Róma

Gerlék & Adora

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kissé elszontyolodom, amikor kiderül, hogy bizony nem a prefektus társamból fogom kihúzni új addícióm receptét…Az idősebbik Maronit nem ismerem olyan jó, így közel sem lesz pofám tőle elkérni egy valószínűleg száz pecsétes titokként őrzött receptet. Mindegy is, ez most mellékes. Félre teszem hát a sütis napirendipontot, talán majd holnap!
- Hm…- Ez minden, amit hozzá tudok tenni a késéses témához. Nálunk maximum fejvesztés terhe mellett lehet sokat késni. Persze, a stílusos késés fogalmát én is ismerem, hogy az angolos távozásról ne is beszéljünk, de azt is másodpercre pontosan csinálja az ember! Illetve nem minden alkalommal, mert az kiszámítható lenne. A kalapos megjegyzésre csak jót nevetek, annyi már nekem is lejött, hogy a piros a Római Légiósok színe és Lizzy előbb rágná le a fél karját, minthogy azt felvegye. Persze, lehet a nyári élmények miatt nincs ennyire ellenére a helyiek támogatása.
- Vidor Víz! – Vágom rá egyből, hiszen ez a legalkalmasabb ital. Eredetileg Amerikában honos alkohol, de talán az ide érkező külföldiek részére tudtak beszerezni belőle…Mindenesetre, ha nincsen akkor én személy szerint maradok a vajsörnél vagy mézsörnél. Minden, ami annál erősebb gyorsan rövidre zárhatja az esténket. Legnagyobb szerencsénkre van a vidor víz, én pedig habozás nélkül egy üveggel kérek. Logikusabb, így nem kell felállnunk a meccs közben, ha pedig megmarad akkor el tudjuk vinni magunkkal. A csilliárdnyi kaja miatt inkább a kezembe fogom, a két talpas pohárral egyetemben. Kissé alkoholista hatást kelthetek így, de inkább nézzenek rám rossz szemmel, minthogy baja essen az én kis drágámnak! Okés, lehet van egy enyhe hajlamom…
A szőkeség kijelentésére csak mosolygok egyet, én is úgy gondoltam, hogy neki kéne középen ülnie. Bár kitudja? A végén még belelendülnek az ellenséges csapatnak való szurkolásba és összeverekszenek nekem. Vagy még rosszabb, amibe bele se akarok gondolni! Elhelyezkedem és magam is elmerülök a varázsreklám világában míg a griffendéles lány meg nem kínál.
- Naná! – Felmarkolok egy kisebb adagot és máris dobom az egyiket a számba. – Ú, szamócás! – Közlöm én is a többiekkel, hogy bizony szerencsés voltam. Mint általában, de majd eldől, hogy a maradék 6-7 darabból mennyi lesz finom.
- Lizzy, ezek szuper helyek! Annyira várom a meccset! – Izgatottan átölelem egy percre, pont mielőtt Dany szólal fel. Elengedem és tekintetem a pályára esik. Elnézve a lányokat kissé kétes érzéseim vannak; nem féltékenység, sosem volt bajom azzal, hogy mások szebbek nálam. Inkább az zavar, hogy egyik-másik lány vélaszerű teremtménynek tűnik és erről szembe jut az egyetlen véla, akit ismerem. Duncan. Sosem tudom, hogy éppen miként állunk, de talán megkeresem az egyik Roxmortsi hétvégén; hátha jobban alakul, mint a legutóbbi.
- Impresszív! – Sikerül ennyit hozzá tennem a dologhoz. Már alig várom, hogy a meccs hangulata magával ragadjon és ne kelljen gondolkoznom.

Gerlék & Adora

[You must be registered and logged in to see this image.]
Alapvetően én is praktikusság miatt használom ezeket a praktikumokat.  Se időm, se kedvem nincsen a hajammal bíbelődni. Bár egyszer szívesen kipróbálnám hogyan áll a göndör haj. Mondjuk így is ki vagyok mennyire melegít ez a zuhatag, úgy meg állítólag még rosszabb.
- Végül is. – Vetek egy oldalpillantást Dannyre. Nincsen vele baj, szimpatikus srác. Az pedig külön plusz, hogy tudja miként kell ezeket az isteni sütiket elkészíteni. – Fizethettek lakbért sütiben. – Adok hangot a bugyuta kis gondolataimnak vigyorogva. Akartak is nagyiék venni nekem egy lakást Londonban, ha esetleg úgy alakul szívesen kiadom nekik. Persze, én is élnék velük szívesen, de az egyetem tekintetében az még messze van, nyaranta meg úgyis inkább utazgatok. S valahol az agyam egy hátsó zugából rám tőr a kérdés; mi van, ha addigra nekem is lesz valakim? A lehetőségtől is megijedve elhajtom a gondolatot. Mindenesetre a fiú megjegyzésével le is zárjuk a dolgot. Nem nagyon tudom milyen nélkülözni, talán ez az egyik rossz tulajdonságom. De értékelem azokat a dolgokat, amiket kaptam az élettől, szóval mégsem vagyok egy teljesen sznob örökös.
- Nem biztos, hogy ugyanarra gondolunk pörgés alatt. -  Nevetem el magam. Nekem a nyüzsgő város és az élénk éjszakai élet jutott eszembe, ők pedig egyből a családra asszociáltak. Érdekes, hogy mennyire nem a vendéglátóim jutottak eszembe, de talán csak azért, mert nem ismerem őket olyan jó. Sajnos ez a pár nap sem lesz alkalmas a közelebbi ismeretségre, de majd egy másik alkalommal.
- Bocs, hogy lebuktattalak. – Nézek ál bűnbánóan a fiúra, de nagyjából fél másodpercig bírom vigyorgás nélkül, mivel ő is belemegy a viccbe. Örülök, hogy vevőek voltak erre a poénra; nem mindenki viseli jól a sajátok humoromat.
A fagylalt után eléggé felpörgök, talán jobb is, hogy nem kértem egész adagot abból a durván kávésból, mert így is alig fogok tudni aludni. Mondjuk az is igaz, hogy nem szundizni jöttem! Ki kell használnom ezt a kevés időt, amit családi felügyelet nélkül Rómában tölthetek. Lizzy pedig remek partnernek bizonyul a gyermeteg energia löketem kiéléséhez. A csapat fiú próbálja tartani a nyugalmi szintet, de biztos vagyok benne, hogy ő is visszamegy kiabáló ötévesbe ahogy elkezdődik a meccs. Ez a sportolók és rajongók legjobb tulajdonsága; mindenféle hülyeségre képesek a csapatért.
- Erről olvastam is, de már akkor sem értettem. – Jegyzem, hogy beszélgessük amíg kocsikázunk. – Ha egyszer van egy meghatározott időpontja valaminek, akkor hogyhogy nem akkor kezdődik? – Alapvetően nem értem, hogy akkor miért nem későbbre teszik a kezdést? Minek egy olyan rendszer, ami nem működik? Szerencsére nem haltam meg az odafele úton, de azért magamnál tartom a gyógyszert, amit Dany vett. A kis séta azért kimondottan jól esik. Nagyon tetszik, hogy ugyanolyan bejárat vezet az arénához, mint anno az Abszolútra. Gondolkodás nélkül lépem át a bejáratot és indulok meg.
- Milyen szép hely. – Jegyzem meg halkan. A belvárosi arénák nem ilyen szépek. Itt minden olyan varázslatos, zöld és élő. Gyorsan átmegyünk a jegyellenőrzésen és besorolunk kaját vásárolni. – Mit egyek…mit egyek…- Gondolkodom félhangosan, mikor rám köszön valaki én meg hát vissza, de halvány lila gőzöm sincs ki volt az. Vállat vonva gondolkozom tovább, s lassan sorra kerülünk. Nagyjából mindenből is kérek, amihez kapunk egy lebegő tálcát is, így nem nekünk kell fogni a dolgokat amíg leülünk. Nagyon várom már a meccset. Bár továbbra sem vagyok biztos abban, hogy kinek kéne szurkolnom ma.

Gerlék & Adora

[You must be registered and logged in to see this image.]
Persze, nem ítélem el azokat, akik egyszerűsítés gyanánt használják az erejüket. Végül is arra is van, meg pontosan annyi energiát fektet bele az ember, amennyit visszanyer általa. Talán majd egyszer megkérdezem, de nem tudom, hogy mire számíthatok tőle. Sosem szerette az otthoni légkört, de London mindig is igaz szerelme volt. Talán így játszotta ki a rendszert, nem tudom.
- Azt én is szoktam. – Vigyorgok a lányra. A hajamat is szoktam varázslattal megcsinálni, amióta 17 vagyok, mert kegyetlenül sok idő ezt a hajtömeget megszárítani. Nehéz is, gyakran gondolkodom abban, hogy levágom, de mindig eszembe jut dédpapám kedvenc meséje egy varázslóról, akinek a hajában rejlett az ereje. Szóval majd, ha már a gerincem bánja, akkor megválok tőle, de addig nem. Sok vele a baj, de talán ez a kedvenc jellemzőm magamon.
Nem erőltetem a motoros témát túlságosan, egyrészt mert nem Lizzy terepe, másrészt mert még én se akarok annyira nagy mellénnyel belemenni az ilyesmibe, hiszen csak tanulom még a dolgokat. Az elmélet meg van, már csak a gyakorlatba kell átvinnem a tanultakat. Az pedig merőben mástészta és nem mindig lesz jó vége. Magam is tapasztaltam nehézségeket a bájitaltannal kapcsolatban, hiszen kívülről fújom mi van a könyvekben, de mégis kell hozzá egy olyan szintű érzék, amivel én láthatóan nem rendelkezem.
A seprű karbantartás kapcsán feljött kisebb szerelmi civódásból is exkuzálom magamat. Egyrészt semmi közöm hozzá, másrészt nem is akarom, hogy közöm legyen hozzá. Egy kapcsolat akkor működik jól, ha ketten vannak benne. Legalábbis úgy gondolom, hogy anyáéknál is akkor kezdődtek a problémák, amikor megjöttem. Igyekszem nem a vállamra venni, ezt a problémát, de nem tudok mit kezdeni ezzel a folyton fel-feltűnő érzéssel.
- Hát…na jó, talán, ha te is ott leszel, akkor megyek. – Forgatom meg a szemeimet, de közben vigyorgok. London nekem nem akkora szerelem, mint Glen bácsinak, így nem fog hiányozni, ha esetleg ráveszem magam a családom hátra hagyására. A többiek viszont hiányozni fognak. De ez még nem is a holnap zenéje. Dany megjegyzésére felvonom a szemöldököm és tettetett sértődöttséggel fordulok Lizzyhez. – Milyen kis csalfa vagy. Mégse költözök veled össze. – Nyújtom rá a nyelvemet, mielőtt elnevetném magamat.
- Az biztos, hogy ellátogatok ide, ha hiányzik egy kis pörgés. – Bólogatok nagy lelkesen, mintha egy félig megfogalmazott ígéretet tennék. A kérdésem után rájövök, hogyha a fagyit bírni fogom akkor se biztos, hogy az alkohol jó ötlet a kocsiban. Mindegy, majd legközelebb. A tejszínhabot kategorikusan elutasítom mielőtt hozzá érne a drága fagylaltjaimhoz. Utálom a tejszínhabot, fura az íze, az állaga a színe…Nem az én világom, de a csokiszórás nagy szerelem.
- Lehet azért hozott ide Danny, hogy előnye legyen az All Star-on. – Jut eszembe egy vicces összeesküvés elmélet. – De szerintem, ha valaki akkor te le tudod adni. – Bólogatok komolyan. Lizzy sportember, sok ideig nem lesz rajta felesleg akkor sem, ha felszed néhány kilót. Rajtam meg sose lesz izom. Pedig nagyon szeretném, hogy ne úgy nézzek ki, mint valami groteszk, vékony, apró tündérke. Megköszönöm a fagyit és termetemhez képes olyan gyorsan porszívózom be, mint aki nem az előbb puszilt be két tömény, kávés sütit. Igazából, nagyon izgatott vagyok most már a meccs miatt, szóval mikor már mindennel végeztünk, majdnem rohanok a mozgó halál doboz felé.
- Menjünk, menjünk. – Pattogok, mint egy idegesítő gyerek. Lehet túl sok volt a kávé és cukor bevitel.

Gerlék & Adora

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nos, Glen bácsi egy különleges személy. Hisz abban, hogy első és legfontosabb az emberségünk minden más ez utána jön. Nem hiába lett rendőr. Lizzy kérdésére csak bólintok. Nincs ezen mit cifrázni; a bácsikám egyszerűen menekült ebből az életből. Sokszor azt hiszem a nyomás és a család miatt, de lehet csak úgy heppből.
- Nem tudom. Erről még nem beszéltünk. -  Milyen furán hangzik, hogy nem beszéltünk még ilyesmiről. Valahol a lelkem mélyén elkönyveltem, hogy a család az oka, mint ahogy nálam is és ezzel le is zártam magamban a témát. Legközelebb meg is kérdezem. Biztos vagyok benne, hogy jó oka van, legyen az bármi. Én nem tudnám elképzelni az életemet varázserő nélkül. – Nekem is szokatlan volt elsőre, de már megszoktam. Miatta nem vagyok olyan berögzött boszorkány, aki mindent pálcával old meg. – Sokat segített a normális ítélőképesség kialakításában a jelenléte életemben. Előtte se voltam olyan elvadult, mint anyám, aki minden adandó alkalommal egy varázslattal áll elő a probléma ellen, de nem ártott, hogy láttam így is lehet élni.
- Persze, mindennek meg van a hátránya és az előnye. – No, nem mintha tudnám mennyibe kerül egy műszaki vizsga vagy egy átlag szerviz… - Nem szállok olyan versenybe, ahol alapvetően hátrányban indulnék. – Utasítom el élből Lizzy ajánlatát. Nem hiába fogom magam távol tartani az All Startól. Esélyem sincs nyerni, márpedig én nem fogok veszíteni. Dany vicces gyerek lehetett, ha ilyesmikkel foglalatoskodott. Mondjuk, ha az én kávéfőzőmet szedte volna ízekre, akkor biztosan kitagadom. A kávé szent és sérthetetlen. Senki nem akar azzal az Adorával találkozni, akitől valamiért megvonták a koffeinjét. Kissé még én is félnék magamtól. Bár alapvetően a saját képemben jelent meg annak idején a mumus, szóval kávéval sem vagyok egy leányálom.
- Hát nem vállalnám magamra ezt a terhet én sem. Ránézhetek, de nem ígérek semmit. – Egyszer, még az iskola kezdés előtt Minnie néni adott nekem egy könyvet, ami a seprűk felépítésével foglalkozott, szóval az elmélet megvan, a fényezéshez mindenki ért, hála a Madam óráinak, de nagyjából ennyi a tudásom e téren.
- Ide költözöm. Esküszöm. – Bólogatok komolyan, elmerülve a koffein mámorban. Ha nem is költözök ide, vehetnék egy lakást, amit kiadok amikor nem vagyok itt. Ez egy okos befektetés lenne. Pénzem van rá. Vagyis majd lesz, ha végre megkapom az örökségem.
- Hálás vagyok. – Bólogatok meghatottan Danynek, nyers, szomorkás boldogsággal az arcomon. Jobban ismeri, mint anyám. Vagyis jobban tippel. Nem is bánom, hogy kivezet minket, már alig várom a kávés fagyit, amely felé haladunk miközben elpusztítom a második sütimet. Lizzy megjegyzésére a súlyáról ezúttal nem válaszolok. Nem hiszem, hogy hiányzik neki a hisztim botsáska testemről. Különben sem nagy darab a lány, inkább tűnik olyan típusnak, aki a pont jó helyekre szedi fel a kilókat. Kimondottan irigylem alakját.
Érdeklődve lépek be a keverő terembe. Itt is minden akkora, mintha egy fagylalt gyárban lennénk. Nagyon tetszik ez a sok hely, meg a gigászi csillogó gépek, a kellemes hideg és ahogy a különböző aromák illata terjeng a levegőben. Nekem való hely. Mielőtt válaszolhatnék a szőkeségnek megérkezik a párja is, meglepően gyorsan ahhoz képest mennyi minden van nála.
- Nos…egy keresztkérdés mielőtt döntök; van alkoholok fagyi is? – Pillantok a párosra csillogó szemekkel. Kicsit úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, akinek a szülei azt mondták, hogy bármit kaphat a cukrászdádból. Nos, át hallásosán végül is ez történik! – Jó akkor…pisztáciát, cappucinot és baileys-t szeretnék. Megy egy kis kóstolót abból a nagyon erős kávéból. – Sorolom miközben az ujjaimon számolom az ízeket, s igazából már most felpörögtem az édességektől, a kehely után pedig nem is fog kelleni az autó, majd elfutok a kviddics arénáig…

Gerlék & Adora

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lizzy reakciójára csak elnevetem magam. Nos, én sem bővelkedek ilyen rokonokban, de lehet jobb is, hiszen tudom mivel jár, ha kívülálló vagy a saját családodban. Az egy olyan színtű magány, ami sosem múlik el igazán. Kissé elszomorodom, hogy tényleg elfelejtettem mesélni a kedvenc bácsikámról. Pedig az egyik legmeghatározóbb ember az életemben. Hogyan maradhatott eddig ki?
- Nem igazán. Apa igazából csak az unokatesója, szóval alapvetően nem közvetlen rokonok, de a születésem után nem sokkal teljesen kivonta magát a varázsvilágból. Persze, nem drasztikusan, nagy ritkán szokott varázsolni, de csakis végszükség esetében. És szinte sosincs nála a pálcája; egy széfben tartja otthon. – Kezdek bele a mesélésbe, de mielőtt túlságosan belelendülnék leállítom magam. Sok mindent mondhatnék, de nem biztos, hogy mindenről tudniuk kell. Nem szokványos ember és általában nem értik meg őt.
- Tény és való, ám a seprűben is a gyorsaság a legfőbb erény. – Nem fogok vitába szállni, hogy a Vespa vagy a Harley a jobb motor. Mindkettőnek meg van a maga szépsége, de attól még megvédem a magam kicsikéjét. A nagybátyámnak sem Harley-ja van és óvva intett tőle engem, de nem érdekelt. A sikeres jogi megszerzés után elvitt egy használt motor kereskedésbe, ahova éppen akkor hoztak be egy Harleyt, amit alkatrésznek szántak. Szóval nekem egyből az kellet. Hiszen tűzpiros volt valaha a festése. S miután befejezem ugyanolyanra fogom lefesteni. Pirosra és feketére. Megvonom a vállamat egy aranyos mosollyal mikor Liz hátra fordul.
- Mit mondhatnék? Pasinak sem vagyok utolsó. – Viccelem el a dolgot, de szerencsére Daniel-lel egy véleményen vagyunk és ő meg is osztja ezt. Kényelmes dolog, hogy nem kell mindig tépnem a számat. Kezdem megkedvelni Danyt. A kis története is megnevettet és tényleg megfeledkezem a halálos fémdobozról, amiben utazunk.
Az óriási hűtő tele tömve mindenféle földi jóval és tényleg belekarok mindegyikbe harapni, főleg abba a rózsaszín süteménybe Egészen addig, amíg Dany el nem vonja a figyelmemet. Szóval süti connoisseur-vel van dolgom? Elveszem hát a kávészemmel díszített csokiba borított négyszöget. S első harapásra beleszeretek. Ahogy a csoki íze elárasztja az ízlelőbimbóimat, majd a puha süti szinte szétmállik és végül a kávés krém, ami pont annyira édes, hogy ne vegye el a kávé jellegzetes ízét. Lassan magam elé meredve végzem ki az első falatot, majd könnyes szemekkel nézek a párosra.
- Kaphatok egy tálcával ebből? – Kérdem olyan hangsúllyal, mintha éhező lennék, aki először evett meleg ételt. Ez egy csoda. Mindet meg akarom enni. Mindenesetre csak félig figyelek a történeteikre miközben igyekszem mohóságommal megküzdve lassan enni a sütikémet. A szerelmemet igazából. Eddig bármit is éreztem a férfi nem egyes tagjai iránt, az meg sem közelíti azt, amit eme édesség iránt érzek.
- Uh, van kávés fagyi? – Lelkesedek fel és máris a múlté új szerelmem. Mármint szeretem, de a fagyi az fagyi. Eléggé csapongó vagyok, de már úgy vártam ezt a pár napot, mintha gyerek lennék. Szóval igenis mindenért újult erővel fogok lelkesedni. Mert megérdemlem. Szóval egy újabb kávés sütit elcsaklizva követem Lizzyt a fagyi mennyországba.
- Hogy nem híztál el? Én az előző hűtő egész tartalmát befaltam volna a helyedben. – Jegyzem meg nevetve.

Gerlék & Adora

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lizzy piszkálódását figyelmen kívül hagyom. Nem azért, mert ne jutna eszembe valami frappáns visszavágás, de jelenleg ég a szemgolyóm, több sav van a gyomromban, mint étel és azt hiszem elájulok, amikor kiszállok. De persze, tartanom kell magam. Nincs olyan, hogy az itt töltött 2-3 napomból bármelyiket is elvesztegessem csak azért, mert a testem valamiért nem értékeli a kocsikázást. Ennek a szellemében tisztázom a terveimet. Az időpazarlás a halálom…
- Naná, hogy tudok. – Ami igaz is. Nagybátyámnak van egy működő mugli motorja, amivel a 16. szülinapom előtt nem sokkal levizsgáztam, így van egy érvényes jogsim, amit szinte soha nem használok. De legalább most kapóra jön. – Nem tudom, hogy meséltem-e már a bácsikámról, de neki van motorja és annak idején anyámék háta mögött segített, hogy letehessem a vezetői vizsgát. – Mesélem, majd a szőkeség vezényszavára visszamászok a helyemre. Ezúttal sikerül egyedül bekötnöm magam. Lehet szép lassan hozzá szoknék az autóhoz, de valahogy úgy érzem, hogy sokkal jobban lennék, ha én vezetnék. Olyan ez, mint azoknál a gyerekeknél, akik rossz szándék nélkül követnek el csínytevéseket; csupán egy kis felelősségre és bizalomra van szükségük, hogy úgy érezzék szerves részei lehetnek a társadalomnak. Lehet elmegyek nevelési tanácsadónak.
- Jójó, szólok. – Bólogatok és már csuknám is be a szemem, hogy hátra dőlve lazítsak, vagyis megpróbáljak, amikor újabb kérdések repkednek a levegőbe. Nem tudom eldönteni, hogy azért kérdezget, mert félti a vespáját vagy mert el akarja terelni a figyelmem az utazásról, de bármelyik is legyen tisztelendő és kedves motiváció. Szimpatikus ifjú, sokkal jobban illik Lizzyhez, mint Corvus. Az már szent. – Először 14 évesen ültem motoron, de akkor csak utasként. A bácsikám nagyon kedveli, motoros rendőr a mugliknál, így van egy munkahelyi vasa meg egy saját is. A rákövetkező nyáron elkezdett tanítgatni és tavaly segített, hogy letehessem a jogsihoz szükséges vizsgákat. Amit úgy ünnepeltünk meg, hogy elmentünk egy roncs telepre és szereztem egy működésképtelen Harley-t. – Mesélem büszkén, szinte észre se veszem a gyomrom kavargását. Szinte…- Azóta is szerelgetem, de nem sokat haladtam vele idén. – Zárom le vállat vonva. Ez a nyár nem arról szólt, hogy mit szeretnék én. De nem baj, megérte.
- Egész jó volt most. – Biccentek Danynek. Mégsem kellett volna kételkednem a mugli gyógyszerekben. Egészen hatásosak. Azért nem vagyok rest gyorsan kikászálódni. Tetszik, hogy nem a főbejáraton érkezünk, így olyan az egész, mintha egy nagy kaland lenni. Imádom a kalandokat, főleg, ha tilosban járhatok velük. Ámulva lépek be a dermesztően hideg helyre, amit egy óriás fémajtó mögött rejtegetnek. Az ember azt hinné, hogy kincseket tartanak itt és bizonyos szempontból nem tévedne. Olyan sütemények sorakoznak itt, amiket még nem tártak a publikum elé, különleges látvány. Mintha kiemelnél egy állomást a folyamatból és jégbe zárnád.
- Tetszik ez a hely. – Nézek körbe és nem utolsó sorban élvezem a pillanatnyi hideget az olasz későnyári hőség után. – Ez micsoda? – Mutatok az egyik polcra valami nagyon rózsaszínre. Olyan kirívóan rikító, hogy muszáj megkóstolnom, ha lehet. – És nektek milyen feladataitok voltak itt? Torta díszítés, kávé főzés vagy vendégekkel való smúzolás? – Fordulok vigyorogva a páros felé. Nem lennék jó pincér. Nem szeretek parancsra kedveskedni.

Gerlék & Adora

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem veszem magamra az itókás megjegyzést. A bor különben sem alkohol, hanem desszert az én világomban.
- Majd én téged. – Nevetek rá a lányra, mielőtt még Dany biztosítana minket afelől, hogy ilyesmire nem fog sor kerülni. Nos, azt majd meglátjuk. Legfeljebb magammal viszem az ágyba az egyik üveget altató gyanánt…Vagy az illetlenség lenne? Nem vagyok otthon az alkohol etikettben. Pedig lehetnék; ismerem a nemzetközi etikettet, étkezési etikett, tánc etikett, társalgási etikett és még sorolhatnám nap estig, de nem akarok senkit sem halálra untatni.
Kicsit meglep, hogy Lizzy csak így megoszt tiltott dolgokat egy prefektussal. Mármint addig okés, hogy nincs utólag büntetés, mert bizonyítsa a varázsló csemete az igazát, ha tudja. De általában egyik ember szava a másiké ellen. Dany meglepett arcára, csak vállat vonok. Remélhetőleg nem nyom fel az egyik prefi ülés közben. Kedves srácnak tűnik, nem nézek ki belőle ilyesmit, de nem tudok nem aggódni. Tavalyi tanévben már hibáztam egyet, ennél többet nem engedhetek meg magamnak 2002-ben.
- Mindannyian azok voltunk. – Vonok vállat, mivel muszáj engednem a késztetésnek, hogy megvédjem a vöröshajú barátnőmet, még akkor is, ha nem volt a fiúban semmi nemű bántó szándék. – Ezt pedig kikérem magamnak. – Fordulok kissé felemelt orral Lizzy felé. – Ha hányok abban is értelem van. – Félig meddig komolyan is gondolom, de azért elnevetem a végét. Persze, ekkor még nem tudhattam, hogy lehet ma alkalmuk is lesz a többieknek megfigyelni ezt a mutatványomat…
Maximum nem jön össze? Hát…az nem lenne az én asztalom, ha nem jönne össze. Vagy összeszedem magam és ténylegesen minden szabad percemet, beleértve az alvásra fordított időt is, arra áldozom, hogy Anglia legjobb ifi játékosa legyek és akkor utána elindulok ezen a valamin. De egyelőre annyira távol állok a seprűlovaglástól, mint még soha. Nem is értem miért vagyok ennyire kikészülve.
- Jól vagyok, jól vagyok. – Igyekszem lenyugtatni őket és a beáramló levegő tényleg segít. Az meg pláne, hogy a kocsi megáll. Ahogy lehet kimászok abból a bádog sírból és az autó oldalának dőlve hallgatok szöszke barátnőmre; mély levegő be és ki. Pár pillanat elteltével ténylegesen jobban érzem magamat.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Enni kell és akarok is. – Nézek rá jelentőség teljesen. Persze megkímélem a McGalagony tekintettől, merthát nem tesz neki jót, ha elkoptatják és annyira nem is érzem szükségét.
- Köszönöm. – Veszem át egy mosollyal Danytől a gyomornyugtatót és már visszatér a szín is arcomba. De azért beveszek egyet a tablettából, miután egy kicsit megvizsgálom…Bízok a fiúban, de a mugli gyógymódszerekben már kevésbé.
- Igen, sokkal. Szóval most elmondom mi a terv! – Jelentem ki miután lenyelem a pirulát, hiszen valamivel el kell telnie annak a kis időnek mire ez hat. – Nem változtatunk semmin; megyünk a cukrászdába, szigorúan lehúzott ablakkal. Nálam itt lesz a víz és nem fogok hányni. – Itt biccentek egyet irányukba mintegy biztosításként. Nem vagyok hányós, nem most fogom elkezdeni. – Utána megnézzük a meccset és megkapok mindenféle rágcsát, amit kitaláltál nekem. – Mutatok vizes üvegemmel Lizzyre. – Később pedig megvacsorázunk, hozunk valami finomat a nagybátyádnak, mert szeretném valahogy meghálálni, hogy itt lehetek és egy másik vizet nekem a visszaútra. – Mutatok most a fiúra, mintha valami katonai parancsnok lennék. Mit csináljak? Szeretem a rendszert, biztonságban érzem magam tőle. – És ha lehet a továbbiakban kölcsön kérném a Vespádat, amikor ti kocsikáztok. – Veszek vissza az arcomból és a legmegbízhatóm arcomat mutatom kedves vendéglátóm felé.
- Mindenkinek jó lesz így? – Fordulok szembe a kettővel angyali mosollyal enyhítve a dirigálós stílusomat. Nem akartam senkit se megsérteni, de ha az egész nyaralás arról fog szólni, hogy mindenki amiatt aggódik mikor hányom szét a bőrkárpitot, akkor inkább haza megyek. Szerettem volna ideje korán elejét venni ennek a körnek. Amennyiben mindkettő rábólint visszamászok hátra és sikeresen becsatolom magamat, kezemben az üveget szorongatva tesztelem a mugli gyógyszerek megbízhatóságát.

Gerlék & Adora

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lizzyvel összenézünk a borospince hallatán; nos akkor így maradt ki. A cinkos visszakacsintást azért kihagyom, nem akarom azt a gyanút kelteni vendéglátóimban, hogy csak a pia miatt jöttem. Bár, ahogy már említettem sokat jelent a folyékony búfelejtő számomra. Talán így ütközik ki tinédzserkori lázadásom a család ellen? Mindegy is. A lány üvegező megjegyzésére visszafolytok egy kuncogást. Úgy tűnik, hogy most már legalább tud viccelődni a dologgal, ez a feldolgozás egyik jele lehet.
- Hm…majd meglátjuk. Eddig inkább motor párti vagyok. – Tárom szét karjaimat Dany felé, amolyan „nem hiszem, hogy meg tudsz győzni, de nyitott vagyok” módon. Harley a szerelmem, s bár még nem működő képes, már vezetgettem is, úgy nagyjából fél percig mielőtt lefulladt volna. Nem működik rendeltetés szerűen, de megjavítom és repülésre is alkalmassá akarom tenni, meg mugli biztossá. Egyszer hallottam, hogy Hagridnak volt ilyen motorja és ugyan alkalmam nem volt megvizsgálni az övét, elhivatott vagyok a sajátom tökéletesre fejlesztése iránt.
A „hat fogásos vacsora” szókapcsolatra csak nézek, mint furkász a nagyi ékszereire. Vágyakozva, de mégis kissé ijedten. Még sosem ettem hat fogást a fogadásokon kívül, ott pedig általában nem olyan laktató a kaja, de közben meg halálosan félek, hogy a felét nem tudnám megenni. A végén még szorongásom lesz az evéstől…Na már csak ez hiányozna a pálcika testalkatomnak.
- Ahaaaa. – Hát ez az életcél az én családom által erősen meglenne vétózva. Nem vagyok házi tündér, s ha akarnék se lennék; ezzel is tűntetve az anyai nagymamám élete és elvárásai ellen. Meg kell mondanom azért örülök, amikor Dany elenged, nem vagyok annyira érintkezős típus.
- Írtál róla, de nem tudom, hogy micsoda. – Megrázom a fejemet, mert az meg van, hogy valami kvidicses dolog, s hogy mind a ketten részt vesznek benne, de ennyi. Ezen kívül azt sem tudom, hogy eszik vagy isszák-e. – Sulis program? Szerinted értelme lenne kipróbálni magam? – Nem hiszem, hogy jó ötlet, bár tény és való, hogy nyomás alatt jól teljesítek. Közben megköszönöm a hugrás fiúnak a segítséget, bár semmiért nem vallanám be, hogy szükségem volt rá.
Körbe nézek a kocsiban és az első dolog, ami feltűnt, az az, hogy mennyire zárt. Nem kedvelem a szűk helyeket, de veszek egy mély lélegzetet és inkább abba gyönyörködöm, hogy milyen szép a bőr ülés. Megpróbálok előre nézni arra konzolra, ami Dany előtt van, hiszen ő vezet. Kedvem lenne megkérdezni, hogy mi micsoda, meg hogyan működik, de elindulunk és felkavarodik a gyomrom. Hátra dőlök és két kézzel markolom az a fura szalag szerű valamit, amit a fiú rajtam keresztül csatolt be. Merlinre, ez nagyon nem kellemes. Lehunyt szemmel igyekszem arra koncentrálni, hogy miről beszélgetnek ezek ketten ott elől.
- Megértettem elsőre is. – Reagálom le, talán a kelleténél kevésbé kedvesen, de elég, ha az egyikőjük szól és amúgy sem érzem jelenleg magam a toppon. Uh és ez még rázkódik is, de csodás.
- Nem…khm nem még nem. – Jegyzem meg mély levegőt véve. – És nagyon is várom, szóval…mikor lesz ennek a kínzásnak vége? – Nagyon igyekszem nem telibe hányni az előttem ülőt. Máskülönben szét ugrálnám az autót tekintve, hogy imádom látni hogyan működnek a legkülönbözőbb dolgok ezen a csodás világon. De egyelőre csak a szemeim belső felét látom. Nem túl izgalmas.