2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Bejárata az ötödik emeleti folyosóról nyílik, Balgatag Boris szobrától a 4. ajtó. A jelszó: pacsuli. A fürdőben a falak és a padló fehér márványból készültek, a világítást csillárba foglalt gyertyák szolgáltatják. A hatalmas márványmedence körül csapok százai vannak elhelyezve, mindegyikbe valamilyen drágakövet foglaltak és mindegyikből más folyik, nemcsak víz, hanem pl. habfürdők, olajok, buborékok stb. Az ablakokat fehér függönyök takarják. A sarokban egy halom fehér, puha törülköző található.
Nem tehetek róla nem nevetem ki, de mégis elnevetem magamat. Ez a konok makacsság... főleg, ahogyan bizonygatja, hogy őt bizony nem láthatom, vagy hogy ő is már mindent látott. Na persze, ha már láttam meztelen nőt akkor egy másik látványa ugyanaz lenne? Vagy számára ugyanaz lennék én, mint más? Na persze... ha ez így menne, akkor nem bújna most el a habok álcájában. - Oh értem, akkor csak azért pillantottál oldalra, hogy biztos légy benne mindent láttál már... pedig mindenki egyforma, nekem aztán elhiheted. - nagy szavak csak ezek, de mégis zavarban volt, pedig nem is látott mindent és nem is látott teljesen, épp csak egy pillanatra, ami azért nem ugyanaz. Azért érdekes lány, finoman szólva is magasan hordja az orrát, amivel persze számoltam, csak tudni kell kezelni őt, ami nem egyszerű, de úgy érzem menni fog, csak kitartónak kell lennem és persze kitartóan játszanom a szerepemet. - Tudod az a baj, hogy túlságosan komolyan veszel... mindent. - csak egy félmosollyal csóválom meg a fejemet. - Mi van, ha a bátyád uralkodna csak épp azzal az emberrel? Máris szabad lenne neked az út, azt tehetnéd, amit akarsz. Egyáltalán tennéd, amit szeretnél? Tudod mit szeretnél? Azt már tudjuk, hogy mit nem, ám ha az apádnak mindenképpen kell egy utód és a bátyád nem vállalja, talán csak a sarkadra kellene állnod, hogy azzal vállalod csak, akit te választasz. Veszítesz vele, ha megpróbálod? - finoman kell terelgetni. Persze azt fogja mondani, hogy nekem könnyebb dolgom van, én nem vagyok első szülött, sem második, sőt még csak lány sem, tehát nekem egész más az életem, ne mondjak semmit sem az övére, mert úgyis tévedhetek csak. Úgyis ez lesz, de ettől még megpróbálhatom, mert a gondolatot elültetem a fejében, aztán csak idő kell, amíg gyökeret ereszt. - Szóval jól sejtettem, várnod kell a nászéjszakáig. Gondolom a bátyádnak ez sem kötelező, de te mégis vállalod csak mert... azt mondták. - halkan sóhajtok egyet, mintha csak próbálnék rámutatni, hogy miből is marad ki. Végül is tényleg így van, főleg ha nem tudja kit kap párjául. Mi van, ha nem lesz jó vele úgy igazán. Az elég kellemetlen, ha ne adj isten egész életében nem igen van lehetősége megtapasztalni, hogy milyen is a jó szex. Mert persze szeretőket tarthat, na de mi van, ha félnének az esetleges lebukás veszélyétől és nem találna olyat, aki vállalná ezt? Akkor marad a mostani állapot, sose tudja meg milyen úgy igazán jót hancúrozni? - Két hét? - azért igen itt egy egész kicsit elkerekedik a szemem. - Az nem sok. Tényleg... nem félsz egy kicsit sem? Mármint hozzámenni valakihez, akit nem ismersz, talán nem is lesz szimpatikus és köteles leszel neki odaadni magad először... És ha pocsék lesz a fickó az ágyban? Az legyen az első alkalmad egy pocsék... együttlét? - egy egészen leheletnyit közelebb evickélek hozzá, szinte alig láthatóan, de azért közelebb és persze azért végig úgy helyezkedem a vízben, hogy lássa, sejtse, velem aztán nem lenne gondja e téren. A külsőm egyértelműen bejön neki, látni minden pillantásból és az is biztos, hogy akármit mond is igenis kíváncsi, és végül is már nem olyan őrülten fiatal, hogy ne akarhatná érezni a bizsergető vágyat. Minden bizonnyal már bőven járt az eszében, talán már a közelébe is került.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Elfintorodok Nhydian válaszát hallva, most ezt komolyan gondolja? Persze, hogy nem állok neki magamat mutogatni, főleg nem előtte! Mégis mit hisz, hogy majd kiemelkedek a habokból és minden porcikámat megcsodálhatja? Nagyon gyorsan ki kell vernie ezt a gondolatot a fejéből, mert az ilyesmit egyszerűen nem vagyok hajlandó megtenni. Nem érdekel, miként lenne fair a dolog, ezt nem fogom meglépni. - Gondolom, láttál már más nőket is meztelenül, szóval ezt inkább a fantáziádra bízom, ha nem gond. Ne aggódj, én is láttam már mindent, amit az ellenkező nem mondhat magáénak. Természetesen ez korántsem igaz, erre pedig Nhydian is elég hamar rájöhetett, amikor az arcomra nézett. Amikor megpillantottam, rákvörös lettem... Persze, ezt nyugodt szívvel foghatom arra is, hogy első alkalom az, hogy őt látom így, de ezt ki hinné el? Mindenki tisztában van azzal az aprócska ténnyel, hogy még soha nem voltam egy férfival sem, hiszen a szabályaink megkövetelik azt, hogy érintetlenül menjek férjhez. Voltak ugyan alkalmak, amikor nagy volt a kísértés és majdnem megtörtént a dolog, de szerencsére eddig sikeresen uralkodtam magamon minden helyzetben. Most azonban itt van ez a fiú... Jól néz ki, én pedig itt üldögélek tőle pár lépésre. Csak remélni tudom, hogy nem kerülünk olyan helyzetbe, melynek egyikünk sem tud nemet mondani. - Lehet, hogy azt tetted, csak nem pont a legjobb módszert választottad rá – vetem ellen. Igaz ugyan, hogy mondott dolgokat, melyek leginkább az én javamat szolgálják, de mégse nyerték el tetszésemet a szavai. Lehet, hogy ő jó bulinak gondolja az uralkodást, mivel soha életében nem került még a trón közelébe, de közel sem olyan kellemes ez az egész, mint hiszi. És különben is: Lance miért élheti idefenn a saját életét, amikor nekem odalenn szenvednem kell? Elég kényes kérdés ez az egész, mert mindenképp fel kell áldoznunk valamelyikünk boldogságát a másik kényelme érdekében. - Királynőnek lenni nem móka és kacagás.. Én például nem szerethetek bele senkibe sem, mert ha megteszem, akkor csak szenvednék amellett, akihez férjhez kell mennem. Lance erre meg mit tesz? Beleszeret egy emberbe.. És tudod mi ebben a legrosszabb? Hogy apám még így is tárt karokkal várná vissza a trónra, míg engem minden bizonnyal megróna azért, ha felrúgnám a házassági szerződést. Még mindig azt gondolod, hogy annyira jó lenne nekem a trónon? Beletörődtem abba, hogy nem szerethetek szabadon, nem is igen volt kiszemeltem soha életemben, de akkor is nehezemre esik elviselni azt, hogy Lance számára még ez is egy szabadon választható valami. Neki uralkodóként nem kell annyi kötést elviselnie, mint nekem királynőként... Szüljek gyermekeket, de nem nevelhetem fel őket, mert erre majd lesz ezer meg ezer dajka, akik a lehető legjobb képzést kapták életük folyamán. Legyen egy nemesi származású férjem, aki majd más sellőkkel hempereg az ágyában, miközben én a birodalom ügyeivel kínlódok. Hát hiányzik ez nekem? Határozottan nem. Kényelmes életre vágyom, olyanra, amilyen eddig volt hercegnőként, nem pedig a tömény szenvedésre. - Gondolj, amire csak szeretnél – mosolyodom el. Tudom én jól, hogy a víz alatt mindent látna, de eddig sem tette meg, akkor pedig ezután sem fogja. - Ha veled lesz a nászéjszakám, akkor esküszöm, hogy minden porcikámat látni és érezni is fogod. Én ezt csak viccnek szánom, hiszen aligha Nhydian lesz a férjem, vagyis én még mindig ebben a hitben élek. Fogalmam sincs arról, mit is tervez a fiú... Jóképű, de cseppet sem tolakodó. Igaz ugyan, hogy tetszem neki, de a sellők közül kinek nem? Szép vagyok a fajtám körében és azt is volt már módom leszűrni, hogy az emberek is vonzódnak hozzám. Nhydian is tetszik nekem, de ez még semmit sem jelent. - Vőlegényem van, de majd rájössz magadtól is arra, hogy nem sok esélyed van – sóhajtok fel kissé lemondóan. Ha nem lenne semmi kötöttségem a birodalom felé, akkor igen, flörtölnék Nhydiannal, jó partinak tűnik, de így esélye sincs semmire. A kérdését hallva csupán megcsóválom a fejem: - Nem sokra, egyszerűen nem hajlandó visszajönni. Túl makacs, egyszerűen nem bírok vele. Időm viszont nem sok van, előrébb hozták az esküvőt a feszült helyzet miatt. Két héten belül vissza kell mennem...
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Még meg is veregetném a saját vállamat, ha tudnám, hogy mire gondol most, hogy mások direkt szúrtak ki velünk. Ez így a legjobb, ha másokra foghatom azt, amit én terveltem ki. Rendben van ez így és persze jól sejti ez most egy patt helyzet, de amúgy is ha már ő megtehette nem is fair, hogy én nem tehetem meg nem igaz? - Tudod te is láttál engem, úgy lenne a fair, ha én is látnálak téged, de gondolom erre nem sok esély van. Meglátjuk ki bírja tovább. - félmosollyal vonom meg a vállamat. Így legalább azzal is tisztában lehet, hogy tudom, hogy megnézett azért magának, még ha lopva is tette meg. Én amúgy sem vagyok egy szégyenlős alkat, no meg miután egyébként is az a fő célom, hogy idővel egy pár legyünk, ennek amúgy is a velejárója, hogy látni fogjuk egymást ruha nélkül. Maximum ezzel ő még nincs tisztában, na de mindennek eljön majd az ideje. - Lance-párti... szóval te ezen húztad fel magad, pedig igazából, ha egy kicsit jobban belegondolsz végig a te pártodat fogtam. Királynőnek lenni jó, uralkodni is jó dolog, ha nekem lehetőségem lenne rá... Te pedig csak úgy eldobnád a lehetőséget és ezzel még a bátyádnak is keresztbe tennél. Szerintem ez nem jó így. - újfent csak ártatlan képet vágok, ahogyan kifejtem higgadtan és nyugodtan a véleményemet annak ellenére, hogy ő gyilkos pillantást vet rám. Szíve-joga végül is, csak épp nem ér el vele sokat. Nem vagyok egy ijedős típus, ezt abból azért sejtheti, hogy az első találkozásunkkor épp beverték a képemet, ami azóta már szépen rendbe jött szerencsére mágikus úton sokkal gyorsabban kezelhetőek a sérülések és sokkal kevésbé marad meg a nyomuk, főleg ha olyan kicsik, mint ami nekem volt. - Ami szép azt kár eltakarni, a végén még azon kezdek aggódni azért rejtegeted magad, mert... valami nincs rendben. - egy kis szurkálódás nem árt, főképp, ha róla van szó, hiszen büszke és e mellett biztos, hogy rendkívül hiú is és a hiúságot persze elég ügyesen lehet megpedzegetni. Azért elmosolyodom, amikor újra betakargatja magát. Az a legviccesebb ebben a helyzetben, hogy ő is ugyanúgy tudja, hogy mindketten sellők vagyunk, csak egyelőre nem jut eszébe, hogy bármikor gond nélkül lebukhatnék a víz alá, ha annyira akarnék és ott... tisztán látnék mindent, mivel a hab nem segít a víz alatt rejtőző részeken. - Hm... negyedikről én sem hallottam, de te régebb óta vagy itt, mint én, azért az is számít és egyébként sem érdekel minden sellő, inkább... csak egy és a bocsánatkérés elfogadva. Ezért nem bukom le a víz alá, pedig erősen gondolkodtam rajta. - vigyorodom el, most már a tudtára adva, hogy akár ezt is megtehetném, de vagyok olyan jó fej, hogy nem fogom. - No és jutottál valamire már Lance-szel kapcsolatban? - azért érdekel, hogy áll a helyzet, bár utána járok a dolgoknak, de nem mindent tudok én sem kideríteni, főleg nem megy az egyszerűen, ha Calista ilyen kis ügyesen rejti el a dolgait.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Kész szerencse számomra, hogy nem látom, amit Nhydian látott még mielőtt a habok közé vetettem volna magam, mert akkor talán mostanra már olyan vörös lenne az arcom, hogy simán elpárologna. Persze, sejtem én, hogy nem hagyta ki a kínálkozó alkalmat, elvégre még nekem sem sikerült uralkodni a kíváncsiságomon, pedig a sellő lánya azt hinné, hogy már szinte mindent tud... arról. Még a tapasztalt fiúk is szeretik meglesni az ellenkező nemet meztelenül, Nhydianról pedig nemrég még azt is sikerült leszűrnöm, hogy tetszem neki, ami nem éppen meglepő számomra, de pont ezért kissé aggasztó ebben a helyzetben. Ostoba lenne, ha kihagyná az alkalmat, de hát még semmi sem biztos, nem igaz? Talán ő nem is olyan kíváncsi... Bár, még mindig nem tudom, kit szeretnék ezzel átverni. - Aha... Hát, nekem is ugyanezt mondták – biccentek egyet keserű képpel, talán mindkettőnket meg szerettek volna szivatni, mint új diákokat és pont ez a kellemetlen trükk jutott eszükbe. A legrosszabb pedig az, hogy talán most is minket néznek valamerről és jót kuncognak rajtunk. Normális esetben ezt nem hagynám megtorlás nélkül, vitetném őket a tömlőcbe, de itt egy senki vagyok, Nhydiannal együtt. - Felöltözni? Persze... Amint kiemelkednék a vízből, még jobban szemügyre vennél, ne is tagadd! Meg nem te vagy az, aki itt parancsokat osztogathat... Királynő-jelölt vagyok, szóval a szégyennél sokkal nagyobb a büszkeségem. Na, majd pont egy számtalanadik herceg fogja megmondani számomra, hogy mit is kellene tennem... Csak azért sem hallgatok rá, nem veszek magamra semmit sem. Egyrészt, mert kényelmetlenül érzem magam benne, másrészt pedig a rangok közti különbségből adódóan sem. Dacosan el is fordítom hát a fejem, újabb megoldás után kutatva, amivel elfedhetném magam a fiú kutató tekintete elől. Kényelmetlen lenne végig a melleim előtt tartott kézzel üldögélni. - Nincs veled sok bajom – vonom meg a vállam, azt ugyanis a történtek óta már beláttam magamban, hogy Nhydian semmi rosszat sem akart nekem, egyszerűen csak elég érzékeny pontra tapintott. Támogatta Lance terveit, amit én végig elítéltem, márpedig nem szoktam hozzá, hogy ennyire nyíltan ellentmondjanak nekem. Az udvarban mindenki igyekezett a kedvemre tenni, itt még szoknom kell, hogy nem számít a szavam másokéval szemben. - Csak vannak dolgok, amiket te nem igazán érthetsz. Ha pedig Lance-párti vagy inkább, akkor vele is fürödhetnél, nem kell pont engem elviselned. Gyilkos pillantást vetek Nhydian felé, bármennyire is bánom a dolgot, azért nem fogok tőle bocsánatot kérni, az valahogy nem az én stílusom. Már az is kész csoda, hogy ennyit elárultam számára magamról, de ha tényleg inkább a bátyám pártját szeretné fogni, akkor nem lenne jó ötlet bárhol is együtt lennünk. Itt meg főleg nem... - Mert mégis mit szeretnél? Tegyek ki a kirakatba mindent esetleg? Valamennyi védelmet csak nyújt, nem gondolod? Ezt mondva közelebb evickélek ahhoz a csaphoz, mely a habot ontja magából, gondosan ügyelve közben arra, hogy Nhydian semmit se vehessen a kelleténél jobban szemügyre, így szinte folyamatosan újabb habadagokat húzok a melleim elé. Amikor a csaphoz érek, leülök a mellette lévő padkára, majd némileg oldottabb hangulatban szólalok meg: - Tessék, itt a kiapadhatatlan habforrás... Mi tagadás, nagy kő esett le a szívemről, tisztában vagyok vele, hogy a hab nem nyújt örök védelmet, de a csap, amely folyamatosan gyártja őket, már annál inkább. Bármennyit is használok el belőlük, időközben újak fognak felbukkanni, így nyert ügyem van. Csak magam elé húzok valamennyit, mást nem is kell tennem. - Szóval, a múltkori dologra visszatérve, tényleg nem haragszom rád. Bocsánatot nem fogok kérni, de nincs veled semmi bajom – forgatom meg a szemeimet, nem erősségem a hibáim beismerése, most se konkrétan ezt tettem, egyszerűen csak tisztáztam a félreértéseket. - Tényleg örülök annak, hogy belédbotlottam, nem sok sellő jön fel a felszínre. Tudtommal, csak mi hárman vagyunk itt. Mintha hallottam volna egy negyedikről is, de ez tényleg csak amolyan szóbeszéd. Te tudsz róla valamit? Igen, ez már inkább rám vall... Képes vagyok úgy beszélgetni másokkal, mintha mi sem történt volna. A vízben azonban kissé másként viselkedek, mintha nem lennék annyira rideg másokkal szemben, mint az emberekkel. Ez persze érthető is, elvégre a Fekete-tóban nőttem fel, az az én közegem.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Hát persze, hogy kiszúrom fél szemmel, hogy a tekintete oda siklik, ahová úgy gondolja, hogy nem kellene és persze igyekszik is palástolni, mintha én nem vettem volna észre már eleve. Nem csoda hát, hogy elmosolyodom, amikor nem látja és gyorsan belecsúszik a vízbe és persze a szavai sem lepnek meg, no meg a kifakadás, mintha tiltott hely lenne és nem lehetnék itt, ő meg persze igen. A habot igazgatja, pedig már így is láttam egy villanást a melléből, bár csak felülről és futólag. Meg kell vallani, hogy formás darabok lehetnek szemből is, hiszen az alakján is látszott, pont annyira széles a csípője, ami még nem sok, de nagyon is ingerlő. Kész csoda, hogy alap állapotban látott és nem másképp, talán csak azért, mert igyekeztem nem még jobban zavarba hozni, hiszen ez már így is épp eléggé meg van. - Hát akkor csak sorban. Fürödni akartam és gondoltam ilyenkor nincs itt senki és azt mondták, hogy a prefektusi fürdő a legjobb, ha az ember tényleg különleges fürdőt akar venni. A meztelenség oka a fürdés, no meg nem számítottam másra és nem szándékozom felöltözni, öltözz fel te, ha neked ez gondot jelent, bár... nem láttam semmit, ami nem volt szép és takargatni kellene. - szélesen elmosolyodom, csak hogy egy kicsit még piszkáljam az oroszlán bajszát, csak aztán folytatom, hiszen épp elég felszólítást kaptam, vagy kérdést, vagy a kettőt együtt. - Külön helyiség ugyan a hálókörleteknél akad, de mint említettem ez a fürdő különleges és ne aggódj nem követtelek. Legutóbb a tudtomra adtad, hogy nem vagy oda értem. - jelzem, hogy azért mintha kissé zokon vettem volna, a nem pont kedves viselkedést, pedig az elején még rendes volt, sőt örült is neki, hogy egy hozzá hasonlóval sikerült találkozni. Így aztán ezúttal kissé talán tüntetőleg hátrébb is húzódom és leülök szépen a méretes medence szélén lévő kis kiszögellésre, amit pont erre találtak ki. Én nem szórakozom a habbal és hát egyébként is tudjuk jól, hogy hab egy idő után el fog illanni, hiába kotorgatja oda maga elé olyan nagy lelkesedéssel, nem ér el vele sokat, de ezt gondolom ő is sejti jól. - Azt ugye tudod, hogy az ott nem tart örökké? - pár pillanatnyi hallgatás után intek az állammal a keblei felé, csak hogy egyértelmű legyen számára azért lassacskán fel fognak ott sejleni a hívogató idomok, vagy kénytelen lesz felállni a vízből és távozni, de akárhogy is ügyeskedik elölről, vagy hátulról tökéletesen látni fogok mindent.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Ha akár csak sejteném, hogy pillanatokon belül ennyire kínos jelenet fog megesni az én főszereplésemmel, akkor habozás nélkül lelépnék innen, de egyelőre még csak nem is számítok arra, hogy ma Nhydian útja is erre fog vezetni. Honnan is tudhatnám? Nem ismerem a fiút, a legutóbbi beszélgetésünk sem végződött éppen a legjobban, egyszóval nem éppen ő jár a gondolataimban. Nem, helyette leginkább a Fekete-tó birodalma jelenik meg a szemeim előtt, amikor lehunyom őket egy röpke pillanatra. A hatalmas oszlopok, a gazdagon díszített termek, a kedvenc szolgálóim... Igen, mindenkinek vannak kedvencei, így nekem is, közel áll hozzám például Claryssa, a társalkodónőm. Tisztában vagyok ugyan azzal az aprócska ténnyel, hogy ő is pénzért van velem, de itt még ez sem érdekel. Vissza akarok menni, méghozzá a lehető leghamarabb, hiányzik a megszokott életem. Összerezzenek, amikor meghallom a kellemetlenül ismerős hangot, majd szinte teljesen ledermedek abban a pillanatban, ahogy megszólal... Tisztában vagyok, mit kellene tennem, gyorsan magam köré csavarni valamit, ami elfedi a testemet, de mégis mit? A holmimat egy messzebb eső székre tettem le, nem pattanhatok fel és rohanhatok oda, mert akkor már úgyis mindegy, nem igaz? Különben is: ez biztos férfihang volt? Jó, ez a feltételezés hülyeség, de pánikba estem, ami akkor éri el csúcspontját, amikor a hang gazdájának lába ellép mellettem, nekem pedig akaratlanul is egy olyan területre téved a pillantásom, ahova nem kellene... És igen, meg is állapodik rajta egészen addig, amíg a fiú a vízbe nem ér, én pedig észbe nem kapok. Villámgyors mozdulattal csusszanok hát bele a habokba, melyek jótékonyan elrejtik idomaimat, az arcomat azonban már nem tudom mivel leplezni... Rákvörös lettem, amit már Nhydian is messziről kiszúrhat magának. - Már megint te? - teszem fel a kérdést, melyet igazán felháborodottnak szántam, de nem igazán úgy sikerül a hangsúly, ahogy szerettem volna. Hercegnői nagyzolás helyett csupán egy döbbent női hangot vagyok képes produkálni, melyben nyoma sincs annak a gőgnek, amely annyira jellemző rám. Még engem is meglep, annyira másként hangzik. - Mit keresel itt pont ilyenkor? És meztelenül? Azonnal vegyél fel valamit! Igen, ez már ismerős, a parancsolgatás semmit sem változott, úgy bánok Nhydiannal, mintha ő is a szolgálóm lenne. A habok eltakarják a testét, de még így is látom, hogy mennyire formásak a karjai és milyen kidolgozott a mellkasa... A hasizmát ugyan nem volt időm szemügyre venni, valami egészen más kötötte le közben a figyelmem, de minden bizonnyal az sem okozna csalódást. Te jó ég, mikre nem gondolok! - Követtél engem? - szólalok meg ismét, miután sikerül zavaromon úrrá lennem, majd annyi habot húzok kezeimmel a melleim elé, amennyit nem szégyellek. Egy pillantást sem vethet bájaimra a fiú, nem hagyom, hogy még csak véletlenül is meglássa őket. Persze, az eszembe sem jut, hogy talán már túl is van testem feltérképezésén, elvégre mellettem lépett a medencébe, és ha én láttam, akkor ő is... A különbség csupán annyi, hogy amíg én felfelé néztem, addig neki lefelé kellett. - Nincs a fiúknak erre valami külön helyiség? Hát persze, hogy nincs, ezt én is nagyon jól tudom, nem is számítok helyeslő válaszra. Most itt kell üldögélnem egészen addig, amíg meg nem unja a dolgot és el nem megy, mert az biztos, hogy nem én leszek az, aki hamarabb elhagyja a fürdőt. Én vagyok a magasabb rangú, második a trónöröklési rendben, ő pedig a számtalanadik, neki kell előbb távoznia. Különben is: milyen az már, hogy némi zavar miatt megadjam magam? Nem, ez nem fog megtörténni.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Egy kis megfigyelés, egy kis utána járás és máris tudod, hogy mi a következő lépés, még ha legutóbb nem is volt tökéletes a zárás, viszont a kezdésben profi voltam és biztos vagyok benne, hogy jól fog ez alakulni, csak még idő kell hozzá, ahhoz pedig az, hogy Lance ne is akarjon visszatérni a Fekete tóba. Két lehetőség van, elérni, hogy ne is tudjon, vagy... hát a másik véresebb és bár tudom, hogy mit akarok, azért jobb lenne, ha a könnyebb út is járható lenne. Talán utána járhatnék a kapcsolatának és teszem azt kicsit javíthatnék rajta, bár nem sokat tudok a lányról, akihez köze van, de már rebesgettek pár dolgot és úgy fest az illető a háztársam, tehát ennyivel is könnyebb dolgom lesz. Csak kell egy terve, mindig kell egy terv, ahogyan most is, véletlenül pont arra járni, amerre Calista, főleg hogy tudom, hogy ha fürdeni jön, akkor könnyebb dolgom lesz vele, miután eleve kellően zavarban lesz majd, bár ki tudja. Vajon egy ilyen helyzetben is megmarad majd a nagy önuralma, vagy netán elvész hirtelen? Tehát az info meg van, már csak az időzítést kellett kitalálni, hogy később érkezzek meg, vagy netán előbb és úgy tegyek, mint aki meglepődik, hogy más is pont akkor érkezik, amikor én. Vajon melyik a jobb? Végül az első mellett döntök, tehát nem sokkal az után, hogy kényelmesen elhelyezkedett lépek be a célhelyszínre. Késő van, éjfél én csak egy törölközőben feszítek, a derekam köré van csavarva, rajtam egy papucs. Végül is miután éjfél van, miért ne szambázhatnék végig ilyen lazán a folyosókon nem igaz? Persze kellően meglepődöm, amikor sikerül Calista mezítelen hátával szembe találkoznom, no meg hát lássuk be nem is csak a háta észrevehető, hiszen a haja nem annyira hosszú, hogy a hátsóját eltakarja. Zavartan köhintek egyet. - Szia! Látom... téged is bevonzott az itteni víz, én is sokat hallottam már róla. - újra megköszörülöm a torkomat kissé, mintha bizonytalanul álldogálnék, de végül kilépek a papucsból. Veheti akár provokációnak is, hiszen miért ne tehetném akár ezt? Legutóbb azért a végén nem volt valami kedves, viszont végig olyan keménynek mutatta magát, miért is ne tehetném meg, hogy ezúttal egy kicsit én is keményebbre veszem a figurát? Valamivel mégis csak fel kell hívnom magamra a figyelmet, ezért végül néhány pillanat teketóriázás után lecsavarom magamról a törölközőt és cseppet sem olyan precízen, csak egy hanyag mozdulattal dobom le a közelemben lévő padra, nem foglalkozva vele, hogy vajon zavarában elfordul-e vagy sem. Aztán lépek be mellette a vízbe, megadva a lehetőséget arra, hogy gyorsan a habok közé merüljön, ha úgy érzi szükségesnek.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Egyre inkább hiányzik számomra a Fekete-tó, honvágyam van, azonban nem adom fel csak emiatt a Lance-ellenes terveimet. Nem, mindig is kitartó voltam, mindent végigvittem, bármire is szántam el magam, sohasem dobtam el csak úgy a terveimet... Ez pedig túlságosan kihat a sorsomra, nem hagyhatom itt a Roxfortot, nem térhetek vissza apámhoz és a királysághoz. Még nem. Ezért is döntöttem úgy, hogy célba veszem a prefektusi fürdőt. Éjfélre helyeztem királyi látogatásom időpontját, mivel ilyenkor senki sincs ott, annak az esélye pedig, hogy megzavarjanak... Nos, igen, elég csekély, ami kifejezetten jó számomra, hiszen személy szerint nagyon kényelmetlennek tartom azt a fürdőruhának nevezett valamit, amit a fent élő lányok vesznek fel, ha a vízbe merészkednek. Komolyan nem értem őket, engem konkrétan feszélyez az a ruhadarab, nem érzem magam szabadnak benne... Egyszerűen miként érezzem jól magam a vízben, ha a melltartó-rész pántját kell állandóan figyelnem, mert bármikor kioldódhat? Oké, nem sok esély van rá, de akadnak ilyen helyzetek, ezekből pedig nem kérek. Természetesen rajtam van az a nyaklánc, amelyet itt kell használnom ahhoz, hogy ne alakuljak át sellővé, amint vízzel érintkezik a bőröm. Nem, most is ember alakban kell lennem, elvégre a lebukás esélye még itt is fennáll, ebben a késő esti időpontban, és én tényleg nem hiszek abban, hogy bárki is megzavarna, de akkor sem árt óvatosnak lenni, nem igaz? Elvégre, ha lebuktatnám magunkat, akkor Lance bármikor az orrom alá dörgölheti a hibámat és még egy mondvacsinált ürügyet tudna faragni belőle arra vonatkozóan, hogy miért nem tér vissza. Szerencsére a prefektusi fürdő üres – mint ahogy azt előre sejtettem – egy lélek sincs itt rajtam kívül. Az ajtó halkan becsukódik mögöttem, én pedig körülnézek. Hát, mit ne mondjak, az emberek is tudnak adni a kényelemre, ezt meg kell hagyni... A csapok százával sorakoznak a medence szélén, mind arra várva, hogy kipróbáljam őket ma éjszaka. A víz ragyogóan tiszta, lelátni a medence aljáig, szinte hívogat, hogy csobbanjak bele. Mondjuk, ez cseppet sem meglepő, engem szinte minden nedves közeg magával ragad, szóval nem is sokat habozok. Seperc alatt kibújok ruháimból, mindent levetek magamról, semmi sem fedi testemet, meztelenül álldogálok a hideg csempén, miközben cuccaimat egy közeli székre helyezem, gondosan összehajtogva. Egy hercegnő sose legyen hanyag, mert azzal csak a birodalmát járatja le... Végül a vízbe csobbanok, élvezem, amint a hullámok ismerősen körbejárjak testemet, majd néhány kört leúszok bemelegítésként. Természetesen, ez a hely nem erre lett kitalálva, így cseppet sem vagyok képes kielégíteni az úszás iránti vágyaimat, de kezdetnek tökéletesen megfelel. Lance már nem sokáig lesz idefenn, ebben biztos vagyok... Az egyik közeli csap felé indulok, amikor pedig odaérek, megnyitom, majd elégedetten figyelem, ahogy buborékok ezrei lepik el a víz felszínét és ide-oda pattognak, hogy végül megadóan kipukkanjanak a levegőben, különféle gyümölcsillatot árasztva magukból. Az egyik málnás, a másik epres, a harmadik pedig citromos... Ezer meg ezer gyümölcs illata keveredik a levegőben egymással, kellemes egyveleget alkotva, cseppet sem zavaróan. - Tökéletes – nyugtázom elégedetten, majd ismét a medence másik széléhez indulok, hogy onnan kimászva leüljek a végére és egyelőre csak a lábaimat lógathassam a habokba.. Háttal az ajtónak üldögélek, vizes hajam immár a hátam közepét verdesi, de nem félek attól, hogy bárki is benyithatna ide. Elvégre, ki lenne olyan idióta, hogy ilyenkor induljon neki a fürdőnek?
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Érdeklődve hallgatja Fredet, amint az animágia mélyebb kérdéseit boncolgatja. Arra határozottan rá is bólint, hogy a róka a fiúhoz illő állat, feltehetően nem véletlen, hogy patrónusa és animágus alakja is róka. Azt viszont értelemszerűen nem fűzi hozzá, hogy az ő patrónusa is róka, túl sok kérdést vetne fel, mivel Jessre ezen állat jellemzői nem kimondottan igazak, akkor mégis honnan ez a patrónus? Azt meg mégse mondhatja, hogy személyiségének igen nagy részét befolyásolja az a szerelem, amit egy olyan fiú iránt érez, aki ezek szerint kívül-belül róka tud lenni. - Ha választhatnék, azt hiszem, madár szeretnék lenni, énekesmadár… talán kékszajkó. Annyira nem ismeri a madarakat, csak egy-két, neki tetsző madár nevét jegyezte meg… csalogányt meg mégse mondhat, mert annyira azért ő maga nem tud szépen énekelni. - Hát persze. Egészen elolvad attól a nagyon is szívét eltaláló mosolytól, nem is figyel arra, mint mond pontosan. Arról ábrándozik, hogy egyszer majd egy ilyen mosoly tudatosan fog neki szólni, azért, hogy elbűvölje őt… nem mintha szükség lenne arra, hogy a szőke lány még a eddiginél is jobban el legyen bűvölve… feltehetően az egyébként is mámoros állapotnak – ami Fred közelében mindig konstans állapota – köszönhető, hogy nem tűnik fel neki, hogy a fiú egy-két pillantása árnyalatokkal melegebb, mint korábban. Az se riasztja fel az ábrándozásból, hogy a Weasley-ikrek a klubhelyiségek rejtett tulajdonságai iránt is érdeklődtek, valahogy ez jellemző annyira rájuk, hogy ne zökkenjen ki az éber álomból. Ahhoz az kell, hogy Fred gyengélkedésére terelődjön a szó. Felajánlaná, hogy elmegy majd meglátogatni a Gyengélkedőn, de az túl direkt lenne talán… ezt még meg kell fontolnia magában, és majd azután meglátogatja a fiút. Vagy nem. Talán mire dűlőre jut a kérdésben, meg is oldódik a probléma, elvégre Prince Frederick úgy nyilatkozik, mint aki már látja a gyógyulási folyamat sikeres végét. - Ahhaa… Kissé bizonytalan a hangja, ha nem lenne ennyire késő, talán megpróbálná megkeresni George-ot és megpróbálná lebeszélni a szabályszegésről… ha valamely Weasley-iker és a mardekárosok rossz hangulata egy mondaton belül elhangzik, nem tehet róla, de rögtön szabályszegésre gondol. A folytatás viszont örömmel tölti el, mind a gyümölcs-ötlet, mind a név-adási ötlet, mind a kapitányi kalap említése okozta megnevettetés. A diktálófont meg jól megjegyzi magának, jól jönne egy ilyen szerkezet, macerás mindig a lemezekkel bajlódni, mikor szeretne visszahallgatni egy-két dallamot énekkel. Habár a mugli ketyerék sem biztos, hogy sokkal egyszerűbbek, de majd meglátja. Megkérdezi Lee-t, vagy a professzor asszonyt, mielőtt beszerezne a nyárra egyet. Már majdnem rávágná a köszönetre, hogy „máskor is”, de egy ilyen titokból már egy is pont eggyel több, mint amennyit szeretne, úgyhogy inkább csak elmosolyodik és biccent egyet. Majd magában sóhajt egyet megkönnyebbülten, nem kell kimondania zavarba ejtő kérését, Fred úriember módjára elfordul. Kimászik a medencéből és azonnal megszárítja magát, most nem bajlódik törülközőkkel. Felveszi köntösét is, belebújik papucsába, majd magához lebegteti köntösének övét és kis neszesszerét. - Köszönöm, neked pedig akkor jobb éjszakákat és szebb álmokat! Hülyén hangzik kívánsága, még ha szívből jött is, az meg még inkább bután hangzik, hogy szép álmai legyenek, ha egyszer Madame Pomfrey álomtalan alvást biztosító főzetét szedi. A mester elmélyült munkaszellemének tudja be, hogy Fred már nem fordul felé, s minden figyelmét a csapoknak szenteli. Az ajtóban azért megtorpan, mikor utánaszól, visszafordul felé, de csak a tarkóját látja még mindig, így aztán elszántságot sugárzó arckifejezéséről nem tud egyikük se. - Mint mindig! Válaszolja a jókívánságra. Magabiztos, nagyon jól összeállt a csapat, a Griffendélnek nem lesz könnyű dolga velük, de ezt nem fecsegi el, nehogy Fred riadóztassa csapatát, hogy vegyék komolyabban a meccset. És akkor az is eldőlt, hogy holnaputánig biztos nem látogatja meg Fredet a Gyengélkedőn, leghamarabb a pályán fognak találkozni… talán utána majd valamelyik nap beugrik hozzá. Halkan csukja be maga után az ajtót, majd sietve elindul hálókörlete felé, de a harmadik lépésnél elkezdi újra lejátszani az éjjel eseményeit, ennek következtében pedig meglehetősen lassan éri el a Hugrabug klubhelyiségét.
- Nem hiszem, hogy lenne ráhatás... Vagyis hát nem tudom. Nekem a patrónusom is róka, aminek örültem is, szerintem jópofa állat és elég komisz is tud lenni, szóval hozzám illőnek találtam. Így azt beszélgettük előtte George-dzsal, hogy milyen menő lenne, ha a patrónusaink mi lennénk. Ha nem világítunk kékes-fehéren, akkor tulajdonképpen elég hétköznapi állatok lennénk, hogy ne keltsünk túl nagy feltűnést. Legalábbis egy fürdőn kívül. - Vigyorodik el a végén, mert hát itt egy róka sok minden, csak nem környezetbe illeszkedő lény. Azt nem tudja viszont, hogy a rókák kedvelése miatt tudatosan vagy tudat alatt hatva lett animágia révén róka. Talán félig tudatos és félig nem, hiszen a patrónusa vörös róka, míg ha ő veszi fel a róka alakját, akkor pusztai róka lesz. Kicsi aránybeli különbségek vannak csupán. - Köszönöm, hogy utólag is így aggódsz értem, ez jól esik. - Mosolyog a lányra akaratlanul is elővéve egyet a sármosabb fajták közül, mert az előbbi Prince Frederick után azért igazán lelket simogató és további reménykedésre okot adó gesztus ez a lány részéről. Arról nem is beszélve, hogy úgy tűnik, Dumbledore említése bölcs döntés volt Fred részéről, a lány megnyugodni látszik. Reméli, ez így is marad, mert nem szívesen vállalna be egy ugyanilyen aggodalmaskodó, megdorgáló és egyúttal büszkén ujjongó beszélgetést McGalagony-nyal. Ráadásul a tanárnő már biztosan ragaszkodna az animágia bejelentéséhez. - Látod, azt én sem értettem soha, miért nincs közvetlen lejáró vagy hát esetedben feljáró ide. Pedig George-dzsal nem egyszer kerestünk a Griffendél klubhelyiségből ide vezető utat, de nagyon úgy tűnik, hogy a klubhelyiségeknek csak egyetlen be- és kijárata van, semmi titkos út. - Ez némileg csalódással is tölti el, hiszen azt remélte, hogy a klubhelyiségek megannyi érdekes titkot rejtenek, de tévednie kellett. - Köszönöm. Hááát, nem igazán, szokás szerint rosszban sántikáltam, aminek ez a következménye. Szóval most a Gyengélkedőben lakom és Madame Pomfrey említett varázsfőzetén élek, de ettől még elaludni nem könnyű. Semmi komoly, egyébként! Hamarosan elmúlik. - Azt inkább nem vallja be, hogy néhány álom után inkább nem is mer elaludni. Mintha az ember kapott volna álmába egy mumust, csak itt nincs olyan nevettető varázsige, mi elküldené, csak a remény, hogy hamarosan felébred a rémálomból. De inkább megnyugtatja a lányt, hogy a tanárok jelenleg még csak dolgoznak a megoldáson, a gyógyuláson, az álomtalan álom főzet tünetkezelés csupán, ami ideig-óráig fog működni. - Közösen szoktunk, de azt nem mondhatom meg, most ő hol van. Mindenesetre nem mi leszünk az okai, ha holnap a Mardekárosoknak rossz lesz a kedve. - Hamiskás róka-mosoly, hiszen jóhogy ők lesznek érte a felelősek! Persze semmi komoly, a Mardekár a bejáratnál csak némi bosszúságot fog kapni, nevezetesen az ott sorfalat álló lovagi páncélok kórusban fogják énekelni a Griffendélt dicsőítő rövidke éneket valahányszor egy Mardekáros ott megjelenik. Csak hogy jól induljon a napjuk. Ártatlan tréfa, sőt, igazából művészet, s remélhetőleg ez egy prefektusi szabályzatot sem sért meg, csak mert a Mardekárosok nem elég műértők és -élvezők. - Nem is rossz ötlet, hogy igazi aszalt gyümölccsel próbálkozzunk... ha még ki is fér a csapból... - Láthatóan Fred fejében a fogaskerekek be is indultak az ötletre, ahogy gondolkodón állához érinti kezét és az említett csapokra néz, mint aki már azt latolgatja, miként lehetne ezt megoldani, pláne számolva az esetleges eltérő csap-keresztmetszetekkel. De nem mélyed bele túlzottan, még itt megpirkadna közben, különben is érdekli Jessamine reakciója a többi habfürdőt illetően. Meglepő újdonság számára a lányról, hogy szereti a viharos tengert, s milyen éles kontrasztban áll ezzel az aranyos gumikacsa-gyűjtő szenvedélye! Mosolyt is csal vele Fred acára, s ahogy mosolyog azon is, ahogy a lány közelebb megy a habfürdőből kiemelkedő hajóhoz, még ha ez a közelségük elvesztésével is jár. - Látom, nem felejtesz! - Nevet fel a kapitányi kalap említésére, de biccent is egyet hozzá, hogy intézkedni fog az ügyben. - Lee Jordan segített. Félig mugli származású és hozott valami... diktálófont vagy micsodát, amivel a muglik hangokat rögzítenek és arra vette fel nekünk a hangot, meg a cápáshoz is az aláfestő zenét. Apa oda meg vissza volt ezért a mugli szerkezetért! Anyának meg kellett fenyegetnie, hogy adja vissza Lee-nek a diktálófont. Lee-t meg azért fenyegette meg, hogy nehogy nekiadja apának, hiszen apának már így is túl nagy gyűjteménye van mugli kacatokból, ahogy anya nevezi. - Hát na, édesapjuk imádja a mugli kütyüket, Fred pedig mosolyogva meséli el a kisebb családi csipp-csupp perpatvart az ügyben. - Weasley Watexperience... Ez egész jó, csodálatos vagy! Köszi! - Ízlelgette Fred az egyik névötletet elgondolkodva s egészen felderült tőle fáradt tekintete. Egészen biztosan megosztja majd George-dzsal az ötletet. - Igen, még kb. hat csap hátra van, azokat megtöltöm és megyek én is, hátha tudok aludni és hátha nem szúrta még ki Madame Pomfrey, hogy csak a párnák domborodnak a takaróm alatt helyettem. Köszönöm, hogy segítettél tesztelni és neveken ötletelni... és hogy megtartod a titkomat. - Oké, kicsit sunyi dolog előre megköszönni, tudván vagy legalábbis sejtvén, hogy ezzel picit sarokba szorítja a lányt, de bízik benne, hogy nem árulja őt be egy tanárnál sem és nem fog egyenesen a Minisztériumnak címezni egy levelet az animágiát illetően. Természetesen Fred beszéd közben már szépen vissza is fordult a csapok felé elébb a lassan megszáradt pálcáját, majd a törülközőkupac alól a táskáját hívva magához - utóbbit halk üvegcse-csörömpöléssel -, hiszen nem akar most sem leskelődni. Úgyhogy még csak a üvegcséket sem használja fel, hogy gömbölyded felületüknek hála torz képet láthasson a csuromvizes lányról, akire most a rátapadt ruhája kiemeli alakja minden előnyös vonását. Szó se róla, megfordul Fred fejében, hogy a fenében is ne fordulna, de mindennek van határa, így a komiszságnak is. - Aludj jól, szép álmokat! - Köszön el a lánytól még mindig hátat fordítva, hiszen láthatóan csak akkor kívánkozik megfordulni, ha Jessamine kilépett a fürdőből. - Ja és Jess! A Hugrabug-Griffendél meccsen csak ügyesen! A pályán találkozunk! - Fred hangjából érződik a derűs jókedve, hiszen holnapután meccs lesz - hátha addig ki is alusszák magukat -, s szerencsére most nem gondol arra a gyomrot görcsbe szorító érzésre, ami aznap reggel elfogja majd Fredet: mi lesz, ha egy gurkóval lezúzza a Hugrabug őrzőjét?! De most jelenleg csak arra figyel, hogy a többi habfürdőt is beletöltse a csapokba és ő is kimásszon a medencéből, egy szárítási varázslatot küldjön magára, s visszaosonjon a Gyengélkedőre, mielőtt Madame Pomfrey észreveszi a hiányát.
Elmerül gondolataiban, miközben Fredet hallgatja az átalakulás élményéről. Próbálja elképzelni a folyamatot, először szorosan követve a fiú szavait, majd elkalandozva kissé. Vajon ő milyen állattá változna? Vajon neki is csiklandós érzése lenne közben vagy személytől függ, máshogy reagál mindenki? - És ezt lehet irányítani? Már úgy, hogy első alkalommal milyen állattá akarsz válni, erre van ráhatásod? Egy állatra kell összpontosítani, vagy olyan mint a patrónus, hogy a belsőlényedtől függ? Azt mindenesetre nagyon is találónak érzi, hogy Fred rókává változik. Ez megfelelő önismeretre utal, ha valóban ki kell választani az állatot, mielőtt elkezd az ember foglalkozni az animágiát. - Jaj, Fred, ezt nem lett volna szabad! Ez egy nagyon veszélyes varázslat lehet, ha valami félresikerül, ki tudja, hogy tudtak volna meggyógyítani. Merlinnek hála, hogy komplikáció nélkül sikerült elsajátítanod! Süt a hangjából az aggodalom, még úgy is, hogy láthatóan semmi baj nem lett. Abba nem akar belegondolni, hogy ezt követően, milyen őrültséget találnak majd ki az ikrek, ami megint veszélyezteti testi-, netán lelki épségüket. Az persze hatással van rá, hogy neki személy szerint Fred nem hazudna szívesen. Ha nem a medencében lennének a partra könyökölve, gondban lett volna, mert kicsit a lábai is megremegtek a szíve mellett. Ennek köszönhető, hogy nem tér ki most a törvény betartásának fontosságára. No meg a tény miatt, hogy Dumbledore feltehetően tudja. Aludnia kell majd párat, hogy eldöntse, ez elegendő-e neki a nyugalomhoz, vagy kénytelen lesz elkezdeni rágni Fred fülét a bejelentés érdekében. Az meg se fordul a fejében, hogy neki kellene jelentenie. Még szerencse, hogy ez az utolsó éve az egyetem előtt, jövőre már nem vállalná a prefektusságot, élő bizonyíték van rá, hogy nem érdemes rá. Nem kivételezhetne senkivel és mégis, nem ez az első eset, de ez a legkomolyabb mind közül. Szerencsére hamarosan itt az év vége és felborzolt lelkiismerete megnyugodhat. - Cseppet sem, megéri, sokkal kevesebben vannak itt, és van egy rövid útvonal, amivel megspórolok jópár lépcsősort. Habár… a kastély rengeteg furcsa megoldása közé befért volna, hogy mindegyik klubhelyiségből legyen közvetlen bejárata. Na mindegy, ennyi kastélytúra belefér, ha meg nagyon fáradt vagyok, akkor szoktam a sima fürdőnket használni. Alaposabban szemügyre veszi a másik arcát és hogy már tudja, mit keressen, észreveszi azokat a szürkés karikákat Fred szemei alatt. A fürdő gyenge megvilágításának, no meg a rókából-Fred-mutatványnak, ami meglehetősen lefoglalta, köszönhető, hogy mindezidáig nem vette észre a nyúzottságot. - Ó, sajnálom. Valamelyik termék kísérletezése miatt van? – Valami új álom-termékcsoportra gondol rögtön, majd a megoldási lehetőségekre ugranak a gondolatai. – Madame Pomfrey-nak mintha lenne olyan főzete, ami álomtalan alvást biztosít.. Semmit sem tud a valós okokból, azt meg pár pillanat leforgása alatt elfeledte, hogy nem akart belekotnyeleskedni Fred magánügyébe. - Áh, értem. – Bólint egyet, teljesen logikus, hogy inkább egyszerre akarnak túl lenni a teszteken. – És George hol van? Azt hittem mindig közösen teszteltek. Körülnéz, mintha csak arra várna, hogy valamelyik oszlop mögül felbukkan a másik Weasley iker. Aztán bólint még egyszer mosollyal ajka szegletében, tudja, hogy nem bántanának senkit az ikrek. - Valahogy miniatürizálni kéne a gyümölcsöt, mint mikor megaszalják a gyümölcsöt, aztán a víz hatására visszanyeri az eredeti méretét és súlyát. Hm… fürdés közbeni gyümölcsevés, ez még ilyen testalkati vagy egészséges életmód programba is beleférhet. Tudod, megtisztul a tested kívül és egészségessel táplálod belül…. ha még valami zene szólna, akkor még a léleknek is meglenne a táplálék. Aztán eljut tudatáig a többi különleges habfürdő élmény is. A szörnyesre nem igazán indul be a fantáziája, de a többinél! - Mindenféleképp veszek majd viharos tengereset, azt szívesen kipróbálnám… és a gumikacsásat is, az milyen cuki lehet már. Gyűjtöm is őket egyébként, ha elutazunk valahova, akkor helyi festésű gumi kiskacsát szoktam venni. Aztán feledi a kiskacsákat, amint megjelenik az újabb fantasztikus látvány. Ez még arra is ráveszi a lányt, hogy elhagyja Fred szoros közelségét, pedig nagyon is tudatában volt a hátát lágyan, bátorítóan simogató kéz érintésével. Egészen közel siklik a kis hajóhoz. - Hát ez nagyon komoly. Azta, milyen részletes! A hajóról jut eszembe, még várom a kapitányi kalapomat, a papírcsákót lennék kénytelen használni, ha tengerre szállnék. – Kissé hátrafordult Fredhez, de most ismét a delfines látomás felé fordul. – Milyen cukik a delfinek is. A hangjukat hogyan tettétek hallhatóvá? Kicsit előtör belőle a szakmaiság iránt érdeklődő, nehéz dolga van, mikor örömködni lehet a sok-sok cukiságnak. Elgondolkodik kicsit a névötleteken, aztán felsorol párat, amik eszébe jutottak ilyen rövi idő alatt. - Splash vagy Weasley Quelle vagy egyszerűen Élményfürdő-csomag, hm, vagy valami szójáték a víz és az élmény szavakból, Weasley Watexperience. Ha gondolod, majd észben tartom, hátha egyszer egy klassz névötlettel ébredek. Akár akarja Fred, akár nem, Jess úgyis fog még névötleteken agyalni, míg ki nem találják a fiúk, mi is legyen az új termékcsalád neve. Az ébredésről aztán eszébe jut maga az alvás, ami szegény Frednek nem lehet csábító, azonban mégis el kell tenniük magukat másnapra. - Lassan indulnom kell, nagyon elszaladt az idő. Te még maradsz dolgozni? A medence partja felé halad, de egyelőre nem mászik ki, az egyébként is némi manőverezést fog igényelni, azzal kezdve, hogy meg kell kérnie Fredet, hogy forduljon el, mert hát napsárga hálóinge víz hatására minden, csak nem mindent eltakaró, ami a vízben nem gond, de kint… neem, nincs az a pénz, hogy kimásszon Fred szeme láttára, nem így akarná elcsábítani a fiút. Pontosabban elcsábítani sehogy se akarja, mázli, mert fogalma sincs a csábítás művészetéről.
- Aránylag gyorsan, legalábbis azt hittük hónapokig kell próbálkozni, de két hét után meglett az áttörés. Nem, nem fáj, kicsit feszülő, de inkább csiklandós, főleg, mikor olyan helyen nőnek ki dolgaid, ahol alapjáraton nincsen semmi, például egy bundás farok egy róka esetén. Meg fura érzés, ahogy az orom megnyúlik meg a füleim is feljebb költöznek... - Magyarázza a lánynak a kérdések özönére a választ mintegy véletlenül felejtve el válaszolni arra, hogy George mivé is változik át. Ő még nem tudta megtanulni, de a próbálkozást nem adják fel. - Hát... mondhatom, de neked nem szívesen hazudok. - Húzza el a száját félmosolyra, bűnbánó kutya(róka)-szemeket elővéve és nem engedi el Jess kezét, ha már így alakult, egyébként is nagyon kellemes az érintése. - Csak te és George tudod, se anya, se apa, se McGalagony tanárnő,se a Minisztérium... Dumbledore professzor azt hiszem sejti, egyszer látott így és az ő tekintete valahogy a veséig hatol, de nem szólt semmit se akkor, se később. - Vajon enyhíti ez a körülmény a helyzetet, hogy az igazgató tud róla, de nem lépett semmit ez ügyben? Úgy sejti, ezt a szabálykövető lányt ezzel most dilemma elé állította, pedig nem is az a fő cél, hogy róka képében bármikor kisétálhasson a kastélyból kis szabálysértésre. Nem ezért nem jelenti be a Minisztériumnál. - Van benne valami, nem tagadom. De megnyugtatásul, nem sűrűn jövünk ide, elég messze van a Griffendél klubhelyiségétől. Mondjuk a tiedétől még messzebb...Nem rossz mindig feljárkálni? - Állapítja meg tűnődőn, mert Fredéknek csak két emeletet kell végigslattyogniuk papucsban, köntösben, de a lánynak az alagsorból kell ugyanezt a távot megtennie, kivéve ha rövidít három emeletet az egyik portré mögötti ajtóval. - Semmi gond! És igen, így is mondhatjuk, hogy nem alszok jól. Történt egy kis... gixer, ami miatt nem alszom jól, szóval inkább próbálom minél jobban lerövidíteni az alvásmennyiségemet, hátha kifáradok annyira, hogy akkor kiütöm magam és zavartalan lesz az a rövid idő. - Vajon most lenne itt az idő elmondani, hogy McGalagony szobafogságra ítélte őt, s ez a szoba most nem a hálókörletet jelenti, hanem a Gyengélkedőre lett bezárva Kylie-val együtt? Egy ilyen szökési kísérletet biztosan díjazna a prefektus, s aligha hatja meg Fred kissé karikásabb, fáradt szemei. Plusz még egy kis zavar, amiről inkább próbálja az élményfürdő habjai felé továbbterelni a szót. - Persze, hogy tudjuk! De itt sok a csap, hogy mindet ki lehessen próbálni! A sima fürdőhelyiségben ez több hétbe tellene... Ott már csak legfeljebb egyik-másik finomhangolását végezzük el. - Magyarázza, aztán megnyitja az első csapot, s hát mivel ő sem jegyezte melyikbe mit tölt, ezért nem is a jó csapot nyitja meg. Azonnal el is zárta, de a mágikus illúzió-cápa ettől még megjelenik, s hát hazudna, ha azt mondaná, hogy nem esik jól neki Jess reakciói. Egyrészt a dicsőség, hogy ennyire hihető lett a cápájuk, holott csak uszonyból áll, az se valódi, ha megérintenék, átmenne rajta a kezük, mint a szellemeken, másrészt jó érzés ahogy közelebb lép hozzá Jess, nála keresne védelmet. Bátorítóan megszorítja ő is a lány kezét, s finoman végigsimít a hátán a víz alatt. - Nyugi, tudod, hogy sosem ártanánk senkinek... ~ Neked főleg nem...~ - Mondja halkan, a végét már csak gondolatban téve hozzá. Azt mondjuk nem tudja megállni kuncogás nélkül, hogy Jess örül, nem ezt ihlette. Szereti a lány humorát. A humorát is. S szerencsére másodjára már eltalálja a megfelelő csapot, s Jessamine is megnyugodhat. - Aha, ez lesz az! Akkor a gyümölcs-mag jelzésűeket ne nyisd majd ki, azok a rémisztőbbek, mint a cápás. - Most már kezd felderengeni, hogy valami logika szerint azért mégiscsak haladt a csapok töltögetése közben. - Nem, nem ehető! Kipukkad a buborékkal együtt. Sajnos ételt még mi sem tudunk varázsolni! - A hangsúly persze a még-en van, mert mit nekik olyan apróság, mint a varázslás alapvető korlátai! Egyébként mosolyogva figyeli Jessamine reakcióit, mert tényleg kíváncsi az ő véleményére, s esetében különösen szereti, ha mosolyogni láthatja. - Van még néhány gyümölcsös, például banános, kókuszos, zöld almás. A rémisztőek között van octopus-os is, meg amelyiknél itt olyan lesz minden, mintha beborulna az ég és viharos tenger lenne a fürdővíz. Kétszer sikerült árvízzel elárasztanunk a Griffendél fürdőjét meg a fél klubhelyiséget, mire a megfelelő arányt beállítottuk! Aztán van olyan, amelyikből sárga gumi kiskacsák potyognak ki és sípolva hápogva mindig elszöknek, ha meg akarja valaki fogni őket. Aztán lehet kombinálni is őket, nézd csak! - Megnyit két csapot, melyekből elsőre simán víz és hab keveréke zubog a vízbe, ahol vannak, de csakhamar a habból egy negyven centi magas, előkelő szép, három árbócos vitorlás hajó formálódik, s a hajó orra előtt pedig kisebb delfinek ugrálnak ki a vízből, mintha csak a hajó mozgását követnék és játékosan vele versenyeznének. Plusz hatásként még a delfinek jellegzetes hangját is hallatják elég vidám tengeri összképet mutatva. - Csak az összefoglaló nevüket nem találtuk még ki. Van ötleted?
Hálás, amiért Fred nem hallja meg vagy nagyvonalúan szánt szándékkal nem veszi észre az elharapott megnevezést. Legalább emiatt nem kell magyarázkodnia… habár mivel ez volt a legkényesebb pont a gügyögései közepette, talán megnyugodhat. Titka továbbra is titok maradhat, ha nem is olyan mély, mint ezidáig. - És mikorra sikerült elsajátítani a varázslatot? Milyen érzés, amikor átváltozol? Nem fáj? Tényleg, George is rókává változik? Természetesen ráharap a témára, nem mindennap derül ki valakiről, hogy animágus. Tovább folytatná a kérdések felsorolását, de Fred folytatja és Jess-ben kezd szörnyű balsejtelem megfogalmazódni. - Mi az, hogy hagyjam ki az animágia részt? Úgy érted, hogy a diákok közül tudjuk csak mi ketten George-dzsal, ugye? – Pillantása Fred kezére ugrik, ami épp az ő kezét fogja meg. - Fred, mondd, hogy egy tanár készített fel titeket erre és hogy be vagy jelentve a Minisztériumnál, mint animágus, kérlek! Az elhangzottak alapján nem fogadna erre, de félre is érthette a szavakat, többet gondolva mögéjük, kiindulva a Weasley ikrekről kialakult sztereotípiára alapozva. Nagyon-nagyon reméli, hogy megnyugtató választ kap és nem kell a törvények és a házszabályok közötti különbség ecsetelésébe bonyolódnia. - Lenne értelme megváltoztatni? Saccolásom szerint egy hét – maximum! – és újra ugyanúgy kedvetekre használhatjátok a prefektusi fürdőt. Sóhajt egyet beletörődően, egy megváltoztatott jelszó kevés, hogy megállítsa az ikreket. Mindenesetre feltehetően majd kérdőívet töltet ki a prefektusokkal, hogy kiderüljön mások tapasztaltak-e hasonlót, na nem rókába Fred Weasley-élményre gondol Jess, hanem hogy esetleg a kelleténél többen használják ezt fürdőt. Ez esetben érdemes lesz mégiscsak az a jelszócsere. - Nem alszol jól? – Ez sokkal inkább érdekli most a lányt, de hamar leesik neki, hogy ez nem épp illő kérdés. – Bocsi, nem akarok a magánügyeidben turkálni. Csodák csodájára nem jön még jobban zavarba, még Fred lovagias szavaira sem, még úgy sem, hogy tisztában van vele, hogy sárga hálóinge csak egy hajszállal jobb, mintha fehér pólóban lenne. Egyelőre még a vízben vannak, ha majd kimásznak, megkéri a fiút, hogy forduljon el, ezek után nem kérdéses, hogy kukkolni se fog majd. - Köszi. - Persze, kíváncsi vagyok ezek után, mit tudhat egy WVV élményfürdő! Azt gondolom tudjátok, hogy itt alapból csupa speciális habfürdő folyik a csapokból. Rábólint, hogy nagyon is kíváncsi, min dolgozik a fiú. Ez valahogy már olyan ismerős, kedves szituáció, amiben nem kell zavarban lennie, még akkor se, ha Fred kézen fogva vezeti. Ráadásul egy élményfürdő az mókás, nincsen benne semmilyen veszélyes… most mégis megriad a lány, holott jól tudja, hogy az ikrek nem csinálnak semmi _igazán_ veszélyeset, de ez a dallam annyira hatásos, hogy kicsit közelebb lép Prince Frederick-hez és megszorítja a kezét. - Fred?! Hangjában nyomokban azért hallani az ösztönös félelmet, ami fokozódik, ahogy az uszony a közelükbe ér, majd eltűnik, amint hozzájuk ér. - Ez ijesztő volt… umm… örülök, hogy nem ezt ihlettem. Azt meg kell hagyni, hogy ez speciálisabb, mint a kamillás habfürdő. Most már egy nagyon kicsit tart attól, hogy mi fog a következő csapból kifolyni, de amint megérzi a finom illatot, kienged az apró görcs a nyakában, ellazulnak vállai. - Mmmm… eper! Hűűű! – Kiáltja mikor kiszúrja az érett eperszemeket is a buborékban. – Ehető? És mit tud a többi?
- Iiigen, én vagyok a róka... ~herceg~ - A végét már nem meri hozzátenni, minthogy Jess is elharapta a Prince Frederick megnevezést. Na meg egy sor bizonytalanság is jön ehhez, hátha mégis a Hugrabugos kviddicsjátékos Frederick a megfelelő személy, s nem Fredre várt Jess, mint hercegre. - Hetedikes korunkban álltunk neki tanulni George-dzsal. - Azt azért bölcsen elhallgatja, hogy egyelőre csak neki sikerült az animágiát elsajátítani. Pedig kíváncsi lett volna, George-ból milyen állat lesz. Vajon ő is róka, s állatformában is úgy hasonlítanak egymásra? Apropó, most jut eszébe, Jessamine már megint felismerte őt, mert George-dzsal picit kevésbé közvetlenül beszél vagy mi. Hogy csinálja? - Tudom, hogy jelenleg legalább három-négy okod is lenne.. vagy is van, nem lenne... elárulni, de ha szóvá tennéd ezt az ügyet itt, hagyd ki az animágia részt, kérlek! George-on kívül csak te tudod még. Kérlek, Jess! - Utolsó szavaknál, mikor látja a lebiggyedő ajkakat, megfogja egy pillanatra Jess kezét a medence szélén, kérlelőn néz rá, de ha elhúzná a kezét a lány, rögtön elengedi. - Hát ööö... nem alszom mostanság jól, szóval inkább alkottam! És egyébként az ajtón, rendeltetésszerű bejáratként használva jutottam be. Már négy éve "pacsuli" a jelszó, nem is értem, itt miért nem változtatják. Bár azt hiszem, holnaptól már más lesz a jelszó. - Mosolyodik el, mert másnem Jessamine fogja a javaslatot bevetni, hogy legyen más a jelszó ide. - Akkor ebben kvittek vagyunk, én se számítottam senkire. Mikor hallottam, hogy jön valaki, bebújtam oda, de mivel sajnos nem távoztál gyorsan... Mármint nem úgy értem a sajnost, hogy zavarna a társaságod bármikor is! Csak nem akartam lebukni és inkább a törülközők alá kerültem, mert nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, ha esetleg nem lennél.. felöltözve... - S pótcselekvésként ismét a hajába túr, hogy ismét hátraigazítsa a nem létező rakoncátlan hajszálakat is, zavartan mosolyogva. Baromi furcsa érzés, még sosem volt ennyire zavarban. Egyáltalán zavarban sem nagyon, s ezen nem segít, hogy láthatóan sikerült Jess-t is zavarba hozni. Valamivel túl kellene lendülni ezen a kínos helyzeten, de mivel? Kis torokköszörüléssel fog belevágni. - Khm, megmutassam, min dolgoztam éppen? Részben pont te ihletted! Még nevet nem adtunk neki George-dzsal, de egy új termékcsoporton dolgozunk, afféle varázs-élményfürdőként lehetne leírni. Gondoltam ez jó hely felmérni a lelkesedést érte, ha a prefektusok nem ágálnak ellene, a diákok sem fognak... Na meg a prefektusi fürdő azért sokkal menőbb a diákok fürdőhelyeinél! - Ha még mindig fogja Jess kezét, akkor finoman vonja őt maga után a közeli sok-sok csap felé, ha van kedve jönni Jess-nek. Ha nem fogja a kezét, akkor csak mosolyogva integetve invitálja közelebb. Láthatóan szívesen akarja megmutatni a dolgot, mert Jess megérdemli a magyarázatot a történtek után, s meg mert Fred kíváncsi a lány véleményére is. - Mindegyik csapba más-más folyadékot töltöttem... És már én is elfelejtettem melyik-melyik! - Vigyorodik el a csapok előtt megállva és gondolkodva melyiket is akarta megmutatni a lánynak, majd kiválaszt egyet, megnyitja azt, s tíz másodperc múlva el is zárja. Némi meleg víz zubog a medencébe általa, de csakhamar kiszúrható egy oda nem illő elem is, ami a habok között megjelenik: cápauszony, mely a muglik híres cápás filmjének vészjósló zenei aláfestésére széles ívben kört tesz meg a medencében, majd kettejüket szúrja ki és feléjük közeledik. Elérve őket nem éreznek semmi különösebbet, de az uszony eltűnik, s mintha csak megtámadta volna őket a cápa, vörösre színeződik körülöttük a víz és a hab néhány másodpercre, majd eltűnik az is és a zene is elhal. - Aha, na nem ez lesz az, hanem akkor a mellette lévő, amit mutatni akartam! - Vigyorodik el, s mutatja Jessnek, hogy ha gondolja, nyissa meg bátran a másik csapot, amin a fehér szirmú virág jelzés eredetileg biztosan valami kamillás fürdőt jelentett, ám a mandula jelesből is cápa jött, úgyhogy már semmi sem az, aminek látszik. De ha Jess nem meri, viszont az érdeklődés azért látszik rajta, akkor Fred fogja kinyitni. Ebből a csapból már a Jess számára ismerős eper illatú hab zubog kifele, ami a lány kreációja volt az akadálypályán, amit együtt építettek az iskolai vetélkedő során. A Weasley-ikrek ezt annyiban egészítették ki, hogy a csapból még ökölnyi nagy buborékok is bukkannak elő és szállnak körülöttük a plafon felé, s mindegyikben egy-egy érett eperszem lebeg.
A vízbeérés utáni pillanatban érzékeli, hogy valami nem egészen stimmel. Pontosabban valami igazán nagy dologba sikerült beleugrania, szó szerint, és az nem a medence. Baj, még pedig óriási baj van. Még hihetné egy pillanatig azt, hogy a víztől a róka varázslatos módon megnőtt – elvégre valahogy a jelszóval védett fürdőbe is bejutott, egy kis méretnövelés még belefér… habár egy óriási róka, akire épp ráugrott, talán az is nagy-nagy baj lett volna –, de amikor félreérthetetlenül egy emberi kar fogja át a derekát, akkor az este folyamán most először igazán megrémül. Felkiált, ami a víz alatt annyit tesz, hogy levegőbuborékok miriádja indul meg a vízfelszín felé, míg Jess kifogy a levegőből egy pillanat alatt. Tulajdonképpen szüksége is van a segítségre, mert hirtelen azt se tudná, merre van a fel vagy a le, de ez nem tudatosul benne. Ugyanúgy kap levegő után, mint kvázi-megmentője, pedig a lány alig egy-két másodpercet töltött a víz alatt. Mivel az ismeretlen egyből elengedi, nem érzi szükségét, hogy menekülni próbáljon a közeléből. Persze alapesetben kellene, de az iménti riadalom okozta sokk a víz alatt eléggé kimerítette… a viszonylagos nyugalom pedig, amit a szabad mozgás és egyszerűen a levegővétel okoz, nem kedvez az adrenalin termelődésének, ami a menekülést sürgetné. Így csak kikapaszkodik a medence szélére és igyekszik újraindítani a szívműködését, ami megállt, ahogy ráismer a szintén csuromvíz Fredre. - De… um…hogy…uh… Ezt mégis hogyan? Az összefüggő beszéd még nem jellemzi Jesst. Igyekszik összerakni az iménti eseményeket, nemes egyszerűséggel egyelőre nem is sikerül felfognia a hogylétére vonatkozó kérdést. Fredre néz, aztán vissza a víztükör közepe felé, ahová beugrott a róka után, majd ki a fürdő padlóján fekvő kupac zsákmányra. A huncutságok, a jelszóval lezárt helyiségben tartózkodás, azok a már-már emberi reakciók. Elkerekednek szemei, ahogy ráébred az oly nyilvánvaló igazságra. - Tényleg te vagy Pri… Majdnem! Majdnem kicsúszott, Prince Frederick és Fred közötti gyanított kapcsolat, de szerencsére idejében a nyelvére harapott. Inkább megkérdi máshogy a nyilvánvalót. - Animágus vagy? Mióta? És hogyan?... Nem is tudtam róla… Dünnyögi a végét csak magának, ritka az a dolog, amit nem tud szívszerelméről. Pontosabban, lehet, hogy csak ő képzelte ritkának. Ettől egészen elbiggyed a szája, de most nincs itt az ideje a siránkozásnak. Megköszörüli a torkát és inkább tovább sorolja kérdéseit. - És mit kerestél a prefektusi fürdőben? Egyáltalán hogyan jutottál be? Szó se róla, tényleg van mit megmagyaráznia fiúnak. Jess azt is megkérdezné, hogy ilyenkor mennyi tulajdonságát veszi át az állatnak… talán ha a rókák rosszul hallanak, van esélye, hogy Fred nem hallotta a Prince Frederick elnevezést… habár felesleges aggódnia, nem biztos, hogy összekapcsolta a zagyvaságokat, amiket egy rókának gügyögött. Jess saját maga se tudja, miket hordott össze… rémlik valami színes szélforgókról is… de ahogy Fredre sandít újfent, nagyjából ugyanannyira meglepődik, mint mikor azt konstatálta, hogy a róka helyett Freddel van egy medencében. Fred Weasley zavarban van? Biztos nem a megszegett házszabály miatt. Most már Jess is zavarba jön kicsit, vagy az animágia van a dologban vagy mégiscsak az elejtett zagyvaságai. Talán jobb ezt nem boncolgatni. Jobb füle mögé igazítja az arcára tapadó vizes tincseket és inkább előre néz miközben megválaszolja a neki feltett kérdést. - Jól vagyok, persze, csak megijedtem kicsit. Nem számítottam rád. Ami azt illeti senkire sem.
Nemes halál lenne, habár rá vallana, ha vigyorogva, sőt nevetve halna meg. Mondjuk azért ezt nem úgy képzelné el, hogy a röhögés miatt fullad bele a prefektusi medencébe, és sajnos nagy ennek a kockázata, mikor a víz- és vékonyka habrétegen keresztül leszűrődik Jessamine varázslatának szavai. Hát az "Invito róka" nem jön be, már csak azért sem, mert a róka eddigre már félig vissza is változott Fred-dé. Halvány lila ötlete sincs még, mihez fog kezdeni most, ha felmegy a víz felszínére, márpedig ha nem tud villámgyorsan törzsfejlődni és kopoltyúkat növeszteni mindennemű mágikus segédlet nélkül, akkor nem egész húsz másodperce van még, hogy felmenjen a víz felszínre. Legfeljebb. Ellenkező esetben elhagyja örökre a Roxfortot és felcsap gyöngyhalásznak. Nem tudja, mit mondjon a lánynak, s hiába szurkol annak, hogy Jess elfusson segítségért, nem így történik, márpedig így elkerülhetetlen a csúnya lebukás. Egyetlen lehetőség, ha visszaváltozik rókává... csak mondjuk ezt víz alatt sosem próbálta még, és most már tényleg nagyon kellene az a levegő, úgyhogy elrúgja magát a medence aljától és feljön a víz felszínére. De alig éri el orra hegye a vízfelszínt, máris visszanyomódik a medence aljára némi fájó borda kíséretében, és elkerekedett szemekkel kell észrevételeznie, hogy a plusz súly, amit felszedett magára, az a csaknem ráugró Jess volt. Tényleg beugrott a vízbe egy ismeretlen vadállat miatt?! Elkapja a derekánál fogva, hogy segítse őt és együtt jönnek fel a víz felszínére, persze ott aztán rögtön el is engedi, mert levegő után kell kapnia és a víztől köhögnie kell. - Ezt... meg tu... tudom... magya..rázni...i... - Túr bele rövid, vizes hajába, hátrébb simítva azokat arcából és hogy tincsekből a víz ne a képébe folyjon. - Jól vagy? - Kérdezi előtte aggódón a medence szélében megkapaszkodva és másik kezével a csuromvizes pálcáját teszi ki a mázas padlócsempére. Ahogy Jess-re pillant van a nézésében valami Fred Weasley-től szokatlan, amit leginkább zavarként lehet megfogalmazni.
A boldog ugra-bugrálásról lemarad, el van foglalva épp a köntös zsebeinek kiürítésével, illetve magával a vetkőzéssel. Nem is értené feltétlenül a róka reakcióját, habár feltehetően a köntösöv sikeres megszerzése feletti örömmel kötné össze gondolatban a szöszke lány. Szerencsére sem a reakcióról, és még nagyobb szerencse, hogy a valódi kiváltó okról nem tud semmit, különben a vörös összes mély árnyalatában fürödve süllyedne el zavarában a fürdő mázas kövei alá. Nem kell magyarázni, miért. Így a legnagyobb lelki nyugalommal lebegteti a tárgyakat magához, majd a köntösét a helyükre. Megmosolyogva a róka a becserkészett holmik elorzása feletti reakcióját s megnyugszik, hogy helyesen döntött, mikor pótolta a papucsot és a neszesszert valami sokkal értékesebbel. Már nem anyagilag értve az értékesebbet. Sőt, gratulál is magának jó előre, mikor róka-koma megindul peckesen az ajtó irányába. Ezzel megoldódik a probléma is, nem hagyja itt az állatot felügyelet nélkül. Pontosabban megoldódni látszik, de a négylábú megtorpanása már sejteni engedi, hogy mégse lesz ez olyan egyszerű. A lelapult fülek láttán már tudja Jess, hogy az imént előre ivott a medve bőrére azzal az önnön ügyessége miatti néma gratulációval. - Gyere szépen, nem kell félni! Nincs kint a folyosón semmi rossz. Ne… ne hátrálj… így nem jutunk ki az erdőbe! Reménykedik, hogy a nyugtatónak szánt hangszínnel eléri, hogy Prince Frederick elinduljon mégis. Végülis elindul, csak nem jó irányba. Még nem engedi el az ajtót, hátha két lépés előre-egy hátra taktikával lassan ugyan, de kijutnak a fürdőből, majd a kastélyból is. Valamiért nagyon nem akaródzik a rókának elhagynia a prefektusi fürdőt, ez egyértelművé válik abból, hogy folyamatosan hátrál az állat és nem adja jelét annak, hogy lenne benne hajlandóság az erdőbe való visszatérésre. A folytatással azonban egyikőjük se számolt. A hugrabugos lány felsikkant és szája elé kapja kezeit, ahogy a róka hátsó lábai megcsúsznak a járólapon. Az ajtó úgy csukódik be, hogy Jess már a medence szélénél térdel. Igazán megpróbálta elkapni a róka mellső mancsait, de még a nagy lendület is kevés volt ahhoz, hogy elérje. Így csak a térdeit horzsolta le kicsit, de célját nem érte el. - Te jó ég, a rókák tudnak egyáltalán úszni? Rémül meg, mikor nem bukkan fel a két ívesen hegyes fül. - Invito róka! A varázslatnak nincs eredménye, hogyan is lehetne, hisz a medence alján már nincs ott Prince Frederick, de ezt a zavarosan hullámzó víztől nem látja Jess. Megdermed a gondolattól, hogy talán szegény pára elpusztult… de egy fél perc alatt biztos nem, még lennie kell esélynek! Pálcáját a medence mellett hagyja és ha nem bukkan fel a vízben az állat, míg visszaszámlál háromtól, akkor a lány mutató-és hüvelykujjával befogott orral utána ugrik. - Három… kettő….egy!
Nemes halál lenne, habár rá vallana, ha vigyorogva, sőt nevetve halna meg. Mondjuk azért ezt nem úgy képzelné el, hogy a röhögés miatt fullad bele a prefektusi medencébe, és sajnos nagy ennek a kockázata, mikor a víz- és vékonyka habrétegen keresztül leszűrődik Jessamine varázslatának szavai. Hát az "Invito róka" nem jön be, már csak azért sem, mert a róka eddigre már félig vissza is változott Fred-dé. Halvány lila ötlete sincs még, mihez fog kezdeni most, ha felmegy a víz felszínére, márpedig ha nem tud villámgyorsan törzsfejlődni és kopoltyúkat növeszteni mindennemű mágikus segédlet nélkül, akkor nem egész húsz másodperce van még, hogy felmenjen a víz felszínre. Legfeljebb. Ellenkező esetben elhagyja örökre a Roxfortot és felcsap gyöngyhalásznak. Nem tudja, mit mondjon a lánynak, s hiába szurkol annak, hogy Jess elfusson segítségért, nem így történik, márpedig így elkerülhetetlen a csúnya lebukás. Egyetlen lehetőség, ha visszaváltozik rókává... csak mondjuk ezt víz alatt sosem próbálta még, és most már tényleg nagyon kellene az a levegő, úgyhogy elrúgja magát a medence aljától és feljön a víz felszínére. De alig éri el orra hegye a vízfelszínt, máris visszanyomódik a medence aljára némi fájó borda kíséretében, és elkerekedett szemekkel kell észrevételeznie, hogy a plusz súly, amit felszedett magára, az a csaknem ráugró Jess volt. Tényleg beugrott a vízbe egy ismeretlen vadállat miatt?! Elkapja a derekánál fogva, hogy segítse őt és együtt jönnek fel a víz felszínére, persze ott aztán rögtön el is engedi, mert levegő után kell kapnia és a víztől köhögnie kell. - Ezt... meg tu... tudom... magya..rázni...i... - Túr bele rövid, vizes hajába, hátrébb simítva azokat arcából és hogy tincsekből a víz ne a képébe folyjon. - Jól vagy? - Kérdezi előtte aggódón a medence szélében megkapaszkodva és másik kezével a csuromvizes pálcáját teszi ki a mázas padlócsempére. Ahogy Jess-re pillant van a nézésében valami Fred Weasley-től szokatlan, amit leginkább zavarként lehet megfogalmazni.
A hozzászólást Fred Weasley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-03-13, 17:40-kor.
- Hmm… Hümment egyet elégedetten, ahogy a róka ismét felveszi elorozott papucsát, majd elindul a másikért. Jess szöszi buksijában egyelőre az a kép él, hogy az állat ténylegesen megértve minden szavát, épp „keresi a papucs párját”. Sőt! Nem csak keresi, de még össze is pároztatja, majd odaviszi neki… ahogy a kisasszony elképzelte, de úgy tűnik keze a medencébe fog érni, mert álmodik a királylány, Frednek láthatóan esze ágában sincs odavinni neki. - Hékás! Vágja csípőre kezeit még kuncogva, ahogy a papucsok eltűnnek a pad által vetett árnyékban. - Nem erről volt szó! Közelebb lép, hátha meggondolja magát a kis bundás, és kiviszi neki a két lábbelit, de helyette még a neszesszerét is megkaparintja és egy tompa puffanást követően elhúzza a zsákmány-halomra. Pedig igen közel járt a gondolathoz – Fred jogosan tartott tőle –, hogy meg kellene tartania egy ilyen cukker állatot, ami ráadásul a macska-varangy-patkány-bagoly kvartett mellett igazi kuriózum is lenne. De mit szólnának a szobatársai, ha a holmijukat folyamatosan egy zsákmány-kupacból kéne kiválogatniuk? Költő kérdés, nem szólnának semmit, de a hiszti-vonat elindulna… teljesen jogosan, ezt még Jess is belátja. - Te kis rosszcsont, nem szabad ellopni mások holmiját. Tanítgatja jómodorra, miközben finoman megsimítja a hosszúszőrű bundát. Mivel nem csak egy simítás engedélyezett, leguggol, de nem erősödik az érintés, nem kerülik el figyelmét ugyanis a lecsapott fülek. Nem is nyúl a róka után, ahogy elindul mellette, csak a fejével fordul utána, már ameddig tud. De mielőtt egészen utánafordulhatna, megérzi a nekitámaszkodó mancsokat, és az eddigiek után nem kell sokat gondolkodnia, hogy kitalálja mi történik. - Ejnye, olyan vagy, mint Fred, mindig valami rosszaságon töröd a fejed, amit aztán meg is valósítasz. Tényleg te vagy Prince Frederick, ez lesz a neved. Csóválja meg fejét, ahogy feláll, immár köntöse öve nélkül. Halványan megfogalmazódik benne a gondolat, hogy a róka valamiképp talán tényleg maga Fred, de figyelme elterelődik, pont mint a jelszóval védett helyiségben talált állat kérdéséről. - Vagy kuckót építesz a családodnak? Azért kell ez a sokminden? De a papucsok nem a legalkalmasabba ilyesmikre, a tusfürdőm pedig, annak ellenére, hogy eper ízesítésű, nem javallottak az állatoknak. De tudod mit, Neked adom inkább a köntösömet, az kezdésnek jobb lenne. Azzal kibújik a köntösből, ami duplán hasznos mozdulat volt, egyrészt jót cselekszik egy ártatlan kis párával, másrészt a vetkőzés mozdulatában végre megérzi pálcáját a köntös zsebében. Azt azért kiveszi, ahogy a maréknyi gumicukrot is. Egy róka emésztőrendszere feltehetően nem tudna mit kezdeni azokkal úgysem. - Invito papucsok, invito neszesszer! Magához bűvöli holmiját, de azonnal helyükre lebegteti a köntöst, mielőtt esetleg a kedélyes állat támadó viselkedésbe csapna át. - Tessék, a tiéd. Építhetsz belőle meleg odút, de hozhatok más meleg holmit is – sóhaj egyet – bár értenéd amit mondok, csodás otthont építhetnénk… szélforgóval és régi teáskannába ültetett növényekkel, tudod, csak a hangulat kedvéért. S máris macskavárhoz hasonlatos kis házikó-odút képzel szegény hontalan(nak tűnő) rókának, előtte mindenféle játékos holmival. Láthatóan a lány nem sokat tud erről az állatfajról. - Gyere, kiengedlek. Az talány marad, hogyan jöttél be, talán valaki becsempészett szegénykém ide, na gyere szépen! Elsétál az ajtóig, és kinyitva azt várja a rókát, már ha távozni szándékozik, ha kell lebegteti utána a köntöst is, amerre a rókakoma megy, de erőszakkal nem fogja kitessékelni az állatot. Ha nem akaródzik mennie, akkor visszacsukja az ajtót egyelőre, de az biztos, hogy nem fogja egyedül itt hagyni, még a végén beleesne a medencébe szegény, vagy a többi prefektus bosszankodhatna a szétcincált törölközők és elcsent holmik miatt, a megrémült takarító házimanókról nem is beszélve. Nem, Jess nem hagyhatja itt a jószágot.
Tulajdonképpen nem is volt ez olyan hülye ötlet, leszámítva persze, hogy kicsit frászt hozta a lányra - de milyen édesen sikkant! -, de azzal legalább jól számolt Fred, hogy Jess elég vagány s nem fog egy róka láttán felugrani egy pad tetejére sikoltozva félelmében. Mi több, cukinak nevezte! Jó persze, a lány se teljesen normális bizonyos szempontból, hogy nem tart egy vadállattól, s Fred se lehet teljesen elégedett a bókkal, hiszen a benne lakozó férfi sokkal jobban örült volna olyan jelzőnek a "kis cuki" helyett, hogy milyen fess, jóképű, helyes, sármos, stb. Mondjuk el kell ismernie, ha ilyeneket mondana valaki egy rókának, az tényleg nem lenne százas. Úgyhogy most be kell érnie a cukisággal. Magában nevet Fred a lány reakcióján, ahogy veszi a lapot a játékra invitálásra. Na de mégsem kutya ő, hogy csak úgy utánarohanjon egy eldobott papucsnak, úgyhogy jön a ravaszdi fordulat: felkapja ismét szájába a virágos kis papucsot, ami eddig előtte volt és eliramodik az eldobott papucs irányába. Ki is fogja érdemelni az enyves mancsú titulust, mert a szájában lévő papucsot szépen beviszi egy pad alá, majd a másik papucsot is, s közben kiszúrja azt a neszeszert is, szóval azt a harmadik körben kapja fel. Mondjuk meg is lepődik a súlyától, amit rókaként sokkal nehezebbnek érez. ~ Merlin papucsára, mi a fenét tudnak a lányok belepakolni ezekbe? Téglából van a szappan?! Ráadásul egy építkezésre elegendő? ~ Inkább vonszolva félig farolva, semmint szájában könnyedén cipelve, de csak elhúzza a neszesszert is a pad alá a papucsok hegyibe, hogy aztán elégedetten nézzen vissza Jess-re, majd induljon el felé, mint aki azt nézi, mit lehet még tőle szarka módra elorozni. ~ Prince Frederick? Ki az a Frederick?!~ Teszi fel magában a kérdést azon agyalva, kit hívnak így a suliban, s ha most az illető besétálna ide, tutira bokán is harapná kis féltékenységből. Vagy vállalja be inkább a csókot helyette, ha már így kilátásba került? Nem volna szép dolog így kicsikarni a lányból egy csókot, pedig de nagy rá a kísértés, hogy visszaérve hozzá leüljön elé s csücsörítsen. Ilyen röhejesen róka még úgy sem nézett volna ki. Helyette inkább csak előre nyújtja a nyakát, hogy megszaglássza Jess kezét, megállapítván ismét, milyen kellemes illata van a lánynak, és... nem fut el. A realitás kedvéért kicsit lelapítja füleit és lejjebb húzódik bizalmatlanul, mikor Jess megérintené, de aztán a simogatásra vagy a fülvakargatásra láthatóan megnyugszik és jól is viseli. Valahol szégyellnie kellene magát emiatt, de ez most nem jut eszébe. Szokás szerint rosszaságon töri a fejét, s inkább nem marad egy helyben, mert aztán a végén Jess felkapja azzal a címszóval, hogy megtartja őt. Ez roppant hízelgő lenne, de sokkal kínosabb is, mikor megpróbálná Fredet bevinni a Hugrabugos lányszobába. Ha meg sikerülni is, bele se mer gondolni! Annyi pontot nem lehet levonni a Griffendéltől, amennyit ő ezért kapna! Marad hát a mocorgás, macska módra Jessnek törleszkedve kerül a lány háta mögé, már ha Jess nem fordul vele. Ott egyszer csak hátsó lábaira áll, egyik mancsát Jess derekára teszi, miközben fogai közé kapja a fürdőköpeny megkötőjét, majd húzni kezdi, hátha azt is ellophatja...
Jól van, nem kell bepánikolnia, nincs itt szó semmilyen megviccelésről, se a jó, se a rossz fajtából valóból. Legalábbis Jess rögtön feledi baljóslatú gondolatait, amint választ kap az egyik kérdésére. Még akkor is, ha nonverbális válaszról van szó, a hugrabugos prefektus lány elégedett ennyivel is. Ideje lenne épp visszatérni a papucs-problémára, de ahelyett, hogy az imént felsorakoztatott érveit ismét elmondaná, újabbakkal megtámogatva azokat, felsikkant és ugrik egyet, ahogy valami kisebb kutyaméretű, bundás állat eliramodik mellette. Hirtelen nem is tudja beazonosítani a fajtáját, csak azt látja, hogy elhappolta a papucsát! Uccu neki, Jess máris indulna utána, hála a kviddicses reflexeknek, nem fagyott le percekre, de lépnie se kell kettőt, mert a szőrös kis tolvaj nem inal tovább. Megtorpan hát a lány is és farkasszemet néz… nos… egy rókával. - Milyen kis cuki vagy! Awwvvv….!! Kicsit lentebb hajol, hogy jobban lássa a kis négylábút, kezeivel keretbe fogja arcát, ahogy a valóban ennivaló állatkában gyönyörködik. Legszívesebben megdögönyözné, mint egy kiskutyát, de azt talán nem venné jónéven egy soha nem háziasított vadon élő állat… habár a vadon az kint kezdődik a Tiltott Rengetegben, de azt meg még se mondhatja, hogy nem kastélyosított rókáról van szó. Egyáltalán hogy került a kastélyba, azon belül is a jelszóval védett prefektusi fürdőbe? Jó kérdés, de Jesst most ez nem érdekli. Simogatással ugyan nem próbálkozik, de a kutyáknál is hasonló pózt felismeri Jess is, habár soha nem volt kutyusa, se macskája, se semmilyen háziállata. Leszámítva az egyszer a szobájába felcsempészett kiscsibét, akit meglepően sokáig nevelgetett szobájában… ki gondolta volna, hogy kakas lesz belőle és kukorékolni kezd hajnalok hajnalán, lebuktatva őket. Most azonban itt egy négylábú, aki játszani szeretne vele. - Játszani szeretnél, ugye? Mit szeretnél játszani? Mit szeret egy róka játszani? Keresd a papucs párját, esetleg? Meglobogtatja a kezében lévő fél pár papucsot és kis ívben eldobja, hogy kiderüljön szeretne-e apportírozni kicsit a másik. Ha nem, legalább nem kell messzire mennie, hogy összeszedje. - Hozd vissza! Mutat a papucs után, fogalma sincs, mit fog reagálni erre a róka. A kutyákat az ilyesmire talán idomítják is. Mindenesetre leguggol, akár azért, mert visszahozza neki a papucsot, akár azért mert nem. Utóbbi esetben a magasságkülönbséget szeretné tompítani, hátha akkor egészen a közelébe engedi az állat és meg tudja dögönyözni mégis. - Milyen kis enyves mancsú vagy te, hallod-e? Egy nyakkendő, most egy papucs, talán szeretsz öltözködni? És én mennyire vagyok nem normális, hogy kérdezgetlek? Habár… komolyan azt hittem az előbb, hogy válaszoltál nekem, még a törülközők alatt, tudod, mintha bólogattál volna, mintha értetted volna a kérdést. Akkor pedig akár elvarázsolt herceg is lehetnél, az én Prince Frederick-em, akit valamiért nem békává változtattak, hanem kis rókává. Megjegyzem, örvendenék a változtatásnak, egy békát megcsókolni… brrr. Kissé félrebiccentett fejjel tanulmányozza Fredet, akit nem ismer fel, azért is beszél össze ennyi mindent. Ha nem mozdult a négylábú, akkor Jess kezd araszolni felé. - Furcsa, nem is vörös mindenhol a bundád, milyen fajtájú róka vagy, vajon? Megengeded, hogy megsimogassalak?... - Kinyújtja kezét, hogy megérinthesse a puhának tűnő bundát, de az utolsó centiknél megáll, hogy a róka megszagolhassa a kezét és eldöntse, hogy megengedi-e az érintést a lánynak. (Még szerencse, hogy Jess nemigen hallott még a veszettségről.) - … csak ne fuss el, itt nehéz lenne fogócskázni. Mormolja inkább csak magának, nem akar ötleteket adni Frednek.
~ Oké, megvan Jess másik papucsa, és most? Csigavér Fred, jó vagy rögtönzésben, megoldod ezt is...~ Szóval a terv addig pipa, hogy megszerezzük a prefektus papucsát, csak hogy ne távozzon olyan hamar, mert a papuccsal vélhetően hamar kereket is oldott volna a lány. Lehetett volna az az opció is, hogy felveszi a papucsot és lovagiasan ráadja Hamupipőke lábára, de aligha zsebelhetett volna be érte csókot, inkább csak zavarba hozta volna a lányt. Mondjuk ki tudja? Elég nyugodtan kezelte a helyzetet, hogy fél pár papucsát ismeretlen elkövető épp most lovasította meg az orra előtt. Viszont nem tudja, mit válaszoljon. Szerencsére alakját is, nemcsak kilétét rejti el a hatalmas törülköző réteg, de még így is látni a frottír-domb imbolygásából a másik kérdésre adott választ: heves igenlő bólogatás. Legalábbis, mintha ez lenne a reakció, amit erősen kétségbe von az azt követő történés: a törülköző rengeteg alól hirtelen tör ki Fred szájába kapva az eprecske-díszes papucs pántját és nyargal el Jess mellett. Szerencsére ezt nem emberi alakban követi el, azt azért még nehezebb lenne kimagyarázni, hanem képességét felhasználva egy corsac alakját veszi fel, mely hozzá illően vékony, fiatalka felnőtt példány és pofája két oldalán rézvöröses az amúgy piszkos-szürke és világosbarna szálak keverékéből álló bundája. Alig tudja bevenni a kanyart a kis beugróból, úgy csúszik mancsai alatt a kövezet. Hát na, a pusztai rókáknak nem egy kerámiacsempés fürdő a természetes élőhelye. De ha odébb tud nyargalni, akkor lelassít, lerakja a papucsot, megkerüli és Jess felé fordul lelapulva, de feneke a magasba maradt, mint a kutyák, akik játszani akarnak. Talán ismerős is lehet a szemek csillogásában a pajkosság Jessnek, ki tudja? ~ Zseniális ötlet volt Fred! Mégis ki a fene hagy el egy rókát a fürdőben? ~ Fogalma sincs ebből hogy fog kimászni, de egyelőre az a cél, hogy Jess még maradjon. Még egy picit hadd láthassa...
Próbálja felidézni jelen esti fürdő-rutinját, hátha eszébe jut, hol hagyhatta el papucsait. Megáll csípőre tett kézzel, körbefordul, hátha valamiről eszébe jut, de nem sikerül megoldania a talányt. Egyszerűen összemosódnak az esték, most este kellett átülnie a másik padra öltözködés közben, mert folyton tócsákba lépett, ami törülközés után nem annyira hatékony vagy az tegnap este volt? Most pakolta át a törülközőket, mert nem találta a kedvencét vagy tegnapelőtt? Mivel a jelenlévő griffendéles prefektus nem válaszolt Jess nyugtatónak szánt szavaira, feltételezi a szöszke lány, hogy magányra vágyik a másik… vagy valóban ádámkosztümben lehet, mindenféle törülközőtől, köntöstől és egyéb ruhadarabtól távol, amit magára vehetne vagy maga köré tekerhetne. Ki gondolná, hogy a fiúk is ilyen szégyenlősek. Mivel Jess is az ilyen szituációban, tapintatosan a padlóra szegezi tekintetét… tapintatosan és elővigyázatosan, mivel a lány nem kíváncsi egyetlen griffendéles prefektusra sem ledér öltözetben. Óvatossága meghozza gyümölcsét és az egyik oszlopot megkerülve megtalálja fél pár papucsát, amiért ruganyosan leguggol és felmarkol. Majd ha meglesz a másik pár is, majd akkor felveszi mindkettőt. - De hol lehet a másik? A környéken nem találja, szóval történnie kellett valaminek, amitől ilyen messzire kerültek egymástól a papucsok. Kis, képzeletbeli villanykörte gyúl aranyboglyas feje felett, végre beugrik az esti fürdés, aminek részeként komplett negyedestés koncertet adott elő, énekelt és tancolt, kihasználva, hogy egyedül lehet. Igen, már rémlik neki, ahogy előbb egyik papucsát rúgta le a medence felé, míg a másikat egy félfordulat után a törülközők felé. Ábrándos lélek, hogy még ezt is képes volt elfelejteni. - Háh! Megvagy! Kiszúrja elárvult papucsát a törölköző-torony előtt, aminek leomlását hallotta ugyan, de prefektustársának tulajdonította a zajt, így nem foglalkozott vele különösebben. Most azonban annál inkább érdeklődik iránta, mivel a törülköző kupac alól valaki magához vételezi a keresett papucsát. És ugye nem kell lángésznek lennie, hogy kitalálja, ki volt az a valaki. Már nem személy szerint kicsoda, ha tudná, az megjósolhatatlan lenne, hogy mit tenne vagy mondana Frednek. Így viszont egyszerű dolga van, csak a papucs visszaszerzésén kell gondolkodnia. - Ne haragudj, umm, de az az én papucsom, visszaadnád, kérlek? Ezért jöttem vissza, nem szívesen mennék el nélküle, de utána ígérem, békén hagylak. Próbál hatni papucs-tolvajára, ha netán nem akarná magától visszaadni – habár mégis mit akarhatna kezdeni egy fél pár női papuccsal egy srác, az rejtély – akkor egy kiválóan felépített érvrendszerrel nem lehet vitatkozni. Hiszen egyikőjük se akarhat patthelyzetet, leginkább a másik nem, mert egy idő után elfogy a levegő a frottír-börtönben. - Egyébként jó neked ott a törülközők alatt? Ezt a kérdést nem tudta visszafojtani, kuncogva kibukik belőle, ahogy az is majdnem, hogy jól van-e egyébként, de ha a papucsát valamilyen okból be tudta rántani maga után, akkor feltételezi, hogy jól van... de az vajon jó hír Jessnek? Vidám hangulata kissé lelohad. Remélhetőleg visszakapja papucsát vagy legalábbis valamiféle értelmes választ kap végre, mert ha továbbra sem, akkor lassan elkezd szegény lány megijedni, hogy a nyakkendő csak figyelemelterelés volt és valami vagy valaki más van a prefektusi fürdőben. -...vagy ez megint valami fura tréfa? A prefektusok nem nagyon ugratják egymást, de ha mégis az vicces... kivéve ha mardekáros társai tértek vissza régesrégi hobbijukhoz és piszkálni akarják őt. Hátrébb lép egyet a biztonság kedvéért és még egyszer körülnéz, de nem lát mást, csak ketten vannak, ebben majdnem egészen biztos. És még biztosabb lenne magában, ha nála lenne pálcája, akkor az se érdekelné, ha piszkálni akarnák megint annyi év múltán.
Odakapja tekintetét, ahogy meghallja a kilincs lenyomódását, s hála Merlinnek, hogy itt nyikorgósabbak az ilyenek, így előre figyelmeztetik az embert! ~ Ki a fene az ilyenkor?! ~ Villámsebességgel csavarja vissza nagyjából az egyik csap tekerőjét, kapja össze a táskáját és vetődik be oldalra, ahova a használt és új törülközőket szokták halmozni, s egyéb pakolós kis hely. Szerencsére neki nem volt vizes a lába, így lábnyomok nem árulják el őt, de így is hirtelen kerekednek el szemei a felismeréstől: a nyakkendőt otthagyta! Oké, semmi gond, talán az illető csak itt hagyott valamit és már megy is. A nyakkendő egyébként is bármely Griffendéles prefektus srácé lehet. Szerencsére anyja ebbe nem hímezgeti bele az F betűt, ami durván leszűkítené a kört a lehetséges tulajdonosokat illetően. ~ Naná, hogy megtalá... Várjunk csak! Ez a hang! ~ Most esik le neki, hogy ezt a hangot ismeri! Izzasztó egy helyzet. Mivel férfiből van, egyszerre drukkol annak, hogy Jess fürdőzni kezdjen, hogy megcsodálhassa kecses, karcsú alakját, de minthogy úriember is valahol, annak is drukkol, hogy ez ne történjen meg, mert... azért mégiscsak árulás lenne a lánnyal szemben meglesni őt. Legalább Jess további szavai leveszik e mázsás súlyt Fred lelkiismeretéről, hiszen csak a papucsát keresi a lány. A papucsot, ami ott van Fred előtt a földön, legalábbis az egyik, a párját most ő sem látja hirtelen. De ha idetéved a lány, ki van zárva, hogy ne vegye észre őt! Ha a földet nézi a papucs miatt, előbb látja meg Fred meztelen lábfejeit, mint a keresett lábbelit. Vallja be, hogy itt van? Sunnyogja el? Fogalma sincs, melyik lenne a legjobb megoldás. Vajon mennyire lenne gyanús kidobni a papucsot a lány elé? Egy tízes skálán kilences... Csalizajgép esetleg? Ó igen, ki másra is gondolnának rögtön, ha nem a Weasley-ikrekre?! Lassan teszi le a holmiját maga mellé, hogy meg ne csörrenjenek az üvegek benne, s közben igyekszik egy törülközőt is ráhúzni, hogy azzal takarja le rögtönzött bizonyíték-eltüntetés gyanánt. A dolog szépséghibája az, hogy mintha ez az egy törülköző tartotta volna a mögötte lévő hatalmas toronyba rakott tiszta, hajtogatott törülközőket, mert azok most vészesen meginognak és a következő pillanatban már nemcsak a táskát tüntetik el, hanem vele együtt Fredet is maguk alá temetik. Jessamine hallhatja ennek tompa neszeit, még láthatja is, hogy az egyik falrész mögül törülköző esik ki a takarásból a járólapra. Ha arrafelé veszi az irányt a prefektus, akkor felfedezheti az egyik papucsát is, éppen kilóg az egyik fehér törülköző alól, de a következő pillanatban annak lehet tanúja, hogy valami vagy valaki berántotta a lábbelit a textília-kupac alá.
//
