2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Bejárata az ötödik emeleti folyosóról nyílik, Balgatag Boris szobrától a 4. ajtó. A jelszó: pacsuli. A fürdőben a falak és a padló fehér márványból készültek, a világítást csillárba foglalt gyertyák szolgáltatják. A hatalmas márványmedence körül csapok százai vannak elhelyezve, mindegyikbe valamilyen drágakövet foglaltak és mindegyikből más folyik, nemcsak víz, hanem pl. habfürdők, olajok, buborékok stb. Az ablakokat fehér függönyök takarják. A sarokban egy halom fehér, puha törülköző található.
Mikor bejöttem, hogy itt tisztálkodjak meg nem is gondoltam volna, hogy megint csak összehoz a sors a kis Szöszimmel. Úgy gondoltam mostanra már épp elégszer látott ahhoz, hogy mérföldekre elkerüljön, de hát mégsem, szinte naponta összefutok vele ami persze nincs ellenemre, de neki nem lehet valami kellemes. Most hallom a hangját és nem telik két percbe, hogy magamat is megmutassam neki. Öntelt vigyorral lépek ki a fülkéből, testemet csak egy lazán körül ont törölköző borítja. Így még élvezetesebb a helyzet. Látom rajta a zavarát mikor megfordul. Vigyoromat ezúttal egyáltalán nem lehet már levakarna. Hetykén dőlök neki a falnak és fixírozom a csajt. Most igazán bánom, hogy rajta azonban jóval több ruha van, mint ami kellene. Nem bánnám ha valamennyitől megválna vagy esetleg mindtől, ez persze a helyzettől függ. Lesüti a tekintetét ami még inkább vigyorrá torzítja az arcom. -Szóval csak jöttél, hogy kezet moss? Azt hittem legalább egy icike-picikét hiányoztam. - Ujjaimmal is mutatom, hogy milyen kicsire gondolok, de közben már újra vigyorgom. Annak persze nem örülök, hogy már távozna is, egyre kevesebbet bír el a közelemben. Ennyire még én se lehetek szörnyű... na jó, csak poénkodtam, valójában tényleg ennyire szemét vagyok. Csodálom, hogy magammal kijövök. -Nem, ilyesmit nem terveztem. - Mondom lazán, végül is épp fürdeni készültem és hát olyankor nem ruhát pakolunk magunkra hanem azt is levesszük ami eddig rajtunk volt. Másodszorra pedig igazán mulattat a lány arckifejezése. Ellököm magam a faltól és elindulok felé, nem teszek meg két lépést mikor a törölköző lazán megkötött csomója egyszerűen kioldódik és a ruhadarab csak úgy lecsúszik a derekamról és a földön landol. Mivel alatta nem viseltem semmit hát az most meg is látszik. Eszem ágában sincs azonnal magamra kötni a törölközőt. A tevékenység előtt még látni akarom, hogy mihez kezd az újonnan előállt helyzettel. Ha a törölközőtől is zavarba jött hát akkor ettől? Én igazán nem vagyok gonosz, de ezt a pillanatot semmiért nem hagynám ki, már csak az kéne, hogy a drágaság is kevesebb ruhával rendelkezzen, ha nem utálna ennyire meg merném kockáztatni, hogy levarázsolom róla, de talán az lenne az utolsó csepp a pohárban. Szinte már a napi rutinommá vált, fura lenne nélküle. Nem igazán vagyok szégyenlős, tisztában vagyok az adottságaimmal, se fent se lent nincsenek gondjaim és ezt most már Ő is tisztán láthatja.
Ha rosszban sántikálsz, akkor evidens, hogy mindig megszívod? Nem kéne annak lennie, főleg hogy én tényleg csak szimplán kezet szándékozom mosni és ennyi, semmi több. Nem teszek azzal olyan nagyon rosszat, hogy pont a prefektusi fürdőben teszem ezt meg igaz? Nem olyan véresen durva hiba, és ennek ellenére mégis mintha a sors még ezzel is büntetne, mert hát naná, hogy ismerős hangot hallok meg és arra kell megfordítanom a fejemet. Nem lehetek ennyire szerencsétlen! Pedig én igazán igyekeztem eddig elkerülni őt, erre mégis sikerül pont belé botlanom? Már eleve egy hatalmas sóhajjal fordulok meg, akkor viszont automatikusan nyelek egyet, amikor felfogom a tényt, hogy még csak nincs is igazán túl öltözve és először nem is sikerül tartanom a szemkontaktust, pedig baromira igyekszem ám. Tudom, hogy illene, de a fenébe is egy szál törölköző van rajta! Valahogy ezek után hülyén jön ki, de mégis gyorsan visszarángatom a felsőmet a derekamra, pedig belőle sokkal többet mutat az a törölköző és a tetejében félelmetesen lazán van megkötve. Zavartan köszörülöm meg a torkomat, és végül csak lesütöm a szemem, mert még a szemtantoktus se megy igazán. - Nem hiányoztál! Csak... csak lemosom a kezem. - és befejezem a felsőmet és el is tűnök innen, mert lássuk be eddig nem sok értelmes találkozásunk volt, sőt finoman szólva is rémesen végződött mindegyik. Életemben nem átkoztam meg még senkit, de őt képes voltam, ami sokat elárul róla, hogyan viszonyulok hozzá. - Nem jöttem utánad, csak belenyúltam valami trutyiba és ez volt a legközelebb, de... mindjárt megyek, és gondolom te is öltözködni készülsz. - fordulok vissza a csap felé. Nem fair, hogy még tükör is van előttem, amibe felpillantva naná, hogy őt látom és még innen se kéne jobban elidőznöm az alakján, nem szabad!
Szokták mondani, hogy minden szabálynak meg van a helye és nem csak szórakozásból találják ki őket, nos ezzel egyetértek, de az én mottóm viszont az, hogy a szabályok azért vannak, hogy áthágjuk őket. Ha tehetem és persze van kedvem is hozzá akkor egyet vagy kettőt figyelembe sem veszek belőlük, minek? Ami másra vonatkozik annak rám miért kell? Meg persze nem olyasmikről van itt szó, mint például egy varázslény becsempészése az iskolába ami ráadásul emberevő, jól hangzik, de eddig azért nem süllyedek. Bármennyire hihetetlen is, de roppantúl idegesítenek a prefektusok. Nem tartom őket többnek, mint pár tanárnyaló seggfej. Tisztelet a kivételnek, jó olyan nincs, még a mardekáros szépfiúk között is a prefektus hiába próbál kemény maradni, mindenki tudja, hogy benyalta magát valakinél, nálunk ez általában Pitonnál történik. Az ilyen kiemelkedő díszbirkák megkapnak minden olyan kiváltságot amit egyszerű diák már nem érdemel ki. Ilyen példa rá rögtön a prefektusi fürdő. Míg minekünk valami roncsderbihez hasonló hely jutott addig abban a fürdőben minden ezerszer újabb és tisztább. Tehát biztos is lehet benne mindenki, hogy én nem fogom ezt a kiváltságot csak úgy a gyerekekre hagyni, ami nekik jár az nekem is, hát nem? Az egyik zuhanyba állok és csupán egy törölköző takar a derekamtól lefelé, már zuhanyozni készülnék mikor kisebb csörömpölésre leszek figyelmes a folyosórészen ahol a csapok is vannak. Nem nagy zaj, de pontosan tudom, hogy ebben a pillanatban lehetetlen, hogy egy prefektus tartózkodjon itt mivel, hogy nincs itt a fürdés ideje, de én szeretem ezt hamarabb intézni, mellesleg a mardekáros nagyfiúval lebeszéltem az időpontokat és a jelszót is megkaptam, mit tesz ha valaki jó családból származik. A fülkéből kilesek, elég messze van az ajtótól ahhoz, hogy aki ott áll ne vehessen észre elsőre. Nem hiszek a szememnek mikor megpillantom a drága kis Szöszimet, hát ez a csaj meg mi a jó francot keres itt a prefektusi fürdőben? Csak figyelem ahogy kezet mos majd neki lát a felsőjének is. Egy rövidke idő után mikor látom, hogy jól belemerült abba amit csinál előlépek és a szokásos stílusomban üdvözlöm. -Halihó Csibém, tudtam, hogy hiányoztam neked. - Arcomon ott virít a levakarhatatlan vigyor. - Nem gondoltam volna, hogy még ide is utánam jössz. - Szegény csaj, átkozottul szerencsétlen lehet ha mindenhol velem fut össze. A törölköző lazán csavarodik a derekam körül és úgy dőlök neki a falnak. Most csak nekem tűnik fel vagy tényleg így van, de a Szöszi mintha napról-napra picit csinosabb lenne, jó bőr ezt meg kell hagyni.
Vannak pillanatok, amikor egyszerűen csak a szükség nagy úr. Akkor is, ha sikerül a folyosón egyszerűen belenyúlnod valami ismeretlen, de rém undorítóan ragadó szutyokba. No hát nekem sikerült és mindez nem elég, az első reakcióm az volt, hogy a ruhámba töröljem a kezemet, mert annyira rémes érzés, ahogy a kezeim totál csúszósak ettől a... hát nem tudom megállapítani, hogy micsoda, de legalább nem büdös, viszont attól még ugyanolyan undorító tud lenni. Még talán egy jó hónapja kotyogta ki az egyik barátnőm a prefektusi fürdő jelszavát, amikor nagy hévvel mesélt róla, hogy milyen remek hely és hogy egyszer kipróbálhatnám, de hát nem vagyok én szabályszegő típus, szóval fel se merült bennem, viszont most nem sok választásom van, még mindig ez van a legközelebb, és muszáj lemosni a kezemet, no meg a pólómat is, mert egyiken sem viselem el ezt az izét. Szóval gyors léptekkel veszem az irányt a cél felé. Nincs rajtam most talár, meg egyenruha, csak egy farmer és egy vékonyabb pulcsi. Nem túlságosan dekoltált, de azért nem is garbó, vagy ilyesmi, olyan totál átlagos, királykék színben. A jelszó elrebegése után a könyökömmel nyomom le a kilincset, hogy még véletlenül se kenjek össze semmi mást, aztán az első kiszúrt csapot rohamozom meg, ami szerencsére nincs messze az ajtótól. Nagyon remélem, hogy nincs bent senki, de elsőre nem hallok motoszkálást és nem is látok senkit, ha csak nem valami öltöző fülkében van, ha van ilyen itt, mert hát mint mondtam nem próbáltam ki az unszolás ellenére sem. Végre sikerül vízhez és szappanhoz jutnom, úgyhogy a gyors kézmosás után jöhet a felsőm is, hogy abból is megpróbáljam valamelyest kisikálni, vagy legalábbis kb. lemosni róla azt az izét. Remek, hogy mehetek majd vissza a szobámba átöltözni, pedig kb. tíz perc múlva kéne az udvaron találkoznom Claire-rel, hogy tegyünk egy kört a friss levegőn és csevegjünk egy kicsit. Talán még a Griffendélesek kviddics edzését is meglessük, esetleg.
Bejárata az ötödik emeleti folyosóról nyílik, Balgatag Boris szobrától a 4. ajtó. A jelszó: pacsuli. A fürdőben a falak és a padló fehér márványból készültek, a világítást csillárba foglalt gyertyák szolgáltatják. A hatalmas márványmedence körül csapok százai vannak elhelyezve, mindegyikbe valamilyen drágakövet foglaltak és mindegyikből más folyik, nemcsak víz, hanem pl. habfürdők, olajok, buborékok stb. Az ablakokat fehér függönyök takarják. A sarokban egy halom fehér, puha törülköző található.
