2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Akaratlanul is kissé talán fölényesen elnézőn mosolyodom el a válaszára, ami inkább kekeckedésnek tűnik, mintsem tényleg bocsánat kérésnek. - A magas színtű bűbájokról beszéltem. A Próteusz-t egy tizenöt éves gyermek is létre tudja hozni, az elméleti ismerete pedig alapműveltség. - válaszolom, hiszen az évszázados tudással magam mögött, attól még, hogy nem-igen használok pálcás varázslatokat, az elméleteket, a kialakulásukat végigkövettem a történelem során. Azt nem tudom megállapítani, hogy milyen illúziót használtak, de biztosan nem ilyen gyermeteget, mert azon átláttunk volna hamarabb, valószínűleg mindannyian. Az én szememben legalábbis gyermeteg, persze emögött ott van, hogy az én korom és elméleti tudásom meghaladja mindannyiukat összesevetve. Én az ütemes szeánsszal, ő az ollóval elkezdi visszafejteni az álcákat és illúziókat, csak szépen lassan válaszolok, amikor már nem kell annyira koncentrálnom. - Az lehetett valós. Egy kisebb hajón vagyunk, de annak ugyanúgy lehetnek kabinjai, ott lehetséges, hogy minden berendezés igazi volt, mert számítottak arra, hogy sok időt töltünk ott. - válaszolom, de ez egyelőre csak feltételezés. Egyértelműen magasabb szintre emelem az ellenfeleinket, hogy a jövőben még inkább számítsunk az erejükre és kevésbé érjen meglepetésként vagy kevésbé bántsa az önérzetünket, ha kifognak rajtunk. Okosak, erősek, és vélhetően jóval többen vannak, mint a mi kis négyesfogatunk. Persze nem feltétlen ez a kettő, róluk tudjuk, hogy ketten vannak a hajón, de vélhetően nekik is vannak még társaik. Jó lenne többet megtudni, de jelenleg mi nem vagyunk ebben a helyzetben. - Azt hiszem említettem már, hogy ez örökségem része. - válaszolok tartózkodóan, de mosolyogva Viggonak. Nem annyira hihetetlen, hogy legyen a világon egy-két család, aki követi még mindig az ősi gyökereiket, bár egyértelműen lévén, hogy ő Európai kultúrából származik ez pedig amerikai indián törzsmágia, neki furcsa, idegen és egzotikus. Jól esik a kitüntetett figyelme és csodálata, de annyira nem, hogy jelen helyzetben ennél többet megosszak. Engem is érdekel, hogy miként jut ilyen ereklyékhez, ez egyértelmű, és a "meg ilyenek" valahogy azt sejteti, hogy nem mindig a legtisztább úton. Alapvetően nem értettem, hogy miért érzek bizalmatlanságot Duncan felől az irányába, ha egyszer ő hívta, de talán az megválaszolja a kérdést, hogy amennyiben valaki egyszerre dolgozik a Minisztériumnak és egyszerre csempészkedik, talán a belső iránytűje azt sem szorgalmazza, hogy minket ne áruljon el. Megpróbáljuk észrevétlenül megközelíteni a szabotőrt, amikor kijutunk, de mire Viggo odaérne hozzá, addigra lendületesen a vízbe veti magát ellenünk. Ahogy elkapom a tekintetét egy újabb kérdést megválaszolunk. - Látó volt, úgy tapogatta ki a lépéseinket és hogy mivel tudnának csapdába csalni minket. Biztosan elkezdett fáradni és azért sikerült kizökkentenünk a tervüket. - fordulok Viggo felé, miközben megkapaszkodom a hajókorlátban és a vízbe pillantok, az alakot keresve, aki valószínűleg azonnal eltűnik a szemünk elől. A tekintetemet megragadja a szárazföld és megpróbálom a térképészeti és kalandor ismereteim alapján megítélni, hogy hol is bukkantunk ki, ha egyszer kisebb a hajó és nem is buktunk le a mélységbe, lehet, hogy nem is Albánia partjait látjuk. Aztán ellököm magam a korláttól és mutatom az utat a többiekhez. - Nézzük meg, hogy a nőből sikerült-e kiszedniük valamit. - mondom a csempésznek, és amikor leérünk éppen meghallom, ahogy Duncan az apjáról beszél. Lassan lépdelek oda, összevont szemöldökkel nézve a nőt és az egész helyzetet. - Az apád? Ő küldte őket, hogy megakadályozzanak minket a fegyver megtalálásában? - kérdezem, először Duncanhez fordulva, majd a szőke nőhöz. Nem különösebben az erősségem a kihallgatás, de alapvetően ugyanezt akartuk csinálni a másikkal, szóval úgy sejtem, hogy Viggo-nak megvannak a módszerei. Ha látom, hogy a nő sérült, akkor közelebb lépek és megérintem a sebeit, azon lamentálva, hogy törődjünk-e a gyógyításával, ha tényleg nem akartak szó szerint az életünkre törni. Persze az érintésben benne van az is, hogy kíváncsi vagyok megérzek-e vele kapcsolatban valami egyebet. Amikor érzékelem, hogy Duncan frusztrációja addig emelkedik, hogy távozásra fogja, gyorsan hozzásietek, hogy megérintve a karját halkan a fülébe suttogja. - Ha csak mi vagyunk a hajón, ideje, hogy csatlakozzon hozzánk. - susogom, de nem mondok nevet, ő majd tudni fogja, hogy kire gondolok. Talán a kabin tényleg valóság volt, akkor a szeánszhoz és a bájitalokhoz is minden elő van készítve. Én mindenképpen lent maradok figyelve az idegen szabotőr-nőt és a válaszait.
Egyik lábáról a másikra áll, hiszi is a nő meséjét, meg nem is. Tisztára olyan, mintha a nő valami apródja lenne az apjának. Azon nem csodálkozik, hogy nem ismeri a szőkét, hiszen az apját nagyon rég nem látta, mindkettőjüknek egymástól függetlenül megvolt a maga élete. Már csak azt nem érti, hogy az apja miért nem jött személyes. Ennyivel sem tiszteli meg? Netán fogoly? Összenéz a vörös boszorkánnyal, aki átmegy inkvizítorba, amin azért a skót jót mosolyog. Tulajdonképpen afféle gyógyítónak, méregkeverőnek hozta, de hogy a nő ennyire aktív legyen, hogy elkap valaki mást, és így rárivall.. Több mint kecsegtető fordulat, Duncan még ciccent is jókedvűen a nyelvével, hogy nem neki kell mindig keménynek lennie. Bár mikor is volt kemény? Lehetőség szerint inkább menekült a nyílt harc helyett, de a vörös boszinak igaza van, most már nem lehet puhán játszani! Hátrasandít az érkező Freyáékra, mintha az indián örökös rosszallását érezné a levegőben, de az is felmerülhet, hogy a skót inkább meg akar felelni egy tulajdonképpeni anya-fia kapcsolatnak. – Nem vagyunk ostobák, tudtuk, hogy valami nem stimmel, de túl jó volt az álca. Remélem büszke vagy magadra. Az apám pedig csak ne üzengessen! Csinált már gondot éppen eleget. – Csóválja a fejét, ő aztán nem fogja megint leteperni a nőt, majd meglátjuk, hogy Freya hogy dönt. Inkább az átváltozott hajót nézi meg magának, hogy van-e bárminemű személyzet, vagy csak magától siklik a víz felett, nem is alatta. Úgyhogy felsétál a fedélzetre, Meaghan úgyis elég agilis ahhoz, hogy befejezze, amit elkezdett. Lassan tényleg ideje lenne, hogy Annabelle is visszatérjen közéjük, bár csipkelődő nőszemélyekből eddig sem volt hiány. Úgyhogy felmegy, és körülnéz, kivéve ha Freya marasztalja, hogy faggassák ki még jobban a nőt.
A A nő stílusa nagyon nem tetszik, most ő van kiszolgáltatott helyzetben nekünk, ráadásul sérült is, mégis olyan hangsúllyal és szóhasználattal beszél, mint akinek semmi vesztenivalója nincs. És az ilyen emberek veszélyesek. Egyenesen Duncan szemébe nézek, és alig láthatóan ingatom a fejem, jelezve, hogy cseppet sem bízom ebben a nőben és egy szavát se hiszem el csak így. - Csapda, persze… miután kétszer kérdeztük meg, hogy ki vagy, és nem válaszoltál rá, ezt elég nehéz elhinni - válaszolok némi gúnnyal a hangomban, majd elveszem a felém kínált ankoholt. Szükség van rá, mert kemény diónak néz ki a nő, nem akarom elveszteni a türelmemet. Persze megvan az esélye annak is, hogy igazat mond, de nem hiszek el semmit sem bemondásra egy jó ideje, és hát nem éppen szokványos módon csapódott hozzánk. Persze könnyen lehet, hogy esze ágában sincs semmibe se beavatni minket, amihez nem igazán tudom, milyen érdeke fűződik, ha őszinte és szándékai segítőek. Csak felvonom a szemöldökömet arra, ahogy Duncannel beszél, mintha ismerné ezer éve és úgy dorgálja meg, de majd a férfi helyreteszik, ha akarja, én ebbe nem avatkozom be. Amikor viszont fel akar kelni, én is mozdulok. - Nem mész sehova. Amíg nem válaszolsz normálisan a kérdéseinkre, nem mondod el ki vagy és mit akarsz, mi közöd van az apjához - biccentek Duncan felé. Emelem a pálcámat, hogy jobban megkötözzem, ha nem marad nyugton. Ha megérkeznek Freyjáék, épp csak egy pillanatra nézek oda, hogy ne tudjon a nő meglógni. - Fogtunk egy szabotőrt - jegyzem meg, mert a segítő dolgot azóta se bizonyította be. A többi kérdésre meg nem tudjuk még a választ, úgyhogy ők lehet, hogy többet is tudnak, mint mi, kíváncsi is vagyok a fejleményekre.
◌
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-07-01, 14:37
- Ennyiből még nem jöttetek rá, hogy ez csak egy csapda? - próbál a nő kicsit felkönyökölni, de látszik, hogy már ettől is megszédül. Pár pillanatra lehunyja a szemét, nem sokon múlik, hogy ne förmedjen a kettősre, hogy lassabban faggassák, amikor most küldték szó szerint padlóra, de végül nem kezd morogni. Vagy mert nincs ereje, vagy mert nem akar ujjat húzni a párossal. Egyébként tényleg nem látnak senkit, bár a fedélzetre nem látnak fel, hiszen lejöttek a kabinokhoz, de idelent bizony egy árva lélek sincs, se utas, de személyzet, se más. - Az apád még él igen és azt mondta ne szóljak neked, de ne is engedjem, hogy baromságot művelj. Nem kérte, hogy kutasd fel, de nem lep meg, hogy megpróbálod azok alapján, amiket mesélt rólad. - hagy magának egy kis szusszanásnyi időt. Azért annyira nem könnyen beszél még most sem, muszáj időnként szünetet tartania. - Annyit viszont nem ér ez az egész szarság, hogy kinyírjatok érte, szóval én kiszállok! - próbál újra feltápászkodni, határozottan morcosan és idegesen és a fedélzetet célozza meg, ahol már Viggo és Freya is megérkeztek. Persze megpróbálhatják tartóztatni, de elsőre úgy fest hogy kb. ennyit tudhat, ami fontos. Persze az még nem feltétlenül világos Duncannak sem, hogy a nő honnan ismeri az apját, netán tudja-e, hogy hol van stb.
[Kihallgatás és ha felmennek akkor Duncan és Maeghan is a végén]
Sikerül kijutni a párosnak a szobából és valószínűleg a szabotőr nem tudja, hogy ez megtörtént, mert ha akarják akár még esély is lehetne rá, hogy elkapják, bár nagyon úgy fest, hogy nem akar dalolni a kismadár, mert amint kiszúrja, hogy látják és megérkeztek talán még Viggo tőre megsebezheti, de olyan simán a vízbe veti magát, mint annak a rendje. Egy pillanatra még Freya láthatja a szemét, ami szinte teljesen tejfehér. Valamiféle erős látó lehet, talán azért tudta, hogyan csalja őket csapdába úgy, hogy visszaugrottak egy napot, vagy épp miért nem sikerül elkapni őt könnyen. Ha Duncanék netán engedik a nőt odalent feltápászkodni, akkor hamarosan jó eséllyel megjelenik ő is a fedélzeten Duncanékkel a nyomában. Persze, ha nem akkor Freya tudhatja hol vannak. Ahogyan pedig a fickó leugrik a fedélzetről láthatóvá válik mindenki számára a hajó valódi alakja. Jóval kisebb, mint amit eredetileg láttak, kopott, csoda, hogy normálisan halad a vizen és egyáltalán nem a víz alatt mennek, hanem normál módon felette. Viszont a távolban szárazföld tűnik fel.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: jújius 10. Én írok: július 11.//
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-06-30, 07:08
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
- Én kérek elnézést, azt hittem a nem-elemi mint minden ami nem az elemekhez kapcsolható. - biccentek rá amikor kissé olyan mintha kikérné magának, úgyhogy megpróbálom menteni a menthetőt. Amikor felhívja a figyelmet arra, hogy miféle illúziót is építettek fel számunkra komolyan kezdek magamban kétségbe esni. Magyarázza már el valaki hogyan… HOGYAN?! tudtunk már egy nappal előre menve ekkora szarba keveredni… Idegesen túrok a hajamba, még ha szó szerint van is eszközöm arra, hogy kivágjuk magunkat ebből a szorult helyzetből.. Egyszerűen csak megdöbbent és nem tudom elhinni, hogy ennyire felkészültek legyenek ránk, amikor.. Én személy szerint minden eddigi lépésemet, bármennyire is tűnt direktnek, valójában rögtönöztem… Próbálok én is inkább arra koncentrálni amit Freya mond, hogy minél előbb szabaduljunk. De azért miután felhívta rá a figyelmet én is kicsit körbe járok.. És ami még inkább elkezd zavarni - A kabin amibe legelőször bementünk, rögtön azzal indítottam, hogy mindent átkutattam… Ott még stimmeltek a részletek.. - azt hiszem.. Újabb hideglelést kapok attól, hogy valaki tényleg ennyire figyelt volna végig minket? Ez már tényleg kezd abszurd lenni… Ameddig Freya a szeánszra gyúr, addig én megpróbálok lenyugodni és nem engedni, hogy a paranoia a bőröm alá kússzon és elterelje a lényegről a figyelmemet. Főleg amikor Freya varázslata működni látszik. És alapvetően egészen elveszek abban amit leművel. Testközelből sosem láttam még ilyesmit és valami.. Valami következtetés feléled bennem az indiánnővel kapcsolatban. - Ezek a varázslatok több száz évesek és a nagyrészük elveszett. Te mégis úgy műveled őket mintha ebben nőttél volna fel…- állapítom meg eltűnődve. Így ha még meg is erősít benne, hogy jól gondolom, elkezd vele kapcsolatban jónéhány dolog átértékelődni. A kérdésére viszont nem tudom megállni a pofátlanság határát - Sokfelé utazok. Van ami csak kölcsönbe van nálam és később várják, hogy leszállítsam.. Meg ilyenek. - válaszolom egy dögvigyorral - De esküszöm, az az eset meglehetősen kivételes volt! - tárom szét a karjaimat, mintegy alátámasztva, hogy igen egyébként féltve őrzöm a kincseimet.. Független attól, hogy azt épp nem sikerült.. De végül bele vágok a burokba és bár lassan haladok, de azért az is haladás. Sejtem Freya mire készül, én is hasonlan gondolkozom. Noha ha van rá lehetőség minél inkább sunnyogva szeretném megtenni azt a hátbatámadást. Ha kijutottunk, az ollót elteszem és egyszerűen csak egy vékony tőr villan a kezemben.. kivételesen nincs mágikus hatása, de még blöffölni blöffölhetek bármit..
A kalóz meglepetten pattan le a nőről, ez bizony nagyon jól sikerült. Azért óvatos annyira, hogy ne legyen úriember, hogy felsegítse a nőt, de tekintve, hogy még a kötelek is rajta vannak, talán már nem kell félnie. Végül mégis megtámasztja, talpra rángatja a vérző szőkét, miközben Meaghan elkezdi a vallatást, de nem ő kap első körben választ, hanem maga a felföldi, aki torokköszülve keresi a hangját. - Ez igaz! Aki segíteni akar, az egyenes, és nyílt. - Azért ez a dolog kicsit sántít, hiszen neki is megvannak a mellékvágányai, noha amúgy nem egy gonosz, vérengző személy. - Az apám? Tehát tényleg él? - Fonja karba a kezét, mert nem is érti, hogy milyen káoszról van szó, de azt ő is felismeri, hogy nagyjából alig van valaki a hajón. Lövése sincsen, hogy hova tűnt a többi utas. Illúzió lett volna ez az egész? Mi okból? Vezeti bárki is ezt a lélekvesztőt? Gondol egyet, s a tértágított butykosból némi égetett szeszt húz elő, s miután belekortyolt, Meaghannak is odanyújtja, hogy a vörös boszorkány is lehiggadjon, majd némi megfontolás után a szőke nőnek is. - Kezdjük az elején, aztán ellátjuk a sebedet. Ki a fene vagy, és mit akarsz tőlünk? - Ismétli meg Meaghan kérdését, s közben azért elnéz oldalra, hogy nem látja-e Freyát. Van egy olyan érzése, hogy az indián nő nem igazán értene egyet a fizikai erőszak alkalmazásával, noha most ők ketten védekezésből támadtak. Körbenéz, hogy legalább őröket, személyzeti tagokat lát-e, és csak az utasok tűntek el, vagy mindenki?
Egyikünk sem repes az örömtől, hogy csapdába sétáltunk, de ez teljesen természetes. Legyen az ember négyszáz éves vagy harminc, megvan a saját büszkesége, amin az efféle meglepetések csorbát ejthetnek. - Egy próteuszt felismertem volna, úgy hiszem. - válaszolok röviden, de igyekszem nem előadni a bűbáj sarokköveit és hátrányait, nem "kioktatni", mert most nem erre kell koncentrálnunk. Elkezdek kutakodni az erőtérrel kapcsolatban, majd folytatom a berendezésekkel és amikor nem találok részleteket, rámutatok Viggo-nak is. - Minden berendezés üres, mindent csak számunkra építettek fel, így lehet, hogy az erőtér és az akadály is csak a fejünkben létezik. - teszem hozzá, de sajnos arra nem tudom a választ, hogy pontosan ki a célpont valójában. - Talán akárki, aki arra a mágikus tárgyra pályázik és akinek a birtokában van nyom a pontos helyzetéről. Jelen pillanatban ez mindannyiunkat jelenti. - osztozom a terhen, nem fogom azt mondani, hogy egyértelműen Duncan vagy Annabelle, mégha eredendően erre is van a legnagyobb esély. Már mindannyian részesei vagyunk a kalandnak és bár az életemet nem vagyok hajlandó eldobni magamtól, nem akkor, amikor végre a fiamon keresztül újra értelmet nyert, olyan önző sem leszek, hogy bárkit hátrahagyjak. Az ütemes hümmögő és dobbantó-tapsoló szeánszon keresztül nem figyelek arra, hogy Viggo milyen varázstárgyat húzott ezúttal elő a tarsolyából. A pálcás varázslatok nagy részével ellentétben az ilyet hosszú koncentrációval kell megidézni, nem csak egy rövid másodperc után érkezik az eredmény, így nem is igazán válaszolok semmire vagy figyelem, hogy mit csinál. Lényegében lehunyom a szemem, mert látni akarok. A valóságot, ami átsejlik az illúzión vagy az elmetrükkön, ami rabul ejtett minket a szobában, de valójában mindannyiunkat a hajón. - Nem a kereskedő hajón vagyunk, hanem egy kisebben. - suttogom, de eközben sem nyitom fel a szemem vagy hagyom abba az ütemes dobogást és tapsolást. - Rajtunk kívül senki sem igaz, csak a szabotőr és egy nő. - tudósítok a transzból tompán, érzelmek nélkül, ködösen, míg az igazlátás kitart. Végül a varázslat megszakad, ahogy a tudatommal sikerül végigpásztáznom a hajón és megtudni, amennyit csak lehetséges ezzel a varázzsal. A "zene" elhallgat én pedig hatalmas mély sóhajjal térek vissza az itt és mostba, halk, idegennyelvű imát mondva az őseimnek és a skórpió totemállatnak. Meglátva a mítikus tárgyat meglepetten fordulok a férfi felé rámutatva a leggyengébb mágikus felületre - ha tudok - és egyúttal közelebb lépve. - Nem tudom, hogy honnan szerezted a kincseidet, de remélem nagyobb tisztelettel viseltetsz irántuk, mint amit az a pergamen sejtet. - jegyzem meg kissé susogva, egyértelműen féltékenyen védem a ritkaságokat, főleg, ha valami még nálam is idősebb, talán többezer évvel is. Miközben az ősi mágia életbelép megpróbálom felidézni és átadni Viggonak, amiket megtudtam. - A szabotőr ideges, a fedélzeten van, a szőke nőt pedig a társaink próbálnak vallatni a raktérben, ahogy láttam, sikerrel. - osztom meg vele, kivárva, amíg a hamis illúziók eloszlanak és kitörhetünk a szobából. Mivel úgy tűnt, hogy a nővel helytállnak, így a fedélzetre tartanék a férfihez, hogy elébe vágjunk mielőtt a társa segítségére siethetne és meglephetné a mieinket lent.
A rra nem számítok, hogy ennyire jól sikerül a kis akcióm, tényleg megdöbbenek rajta, hogy a nő így elesik. Jó, azt reméltem előre, hogy nem sejti, hogy hamarosan jéggé változik a talaj a lába alatt, de sosem lehet tudni, kinek milyen a reakcióideje vagy milyen egyéb trükk van a tarsolyában. Mire Duncan odaér, már nagyjából szárad is fel az anyag, a nő pedig meg is van kötözve. Feltűnik, hogy minden elcsendesedik, és nincsenek itt emberek. Nagyon nem tetszik, amit a nő mond, de rábízom Duncanre, hogy az apját illetően kifaggassa és eldöntse, hogy hisz-e neki vagy sem, engem jobban érdekel, hogy mi folyik itt. - Mi van ezzel a hajóval? Valami nincs rendben. És különben is, ki vagy te? - teszem fel a kérdést. Ha fájlalja a fejét, azon tudok segíteni, amennyiben normális válaszokat kapunk tőle. Nem akarom feleslegesen kínozni, de egyelőre innen messziről közepes fejsérülésnek tűnik, amibe nem lehet belehalni, így aztán biztosan tud még néhány kérdésre válaszolni. Eredendően nem bízok meg senkiben, akit nem ismerek, így hát nyilván cseppet sem tetszik, amikor Duncennek az apjával próbál jönni. - Már korábban is idejöhettél volna, ha nem akarsz nekünk rosszat - jegyzem meg csak úgy mellékesen, aztán várom a magyarázatot.
◌
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-06-22, 13:29
Maeghan sikeresen a nő elé vág, hogy a fiolával csináljon elé egy kiadós tükörjeget. Így már Duncan is utóltudja érni őket, mert a nő bizony tényleg lendületből akkorát esik, hogy csillagokat lát. Ha ez egy Bolondos dallamok rész lenne, akkor bizony csillagok keringenének a feje körül, mert amúgy olyan hátast dob, levegőbe repülő lábakkal, hogy tényleg vígjátékba illő a jelenleg. Kell is néhány pillanat, amíg egyáltalán újra magához tér és addigra már megkötözve találja magát. Duncannek nem kell hát komolyabban vetődnie, szegény nő akkor se tudott volna elmenekülni, ha nincs a kötözés, mert még valószínűleg egy ideig nem fog tudni egyenesen menni. Ami azért mindezek mellett különös lehet, hogy fentről egészen elhal mindenféle zaj, mintha a többi utas hirtelen felszívódott volna és lefelé se jött egy sem a kabinok irányába. - Tévedsz, ha azt hiszed, amit hiszel. Én csak... jajj ez nagyon fáj... csak segíteni akartam, de ez a káosz. Az apád... bajban van... - láthatóan fájlalja csóri a fejét, azt is láthatják, hogy bizony tényleg olyan nagyot esett, hogy a padlón látszik egy kis kiszivárgott vér is. Na nem annyi, hogy komoly lenne, de azért megrepedhetett kissé a bőr a tarkójánál.
[Kihallgatás] Freyát nem rázza meg a láthatatlan erőtér. Inkább fizikailag zárja be őket, nem süt vissza, ha hozzáér. Amikor végig kutat mindent, a legfurább, hogy a fiókok, minden mozdítható teljesen üres. Mintha a kép, amit látnak tényleg egy külső álca lenne és az, aki kitalálta az apró részletekkel már nem foglalkozott. Jól mutatja például, hogy még a falon lévő órán sincsenek másodperc jelzések. Közelről minden apró furcsaság kitűnik, ami messzebről nem szembetűnő. Freya szeánsza lassan, de úgy tűnik, hogy hatni készül. Látja bizony, hogy a hajó, amin igazából vannak sokkal kisebb, nem egy nagy vitorlás és rajtuk kívül két ember utazik. Olyan, mintha a magasból szemlélné önmagukat. Utasok sehol, a hajó vagy feleakkora, még Duncant és Meaghant is látja, akik egy kopott raktérben faggatnak jelenleg épp egy nőt. A fickó pedig, aki kirohant az ajtón még a burok megjelenése előtt most idegesen járkál fel s alá a fedélzeten. Viggo ollója viszont jónak látszik, képes vele belevágni a mágikus burokba, ami bár nem azonnal, de lassan leomlani látszik. Szépen fokozatosan oszlik szét, de ezt sajnos ki kell várniuk, utána már nyitható az ajtó.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: június 29. Én írok: június 30.//
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-06-21, 19:26
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
Tökéletesen bele sétálunk a kelepcébe és kezd az egész nagyon felbosszantani. Kissé rezignáltan realizálom én is mindazt ami történik velünk és sóhajtok egyet, épp csak a szemeimet nem forgatom. Pedig meglepett a fordulat, nem is kicsit, csak valahogy sokkal jobban leköt, hogy mégis hol vesztettük el ennyire az irányítást és…? És hirtelen újra gondolom a időnyerő használatát és a működési elvét mindenestül. Közben persze hallgatom Freya szavait is és nekem is arra jutnak a gondolataim, hogy talán tényleg minden csak illúzió. - Ha valóban minden illúzió, jó lenne tudni, hogy mikortól..? De az illúzió matrózok lehettek simán duplikátumok is. A próteusz-bűbáj például tökéletesen alkalmas ilyesmire. - töröm a fejemet tovább. - Talán nem ez az első utunk ezen a vonalon… - mondom ki azt ami nyomaszt, hiszen az idővel játszani el kell ismernem, épp elég csavart tudna okozni bármiben is. - Amióta elindultunk, mindneki érezte, hogy valaki követ minket.. Szóval, vagy meg sem történt az időben visszamenetel és tényleg minden csak illúzió, vagy megtörtént és menet közben lepleződtünk le. A kérdés, hogy ki a célpont valójában..? - hiszen alapvetően Duncan mozgósított mindenkit. Annabelle amolyan utólagos plusz. Akinek azt, hogy velünk tarthasson meg kellett oldani. Vagy meg kellett volna... De akik a rubinra vadásznak a Testvériségből, nekik lehetséges, hogy Annabenne nem is célpont.. Hiszen ha a Testvériség is kutatja azt a vackot, akkor ha Annabelle előttük le is bukott azzal, hogy velünk van, gondolhatják hogy csak “előre ment”… Közben szorgosan a táskámban kezdek kutakodni és jószerivel elmerülök a táskámban a vállamig, mire megtalálom amit keresek. Amikor elő halászom elsőre csak a tokja látszik, ami már önmagában is elég érdekes darab és meglehetősen ősinek tűnik, de aztán csak kipattintok belőle egy olyasmi ollószerűséget, mint amivel akár a cérnaszálat vágják varrásnál az emberek. - Talán ez.. segíthet.. - Azért kicsit kivárok, hogy Freya varázslata milyen eredményre jut, vagy mit oszt meg és csak akkor lépek oda az egyik ajtóhoz, mondjuk ahhoz amin bejöttünk, nem ahhoz amerre a tag távozott. És ha valóban nem csak a zárakra érvényes a mágia, hanem az egész kabint beburkolja, akkor óvatosan megpróbálom az ollóval felsérteni a mágia szövetét és ahogyan egy textíliába, úgy vágok bele ebbe is. Ha szerencsénk van, akkor ezzel tudok rá vágni egy “lukat”. Vagy elég kárt tudok benne okozni, hogy össze omoljon. De ezt csak és kizárólag akkor, ha Freya jutott bármi kedvező eredményre az Igazlátásával. Egyéb esetben nem kockáztatom meg a tárgyam tönkre tételét. Akkor kutatok tovább a táskámban.
//A Moirák ollója - ez csak a sírlelet fantázianeve - Kobold tárgy. Olyan mágiával rúnák által felruházott olló, ami képes átvágni szinte bármilyen mágia szövetét, akár megtörve a gyengébb varázslatokat. De bizonyos számú használat után (mesélőre van bízva) elveszíti az erre való képességét és “újra kell tölteni a mágiáját” a megfelelő rituáléval, ami akár egy hónapot is igénybe vehet. Csak hozzá értő kobold képes elvégezni.
Viggo hozzászólására megvonja a vállát, most szeretne valami hozzá illőbbet tenni, mintsem ismét öltbe tett kézzel ücsörögni. Amíg Freya is eltűnik szem elől, addig a felföldi a vörös boszorkánnyal társul. Gyors szóváltást követően már be is feszül, hogy úgy tegyen, mint aki az üldöző, de valójában Meaghan tudja csapdába csalni a nagyon is ellenszenves nőszemélyt. A skót tehát lendületes elindul, mint aki csak kerülgeti a tömeget, de egyértelmű a célja, néha kicsit rá is játszik, mint aki akkora nagy melák, hogy nem tud gyorsan haladni, ezzel talán teljes mértékben magára vonja a nő figyelmét, hogy az elsiessen, és kevésbé figyeljen előre. Onnantól viszont, hogy hátat fordít neki, Duncan lejebb ad a bénázásból, s sietősre fogja, hiszen bármit is talál ki Meaghan, túlerőben kell lenniük, hogy elkapják a nőt. Az anyag ha széttörik a fiolából, és csúszós padlót eredményez, a boszi pedig meg is tudja kötözni, de bárhogy is legyen, Duncan rávetődik, természetesen nem a padlóra, csak hogy lefogja a nő kezeit, ha nem sikerülne a kötözés. Alapvetően nem az lenne a cél, hogy bántson egy nőt – Annabelle esetén kifejezetten úriember – ám egy szabotőr esetén, aki az életükre tör, semmiféle visszafogottság nem jellemezheti azt, ahogyan a nyers erővel lefegyverzi a szőkét, ha lát nála fegyvert, elveszi, letépi az övről, kicsavarja a kezéből. Ha birokra kell kelni vele, akkor nem lacafacázik, bőven van mit törlesztenie. Talán egy kicsit ki is tör belőle az utóbbi évek visszafogottsága, ahogyan bújkálnia kellett, és nem vett aktívan részt a világ sorsának változásaiban. Ha sikerül leteperni, akkor megfordítja, hogy belebámulhassanak egymás tekintetébe, hogy odasziszegjen valami frappánsat. – Ugye elkezdesz dalolni, hogy kiküldött, vagy megvállnál az ujjaidtól? – Talán ez most kicsit durva fenyegetés, viszont ha esetleg valaki figyelné őket, akkor nemes egyszerűséggel felkapja a nőt, hogy Meaghan kabinjába cipelje. Ha pedig nem szúrnak szemet, akkor ott helyben elkezdi a kikérdezést.
H omlokráncolva hallgatom Duncan szavait, ha igaz, amit mond, akkor a Minisztérium nem képes elvégezni a feladatot, és helyette ilyeneket küldenek? Vajon nincs vesztenivalójuk, vagy mi lehet ennek az oka? Vagy a “képzettebbek” odaát várnak ránk? Nincs már semmi kétségem afelől, hogy miattunk van ez az egész. Odafordulok, amikor a szőke nőt mutatja, és bólintok egyet. Most már ki kell deríteni, mi folyik itt. Elindulok, kicsivel korábban, mint ő, hogy sikerüljön valahol a nő elé vágni. Feltételezem, hogy mindenképp lefelé fog indulni, fent nem tud semerre se eltűnni. A raktérbe kétlem, hogy lemenne, ott vannak őrök, úgyhogy felteszem a kabinoknál próbálkozna, úgyhogy arra veszem az irányt, hátha a lépcsőn vagy a lépcső előtt az útjába tudnék állni. Közben ahogy szemmel tartom őket, nagyon furcsa, mintha egy pillanatra olyan lenne, mintha csak úgy simán átmennének az embereken… Ezt mindenképp meg kell említenem majd Duncannek, mert nagyon nem tetszik ez nekem, de most a nő elkapására koncentrálok. Előveszek egy kis fiolát, amiben zöld színű, zselészerű anyag van, és ha sikerül valahogy a nő közelébe férkőzni bármely irányból, akár a padlóra, akár a lépcsőre dobom a fiolát, amiből összetörve kiszabadul az anyag, és hirtelen olyan csúszóssá teszi a padlót, mintha jég lenne, nem lehet rajta állva maradni, különösen, ha valaki siet. Ha sikerül és a nő valóban elesik, akkor a megkötöző bűbájjal megcélzom. Oda tudjuk ügyeskedni magunkat hozzá, de az anyag magától is felszívódik rövid idő múlva.
//kitalált bájital + Incarcerandus: megkötözi a célpontot//
◌
Freya Björnsdottir
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-06-14, 21:14
A szalamandrákat sikerül megnyugtatni, de még mindig fennáll a kérdés, hogy az, aki szabotálni akarta az utat, a mi utunkat, hiába utaztunk vissza egy napot az időben, pontosan mit is tud. Azért igen komoly tekintettel kötöm a legénység szívére, hogy tényleg legyenek óvatosak az állatokkal, de a mécses talán segít ideig-óráig. Szétválunk a társainktól ismét, ám nem aggódom miatta, csak szolidan biccentek nekik. A párcsere pedig kimondottan hasznos, hiszen így legalább minden felosztásban egy kissé megismerjük egymást. Persze Duncan mindenkit ismer, ő hívott minket segítségül, de ez senki másra nem igaz. - Hasznos lenne, de sajnos nem. - mosolyodom el kissé még a sötét tekintetű tárgymágus kérdésére. Kihúzom magam, a büszke tartásommal burkolózom azzal szemben, hogy bárki megkérdőjelezze, hogy az auror mellett én milyen alapon vagyok jelen. Ha kérdeznék akkor természetesen vannak válaszaim, szemtanúja voltam a szabotázsnak, elcsitítottam a szalamandrákat, ezzel már bizonyítottam, hogy hasznos tanácsadó lehetek lényegében akármilyen kérdésben. Még csak meg se rezzenek, hogy a társának nevezett Viggo, mintha mi sem lenne természetesebb. Ugyan az idegenekkel bizalmatlan vagyok és figyelem a mozgásukat, miközben haladunk, ilyen fordulatra még ennyi idősen sem számítok. El se jutunk odáig, hogy Viggo használhassa a Veritaserummal átitatott kövét, vagy akár a másik szert, amire mi már vettünk be ellenszert, mert a szoba ajtaja bezárul mielőtt mindenki bejönne utánunk, a pálcát tartó idegen szertefoszlik a szabotőr pedig kereket old, mielőtt valamilyen területet lezáró mágia életbelépne. A mágiától szinte vibrál a levegő, én pedig csak úgy kapkodom a fejemet, mert se az ajtót, se a szökevényt nem tudjuk megállítani. Végül csak megrázom magam, mintha egy álomból ébrednék, hogy a döbbentséget felváltsák a tettek és a gondolatok. - Úgy tűnik, hogy újabb csapdába sétáltunk. Nem csak arra számítottak, hogy erre a hajóra szállunk, hanem arra is, hogy amennyiben lebukik a tervük, hogy elsüllyesszék a hajót még meg is játsszák az egészet és be is zárjanak minket. - vonom össze a szemöldökömet, a gondolkodó arckifejezésem egészen hűvösnek, konoknak tűnik és főleg elégedetlennek. - Vagy nem csak az őr-matróz volt illúzió, hanem jóval több minden. A nem-elemi bűbájok sajnos a gyengeségemet képzik, Viggo. - vallom be, miközben első körben ahhoz a titkosajtóhoz vagy oldalsó kijárathoz lépek, ahol a szabotőr tűnt el, hogy finoman ráfektessem a kezemet a bűbájra. Kellemetlenül megráz vagy csak egy ketrec körülöttünk? Tényleges réteg, vagy csak leforrasztja az ablakokat, ajtókat, hogy ne lehessen őket kinyitni? - Akad az arzenálodban esetleg bármiféle rúnázott tárgy, ami segíthetne kimutatni, hogy a mágia szövetén, ami itt tart minket akad-e hiba vagy valamilyen láthatatlan nyom? Ezek után a legkevésbé sem hiszek annak, amit látunk, biztos akarok lenni abban, hogy ott vagyunk, ahol gondoljuk, és azzal vagyunk körbevéve, amit látni vélünk. - ráncolódik az orrom a kellemetlenségtől, miközben körbejárom az egész termet módszeresen tapogatva, kopogtatva, átnézve az asztalokat, fiókokat, tárgyakat. Ha nincsen nála semmi, ami segíthetne, akkor persze jobb végig gondolni, hogy milyen varázslatokat tudunk létrehozni itt, de a pálcás jellegű varázslatok az utolsó mentsváraim. Megpróbálom lehunyni a szemem és halk, ütemes mormolással, tapsolással és dobbantással első körben az “igazlátásra” koncentrálni, hogy lehulljon előlem minden megtévesztés, ami még lehet, de sajnos az indiánok varázslatai nem pillanatok kérdése, így attól még, hogy most elkezdem, csak fokozatosan erősödve, kavarogva jelenik meg a varázslat, ha nem zavar meg semmi.
// Igazlátás, kitalált, indián sámán szeánsz típusú varázslat - ütemes énekkel, dobolással létrehozható transzszerű állapottal létrehozható varázslat, aminek az elvégzése után a használója szeme élénk kékre vált és hatására kirajzolódnak az illúziók, láthatatlan dolgok előtte, kevésbé lehet megtéveszteni trükkökkel. //
Freya sikeresen kézben tartja a szalamadra ügyet. Egy kis mécsest simán meggyújthat nekik, hogy békésen átaludják az út hátralévő részét és átadja a kis lényeket egy matróznak, hogy innentől már ne legyen gond velük. Utána pedig ha akar Viggoval tarthat a kihallgatásra. A kapitány nem ellenkezik, amikor megvillan a jelvény, tehát nyugodtan elkísérhetik őket, ha szeretnék. Duncan a nő után indul, és természetesen jól számol a dologgal, simán faképnél hagyja válasz nélkül és megpróbál eltűnni a lassan oszolni kezdő tömegben a férfi elől. A kabinok felé próbál indulni, a lefelé tartó lécsőn, ahonnan ugye Maeghan és Freya jöttek fel korábban, hiszen odalent már jóval könnyebben el tud tűnni az egyik szobában. Maeghan természetesen Duncannel tarthat, ha szeretne, azonban mivel ő az egyetlen, aki nem tesz konkrét megmozdulást észrevehet valami igen furcsát. Egyrészt, mintha hirtelen kevesebb ember lenne a fedélzeten és szinte villanásszerűen változott a helyzet, nem pedig reálisan, ahogyan elszállingóztak, de lehet, hogy eddig nem figyelt eléggé. Ha pedig Duncan után indul, akkor láthatja, hogy a kalóz bár kerülgeti az embereket, ahogyan a szőke nő után indul, de mintha néha lenne egy-egy váll, amin szinte átsiklik és nem nekiütközik. Vajon érzékcsalódás csak a víz alatti kevesebb oxigén miatt, vagy valami más furcsaságról van szó?
[Kihallgatás] Viggo és Freya tehát a kapitánnyal és az embereivel tarthatnak a kihallgatásra. A kapitány kabinjába mennek, oda terelik be elsőként a kihallgatandó alakot, egy mögötte sétáló pálcát tartó matrózzal, majd engedik be Viggot és Freyát is. Ezután viszont gyorsan történnek az események. Az ajtó ugyanis becsukódik mögöttük, kattan a zár, halvány kékes fény villan fel, amiből sejthetik, hogy mágikusan is lezárták a kijáratot. A kékes fény végigszalad a falak mentén, a két kis ablakon is, ami kintről fényt enged be, hogy teljesen körbeérjen. A fickó, akit a kihallgatásra hoztak az utolsó pillanatban még egy másik hátsó ajtón surran ki, amíg ők a becsukódó főbejáratra figyelnek. A matróz ellenben egyszerűen szertefoszlik.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: június 22. Én írok: június 23.//
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-06-12, 08:01
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
Nem kerüli el a figyelmemet az őr idegessége, de egyenlőre elengedem. És inkább azon vagyok, hogy beérjem a többieket és eltűntessük a raktérből az állatokat. Freya pedig meg is találja a megoldást hozzájuk, úgyhogy a pajtijaihoz engedem amelyikeket még megtaláltuk. Félre vonulunk és amikor Freya kimondja hogy huszonnégy óra nem volt elég össze harapom az állkapcsomat. - Igen, az őr se tud ilyesmiről. De szerintem a szalamandrákról tudott.. - osztom meg velük a véleményemet, ügyelve, hogy ne nézzek el a kérdéses tag irányába. Meagan véleményére csak még jobban össze harapom az állkapcsomat. Meglehetősen frusztráló és tudom, hogy hogy néz ki a helyzet. Ettől függetlenül amikor a zsebembe csúsztatja az üvegcsét csak egy tekintetet kap amivel jelzem, hogy vettem a célzást. Duncan felvetésére megcsóválom a fejemet. Freyaval értek egyet. - Szerintem se jó ötlet egyenlőre. - Freya pedig ki is mondja a következő gondolatomat is. - Legilimentor is lennél? - teszem fel némi tréfát megengedve még ebben a helyzetben is. De aztán csak elindulok a matrózok felé akik elkapták a szabotőrünket, Freyat pedig magammal intem. Amikor pedig oda érünk hozzájuk. - Ha nem gond, a társammal magukkal tartanánk. Lenne pár kérdésünk. - mondom is ki teljes nyugalommal felmutatva nekik a jelvényt, amit a raktérőrnek is mutattam. Azt amelyiknek nincs köze az Angol Minisztériumhoz, sokkal inkább a Skóciai kirendeltség igazolványához. Ha bárki ellenőrizné pedig, rendelkezik minden szükséges hivatalos ellenőrző varázslatra reagáló biztosítékkal. A kérdésem valójában kijelentés volt, így automatikusan a brigáddal tartok. Ebben a helyzetben amúgy is jobb, ha ketten vagyunk legalább. Nagyon is sok kérdés érik bennem is amiket jó lenne tisztázni. Meagan főzete mellett pedig készenlétbe helyezem a vallatókövet.
//“Vallatókő” - kitalált darab. Ahogy az igazságszérumnak korlátozott a használata, ennek még inkább. Aktiválás után ugyanaz a hatása. Ritka holmi. Egy speciális csiszolású gyémánt, amit a főzetben edzettek és a benne lévő rúna is olyan, mintha elképesztően apró üregekből állna, magába zárva a szérumból.
Intelligencia: 30 pont - Meagan főzetének felhasználásával kapcsolatban a megfelelő pillanat felmérése. Megjelenés: 20 pont - Karizma- meggyőzés
Miután máris jobb a tenyerének, ismét tettrekésznek érzi magát. Pár pillanatig még vár, amíg elhurcolják a szabotőrt, s látja, hogy lehetőség szerint Freya is részt akar venni a kihallgatáson. Mielőtt ismét elvállnának, nekitámaszkodik a korlátnak, mintegy félrevonva a két nőt, de csak annyira, hogy ismét halkra, suttogósra csökkentse a hangerőt. – Mi a szalamandrákat találtuk a raktérben, amit én sem értek, hiszen igencsak kamikáze akció ez. Bárki is tette, a saját életet is kockáztatta. Igazi fanatikusokkal van dolgunk. Kétlem, hogy a kihallgatás eredményre vezetne mágia nélkül. – Az ilyeneket aligha lehet fenyegetni, vagy zsarolni, elkötelezetten hisznek az ügyükben. És ezért érdekes Annabelle szerepe, aki ugyan a sötét mágus unokája, de mostanság kezdené megkérdőjelezni a saját hovatartozását. Vagy ez csupán trükk, és alvó ügynökként beépül közéjük, hogy a végén ő maga kaparintsa meg a rubint? Miközben a korlátnak támaszkodik, picit megérinti Meaghan könyökét, s aprót jelezve megmutatja neki a szőke rövidhajú nőt. – Kerítsük be. Én felhívom magamra a figyelmet, te pedig kerüljön mögé. Nem tudhatjuk, hogy ki az, de esélyesen ő a következő szint. – Érti ezt úgy, hogy a szabotőr esélyesen nem egyedül dolgozott, és ha elbukik, próbálkoznak valami durvábbal. Aztán az is felmerülhet, hogy a szőke nő teljesen más érdekeit szolgálja. Mindenesetre a skót elválik a vörös boszorkánytól, s az indián nőtől, majd a korlát mellett megindul a szőke felé, kellemes mosollyal az arcán. Mint aki csak udvarolni vágyik. – Áh széphölgy, csak így egyedül, kísérő nélkül? Ha találunk valami csapost, meghívnám egy italra? – Mindez persze csak elterelés, esélyesen a nő sarkon fordul, és el akar tűnni a tömegben, amit Duncan igyekszik lekövetni, s reméli, hogy Meahan hallgatott rá. Jó lenne lassan tisztába kerülni azzal, hogy a hajón ki vadászik rájuk. Remélhetőleg addig Viggo is előkerül.
H amar el fog múlni a sérülés, szerencsére nem életveszélyes, csak ronda. Pár másodperc múlva már érezheti is az enyhülést, és szép lassan érzékelhető, ahogy folyamatosan gyógyul. - Néhány perc és teljesen ép lesz - válaszolok a ki nem mondott kérdésre, ugyan már most elég látványos a gyógyulás, de hogy minden funkcióját visszanyerje a keze és ne érezzen fájdalmat vagy gyengeséget, arra még egy kicsit várni kell. - Szívesen - biccentek, hiszen részben ezért is vagyok itt, bár varázslatokban nem vagyok kiemelkedő, de bájitalokkal és főzetekkel tudok bánni, az egyszer biztos. Örülök, hogy Freya jól boldogul a szalamandrákkal, így hát indulok is Duncan után, hogy segítsek a többi ládát felhozni. - A mellettünk lévő kabinban egy férfi kilyukasztotta a falat, hogy elsüllyedjünk, felteszem - mesélem, hogy mi történt velünk, amíg ők valahol máshol jártak. - És ti? Csak a szalamandrákat? - Közben ha összetalálkozunk Viggóval, elveszek tőle egy ládát, hárman gyorsabban fel tudjuk vinni a fedélzetre. Mikor felérek, szinte azonnal kiszúrjuk a férfit Freyval, aki a szabotázsért volt felelős. Túl sok a véletlen egybeesés, és egyetértek a másik nővel, most már szinte biztos, hogy mi vagyunk a célpont. Eddig is megvolt a rossz érzésem, de ez most felerősödött ismét, hiszen ezek szerint hiába nyertünk időt, valaki így is rájött, mit tervezünk. - Vagy az elejétől kezdve tudta - jegyzem meg sötéten, talán félig magamnak, mert nem akarom újrakezdeni a vádaskodást, de hát elég gyanús nekem, hogy egy egész napot nyertünk, mégis, szinte mintha végig a nyomunkban lettek volna. Még ha nem is egyikünk köpött, de talán végig ránk lehettek tapadva, vagy nem tudom. Minden esetre, ha Viggo úgy dönt, hogy beépül, csak számára észrevehetően egy kis üvegcsét csúszatok a zsebébe, amiben egy kisebb adag van a hallucinogén főzetből. Mivel benne már dolgozik az ellenszer, felhasználhatja a “kihallgatás” során, ha nem a direkt kábítás gyanús módszerével akarna élni, és így talán egyikünk is követheti majd.
◌
Freya Björnsdottir
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-05-31, 16:48
Elég hamar sikerül mindenkit riadóztatni és egészen kompetens ütemben haladnak a dolgok, de azért nem részegít le a siker, ugyanúgy figyelek a többiekre és az eseményekre. Egészen egyszerűen örülök, ha a legénység bevonása hasznos lépés lesz és nem a küldetésünk első fiaskója. Vagy sokadik? Hiszen minél tovább hallgatjuk a válaszokat az őröktől és a kapitánytól, annál inkább arra utal az egész, hogy a lék és szalamandra ellenünk lett ide telepítve, nem másféle rakomány miatt. - Leginkább a tarkóját láttuk csak, ahogy menekült, rövidhajú férfi. - kezdek bele, és kérdőn nézek a boszorkány társamra, de igazából nem kell folytatnom, mert már ki is böki a tömegből a matrózoknak és mindenki láthatja a saját szemével az alakot. Megpróbálom a kedélyeket lecsitítani, ami a szalamandrát illeti, szerencsére mindenki ad esélyt arra, hogy kipróbáljam és nem kezdik el további stresszel és rettegéssel terhelni az állatot. Leengedem a fém edény mélyére és amikor megjelenik Viggo - és a többiek, ha volt idejük elindulni le és fordulni egyet - még többel, akkor kihúzom magam és intek neki/k, hogy azokat is oda eressze/ék be. Ha eszembe jut valami, ami tovább nyugtathatja az állatkát, például egy gyengéd lángú mécses vagy gyertya az edény aljára, ami köré fészkelhetnek, vagy valamilyen étel, amit adhatnék, akkor átadom az információt a matrózoknak, hiszen mi nem őrizhetjük az állatokat a hajóút végéig. - Most már rendben lesznek. - mondok csak ennyit, aztán egy kicsit félrevonulok a kis csoportosulásunkkal és halkan kimondom azt, amire mindenki mostanra következtetett. - Úgy tűnik huszonnégy óra nem volt elég. Nincsen értékes szállítmány a hajón. - tehát mi vagyunk azok. Nem akarom kimondani hangosan, de gyanítom, hogy mindenki be tudja fejezni a mondatot. - Talán még nem jött el a legkritikusabb pillanat, nem mutatkozhatna meg senki előtt, nem tudna segíteni komoly kockázat nélkül. - gondolkozom el Duncan kérdésén Annabelle-lel kapcsolatban. Viszont mi azon kívül, amit már tud, hogy szabotőr volt mellettünk mást nem találtunk. Miután őrizetbe veszik a férfit azért egyértelműen nem szeretnék lemaradni arról, amit megtudhatnak tőle, így Viggo felé fordulok. - Afféle igazságszolgáltatáshoz tartozol te is, ha jól értettem a minisztériumos megjegyzésből a fogadóban. Felajánlhatnád a szolgálataidat esetleg. - mondom, vagy inkább kérdezem, felvont szemöldökkel végigmérve a sötét tekintetű férfit. Jó lenne nem teljesen szétválni és mindannyiunknak hallani milyen információkat szednek ki abból, aki lyukakat ütött a hajóra, de én nem rendelkezem hamis igazolványokkal, hogy mellé szegődjek, még ha kérdéseim jócskán akadnak is.
Freya ugyan még nem látja a fedélzeten magát a kapitányt, de valamiféle elsőtiszt előkerül a felbolydulásra, mert láthatóan a matrózok fokozottan figyelnek rá és arra, amit mond. A szalamandrák lenyugtatására kiváló ötlet, ha a dobozból nyitottabb valamibe teszik, ami nem gyullad meg. Sőt a kis állat nem is szalad el csak úgy, lehúzódik bármiféle fém tál aljára. Elég sokan vannak, valószínűleg fél. Ha Viggo felhozza a többit, vagy félúton találkozik a csapat, akkor ezzel a többi szalamandra problémáját is megtudják oldani. Persze a utasoknak el kell magyarázni, hogy nyugodjanak meg és ne próbálják vízzel locsolni a legendás lényeket, mert azzal fel felbőszítik őket. - Nem tudok különleges rakományról, ami szabotázst vonzhatott volna magához. - felel Freyának a kapitány és láthatóan tényleg nem hazudik. Maeghan közben helyretudja tenni Duncan kezét is és bizony Viggo is hasonló választ kap lent, bár a raktér őr mintha mégis ideges lenne, de könnyen lehet, hogy csak a szalamandrákról tudott eleve. A csapat már tényleg csak elsősorban arra gyanakodhat, hogy a merénylet ellenük szól, valaki tudta, hogy jönnek és ezzel a hajóval és megakarja akadályozni, hogy célba érjenek. Nem sokára, néhány perc múlva néhány matróz tér vissza a központi fedélzetre megtalálva a szabotőrt az első tiszthez. Jelentik, hogy találtak egy gyanús személyt és ha Magehan és Freya azonosítják az alakot, akkor egyelőre úgy fest szándékukban áll elvinni magukkal. Végülis kis csapatunk is csupán utasokból áll hivatalosan, annak is örülhetnek, hogy nem veszik elő őket miért voltak a raktérben. A szalamandrákat is átveszi egy óvatos matróz és igyekeznek megnyugtatni a jónépet, hogy minden rendben innentől kezelik az ügyet. Duncan ellenben mivel elsősorban gyanús alakokat próbál kiszúrni észrevesz egy szőke rövid hajú nőt, aki mintha egyáltalán nem lenne olyan ideges, mint a többiek, sőt időnként el is időzik a tekintete a csapaton. Csak akkor húzódik hátrébb és indul el a hajó másik vége felé, amikor egy pillanatra találkozik a tekintete Duncanéval.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: június 8. Én írok: június 9.//
Duncan McFayden
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-05-29, 09:38
Amint úgy látja, hogy mások is elkezdik lehűteni a mágikus bestiát, el is engedi, látva, hogy a felöltője ujja is teljesen felforrt, rajta keresztül pedig a tenyere is. Körbenéz, most már úgyis mindenki tudja, hogy mi a helyzet, főleg, hogy a másik két hölgy is aktívan kiveszi a részét abból, hogy megoldják valahogy a helyzetet. Arébb lép hát a felföldi, hogy azok oldják meg, akinek tényleg van hozzá érzéke, de nyilván észre sem veszi, hogy a társai kit követtek, üldöztek. Belehallgat Freya szavaiba, hogy odatartsa a tenyereit Meaghan csepegtetésére, és nem mulasztja el a hálát is. – Áh, köszönöm. Az a szemét kis dög.. – Nem tudni, hogy kire érti, magára a szalamandrára, vagy aki így el akart bánni a hajó utasaival. – Hogy néz ki? Mit tudunk róla? – Kérdezi most mindkét nőtől. Az illetővel mielőbb le kéne számolni, mert ha tovább folytatja áldatlan tevékenységét, legközelebb lehetséges, hogy még nagyobb kárt tud okozni. – Még lent, mutatom az utat. – Int az indiánnak, hátha közben meg tudhat valami hasznos információt arról, hogy kinek áll ténylegesen útjában ez a küldetés. Remélhetőleg Meaghan főzete igencsak gyorsan hat, mert bár a skót nem nyafogós alkat, de a kardot nem szeretné úgy forgatni, hogy közben hólyagos a tenyere. Fájdalomtűrésen túl igen kellemetlen lehet a tartása. Elindul hát visszafelé, le a raktérbe, de maga után inti Meaghant is, közben a tömeget figyeli, hátha lát valami gyaus alakot, mondjuk a szabotőr társát. Némi bandulolás után szólítja meg. – Mit találtatok? Valaki egy lépéssel előttünk jár? Nem kéne inkább azonnal bevonni Annabelle-t? – Lehet, hogy a szőke boszorkány útja az eredeti terv szerint biztonságos lett volna, de már réges-régen borult az eredeti terv, így nem árt némi improvizáció. A kalóz valahogy biztosabbnak érezné, ha mind az öten itt lennének, de ez csak felvetés. Grindelwald unokája esélyesen lehülyézné, ha iderántanák őt egy esetlegesen süllyedő hajóra. Ezt első körben nekik kell megoldaniuk. S furcsa módon mintha aggódni is kezdene a nő iránt, és ha van rá esély, hogy már itt pusztulnak, legalább a szöszi ússza meg.
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-05-28, 09:49
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
Nem kapok választ az őrtől a kérdésemre. Duncan pedig elnyargal a saját ládájával, amire már csak sóhajtok egyet fáradtan, vagy inkább megadóan. Az őrhöz fordulok - Vigyük fel őket, nem biztos, hogy a tovább hűtés a jó megoldás ezekkel a kis vackokkal… Fent talán találunk jobb segítséget. - mondok csak ennyit, nem felhívva a figyelmet arra, hogy amúgy többen vagyunk. A kabinunkba egyértleműen nem vinném vissza őket, hiába legutóbbi tudomásom szerint Freya és a bájitalos boszi még ott vannak. Arra a kabinra jobb nem felhívni a figyelmet! Viszont csak nem hagy nyugodni a gondolat és újra rákérdezek - Mit szállítanak? Fontos lenne tudni mi az, ami miatt a hajót inkább megsemmisítenék, semmint hogy célba érjen! - mondom erélyesen, hogy ő is fontosnak érezze válaszolni már, hátha ezúttal választ is kapok végre. Persze lehet, az őr sem tudja mit őrzött valójában.. Ami elég fura lenne pont a hozzánk hasonló szaglászók miatt. És persze egyben ezzel a kérdéssel igyekszem elterelni a figyelmet magunkról is. És közben erősen figyelek a környezetünkre is, hogy hátha szembe találkozom valami gyanússal felfelé menet közben… Azért elég para arra gondolni, hogy hiába van egy nap előnyünk.. Tényleg olyan mintha minden lépésünket ismernék.. Ez pedig felettébb aggasztó. Túlságosan bűzlik az ilyesfajta egybeesés sorozat. Persze lehet, ez a mi szerencsénk és tényleg csak lépten nyomon ráfutunk az ilyesmikre és főként a paranoiánk miatt erősödik fel minden összefüggés. Ott is, ahol nincs. Mindenesetre megpróbálom vissza keresni a hibát a gépezetben és végig gondolni, hogy mégis hol szúrhattuk el, avagy mi történt, vagy épp történik valójában?
//Intelligencia: 30 pont- hátha felfedez valami összefüggést amit eddig nem, ha elég erősen micimackózik Karizma/megjelenés: 20 pont - az őrre próbál hatni
T alán igaza lehet a nőnek abban, hogy nem hozzánk kapcsolódik az egész dolog, végülis egy ilyen hajóút számos gyanús alakot vonzhat, csempészt, aki el akar juttatni valamit egy olyan országba, ahol talán kevésbé szigorúak az ellenőrzések, mint nálunk. Ismerve bizonyos történelmi tényeket, Albániában a sötét mágiával nagyobb teret lehet nyerni, és nem ez az egyetlen ilyen ország. Freya kérdésére megvonom a vállam. - Talán… vagy valami nagyobb, esetleg illegális rakomány, csempészáru, mindent el tudok képzelni. - Igen, észrevettem, hogy egészen mást gondol az értékekről, mint mondjuk mi, de az is igaz, hogy az érték alapvetően mindenki számára mást jelent. Nekem minden bizonnyal bájitalokhoz kapcsolódó dolgokat, ritka összetevőket, üveget, főzetet stb. Abban viszont igaza van, hogy mást nem tehetünk, nem a mi dolgunk a hajóval foglalkozni, amit lehet, megtettünk. Felmegyünk a fedélzetre, ahol a nő meg is szólít egy matrózt, eközben egy pillanatra meglátom az emberünket, aki lent szabotálta a hajókabin falát. - Ott van - mutatok rá a kisebb tömegben, hogy Freya és a matróz is lássa. Egyedül nem lenne okos ötlet utána mennem, de ha a személyzet is látta az arcát, talán könnyebb lesz előkeríteni, ha a falak problémáját megoldották. Ekkor rohan fel Duncan a fedélzetre. Minden hirtelen történik, szinte egyszerre tolakodik be az agyamba a sok információ, a láda, a szalamandra, az égés, a pánikoló emberek, és az időközben meglévő szabotőr. Úgyhogy egy pillanatra le is fagyok és akkor térek magamhoz, amikor Freya a saját módszerével próbálkozik a szalamandra lenyugtatására. Amíg a folyamat tart, a legalapabb kellékeimből, amiket mindig magamnál tartok, előkotrok egy kicsi üveget, áttetsző, géles folyadékkal. Megragadom Duncan kezét, és pár cseppet cseppentek a tenyerére az üvegből. - Dörzsöld össze - szólok, és nem hagyom, hogy most álljon neki keménykedni, mert nagyon csúnyán megégett. A főzet pár pillanat alatt el fogja múlasztani a sérülést. Ezalatt ha Freyának nem sikerül a saját módszere, akkor beszállok az oltásba, ha viszont sikerül valahogy eloltani, akkor arra felé fordulok, ahonnan Duncan érkezett. - Fel kéne hozni a többit is? Viggo hol van? - Ha már ennyire veszélyes a rakomány, talán jobb lenne, ha szem előtt lennének tartva. A másik férfit meg elég régen láttam.
◌
Freya Björnsdottir
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-05-17, 09:38
Az esély persze megvan rá, hogy köze van az ügyünkhöz a dolognak, még is egybeesésnek tűnik, hogy éppen mellettünk próbálkozott a férfi. - Mit gondolsz, egy régesrégi relikvia, vagy egy könyv? - kérdezek vissza, hiszen amennyire megismerhettek ennyi idő alatt azt talán már észrevette, hogy nekem ez jelenti az értéket, nem az, ami ténylegesen arannyal vagy rubinnal van kirakva. Bólintok neki, amikor sorolja a problémákat az táguló repedésekkel. - Minden tőlünk telhetőt megtettünk, ideje a legénységnek a kezébe venni a problémát. Nekünk nem ez a fő küldetésünk. - mondom, elindulva felfelé. Valamilyen szinten megérteném az aggodalmát és a bizalmatlanságát az idegenekkel szemben, de nem olyasmibe vonom be őket, ami hozzánk kapcsolódik, hanem csak és kizárólag abba, hogy valaki el akarja pusztítani a hajót. Mivel persze nem is mondja ki az aggodalmát, így meg sem nyugtathatom, csak a legénységgel beszélek, ahogy felértünk a fedélzetre. Én a dolgozóra függesztem a figyelmem, de ha szól a vörös boszorkány, hogy itt van a szabotőr, akkor arról is leadom a drótot. A legénység el, Duncan pedig fel, én pedig kicsit meglepetten pillantok a ládára, amivel rohan, aztán egyértelműen elképedek, ahogy egy varázslényt úgy kezel, hogy lényegében… ki akarja oltani a tüzét. Az indián hátteremmel és azzal, hogy alapvetően a tűz a legerősebb elemem, ahogy a szalamandra tüzét akarja lefojtani rezonálok azokra a hosszú évtizedekre, szinte évszázadra, amíg az északi jeges szélviharokba zárkóztam a világ elől, a háborúk elől, az emberek és a saját hibáim elől. Mégha nem is adtam fel az életet teljesen, mert távolról tanulmányoztam a fejlődést, ahogy a történelem íródott, a fiam érkezéséig az életem határozottan szenvedés volt… és most ezt sejtem a dobozban is. - Szalamandra? Az ellentétes elem nem lenyugtatja, hanem fájdalmat okozhat neki, még jobban megijed, talán fel is bőszül. A mellettünk lévő kabinban lyukakat fúrt egy szabotőr, hogy megállítsa a hajót, a szalamandra pedig a felgyújtás veszélyével fenyeget. Mi a legnagyobb érték a hajón, kapitány? És miért vállalta a kockázatot a szállításában? - kezdek el beszélni az elején főként Duncanhez, és a boszorkány társamhoz, ha nem ment el szabotőrt vadászni, de a végén már a hajó kapitányát keresem a tekintetemmel. Valamiért úgy érzem a varázslény is csak eszköz arra, amit könnyedén feláldoznak annak az érdekében, hogy a hajó ne érkezzen át a túlpartra. Több évszázados tudással rendelkezem, amit most megpróbálok feléleszteni, és rájönni, hogy van-e olyan módja, hogy az állat megnyugodjon, magába tudja tartani a tüzét, de ne kelljen kínozni és bántalmazni a vízzel, amit egyre többen, pánikolva locsolnak rá. Esetleg magamhoz veszek bármilyen fém vagy kőből faragott edényt, ami csak a közelben van, egy üstöt, hogy a ketrecből átengedjem abba, a lényeg, hogy valami olyanban üldögéljen, ami éghetetlen. Szeretném megnyugtatni, megmenteni, megmutatni neki, hogy én is tartok ettől a hatalmas víztömegtől körülöttünk, de mindketten, igazából mindannyian a hajón csak akkor éljük túl, ha sikerül a szalamandrák tüzét féken tartani, de nem kioltani. Persze, ha négyszáz év alatt nem olvastam semmilyen módot és nem tudok ráhangolódnia a tűzre úgy, ahogy a hajófenékben ráhangolódtam a vízre, hagynom kell, hogy Duncan és a többi utas locsolgassa, de legalább addig türelmet kérek tőlük, ameddig megpróbálkozom.
// Örök élet - > 400 éves, nem osztogattam pontokat, mert 150 évnyi felnőtt +módosítója van, de az Elemista és Bestiamester vonalnak is magas pontja lenne (meg még vagy háromnak, ez a “polihisztor” rész a foglalkozás leírásban ^^U ) //
Freya és Maegan érnek fel elsőként a fedélzetre, mármint Duncanhez képest. Sikerül találniuk egy matrózt, akinek Freya felvázolja a lent történteket. A fickónak azért kellő ijedtség ül ki az arcára és máris lerohan a lépcsőn, hogy ellenőrizze az állítást és bizonyára majd intézkedjen is. Maegan közben kiszúrja a lenti fickót a fedélzeten már jóval távolabb néhány alak között ám közben megérkezik Duncan. Láthatják, hogy egy közepesebb ládával rohan fel a fedélzetre, teszi le és a szalamandráról magyaráz, majd locsolni igyekszik a ládát. Nem megy neki könnyen, mivel a forró holmit a felöltőjével fogta csak meg, így azért még ezen a távon is istenesen megkapta a kezét. Enyhébb égés sajnos befigyel, maximum az adrenalin miatt nem azonnal érzékeli a fájdalmat. A víz határásra a láda valamelyest veszít izzásából, de kis adag és kevés jut be láda belsejébe ahhoz, hogy a már nagyon ideges szalamandra lenyugodjon. A hír viszont kellő pánikot kelt a fedélzeten. Az itteni többi utas idegesen kezd toporogni, egyesek ösztönösen keresni kezdik a kapitányt, mások pánikolni, hogy le fog égni a hajó, és persze olyan is akad, aki segít Duncannek, hogy vízzel locsolják a ládát. A felfordulás viszont pont elég arra, hogy bár Maegan látja az irányt amerre eltűnik a szabotőr, de egyelőre elveszíti szem elől, ha utána is próbálna indulni.
[Fiúk]
Úgy tűnik, hogy Viggo határozottsága elég jó hatással van az őrre, ugyanis azonnal haptákba vágja magát és lebegtetve megemeli az egyik ládát. A konyhában a hűtőt javasolja, ahová belehetne tenni esetleg valamelyik dobozt, de oda nem biztos benne, hogy mindegyik befér, meg ugye egyel Duncan el is rohant közben, úgyhogy náluk végülis csak kettő maradt. Az már jó kérdés, hogy az egész utat kibírja-e a hűtő, tehát erősebb-e a hűtő mágiája a szalamandra hőjénél, főleg ha még oda is bezárják őket, valószínűleg nem fog csökkenni az idegességi faktoruk.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: május 21. Én írok: május 22.//
Duncan McFayden
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-05-05, 19:33
A kalóz nem talál semmit a kardmarkolatban, amin dühösen legyinthetne, netán káromkodhatna, de csak lemondóan legyint. Az apja nem kövezte ki az útját, már az is csoda, hogy valami nyomot hagyott hátra a fegyver elpusztításával kapcsolatban. A helyzet egyre forróbb lesz, gyakorlatilag szó szerint, s míg Viggo hivatalos közegként fellépve próbálja menteni a helyzetet, meggyőzve az őrt, addig a felföldi is nagyon agyal. Megtehetné, hogy felfeszegeti a többi ládát, hátha sikerül valami használhatót találni, de ha túlélik a szabotázst, elég nehéz lenne még a károkozást is pluszban megmagyarázni. Még akkor is, ha esetleges túlélésük a cél. Egy kicsit lejebb húzza a felöltője ujját, rá a tenyerére, majd azzal felkapja az egyik dobozt. Ha az őr behúzta volna maguk mögött az ajtót, akkor rúg rajta egy jó nagyot, hogy reccsenjen, és kilép rajta, hogy felsiessen a fedélzetre, egyenesen a korlátig. Tökéletesen hidegen hagyja, hogy lélegző, érző lényeket kell elveszejtenie. Ha mérges kígyót találna az ágyában, akkor sem engedné vissza a természetbe. Előkapja egykori ütött kopott pálcáját, és valami egyszerű de hatékony vízcsóvát önt rá. Régen varázsolt már, de talán ennyi még megy. Már csak azért is hozta fel, hogy ne a raktérben lobbanjon be minden. Ha sikeres az akció, már szalad is vissza a következőért. Ha véletlenül összefutna Meaghannal, akkor azonnal segítséget kér. Ellenben ha bárki mást meglát a fedélzeten, őrt, utast, kapitányt, azonnal fennhangon szólal meg. – Azonnal a raktérbe! Találtunk néhány ládát, amely különösen veszélyes, lángra lobbant mindent! – Most tényleg nem simliskedik, sőt, az sem zavarja, ha ezzel felhívja magára a figyelmet, ugyanis nem szándékozik a vízbe fulladni. Időt veszíteni pedig pláne nem, hiszen a korrupt auror gárda vagy a Testvériség is megelőzheti az akciót. Lényegében versenyt futnak az idővel!
Life is too short to wait...
