2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- De ő... - elharapom a mondatot és ezúttal nem állok le vele vitatkozni, amit végül is értékelhet is akár. Tény és való elég sok és különböző ember van a csapatban, nem vagyunk egyformák és ez nem is igazán várható el senkitől, de azért még most is úgy érzem, hogy sajnálatos módon a sportsztárunkkal lesz majd a legtöbb probléma, mert az ego igen erősen jelen van nála és még sok gondot okozhat, ha netán mindenkinek beszólogat és senki se viseli majd el maga körül. Ha pedig netán rám célzott... nem, ezt nem szándékozom magamra venni. - Csak épp én nem veszem ezt olyan mértékben komolyan, ezt maga is tudja. - nem feltétlenül szentelem ennek az életemet, csak érdekelt a verseny és meg akarom mutatni mire vagyok képes, de a következőre valószínűleg már el sem megyek, főleg akkor, ha addigra komolyabb feladataim és munkáim is lesznek, akkor még okom se nagyon lesz rá, hogy versenyekre járjak, hiszen azzal akarok foglalkozni, amit igazán szeretek és az a... sírrablás, ahogyan ő mondta, bár én még véletlenül se tartom annak. Egy viszont biztos, most ha már eljöttem meg akarom mutatni, hogy mire vagyok képes, ezért is olyan nehéz elfogadni, elviselni, hogy ez végül még sem sikerült, hogy elszúrtam már az első összecsapást, mert ő azt mondja egy szinten állunk, én inkább azt, hogy túlságosan lebecsültem az ellenfelemet. Persze ezt a hibát a jövőben nem szándékozom elkövetni. - Na ez már az, amit eddig is megszoktam. - húzom el a számat, amikor már jó eséllyel nem nagyon hallja, mert távozott is persze válaszadás nélkül és már megint köszönés nélkül, amit még inkább nehezen tolerálok, hiszen az illem alapvető része lenne, hogy legalább köszönünk a másiknak, nem csak úgy lelépünk szó nélkül, de azt hiszem várhatom a fickótól, hogy ezt valaha is megérti, ne adj isten változtat. De így legalább én is leléphetek és persze eszem ágában sincs egyelőre visszatérni a többiek közé, főleg nem akarom hallgatni, ahogyan netán a szöszke pökhendi stílusban büszkélkedik, hogy legyőzött, vagy valami hasonló. A fák közé veszem az irányt, hogy végre tényleg átgondoljam az edzést, meg úgy általában az egész napot.
- A csapatban nem csak ő az, aki szélzilálhatja a csapatot. – Közli kurtán, nem fűzve hozzá, hogy ezt most célzásnak szánta, vagy tényleg igen színes kavalkádról van szó, többféle oldalról is egózokkal tarkítva a versenyzők palettáját. Abban azért egyetért, hogy a griffendéles Ollivandert a kviddicsmúltjával nem kellett volna engedni versenyezni, mert másféle stílushoz szokott, és ez még a vesztükre válhat. - Minden sportág más, de vannak kulcsemberek, akivé akár te is válhatsz. Legenda leszel, vagy olyan bűnbak, mint mondjuk én is. – Nincsen keserűség a hangjában, ez ennek a pályának a szépsége, hogy az emberek fel tudják emelni azt, akiért rajongani lehet, és hát Stansson most jelentősen túloz, megannyi rekordot jegyez, és még manapság is úgy hírlik, az egyik legjobb volt az elbukott döntők ellenére is. Ám Sidney hiába kétkedik magában, a férfinek már mintha konkrét forgatókönyve lenne, amibe Lizzy nem mint irányító fér bele. Most kiadja a feladatot, amivel a lány már úgy fest, nem is ellenkezik, meglehet be fog tudni hódolni az edző óhajának, ha lát mögötte rációt, és Sidney mintha még büszke is lenne arra, hogy másokra odafigyelhet. Hogy miért nem osztogat a férfi közvetlen parancsokat? Félő, hogy nulla emberismerete lévén még fellázadnának ellene, akkor pedig inkább tömegverekedés lenne, nem edzőmeccs. Az elején persze még meg lehet lépni bizonyos szemét dolgokat az újdonság varázsaként, de lassan kénytelen lesz mindent megismerni, és elfogadni azt, hogy bizony olykor lejjebb kell adnia a saját stílusából is. Eddig a világsajtónak is nagyon új, hogy edzősködik, de mivel Stansson mindenki képébe vágta, hogy Anglia nyerni fog, ismét tudják, sosem fog megváltozni, mert nála nagyobb egókirály nincsen. – Nem csak hogy nem szeretem, egyenesen utálom. Majd talán egyszer válaszolok is rá. – Tér ki, ebből persze nem tudni, hogy valóban hagyta-e Christ nyerni, vagy másról van szó. Feláll, a lényeget most megbeszélték, jó szokása szerint köszönés nélkül távozik.
Hogy most nem figyel, vagy csak szimplán lekötik a saját gondolatai az nehéz kérdés, de úgy fest, hogy nem értelmezi, hogy nem róla van szó, hanem én még mindig a szőkeségnél tartok. Az edző most magához képest meglepően értelmesen viselkedik, pedig ne mezt szoktam meg tőle. - De, ha beszél vele... Mégis csak elég kellemetlen lenne, ha pont ő zilálná szét a csapatot, mert mindenkit lenéz és kioszt. Azzal nem leszünk beljebb. - kötöm az ebet a karóhoz, hiszen igenis egyelőre úgy érzem, hogy a kis élsportolónk nem épp csapatjátékos és nem is lesz az, ha valaki nem mutat mielőbb rá neki, hogy ez a viselkedés nem a legideálisabb akkor, ha össze kell dolgoznunk. Lehet, hogy én valahogy elviselem, meg Chris is a rokonság miatt, de nem mindenki egyforma itt, lehet hogy lesz olyan, aki nem fogja egyáltalán tolerálni, vagy netán komolyabban zokon is veszi a stílusát és azért csak mert már letett valamit az asztalra nem illik másokkal ilyen keresetlen stílusban beszélni, még mindig azt mondom. - Krum fogó... lényegében rajta állt vagy bukott a meccs, de jól van értem, amit mondani akar, tény, hogy igazán csak a meccs végén villantott ő is, amikor elkapta a cikeszt és nélküle a csapatnak kevés esélye volt. Csak... ahogy legutóbb beszélt, nem értettem pontosan miért én kaptam akkor ezt a mezt, miért nem a kis élsportoló. - nem vagyok féltékeny, a hangomból sem hallani ilyesmit, de azért érdekel a válasz és hát látszik még mindig nagyon a bögyömben van a lány, ami egy hamar nem is fog változni, de majd lehetséges, hogy idővel esetleg javul majd a helyzet. Amúgy se lehet ezt erőltetni. Ha elbeszélget vele az edző és kicsit javít a mostani stílusán, akkor én is toleránsabb leszek majd vele, no meg ha mondjuk nem aláz le másokat, csak mert többnek gondolja magát kb. mindenkinél. Szerintem az edzőnknek se lesz jó, ha valaki a csapatban még nála is arrogánsabban viselkedik, és azt hiszem a szöszke simán képes túltenni rajta, pedig ez igazán nagy kihívás. - Értem, igen menni fog, odafigyelek rájuk. - bólintok végül én is elhallgatva. Most lenne a legjobb lelépnem, lehiggadni és összeszedni a gondolataimat, közben viszont azért ott motoszkál az is a fejemben, hogy vajon hogyan és miért nyert Chris, ha már Stansson ennyire nagyra tartja saját magát ugye. - Nem fogja szeretni a kérdést, de mit gondol Christopherről, ha már hagyta, hogy győzzön? - végül is legyen akkor ez egy ilyen keresztkérdés, mert hát ha annyira nagyra van magával még se kérdezhetem meg hogy a fenébe veszített mégis kétszer a tetejében, viszont ha ne adj isten nem hagyta Christ győzni, akkor még mindig megindokolhatja hogyan történhetett a dolog. Én tudom, hogy mit rontottam el, talán ő is ennyire lebecsülte az ellenfelét?
Mindenkivel szándékozik elbeszélgetni, lévén csak akkor rakhat össze ütőképes csapatot, ha ismeri a motivációkat. Ezt azonban Sidney számára nem kell bizonygatnia, és köszöni szépen, majd ő eldönti, hogy milyen úton jut el ismét a világbajnokság döntőjébe, amit most meg is kéne nyerni, amolyan soha vissza nem térő alkalomként. Ám nem fog kiállni senkiért, hiszen azzal már eleve egy belviszályt indítana el. Nem, nem szánta annak, hogy mindezt már meg is alapozta azzal, hogy két különböző csapatot ugrasztott egymásnak, az szimplán bemelegítés volt, amit minden edzőmeccsen bevezetnek. - Majd megszokod, enyhébb úgysem lesz. – Ez végülis nem igaz, most lényegesen barátibb a stílusa, mint az első két alkalommal, de a vadember egóból igenis nem enged. Ő ilyen, és pont attól tud következetes lenni, hogy a végletekig ragaszkodik az elveihez. Ha gyengének találja a lányokat, s kezdőnek az egész csapatot, azt felvállalja, ám a nézet nem azért fog változni, mert meggondolja magát, hanem mert tesznek azért, hogy bizonyítsanak. - Senkinek nem fényezem. Lássuk a tizeseket. Maradona a fociban, Hovario a snitgetben, Krum a kviddicsben. Feltételezem mindháromról hallottál már. Egyik sem a kiemelt pontszerző volt, hanem olyan kulcsjátékos, aki az egész pályát átjátsza. Az irányító, aki adott esetben a pontszerzőnek osztja le a lapot. Mondhatni a főnöke. – Itt haloványan elmosolyodik, hogy a lány netán átlássa, hogy ezzel kinek is az egóját fényezi. Stansson megtehette volna, hogy a csapatból egy fiú kapja az irányító szerepét, ám az edző nem feltétlenül a nemek alapján döntött, holott sokszor kardoskodott már amellett, hogy lányoknak alig lenne itt a helye. – Mindketten nyerni akartok, ám nekem döntéseket kell hoznom, és megteszem. Ezúttal örülhetsz, hogy meghallgatom a véleményedet. Akkor Daniil és Daniel.. őket kell keményen fognunk. A feladatod Smallwood az, hogy Fokvárosba érve az első meccs előtt nem hagyod, hogy bulizzanak, hanem edzésbe állítod őket. Mutasd meg, hogy képes vagy rájuk hatni. Menni fog. – Állapítja meg magabiztosan, ezúttal kételkedő hangsúly nélkül. Most nem akarja túlspilázni a mai beszélgetést, egyébként sem egy trécselős fajta. Csupán ellhallgat, lényegében szeret magába zárkózni, így egyoldalúvá válhat a beszélgetés. De Sidney le is léphet.
Tény eddig maximum a szüleimmel dolgoztam össze, a csapatjátékot nem sokszor gyakoroltam eddig még, pedig tudom, hogy fontos lenne legalábbis itt, mert mondjuk a szakmám nem feltétlenül a csapatjátékról híres. Az ember legalábbis általában nem másokkal együtt szokott kutatni keresni, maximum 1-1 társ, de nem ilyen szintű csapat van a háta mögött, mint itt, de azért tőlem akkor is távol áll az a szintű magas lóról beszélés, mint amit a szőke produkált. - Hát lehet, de vele is igazán elbeszélgethetne, mert ez a stílus szerintem másnak se fog tetszeni. Én azért nem vagyok ilyen. - lássuk be még a saját rokonainak is beszólogatott és az edzővel is ahogy beszélt... Lehet, hogy én is megmondtam neki a véleményemet, de azért nem ilyen szinten, ahogyan a szőkeség tette. Mégis csak az edzőnk a pasas és hiába védte Chris a leányzót én akkor sem gondolom, hogy csak a kora miatt el lehet nézni neki mindent. Persze tény jobban a szívemre veszem úgy, hogy konkrétan velem viselkedett így, mintha mással tette volna, de akkor se hiszem, hogy ez jó taktika lenne ahhoz, hogy csapat legyünk. Ha meg nem akar csapatjátékos lenni, akkor mégis mi a fenének jött ide? - Na... ez már majdnem olyan, mint legutóbb. - szökik fel a kioktatást hallva a szemöldököm, de az a mosoly valahogy az én arcomra is mosolyt csal. Ezúttal tudom, hogy talán nem mondta olyan hangsúllyal és komolysággal, mint legutóbb, amikor már előre leírta a csapatot. Persze nem is várom el tőle, hogy itt ápolja a lelkemet, nem is kellene ennyire komolyan vennem ezt az egészet és így kiakadnom, mert attól semmi se lesz jobb, csak hát ezért is lenne jobb elvonulnom magamban és lehiggadni. Helyette az agyamat tornáztatja, hogy a csapatról elmélkedünk, de már azért ha ezt nézzük is jó pont neki, hiszen velem beszél, az én véleményemet kéri ki, nem pedig a kis élsportolóét igaz? Mármint nagyon remélem, hogy pár óra múlva nem játssza majd el ugyanezt vele is. Féltékeny lennék? Na nem úgy, de azért mégis csak jó érzés, hogy engem kérdez és emelt ki, pedig még nem is ismer, hogy rászolgáltam volna. - De... ezzel csak tovább fényezi az amúgy sem kis egoját... van értelme? - persze tudom nyerni akar, de még sem tetszik, hogy azt a lány állítjuk előre, aki nem érdemli meg a viselkedése miatt, még akkor sem, ha netán jó, de attól még jó modort igazán tanulhatna, akkor is ha amerikai. - Tudja, hogy nem vagyok sportoló, mit jelent a tízes? - a kviddics pedig más és azzal se foglalkoztam soha sem túlságosan mélyrehatóan. Mindig inkább az ereklyevadászat kötött le, mint sem a sportok. - Motiváció inkább Danielnek kell több, ő félő, hogy elszórakozza a dolgot, Daniil inkább túlságosan... óvatos és előzékeny másokkal. Mi van, ha az ellenféllel is az lesz? - mert persze most oké, hogy a saját csapattársát nem szívesen győzi le, mint egyesek megalázva... de a pályán is van egy olyan érzésem, hogy simán képes lenne elnézést kérni, ha fellökne valakit véletlenül.
Sötéten pislog a lányra, ami már csak azért is törvényszerű, mert kreolos bőrű arcából szinte feketén csillog a szeme. Ettől azért tényleg nehéz elvonatkoztatni, és felmérni, hogy az edző vajon mikor morózus, mert mosolyogni talán csak egyszer látták. Az is inkább annak szólt, hogy mennyire minimál szintre taksálja a vállalt csapatot. Bár.. az előző pillanatban mintha a kettőjük győzni vágyását összehasonlítgató Sidney mintha kapott volna valami mosoly-félét. - Egyikőtök sem értett ehhez a csapatjátékhoz, most ez így sikerült. Lehet, hogy ha mással kezdtünk volna, elsöprő lett volna a sikered. – Nem vonja meg a vállát, tudja, hogy Sidneynek ez most mekkora tehet, de tényleg nem tulajdonít egy bemelegítésnek nagyobb jelentőséget, mint ami. Mindkét kapitánynak nagy volt a mellénye, Stansson pedig valóban úgy akar majd csapatot kovácsolni, hogy legyen kit utálni, kivel versengeni. Bármilyen csapatban felmerülhet az egó, a bizonyítási vágy, és ez így egészséges. - Azt mondtam, ott még csak túlélni kell, nem olyan sérülést szenvedni, hogy a medimágusok vödörben szednek össze. Látnád értelmét egy olyan átoknak, amely után hetekig gyógyító álomban kell feküdnöd? – Érti ő, hogy a lány győzni akar, de a végső győzelem a tét, amit fokozatosan kell felépíteni. Hiszen lássuk be, megannyi világsztár hiszi azt, hogy a csoportmeccsek tarolása alapján simán megnyerik a világversenyt. Aztán jön az óriási csalódás, a pofáraesés, amiről cikkezik az egész világsajtó. – Smallwood, ha tőlem várod, hogy itt ömlengve lelkizzek, csalódást kell okoznom. Nem vagy balek, de én az lennék, ha itt ápolnám a kicsi lelkedet. Azért vagy itt, mert harcos vagy. Úgyhogy vedd ezt apró pofonnak, mielőtt még én adok egyet. – Most tényleg elmosolyodik, logikusan nem bántaná a lányt, hiszen Angliában sem tette, amikor az jól felhúzta. Képletesen beszél, már amennyire egy afrikai vadembertől telik. Bár Stansson a külseje ellenére nagyon is civilizáltan beszél, úgy fest a germán származás is sokat nyom a latba. – Most még senki sem sem, hiszen nem vagytok csapat. Ám amit Olliavander hisz, az téves. Ami működik a kviddicsben, az itt biztosan nem. Ott a hajtók nagyjából egyenértékűek. Itt a világkupán viszont.. Mások a posztok. Igen, őt szándékoztam előre tenni, hogy szerezze a pontokat, lőjje a gólokat, neked viszont teljesen más a szereped. Mit gondolsz, mit jelöl a tizes mez? – Leülnek egymás mellé, ahol Stansson úgy kéri ki Sidney tanácsát, mintha minimum egy segédezdővel beszélgetne. Ez talán így is van, de az is meglehet, hogy csak feltételezi, a lány a legtöbbeket ismeri a Roxfortból. – Nem csak vérengző fenevadakra van szükség. Acceptier sem egy bika. Vannak posztok, ahova erőemberek kellenek, máshova pedig taktikusok. Ezt a Daniilt hogyan lehetne motiválni? – Ő maga is úgy érzi, hogy a kviddicsbajnok lány egója okozhat még némi feszültséget majd az öltözőben, de hát ez mindennapos dolog a sportban. A tegezést nem veszi magára, lehet, hogy Sidney csak általánosságban beszélt, ha meg mégis tegezné.. Az edző nem fog fennakadni ilyesmin.
Tényleg arra számítok, hogy jön majd a jól megszokott fejmosás, bár még nem ismerem annyira a fickót, de valahogy már eleve ezt várom el tőle az eddigi ismeretség alapján. Ezek után nemcsoda, ha nagyon meglep, amikor valamiféle pozitív reakció jön a részéről és mintha minimum buzdítani akarna, ami nagyon új helyzet. - Igen, de neki sikerült, nekem viszont nem, bájital ide vagy oda. - na igen, akkor is úgy érzem, hogy elszúrtam, mert jobbnak kellett volna lennem, mert többet kellett volna kihoznom magamból, mert nem szabadott volna lebecsülnöm a nagyszájú szőkét. De azt is rossz hallani, hogy azt mondja olyan szinten van, mint én, hiszen jóval fiatalabb nálam és talán sportol, de én se otthon szoktam pihengetni, akkor pedig a kor alapján nekem kellene ,hogy előnyöm legyen és mégis ő győzött le. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ez mennyire zavar, hiába vagyunk egy csapatban. Talán, ha mellette nem ennyire fellengzős, akkor talán egy fokkal jobban viselem a vereséget, na de így... enyhén szólva is pocsék érzés, főleg ha még a sárba is döngölnek egy pillantással, miután már eleve tudod, hogy elszúrtad. - De akkor a csoportmeccseken se leszek elég jó, ha nem az életem a tét? Én mindig jó vagyok! - és most nem volt eléggé, ez a legrosszabb. Csalódtam, leginkább magamban. - Lebecsültem őt, de aztán a viselkedése... cseppet sem csapatjátékos. - teszem még hozzá. Felszegem az államat, nem azért mondom ezt, mert nyafognék, vagy azt várnám, hogy jól össze ki a szőkét, mert mégis csak ő az edző, de akkor sem illik így állni a másikhoz, főleg, ha még a csapattársad is. Gondolom a lánynak ilyen a stílusa, mert hát a saját rokonaival is hogyan beszélt... de ez akkor sincs így rendjén azt azért lássuk be. Aztán csak csendben hallgatom, amit mond és újra meglep, hogy kikéri a véleményemet. Elkezdhetnék panaszkodni, mondhatnám, hogy nem kellene Cody-t és vagy a másik szőkét edzésre kényszeríteni, ha egyszer nem azért vannak itt, de végül magamban tartom a dolgot, hiszen most ő is rendesen viselkedik, sőt... meglepően rendesen. - Van, aki kiemelkedik, van akin még van mit csiszolni. Daniil túlságosan visszafogja magát, belőle hogyan fogod kihozni azt a gyilkos ösztönt, amit várnál? És még nem érzem az összetartást, főleg Elizabeth miatt. - na igen a lány sportoló és ha jól sejtem inkább egyéniben versenyzett eddig és szerintem sejtelme sincs arról hogyan kell összedolgozni. Ebben persze hasonlítunk, én se vagyok profi csapatjátékos, de azért már részt vettem jó néhány olyan feladatban, amit nem egyedül kellett megoldanom és a szüleimmel is rengeteget dolgoztam együtt, tehát azért nekem még mindig több csapatmunka affinitásom van, mint a szőkének úgy érzem.
Ahogyan elviszi magával Sidneyt, annak morcos pillantásából már érezhető a vereség felett érzett gyász, és a várakozás, hogy most ismét valami leszúrást kap. Ám Stansson ezúttal félreteszi a náci módszereit, és másféle megközelítésből áll szembe mindazzal, ami történt. Ugyan a tekintete kemény, mint mindig, a tartása pedig továbbra is egy legyőzhetetlen hadvezéré, a hangsúly, amivel megszólítja a lányt, kevésbé élcelődő. Inkább úgy fest, mint aki már leszűrt némi tanulságot. Nem hagyja, hogy Sidney egyedül elvonuljon, netán ebben az állapotban a többiekkel teljesen összevesszen. Minden, amire most szükség van, az most kettőjük között dőlhet el. A sors iróniája, hogy az edző is vesztett, igaz másféle indokból. - Nem azért vesztettél, mert nem vetted be a bájitalt. Egyedül is győznöd kell, a bájital csupán kihozza az ösztöneidet, ám a semmihez nem adhat hozzá. Az a lány, Oliviander sok tekintetben olyan mint te. Győzni akar, és ebben a csapatban erre lesz szükség. – Hogy miért alázott le mindenkit már a kezdet kezdetén? Talán Chris fogta meg igazán a lényeget, szükség van az összetartásra. Egy csapat csak akkor gondolkozhat együtt, ha van miért közösen fellépni. Ugyan Stansson annak idején csapatkapitány volt szintén, de nem érhette el volna a győzelmeket, ha nincsen egy áldozatkész csapat körülötte. Igaz, hogy mindhárom alkalommal mások vették körbe, de mindig másokra tudta erőltetni a saját elképzelését, ami a döntőig repítette Dél-Afrikát. - Senki sem szeret veszteni, de a legtöbben megelégednek azzal az eredménnyel, ami jut. Ám mint mondtam, csak akkor kell igazán győznöd, ha már tétje van. Ennek itt nem volt, akár iszapbírkózhattatok is volna. Nem küzdöttél az életedért, és a csoportmeccsek sem erről fognak szólni. – Rázza meg a fejét, felesleges kockázatot sportolóként kész hülyeség vállalni, hiszen amíg még nincs közel a kiesés, a biztonsági játék is tökéletes lehet. Különben is, ha senki nem fizeti meg azt, hogy Sidney egy edzőtáborban sárkánypisit fakaszt, akkor nem mindegy, hogy mennyit ad bele? – Nem változott meg. Nem győzhettek, hanem győzni fogtok. Nem vállaltam volna a feladatot, ha nem tudnám biztosan. A Dél-Afrikai vállogatott manapság már sztárjátékosokból áll, mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, nem fognak csapatként küzdeni. Legalábbis mindig nem lehet szerencséjük. A végén megsemmisülnek. És mint tudjuk, az előző három döntőt elbukták. – Az igaz, hogy ebben ő is benne volt, ám most már más a helyzet, egyrészt mert nem játékos, hanem edző, másfelől mindig a saját népét nézte, ismeri a gyengeségeket, és nagyjából ki is számolta, hogy mi történhet a döntőig vezető úton. – Kőkemény csoportba kerültünk, de túl kell élni, az egyenes kiesés szakaszban pedig már nincs mese, zsinorban nyerni kell. Az lesz igazán az élet-halál harc. Mi a véleményed a csapatról? – Ül le az egyik padra, és nem túl finom mozdulattal húzza le maga mellé a lányt. Ám nem félti Sidneyt, hiszen vérfarkas, és különben is harcra termett. Oldalt fordul, állatias tekintetében kiváncsiság honol.
Természetesen arra számítok, hogy valami cseppet sem kedves kioktatás következik majd, amiben kifejti mit csináltam rosszul és hogy amúgy is az én hibám, amiért nem fogadtam el a bájital lehetőségét és amiért nem használom ki azt, amire képes vagyok. Ezért is követem csak kissé lemaradva lassan és akkor érem be, amikor már megállt. Várom a kioktató hangnemet és persze a szokásos stílust, de mégis nem ez következik és ez az, ami igazán meglep. Látszik is rajtam, főleg mert még nem nyugodtam meg teljesen és jobb lenne nekem most, ha lenne lehetőségem kicsit egyedül lenni, de ő még ezt sem hagyja, pedig ha épp olyan fontos neki a győzelem, mint nekem, akkor tudja jól, hogy egy magunk fajta nem viseli épp jól a vereséget, miközben ő is épp azt szenvedte el. - De hiszen ő jóval fiatalabb nálam és csak egy... fellengzős kis... Látta, hogy nézett, egyszerűen lesajnált és én még adtam is alá a lovat a végeredménnyel. - csoda, hogy ki vagyok akadva? Ő miért nincs, hogy Chris duplán legyőzte őt, amikor ő az edző és neki kellett volna jól megmutatnia? Lehet, hogy a csapatom győzött, de ezt nem nekem köszönhetik és én ennek cseppet sem örülök, sőt, főleg úgy hogy a szőke stílus még enyhén szólva is hagy kívánni valót maga után. Csapattársak vagyunk, de ahogyan viselkedett... És tudom nekem kell akkor az idősebbnek és az okosabbnak lenni és lenyelni azt a bizonyos békát, de nem megy az olyan könnyen, főleg egy ilyen esetben. Győzni akartam, megmutatni és akkor az sem érdekel, ha a csapatom netán veszít, na de így. Egyszerűen megalázó az egész helyzet és most a szöszke verheti a mellét mindenki előtt. - Én nem, de... magának ezt érteni kellene. Gondolom nem viselte jól a vereségeket, én... nem szeretek veszíteni, főleg nem, ha úgy érzem győzhettem volna. Egyébként is azt mondta nem is győzhetünk, most miért változott meg a véleménye? - másképp viselkedik, mint legutóbb, amikor még a Roxfortban beszéltünk. Lenézett engem és az egész csapatot, most pedig... na most olyan, mint amilyennek egy edzőnek lennie kellene és ez most szokatlan nekem. Na nem mondom, hogy térjen vissza az eddigi tahó stílushoz, szó sincs róla, csak meglepő és egyelőre még nem tudom kezelni ezt az új verziót, pedig biztosan megszokható lenne.
Gyorsan lerázza magáról a szivét jeges marokkal összeszorító fájdalmat, s arra koncentrál, hogy elbocsássa sürgősen a csapatot, nem akarja, hogy a tekintetét fürkésző Codyban netán elinduljon a felismerés csírája, a gyógyító előtt azért nehéz rejtve tartani az esetleges fájdalmat. Megkeményíti a pillantását, amíg látótávolságon nem kerülnek Sidneyvel az oldalán, s az edzőtábor félreeső sarkában inti megállásra a lányt. - Nem hibáztatlak. A te döntésed volt, hogy nem vállalod fel azt, aki vagy, nem ezért vesztettél. Közel azonos az erőtök Ollivanderrel. – A tekintete némiképpen enyhültebb, ha Sidney most győzött volna, talán olyan diadalittas erőt kap, amely hamar elillanhat, mint az alkonyi napsugár. Ám így, hogy a bukásból kell épitkeznie, motivációt találhat arra, hogy legyen miért küzdenie. Hagyja, hogy a lány eméssze a hallottakat, aztán reszelős hangon folytatja, bársonyos baritonja most egészen emberi, nem olyan leereszkedő. - A bajnokság még el sem kezdődött, de te máris úgy érzed, hogy minden elveszett. Miért ne fordíthatnád meg a dolgot? Ez a bemelegítés volt, a java csak most jön. A mélyvízben tanulsz meg úszni. Ahogyan mondani szokták, minden játékot menetközben tanul meg igazán az ember. – Sötét szemeiben ezúttal elismerő fény játszik, mintha most nem feltétlenül a győzelmet várta volna, hanem a részvételt, a tenni akarást. A kérdés csupán az, hogy mennyire rázza le magáról a lány mindazt, hogy a csapat ugyan nyert, de ő alig tudott hozzátenni.
️
