2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "I'm so hot and warm."
Főkarakter: Jenine E. Mahard Teljes név: Oliver White Születési hely és dátum: 1978. február 06., Anglia, London Csoport: Griffendél Patrónus: Hód Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő tudás, Sötét varázslatok Kivédése - Kiemelkedő tudás
Jellemed kifejtése
Mindig megkapom, amit akarok. Persze sokan azt állítják a hátam mögött, hogy ez velem született, meg hogy a seggem alá tolják, közben meg fogalmuk sincs az egészről. Azért van, mert megdolgozom érte. Mindenkire mosolygok, megjegyzem a számukra fontos dolgokat, találkozgatok velük, megdicsérem a külsejüket, meghallgatom a kis bajaikat, megvigasztalom, vagy megnevettetem őket... közben pedig a legtöbbjüknek még a gondolatától is irtózom. Akkor mégis miért teszem mindezt? Egyszerű. Pontosan tudom, hogy valamilyen módon mind hasznomra lesznek a későbbiekben, és persze szeretek úszni a népszerűségben, érezni, hogy imádnak, hogy mindenki velem érez együtt. Persze jól tudom, hogy ennek a fele sem igaz. Nem engem bírnak, csak azt a kamut és rizsát, amit eléjük tolok, mert pontosan tudom, hogy mire vágynak. Néha úgy érzem, hogy az egész életem egy hazugság, és ez az egész szépen lassan felemészt... de nem mondhatok le róla, mert abban a pillanatban, hogy felfedem a valódi önmagam, kitaszított leszek, épp úgy a családomban, ahogy a barátaim közt is. Egy kis senki, egy undorító féreg. Mert elvárják tőlem, hogy olyan legyek, amilyennek elképzelnek. Állandóan az ostoba szabályoknak élek, próbálom a jó tanuló, helyes és aranyos fiút hozni, az iskola bálványát, a lányok álmát, holott az egész nem is érdekel. Valójában egyetlen szerelmem van, és őt soha nem kaphatom meg. Fogalmam sincs, meddig leszek még képes magamban tartani az érzéseimet, pláne, mióta a hozzám legközelebb álló személy is elárult, mert jól tudom a mocskos kis titkát, még ha nem is beszél róla előttem. Odavan érte, és a legrosszabb az egészben, hogy örökké attól félek, az érzései viszonzottak. Hogy a végén én leszek az, aki mindent elveszít. Persze én is csak ember vagyok, és mióta ezt tudom, néha elvesztem az önbizalmamat, és megmutatom, ki is vagyok pontosan, aztán hetekig dolgozhatok, mire elfeledtetek egyetlen apró hibát... hihetetlen, milyen képmutatóak tudnak lenni az emberek. Azt mondják, hogy kedvelnek, odavannak értem, egyenesen imádnak, de ha csak egyszer is eltér valami az elképzelésüktől, megfeledkeznek róla, mit ígértek, vagy mi a hűség. Ezért nem engedek igazán közel senkit, ugyanakkor nagyon vigyázok a hírnevemre. Ha netán mégis felfedezné valaki az igazi oldalamat, teszek róla, hogy ő tűnjön ocsmány kis hazugnak. Mert ez az ára annak, ha kötözködnek velem.
Megjelenés
Igényes vagyok, és valljuk be az adottságaim is jók, ezért sokan már csak a külsőm miatt is kedvelnek. Természetesen törődöm is vele, úgyhogy ez a legkevesebb, amit elvárok, ezen a téren nagyon is magabiztos vagyok. Néha vissza kell tartanom magamat, elvégre még ha tudom is, hogy mi tesz férfiassá, néha egyszerűen meleg holmikra vágyom. Tudom, hogy gázos, de hát ez van. Úgysincs olyan hely, ahova elrejtőzhetnék, elvégre még otthon is (sőt, leginkább otthon) meg kell játszanom magam, ezért soha nem váltom be a vágyaimat. Helyette inkább hobbiból, néha kiválasztok egy lányt, akinek segítek szebbé válni. Azt mondom, hogy értük teszem, csak mert megszántam őket, de ez persze hazugság. Csak rajtuk élem ki, amit magamon nem tudok. Félreértés ne essék, nem szeretném sminkelni magam, vagy szoknyát hordani, ez még számomra is gusztustalan lenne, csak egyszerűen imádom a ruhákat, az ékszereket, és minden ilyesmit.
Életed fontosabb állomásai
Nagyjából ötödik környékén jöttem rá, hogy a saját nemem iránt vonzódom. Őszintén szólva, addig még csak eszembe sem jutott ilyesmi, a lányokat mindig is sötétnek, unalmasnak, és alulfejlettnek találtam, nem értettem, mi vonzza bennük annyira a többi srácot, de azért erre nem számítottam volna. Egészen addig, amíg be nem lépett az életembe ő. Aznap az eső mintha el akarta volna áztatni az utcákat, úgy éreztem, hogy a világ helyettem is sír, mert csúnyán összevesztem a szüleimmel. Akkoriban még naivabb voltam, azt hittem, hogy meg fogják érteni az álmaimat, hogy talán a magam útját járhatom... dalszerző akartam lenni. Valójában az vagyok, és mindig is az voltam. A zene az életem, az egyetlen dolog, amiben hiszek, amiért élek és amit soha nem fogok feladni, még ha ez azt is jelentené, hogy mindent mást kell feladnom érte. Persze ennyire nem vagyok romantikus jellem, szimplán titokban írom a dalaimat és álnevet használok. Egyszerűen csak kiírom magamból az érzéseket, mégis, elég pár hang, és mindenki állva éljenez, mert ez az, amiben igazán jó vagyok. Az egyetlen dolog, ami fontos volt számomra eddig az éjszakáig... azonban ekkor beférkőzött a képbe valami más. Valami leírhatatlan. Ázottan és ziláltan nyitottam be a klubba, egyből magamra vonva pár lesben álló leányzó figyelmét. Természetesen barátságosan rájuk mosolyogtam, majd rendeltem magamnak egy italt, és mielőtt bármelyikük is megközelíthetett volna, puszta véletlenségből felvillantottam a gyűrűt az ujjamon... természetes nem azért viseltem, hogy kifejezzem a nem létező szerelmemet Poppy felé, csakhogy messziről látsszon, hogy már elfoglalták a szívemet. A szüleim akarták ezt az egész kapcsolatosdit, merthogy a családunk nevét tovább kell vinni, és varázslóág, meg hasonlók... Bevallom, annyira nem volt ellenemre, mert így legalább kevesebbet kell vesződnöm a nyomulós nőszemélyekkel... Nem akartam mást, csak kiinni magamból a fájdalmamat, és kivárni, míg eláll az eső. Talán nem ártott volna felhívnom valamelyik álbarátomat, hogy tegye hasznossá magát, és vigyen haza, ha már holtrészegre ittam magam, de mégsem tettem. Nagyjából a harmadik ananászos whiskey környékén lépett a színpadra, egyáltalán nem figyeltem a bemutatkozásra, vagy a nevére, ahogyan a korábbi előadókra sem, aznap este egyszerűen semmi sem volt fontos számomra, gyűlöltem őket, amiért azt tehetik, amit én soha. Ahogy megszólalt a dal, meglepetten kaptam fel a fejem, a tekintetem a színpadra ragadt, a szívverésem felgyorsult... hallottam az érzéseimet. Mozdulni sem tudtam, csak ültem meredten, és hallgattam a legszebb hangot, amelyet valaha is hallottam. Egyszerre imádtam és gyűlöltem a srácot, aki magáévá tette a színpadot, amelyre mindig is vágytam. Legszívesebben elővettem volna a gitáromat, hogy ott helyben írjak neki egy ennél sokkal valódibb dalt. Ehelyett azonban megittam még egy utolsó whiskeyt és kimenekültem a zuhogó esőbe, mintha bűnös lennék, csak hagytam, hogy beáztasson. Undorodtam magamtól, az érzéseimtől, és dühös voltam, amiért nem jöttem rá hamarabb... és amiért nem tudok elfelejteni valakit, akit mindössze két percig hallottam énekelni. Reménykedtem, hogy sosem látom többé, hogy nincs miért aggódnom, hogy csak idő kérdése az egész... azonban két héttel később viszontláttam, ráadásul a Roxfortban. Megőrjített az érzés, hogy ismét láthatom, utáltam, hogy tudat alatt ennyire örülök valakinek, legszívesebben megsemmisültem volna a magánytól, amit éreztem, ehelyett rávigyorogtam, bemutatkoztam és kezet ráztam vele. A bőröm felforrt, ahol megérintett, az agyam ködös lett, ahogy rám nézett, én pedig hálát adtam az égnek, hogy kitűnően megtanultam elrejteni az érzéseimet. Ezek után ritkán találkoztunk, úgy intéztem, hogy így legyen, egyszerűen csak távolabb tartottam magam azoktól, akikhez közelebb áll, és nem értem rá, ha mégis úgy alakult volna, hogy a haverjaival közösen ruccanjunk ki valahová. Nem mintha nem vágytam volna a találkozásra... de tudtam, hogy nem meleg. Hogy soha nem is lesz az. Három évvel később, egy hideg éjszakán láttam újra, egy koncerten, amelyre Poppyval közösen mentünk. Őt éreztem a legközelebb magamhoz a sok kétszínű ember közül, mert bár még benne sem bíztam meg teljesen, de legalább őt kedveltem. Imádtam a zenét, imádtam a bandát, a hangulat pedig egészen magával vitt, úgyhogy baromira megszomjaztam. Intettem Poppynak, hogy elmegyek piáért, de mielőtt visszaérhettem volna, a poharak tartalma egyenesen a földön landolt, tehetetlenül álltam vagy egy tömegnyi emberrel arrébb, hitetlenül figyelve, ahogyan az egyetlen barátnőm hozzádörgölőzik a szerelmemhez. Soha sem árultak még el így. Dühösen toltam odébb az embereket, néhányat talán fel is rúgtam, amíg elverekedtem magam a pultig. Soha nem ittam még olyan részegre magamat, mint azon az estén, hogy aztán felhívjam a Roxfort egyik hírhedt ribancát, vigyen el innen. Mindegy hova, csak el. Őszintén szólva még ma is vigyorgok rá és édelgek vele, ha összefutunk, pedig soha nem kedveltem, sőt, egyenes irtóztam tőle. Aznap éjjel mégis megkapta, amire megannyi lány vágyott már, és meglepő módon titokban is tartotta, hogy lefeküdtem vele, pedig ezt nem néztem volna ki belőle. Talán csak egyszerűen érezte a fájdalmamat és a dühömet, mert ez volt a legemberibb dolog, amit valaha is tettek értem.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Oliver White 2014-12-07, 22:04
Elfogadva!
Hűűű kíváncsi lettem, hogy ki az a hírhedt ribanc és nem mellesleg méég, mééég akarok infokat. Nagyon remek sztori lett, ha jól sejtem akkor Poppy keresettjeként és hűűű, nem gondoltam, hogy ilyesmi jön ki belőle, hogy pont abba zúgsz bele, aki nem a pasikat részesíti előnyben, hanem pont, hogy Poppyt. Állati jó az ötlet, komolyan, szóval le a kalappal és hát az írás is stílusod tudod, hogy remek, meg egyébként is tényleg isten egy kari lett, szegényt már előre sajnálom. És... szóval ki az a híres ribanc? Na de foglalózz, ha még nem tetted, aztán meg is vagy. ^^
Nagyon remek sztori lett, ha jól sejtem akkor Poppy keresettjeként és hűűű, nem gondoltam, hogy ilyesmi jön ki belőle, hogy pont abba zúgsz bele, aki nem a pasikat részesíti előnyben, hanem pont, hogy Poppyt. 
Állati jó az ötlet, komolyan, szóval le a kalappal és hát az írás is stílusod tudod, hogy remek, meg egyébként is tényleg isten egy kari lett, szegényt már előre sajnálom. És... szóval ki az a híres ribanc? 
