2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-03, 12:35
First topic message reminder :
Szükség szobája
A Szükség Szobája egy olyan mágikus szoba, amit csak az fedezhet fel, akinek épp szüksége van rá. Roxfort házimanói Jössz és Mész Szobának is nevezik. Az elmúlt években futótűzként terjedt a létezésének híre a diákok között, már számtalan bulit rendeztek itt a diákok (például az egyetemisták néhány éve a Valentin napot itt tartották), biztonságban a tanárok figyelő tekintetétől, de párocskák is tartanak itt randevúkat és gyakorolni vágyó diákok is érkeznek, ha valami olyanhoz támad kedvük, amit az iskola termeiben nem tudnak vagy nem akarnak a többiek előtt kivitelezni. A Szükség Szobája mindig olyan berendezéssel nyílik meg a belépő diák előtt, amire szüksége van és amikor használatban van csak az tudja újra kinyitni, aki pontosan tudja, hogy kit és mit keres odabent. Ha egyszer már foglalt, akkor másoknak bizony nem nyílik ki és vissza kell térniük egy másik alkalommal.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Tim Roberts
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-09, 23:29
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] - Helyes. - morogja még, majd megtörténik a csók, Tim pedig félig húzza Codyt, félig hagyja magát elnyúlni az ágyon, pontosabban matracon, és egészen kellemesen belemerül a hosszabb csókba és a hugrás fiú közeledésébe. Egy ideig jól elvannak ruhában, majd Tim határozott mozdulattal kerekedik Cody fölé, és néhány hosszú pillanatig csak néz a srác szemeibe, egészen közelről, majd egyszerűen odabújik mellé, fejét a srác mellkasára téve. Nem beszél, mert az nem szokása, de egyértelmű jelzésekkel kommunikál, hogy mivel és mennyire akar, vagy éppen nem akar sietni, vagy nem akar semmit sem elkapkodni. Nehogy csak valami légyott legyen, bár ahhoz több alkohol és kevesebb ismeretség kéne. De mégis csak Timről beszélünk, aki amúgy sem adja ki magát egyből és könnyen, és úgy fest, hogy jelene esetben is ez a helyzet.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-09, 22:44
Ha Tim eddig nem látogatta a gyengélkedőt, nos lehet ezek után, akárhogy is forduljon a kocka, lehet rá fog férni. Persze semmi rosszat ne gondoljunk mögé. Elvigyorodom. - Ugyan! Soha. ~ végül is a fekete lovagok is lovagok voltak. Amit említettem, nem viccből mondtam. De remélhetőleg nem riasztom el, vagy idejében szól hogy elég és ne tovább! Azért, így józanul kicsit könnyebb figyelnem.. úgy mindenre. Leginkább Timre és a reakcióira. Mert persze felbuzgott bennem minden, de nem fogom a kárára a nyakába szakítani amit nem akar. Hamar kezd kibontakozni a szituáció, az viszont remek kérdés, hogy meddig fog tartani? Hagyja hogy elfektessem hanyatt, mivel törökülésben volt megvárom, hogy a lábait elrendezze, fölé hajolva pedig tartanám a csókot, mélyítem. Egyik karomra engedem a súlypontom, a másikkal végig simítok az oldalán, derekán, egyelőre csak így ruhástul.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-09, 22:16
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Tisztességesen és törvényesen intézi az ügyeit, ez vonatkozik arra is, hogy adott esetben nem fog semmiféle igézéssel élni. Mármint.. kifejezetten sármos fajta, ennél több nem kell, amivel megigézhetne tulajdonképpen bárkit is, ez a védjegye, és minden bizonnyal benne van abban, ameddig Codyval eljutnak egy nagy adag ebből is, de nem játszik rá. A fiú szavaira csak kacsint egyet. - Le ne merj buktatni. - morogja még válaszként, és ami odafent a Kilátóban elhangzott, az most mintha hirtelen megvalósulna, és megelevenedne előtte, és természetesen hagyja, hogy Cody feje kicsússzon a kezéből, és megcsókolja. És ahogy kicsúszik a srác feje a kezéből, úgy simít végig a nyakán, majd a tarkóján, miközben visszacsókolja a srácot. És közben átfut a fején, mennyire akarja szabadjára engedni azt, amit Codyban van és mennyire akarja, hogy mindez egyszerre robbanjon ki belőle, de hagyja magát levenni a lábairól - minden értelemben.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-09, 21:57
Nos.. most bizony nagyon sok minden megfordul bennem, de az, hogy az állati oldala dominálna és.... ehhmmm... nos ez a gondolat valahogy rohadt messze elkerül. Az meg hogy mit tennék ha mégis elkövetkezne, végképp fel sem merül bennem. Mindenesetre örülök, hogy nem él igézéssel, vámpírtrükkökkel csak farkasmódra, illetve semmi emberen túli dologgal. Csak... önmaga. Az arcom a keze ügyébe kerül, a nyakam fordul és szembe kerülök Timmel. A tekintetemben pedig megláthatja azt a kitörni készülő, bőszen féken tartott tüzet, amit volt szerencsém felemlegetni neki a kilátóban. - Milyen.. lovagias ez a rossz fiú..~ egy kis élcelődés bele fér! Hagyom hogy szétterüljön a fejemen egy kajla, szélesebb mosoly. A tekintetem megkomolyodik egy pillanatra. Engem pedig elönt az... elhatározás és ezzel együtt valami hihetetlen nyugalom. - Akarom. - közlöm egyszerűen, valamivel mélyebb tónust ölt ezúttal nekem is hangom, az enyém viszont nem morran. Most sem teszek hirtelen mozdulatot, viszont ha engedi, és nem tartja ott a fejemet ahol, akkor ezúttal megcsókolnám. És ha hagyja a csókot, közelebb húzódom, a következő mozdulatom pedig az lenne, hogy a kezemet a hátára simítva, hogy ne csak úgy eldőljön, hanyatt eresztem a matracra.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-09, 21:31
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] És ismét beáll a csend, legalábbis Tim részéről, ugyanis még azt sem kommenteli, hogy Cody tulajdonképpen csak rosszul tette fel a kérdést. Hagyja, hogy a zavarja most beszédbe, majd pedig mozdulatokba csapjon át, és kifejezetten élvezi a műsort. Aztán egy picit közelebb hajol, de nem lép fel támadólag egy cseppet sem, főleg, mert fogalma sincs, mi zajlik a srácban. Van némi fogalma meg sejtése, és annyit lát rajta,hogy mintha ő maga sem tudná, hogy akarja-e ezt a dolgot vagy sem, vagy csak valami nagyon furcsa neki benne, de Tim nem szól ebbe bele. Nem érti teljesen a dolgot, nem is ért hozzá, és nem az ő belső vívódásai, így amikor Cody közelebb hajol, majd végül csak belefúrja a fejét a vállába, és kiszakad belőle egy sóhaj, akkor elmosolyodik. Azzal a szokásos, sármos mosollyal, és ahogy a fiú lassan felemeli a fejét, és a szeme sarkából rá tud nézni, finoman változtat a súlypontján. Szabad kezével pedig végigsimít Cody arcán, és nem erőszakosan, de határozottan fordítja maga felé a másik srác arcát, miközben annak szemeibe néz. - Csak, ha akarod. - morogja kissé mélyebb hangon, és tulajdonképpen engedi, hogy a srác válasszon, merre is tovább, vagy meddig menjenek el. Ha nagyon ellenkezést lát a fiú szemeiben, vagy el akarja fordítani a fejét, akkor hagyja, és leengedi a kezét. Ahhoz képest, hogy állat, nem is olyan erőszakos.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-09, 21:20
Sajnos a mimikám néha borzasztó aktív és közlékeny és most sincs ez másképp! A pír a fejemen marad, a válaszra pedig egy apró mosoly kúszik a fejemre. Egy igencsak vissza tartott mosoly, amin látszik, hogy szívem szerin teli pofával vigyorognék. - Igen, voltaképp erre gondoltam csak hülyén tettem fel a kérdést.. - megvakarom a fülem tövét kissé szerencsétlen a mozdulat. Aztán a mondandója második felére csak pislogok párat. Közelebb jön, én pedig.. most nem hátrálok el. Talán a tekintete miatt, de habozok egy pillanatig aztán közelebb hajolok hozzá én is. Nem futja hirtelenkedésre és ez így van jól! Borzasztó bele gondolni, hogy az utóbbi fél évben leginkább sehogy, előtte volt az az időszak, amin minden lecsapódott el is lett baszva rendesen és még előtte nagyon ritka volt, hogy józanul ilyen helyzetbe kerüljek... Igen nagy a valószínűsége, hogy ez ölt meg mindent, és a józan pillanatokban is ezért csesztem el dolgokat, de... Ennek józanul akarok a részese lenni! Így hát ahelyett, hogy megcsókolnám, a fejemet a nyakába döntöm és... kissé kiszakad belőlem egy halk zihálás. Nem nem bőgök! Csak eddig szinte vissza tartottam a lélegzetem szóval most már muszáj voltam fellélegezni... Hogy valójában is ez volt a szándékom, vagy megcsókolni, vagy a nyakába csókolni az egy naggyon jó kérdés de... egyik sem zárja ki a másikat. - Örülök, hogy így döntöttél.~ mondom halkan a vállába, majd megejtek egy apró gesztust, miszerint az orrom hegyét, alig érintve a bőrét, végig simítom a nyakán, majd felemelem a fejem, épp úgy, hogy az arcom az övé mellett legyen, és még össze tudjunk nézni a szemünk sarkából.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-09, 20:45
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem tesz semmilyen elhamarkodott mozdulatot, sokkal inkább figyeli a másikat, miközben mozdul,majd csak megáll - pontosabban megül vele szemben, és fürkészi Cody kifejezetten zavart szemeit, a pírt az arcán, és látja, ahogy a kérdőjelek megjelennek körülötte. És nagyon szórakoztatónak tartja, ahogy lassan egyre kevesebb szó jön ki a száján. Már nem cseveg. Tehát biztos nem ért semmit, vagy csak zavarban van és nem mer kérdezni. Pedig szinte izzik a levegő a kérdőjelektől a feje körül, és ebben Tim egészen biztos. Ennyire már ismeri a srácot. Amikor pedig kibukik belőle a kérdésre, akkor ugyanolyan természetes és nemes egyszerűséggel válaszol, mint az előbb. - Nem. - hagy egy hosszabb hatásszünetet, de nem szándéka kínozni a másikat, így végül folytatja. - Azért, hogy eljuthassunk eddig, vagy tovább. Persze.. - és itt egy kicsit közelebb hajol a másikhoz, de nem nagyon, nem támadja le, inkább csak jelzi a szándékait, ami elsőre egy ugyanolyan zavarba ejtő helyzet is lehetne, mint például amikor a tejet itta majd leült Cody elé közvetlenül. - ..csak ha akarod. - fejezi be végül a mondatot. És a szemeiből nem lehet teljesen kivenni, hogy meddig is van az a még tovább, vagy milyen ütemben. De amit eddig leművelt, esélyesen nem csak egy légyottra gondolt.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-09, 20:36
Ha eddig keveset beszélt, akkor most főleg. Hogy beszéljek kevesebbet, ha a partner nem igazán közlékeny? De talán, tényleg egyszerűen csak be kénem fognom. Nézem ahogy felül és szembe kerül velem, rajtam pedig elkerülhetetlenül megnyilvánul valami zavar. Épp egy olyan pillanat került elém, ami után egy szórakozó helyen, anno kissé spiccesen, két smár... mert azt nem nevezném csóknak amiben nincs érzelmi kötődés... között, már a sötét szoba felé orientálódunk és... reggel egymás mellett kelünk... vagy nem. De nem akarok a sráctól csak mezei légyottot. Vagyis de igazából hazudnék, ha ezt letagadnám. Inkább javítom arra, hogy szabad a vásár és előtte, utána, közben meg akarom ismerni. Örülök, hogy ezt sikerült tisztáznom magamban! Arra az egy darab tagból álló kijelentésre ennek ellenére kérdőn nézek rá. Könnyű zavarba hozni... általában, és ez most is sikerült, az orbitális kérdőjelek mellett kipirul a képem. A bizonytalanságom pedig voltaképp az ő szándékának szól. - Mármint, hogy eljuthassak odáig, hogy feltehessem ezt a kérdést? ~ nagyon igyekszem mégis megbicsaklik a hangom a kérdés végére.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-09, 19:25
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] A világ legtalányosabb dolga a gyógyító fiú mellett fekvő farkas, mert bizony nem mond semmit, csak nézi a másik srácot, miközben egy cseppet sem látszik, mi is jár vajon a fejében. Csak az a sármos mosoly van ott az arcán, és békésen fekszik. Lábait finoman keresztbe rakja. Mindeközben a felszín alatt kifejezetten örül annak, amit Cody mondott, mert neki is kifejezetten szimpatikus a srác. És ezek szerint a sármja is a régi. És itt a bökkenő, hogy nem akarja csak a sármjával levadászni, az igazán nem vallana rá. Finoman ránt egyet a vállain, majd rákacsint a fiúra. - Ezért. - mondja a lehető legnagyobb egyszerűséggel és természetességgel. Tény, hogy nem szokott sokat beszélni, de ez most a megszokottnál is kevesebb, de valahogy nem érzi azt, hogy kifejezetten magyarázkodnia kellene, inkább lassan felül törökülésbe, a fiúval szembe, finoman oldalra dönti a fejét, és úgy nézi a srácot,immáron ténylegesen egy szintben.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-08, 18:55
~Tim & Cody~ ***KHMmm***
Valójában, valahol újabb meglepetés ér a szavai nyomán. Ez a "nagyon helyes" és az "örülök" voltaképp annak szól vajon, hogy örül, hogy tisztáztuk, hogy mindkettőnket érdekel a másik és ennek fényében... mi is a következő lépés? És vajon mennyire gyilkolna le mindenféle pillanatot, ha ezt így feltenném? Nem érzem szükségét végül, hogy rá kérdezzek, cserébe helyre kerülnek bennem Tim apró, árnyalt célozgatásai. Én nem dőlök el, sem hason, sem hanyatt, maradok laza törökülésben mint addig és nézek rá, úgy végig az egész emberen.. farkason. És leülepszik, hogy bár tény, amit kimondtam igaz, mégsem volt, van bennem egyenlőre hogy becserkésszem. Voltaképp ebben az elmúlt pár percben került helyre bennem az is, hogy Timmel egy csónakban evezünk.. Vagy mi. Érdekes érzésegyüttes kerekedik bennem ennek az egésznek a nyomán. Az hogy Tim ezt kimondatta velem kérdéseket vet fel bennem. Melyik lenne elsődleges? Ismerkedni, vagy felfedezni a másikat? Vagy mindent bele nulla ismerkedéssel? Tartsa meg mindenki a maga titkát? Vagy egyáltalán kár ilyenekre gondolni, mert ma-holnap történik ami történik, holnaptól pedig idegenek vagyunk egymásnak? Érzem ahogy a fülemben dobol a vérem én pedig egy sokadik kérdést teszek fel a farkasnak. - Miért hagytad meg az emlékeimet? - a hangom nyugodt és csendes.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-08, 08:38
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Lehet, hogy a varázslóknak megvannak a maguk törvényeik, de a vérlényeket sem kell félteni. Mivel régebb óta élnek a világban, ezért az ügyeiket is régebb óta rendezik, és ami azt illeti, Tim kifejezetten szereti ezt a fajta törvénykezést. Semmi többet, mint a szükséges mértéket, de azt igen. És ahogy Cody hangja elhal, pontosabban elhalkul, úgy megérti, hogy a srác most már tisztában van azzal,mit is akar a fiú. A vérbosszú sem lenne rossz dolog, de sajnos annyira nagy árulást nem követtek el a McCainek, hogy ezt véghez tudja vinni, ráadásul, ahogy kiderítette, nem annyira egyszerű pár emberrel elbánni a családból, mert vannak ott olyanok, akik szintén vérlények. Aztán átfordul a hasára, és onnan nézi a fiút, tartva vele a farkasszemet, és figyelve arra, hogyan is retten meg a kérdéstől, és hogyan is húzódik hátra, és hogyan alakul ki közöttük valami fal,vagy zóna, ahova nem kellene senkinek sem belelépnie. Tim arcára pedig felkúszik az a bizonyos sármos mosoly, ahogy lassan félrebiccenti a fejét, és úgy szemléli a másikat. De nem szól. Egészen hosszú ideig nem szól egyetlen egy szót sem, csak hagyja, hogy a másik elbizonytalanodjon, és feltegye azt az utolsó, kissé szeleburdi kérdést. - Ó nem, pontosan erre voltam kíváncsi. És nagyon helyes. Örülök neki. - és mint aki jól végezte dolgát, úgy engedi le magát a szivacsra, kezeire támasztva a fejét, mert eddig felkönyökölt, hogy tudjon nagyjából egy szintben lenni a sráccal, de most kényelmesen nyúlik el mellette. De az a sármos mosoly az csak nem kúszik le az arcáról, meg az a sokat sejtető tekintet..
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-08, 01:25
~Tim & Cody~ ***KHMmm***
Az a szó pár... elmémben, a passzív szókészleteimhez kell nyúlnom, mert ezt annyira nem használom így, de... hirtelen bevillan össze foglalva és ki is mondom kissé magam számára is meglepetten épp csak suttogva. - Szemet szemért, fogat fogért... - ez egy jó régi, de még az aranyvérűek köréből sem teljesen kiveszett szokás. Végig pergetem ez mit is jelenthet és komolyan nézek vissza rá egy biccentéssel. - Értem. - így megértettem. És be is érem ennyivel e-téren. A következőkre azonban nekem szalad fel egyik szemöldököm, nyelek egyet és a totális döbbenet helyett leheletnyit felszegem az állam, a szemeim mérsékelten keményebb tekintetet öltenek. Nem túl feltűnően, de hátrébb húzódok/dőlök, hogy mégse legyen annyira közel. A szám sarkába pedig egy csalfa mosoly kúszik. A hangom pedig... kifejezetten távolságtartóvá válik. Okkal. Remek kérdés, hogy mit is akarok pontosan... És ha igen, akkor tényleg ez motivál? Akad benne igazság, de mivel eddig Timre nem feltétlen tekintettem olyanként akit érdekelhetik a srácok, egy kissé azért meglep ez a.... hirtelen nekem szegezett "Meg akarsz dugni?/Le akarsz velem feküdni?" kérdés. De mi van... ha valami rohadtul másra kíváncsi, aminek semmi köze ehhez...?! Ejnye Cody... Vajon most csapdába sétálsz? Vajon valóban ennyi lenne minden? El lehet-e ezt dönteni ennyi idő alatt józanul, úgy hogy az iskola területén vagyunk és nem valami egyéb helyen???! - Mit akarsz hallani? Hogy szívesen elpengetném a húrjaid?~ Tény. - bököm ki elég egyszerűen és elég nyíltan tartva, és mélyítve azt az újabb farkasszemet. Ezúttal, kevésbé jön ki belőlem a sikongatós passzív, pedig majdnem szó szerint fülbe **** a hangja. Amire ismét végigfut rajtam a libabőr. - Megbocsáss de ha felajánlom a segítségemet, azt nem arra értem, hogy első sorban lennék a jobb kezed. - teszek egy félre érthetetlen mozdulatot a jobbommal. És valójában ebben is van igazság. Mert minden ellenére, nem ezzel a hangulattal indultam neki az egésznek. - Amennyiben másra vagy kíváncsi, mint szándék, kérlek, segíts ki! - közlöm szertelenül. És ha eddig nem voltam biztos benne, hogy Tim orientációja hol is van, akkor most bizony érzem hogy az agyamba akar bemászni. Vagy az egészet félre értettem és ez egy nagyon... végtelenül csúnya.... pofára esés lesz?.... Benne van a pakliban. De hát én kezdtem vele baszakodni.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-07, 23:51
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Finoman szalad fel az egyik szemöldöke, mert ilyen trükköt is tud, amikor azt hallja,hogy lehet, hogy nem a megfelelő személy feszegeti. Ha megkérdezné, Tim egyértelműen válaszolna neki, hogy bizony, nem a megfelelő személyt feszegeti, mert nem is az a megnyílós fajta, ráadásul kifejezetten harapós egy dög is. Ha valami nem tetszik neki, akkor odacsap, odakap. De hagy esélyt a fiúnak az életben maradásra. De úgy fest, Cody nem kifejezetten erre játszik. - Két dolog. Egy. A családom ügyei nem az én ügyeim. Kettő. Ius talionis. - és ezzel mintha befejezettnek is nyilvánítaná a beszélgetés ezen részét, miközben tovább fürkészi a sréc arcát. - Nem, nem Cody. Te nem csak válaszokat akarsz tőlem, és nem csak segíteni szeretnél.. Van valami a szándékaid és a gondolataid, tetteid mögött, és engem jelenleg csak az érdekel. - és, hogy a hangjában most valami iszonyatosan fenyegető hidegség, vagy valami nagyon is csábító, kacér egyszerűség rejtezik, azt nem lehet megállapítani. Talán egyszerre mindkettő. Még talán a megszokottnál mélyebb is az a frekvencia, meg az a hangszín, amin a fiú megszólal, miközben egy ragadozó tekintetével méregeti a másikat, így, egészen közelről, de semmi hirtelen mozdulatot nem tesz.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-07, 23:41
~Tim & Cody~ ***KHMmm***
- Annak idején hallgattam eleget. És talán nem a legjobb személyt feszegetem, dee... - megvonja a vállát, amolyan, miért ne tehetné? Max tényleg megdöglik bele. Arra, hogy menjen közelebb, és az intésre csak elmosolyodik. Majd feláll és közelebb megy. Ő megadja a bizalmat. Leteszi magát egy hanyag törökülésben a matrac sarkán. A tekintetet pedig állja bármilyen hihetetlen is. - Azt mondtad, törvényesen intézed az ügyeidet. De kérdem én, ha ekkora indulat van benned, képes leszel törvényesen kezelni a helyzetet akkor is, ha eléd kerülnek? - teszem fel végül a kérdést őszintén kertelés nélkül és elég egyértelmű, hogy kikre gondolok. Nincs bennem halálvágy, jelenleg a szándékát akarom megtudni a masszív destrukción kívül. - Feltűnt, hogy mintha kissé viaskodnál magaddal. És felmerült, hogy vajon tudok-e segíteni.... hogy mondjuk a törvényes úton maradj..? - nem provokálom. A hangomban nincs megalázkodás, de kifejezetten nyugodt is.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-07, 23:05
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] A szoba változik, és most valami olyasmi, mint Tim gondolatainak kivetülése. Remélhetőleg a családja nem fog megjelenni, de szerencsére a szoba ilyeneket nem nagyon tud generálni - legalább is amennyire a srác tudja. De annyira jól érzi most itt magát, hogy hirtelen nem is foglalkozik ilyenekkel. Cody válaszára jólesően, hosszan hümmög egyet, ezzel jelezve, hogy ezt igazán, és örömmel hallja. Aztán csak fekszik a hátán, és csak hallgatja, ahogy Cody mozgolódik, mint aki nem kifejezetten találja a helyét, vagy valamit nagyon akar. És nem telik bele sok időbe, máris egy újabb kérdés jelenik meg a levegőben, mire a srác egy nagyot sóhajt. - Túl sokat kérdezel.. nem tudnál egy kicsit csak feküdni, és élvezni a csendet, ugye? - sóhajtja a szavakat, majd nyújtózik egy nagyot, és átfordul a hasára, úgy pislogva a másikra. - Gyere közelebb.. - int a fiúnak, mintha csak azt mondaná, dobja le magát mellé. - Áruld el nekem, mit is is szeretnél tőlem te tulajdonképpen? - fúrja bele a tekintetét egészen mélyen a másik szemeibe, hacsak az el nem kapja a szemeit,és igen, hosszasan farkas szemet akar vele nézni, amíg ki nem nyögi, miért is érdekli ennyire, és miért kérdezget tőle ennyit. Mert ez tuti nem csak egyszerű ismerkedés, meg kíváncsiság. Lassan a halálvágy felé kezd el orientálódni.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-07, 22:46
~Tim & Cody~ ***KHMmm***
Csak azért a babzsákra vetette le magát, mert az közelebb volt a kandallóhoz, de most hogy nézi, Tim matraca tulajdonképpen vele szemben van.. A kandalló másik felén. Meg mert volna esküdni, hogy amikor beléptek és ledobták magukat ez még nem így volt... Ez a szoba tényleg veszélyes... Kinek épp milyen értelmezésében. A kérdése valahol meglep. Van benne egy nagyon ismerős vonal. - Ha elment volna a kedvem tőled, nem jöttem volna veled ide, hanem még fent elköszönök. - összegzem, hogy nem jó pofiznék vele tovább. Hosszan nézem ahogy el van terülve a matracon és azt hiszem hallom a kisördögöt a vállamon. És inkább megszemlélem a környezetet, ami egyre inkább otthonossá, ha nem rögtön egy otthonná válik. Vissza nézek Timre és valamivel óvatosabban, mint mikor McCaine-ékre kérdeztem rá, de felteszem a kérdést, ami talán egyértelmű, de talán nem csak egy "jepp" lesz a válasz. Végül is mi bajom lehet, ha tovább faggatom egy olyan helyen, ahol ha nekem ugrik, meg se találja senki a hullámat? Neeem ilyenekre nem gondolunk! Tim jó srác. Nincs ítélkezés! - Honvágyad van?
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-07, 22:30
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem szokott gyakran itt ejtőzni, de tény és való, hogy valami egyszerűbb helyre gondolt, és bár ő maga még nem próbálta ki a szoba minden trükkjét, el tudja képzeni, mire lehet képes. De afféle élménye, mint Codynak, még nem volt. Ahogy a fiú is ledobja magát, meg Tim is visszakapja a pulcsiját, begyűri a feje alá párnának, és lazán a hátára fordul, és onnan pislog a srác felé. - Örülök, ha tetszik. Remélem nem ment el tőlem a kedved az előbbiek miatt. - hunyja le a szemeit, finom félmosollyal. Izgalmas kérdés, mi is jár pontosan a fejében, és mik azok a dolgok, amiket nem mond ki. Tulajdonképpen rengeteg kérdőjel jelenhet meg bárkinek a fejében, és néhány még a kis vérfarkas agyába is befészkeli magát. Kezdjük ott, hogy fogalma sincs, mi fogja meg ennyire a másikban, hogy ilyen helyekre hozza, ami ennyire hasonlít valami egészen távoli és régi, és személyes valamire.. A saját emlékeiből táplálkozik a szoba, és hagyja is egy kicsit, hogy ezek az emlékek átjárják, ahogy néhány ismerős illat csapja meg az orrát. Veszélyes ez a szoba, kifejezetten az. És mivel akkoriban még ő is kisebb volt, a matrac, ami megjelent, alkalmazkodik az akkori gondolataihoz, vagyis most is elfér rajta két ember, kényelmesen, bár amire ő emlékezett, az azért volt akkora, mert ő is kölyökvolt még. Bár Cody egy babzsákra huppant, így ennek talán nincs is akkora jelentősége.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-07, 22:20
~Tim & Cody~ ***KHMmm***
A szükség szobája. Kifejezetten régen jártam már ott. Mondhatni.. Mira óta nem. Vele éjszakáztunk itt egy egy éjszakai véradás után... Csodálatos volt látni mire képes ez a "szoba" amikor egy Alien ichlette apokaliptikus cyberpunk katedrális belsejét és nem mellékesen a gótikus templomokra oly jellemző belső tereket öltötte magára... Csodás volt a gitárzúzó Jézussal Judáson taposva amit már Mira költött hozzá... Ennél eretnekebb állapotot nem tudtunk volna össze hozni. De sebaj... Nem is villogok vele mit sikerült alkotni akkor. Kevesebb sci-fi distópiát kellett volna olvasnom a tananyagok helyett, de már késő siránkozni! Mikor belépünk, megcsap valami kellemes, és valami olyan amit leginkább otthonosnak neveznék. Nézek Timre ahogy elveti magát, vissza szolgáltatom a pulcsiját is. Aztán, ugyanígy teszek, viszont én egy babzsák fotelre ejtem le magamat a kandalló előtt és... megmelengetem a tagjaimat. - Mindig elfelejtem, mennyire szeretem ezt a helységet!
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-07, 22:13
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Hogy mire is lenne jelenleg szüksége? Kifejezetten jó kérdés,és ahogy másznak le a Kilátóból, erősen el is gondolkozik rajta, végül pedig néhány kör után, amit ilyenkor mindig meg kell tenni, egyszerűen benyit az egyszerű ajtón. És mi az, amit most a szoba nyújt számukra? Egy hatalmas kandallót, amiben nagyon kellemesen ég a tűz, és meleget ad, előtte pedig néhány babzsák, illetve egyszerű matracok, meg pokrócok, mert Tim nagyon szívesen leheveredne, ha már eddig ácsorogtak, meg lépcsőztek, akkor most nagyon jól esne neki egy kis lazulás. És éppen ezért a kellemes, hangulatos,meleg szobába belépve nemes egyszerűséggel nyúlik végig az ágyon, onnan pislog a gyógyító felé. - Érezd magad otthon és melegedj meg. - és a sarokban még valami régi bakelit lejátszó is van, beficcent egy-két gyerekkori emlék, ahogy a fiú elsétált a szoba ajtaja előtt.
Tárgy: Szükség szobája (VII. emelet) 2019-01-03, 12:35
Szükség szobája
A Szükség Szobája egy olyan mágikus szoba, amit csak az fedezhet fel, akinek épp szüksége van rá. Roxfort házimanói Jössz és Mész Szobának is nevezik. Az elmúlt években futótűzként terjedt a létezésének híre a diákok között, már számtalan bulit rendeztek itt a diákok (például az egyetemisták néhány éve a Valentin napot itt tartották), biztonságban a tanárok figyelő tekintetétől, de párocskák is tartanak itt randevúkat és gyakorolni vágyó diákok is érkeznek, ha valami olyanhoz támad kedvük, amit az iskola termeiben nem tudnak vagy nem akarnak a többiek előtt kivitelezni. A Szükség Szobája mindig olyan berendezéssel nyílik meg a belépő diák előtt, amire szüksége van és amikor használatban van csak az tudja újra kinyitni, aki pontosan tudja, hogy kit és mit keres odabent. Ha egyszer már foglalt, akkor másoknak bizony nem nyílik ki és vissza kell térniük egy másik alkalommal.
