2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Bejárata az ötödik emeleti folyosóról nyílik, Balgatag Boris szobrától a 4. ajtó. A jelszó: pacsuli. A fürdőben a falak és a padló fehér márványból készültek, a világítást csillárba foglalt gyertyák szolgáltatják. A hatalmas márványmedence körül csapok százai vannak elhelyezve, mindegyikbe valamilyen drágakövet foglaltak és mindegyikből más folyik, nemcsak víz, hanem pl. habfürdők, olajok, buborékok stb. Az ablakokat fehér függönyök takarják. A sarokban egy halom fehér, puha törülköző található.
Lassan késő estébe hajlik az idő, pár perccel múlt immár este tizenegy, vagyis a prefektusi fürdő feltehetően üres lesz. Pontosabban még mindig üres lesz, de erre térjünk vissza később. Most figyeljük a Balgatag Boris szobra felé egyre közeledő halk toppanások zaját, ami keveredik a vízcseppek és a padló szinte hangtalan találkozásának hangjával. Igazán hátborzongatóan hangzik, habár hiányoznak a régi, jól bevált kellékek, mint a kivilágítatlan folyosó vagy a vihar villámokkal és mennydörgéssel kiegészítve. Habár mindezt télen prezentálni meglehetősen nehéz volna. Azonban, amint megpillantjuk a hangok forrását egyből elfelejtkezhetünk az esetleges félelemről. Bizony, Jess halad későre maradt fürdőzése után… hát ismét a fürdő felé. És be kell látni, egy csöpögő hajú, kikelet-szín hosszujjú hálóing, valamint napsárga, puha bolyhos köntösbe bugyolált mezítlábas lánykán semmi félelmetes nincs. Papucsa a fürdőben maradt, ez az oka visszatérésének, pedig már bő tíz perce meleg takarója alatt ábrándozhatna. De nem kell félteni, nem fog felfázni vagy megfázni, egy egyszerű bűbáj és máris kellemesen melegnek érzi a padlót. És különben is olyan vicces lábnyomot hagyni a padlón. Hátrafele figyelve fordul be a fürdő folyosójára, igen-igen, lúdtalpnak nyoma sincs, helyes! Elégedett mosollyal fordul vissza, megérte elsajátítani néhány megelőző varázslatot, elég volt a múltkori kalapkúra-bájitalból erre az évre. Ahogy újfent belép a fürdőbe, ami üresnek látszik, pont ahogy itt hagyta, tüsszent egyet. Finoman, nőiesen, minden irónia nélkül, tényleg halkan tüsszent, ami nem a megfázás jele, hanem a gyümölcsös habfürdő illata csavarta meg kissé orrát. Talán egy csöppet túlzásba esett az imént, de akkor nem érezte, most meg igazából senkinek sem árt, sokat úgyse tudna kezdeni már a problémával, ideje inkább megkeresnie a papucsait. Először mugli módra lát neki a keresésnek, benéz az öltözködő padok alá, de a második után feladja. Leteszi hugrabug-sárga neszesszerét a padra, amit a házi jelképet is szinte teljesen kitakaró gumikacsákat ábrázoló különféle kitűzők borítanak. Kis szuvenírek az utazásaikból. A letett neszesszerben elkezdi a nagy pálcakereső-hadműveletet, de mivel a köntöse zsebébe van, hisz a lábmelegítő bűbájt is elvégezte ugyebár, nem találja. A kis zsákokcskát hátrahagyva kénytelen folytatni a keresést, de a papucsa helyett egy griffendéles nyakkendőt talál. - Furcsa, ez nem volt itt az előbb. Mormolja magának és körülnéz, de nem látja egyik griffendéles prefektustársát, pedig, valahol itt kell lennie. - Halihó?! Csak a papucsomat jöttem vissza megkeresni, mindjárt megyek. Nem akar senkit halálra rémíteni megjelenésével, habár idáig sem lopakodott lábujjhegyen. Megadja a lehetőségét annak, hogy ha valaki netán magányra vágyna, ne kelljen szólnia se hozzá, tényleg a papucskeresésre fókuszál, pillantását szigorúan a padlón tartva, hátha nem magányra vágyót zavart meg, hanem hiányos öltözetű, megtisztulni vágyó, férfinemű prefektust.
Néha semmi nem jön össze. Persze, nem a csínyekre gondol, azok mindig biztos sikerek, hiszen hosszas tervezés és kísérletek állnak mögöttük. De nem is a lebukásra gondol, mostanság az is mindig összejött. Jó hogy összejött, hiszen mindent meg is tett érte, hogy lebukjon! Voltak kis apróságok, mint a folyosókon a szemközti ajtók kilincseinek összekötözése, hogy aztán nevetve figyeljék, miként próbálják a befele nyíló ajtókat hasztalan kinyitni. Egyszerű mugli-trükk, mégis milyen hatásos! Aztán a Nagyteremben mágikus vékony pókhálókat feszítettek egyes székekre - főleg Mardekárosokéra -, hogy aztán a leülő mellkasát és lábait a mágikus pókfonál gyorsan körbefonja és ott marasztalja a széken. Volt hogy egy napig kisebb káoszt okoztak az iskolában azzal, hogy megbűvölték az ajtókat, hogy más tanterem képét mutassák, ha benyitnak rajtuk, mintha csak elköltözött volna a terem máshova, csak ki tudja, hogy hova? De hiába minden próbálkozás és móka, büntetések bevállalása, egyszer sem tudta kifogni a büntetőmunkákra azt, akit látni vágyott legalább így. Nem írt neki nyáron, és mintha ősszel is távolságtartóbb lett volna a lány, így Fred is élte a maga világát... egészen a karácsonyi bálig, ahol ismét csodás ruhában láthatta Jess-t és az akkor váltott mosoly új erőt adott az új évre a csínyekhez. Egyet kell értenie George óva intésével, nem kellene gondot okoznia a lánynak, de azt igazán nem mondhatja George sem, hogy Fred tagadja meg önmagát és legyen ezentúl jó, hogy elkerüljön minden találkozást a prefektusokkal. Ha csínyeikből kifolyólag "véletlen" találkoznak... az ér, nem? Így alakult hát, hogy Fred úgy érezte, ideje lesz élesben is tesztelni az egyik új termékcsoportjukat, s mi más lenne erre alkalmasabb helyszín, mint a prefektusok fürdője? Sokkal jobb, mint ami a többi diáknak jár, néha be is lógtak ide már George-dzsal, s nagyon kíváncsiak lettek rá, a tanári fürdő ezek után milyen lehet? Biztos, hogy van, úgyhogy van még másfél évük megtalálni George-dzsal... és kitalálni oda is egy meglepetést, nehogy unatkozzanak a tanárok egy megfáradt nap végén vett fürdővel. De addig is, itt a prefektusi fürdő, s kis szerencsével nem fog lebukni, míg a csapokat babrálja, ellenben a megfelelő személyt kapja majd végül a büntetőmunkára érte. Fred ezúttal a szobájában hagyta a talárját, most csak a fekete nadrág és fehér ing van rajta, a griffendéles vörös-aranysárga nyakkendő ideiglenesen odébb egy csapra felakasztva hanyagul, s Fred mezítláb van. Cipő és zokni nincs a közelben, így lehet lábbeli nélkül jutott el idáig. Egy kis batyuból veszi ki épp egy üvegcsét és a pálcával a csapot próbálja rávenni valamire. Talán elsőre nem is látszódik alakja az oszlopoktól, ha valaki belép.
Kapálózom, vicsorgok, sikítok, ütök és tépek, szóval a leghatározottabban mindent megteszek azért, hogy ledöntsem azt a két kis ribit, és mégsem sikerül. Persze talán közrejátszik az eredményben, hogy Leo olyan alattam, mint egy imbolygó bólya, legszívesebben belemarkolnék azokba a játékos fekete fürtökbe és jól meghúznám a megfelelő oldalról, hogy a menjen már legalább egy irányba, csak sajnos eltereli a figyelmem a saját feladatom, sátáni vigyorral esek Astridnak. Egy álom vált valóra, hogy ennyi ember előtt téphetem meg. Alig ér csak el a győzelmi diadal, a következő pillanatban pedig már zuhanok is forró medence felé. Ahogy a felszínre küzdöm magam, meglepetten pislogok egyenesen Leo arcába nedves szőke fürtjeimen át, túl közel van, vészesen közel. Arról már nem is beszélve, ahogy a karja a derekam közé fonódik és finoman von közelebb magához. Talán csak reflex volt, mégis, a meglepettségtől még a vér is megfagy az ereimben... talán ez az első alkalom, hogy megérintett, nem úgy, ahogy egy havert, vagy ahogy nemrég még a combjaimat biztosította, nem, ez olyasmi, amit magától tett. Komoly önfegyelem szükséges hozzá, hogy ne valósítsam meg a vágyat, amely megfogalmazódik a fejemben, és csak még jobban felforrósítja a testem, mondanom kell valamit, hogy ne tudjam lesmárolni. - Ajánlom is, hogy legközelebb ne bénázz. Csak egy pillanat, és már el is fordul, én pedig mint akit megbűvöltek, rázom meg a fejem, és húzódom ki a partra. Khmm, mi is lett avval, hogy gyűlölöm? Hogy lehetnek ennyire csábító ajkai? Hoooppá. Sikerül elbambulnom annyira, hogy csak arra eszmélek fel, ahogy Jesse (szerinte úriember, egyébként) barom módjára felhajtja az egész üveg whiskeyt, vagyis ebben a szent pillanatban a legapróbb esélyt is elvesztettük arra, hogy Astrid szórakoztató legyen az este folyamán. Azért elégedetten vigyorogva tapsolom meg a mutatványt, tetszik, hogy legalább nem hátrál meg a kihívástól. Újabb fajta érdeklődés elevenedik fel bennem, de be kell vallanom, hogy hozzá képest még erősen a pisis csitri kategóriába tartozom... na nem mintha nem lettem volna még nála idősebb férfival, meg aztán az az egy üveg whiskey épp elég ahhoz, hogy elfelejtse az efféle akadályokat. - Egyenes út a detoxba, baba. - lusta mosoly fut fel az ajkaimra, ahogy Jesse felé pillantok, tekintetemben a jól ismert kihívással. Közben meg is van az első kiesőnk, gúnyosan vigyorgok Astrid után, majd megvonom a vállam, ahogy Gin utána siet. - Remélem nem hányja össze a placcot, különben nem sokáig marad rejtve a buli. Szépen felborult az arány, és egyedül maradtam a három sráccal, na nem mintha ez különösebben felzaklatna. Kibontok egy újabb whiskeys üveget, és meghúzom, hátha az rendbe rak, de még mindig túl meleg van. Nem sok választ el tőle, hogy a fürdőruhámtól is megszabaduljak, de nem... ennyire könnyen egyikük sem férkőzhet a bugyimba, legalább is nem ma éjjel. Leo persze kivétel, neki egyértelműen túl könnyen menne... ha már itt tartunk, nem is én lennék, ha nem használnám ki a helyzetet. Óvatos léptekkel kerülöm meg a fürdőt, Leo mellé lépek, eltakarom előle a plafont, amit olyan hatalmas lelkesedéssel szemlél, angyalian mosolygok rá, és széépen beletaposok a hasába. - Legközelebb kétszer gondold meg, hogy hagysz-e veszíteni. Vigyorgok rá elégedetten, majd az ajtóban megjelenő lány felé pillantok, és éppen jól arcbafröcsköl a kis bombája. - Kettesben sikerült eltalálnotok a kagylót? - vigyorgok pajkosan Ginre, mielőtt letelepednék a hideg padkán, csupán a lábaimat lógatva a forró vízbe.
To: Privát party/Words: 499/Song: Breakfast At Tiffany's
A legjobb taktika: gyengének tűnni. Lebecsültek minket és így könnyedén felül tudtunk kerekedni az összes páron. Mondjuk az én hitem egy pillanatig sem ingott meg, Astrid most nincs annyira felspannolt állapotban, még ha egy sziklafalon ül is, Jenine meg hiába vadállat, ha Leo bevitt alkohol mennyisége egy elefántot is ledöntene a lábáról. Így a hosszú karjaimnak hála legyűrtünk mindenkit. - Jihííííííj! - kurjantottam a levegőbe boxolva megint. - Fejet a királynő előtt! - vigyorogtam mindenkire, mint leigázott népemre. A versenyzés az igazán nekem való sport. Nem, inkább a nyerés. Az biztos, hogy ki tudom élvezni ezt a helyzetet, meg a tényt, hogy megérdemelt győzelem volt és hősiesen küzdöttünk. Fair play. Arrébb oldalogtam Dan felül, ahogy újra lebukott velem, de mint egy hiperbomba, amit felhúztak, úgy ugrabugráltam a vízben. Ahogy a srác is feljött, átöleltem és nyomtam egy puszit az arcára, ugyan nem olyan heves kéjelgőt, mint Jenine, de reméltem, ez is megteszi nála. - Naná! - bólogattam hevesen és máris kaptam a fejem Jesse és az ajánlata felé. Én ne lennék benne? De Astrid lelombozott, szerintem, mindenkit újra a negatívságával. Egy kicsit hideg zuhanyként ért ez a logikus, észérvekkel operáló hangnem. Igen, a játéktól és a győzelemtől kicsit elragadtattam magam. - Igen, te is lehúzhatod egyedül... - mondom kicsit tétovázva. Fél üveg fejenként nem hangzik annyira vészesnek, de még az is nyilvánn elég volt, hogy ne akarjak veszíteni, viszont a srác egyedül akarja benyakalni. Nem akarok senki után felmosni és a kezdeti tétovázásomat ugyan pár percre elmosta az alkohol, most mintha kezdene visszatérni. Ha mind kiütjük magunkat, akkor Madam Pomfrey-nál köthetünk ki és akkor a titok nem sokáig marad titok. De úgy látom Jesse edzett alkoholista. Vagy csak lovagiasan akarja elnyakalni Astrid elől a büntetést, vagy komoly ivási problémái vannak, de mindenesetre tapssal és nevetéssel jutalmazom a produkciót. Leolvadt a mosoly az arcomról, amikor láttam, hogy Astridnak komoly gondjai vannak. Kikászálódtam a medencéből és felkaptam Jenine rózsaszín függönyét, mert az esett a kezemhez legközelebb. - Megnézem mi van vele. - Magyaráztam mindenkinek, bár nem hiszem, hogy bárki is követne. De a bő egy liter alkohol, amit elfogyasztottam, nyomja a hasamat, úgyhogy nem árt ha kislisszanok a mosdóba. És tényleg aggasztott Astrid rosszul léte. Mégis csak én szerveztem a partyt. - De a buli nem áll meg!- kiáltottam még hátra, majd csöndesebbre fogtam, ahogy a folyosóra értem. Követtem a lányt a mosdóba és kezeim közé fogtam hosszú tincseit, ameddig a kagyló fölé görnyedt. Aztán, amikor egy kissé lecsillapodott az állapota és meggyőzödtem róla, hogy rendben van, elindultam vele visszafelé a tornyokhoz. Kábé fél útig kísértem, de már biztos voltam benne, hogy nem lesz semmi baja, ha kialussza magát. - Nézzétek ki tért vissza! - löktem le magamról a köntöst, miközben az ajtótól sprintelve nekifutásból ugrottam egy olyan bombát, mint Leo az elején. Így illik egy győztesnek landolnia. Most már aztán folytassuk azt a bulit! Érdeklődve tekintettem körbe, miután feljöttem a víz alól, hogy mi lesz az új felállás, így, Astrid nélkül. Talán a sztárvendégünk szándékozik több figyelmet fordítani a kacsóimra?
[You must be registered and logged in to see this image.]Jó ötletnek tűnik ez a kis harc, őszintén szólva érzem, hogy feldobna a dolog, jól fog esni és Jesse is bizonyára remek párom lesz. Tény, hogy lesek azon, hogy a két lány csókolózik, de nem hidalok le annyira, mint gondolják, felőlem aztán azt csinálnak, amit csak akarnak, bár nem túl szimpatikus, hogy Jen így akarja magára vonni mindenki figyelmét, mert azt csinálja és őszintén szólva az egész csaj nem szimpi, de hát nem lehet mindenki az, mint tudjuk. Ginnel viszont semmi gondom, csak az ötletével és mivel más nem reagál neki, így hát én megteszem. - Maradjunk csak a italnál, a kérést hagyjuk, úgyis sokat ivott már mindenki. – és bár én azért óvatosan kortyolgattam, érzem a pocakomban, hogy nem a legjobb és azért ha még meg kell inni egy egész üveg whiskyt is, mert esetleg nem mi nyerünk… Egyébként pedig, nem szívesen engedem meg azt, hogy bárki bármit kicsikarjon tőlem csak úgy és mivel párom is van, így végképp necces a helyzet. Viszont ellenvetés nincs, így a whiskys tétben állapodunk meg úgy tűnik. Minden fiú a vízbe merül kis időre, majd nemsokára mi hárman bukunk a felszínre és kezdődik meg a nagy ütközet. Viszont a meleg víz és a párás levegő nem éppen tesz jót az italnak, így érzem én is, hogy nem vagyok erőm teljében, hiába van alattam egy ilyen erős fiú, így bár próbálom lelökni a lányokat, nagyon úgy néz ki, hogy mégis én zuhanok először a vízbe és magam se értem, hogy, de valahogy sikerül Jesse kezei közé kerülnöm, így némi édes pír önti el pofimat, ahogy felnézek a fiúra. Olyan helyes… De nem, nem lehet. - I…igen, de nem baj. Azért örülök, hogy te voltál a párom. – mosolyodom el kissé, és hát a vajsört behajtom, de ezt mondanom se kell szerintem. Amikor elereszt, akkor nemsokára lábaim ismét lekerülnek, de kis kezeim a pocakomra vándorolnak, úgy nézek a többiekre. - Én nem hiszem, hogy tudnék még egy kört játszani, ahogy inni se igazán, már most rosszul vagyok… - de ahogy befejezem, Jesse mint valami hős, már le is húzza az egész üveget és majdnem én hányom el magam ezt látva. Nehogy nekem kidobja a taccsot. - Basszus, te nem vagy normális. Jól vagy? – kérdezek rá aggódó pillantásokkal, miközben egyre rosszabbul esik ez a meleg, így akár csak Dan, úgy én is a medence szélére vándorlok, majd ki is mászom belőle és inkább magamhoz veszek a táskámból egy törölközőt. Egy pillanatra leülök, de aztán inkább felpattanok és úgy pillantok a többiekre. - Ne haragudjatok, de… én tényleg nem vagyok jól. – sejtheti, hogy összekavarodott a gyomromban az ital és a meleg megtette hatását. Soha életemben nem ittam, összesen egy pohár bort, egy pohár pezsgőt és pár korty whiskyt ittam ez a buli előtt, ha a vajsöröket és a forralt borokat nem számoljuk, tehát elég hamar megárt, így bizony jön némi róka kergetés is. Felkapom cuccaim és úgy viharzok ki a fürdőből, nem törődve azzal, hogy kint lebukhatok vagy megfázom a hirtelen nedves testemre érkező hűvös levegőtől, szükségem van egy mosdóra!
//Nos én köszönöm a játékot, jó volt és ne haragudjatok, hogy kiírtam a karim, de nektek további jó játékot kívánok! Így éreztem reálisnak Astrid iszogatása miatt, mert tényleg nincs ehhez szokva a lányom, majd talán idővel, illetve az időm is csökkent, és nem szeretnék senkit se váratni, így is sajnálom, hogy miattam állt a játék. //
Az elfogyasztott – egyébként számomra nem csekély – alkoholmennyiség után nem igazán vagyok száz százalékig biztos az állóképességemben, és a szilárdságomban, de az elhatározás megvan, és a viadal jól hangzik, tehát uccu neki. Persze, szerintem a jelenlévő srácokban, beleértve magamat is, felpezsdült a vér, mikor a hölgyek egymás szájának estek, de hát nem maradhatunk transzban, mert jön a párválasztás. Cseppet sem lep meg, hogy Jenine Leo nyakába tornázza fel magát, kihasználva a helyzetet, amit közjátékával teremtett, ezért hát Gin felé közeledek, és Elmerülve lábai közé bújok, hogy kiemeljem a vízből. Mikor felbukkanok a víz alól, széles vigyorral a képem, amit ő mondjuk valószínűleg nem lát, hisz a nyakamban ül, válaszolok intelmére. – Ez csak természetes. – Ennek igazában valahogy teljesen biztos voltam, pedig hát… Fogalmazzunk úgy, hogy nem volt a kép minden apró részlete tiszta előttem. De azért igyekeztem határozottan, szilárdan állni a lábamon, és úgy fürkésztem a többi párt. Jesse-Astrid párostól kicsit féltem, hiszen Jesse, mint profi kviddicsjátékos valószínűleg jó kondiban van, erős és határozott, idősebb lévén pedig nyilván jobban bírja az alkoholt, mint én. Tehát nehezebb lehet kizökkenteni az egyensúlyából, és biztosan erősebben tartja Astridot a nyakában, mint én Gint. Astrid, bár visszafogottabb, mint a másik két lány, biztos voltam benne, hogy nem fogja magát egykönnyen hagyni. Láttam már, hogyan képes elütni egy gurkót a pályán, tehát talán nem kéne túlzottan a közelébe kerülnünk. Velük szemben Leo nem tűnt túl kigyúrtnak, és hát na, azért valljuk be ő is eleget ivott már az este folyamán. Tőle annyira nem féltem, a nyakában ülő Jentől viszont annál inkább. Határozott, harcias lány, az egyszer szent, és… Nos nem lennék a másik két lány helyében, ha vele kéne megküzdenem. Miközben én szakértő szemmel vizslattam a másik két párt, Gin elmondta a szabályokat, ami még inkább arra késztett, hogy meg akarjam nyerni, vagy legalábbis ne akarjam elveszíteni a meccset. Egy üveg whisky nem kevés, és én szerintem már így is eleget ittam mára, tehát talán nem kellene még többet. És egyébként sem tudom, hogy Astrid vajon adna-e abból a kijózanító bájitalából, amit emlegetett. Végülis eddig nem épp úgy alakult vele kapcsolatban az este, ahogy terveztem. Minden esetre a következő pillanatban elkezdődött a diadal. Tudom, a többiek nem úgy ismernek engem, mint valami harcias emberkét, ami talán igaz is, viszont azt nem tudom, vajon mennyire becsülik alá a Ginnel való párosításomat. Minden esetre jobbnak láttam nem azonnal begyalogolni a véres csata közepébe. No ez nem azt jelenti, hogy nem szálltunk mi is harcba, épp ellenkezőleg, de azért élvezet volt nézni, ahogy Jen és Astrid elintézik egymást. Ez a legjobb taktika egy harc során a harmadik fél részéről: Megvárni, ki marad utoljára, és leigázni. Tökéletes időzítéssel lépett be a harcba nyakamban ülő hölgyemény, minek hatására előbb Astrid, majd őt követve Jen is eltávolodtak a hátasnak használt fiatalemberek vállától. Tehát: NYERTÜNK! Igazából el sem hiszem, hiszen csapatösszeállítás alapján inkább Astridéknak kellett volna nyerniük, nem? Mármint Jesse a maga fizikumával hogy nem bírta tovább tartani Astridot? Bár ahogy elnéztem a landolást, tudja ő, csak nem a nyakában, hanem a karjaiba. Nem engedtem, hogy újra kiüljön az arcomra a teljesen nyilvánvaló féltékenység, főleg, hogy tulajdonképpen nem is lett volna szabad féltékenynek lennem, tekintve, hogy Astriddal még alig ismertük egymást, hiszen hat évig hozzá se mertem szólni. De mégis… Szóval, mivel a viadal előtt megígértem Jennek, hogy nincs depi, diadalittas vigyorral az arcomon buktam víz alá, hogy Gin is belekerüljön a medencébe. Felbukkanásom után meghallom Jesse szavait, hogy visszavágót követelnek. Diadalmas arckifejezésem gonoszkodó vigyorba fordul, miközben ránézek a kviddicssztárra. – Mért, mindenképp be akarod bizonyítani, hogy bizony nem megy neked a kakasviadal? – tettem fel a kérdést, ami csak úgy felszakadt belülről. Nem biztos, hogy jó döntés volna részemről felbosszantani Jesset, végtére is nyilvánvalóan simán laposra verne, ha közelharcra kerülne sor, varázspárbajról nem is beszélve, hogy jóval idősebb tőlem, és valószínűleg nem véletlenül Hollóhátas. Minden esetre valamiért nem törődtem most ezekkel a kockázatokkal. Nem én fogom eldönteni, lesz-e visszavágó, vagy sem, még akkor sem, ha a nyertes csapat egyik tagja vagyok. Gin felé fordultam és újra angyali ábrázatomat öltöttem magamra, úgy szólaltam meg. – Remélem méltó párnak bizonyultam a győzelemhez! - túrtam bele vizes hajamba, hogy ne lapuljon teljesen a fejemre, majd Leo gratulációjára reagálva széles vigyorral felemeltem felé jobb mutatóujjamat. Fél szememmel láttam, milyen mélyen megölelik egymást Jennel, és valamiért felmerült bennem a gyanú, hogy talán mégis csak unatkozni fogok a buli után, azonban ez a legkevésbé sem zavart. Jesse arckifejezése, ahogy Astridra néz, annál inkább, hisz azt látom rajta, hogy mintha csak egy trófeának, egy nyereménynek tekintené a lányt. Mintha csak holmi kis-stílű versenyt futnánk érte, amiből majd győztesen kerülhet ki, ha már a viadalt elvesztették. Kicsit megráztam a fejemet, hogy kitisztuljon, mert megint elkalandoztam, majd verbálisan is válaszoltam Leonak. – Kösz! Nektek is grat, hogy nem utolsók lettetek. – nevettem fel, és hangomban remélem érezhető volt, hogy nem bújt meg semmi sértés, semmi rosszindulat, egyszerűen csak a győzelemmel átitatott szórakozottság. Viszont kicsit elfáradtam, szóval kintebb úsztam, a medence széle felé, és kicsit távolabb Leotól, hogy bárki közénk ülhessen, és is kiemelkedtem a partra. Lehet, hogy alkoholmentes innivalót is kellett volna hozni? Kezdett kiszáradni a szám…
Astridot hallgatva egyre csak szélesedik a vigyorom. Némi kárörömöt is megengedek magamnak Danielel szemben, mikor megjegyzi, hogy csak miattam marad, ami pedig a történtek után nem is igazán meglepő. De még korai volna elbíznom magam ezt a dolgot illetően, ugyanis a végére könnyen lehet, hogy épp akkora vesztes leszek, mint ő. Astrid kérésére engedelmesen leereszkedem a vízbe a lány előtt, és felvont szemöldökkel pillantok rá ahogy felmászik a nyakamba. Meglepően könnyűnek bizonyul, azonban annál inkább satuba szorít a combjaival, ami azért az ő részéről kissé meglepő fordulat. Korai még elbízni magamat, de mintha Astrid kezdene felengedni, ami már önmagában is az én személyes győzelmem, ami pedig a játékot illeti, egyedül a Jenine-Leo párostól kell tartanunk. A lány már bebizonyította, hogy nem sok mindentől riad vissza, és nem tudom, mit kezdene Astrid azzal, ha teszem azt, lesmárolják. A magam részéről roppantul sajnálnám, hogy nem láthatom közben az arcát. Így belegondolva, már alig várom, hogy elkezdődjön a viadal, és hogy meglássuk, mi is lesz azzal a vajsörrel. Vigyázz… kész… rajt… Nem várt fejlemények. Egyszerűen nem vagyok hozzászokva a tényhez, hogy valamit ne én nyerjek meg, még kevésbé, hogy egyenesen utolsó legyek egy versenyben, és ahogy elnézem, ezzel Astrid sincs másként. Nem kevés önbizalommal vágtunk neki a játéknak, azonban - épp ahogy a Jenine-Leo páros is - igen csúnyán lebecsültük a Daniel-Gin összeállítást, és ez okozta a vesztünket. El kell ismerni, Astrid hősiesen küzdött, de az ártatlannak nem mondható, azonban eddig határozottan kedvesnek tűnő Ginette félelmetes időzítéssel éppen akkor taszítja vállon, amikor kevésbé békés Jenine épp a haját tépi ki, és a jelek szerint ez már soknak bizonyul. Nyilvánvaló, hogy már nem fogom tudni megtartani, így inkább lehajolok, hogy legalább a nyakamat ne törjem közben. Ez éppen kapóra jön, nem is értem hogyan, de sikerül elkapnom Astridot, bár eddigre már félig a vízben van, de legalább nem merült el. Csakhogy ez a vereség után egész biztosan nem hatja meg, és a kettőből máris elvesztettem egy fogadást. Amit viszont annyira nem is sajnálok. - Úgy néz ki, vesztettünk. - állapítom meg az egyértelmű, ám annál hihetetlenebb tényt Astridra vigyorogva, miközben óvatosan leteszem a lányt. - De nyertél egy vajsört. Szerény vigasz. - ami engem illet, én határozottan elégedett vagyok az eredménnyel. Ha úgy vesszük, Daniel például szintén veszített egy másik játékban, amiből reményeim szerint előbb utóbb én fogok győztesként kikerülni. Azonban én rövidtávon is szeretek győztes lenni. - Visszavágót követelünk! - fordulok még mindig széles vigyorral a Gin-Dan páros felé, noha még idejük se volt kiélvezni az első helyüket. - Másnak is jusson a büntetésből… - pillantok a teli üveg whiskey-re, amit el kellene fogyasztanunk itt és most. Hát legyen… Egy igazi úriember vagyok. - Azt mondtad az elsőként kieső párosnak kell elfogyasztania egy üveg whiskey-t igaz...? - vagyis nem volt kikötve, hogy Astridnak is innia kell. Most lehúzom én, ha pedig ismét veszítünk, akkor nagy részét már csak hálából, vagy bűntudatból is ő fogja meginni, és azután már egész biztos nem fog itt feszengeni. Ha pedig miénk a győzelem, az önmagában is éppen elég lesz, világéletemben nem szomjaztam jobban semmi másra. Szóval innentől egyértelmű a történet, egy üveg whiskey egy húzásra. Ezt már talán én is meg fogom érezni...
Ha eddig úgy hittétek, hogy rám nincs hatással az a legalább 1,5 üveg whisky amit magamba döntöttem akkor nagyot tévedtetek. Fel kell, hogy világosítsalak benneteket. Ugyanis az egész viadalosdi olyan keszekuszának és érthetetlenül távolinak tűnik számomra, hogy csodálom nem mi esünk ki elsőnek. Le a kalappal Jen előtt, hogy az utolsó pillanat előtt Astrid hajába kapaszkodva még előbb a lányt rántja a vízbe s csak ezután esik áldozatául Gin meglehetősen hosszú karjainak. Persze így könnyű, mindenki Jenre megy mi? Én persze megadom magam, együtt bukunk a víz alá a lánnyal. Ahogy kinyitom a szemem mintha megállna az idő, csak a szőke fürtjeivel hadakozó kék szempárt látom. Önkéntelenül mozdul a kezem, hogy átkarolja a lány derekát miközben a felszínre jövünk. Jen szemei elkerekednek mire elvigyorodok de nem engedem el őt. Igaz haverok vagyunk de azért egy kicsit őt is megölelhetem neeeem? Ugye, hogy igen. - Legközelebb mi nyerünk - suttogom már már az ajkai közé majd elengedem őt. Tekintetem a győztes csapatra siklik, Gin persze teljesen kikel magából, hogy győztek. Valljuk be egyikünk sem gondolta volna ezzel a viszonylag kevéssé harcias partnerrel így alakulnak a dolgok. Én úgy tippeltem vagy Jesseék vagy mi győzünk, nem így lett. - Hééé, gratulálok! - kiáltok oda nekik mosolyogva majd a medence széléhez evickélek és felhúzva magam kiülök a szélére. Megragadom a nemrég ott hagyott üvegemet majd forró hátamat elnyújtva ledőlök a hideg kőre. Tekintetem a plafonra mered ahol esküszöm a csillagos égboltot látom kavarogni, elég fajin be kell valljam. Jobb ha ti is idedőltök mellém és megnézitek, a tulajdon szemetekkel.
Ahogy sejtettem, sikerül mindenkit meglepnem, még Leot és Gint is, pedig ők aztán ismernek annyira, hogy számíthattak volna ilyesmire... vagy talán nem ittunk még együtt? Bevallom, a forróság és az ír whiskey éppen elég ahhoz, hogy a gondolataim egyirányúvá váljanak, nem akarok mást, csak szórakozni, habzsolni az életet. Ez az este amúgy is azért van, hogy mindenről megfeledkezzek, ami egyébként halálra idegesít, szóval nem törődöm sem Astrid nyafogásával, sem a többiekkel, inkább kiélvezem az osztatlan sikert, amit a fiúktól learatunk. Visszanevetek Ginre, de azért Leo arckifejezése se semmi, sejtettem, hogy ettől be fog indulni. Elégedetten pattanok fel a nyakába (vitathatatlan, hogy ennyit megérdemlek), elmosolyodok, ahogy tenyerei "biztonsági okokból" a combjaimra simulnak. Azért ne álltassuk magunkat, attól még, hogy haverok vagyunk, én is nőből vagyok, és mint olyan még a bőröm is puha. Na ezért szedem a lábam télen is. - A helyetekben inkább feladnám... nem szokásom visszafogni magam. Vigyorgok gonoszan a lányokra, habár Gint biztosan nem rettentem el ennyivel, Astrid meg még jócskán emésztgetheti a kis puszinkat. - Benne vagyok. - vigyorgok elismerően Ginre, mondjuk gondolom ez senkit sem lepett meg. Jó ötletei vannak a kiscsajnak. Természetesen azért nem fogom kitépni a hajukat, de nem fogom a kíméletes énemet sem mutatni, és azt hiszem mind tudjuk, hogy a három lány közül én vagyok a legvadabb. Pláne, hogy Leo nyakában csücsülök, ami némi jóleső forróságot, na meg lelkesedést táplál belém. Még helyezkedem egy kicsit, már úgy kell visszatartanom magam, hogy ne essek nekik. Ha rajtam múlik, rekordidő alatt a medence mélyére juttatom őket, és valószínűleg Leo is így van vele. Imádok versenyezni, de győzni még jobban.
To: Privát party/Words: 462/Song: Breakfast At Tiffany's
Már egy ideje érzem, hogy beütött az alkohol, ezért nem bírom olyan pontosan követni az eseményeket. Amit felfogok, annak a felére sem fogok talán emlékezni holnap. Pedig próbálkozom az odafigyeléssel! Először is, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a Jen-Dan párossal, de akkor Leo elvonja a figyelmemet és azt sem akarom kihagyni, ha a sztárvendégünk elkapja Astridot... helyettem. Ha már én nem keltettem fel az érdeklődését, legalább hadd nézzek, mint Rozi a moziban. De ennyi helyre figyelni egyszerre képtelenség, úgyhogy egybe kell terelnem a csürhét. És úgy néz ki, hogy megint sikerül! Kezdem úgy érezni, hogy sikeres vagyok valamiben, de ugyan a társaság teremtő eszközeimmel az életben nem sokra viszem. Megrázom a fejem, hogy kitisztuljon kicsit az elmém, de ami ekkor történik, szó nélkül hagy. Egy száj tapad az enyémre én pedig önkéntelenül beletúrok Jenine hajába. Várjunk csak. Jenine?! A csók végén elnevetem magam és körbepillantok, hogy milyen hatást váltott ki másokból a kis műsorunk. A fiúk tátott szájjal bámulnak, de még Astridot is alaposan megleptük. - Hahaha! - nevetek fel, ahogy látom, hogy Jen elcsórja a kiszemelt pacimat. El kell ismernem, hogy ügyes figyelem elterelés volt. És az, hogy nem Dan nyakába csimpaszkodik fel, nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az előbb történtek nem jelentenek többet annál, mint amit mi csináltunk. - De muszáj lesz nyernünk! - figyelmeztetem a srácot, mielőtt felbukna, hogy a lábaim közt kössön ki. Mintha a dolgok csak úgy történnének velem és nem lenne semmi beleszólásom. Na nem mintha olyan szörnyűségek lennének, aminek ellent kéne állnom. De a versenyszellem a véremben van nekem is, úgyhogy természetesen győzni akarok. De még most is úgy gondolom, hogy a játék a fontosabb, nem is zavarna, ha lelöknek, de akkor magammal rántok valakit! - Így kerekedett a Hugrabug a Hollóhát fölébe! - kurjantom el magam, egyik kezemmel a levegőbe boxolva. Remélem, hogy Dan erősen tart, és egy futó pillanatig eszembe ötlik, hogy Jesse tűnik a legszilárdabbnak, de az ő nyakából képtelen lennék úgy csodálni a felsőtestét, mint most. Várjunk csak... azt hiszem, inkább a lányokra kellene a figyelmemet fókuszálni. - Akarunk szabályokat, amiket megszeghetünk? - nevetek, tele energiával. Már viaskodni akarok, csobbantani és csobbanni. - Mondjuk a nyertesek kérhetnek mindenkitől egy dolgot! Aki pedig először esik ki, az a páros benyakal egy üveg whisky-t, de egy huzamban! - emelem a tétet. Így extrán megéri nyerni, de a vesztés sem kecsegtet túl nagy szomorúsággal. Mivel hárman vagyunk, ésszerű lenne páros viadalokat vívni, de azt hiszem, ehhez most senkinek nincs lélekjelenléte, hogy kiépítse a stratégiát, úgyhogy ha egymásra rontunk, két irányba kell támadnom. De minden az alattam tornyosuló fiútól függ, amerre ő megy, arra támadok én is. Hosszú, vékony karjaim vannak, előbb hozzá tudok érni akármelyik lány vállához, mint hogy ők az enyémhez, mondjuk az az erő, amit kifejtek, nem mozdítana meg egy mamutot, az biztos.
//Kötetlenül beszélgetős topicba dobjon mindenki a 10 oldalú kockával, légyszi! Párok pontszáma összeadódik, a legnagyobb számú nyer.//
[You must be registered and logged in to see this image.]Valahogy kezd elmenni az egész kedvem a bulitól. Daniel is tök furcsa velem, hiába mentem oda és próbáltam beszélgetni, egyszerűen nem érdekelte, ahogy már a bornál is furcsa volt. Most mégis mit várt tőlem vagy mi a baja? Én tényleg azért jöttem, mert megígértem neki és hogy még jobban megismerhessük egymást, de kezdem úgy érezni, hogy hiba volt és talán… talán tényleg jobb, hogy Jenine is megjelent. Ő talán megfelelő társaság a számára, sőt, nem csak talán, mint látom, hiszen nemsokára már egymás szájában vannak, én pedig jobbnak látom visszatérni Jesse mellé, valahogy ő a legszimpatikusabb a jelenlévők között, a többiektől nekem túl furcsa ez a mindenben benne vagyunk dolog, amit produkálnak. Mert ne mondja nekem senki, hogy első találkozásnál normális, hogy Gin is így hagyja Leonak a csókolgatásokat. Jó persze, foghatjuk az italra, amiből én még mindig nem sokat fogyasztottam, de okkal, a töményekhez pedig nem fogok hozzányúlni, az is biztos. Szóval akkor maradjunk a normális társaságnál, ezért is érkezem vissza a kviddicssztár mellé a vízbe, kinek el is mondom az aggályaimat, mert úgy érzem, hogy ennyi kijár. Nem fogok rámászni, nem fogok semmi olyat se tenni, amivel felkelteném úgy igazán az érdeklődését, hiszen nem tehetem, de ha nem hülye, hát sejti, hogy a háttérben valószínűleg egy másik férfi áll, de ha nem gondol ilyesmire, az már szintén nem az én problémám. Azért, mert eljövök egy buliba, nem jelenti azt, hogy teljesen szabad is vagyok. - Szívesen maradnék, de akkor is kellemetlenül érzem magam egy kicsit. – ismerem be, és finoman tekintetemmel intek a két párocska felé, majd ez után nézek újból a srác szemeibe. - Hát most már ismét ide jársz, biztosan összefutunk máskor is, főleg, mivel ahogy mondod, lógsz azzal a bizonyos edzéssel, amire igényt tartok. – mosolyodok el kedvesen, majd ahogy tippel, hogy melyik házba is tartozom, finoman biccentek, jelezve, hogy eltalálta. Amikor viszont Danielre is utal, hogy ő is Hollóhátas, csak egy apró pillantást vetek a fiú felé. - Őt nem izgatja, hogy itt vagyok-e vagy sem. Nem látom sok értelmét annak, hogy elhívott, amikor egész este hozzám se szól. – kijöttek a szavak, nincs mit tenni. Azért bánt, mert én tényleg szerettem volna megismerni a fiút, hiszen a múltkor is olyan jól éreztük magunkat Roxmortsban, de most már nem bánom, hogy a bálra nem ő hívott el, hanem Damien, vele tényleg csodás volt. - Miattad maradok, nem ő miatta. – jelentem ki határozottan, miközben a fiúra pillantok, így tudhatja, hogy Gin ötletét sincs ám kedvem visszautasítani. Remek szórakozásnak ígérkezik, tényleg tetszik az ötlete és Jesse vállain bizonyára izgalmas lesz ez a játék. Kezem a fiú kezébe helyezem, amikor felém nyújtja, majd elmosolyodva biccentek, igen csak határozott tekintettel. - Még jó, hogy mi nyerünk! Csak aztán el ne ejts, mert akkor két vajsörrel lógsz majd. – kacsintok rá játékosan és ekkor tér vissza a turbékoló pár is. Jen viselkedésére viszont hatalmasat lesek, mert azért ez… oké, hát ezek szerint ő tényleg könnyűvérű. Mindenesetre nem szólok közbe, nem az én dolgom, különösebben nem is érdekel, ha ő mindenkivel smárolni akar, amíg engem elkerül, nekem akad más, akinél jobban úgyse csókol senki, szóval nemsokára Jesse-vel szembe fordulok és kezeimmel játékosan vállainál fogva kezdem el lenyomni őt. - Akkor had másszak fel. – ha pedig enged ennek és leguggol vagy letérdel, akkor nemsokára felmászom rá, combjaimmal pedig azért próbálom tartani magam. Érzem én is, hogy így talán túl közel kerül, de nem fogom mindenből kivonni magam, fiatal vagyok még és ennyit szabad. Óvatosan megkapaszkodom a helyes buksiban és játékosan összekócolom Jesse haját. - Felkészültetek? – nézek körbe, amikor már mindenki megtalálja a maga párját és ha minden igaz, akkor nemsokára kezdetét veszi majd a nagy mérkőzés. Természetesen nem durvulok, ahogy valószínűleg a csajok is tudják a határokat, hiszen itt most tényleg a játék lesz a lényeg, de azon vagyok, hogy tényleg minél előbb lelökjem őket Leoról és Danról, miközben a fiúkra nem is figyelek, csakis az alattam lévőre, hiszen nekünk azért most együtt kell mozognunk némileg.
Hős mentőakcióm, és az ezt követő "feltűnésmentes távozásom után, már egyáltalán arra sem számítottam, hogy Astrid utánam jön. Mégis megtette, és vigasztalni próbált. Csak tudnám ilyenkor mért nem olvas a fejemben? Nem mondhatom ki neki mit gondolok, sem azt, hogy mit érzek, és jó lenne, ha most kitalálná. Bár az után, ahogy a medencében elhúzódott tőlem, nem számítottam semmi ilyenre. Miután elmondtam neki egy féligmeddig hamis indokot, és válaszolt rá, megpuszilta az arcomat. Persze, természetes, hogy jólesett, de egyszerűen annyira sértett voltam, hogy szinte fel se vettem. Normál esetben valószínűleg a bőrömből is kiugrottam volna. De ez a helyzet más volt. Eljátszottam egy pillanatra a gondolattal, mi lenne, ha megcsókolnám, de nem tettem. Részben, mert az iménti után semmi kedvem nem volt még egy visszautasításhoz, részben, mert Jen megszakította a gondolatmenetemet. Nem is tudtam hirtelen, hogy a közbelépéséért hálás legyek, vagy inkább dühös... Astrid nem akart először menni, rám hivatkozott, de én valamiért kíváncsi voltam, mi a fenét akarhar Jen pont most, így bólintottam neki, hogy menjen nyugodtan. Aztán felgyorsultak az események. Mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, hogy első kérdésemre a válasz az lesz, hogy szimplán lesmárolnak. Józanul tanán ellöktem volna magamtól Jent, de nem.tettem... Valahogy éreztem, hogy amit ezzel akár mondani az jogos... Nem.lehetek örökké félős, féltékeny, durcás kisfiú. Elvégre azzal sem érek el többet, mint, ha viszonzom a kapott csókot, aminek aztán Leo habgja vetett véget. Ironikus belegondolni, hogy egy csónakban evezünk Jennel, de minden apró jel erre mutatott. Részben ez, részben pedig Astrid majdhogynem semmilyen reakciójának látványa vitt odáig, hogy felálljak, magamhoz húzzam az előttem álló lányt, és vadul falni kezdjem ajkait. Minden dühömet és sértettségemet abba a csókba öntöttem bele, remélve, így megszabadulhatok tőlük. A jelek szerint partnerem ezt a legkevésbé sem bánta... - Nincs több depi...! - ígértem meg aztán, és végignéztem, ahogy beleugrik a medencébe... No meg néztem tovább is... Ahogy megcsókolta Gint. ~ Hűazanyját...~ most mondjam, hogy nem.volt éppen semmi látvány? Nem igazán tudom, hogy vajon csak sokat ivott, vagy mindig ilyen, de ha józan lettem volna, tuti megijedtem volna... Csakhogy nem voltam józan... Így pedig minden sokkal egyszerűbbnek láttszott, szóval mikor a kis "közjáték" után Jen Leo nyakába mászott, én is beugrottam a vízbe Gin mellé, és rávigyorogtam. -.Remélem én is megfelelek. - nyújtottam ki a nyelvemet, majd a víz alá merültem, és csak hogy lássa, ellentmondást bizony nem tűrök, a lábai közé úsztam. Amennyiben ez esetlegesen sikerült, úgy hosszú, formás.lábaival a nyakamban emelkedtem ki a víz alól. - Na csak senki ne bízza el magát, a viadal még el sem kezdődött, és messze még a vége! - közöltem a többiekkel ezt az apró tényt... Kíváncsi leszek, mi lesz ennek a vége....
Gin kérdésére csak morgok egyet, egek hát hogyne lenne kislány? Mintha nem tudná, hogy aztán bármikor szívesen "elkísérem a szobájába". Visszatérve azonban a jelenlegi helyzethez, kapok egy whiskyt. Astrid azonban nem annyira lelkes mint bármelyikünk, Jesse pedig úgy húzza be a féket ahogy csak tudja. Na nemááár... mindenki ilyen k*baszott merev itt? Biztos, hogy jó partit hívott össze az a kis vadmacska ott a medence szélén? Oda is pillantok miközben ajkaim a whiskyüvegre tapadnak ám ivás helyett elmosolyodok. Mint valami égi jelenés, úgy ugrik be a medencébe a csupa energia szőkeség. Tekintetem az "idős párosra" siklik s még épp elcsípem ahogy Astrid siránkozik. - Hééé, Astrid görbüljön inkább felfelé az a szép kis szád...- mosolygok a lányra majd a magasba emelem az üveget. Ekkor jelenik meg a közelemben Gin és elhinti a kakasvidal ötletét. Emiatt legszívesebben megragadnám azt a karcsú derekát és rögvest szájon csókolnám, mintha csak a számból vette volna ki a szót. Elevickélek hát a medence szélére és lerakom az üveget - persze előbb azért még tolok egy utolsó kortyot, mire visszaérek már Jen is a vízben van méghozzá nemis akárhogy. Nem tehetek róla bizony eltátom a számat ahogy a csajok egymásba gabalyodnak. - A k'rva élet - nyögöm erőtlenül miközben érzem ahogy a testemet elönti az a jül ismert forróság. Na ha ettől nem hullik ki Astrid haja akkor semmitől, minimum le fog lépni úgy érzem. Akkor meg bizony borulnak a kényes arányok. Nem sok időm van ezen filozofálgatni mert bizony Jen kihasználva úgyhiszem mindannyiunk döbbenetét hirtelen mellettem terem. Irreálisan gyorsan, legalábbis jelenleg ez számomra irreálisan gyors volt. Megragadja a nyakam majd azt sikkantja "megvagy". Elvigyorodok majd megadva magam a víz alá merülök, hogy a lány a nyakamba ugorhassan. Miután ügyesen helyetfoglal kiemelkedek a vízből, kezeimet Jen combjaira helyezem, hogy ha ne adj isten borulás lesz tudjak rajta segíteni. De Jen profin egyensúlyozik, hiába nem először csináljuk már ezt. Rutinos kakasvidalosok vagyunk. A szemeimet összeszorítom miközben egy picit megrázom a fejem, hogy eltávolítsam a vizet az arcomról. Eztán hunyorogva keresem meg Gint majd valami válrántás szerűen azt tátogom neki "bocsi". - Rettegjetek mert a Jen és Leo páros bizony LEGYŐZHETETLEN a kakasviadalban - vonom föl a szemöldököm miközben ajkaim öntelt vigyorra húzódnak. Ez az igazság. - Na gyerünk gyerekek, ne maradjatok le különben ellenfél híján tényleg megnyertük a viadalt - jegyzem meg beharapba az alsó ajkam. Nyilván Jesse jóval stabilabb bástya lesz mint én de Jen viszont a leghevesebben küzdő ember akit valaha ismertem - meglátjuk mi sül ki ebből.
Jenine alaposan beindítja a bulit a kis jelenetével, amit Danielel lerendez, látszólag a srác sincsen túlzottan ellene a dolognak, talán mégsem annyira ragaszkodó típus. Szóval amíg azok nagyban smárolnak, Astrid visszatér hozzám, jócskán megszeppenve, és meglehetősen feszélyezve érezve magát, minthogy mellettünk a másik kettő, Gin és Leo is akcióba lendül. Az imént még le mertem volna fogadni, hogy Gin az én figyelmemre pályázik, de a dolgok más irányba kanyarodtak, és nem én voltam az egyetlen, aki felfigyelt a csinos lábakra. Gyakorlott szoknyapecér lehet ez a Leo is, vagy meglehet, hogy nem ez az első alkalom, hogy ezek ketten összejárnak, mert Gin még csak meg sem lepődik Leo nyílt közeledésén. Csak nekem furcsa ez ilyen fiatal kölyköktől? Úgy tűnik valóban megöregedtem, ez a suli már nem ugyan az, mint amire én emlékszem, anno nem így festett azért egy buli sem. Pedig egyébként nem is olyan nagy ez a korkülönbség, öt év múlva már észre se venném, csak most hat kissé furcsán. De ha korán kezdik, ám legyen, tőlem se idegen az ilyesmi, elegendő lesz egyszerűen megfeledkezni a korukról. Már éppen összebarátkoztam Astriddal, fogadtunk is, még kezet is ráztunk, de alaposan félbe lett szakítva a folyamat, így hát én se örülök túlzottan, hogy ő már menne is. Legalább megpróbálhatná jól érezni magát egy kicsit. Épp tiltakozni akarok, de Gin megelőz, és bedobja a leghülyébb, de egyben az este eddigi legjobb ötletét is. Nincs az az isten, hogy ezt kihagyjam, és Astrid se ússza meg. - Máris itt hagynál? - egy szomorú mosoly, a tekintetemben őszinte csalódottság. - Ki tudja mikor lesz még alkalmunk beszélgetni. Még egy edzést is beígértem, pedig azt sem tudom, melyik házba jársz. Várjunk csak, nem hollóhátas vagy? - vonom össze hirtelen a szemöldököm, és úgy érzem, e pillanatban megvilágosodtam. Persze nem meglepő, hogy nem ismertem fel őket, nekem itt mindenki új, fél év alatt esélytelen vagyok ennyi embert megjegyezni, de azért mellettük nagyjából minden második nap elmehettem. Úgy van, mint rájövök, Daniel is hollóhátas. - Nem hagyhatod csak úgy itt a háztársaidat, hol itt az összetartás? - itt már inkább humorizálok, nagy valószínűséggel meg tudjuk győzni, hogy egyelőre itt maradjon, úgyhogy békésen vigyorgok rá. Az már kevésbé biztos, hogy Gin remek ötletébe is bele tudom rángatni. - Gyere. - intek a fejemmel a gyülekező társaság felé, és még a kezem is kinyújtom felé. - Ne vonjuk ki magunkat, szórakozni jöttünk ide. Vicces lesz, és mi fogunk nyerni, megígérem. Egy vajsörbe. - vigyorgok a lányra, ez már a második fogadás az este folyamán. Biztos szeret versengeni, és valószínűleg imádja a győzelmet, csak így lesz valakiből kviddicsjátékos. - De nem ér direkt veszíteni. - teszem hozzá gyorsan. Nem könnyíti meg a dolgom, hogy a többiek továbbra sem viselkednek valami visszafogottan, ami engem nem igazán zavarna - például szívesen elnézném még egy darabig Gint és Jent csókolózni - de Astrid nyilvánvalóan egészen mást vár el tőlem. Én pedig - egyelőre - szeretnék megfelelni az elvárásainak, mint tapasztalt, érett, idősebb srác, főként azért, mert ez a szerep jelen helyzetben nehezebbnek tűnik. Szeretem a kihívásokat, és Astrid e szempontból egészen kiemelkedő, hadd szögezzem le, kviddicssztárként nem nehéz egyéjszakás kalandokat összehozni. Astridot meghódítani már annál nagyobb falat. Jent a jelek szerint nem kerülne semmibe, ami pedig Gint illeti, ő kezd egyre érdekesebb lenni, de nem árt majd vigyázni, nehogy két szék között a pad alá essek.
Azért egy finom döbbenet kiül az arcomra, hogy Astridnak még van képe puszilgatni szegény srácot, de persze senki sem az, akinek elsőnek látszik, ez a csaj is biztos hozzászokott már ezekhez a hősszerelmes pisisekhez. Nekem mondjuk ritkán van dolgom ilyesmivel, a legtöbben ismerik a szabályaimat, és tudják, hogy egyetlen embertől szomjazom érzelmekre, tőle pedig aztán várhatom. Nem mintha különösebben haragudnék Astridra, a helyében én is kihasználnám a helyzetet, szimplán csak útban van. Ez nem az a party. Szóval miután - mégha vonakodva is - de odébb tolja a popóját, végre én is akcióba lendülhetek. Danielen persze tisztán látszik, hogy nem igazán érti, mit akarok tőle, de legalább nem kezd el nyafogni, amiért elüldöztem Astridot. Remek, okos fiú ő, ha kicsit nő még, na meg kitisztul a feje, talán gyakrabban is összefutok majd vele. A legegyszerűbb, ha tettekkel válaszolok a kérdésre, amúgy sem szokásom a kertelés. Természetesen megfordult a fejemben, hogy elutasít majd, de nem igazán izgultam rá a dologra, viszont eléggé meglepett az intenzitás, amivel viszonozta az ajándékomat. Talán mégsem olyan kisfiú, amilyennek gondoltam... belevigyorogtam a csókba, a füttyentés pedig csak tetézte a hirtelen gyűlt vágyat bennem, azon kaptam magam, hogy tényleg falom az ajkait, egészen addig a pillanatig, míg meg nem hallottam annak a rohadéknak a hangját. Esküszöm, még a rohadt vér is megállt bennem egy pillanatra, dühített, pedig számítottam rá, hogy így reagál majd... bár nekem is csak egy elbaszott pasihaverom lenne. Annyival egyszerűbb lenne minden. Gyűlölöm az érzelmeket. Mégis, öntelt mosollyal az arcomon fordulok felé, próbálom Cameronnak képzelni, és észre sem venni a hatalmas vigyort a pofáján. - Nem szokásom. - szélesedik a vigyorom, Leo éppcsak elkezdi fűzni Gint, mikor megérzem magamon Dan karját, sikerül visszarángatnia egy másik világba, engedelmesen simulok hozzá, egy pajkos mosoly azért játszik az ajkamon, ahogy tekintetét fürkészem, pedig valljuk be, nem hagy sok időt rá. Érzem, ahogy a benne lévő ürességet és dühöt önti belém, ajkai vadul és erőszakosan kapnak az enyém után, ahogy szeretem... ezúttal emberemre találtam, mi ketten a vágyainkon túl semmiben sem egyezünk, idegenek vagyunk, és mégis, a testünkön át osztozunk a fájdalmon. Rém romcsi, de a lényeg, hogy sikerül kissé feltöltődnöm, ezért ahogy elválnak ajkaink, elégedetten vigyorgok a srácra. - Tudsz te, ha akarsz. Nincs több depi. - veregetem hátba, miközben a tekintetem újból végigfutattom a testén. Közelebb hajolok, és mosolyogva suttogok a fülébe. - Ma éjjel nem fogsz unatkozni... - Majd ahogy vigyorogva a többiek felé fordulok, Dan nyakát átkarolva finoman rángatom vissza a fürdő felé, új játékot szimatolok. - Mi is jövüünk! - ugrok végre egy bombát én is, pedig már bizsergek a forróságtól. Nevetve jövök a felszínre, és Leohoz hasonló véletlenségből és Gin mellett kötök ki, ha el is késtem, nem áll szándékomban válasz nélkül hagyni őt sem. Hiába, nem bírok a véremmel, angyalian mosolygok rá, finoman csúsztatom ujjaim az állára, közelebb vonom magamhoz, és egy édes csókot lehelek az ajkaira, csakhogy érezze a törődést. Talán ez megfelelően elkábítja ahhoz, hogy maradjon időm lenyúlni a létráját, meglepetésszerűen ugrok Leo nyakába, persze talán jobban örülne Gin combjainak, de abból most nem eszik. - Megvagy. - vigyorgok rá, barátilag is cipelhet, amúgy nincs kétségem felőle, hogy szarráverünk mindenkit. Remélem ezúttal nem jön elő belőle Cameron, mert szeretném legalább egy kicsit a combjaim közt tartani a fejét... már csak azért is jó lenne mellette ébredni, hogy láthassam Cam fejét ezek után.
To: Privát party/Words: 465/Song: En Transe...ylvanie
Legalább Jen értékeli a Friccses megszólalásomat, bár szerintem mindketten Astriddal értünk egyet. Valóban jobb lenne nem összefutni azzal az alakkal éjszaka. De hát egy lány megteszi, amit egy lánynak meg kell tennie, ha ezzel megússza a büntetőmunkát. Mondjuk ez azzal fenyeget, hogy a büntetőmunka Friccs magán szobájában lenne, de még ebbe is borzalmas belegondolni. Van bennem elég alkohol, hogy ne tegyem, hanem teljes boldogságban, gondolatok nélkül süttessem a hasam az éjszaka fényeiben. A hold bevilágít az ablakon, pár gyertya ég csak, nincs olyan világosság, ami felkeltené bárkinek a figyelmét odakintről. Ha csak a hangok nem. Az alkoholtól kissé lassabb a felfogásom, de amikor Jesse elfüttyenti magát, és rájövök, hogy nem miattam, akkor én is odanézek, mi történik kb mögöttem. - Jenine, te hűtlen! - nevetek fel. Nem járja, hogy az egyik pillanatban az én fenekemet paskolja, a másikban meg már Dan-t csókolgatja. Megjegyzem, remek húzás a parti feldobására. Már nem túl sok befolyásom van a szavaim felett, ezért engedem őket szabadon feltörni. - A következő csókod az enyém! Valószínűleg józanon zavarna, hogy így mutatkozom be ennyi viszonylag idegen ember előtt. De hát csak játszom! Az élet csak egy játék. Leo enyhén csiklandozó puszijai a hasamon térítenek magamhoz. Behunyom a szemem, és hagyom, hogy átjárjon a jól eső zsongás. Szavaira rávágnám, hogy dehogynem, Jenine-t, de aztán Jesse-re tereli a figyelmemet, aki megint Astriddal diskurál. Apropó, azt hiszem lemaradtam a reagciójáról, amit Dan csókolózása váltott ki, vagy épp az volna a reagció, hogy elvonja a kviddics sztárunk figyelmét? - Igazán nem rontanám el az örömét, ha jól érzi magát. - mondom egyszerűen. Nem erőszak a disznótor, ha nem kér belőlem, szemmel láthatóan akad más. - Akkor bizonyára nincs kedved visszakísérni egy darabon, ha vége ennek a bulinak...- húzom mosolyra a számat, mielőtt eltűnhetne előlem. Folyamatosan kacsingat, félreérthető megjegyzésekkel bombázzuk egymást és mindketten rendessen be vagyunk indulva. Én legalábbis totálisan. Most annyira felhúzott, hogy muszáj lehűtenem magam a vízzel. Így legalább van alibim a bikinifelső enyhén megváltozott alakjára. Ping. Ahogy feljövök a víz alól, épp elkapom Astrid utolsó mondatát. - Ne máár! - megyek oda megint hozzájuk. - Inkább játszunk valamit! - hátradobom a vizes sörényemet. - Kakasviadal! Gyerünk, pattanj fel Jesse nyakába! Megfordulok, hogy Leot megtaláljam. Nem biztos, hogy jó ötlet ilyen felhúzott állapotban közre zárni a fejét a combjaimmal, itt mindenki előtt, de a játék kedvéért mindent! Ha közben a medence szélén enyelgő, csókolózó pár felbomlana, akkor természetesen bármelyiküket szívesen használom létrának. Nem akarom a drága időnket elmélkedéssel és töprengéssel tölteni. Hé, mire való a holnap? Most itt ez a buli, valószínűleg, több mint fél évig nem lesz még egy ilyen alkalmunk kiélni magunkat. Itt ez a szuper fürdő, ami luxus a javából. Én nyilván bármikor jöhetek, most, hogy már tudom a jelszót, de az mégsem ugyanaz, mint amikor az ember a barátaival lötyög.
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem tagadom, hogy meglep Leo története, hogy ült már hippogriffen és némileg irigylem is a fiút ezért, ugyanis nekem is nagy álmom, hogy egyszer átélhessem azt az élményt. Elmosolyodom a másik szavain, miközben hátsójára mutogat, majd fejemet csóválva kuncogok fel. - Talán egyszer nekem is lesz ilyesmire lehetőségem. – mondom halkan, de igazából csak úgy magamnak, majd ez után kerül szóba azért az, hogy mi lenne, ha lebuknánk, de Gin szavaira ösztönösen jut eszembe Perselus. Bár a szőkeség felé nézek, ahogy megmutatja idomait, de nem őt látom magam előtt. Talán ilyen, ha az ember szerelmes? Na nem mintha az a férfi megérdemelné. Jól érzem itt magam a többiekkel, félreértés ne essék, de hiányzik, még akkor is, hogyha megfenyegetett. Lehet, hogy nincs választásom, de nem is akarok menekülni, talán hülye vagyok, talán az életem se lesz túl hosszú ez miatt, de most ezt a döntést hoztam. Mégis, érzem én, hogy legalább valamiféle mosolyfélét az arcomra kéne erőltetnem, így próbálkozom, tényleg, majd finoman köszörülöm meg torkomat is. - Friccs olyan, mint valami rémálom, szóval csak ő vele ne találkozzunk. – most már én is picit felnevetek, mert hát igen, Gin jól mondja, talán ő még nyáladzana is, de az tuti, hogy én nem mutogatnám magam neki, ahogy szerintem a jelenlévő lányok se pont Pitont néznék ki maguknak. Nem örülnék, ha tévednék, de bízom elrettentő viselkedésében, bár sajnos sikeresen kiderült már a számomra, hogy többen fantáziálgatnak vele, ehh… Na de térjünk vissza a bulira, amit a rózsaszín fürdőköpenyes megjegyzés követ, így a Griffendéles lányka felé sandítok, de olyan szinten lazán viselkedik, hogy meg nem mondanám ebből, hogy csak annyi éves. Mi lesz itt pár év múlva kérem szépen? Ez után koccintunk, majd vonom be Jesse-t is mindenféle hátsó szándék nélkül a buliba, de nagyon úgy néz ki a dolog, hogy minden máshogy történik, mint ahogy azt én terveztem. Az, hogy eldob, még nem probléma, bár jó erős, hogy ilyen lazán hajigál ide-oda, de Daniel közbelépése már tényleg meglepő. Egyáltalán nem volt ilyesmire szükség, ezt mindenki tudja, ő mégis, mint valami hős, daliás lovag, ott terem és megment. Tudom, a Három seprű óta tudom, hogy mit érez irántam, én pedig… ezt nem tudom viszonozni neki, egyszerűen nem tehetem, akármilyen kedves és aranyos is. Tudja jól, hiszen már akkor megmondtam neki, hogyha ez máshogy van, így hát minek hitegessem? Jól esik az ölelése, jól is esne, de szemeiből valami többet látok, olyasmit, amit ha másképp reagálnék neki, ő neki esne idővel még rosszabbul. Tehát kibújok az öleléséből, majd próbálok valami másról beszélgetni, de érzem én is, hogy ez nem megy ilyen egyszerűen és talán… talán Jesse mellett van a legjobb helyem, bár már kezdek kételkedni magamban. Talán nem is volt olyan jó ötlet eljönni? Miért hittem azt, hogy majd remekül elleszünk és nem lesz semmi gond? Persze ittam, én is picit lazább vagyok, de odafigyelek a mennyiségre, nem engedhetek meg magamnak semmiféle hibát se,sok minden múlik rajta, így végül a kviddicssztárhoz térek vissza egy kis időre, miközben már egy új edzést is megbeszélünk egymás között. - Ne nézz le Jesse, én is évek óta kviddicsezem és elég jó vagyok belőle, el foglak találni! – jelentem ki magabiztosan, ugyanis tényleg így érzem, szinte teljesen biztos vagyok magamban. De mint hallom, a közös vajsörözés már biztos, hmm, egyszerre már két terv is születik, na nem mintha bánnám. Szívesen megismerném a srácot, tényleg szimpatikusnak tűnik. - Áll az alku! – jobb kezem felé is nyújtom, hogy egy kézfogással pecsételjük meg a dolgokat, de tovább már nem maradok, ugyanis Daniel úgy dönt, hogy inkább a pogácsákat választja helyettünk. Eleinte persze nem értem a dolgot, hiszen én nem tettem semmi rosszat se azzal, hogy beszélgettem valakivel. Én nem szoktam flörtölni, Jesse viselkedéséből se érzem ki, hogy ez máris az volna, szerintem csak teljesen normálisan beszélgettünk, és amúgy is, a jelenlévők közül senki se a párom, hogy megszólhatna bármiért is, mivel a leginkább jókislány még mindig én vagyok, elég csak a másik két szőkeségre nézni, ők sokkal lazábban viselkednek, sőt, szerintem túlságosan kihívóan is, de engem ez nem zavar. Foglalkozzanak velük úgy, és ne velem. Nem is gondoltam volna, hogy ez a buli ennyire erre fog kimenni, de nemsokára már én is Daniel mellett vagyok és úgy rágcsálom én is a pogácsámat, miközben finoman megsimogatom a fiú vállát. - Szerintem nem is kell inni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Én például direkt nem akarok sokat inni, az más lenne, nem pedig én. Nem szeretném, ha rosszul éreznéd magad, hiszen miattad jöttem el, hogy jól szórakozzunk. – egy kedves kis puszit nyomok az arcára ez után, de ahogy Jen is megjelenik, meglepetten nézek rá. Értem én, hogy mit akar, oly egyértelmű, ennyire azért már nem vagyok hülye, de én se véletlenül jöttem ki Dan után, nem azért, hogy máris lelépjek, mivel bár nem ismerem túl régóta, mégis valahol úgy érzem, hogy ismerem, mert ő a barátom és nagyon fontossá vált nekem máris. - Ha Dan is úgy szeretné… Bár a többiek is fel tudnak kelni az italokért. – jelentem ki, és itt mindenki érezheti, hogy nem sok kedvem van így tenni, de oké, akkor magukra hagyom őket. Tehát felkapok némi italt, majd a medence felé indulok, de ekkor hallom meg a fütyülést, így automatikusan fordulok meg, és amit látok hát… Persze, valahol nem esik jól. Azt hittem, hogy Danielnek tetszem, de nagyon úgy néz ki a jelenet, hogy igazából mégse, vagy hogy más is simán jó neki. De… de nem baj, talán így a jó, talán Jenine boldoggá teheti majd, ha már én nem tehetem. Egy pici mosolyt erőltetek arcomra, miközben figyelem, mily vadul találnak egymásra, de aztán elfordítom a fejemet. Hiányzik ez az érzés nekem is, de talán a közeljövőben én is érezhetem a törődést. Ha már Leo is kér, természetesen ő is kap a whiskyből, bár ahogy látom, hogy Ginnel játszadozik, szemeim nem kicsit kerekednek el. Hű, akkor csak én vagyok ennyire… visszahúzódó vagy hogy mondjam? Én csak úgy bárkivel nem csinálnék ilyesmit, csak a párommal, de lehet, hogy régimódi vagyok. Mindenesetre a whiskyt megkapja a Mardekáros fiú és ez után a többi kezemben lévő üveget is leteszem valahova a medence szélére, majd visszacsusszanok Jesse mellé. Ő már nem kisfiú, talán vele lehet értelmesen beszélgetni, így picit zavartan pillantok felé. - Picit kellemetlenül érzem itt magam. Azt hittem, hogy bulizni fogunk, erre mindenki egymásra talál. Én nem ezért jöttem. – talán most kiérzi szavaimból, hogy én nem is vágynék ilyen tettre. Nem vagyok féltékeny, nem akarom egyik fiút se, hiába kedvelem Danielt, tudom, hogy csak áltatnám őt, az pedig nem lenne szép dolog, szóval talán jobb is, hogy Jen odament és jól érzik magukat együtt, és bár Jesse is nagyon jól néz ki, mégis, nem fogom őt se hülyíteni és talán szavaim után ő se fog bepróbálkozni, mert már csak az kéne… - Lehet, hogy nincs itt a helyem és el kéne mennem… - motyogom halkan magam elé, és ez után még lejjebb csusszanok a medencében, így már csak fejem látszik ki. De hát mit csináljak? Van már párom, van valakim, így nem tehetek meg én se bármit, bár pár hónappal ezelőttig bizonyára mindenre máshogy reagáltam volna, de én nem csalom meg azt, akit szeretek, egyszerűen nem vagyok ilyen. Egyébként próbálok csakis Jesse-re koncentrálni, ő eléggé felnőtt már ehhez az egészhez, és hát… én jönnék zavarban, ha Danieléket vagy Leoékat fürkészném, miközben olyan remekül elvannak egymással, de ha túl sokáig mennek, akkor tényleg inkább magukra hagyom őket. Szegény Jesse, ő is bizonyára másra számított, ő is jobb társaságot érdemelne, tényleg hülye voltam, hogy eljöttem, semmi hasznom sincs itt.
Bár nem ittam túl sokat eddig, kezdtem érezni, hogy a fejembe száll, és a visszafogottságom, megfontoltságom, és a visszahúzódási beteges kényszerem az üveg fenekére húzódott vissza. Kezdtem becsiccsenteni, de nem volt olyna kellemes, mint vártam, mert sokkal inkább felszínre törtek a belső érzéseim, amiket nem akartam kimutatni. Pont egy ilyen belső kényszer vett rá arra, hogy - bár semmi szükség nem lett volna rá - egy jó alapos korty whisky után Astridhoz ússzak, és úgy bukjunk felszínre, hogy én magamhoz öleljem őt. Nem jöttem zavarba, ahogy egyébként tettem volna, és nem is vigyorogtam rá olyan bárgyún, csak egy egyszerű, semmitmondó mosoly húzódott az arcomon, miközben beszéltem hozzá. Aztán egy köszi után elhúzódott. Persze, oké, tudom, hogy nem maradhatunk életünk végéig egymás karjaiban, na de az, hogy elhúzódott olyan érzést keltett bennem, mintha valaki benyúlt volna a mellkasomba, megragadta volna a szívemet, és erősen facsarni kezdte volna, mint a citromot szokás. Én nem szóltam semmit, de ő igen... Hát nem mondhatnám, hogy lazult a szorító érzés, mikor meghallottam a szájából Jesse nevét. A kviddics sztár felé pillantottam. - Nem tudom, szerintem nem úgy néz ki, mint akit zavart volna a jelenet. - közöltem véleményemet teljesen semmilyen hangon, aztán inkább visszaindultam a többiek felé. Ahol persze a sztárjátékos már várta vissza Astridot, és le is csapott a társaságára. Persze, neki minden könnyebben megy, elvégre világhírű, sikeres, gazdag, női mércével gyanítom a külseje sem lehet rossz, mert eléggé körbeugrálja minden csaj... Egyik felem már bőszen lengette belül a fehér zászlót, és visszavonulót fújt, de a másik felem dühös volt. Egy ideig figyeltem a beszélgetést, de mikor felhozta Jesse Astridnak a közös edzés ötletét, inkább újra meghúztam az üveget, amit a medence szélén hagytam, majd kimásztam, és a pogácsák felé mentem, hogy egyek. A pogácsák legalább nem flörtöltek, csak a hasamban, az meg nekem csak jó. Arra számítottam a legkevésbé, hogy Astrid utánam jön, de megtette. Megtette, és megkérdezte, mi a baj. Na nem mintha nem tudná egyébként kitalálni. Miközben felém közeledett fürkésző tekintettel figyeltem minden mozdulatát, míg le nem ült mellém. Remélem azt ő sem gondolta komolyan, hogy valóban őszintén megválaszolom a kérdését. Na nem, nem fogok előtte megalázkodni, és elmondani, mennyire zavaró, hogy míg tőlem elég határozottan elhúzódott a vízben, addig Jesse legkevésbé sem burkolt, és átlátszó flörtjeit még csak nem is hárítja. Ez azért már tényleg szánalmas lenne, ha mindezt elmondanám. Csak elmosolyodtam ahogy ránéztem, és megvontam a vállamat. - Azt hiszem, még nem ittam eleget... - közöltem szelíden, holott pontosan tudtam, hogy a magam mércéjéhez mérve igenis eleget ittam már, és nem kellene többet, hisz már így sem vagyok teljesen ura önmagamnak. Ezt a medencés jelenet is bizonyította. Tekintetem akaratlanul is arra tévedt, ahol Jenine kimászott a medencéből. Felénk indult, és Astrid kezébe nyomott pár üveget, hogy "segítsen neki". Ezt követően én is kaptam a kezembe egy whisky-t és koccintott velem. Az első pillanatban nem teljesen értettem a szándékát, miért jött ide, de egy korty után közölte magától. Láttam rajta, hogy tekintete Leo felé kalandozik egy pillanatra, és persze nem tudtam nem észrevenni, hogy néz rá. A srác meg mintha észre sem venné. - Oké, és mégis mit javasolsz, mit tegyek? - kérdeztem, mikor még nem rám nézett, de a válaszára nem számítottam. Legalábbis nem ebben a formában. Közelebb hajolt, belenézett a szemembe, és határozottan lesmárolt. Nem, nem megcsókolt, az más... Teljesen más. Egyszerűen lesmárolt, minden érzelem nélkül. Az első gondolatom az volt, hogy el kéne löknöm magamtól, végtére is, én nem őt akarom, ő pedig nyilvánvalóan nem engem akar. Számos okom lett volna, hogy ne hagyjam magam csak így, például, hogy a lány, akibe hat éve bele voltam esve szintén a teremben tartózkodott. Másfelől viszont vannak dolgok, amikről nem érdemes elfelejtkezni. Nem voltam teljesen józan, féltékeny voltam, az önérzetem, és önbecsülésem sértett volt, miután Astrid elhúzódott tőlem a medencében... Nos és nem utolsó sorban, tizenhat éves voltam, tomboló hormonokkal, Jent pedig a legnagyobb rosszindulattal sem tituláltam volna éppen csúnyának. Szóval igazán szemrevaló csaj volt, csak éppen nekem nem pont ő kellett volna, hanem Astrid. De nem löktem el magamtól, sőt valamennyire benne is voltam ebben az újfajta ismerkedésben. -hallottam a füttyöt és a beszédet, de igazából nem is érdekelt. Na persze, nem lendültünk bele igazán... Végigsimított az arcomon, majd a fülembe suttogta azt, amit már az iménti smacival is tudatott velem. Először Leora néztem, akinél láthatóan nem jött be a féltékennyé tevés, majd Astrid felé vándorolt a tekintetem. Ahogy ránéztem újra elöntött az a szívszorító érzés, hogy egy kviddicssztár ellen amúgy sem lenne semmi esélyem, és igazat adtam Jennek. Így tényleg csak egy durcás kisfiúnak tűnök... Valamit tennem kell, és rajtam a sor. Lassan felálltam a padról, és jobb kezemmel határozottan átkaroltam Jent a csípőjénél, hogy magamhoz húzzam. Nem szóltam semmit, nem láttam értelmét, egyszerűen csak, miután egy pillanatra a szemébe néztem, rátapasztottam a számat az övére. Csak tudnám mióta csinálok én ilyeneket nyilvános helyen mások előtt? Vagy akár bárhol.. Nem, ez nem teljesen én voltam, és ezt belül mélyen tudtam, de ez abban a pillanatban nem számított. Abban a pillanatban nem észleltem a külvilágot, csak olyan szorosan húztam magamhoz Jent, hogy egész testünk összesimult, és kellően, de nem kényelmetlenül vadul, belső dühből csókoltam. Végül kicsit elhúztam tőle az arcomat, de a testünket nem engedtem szétválni, és úgy tettem fel, nagyon halkan a kérdést. - Így már megteszi egynek? - Na egyébként ilyet se csináltam még. Hogy részegen lesmároljak valakit négy másik ember előtt, ráadásul fürdőruhában... Azt hiszem, nem mértem fel teljesen, mekkorát bukhatok ezen a kis kalandon.
- Nos... igen, nem azért mondtam mert kamuból magamra szeretném terelni a komplett parti figyelmét. Ez a fenék... - mutatok a rend kedvéért a sajátomra - bizony megült egy hippogriffet - itt elvigyorodok majd emelem üvegem és meghúzom. Gin megjegyzésére csak felmordulok majd ismét a lányra kacsintok. Bizonyára arra gondol amiben végül igazolta, hogy született tehetség ahogyan én is. Életem ezen részével tökéletesen elégedett vagyok.. .jó igazából minden részével elégedett vagyok. Kivéve a kis sötét foltokat, másként szólva az emlékezetkieséseket - azok néha elég kellemetlenek tudnak lenni. Visszatérve azonban a partira, ezután jócskán felgyorsulnak az események. Dan mentőakcióba kezd aminek valamiféle sértődött medenceelhagyás lesz a vége. Gin tálcán kínálja fel magát a környéken leledző domináns hímeknek, igen abból talán több is akad - elismerem. Természetesen a tekintetem elidőzik egy darabig a lány tökéletes lábain - nos igen, még nem láttam szebb lábakat. Ez az igazság. Valószínűleg jobban elmerülnék az emlékeimben ha Jesse el nem füttyentené magát, odakapom hát a fejem majd követem a tekintetét. Jenine lépett akcióba, pont Daniellel. - Te aztán nem sz™rakodsz Jen - bólogatok elismerően majd rávigyorgok. Ha tudnék pompomokkal szurkolni hát most megtenném, Leo a pompomfiú - uláláááá. Főleg Dan érdekében egyébként, elvégre neki is kijár egy kis minőség. Jen viszont tökösebb mint jónéhány pasi itt a suliban, amit akar azt megszerzi és kész. Nincs vita. Hát akkor jómagam is leteszem az italt majd visszaevickálek a vízbe. Alábukok és némi bugyborékolást követően feljövök a felszínre, mit ad isten pont Gin mellett. Felkapaszkodok hát a medence szélére Gin hasa környékén. Egyik kezemmel a medence szélére támaszkodok miközben szabad kezemmel a hajamba túrok. - Helló szépségem! - vonom fel a fél szemöldökömet s ajkaim sokat sejtető mosolyra húzódnak ahogy a lány szemeibe pillantok. - Csaknem el akarsz csábítani valakit? - nézek rá színlelt meglepettséggel. - Ez a kviddicssztár ott oldalvást szerintem cseppet sincs kőből - biccentek fejemmel Jesse felé. - Jómagam tudod, érdektelen vagyok - jegyzem meg ám ezt megcáfolva kissé kiemelve testemet a vízből nyomok egy-két apró csókot Gin hasára. Előbb a köldöke fölé majd felfelé haladva elérek a fürdőruhájának szegélyéhez, jól ismert formás melleihez. Felpillantok a lányra majd mosolyogva húzódok el tőle. Fejemet ismét a víz alá dugom és ellökve magam a medence falától nagyjából középre pozícionálom magam. Ott bukkanok fel, tekintetemmel Astridot keresve. - Hé Astrid, dobj már egy whisky lééégyszi! - kérlelem őt a magasba nyújtva a kezeimet, hogy ha esetleg teljesíti a kérésem ne találjon fejbe az üveg - így is van némi rövidzárlat valljuk be.
Felvont szemöldökkel hallgatom Leo véleményét a kviddicsről, és amikor a hippogriffes részhez ér, megállapítom, hogy ő a legfurább alak, akivel valaha találkoztam. Biztonságérzet? Egy hippogriffen..? Azonban mielőtt rákérdezhetnék, Astrid már meg is teszi helyettem, én pedig hozzá hasonlóan, kíváncsian várom a választ. Nekem személy szerint még nem volt alkalmam, hogy ilyesmivel is megpróbálkozzak, de olyasvalaki, aki ilyen jól megvan egy seprűn, annak egy hippogriff se jelenthet problémát. Egyszer még erre is sort keríthetünk. Gin hozzászólásán azért kissé elcsodálkozom, nincs ember a fürdőben, aki ezt ne értené úgy, ahogy, de nem szólok egy szót sem. A koccintás elég jól sül el, kissé összehozza a társaságot erre a rövid pillanatra, majd ismét mindenki a mellette lévővel kezd magánbeszélgetéseket folytatni, de én biztos vagyok benne, hogy lesznek még az este ilyen koccintások. A sulira, a kviddicsre, a hippogriffekre, a szőke hajra, vagy újból Ginre - tökmindegy, a lényeg a hangulat. Ami a hangulatot illeti, az már alakulóban van, a lányok már fenékre pacsiznak, Ginnek látszólag már hatott az alkohol, és mintha kissé oldódnának az emberek, már Astrid se aggódik. Apropó Astrid… Beszélgetés alatt nem azt értettem, hogy belerángatnak a medencébe, ekképp vonva be a társalgásba, de így is megteszi. Tisztességgel bosszút is álltam, úgyhogy szent a béke, csak a ruháimmal kezdjen majd valamit. Kissé azért furcsállom, ahogy Daniel utána veti magát, azért nem fog megfulladni, vagy ilyesmi, még csak nem is mély a medence. Ahogy egymásra bámulnak, elég nyilvánvalóvá válnak a dolgok kettejük között, és hirtelen igencsak megsajnálom a srácot, amiért ilyen sors jutott neki, ennyi idősen épp ugyanilyen helyzetben voltam. De csak idő kérdése a dolog, meg hogy kviddics sztár-e az ember. Astrid gyorsan ráun szerencsétlen gyerekre, és ismét velem kezd foglalkozni, aminek persze örülök, sajnálat ide vagy oda. Rendes srácnak tűnik, de egyértelműen nincs esélye, akkor meg minek jótékonykodnék, inkább kihasználom a helyzetem. Ez a dzsungel szabálya, az erősebb felfalja a gyengébbet, ha nem tetszik, hajrá, csak rajtad múlik, hogy te egyél meg másokat. Némi további fröcskölődés után a kviddicsre terelem a szót, és mint kiderül, itt minden jelenlévő - leszámítva persze Leot - érdekelt a témában. Egy csomó kviddicsjátékos, meg az iskolai kommentátor, szép kis társaság, ez megmagyarázná, honnan ismerik egymást. - Volt elég időm hozzájuk szokni. - vigyorgok Astridra. - De ha el tudsz találni, meghívlak egy vajsörre. Ha feladod, akkor te állsz egy kört. - minden viccesebb, ha tétje is van. Számomra mondjuk nem egy veszélyes fogadás, ugyanis hacsak nem áll szándékában villantani, esélye sincs, hogy telibe kapjon egy gurkóval. Ha mégis, akkor meg duplán is megérte, még vajsörre is meghívhatom. Már éppen megörülnék, hogy Dan is bekapcsolódik, amikor hirtelen úgy dönt, hogy sértődötten elvonul, én pedig csak felvont szemöldökkel nézek utána. Astrid kérdésére, azt hiszem, jobb lesz, ha ő maga válaszol, így csak egy félmosollyal az arcomon megrántom a vállam. A lány zavartan követi Danielt, de gyanítom a sajnálata most nem fog sokat érni a srácnak, bár az enyém még annyit se érne. Ettől függetlenül már épp utánamennék én is, amikor Jen mozdul meg a medence túloldalán, és célirányosan megindul feléjük, mért is ne hagynám hát őt érvényesülni. Figyelem, ahogy elhalad mellettem, és ha már úgyis ott van, megállapítom, hogy noha még nem túl nőies, de határozottan jó irányba halad. De más is van ott, ami felhívja a figyelmem, Ginette nem sokkal arrébb terült ki a kőre, és mit ne mondjak, rajta is akad ám néznivaló. Mellben ő sem az igazi, de a szép lábaknak egy férfi sem tud ellenállni, márpedig igen hosszú combokkal büszkélkedhet. Azért olyan nagyon mégsem bámulhatom meg, így hát visszafordulok a medence mellett gyülekező kis csapathoz, de amit ott látok, attól bizony leesik az állam. Jenine aztán nem kertel. Elismerő vigyorra a húzódik a szám, és a hatás kedvéért füttyentek is egy jó hangosat, csak úgy visszhangzik a fürdőhelyiségben. Ha ez nem teszi féltékennyé Astridot, akkor semmi, és akkor bizony enyém a pálya. Meghúzom a legközelebb eső italt, és érdeklődve figyelem a további eseményeket.
Annyira muris, ahogy Gin szó szerint fulladozik a nevetéstől, hogy nem tudom nem kiröhögni szegényt, de meg is kapom a magamét, egy jó adag víz landol egyenesen a képemben. - Ó... rossz emberrel kezdtél ki. - villantok egy öntelt vigyort, miután sikerült végre egy kis levegőhöz is jutnom. Remek. Ennél jobban már nem lehet tönkretenni a frizum, de mindegy is, a nedves, összekuszált haj is szexi, meg aztán... az itteniek mindegyike vagy hősszerelmes, vagy túl idős, vagy a haverom, ami úgy tűnik, kizáró indok neki. Pedig ha egyszerűen lefeküdt volna velem, talán eleve nem is kezdett volna el érdekelni. Az élet iróniája... - Az egyik barátnőmé... volt egy kis szerencsétlen balasete az enyémnek, és tudod, banánosan nem akartam felvenni. - annyira jó vagyok, hogy még ezt is meg tudom fogalmazni félreérthetően, miközben csak egy kis turmix ment rá... de persze mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, mégha hozzájárul is némileg ehhez a kaján vigyor az arcomon. Gin kis egyéni produkcióját látva a hasamat fogva nevetek fel, hihetetlen, hogy ennyire gyorsan be tud baszni. Így kell élvezni egy bulit! - Vagy beszállna melléd egy körre, Gin. - nevetek a lányra vigyorogva, és egyébként megjegyzem magamnak, hogy szép mellei vannak, ugyan nem túl nagyok, de amúgy is az alakja a lényeg. Nem mintha lezbi lennék, de azért odafigyelhetek az ilyenekre... hosszú még az este, ugyebár. Közben persze a kviddics felé terelődik a téma, majd egyből át a hippogriffekre... na ez már kevésbé szokványos, még én is felkapom a fejem. - Tudom, hogy sokmindent meglovagoltál már, de hippogriffekre még én se számítottam. - vigyorgok Leóra, de asszem feltűnően sokáig nézem, pedig már nem is ő beszél, hajjaj... - Ginre! - emelem én is a poha... üvegem, elvégre jogosan ő az egyetlen, akire innék ma, ráadásul olyan cuki, ha jól látom, ez még zavarba is hozza. Az efféle naivság mindig megérinti a lelkem. Közben Astrid és Jesse már bele is lendül a flörtölésbe, de valljuk be, ez nem nagyon izgat, sőt, valamilyen megmagyarázhatatlan indokból még örülök is neki, hogy ilyen távolságtartó Leoval... Gin mondjuk kevésbé, de őt határozottan megértem. Ennek ellenére rohadtul féltékeny leszek, és bosszút is állok, amit aztán "véletlen balesetnek" tanúsítunk, és mindenki boldog lesz. Vagyis én igen, a többi meg nem izgat. Na jó, épp azon voltam, hogy az egész ne érdekeljen... és hoppá, nem én vagyok az egyetlen. A tekintetem a medence másik oldalára kúszik, ahol ki is szúrom az enyhén szólva egyértelműen féltékeny Danielt. Gonoszan elmosolyodom, amiért felfedeztem a gyengeségét, de közben azért elgondolkodok rajta, vajon én is ennyire feltűnően csinálom-e... de az a szöveg, az ölelés, és az a kínos pillanat, ami kialakul kettőjük közt, egyértelműen igazolja a gyanúmat. Arról már nem is beszélve, ahogy sértődötten ott hagyja a medencét. Hé, legszívesebben én is ezt tenném, de nekem van büszkeségem, meg ilyenek. Meg most már indokom is... Egy lassú és célzottan szexi mozdulattal felcsüccsenek a medence szélére, kikapom a lábaim, és már tocsogok is Dan felé nedves tappancsaimon, de persze előtte még a többiekre vigyorgok. - Szerzek még piát. Jelenleg túlzottan sok a józan ember a medencében, aminek az egyetlen oka nyilván csakis az alkohol hiánya lehet, szóval javítok is a helyzeten. Astrid sem csinálja rosszul... félreismertem, egyszerre két srác, és majdnem azt is sikerül beadni, hogy teljesen ártatlan. Majdnem, mert persze engem nem lehet átvágni ilyen trükkökel, attól, hogy nem alkalmazom (mert giccses és gusztustalan is egyszerre), még ismerhetem. Szóval találomra felkapok pár meglehetősen ütős kis üvegcsét, és a lány kezébe nyomom. - Segítenél? A többiek elég szomjasnak tűnnek... - sóhajtok fel, miközben édesen mosolygok a lányra. Persze a tekintetemben egészt mást láthat, ha kicsit szemfüles, nem is próbálom leplezni. Még csak nem is az zavar, hogy egyszerre akar mindenkire lecsapni, hanem hogy valahol a saját érzelmeimet látom viszont ebben a fiúban, és pontosan tudom, hogyha most idejön vigasztalni, aztán smárol egyet Jesse-l, avval csak még jobban összetöri a kölyköt. Még azt is kinézem ebből a srácból, hogy nem is hibáztatná érte, elvégre én se teszem. Akárhogy is próbálom, képtelen vagyok utálni Leot, pedig ma éjjel is más lány lesz az ágyában, ahogyan holnap is. Minden éjjel úgy fekszem le, hogy ezt tudom, (más kérdés, hogy gyakran kerül az én ágyamba is hasonlóképp egy srác), mégsem tudom gyűlölni. Valójában csak pár szavába kerülne, hogy ne hasson meg egyetlen cuki pofi, vagy kockás has sem... de asszem ezt nem így rendelték el. Ha Astrid veszi a helyzetet, és jókislány módjára lelép, Dan kezébe is nyomok egy whiskeyt, majd koccintok vele és keményen meghúzom az enyémet. - Túl egyértelműen csinálod, de ez nem fogja meghatni. Ettől csak egy elveszett kisfiú vagy a szemében... - fordulok Dan felé, megértés nincs a tekintetemben, de együttérzés az van valamicske. A tekintetem akaratlanul is Leo felé kalandozik, majd vissza Danielre, egyértelműen a szemébe nézek, majd közelebb hajolok és lesmárolom. Nem szerelmesen, nem vadul, inkább csak mintha ismerkednének az ajkaink, mégis, tettetek azért némi lelkesedést, elvégre sokan néznek... olyan pillanatot választottam, amikor legtöbb tekintet felénk terelődik, elvégre egyetlen meglepett arc, és a többiek követik a tekintetét... megállom a késztetést, hogy ellenőrizzem, ki figyel, helyette végigsimítok Dan arcán, és közelebb hajolva a fülébe suttogom: - Tedd féltékennyé. Mutasd meg, hogy nem vagy egyszerű kisfiú... ha érez irántad legalább egy kis birtoklási vágyat, éreztetni fogja. Ha mégse, legfeljebb szórakoztunk egyet... Most biztos azt gondolja, hogy csak egy kis ribanc vagyok, de talán elég meggyőzőek a szavaim, hogy kirpóbálja... a hírnevemnek úgysem árthat, nem mintha zavarna az ilyesmi. Én tényleg csak szórakozni akarok, mégha a szívem mélyén remélem is, hogy evvel elérhetek valamit Leonál... az eszemmel tudom, hogy nem. Ha bejönnék neki, talán azt gondolná, hogy majd megkúr egy másik bulin, de tekintve, hogy csak haverok vagyunk... szimplán csak nevet egyet magában, milyen kellemesen kihasználom Daniel fájdalmát. És igaza is van, még magammal sem próbálom elhitetni, hogy tényleg neki próbálok segíteni, mégha össze is jönne, akkor is csak egyedül maradnék a szenvedéssel ezen a rohadt partyn. Nem mintha Dan egyáltalán nem lenne helyes srác, nem teljesen az esetem, de egyetlen éjszakára (vagy egy darabig) jól elleszek vele. Feltéve, ha belemegy, persze. Csak nehogy később, egy hordónyival több alkoholbevitel után Leonak szólítsam. Az igencsak kínos volna.
To: Privát party/Words: 401/Song: Summer in the City
Úgy meglep a fenekemet ért pacsi, hogy minden levegő kiszorul a tüdőmből, ahogy elnevetem magam a víz alatt, amik hatalmas buborékok formájában törnek felszínre. Milyen szerencsés, hogy most nem fordítva voltam a vízben. Feljövök a felszínre, kettőt köhintve, hogy a nem kívánt torkomra jutott víztől levegőt kapjak, majd Jenre vigyorgok. - Teee...! - fröcskölök egy jó adag vizet az arcába nevetve, hogy megtudja ő is, milyen, amikor köpni nyelni nem lehet. Valószínűleg pia nélkül nem venném ilyen könnyen a seggre pacsit, de már bőven van bennem annyi, hogy mindenen röhögjek. Legalább Jesse-től megkapja a magáét a rózsaszín köpenyért. Igaz, elég karakteres megjelenés volt. De legközelebb remélem csak valami csajbuliba veszi fel. Astrid pedig egyre szimpatikusabb lesz, de a félelmére rögtön válaszolnom kell. - Ugyan, ha egy férfi tanár jön szembe, akkor csak kinyitjuk a fürdőköpenyt és...- megrázom a felsőtestemet, mintha hatalmas melleim lennének. Nincsenek, de nem zavar. Tudok csábítani így is. - Friccs utána takaríthatná a saját nyálát a padlóról. - nevetek az undorító gondolatra, ami helyett fintorognom kellene. Az előbb csak viccnek mondtam, hogy isteníteniük kellene, de ahogy koccintásra emelik az üvegjeiket, egészen meghatódom. Hirtelen nem is tudom, mit kellene mondanom, úgyhogy csak koccintok velük egy frissen megragadt vajsörrel. - Még több ilyenre! - húzok bele az üvegbe. Úgy érzem, hogy lassan tanácsos lenne leállnom az ivászattal, ha még emlékezni akarok erre az estére holnap. De akarok-e? Cam kacsintásából ítélve, valószínűleg. - Egyedül te utálod a kviddicset. Pedig a seprűn lovaglás elég jó testmozgás. Igaz, van jobb is. - vigyorgok a srácra. Na nem a hipogriffekre gondoltam, amit nyilván ő is tud. Figyelem, ahogy játszanak a vízben, Jesse eldobja Astridot, Dan meg elkapja. Csak nekem tűnik fel, hogy Dan milyen hirtelenséggel vetette magát a lány után, hogy elkapja? Végül is, ez magyarázná azt, hogy miért őt hozta el magával, és miért masírozik ki egyből a vízből. Értem, hogy Hollóhát, kviddics, összetartás, meg minden, de Jesse észrevehetné a többi lányt is. Mondjuk engem. Igaz, ha Astridot akarja, akkor jobb nem belemártanom magam a gyülemlő kakiba. Inkább iszom. Kiúszok a partra és felcsücsülök újra a medence szélére. Aztán gondolok egyet és a hátamra feküdve, mosolyogva kiterülök. Pislogok párat, hogy éles legyen a mennyezet. Nem is tudom, hogy az alkohol vagy a víz miatt nem láttam rendesen. Felkönyökölök oldalra dőlve. A vízben nem látszódtak a hosszú lábaim, de így igen. Ha ez nem, akkor semmi sem fogja felhívni rám a kviddics sztárunk figyelmét.
[You must be registered and logged in to see this image.]Őszintén meglep, hogy Leo még nem halott eddig Jesse-ről, hiszen a srác eléggé híres, de persze nem lehetetlenség az, hogy valaki ne kedvelje a kviddicset. Mindenesetre kíváncsian hallgatom a beszélgetésüket és picit felkuncogok azon, amikor egy hippogriff-et említ. Még soha se ültem olyan lényen, de egyszer szívesen kipróbálnám azért. - Ültél már hippogriff-en? – teszem fel a nagy kérdést és ha Leo felém sandít, láthatja is arcomon az érdeklődést. Ez után folytatom csak a többiekkel a beszélgetést és a kezdeti feszültség azért kezd oldódni, majd Gin szavaira mosolyogva biccentek. - Tényleg szép volt és megérdemled a koccintást. – kacsintok felé, majd ha mindenki nagyjából egy helyre vegyül, akkor én a kezemben lévő borosüveggel koccintok, amit ez után meg is húzok. Megérdemel ennyit, és tényleg nem fogunk lebukni, csak ne parázzak rá, ennyi a lényege. Ez után az üveg Danielhez kerül, aki olyan fura most, mintha nem is akarná azt, hogy beszélgessek vele, mert hiába mondok bármit, meg se szólal. Egy halk sóhaj, majd inkább Jesse-re kezdek el koncentrálni és hirtelen ötlettől vezérelve húzom be magunkhoz, nehogy már ő kint maradjon, jöjjön csak be szépen a vízbe. Ahogy nézem, sikerül is meglepnem, mivel nemsokára nem túl messze tőlem csobban, én pedig vigyorogva figyelem, ahogy csurom víz lesz és ahj, hát igen, így még jobban néz ki, de nem bambulok ám el rajta, nem mutatom ki tetszésemet, főleg, hogy ahogy fölém magasodik, majd hirtelen kap el, azonnal felsikkantok és időm nincs zavarba jönni, már repülök is. Újabb kiáltás hallatszik tőlem és jó pár méterrel arrébb csobbanok is a vízben, szépen elmerülök, majd amikor észhez térek, már neki is kezdek a felfelé úszásnak, ami ugye nem nagy dolog, de mégis, segítségem akad ebben. Megérzem derekamon valaki kezeit, majd kell még pár másodperc, mire a víz felszínére érünk, ekkor viszont csak kisöpröm szemeimből hajamat, majd meglepetten pislogok Danielre. - Kö… köszi! – motyogom halkan, és arcomat is elönti az édes, csinos kis pír, miközben zavartan figyelem arcát, de nem használok legilimenciát, talán az a legjobb. Kezei még mindig a derekamon pihennek, és oly közel vagyok hozzá, szinte testem is az övéhez ér, így végül csak zavartan húzódom el, majd igazgatom meg szőke fürtjeimet. - Azt hiszem, hogy Jesse nem vette túl jó néven a tréfát. – próbálom terelni a témát, de nehéz elfelejtenem hirtelen azt, hogy milyen közel is voltunk egymáshoz. Mi történt? Daniel eddig nem volt ennyire merész, most pedig… most mégis, és őszintén szólva szimpatikusabb így, mint amikor félénken visszahúzódik. Én is visszamegyek a többiek közelébe, miközben próbálok durcás képet vágni Jesse tettére és némi fröcskölést is kap tőlem. - Gonosz dög! – persze nem kell ezt komolyan venni, főleg, hogy én kezdtem. Ez után kérdezek rá arra, hogy hogy-hogy itt van, mégis csak meglepő ez egy egyetemistától, aki azért idősebb nálunk, bár nem oly idős, mint az én félvér hercegem. - Rózsaszín fürdőköpeny? – kérdezek vissza, majd amikor Jen felé sandít a fiú, én is így teszek, ez után pedig a medence mellett kiszúrom az említett ruhadarabot. – De cuki! De nem is értelek titeket, így simán lebukhatnátok. – most már én is nevetek, nem pedig aggodalomtól cseng a hangom, talán az ital picit nekem is használ. Ez után fordítom vissza fejem Jesse felé, majd biccentek a visszakérdezésre és tekintek ez után Gin felé, aki szintén terelő, akár csak én. - A legjobb poszt! – kacsintok a lány felé, bár sejtem, hogy a jelenlévők közül ebben más nem értene egyet velünk. Idő közben a két lány láthatóan remekül elvan, a fenékpacsira pedig őszintén rácsodálkozom. Hű, merészek így ennyi srác előtt, én tuti nem mernék ilyesmit tenni, így csak figyelgetem őket, amikor Jesse felveti a közös edzés ötletét. Hmm, nem hangzik rosszul, egyáltalán nem. - Igazából ha jól tudsz repülni, már segíthetsz… persze, ha nem félsz a gurkóktól. – kacsintok rá kihívóan, jelezve, hogy ő repkedhet, én pedig majd megpróbálom eltalálni, szerintem ez remek szórakozási lehetőség lenne, így pedig végülis segíthet. Ahogy Dan is megszólal, úgy felé is sandítok, és egy kisebb mosollyal arcomon figyelem távozását. - Neki meg mi baja lehet? – súgom oda Jesse-nek, hiszen ő van most közvetlenül mellettem, majd ez után ha felel, én már követem is a fiút. Kimászom a medencéből, nedves tincseimet kicsavarom, majd a fiú mellé lépkedem a kezemben lévő borosüveggel, így dobom le magam mellé. - Hé, mi a baj? – és még hogy én vagyok hangulatromboló? Egy pogácsát én is majszolgatni kezdek, miközben kiscica szemekkel pislogok a hajtó felé, tényleg nem értem, hogy mi történhetett.
Kicsit úgy éreztem magam, mintha nem is kellene itt lennem. Már nem azért mert annyira szeretek középpontban lenni, de egy hírhedt nőcsábász, és egy világhírű kviddicsjátékos mellett én túlságosan átlagosnak, és senkinek éreztem magam. Ezért is döntöttem úgy, hogy ha mással nem is, azzal hogy becsobbanok a vízbe, felhívom magamra a figyelmet, legalább addig, míg mindenki csatlakozik. És tényleg jöttek. Bár tény, hogy Leo érkezése volt a leglátványosabb. Közvetlenül ezután Astrid a kezembe nyomott egy üveg bort, és közben összeért a vállunk. Mondanám, hogy észre se vettem, de az nem lenne őszinte. Viszont az igen, hogy nem akartam vele foglalkozni. Még egy kortyot sem ittam, és valamiért éreztem, hogy csökken a kezdeti lelkesedés az egész parti iránt, így mikor a kezembe akadt az üveg, nagyot kortyoltam belőle. Addig is Astrid berántotta Jesse-t a medencébe, ami persze tök jó volt. Úgyértem ki ne akarná elmondani magáról, hogy együtt bulizott a kedvenc csapatának őrzőjével? Igazából úgy éreztem, mindenkit teljesen hidegen hagy, ott vagyok-e vagy sem, bár az is igaz, ha mondtam valamit, érkezett rá reakció. Például a whisky-s üveget is kézbe kaptam, miután a bort visszaszolgáltattam Astridnak. Ittam belőle. Egyelőre nem sokat, csak egy picikét, csak azért, hogy én se maradjak már ki az alkoholizálásból, és reméltem, hogy kicsit feloldja a hangulatomat. Legszívesebben felálltam volna, kimásztam volna a medencéből, és visszamentem volna a szobámba, bebújtam volna az ágyamba, és jó mélyen húztam volna a lóbőrt. Nem is érettem, minek jöttem el? Már mint, oké, Gin hívott, és alapvetően kedvelem Gint, Leoval sincs semmi bajom, meg úgy senkivel sem, de most tényleg azért kéne maradjak, hogy végignézzem hogyan flörtöli végig az estét Jesse Astriddal? Már készültem, hogy kimászok a medencéből, mikor a kviddicssztár magánakcióba kezdett, és messzire elhajította a vízbe Astridot… Hogy mit tettem? Fogtam, és jó alaposan meghúztam a kezemben szorongatott whisky-s üveget. Olyan alaposan, hogy azt hittem, el is fogy, mire a kortyom véget ér. Ezután kitettem a medence szélére, és mintha ott sem lennék, lebuktam a víz alá, és egy határozott, erős mozdulattal elrúgtam magam a medence szélétől. A víz alapvetően nem volt olyan hű de nagyon mély, épp ezért tök logikátlan volt a cselekedetem. Már csak azért is, mert a lánynak nyilvánvalóan semmi szüksége nem volt arra, hogy „megmentsék”. Magam sem tudom tehát, hogy mi a francért löktem el magam az irányába, hogy aztán átkaroljam a derekát, és ketten egyszerre dugjuk ki a fejünket a vízből. És hogy mi volt a legfurcsább? Egyáltalán nem éreztem zavarban magam a túlzott közelség miatt? Lehet hogy az a kis korty whisky az oka? Egy jópár pillanatig nem állt szándékomban elengedni őt, és nem is vigyorogtam rá olyan hülyén, mint szoktam, egy egyszerű, gyenge mosoly volt az arcomra festve, mintha csak egy álarc lenne. Na persze azt is tudtam, hogy előtte tök felesleges álarcokat felöltenem, elég belenéznie a szemembe, és a legféltettebb titkaimat is megtudja. – Gondoltam hősködöm kicsit, és kimentelek. – nyújtottam végül ki a nyelvemet, és ezt csak ő hallhatta. A többiek túl hangosan röhögtek ahhoz, hogy meghallják. A mondat után elengedtem, és elindultam visszafelé a többiekhez. Majd’ egyszerre értünk oda, mire Jesse újra felhozta a kviddics-témát. Eddzenek együtt… Visszaevickéltem az üvegemhez, és ismét jó alaposan meghúztam, miközben gondolatban a szemeimet forgattam, majd hirtelen ötlettől vezérelve megszólaltam. - Én is játszom… Idén kerültem a csapatba hajtóként… - bár ez nyilvánvalóan senkit nem érdekel… A gondolatfoszlányt önkéntelenül akasztottam a mondathoz, de igazából akár ki is mondhattam volna. Ezután fogtam magam, kimásztam a medencéből, és a pogácsák felé vettem az irányt, hogy legalább éhesen ne maradjak. Tudtam, hosszú még az este, kár lenne itt hagyni a bandát, csak mert az elején nem felhőtlen a szórakozásom. Talán még egy kis pia majd dob rajta… Leültem egy padra, és azt az egy szem pogácsát kezdtem el majszolni, amit elvettem. Finom volt. Nagyon is finom…
Így éreztem reálisnak Astrid iszogatása miatt, mert tényleg nincs ehhez szokva a lányom, majd talán idővel, illetve az időm is csökkent, és nem szeretnék senkit se váratni, így is sajnálom, hogy miattam állt a játék. //
