2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az indulat szétfeszít belülről, nem tudom visszafogni magamat, de amikor egyértelművé válik, hogy tűri a csapásokat, nem tér ki, nem használ mágiát, de még csak el se kezdi lefogni a kezeimet, minden ütéssel egyre jobban fogy belőle az erő, míg végül frusztráltan esnek le az ökleim a testem mellé. Fogalmam sincs arról, hogy mit gondoljak, hogy Rain csak mozizik és Lioneah is inkább csak kíváncsian várja ki a végét, de igazából annyira elönt a kellemetlen érzés, hogy nem is igazán nézek hátra rájuk. Csak arra figyelek fel, amikor már végleg elment a kedvem a püföléstől, hogy Gilly-ből a tájoló elpusztítása formájában tör ki a tehetetlenség. Mert erről van szó, a sok játszadozástól, megtévesztéstől akármit is csinálunk, tehetetlennek érezzük magunkat. Szó szerint hüppögök ott remegve az orra előtt, igazából mindenki orra előtt, amikor végül testetlenné válik és újra mesélésbe kezd. Vér dübörög a fülembe, ami azt jelzi, hogy bár egy adag energiát leadtam, meg azért nem nyugodtam, főleg, mert a hányinger kerülget attól, hogy Vlad bőrét felszakítottam és most ott van nyomokban a kezemen szétkenve. Elhátrálok, vissza a többiek közé, a térdem úgy remeg, mintha menten összecsuklani készülnék, de nem teszem. Viszont a vámpírokra jellemző tekintetem, éles szemfogam nem hajlandó visszavonulót fújni egyáltalán. Csak lehajtott fejjel hallgatom a magyarázkodást, küzdve az éhségemmel, ami mindig sokkal erősebb, ha az érzelmeim elragadnak és ha régen ittam már vért. - Nem mintha megtehetnénk, hogy elsétálunk. Hacsak nem volt az is hazugság, hogy vagy segítünk, vagy az egész világ el fog pusztulni. Különben mi értelme elsétálni és esélyt se adni a túlélésre. - motyogom halkan, aztán egy remegős sóhajjal hozzátennem. - Muszáj... muszáj elmennem inni. - nyelek egyet, kicsit szégyellve azt, hogy emberi vérrel kell táplálkoznom, vagy soha nem fog visszaváltozni a tekintetem és a fogaim. Az angyal vére az öklömön volt vélhetően az utolsó csepp a szervezetemnek és valamiért erősen kétlem, hogy bárki felajánlaná, hogy belőle igyak. Jelenleg nem vagyok valami bizalomgerjesztő, valószínűleg nem csak azért, ahogy kinézek, hanem amit Vladdal is csináltam. Azt se tudom, hogy mit akarnék tőle kérdezni, mit várok tőle, hiszen szívem szerint minden egyes mozzanaton végigmennék egy listán és kipipálnám, ha igaz volt és kihúznám, ha kamu. Eltartana egy darabig és ha kiderülne, hogy mennyi hazugság volt lehet, hogy újra meg újra kiakadnék. Nagyon kihasználva érzem magam, játszott a jóhiszeműségemre, az empátiámra és jól arcul csapott sokadszorra. Kimerült vagyok és éhes, szóval kicsit beletörődötten sóhajtva fordulok az ajtó felé. Igaz annyit mondtam, hogy inni, de azért valljuk be mindenkiből kinézem, hogy összerakja az egy meg egyet és tudja, hogy nem kocsmába indulok, hanem vadászni vagy felkeresni egy ismerőst, aki "megszán", például a páromat. Eredetileg foggal körömmel ellenkeztem azzal szemben, hogy szerettemből igyak, főleg, mert néha furcsa hatással van rájuk, kínosan sok kéjjel is járhat, ami mondjuk Ashton esetében erősen furcsa volt, de minél több idő tellik el, annál kevésbé vagyok válogatós azt hiszem. Szóval, hacsak valaki nem ajánlja fel magától, hogy emiatt ne menjek el, akkor bizony kisétálok a térvédő bűbájokon kívül és elhoppanálok. Nem veszem magamra, ha senki se jön velem, hiszen táplálkozni mentem és nem mondtam semmi olyasmit, hogy nem térnék vissza, ha végeztem.
Na jó, azért azon a ponton rendesen ledöbbenek, amikor a nővérem nekiindul, hogy fizikai módon vezesse le a feszkót. Nem, az ilyesmi tőle egyáltalán nem megszokott. Talán pont azért jön ki belőle ennyire hevesen a dolog, mert folyton visszafogja magát. Na ugye, hogy nem jó dolog mindig kedvesnek és figyelmesnek lenni? Az ember alaptermészetében bizony ott van a hevesség és az ellenállás is, hogy időnként jól odaszóljon, ha kell. Ha valaki ezt mindig elnyomja, akkor egyszer elemi erővel tör elől. Én pedig ezúttal csak már-már kíváncsian kedvtelve nézem végig a jelenetet, ahogyan Sera Vladot darálja, amíg el nem tűnik szó szerint, Gilly pedig a ripityára töri a tájolót és még rá is robbant biztos, ami biztos. Azért fél szemmel követem a kiszökkenő füstöt, de annyira egyelőre nem érdekel, hogy utána is menjek, főleg, hogy látom, hogy Rain inkább nézelődik a jelenet figyelése helyett. - Előbb mondd el a két alternatívát aztán majd eldöntjük, hogy kívül tágasabb-e, nem? - én egyelőre a helyemen maradok, de ez nem jelenti azt, hogy továbbra is itt akarok lenni. Szó se róla a tudás, amit eddig szereztünk nem rossz és ha még kitudok préselni ebből a zakkant angyalból valamit, akkor azt megtenném szívesen. A nagy világégés dumában eddig sem hittem, e téren nem sokat változott a véleményem. Könnyebb nekem, aki amúgy is végig bizalmatlan voltam, mint azoknak akik bíztak, meg gondolom együttéreztek és most nagy a csalódás. Azért megvárom persze mit válaszolnak a többiek, elsősorban Sera, bár ha úgy döntene, hogy távozik, nem biztos, hogy vele tartanék. Ha nem is a rizsa érdekel, azért még egy kis mágikus plusz tudás, képesség mindig jól jöhet.
Vlad talán lehet, hogy jobb fogadtatásra számított, de Lioneah első szavainál már érzékeli, hogy ebből nem igazán jöhet ki úgy érdemben, megőrizve a bizalmat, ami már teljesen elveszett. Bólint, de közben széttárja a kezét is. - Értem, hogy mire gondolsz, és lényegében.. igazad van. Bizonyítani? Azt már nehéz lesz, mindenesetre.. - Ezen a ponton történik meg a nem várt (vagy nagyon is logikus) esemény, miszerint először Seraphine, majd Gilly is nekitámad a mesterüknek. Egy átlagos történetben ez furcsa lehetne, netán ha sötét mágusok lennének, akkor mondhatni papírforma, de így most mindannyian úgy érzik - jogosan - hogy becsapták őket. Vlad meglepődik ugyan, de nem hátrál ki a pofonok elől, állja az ütéseket, rúgásokat, már észre sem veszi, hogy Gilly széttörik a tájolót. A tájolót, aminek a második fedele is így ripityára megy, valami sötét köd illan elő belőle, s a kastély egyik szobája felé száguld. Vélhetően az igazi, eltemetett emlék, amelyre nyilván már nem is kiváncsiak. Az angyal csakhamar kék-zöld lesz, a szeme és a szája sarkában felszakad a bőr, a fejét is sikerül bevágnia, de állja a sarat, láthatóan leengedte a pajzsait, mintegy beletörődve abba, ami most történt. Rain most már egyértelműen érzékeli, hogy ez a valóság. Bár elrepültek Bakuba, amint beléptek a kaszinóba, maga a tájoló volt a zsupszkulcs, ami visszarepítette őket ide, ahol már az illúzióban folytatódott a keresgélés. Rain akár meg is teheti, hogy körülnéz, csapdát ugyan nem talál, de az egyik szoba tárva nyitva, tartalma pedig rengeteg skicc, kézrajz, amely már összetépve, a szoba tartalma pedig feldúlva, mintha valaki nagyon kétségbeesetten rombolt volna. Ide szökött be a sötét köd is, amely most éppen egy hatalmas üsbe ugrik fejest, merengőnek tűnik. Vlad eközben a közel ájulás határán végül áttetszővé válik, sőt, el is tűnik, azonban jelzi, hogy közel van, méghozzá a hangja hallatszik. - Ahogy mondtam, igazatok van. Nem tudom, hogyan bizonyíthatnám azt, hogy mit miért tettem. Máshonnan származom, nem vagyok ember, noha ez nem mentség. A saját ostobaságomat viszont elismerem. Bíztatok bennem, és én eljátszottam ezt, többször is. A világom elpusztult, mert mindig elodáztam azt, hogy megvédjem, így az én hibám, hogy ez megtörtént. Ez lényegében olyan, mintha én okoztam volna a világégést. - Kissé elhallgat, nem akarja játszani a láthatatlan, testetlen isteni lényt, de a jelenlegi kilátástalan kézitusának nem látja értelmét, ezért inkább folytatja a gondolatmenetet. - Már csak azért is, mert eleve rosszul álltam a problémához. A saját testvéremmel nem akartam szembeszegülni, úgy voltam vele, hogy majd mások megteszik, Ti viszont nem lehettek az én játékszereim, az eszközeim, mert nyilvánvalóan rossz ez a megközelítés. Lehet, hogy az a legjobb, ha nem avatkozom be többé, semmibe. - A kastély ajtaja kitárul, semmi csapda, most lényegében elmehetnek. - Az első választás az, hogy itt és most, lezárjuk, ha nincs visszaút. Ha mégis lenne, akkor két alternatívát tudok javasolni. Rajtatok áll, hogy ezt még meghallgatjátok. - Itt most ismét testet ölt, de a sebek, szakadások ott vannak rajta, ebből is látszik, hogy teljes mértékben beleállt, ami következik. Nyilván lehet folytatni a harcot, ha erre lenne igényük.
Az első pillanatban amikor minden elhomályosodik és még füst is lesz, a pillanatnyi félelem úgy vág végig rajtam, mintha megállt volna a szívem mert azt gondolom, hogy valamit istenesen elrontottam! A következő pillanattal viszont minden nagyon megáltozik. A szívem olyan erővel lódul meg, hogy zúg a fülem tőle és alig jut el valami abból amit Vlad mond. Olyan mértékben becsapva érzem magamat és olyan mélységes keserű csalódottság bugyborékol fel bennem, hogy minden izmom megfeszül. Mégis kimerevedett arccal a tájolóra meredek, aztán egyik pillanatról a másikra angyali mosoly húzódik a számra, kicsit mint aki megkattant a sok kamu meg úgy a többi nyomása alatt. A következő mozdulatom pedig az, hogy egy dühödt hördüléssel teljes erőből, lendületesen az legközelebbi falhoz vágom a tájolót és a pálcám már villan is a kezemben, hogy még fel is robbantsam párszor. Kizárólag arra figyelek csak, hogy ne találjak el senkit a lányok közül, semmi más nem érdekel. Ha Sera nem ment volna neki Vladnak, akkor minden bizonnyal én teszem meg. Egy szemernyivel sem vagyok jobban lehiggadva és valami elemi erővel, minden sejtemből kívánom, hogy Sera pofonjai célba találjanak és Vlad képtelen legyen tenni ellene bármit is! És újra feldobog bennem a brutális késztetés, hogy meghallgatom ezt a szélhámos nagyképű, önző szar alakot és utána lelépek ténylegesen. Több mint elegem volt! Nagyon lefárasztott, hogy nem tudtam követni, nem tudtam linerisan végigvezetni mindazt ami történt velünk, vagy hogy miért.. Mert nem tudom vissza követni, hogy honnantól indult a hazugság és a rosszabb, hogy talán már nem is érdekel az igazság sem!
//Telekinézis 6.szint: Blokkolás: Képes célszemély testét teljes mozdulatlanságig blokkolni, természetesen mentális ellenállás van ellene, de az illető minimum lassabb lesz, kevésbé tud varázsolni, vagy teljesen inaktívvá válik. - Vladot próbálja meg lelassítani/blokkolni
Fizikum: 30 Bűbájtan: 40 Descendo Robbanóvarázslat Felrobbantja a célzott tárgyat. Confringo Robbantó átok A célpont felrobban. Bombarda Robbantó bűbáj A célpont felrobban.
Érdeklődve figyelem a tájolóval való babrálást, várom, hogy történjen valami, de ami végül lesz, arra nem számítottam. Eltűnik minden, az addig oké, de aztán egyszer csak egy kastélyba kerülünk, és velünk szemben ott van Vlad. Már csak az hiányozna, hogy még vigyorogjon is meg valami tűzijáték és konfetti legyen a fejünk felett, mintha megnyertünk volna egy gagyi tehetségkutatót. Elsőre leszarom, amit mond, és csak azért ülök le, mert álltam eleget a sötétben a barlangban, aztán látom, ahogy a többiek kb rávetik magukat és elkezdenek kiabálni. Elégedetten vigyorgok, mert tetszik a kialakuló káosz, és nagyon is egyetértek szinte mindennel, ami elhangzik, úgyhogy ebbe a részébe nem szállok be. Inkább megpróbálok egyetlenként higgadt maradni a társaságban, habár hozzá kell tenni azt is, hogy engem is hasonlóan felkavart ez az egész fordulat. A korábbi indulat, amit a szállodában a hisztije okozott még bennem van, de legyűröm ezt az egészet, és végül csak annyit kérdezek, már amennyiben a többiek nem pusztítják el itt helyben. - Most is egy illúzióban vagyunk? Vagy ezúttal tényleg itt vagy? - elég gúnyos a hangom, mert nyilván nem bízok meg benne akkor se, ha egyik vagy másik a válasz. A többi, amit mond se nem érdekel, se nem hat meg, Lionak van igaza, bizonyítania kell, de hihetően, nem pedig dumával. Amíg esetleg a többiek kérdésére válaszol, engedélyt nem kérve felpattanok és elkezdek körbenézni. Nem feltétlen csapdáért, hanem bármit, ami hasznos lehet nekünk, akár tárgy, akár mágia.
Amikor Gilly felszólal Chrisről, akkor bólintok neki, tudom, hogy azért nem azonos a történet, csak eszembe jutott a harmadik testvérről, aki testetlen, gonoszabb entitás.
Összedolgozunk, biztonságba akarjuk helyezni a ripityára égetett, de gyógyuló mentorunkat, megszavazzuk a tükörvilági látogatást az elveszett társainkhoz, amikor...
Minden egyes szívdobbanással, ahogy minden elillan körülöttünk és a Van Horne birtok kúriájának nagyterme rajzolódik ki körülöttünk egyre jobban éled bennem a fájdalmas feszültség, főleg a mellkasom táján. Az egész testem megfeszül, a kezeim ökölbe szorulnak, a szívverésem olyan hangosan dübörög a fülemben, hogy alig hallom, hogy Vladimir, a sértetlen, jól öltözött párnákon ücsörgő, lelkesen tapsoló Vladimir mit mond nekünk. Foghatnám arra, hogy már nagyon régen nem ittam vért, bár lehet az időérzékünkkel is szemétkedett, de úgy érzem, mintha régen nem ittam volna, de igazából csak... elegem van. Már képtelen vagyok csendben emészteni, nyugodtan újratervezni hatmilliomodszorra is a megszerzett információkat, amiknek több, mint a fele - jóindulattal, lehet, hogy az összes - puszta hazugság és illúzió. Elegem van. A szárnyaim kipattannak, amennyiben Vladimirnek nem adatott olyan képesség, hogy visszafogja őket, de igazából mindegy. Vámpír vagyok, akrobata képességekkel, nem kicsit, nagyon, és olyan vihar dúl a szemeimben, amit még soha senki nem láthatott. Még az is csak megközelítette, amikor Sashát kihoztuk arról a helyről és olyan jól esett, hogy közben "véletlenül" porig égettük az egészet. Tehát előre lendülök, vagy így, vagy úgy, és egy hatalmas, nyílt tenyeres pofonnal kezdem, a szememből pedig lecsorog az első könnycsepp. - Azt hittük haldokoltál. Újabb pofon, ha ezt a kezemet lefogja bal kézzel. - Azt hittük, hogy egyedül kell harcolnunk ellene. Ha a másik kezemet is béklyóba köti, akkor vicsorogva rúgok egyet belé jobb lábbal. - Azt hittük nem csak egy testvért gyászolsz, de kettőt. A hangom már inkább sikoltás, mint kiabálás, ahogy vergődök és akármim szabadon maradt, azzal ütöm tovább. - Együtt éreztem veled, részvétet nyilvánítottam, sírtam érted! Elegem van a hazugságaidból, már inkább úgy érzem, hogy TE VAGY AZ IGAZI ELLENSÉGÜNK. - hördülök fel, ha valamilyen mágiával hátralök, vagy esetleg a többiek is közbeszólnak, akkor a képességeim sietnek a segítségemre, és azzal fejezem ki, hogy mennyire elegem van. Én voltam a lány, aki mindent megértett, mindenkin segíteni akart, mindent újraértékelt és megpróbált logikát találni benne, de jól sejtette a húgom, hogy ezúttal Vlad átlépte a határt.
//Akrobata jegyzetek: - Mozgásmásolás: Képes leutánozni a látott mozgást, jóval gyorsabban megtanulva így bármit, a másik harcmodorát pl. - Gyorsaság: Képes az emberi sebesség kétszeresére felgyorsulni, harcban kétszer képes támadni, de csak támadni! - Továbblendítés: Képes a felé irányuló támadást „továbbhajítani”, lehet ez fizikai támadás, mintha továbbhajítana valakit birkózásban, a saját erejét ellene fordítva, de ezt mágiával is képes megtenni, akár egy tűzgolyót is továbblendítve, így lényegében elvéve, saját céljaira felhasználva a varázslatot.
Vámpír: - Az ereje, hallása, gyorsasága, gyógyulásának az ideje 4-szerese egy átlag emberének, vámpír alakban, emberi alakban ennek kb. a fele.
Vérmágus 3. szint további örjöngéshez és fájdalom okozáshoz. Irányítás: Mások vérét irányítva képes az illetőt falhoz vágni, vagy felemelni a földről (mint Magneto a fémmel), max. 15 kilót tudsz rajta lökni. Nagyobb méretű állatokból is képes kiszipolyozni a vért.
Spoiler:
Aduász, de csak akkor, ha kalandod-it-véget-ér szituáció bontakozna ki. Az idő kereke: Olyannyira gyors és ügyes mozgással tud lavírozni, hogy ezzel akár megváltoztathat eseményeket is, néhány másodpercet visszamehet az időben, de ez nagy fizikai megterheléssel jár.
Odaadom a tájolót Gillynek, de még mindig elég morcos a fejem. Nem teljesen hiszek még most sem ebben a világ elpusztítása dologban, meg amúgy mi van, ha az egész miatta van? Mi van, ha az ellenfelünk Vlad miatt jött a Földre, ő csalogatta ide, ha nem is akarattal. Most azért kell megmenteni az egészet nekünk, mert ő elszúrta? Már ez se lepne meg őszintén szólva. Meg aztán mi van, ha akkor se akar majd ellene menni a testvérének, ha mi szállunk vele szembe? Mi lesz, ha könyörög neki és akkor hogyan dönt? Nekünk segítene, vagy a gonosz védené meg, mert nem akar még úgy sem ártani neki, hogy engedi, hogy mi tegyük? Ez azért így kezd egyre neccesebb lenni. Mindezek után a kép elhomályosul és a kastélyban találjuk magunkat. Már megint csak valami hülye játék volt és látszik rajtam, hogy a türelmem nem hogy fogy, már jócskán túlléptem a határaimat ezen a fronton. Ráncba szalad a homlokom és meglehetősen csúnyán nézek. Nem sokon múlik, hogy ne lépjek oda Gillyhez és vágjam földhöz a tájolót úgy, ahogy van és húzzak el a francba. Nem is ülök le egyelőre, hiába a karosszékek, meg a duma. - Azért ez már sok! Az állandó kamu, meg átverés és akkor honnan tudjuk, hogy most akkor ez igazi? Lehet, hogy csak parázol, mert lebuktál és véded vele a harmadikat, vagy egyáltalán nincs Vanessa sem, csak a te őrült gondolataid. Nekem kezd tele lenni a hócipőm az egésszel! - fonom karba a két karomat. Gőzöm sincs, hogy mit mondhatna ő, vagy bárki, hogy ne fordítsak most azonnal hátat és vágtassak ki innen. Azt érzem, hogy gyakorlatilag folyton csak szórakozik velünk. Nem az a bizalom, ha elmondod a dolgokat annak, akitől vársz valamit? Ő e helyett csak játssza a kis játékát, ahogyan Uther is tette. Egy szemernyit se jobb nála és őszintén szólva az én bizalmam már elszállt. Eddig se hittem az egész világmegmentősdi baromságban, de mostanra már végképp nem tudom, hogy ki akar használni minket, vagy csak totál idiótának néz és szórakozik velünk. Azt se tudhatjuk, hogy a többi lány ténylegesen hol van. Talán kinyírta őket és felhasználja az erejüket a saját javára. Talán velünk is ezt akarja tenni. Gebedjek meg, ha tovább tűröm a sok rizsát. - Bizonyítsd, de ne csak képekkel, meg látvánnyal és főleg ne dumával, mert azzal már tele a padlás. - morranok még oda. Nem tudom, hogy milyen módon tudna meggyőzni, de ha nem próbálja meg, tuti, hogy lelépek és kíváncsi vagyok, hogy a többieknek mennyi bizodalma van még benne. Gilly eddig is labilis volt, a nővérem meg igazi szentlélek, de talán ő se nyel le mindent. Rainről meg még nem tudok eleget, hogy tudjam mi járhat a fejében.
Az angyalok tehát készek elszakadni a mesterüktől, saját útra lépni. Gillian a tájoló és a toll kombinálásával próbálkozik. Történik is valami! A barlang, Vlad teste elhomályosodik, füst illan, s a közvetkező pillanatban Vlad kastélyának a nagytermében vannak, maga az angyal párnákon ücsörögve figyeli őket, s most lelkes tapsra ragadtatja el magát. - Végre! Végre! Erről van szó. Igazán sajnálom, hogy ennyire manipulatívnak kellett lennem, de ennek vége. Ígérem. - Feltápászkodik, és közelebb lép hozzájuk, elégedetten bólogatva. A tájoló ott van Gilly kezében, tehát az igazi volt, s ami más az eddigiekhez képest, hogy nyitva van az alsó, második réteg is. Ott számlapok helyett középen ismét a két angyal gyermek alakja dereng, láthatóan az az igazi emlék. A lány aurája koromfekete, a fiúé pedig hófehér, s mintha apró, de pulzáló fonalak indulnának a tizenkét számból négy felé, amik még működnek. Vlad úgy érzi, hogy itt az ideje a tényleges magyarázatnak. - Az útunk végére értünk, foglaljatok helyet. - Ő maga egész egyszerűen int, mire öt karosszék jelenik meg a semmiből, de ő csak akkor ül le, ha már a lányok is. - Meg kell értenetek, ez nem a Roxfort. Nem tanulókra volt szükségem, akik bólogatnak, és mindent úgy tesznek, ahogy kérem. Önálló utódokra már sokkal inkább, akik nélkülem erősek. Az összes provokatív szemétkedés azért történt, hogy felismerjétek, nincsen rám szükségetek, az erő bennetek van. Az út, amit bejártatok, sok igazságot tartalmazott, a szimulációk nagy része nem tévút volt. A legfontosabb kérdés azonban, hogy ki, vagy mi az, akivel szembenálltok. Jól sejtettétek. Nincsen harmadik. Mindig is Vanessa volt az, aki veszélyt jelentett a világotokra. Aki elpusztította az enyémet. Jó pár évvel azután, hogy végzett a szüleinkkel. - Itt most elhallgat, hagyja, hogy a lányok emésszék a dolgot. Mivel rengeteg angyali szeszély, hazugság felmerült ebben a történetben, nem akarja, hogy mindez egyoldalú legyen, kérdés, hogy adnak-e egy utolsó esélyt annak, hogy a titok részleteibe is betekintést nyerjenek.
Oh nagyon is értelmet nyernek a Vlad dolgozójában látottak és az amit mondott.. És ez nem hogy ijesztő, hanem felháborító is. Annyira zsong a szőke fejem, hogy szabály szerűen irritálni kezd, hogy Sera ennyit beszél.. Pedig nem tehet róla és alapvetően én sem tartom magamat sügérnek, most mégis minden információ egyre inkább megterhel. Amikor pedig szóba hozza a három testvér történetét, mait Cody mesélt neki, egészen lesápadok és a számat is elhúzom összepréselve, mint egy fuldokló béka, mintha már találkoztam volna ilyesmivel én is… - Cody a bátyámról beszélt.. Unokabátyámról.. - javítom ki magamat szemet forgatva. De egészen bezárkózom és nem is igazán akarok erről többet beszélni. Chris totál ki volt akadva miután kiderült, hogy ami benne élt, ami vele nőtt fel az az ikertestvére volt. Annyit viszont hozzá teszek mert nem bírom ki - Chris esetében viszont inkább olyankor mutatkozott meg, amikor meg akarta védeni őt. A sötét boszorkány utolsó morzsájával is ő kelt birokra! - védelmezem hirtelen, mintha ismertem volna egyáltalán.. Csodálkoznék, hogy ha Cody ezeket nem mondta volna el maga is, ha már ilyen jól kifecsegte. Ő is állandóan próbálja az érem mindkét felét nézni ameddig lehetséges..
Lio szavai csak táplálják bennem mindazt ami miatt ez az egész annyira unszimpatikus volt és egész végig ott kattogott bennem, de csak elhúzom a számat és már nem mondok rá inkább semmit. - Jártam a dolgozószobájában mielőtt az árvaházba átléptünk volna, és tele volt borzalmas fekete árnyalakok képeivel.. a barlanggal.. - homlokon csapom magamat, hogy ez még csak most vágott fejbe - OMG Merlinre már! - hápogok a saját hülyeségemen és figyelmetlenségemen és most próbálok vissza emlékezni, hogy láttam-e ott bármit ami jelenleg hasznos lehet. - Megkérdeztem, hogy hogyan győzte le a démonait és azt mondta sehogy… Nem tudta megtenni akkor és most sem és nem is fogja tudni. - motyogok még magamban egy sort és próbálom össze rakni a képletet, aztán amikor Sera arra irányítja a figyelmemet, hogy el tudnám-e rejteni kinyújtom a kezemet és - Kinél van a tájoló? - és tartom a markomat, hogy kérem! Ha kézbe kaptam, Vladhoz lépek és.. kipróbálok valamit. Kinyitom a tájolót és leguggolva a mesterünkhöz - Bocsesz.. - és elveszek tőle egy még nem helyre állt- megpörkölődött és egy ép tollat, a megpörkölődöttet, ha még találok ilyet, a földön lévő vérébe mártom/hozzá érintem, majd mindkét tollat a tájoló felnyitott részére helyezem és megpróbálom segítségül hívni az angyali aspektusomat és konkrétan a tájolóba rejteni-helyezni Vladot mindenestül.
Mikor odaengednek a test mellé, nem habozok sokat, nekilátok a vizsgálatnak. Egy idő után felvonom a szemöldökömet és kissé hümmögök is mellé. - Tűzmágia lehet, de nagyon erős. Egy másik angyal tehette vele - osztom meg a többiekkel, amit megtudtam. Valószínűnek tartom, hogy a sima gyógyítás ezen a ponton nem fog működni, ám ekkor a kermon működésbe lép, és közös erővel tudunk javítani valamit Vlad állapotán. - Nem vihetjük magunkkal - jelentem ki, egyrészt, igazat adok Lioneah-nak abban, hogy átvert minket, de ami nyomósabb indok az az, hogy csak hátráltatna. Miután mind megnézzük az emléket, már az is kiderül, hogy egy nő az ellenségünk, már ha valóban az. Még mindig kiderülhet, hogy Vlad a gonosz, és meg se lepődnék ezek után semmin. - Menjünk tovább, szerezzük meg a cuccokat - javaslom a többieknek, ha mér ezt az utat választottuk, ne térjünk le róla. Hogy Vladdal mit csinálnak Seráék, az nem különösebben izgat, magam részéről itt maradhat úgy, ahogy van, akárcsak ahogy ő is otthagyott minket.
Teljesen átengedem a terepet Lioneah bájitalának és Rain gyógyító tehetségének, bár erőteljesen meglep, hogy a kermonjaink által szó szerint mindannyian besegítünk a folyamatba. Lehet, hogy amatőr hiba, de őszintén azt hittem, hogy a kermon csak minket védelmez meg, mintha Vladot olyan pulpitusra ültettem volna a fejemben, hogy neki sose lenne szüksége ilyesmire. És lám... megrémít, hogy az ellenfelünk ilyen csúnyán a földre kényszerítette, még inkább, amikor a vérével machinálva aktiválódik egy újabb képességem. Még akkor is meglepődtem volna, ha csak én látom az események sorát, de amikor az is kivetül a többieknek - bár nem a falra, hanem ezúttal mindannyian képekként látjuk az egészet az elménkben-, hát, kissé riadtan rebbenek hátra. Mivel gugoltam a vérhez, ez annyit tesz, hogy szó szerint hátra rántom a kezem és előbb megtámaszkodok magam mögött, aztán a földre huppanok, nem túl elegánsan. Végig nézzük mindannyian a jelenetet, a szám egyenesen kiszárad, hogy a harmadik testvér, akit immár nőnek tekinthetünk - bár ha testetlen, ki a megmondhatója, hogy nem váltogathatja az alakját - ilyen könnyedén hárítja Vlad minden próbálkozását. Próbálom megfigyelni, megjegyezni mindent, amit megtudunk róla, mennyire testetlen, mennyire gyors, mikre lehet képes azzal a lángoló kerékkel. Amikor vége a jelenésnek összenézek a többiekkel, először ráncolva a homlokomat a földről, aztán sietve felállok és alaposan leporolom magamat. - Esélye sem volt. Nem is vitte rá a lélek, annak ellenére se, hogy egy világot és Vanessát elpusztította. Nem hiszem el, hogy ezt mondom, hiszen több száz éves nem-evilági entitás, de tényleg több esélyünk van nélküle. - mondom döbbenten, látszik a tekintetemen, hogy még mindig pörgetek vissza mindent. - A Jégnász-konstellációnál lennénk mi a legerősebbek és ő a legsebezhetőbb, de azt mondta Vlad, hogy addig még évek vannak. De talán... talán... - morfondírozva elfordulok a többiektől, a barlang szájától kitekintve az égre. Egy pergament veszek elő, amin a korábbi csillagászati megfigyeléseim vannak és az, amennyit Vlad eddig elmondott nekünk a konstellációról és a pálcámat a magasba emelve egy bűbájt szórok el, ami valószínűleg a többieknek semmit az ég világon nem mond, de nekem igen. Először döbbentség ül ki az arcomra, aztán többször is megismétlem, mindig kicsit megrázva a fejemet hitetlenül, amíg a pálcás kezem le nem hanyatlik. - A konstellációig, a legnagyobb lehetőségünkig nem éveink vannak hátra felkészülni, hanem csak 27 nap. - nyelek egyet, bár jelen helyzetben, a mai tükrös támadás után és Vladdal a földön még azt is kétlem, hogy egyáltalán megéltük volna az eredeti határidőt. Bólintok arra, hogy rejtsük el, Gilly felé pillantok. - El tudnád rejteni itt, vagy ki kéne vinnünk a barlangon kívülre? Az oda-vissza bűbájnak köszönhetően a hotelig még egy szempillantás alatt el tudjuk vinni, de itt is, ott is járt már, így nem tudom melyik az alkalmasabb. Lehet, hogy ő befejezné, amit elkezdett. - nézek a szőke lányra, a trükkök angyalára, aztán kicsit összeszedem magam, hogy felkészüljek átlépni az tükör-portálon az elveszett lányokhoz. A húgom mellé sorolok, kicsit fojtott hangon suttogva, bár igazából nem azért, hogy a többiek meg ne hallják. - Azt hiszem már nem annyira szeretnék találkozni és beszélni vele. - utalok ezzel V... Victoriára, Virgiliára vagy Veronicára, akármi is legyen a neve.
// Csillagkép bűbáj, Asztronómia kiemelkedő 40 pont, varázserő 40 pont - előrevetíti a csillagok, csillagképek mozgását az égen, hogy előre ki lehessen számolni az együttállásokat. Az eredmény már egyeztetve mesélő bácsival. //
A sérülések, a látomás arról, ami történt... Valójában nagyon úgy fest, hogy Vlad egyáltalán nem bízik abban, hogy sikeresek lehetünk. Azért ez böki a csőrömet és cseppet sem esik jól, amit jelez az is, hogy hátrébb húzódom, hogy átadjam Rainnek a terepet és inkább a környezetünket figyelem. Vajon hogyan várhatja, hogy szembeszálljunk azzal, aki ellen neki se volt esélye, ha nem hisz abban, hogy sikerrel járhatunk? Morcosan fonom össze magam előtt a két karomat és várom, hogy a lányok döntésre jussanak, hogy menjünk, vagy maradjunk. - Azért ez gáz nem? Nem volt velünk őszinte, ködösített, besértődött és igazából nem is hisz abban, hogy sikerrel járhatunk. Ha gondoljátok álcázzuk, de tök felesleges lenne holt teherként magunkkal vinni és nekem már kedvem sincs hozzá ezek után. - vonom meg a vállamat kissé sértetten. Szóval részemről akár indulhatunk is, ha már eredetileg is a többieket akarták, hogy megszerezzük mindenkitől a tollát, vagy akármijét, hogy közelebb jussunk a válaszokhoz, de azért zavar a dolog, hiszen ha eddig ferdített és nem mondott igazat, akkor mi van, ha továbbra is vannak dolgok, amikről nem tudunk. Akit le kell győzni nő, ez már biztos, de a testvére is egyben? Mi van, ha az utolsó pillanatban visszakozik, nem engedi, hogy azt tegyük, amit kell és ezért nekünk lesz annyi? Őszintén szólva jelenleg úgy érzem jobb lenne, ha Vlad nem lenne az útban, amikor szembe kerülünk a testvérével. Amúgy is talán az egész csak egy zűrös családi dráma és nincs semmiféle szó a világ megmentéséről. Lehet, hogy elég lenne átadni neki Vladot és elhúzna innen cserébe...
Lioneah talál gyógyitalt, s bár Vlad nem tér magához, ha a tarkója alá nyúlnak, még ilyen öntudatlan állapotban is képes kortyolni, az eszméletét nem nyeri vissza. A teste kékesen vibrál, jelezve, hogy befogadta a gyógyszert, közben pedig Seraphine familiárisa is igyekszik hatni rá, de ehhez azért kevés. A legtöbbet Rain ér, aki bár a háború angyala, mégis rá tud hangolódni, hogy az ilyen sebek bizony egy másik angyaltól származhatnak. Nem hagyományos tűz, sokkal inkább valami elemi őstűz, mint amilyet a sárkányok is tudnak lehelni. Viszont nem nagyon érdemes most hurcolászni a mesterüket, mert inkább nyűg lenne, ha nem tudják magához téríteni. Ugyanakkor mind a négyen érzik, hogy a mellkasukon a kermon tetoválás egyre jobban bizsereg, mintha működne az ereje. Vlad égései nagyon lassan rózsaszínbe fordulnak, és gyógyulni kezdenek, olykor bizony a pillája is megrebben. Azért ez elgondolkoztató, hogy tényleg csupán afféle kiválasztottjai Vanessának, vagy netán komolyabb is a rokonság az eredeti angyali család a De Viogard felé. Viszont a vérmágiás emlékidézés sikerül, s nem csak Seraphine látja, hanem a jelenleg aktívan működő kermon összekapcsolja a mentális érzékeiket, s mindannyian látják, hogy mi történt. Vlad belép a barlangba, amelynek majdnem ugyanilyen mása megvédte egykor. A barlang mélye felé hatol, ahol szembetalálkozik az árnyékkal, amellyel egykor gyerekként beszélt. - Ha kell, egyedül is szembeszállok veled. Fizetni fogsz azért, amit tettél. Nem várom ki a jégnász konstellációt. - Már akcióba is lendülne, fehér fény pulzál a kezeiben, afféle angyali pozitív energia, az élet eleme. Az árnyék felé hajítja, aki nevetve tér ki, de úgy fest, ha eltalálta volna az energiagolyó, akkor sem biztos, hogy ártott volna neki. - Kisöcsém, még mindig nem érted. Nem árthatsz nekem. Nem mentheted meg őket! - Vlad egy fekete kardot idéz a semmiből, hátha majd azzal, de úgy fest, valóban nehezen viszi rá a lélek, hogy a testvére ellen törjön, aki most egy pillanatra felpulzál, női alakot mintáz a körvonala és ahogyan Aspasiát szénné égette, Vlad felé dobja a lángoló kereket, ami a mesterük majdnem halálát okozza. Ezek szerint a harmadik testvér nőnemű. Lehet, hogy ezért is választott Vanessa egykor tizenkét lányt, hogy a női virtus képes lehet legyűrni a sötétséget. Már csak az a kérdés, hogy tényleg átlépnek-e a másik nyolc angyal mágikusan teremtett világába, netán tovább feszegetik a tájolót, vagy egyéb ötletük van.
Mikor belépünk a barlangba és meglátjuk Vladot, eléggé elbizonytalanodok, hogy mit is kellene tenni. Egyfelől mindenképp a tükörbe szeretnék menni, de aztán mégis feltámad bennem a kíváncsiság azzal kapcsolatban, hogy mennyi mindent nem mondott el nekünk és megmagyarázhatna ha magához tér. - Na ez egy jó ötlet - jegyzem meg Liónak, magunkkal kellene vinni. Körbeállják, hogy segítsenek rajta, én csak akkor indulok el, amikor Sera felém fordul. Igen, én lennék a gyógyító a csapatban, de tanulmányaimat eddig hírhedten lazán vettem, nem vagyok valami elhivatott, ezt mindenki tudja rólam, aki ismer. De ha már itt ez a nyomás és a kíváncsiság bennem, a kettő kombinációja arra sarkall, hogy mégis megpróbáljak segíteni valahogy. Egy vizsgálattal kezdem, hogy kiderüljön, egyáltalán mi baja van, hogy milyen esélyei vannak, ha magunkkal visszük, és mit lehet tenni vele. Lehet, hogy Lio gyógyitala kevés, de ettől még hasznos lehet. Megpróbálom hát alaposan megvizsgálni, ha időnk engedi. Közben hallgatom, mire jutottak és persze a tükörben az emléket, mint valami filmet. Szóval hárman vannak, és van köztük egy gonosz, ami ellen egyik se mert fellépni direkt módon. Egyelőre nem tudom hogy állok ahhoz, hogy gyakorlatilag más helyett kell piszkos munkát végezni, mert bármennyire is nem tetszik a dolog, azért elég király képességeket kaptunk cserébe. Az valamennyire megnyugtat, hogy Vlad felől sötét energiákat nem érzékel Sera, tehát nem lehet abból baj, ha magunk mellett tartjuk, így megpróbálok mindent megtenni, hogy elvigyük és személy szerint én készen állok a tükrös utazásra, ahol jóval többet tudhatunk meg, mint itt a barlangban.
- Minden kezd erősen csak elméleti talán lenni. - öntöm szavakba, ami az elmélkedés közben valószínűleg már mindenki fejében jár. Erőteljesen megtorpantam és az se jön olyan jól, hogy elméletben végzős Ereklyevadászként, kutatóként, elképesztő rúnaismerettel, mágiatörténettel és relikviamester affinitással, a barlangot is Gilly találta meg és a tájolót is ő azonosítja be emlékőrként. Már erőteljesen hajlunk a tükör felé, amikor észrevesszük Vladot és minden borul, mert képtelen vagyok egy tapodtat se elmozdulni a közeléből, főleg, amikor megérzem, hogy nincs benne semmi leplezett gonosz szándék. Szinte levetődök mellé a földre, a kétségeim ahogy jöttek, úgy el is tűnnek, de azért teátrális kiakadásról vagy sírásról nincs szó. Nem érzek belőle gonoszságot, hogy ő lenne a rosszfiúnk, de az, hogy elhallgat előlünk valamit, az biztos. Akárhogyis, a familiárisom megpróbálja használni a képességét rajta és hatalmas szemekkel Rain felé pillantok. A vér kellemetlenül érint vámpírként, de tudom kezelni, viszont valami más furcsaság is elkezd bizseregni a testemben. - Tudsz segíteni rajta, ugye? Nem tudom, hogy... mennyire más egy angyal, fajilag, gyógyításilag, mint az ember. - nézek a lányra, és ha közelebb jön segíteni azonnal elhátrálok, a mosómedve is csak akkor marad kéznél, ha a gyógyító lány úgy ítéli, hogy a képessége hasznos és segít, ha útban van azonnal helyet ad, pláne, ha Lioneah is odaadja a gyógyító bájitalt és megpróbálják megitatni vele. A barlang falán lepergő képek további részleteket oszt meg Vlad hátteréről és a testetlen gonosz harmadik fivérre kicsit összevonom a szemöldökömet. - Nem Vlad. Nem Vanessa. Hanem egy harmadik, aki a 'gonosz angyal' a világuk elpusztítója. De miért kellett ezt annyira eltitkolni? Egy több száz éves teremtmény miért tart vissza információkat az ellenségünkről csak azért, mert... szégyelli, hogy a testvére? - kérdezem, talán kicsit költői ez a kérdés. Nem tudom, hogy mit tennék, ha Lioneah kezdene világpusztításba, elképesztően szeretem a testvéreimet, de azt hiszem van annyi józan eszem, hogy egész világokat nem lennék képes feláldozni értük. Azt hiszem. - Nem akarok én se csak úgy itt hagyni. - válaszolok végül a húgomnak, ilyen események után biztosan nem akarok átmenni a tükörvilágba csak úgy. - Nem érzek se belőle, se körülöttünk sötétséget, márpedig azt hiszem az ellenfelünk eltorzult annyira, hogy már sötét teremtménynek számítson, ha van teste jelenleg, ha nincs. Egyszer hallottam már hasonló helyzetről. Hasonló, de gondolom tök más. Ott is három testvér volt eredetileg, de csak kettő jött a világra, egy fiú és egy lány, és a fiúban rejtőzött el a harmadik, sötét iker. Cody mesélte nekem, még egy... másik érdekes kaland után. - pillantok itt Lioneah-ra, hiszen együtt dolgoznak az apró Roxmortsi ispotály-szerűben, majd Gilly-re, mert együtt voltak a VMS-en. Én nem is igazán tudok ennél többet, mert Cody inkább Elenáról beszélt, a testfoglaló boszorkányról, ezt már csak a későbbiekben azért mesélhette, mert észrevette, hogy a képességeim közel állnak a túlvilághoz, sötétséghez. Sőt, még nevet se mondott, nem tudom, hogy Gilly unokatestvéréről beszélek és arról se, hogy az az iker végül nem is volt olyan gonosz. - Kisgyerekként úgy gondolta, hogy van még visszaút, de egy világ elpusztítása után, Vanessa, a szüleik, minden szerettük elpusztítása után lehet még? - ráncolom össze a szemöldökömet. Erősen zavar, hogy a harmadik testvér testetlen lény, mindig vissza-vissza vándorol a képzeletem ahhoz, hogy így ki tudja, hogy képes-e megszállni Vladot vagy akár egyikünket? Kicsit paranoiásan keresem a sötét kisugárzásokat és akármilyen rúnát vagy varázstárgyat mindannyiunkon, ami elfedhetné, hogy rejtve van a barlangban az a bizonyos gonosz angyal, tegyük fel... Virgil... vagy Victor... Viszont valamiért nem tudom levenni a tekintetem a vérről és egészen addig megyek el, hogy az egyik kifröccsent cseppet közelről megvizsgálva megérintem az ujjbegyemmel, hogy ezzel aktiváljak egy újabb kellően sötét képességet a repertoáromban. A vérmágiát.
// Vérmágus 3. szint (mozaikmágia): Adott helyszínen lévő minimális mennyiségű vérből is képes megállapítani pontosan, hogy mi történt ott, afféle képek felvillanásával megmutatkozik neki a múlt. - nem volt még elég a mozizásból, lássuk a bunyót! //
Kiérzem a nővérem hangjából a bizonytalanságot, amire egyelőre csak a szemöldököm csusszan fel, de nem öntöm szavakba a gondolataimat. Vlad... vajon mennyi igaz azokból a dolgokból, amiket mondott? Mi van akkor, ha az egész egy marha nagy maszlag és valójában pont mi kellünk arra, hogy elpusztítsuk a világot és igazából az, akit veszélynek gondolunk meg akarja védeni a bolygót és a jó ügy érdekében ritkította meg a csapatunkat. Végtére is inkább néhány, mint milliárdok, ebben is lenne logika. Én eddig sem hittem feltétel nélkül ebben az egészben, elsősorban a tanulás érdekelt, de most, hogy Gilly ennyire belelkesedik, hogy megmentsük azokat, akik elvileg már hullák... Na azért erre elhúzom a számat. Mint tudjuk nem arról vagyok híres, hogy mások miatt nagy áldozatokat hozok és nekik már amúgy is mindegy nem? Bár, ha Vlad nem mondott igazat. Egészen vékonyra préselem az ajkaimat, ahogyan bosszúsan próbálok mérlegelni, hiszen úgy fest ők arra hajlanak, hogy a többi angyalért menjenek, agy legalábbis hozzunk tőlük valamit, de nem tudni visszatudunk-e jönni. A barlangban maximum életveszélyben leszünk, de legalább kijöhetünk, ha úgy hozza a helyzet. Végül úgy tűnik mázlim van, mert nem kell döntést hoznom, legalábbis egyelőre, hiszen ott van Vlad, aki egyáltalán nincs jó állapotban, ha csak nem ez is valami átverés lesz. - Még mindig mennétek? Lehet, hogy itt és most befejezhetnénk, bár ha neki nem sikerült... - a képeket nézem. Talán nem is akarta annyira, hogy sikerüljön? Ahogyan bár folyton harcolok a világgal és ellenséges vagyok mindenkivel, ha a testvéreimről lenne szó, az azért mégis csak más lenne. Nagyot sóhajtok és a táskámban keresgélek egy erősebb bájital után, amivel esetleg segíteni tudok Vladnak, legalább életben tartani, ha nem is meggyógyítani. - Vagy vigyük őt is? - merül fel bennem. Végülis lebegtetve elvihetjük, legalább nem hagyjuk itt védtelenül. Főleg, ha Sera elmondja, hogy nem érez felőle veszélyt, vagy sötétséget, tehát jó eséllyel bár nem mindenben mondott igazat, de nem ő akarja elpusztítani a világot általunk. Én a magam részéről inkább harcolnék, de annyi eszem nekem is van, hogy egyedül nem menne, sőt talán még annyi is, hogy jó eséllyel négyen sem lennénk elegek, ha Vladot az az illető ilyen könnyen elintézte és ilyen csúnyán a tetejében.
Többen is felhúznak mágikus pajzsokat, vélhetően azért, mert még mindig nem szokták meg a kermont. Na és persze jelenleg nem is bíznak a mentorukban, mert úgy érzik, valami komolyabba tenyereltek. Különböző teoriák látnak napvilágot, de lehet, hogy mindez légből kapott. A barlang bejáratánál beljebb tudnak lépni, ott tud Seraphine vizsgálódni, és az a helyzet, hogy érez sötét teremtményt, de csupán a lenyomatát, most nincs fizikálisan itt. Ám nem sokkal beljebb láthatják az eszméletlen Vladimirt, akin borzasztó égési sérülések vannak, a tollai megtépázva, tiszta vér és korom. Nagyjából olyan, mint Aspasia, de benne még pislákol az élet, talán egyszer fel is tud épülni. Nem tudni, hogy mi történt vele, lehet, hogy megelégelte a sok cinizmust, és maga vágott neki a barlangnak, ahol szembetalálkozott a gonosszal. Seraphine egyértelműen érzi belőle, hogy nem sötét sötét teremtmény, mert így ájult, eszméletlen állapotában senki nem tudna ilyen álcát fenntartani. Semmilyen gonosz szándék nem sugárzik belőle. Az, hogy titkol valami durvát, az már nyilvánvaló, de hogy nem bűnös, az is biztos. A sötét teremtmény amolyan lenyomata a tájolóra vezet, de csak akkor jöhetnek rá, ha ki tudják nyitni a második fedlapot. Lioneah-nak viszont különös érzése támad, mert már az első lépések után a jelenlétére mintha megvibrálna a barlang falazata, s olyan állapotot vesz fel, mintha tükrök lennének. Ezt mind a négyen látják. Azonban a tükrökben nem saját magukat látják, hanem egy gyermekkori emléket. Két gyermek, két fehérszárnyú angyalgyermek néz bűnbánóan a szüleire, akik esetén nem tudni, hogy mit mondanak, talán az, akinek az emléke ez, még a hangot is elnyomta magában. Elbúcsúznak a szüleiktől, aztán egymástól is. A fiúcska egy sötét erdő felé veszi az irányt, és itt már hallani, hogy egy láthatatlan, testetlen alakkal veszekszik, akinek azért érezhető a jelenléte.- Testvérem.. Egyek vagyunk, én megértelek téged, hogy ilyennek születtél, de hidd el, van még visszaút. Nem kell így élned. - A felelet csupán egy hideg, éles kacag. Ezek szerint Vanessa és Vlad egy harmadik testvérrel is rendelkezik, aki valahogy eltorzulhatott, elveszthette az anyagi testét, legalábbis itt kibukhat, hogy Vlad miért nem akart velük lenni a harcban. Nem képes a testvére ellen fordulni. Talán most megtette, de nem adott bele mindent, ezért is bukott el. Vanessa pedig az ártatlan, a fényhozó nyilván sejthette, hogy mire lesz képes egyszer a harmadik, azért is alkotta meg a reménybeli kiválasztottakat. Így Gillynek is értelmet nyerhet a Vlad dolgozójában látott sok skicc, és amikor megkérdezte, hogy az angyal hogyan győzte le az egykori démonait: sehogy. Ezek után természetesen összerakhatják a tükröt, ahol ismét felsejlik a kreált, mágikus világ, s egy kavargó örvény is jelzi, hogy mehetnek, vagy maradhatnak felderíteni a barlangot, netán Vladdal foglalkozni.
Tökéletesen faragott márványszobor arccal meredek a tájolóra és magamban agyalok a lehetőségeinken. Pipiskedve felsóhajtok, eljutottam arra a pontra, amire már oly sokszor, hogy semminek semmi értelme, de már legalább nem hisztériázok miatta mint minden alkalommal korábban. - Csajok.. A tájoló egy módosított emlékőr.. - persze erősen pörgetem a kerekeimet, hogy ez esetünkben mit is jelenthet. Mert alap esetben az emlékőrök úgy tudom, hogy egy nem tudatos boszorkány, vagy varázsló vadmágiája által jöhetnek létre. Teljesen véletlenszerűen. De voltaképp bármi válhat emlék őrré. És tudtommal egyetlen emlékfoszlányt képesek tárolni, nem olyanok mint valami merengő.. és pont a véletlenszerű létrejötte miatt nem igazán lehet “hamisítani”. De gondolom a tájoló egy speciálisabb darab. Arra próbálok rájönni miféle lehetőségek vannak amik alapján “módosíthatták”. Aztán mire kettőt pislogok, már a barlangnál is vagyunk! Megüti a fülemet az ahogyan Lio fogalmaz és csak hümmenek rá egy biccentéssel. Sera szavaira viszont az éppen leülepedett indulat újra éled bennem és egy tapodtat sem vagyok hajlandó mozdulni. - Én a tükrökre szavazok! Menjünk át a többiekért! Kérlek! Lényegében tökmindegy már, mert mindkét lehetőségben benne van, hogy nem jutunk vissza. De Beszélni a többi angyallal, vagy ahogy Lio utalt rá, a nagy ellenségünkkel.. Akiről nem is tudunk semmit csak amit Vlad elmondott… Menjünk át értük, kérlek! Legalább ha tényleg kell valami darab, helyben leszünk és nem kell senki sírját feltúrni érte!!!
Kezd egyre inkább úgy tűnni, hogy egyikünk se tudja, hogy mit csinál. És én érkeztem legkésőbb, nem teljesen vagyok vele tisztában, hogy előttem mi volt, azon kívül, hogy nem volt soha csapategység, ezért se értettem Vlad kirohanását. De az előző küldetésnél legalább volt valami konkrét cél, amit meg kellett csinálni. Most viszont nincs semmi . Nem vagyok az a fajta, akinek meg kell mondani, mit csináljon, mert különben nem bír mit kezdeni magával, de ez, hogy most tényleg szó szerint semmink nincs egy címen kívül, és a többiek is megkérdőjeleznek mindent, ez nem túl biztató. Mikor megérkezünk a barlanghoz, összefoglalom, hogy én hogy látom a helyzetet. - Szóval akkor két lehetőségünk van, vagy bemegyünk oda - bökök a fejemmel a barlang felé, miközben én is felhúzok egy pajzsbűbájt Liót követve. -, vagy megkeressük a halott angyalokat valami személyes dologért. Akár a tükörben, akár a hullákat. Vagy lelépünk a francba - teszem hozzá a harmadikat, ami most először komolyan elkezdett foglalkoztatni, mert eléggé kezd felháborítani, hogy Vlad szart se mondott eddig, már a többiek se bíznak benne, de elvárta volna, hogy csináljunk meg együtt valamit, miközben lehet, hogy ezek szerint akár ő is lehet az, aki meg kellene állítani. - Én amúgy nem tudom, melyik lenne jobb. Nincs jó érzésem ezzel a hellyel kapcsolatban - jegyzem meg, miután Sera is valami ilyesmit mond. - De ha azt nézzük, vagy a barlangba megyünk be, ahol nem tudjuk, mi vár ránk és kijutunk-e, vagy ugyanez a tükörrel, de legalább akkor megszerezhetnénk a többi komponenst. Én lehet ez utóbbira szavazok - dobom fel a lányoknak, de ha ők a barlangba mennének, hát legyen úgy. Végülis többség dönt, de most nekem nem tetszik az, hogy Vlad ennyire ezt a barlangot nyomatta s nem mondott róla semmit (meg másról se), lehet pont nem azt kéne csinálni, amíg nem tudjuk meg, hogy tényleg egy oldalon állunk-e.
Percről percre egyre zavarodottabb vagyok az információk és ellentmondások tengerében. Megpróbálok mindent megosztani velük, amit láttam, amit megtudtam Vladtól, de kicsit keserű szájízt hagy, ahogy kezdek elbizonytalanodni. Lehet, hogy hazudott nekem? Ráadásul az, ahogy a tükörben Lioneah tükörképeként mozdult meg az ellenségünk és hajította ki az ablakon képtelen elhagyni az elmémet. Elbizonytalanodok a mentorunkban, a küldetésünkben, abban, hogy még mindig nem tudjuk se a nevét, se a kinézetét a halált hozó angyalnak és ez nagyon is látszik rajtam, mert igen lassan reagálok mindenki felvetésére. - Megpróbálhatjuk a tollat. - bukik ki belőlem egy kis késéssel és újra megidézem a szárnyamat, hogy egy kisebb szárnytollat kihúzzak belőle. Egyelőre nem adom oda senkinek, hiszen úgy tűnik, hogy mind a tizenkét angyaltól kellene valami. - Még soha senkivel nem sikerült közös varázslatot létrehoznom, szóval az életünket nem alapoznám rá, de bármire van szükség, hogy megállítsuk a világvégét, benne vagyok. Nem tudjuk pontosan, hogyan működik Szezám barlangja, lehet igaza van Lionak és az már magában a csapda, csak be kell csalni. - gondolkozom el, látszik rajtam, hogy erősen megcsappant a magabiztosságom és a tettrekészségem. Rain kérdésére odapillantok rá, hogy tovább magyarázzak kicsit. - Pont olyan ruhában vannak, mint ahogy a festményen voltak, amikor Vlad magához hívatott a legutóbbi két angyalt... nyugalomra helyezni... új esélyt adni nekik. Legalábbis nekem ezt mondta, ezt csináljuk. - mondom, de amikor odasétálok megnézni a koordinátákat és hirtelen puff a barlang előtt vagyunk egy kicsit eltátom a számat. - Akkor nem taxi. - pislogom, aztán összevont szemmel méregetem a helyet. - Csak akkor tudjuk meg, hogy mire is képes ez a hely és mi mit tudunk kihozni belőle, ha bemegyünk. Nem tudjuk mi vár ránk pontosan, lehet annyira nincs kiút onnan, mint abból a másik világból. - pillantok a húgomra, aki korábban megemlítette, hogy mi van, ha ott van a főgonoszunk és tudnánk beszélni vele. A mellkasomon egyre nagyobb súlyként nehezedik a bizonytalanság, pedig azt hittem, hogy ezen már túl vagyok, hogy az auror akadémia, a korábbi kalandok és tragédiák, a teljesebb élet a nagyjából jó kapcsolatommal a testvéreimmel és Gray támogatásával, most meg mintha visszarepültem volna tíz évet az időben. - Rossz érzésem van. - suttogom, de ezzel igazából szó szerint nem osztottam meg semmit a többiekkel, amit ők maguk nem éreznének. De pont ez a rosszérzés lök további gondolatokhoz. - Mi van, ha az emlék teljesen fals volt és az egyikük pusztította el a világukat... Vanessa… vagy Vladimir...? Mi van, ha Vanessa a "nagy ellenség"? - nyelek egyet, de ha Lioneah elindul a pajzsa védelmében, hát én is lépek vele együtt. Én előre tapogatózom a mágiámmal, egyrészt nyomokat keresek, hogy a bejáratnak van-e valamilyen mágikus mechanizmusa, amit fel kell nyitnunk, vagy puszta besétálásról van szó, másrészt pedig hogy egyedül vagyunk-e vagy bármilyen szörnyeteg, teremtmény jelenlétét érzékelem-e a barlang felől vagy úgy akármerre a közelünkben.
// Barlang bejáratának a felmérése: Sötét-rúna angyal, Ereklyevadász 12., IQ 25, Rúnaismeret: 45, Mágiatörténet: 40
Kísértetvadász képességek: A túlvilág jelei alapján könnyebben értelmezik a jeleket, nyomokat, észreveszik a nem odaillő dolgokat. Egyértelműen érzékelik egy sötét teremtményről, legyen az szellem, vérfarkas, vámpír stb. hogy micsoda és kicsoda és hol van pontosan. //
Ráncolom kissé a homlokomat, ahogy a nővéremből dől a szól. Sok a kérdés és mintha folyton még több kerülne elő és még az sem teljesen biztos, amiket eddig Vlad mondott. A végén még kiderül, hogy valójában ő a probléma és nem is valaki, akitől tartunk... Na jó, nem akarom túlgondolni, de az nincs rendben, hogy hiányos infokkal lát el minket és Sera sem biztos már teljesen abban, amit látott, vagy mondott neki. - Azért elég sok cinkes részlet van. - húzom el a számat hangot adva a nemtetszésemnek. Eddig sem a világ megmentése volt a fő célom abban, hogy itt vagyok, de mondjuk úgy sodródom az árral. Viszont nem rég kivágtak az ablakon, szó szerint és most kezd minden egyre zavarosabbá lenni, miközben az, akitől a feladatokat és infokat kapjuk megsértődve lelépett. - Ha maga a hely eleve lezárható, akkor lehet, hogy nem kell csapda, vagy labirintus, csak be kell csalni oda azt... aki veszélyt jelent. - felelek Gillynek, de az utolsó szavaim kissé talán furcsák is lehetnek, mert tényleg felmerült bennem, hogy mi van akkor, ha az aki veszélyes épp az, akinek dolgozunk? Azért közben még nezegetem a tükör darabokat és úgy tűnik, hogy tényleg képes vagyok fénnyel, villanással jelezni odaátra, tehát az út nyitva van. - Azt hiszem, ha összeraknánk a tükröt átjutnánk hozzájuk, de kétlem, hogy ez jó ötlet lenne, mert mi van, ha visszafelé nem működik? Arról nem beszélve, hogy talán ő is ott van... bár talán nem is lenne rossz beszélni vele. - teszem hozzá óvatosan. Őszintén szólva nem ismerjük mindkét oldalt, csak amit eddig Vlad mondott el. A másik fél elvileg veszélyes, de mi van, ha nem? Mi van, ha csak jelezni akar nekünk, mert ő is ott van, ahol a többi lány, ahová Vlad zárta őket? Összecsippentem az orrnyergemet és egyelőre inkább az indulásra szavazok, ha hoppanálva gyorsan, akkor úgy. Jó lenne mielőbb rájönni, hogy mi a franc folyik itt pontosan, mert zavarosabb kezd lenni, mint az elején volt. A barlang előtt azért felhúzok valami pajzsot, mert nem valami bíztató a hely kinézete, sem a kisugárzása. Az nem tűnik jó ötletnek, hogy még elmenjünk a hulláktól darabokat is szerezni, de a másik világba átmenni a tükrön se a legjobb megoldás. Talán egyelőre fedezzük fel a barlangot, aztán jöhet a többi, hogy rájöjjünk hogyan nyílik a tájoló. Szóval, ha nincs más ötlet, vagy komolyan megfontolandó javaslat, akkor előre.
Lioneah rázogatja az üveget, fénnyel aktiválni, bár ő pont a sötétség angyala. Valójában mégis hatással van rá, mert ez egy gonosz tárgy, s az ilyen sötét mágia aspektusai valahol az ő területe. A tükördarabon végigfut egy hideg, fekete varázsvillanás, és jelzi, hogy ha mondjuk lefektetik a tükör háttámláját víszintesbe, elég talán egymás mellé tenni a darabokat, használható átjáróként arra a furcsa, álomszerű világba is akár, ahol most a halott angyalok élnek. Olyasmi lehet, mint a festmény, amit Seraphine látott Vlad termében. Vajon ha oda kerülnek, akkor van visszaút? Ám az érdekes, hogy amikor Lioneah fényt villant rá, akkor Ruth a nagy iszogatás közben kissé megrezzen, tehát van oda kapcsolat. Mintha az egykori mardakáros angyal is úgy érezné, hogy figyelik. Lioneah visszaadná a tájolót a többieknek, de közben már ő is érzi, hogy a tájoló fedele egyértelműen nyitható, van alatta valami második számlap, ami most még nem nyitható. Vajon mi lehet a kulcs? Rain csakis arra juthat, hogy két megoldással lehet a halott angyalok komponenseihez jutni. Vagy most ők négyen átkelnek valahogy abba a világba, ahova Vlad a többi nyolcat zárta, és megszerzik, vagy morbid módon felkeresik a halottak maradványait, és onnan. Tényleg szükség van erre? Eddig Vlad mindig igyekezett összefogni a csapatot, egységet kovácsolni, ugyanakkor kijelölni az utat is, de már Rain is érzi, hogy ez az egész még közelről sem az, aminek látszik, így bőven megérheti letérni a járt útról. Gilly jól gondolkozik, lehet itt szó bármiről, haj, vér, csont, de akár tollak is. Lehet használni a tájolót egy ugyanolyan összetett, bonyolult szerkezetként, mint egy pálcát. És mivel ő a trükkök angyala, számára a legnyilvánvalóbb, hogy maga a tájoló egy módosított emlékőr, így felébredhet a szörnyű gyanu, hogy amit mondjuk Seraphine látott, arra semmilyen bizonyíték nincs. Természetesen a világ, amelyről az angyal beszélt, tényleg elpusztult, hiszen erről már máshonnan is hallottak, de közel sem biztos, hogy úgy, ahogyan a halálangyal látta abban a drámai emlékben. Arra viszont nincs szükség, hogy Gilly tényleg leintsen egy taxit, mert Seraphine ötlete nem butaság, amint csak a koordinátákra gondol, már ott is állnak a barlang előtt. Természetesen vissza is mehetnek a szállodába ugyanezzel a módszerrel. A barlangtól távol, a hátuk mögött a sivatag, egy éppen távolodó homokviharral, és azért kezd elég hideg lenni, hiszen a nap már lement. A barlang - Szezám barlangja - egykor egy hatalmas, mágikus kősziklát is tartalmazott a bejárat előtt, azonban a szikla sehol. Fenyegetően magasodik föléjük a sötéten tátongó bejárat, szinte a hideg futkosik a hátukon végig, jegesen érintve meg valami érzés a gerincüket, ami nem más, mint a félelem. Lehet, hogy a barlang maga az otthona már most valami riasztó hatalomnak? Netán eleve a börtöne? A bejárat mégis hivogató, csalogató, komor sötétje a végtelenbe vész.
Lio és Rain szavaira jobban megnézem a ruhákat a szilánkokban, ameddig még nem pakolják el őket a többiek. - A legelső küldetésünkön is bálon voltunk. A szimuláción, amit végül csak felgyújtanunk sikerült… - dünnyögöm közbe és ahogy rá gondolok realizálódik bennem, hogy mennyire régen is volt már! A semmiből jön a gondolat miközben a megegyezés születik, hogy induljunk és Rain még a taxit is javasolja, amit szintén pártolok. Nyilván csak egy darabig fogunk azzal is menni. Mindenesetre kimondom amire gondoltam, hátha - És ha a szárnyainkból egy egy tollat raknánk a tájolóra? Vagy tartanánk a közelébe vagy ilyesmi.. - A nagyapám Ollivander, a mágikus komponensek és azok felhasználása az életműve.. Pálcakészítő akartam lenni egész gyerekkoromban. És erről, hogy egyszer tovább vihetem akár az örökségét nagyapának azóta sem mondtam le. - Egyébként korábban én is felvetettem a bebörtönzés lehetőségét - kotyogom közbe - Jó nem pont így, hanem Sera-nak toltam oda, hogy ha a Trükkök és a Halál aspekusait össze dobjuk, nem-e tudnánk rekonstruálni egy olyan “Csodák Palotáját” mint amit Autumnal csináltunk… Csak ezúttal időcsapdákkal és mondjuk egy giga labirintussal, meg egyéb veszélyes csapdákkal… - tartom a tenyereimet Lio meg Rain felé, mintegy bevonva az ő aspektusaikat, tudásukat. - Szerintetek a barlangban ilyesmit létre lehetne hozni..? - azért vadul rágni kezdem az alsóajkamat. Rettenetesen ideges vagyok.. Hiába az a koktél, mintha le se ment volna! Mindenesetre én is össze szedem magamat és ha lementünk a szálloda elé, könnyű csuklómozdulattal megpróbálok leinteni egy taxit.
Karba fonom a kezemet, és helyeslően bólogatok Gilly szavaira, amiket az enyémhez tesz hozzá. És az is külön megnyugtat, hogy Lioneah elmondja, hogy hasonlóan cselekedett volna ő is. A tükrös kérdésemre a válasz azért kicsit megdöbbent. - Szerintem egyelőre ennyi volt - válaszolok Serának, a támadás végülis megtörtént, ha lesz is következő, én azt gondolom, hogy más módon fog megtörténni. Kiderül, hogy mi a helyszín, ahova mennünk kell. Szezám barlangja elég érdekesen hangzik annak fényében, amit eddig megtudtunk. Szóval börtön is lehet… de ahhoz személyes tárgyak kellenek olyanoktól, akik már nem is élnek. - Mivel van mit megbeszélni, én a taxira szavazok. Vagy bármire, ami alatt van idő gondolkodni. - Jegyzem meg, de nyilván ez csak az én véleményem, ebben a kérdésben hajlok a kompromisszumokra. - Mintha egyforma ruhában lennének, legalábbis elég hasonlóban… de nem egyszerre haltak meg nem? Ez lehet, hogy fontos - vetem fel, ha már út közben vagyunk. Én sok cuccot nem viszek magammal, és kicsit azért siratom, hogy a nyaralás részéből semmi se maradt az útnak, de elég gyorsan bekezdtünk ezzel a támadással meg Vlad sértődésével. A tájolóhoz nem értek, ha Sera sem tud vele mit kezdeni, akkor valószínűleg még nincs itt az ideje, talán majd a barlangnál. Én azon pörgök, hogyan lehetne szerezni valamit a halott angyaloktól. Biztos, hogy van valami jelentősége annak, hogy látszódnak a tükördarabokban és hasonló a ruhájuk.
Úgy tűnik, hogy én vagyok az egyetlen, aki ugrott volna, aki bízott a kermonba. Nem tudom pontosan ez mit jelent, én vagyok a legnaivabb a csapatban vagy egész egyszerűen halálra vagyunk ítélve az egész világgal együtt, de nem veszem fel a beszélgetés vonalát, nem szólok semmibe bele. Bár látszik rajtam halványan, hogy szándékosan lépek túl a dolgon, hogy ne legyen még kellemetlenebb az egész, valószínűleg csak a húgom ismer annyira, hogy ez lejöjjön neki. A többieknek inkább csak annyi látszik, hogy problémamegoldóra kapcsoltam és lefoglal a tükör. - A tizenkét tükördarabnak talán lesz jelentősége a tájolóval kapcsolatban is. Biztosak vagyunk benne, hogy nem fog további veszélyt jelenteni? - kérdezem a többiektől, főleg a húgomtól, aki elkezdi elrakni a szilánkokat. A magam részéről mivel kapcsolatot érzek minden között arra szavaznék, hogy magunknál tartsuk. Viszont mivel talán megelőzhettük volna Lioneah ellen elkövetett támadást azzal, ha hallgatok rájuk és azonnal elpusztítjuk a tükröt, ha valaki inkább apró homokká akarná örölni és elpusztítani, legyen. Erősebb kapcsolatot nem tudtam létrehozni, hogy eldöntsem veszélyes-e ránk nézve vagy sem, itt van-e még a főgonoszunk lelke vagy figyelő szeme valahol, szóval így nehéz dönteni. - Szezám barlangja. Számtalanszor próbáltam több és több információt szerezni Vladtól a barlanggal kapcsolatban ahol ő túlélte a világa pusztulását és mindig gyorsan lezárta. - gondolkozok el rajta, miközben próbálok még több információt felidézni a Szezám barlangjáról, hátha korelőnyből valamit én is meg tudok osztani velük még. Ha nálam maradt a tájoló akkor kicsit elgondolkozva pillantok rá, őszintén esélyesnek találtam volna, hogy a közös ablakból kiugrás talán aktiválta volna, de lehetséges, hogy a helyszín hiányzik. - Ha ő hagyta a nyomot és a koordinátát, akkor ez a következő lépés. Nem nyaralni jöttünk, talán ott az iránytű titka is feltárul és ha olyan rúnák vannak a falon, amiket Vlad emlékében láttam, akkor fel fogom ismerni őket. A tájolóból kiindulva a vérünk és az aspektusaink használata is lehet személyes, bunkerből pedig börtönné tenni... igen, talán működhetne. Igaz Vlad mindenképpen azt erőltette, hogy egy végső ütközet vár ránk és frontálisan kell támadnunk, de talán előnyünkre válni bezárni a barlangba amíg vagy kitaláljuk, hogy mivel is lehet elpusztítani, vagy legalább késleltetjük azt, hogy elhozza a... világvégét. - folytatom, talán kicsit hosszan beszélve, de mivel úgy tűnik mindenki arra szavaz, hogy nézzük meg a barlangot, út közben van időm beszélni. - Láttam Vanessát és az egész világot elpusztulni, míg Vlad a barlangban túlélte az egészet, bár a kapcsolatán keresztül az ikrével a fájdalmat mélységesen átélte. Valami akkor se stimmel. Vagy módosított azon, amit megmutatott, vagy csak én voltam figyelmetlen és valamit nem vettem észre. - osztom meg velük ezt is, bár nem tudnám megfogalmazni, hogy vajon mit hagyhatott ki. Csak azt remélem, hogy nem olyasmivel fog bonyolódni a helyzetünk, hogy a földi poklot hozó angyal is egy rokonuk, vagy hogy véráldozatra lesz szükség a legvégén... - Hacsak a koordinátákhoz nem csatolt bűbájt, amivel ráhoppanálhatnánk a helyszínre vagy nem változtatta zsupszkulccsá… taxi?
