2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Selene White Születési hely és dátum: 1981.12.24., London Csoport: Hugrabug Patrónus: Bombycilla garrulus (csonttollú madár) Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. (Ereklyevadász) Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő Rúnaismeret - Kiemelkedő Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem:"Sétáltál már bárányokkal a zöld tájat fürkészvén? Nem baj, ha nem. Gyere el velem egyszer. Megéri. Hogy miért pártolom ennyire a barikat? Mert hozzájuk hasonló birkatürelemmel tűrök el mindent. Ami igazából nem igaz, mert ha egy barival ordibálsz, akkor egy idő után odébb áll. Ők inkább közönyösek, mintsem türelmesek. Ha velem kezdesz el kiabálni, akkor szélmalomharcba kezdesz; mosolyogva hallgatlak végig. Általában nehéz kihozni a sodromból. De persze a hangulatom nem mindig ilyen stagnáló. Vannak napok, amikor arra is harapok, ha csak rám néz valaki. Egyébként készséges és segítőkész vagyok, de nem osztom Helga nézeteit; az egyenlő bánásmód az emberek valós ismeretében teljesen lehetetlen. De persze nem gyakran hangoztatom ezt a véleményem. Valahogy soha nem voltam jóban a lányokkal, lehet emiatt, vagy azért mert alkatilag vékonyabb vagyok még a vélaszármazékoknál is. Egyszerűen nem tudom megtalálni velük a közös hangot. Persze van, amikor akarnak tőlem valamit és kedvesek, de az álcájuk harmat gyenge. Erősségeim közé tartozik az emberek igazi valójának meglátása. A jó emberismeretet mondhatni az anyatejjel szívtam magamba. Elég stabil pont vagyok minden ismerősöm életében; vagy az vagyok, aki mindig ott van, vagy az, aki mindig ugrik, ha baj van. Esetleg mindkettő, de az azért ritka. Egy legjobb barátom van, aki ugyanúgy szeret és óv, mint én őt; bár ő inkább az a torokra menős fajta. Kiskorom óta ismerem és szükségem is volt rá. A gyerekek, mind őszinték és ettől keveredik bennük a rossz és a jó, a kedvesség és a gonoszság. Sokat bántottak és mindig ő védett meg, aztán el kellett hagynom az árnyékát, amikor Roxfortba jöttem. Nem bántam meg; látni akartam mire vagyok képes egyedül. Lassan hat éve állok meg a saját lábamon, de még mindig csak szárnypróbálgatásnak érzem; mintha nem fejlődött volna ki kellően az önbizalmam. Na, majd négy év múlva meglátjuk mi lesz belőlem. Előre félek." Ez voltam én valaha; egy kedves, felszínes és naiv kislány. Azóta az élet kicsit megedzett. Kaptam pár pofont, megtanultam néhány új leckét. Mostanra már keményebb vagyok, nem hagyom, hogy csak úgy átsétáljon rajtam bárki jött-ment. Persze a nővéreim még mindig lábtörlőként használnak, mikor az útjukba kerülök, ha egyáltalán észrevesznek. Úgy tűnik a féltékenység nem a legjobbat hozza ki a varázsló lányából, no nem mintha én tudnám. Továbbra is nyugodt vagyok, de már koránt sem elhanyagolható.
Kinézet, megjelenés: Valamiért vonzom a bizonytalan embereket. És nem hinném, hogy azért mert a hatalmas önbizalmam ily módon próbálna kitörni a béka segge alól. A kisugárzásom egyszerűen valamiért békével kecsegteti a háborgó lelkeket. Szemeim a tajtékzó tengert idézik, ami szöges ellentétben áll velem, aki hideg nyugalommal bámul bele a halál arcába is, ha kell. S hogy mit látna a halál mikor rám vetül szemürege? Bőrömet borító szeplők végeláthatatlan tengerét, meghatározhatatlan szemszínemet, elképesztően átalgos orromat és ovális arc fotmámat. Szóval csak engem, se többet, se kevesebbet. A ruháim mugli tekintetben trendinek számítanak, itt viszont csak ruhák. Hol bők, hol egyszerűen nagyobbak rám, mint amilyennek kellene lennie. De van, amikor szeretek kiöltözni, csak egy kedvtelen hétfő reggel kedvéért. Mert mi sem jobb annál, ha szép ruhában lejtesz végig a félálmosan pislogó diáktársak között.
Előtörténet:„Geoffrey White hírhedt embercsempész rossz nőt láncot meg a hajó fenekében egy esős szeptemberi éjszakán. Az óceánon, mint gyermekjáték, úgy hánykolódott a robosztus ladik, mígnem kénytelen volt megadni magát egy nagyobb lökés erejének. Az emberek, akár a megzavarodott hangyák szaladtak szerte a vízen. Szinte mindegyik vízbe fúlt kivéve főhősünk és a misztikus nő, kinek varázslatos módon elpárolgott kezéről a lánc. Mikor a víz partra vetette őket egy ismeretlen szigeten, ahol egyikük sem beszélte a nyelvet, kénytelenek voltak egymásra támaszkodni. Összeházasodtak, családot alapítottak és szép lassan annyi pénzt szedtek össze, hogy haza tudtak menni. Hazatérvén a nő mikor rájött férje gazdagságára, szinte azonnal véget vetett a férfi életének. Nem volt nehéz dolga; egy pálca intéssel elintézte. Kisfiát, annak ellenére, hogy félvér volt, büszke varázslónak nevelte, majd egy neves varázslócsalád lányát adta neki feleségül, hogy együtt megalapozzák a White dinasztiát. Generációkkal később járunk, a White família egyaránt híres és hírhedt, mint mugli, úgy varázsló berkekben is. Leszármazottjaik szélsőséges személyiségek, így nincs egyetlen egységes kép, amely alapján be lehetne skatujázni a család tagjait. Így senki sem tudta, hogy mire számítson, amikor Remington White végleg kilépett az iskolapadból és világ körüli útra indult, hogy megtalálja önmagát. Lépten-nyomon összetört szíveket és kifosztott embereket hagyott maga után. Egyes helyekről mást is hozott magával, mint pénzt, s ereklyéket. Hogy pontosak legyünk 3 gyermekkel tért haza; Spanyolországból az ikreket Laylat és Leilat, egyetlen fiát, Manser-t pedig Dél-Afrikából utaztatta egészen a Londoni birtokára. Nagyjából a fiú születése előtt fél évvel jelentette ki édes anyja, hogy talált egy hozzávaló mátkát… Nos, Magdalena McKinseyben tényleg emberére talált. A nő már 3 férjét élte túl, pedig egyidősek, s csak az egyiktől született gyermeke, jó mondjuk tőle kettő. Senki sem gondolta, hogy ez működni fog, talán még ők maguk sem. Aztán megszületett egyetlen törvényes gyermekük Selene és egy csapásra minden a helyére állt. A hatalmas család már nem tűnt annyira működésképtelennek, mint annak előtte.” Sóhajtva zárom össze füzetet és nézek a magát írónak tituláló sarlatánra. - Nem tetszik, hogy ennyire a családom kétes hátterére hegyezi ki az apám életrajzi művét. Továbbá nem gondolom, hogy az én születésem lenne az a varázslatos valami, amitől hirtelen szebb hely lett a világ. – Komoran vetem át egyik lábamat a másikon és metsző tekintettel nézek az asztal túlvégén terpeszkedőre. - Ugyan kiscsibe, én csak fogtam és átfogalmaztam apád szavait. De lényegében nem változtattam rajta. Sőt, ahogy kérted a halva született öcsédet, s a depressziós anyádat is kihagytam belőle. Tudnád, ha hisztizés helyett méltóztatnál végre végig olvasni ezt a verziót. – A szavai nyomán megfordul bennem az előbb elfogyasztott kávé és csak az önbecsülésem végett nem hányom telibe a sárkánybőr kabátját. A felfuvalkodott kis görcs úgy beszél a családom teljes széteséséről, mintha semmiség lenne. - Szomorú, hogy csak ilyen koholmányokkal tudja eladni a könyveit. – Keresztbe fonom a karjaimat és jelentőségteljesen az irományra nézek, hogy vigye a közelemből. - Meglehet. De tudod mi a legszomorúbb kislány? – Álnok mosollyal az arcán hajol közelebb, mintha egy titkot akarna megosztani velem. – Hogy hat testvéred van és mégis egyedül téged érdekel az eltűnt apád jóhíre...
A hozzászólást Selene White összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-03-02, 22:58-kor.
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Selene White vol.2. 2020-03-02, 17:31
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon - ismét!
Habár elkerültük egymást, mert én később jöttem, mint ahogy te mentél, de a Hugrások szellemében üdv újra itt közöttünk! Az előtörténeted tartalmas és még se nyolcvan oldal, ezt külön köszönöm, mert van akivel elszalad a ló, főleg ha több generációt foglal össze. Jól megírt és igen csak sok potenciál van benne - na meg meghirdethető féltestvér. Tökéletes Hugrabugos jellem, de még is komplex annyira, hogy ne legyen egy skatulyába zárt naíva, hiszen a felnőtt lét és apja eltűnése mindenképpen megkomolyíthatta.
Örülünk, hogy visszatértél a Nagymese záró fejezetére, és remélem utána is maradsz köreinkben, jó játékot! :3
