Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros)

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-11-22, 15:13

Daniel & Sidney

Várható volt, hogy itt nem kicsit lesz mindenki majd a figyelem középpontjában és persze villannak is rendesen a vakuk. Kész csoda, hogy a franciák aljas kis húzását senki se kapta lencsevégre, vagy csak még nem került nyomtatásba? Az lesz majd az igazán érdekes, ahogyan az edző mesélte, hogy összeboronálták azzal a rémes perszónával, aki persze ki is használta a helyzetet. Persze mondhatjuk, hogy egyszerűen csak könnyebb nekik így taktikázni, mint élesben rendesen játszani a pályán, de... valószínűleg senkit sem érdekelne, ha ilyen módon magyaráznánk ki az esetleges mégis ezzel kapcsolatos cikkezést.
- Persze, ez így van. - megeresztek egy félmosolyt, bár lássuk be ha arról van szó, nem őt állítják majd be valami cédának, hanem engem, de nem teszem szóvá. Végül is én tudom, hogy nem szoktam pasizni, ami érthető, a pasik eleve nem kifejezetten nyitnak felém, lévén általában nem szeretik, ha egy lány esetleg okosabb náluk, netán még erősebb is. Na igen, nem is merült fel bennem, hogy akár Chrisnek, akár Danielnek tetszenék, a legtöbb fiú az olyan lányok felől érdeklődik, mint mondjuk Lizzy testvére, akik... hogy is mondják finoman, dekoratívak, nem az olyanok felől, mint én, aki ettől igen erősen távol állok.
- Persze, nem törünk össze már az elején, a kviddics az írek ellen... - hát lássuk be esélytelen kategória, ahhoz valami csodának kellene történnie, amiben pedig nem reménykedem, de majd meglátjuk. Úgyhogy irány vissza, kicsit az önértékelésemet is a helyére kell tennem és tényleg rám férne egy kiadós pihenés is még a meccs előtt.

️

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-11-15, 09:38

Tárd fel titkaid!

Talán tényleg nem tudhatom mi történne ha... Minden esetre jelenleg elképzelni se tudom Sidney helyzetét, vagy azt, hogy visel bizonyos dolgokat. Vagy én hogy viselném a helyében. Nekem ez elég idegen, és megfoghatatlan dolog. Meglehet mindennek a fiatalságom, és tapasztalatlanságom az oka. Mindazon által vannak dolgok, amiket sosem szeretnék megtapasztalni. Azért a laza pozitivizmusomnak is megvannak a maga határai. Az egyik ilyen határ pont maga Grayson.
- Áhh... Firkáljanak, amit akarnak. A lényeg, hogy te tudod az igazat, én tudom az igazat, a csapat is tudja az igazat, minden más másodlagos. Aki meg felül ilyen ostoba kósza pletykáknak megérdemli a saját ostobaságát. - legyintek végül lemondóan, ahogy sikerül a fehér fényeket kidörzsölni a szememből, és visszanyerni a látásom. Az már más kérdés, hogy mennyire nem szeretném, ha egy ilyen pletykalap anyám, vagy ne adj Isten a nagymamám kezébe kerüljön. Az igen kellemetlen volna... Valahol jelenleg igen nagy szerencse, hogy a nagyim nem tud angolul. Csak nehogy találjon valakit, aki igen...
- Akkor sétáljunk vissza a szállodához. Lehet tényleg pihennünk kéne egy jót. Holnap meg, kemény meccs lesz, de mindent megteszünk, harcolunk, és büszkén jövünk le a pályáról, akármi is lesz az eredményjelző táblán. Oké? - villantok egy kedves, biztató mosolyt Sidney felé. Tudom én, hogy kemény dió lesz a holnap. Komolyan is veszem, félre értés ne essék. A végsőkig fogok küzdeni a kvaffért. Fő a csapatérdek. De azért hiszek a csapatban, és bizakodó vagyok. Holnap kiderül, mennyire volt ez hiú remény.
Szóval komótosan elindulok a vissza irányba, miközben az üres papír kávés poharat egy laza mozdulattal dobom be egy kirakott szemetesbe egy pad mellett.

ϟ Az igaz barátok nem tartogatnak titkokat egymás előtt, csak meglepetéseket későbbre. ϟ

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-11-06, 18:11

Daniel & Sidney

Nem erőltetném, hiszen ezt neki kell eldöntenie, de neki is jó, ha tisztázza a dolgokat a nevelőapjával valahogy és lezárja. Ha rossz vége lesz, akkor legalább tudja, hogy hogyan álljon hozzá és nem maradnak benne kérdőjelek. Az is jobb, mint a semmi, vagy is a mostani kérdőjeles állapot.
- Igen, erre én is rájöttem, sokkal több van benne, mint amit először gondoltam. - vallom be, hiszen én se sok mindent gondoltam az edzőnkről, csak hogy egy arrogáns tuskó, aki még a nőket is semminek nézi, de azóta azért sok minden változott. Volt pár beszélgetésünk és igenis komolyan vesz minket és ezt az egészet, sőt még azt is megkockáztatom, hogy a végére még el is ismeri a tudásunkat, sőt talán egy vállveregetést is kapunk akkor is, ha netán nem sikerül. Arról nem is beszélve, amikor legutóbb kihúzott a bajból, az se volt olyasmi, amit csak úgy figyelmen kívül lehetne hagyni. - Azt viszont nem tudatod mi lenne veled hasonló helyzetben, ki tudja hogyan viselnéd. - én nem becsülném le őt, főleg mert ő pont hogy sok mindent tud elég lazán és pozitívan kezelni akkor ki tudja, talán egy vérfarkas harapást is jobban kezelne, mint amit gondol most magáról. Sose lehet tudni.
- Lehet, hogy készülnünk kellene holnapra, főleg egy nagy pihenéssel, de egy kicsit még sétálhatunk, csak tudod biztos, hogy kemény lesz a holnap. - na igen, nem hiszem, hogy egyszerű meccs lesz majd, ami előttünk áll, úgyhogy hasznos lenne, ha nem húznánk a mait sokáig. Végül is a lényeget megbeszéltük, én pedig nem is nagyon tudom, hogy mi lehetne még a témánk. Nem vagyok az a csacsogós alkat,
- Chris közvetlensége után ez már meg sem lep. A végén a csapat cédája leszek, pedig... távolabb se állhatnék a szereptől. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Na igen félig már összehoztak a sajtótájékoztatón való ölelgetős jelent után Chrisszel, ez biztos, főleg hogy ő aztán mindenkire úgy vigyorog, mintha akárki jó lenne neki akármire. Én mondjuk soknak érzem ezt a stílust és hát eleve nem vagyok egy pasizós típus, de ez azt hiszem egyértelmű annak, aki egy kicsit is ismer.

️

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-10-31, 14:47

Tárd fel titkaid!

- Azt hiszem igazad van. Ha visszatérünk a Roxfortba teszek egy próbát. - ígérem meg egy sóhajtással. Azt hiszem ennyi elég volt ebből a témából. Főleg úgy, hogy fogalmam sincs a másik fél azaz Gray szemszögéről.
- Szerintem az edző csak megjátssza a szigorú seggfejt, de azért örül, hogy te vagy a csapatkapitány. Hiszen veled sokkal jobbak az esélyeink. Én büszke vagyok magunkra akárhogy is alakul a verseny. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy irigylem az erődet és a bátorságodat. Fogalmam sincs, hogy birkóztál meg mindezzel. Fordított esetben... én nem tudom képes lettem-e volna rá. - komolyan nem tudom, hogy én mihez kezdenék az ő helyében. Nem is tudom, hogyan lehet alkalmazkodni egy ilyen helyzethez. Ez olyan szörnyű. Még akkor is ha Sidney próbálja elfogadni a dolgot, és helyén kezelni. Én azonban mégis csak azt kívánom, hogy bár ne lennék ennyire kétbalkezes, tehetségtelen bájitaltanból, bár készíthetnék valamit, ami örökre kigyógyítja ebből. De lássuk be ez nem fog megtörténni.
- Van kedved tovább sétálni, vagy meginni valamit a bárban, vagy edzeni, vagy őő idegen nyelveken tanulni... - dobok fel mindenféle dolgot egy kis mosollyal, hogy végül ha már mindketten elmondtuk a magunk kis történetét, akkor akár csinálhatnánk valami jobb dolgot is a kellemetlen témákon való merengésnél.
- Rá akarom venni Daniilt, hogy tanítson meg oroszul. Az igazán izgalmas lenne. Csak valamiért ő nem lelkesedik az ötletért... - nézek Sidneyre amolyan kölyökkutya képpel, aki nem is érti, hogy a gazdija mért nem csak vele labdázik egész álló nap.
És nagyjából ez az a pillanat, amikor a szemembe villan egy vaku. Annyira meglepődök, hogy egy pillanatig reagálni is elfelejtek.
- HÉ! - kiálltok fel végül egy másodperc fázis késéssel egy nagyjából távolodó hátszerű dologra, ami már el is tűnik a bokrokba. Én meg ahogy felpattanok, csak állva dörzsölöm meg a szemem. Merthogy látni nem sokat látok.
- Akarsz fogadni, mi lesz a holnapi szalagcím?- teszem fel a költői kérdést, tőlem szokatlan rosszmájúsággal. Na nem mintha zavarna, ha holmi pletykalapok összehoznak Sidneyvel. De akkor is. Ha versenyzők leszünk, netán híresek akkor a magánéletről is le kell majd mondanunk? Vagyis a magán beszélgetések luxusáról?

ϟ Az igaz barátok nem tartogatnak titkokat egymás előtt, csak meglepetéseket későbbre. ϟ

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-10-26, 09:22

Daniel & Sidney

Nem vagyok én profi érzelmi téren, de az látszik, hogy Danielt bántja ez a dolog és ha meg se próbál kezdeni vele valamit, akkor biztos, hogy nem is tud kihozni belőle semmit. Legalább meg kell próbálnia, maximum érdemes a legrosszabbra is felkészülni, hogy netán a másik fél nem lesz olyan, amit várna legbelül, na de ha egy próbát se tesz, akkor biztos, hogy nem jut egyről a kettőre és csak őrlődhet még ezen ki tudja meddig.
- Lehet, hogy a te helyedben én sem lennék az, de neked muszáj magad miatt, mert csak így tudsz rendet tenni odabent. - na most, hogy a fejéről, vagy a szívéről van szó, vagy is-is az más kérdés, de biztos, hogy kattogott már ezen eleget és csak úgy zárhatja le magában, ha lesz valami végleges megoldás, ami csak akkor lehet, ha beszél szépen azzal a fickóval. És most még csak nem is az az esetleges önző érv hajt, hogy meggyőzzem, hogy az számomra is hasznos lenne, hiszen azért nem lenne rossz a tanár úrtól külön órákat venni, vagy fogadni pár jó tanácsot és azt sokkal könnyebben lehet, ha az ember jóban van a fiával, sőt ha netán én adtam a löketet, hogy újra egymásra találjanak és megbeszéljék a dolgaikat, úgy még jobban is alakulhat a helyzetem. Na, de most tényleg nem az önzés hat, tanulni tudok én máshonnan is, de nekik ezt muszáj lenne rendezni.
- Áh... tudod már hozzászoktam, nem olyan vészes. Elfogadtam, hogy ez van és az edző tudja, hogy mi a helyzet, ennek ellenére nem tett ki a csapatból, szóval gondolom tisztában van vele, hogy lehet olyan helyzet, amikor nem tudok esetleg részt venni egy meccsen. Nem gáz. - mosolyodom el végül. Tényleg nem olyan drasztikus a helyzet és én már amúgy is elfogadtam ezt a dolgot. Lehetne rosszabb is, ha tényleg valami komoly sérülés lesz a vége, esetleg ott hagyom a fogamat. Vannak csúnyább végeredmények is, hegek és hasonlók. Én azért egészen jól megúsztam ahhoz képest, hogy nem voltam túlzottan megfontolt és egyedül mászkáltam ott, ahol nagyon nem kellett volna.

️

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-10-20, 11:57

Tárd fel titkaid!

Nos hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudom hányadán állok az apámmal. Vagy tudnám mi jár a fejében, vagy mit érezhet. Fogalmam sincs, mert eddig képtelenek voltunk ezt tisztázni egymással. Na de talán ha véget ér a VMS és szeptemberben mind visszatérünk a Roxfortba, akkor kénytelen leszek felkeresni, és módot találni arra, hogy mindent tisztázzunk egymással. De, hogy őszinte legyek kissé félek is ettől a dologtól. Attól, hogy csak sebeket tépünk fel, és végül elkeseredetten, képtelenek leszünk elviselni egymást. Nehéz téma ez. Számomra legalábbis az.
- Fogalmam sincs mit gondolhat, vagy érezhet. De talán igazad van. Talán ha vége lesz a VMS-nek, és szeptemberben visszatérünk a Roxfortba összeszedem a bátorságom, és felkeresem. Bár félek is ettől a találkozástól. Én nem vagyok olyan bátor, mint te. - ismerem el végül neki is, azt ami a fejemben jár. Kicsit irigylem is Sidney bátorságát, és erejét, ahogy képes kezelni a nehézségeket. Biztos neki is szörnyen nehéz lehet a vérfarkas dolog. Bár tehetnék érte valamit, de lássuk be alkalmatlan vagyok gyógyítónak. Nem is biztos, hogy erre a bajra létezik bármiféle gyógymód. Ami engem illet, valószínűleg Piton már rég kibuktatott volna a suliból, ha Cody nem segítene, és korrepetálna annyit bájitaltanból.
- Bár segíthetnék neked valahogy, biztos nem lehet könnyű neked kezelni ezt. Sajnos nem titok, hogy mennyire pocsék vagyok bájitaltanból. De ha olyan napra esik is majd meccsünk, akkor majd megoldjuk valahogy. Egy csapat vagyunk, mind másban jók, és másban gyengék, de együtt verhetetlenek. - próbálok magamra erőltetni egy kis optimista mosolyt. Hátha valahogy jobb kedvre tudom deríteni. Azt hiszem ennyi elég volt a nyomasztó témákból egy időre.

ϟ Az igaz barátok nem tartogatnak titkokat egymás előtt, csak meglepetéseket későbbre. ϟ

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-10-17, 15:22

Daniel & Sidney

Igen a mostani válasza még jobban mutatja, hogy még egyelőre ő se tudja pontosan, hogy mit is akar, azaz, hogy érdekli-e még a nevelőapja, vagy sem, hiszen most meg mintha azon aggódna nem tudja, hogy kíváncsi-e rá, pedig az előbb még igen negatívan vélekedett róla igaz?
- Talán ő pont ugyanezt gondolja. Kiborult, elmenekült, amikor nem bírta elviselni a veszteséget, aztán most meg... attól fél nem is érdekelne senkit, ha próbálkozna. - hát igen, én legalábbis úgy gondolom akár ez is lehet a háttérben. Ha Daniel nem is próbál beszélni vele, akkor lássuk be biztosan nem is derül ki, hogy vajon érdeklik-e még ők ketten egymást, vagy sem. Az is lehet, hogy nem, mert rossz emlékeket ébresztenek egymásban, de azért eltelt már idő, tehát volt ideje rá mindkettejüknek, hogy kicsit tovább lépjenek és hát igen ha Daniel ereklyevadásznak készül óhatatlanul órákon mindenképpen találkozni fognak majd és ott nem lenne kellemes végigülni mindig totál fagyos hangulatban.
- Oh hát a könyvek kb. leírják végül is. Én igazából még sosem változtam át... nem tudom, hogy milyen pontosan, de ha teljesen elveszítem az öntudatomat, akkor nem is akarok. Így alapjáraton nem érezni annyira, kicsit több az erőm, élesebb a szaglásom, valahogy jobban megérzem, ha valaki nem mond igazat azt hiszem és könnyen felkapom a vizet, de nem olyan vészes. Teliholdkor pocsék, a farkasölőfű főzet íze rémes és olyankor napokig inkább csak feküdnék. Ha aznapra esik egy meccsünk... - sóhajtva rázom meg a vállamat. Előtte pár nap és utána, de maga a telihold rettenetes tud lenni. Olyankor tényleg semmi erőm, de ha nem innám meg a főzetet... Hiába Stansson farkasélesztője, az azért mégis csak más, visszafogja ezt az egészet, de nem tudom mi lenne, ha tényleg átváltoznék, de félek tőle, hogy semmi jó. Nem akarok bántani senkit sem, főleg nem úgy, hogy még a tudatomnál se legyek és azt se tudjam mit csinálok.

️

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-10-15, 18:01

Tárd fel titkaid!

Tudom, hogy Sidney nem az a kimondottan érzelgős fajta. Viszont kimondottan jól esik ahogy megszorítja a vállam. Egy kis hálás szomorkás tekintettel nézek vissza rá. Arra amit mond, hát, hogy őszinte legyek ezt már Serától is hallottam. Talán ha ketten mondják, igazuk lehet.
- Azt hiszem igazad van. Csak azt nem tudom, hogy Ő akar-e látni még. Persze, ha ereklyevadász szakra megyek az egyetemi képzésen nem kerülgethetjük egymást a végtelenségig. - sóhajtok fel komolyan. Jelenleg semmi vidám, és derűs nincs az arckifejezésemben. Olyannyira, hogy ez a komolyság, vagy még inkább komorság még nekem is szokatlan. Arról nem is szólva, hogy fogalmam sincs, hogy kezdhetnék neki. Szinte minden nap elképzelem, hogy mit mondok majd neki, ha egyszer szemtől szemben lesz alkalmam számon kérni... de amikor meglátom a folyosón, vagy a kastély parkjában vagy bárhol, egyszerűen képtelen vagyok oda menni. Képtelen vagyok bármit is mondani. Ez az én jellem hibám azt hiszem.
Sidney jóval tömörebben foglalja össze a történetét, na persze ő sosem volt az a szószátyár alkat. Most én teszem a kezem a vállára, és szorítom meg egy pillanatra. Nem akarok túl közvetlen lenni. Nem igazán tudom, hol vannak Sidneynél a hátárok. De olyannak sem, mint akit csak a saját problémája érdekel, a lányé nem, mert ez nem igaz.
- Én örülök, hogy itt vagy, és ilyen vagy, amilyen. Így barátok lehetünk. Bár azt be kell vallanom, hogy fogalmam sincs mit jelent vérfarkasnak lenni, úgy értem a tankönyvek pár mondatos száraz anyagán kívül. Elképzelni se tudom. Nem tudom, mit kéne mondanom, sajnálom a harapás dolgot vagy ilyesmi... - azt hiszem az ilyen beszélgetések nem csak Sidneynek jelentenek ingoványos talajt azt hiszem...

ϟ Az igaz barátok nem tartogatnak titkokat egymás előtt, csak meglepetéseket későbbre. ϟ

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-10-15, 14:57

Daniel & Sidney

Igen, valahol a félnél úgy gondolom vége, vagy esetleg szóhoz is jutok, de igen hosszú kifejtést kapok és hogy akartam-e ilyen hosszút? Ebben nem vagyok teljesen biztos, de ez nem rajtam múlt. Végül persze azt se nagyon tudom, hogy mit mondjak. Hát igen Daniel mindig vidám, nyitott, de meghalt a húga és ez most kényes téma, mit is lehet ilyenkor egyáltalán mondani? Sajnálom? Nem az én saram és hát sok mindent nem is tehetek már utólag az ügyben. Ezért inkább csak óvatosan megszorítom a vállát épp csak egy pillanatra, mert hát nem vagyok én az a lelkizős fajta, ölelgetős meg főleg, csak aztán köszörülöm meg a torkomat.
- Ha nem érdekelne, akkor nem mondtad volna el ennyire részletesen. Látszik, hogy még mindig zavar. Szerintem oda kellene állnod elé és számon kérni, mert jár neked a válasz, hogy miért lécelt le. - vagy én vagyok túlságosan komoly és én kezelem komolyan a dolgokat, mások nem így vannak vele? De hát ha nem lenne fontos ez az egész Daniel számára, akkor most nem beszélt volna róla ilyen hosszan és nem úgy tűnt volna, mintha az egész pár napja történt volna, mert hát láthatóan elevenen élnek még benne az emlékek, nem kicsit. Ez azt jelenti, még mindig érzékenyen érinti, tehát érdeklik a válaszok. Azokat viszont csak úgy szerezheti meg, ha odamegy és rákérdez.
- Az enyém ennél jóval egyszerűbb. Jó öt éve nyáron apuval Kairóban jártunk és hát ott voltam, ahol nem kellett volna és a tetejében egyedül. Röviden, mázlim van, hogy csak vérfarkas vagyok és nem egy kar nélküli vérfarkas, vagy... hulla. - félmosollyal vonom meg a vállamat. Hát igen, az én sztorim nem olyan hosszadalmas, meg hát nem is vagyok az a típus, aki túl sokat beszél, főleg nem egyszerre. Tény és való, hogy ha apa nem jön időben jó eséllyel ott hagyom a fogamat, vagy ha egy kicsit erősebb az a vérfarkas, akkor most nem lenne karom, de nagyon úgy fest, hogy bár nem volt épp szerencsés az adott helyzet, de végül ahhoz képest szerencsésen úsztam meg. Lehetett volna rosszabb is, igyekszem mindig erre gondolni.

️

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-10-11, 19:28

Tárd fel titkaid!

Megvárom míg Sidney leül a padra, majd mellé ülök. Iszok egy kis kortyot a kávéból, amolyan mellék cselekvésként. Ugyanakkor őszintén szívből hálás vagyok Sidney együttérzéséért. Veszek mély levegőt, lassan kifújom, és belekezdek a cseppet sem rövid válaszomba.
- Mint már mondtam ez egy szörnyen bonyolult, és hosszú történet. A legjobb ha az elején kezdem. Szóval, az édesanyám alig volt 15 éves amikor, nos teherbe esett velem. Persze a srác aki csak szédítette abban a pillanatban le is lépett, amint megtudta a terhességet. Sosem láttuk viszont. Még a nevét sem tudom, nem is érdekel. Ennyit a vér szerinti apám jelleméről. Pár hónappal később anyám levelezni kezdett egy angol egyetemistával. Aztán az egyetemista befejezte az iskolát, és Rómába költözött. Nem sokkal később feleségül vette az anyám, és engem a nevére vett. Ő volt Grayson Paisley. Az apám lett. Minden értelemben. Otthon dolgozott műfordítóként. Így sokat voltunk együtt, és számomra ő volt az igazi példakép. A hősöm. Akkoriban sosem éreztette, hogy kevésbé szeretne mert nem a vér szerinti fia vagyok. Aztán megszületett a húgom. Az én édes kicsi húgocskám. A mosolyától még a nap is felragyogott. Olyan szép, ártatlan, édes, és kicsi volt. A kacaja vidámsággal töltötte meg a világot. A mi világunkat. Toscánába költöztünk, és igazán idilli, boldog életünk volt. Egészen addig a napig. A kicsi Virágocskám beteg lett. Nagyon beteg. Kórházba került. Akkor láttam utoljára, és még akkor is mosolygott. Alig volt pár hónap az egész, de az anyám és Grayson sokat veszekedtek. Úgy ahogy azelőtt soha. Azt hitték nem hallom, de hallottam őket. Aztán a Virágocskám meghalt, és én aznap nem csak a húgomat, de az apámat is elvesztettem. Grayson egyszerűen aznap lelépett, és nem láttuk többet. Az anyám... ő nem volt olyan állapotban, hogy bármit elintézzen. Luca nagybátyám jött, és ő beszélt az orvossal, a pappal, ő intézte a temetést, mindent. 9 éves voltam ekkor. Grayson még csak azt sem mondta el, hogy varázsló. Legalábbis nekem nem mondta el. Legközelebb a Roxfortban láttam viszont Graysont, és úgy nézett át rajtam, mintha sosem lett volna semmi közünk egymáshoz. Nem tudom mi jár a fejében, mit gondol vagy érez. Csak azt tudom, hogy dühös vagyok rá. De még a képébe se tudom kiabálni, a kérdést hogy "Miért? Miért hagyott el minket? Mért lökött el, és hagyott cserben?" Az emberek azt gondolják rólam jól és könnyen kommunikálok, de az apámmal sehogy sem. Egyszerűen nem megy. Nem is tudom hogy akarok-e? Hát ez az én mesém.- fejezem be végül, egy kis könnycseppel az arcomon. Reflex szerűen törlöm le. Általában nem szeretek erről beszélni, de ezzel tartoztam Sidneynek. Valahol hálás vagyok, amiért végig hallgatott, és valahogy megkönnyebbülten érzem magam, hogy mindezt elmeséltem a lánynak.
Hallgatok néhány percet, hagyok időt, hogy megeméssze a hallottakat. Közben megiszom a kihűlő kávém maradékát.
- És a te történeted? Vérfarkas?- teszem fel végül a magam nyomasztó kérdését... Ez egy nyomasztó beszélgetés, de szükségszerű. Mindkettőnk számára. A barátságunk számára is.

ϟ Az igaz barátok nem tartogatnak titkokat egymás előtt, csak meglepetéseket későbbre. ϟ

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-10-08, 12:33

Daniel & Sidney

Teljesen jogos, hogy egyelőre csendben vagyunk, hiszen a témákat nem itt kell kiteregetni, főleg hogy nagyon is komolyak lesznek mindkettőnk részéről, legalábbis jó eséllyel rá fog kérdezni a vérfarkas dologra és miután már nyílt titok, nem is fogok titkolózni ez ügyben. Igazából sosem voltam ezzel úgy, hogy nem mondom el senkinek, az iskolában is tudják a tanárok, csak ugye az ember nem úgy kezd egy ismerkedést, beszélgetést, hogy "Szia Sidney, vérfarkas." E miatt ugye a legtöbben nem tudják ezt rólam, még ha a csapattársaknak esetleg illett is volna elmondani. Most viszont egyelőre türelmesen várok és látom jól, hogy Daniel nem igen hagyná, hogy ebbe a kávé témába én most beleszóljak. Igazi mázli, hogy nincs valami allergiám, vagy hasonló, mert akkor elég kellemetlen lenne a tejszín a kávéban, amit nem tudnék meginni, mert kicsinálna ugye... Így csak szépen átveszem a poharat, amikor megkapjuk őket és egy kis séta után el is érjük a célt, a pad pedig tökéletes lesz a szökőkútnál. Na igen a romantikus és idilli kávézgatás kapásból adott is az újságíróknak, hogy ezt tovább göngyölítsék, főleg úgy, hogy a magánéletemről eddig nem igen nyilatkoztam. A firkászok pedig, ha valamiről nem tudnak, akkor egyből szeretik is a dolgokat maguk kitalálni és mennyire szaftos pletyka egy nem létező szerelmi háromszög Chris, Daniel és köztem nem igaz?
- Tökéletes persze. - mosolyodom el, le is huppanok és persze egyelőre fogalmam sincs hogyan kezdjek bele. Nem vagyok én eléggé lelkizős, de mégis csak kíváncsi és hát mégis csak illene megbeszélni ezt a nagy titkok kiderülése dolgot. Ha az ember barátkozik, akkor minél több az elhallgatott téma annál nagyobb bajba kerül maga a barátság.
- Nem is tudom, gondolom ez nem kellemes téma neked, szóval... Ő most akkor az apád? - őszintén szólva ha arról volt szó, hogy a húga halála után lépett le a pasas, akkor minden bizonnyal az apja, de persze totál nem biztos, mert mostoha is lehetett, meg hát meghalt a húga és ez sem valami kis apróság, amiről minden bizonnyal nem szívesen beszélne. - És sajnálom... a húgodat. -teszem még hozzá gyorsan. Nem tudom mikor történt, mennyire tette túl rajta magát. Daniel mindig olyan vidám és pozitív, pedig nem lehet könnyű elveszíteni egy testvért, én meg mint nem profi lelkizés terén most azt sem tudom illene-e mondjuk megszorítani bátorítóan a kezét, vagy valami módon a támogatásomról biztosítani, vagy... felesleges, ha egyszer ez már egy régi történet?

️

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-10-03, 21:52

Tárd fel titkaid!

Sidney egyértelművé teszi, hogy hozzám jött, és nem Chrishez. Valahol belül ez egy kis mosolyra késztet. Bár tudom, és érzem ezúttal komoly dolgokról komolyan kell beszélnem a lánnyal. Gyorsan magamra húzok egy közönséges sportcipőt, és magamhoz veszem a pénztárcám. Természetesen én állom a kávét. Legalábbis én így gondolom. Ez alapvető dolog számomra. Bár nem veti fel a családunkat a pénz azért egy kávéra még futja, még ha felteszem egy efféle puccos helyen a kávé is aranyárban lehet. Miután intek, és elköszönök Christől kilépek a folyosóra, persze magam elé engedve Sidneyt, és becsukom az ajtót magunk után. Egy szerény kis mosollyal felkínálom neki a karom, hogy belém karolhasson, ha akar. Ha nem akkor meg csak simán egymás mellett sétálunk le a bárpulthoz a kévéért. Nem igazán gondolok bele, és lássuk be nem is nagyon érdekel, hogy egyes zúg firkászok miket hordhatnak össze rólunk. Sidney és én tudjuk az igazságot kettőnk kapcsolatának jellegéről, másra meg nem tartozik.
A bárban hagyom, hogy először Sid kérje ki a kávéját elvitelre, és közben magamban elraktározom az információt, hogy hogyan is szereti. Idegennyelvekben, és kávéban csalhatatlan vagyok. Majd kikérem a sajátom, espressot két cukorral, és kevés tejjel, végül fizetek. Esélyt sem adok Sidney számára, ha netán eszébe jutna valami olyasmi, hogy a sajátját állja. Kávézásban nem ismerek tréfát, és ebben nem tűrök ellentmondást. Ezt így illik és kész.
Ahogy megkapjuk a forró italokat elindulunk kifelé a szálloda mögötti kis parkba. Szeretném valami viccessel megtörni ezt a komoly hangulatot, ami most megült köztünk. De épp semmi sem jut eszembe. Mindkettőnknek van kérdése a másikhoz, és egyik sem épp az a vidám téma. Persze valahol megértem, hogy Sidney nem kötötte az orromra a vérfarkas dolgot, végül is én is hallgattam Gray-ről. Ez egy-egy. Nincs okom dühösnek lenni rá, bár megdöbbentett a sajtótájékoztató ezen információja, ezt kár volna tagadni.
Végül is megállok egy impozáns szökőkúttal szembeni padnál.
- Itt jó lesz? - kérdezem, és megforgatom a poharat a kezemben. Ha Sidney gondolja leülhetünk ide beszélgetni, vagy akár tovább is sétálhatunk. De lassan ideje lenne rátérnünk a lényegre, és biztos vagyok benne, hogy ő is így gondolja.
- Szóval... kérdésed van. Gondolom Róla. Ki vele, ne kímélj! - nézek rá végül egy keserédes mosollyal. Ugyanakkor érezhető, hogy most ezt a beszélgetést igen is komolyan veszem, és nem fogom elviccelni. Bár sokan csak egy felületes osztálybohócnak gondolnak, ez azért messze nem fedi a teljes igazságot rólam.

ϟ Az igaz barátok nem tartogatnak titkokat egymás előtt, csak meglepetéseket későbbre. ϟ

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-10-02, 13:57

Daniel & Sidney

Már itt vagyok ugyan, de még gőzöm sincs hogyan kérdezem majd meg, amiért jöttem, bár valószínűleg tisztában van vele, hogy a látogatásom oka nem az, hogy elmenjünk szórakozni egyet, hiszen nem vagyok az a szórakozós típus, főleg amikor mindjárt itt az első meccsünk... Pont e miatt azért kissé idegesen ácsorgok az ajtóban és még a bókot is sikerül meg se hallani, pedig igazán kedves tőle, hiszen ki se csíptem magamat, meg hát nem is gyakran szoktam ugye.
- Igen a kávé az jó lehet. Vagy vigyük el és sétáljunk is! - se perc alatt eszembe jut, hogy kényes téma neki és nekem is és ha beülünk lent és iszunk egy kávét akkor a végén még holnap már a részletes történetet is olvashatjuk az újságokban, mert netán valaki ügyesen kihallgatja, hogy mit beszéltünk egymással. Így is elég sok mindent megjelenik most a verseny kapcsán mindenkiről, őszintén szólva nem szeretném, ha még a kelleténél is többet kellene olvasnunk magunkról olyan témában is, amit nem szándékosan osztottunk meg a nagyközönséggel.
- Szóval hozzád jöttem, de így már egyértelmű gondolom, nem Chrishez. - bár járna neki egy fejmosás a miatt, ami majd holnap az újságban tuti megjelenik róla és rólam a fotó miatt, és minden bizonnyal őt is érdekelné a vérfarkas téma, de úgy vagyok vele, ha esetleg kérdezni akar, akkor rábízom a lehetőséget, hogy megkeressen vele és kérdezzen. Daniel felé nekem is van kérdésem, szóval ez egyelőre az elsődleges. Ha Chris bent van akkor természetesen intek neki azért, nem vagyunk fasírtban, vagy ilyesmi, aztán persze türelmesen várok, ha esetleg Daniel felvenni valami mást, vagy kabátot, nem is tudom, bár kellően meleg van kint, szóval nincs szükség semmi pluszra, de ha netán valami szobamamuszban feszít, akkor azért egy cipő biztosan nem árt a lábára, ha sétálni is megyünk.

️

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-09-29, 19:04

Tárd fel titkaid!

Nos, túl vagyok életem első sajtó tájékoztatóján. Fogalmam sincs mire számítottam ezzel kapcsolatban. Arra azért nem, hogy ennyire személyes kérdést is nekem szegezhetnek. Ahogy más kérdéseket is elég visszataszítónak találtam. Például Sidney, Cody vagy a kis Gina kérdését is. Komolyan ez lenne a minőségi újságírás? Ki tud szaftosabb bulvárpletykát felfújni nagyobb léggömbbé, aminek fele se igaz? Hová süllyed így a világ?
Végül is a buszút elég rövidre, de hangulatosra sikeredik, hála annak, hogy Codyval mindig megtalálom a módját egy kis ökörködésnek. Így már jószerével el is felejtem az egész kellemetlenséget, mire leszállunk a buszról. Ami szállodát illeti, még mindig le vagyok nyűgözve. Főleg az edzőbá szobájától. De azért miénk Chris-szel se kutya.
Amikor kopognak az ajtón, barátságos mosollyal nyitok ajtót.
- Sidney! Nahát. Csinos vagy mint mindig. - mondom gyorsan, leplezvén a meglepetésemet. Számíthattam volna rá, hogy megkeres. Tulajdonképpen én is akartam őt megkeresni, csak nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan az ajtónkban terem. Most azért én is érzem, hogy beszélnünk kell.
- Őőő.. izé... behívnálak, de szörnyen nagy kupit csináltam... őő... van kedved sétálni inkább, vagy meginni egy kávét?- nem is tudom honnan veszem, hogy hozzám jött egyáltalán. És ha Chrissel akar beszélni? Némi fáziskéséssel esik le ez a gondolat, de azért hozzátoldom.
- Persze csak, ha nem a másik itt lakóval akarsz beszélni. Ez esetben, és ha nem zavar a kupi fáradj beljebb. - szélesebbre tárom az ajtót, és elállok az útból, hogy a lány bejöhessen, ha akar.
Persze ha inkább a sétát választaná, vagy a kávét, akkor csak gyorsan magamhoz kapom a pénztárcám, pár szóban elköszönök Christől, és már kint is vagyok a folyosón, hogy elindulhassunk valamerre...

ϟ Az igaz barátok nem tartogatnak titkokat egymás előtt, csak meglepetéseket későbbre. ϟ

Tárgy: Re: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-09-28, 09:12

Daniel & Sidney

Számíthattam volna rá, de még se számítottam, hogy ez ilyen lesz, hogy majd ennyire személyes és persze ennyire nem közismert dolgokra is rákérdeznek. Vajon honnan az info? Nem sokan tudják rólam, hogy mi vagyok ez tény, de persze akad olyan, akit ha kifaggattak, lefizettek... orvos, vagy nővér, amikor a harapással a kórházba kerültem... Nem akarok azon kattogni, hogy kitől szivárgott ki az info, egyszerűen próbálok nem arra gondolni, hogy a csapattársaim mit gondolhatnak most, hiszen nem teregettem ki ezt az infot, bár kétlem, hogy Morticia közölte volna bárkivel is, hogy vámpír, ha csak a dokival nem muszájból. Vannak dolgok, amiket az ember szívesebben tart meg magának, még ha esetleg más el is várná, hogy elmondd, de ez még sem olyasmi, hogy lehuppansz valaki mellé és mintegy megjegyzed, hogy egyébként vérfarkas vagy, de ne aggódjon, nem szoktál senki sem széttépni teliholdkor és nem vagy agresszívabb sem e miatt, mint az átlag... Most viszont úgy érzem muszáj lenne legalább Daniellel beszélnem, mert az ő titkára is fény derült és úgy éreztem abból az egy pillantásnyi szemkontaktusból, amit váltottunk, hogy talán szeretne beszélni róla, ha már ez így kibukott és minden bizonnyal eléggé érzékenyen is érintette.
Így hát, amikor elérem a fiúk szobáját nagy levegőt veszek, mert hát nem vagyok az a lelkizős és kibeszélős típus és kopogtatásra emelem a mezemet.
- Az is lehet, hogy nincs is itt. - motyogom halkan magam elé, mert hát lássuk be tényleg akár erre is van esély, hogy mondjuk Chris nyit ajtót és azt mondja Daniel lelépett kiszellőztetni a fejét, vagy valakivel lement inni egy kólát a bárba, vagy akármi. Egyelőre tehát csak várok, meg hát ha itt is van akkor is jobb lenne ezt ketten megbeszélni, vagy akkor lemegyünk az előtérbe leülni, vagy elmegyünk sétálni egyet, vagy ilyesmi. Ha ne adj isten valami újságíróféle ránk akaszkodna, hát nem sokat számít, van egy olyan érzésem, hogy Chris akciójának hála holnap már úgyis minimum azzal lesznek tele az újságok, hogy az amcsi fiú hogyan csábította el a stílusával a visszafogott angol vérfarkast... ha ezek után még generálnak belőle valami szerelmi háromszöget is, hát már igazán nem érdekel a dolog. Annyi sütnivalója azért van a családomnak, hogy tudják, hogy az effélék kamuhírek, hiszen én nyerni, versenyezni és főleg persze nyerni jöttem ide, nem azért, hogy pasizzak.

️

Tárgy: Daniel & Sidney - Tárd fel titkaid! (Fokváros) 2018-09-28, 09:00

» Sidney&Armand - Lelkizés
» Sidney & Armand - Edzéslevezetés
» Sidney & Armand - Felkészülés
» Sidney & Armand - Ütközések
» Sidney & Morticia - Francia ügy