sokat ér, mert nem nagyon sikerül csak úgy hopp abbahagyni a sírást, de legalább így már kellően maszatossá válik a képem. - Ben... én... - de nem, persze nem sikerül semmi értelmeset kinyögni, csak még intenzívebbre vált a sírás. Igazából még magam sem tudom pontosan, hogy miért is bőgök ennyire. Eleve már nagyon ki voltam pirulva, no meg azért sok minden történt rövid idő alatt és egyszerűen nem tudom kezelni ezt a sok információt és érzést, ami kavarog bennem, meg aztán elég égő is volt mindezt úgy mindenki előtt lejátszani. Most biztosan mindenki csak ül bambán és nem értik, hogy mi történt, vagy miért rohantam úgy el. És aztán majd a szemükbe kell néznem, amikor megpróbálunk Jenkins ellen menni együtt. Sejtelmem sincs, hogyan fogom ezt véghez vinni ezekután. - Tudom... olyan hülye játék volt ez! - bököm ki végül, hogy aztán gyorsan lemásszam az ablakból és Ben nyakába boruljak. Persze még mindig sírva, de most úgy érzem, hogy nem elég a kezem fogdosása, ennél azért több kell, mint egy nagy ölelés. Akkor talán sikerül majd lenyugodnom. Nem tudom, hogy mit mondjak, pedig kellene valamit, hiszen le kellene tisztázni a kettőnk dolgát is, mert hát olyan kedves dolgokat mondott és közben meg még mindig a számon ég Corvus csókja is. Bele telik néhány hosszú pillanatba, talán percbe is, mire végül is hátrébb lépek, újra megtörölve a szememet és végre a sírás mértéke is csökkent. Visszülök hát az ablakba, hogy feltudjam húzni a lábaimat. Azért a kő kellően hideg így estére, és nekem semmi sincs a lábamon. - Ez mindenki előtt fura lett volna, de... de én is nagyon kedvellek tudod ugye? Csak ott fura lett volna, ez nem tartozik rájuk. - bököm ki végül még mindig törölgetve kicsit a szememet, de már legalább nem totálisan kiborulva. És hogy mit mondjak erről a Corvus incidencről, na arról gőzöm sincs! Azt hiszem, ha most arra gondolok, akkor megint elbőgöm magamat, szóval próbálom a jól bevált taktikát alkalmazni, mint ami már évek óta működik, azzal ami rossz nem foglalkozom. Így persze egy tonna feszültség és szomorúság van elnyomva mélyen belül, ami örökké nem marad ott, de anya és Bell halálánál, meg persze a bátyám halálánál is ez segített csak. Úgy tenni mintha meg se történt volna.
A mamuszt nem sikerült utánahozni, inkább siettem, hogy még azelőtt utolérjem, hogy bekanyarodik valahol, és végképp szem elől tévesztem. Rendesen fel van kavarodva a gyomrom a sok megevett kaviártól, ittam rá egy keveset valemelyik édesebb alkoholos üvegből, meg még Adora kávéja is, csoda, hogy nem a wc-n trónolok éppen. Engem is elöntött a méreg Corvus tette nyomán, mégsem a saját érzéseim most a fontosak, nem akarok drámázni, sokkal jobban érdekel Kathrine lelkivilága, hiszen amilyen elhagyatottan elrohant.. Semmi jó nem sülne ki belőle, ha most magára hagynám. Árva, nincsen már családja, azért ne érezze már úgy magát hogy barátai sem. Lehet, hogy Missy a párfogásába vette, de az nem ugyanaz, mint egy igazi család. Tudom, hogy egyébként is gyakran megrendül a saját magába vetetett hite, nem kéne ezt még tetézni is. Az egyik kiszögelésben érem utól, nem szoktam hozzá, hogy ekkorákat fussak, bár ha nyáron majd kaszálni kell az embernagyságú gazt, kell majd oda a fizikum. – Kathie! – Szólok rá már messzebbről, nem akarom úgy magam felé fordítani, hogy nem tudja, hogy ki az. Látom, hogy rázkódik a sírástól, hirtelen azt sem tudom, hogy mit mondjak, de az arcomon csakis aggódást láthat. Semmi számonkérő, semmi bántó. Talán unalmas, sótlan alak vagyok, de számíthat rám. – Én csak.. utánad jöttem, hogy segítsek.. – Nyögöm ki esetlenül, megfogom a kezét, ha hagyja. – Ne foglalkozz vele, biztosan sokat ivott, vagy ilyesmi. Nem kellett volna hagynunk, látszik, hogy mennyire nem bírja. – Mondjuk én is mérges vagyok Corvusra nagyon, de nem ölt embert, és erre való a barátság, hogy meg tudjunk bocsájtani. Na nem tudom mikor, hiszen nem hagytuk, hogy mondjuk bocsánatot kérjen, az a pofon meg durván nagy volt, nem tudtam, hogy Kathrine ennyira ösztönlény. Egyik lábamról a másikra állok, ha most Kath engem is felképel, hogy miért nem hagyom békén.. Hát benne van a csokibéka pakliban.
Sietősen robogok végig a folyosón, ami legalább most kapóra jön, hogy csendes és kihallt, bár így jóval hangosabban csattogok végig így mezítláb, miután a nagy elrohanásban még a mamuszomat is sikerült otthagynom. Fehérke amennyire tartani tudja a tempót azért követ, bár jóval kisebb nálam úgyhogy rendesen kell iparkodnia, hogy ne maradjon le teljesen. Nem nézek hátra, hogy van-e valaki mögöttem, csak akkor állok meg, amikor úgy érzem, hogy már épp elég távol vagyok a történtek színhelyétől. Bevetem magamat az egyik ablak kiszögellésbe, nem nagyon törődve azzal, hogy ha most Friccs pont erre jár, akkor nem elég, hogy ez az egész iszonyú kínos volt még kapok majd egy jó adag bűntető munkát és még talán pontlevonást is. De hát az én kis felspannolt lelkemnek ez aztán most teljesen másodlagos. - Ugye, hogy ez... ez mennyire... - motyogom, amikor ledobom magamat törökülésbe, a kis vadászgörény pedig egyből befészkeli magát az ölembe. Tudom, hogy nem tud válaszolni, legalábbis egyelőre nem! De majd idővel ez is megoldott lesz, pedig most jönne ám igazán jól, ha megtudna nyugtatni. Az egész kész csőd! Nem gondoltam, hogy ilyen lesz a vége. Corvus annyira... annyira rettenesen viselkedett! Totálisan összezavart és most igazából azt sem tudom, hogy mi van, vagy hogy hogyan fogok tudni részt venni ebben a hangműveletben. Nem tudom, hogyan leszek képes a szemébe nézni, vagy akárki szemébe nézni! De nem hagyhatom e miatt annyiban, hiszen Jenkins veszélyes és muszáj ellene tenni valamit, de... de nem tudom, hogy mikor tudom majd egy légtérben tartózkodni Corvusszal, vagy akár bárki mással. Annyira rettenesen égő volt az egész, legszívesebben elsüllyednék szégyenemben és sejtelmem sincs, hogy Ben mit érezhet most azok után, amit mondott. A csókot kellett volna választanom ugye? De hát nem akartam ott mindenki előtt, az annyira fura lett volna és most helyette ez az egész... Ahogy pörögnek a fejemben a gondolatok úgy fokozódik megint a futás miatt valamelyest visszacsökkent könnyek mennyisége és újra rázkódni kezd a vállam is.
[You must be registered and logged in to see this image.] Nálam a tevékenységek szűrése nagyon fontos, hiszen így is rengeteg dolgot kellett feláldoznom a sikeresség oltárán, pusztán azért, mert már nem jutott rá időm. Például régebben kórus tag voltam, amit nagyon is szerettem és jól is éreztem magamat a színpadon, de nem fért össze a tanulással és a prefektuskodással. Az utóbbi mellesleg nagyon sok időt vesz el az ember életéből, talán egy picit meg is bántam már, hogy elvállaltam. De tényleg csak egy picit, pláne, ha belegondolok, hogy hol is vagyunk most. Lehet sosem láttam volna ezt a fürdőt és nem élvezhettem volna az ezerféle habfürdő káosz szerű illat orgiáját. Nem lenne ennyire alacsony a lebukási esélyem egy-egy illegális kalanddal. S biztos, hogy fele ennyire sem lenne büszke rám anyám. A jeles tanulmányi átlag kevés, egy kis időbefektetéssel bárki képes rá, legalábbis felmenőim szerint, szóval az a nagy szám, ha mellette másban is jeleskedsz. De csakis olyanban, ami számít. Minek kvidiccseznék, ha úgysem lehetek kvidiccs játékos? - A profizmus olyan szintű elhivatottságot jelent, ami nekem nem lesz soha. – Csóválom meg a fejem mosolyogva. Nem akarok profi lenni, nem lehetek az. De szeretném, ha nem érezném elfecsérelt időnek a gyakorlásokat. Hiszen az idő az egyetlen dolog, amit nem vehetsz meg pénzen. Az első pár kritérium szerint érdemes lenne fogó posztban kezdeni az edzéseimet, de a végére elhúzom a számat. - Nem nagyon foglalkoztam még eddig a seprűlovaglással…Csak annyit, amennyit a tantervben köteleztek… - Nos, igen mivel szorosan köthető a kvidiccshez, így a repülés is egy kötelező rosszként él anyám fejében. Sosem volt saját seprűm, nem engedélyezte volna anyám. De apának van sajátja és biztosan Minnie néninek is. Ha esetleg úgy alakulna, ő biztosan kölcsön adná a sajátját. - Remek ötlet. – Bólintok rá, mert bár én is akkor szoktam tanulni, most majd este fogok. Olyankor úgyis több az üres hely a klubhelyiségben, a könyveket meg majd kikölcsönzöm ebédidőben vagy vacsora után. Szűkös lesz, de nem megoldhatatlan. Igazándiból idáig fel sem merült, hogy kipróbáljam egyáltalán a sportot, de a pizsi partyn Corvus felhozta a baráti meccs dolgot és beijedtem. Nem akarok rossz lenni valamiben, nem akarom úgy érezni, hogy kimaradok valamiből egyik felmenőm szeszélyei miatt. De végül is, nem lehetek mindenben jó. Majd meglátjuk mi lesz. - Remélem is. – Mosolygok vissza lányra, de a bizalma zavarba hoz, így elnézek az egyik falra, ahol tekintetem megakad az órán. Már ennyi az idő? Merlinre, kéne nekem egy időnyerő! - Ne haragudj, de rohannom kell! – Felpattanok a nyugágyról és kapkodva szedem össze a cuccaimat, mivel éppen elkésem az éjszakai őrségből. Márpedig én nem késhetek. - Köszi a beszélgetést, a kvidiccset még leegyeztetjük! – A nagy sietségben lehet hadarok, mivel gyakran szoktam. Az agyam előrébb van egy gondolattal, mint a szám. – Jaj, és maradj nyugodtan, amíg jól esik! Szia! – Ezzel pont olyan hírtelen távozok, mint ahogy megjelentem.
Bizonyos szempontból megértem Adorát, hiszen az ember nem szeret azzal foglalkozni, amiben nem jó, de hogy már egyenesen úgy induljon neki, hogy vagy jó, vagy bele sem vág... Azt hiszem, számomra ez nem menne. A puding próbája az evés, mint mondják és pár alkalom alatt le lehet szűrni valakiről, hogy mennyire tehetséges valamiben. Szakavatott szemeknek legalábbis mindenképp menne a dolog. Pont ezért gondolom úgy, hogy egy idő után talán nem ártana Danynek is megnéznie a lányt. Csapatkapitány, szóval szokott válogatókat tartani, ha nincs meg a megfelelő létszám, értenie kell ehhez. Corvust is javasolhatnám ugyan, de ismerem, ha Adora nem jó, kíméletlenül a szemébe vágja majd, Dany ebből a szempontból sokkal diplomatikusabb. És benne azért bízom annyira, hogy tudjam, nem hozza kellemetlen helyzetbe a lányt. Se a pályán, se azon kívül. - Szerintem, ha valaki tehetséges valamiben, az már-már súrolja a profizmus szintjét is – fejtem ki a saját álláspontomat, de azért értem én a dolgot. Adora nyilván nem szeretne annyi időt beleölni a gyakorlásba, hogy erre menjen el az élete, hiszen ez a lényege a profizmusnak. Lehet valaki tehetséges valamiből, amiből – sok-sok idő és gyakorlás múlva – profi is lehet. Ő azért nagy eséllyel nem szeretné ilyen komolyan venni a sportot. - A fürgeség és a jó látás mindenképp előny – mosolyodom el, saját tapasztalataimat megosztva. Hogy egy csapatkapitány milyen szempontokat tart szem előtt, azt nem tudom. De egy lomha, vaksi alak aligha lenne alkalmas erre a posztra. - A vékony testalkat is jól jöhet és a viszonylag hosszabb karok. Bár, ezeket nem mondanám főbb szempontoknak, de az első kettőt már annál inkább. Ja, és bánjon kiemelkedően jól a seprűvel. Az őrző és a fogó néha kerül olyan helyzetbe, hogy extrém mutatványokat kell produkálnia a levegőben. Én védtem ki fejjel lefelé lógva is már gólt, ehhez pedig halált megvető bátorság kellett. Az én esetem viszont könnyebb, tekintettel a képességemre. Az azonban tény, hogy egy fogónak számolnia kell hirtelen fordulatokkal, melyeket meg kell oldania. Egy éles kanyar se valami egyszerű, hát még valami extrémebb mutatvány... - A késő délután talán jó lenne. A tanulószobák leginkább akkor vannak és csak ritkán jönnek ki a pályára – elmélkedem egy röpke pillanatig. A lány következő kijelentése hallatán felkapom a fejem: - Ezt csak azután mond, hogy kipróbáltad. Hidd el, menni fog az – toldom meg a szavaim egy biztató mosollyal. - Egy seprű és egy labda nem fog ki rajtad.
[You must be registered and logged in to see this image.] Egy pillanatra elgondolkozom a kérdésén. Maximalista lennék? Ez a megfelelő szó arra a lelki terrorra, amit a szülői nyomás tesz velem? Talán. Bár szerintem találóbb lenne a halálfélelem kifejezés, de ez nem feltétlenül festene jó képet a szüleimről…De akkor sem hiszem, hogy a maximalizmus a megfelelő fogalom; hiszen vannak tantárgyak, amikre nem is kell tanulnom, mert megjegyzem az órán hallottakat és jó érzékem is van hozzájuk. Meg persze ott van, azaz átkozott bájitaltan, amiben szánalmasan nehezen érek el bármit is. - Igen. – Vonok vállat, mivel be kell lássam így van. – Mert, ha belekezdek valamiben az ne legyen puszta időpocsékolás. Annak semmi értelme. – Látszólag semmit sem csinálok pusztán az élvezetért, de persze ez nem igaz. A látszat szinte minden esetben csal, kivéve néhány üdítő alkalommal. Elmosolyodom azon, ahogy próbál meggyőzni, hogy nem kell rögtön jónak lennem. Kedves tőle, de nem hiszem, hogy a szüleim hosszú évekig tartó nevelését pár kedves szóval a szőnyeg alá tudja seperni. - Nem feltétlen akarok profi lenni, csak jó. Szeretném, ha tehetséges lennék. – Nem az érdekel, hogy egyből él játékos legyek, minthogy nem szeretnék mágia történész lenni pusztán azért, mert remekül megjegyzek dolgokat és összefüggéseket. Az lenne a legjobb, ha erőlködés nélkül tudnék kiváló lenni ebben a sportban. Egy picit elfintorodok a lebegőben repkedés említésétől. Sosem foglalkoztam különösebben a repüléssel, így nem vagyok benne kiemelkedő. - Alapvetően nem tudom még minek képzelem el magam…Mik egy fogó attribútumai? – Nem tudom, hogy miként választ valaki pozíciót, de az biztos, hogy nem leszek jó olyan helyen, ahova szükség van normális vagy annál nagyobb izomzat birtoklása. Ellenben a mozgás koordinációm például kimondottan jó. - Lehet napközben is vagy reggel, mindenképpen olyan időpont lenne a megfelelő, amikor nincs más a pályán. – Egyrészt a titoktartás miatt, másrészt azért, hogy ne raboljam más gyakorlási idejét. Nem venném a szívemre, ha valaki miattam nem kerülne be a kvidiccs csapatba vagy valami ilyesmi. - Nem is tudom, hogy érdemes lenne- e rám pazarolnod az idődet. – Jegyzem meg visszakozva. Kissé elbizonytalanodom, nem is tudom miért. Törökülésbe húzom a lábaimat, kicsit összébb húzom magamat, ahogy elinal a bátorságom. Nem csoda, hogy nem lettem Griffendéles; hajlamos vagyok addig gondolkodni egy dolgon, amíg nem csinálok semmit a végén. A gondolkodás a tett halála. Ellenben gyakran a tett az ember halála, szóval mindenki maga dönti el, hogy mit hajlandó feláldozni.
Tényleg nem hallottam még arról, hogy a házvezetőm bármilyen mértékben is jó lenne kviddicsben. Őszintén szólva, még seprűn ülve is képtelen vagyok elképzelni. Gondolatban próbálom, de lehetetlen feladat ez számomra. McGalagony professzor leginkább csak tanári minőségben szokott részt venni a mérkőzéseken és igyekszik pártatlan maradni. Erre Adora az imént közölte velem, hogy a nagynénje jó ebben a sportágban. Nem hiszem hát, hogy túlzás lenne azt állítanom, hogy egy pillanatra ledermedtem a hallottaktól. Szerintem mindenki más is ezt tenné a helyemben, aki ismeri a tanárnőt. - Te mindenben ennyire maximalista vagy? - vonom fel enyhén a szemöldököm, kissé még csodálkozó képet vágva az iménti információk miatt. Oké, én is szeretek apait-anyait beleadni és tényleg mindent megteszek a siker érdekében, ráadásul elég komolyan is veszem a mérkőzéseket, de amikor elsőként seprűre ültem, nem az lebegett a szemem előtt, hogy bekerüljek az ottani csapatba. Egyszerűen csak találtam egy hobbit, amit élvezhettem. A bizonyítási vágy csak később alakult ki bennem, ahogy egyre feljebb haladtam a ranglétrán. - Nem kötelező rögtön profi játékosnak lenned – csóválom meg végül a fejem egy elnéző mosoly kíséretében. - Gyakorolnod kell, de nem szabad véresen komolyan venned. Csak repkedsz a levegőben és élvezed, ennyi az egész. Az, hogy kipróbálod, még nem kötelez arra, hogy a legjobb légy benne. Tisztában vagyok azzal, hogy Adorának bizonyos szempontok miatt vannak gátlásai. A családja igen nagy elvárásokat támaszt vele szemben, amit nem lehet egyszerű figyelmen kívül hagyni számára. Éltanuló, mindenben a lehető legjobb, természetesnek hathat hát számára, hogy még a kviddicsben is jó legyen majd. Szóval, ha egyszer komolyabban is seprűt fog a kezében, nem csak repüléstanon, akkor abban is tehetségesnek kell lennie. Mégis, szerintem jobb lenne valamiféle könnyedebb szórakozásként felfognia ezt, semmint olyasvalaminek, amiben ki kell teljesednie. Ezen ráér akkor agyalni, ha már ott tart, hogy van tehetsége a dologhoz. - Ne aggódj, teljes mértékben diszkrét leszek – ígérem a lehető legkomolyabb arcomat felöltve. Ha ez kell ahhoz, hogy élvezze a játékot, akkor miattam nem kell aggódnia. Én se vagyok annak a híve, hogy ha valaki seprűre ül, akkor az már komolyabban szeretne részt venni benne. Bár, igazság szerint, aki megpróbálkozik a kviddiccsel, mindig nagyra törő terveket dédelget magában. Pedig ez nem csak a profik játéka. - Este? - lepődöm meg egy pillanatra, hiszen Adora nem pont olyan időpontot ajánlott, ami annyira szokványos lenne számomra. Kissé el is húzom hát a szám szélét, némileg jobban belegondolva az egészbe, de azért óvatosan biccentek egyet. - Oké, felőlem... Nyilván nem fogóként képzeled el magad és hát az alapokat sötétben is meg tudod csinálni. Legalábbis bízom benne, hogy nem lesz akadály a rossz látási viszony számunkra. A kezdők lelkesedését igen hamar le tudja törni az első pár sikertelen próbálkozás. Mindenesetre, én igyekezni fogok mindenben.
[You must be registered and logged in to see this image.] Megdöbbenése értetlenséget vált ki belőlem. Mindenki tudja, hogy a nénikém híresen jó kvidiccs játékos, ráadásul ő is a Griffendél csapatát erősítette annak idején. Merlinre, még az egyik vitrinben is kint van a neve! Jó, mondjuk azt én sem tudom milyen pozícióban játszott, csak arról a rémes balesetről mesélt egyszer az utolsó évében; több törött borda és fejsérülés, ájulás. Erről sem szeret annyira beszélni, biztosan nehéz volt neki feldolgozni a mardekárosok kegyetlenségét. S ekkor esik le nekem, hogy Lizzy nem is jár ide a kezdetek óta, így biztosan nem töltötte eddigi unalmas perceit a folyosón lévő elzárt díjak bámulásával. - Igazából…még ki se próbáltam a sportot. – Vallom be kelletlenül és kissé zavarban. Annyira félek a nyomástól, hogy teljesítenem kell mindenáron és jónak kell lennem. Amúgy is mindenben, ami kötelező az életemben muszáj jónak, hanem a legjobbnak lennem, akkor miért tenném ki magam ennek egy kvázi hobbi miatt is? Anya nem kvidiccsezett és nem is akarja, hogy foglalkozzak vele a nézésen kívül, ami persze nem érdekli. Szerinte egy hölgy nem engedheti meg magának az ilyesféle durva sportok űzését…Nem csoda, hogy nem jönnek ki jól Minnie nénivel. – Félek a bukástól. Szeretném, ha Minerva néni büszke lenne rám, de nem akartam elindulni a válogatón annak idején, merthát mi van, ha tehetségtelen vagyok? – Életemben először kicsinek és jelentéktelennek érzem magam, ahogy itt ülök egy majdhogynem ismeretlennel szemben miközben bevallom az egyik legnagyobb félelmem. - Megköszönöm, ha van időd, s kedved foglalkozni velem! – Nagyon fellelkesülök, hiszen otthon senkitől nem kérhettem kvidiccses segítséget következményen nélkül, így inkább nem is próbálkoztam. - Nem hiszem, hogy szeretném versenyszerűen űzni a dolgot. – Rázom meg a fejemet, talán csak akkor, ha kiemelkedően jó leszek belőle, de ezt előre nem lehet megmondani. – Azt viszont biztosan szeretném, ha ezt titokban csinálnánk. Nem akarom, hogy bárki is téves következtetéseket vonjon le a próbálkozásomból. – Illetve belehalnék, ha a nénikém fülébe jutna, s elém állna azokkal a bánatosan csillogó szemeivel, hogy miért nem őt kértem meg, vagy miért nem szóltam, hogy érdekel a kvidiccs? Utána pedig jönne a reményteli szurkolás és az elvárások; „tudom, hogy olyan jó leszel mint, sőt még jobb is!” és máris a béka segge alatt lenne az önbizalmam, az idegességtől pedig a torkomban dobogna a szívem. Biztos bukás lenne a vége. - Jó lenne, ha tudnánk esetleg este csinálni…Az neked megfelel? Lehet egyáltalán este kvidiccsezni? – Nézek rá összeráncolt szemöldökkel. Nem is tudom, hogy olyankor van-e értelme seprűre ülni; nem lesz túl hideg? Milyenek a látási viszonyok? Alapvetően sem a seprű a kedvenc közlekedési módom, de majd hozzászokok.
Fura helyzet számomra, hogy itt ülök valakivel, akit alig ismerek és az érzelmeimről beszélek neki. Az addig rendben, hogy Danynek panaszoltam el a bánatom Corvust illetően, de az véletlenek egész sora volt és a vajsör is közrejátszott benne. Nem vagyok olyasvalaki, aki szerelmi csalódás miatt háborog mások előtt. Vagyis, eddig nem voltam olyan. Különben is, a fiút ismerem már a VMS óta, sok mindent átéltünk ott, Gilly pasija volt, szóval jóformán családtag. Azt hiszem, ő is az egyetlen olyan ember, akivel lehet erről beszélni. Gina nem pont olyan típus, aki mindent elmesél magáról, ő még nálam is jobban magában tartja az érzelmeit. Adora szavainak azonban van igazságtartalma, így csak lemondóan sóhajtok egyet. Bármi is van bennem Dany iránt, arról ő nem fog tudomást szerezni, ebben biztos vagyok. Majd vele is úgy járok, mint Corvus esetében. Egy szép napon elejti, hogy nem is járna velem, részemről pedig borulna a bili. Újra a lépcsőn találnám magam egy másik fiú társaságában és ismét útjára indulna az ördögi kör. Talán ez az én sorsom, amiért nem vagyok elég magabiztos. - Hm? - pillantok némileg meglepetten Adora felé a másik téma hallatán, de ugyanakkor hálásan is, hiszen nem sok kedvem volt már a velejéig boncolgatni ezt az egészet. Minden annyira új és bizonytalan, hogy nem érdemes rá több szót pazarolni. - McGalagony professzor jó kviddicsből? - tátom el a szám egy pillanatra döbbenetemben. Azt tudom, hogy van szeme hozzá, hiszen ő is szokott embereket ajánlani a csapatba, akik aztán meglepően jól teljesítenek a felvételin, de hogy seprűn is ült volna már... Nekem ez valahogy nagyon új. Szinte elképzelni is nehéz számomra. Végül – némi döbbent csend után – meg is válaszolom Adora kérdését: - Hát, ami azt illeti, Gilly se valami nagyágyú benne, pedig ő a nővérem. Szóval, ez nyilván nem a genetikán múlik. Szoktál egyáltalán gyakorolni? Már ne érts félre, de többet látlak könyvvel a kezedben, mint seprűn ülni. Elég sűrűn üldögélek a pályán és figyelek meg más csapatokat a taktikájuk és erősségeik miatt, de Adorát egy alkalommal se láttam arra ténferegni. Természetesen bármikor lemehet gyakorolni, szóval esélyes, hogy állandóan elkerüljük egymást, de mivel prefektus és erősek a jegyei is, esélyesebb, hogy többet van a könyvtárban. Ráadásul, ami igen árulkodó számomra: hófehér a bőre, ami ugyan múlhat a genetikán is, de valamennyit csak fogott volna rajta a nap odakinn. Nekem csak egy árnyalattal sötétebb az övénél és lám, mennyire feltűnő ez fürdőruhában! - Ha gondolod és időd is akad, akkor gyakorolhatnál velem – vetem fel, mintegy mellékesen. - Az alapokat én is meg tudom tanítani, abban nincs hiba, de ha komolyan gondolod és esetleg játszani is szeretnél a csapatotokban, akkor megkérhetünk olyasvalakit is, aki azért több posztot is meg tud ismertetni veled. Amerikában őrző voltam, itt pedig hajtó, szóval nagyjából képben vagyok, de nem az én feladatom felmérni azt, hogy ki lehet jó játékos és ki nem. Én csak segíteni tudok abban, hogy Adora kellően belerázódjon és megtanuljon boldogulni a levegőben, de láttam már olyan embert, aki az én szememben jól teljesített, de a csapatkapitány részére valahogy nem jött be a játékstílusa. - Utána majd megkérünk valakit, hogy mondja meg, szerinte boldogulnál-e egy csapatban valamelyik poszton – folytatom és szinte egyből Daniel ugrik be erre a feladatra. Elvégre, ő csapatkapitány a hugrásoknál és előtte nem kell lámpalázasnak lennie Adorának, ergó jobban fog menni számára a bemutató. Persze, csak abban az esetben, ha szeretne csatlakozni a háza csapatához. Dany megnézné, mire képes, majd megmondaná, ő melyik posztra javasolná a lányt.
[You must be registered and logged in to see this image.] Rendben, ezt tiszteletben tudom tartani. Ha még fáj, akkor fáj; az ilyesmi ellen nem hatnak az észérvek sem, bármennyire is szeretnék hinni ebben. Nos, nekem általában sikerül meggyőznöm magam ideig-óráig, hogy nem fáj egészen addig, amíg már tényleg nincs bajom. - Jajj. – Jegyzem meg félig nevetve, félig szörnyülködve. Kedvelem Corvust és prűd nem, de teljes mértékben vizuális alkat vagyok. És köszönöm nincsen szükségem képekre az agyamban erről a két emberről, akik szép lassan a barátaim lesznek, olyan helyzetekben. Keresek majd valami tompító varázslatot erre a problémára… - Köszi szépen a rémálmokat. – Csóválom derűsen a fejemet. Lehet az a bajom, hogy egykor én is szép, szőke lány szerettem volna lenni, aki ért a kvidiccshez és most csak a féltékenység szól ki belőlem. Nem mintha tőle irigyelném az életét, biztosan meg van a saját baja. - Ezt nem is tudtam, pedig eléggé hasonlítanak. – Na mintha ez bármit jelentene; felnevelte és sajátja ként szerette, tehát ő az apja. A genetika ilyen téren másodlagos, nem jelent sokat. Kérdésére csak biccentek. Lehet, hogy még maga sem akarja realizálni vagy az előzőek alapján beleélni magát a dologba, de alakulgat valami. Legalábbis benne biztosan. Remélem, ennek jobb vége lesz, mint a hamvába holt Corvy párosnak. - Ebben lehet igazad van. – Bólintok rá a dologra. – A legjobb, ha az ember nem gondolkozza túl az ilyesmit. Tudom, ez az én számból furcsa. – Mosolygok önironikusan. Én vagyis a lány, aki csak és kizárólag az elmében hisz, azt tanácsolja, hogy kapcsolja ki az agyát. – Ha nem éled bele magad, akkor kisebb ez esélye a csalódásnak. Meg…sajnos ezek a dolgok két tényezősök. – Vállat vonok. Nem érdemel több szót a dolog, elmondtam minden jó tanácsomat. Persze, egyik sem tapasztalatból ered. A saját dolgait mindenki sokkal nehezebben kezeli, mint a másokét. S bármennyire szeretném azt hinni, hogy objektív vagyok a dolgaimmal kapcsolatban, a lelkem mélyén tudom; még én sem vagyok erre képes, pedig nagyon jó lenne. - Más téma. Szerinted miért nem vagyok olyan jó kvidiccsben, mint Minnie néni? – Kérdezem tök szomorúan, de komolyan. Annyire jó lenne, ha ahhoz is értenék, akkor legalább lenne egy utam.
Adora mosolyából szinte egyből rájövök, hogy a lány sejt valamit. De mit is? Dany csak a barátom, nem tehetek arról, hogy tetszik nekem. Különben is, hajlandó vagyok mindenféle különösebb ok nélkül szerelembe esni, ez az egyik gyengeségem. Elég néhány kedves szó és máris kész az érzelmi hullámvasutam. Dany esetében pedig az emelkedőket a bókok szolgáltatták. A legnagyobb problémám pedig az, hogy a hugrás fiú nem olyan tahó, mint Corvus, úgyhogy nagy eséllyel nem leszek képes kiszeretni belőle. Pedig jó lenne észbe kapnom, mert ő Gilly exe. Még abba is rossz belegondolni, hogy miket művelhettek az ágyban annak idején. - Ez az egész élmény elég friss ahhoz, hogy most még minden fájjon – mutatok rá a tényekre. - Esélyes, hogy később én is így fogom látni, de egyelőre csak rosszul esik a tudat, hogy talán nem is működött volna. De miért fáj ebbe belegondolni, ha közben valaki mást is kedvelek? Szerethet az ember két fiút egyszerre? Vagy Dany csak amolyan búfelejtő? Egy újabb kapaszkodó, amiben csünghetek, amíg ki nem lábalok ebből? Tény, ami tény, jó volt vele megbeszélni a dolgokat és az a majdnem csók is beindította a fantáziámat, de semmi olyasmi se történt kettőnk között. Tényleg semmi. - Őszintén szólva, fogalmam sincs, mire lenne szükségem, bár azt tudom, mit kívánnék – kacsintok Adora felé sokat sejtetően. Ebből szinte egyből levonhatja a következtetést, miszerint a kérésemhez Corvusnak is lenne némi köze. De mi történne abban az esetben, ha őt szeretném, de Danyre van szükségem? Izgatottam várom a római utat, habár van bennem némi félsz is. Dolgozni megyek ugyan, de lesz annyi szabad időnk, hogy kissé jobban belezúgjak. Mert hát az egy pillanatra se merül fel bennem, hogy esetleg részéről is megesne a dolog. - Jaj, nem, dehogyis! - védekezem gyorsan, amikor Adora félreérti a szavaimat. - Dany Paisley professzor fogadott fia. A hely pedig, ahová megyek dolgozni, az Dany anyjának a bátyjáé. Semmi köze Paisley professzorhoz. Azért egy pillanatra nekem is össze kell raknom magamban az információkat, hogy biztos legyek a szavaimban. Dany olasz, népes családból származik, az ő családfája igen bonyolult lehet kívülállók számára. - Mármint hogy Danyről? - kérdezek vissza a lány szavai hallatán, miközben még az azt illető örömöm is semmivé foszlik, miszerint eljön majd látogatóba. - Helyes pasi, irtóra kedvelem és jó vele beszélgetni, de igazság szerint nemrég csalódtam Corvusban. Talán csak emiatt érzem úgy, hogy a kelleténél jobban kedvelem. Adora nem hülye, sejti ő a reakcióimból, hogy mi a helyzet, Dany pedig elég népszerű fiú a lányok körében. Benne minden megvan, amire a legtöbben vágyunk: kedves, megértő és hihetetlenül jóképű. Mindezek tudatában pedig csak egy lennék a sok rajongója közül. Ezért és Gilly miatt is szeretném mihamarabb kiverni őt a fejemből.
[You must be registered and logged in to see this image.] Felvonom egyik szemöldököm és egy félmosollyal nézek rá. Ahaaa…Szóval az új szerelmi szál az életében sárga egyenruhában strázsál az iskola falai között. Szép mondhatom, szegény Mardekárosokat persze senki sem védi meg. - Rendben, egyezzünk ki abban, hogy nem mind félős kis nyuszik, de akkor sem szeretnék még egy embert bevonni. – Zárom le a témát. Igazából már most is kissé ideges vagyok attól, hogy Lizzyvel társulunk. Ugyan nem látszik rajtam, de már most azon agyalok, hogy mit és hogyan tudnék „megtanítani” neki, hiszen muszáj lenne fenntartanom a szolgáltatás minőségét. Megkérem az árát a dolgoknak tekintve, hogy sokkal többet kockáztatok, mintha ők tennék, ha lelógnának maguknak beszerezni a beszerezni valót. De, mint tudjuk; kockázat nélkül nincs nyereség. Üzleti egyszer egy. - Nem akartalak bántani. – Jegyzem meg hallkan, hiszen látszik rajta, hogy nem esik neki jól. – Inkább segítségként mondtam, hátha így könnyebb tovább lépned. – Magyarázkodok, mert tényleg nem akartam sebet ejteni vagy feltépni. De ha az ember az üzlettársával vagy barátaival nem őszinte, akkor minek vannak neki egyáltalán? - Na igen. Ez tényleg rémes lehetett. – Nem mintha tudnám milyen ez. Mármint okés, Corvus még nekem is túl zárkózott, de én sem mindig vagyok egy nyitott könyv a szüleimről nem is beszélve. - Igen. És tudod miért dobálnak érméket bele? – Kérdezem mosolyogva, felidézve azt az emléket, amikor kisgyerekként magam is marok számra hajigáltam bele az knútokat, hogy hátha kapok egy hipogriffet a szülinapomra. Nos, nem kaptam, de arra a szülinapomra hozta haza anya a cicámat. – Hogy teljesüljön a kívánságuk. Bár tapasztalataim szerint, nem azt kapod, amit kívánsz, hanem azt amire szükséged van. - Paisley prof.-nak van egy testvére? – Kérdezem meglepődve. Azt tudtam, hogy Pasiley-ék olaszok, ez nem újdonság. Ah, szóval Dany…Gyorsan összerakom az egyet a kettővel és már is tudom, hogy milyen nyara lesz Lizzynek. Mosolyogva csóválom a fejemet, mintha valami bölcs nagynéni lennék és bekenegetem magamat. Olyan illatom van, mint annak a pici mugli édességnek valami…Tez cukorka vagy talán Fez? - Szívesen mennék, de sajnos nem tudok egész nyáron ott dolgozni, mivel anyuékkal elutazunk. – Mesélem a lelkesedés mindennemű jele nélkül. Félre értés ne essék, szeretek utazni, de már unom anyámék társaságát. Szívesebben tölteném a nyarat velem egykorú emberekkel…Majd az évvégi bizonyítványom bemutatásakor megkérdezem őket, a teljesítményem látványa által kiváltott büszkeség mindig megenyhíti a szüleimet. - De lehet, majd meglátogatlak titeket! Úgyis imádom az olasz fagyit. – A legjobb édesség a világon. – Szóval akarsz beszélni Dannyről vagy inkább a kvidiccs csapatod idei teljesítményét vitassuk meg? – Kérdem miközben nyugodtan visszadőlök a nyugágy támlájára. Remekül érzem magam, jó érzés kicsit kiszakadni az iskolai mókuskerékből.
- Azért nem mindegyik – kelek gyorsan a hugrások védelmére Adora szavai hallatán. Fogalmam sincs, hogy azért vágok vissza, mert Dany is annak a háznak a tagja vagy egyszerűen csak sérti a fülemet a megfogalmazás. Ha Danyt veszem alapul, akkor ő nem nyámnyila, csak túl becsületes. Nyilván nem lenne benne ilyesmiben, de teljesen más okból kifolyólag, mint amire Adora gondol. - Vannak abból a házból ismerőseim és biztos lenne olyan is, aki benne lenne ebben az üzletben. Persze nem Danyre gondolok, hiszen ő aligha tenne ilyesmit, de aki keres, az talál. Nem mindenki kerül az adott házba csak a tulajdonságai alapján. Van, akit a Süveg máshova osztana be, de átkönyörgi magát a ceremónián. Megesik az ilyesmi. - Tessék? - fordítom a fejem Adora felé, miközben egy pillanatra tényleg eszembe ötlik, hogy szépen kiosztom, de amikor folytatja, vagyok olyan rendes, hogy végighallgatom. Van, amiben egyetértek, de a szerelem nem így működik. Oké, az még számomra is kétséges, hogy ez az volt-e egyáltalán. - Nem tudom – sóhajtok egyet, noha a lány szavai kissé rosszul esnek számomra. Más az, ha én látom be, hogy nem illek össze valakivel és megint más, ha erre egy kívülálló hívja fel a figyelmemet. - Az a baj, hogy sose mutatja ki az érzelmeit. Értem én, hogy ebben nőtt fel, de akkor legalább nem éltem volna magam bele ebbe az egész hülyeségbe. Nem állítom, hogy esküvői harangok zúgtak a fejemben, mert nem ez történt, de elképzeltem, ahogy bevallja számomra, hogy szeret és már a konkrét válaszom is meg volt fogalmazva erre, persze csak fejben. A lánykérésig még nem jutottam el, de a képzeletbeli csókig igen. Vajon mit mutatna most Edevis tükre, ha belepillantanék? - Az az a kút, amibe érméket hajigálnak? - pillantok kérdő tekintettel Adora felé. Igazság szerint, ebben az egészben azt várom legjobban, hogy Danyvel tölthessem a nyári szünetet. Rómában. Maga a város nevezetességei nem kötötték le eddig túlzottan a figyelmemet. - Mindenképp szakítok rá némi időt – mosolyodom el szélesen, hiszen nem bánom, ha tippeket adnak az utazással kapcsolatban. A nyelvet már tanulom, de az alapokon kívül nem sokat tudok még közölni másokkal. A bűbáj kelleni fog, hiszen én nem vagyok olyan nyelvzseni, mint Dany. - Nem, nem egyedül. Daniel Paisley nagybátyjának a cukrászdájában dolgozom majd – felelem a lány kérdése hallatán. - Vagy a pultban leszek, vagy mosogatni fogok, még nem tudom. Egy fagyizó, Dany szerint elég jól megy ott a bolt. Miért nem kérdezed meg tőle, hogy te is mehetsz-e? - vetem fel az ötletet, habár fogalmam sincs arról, hogy ezt mennyire vennék jó néven a szülei. Adora éltanuló, szóval aligha lehetne kifogásuk, hiszen nem szokása szabályokat megszegni. Ok nélkül legalábbis. Igazság szerint, azt se tudom, hogy Adora ismeri-e a fiút személyesen. Ha más nem, akkor én is szívesen megkérdezem tőle.
A hozzászólást Elizabeth Ollivander összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-09-22, 17:15-kor.
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Folyosók 2020-09-15, 15:06
Lizzy & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Hogy más házbelivel? Hm, eddig arra sem gondoltam, hogy egyáltalán mással dolgozzak, szóval Lizzy bevétele is nagylépés számomra, de nézzük csak meg a tényeket. - Mardekárosokban nem bízok, a Hugrások meg túl nyámnyilák az efféle üzlethez. – Adok hangot a gondolataimnak. Az ötlet nem rossz, de több buktatója is van. Kissé félek már ettől az újítástól is. Tekintve, hogy a Griffendélesek vakmerőek, vagyis szerintük bátrak, ezért nagyobb eséllyel buknak le. Remélem azért, hogy az Ollivander lány rendelkezik megfelelő ítélő képességgel és akkor ez nem okoz gondot. Talán azért bízom meg egyből benne, mert akartalanul is páhuzamot vonok a játéka és a személyisége között; ahhoz, hogy valaki jó kvidiccs játékos legyen muszáj megítélni egy-egy helyzet kockázati szintjét és ez alapján eldönteni, hogy megéri-e véghez vinni. - Hát, ne haragudj meg, hogy ezt mondom. De nem lepődök meg rajta. – Gyorsan felteszem a kezeimet, mielőtt leordítja a fejem. – Ne értsd félre; szimplán nagyon különbözőek vagytok, de nem eléggé ahhoz, hogy ellentétek lehessetek. Mindketten jól teljesítetek nyomás alatt, ellenben míg te ettől magabiztos vagy, addig benne kétségek dúlnak. Legalábbis nekem így jön le. Lehet nincs igazam. – A végén vállat vonok, mert annyira nem vagyok jó emberismerő, mint amilyennek szeretném hinni magam. A vígaszdíjas leírásra sajnos nem tudok mit mondani, minekután hozzá se szagolok az ilyesmihez. Az exemet legszívesebben megölném, de szomorú sosem voltam amiatt, hogy vége. - Nos, az már biztos. – Nevetek fel, mert Corvus tényleg nem kedves vagy megértő általában. De nekem például semmi kivetnivalóm sincs a kinézetével kapcsolatban. Persze, én nem is vagyok olyan szép és elragadó lány, mint Elizabeth. Más körökben mozgunk, ha lehet így fogalmazni. - Tényleg? – Nézek rá izgatottan, kezemben a kiválasztottal. – Olaszország, ah milyen gyönyörű hely! Mindeképpen nézd meg a Fontana di Tervi-t. – Ledobom magam az egyik nyugágyra még száradni, nem sietek sehová. – Nos, igen nyáron szünetel a biznisz. – Ez persze csak az iskolán belüli bizniszre igaz, de nem kell tudnia, hogy kisebb gyerekekkel és olykor más iskolák tanulóival is üzletelek, arról majd később. - És egész nyáron ott leszel, egyedül? Mennyire jó lehet! – Sóhajtok fel vágyakozóan. Szeretek utazni, s minden nyarat külföldön töltök, de mindig anyáékkal és őszintén már unom a társaságukat. Volt róla szó, hogy idén, mivel 17 leszek, elmehetek egy barátommal nyaralni a suli első 1-2 hete helyett, de eddig csak Corvus jöhet szóba, mert neki van akörül a szülinapja, mint nekem. Meg talán az ő szülei elengedik, hiszen éltanuló, nem lesz baja a hiányzásból. De ez persze csak elméleti dolog, még fel sem hoztam neki. – És mit fogsz dolgozni? – Rángatom vissza magamat a valóvilágba, hogy itt és most inkább Lizzy örömére koncentráljak a saját kétes terveim helyett. Önző és felesleges dolog lenne.
- Mondjuk, ebben igazad van – - Ha engem is beszervezel, könnyebben növelheted a vevőköröd és nem kell ilyen-olyan helyeken üzletelve eladnod az árut, kockáztatva ezzel a lebukást – - Tény és való, hogy McGalagony professzor csak nagyon ritkán teszi tiszteletét a klubhelyiségben, szóval ez a probléma ki lenne iktatva. Más házbelivel nem próbálkozol? Igaz ugyan, hogy a megnövekedett létszám kisebb nyereséggel járna, de csak addig az ideig, amíg be nem indul mindenhol az üzlet. Azért nem mindenki olyan tökös, hogy a tilosban mászkálva vegyen át olyan árut, amelyet utána még be is kell csempésznie a hálókörletébe. Közvetlen hozzáféréssel azonban a kevésbé bátrak is jobban mernének kockáztatni. Még így se mindenki ugyan, de a maradék pár ember már nem oszt, nem szoroz. - Már teljesen mindegy –- Nemrég hallottam, ahogy azt mondja a folyosón, hogy sose járna velem. Nem érdeklem. Ez még nem magyarázza meg, hogy miért nem léptem ebben az ügyben egy-két évig, de azt legalább sikerül észrevennem magamon, hogy annyira már nem is hat meg a dolog, mint elsőre. Kezdem túltenni magam rajta? Esélyes. Dany szavai azért mégis hatottak rám valamilyen szinten, csak kellett egy-két hét ahhoz, hogy megváltozzanak a dolgok ebből a szempontból. - Van valaki, akit kedvelnék, ha lehetne – - De egyelőre nem lépek, mert még Corvuson se tettem túl magam –- Talán csak azért tetszik, mert nemrég csalódtam benne és kell valami vigaszdíj. Ez így hülyén hangzik, de tényleg bizonytalan vagyok abban, hogy most Dany tényleg tetszik számomra vagy csak szerelmi bánatomban kell valamiféle kapaszkodó. Nem tudom, hiszen eléggé tapasztalatlan vagyok az ilyesmiben. - Hááát, magáról a személyéről nem, inkább csak a személyiségéről – - Legyen kedves és megértő, de ami a legfontosabb: totál legyen belém zúgva. A külső inkább másodlagos. Elvégre, Corvus se egy szívtipró. Mondjuk, nem is kedves és megértő... Hiába az elképzelés, ha a valóság teljesen másként alakul. Ennek alapján talán nem is kellene álmodoznom, de akkor mihez kezdjek magammal? Nem az én stílusom ölbe tett kézzel várni a szerelmet, amíg be nem talál. - Gyümölcsös – vágom rá szinte rögtön. - Valami mediterrán. Nyáron elutazom Rómába dolgozni – hozom fel a témát. Anyuék elengedtek, nagy könyörgés és fogadkozás árán. [i][color=#679C4D][b]- Kell a plusz bevétel és nyári szünetben nem lenne túl nagy forgalma az üzletednek. Szóval, ha bele is vágunk, bizonyára csak szeptemberben lesz belőle valami, hiszen hamarosan nyakunkon az év vége. Olyankor nem sokan maradnak a kastélyban, csak egy-két kivételes egyén fog itt lézengeni. Én pedig Rómában... Istenem, el se hiszem, hogy ekkora lehetőséget kaptam!
[You must be registered and logged in to see this image.] - Nem igazán. – Jegyzem meg nemtörődöm módon. Van elég pénzem. Persze, ez azért kell, hogy legyen olyan pénzem, amiről nem tud a család. Bár nem érdekli őket, hogy mire megy el a zsebpénzem, de vannak nagyobb kiadásaim is, főleg a motor varázs-alkalmassá alakításával és azt finanszírozom a bevételből jelenleg. – Alapvetően, ha társulunk, kialakíthatunk egy nagyobb vevőkört a növekedő beszerzési kapacitással. Tehát, ha mondjuk elkezdjük egy 60-40 százalékos megosztással, amit természetesen növelünk majd 50-50-es osztalékra, akkor nem járok rosszul. Griffendéles mivoltodat tekintve biztonságosabban tudsz lebonyolítani üzleteket a házadon belül, mind fizikális, mind átvitt értelemben. – És itt is van, azaz üzletember, aki lehetnék, ha nem szánnának mindenáron Minisztériumi munkásnak. Abban semmi izgalom nincsen, hogy ülök az asztalnál és raktármozgási papírokat írok alá… - Aha…- Bólintok, miközben igyekszem megérteni a mondandóját. – De miért nem kezdesz ezzel valamit? Mármint, ha nem kedveled, csak vonzónak találod… - Feltételezem ezt jelenti, hogy érdekli, mint pasi. – akkor nem kéne keresni valakit, akit kedvelsz? Vagy beadni a derekad ennek a vonzódásnak? – Jelentsen utóbbi bármit…Nem mintha én értenék ehhez. De érdekel, hogy mi az ő álláspontja ebben a témában. A Gilly-s megjegyzésre csak bólintok. Én sem ismerem, nem tudok több infóval szolgálni. - Ezen nem gondolkoztam. – Tényleg nem. A legkülönbözőbb dolgok tudnak megfogni egy-egy emberben és még sosem raktam fejben össze egy egész varázslót ezek alapján. Belegondolva nem is most fogok. – Szeretem, ha valakinek titkok csillognak a tekintetében. Tetszik a kihívás, hogy kiderítsem minden rejtegetni valóját. – Talán, mert magam is titkolózó típus vagyok és csak arra vágyom, hogy valakivel gond nélkül tudjak „mindkét életemről” beszélni. Azt olvastam valahol, hogy általában azt adjuk másoknak, amit szeretnénk, ha nekünk is adnának és szerintem ebben van valahol, egy porszemnyi igazság. - Neked van egy kép a fejedben a tökéletes pasiról? – Kérdem őszinte kíváncsisággal, mert magam sem tudom, hogyan kéne vizionalizálnom, hogy mégis mit, vagyis kit szeretnék az élettől. - Ez tényleg nem hangzik túl jól…- De legalább nem azzal a képzeletbeli lénnyel kell versengenie, akinek hinni akarják a szülei. Nem azt mondom, hogy megértem a helyzetet, mert tudom, hogy két teljesen más dologról beszélünk. Együtt érzek vele. Ledöntöm az italomat és eltűntetem az üres poharat mielőtt kiszállok. Az egyik puha köpenybe bújok bele, majd elgondolkodva nézegetem a krémeket. - Még sosem próbáltam ki ezeket…Szerinted fűszeres vagy gyümölcsös illat illene jobban hozzám? – Én valami meleg fűszeresre gondolok, de annyira tetszik a csillaggyümölcsös, neroli vizes keverék is.
- Biztos, hogy ez jó lenne? - teszem fel a kérdést Adora ötlete hallatán. - Elvégre, ez a te üzleted és nyilván kell a pénz, ha ilyesmire adod a fejed, főleg a te helyzetedben... Gondolok itt a McGalagony professzorral való rokonságra vagy arra, hogy Adora prefektus és évfolyamelső. Az ő helyében nem sokan kísérleteznének ilyesmivel. A lányt azonban vagy hajtja a kalandvágy, vagy tényleg kell számára némi anyagi kiegészítés. Ezt nem tudom, de igazság szerint én benne lennék a dologban. Engem nem zavar a büntetőmunka, a kicsapatás pedig nem játszik, amíg nagy tételben el nem kapnak a holmikkal. De ezt ő is megúszta eddig, szóval miért is ne? Ha egyedül nem bukott le, akkor másodmagával sem fog, ebben biztos vagyok. - Nem veled van bajom, hanem ezzel az egész üggyel – sóhajtok egyet, hiszen tényleg nem vele van a gond, hanem a saját érzelmeimmel. - És a kedvelem kissé enyhe kifejezés. Érdekel, mint pasi. Ennyi. Nem szeretném túlragozni és messzemenő következtetést levonni ebből, hiszen nincs még tapasztalatom ezen a téren, ez a Corvus dolog pedig már úgyis a múlté lassan. Csalódtam benne, most pedig igyekszem túltenni magam rajta. Talán nem is illettünk volna össze, nem tudom. Jobb ez így. - Nem ismerem – csóválom meg a fejem magabiztosan. - Gilly se említett hasonló nevű lányt, pedig ő nagy eséllyel sejtette, hogy tetszik nekem a haverja. Sohase beszéltünk ilyesmiről a nővéremmel, hiszen leginkább csak neki voltak kapcsolatai, én pedig soha életemben nem éreztem szükségét annak, hogy ezt pont vele beszéljem meg. Elsősorban féltem attól, hogy visszamondja neki, ami igen ciki helyzetbe hozott volna. Másodsorban pedig biztos jót nevetett volna azon, hogy a kishúgát érdeklik a fiúk. - És te milyen fiút képzelsz el magad mellé? - kérdem meg tőle, ha már felhozta ezt a kényszerházasságos témát. Tisztában vagyok azzal, hogy nem ő fog választani, hanem a szülei, de Adora talán lesz annyira szerencsés, hogy jót fognak ki számára. Vagy már ki is van jelölve? Áh, fenébe... Miért nem tudok egy kicsit jobban odafigyelni másokra? - Hidd el, nem mindig jó, ha van testvéred. Én és Gilly folyamatosan rivalizáltunk egymással annak idején – hozom fel a témát. - Mondjuk, az is igaz, hogy mindketten maximalisták vagyunk és bizonyítani szeretnénk. Én egy kicsit talán jobban is, mint ő. A VMS óta pedig pont ebből van a probléma. Gilly megorrolt rám, mert szerinte – amióta visszatértem – más vagyok. Rosszabb. Ez pedig fáj és néha igazán azt kívánom, bár én is egyke lehetnék.
[You must be registered and logged in to see this image.] - Veszélyes. És ne akarj a konkurenciám lenni. – Nevetek rá, nem szánom komolynak a fenyegetést. Nekem már van egy vevőköröm, akik hűségesek hozzám, hála a kiépített jutalmazó rendszeremnek. Értek az üzlethez egy kicsit, vagy legalábbis tudom, hogy mi kell az embereknek. - De ha akarod, akkor társulhatunk is. – Hozom fel a dolgot. Nem lenne rossz, ha nem egyedül lennék és belefér nekem, hogy osztozzak a pénzen. Elég jól fizet a dolog, s ha többen vagyunk, akkor több mindent is tudunk hozni, illetve, ha le tudja bonyolítani a Griffendéles üzleti partnereimet a klubhelyiségükben, akkor kisebb a lebukás esélye…Egyre jobban tetszik az ötlet. - A reakciódból. – Mosolyodok el kedvesen. – Nem baj, ha kedveled, csak legyen bátorságod magadnak bevallani. Az se baj, ha velem nem akarod megosztani. – Vonok vállat. Tényleg nem zavar. Nekem is nehéz volt napirendre térnem afelett, hogy nem csak a tanulás, hanem a fiúk is érdekelnek. Fura volt elsőre, de már hozzászoktam, hogy néha olyan varázslók hátsóját is megbámulom, akiket alapvetően elítélek. Egy-két srác nem érdemli meg, hogy úgy nézzen ki, ahogy… - Nem igazán. – Rázom meg a fejemet. – Valami Bex-et említett csak. De róla sem beszélt sokat. – Vonok vállat, mert egy kicsit homályos nekem a dolog. A fejemben már húzom a vonalakat; Corvus kedveli Bexet és elvileg vica versa, de Bex elment amcsiba azt hiszem és Lizzy kedveli Corvust, bár ezt tagadja. S ez az egész egy felesleges herce-hurca, mert Corvusnak feltehetőleg már van egy kijelölt felesége. Tiszta szappanopera ez az iskola. - Eléggé ódivatú dolog, ha engem kérdezel. Jól teszi a családod, hogy nem követi ezt az elavult szokást. – Jegyzem meg kissé elkomorodva. Nekem még nem dőlt el a dolog. Kiemelkedően tanulok, de ha nem találom meg lassan, hogy mivel szeretnék foglalkozni a jövőben, s ezt a karriert nem találja elfogadhatónak a család, akkor bizony nekem is ez lesz a sorsom. Hülye aranyvérűek… - Ah, akkor ezért nem hallottam róla. – Biccentek. Van egy-két partnerem a mardekárból, de ők nem beszélnek, csak fizetnek. Kissé belterjes közösség; ne csak aranyvérű legyél, hanem mardekáros is és akkor kezdhetsz nulláról náluk. Nincs ezzel bajom, szerintem fontosak az előítéletek, de ez akkor is eléggé szélsőséges. - Nekem? Nem tudok róla. – Kortyolok egyet. – Szóval valószínűleg nincs, az én családomban, szinte lehetetlen titkot tartani. – De azért nekem megy. Persze, rohadt nehéz és rengeteg energiát emészt fel, de legalább van egy cinkostársam, aki mindig kisegít. – De mindig szerettem volna. Jó lenne valakivel osztozni az elvárásokon. Még a családi feketebárány szerepét is bevállalnám, ha lenne kinek átadni az aranyifjú címet. – Sóhajtok fel gondterhelten. Lehet, hogy én fogom fel túl nehéznek a dolgokat, de akkor is nehéz mindenkinek a kedvében járni, főleg, ha a saját vágyaid/álmaid másfele terelnek. Az én szívem nem a minisztériumba húz. De a nevem igen és egykeként ez a döntőérv.
- Jó üzletnek hangzik – állapítom meg Adora magyarázata hallatán. - Talán nekem se ártana ezt kipróbálnom. Még soha életemben nem osontam be sehova, de tudok titkos alagutakról, az egyik pont akkor omlott be, amikor a lánnyal voltam odalenn. Talán akkor is egy ilyen beszerző útról tért vissza? Nem volt nála semmi, de el is rejthette azt, amikor meghallott engem és Erint beszélgetni. A zsebpénz jól jönne, főleg most, hogy Jenkins ellen szervezkedünk és ahhoz is kell valamennyi anyagi háttér. No meg, nem is szándékozom hetedik után az iskolában maradni. Úgy megpattanok innen, hogy öröm lesz nézni. - Nem, dehogy, ezt meg honnan veszed? - csóválom meg a fejem határozottan, de azért elég szépen kipirulok a lány kérdése hallatán és ez nem a meleg víz hatása. - Egyáltalán nem az esetem és egy tahó, szóval meghagyom másnak – hozom fel gyorsan Corvus negatív tulajdonságait, hátha ettől elhiszi Adora, hogy eszembe se jutna pont vele találkozgatni. - Miért? Mondott rólam valamit? Ez azért engem igazán érdekelne, mert talán az a Jenkinses ügy csak a látszat volt, de közben meg... A szívem hevesen ver, miközben Adora válaszát várom és hirtelen már nem is tűnik annyira fontosnak a látszat. Ha esetleg felvetett a lány előtt egy olyat, hogy én meg ő... Ha ez tényleg megtörtént volna... Csak tegyük fel, hogy mondott ilyesmit. Mit tennék? A múltkori eset eléggé megbántott, de ha van fény az alagút végén, megbeszélhetnénk. Hirtelen azonban eszembe jut Gilly és Corvus párosa és minden halvány reményt elengedek egy pillanat alatt. Észrevehetően őt kedveli jobban, nem engem, bármennyire is próbálom így előadni a dolgot. Ez pedig kifejezetten fáj. - Én még sose voltam vele kettesben – szólalok meg, kissé talán olyan hangsúllyal, ami arra utalhat, hogy ez bánt valamennyire. Így belegondolva pedig valóban ez a helyzet. Mindig ott volt Gilly is, hiszen kettőnk között ő a közös pont. A Jenkins-ügy előtt együtt voltam ugyan vele, mármint kettesben, de az nem számít, mert pár perc volt csupán és – minő meglepetés! - Gilliet vártuk. - Igen, az aranyvérűek esetében ez szinte protokoll – biccentek egyet Adora szavai hallatán. - A mi szüleink ezt még nem hozták fel, habár mi nem is vagyunk olyan nagy múltú dinasztia, hacsak nem vesszük az Ollivander-ágat. De én nem hiszem, hogy ez felénk szokás lenne. Talán Corvusnak is van már egy menyasszonya valahol, akiről nem mesél. Azért irigylem azt a lányt. A srác kívülről egy aranyvérű tahó, de talán van egy másik oldala is, amelyik olyan, amilyennek én képzeltem el éveken át. Mindenesetre, én lemondok róla. Nincs esélyem nála, ezt be kell látnom. - Van. Gillian Ollivander a neve és mardekáros. Habár, nem túl fényes a viszonyunk, de kötelességem továbbra is a testvéremnek hívni – forgatom meg a szemem, amely mindent elárulhat Adora számára a viszonyunkról. - Ő és én két külön világ vagyunk. Engem a sport éltet, őt pedig a külsőségek és a tánc. Messzebb nem is állhatnánk egymástól. Neked van testvéred?
[You must be registered and logged in to see this image.] - Ugyan kérlek. – Kérem ki magamnak. Nem vetettem be magam az alvilágiak közé, mint Gina…még. Majd, ha kikerült a suliból és végre leveszik a kezüket rólam anyámék. – Csupán olyanoknak csempészek fel cuccokat a Zonkóból vagy a Mézesfalásból, akik valamiért nem mehetnek le a városba vagy valamiért elkoboztak tőlük cuccokat vagy esetleg nem jól készültek fel arra az időintervallumra, amíg újra lemehetnek. – Vonok vállat. Alacsony ár réssel dolgozok, de elég nagy a vevőköröm ahhoz, hogy legyen elég bevételem az extra kiadásaimra. Lizzy megszólalására csak nevetek. Engem nem zavarna, ha többen lennének itt, meg amúgy is szeretem a kvidiccset. Jó lenne egy pár pillanatra a csapat része lenni. - Hát nem utáljuk egymást, legalábbis szerintem. – Vonok vállat, majd megütközve nézek rá a következő kérdés hallattán. – Nem. Inkább csak barátkozunk, de…te talán szeretnél vele randizni? – Kérdem érdeklődve és teljes testemmel felé fordulok. Érdekes. Nem gondoltam volna, hogy Lizzy érdeklődik Corvus iránt. Mondjuk sok közös van köztük; mind a ketten kvidiccseznek, ellenérzéseik vannak Jenkinssel szemben és… biztos van még más is. - Nem igazán. – Nevetek fel. – Eddig csak egyszer voltunk „kettesben”, akkor is őrködtünk és olyan fáradt voltam, hogy kiütközött egy nem túl kedves oldalam. – Mesélem el neki. Még mindig érzékenyen érint, hogy ketten is mardekárosnak titulálnak. Arról nem is beszélve, hogy milyen nyíltan beszélgettünk aznap este…– Szimpatikus srác, ahhoz képest, hogy mit mutat, meg tudnám szeretni, de nincs értelme ilyenekben gondolkodnom. Valószínűleg nekem is és neki is ki fognak jelölni valakit, akivel majd össze kell házasodnunk, így felesleges bármilyen nemű érzelmi kapcsolatot létesítenünk akár egymással, akár másokkal, mert mindenki csak sérülne a végén. – Zárom le a dolgot egyszerűen. Nem tudom, hogy nekem tetszik-e Corvus, de ez nem is számít. - Jé…van egy nővéred? – Lepődök meg. Remélem nem sértődik meg, hogy nem tudom. - Oh, csak nyugodtan. Ugyan nem érteném miért keresnéd a társaságát, de a te dolgod. – Vonok vállat mosolyogva. Imádom ezt a helyet olyan megnyugtató, hogy egész végig csak mosolygok Myrtil távozása után. Lelkesen kortyolok a koktélból és azon kezdek gondolkodni, hogy vajon mennyi mindenből maradtam/maradok ki azért, mert az elmúlt években hanyagoltam a barátkozást…
- Beszerző körút? Te is olyan kétes alakokkal üzletelsz, mint Gina? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, habár a hangomban semmi megrovó sincs. Én teljesen megértem az ilyesmit. Gilly is ismeri a srácot, a nővérem pedig nem bűnöző. Még abban az esetben se, ha néha kedvem lenne őt rossznak beállítani az elhidegült viszonyunk miatt. - Csak óvatosan az ötletekkel, mert talán még meg is próbálom – vigyorodom el, majd ismét hátradöntöm a fejem a medence szélére. Kellemes itt a levegő, az illatok szinte erőszakosan tódulnak be az ember orrába, habár cseppet se kellemetlenek. Jóban vagyok a csapatkapitánnyal, rendes alak, aligha lenne ellene az ötletnek. Tudtommal azonban köztünk nincs prefektus, de a hét egy-két napján lehetne ez kviddics-fürdő is. Bár, ezért az ötletért a prefik nyilván nem lelkesednének. - Jóban vagytok? - ütközöm meg egy pillanatra a lány szavain, miközben a testem némileg megfeszül és úgy várom a válaszát. A kérdés talán nem egyértelmű, de a szívem a torkomban kalimpál. Tudom, hogy nemrég még Danynek panaszoltam el a bánatom Corvust illetően, de nagyon úgy néz ki, hogy ez még mindig nem ülepedett le bennem teljesen. - Mármint, randizgattok? - teszem fel végül a nagy kérdést, de gyorsan meg is bánom a dolgot. Mintha valami féltékeny ex-barátnő lennék vagy nem is tudom. Remélem, Adora csak annyit szűr le ebből, hogy teljesen félreértettem a szavait. Ciki lenne, ha rájönne, mit is érzek vagyis éreztem a fiú iránt. Főleg úgy, hogy még jóban is vannak. Ha kifecsegi véletlenül, azt a szégyent én nem élném túl! - Miért, te és Corvus milyen gyakran jártok ide? - szólalok meg, miközben igyekszem úgy tenni, mintha nem a barátságukban szeretnék turkálni. A fiútól ezt nem kérdezhetem meg ennyire nyíltan, hiszen ő hamar rájönne a titok nyitjára. Adora viszont nem ismer annyira, hogy ezt kikövetkeztesse magában. Ha meg mégis, majd hárítok. Ebben elég nagy ász vagyok. - A nővéremmel is nagyon jóban van – teszem azért még hozzá, hátha ez kivált valamiféle féltékenységet Adorából. Abból elég hamar észrevenném, ha van valami. [/b][/color][/i] A figyelmem azonban elég hamar magára vonja Hisztis Myrtle, akinek a sipítós hangját aligha lehetne figyelmen kívül hagyni. Nem túloztam, amikor azt állítottam, hogy legenda, hiszen az Ilvermornyban tényleg az. Beszédtéma. Felénk nincsenek kísértetek, így hát újdonság volt számomra Félig Fej Nélküli Nick és a többiek társasága. - Rendben – villantok egy széles mosolyt a távozó szellem irányába, habár korántsem vagyok biztos abban, hogy meglátogatom azt a mosdót. - Nyugi, nem megyek, ez az egy találka is bőven elegendő volt számomra. Hű a nevéhez – teszem azért még hozzá kissé eltöprengve, habár a sorsát cseppet sem irigylem. Fiatalon halt meg annak idején. A koktélt elfogadom, majd koccintok is vele, végül belekortyolok. Az ital kellemes, a fürdő is, tényleg megérte annyit várni erre a napra.
[You must be registered and logged in to see this image.] - Oh, hát van egy ilyen kis szokásom… - Kezdek bele, de ez egy hosszabb lélegzetvételű dolog. – Nem szeretek házit hagyni a hétvégére, ezért pénteken ledarálom az egészet, hogy nyugodtan mehessek beszerző körútra. Ezenkívül maximum leellenőrizni szoktam a már megcsinált feladatokat vasárnap, ha nincs más dolgom. – A biznisz fontos, de a tanulmányok fontosabbak, mert az a látszat, így annak el kell fednie a valóságot. Nem is tudom mi lenne, ha Minnie néni akár egy pirinyónyi eltérést is látna a teljesítményemben… A nudista kérdésre nem is válaszolok külön, hiszen kellően látványos képet festek arról, hogy mi lenne itt, ha nem lenne az iskolán belül diverzitás. Elnevetem magam a kis bemutató mese végén, hiszen eléggé hihetetlen elképzelés a jelenlegi helyzetben. - Lehet tudnád ezt kérvényezni, csak ne hogy elszóld magad, hogy honnan jött az ötlet. – de Nézek rá cinkosan. Tudom, hogy szándékosan nem mártana be, de bármelyik boszorkánynak lehet rossz napja. - Nem nagyon létezik ez a „club”. – Mutatom habos kis ujjaimmal az idézőjelet, ezzel nyomatékosítva a mondandómat. – Mármint, most Corvus meg én jóban vagyunk, meg tudom, hogy a legtöbben nem utálják a másikat, de nem hiszem, hogy valaha lesz havi egy fürdős napunk, amikor megbeszéljük a strázsálások vicces pillanatait. – Belegondolva nagyon kecsegtető lenne. Jókat nevethetnénk, ha megszervezné valaki. De az nem én leszek, van elég bajom, így is és gondolom ezzel a többiek is így vannak. Szerencsére Lizzy nyájas megjegyzésére kissé normalizálódik a szellem hanglejtése, s az értelmetlen karattyolás, melyben szociális páriának titulál, is abba marad. - Még szép, hogy legenda vagyok. – Hátra veti egyik copfját és a medence szélére telepszik. – Hiszen szembenéztem egy igazi, élő Baziliszkusszal! Tudod te mekkora állatok azok? - Veled ellentétben páran túl is élték. – Jegyzem meg rossz májúan. – Sőt, az sem tudtad mi talált el, amíg a híres Trió fel nem világosított. - Komolyan nem tűnik fel, mennyire lekezelő és utálatos vagy? – Vált vissza, nevéhez hűen, hisztizésbe. – El is megyek, nem kell nekem a negativitásod! Lizzy, ha bármikor beszélnél, a harmadik emeleti lány mosdóban megtalálsz! – Kezével eltakarja az arcát, mintha ettől én nem hallanám következő szavait. – Ezt a kis dementor tanoncot inkább ne hozd! – Saját poénján jót kacarászva eltűnik a lefolyóban, mire sóhajtva dőlök hátra. Észre sem vettem, hogy mennyire felidegesített; lehet tényleg érdekel a szellem véleménye rólam? - Én is megköszönöm, hogyha inkább külön találkozol vele. Egy katasztrófa a csaj, nem értem, hogyan lehetett Hollóhátas… - Fejemet csóválva nézem a szellem hűlt helyén és pálcámmal idézek magunknak 2 alkohol mentes koktélt. – Proszit!
