2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ezúttal nem vitázom vele, talán igaza van, talán nem. Lehetséges, hogy tényleg nem lenne jó, ha túlzottan jól ismernénk az edzőnket, közben pedig lehet, hogy igenis jó lenne, ha mélyebb kapcsolat lenne, és akkor a bizalom is erősebb lenne. Nem gondolom, hogy Lizzy esetében jó az, hogy az előző edzőjével sem volt bizalmi kapcsolat. Szerintem ez fontos, ahogyan ha mondjuk terepre megyek valakivel párban, akkor sem működik, ha egymástól teljesen függetlenek vagyunk, mert ha nem ismered a másikat, akkor nem ismered a gyengéit sem, ami pedig mindig okozhat olyan meglepetést, amitől komoly bajba is kerülhettek akár mindketten és az senkinek se jó. - Rendben és... köszönöm! - pillantok a fickóra, de tény lassan majd leragadnak a pilláim, oldalra is fordulok magamra húzva a takarót. A fene se gondolta volna, hogy a víz ilyen mértékben kimeríthet, pedig most úgy érzem, mintha minimum egy félmaratont futottam volna és szükségem van jó nagy mennyiségű alvásra. De legalább Liz nem fog azon kattogni mégis hová tűntem, ha az edző szól a többieknek, bár kíváncsi vagyok milyen sztorit talál ki, hogy abból ne valami pletyka süljön ki. Chris így is néha olyan... furán néz. - Elizabeth-tel is beszégethetne... időnként. - teszem még hozzá, már szinte csak félálomban motyogva, mielőtt lecsuknám a szemeimet. Na igen szóvá tette épp nem olyan régen a lány, hogy úgy érzi az én kapcsolatom szorosabb az edzővel, és ez nem biztos, hogy jó. Nem tudom, hogy miért emelt ki engem valahogyan jobban, de tény, hogy igenis a szöszinek is szentelhetne valamivel több figyelmet, az is fontos lenne a csapatépítés szempontjából.
- Mert nem az én gondjaim számítanak, hanem hogy ti egy csapat legyetek. – Feleli zordan. Nem akarja megbántani a lányt, aki már kiismerte a stílusát. Stansson ilyen, magába temetkezik, és csak a tények érdeklik. Azaz nem. Sidney hogyléte iránt mégiscsak komoly érdeklődést tanít, pedig mindennaposak az összeszólalkozásaik. Ez viszont sosem durvul el annyira, hogy komolyabban összezördüljenek, és Stansson valóban aggódik láthatóan azért, hogy a lány ne csak felkészült legyen a meccsekre, de nem is essen komolyabb baja. Még akkor sem, ha sebezhetetlen. Felviszi hát az emeleti szobába, hogy legalább kialudja magát. Azt pedig, hogy nem varázslattal szárítja meg, meg sem indokolja. Azért annyira nem tűnik korlátozottnak, hogy ne varázsolna, hiszen a pálcája segítségével bombázta varázslatokkal a tizest, hogy mielőbb kiderüljön annak gyenge pontja. És most mégis valami másról lehet szó. Úgy látja, hogy Sidney nagyon le van gyengülve, de most kár lenne ennie. Majd ha felébredt, akkor biztosan farkaséhes lesz, így nem akarja zargatni, fel is áll az ágya mellől. - Reggel visszajövök. Holnap este lesz a mindent eldöntő összecsapás. Hozok reggelit, és értesítem a társaidat, hogy nincsen bajod. Beszerzek valami víztaszító relikviát. Ha úgy adódna, hogy továbbjut a csapat.. Akkor majd beszélünk. – Nem feltétlenül ünneplésre gondol, hiszen győzni jöttek ide, esetleg majd valahogy ki lehet ereszteni a gőzt, de más téma is felmerülhet kettőjük között, ha már Sidney ennyire kiváncsi. Hát legyen, talán úgy alakulhat, hogy Stansson beavathatja valamibe, hiszen Armstrong, Accepcier, vagy Stewart már akaratlanul is részese lett a múltjának. Ráadásul ő tudja Sidney titkát, talán egyszer ideje lesz valami viszonzásnak.. Azért nem sokkal később visszajön, hogy hozzon egy nagy palackos vizet a lánynak, noha abból kapott eleget. Aztán viszont végleg távozik.
- Többet tudunk? Tudja azért... - végül csak elharapom a mondatot, pedig erre szívesen mondanék valamit. Ő az edzőnk ez tény, de őszinteséget vár el tőlünk, viszont ő koránt sem az. Elhozott ide, tudunk róla néhány apróságot, de azért olyan sok mindent nem. Azt én nem tudhatom mit tud róla mondjuk Cody, mondjuk Cody sem azt, amit én tudok mondjuk erről a helyről, vagy az animágiáról, viszont ő azért ismerni akarja a játékosait, mi viszont őt nem ismerjük és ki tudja talán ha ő is megpróbálna aktívabban csapat tag lenni és nem pedig csak az edzőnk... De nem gondolnám, hogy ha megpróbálnám ezt elmagyarázni neki, vagy akár csak kimondani a gondolataimat az bármi jót szülne, ezért nem is teszem meg. Azért az meglep, hogy ilyen aggódva és óvatosan kap fel, pedig elég lenne csak támogatnia, hogy szedjem össze magamat, de még sem ezt teszi. Újra és újra meglep. Egyelőre persze nem igen válaszolok, igyekszem összeszedni magamat, hiába hogy ő nem utasított erre. Gondolom azért nem evidens neki a pálcás megoldás, mert más kultúrából származik, és ezúttal nincs is erőm ellenkezni, hogy nem kell átöltözöm, elég lenne pálcával megszárítani a ruháimat, nekem pedig nincs most annyi erőm, hogy ezt én magam végezzem el. - Köszönöm! - veszem át a törölközőt és hát ha nincs más, legalább a felsőruháimat leveszem a takaró alatt, aztán elfekszem oldalt fordulva, jól betakarózva, hogy lássam a fickót. - Tudja... - nem, végül csak nem mondom ki, ő nem az a típus, aki értékelné az ilyesmit, ha dicsérném, ha arra céloznék sokkal kedvesebb is tud lenni, mint amilyennek sokszor mutatja magát, ezért végül más irányba viszem a szavaimat, bár valamelyest érződik, hogy ez szándékos és nem pont azt akartam mondani, mint ami végül sikerült. - Biztosan van mód rá, hogy valahogyan védekezzek ez ellen, mágiával. Egy medál, vagy amulett kellene, vagy víztaszító ruhák. - ha máshoz nincs most erőm, azért beszélni és gondolkodni tudok, bár jó eséllyel most hamarosan majd az alvás kerül előtérbe és persze másnap majd magyarázkodhatok Lizzynek, hogy hol voltam és miért nem mentem vissza a szobánkba. Sőt, talán illendő lenne szólni neki, a végén még lehet, hogy esetleg aggódna.
- De azt nem, hogy mennyire. Már így is többet tudtok, mint kellene. – Sidneynek ugyan sem a családjáról, sem pedig a betegségéről nem beszélt, de Armstrong vagy Stewart merő véletlenségből már beláthatott a kulisszák mögé, amivel Sidneyt az edző nem terhelné. Nem, a tizesnek az a feladata, hogy magával törődjön, komoly teher nyomja a vállát, és ha máskor nem is, de ez most az a perc, hogy végre megmutassa, ki ő valójában, Stansson-nak pedig csak az a fontos hogy ha már ő nem tudott győznie, akkor legyen valaki, aki (bár a férfi segítsévével) de magasba emelheti a trófeát. A levegő utáni elem a víz lesz, de Stansson annak ellenére, hogy gyorsan ki kéne tapasztalni a gyengeséget, Sidney szavai nyomán óvatos, mert ha olyan lökést ad a támadásnak, ami túl erős lehet, megölheti vele a lányt. Ahogyan Sidney térdre esik, a férfi azonnal elteszi a pálcát, odapattan, és a karjaiba kapja a lányt. - Erre gyorsan rájöttünk. Viszonylag egyszerű elem, hogy másnak is eszébe jusson, de a gond az, hogy így a pályán kívül is bármikor.. bajod lehet. – Úgy fest, Stanssonnak Sidney karcsú teste szinte hópihe számba megy, mert úgy emeli fel, mint egy rongybabát. Nem izgatja, hogy ezáltal ő is vizes lesz, sem pedig a lány testhez álló ruháit sem méltatja, pedig most jó eséllyel lenne mit nézni. Kiindul a szobából, ki a folyosóra, s egy emeletre vezető lépcsőt céloz meg. – Nem megyünk vissza most a szállodába, mert túl sok zavaró kérdezősködéssel kéne szembenézni. Majd reggel visszaviszlek. – Fél kézzel tartva a lányt benyit egy másik szobába, amely nem túl komplikált berendezésű, vélhetően csak átmeneti, mert egy ágy van benne, meg egy szekrény. Az ágyon is csupán takaró. Stansson továbbra is fél kézzel kinyitja a szekrényt, egy törölközőt vesz elő belőle, hogy utána már úgy tegye le a lányt az ágyra, hogy az ott meg is tudjon törölközni, akár a vizesebb ruhákat levenni a takaró alatt. – Maradok, ha akarod, de most aludnod kell. Pihenni, hogy holnap este erőd teljében legyél. Sok múlik rajtad.
- Dehogy, még véletlenül sem úgy mondom. - mosolyodom el ezúttal tényleg őszintén. Sok szempontból ez a verseny akkor is, ha nem győznénk sokat adott már nekem és talán a többieknek is, bár ezt maguknak kell eldönteniük. Egyrészt összebarátkoztam Morticiával, amit nem is gondoltam volna, másrészt olyasmikre is képes vagyok, amiket nem hittem magamról. A farkasélesztő főzettel talán sose találkoztam volna, ha nincs az edző és persze ki tudja lehet, hogy az sem derült volna ki, amit most próbálunk tesztelni, hogy mi az, ami a gyengém, mert egyelőre úgy fest, hogy viszonylag kevés van. - Sejtem, hogy maga sokkal többet kockáztatni, mint mi. - érzem a hangsúlyból, hogy ez a hazamenés dolog egyelőre nem tudni, hogy mit is takar nála, de ki tudja talán ő se tudja. Ha jól sejtem annyit utazott és most angolokat vezet, amikor ő elvileg itt van itthon, hogy ki tudja talán nincs is igazi otthona. Igazából ezt valamilyen szinten átérzem. Nekem igazán a Roxfort az otthonom, hiszen a szüleimmel világ életemben rengeteget utaztunk. Nem igazán tudom, hogy milyen egy tipikus otthon, házzal és tetővel, ahová akármikor hazamehetsz és mindig úgy érzed ott igazán békében és biztonságban vagy, de nem bánom. Különleges gyerekkorom volt, még ha nem is átlagos, mint a legtöbbeké, de sosem hibáztattam e miatt a szüleimet és soha nem is fogom. Bólintok csak végül, hogy kezdhetjük, aztán türelmesen várom az első adagot, ami tényleg nem a képembe jön. Most nem gondolok arra, hogy ez mennyire lenne zavarba ejtő helyzet, főleg hogy elég csak az első cseppeknek elérnie és lassan átáznia a ruhámnak máris érzem azt a kellemetlen érzést. Őszintén szólva soha se szerettem teszem azt nagy fürdőket venni, sose vonzott a víz, vagy a úszás, de gondolom, amíg a képességem sem jött elő, addig az ezzel járó probléma sem. Most ellenben határozottan érzem, hogy bár nem sok a jég, se mégis iszonyatosan hideg és bár igyekszem elviselni és tűrni, de akárhogy is egyre szaporább a légzésem, amíg végül el nem ernyed annyira a lábam, mintha minimum órákat futottam volna és már semmire se lenne erőm. Térdre zuhanok, szaporán kapkodva a levegőt, hogy aztán a kezeimen támaszkodjak meg végül négykézláb, amire már jó eséllyel abbamarad a víz érkezése a nyakamba. - Ez gyanúsan... az lehet... - igen, határozottan alig kapok levegőt, mintha minimum egy félmaratont futottam volna le kétszer és utána se tudtam lepihenni. Sose éreztem még magamat ennyire gyengének.
- Ezt úgy mondod, mintha bármi károd származott volna abból, hogy ismersz. – Nem, nem fogja eltörni Sidney lábát, és ha mondjuk egyszer a falnak is lökte a sebezhetetlenség ismerete nélkül, azért az jóval finomabb volt, mint amit Tommal művelt. Na igen, Stanssonról nem véletlenül terjengenek kósza hírek, hogy képes bárkit kiütni, és nem igazán érdeklik az észérvek. Ehhez képest a lánnyal eddig meglepően bizalmi kapcsolatot épített ki, főleg, hogy még farkasélesztővel is ellátta. - Ahogy én sem. Ha nem nyerünk, az a maradék tekintélyem is elszáll, ami még van. Én se akarok.. hazamenni. – Bár mosolyog, hangsúlya vontatott. És a haza vajon mit jelent? Végülis ő itt él Dél-Afrikában. Talán a pontos lakhelyére utalt volna? Vagy valami családi zűr állhat a háttérben? Vagy csupán arról van szó, hogy a férfi mindennél jobban áhítja a győzelmet, és éppen ezért nincs választása? Ezen a ponton már nem lehet finomkodni, a kockáztatásnak sincsen az a meglepetés jellege, győzni kell, minden áron. Ám az határozottan tetszik neki, hogy Sidney is úgy látja, hogy kezd összeérni a csapat. Már nem csupán egy szedett-vetett bagázsról van szó, akik a fotósoknak pózolnak, vagy éppen nyaralásnak veszi. Tudja, hogy nem volt szép dolog, hogy csak úgy lehülyézte a lányt, de Sidney tudhatja, hogy Stansson részéről mindez hárítás, hogy ne kelljen túl közel engednie magához, ám komolyan gondolta, hogy nem bántaná. A levegő, és az elektromosság hatástalan, így jön a víz. Egy pillanatra azért leengedi a pálcáját. – Valóban? Akkor az első jelre leállunk. – Emeli fel ismét, de azért óvatosabban célozza meg a lányt. Nem lövi pofán, inkább a testére céloz, így előidézve némi vizespoló versenyt, de Sidney tisztában lehet vele, hogy nem a zavarba hozás a cél, hanem a kísérlet, hogy ne haljon meg. A vizet olykor elegyíti jéggel is, olykor feljebb emeli a pálcát is, hogy a sugár áztassa csak a lány arcát is, de nem akarja szándékosan megfullasztani.
Azt eddig is tudtam, hogy az edzőnk nem egy finomkodós típus, de úgy sejtem az új srácnak nem volt róla eddig még fogalma, ám már sikerült megtapasztalnia. Az is csoda, hogy nem menekült egyből haza. Ezek szerint komolyan gondolja ,vagy nagyon jól megfizetik azért, hogy kémkedjen. Én azért még teljes bizalmat nem helyeznék belé, ahhoz nem ismerem elég jól. - Igaz, én se örülnék, ha eltörné tesztből a lábamat, de... azért tudja ez még nem jelenti, hogy bízhatunk benne, vagy használható valamire. - főleg ha el tudta törni a lábát, mert lássuk be, hogy pl. Chrisnek sikerült győzni az edző felett, amikor az első alkalommal edzettünk, tehát azért ő sem verhetetlen, de ezt a Tomot elég szépen lerendezte. Vajon lenne értelme annak, hogy tényleg benne legyen a csapatban és ezzel akár kockáztassuk azt, hogy kieshetünk a versenyből? - Ezért is kell ezt jól átgondolnom. Nem akarok veszíteni és főleg nem akarok máris hazamenni. Azt hiszem... kezdem komolyan venni. - félmosollyal vonom meg a vállamat, ami egyértelműsíti, hogy igazából eddig nem vettem ezt a versenyt olyan halálosan komolyan, mint mondjuk Stansson, vagy mint amennyire elvárta volna tőlünk. Persze imádok győzni, sőt kényszeresen imádok győzni, de akárhogy is az idő előrehaladtával kezdem ezt az egészet egyre jobban a magaménak érezni. Az elején még a csapat is olyan szedett-vedett és káoszos volt, most már valahogy kezd lassan az egész összeállni. Ezért is nem örülök annyira az új srácnak, ő már nem passzol ide. - Akkor lássuk! - egy pillanatra azért meglepetten elhallgatok, amilyen hevesen lehurrog. Igen megvédett a büfében is a francia fickótól. Szimpatizál velem, már az elejétől, talán pont azért, mert szembe mertem szállni vele? Nem tudom és most nincs is több időm pár pillanatnál ezen morfondírozni, így hát nem is teszem, de jó érzéssel tölt el, hogy akárhogy is, de van aki védi a hátamat. A támadások láthatóan nem hatásosak, érdemben nem történik semmi bajom, így bólintok végül, akkor próbáljuk meg a következőt. A víz említésénél azért egy pillanatra elgondolkodom. - Tudja... gyerekként egyszer majdnem megfulladtam. Lehet, hogy ez lesz az? - sebezhetetlen vagyok, végül is egy olyan valaki, aki nem sérülhet meg attól még megfulladhat, ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a víz a gyengém.
Megvonja a vállát, cseppet sem ismeri az öreg angol igazgatót, nem szokott róla olvasni, mindössze annyi jutott el hozzá, hogy a világ legerősebb mágusa. Attól még lehet szar emberismerő, vagy ügyetlen stratéga. Ám abból, hogy végülis egyre inkább az derül ki, hogy csapata sokkal több, mint amit elsőre mutattak, kezd úgy festeni, hogy mégsem lőtt annyira bakot az öreg. Stansson a világsajtóban a győzelmüket jelentette be, méghozzá olyan magabiztosan, mintha nem volna ott a versenyen a félelmetesen esélyes orosz, francia vagy éppen dél-afrikai válogatott. - Te nem vennéd? Mindenesetre gyakoroltam vele, hogy átérezze, ez nem arról szól, hogy értelmetlen udvarolgatásaiban rajongókat szerez. Ha hírnévre vágyik, akkor szembe kell néznie a legnagyobb félelmeivel, így a fájdalommal is. – Ha Sidney belegondol, a férfire még egykori csapattagjai is istenként tekintettek, pedig nem nyert egy döntőt sem, de megvan az a meg nem értett zseni státusza is, aki a vállalhatatlan jelleme mellett képes kiállni a társaiért, felelősséget vállalni, és amúgy hinni mindenben, ami előre visz. Talán Stewartot is azért leckéztette meg, mert tudnia akarta, hogy mire képes. - Nem gondolom, hogy csak olyanoknak kell futnia, akik minden szempontból a legerősebbek. Akkor nem lesznek jó átoktörőink, és tudod, a legjobb védekezés a támadás. Kell valaki a palánkok között figyel. Főleg akkor, ha mondjuk valaki szabotál minket. – A Mexikó elleni meccs már komoly téttel bír, és ha a franciák úgy döntenek, hogy a nézők soraiból netán orv varázslatokat küldenek, akkor nem árt, ha lesz ott valaki, aki a körmükre néz. Stansson úgy véli, hogy Anglia már eddig is meglepetést okozott, ráadásul ahol ő az edző, ott az esélyek is valósak, így lehet, hogy már most, a selejtezők során ki akarják őket ejteni. - Hülye vagy. Azt sosem hagynám. – Nem értékeli a viccet, látszik rajta, hogy a pillantása azt sugallja, hogy mindent megtenne a lányért. Ha az élete lenne veszélyben, még azt is átvállalná tőle. És így, hogy rendezett körülmények között kísérleteznek, aligha van kockázat. Csak annyi, hogy ha megtalálják a gyenge pontot, Sidneynek utána még regenerálódnia kell a meccsig. Azért nincsen fából, hiszen a kevesebb ruha láttán ő mereszti a szemét kissé. Hogy aztán a levegő kerüljön elő. Egyszerűbb elemi erő kitöréseket bocsájt a lányra, nem fájdalmasat, csak annyira löki meg, hogy lássa, nem okoz-e felszakadó sebeket. Aztán a villám. Most még csak elektromos kisülések, amik csak Sidney haját borzolják meg kissé. – Nem, nem ez lesz az. Jöhet a víz?
- Jól van... tudja, hogy inkább olyan ijesztgetésnek tűnt az egész. - meg hát persze tény, hogy minden sportban meg lehet sérülni, na de hogy a pályán kívül is legyenek ilyen atrocitások... azzal azért nem számoltam és azt hiszem más se nagyon, ami talán azért mégis csak érthető. Nem ehhez szoktunk, szabálykövető angolokként, kivéve az amerikaiakat, akik... talán azért ők sem efféléhez szoktak. - És ezt... nem vette zokon? Mondjuk, ha nem ment azonnal haza az azt mutatja komolyan gondolja, de ettől még lehet az is, hogy ideküldték. - hát nem tudom, tény az edző eléggé... hirtelen típus, de egy lábtöréssel nehéz valakiből kiszedni a komolyabb információkat, főleg ha netán elég jól megfigyelik, de miért küldene ide a Minisztérium megfigyelőt? Elég nyílt ez a verseny, nem hiszem, hogy szükség lenne rá. - Hát rendben, azt hiszem ez jó ötlet, de most mindent átgondolni nehéz lenne. Az úgy megfelel, ha holnapra tiszta fejjel összeállítom a listát? - na igen most túl sok minden történt. Bár levezettem a feszültséget valamelyest, viszont közben újabb nehezítésnek itt van a képességem úgyhogy bőven van, ami el tudja vonni a figyelmemet. Ez viszont tényleg jó taktika lehet, így akár még Lizzy is indulhatna futóként. Az biztos, hogy gyors és fürge futókra van szükség, viszont komoly és határozottakra varázsolni. Elég nehéz, főleg hogy én is sejtem, ha most Gina megint háttérben marad, azt nem fogja értékelni, viszont ő a legfiatalabb és ezáltal a legrövidebb is a lába... ami lássuk be lassabbá teszi a többieknél. Nehéz döntés. - Rendben van, akkor kísérletezzünk, és amibe majdnem belehalok az lesz a helyes. - félig viccelődve, félig azért kellő feszültséggel a hangomban nyelek egyet. Kár, hogy erre más mód nincs, ez azért így elég veszélyesen hangzik, de ha nincs más út... A pálcám előkerül, bár eleve nem öltöztem túlságosan csinosan, szimpla farmer és egy topp a dzseki alatt, de most a dzseki lekerül az egyik padra, a ruhám pedig afféle lazább edző cuccá alakítom át, bár pálcával amúgy is meg lehetne javítani, ha elszakadna valahol, de nem tudom pontosan mi a terve az edzőnek. A levegő egyáltalán hogyan sebez?
- Felhívtam rá a figyelmeteket, amit Dumbledore volt szíves elhallgatni. – Vág vissza ingerülten, mert mindenért vállalja a felelősséget, de ez nem az ő sara. A habókos igazgató lazán rendez kviddicsbajnokságot, trimágus tusát, holott mindegyik mágikus sport halálos kimenetellel is kecsegtet. Stansson szemében viszont mintha valami élénk szenvedély lángolna, mintha saját tapasztalatból beszélne, amikor állandóan a halálra hívja fel a figyelmet. A halálra, amely az ára lehet az esetleges győzelemhez, dicsőséghez vezető úton. Elfordítja a tekintetét, nem állja a lányét, mert meglehet, ezúttal olyanon szánt végig az ostorral, aki nem érintett az ügyben, és végképp nem hibás. A férfi szokása a nőket egy pillantásával elhallgattatni, ám Sidney esetében már az elején megtanulta, hogy a tekintélyelvűség értelmetlen. - No csak, nem csak én vagyok ennyire paranoiás? Arra jutottam, hogy a gyerek valójában minisztériumi megbízott, és megfigyelni jött, vagy még jobb, valaki felbérelte az ellenfelektől, hogy szabotálja a csapatot. El is törtem a lábát úgy próbaképpen. – Derűs, s egyben komoly pillantásából kiderül, hogy cseppet sem viccel. Ráadásul pont Sidney kapcsán már ki is derült, hogy Stewart közel sem sebezhetetlen. – Mindenképpen be akarom tenni a sorsdöntő, utolsó csoportmeccsre. Ha továbbjutunk, akkor bizonyít. Ha nem, akkor lesz kin leverni a port. De a döntés rajtad áll tizes. – Adja immár végképp Sidney kezébe a döntés súlyát. Végülis a lányon sok minden múlik majd, és nagyon nem mindegy, hogy kikkel veszi magát körül Mexikó ellen. Stansson csak a győzelemben hisz, itt már nincs út, mondhatni a legerősebb csapat lenne az ideális, kockázatok nélkül, de Tomra talán nem számít senki, meglepetésember is lehet. - Nem fogják. Nem kérünk ápolást. Arra hivatkozunk, hogy a saját medimágusunk lát el mindenkit. Így nem fognak megvizsgálni. Már előre lejelentem, hogy ne is rohanjanak be a pályára, ha valaki haldokolna. – Böki oldalba a lányt játékosan, lassan már valóban állandó fókusztémája lesz a kaszást a falra festeni. Megisszák lassacskán a koktélokat, és Lizzy titkának ismeretében indulnak el hátra, az edzőszobák egyikébe. – Csakis kísérletezéssel. Először a gyakoribb dolgokat próbáljuk ki, és ha nem járunk sikerrel, akkor jönnek a ritkábbak. A négy elem az első, hátha belefutunk. – Nyit be az egyik üres szobába, ahol szó szerint semmi nincs, vélhetően itt mágiákkal szokás kísérletezni. Stansson be is csukja az ajtót, és előveszi a pálcáját. – Tűz, víz, föld, levegő. Kezdjük az utolsóval, úgyhogy alakítsd át a ruhádat valami kevésbé csinosra. – Javasolja, bízván abban, hogy Sidney ért az alapvető átváltoztatásokhoz. Valami egyszerű, szétszakítható ruházat ildomos most ebben a helyzetben.
- Ez egy verseny és egy sport. Tudom, hogy riogatott minket azzal, hogy ez mennyire komoly, de... - na de hogy vérre megy és hogy csak, mert túl erősnek gondolnak rá is mehetnek az emberre és a végén meg is ölik... ez olyan elképzelhetetlennek tűnik még mindig nekem és egyben hihetetlen is, hogy ilyesmi létezik. Szomorú arra gondolni, hogy tényleg ennyire komolyan vesz valaki egy játékot, mert lehetséges, hogy ez egy verseny, de közben még is csak egy játék is egyben nem igaz? Bár persze innen nézve, ha ennyire komoly, akkor cseppet sem meglepő, ha az edző is e miatt ennyire komolyan veszi az egészet és nem tudja egy pillanatra sem elengedni magát. - De miért van itt, ha nem is próbált bizonyítani? Így tényleg rizikós, hogy semmit se tudunk róla. Elég sokat utazott... lehet hogy nem önszántából jött? - nem beszéltem még az új sráccal, de érdekel, hogy mégis mi a fene oka van itt lenni, ha láthatóan annyira azért nem érdekli az egészet, hogy még bizonyítani sem próbál, hogy nem ok nélkül került a csapatba. Mi már legalább viszonylag összeszoktunk, és itt most ő az új, valami módon meg kellene mutatnia, hogy oka és értelme van a jelenlétének, de úgy fest az edző szavaiból, hogy ezzel még csak nem is próbálkozott. - Nem lenne okos ötlet kockáztatni vele. - mondom ki végül. Főleg nem egy fontos meccsen. Előbb valami edzésen fel kellene mérni, hogy egyáltalán mennyire számíthatunk rá, vagy mennyire hasznos tagja lehet a csapatnak, ezt pedig ne élesben egy fontos versenyen tegyük meg. - De.. kiszúrhatják, hogy nem lesz rajtam érdemi sérülés nem gondolja? Érdemes lenne kockáztatni? - nem tudom, azt hiszem akármennyire is bízik az ítélőképességemben, ezt most neki, mint edzőnek kellene eldöntenie, hogy érdemes-e egyáltalán vállalni a kockázatot, vagy sem. Átveszem aztán a koktélt és remélem tényleg bízhatok benne, nem mondja vissza Lizzy-nek, hogy elárultam a titkát. - Akkor hogyan tudnánk rájönni a gyengémre? Lényegében... bármi lehet igaz? - nem vagyok szakértő, úgy látom ő azért jobban ért ehhez az egészhez, nekem egyelőre még az is idő, amíg egyáltalán felfogom és elfogadom, hogy nem csak vérfarkas vagyok.
- Felkészülni, ez egyértelmű. Aki gyenge, az kihullik a csoportmeccsek alatt, ahol azért még nem durva annyira a játék. Ám az egyenes kiesés már nagyon is komoly, mindenki felkészül a lehetséges ellenfeleiből, és kiépíti a saját védelmét. Ám tudni kell készen állni a halálra, hiszen mindez.. vérre megy, ezt te is tudod Smallwood. – Mint annak idején a gladiátorharcoknál. Ahol a dicsőség volt a tét, ott mindenki vállalta, hogy a vérét ontsák, vagy akár bele is haljon. Ez most sincsen másképpen, de mivel Anglia még nagyon tapasztalatlan ebben a sportban, nem csoda, hogy nincsenek vele képben, hogy az életükbe is kerülhet a részvétel. - Ráadásul még nem mutatott fel túl sok eredményt. Átolvastam a papírját, és lealáztam egy privát edzésen, de.. úgy tűnik, nála csak akkor fog bármi érdemi kiderülni, ha a mélyvízbe dobjuk.. Így viszont kockáztatni… ronthatja az esélyeinket.. – Vonja meg a vállát. Bizonyos szinten még mindig nem lát túl a számokon, és csak a győzelem érdekli, de Sidney már ismeri a férfit annyira, hogy tudja, a marcona tekintetű afrikai csupán nehezen mutatja ki az érzelmeit, de nagyon is van benne törődés. Egy pillanatra még Sidney-re is úgy néz a mosoly közepette, mint aki látja benne a nőt. Ám gyorsan rendezi a vonásait, sőt, mintha olyasmi jelenne meg az arcán, hogy mindez súlyos hiba volt. És átveszi a helyét némi önutálatnak beillő merevség, mintha ő sem tudná magát igazán elengedni. Vagy nem akarná, mintha mindez értelmetlen lenne. – Megnézzük, hogy a csapatból ki az, aki jó bűbájtanból. Egy olyan mágikus érzékelőt teszünk rád, ami jelzi neked, ha bekaptál egy átkot. Aztán csak szinészkedned kell, mintha megbotlanál, mintha.. nagyon fájna. – Hátradől, ahogyan látja, hogy Sidney valamin nagyon rágódik, és mondaná. Nincsen semmiféle látványos kiakadás, amikor megtudja az igazságot. – Nem mondom, hogy meglepődtem. Az igazgatótok úgy fest nagyon is jól tudta, hogy kiket küld ide. Lehet, hogy nem csak egy hangzatos mondat volt tőlem, hogy győzünk, hanem valóban van esély. Tartom a titkodat. – Átveszi a két koktélt, amikor megkapták, s az egyiket Sidney kezébe nyomja. Itt lenne az ideje, ha a lány egy kicsit lazítani, mindig olyan feszült.
Nem is feltétlenül csak a miatt van, hogy milyen a kapcsolatunk, de lássuk be én azért más körülmények között nevelkedtem, mint egy ilyen kaliberű alak. Nem mondom, hogy rosszabb nálam, de hogy nem az angol kötöttségekben élte az életét és nevelődött, mint én, az is biztos, még ha a szüleim lazább típusok is, akkor is angolok. - Igen... ez így van azt hiszem, de mit lehet tenni ellenük? Kellene valami védekezés, mert ez így... rettenetes. - igen tartok tőle, hogy akárhogy is, de lehet ebből még később is hasonló probléma, vagy helyzet, hogy esetleg az az alak akár újra is próbálkozhat és akkor vajon mi lesz? Mi van, ha sikerrel jár, én pedig ettől annyira kikészülök, hogy az egy dolog, hogy lelkileg összetör, de utána komoly következményei lennének, ha én meg őt törném össze, ki tudja milyen mértékben. Ő az edző, miért nem gondolt rá, hogy valami úton-módon megvédjen minket ezektől a szemetektől, főleg hogy került annak a nőnek a révén ő is majdnem hasonló helyzetbe nem? - Én ezt értem, de hát... - csak sóhajtva megrázom a fejemet. Nem tudom, hogy mit mondjak, főleg ha azt is mindehhez hozzáveszem, hogy Lizzy is olyan, mint én és ennek fényében akkor ő is épp olyan veszélyben lehet, miközben az edző róla nem tudja, hogy micsoda, mert még nem mondta el, hiába van vele tisztában. Nem tudom mit tegyek, hiszen nem lenne fair kiadnom a titkát, de ha későn derül ki? - Nem tudom, talán. Az az új fiú elég marconának tűnik, mit gondol róla? De milyen trükkel oldjuk meg, hogy ne derüljön ki és.. el kell mondanom még valamit. - végül mégis csak erőt veszek magamon, de tudnia kell ,hogy ez nem publikus és nagyon remélem, hogy tisztában van vele, ha kiderül, hogy én elmondtam, mielőtt Lizzy megteszi, akkor újfent nem lesz majd túlságosan fényes a kapcsolatunk. - Elizabeth... épp az előtt, hogy elindultunk nem sokkal megmutatta, hogy ő is ilyen. Akkor még nem gondoltam, hogy én is, de még nem beszélt róla senkinek. Szeretném, ha úgy tenne, mintha nem tudná, de mégis tudja. - na igen, ha arról van szó lepődjön meg, meg minden, ne derüljön ki, hogy kikotyogtam, viszont mégis csak az edzőnk és ha ez ennyire veszélyes dolog, akkor jobb, ha tisztában van vele.
Meg is lepődne, ha Sidney ennyire ellene fordulna. Igaz, a kettőjük kapcsolata lényegesen több bizalmon, és tiszteleten alapul, mint neki az egykori edzőjével, aki lényegében a nagyapja alárendeltje volt, nem csoda, ha Stansson egy idő után beleunt a dologba. És talán annak is van jelentősége, hogy különböző neműek, képesek meglátni a másikban azt a fajta erőt, amellyel kiegészíthetik ezt a különleges kapcsolatot, amire Elizabeth Ollivander néha oly féltékeny, pedig a férfi igyekszik mindenkit felkarolni, de tény, hogy mostanra nem csak a régi edzőtársak előtt nyílt, hogy ki is a kedvenc. - Szerencsére időben közbe tudtam lépni, mielőtt az a francia ficsúr bántott volna. Ha utólag jössz rá, hogy mit tett veled, már nem fogod magad vissza. És most nem a vérfarkas énedre értem.. Téged lelkileg tör össze, míg te a testét zúzod darabokra. Így csak nekem kellett.. részben. – Mosolyodik el a szóviccen, amit saját maga kreált. Igen, határozottan büszke, hogy rajta tartotta a szemét a lányon, de nem várja el, hogy Sidney a lekötelezettjeként viselkedjen. Mondjuk inkább úgy, hogy edzőként egyébként is illik védenie a csapatát, még ha a többiekkel közel sem ilyen baráti a kapcsolata. Gina néha olyan sokat beszél, hogy a német származású férfi egy pillantásával elnémítaná, ha mindez lehetséges lenne.. - Ebben a versenyben mindig az aktuális szabály csak a lényeg, és ha belegondolsz, még az ártalmatlannak tűnő kviddicsben is meg lehet halni. Egy ilyen világkupát pedig az erősebb csapatok már csak presztizsből olyan komolyan vesznek, hogy igyekeznek idővel kiiktatni a sztárokat. Mint amilyenné te is válhatsz. – Feleli mórozusan, hiszen a taktikus oroszokat nem fogják csak azért kizárni, mert rákészülnek az ellenfélre, hiszen az még a mugli sportokban is adott, hogy kihasználják a másik gyenge pontját, vagy tönkre teszik a stratégiáját. – Ha nem futnál.. Nélküled úgy gondolod, hogy legyőzhetik Mexikót? Én inkább valami trükkel oldanám meg, hogy itt még ne derüljön ki a képességed. Aminek a gyenge pontját nyilván a kísérletezéssel lehet felfedni. Készen állsz most, vagy majd Mexikó után, amikor továbbjutunk?
Azért azt nem mondanám, hogy kiütném, vagy akár csak megütném az edzőt, vagy.. lehetne olyan szint, hogy eljön az a pont? Nem tudom, de remélem, hogy nem, hiszen azért más kultúrából származunk és lássuk be bármennyire is vérfarkas vagyok, akkor is angol neveltetést kaptam, ami mellett az ember azért nem tesz meg bármit és főleg nem megy neki olyannak, aki elvileg magasabb szinten áll, mint ő, még ha egyébként meg is mondom a véleményemet az edzőnek, eddig is meg volt a tiszteletem irányába, még ha ez esetleg nem is mindig látszott tökéletesen. De róla simán el tudom képzelni, hogy nem érdekli, hogy ki kicsoda, mennyire van felette, vagy sem. - Világos, azt hiszem, akkor csak kénytelen volt néha nem azt tenni, amit akart. - néha, mert gondolom azért nem vitte túlzásba, hogy megfeleljen másoknak, vagy hogy időnként behódoljon, hanem inkább az esetek nagy részében hagyta, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Egyszerűen ő eleve gondolom ilyen habitusú ember, teszi, ami elsőre beugrik és ha az az, hogy egy verseny alatt elmenekül és az erdőben húzza meg magát hetekig... Ez is számomra elképzelhetetlen, bár nem rég még az is az lett volna, hogy leállok verekedni az öltözőben az ellenfél játékosaival, de ha egyszer ők kezdték... Nem, valószínűleg pár éve még efféle "kifogással" se tettem volna ilyesmit. Most viszont talán nem is számít, sokkal inkább az, hogy mit lehet kezdeni ezzel, ami kiderült, főleg ha ennyire komoly dolog, ahogyan beszél róla. - De hát... miért? Ez biztosan nem legális ugye? Akkor hogyan lehetnek versenyben? - na jó azért ezen a megölnek, hogy ilyen vagyok dolgon elég rendesen megrökönyödöm. Hallottam már a verseny alatt olyasmiket, amikkel elsőre nem tudtam mit kezdeni, de ez most azért olyasmi, ami most így sok egyszerre. - Akkor azt hiszem nem lenne jó, ha futnék. És... hogyan jöhetek rá mi a gyenge pontom? - na igen hasznos lenne, ha én tudnám az előtt, hogy más rájön, hogy netán jobban tudjak védekezni, ha esetleg arra kerülne sor, hogy valaki mégis csak ártani akar nekem és nem csak olyan aljas módon, mint az a szemét francia, hanem komolyabban is.
Kényszeredetten elmosolyodik. Egyrészt nem olyan alkatnak tűnik, aki elfogadja mások pozicióját, így aligha voltak a múltjában érdemi tanítók, másrészt róla köztudott, hogy a saját edzőjét is kiütötte. Így nem lenne meglepődve azon sem, ha Sidney vele is hasonlóval próbálkozna, ha nagyon összekapnak. Nem, itt valami másról van szó. Valóban nem indult túl jól a viszonyuk, és most sem mondható felhőtlennek, de vannak már jelei annak, hogy akár kedvelhetik is egymást. - Inkább csak a körülmények miatt kényszerültem rá, hogy olykor lehiggadjak ahelyett, hogy törjek és zúzzak. Nem vagyok vérfarkas, sem pedig sebezhetetlen. – Ingatja a fejét, hiszen előbbi már nyílt dolog, utóbbit csak a teremben lévők tudják, de előttük meg lehet ilyesmiről beszélni. Stansson egykori válogatottjának tagjai szinte istenként néznek egy csapatkapitányukra, a tűzbe mennének érte. Mondjuk Stansson velük nem is beszél olyan leereszkedően, mint az angolokkal. Lehetséges, hogy Sidneynek mégis igaza van, és valaki a férfi múltjában olyan hatással volt rá, hogy maga is átvette ezt a kíméletlen bánásmódot. Elindulnak hátrafelé, ahol Stansson sima gyümölcsös, alkoholmentes koktélt kér mindkettőjüktől az afrikai stílsú bárból. Itt az edzés közepette nem is nagyon lehet lerészegedni. – Ami fontos, hogy okosan kell bánni ezzel az adottsággal. Az oroszok tele vannak különleges képességű játékosokkal, ám mindez nem elég, brilliánsan nyomozzák ki az ellenfél gyenge pontját. Mert még egy sebezhetetlennek is van olyan. Gondolj csak Akhilleuszra. És mint olyan, ha megtalálják azt, megölnek, hogy soha többé ne jelentsél veszélyt. Most már nem csak a franciák útjában állsz Sidney, hanem az életed a tét, ha ez kiderül. – Ingatja a fejét, hiszen ha továbbjutnak, élesedni fog a helyzet, szükség lesz majd arra, hogy magukat is komolyabban vegyék. – Én nem tudlak mindenkitől megvédeni, de azon leszek, hogy rejtve maradjon a képességed, amíg csak lehet. Lehet, hogy nekünk is cseleznünk kell, vérpatron, illúzió, ilyesmik..
Nem gondoltam volna az első alkalommal, hogy tényleg értelme lesz ismernem a fickót, hogy a végén még jó dolgok is kisülhetnek ebből az egészből és nem csak valamiféle próba lesz a verseny és hogy igen talán tényleg profitálok belőle és most úgy fest, hogy több szempontból is így van, hiszen nagyon úgy tűnik még eben is segít, hogy kezelni tudjam önmagamat, a feszültséget, a frusztrációt, amit lássuk be eddig még nem voltam képes és azóta, hogy vérfarkas vagyok csak még nehezebb a helyzet. - Maga is megtanulta valakitől? - tudom, arról volt szó, hogy a magánügyeibe nem avat be, csak valahogy kicsúszik a kérdés, mert érdekel, tényleg érdekel, hogy vajon milyen is lehet az ő élete, milyen is lehetett az ő háttere, főleg ha.. ilyen ember lett. Mogorva és nehéz alak, de közben mégis mintha igenis figyelmes is lenne és segítőkész, még ha általában azt furcsán is teszi, vagy fejezi ki, de mégis csak így van. Most viszont nem ezen a van a hangsúly, hanem az új feladaton és a téglákon és végül ellentart és persze én is meglepődöm, amikor törnek a téglák, majd végül csendre intve és hallgatásra mindenkit áll újra mellém. Értem már a helyzetet, vagyis kezdem érteni, de még mindig túlságosan meglep ahhoz, hogy tudjak megfelelően reagálni, főleg ezek a vállon veregetések furák, főleg amiket nem is én kapok, pedig én törtem szét a téglákat, vagy nem? - Jól van, de ez... - tudom én, hogy erről lesz szó, hogy elmagyarázza, azt is, hogy mihez kezdjek, kezdjünk a helyzettel, de jobb lenne minél előbb és most nehéz csak kivárni azt, amíg leülünk, szerezünk egy italt és lehiggadok annyira, hogy nyugodtan tudjak gondolkodni, bár furcsa amennyire most fel vagyok pörögve, mégis épp annyira nyugodtnak érzem magamat. Ezek szerint ez a feszültséglevezetés dolog mégis csak egészen jól működik?
Tehát megértik egymást, ráadásul Sidney minden lázadása mellett képes olykor háttérbe vonulni, befogni a száját, és ez Stansson szemében roppant elismerésre méltó. Van benne egy kőkemény egoizmus, ami szexizmussal is párosul, de Sidney nem kezd hőbörögni, hanem hallgat rá, és nem gázol be tapintatlanul a férfi aurájába, meghagyja neki azt a képzetet, hogy bizonyos mértékben felettük áll. Éppen ezért Stanssonnak le sem kell ereszkednie, egy szinten vannak. - Mert erre nincsen kész recept, nem olyan, mint a Farkasélesztő, amely kontrollál, mégis szabaddá tesz. A belső erő inkább olyan kohó, amely vagy téged emészt el, vagy másokat. Ha nem tudod kiadni magadból, akkor ez nem is kérdés. – Nem filózikus alkat, viszont tanultabban beszél, mint ahogyan egy afrikaitól elvárná az ember. Jó eséllyel európai iskolákban tanult, a német vérvonalnak lehet jelentősége. Figyeli a téglazsákokat ütlegelő lányt, s az izzadó harcosok is köréjük gyűlnek. Stansson beáll a zsák mögé, és most a lábát megfeszítve is ellentart, hogy a zsák egy hirtelen lendítéstől le csapja pofán a lányt, aki bár sebezhetetlennek tűnik, de ha mégsem lenne az, ne sérüljön meg pont így. Az egyik fekete ember felhangosítja az afrikai zenét, hogy még inkább áthassa a helyet az ütem, amire talán Sidney is jobban tud koncentrálni. Néha hallani olyan hangokat, ahogyan törik a tégla, ezen Stansson már meg sem lepődik, de egy pár perc után leállítja az akciót, körülöttük elismerő kurjongatások hallatszanak. – Srácok, ez köztünk marad. A régi idők emlékére. – Néz körbe, mire mindenki elnémul, és bólogatnak, megveregetve Stansson vállát, mintha ő vitte volna mindezt véghez, de Sidney is kap néhányat mindebből, csak őt visszafogottnak tartják, hogy mondjuk a vállukra emeljék. – Menjünk hátra, igyunk valamit. – Dob egy törölközöt Sidneynek, hogy legalább kicsit meg tudja törölni magát. És váratlanul szélesen elmosolyodik. Nem úgy mintha valami aduászt talált volna a csapata számára, sokkal inkább Sidney sikerének örül. Ha a lány készen vannak, akkor a terem hátsó oldala felé veszi az irányt, ahol hűs afrikai alkoholmentes koktélok várják őket.
Na igen eddig is általában ezt éreztem tőle a legtöbbször, hogy ez az egész annak ellenére, hogy elvileg ő vállalta csak egy felesleges és megterhelő plusz neki és ennek ellenére foglalkozik velem és tudom, hogy elbeszélgetett már másokkal is külön és nem tesz magasról az egészre, inkább csak néha úgy tesz, mintha tenne rá, de közben meg még sem. Fura és különös egy alak, annyi már egyszer holt biztos. - Úgy sejtem pontosan tudja, hogy ez nem olyan egyszerű. - az embernek a saját életét élni és kiszakadni a megszokásból, az elvárásokból, csak mert változott az élete, az élethelyzete, vagy minden ami körülveszi, mint esetemben ez az egész vérfarkas dolog, ami lássuk be elég nagy változás és pár év alatt sem hatott ki az életemre, inkább elnyomtam, mintha nem is lenne és maradtam, aki vagyok... vagy aki voltam? - Azt hiszem értem és... igaza van, csak erre így még eddig senki sem világított rá és nehéz kitalálni mi az, ami segít levezetni a feszültséget. - no meg eddig viszonylag azért nyugodtabb környezetben voltam. Oké egy-egy vizsga, nem teljesített cél kiborított, de azért nem voltam még annyira feszült, mint most, hogy volt ez a majdnem erőszak dolog, és még csak nem is tehettem azóta se semmit, hogy ki tudjam engedni a dühömet. Nem csoda, ha most úgy istenesen odasózok, magamat is meglepve azzal, hogy Stansson hátra esik zsákostul. Persze, amikor a zsákba téglákat kezd el pakolni csak még jobban meglepődöm, főleg hogy nem is olyan régen avatott be Lizzy a titkába. Létezik, hogy ennyire hasonlítunk, miközben ennyire mások vagyunk? - Biztos benne? - ráncolom azért kissé a homlokomat és persze kissé zavaró, hogy többen is odagyűlnek nézni, hogy mit csinálok. Bizonytalanul is kezdek bele újra, de engem is érdekel a végeredmény természetesen. Hát legyen, újabb ütéseket sózok oda, de érezhető meg se kottyan, hogy ezúttal tégla van a zsákban, bár most nem viszek bele annyi dühöt, hiszen többen is néznek, így azért más. Mégis erős ütések és, ha megállít az edző és megnézi a kezemet, most se nagyon láthat rajta semmit sem.
Stansson továbbra sem finomkodó, olykor a pillantása arról árulkodik, hogy koloncnak érzi Sidneyt, de nem csak őt, hanem az egész élet számára nyomasztó, nehéz behatárolni, hogy mi az, ami miatt ennyire győzelmi kényszerben él. S mivel a lánnyal igen hasonlóak, vele képes egy fokkal enyhültebben viselkedni, ahogyan most is teszi. - Ahogy mondod. Vagyunk akik vagyunk. Az elvárások viszont.. Neked legalább meg kéne próbálnod a saját életedet élni, ha már nem mindenkinek sikerül. – Ez már kissé kétértelmű, de nem szándékozik magyarázni, hiszen korábban jelezte is Sidneynek, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket most még nem szándékozik megosztani vele. Majd talán egyszer, ha úgy érzi, hogy mindketten felnőttek a feladathoz. Jelenleg sokkal jobban számít, hogy Sidney élete egyenesbe kerüljön. - Nem a box a lényeg. Meg kell tanulnod a feszültséget máshogyan kezelni. Mindenkinek vannak gondjai, neked talán több, mint az átlagnak. Éppen ezért.. Ha nem tudsz szembenézni velük, akkor bele fogsz halni. Ezért kell tenned ellene. – Tartja a lánynak a zsákot, s hagyja, hogy Sidney egyre jobban belelovalja magát az ütésekbe, s azok erősödnek is rendesen, mígnem Stansson karja sem bír ellentartani, a zsák pedig kiszakad, földre döntve a férfit is, aki nem mutatja fájdalom jeleit, inkább Sidney ökleit tapogatja, amelyek forróak ugyan, de sértetlenek. – Dehogynem. Hallottam már ilyenről, viszont sosem hittem benne. Ritkaság, nagyon is. Várj, próbáljunk ki valamit. – Egy újabb boxzsákot hoz, ami most még sértetlen, és szétnyitva elkezd téglákat belepakolni, amit az egyik távolkeleti harcmódot űző párostól kölcsönöz. Megerősíti a zsák tartókampóját, és így akasztja fel. – Próbáld meg így, először lassan.. Időnként nézzük meg a kezedet.. – Lép hátra, karbafonva a kezét, immár még inkább elismerően bámulva a lányt. Több harcos is közelebb lép, mindenki abbahagyja az edzést, és figyelik, hogy mi történik.
A fene gondolta volna az első szóváltásunknál, ami nem volt azért finomkodó, hogy ez a fickó akár még jót is tehet velem, hogy segíthet és így állhat mellettem, ahogyan most, ahogyan egy pillantással jelzi azt, hogy igenis segíteni tud nekem és hogy megérti a problémáimat, amit igazából még a szüleim sem értettek meg sosem, pedig tényleg nagyon igyekeztek. De ha nem érzed, amit a másik, akkor nem igazán tudok csak úgy elképzelni, hogy milyen lehet neki. - Nem... azt hiszem, ha így mondja, akkor nem egészséges, de nehéz levetkőzni az embernek azt, amiben nevelkedett. - még akkor is, ha ahogyan mondja komoly bajom lehet belőle, ha a folyamatos feszültség egyszerűen szétmar belülről, mint a sav a fémet. De ha egyszer mindig is azt tanultam, hogy visszafogott legyek, még ha a szüleim egy angolhoz képest azért jóval lazábban is élik az életüket, de lássuk be a Roxfortba jártam, épp elég kötöttség volt az életemben mindig is és ez nem is változott azóta sem, de most valahogy tényleg igaza van, másképp kell élnem az életemet, változtatnom, mert fel fog ez az egész emészteni, főleg akkor ha még egy-egy más esemény is becsatlakozik, mint ez az ügy a franciákkal. - Nem járok boxterembe. - mosolyodom el halványan, hiszen nem arra gondoltam, hogy nem szoktam tanárokkal lógni, bár ez is tény. A Roxfort tanárainak nagy része azért eléggé szabálykövető, ha csak Daniel nem békül ki az apjával és nem juttat be hozzá egy kis plusz órára, hogy még jobban elmélyüljek nyelvek tekintetében, akkor nem is lenne amúgy okom rá. Azért az határozottan meglep, hogy úgy leütöm a zsákot, hogy még a férfi földre kerül vele együtt. Kissé le is dermedek, csak akkor térek igazán magamhoz, amikor a kezemet kezdi el nézegetni. - Nem igazán. Ez... nem furcsa? - ráncolom kissé a homlokomat, hiszen lássuk be azért bár vérfarkas vagyok, de ilyesmit még sosem csináltam és emberi alakban egy vérfarkas sem rendelkezik olyan hűde kiemelkedő erővel, amivel ez lehetséges lenne. Az adrenalin azért nem turbózza fel ennyire az embert, vagy mégis? Kissé azért félve nézek körül, hogy mások nem néznek-e esetleg ránk furcsán, vagy értetlenkedve.
Sötét szembogara Sidney világoskékjeibe fúródik, s villanása jelzi, hogy ha valaki, ő aztán érti, hogy milyen az, amikor az ember nem tud tiszta fejjel gondolkozni, így el is engedi a témát, majd ha a lány átrágja magát a ma történésein, akkor meg fogja hozni a döntéseit. Ráadásul Stansson nem szokott veszekedni Sidney-vel. Egyengeti az útját, ha teheti, ha meg nem, akkor úgysem magyarázza meg a döntéseit. - És azt gondolod, hogy mindez egészséges? A magadra húzott civilizációs törvények inkább elnyomnak. Ha nem tudod levezetni a feszültséget, a bestia elevenen fog felfalni. – Ciccent helytelenítően, pontosan tudja, hogy a lányban ott él az átkozott vérfarkas. S Sidney gyakorta majd felrobban tőle, de jó eséllyel már korábban is egy szenvedélyes, életigenlő lány volt. Most valamiért vissza akarja fogni magát, és csupán a harctéren adja ki a dühét, pedig pont hogy ott kéne hideg fejjel gondolkozni. A pályán kívül viszont nyugodtan tombolhatna. - Mármint mit? Nem szokásom diákokkal lógni, sőt, tulajdonképpen ti vagytok az első csapatom. Ám Dumbledore tanári állást is felajánlott, mert a seprűlovaglás tanárotok ősztől nyugdíjba vonul. Talán még találkozunk a későbbiekben is. – Feleli a tőle megszokott rendíthetetlen nyugodtsággal. Válaszolhatott volna pikánsabban is, hogy a lassan már nyíltan felvállalt kedvencével van együtt, akit megmentett egy komoly fegyelmi eljárástól, hiszen a verseny során már másodszor került fizikai erőszak központjába. De végülis Stanssont nem túlzottan szokták érdekelni a következmények, Sidneyhez hasonlóan a saját feje után meg. Tartja a zsákot, s látja, hogy a lány teljesen elveszti a kontrollt, és az egyik emberesebb ütés után akkorát kap, hogy a zsák kiszakad a helyéről, a férfi pedig a lendülettől a földre esik. Legörgeti magáról a zsákot, nem az érdekes, hanem a lány. A férfi felpattan, hogy a forróvá vált öklöket tapogassa meg. – Érdekes a technikád. Nem fáj? – Csóválja a fejét, lehet, hogy a vérfarkas lét az emberi alakban is ilyen állóképességet ad, hogy Sidney minden izma szó szerint acélos?
Azt hiszem ahhoz azért tisztább fej kell, hogy most a következő meccset át tudjam gondolni és attól félek, hogy egyelőre nekem még ehhez nem elég tiszta a fejem, bármennyire is jó lenne, így hát megpróbálom ezt a kérdéskört, egyszerűen most elhessegetni és remélem, hogy az edző is megérti, hogy előbb muszáj rendet tennem a fejemben, mielőtt még komolyabban is gondolkodni próbálok egy ilyen igenis nagyon komoly döntésen, hiszen jól rávilágított, máris kihagytam fontos embereket. Ehhez le kell ülnöm és mindenki képességei alapján jól megrágni, hogy mi is lenne a legjobb a csapatnak. - Fogok erre időt szánni ,talán majd ma éjjel, vagy kora reggel, akkor tisztább a fejem, de most... látja nem megy úgy a gondolkodás. - és remélem, hogy meg is érti, hogy azért ez nem mindig olyan egyszerű. Biztosan ő is volt már hasonló helyzetben és van, amikor tényleg nehéz az embernek kiüríteni annyira a fejét, hogy utat adjon a higgadt gondolkodásnak. Nekem ez most azonnal nem menne és amikor beérünk végképp, hiszen túl sok az inger. A sok fickó, akik láthatóan nem ellenségesek, sőt és a képek a falon Stanssonrról, még hozzá akad ott olyan is, ami finoman szólva is meglepő számomra. Elesettnek látni valakit, aki mindig erős és kemény... furcsa dolog, már-már bizarr. - Sosem csináltam még ilyet. - vallom be, hiszen lássuk be mindig nyugodt és higgadt vagyok, ha pedig épp nem, akkor maximum a futás az, ami segíteni szokott, de lássuk be vérfarkasként már eleve évek alatt azért elég nagy mennyiségű düh gyűlt fel bennem, leveszem hát én is a dzsekimet és szépen ledobom az egyik fogasra, vagy padra, ami közel van, aztán kiszemelek egy bokszzsákot. Se kesztyű, se semmi felállok a zsákkal szemben és megvárom amíg Stansson is elhelyezkedik. - Maga gyakran csinálja ezt? - a feszültség levezetés hasznos dolog, de lássuk be a Roxfortban nem sok ilyen hely van, ahol ezt megismételhetném a jövőben. A választ még megvárom, aztán szépen fokozatosan kezdek, először csak afféle próbálkozó ütések, majd egyre erősebbek és persze egy idő után már nem is nagyon foglalkozom semmivel és senkivel, csak minden erőt és dühöt beleadok. Az igazán érdekes majd az lesz, hogy kötés és kesztyű nélkül sem lesz a végén a kezemen semmiféle zúzódás, horzsolás ,vagy bármi más nyom.
Érdeklődve hallgatja a lány magyarázatát a csapatfelosztásról, hiszen ő már Mexikóval is nagyjából tisztában van, és szerencsére nem tűnik nehéz meccsnek, leszámítva azt a nyilvánvaló nyomást, hogy győzelmi kényszer van rajtuk. - Világos. Egy olyan eset is felmerülhet, hogy nyertek, a másik ágon, a Norvégia-Írországnál pedig a norvégok nyernek, akkor mind a négy csapatnak négy pontja van, tehát totális körbeverés, és akkor az egymás ellen szerzett pontok a fontosak. Éppenhogy kikaptatok az írek ellen, a norvégok ellen a döntetlen semmit sem hoz, tehát Mexikót ha megverjük, akkor harmadiknál rosszabb helyezésünk nem lehet a csoportban. S mint említettem, a hat csoportharmadikból négy vigaszágon továbbjut, tehát jók az esélyek. Na majd meglátjuk. – Fejtegeti immár megállva, hogy elinduljanak a szabadidős épületbe, ahol ha nem is szó szerint, de letámadják őket, Sidneyt emelve a központba. Stansson azért annyira nem húzódik hátra, hogy a lánynak nyomasztó legyen, hiszen rengeteg helyiről van szó, akik ha dél-afrikaiak, biztosan az ellenfélnek szurkolnak. Ám cseppet sem úgy tűnik, sőt, Sidney a falon több mozgó képet is felfedez, ez lehet Stansson egykori vállogatottjának a magja? Ez megmagyarázza, hogy a férfivel vannak, bárhol is vállaljon szerepet. A képek egyikén Sidney felfedezheti Stanssont jó pár évvel fiatalabban, amint lehajtott fejjel kapja meg az ezüstérmet, s valamiért a mellére van szorítva az ökle. Egy másik képen viszont a férfi a pálya közepén fekszik, arccal a földre bukva, és sokan rohannak be a pályára, lehet, hogy medimágusok, s vált a kamera, a pálya mellől egy idős, de fehér fickó dühösen rázza a fejét, mintha nem értene egyet az ápolással. Sidney körül azért kissé tisztul a tömeg, s Stansson ismét mellé lép, miután a lány több vállonveregetést is kap. – Válassz egy boxzsákot, tartom neked, és éld ki magad. – Dobja le a bőrdzsekijét az egyik fogasra, s bíztatóan bólogat a lánynak, hogy levezetheti a dühét, amit a franciák iránt érez, vagy éppen a tehetetlenségéből fakad.
Őszintén szólva egyszerűen még nem volt időm és érkezésem ezt az egészet jobban átgondolni, hogy ki vegyen részt a következő meccsen, pedig tudom, hogy kellett volna, de ahhoz valamelyest ki kellene ürítenem a fejemet és addig még nem jutottam el, sőt azt sem tudom, hogyan kellene ezt véghez vinnem. - Oh igaz... én. Azt hiszem én is futnék, Tomot még nem ismerem annyira, róla mit tudunk? Elizabeth azt hiszem most jobb lenne, ha nem lenne a sűrűjében. - vannak dolgok, amiknek meg van a maga logikája és ezúttal nem arról van szó, hogy kiszúrni akarok a lánnyal, viszont mivel elárulta nekem a titkát... Elég hamar napvilágra kerülne a tény, hogy sebezhetetlen, ha párszor esne egy-egy méreteset és nem lenne tőle az ég világon semmi baja. Ha be is akarjuk vetni ezt a képességet, az lenne a legjobb, ha akkor vetnénk be, amikor igazi ütőkártya lehet és lehetőség szerint minél később. - Rendben van. - megértem amúgy is, hogy nem előttem akar gyengének mutatkozni és egyébként is nem tartoznak feltétlenül rám a családi hátterének bonyodalmai. Annyit már tudok, hogy az apjának és a nagyapjának is ez a sport volt az élete, tehát jó eséllyel elég nagy elvárások lehetnek felé és lehettek egész életében, ami azért igen nagy teher lehet számára. Meg hát lássuk be az emberek mindig okkal olyanok, amilyenek és az is nyilvánvaló, hogy Stansson sem véletlenül ennyire komoly és magának való fajta. Kissé azért meglepetten szállok le a motorról, hiszen eléggé kihalt a hely ahol vagyunk és lepukkant is az edzőterem. Nem is értem, ha már edzés akkor miért nem jó erre eleve a sportközpont egyik edzőterme és kész? - Jó napot uram! - angol vagyok mégis csak, akit a meglepettsége mellett is jómodorra neveltek, úgyhogy a köszönés természetesen nem marad el, bár Stansson válasza azért majdnem belém folytja a szót és hát igen kissé talán zavarba is jövök, mert bár tény láthatóan annak ellenére, hogy elvileg egy szinten vagyunk Lizzy-vel, mégis rám figyel jobban, de mást ezt így félig kimondva hallani. - Öhm... hello, köszönöm! Még bőven van mit fejlődnünk és az ellenfelek is nagyon erősek... - kezdek bele, mintha máris mentegetőznöm kellene még akkor is, amikor egyébként épp dicsérnek, tehát semmi értelme annak, hogy védekezni próbálok, hiszen nem támadott senki. Azért talán segélykérőn pillantok hátra, de az edző közben egészen hátrahúzódott, kellemetlen.
//
️
