2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Alyssa Elizabeth White Születési hely és dátum: 1973.06.02., Róma Csoport: Tanár Patrónus: párduc Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Tanár - Látványmágia-szak Képesség: Látó lesz, amint sikerül megdobnom... Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan-kiemelkedő Kihez tartozol: Blake Flynn
Jellem:
Gyermekként gyámoltalan kislány voltam, aki szinte állandóan mások szoknyája mögött keresett menedéket, szinte bele sem gondolva abba, hogy ez nem működhet egész életemben. Mindig is úgy gondoltam, hogy az a világ, amelybe születtem, örökké ugyanaz marad, mindig ott lesznek mellettem a szüleim, akik akkor is támogatni fognak, ha már felnőtt leszek. Tévedtem. Tinédzserként sokat fordult velem a világ, elszálltam magamtól, balhés kamasz lettem. Anyám és apám véleménye már egyáltalán nem érdekelt, szinte állandóan az általuk megszabott határokat feszegettem, mintha mindehhez nekem olyan sok jogom lett volna. Végül összekaptam magam, határozott nő lett belőlem, aki komolyan veszi a munkáját, mindezek mellett pedig keményen megdolgozik a céljaiért. Okosnak tartom magam, elvégre kell ahhoz némi ész, hogy valaki kiálljon a diákok elé és előadjon mindent, amit ő fontosnak tart. Naprakésznek kell lennem, hiszen a kérdések, melyeket nekem szegeznek, nem mindig egyszerűek, ennek tekintetében pedig sokat olvasok. Jó pap holtig tanul, tanárként sem lehetek biztos abban, hogy mindent tudok a látványmágiáról... A lelkem mélyén azonban még mindig megmaradtam egy nagy gyereknek, aki a barátai közelében felhőtlenül nevet, viccelődik, míg a diákjaim elé kiállva egy komoly arcot helyezek magamra, melyet csak akkor veszek le, mikor lelépek a katedráról.
Kinézet, megjelenés:
Sokat adok a külsőmre, ennek hatására pedig gyakran tapasztalom, hogy sok tanuló megfordul utánam a folyosón és rajtam felejtik a tekintetüket. Nem zavar a dolog, elvégre nem sokkal vagyok idősebb náluk, épp csak pár évvel, ennyi simán belefér. Sötét színű, hosszú, hullámos hajam van, sötét szemem és némileg barnás bőröm. Olasz felmenőkkel rendelkezem, így ez nem is csoda, szinte számítani lehetett arra, hogy valakinél ki fog ütközni ez az adottság. Az alakom genetikailag tökéletes, egy gramm felesleg nincs rajtam, ehhez pedig még csak megerőltetnem sem kellett magam. Szeretek csinosan öltözködni, de csakis olyan ruhákat vagyok hajlandó felvenni, melyekben kényelmesen érzem magam, nem szeretek a saját bőrömben feszengeni. A tökéletes smink szinte állandóan megtalálható rajtam, hiszen egyszerűen nem vagyok hajlandó úgy kilépni a szobámból, hogy előtte nem festem ki magam, számomra ez egy mindennapi rutin, amit kötelező elvégeznem magamon. Nagyon kevés ember látott már smink nélkül, épp csak egy-kettő, de már előttük is rosszul érzem magam, ha nem tudok kikenni az arcom.
Előtörténet:
Rómában születtem, ami már csak azért is különleges, mert a szüleim Angliában nevelkedtek, csupán épp az olasz fővárosban voltak a nagyszüleimnél, amikor anyámnál megindultak a szülési fájdalmak. Két héttel korábban érkeztem meg a világukba, fenekestül felborítva egész eddigi életüket. Nem sokkal később elváltak, hiszen – anyám elmondása szerint – már az érkezésem előtt sem volt tökéletes az apámmal való kapcsolatuk, csupán miattam maradtak együtt, mindketten abban reménykedve, hogy talán velem javíthatnak a dolgokon. Nem így történt, a veszekedések megszaporodtak, két év múlva pedig apám fogta magát és elköltözött.
Mindezek ellenére gyermekként semmiben sem szenvedtem hiányt, hiszen élvezhettem az egykék királyi életét, és a fokozott figyelmet, amelyet apámtól kaptam. Minden földi jóval elhalmozott, amikor nála voltam, amit csak kiejtettem a számon, azt máris elém tette, miközben a szürke hétköznapok során anyám próbált meg úgy-ahogy embert faragni belőlem. Felnőtt szemmel visszanézve neki azért nehezebb dolga lehetett, hiszen apa igyekezett ellene hangolni, és mindent megengedett nekem, amit anyu eredetileg tiltani próbált. Nagyon sokat veszekedtem anyámmal, igazi elkényeztetett kislány voltam, aki hisztivel zsarolta ki azt, amit meg szeretett volna kapni.
A szüleim között lévő ellentét akkor szűnt meg létezni, amikor a kamaszkorba léptem, hiszen onnantól szükségük volt arra, hogy egyetértően hozzák meg a szabályokat. Igen, azokat a korlátokat, melyeknek a semmibe vevésében annyira tehetséges voltam. Apám és anyám ugyanazokat a dolgokat tiltották, így ahhoz az emberhez fordultam, aki igazán megértett engem: magamhoz. Nem törődtem hát velük, tettem, amit jónak láttam. Ellógtam a haverokkal, összejöttem a lehető legzűrösebb arcokkal, ittam és még sok minden mást is csináltam, amire egyáltalán nem vagyok büszke. Végül – pár év múltán – megkomolyodtam és minden visszaállt a régi kerékvágásba.
Az igazi áttörés akkor történt meg velem, amikor anyuék bejelentették a család előtt, hogy itt az ideje ismét megpróbálni a kettejük kapcsolatát. 18 voltam, már a felnőttkor kapujában álltam jócskán, de még így is felhőtlenül örültem a hírnek, hiszen világéletemben erről álmodoztam. Az élet azonban közbeszólt és minden álmomat széttépte a maga tragikus módján: fanatikus varázslók kisebb csoportja tört rá a szüleimre, miközben ők békés álmukat aludták és végeztek velük. A Roxfortban ért a hír, én pedig teljesen magamba zuhantam.
A mély depresszióból egy nálam idősebb férfi rántott ki pár évvel később. Fogalmam sincs, mi fogott meg benne konkrétan, de viszonyba kezdtem vele. Tudtam, hogy van egy fia, aki a Roxfotba jár, hiszen mindketten a szomszédban éltek, de egyszerűen nem bírtam ellenállni a vágyaimnak. Talán csak apámat láttam benne, nem tudom, de sikeresen a hálójában ragadtam, és titkos kapcsolatba kezdtünk, senki sem tudott rólunk. Végül teherbe estem, elöntött a kétség, elhagytam, majd elvetettem a gyermekemet. A karrierem küszöbén álltam, előtte pár nappal fogadtam el egy tanári állást a Roxfortban, nem mondhattam le róla csak úgy...
Ismét depressziós időszak kezdődött az életemben, hiszen igazán megviselt a gyermek elvesztése, elvégre mindig is szerettem volna egyet, de ha a körülményeket veszem figyelembe, akkor talán nem hoztam olyan rossz döntést. Egy évvel ezelőtt azonban ismét egy másik személy költözött az életembe: Lorelai. A lányt egy közeli erdőben találtam meg, nem volt eszméleténél, mindezek mellett pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Néhány varázslat segítségével hazavittem, majd meggyógyítottam, noha néha tényleg úgy nézett ki, hogy feladja és meghal. Szerencsésen felépült azonban, én pedig nyugodt szívvel visszatérhettem a Roxfortba, ahova hamarosan ő is követett...
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alyssa White 2017-02-06, 19:27
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
A pb eleve tuti és a szexi tanárnénihez tökéletesen passzol is. Eleve van egy kedves arca, aki tényleg segít másoknak, mint Lorelainak, viszont eléggé dög külseje van, ami alapján az sem csoda hogy fiatalabb korában vadult és még egy jóval idősebb pasassal is kapcsolatba bonyolódott. Az tuti biztos, hogy nagyon érdekes sztorik sülhetnek ki még ebből, főleg ilyen háttérrel, ami neki van, főleg ha kiderül, hogy volt Blake apjával, meg aztán ha rájön, hogy Lorelai nem épp jót akar, amikor visszatér az iskolába. Kíváncsi vagyok, hogy megpróbálja-e majd lebeszélni a bosszújáról, vagy netán igazat ad neki. Egy biztos, nagyon szépen felépítetted a karit, tetszenek a leírások, nem túloztad el az ET-t, de pont annyit beletettél, amiből látszanak az apró részletek, szóval hoztad a szintet, mint mindig! Kapod is a színed és mehetsz tanítani.
Kapod is a színed és mehetsz tanítani. 
