2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Bejárata az ötödik emeleti folyosóról nyílik, Balgatag Boris szobrától a 4. ajtó. A jelszó: pacsuli. A fürdőben a falak és a padló fehér márványból készültek, a világítást csillárba foglalt gyertyák szolgáltatják. A hatalmas márványmedence körül csapok százai vannak elhelyezve, mindegyikbe valamilyen drágakövet foglaltak és mindegyikből más folyik, nemcsak víz, hanem pl. habfürdők, olajok, buborékok stb. Az ablakokat fehér függönyök takarják. A sarokban egy halom fehér, puha törülköző található.
Falmot Falcons? Fogalmam sincs róla, hogy mi az. De szerencsére Dan hozzáteszi, hogy őrző... akkor kviddics. És babumm, Jen is megjegyzi a farkaskölyök témát - oké akkor már tuti kviddics. Jesse azonban nem rág be rám a tudatlanságomért sőt, sokkal inkább üdítőnek találja. Koccintok hát vele és húzunk egyet a saját italunkból. - Ha csak ez a kívánságod hát ezt be tudom tartani. Számomra a kviddics egyenlő a nullával de ha már ennyire híres vagy akkor azért nem lehetsz ügyetlen - bólogatok elismerően. Az utolsó közeli kalandom egy seprűvel elég gyászos véget ért. Sokáig kellett a gyengélkedőn lábadoznom minek után némi zuhanást követően rossz helyre estem és egy kedves kis fémdarab mondhatni felnyitotta a hasam. Azok a régi szép emlékek. - Jó dolog ez a repülés de nem így a seprű hátán. Részemről szerencsétlenül bénán megy a dolog. Bezzeg ha egy hippogriff hátára ugrik fel az ember, na az... az aztán fąsza érzés. Úgy értem, nagyobb a biztonságérzet... - ecsetelem bár úgy tűnik nem feltétlenül győztem meg a többséget, vagy a tudatlanságuk vagy az őrült kviddicsszeretetük hajtja őket. Minek is beszélek én pont ezeknek a seprűn lovagló kviddicsőrülteknek? Alapítanom kéne egy kviddics érdektelenek klubbot - valószínűleg magányos tagjaként én lennék az elnök, a beszerző, a programfelelős... egyszóval minden. A mindenes. Gin kis magánakciója kéjenc vigyort csal az arcomra, micsoda test. Némi incselkedés után végül beúszik a medence közepére és bemutat egy magánszámot. Jómagam megbabonázva méregetem formás hátsófelét s már érkeznek is az emlékek, hogy is néz ki ez a csinos fenék a falatnyi ruhadarab nélkül. Szinte hálás vagyok Jessenek amiért koccintásra ösztökéli a népet, így végre visszatérve a valóságba jómagam is kiugrok a medence szélére és szerzek magamnak egy whiskyt. Tekintve, hogy Gin ellopta az enyémet sajnos meg kell bontanom egy másikat - oké azért annyira nem sajnálom. - Ginre! - emelem fel az üvegem majd amikor felém pillant az említett szőkeség rákacsintok, csak ezután húzom meg a whiskyt. Figyelmem ismét Jenre és Ginre terelődik tekintve, hogy egymás seggét csapkodva nevetgélnek. Jellemző csajok, jellemző. Eszembe jut a vízi kakasviadal ötlete ám elnézve a társaság egy részét ez még korai lenne. Vegyük például savanyú Astrid kisasszonyt aki azért a pogácsájával szerzett néhány plusz pontot. Legalább főzni tud ha már másban nem annyira jó. Na nem mintha tudnám de van egy tapasztalatokon alapuló elméletem, persze nem venném rossz néven ha megcáfolna. Figyelem Jesse bosszúhadjáratát. Egy pillanatra azt hittem kidobja Astridot a medence túlpartjára de nem így lett. Ha nem világosítottak volna fel a többiek inkább azt gondolnám, hogy Jesse a körzet fekvenyomó bajnoka. Azért örülök, hogy nem az hiszen nyomorult stricis dolog az ilyesmi - legalábbis véleményem szerint. Tudniillik az ilyen műmájereknek mikroszkópnyi pöcsük van. A kviddicssztárokról nem tudnék nyilatkozni de az szerintem felér az amerikai focival is. Szóval ja... azzal ismét meghúzom az üveget.
Gin és Jen lelkesedésének hála, már a buli elején kellemes a hangulatom, a jelek alapján ugyanis ebből még bármi lehet az este folyamán. Ahhoz már volt időm hozzászokni, hogy a környezetemben lévő hölgyek nehezen tudnak figyelmen kívül hagyni, de az itt jelen lévők sokkal fiatalabbak az én korosztályomnál, ami kissé furcsává teszi a dolgot. Persze a furcsa nem mindig rossz, kell a változatosság az embernek. Astrid érkezésével teljes a kör, és hogy valami lesz, az már egészen biztos, de hogy mi, és kivel, azt már a helyzet alakítja. Akadnak azért versenytársaim, és sajnos egészen versenyképesek is, de nekem nem szokásom veszíteni. Astrid egyébként nem bámul meg olyan feltűnően, mint az alliteráló páros, és nem is mutat túlzottan egyértelmű jeleket, sőt, olyan visszafogott, hogy már egészen felcsigázza az érdeklődésem. Szeretem a kihívásokat. Állok elébe. Szóval a fentieknek megfelelően megvillantom a legvonzóbb félmosolyom, amint végez a mondandójával, és egyelőre futni hagyom, ahogy mondta, ráérek barátkozni az este folyamán. Az aggódása miatt persze mindenki nekiugrik egy kicsit, talán túlzottan is, de ez valamilyen szinten érthető. Mi is megpróbáltunk annak idején egy ehhez hasonló bulit szervezni, de ott bizony akadt valaki, aki beköpött minket, úgyhogy én is hozzászóltam a dologhoz, de jobban sült el, mint vártam. Mint kiderül, Astrid is kviddicsezik, máris egy közös pont. És ha már kviddics… Leo megjegyzésén egy kissé azért megdöbbenek, egészen meglepő, hogy akad még az iskolában olyan ember, aki ne hallott volna rólam. Igazi kuriózum a srác. Ezért kezet kell fognom vele még egyszer. De a többiek megelőznek, és én megint meglepődöm, hogy nekimegy mindenki, amiért kevésbé tájékozott az én ügyemben, bár végül is csak egy meglehetősen híres kviddicsjátékos vagyok, mi az neki. Miután mindenki megmondja neki a magáét, míg nekem elég csak szerényen vigyorognom, úgy döntök, maradok az eredeti álláspontomnál, és Leohoz hajolok a medence széléről, miután eláztatja a fél hátam a csobbanása által. Még jó, hogy már korábban levettem a pólómat, az legalább megúszta szárazon. - Ez nálam megér még egy kézfogást, értékelem a változatosságot. - nyújtok neki kezet még mindig vigyorral az arcomon, és ha megszorítja, akkor már koccintok is vele. - Jól esik azért néha, ha normál emberként kezelnek, szóval ne érdekeljen a dolog továbbra se. Egészségedre. - emelem meg az üveget, és jócskán meghúzom. Még egy darabig el fog tartani, mire úgy igazán megérzem a hatását, embertelenül jól bírom ugyanis az italt, de legalább nem kell aggódni a mennyiség miatt. Visszatelepszem az eredeti helyemre, és elmosolyodom Gin megjegyzésén. - Az vagy. - értek vele egyet. Közben Jen is kifejezi háláját, és már emeli is az üvegét, valami közös ivászat ügyében, és jó ötlet lévén, úgy döntök, besegítek neki. Köszönjük meg Ginnek illendően. - Mi lenne, ha innánk egyet az egészségedre? - vigyorgok körbe a társaságon, valami mindenki körül van, amiből tud fogyasztani. Mikor már úgy fest, hogy ivásképesek, ismét kissé megemelem az üvegem, és ünnepélyesen adom meg a végszót. - Ginre! Figyelem, ahogy az említett hölgyemény nekiáll bohóckodni a medencében, majd összevont szemöldökkel szemlélem a majdnem üres whiskymet, ugyanis nem rémlik, hogy lett volna alkalmam ennyit fogyasztani belőle. De nincs időm tovább merengeni a dolgon, mert a szerencsétlen testhelyzetnek, meg a bambulásomnak, és persze végül, de nem utolsó sorban Astridnak köszönhetően én is a vízben kötök ki. Még meglepődni sincs időm, mielőtt csobbannék, szóval egy újabb adag vizet kap mindenki az arcába, ha a korábbit meg is úszta volna. Tehát úgy alakult, hogy csak a pólóm úszta meg szárazon, és ami a többi ruhadarabot illeti... jó nehezek. Ami azt illeti, ideje lenne megszabadulnom tőlük. Jó, legalábbis a nadrágtól. Egyébként talán illene megemlítenem, hogy nem fulladok meg, és viszonylag gyorsan feljövök a felszínre, immár csurom vizesen, és némileg prüszkölve, de nincs kétségem affelől, hogy még így is elég jól festhetek. A bosszúhadjárat nem marad el, jó nagy adag vizet fröcskölök Astrid arcába, de közben jót röhögök a dolgon, legalább végül én is a medencében kötöttem ki. Aztán egyszer csak megállok előtte, és gonoszul elmosolyodom. - Édes a bosszú. Mielőtt kettőt pisloghatna, közelebb lépek, egyszerűen felkapom, és bedobom a vízbe. Azonban könnyebbnek bizonyul a vártnál, így elég szép ívet fut be, mielőtt ő is beborítaná vízzel a társaságot. Most már mindenki elégedett lehet, ugyanis ezek után nincs, aki ne lenne csurom vizes, és remélhetőleg Astrid sem fog megsértődni a saját tréfáján. Miután befejezzük a röhögést, és visszarendeződünk a medence szélére, a lány nekem szegezi a kérdést, amire egyébként talán mások is kíváncsiak lehetnek. - Igazándiból én pusztán merő véletlenségből tévedtem ide. Most őszintén, kinek a figyelmét ne hívta volna fel az a rózsaszín fürdőköpeny? - intézem a kérdést, meg mellesleg egy széles vigyort is Jenine felé, aki nagyjából velem szemben ücsörög a medencében. Aztán visszafordulok Astridhoz. - Szóval kviddics…? - teszem fel neki a várva várt kérdést, de ekkor Gin is becsatlakozik, és a jelek szerint két szőke terelővel hozott össze a sors. A megjegyzésén halkan nevetek, miközben ő ismét elmegy lubickolni, láthatóan igen nagy élvezettel. Mosolyogva figyelem a trükkjeit, közben azonban nem akadok le a kviddicses témáról. - Azt mondtad, terelő vagy, igaz? Mondanám, hogy eddzünk együtt, de azt hiszem, őrzőként nem sok mindenben lehetnék a segítségedre. - mosolygok Astridra, de azért remélem, hogy lelkesedni fog az ajánlatomért. Még akkor is, ha a posztja miatt valóban nem volnék túl hasznos a számára.
Őszintén, nehezemre esne nem elröhögni magam azon, ahogy Gin konkrétan messziről nyáladzik a srácra, magamban pedig megjegyzem, hogy hosszú még az este... addig jó, amíg Jesse-el kavar, így legalább nekem nem fog bezavarni. Mert terveim vannak. -Azt ki kell érdemelni... - mosolyodom el, ő meg mintha parancsra tenné, már meg is szabadul a pólójától, és azta... ha valaha is kijelentettem, hogy egy meztelen felsőtest még nem fog meggyőzni semmiről, beismerem, hogy tévedni emberi dolog. Ezt a pasit... rrr. Halkan felnevetek a megjegyzésén, és már tolnám is a hajtekergetős és hasonló cseleket, de Leo csobbanása félbeszakít, és jó időre meg is feledkezem a kviddics bajnokunkról... pedig még hasznát vehetem. Talán meg sem kéne lepődnöm azon, hogy Leo az egyetlen, aki még hírből sem ismeri Jesse-t... mondjuk nem egy bögyös maca, nem csoda, hogy nem szerepel a listáján, valójában fiúkkal ritkábban látom, mint lányokkal. Ráadásul sajnálatos módon gyógyíthatatlanul érdektelen a kviddics terén, pedig állítom, hogy egyetlen unalmas meccs sincsen, elvégre olyankor vagyok én a soros a szórakoztatásban. Persze fékeznem kéne egy kicsit a nyelvem, ha hivatalos akarok lenni, de a küzdelem hevében amúgy sem tűnik fel senkinek, ha egy picit keményebb vagyok a kelleténél. - A vadonban nőttél fel és farkasok neveltek... megértjük. - lapogatom meg Leo vállát, és gonoszul rávigyorgok. Na igen, akik jóban vannak velem, azok tudják, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem oltogatom őket, max nem állandóan. Ez tesz olyan imádnivalóvá. Persze a kiszemeltem most sem bírja, ha épp nem ő áll a középpontban (olyan aranyos amúgy, ahogy kérődzik a figyelemért), konkrétan felrobbantja a medencét a lelkesedésével. - Azért a fürdőben is maradjon víz. - nevetek fel, miután végigtöröltem az arcom a tenyeremmel. Nem valami nőies, de na, most nem is az volt a lényeg. Egyébként ezért még bosszút kell állnom, szerintem sikeresen elcseszte a hajamat. Közben a szőkeség is válaszolgat, és végül egy vigyorral és biccentéssel viszonzom a mosolyát, így már mindjárt jobb, nem kell túlizgulni a dolgot. Nem hinném, hogy bárki is olyat tenne itt vele, amit nem akar, ha meg attól fél, hogy belemegy olyasmibe, amibe józanon nem... én tartom, hogy a pia nem a fejünket veszi el, hanem a gátlásainkat. Néha pedig nem árt megtenni azt, amit igazán meg akarunk tenni... - Reméltem is. Persze hamar elszalad a jó kedvem, mikor Leo véletlenségből Gin mellett köt ki, de ebből ennyi elég is. Nem fogok egész este féltékenykedni, abból nem eszik. Visszakacsintok, te kis rohadék, hogy pusztulnál meg... utálom, hogy ilyen helyes, amikor vigyorog. Nőfaló! Miért nem jövök be neki? Mindegy, ha már kacérkodni nem tudok, akkor ideje, hogy ellazuljak, és élvezzem a bulit. Felnevetek Gin megjegyzésén, de egyébként igaza van, ennél királyabb helyet nehezen találhattunk volna a suliban. Ráugrom, átkarolom a nyakát, és nyomok egy újabb puszit az arcára. - Értékeljük is az erőfeszítéseid... - kuncogok a fülébe, mielőtt elengedném, és újra meghúznám a piát. Zavaróan könnyű az üveg. Legalább vannak, akiket egyszerűen nem lehet lelőni, rávigyorgok Ginre, és ha már ilyen faszán bepucsít nekem, jól rácsapok a seggére, míg a kézen állást gyakorolja. Persze nem úgy, hogy fájdalmas legyen, csak olyan csajosan, és nyelvet nyújtok, ha felér. - Mintha pályát tévesztettél volna... - kacsintok rá. - Indítsuk be a partyt! - tartom az üvegem a közösbe egy hatalmas vigyorral, természetesen a többiekre várok, hogy koccintsunk egyet, mert ha így haladunk, a végén Daniel lesz az egyetlen ivópajtim, pedig erre azért igazán nem számítottam.
Jeninnek ugyanúgy leesik az álla mint nekem. Ha ez a buli jól sül el, akkor én leszek az atyaúristen a Roxfortban. Ilyen partikat nem dob csak úgy mindenki. Sőt, még egy kis trófeatermes kupa tisztogatást is bevállalnék büntetőmunkában érte. - Én is, elmondhatatlanul! - vetem be legbájosabb mosolyomat Jesse-re. Már nem is próbálkozom a nevem helyes ejtésével náluk, hisz franciául zs-t kellene a nevem elején ejteni, de szinte mindenki dzs-vel szólít. Így viszont beismerem, hogy Jenine és Ginette rendkívül viccesen hangzik. Ez után viszont hagyom, hogy a többiek kiéljék magukat a srácon, jobb, ha nem támad be nála egyszerre mindenki. Úgy tűnik, hogy több ember már nem érkezik, úgyhogy kicsit fellélegzem. Astrid azt mondta, hogy nem csak az én felelősségem a buli, és fél üveg vajsör után hiszek neki. Az a helyzet, hogy nincs szükségem sok alkoholra, hogy a fejembe szálljon, már kezdem érezni, hogy a szám mosolyba szalad. Ha kivégzem ezt az üveget, akkor azt a vigyort le se lehet rólam vakarni. - De nem lesz gond! - bizonygatom a lánynak és örülök, hogy elkezd szocializálódni, így talán nem lesz baj. - Lefogadnám, hogy a prefektusok is kiengedik néha a gőzt egy pár ilyen bulival. És ha már a gőzről van szó... az amúgy is hullámos tincseim úgy begöndörödtek, hogy egy pulikutya megirigyelhetne. Ezért, bár felsikkantok, amikor Cam berobban a vízbe, jelentős adagot locsolva mindenkire, de nem bánom, hogy összevizez. Felnevetek, miután feljön a felszínre az üveggel és a koccintás után felhörpintem az üvegem maradékát, majd becsusszanok a vízbe. "Véletlenül" persze úgy, hogy a testem a srácét súrolja. Egy váratlan támadással fröcskölöm le, aztán huncut mosollyal lemerülök előtte a vízbe, hogy a hajamat kisimítsam. Utána meghúzom a whiskyt. Ehh, hát ez lényegesen erősebb, mint a vajsör volt. Tovább passzolom az üveget Dannek. - Nem akarom magam isteníteni, de egy istennő vagyok, amiért megszereztem ezt a jelszót. - nevetek fel, majd beúszok egy kevésbé zsúfolt helyre, ahol egy rögtönzött vízi kézenállást mutatok be. Azt hiszem, ez még veszélyesebb lenne, még több alkohollal a szervezetemben, de még képes vagyok úgy kivitelezni, hogy ne fejeljem le a padlót. Miután feljöttem, kimászok a vízből, veszek egy pogit, elismerően bólogatok Astrid irányába. Legalább ő hozott valami rágcsát, azt hiszem, ő képviseli a racionális gondolkodást... még egy darabig. Megfogtam még egy sört és visszamásztam a vízbe. Úgy gondolom, hogy igazán megengedhetjük magunknak ezt a kis lazítást a félévi gürcölés után. Na nem mintha meggebedtem volna a tanulásban, ami azért ebben az évben már nem ártana, de a kviddicsbe apait-anyait beleadtam. Odaúszok a kviddicses különítményhez. - Én meg a Hugrabug terelője vagyok. Mit ne mondjak, szépen idetereltünk a bulira. - nevettem fel, majd csináltam egy bukfencet a vízben. A francia tengerparton nőttem fel, a lételemem a víz! Imádok lubickolni benne, mint az a megbűvölt sellő ott fent az ablaküvegen.
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem tehetek róla, hogy aggódok, de hát ezt a többiek bizonyára nem érthetik meg, ő nekik más a múltjuk, más az életük, mint az enyém. Nekem túl sok minden múlik ezen az egészen és bár egy buliból még nem lesz bajom, azért észnél fogok lenni, éppen ezért is tettem el a táskám aljára a józanító főzetet is, amit Pitontól kaptam. Ha gond lenne, hát iszom belőle, de ezt másnak nem kell tudnia, hátha minden simán fog zajlani. Daniellel együtt sétálunk hát be a prefektusi fürdőbe, ahol már meg is pillanthatom jelenlegi társainkat, akikkel ma este együtt fogunk bulizni. Egy gyors bemutatkozást, biztos, ami biztos alapon, majd ez után szúrom ki azt, aki nagyon nem illik ide. Jesse mégis mit keres itt? Hallottam hírét, hogy visszatért a Roxfortba, de még nem volt szerencsém eddig találkozni vele, így egyértelműen nem megyek el mellette egy szó nélkül, bár próbálom nem nagyon megnézni magamnak helyes arcát, mert hát tény, ő egy remek pasi, ezt mindenki láthatja rajta. - Nem, dehogy… már hogy bánnám? Örülök, hogy megismerhetlek… persze majd az este folyamán. – hiszen azért majd tenni is kell, de időnk lesz, úgy hiszem. Azért némi aggodalmamat is kifejezem a sok itallal kapcsolatban és ahogy az várható volt, szinte mindenki rám támad ez ügyben, így sóhajtok fel némileg és fejet is csóválok cseppet, mert azért ez mégis picit túlzás úgy hiszem. Miért ne aggódhatna valaki? Na meg, a kislány könnyen mondja, bár nem is értem, hogy miért akar ennyire inni, hiszen nem lehet idősebb, mint Sasha, a legkisebb húgom. Na de én neki nem vagyok senkije se, szóval csak elnézem, fiatal még és a meccsekről tudom, hogy jó fej, szóval nem fogok megsértődni, annak úgyse lenne semmi értelme se. - Azért ne hidd, hogy olyan hamar elalszom. – kacsintok Jen felé, és bizony a tudtára adom, hogy nem veszem fel a dolgot. Ha sértegetni akar, nem fog jól járni, de szerintem nem pont velem akarja kihúzni a gyufát. Mi oka lenne máris rosszban lenni velem? Még a végén nem én rontanám el a hangulatot. A továbbiakra viszont nem óhajtok reagálni, inkább vetkőzni kezdek, de Harry említésére némileg felkuncogok. - Most, hogy mondod, nem is rossz ötlet. – igen, nekem is feltűnt, hogy vele kivételezik az igazgató, segíthetne nekünk, ha gond lesz, de talán neki is jobb, hogy nem rángatjuk ebbe bele. Én kedvelem a Griffendéles srácot, nem akarom feleslegesen bajba sodorni. Gin szavaira viszont csak aprókat pislogok. - Mindenki ugyanannyira felelős, mint te, aki itt van, nem kell elvinnie egy embernek, abba senki se egyezne bele. És jó-jó, ellazulok, csak hagyjatok már! – vigyorodom el és akkor már szépen felkapok egy üveg bort és még mielőtt elfelejtem, a sajtos pogácsákat is kiemelem a táskámból, amit most felmutatok mindenkinek. - Délután sütöttem, szóval ha gondoljátok, akkor ne fogjátok vissza magatokat. – ergo mindenki egyen, aki kér. Jesse-t se hagyom figyelmen kívül továbbra se, hiszen a kviddicscsapatos dologra is még kellene mit mondanom, mivel ezek szerint neki fogalma sincs róla, hogy én ki vagyok, no nem baj. - A Hollóhát terelője vagyok, szóval szoktam együtt bulizni a többiekkel, csak alkoholt nem igazán iszok. De ez miatt nem kell azonnal megkövezni, nem vagyok ettől rosszabb ember. – vonogatom meg kissé vállaimat, mert már kezd zavarni, hogy azért, mert én nem akarok feltétlenül berúgni, máris ennyire furán néznek rám. Talán tényleg kár volt eljönnöm… de maximum lelépek, végülis, az is jobb, mintha folyamatosan védekeznem kéne, úgy nagyjából mindenki ellen. Nem véletlen, hogy Daniel mellé telepszem le a medencében, őt legalább tényleg ismerem és kedvelem is, Leoval ellentétben, aki nemsokára egy bomba formájában érkezik meg közénk. Kezeimet felemelem, mintha védekeznem kéne a vízcseppek ellen, majd ez után halkan felkuncogok, miközben érzem, hogy most már a hajam is csurom víz. Nem bánom, hiszen ezért vagyok itt, így különösebben nem fűzök semmit se a Mardekáros srác tettéhez, hanem Daniel felé fordulok. - Én csak bájitalt ismerek olyat. – pillantok felé, majd végül iszom egy kortyot a borból. Így tisztán erős, de azért finom, édes és ez jelenleg vörös. Nemsokára Dan felé is nyújtom, miközben vállam is egy pillanatra a fiúéhoz ér. - Kérsz? Ha már múltkor is boroztunk. – kérdezek rá kíváncsian, majd a tőlünk nem túl messze lévő Jess-re sandítok, és ha esetleg Dan megfogja a poharamat, akkor hirtelen ötlettől vezérelve nyúlok ki a sztárért és húzom be kezénél fogva a vízbe. - Ne maradj már kint te se! – azt akarták, hogy lazuljak el, nos, tudok én lazítani, nem kell parázni, de akkor mindenkinek a medencében a helye, ez az első lecke. - Egyébként tényleg, hogy-hogy te is itt vagy a bulin? – pillantok ismét a srácra, ha a feje már kint van a vízből – már ha sikerült egyáltalában behúznom magammal -, és ez után szerzem vissza a borocskámat, amit lassan kortyolgatok tovább. Próbálok én ismerkedni, beszélgetni, de egyszerre öt emberrel nem megy, szóval csak sorban.
Astriddal a klubhelyiségben találkoztunk, ahogy megbeszéltük. Rávigyorogtam, majd végignéztem magamon. Én ugye fürdőköpenyben voltam, ő pedig ruhában, és így utólag belegondolva, lehet hogy az lett volna a normális. Megvontam a vállamat, és picit kinyújtottam a nyelvemet- - Mit titkoljam, úgyse lát meg senki?! – kacsintottam rá, mint aki teljesen biztos a dolgában, majd közöltem vele, hogy ha akar, még visszakozhat. Persze, reméltem, hogy nem fog. Egy pillanatra még láttam az arcát, majd nem akartam megvárni a válaszát, inkább a folyosóra léptem. De hallottam. Kicsit elpirultam, de nem akartam vörös fejjel menni, szóval csak megráztam a fejemet, és szántszándékkal nem is reagáltam rá. Ma nem leszek olyan zavarba hozható kisfiú. Végigmentünk a folyosók rengetegén, le az ötödikre, a prefektusi fürdőhöz. Mikor beléptünk már mindenki ott volt, sőt… Még sztárvendéget is kaptunk. A jelenlétem úgy tűnt, nem sok vizet zavar a többieknél, de igazából mindegy is volt. Bemutatkoztam Jesse-nek, mert hát oké, hogy mi mind tudjuk ki ő (vagy mégse mind), neki nagy valószínűséggel halvány lila gőze nincs arról, kikkel van egy légtérben, ami persze nem is elvárható tőle. Ez után persze én aktivizáltam magam, és magasról letojva, hogy a víz tele van whiskys üvegekkel, én belecsobbantam. Bár igaz, párat Leo már kihalászott. Aztán persze majdnem eltátom a számat a srác kérdésén. Ki az a Jesse Hunter? Ez most komoly? Halkan adom meg neki a választ. – Hát végülis csak a Falmoth Falcons őrzője… - Remélem, elég közömbösen hangzott, mert nem volt kedvem tudatni mindenkivel, hogy az egyik kedvenc csapatomról van szó. Ez után gyorsan meg is kérdezem, nem csatlakoznak-e. Persze, utólag belegondolva lehet hogy a kérdés közben nem kellett volna felnéznem. Félreértés ne essék, semmi bajom a fürdőrucis lányokkal, jómodorú fiatalemberként mindig igyekszem a szemeiket nézni, vagy azon felöleteket amiket még takar az a tenyérnyi kis „ruhadarab”, na de azért vannak lányok, akiket még nem láttam bikiniben. Hogy tetszett-e a látvány? Hát akinek nem tetszett volna, az meleg. Én pedig nem vagyok meleg, de inkább nem akartam gondolkozni, nem véletlenül… Kérdésemre Astrid és Jen azonnal csatlakoztak hozzám a vízbe, Gin pedig csak belelógatta a lábát. Astrid aggodalmára egy széles vigyorral válaszoltam. - Nyugi, senki nem fog lebukni. Legalábbis közülünk. - Ezután Jesse kérdésére is válaszolok, aki a medence partjára ült egy üveg lángnyelv whiskyvel. - Dehogy, azért van, hogy megigyuk. Báááár nem ismerem olyan bűbájt, ami képes detoxikálni valakit…. – gondolkozom el az italhalom felé sandítva… – Persze ezen ráérünk később gondolkozni. - fejeztem be a mondatot, de épphogy becsuktam a számat azonnal jött a vízi támadás. Leo fogta magát és bombával érkezett a vízbe. Mint egy kutya, úgy ráztam meg a fejemet, majd ránéztem a srácra, aki egy whiskys üveggel a kezében tört felszínre. – Nagyon profi vagy… Most már akár adhatsz is belőle pár kortyot. – vigyorodok el pimaszul, majd háttal nekidőlök a medence szélének, és felkönyökölök rá.
Jesse Hunter? Ismernem kéne? Mert nagyon úgy tűnik, hogy mindenki ismeri. Legalábbis az utánam érkező Dan és Astrid (vaúúú) is ismerik. - Ja a pia, én voltam sorry - vakargatom meg a tarkómat és a medencéhez sétálok, hogy jóvátegyem a botlást. Elvégre senki nem szeret húgy meleg whiskyt inni. Amit a partról ki tudok halászni azt kihalászom, ez nyilván nem fedi le teljesen a bedobált mennyiséget. Mire végzek Dan már be is csobban a vízbe, őt Astrid majd Jen követi. A másik két alak lábat lógat míg én ledobom a a cípőmet és szintén csurom vizes farmergatyámat. Nem nincs köntösöm, nem vagyok b+zi. Már bocs, meg egyébként is mit mondanék egy tanárnak hova megyek köntösben? Mert ugye köntösben senki nem szokott alva járni. Én legalábbis nem... - Szóval Jesse Hunter, sztárvendég? Lehet csak én vagyok reménytelenül informálatlan de... én nem tudom ki az a Jesse Hunter. Mármint, miben vagy te sztár? - kérdezem mire mindenki rám mered. Én legalábbis úgy érzem, hogy agyoncsaptam a hangulatot az id'óta kérdésemmel. Na nem mintha ez megviselné a kis lelkemet. Ki nem sz@rja le? Jófejnek tűnik a srác, ennyi elég is lenne ha nem legyeskednének így körülötte. Nem akarok kimaradni a buliból. Ha valami p¬rnós tenyészbikáról van szó (amit egyébként kinézek belőle) akkor kéremszépen én is akarok autógrammmot - csajócák. Gyorsan lecsekkolom a legfrissebben szerzett sérülésemet, még a könyvtáros esésből maradt meg. Azt mondták ezt nem kéne áztatgatni de tekintve, hogy ez egy viszonylag kicsi 2-3 centis vágás a tarkómon én kockáztatok. Tapintásra rendben lesz, na meg a szökésből kiindulva én tényleg komolyan vettem a saját felelősségre történő távozást. Elrugaszkodok hát és a medence széléig sprintelve a magasba ugrok és egy bombával lepem meg a bent lubickoló cicuskákat és kísérőiket. Hű de csípőőős. Ezt a bombát valószínűleg a láblógatók sem úszták meg. Odalent ráakadok az elveszett whiskys üvegre amit felhozok magammal. Miután a felszínre érkezek vigyorogva emelem a magasba. - Megvan! - örömködök és odaevickélek a medence széléhez, hogy lerakjam az üveget. Mit ad isten pont Ginette mellett kötök ki úgyhogy koccintok is vele. Néhány korty whisky után leteszem a padkára az üveget majd jobbra balra fordítgatva a fejem megrázom azt, máris jobb, végre látok valamit. - Jen jól mondja, lazulj el Astrid. És ha elkapnak? Hidd el nem fognak, megúsztunk mi már különb dolgokat is - sandítok Jenre majd cinkosan rákacsintok. A legutóbbi manókötözés asszem csúnyább volt. Tuti csúnyább volt. De mi megúsztuk, természetesen.
Az érkezésemre a két szőke is elég humorosan reagál, de nem vonakodnak bevenni a buliba, ahogy arra számítani is lehetett. Még annak ellenére sem, hogy nemhogy fürdőköpenyem, de egyáltalán fürdőnadrágom sincsen, így ez még felvet némi problémát. Bár ha elég ital gyűlik össze, akkor hamarosan ebből se lesz gondom. - Örvendek. - bólintok nekik vigyorogva, elég különbözően reagálnak a jelenlétemre, de szemlátomást egyikőjük sem bánja. Még a nevük is kiderül, szőkék is, alliterálnak is, ezt még talán meg is tudom jegyezni. Az egyiken már most csak fürdőruha van, a másik most dobja le a cuki rózsaszín köpenyét, és lelkesen ismerkedni kezd velem, én pedig rájövök, hogy honnan lehet ismerős a neve. - Meglesz, de ez esetben elvárom majd, hogy titkon nekem szurkolj. - vigyorgok rá, de már kezdem magam kínosan érezni, amiért egyedül én álldogálok itt ruhában. Megszabadulok a pólómtól, egyelőre ez is megteszi. - És szeretem ám hallani, hogy jó vagyok. - kacsintok rá a lányra. Mi is volt a neve? De ennél tovább nem is jutunk, amikor egy újabb érkező toppan be - egyenesen a medencébe. Legnagyobb sajnálatomra srác az illető, és nem mulasztja el, hogy a korommal poénkodjon, de ehhez már volt időm hozzászokni. Aztán mégiscsak korrekt módon bemutatkozik, és ezzel vissza is nyeri a szimpátiámat, így hát mégse roppantom szét a kézcsontjait, ahogy eredetileg terveztem. - Jesse Hunter. Hatásos belépő. - intek a medence felé vigyorogva. Aztán még hálás is vagyok neki - eddigre már mindkét nevet elfelejtettem, de legnagyobb szerencsémre ő mindkettejüket a nevén szólítja. Jen… Jenine! És Ginette. Jenine és Ginette, Jenine és Ginette… És újabb érkezők, ezúttal ketten, egy fiú, és végre egy újabb lány is, és - merő véletlenségből - ez utóbbi is szőke. Mintha ez lett volna a követelmény, sok pia, fürdőruha, szőke haj. Én ugyan nem bánom, a fiúknak a jelek szerint úgysem volt ilyen megkötés, mert egyikünk se tenne neki eleget. A srác lelkesen köszön, és végre valahára egyszerű neve van, a Dant még talán én is meg tudom jegyezni. Az ő kezét is megszorítom, de neki csak egy egyszerű „helló”-val válaszolok, ugyanis a jelek szerint pontosan tudja, hogy kihez van szerencséje. A lány egy kissé mintha feszengne, ő is bemutatkozik, és persze megjegyzést tesz a koromra, de semmi gond, neki elnézem, mert elég jó látványt nyújt. Köztük is lehet azért pár év különbség, mert a legújabb hölgyemény azért némileg nőisebben fest, mint a leendő kommentátorom. Bár neki is megvan a maga varázsa. És a szépség egyébként is csak az alkoholbevitel mértékétől függ. - Azért remélem nem bánod, hogy nem így lett. - lépek hozzá közelebb mosolyogva, a kérdésére válaszolva, és csak ekkor veszem észre a hajában a színes tincseket. Legalább feldobja valami a sok szőkeséget, ami körülvesz. Bár… ez a sok szőkeség legyen a legnagyobb bajom… - Látszik, hogy nem buliztál még kviddicscsapattal. Mások a fogalmaink a „sok”-ról. - vigyorgok rá, hátha egy kicsit alábbhagy az aggodalmaskodással. Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki feszeng egy buliban, elrontja a hangulatot. Lassan mindenki a vízben van, nekem azonban továbbra is fennáll a problémám, miszerint fürdőnadrágom az éppen nincsen kéznél. Így hát köztes megoldásként inkább kiválasztok a halomból egy lángnyelv whiskey-t, és leülök a méretes medence padkájára, hogy mégis a közelében legyek a bulinak. - Nem gond? - emelem meg az italt, miközben felvont szemöldökkel pillantok… Danielre, és az illem kedvéért megvárom a belegyezését, mielőtt jól meghúznám.
Halkan felsóhajtok, de azért vigyorogva vonom meg a vállam, hadd legyen Gin az első, aki kiröhög, fordított helyzetben én egész éjjel evvel csesztetném... még jó, hogy ezt nem tudja. - Gondolatolvasó... - fogadom el az üveget, majd jól meghúzom, miután koccintottunk egyet. Hmm, ez az üveges csörömpölés olyan nosztalgikus, az otthonomra emlékeztet. Fogalmam sincs, mit választott Gin, de nem tűnik valami keménynek... vagy egyből kiütődtem. Ez megmagyarázná, mit keres az ajtóban három rekesznyi sörrel egy helyes, idősebb srác, aki történetesen maga Jesse Hunter. Követett a kis geciii... - Ennyire még nem baszhattunk be. – vonom fel a szemöldököm, de ahogy Ginre tekintek, legalább némileg megnyugtat, hogy ő is látja. Valljuk be, León kívül egyetlen sráchoz sem vonzódom hosszantartóan, de azért Jesse is felbolygatja kissé a lelki békém. - Egyébként nem előírás... - simítok végig a puha fürdőköpenyen, kacéran elmosolyodom, majd egy visszafogott mozdulattal lecsúsztatom a bőrömről. - Úgyhogy meg is szabadulok tőle. Egy mélyvörös csini kis bikini van rajtam, érdekes módon kevésbé érzem magam kellemetlenül, miután megszabadultam mindentől, ami rózsaszín és szőrös. Brr... Persze Jesse durván idősebb, mint mi, úgyhogy nem valószínű, hogy meghatnák a trükkjeim... viszont hosszú még az este, ő meg egyre kevésbé lesz tudatánál. Nem rossz kilátások. - Ha minden igaz, egyszer majd kommentálom a meccseid. Csak maradj sokáig a szakmában. - vigyorogva vállon veregetem a srácot, vagy ha ahhoz konkrétan repülnöm kéne a magassága mellett, akkor a karján valahol lejjebb, na. A lényeg paskolás. Csak hogy érezze, nem vagyok az a szívbajos típus. Közben persze véletlenül hozzáérintem bőréhez a vörös kis műkörmeim, ami kipróbáltan kellemes bizsergéssel jár. Ebben a pillanatban azonban a vártnál korábban toppan be a srác, aki inkább csak számomra sztárvendég, mindenesetre annyira megkapó belépője van, hogy szívből jövően nevetem el magam a landolása után. Amúgy meg jobb a whiskey a vízben, nem fogadnék rá, hogy a későbbiekben is ki tudnék mászni érte. - Béna. - vigyorgok rá önelégülten, persze csak pár pillanat kérdése, hogy kissé vörösebbe csapjon a pofim, és nem, nem olvadhatok el, nem szabad... húúúú. Oké, jól vagyok. Némileg könnyít a helyzetemen, ahogy Leo végigméri Gint, mert ez zavar annyira, hogy összeszedjem magam. - Hali... - leszámítva, hogy végig kell néznem, ahogy lehámozza magáról a vizes holmijait, hát én még ma meghalok... eltervezte. Most már biztos. Hogy haragudhatnék valakire, aki ilyen jól néz ki ruhák nélkül? (Leszámítva persze a gatyáját, de a fantáziámban már az sincs rajta, csakhogy tisztázzuk.) Legszívesebben visszajátszanám még vagy háromszor ezt a jelenet... Mellesleg míg én itt fanulok, megérkeznek a többiek is, és ha minden igaz, evvel teljes a csapat, az új sráccal meg a nyafogós pincsivel bezárólag. Fújj. Ez a Daniel legalább valamivel belevalóbbnak néz ki. - Ne parázz, szerintem elfogy. Ha még félóra múlva is ébren lesztek, majd rendezünk ivóversenyt. - vigyorgok gonoszan a szöszire, merem remélni, hogy részegen jobb arc lesz. Ennyi idősen ne tojjon már egy kis piától. - Még szép, hogy jövünk. - vigyorgok a srácokra, megragadom az ír whiskeymet, és belecsusszanok a vízbe én is, jól esően terülve szét. Uhmm... hiába, semmi sem ér fel egy jó fürdővel. A hátamat a hideg kőnek döntöm, amitől kissé libabőrös leszek, de csak pár pillanatig. Egyébként pedig felkönyökölök, és kissé hátradöntöm a fejemet. - Nem bukunk le, ha csak Friccs nem egy heves fürdővel szokta befejezni a napot...grr. - kuncogok Astridra, de persze nem akarom én annyira megijeszteni... - Be ne tojjál, ennyiért még nem csapnak ki. Csináltunk mi már rosszabb dolgokat is. Bár meghívhattuk volna Harryt is, hogy biztosítva legyünk Dumbledorenál. - halkan felnevetek magamban, közben pedig elgondolkozom rajta, hogy a pia mintha némileg az átlagosnál is őszintébbé tenne. Nem mintha bármi problémám lenne a kis kivételezettel, csak annyi, hogy egyértelműen megúszhat mindent, afféle házi öleb itt. De azért cuki, egyszer még talán vele is összefutok...
Általában nem szeretek először érkezni egy buliba, de most tulajdonképpen a házigazdának kell tekintenem önmagam, hisz én szereztem a helyet. Nem tudom, hogy mi okból hívtam meg azokat, akiket meghívtam, csak végigszaladtam a folyosón és pár ismerősömet meglátva megörültem és a fülükbe suttogtam. A gyomromban növő feszültség rögtön enyhült, ahogy Jen belép talpig rózsaszínben. Nem bírom megállni, hogy el ne nevessem magam, miután összepuszilkodunk. - Poharat nem hoztam - fogtam meg két üveget. - úgyhogy koccintsunk! - adom át az egyiket neki, amikor újabb érkező lép be. Egy pillanatig megijedek, hogy bajban vagyunk, talán egy igazi prefektus jön fürdeni ilyen késői órán, de aztán a szememben a felismerés csillan meg. Jesse Hunter. Tudtam, hogy itt tanul a suliban, de nem gondoltam volna, hogy csak így beállít a Falmoth Falcons egyik csapattagja. Te jó ég! - Azt a mindenit. - csúszik ki a számon, ami máris vigyorba szalad és egy kissé túl hevesen kezdek bólogatni. Talán jobb lenne nem beszámolnom róla, hogy az egész csapat megvan kis miniatűr, elvarázsolt figurákban, még ő is. - Ő itt Jenine, én meg Ginette. Megálltam, hogy odamenjek hozzá és egy hatalmas puszit adjak neki. Ahhoz még talán korán van. Szinte fel sem ocsúdom a meglepetésből, besétál a következő vendégem, egyenesen a medencébe. Még jó, hogy feltöltöttük vízzel. Így is Felnevetek, ahogy Cam próbál kimászni csurom vizesen a medencéből. - Azt hiszem horgászattal kell kezdenünk. - nézek a vízben süllyedő whiskys üvegekre. Amikor odajön hozzám, rákacsintok, és mosolyogva megpördülök előtte, majd egy puszit nyomok az arcára én is.- Látom már érzed a hangulatot. De máris jött két újabb diák és szaladtam üdvözölni őket. Kicsit többen vagyunk, mint terveztem, úgyhogy remélem többen már nem nagyon jönnek, mert a végén tényleg lebukunk. Na jó, Jesse hozhatja a kviddics csapatát, nem bánom. Az az alkohol mennyiség, amit felhalmoztunk, még nekik is elég lenne... Astrid tűnik az egyetlennek, akinek hasonló aggodalmai vannak. Igaz, talán egy kicsit túl sokat is panaszkodik. Remélem nem akar beköpni minket. Akkor megrendülne az a hitem, hogy minden kviddics játékos jófej, velem kezdve. - Mivel én szerveztem az egészet, valószínűleg én leszek a felelős, ha lebukunk. Szóval bonts valamit és csobbanj! - próbáltam megnyugtatni. Én még nem akartam elmerülni teljesen, úgyhogy csak leültem a part szélére és belógattam a lábam a vízbe. Eredetileg azt terveztem, hogy lesz minden házból egy ember, de most úgy tűnik a Hollósok jó nagy fölényt szereztek. Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből az estéből. Mindenesetre jó nagyot kortyoltam a kezemben tartott üvegből. Hinnye.
[You must be registered and logged in to see this image.]Tudom, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez mennyire nem jó ötlet, de megígértem Dannak, hogyha elhív valahova, hát igent mondok. A bálról már lekésett, de ez a buli most esedékes és bár nem ismerek mindenki igazán, mégis, olyan szépen pislogok rám, nekem pedig nem volt szívem nemet mondani. Sejtem én, hogy gond lesz, ha ez kiderül vagy ha csak sokat iszom, de majd odafigyelek, tényleg nem lesz itt probléma. Perselusnak is természetesen el fogom mesélni, hiszen úgyis megtudná, másnem a legilimencia gyakorlása közben, így inkább úgy tisztességes, hogyha nem titkolózom. Fogalmam sincs, hogy ki mennyi itallal készül, de én nem fogok ám csak úgy cipekedni, egy tértágító bűbájjal ellátott oldaltáskába pakolom a borokat, amiket vettem, így ha a folyosón bárki meg is állít, nem fogja tudni, hogy mi van nálam. Szerintem logikus, hogy nem kézben viszem vagy ruhákba rejtve, de hát nem mindenki gondolkodik így. A cuccok tehát megvannak, még némi pogácsát is készítettem, hogy legyen mi felszívja az italokat, így ideje készülődni. Cseppet izgulok, hiszen nem sűrűn vagyok mások előtt fürdőruhában, de végül egy nyakba akaszthatós, kék színű bikini nyert, így azt veszem most magamra, majd bújok bele ruháimba, hiszen ha köntöst húznék, elég egyértelműen lebukhatnék, így viszont nem. Tehát egy törölköző még kerül a táskába az italok mellé, ez után pedig egy kék pólót és farmernacit kapok magamra, sportcipővel természetesen. Szemeimet némileg kihúzom, majd megfésülködök és ez után indulok le a klubhelyiségbe, ahol háztársam már bizonyára várni fog rám. Ma a szőke tincsek közé került néhány színes is, hiszen mégis csak buli lesz, én pedig igyekszem majd nem rémes társaság lenni, ahogy viszont meglátom a srácot teljesen medencés bulira készülve, meglepetten pislogok rá. - Te aztán nem titkolod, hogy hova mész. – kuncogok jókedvűen, majd amikor meghallom, hogy visszakozhatok, finoman ajkamba harapok, majd még hajamat is megigazítom némileg. - Ilyet inkább ne is mondj, mert kissé izgulok. De… biztos jó lesz, végülis, te ott leszel. – pislogok rá kedvesen és mivel úgy érzem, hogy kezdjük megismerni egymást, ezért rosszabb csak nem lehet. Mivel menni kellene, ezért nemsokára kisurranunk a klubhelyiségből és már érzem, hogy égne a pofám, ha Pitonnal futnánk össze valamelyik sarok után. Nem… csak nem lesz gond, nemrég volt ő a folyosóőr, most biztosan másé e szerep. Meglepő vagy sem, de sikeresen jutunk el a prefektusi fürdőig, ahol az ajtó résnyire nyitva van, de ahogy megtudom, hogy mást nem várunk, becsukom azt magam mögött, majd picit félénken pillantok körbe. - Sziasztok! Astrid vagyok! – mutatkozom inkább be, hiszen nem ismerek mindenkit, így engem se hiszem, hogy mindenki ismerne. Bár a Hollóhát kviddicscsapatában játszom, mint terelő, ez nem indok arra, hogy tényleg mindenki tudja, hogy ki vagyok. Leot persze azonnal kiszúrom, így picit elhúzom a számat, de a lányoknak csak kedvesen integetek, őket nem ismerem. De akad itt még valaki... akit hát, tényleg, ki ne ismerne? A fürdőben egyelőre még nem nézek körbe, így a piák is elkerülik a figyelmemet, hiszen Jesse jelenléte eléggé leköt. - Azt hittem, hogy én leszek itt a legidősebb. – jegyzem meg ösztönösen, így bár kérdésként nem teszem fel, de érdeklődöm tőle, hogy mit keres ő itt, hiszen meglepő ez, nem kicsit. Mégse tudom hirtelen, hogy még mit kéne kérdeznem tőle, így csak lassan ráveszem magam, hogy körbenézzek. A hely egyébként gyönyörű, teljesen magával ragad, de az italok… hűha. - Ti nem gondoljátok úgy, hogy picit sok alkoholt gyűjtöttetek össze? – én egy üveg bornál többet tuti nem iszom, már attól is kezdek félni, de azért kipakolom én is amiket hoztam, szóval akad itt vörös és fehérbor is, de Leoval ellentétben én nem kezdem el bedobálni ezeket a medencébe. - Miért van amúgy a vízben is ital? – nem is tudom, hogy kinek tegyem fel ezt a kérdést. Ahj, nem jellemző rám, hogy szabályt szegjek, így picit feszélyezve érzem magam, nem kéne itt lennem, tudom én jól, de csak lepakolom cuccaimat az egyik székre, majd nemsokára kibújok ruháimból is, így láthatóvá válik a rajtam lévő kék színű bikini, vékony, hófehér bőröm és formás testem, hiszen nem vagyok már kislány. Picit igaz zavarban vagyok, de próbálom ezt jól leplezni, így amikor Dan a vízben köt ki, elmosolyodva lépegetek közelebb hozzá. - Én megyek! – jelentem is ki, de vele ellentétben én inkább besétálok és úgy ismerkedem előbb a víz hőmérsékletével. Lopva pillantok csak Dan testére, majd ez után azért Jesse-t is meglesem, de észrevétlenül, nem fogom én kellemetlen helyzetbe hozni magam. Amíg nem iszom, legalább addig ne legyen gond. És hogy mi van Leoval? Kerülöm, ahogy csak lehet, így inkább háztársaim közelében húzódom meg. - Tényleg nem tudom, hogy jó ötlet-e. Ha elkapnak… - harapok ajkamba finoman és inkább nyakig elmerülök a vízben. Nyugi Astrid, ne parázz rá máris ennyire!
Már vártam az estét, szinte egész nap. Nem is tudom, hogyan sikerült becsempésznem a birtokra azt a tíz üveg lángnyelv whisky-t, amit a „medence bulira” akartam vinni. Többet nem tudtam szerezni, de úgy gondoltam elég lesz az, hisz erős ital, és hát biztosra vettem, hogy mindenki más is hoz. Na persze nem csak az ivászat és a kihágás miatt repkedtek zabolázhatatlan türdérmanók a gyomromban, sokkal inkább azért, mert valami hirtelen ötlettől vezérelve elhívtam magammal Astridot. Igen, tudom, elég beteg hirtelen ötlet volt, de mikor Gin elhívott, hirtelen arra gondoltam, ideje tesztelni, hogy vajon tényleg eljönne-e velem valahová. Igent mondott… Ennek természetesen örültem, de a meghívás pillanatában nem gondoltam arra az apró tényezőre, ami a szobámban való készülődés után teljesen nyilvánvalóvá vált számomra. Ez az apró tényező pedig az volt, hogy egy medence buliról beszélünk, és mint olyanon, mindannyian fürdőruhában leszünk. Ez abban a pillanatban totál mellékesnek tűnt. Azonban később , mikor már fürdőgatyában álltam a tükör előtt, rájöttem, hogy annyira nem is mellékes. Úgy készültem el, hogy ne ébresszem fel a szobatársaimat, majd felvettem kék-bronz fürdőköpenyemet, vállamra dobtam a törülközőmet, és az italokkal megrakodott táskámat, úgy mentem le a klubhelyiségbe, ahol találkoztam Astriddal. – Most még visszakozhatsz – vigyorogtam rá, majd válaszát meg se várva kiléptem a folyosóra. Reméltem ugyanis, hogy nem visszakozik. Csendben, és zökkenőmentesen surrantunk végig a folyosókon, le az ötödik emeletre, a prefektusi fürdőhöz. Gin mondta, hogy sikerült megszereznie a jelszót, és láthatóan nem hazudott, mert mikor oda értünk résnyire volt nyitva az ajtó. Még egyszer körülnéztem a biztonság kedvéért, majd kicsit szélesebbre nyitottam, és becsusszantam. Sosem voltam még a prefektusi fürdőben, szóval az volt az első, hogy körülnéztem… Aztán persze rájöttem, hogy erre lesz még időm. szóval a már bent lévőkre mosolyogtam. Kicsit olyan érzésem volt, mintha utoljára érkeztünk volna, de hihetetlen volt, hogy én mindenkit ismertem. Jent nincs aki nem ismeri a kviddics közvetítések miatt, Gin és Leó pedig az évfolyamtársaim voltak, és ott volt a negyedik személy. Jesse Hunter… Na őt szinte világszerte nincs embert aki ne ismerné. Nem is tudtam, hogy ő is jön… Vajon hogy tudták rávenni, hogy eljöjjön? Végtére is ő most köztünk a legidősebb… Vagy csak ide tévedt? Mindez a gondolatmenet pár tizedmásodperc alatt futott végig az agyamon, és rögtön meg is szólaltam. - Hellósztok! Látom lesz mit inni…- biccentettem a rengeteg (többnyire mugli készítésű) alkohol tartalmú ital felé, és letettem melléjük a táskámat, mely a lángnyelv whisky-t rejtegette magában. Elvigyorodtam és a kviddicsjátékos felé fordultam. – Te vagy a sztárvendégünk? Király! Én Dan vagyok.. Daniel Mallory. – Bemutatkozás közben még mindig vigyorogtam, és kezet nyújtottam neki, majd ha elfogadta, utána arrébb mentem, hogy levegyem a fürdőköpenyemet, és a törülközőmmel együtt felakasszam. Ilyenkor persze áldottam mindent, ami létezett, hogy nem teremtettek se véznának, se hájasnak… Baromi hülyén festenék, de hála égnek most totál átlagosnak éreztem magam. Bár nem biztos, hogy ez előny… Próbáltam meggyőzni magam róla, hogy a többiek körül senki jelenléte nem feszélyez… Végül is mindegy, a végére úgyis mind tök részegek leszünk, nem? A táskámhoz léptem, és kipakoltam belőle a tíz üveg whisky-t, majd a vízre néztem, és hogy saját feszültségemet oldjam, belecsobbantam, majd a medence szélére könyököltem és a többiekre néztem. - Nos? Nem jöttök? Vagy még álldogáltok ott kicsit? – vigyorogtam rájuk továbbra is. Pedig esküszöm, semmit nem ittam előre!
Whisky, whisky hátán whiskyhez simulva a whiskyk között. Elégedetten bólintottam majd felhúztam a cipőmet és elpakoltam a cuccokat oda ahová tudtam. Pulcsi alá, pulcsi zsebébe, farzsebbe, pincéreket megszégyenítően egyensúlyozva négyet a kezemben. Még egy utolsó ima az égiekhez mert ha most elkapnak bizisten nem, hogy páros hanem egy tucat trágyás bakancsal rúgnak majd ki az iskola legmagasabb tornyának ablakából. Szerencsémre azonban nem így lett, mesteri osonásomnak és sasokat megszégyenítően éles szememnek köszönhetően sértetlenül érkeztem meg a helyszínre. A belépő persze elmaradhatatlan kelléke a Leo Millernek. Háttal löktem be az ajtót s úgy terveztem mesteri módon pakolom le a whiskyt ám némileg elszámoltam a dolgot. Pár lépéssel később arra eszméltem, hogy vigyorogva intek a csajoknak majd egyik pillanatról a másikra elfogy a lábam alól a talaj és a hűs habokba merülök. Valahogy így képzeltem a kretén belépőt. Pár pohár whisky után ez azért még nem is olyan szörnyű... de a cigim tuti elázott. Cs€sszemeg. Útjára engedtem a whiskyket majd megszabadulva a feles súlytól kikászálódtam a vízből. - Na mi van nem jöttök? - vigyorogtam a mindenbizonnyal meglepett csajokra miközben ledobtam magamról a vizes pulcsit és pólót. Csak ekkor akadt meg a szemem egy furcsamód idős srácon. - Őőőő... bąsszameg máris lebuktunk? - pislogtam kövéreket aztán persze csak elnevettem magam. - Szivatlak csak, hello! A nevem Leo Miller - lépek oda hozzá és se szó se beszéd kezet rázok a fickóval. Ezután Jeninehez lépek és nyomok egy puszit az arcára. - Hello Jen - üdvözlöm és már slisszanok is Ginettehez. Micsoda nő... anyám. - Ginette - kacsintok a lányra sunyi mosollyal. Na ez jó lesz, jó lesz, hú de jó lesz. Asszem berúgtam...
Ki gondolta volna, hogy három év után ismét itt végzem: éjszaka a folyosón, három retesznyi vajsör társaságában. Ezeknek a cipelése önmagában még nem jelentene problémát, ha nem himbálózna az egyik kezemen még egy méretes zacskó, különféle mugli italokkal a mélyén. Még így sem a súllyal van a gondom, sokkal inkább a zacskóból feltörő üveges csörömpöléssel, amit bárhogy is vigyázok, képtelen vagyok elkerülni. Egyetemre járok, bármikor kimehetnék egy kocsmába, és senki nem kérné rajtam számon, de én inkább becsempészem az iskolába, mert mért is ne... A huszonegy éves, érett Jesse Hunter, aki harmadikosokat veszteget meg egy közös fotóért, hogy vajsört csempésszenek be neki az iskolába. Már látom is magam előtt Rita Vitroll legújabb cikkének szalagcímét: „Fiatalokat ront meg az ifjú kviddicssztár”. Na jó, ennél ő valószínűleg jobbat találna ki, éppen ezért ment ő újságírónak, és lettem én a kviddicsező, de a téma egyértelműen főcímhez juttatna. Pedig én nem gondoltam komolyan, csak jól esett volna, ha végre leszállnak rólam, és mehetek a magam dolgára, hogy nyugtom legyen végre egy kicsit. Harmadikosokhoz képest egészen belevalók, hogy ekkora mennyiséget csempésztek be, és ha már így esett, igazán nem hagyhattam ott. Hogy a mugli italok ötlete honnan jött, az már örök rejtély marad. A klubhelyiségbe tartok, és őszintén remélem, hogy senkit sem találok sem ott, sem a folyosón, akit esetleg érdekelne, hogy mi a fészkes fenét keresek itt ennyi piával. Amit majdnem el is dobok ijedtemben, amikor mozgást észlelek a hátam mögött, és olyan gyorsan fordulok be egy beugróba, hogy kis híján az egész rakomány repülni kényszerül. Meg mernék rá esküdni, hogy ezt a csörömpölést még az öt éve teljesen süket nagyanyám is meghallaná, de az illető maga is elég hasonló hanghatásokkal küszködik. Nekem meg úgy tűnik, újabban káprázik a szemem. Nem tudom mikor lett divat rózsaszín fürdőköpenyben, pokrócba csomagolt piával bulizni a Roxfortban, de ha ezt tudom, már sokkal korábban visszajöttem volna. Ötletem sincs hová tart ilyen szerelésben, de abban biztos vagyok, hogy ahol még sok más, hozzá hasonló hölgyemény van, az rossz hely nem lehet, így gondolkodás nélkül a nyomába szegődöm. Sok furcsaságot lát az ember, ha egy kviddicscsapattal jár bulizni, de az efféle újdonságokról igazán kár volna lemaradni. Valljuk be őszintén, némivel azért idősebb, és leginkább fizikailag fejlettebb társasághoz vagyok szokva, mint ez a leányzó, de az élmény már önmagában megkapó. Tehát minden kommandóst megszégyenítő ügyességgel követem őt, majd figyelem, ahogy eltűnik egy ajtó mögött, amelyet azonban gondosan nyitva hagy. Szerencsémre, mert a jelszót nemigen tudnám most kitalálni, bár ezek szerint másokat is várnak még a buliba. Egy pillanatra az átlagkort erősen meghaladó, érett Jesse Hunter elgondolkodik, hogy egész biztosan jó ötlet-e ez a kis kaland, aztán megfájdul a feje - másnaposan kellemetlen dolog tud lenni a gondolkodás - így aztán inkább benyit a helyiségbe. Valami fürdő-féle, odabenn két szőkeség, az egyiket - a helyes kis rózsaszín fürdőköpenyével - már volt alkalmam szemügyre venni, a másik még újdonság, de látványnak ő sem utolsó. Szóval rögvest megállapítom, hogy bizony végül mégiscsak jó döntést hoztam, lerakom a szállítmányt, és elmosolyodom. - Szép estét a hölgyeknek. Csatlakozhatok? Rózsaszín fürdőköpenyem ugyan nincsen - vigyorgok az említett személyre - de éppenséggel van nálam némi alkohol, és nagyon magányosan érezném magamat, ha egyedül kellene elfogyasztanom. Talán megszánnak, tekintve, hogy látványnak tulajdonképpen én sem vagyok utolsó, piám is van, és nem mellesleg híres kviddicsjátékos vagyok. Elég jók az esélyeim.
Egy rózsaszín nyuszis mamuszban, és a hozzávaló szintén rózsaszín fürdőköpenyben próbálok hangtalanul végigslattyogni a sötét folyosón, viszonylag sikeresen, de azért mégiscsak kínos a szitu. A helyzet az, hogy volt egy iszonyat szexi fekete köntösöm, amit ma felvettem volna, csakhogy... úgy éreztem, még pont benyomhatok egy banánturmixot indulás előtt, mert ez nálam afféle hagyomány fürdés előtt, enélkül nem is az igazi. Más kérdés, hogy a piával keveredve talán kicsit megfekszi majd a gyomromat, de hé, úgyis mindig mindent összeiszom, már próbálkozni is felesleges. És ennyi, persze, hogy leöntöttem, mert a figyelmemet elterelte, nos... Nem könnyű feldolgozni, hogy ma éjjel tulajdonképpen Leoval fürdök. Fúú. Nem tehetek róla, annyi piszkos kép költözik a fejembe, hogy már-már naiv kislánynak érzem az eddigi énemet. Szóval kölcsönkértem egy barátnőmtől ezt a cuki pink fürdőköpenyt, meg a mamuszt, mert jobb nem volt... úgy is leveszem, ha végre elérem a fürdőt. Igazából már teljesen bezsongtam, pedig nem szokásom, de hogy egyszerre szeghetek szabályt, bulizhatok, és kényeztethetem a testem... jobban belegondolva határozottan megérné prefinek lenni. Leszámítva úgy minden mást, amit jelent. Szerencsére ha ezt ledobtam, már csak a bikini és némi smink takarja a testem, szóval ellazulhatok. Tudom, nem túl logikus, de vízálló rúzs, meg szempillaspirál, a többivel nem nagyon vesződtem, kivéve egy kicsit a hajammal. Azért nem nézhetek ki akárhogy, ha egyszer Leo is jön. Valójában kissé zavar is a dolog, már engem idegesít, hogy ennyire odavagyok érte, ahogy készülődtem, egyre inkább úgy éreztem, hogy ezt egy pasi sem éri meg, de aztán persze, hogy kicsaptam magam. Mindenesetre késő már ezen tépelődni, közeledek, és nálam van egy rakat pia, ami amúgy baromi nehéz, és eléggé veszélyes is. Ahogy osonok, még éppen látom Gint besurranni az ajtón, elvigyorodok, és követem a helyiségbe. Bírom a csajszit, valljuk be, egy ribanc, de én se vagyok jobb. Mindenesetre megértjük egymást... még ha nem is őt akartam először megpillantani. Libabőrös leszek, ha csak kicsit is belegondolok, hogy Leóval fogok... Egészen puccos kis fürdő, nem mondom. - Aww, imádlak, hogy szerezted meg a jelszót? - nyomok egy puszit az arcára, aztán a barátnőm képébe vigyorgok. - Ezt nézd. Még szép, hogy a piával kezdem, sorra kipakolok mindent, ami van nálam, vodka, whiskey, gin (slusszpoén), Jack Daniel's, rum és természetesen egy kis eredeti ír sör. Bevallom, ennél több piát már nem tudtam felpakolni, de remélem a többiek is annyira termékenyek lesznek, mint mi ketten. - Erre.. - mutatok végig magamon, miközben a szememet forgatom. - Inkább ne is mondj semmit. Nem akarom hallani. A készülő fürdőt látva cinkosan mosolygok a lányra, miután végre megszabadultam a cipekedéstől, megkönnyebbülten guggolok le a kőpadka szélére, ujjaimat óvatosan nyújtom bele a vízbe. Azon kapom magam, hogy folyton az ajtó felé sandítok, egyszerűen képtelen vagyok a seggemen várni, hogy Leo ideérjen. Dühítő, pláne, hogy a piámban fogadnék rá, hogy ő lesz az utolsó. Lemondóan sóhajtok fel, és a köntösömet egyelőre még csak kissé felhúzva lógatom a lábamat is a vízbe. - Egy kicsit belemerülhetnénk a hangulatba... - kacsintok Ginre, fejemmel pedig a piák felé intek, ugyanis nem ártana felkészülnöm a srácra. Meg amúgy is, kicsin múlott az is, hogy út közben nem ittam le a felét a kedvenc ír whiskeymnek. Egészen hihetetlen, hogy milyen áldozatokat hozok, csakhogy kényelmesen baszhassak be. De elegem van már abból, hogy Leo lassan a fél sulival kefél, csak pont én maradok ki folyton. Szóval ha nem is a prefektusi fürdőben, de valahol biztosan elkapom ma. Ki nem hagynék egy ilyen lehetőséget, azt meg telibe szarom, hogy részeg, pláne, ha józanon is lefekszik mindenkivel.
A köntösöm alatt konkrétan csak alkohol van. Na jó, meg egy fürdőruha. De ha így elkapnak a folyosón, akkor tuti, hogy páros lábbal repülök a helyről. Ennyire sosem szoktam áthágni a szabályokat, de hahó, új év van és már idejét sem tudom, mikor szórakoztam egy igazán jót. A Három seprű egy uncsi hely és van pár személy, akibe jobb lenne nem belebotlani. Csak ittasan. Ahhoz viszont le kell innom magam. Még jó, hogy megszereztem a Prefektusi fürdő jelszavát a Hugrabugos prefinktől. Nem is kellett érte sokat tennem, csak pislognom párat és megígérni, hogy nem lesz balhé. Remélem nem lesz. Csak pár embernek szóltam. Így kisebb a lebukás veszélye és több a fejadag. Azért a csapokból nem folyik alkohol. Bár biztos van bűbáj arra is. A fene egye, hogy nem hoztam pálcát. Igaz, nem sok helyre tudnám dugni... A helynél elsuttogtam a jelszót, majd résnyire nyitva hagytam az ajtót, hogy a többiek is be tudjanak mászni, majd megengedtem pár csapot, hogy a medence feltöltődjön vízzel. A piákat egy félbevágott márvány oszlopra tettem, a köntösöm meg elegánsan behajítottam a sarokba.
Tényleg az a helyzet, hogy valóban azt tehetem vele amit csak akarok. Bármit is mond vagy gondol, hogy Ő erős meg alábecsülöm meg sok hasonló baromság, nincs igaza, valóban azt tehetem vele amit csak kigondolok, viszont annyi a szerencséje, hogy akkor szemét nem vagyok pedig megtehetném. -Nagy kár, de ezt te sem gondolod komolyan. - Vigyorgok rá. Ugyan, kétlem, hogy ne élvezné, ahány alkalommal már egymásba botlottunk, kizárt, hogy még mindig annyira utálna, mint a bájitaltan órán. Persze nem tagadom, hogy rászolgálnék, de közel se hiszem, hogy még mindig ugyanúgy állnánk. Az, hogy összefutunk napjában vagy kétszer nem lehet véletlen, mondjuk az én részemről tényleg az, eszem ágában sincs keresne a viperát ha az magától is megtalál. De nyugodtan fogja csak rám, ha neki ettől könnyebb. A törölköző leesése megint csak nem az én hibám, de tény, hogy ez új helyzetet teremtett. Vigyorgom és csak élvezem mennyire pirul el. Nekem nincs okom szégyenlősnek lenni, jó testem van, hát akkor meg ugyan miért legyek zavarban? -Hm, én nem látok problémát Csibém. Csak elmegyünk, táncolunk, vigyorgok a népre és ennyi. Hol itt a gond? ugyan már. - Szinte nevetséges, hogy mennyire ellenez mindent amihez közöm lehet nekem is. Ez azt hiszem soha nem fog változni, de nem is baj, ez így mulattató. A kis ajánlatát ha már feltette és én bele is mentem nem szép dolog volna feldobni. Márpedig látom rajta, hogy hajaz rá. Ennyi, kész, vége, jönnie kell, megígérte. Közelebb lépek hozzá, már igen kevésbé lapos állapotban ami ne zavar, de Őt nagyon is, erre muszáj megint vigyorognom, mókás. Puszit adok a szájára amivel tudom, hogy rendesen fel tudom bosszantani. -Nem is csináltam semmit Csibém. - Vágok ártatlan arcot, de a sátán se képes újra angyalként viselkedni. -Úgy van, ott majd találkozunk, csípd ki magad Madison. - Mondom neki vigyorogva miközben magamra tekerem a törölközőt szorosan, hogy elrejtse legbecsesebb részem. Azt hiszem a zuhanyzást hagytam félbe emiatt a tüzes kis boszorka miatt. Vigyorogva fordulok vissza a fülkéhez, hogy befejezzem azt amit abbahagytam.
Az azért erős túlzás, hogy azt tehetne velem, amit csak akar, és nagyon-nagy beképzeltségre vall. Nem vagyok én annyira gyenge, mint amit hisz rólam, mert hát láthatóan úgy gondolja, hogy ő itt a valaki, én pedig csak egy szőke kis csaj vagyok, akivel bármit megtehet. Csak azért, mert kellően zavarban vagyok a tettei miatt, még egyáltalán nem vagyok olyan gyámoltalan, mint hiszi. - Én viszont egyes részeit sem élvezem, szóval igazán abbahagyhatnád végre. - húzom el újra a számat. Nem értem, hogy miért nem lehet csak elmenni egymás mellett a folyosón és kész, miért kell állandóan egymásba botlanunk, amikor én nem... nem akarok, nagyon nem és kész! Jó lenne, ha sikerülne végre elkerülni, hiszen még csak nem is egy házba járunk. És akkor ezek után jön a törölköző, meg hogy én vagyok a kedvence azok közül, akiket állandóan kiidegel. Hát őszintén szólva nem tudok én ennek túlságosan örülni és nem is fogok. Egyszerűen csak arra vágyom, hogy hagyjon végre békén és hadd tűnjek el ebből a fene mód kellemetlen helyzetből. Nem tetszik, hogy itt áll előttem egy srác konkrétan csak úgy minden nélkül, nagyon nem tetszik. - Igen és az ember olyannal megy a bálba, akit kedvel... tudod itt van a fő probléma. - naná, hogy mérges vagyok, hiszen mégis csak az a nagy helyzet, hogy nincs rajta semmi! És elhív a bálba, amikor amúgy is távol szeretnék maradni tőle? Marhára semmi kedvem ahhoz, hogy ott még le is tapizzon, vagy ki tudja, hogy mire ragadtatná el magát. Majd kiválasztom a leginkább zárt ruhámat, vagy valamit, amiben nem okozok neki semmiféle kísértést, mert arra nagyon nincs szükségem. De sok választásom nem nagyon van, ha nem megyek el vele, akkor nem hajlandó felöltözni és nekem eszem ágában sincs kockáztatni, hogy ebben a helyzetben közelebb jöjjön, vagyis... ebben az állapotban. Enyhén szólva is kitágul a pupillám, amikor felfogom a tényt, hogy már nem olyan lagymatag állapotban van, mint előzőleg. - Ne csináld... már... ezt! - komolyan megdörzsölöm a számat, amikor megint csak puszit ad rá. Mi a fenéért kell ezt? De legalább végre felkerül a törölköző, ez is valami. - Akkor én... megyek... végre, szóval majd a bálon találkozunk gondolom. - csak végre fejezze be ezt, legalább addig hagyjon békén, mert komolyan nem viselem már ezt túlságosan jól. Most pedig igenis igyekszem végre távozni, mert... ennek az egésznek legyen végre vége. Így is rohadtul nehéz nem néha véletlenül... oda pillantani, pedig nem akarok, isten bizony nem akarok!
Össze-össze futunk néha, na jó, majdnem napi szinten,d e azóta a csók óta egy percre se érintkeztem vele, hát nem vagyok úriember? Dehogynem. Olyan egyszerűen csinálhatnék azt vele amit csak akarok mégse teszem, jó, egy seggfej vagyok meg bunkó és ott kötekedem ahol a vitát se ismerik, viszont nőkkel eléggé visszafogott vagyok...legalábbis szerintem. -Önkínzásnak bizony, de nem mondtam, hogy egyes részeit nem élvezem. - Villan meg mosolyom. Baromi aranyos tud lenni mikor ennyire undokul próbál viselkedni, hozzá teszem, hogy próbál, tudhatná már, hogy nálam ez nem válik be, ha valaki undok az még inkább vonz, a mézeskalács és a masnis kislányok , na azoktól hányok, de ez maradjon az én titkom. A törölközős mutatványt nem terveztem be előre, becsszó, de ennek ellenére remekül alakult a dolog. Madison, mint egy vörös rák én pedig diadalittasan vigyorgok. Nem minden találkozásunk pont így végződik? Van ebben valamiféle rituálé is már. -Az már igazán a te egyéni dolgod, hogy örülsz-e neki vagy sem, a helyzeten úgy sem változtat. - Mondom teljesen komolyan, Ő a kedvencem és ennyi, ha nem tetszik neki akkor nem tetszik, mikor adtam én a véleményére? Bármennyire is vadító tud lenni mikor dühös sajnos nem elég, hogy bármi látványos eredményhez is vezessen, nem izgulok fel tőle egy cseppet sem. Talán más esetben vagy épp helyzetben sikerülne, sőt nem is kétlem, mondjuk kevesebb ruha és kicsit több élet, olyan mintha megkövült volna, pedig rosszat nem lát. Megmondom a feltételemet amire ki is akad várhatóan. DE most igazán, olyan nagy dolgot kértem tőle? Szerintem nem. -Csak annyit kértem, hogy gyere el velem a bálra, mégse azt mondtam, hogy vetkőzz meztelenre nem? - Mondom picit ingerülten, de hamar lenyugszom, esküszöm, ezek a nők mindent túlbonyolítanak és ott is a rosszat látják ahol nincs...vagy még nincs. Azt nem ígérem meg, hogy nem lesznek külön feltételeim, de azt se mondom, hogy biztosan lesznek, majd ez menet közben kiderül. -Rendben. - Mondom, nem azt mondom, hogy egy cseppnyit sem leszek önmagam, de egy ilyen apró kérést még én is teljesíthetek a Szöszinek. Mikor lepillant majd hirtelen emeli fel a fejét elnevetem magam és észre se veszem, hogy odalent már teljesen más a helyzet, mint eddig, ragyogó... -Ha nem akarsz ismételten furán érezni magad akkor lehetőleg ne nézz le Édesem. - Mondom mosolyogva ahogy felemelem az állát és adok egy puszit a szájára majd felkapom a törölközőt és magam köré csavarom az előzőnél szorosabb csomóval zárva, hogy most már ne mutasson belőlem többet, mint ami megengedett.
Ütközés... még jó, hogy addig nem jutottunk el, azt azért határozottan nem értékeltem volna, főleg mondjuk egy ilyen helyzetben, amikor látványosan kevés rajta a ruha. Tuti, hogy helyben hülyét kapnék, ha tényleg fizikai szinten is túl közel jönne és még így is sajnos meg van az esély, hogy idáig ragadtatja el magát. - Szóval az már önkínzásnak számítanak? Akkor most is jobb lenne gyorsan lelépnem... - én mondtam már, hogy el akarok tűnni, ő az, aki folyton csak közelebb jön hozzám, amit én baromira nem értékelek és akkor még én vagyok az, aki követem? Távolságot szeretnék tartani tőle, csak valahogy az istennek se jön össze és ez több, mint kiborító. De az csak meg kiborítóbb, hogy mindezek után lehullik róla a törölköző. Komolyan csak úgy a földre, és ott áll előttem anyaszült meztelenül, minden, ami van premierplánban és csak próbálom takarni a szememet, amit persze még véletlenül sem hagy. Mi a fenéért jó az neki, hogy látnom kell az... adottságait? Nem érdekel... komolyan nem! - Szuper! Gondolom, most ennek akkor örülnöm kéne. - húzom el a számat. Én vagyok a kedvence a rajongók közül. Csak épp én nem vagyok az! És egyébként se legyek a kedvence. Az pedig még jó, hogy nem történik nála semmi különösebb mozgolódás odalent, akkor aztán tuti biztos, hogy végképp hanyatt-homlok menekülnék ijedtemben, minimum. Nem akarom én látni, ahogy... nem, már ezt se akarom látni! És mindezek után jön ez az aljas kérdés. Ha nem félnék attól, hogy ha megpróbálok csak úgy lelépni, akkor valami még aljasabbra ragadtatná el magát, akkor isten bizony, hogy megtenném, de így nem lenne a legjobb megoldás. Összeszorítom a számat egy pillanatra. Válaszolni is kéne igaz? - Miért csinálod ezt velem? Ez neked... miért jó egyáltalán? - vele menni a bálra... hát most komolyan miért lenne ez jó? Nekem tuti nem, neki meg csak azért, hogy bosszantson? - Jó! Legyen, elmegyek veled arra a hülye bálra, de takart végre el magad és... és nincsenek külön feltételek! - mit tudom én, hogy meddig kell maradnom, meg hány táncot kell vele eltáncolnom, és ilyenek. Nem fogok belemenni a gyerekes kis játékaiba, mert nem akarok. Elmegyek vele, de ennyi és nem több! - De legalább egyszer viselkedhetnél egy kicsit értelmesebben, legalább karácsonykor. - teszem még hozzá csendesen, egy pillanatra sütve le a szememet, de aztán azonnal vissza is kapom kissé kitágult pupillákkal, amikor ennek hála pont a látóterembe kerül az is, aminek nem kellett volna. Oké, most az egyszer jó dolog a szemkontaktus, vagy elnézni a válla felet.. érdekes a csempe.
Tudom, hogy nincs sors és ilyesmi, de ezzel a csajjal lépten nyomon összeütközünk. Bárcsak ez az ütközés kémiailag is meglenne, na, de mindegy, mondani szokás a kicsivel is érje be az ember. -Na látod, egy valamiben csak egyet értünk. Azonban elhiheted, hogy eszem ágában sincs követni téged, azért nem vagyok önkínzó Édes. - nem azt mondom, hogy átkozom minden percét a találkozásunknak, de jó pá részét megszenvedem, mikor értetlen vagy mikor azt hiszi túl járhat az eszemen, ha ezek nincsenek akkor egész tűrhető a kis Csöppség. -Bizony, egész okos tudok lenni, de sajnos csak a nyomodban kullogok. - Mondom szomorkás és csalódott ábrázatot vágva. Már most ideges, oh, de még mennyire, hogy az. Gondolom eleve ideges a törölköző miatt, érthető. Mondjuk nem mondhatnám el, hogy ugyanennyire érezném magam pocsékul, sőt nem tudom megérteni a dolgot, ha én látnám ilyen helyzetben, egy falat törölközőben akkor bizony a nyálam is kicsordulna, de Ő mit csinál? Szabályosan rosszul van holott tudom, hogy igazán jól nézek ki. A törölköző hirtelen a földre hull én pedig Ádám kosztümben állok a Szöszim előtt. Vigyorom szinte körbe tekeri az arcom mikor szeme elé teszi a kezét. Hát nem mókás? Odalépek és elveszem a kezét, majd kinyitja a szemét és megint vádlón tekint rám. Hogy ez a lány sosincs megelégedve semmivel sem, kiborító. -A törölköző véletlen volt, de a kérdésedre a válasz, akad bőven, de nekem te vagy a kedvencem. - Mondom mosolyogva és egyelőre nem lépek el előle. Nagyon szexi csaj ezt be kell látnom ám egyelőre nem áll tőle a cerkám, túl sok rajta a ruha és nem szeretem a dolgokat a képzeleterőmre bízni, ez van. Mikor felhozza, hogy mit is szeretnék cserébe azért, hogy végre ruhában lásson, nos elgondolkodom. Eszembe jut a karácsonyi mulatság, bál vagy tudja a fene mi, nos, nem akartam elmenni, de itt a lehetőség rá, hogy kicsit közelebb kerüljünk a Szöszivel. -Nos rendben, felöltözöm, ha eljössz velem a karácsonyi bálra. - Mondom mosolyogva. ha nem megy bele, akkor még mindig itt vagyok én és Ő, na meg a fürdő ahonnan nem fogom csak úgy elengedni.
Sors... nem, ez inkább valami kozmikus összeesküvés, hogy állandóan ő az, akibe belé botlok. Nem akarom ezt, nagyon nem és már amikor meghallottam a hangját, akkor is az kellett volna, hogy legyen az első reakcióm, hogy azonnal hátat fordítok és eltűnök innen. Fogalmam sincs, hogy mégis mi a fene az az erő, ami visszatart, de valahogy ellen kell állnom neki, valahogy... el kell tűnnöm innen. Kell valami átoktörés, vagy valami, ami aztán távol tart tőle, mert isten bizony, hogy lassan végleg hülyét fogok kapni attól az egész helyzettől. - Mintha a számból vetted volna ki a szót... mintha lenne olyanod. Egyébként is inkább olyan ez, mintha te koslatnál állandóan a nyomomban. - csak tudnám, hogy miért? Nem akarok állandóan összefutni vele, nem akarok állandóan a közelében lenni... nem és nem! Jó lenne, ha végre ez a hülye helyzet megszűnne. Menjen fürdeni, vagy öltözzön fel, én pedig eltűnök innen, megsemmisülten, mint mindig. - Szinte már irigylésre méltó, hogy ilyen gyors az észjárásod. - cinizmus, nem vagyok benne annyira jó, de azért ő még ezt is képes kihozni belőlem természetesen. Mondanám, hogy büszke lehet magára, de szerintem erre nagyon nem kéne büszkének lennie. Ezek után pedig még a törölköző is lecsúszik róla, ami már komolyan csak hab a tortán. Nem is kifejezetten a szememet takarom, inkább mondhatni, hogy őt, ahogyan a kezemet magam előtt tartom ki, takarva azt a területet, amit nem akarok látni. Amikor ezek után elveszi a kezemet, akkor a szememet csukom be, főleg hogy képes még közelebb is jönni. Hát hogy a fenébe ne lenne zavarba ejtő a helyzet, hogy ruha nélkül áll előttem és a tetejében ennyire közel. Zavartan próbálom tartani a szemkontaktust, mert most még a szemlesütés se járna semmi jóval sem. - Mi a fenéért csinálod ezt? De... komolyan... Nincs más, akit folyton kellemetlen helyzetbe hozhatnál? Vedd fel... kérlek. - komolyan már-már könyörgő a tekintetem. Ezt akarta igaz? Akkor kérem, csak öltözzön már fel, vagy legalább a törölközőt vegye már fel, mert komolyan nem tudok ezzel az egész helyzettel mit kezdeni, akármennyire is próbálok. Jól sejti, nem láttam én még ilyen helyzetben senkit sem. Sokkal többet tanulok annál, mint hogy pasizzak. Volt már pasim, de rövid időre csak és... nem jutottunk egy ilyen helyzetekig. - Jól van... mit kérsz azért, hogy végre békén hagyja? Vagy legalább felvegyél valamit? - mert valamit tuti, hogy elfogadna, csak... könyörgöm hagyja már abba a folyamatos kínzást!
Nem hiszek a sorsban meg az efféle baromságokban, mindent magunk irányítunk. De ezt mind cáfolja az, hogy a kis Szöszivel napi szinten összefutok pedig becsszó, hogy nem keresem, hisz nem vagyok mazochista, hogy kínozzam magam. Csípem a Szöszit úgy 4 méter távolságról, közelebbről már vagy csak a vágyam miatt kerülünk vagy, mert, mint most, véletlen összefutunk. Már a fogadtatása is rutinos, hűvösen kezeli a beszólásaimat és próbál úgy tenni mintha lenne menekülő útja, egy frászt. -Mi az, hogy nem hiányoztam? Ejj, ezzel most a lelkembe gázoltál...volna, ha lenne olyanom. - Vigyorodom el. Esküszöm vannak pillanatok amikor egyszerűen feldob, hogy szekálhatom, A reakciói felettébb murisak, de tényleg. -Gondolom, hogy az jár most az okos kis fejedben, hogy minél hamarabb eltűnj innen, igazam van? - Ezen agyalni sem kell, így van. Szerintem azon túl vagyunk már, hogy félne tőlem, ez színtiszta "nem kedvellek és maradj távol" helyzet. Nincs oka félnie tőlem, nem falom fel max harapok. Elindulok felé, eszem ágában sincs olyat tenni amitől paprikavörös lenne megint, vagy lehet, hogy mégis? Egyedül az menti meg egy újabb csóktól, hogy a törölköző laza csomója kikötődik és hopp már lent is van az anyag, én pedig Ádám kosztümben állok a Csibém előtt. Eltakarja a szemét és ez mulattat. -Csak nem olyat látsz amilyet eddig még sose? - Vigyorodom el, de egyelőre nem nyúlok a törölközőért. -Nem csinálok én semmit sem direkt, szerinted mikor hozzá se értem én goboztam volna ki a csomót? Varázsló vagyok nem a Véletlen. - Vigyorgok majd odasétálok ruhamentesen és szépen elveszem a kezeit az arca elől. Ott állok közvetlen előtte,ha nem akar nem néz oda, nem is kértem, de csak nem képzeli, hogy így fog az idők végzettéig állni? -Nyisd ki a szemed Csibém, hasadra süt a gyertyaláng! Ha nem nyitod ki a szemed akkor hasonló élményben lesz részed, mint a plusz órán. - Mondom kicsit sem poénosan. Mint említettem nem lenne ellenemre a Szöszi, teljesen komolyan gondolok mindent amit mondok.
Nem is értem az egészet. Mintha az elmúlt években alig futottunk volna össze, mostanában pedig valami hülye... nagyon-nagyon hülye dolog, vagy erő, vagy akármi folyamatosan arra ösztönöz, hogy belé botoljak, vagy eddig is így volt, csak nem vettem észre? Lehet, hogy csak nem tűnt fel nekem a jelenléte, amíg nem kezdtem el tartani tőle? Lehet, hogy ez olyan, mint amikor az ember terhes. Alapból észre sem veszi az utcán a szintén terheseket, vagy gyerekeket, de onnantól mintha ráállni a szeme, és azt hiszi hirtelen többen lettek, pedig nem is igaz. Talán én is így vagyok vele, pedig nem akarok folyton mindenhol őt látni, nagyon nem! Egy kis nyugit szeretnék, kiverni a fejemből azt a kis korrepetálásnak titulált rémséget is, e helyett pedig még itt is sikerül pont őt megtalálnom, még hozzá cseppet sem visszafogott körülmények között, egy szál törölközőben, és persze ő felettébb élvezi a helyzetet, én pedig legszívesebben elsüllyednék a föld alá szégyenemben. - Oh persze, nagyon hiányoztál... Így is túl gyakran futunk össze. - bököm ki, miközben még mindig a padló rendkívül érdekes mintázatát és apró repedéseit vizsgálgatom. Oké, gyorsan végezni kéne, keresni egy törölközőt, vagy csak lerázni a kezem és a nadrágomba törölni, aztán elhúzni innen gyorsan, mert komolyan tuti, hogy menten hülyét kapok itt, de komolyan, főleg, hogy felöltözni sem akar, és még közelebb is jön. - Maradj... ott! - komolyan nem kéne félnem tőle azt hiszem. Nem fog itt nekem esni, vagy ledobni a... törölközőt. Enyhén szólva elkerekedik a szemem, amikor egyszerűen csak a földön köt ki a törölközője, én pedig pár pillanatig még a tekintetemet sem tudom elkapni, amitől az arcom paprika pirossá válik, és végképp úgy érzem, hogy itt süllyednél el helyben legszívesebben. Aztán gyorsan magam elé kapom a kezemet, próbálva takarni az irányt, hogy ne lássam... azt. - Vedd... vedd már... fel... kérlek! Direkt csinálod igaz? - csak nem tudom, hogy miért. Az szórakoztatja, hogy így viselkedik velem? Vagy az, hogy hogyan reagálok? Az, hogy kiakadok minden létező megnyilvánulásától? Legutóbb képes volt szájon csókolni, most meg mutogatja magát, mintha... komolyan nem tudom,hogy mi van vele, lehet valami feltűnési viszketegsége? Komolyan utána kellene járnom, hogy másokkal is ezt csinálja-e.
