Róma

First topic message reminder :

###

Őszintén szólva, annyira túltárgyaltuk és Daniel annyira ragaszkodik az álláspontjához és a véleménye minden részletéhez, hogy nem látom értelmét tovább ragozni.
Amikor Alex elő áll azzal, hogy nem is terhes, annyira nem lep meg, de azért kap tőlem egy csúnyán nézést, ami annak szólt, ilyennel lehet legközelebb inkább ne.. Dany szavaira pedig már csak szemet forgatok.. bár valamivel már lényegesen oldottabban. - Vigyázok a húgodra még ha nem is hiszed el. - mondom ki egyszerűen őszintén. Aztán végül Alex szavai hoznak némi megnyugvást és enyhülést. Ő is vigyáz rám. Ez vitathatatlan. Szeretve nézek rá, de mivel Dany magához vonja a lányt, nem lopom el tőle. De azért mellettük levetem magamat egy székre ha már így sikerült mindenkinek lenyugodnia. Nem különösebben szokásom ilyen vitákba bonyolódni és nem szokásom mások anyjának megmondani, hogy lehetőleg takarodjon a gyereke közeléből... Mégis remélem, hogy Lidyával soha a büdös életben nem találkozom többet és reményeim szerint Alex is messzire el fogja kerülni.
Az ember sokáig képes ragaszkodni egy toxikus közeghez és hitegetni magát azzal, hogy de az jó hatással lesz rá.. és pár hete vagyunk csak együtt Alexal. Csak egy pár hete tapasztal egy teljesen más életszemléletet egy független, önálló közegben. Tudom.. hogy egy Alex korabeli lányt "veszélyes" lehet kimozdítani ennyire a megszokott közegéből.. De néha muszáj.. másképp saját magáról sem fogja elhinni hogy képes bármire. Dany hiába rágja a fülét ezzel már hosszú évek óta.


///köszönöm szépen a játékot!!! <3

Sajnos Alex közbe lépése mit sem segít semmin, főleg amikor Danyel egy egész litániát nyom az arcomba, de... ennek köszönhetően... meg annak, hogy én nem vagyok bebaszva.. többnyire képes vagyok értelmezni és átértékelni Danyelt mi bántotta abban amit mondtam. Ez viszont arra késztet hogy sürgősen tisztázzunk pár dolgot.
- Daniel... azért azt remélem tudod, hogy nagyon sok nőnek, sok régióban nincs joga a saját testéhez, sőt fejlettebb térségekben is nap mint nap születnek olyan törvények, amik korlátozzák ezt. - mondom már egy fokkal higgadtabban kilépve Dany arcából. - Van aki nem is tudja, hogy lenne lehetősége védekezni. Az edukáció nem mindenhol van ám jelen ezen a téren. - jegyzem meg ellenvetve a szavainak. Azért az utolsóra csak sóhajtok egyet kissé szemet forgatva, mert annyira azért még nem sikerült lehiggadnom - Ebben igazad is van meg nem is. - de már nem fejtem ki hogy melyik része az amivel nem értek egyet mert már darálja is tovább ami miatt egy kissé újra felmegy bennem a pumpa, de igyekszem vissza nyerni a hidegvéremet.
- Tévedsz. Azt mondtam, hogy ha valakit megerőszakolnak, és úgy dönt, hogy nem akarja sem kihordani, sem megszülni annak a gyerekét aki megerőszakolta... Mert lelkileg ez tönkre tenné, esetleg egy életre, akkor ezt a személyt ne bélyegezd meg gyerekgyilkossággal mert kibaszott etikátlan! És csak hogy tudd, orvosilag és jogilag is elképesztően sok különbség van. És ez nem azt jelenti, hogy bármelyik élet értékesebb lenne a másiknál. - aztán végre kibukik a lényeg Danielből engem meg homlokon csókol a felismerés és ez látszik is a fejemen. - Daniel... nem a létezésed jogát akarom elvitatni vagy megkérdőjelezni. Őrülök, hogy itt vagy. örülök, hogy édesanyád nem hallgatott az apádra és örülök, hogy kimondtad, mi a problémád a témával tulajdonképpen. Csak annyit kérek, ne bélyegezz meg másokat, ha ők másképp döntenek.. - Egy rövid időre elhallgatok, mérlegelek, aztán lényegesen nyugodtabban folytatom már - Amikor Jade megesett, az a figura akire azt hitte elsőre, hogy a gyerekek apja, simán közölte vele is, hogy vetesse el őket! Nem tudta megtenni. Amikor elmesélte mi történt, láttam rajta, hogy mennyire akarja őket, de borzasztóan félt is. Semmi közöm nem volt a gyerekekhez, mégis azt mondtam, hogy ne aggódjon, segítek és mellette leszek. Össze hozzuk, hogy mire jönnek, legyen egy otthonotok... A kezemben tartottam a gyermekeit amikor megszülettek... - nyelek egyet - És ameddig nem jött a baleset, tartottam is a szavam. Mert így éreztem helyesnek... Közben.. láttam, hogy lényegében lemondott az életéről, a karrierjéről. Ezek baromi nehéz döntések akárhogy is! Örülök, hogy az ikrek itt vannak és léteznek ez elvitathatatlan. Viszont ha Jade másképp döntött volna a kritikus pillanatban "amikor még megteheti" sem ítélném el. Nem tehetem meg hogy elítélem érted? - hallgatok egy rövidet - Valójában akármeddig beszélhetnénk erről, nem mi döntünk róla, hanem ők. - biccentek itt Alex felé. Értem Daniel problémáját, mégis úgy gondolom ez nem ennyire sarkított.
- Valószínűleg baromira ki fogsz akadni azon amit most mondok... de..- sóhajtok egyet - hogy ha mindenki életben maradna, az jó néhány természeti rendszert katasztrófába fullasztana, bármekkora koponyákat nyernénk néhányakkal... És most nem csak a valami okból meg nem születettekre gondolok, hanem mondjuk a betegekre is.. Tudod, hogy hány olyan varázstalan barátom volt, aki ilyen olyan betegséggel került kórházba és nem jött ki? Tudod, hogy hányszor és mekkora kibaszott bűntudat volt bennem, mert minden tudásom és képességem meg lett volna, hogy segítsek, mégsem tehettem meg! - hallgatok egy rövidet - Gyógyítóként.. egy kicsit másképp tud kinézni a világ rendszere... Meg van a felhatalmazásunk, hogy gyógyítsunk, de csak a varázsvilágon belül. Csak a mieinket... Közben ott zakatol a füledben a kérdés és a vívódás, hogy szíved szerint mindenkit megmentenél! Mindenkit. Nem kivételeznél... és ott van a kérdés, hogy oké de!.. Mi lenne akkor ha mindenki megszületne és mindenki meggyógyulna? Hányan lennének árvák, számkivetettek, otthontalanok, és vajon hányan éheznének..? - végül kissé vonakodva de kibukik belőlem - Az meg megint más kérdés, hogy ha már természeti rendszerek... ezzel meg megint csak úgy vagyok amit nem illik kimondani; példának okáért, ami halott, annak kurvára halottnak kéne maradnia... - tudom, vagy legalábbis valamennyire érzékeltem az utóbbi időben, hogy Danyelben mintha még mindig nem került volna helyre minden velem kapcsolatban és ha már amúgy is benne vagyunk egy "megbaszlak az őszinteségemmel bro" hangulatban, hát akkor ez is úgy vélem bele fér. - Hálásnak kellene lennem.. mindenki ezt szajkózza. És ha nem gondolok arra, hogy egy másik ember bőrét viselve, egy másik ember élete árán kaptam második esélyt... ha Alexre gondolok és a jó dolgokra, akkor persze hálás vagyok, de valójában kibaszott nehéz a felszínen maradni... - ismerem el komolyan. Szerintem az utóbbi időben nem beszéltem ennyit egyszerre senkivel..

Őszintén örülök, hogy nem hallom Dany gondolatait az összezavarodott "identitásomat" illetőleg... Egyéb esetben valószínű, hogy bizonyos szinten felkapnám a vizet. Lévén ezzel Dany olyan vízre evezne, amihez köze sincs. Hiszen simán heteróként halvány fingja sincs egy hozzám hasonlóban mi zajlik. Amivel nincs is baj, csak tudatlanul ítélkezni egy nüansznyi kérdés nélkül, nagyon szar húzás.
Lidya további pampogását lényegében meg sem hallom már.. A vérnyomásom olyan erővel lüktet a fülemben, hogy hála Merlinnek egy kurva hangot nem hallok belőle! És amikor végre lelép csak hálát adok az ismeretlen erőknek, hogy végre eltakarították azt a picsát a színről. A jelenlegi idegállapotomban pedig... mert jelenleg az van ám nagyon Danyel szavaira csak pislogok egyre kikerekedettebb szemekkel.
Egészen közel lépek Danielhez és egyszerűen kibukik belőlem - Wo-wo-wo! Ácsi! Van egyáltalán fogalmad arról, hogy.. - szóhoz sem jutok egy pillanatra annyira ledöbbent - Ugye tudod, hogy ezzel az állásfoglalással nők millióinak üzened azt, férfi létedre, hogy nincs joguk a saját testükhöz! És gyerekgyilkossággal bélyegzed meg őket, figyelembe sem véve a körülményeiket és őket magukat mint nőket! Baszki Daniel ne már!.. - csóválom meg a fejemet aztán ingerülten tárom szét a kezeimet - Persze gondolhatod így is. De akkor sokkal közelebb vagy azokhoz a nézetekhez, amiket olyannyira megvetsz Lidya szájából! Gratulálok kezet foghattok. - ismerem el minden finomkodást félre téve - Remélem a nyolc éves indiai kislánynak, vagy bármelyik bántalmazott megerőszakolt, vagy egészségileg veszélyeztetett nőnek az arcába mondod majd hogy gyerekgyilkos! Ne adj isten annak is aki nem volt eléggé felvilágosítva és hagyott a srácának dolgokat mert meg akart neki felelni.. - mellbe bököm Danielt, holott tudom jól, ennek nem ez lenne a módja - Hogy a tökömbe nevezhetsz bárkit is gyerekgyilkosnak amiatt, mert úgy dönt, sem érzelmileg sem testileg nem képes még végig csinálni még csak addig sem hogy megszülje és örökbe adja?! Úgy, hogy lehet nem is az ő felelőssége volt, hogy megesett!! Ember gondolkozz már mielőtt beszélsz! - a csodálatos, hogy egyáltalán nem azt mondom, kényelemből járjon az ember abortuszra vagy esemény utánival tömje magát.. Az valóban felelőtlenség és faszság, ráadásul nagyon nem egészséges, arról nem is beszélve, hogy a későbbi, már tudatos családtervezésbe nagyon bele köphet az ilyesmi... De.. a nyomaték inkább csak a tudatos családtervezésen van. Hiszen Rocco esetét is láttuk. A srácot totál földhöz verte Andreaval amilyen helyzetbe kerültek és teljesen érthető is. Nyilván a család is fontos, hiszen elsődleges támogatást és biztonságot jelenthet egy akár magára hagyott nő számára is. És a lelkemet rá, hogy véletlenül is lebeszéljek bárkit, aki szeretné megtartani és felnevelni a gyermekét. Daniel ezekben a percekben mégis olyan mintha idegen lenne számomra. Ami az összes többit össze vetve igazából nagyon szar érzés..- Ha megbélyegzést használsz, az épp olyan érzelmi manipuláció mint amitől olyan nagyon meg akarod védeni Alexet. Szóval gondolkozz el ezen! - mondom még ki a végszót hidegen és egyszerűen.

Eleve enyhén abszurd számomra a helyzet, de hát én is tudnék mesélni az "elbűvölő" szülők fogalmáról.. és tudom mennyire nehéz kikerüli a bűvkörükből.
Lydia viselkedésétől zsigeri undor lesz úrrá rajtam lépten nyomon. A fejem zsongani kezd, pedig nem is ittam. - Remélem nem bántom meg vele, de az, hogy a maga szemében ki mennyit ér, és az, hogy a hagyomány mit követel meg, két teljesen különböző tényező. Tudja... ha aranyvérű körökben akar aranyvérűnek, legalábbis nemes hölgynek tűnni, illene a törvényeinket és a hagyományainkat betartani. - Lidya határozottan túlfeszíti a húrt és bár igyekszem a szerepemben maradni, hogy Alexet ne sodorjam még nagyobb gázba, de messze nagyon nehezemre esik ez az egész.
Aztán igazából már nem mondanék semmit amikor Alexet félre vonja és egy kissé engem is meglep az a tény, hogy ittak... Ráadásul annyit, hogy annak még szaga is legyen.. Kivárok, mert fogalmam sincs hova fog kifutni ez az egész, de ekkor megüti a fülemet Alex kifakadása és amikor kiesik a száján az, hogy terhes, azért látszik az arcomon valami amit már nem tudok leplezni. A döbbenet leginkább és egy pillanatra Daniel felé villan a tekintetem aztán vissza Alex irányába és bár szinte biztos vagyok benne, hogy Alex csak blöfföl.. hiszen... oda figyeltem, védekeztünk mindig... semmilyen jel nem utalt arra, hogy valóban terhes lenne.. mégis elgondolkozom rajta, mert még szót is ejtettünk róla és tudom, hogy Alex mennyire nagyon szeretne babát.. Szóval azért kiver a víz, hogy mi van ha mégis...?
Lydia szavaira, bár bennem is eldurran valami, de Daniellel ellentétben hidegvérrel állok fel és lassan indulok meg a nő felé, egészen addig ameddig a falnak nem szorítom a tartásommal és két kézzel megtámaszkodom a feje mellett. Nem fogom bántani, sosem bántanék egy nőt, de szeretném, ha nagyon az elméjébe vésné úgyhogy a tekintetemet a véla szemeibe vésem. Soha nem láthatott senki még ennyire hideg vérrel ingerültnek és főleg nem láthatott még senki így sarokba szorítani egy másik embert. De jelenleg az egész helyzet szándékos. - Kizárólag Alex kedvéért voltam hajlandó leülni magával beszélni, de már látom, hogy hiba volt. Úgyhogy most jól figyeljen arra amit mondok: Ha még egyszer Alex közelébe megy, elintézem, hogy soha többé ne láthassa a lányát. - hagyok egy nagyon rövid szünetet - Remélem érthető voltam. És most, tűnjön a szemem elől és vissza se nézzen! - ellököm magamat a faltól és eleresztem Lydiat. Idegesen lépek hátra és túrok a hajamba.. Végig kísérem a tekintetemmel ahogy elviharzik, aztán lehunyom a szemeimet, hogy rendezzem a vonásaimat. Ökölbe van szorítva a kezem és reszket a karom az idegtől. És amikor eljut a tudatomig Dany mondandója felé fordulva egy kissé talán ingerültebben a kelleténél még megjegyzem - Azt azért remélem, hogy tudod, hogy egy abortuszba belekényszeríteni bárkit épp olyan mint a megtartásába bele kényszeríteni bárkit. Ezt csak és kizárólag az érintett nő döntheti el. Se te se én! - ezt talán közölhettem volna vele kedvesebben és megértőbben főleg, hogy elméleti síkon az Alexal közös gyerekünkből indult ki ez a szál és mit van mit tenni Danyvel különbözik a véleményünk bizonyos szinten. De egyéb körülmények között lehetne erről normálisan is beszélni, félre értések nélkül, megfelelő hangot megütve és empátiát és tiszteletet tanúsítva a másik meglátásai iránt.... De Lydia olyan szinten felcseszett... és közben felmerül bennem az Andreas eset is amikor vonakodva bár de tiszteletben tartva a döntését és a kérését, Alexal elkísértük a klinikára és a beszélgetés is felmerül bennem utána Alexal a gyerek témáról meg mindenről. Érzem, hogy szinte zsibog az agyam..

Azért, azt jó lenne, ha mindenki nyomatékosítaná magában, hogy Danyel és Alex úgy jöttek el hozzám, hogy kell a segítségem. Értem én ha Danyel eleve nagyon feszült Lydia miatt és ennek tetejébe nem is szívleli a látványunkat, bár hogy miért pontosan arra nem jöttem még rá. Hiszen vigyázok a lányra, nem ütöm verem, nem terrorizálom, igyekszem a lehető legjobb verziója lenni önmagamnak mellette és próbálok neki segíteni az élet nevű útvesztőben meg abban hogy egy kicsit tudjon nyitni a világra, új nézetekre. És az anyjával szembeni lázadása mögött ne csak a kétségbeesése álljon. Erősödjön, gyarapodjon lelkileg, egy kicsit fedezze fel magában hogy igenis egy csomó mindenhez van tehetsége egy csomó mindenhez ért. Mert fontos, hogy tudja, nem egy kirakatbábú... Persze az fel sem merül bennem, hogy Danynek esetleg az is rosszul eshet, hogy rám Alex jobban hallgat, rá meg már lényegében semennyire szinte.. Egyáltalán nem mondom, hogy főnyeremény lennék, vagy az a bizonyos faszagyerek, sőt, de valahol kezdi baszni a csőrömet Dany flegmázása amiről az az érzésem, hogy nem a színészkedéshez tartozik de se időnk se más hogy erről szót váltsunk, pedig lehet hogy kellene!
Biccentek egyetértést tettetve a nővel. Szar egyébként az egyik régi barátomat becsmérelnem, hiszen nagyon is tisztában vagyok Dany erősségeivel és szerintem sosem hallhatott tőlem olyat, hogy rosszat szólok róla. Másfelől ez az egész színjáték, ahogy kérték.. aminek egymásra kéne épülnie. Nem egymás ellen dolgoznunk. Szóval amikor a hoppanálással kapcsolatban vissza szúr azért kap egy kissé furcsálló-rosszalló tekintetet. - Nem tudom mondták-e már, de egy nemes hölgy képességeit nem illik megkérdőjelezni. - forgatom úgy a szavakat, hogy a célzása egyértelműen Lydiat vegye célba. Tudom hogy ez uszítás és forog is a gyomrom, de az, hogy én jelenleg nem vagyok képes a hoppanálásra, mert még pálcát sem tudok forgatni nem derülhet ki. Másfelől egy olyan témára terelné a szót ami engem bevallom baszottul kétségbe ejtene és a plafonig felcseszne. Hiszen tudtam hoppanálni, ahogy az összes többi varázslattal is remekül boldogultam egyetlen egyet kivéve. A patrónus bűbájt, de Dany tudhatta, hogy nem voltam utolsó a pálcaforgatásban és jelenleg akaratomon kívül vagyok ebben az elcseszett helyzetben. Szóval ajánlom neki és remélem, hogy ez után ezt a részt messsssze lezártnak tekintjük. Ők kérték hogy legyek egy simulékony nyálas kis rohadék.
A közelsége Alexnek, és az, hogy kapok tőle egy csókot, azért némiképp lehűti a kedélyeimet és szigorúan a lapockája aljánál érintem, csak egy futó gesztus, amolyan ölelésszerű, meghitt, de épp elég teátrális. - Rendben. Bent leszünk édesanyáddal. - biccentek neki, megigazítva egy kósza hajtincsét még, mintha én is azon lennék, hogy a drága mátkám mindig tökéletes legyen és ehhez nem vagyok rest hozzá járulni. Amúgy meg imádom amikor kócos... Ezt követően Lydia átkarolja a vállamat és már el is von Alextől én pedig engedelmesen, bár azért kimért határozottsággal veszem az irányt arra amerre mutatja. Lényegesen magasabb vagyok a nőtől, főleg az úripöcs tartásommal, úgyhogy valószínűleg túl sokági nem lesz kényelmes a vállamba csimpaszkodnia.
- A San Patrizia ispotályban praktizáltam Rómában a nyár elején. Alex pedig egy ismerőséhez érkezett látogatóba. - hagyok egy apró szünetet és megejtek egy mosolyt a pince irányába elpillantva, hogy egyértelmű legyen senki másról, csak is Alexről van szó. - A lánya igazán tüneményes teremtés, úgyhogy bátorkodtam a legközelebbi látogatásánál randevút kérni tőle. - összegzem szemrebbenés nélkül. Már csak azon imádkozom, hogy Alextől vissza ne kérdezze. - Sajnos azonban nem sokkal ez után a találkák megszakadtak, mivel tovább hívtak Svédországba, Svájcba és Dániába, de levélben tartottuk a kapcsolatot. Hiába.. ha a varázsló jó a szakmájában, mindenhol szükség van rá. - egy kicsit csepegtetek abból, hogy igenis illemtudó vagyok. egy kicsit csepegtetek abból, hogy azért végig meg volt a kontakt a nyár folyamán és egy kicsit fényezem is magamat, ahogy azt egy aranyvérűhöz illik. A kérdésre azért kiül az arcomra, hogy "de asszonyom... ezt most komolyan kérdezi..?" De hála égnek Alexék befutnak én pedig egy simulékony és kissé elnézést kérő mosollyal jegyzem meg. - Sajnálom, hogy önhöz nem jutott el az információ a lánykérésről, de a hagyomány szerint, a lányt az apától szokták elkérni. Ami megtörtént. - és csak mélységesen imádkozom, hogy Luca nagyon nagyon nagyon messze legyen innen... Én hellyel kínálom Lydiát majd magam is leülök mellette, de lényegében vele szemben. - Az, hogy ön a legjobbat akarja a lányának, az természetes, hiszen a szeretett egy szem gyermeke. - fényezem kedvesen egy kicsit az anyai büszkeségét, aztán pillanatok múlva pusztán tájékoztató jelleggel le is rombolom a tekintélyét olyan kedves hangnemben és illemtudóan hogy az hajmeresztő. Persze Dany közbe "kotyogását" csak leintem, hogy huss~ van ennek más módja is srác, nyugi, bízd rám! - De feltételezem, mint nemes hölgy tisztában van azzal, hogy az egyetlen személy aki a kiházasodással kapcsolatban rendelkezhet a gyermek felett, az a családfő, aki minden esetben az apa. - aztán olyan arcot vágok, mint aki rettenetesen bánja, hogy valószínűleg a női büszkeségébe és úgy egyébként is mindenhogyan bele tapostam a terveibe. - Ennek fényében, rendkívül sajnálom, de attól tartok, az az eljegyzés.. mégsem annyira hivatalos. - teljesen nyugodt vagyok. Hidegvérű és rezzenéstelen. Ujjaimat össze fonom az asztal lapján kimérten. Senkinek nem kell nyelvzseninek lennie hogy egyébként kibassza a fülüket, viktoriánus angolt használok. A nemesség nyelvét. - De ha már volt olyan figyelmes és megkért, biztosítsam, a lánya jó kezekben van mellettem, ezt illik is teljesítenem. - bár a bemutatkozás még elodázódott, azért remélem, hogy meg is úszom még egy darabig... Könyörgöm... - Elismert gyógyítóként és kutatóként nem gondolom, hogy ne tudnám biztosítani Alex számára azt az életet amit megérdemel. - kedvesem felé nyújtom a kezem, hogy foglaljon helyet mellettünk ő is, a jobbomon.. hagyományhoz hűen. - Pár éve alapítottam egy gyermek otthont, ami végett adomány és gála estek megbecsült vendége vagyok. Egy ilyen kedves teremtés mellettem pedig, csak emelni tudna ezeknek az esteknek a fényén. Alig várom, hogy velem tudjon tartani ő is a legközelebbire. - megszorítom Alex kezét és büszkén nézek rá. - Igyekszem támogatni a tanulásban is és hogy fejlessze magát. Hogy boldog lehessen. - aztán Lydia felé fordulok - Kegyednek pedig ha jól emlékszem épp ez a célja. Alexet a legjobb helyen tudni. Persze.. javítson ki ha rosszul emlékszem. - nem mintha nem pár perce esett volna ki az ő száján is meg az enyémen is...