2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Könyvtár (IV. emelet) - Asztalok, tanuló zugok 2019-01-03, 12:07
First topic message reminder :
Asztalok, tanuló zugok
Az iskola könyvtára, ahol igen sok és igen ritka kötetek lelhetőek fel. Hasznos minden diák számára, aki az iskolai órákon túl is fejlődni szeretne, vagy csak magánkutatást végez. A könyvtáros jelenleg: Savannah Elinor Harper
Biztos, hogy a legtöbben nem is nagyon értenék miért is vágjuk ekkora fába a fejszénket, mert hogy ez esélytelen és egyébként is ki az, aki a legnehezebb feladatot választja ki az iskolai gyakorlaton, sőt már-már olyat, ami a legtöbbek szerint eleve veszett ügy, de olyat megoldani, amit bárki megtud lássuk be, nem kihívás. Én pedig a kihívásokat szeretem. Tény, hogy ezzel nagyot is lehet bukni, de az órai értékelésünk így is úgy is meglesz, hiszen ahhoz elég, ha bemutatjuk a kutatást, nem feltétlenül elvárt a siker, de valahogy úgy érzem, hogy az újdonsült társam sem kimondottan az a típus, aki csak úgy annyiban hagyja, ha valami nem megy. Azt is mondhatnám, hogy ha mi nem találjuk meg a pörölyt, akkor más se nagyon fogja. Lehet, hogy nagyképűség, de én erre mindig azt mondtam pusztán önbizalom. - Igen a kesztyű, olvastam róla, de én azért abban is bízom, hogy a varázslat is segíthet a megemelésében. - a vérfarkas mivoltomról nem beszélve. Végülis eleve erősebb vagyok, mint az átlag, ehhez nekem nem szükséges egy öv, viszont abban igaza van, hogy valószínűleg... - Ennek fényében könnyen lehet, hogy érdemes a pörölyt egyelőre félretenni és eleve a kesztyűvel kezdeni, mert előbbit hiába találjuk meg, ha varázslat még sem segít a megtalálásában. - folytatom és most már előveszem a kis jegyzetfüzetet, lapozgatni kezdem, majd egy természetesen mágiával megspékelt oldalt hajtogatok ki belőle, amiből egy méretes térkép áll össze. - A kesztyűről a legendák azt írják, hogy itt látták utoljára, tehát úgy vélem itt kell kezdenünk, más ötlet? - nem tudom ő mit tud erről pontosan. Ragaszkodott a feladathoz, tehát akár más információ is lehet a kezében, amiről én esetleg - ennek persze kis esélye van - nem tudok, de megadom a hozzászólás lehetőségét.
Oké, szóval nem vevő a szarkasztikusságomra. Van ilyen. Ettől függetlenül még egyáltalán nem fogom ezt a jó szokásom mellőzni a jövőben, eddig mindenki megszokta, még ha nem is kedvelt érte. Ha emberileg nem is biztos, hogy túlzottan rajongani fogunk a másikért - legalábbis nekem első blikkre így jött le, de ez még változhat is -, legalább szakmailag reméltem, hogy megleszünk. Elvégre más területen is előfordul, hogy két egymást gyűlölő ember nagyot alkot együtt, még ha ez ritka is. De a példák azt mutatják, hogy nem lehetetlen. Amit elmondott, az igazából minden, csak nem szép és jó, úgyhogy már az alapunk sem túl kecsegtető az elveszett kalapácsról, amit eddig senki nem talált. De ezzel az volt a baj, hogy még tudtam kontrázni is. - Nos, ha nem elég, hogy valójában a pöröly bárhol lehet... az a plusz probléma, hogy ha meg is találjuk, elmozdítani nem valószínű, hogy fogjuk tudni - mondtam. A mitológiának valószínű hallotta azt a részét, hogy a Mjölnir csak egy egyszerű kalapácsnak tűnt, valójában sokkal nehezebb volt annál, és Thor volt az egyetlen, aki egyáltalán meg bírta emelni. - Puszta kézzel legalábbis biztosan nem, a varázslatban is kételkedem kissé. A biztos sikerhez szükségünk lehet a Járngreipr-re, Thor vaskesztyűjére is. Valószínűleg ez adta hozzá az erejét, hogy használja, nem feltétlenül isteni mivolta - tettem hozzá. A történet ezen kívül egy övről is szólt, ami megduplázta az egyébként is hatalmas erejét, de valószínűleg ehhez a kalapács megemeléséhez nincs köze. Annál inkább a kesztyűnek, ez pedig szinte biztos. - A kérdés, hogy ezek egy helyen vannak-e. Ha szerencsénk van, legalább közel - jegyeztem meg. Megkönnyítené a dolgunkat, és ha ez véletlenségből pont így lenne, és a kesztyűről több adat van, az elvezethet a Mjölnirhez is. Viszont ez egy nagyon optimista feltételezés annak fényében, hogy egyiket sem találták még meg.
A szarkasztikus megjegyzésre első körben csak lazán felvonom a szemöldökömet, mintha csak esélyt adnék neki arra, hogy korrigáljon mielőtt felállok és faképnél hagyom, de úgy tűnik, hogy vagy érti a célzást, vagy egyébként is önszántából megpróbálja visszafogni magát. Végül is nem számít különösebben, hogy melyikről van szó, az a fő, hogy végül nem szól be olyasmit, amit mindketten megbánunk. Lehet, hogy nehéz eset vagyok, de van egy olyan sejtésem a lázadó külsőt látva, hogy valószínűleg ő sem lehet nálam sokkal egyszerűbb azért. - Akkor örülök, hogy ezt sikerült tisztáznunk. - válaszolok, de azért még várok pár pillanatot, hátha mégis jön valami beszólás. Jobb ha már az elején lejátsszuk a kis meccseket és eldöntjük az erőviszonyokat, az a biztos, aztán meglátjuk mennyire működünk majd együtt. Én nem szoktam hibázni és főleg nem szeretek elbukni, úgyhogy nagyon remélem, hogy ezúttal sem lesz így, mert mindig csak mások hibájából sikerülnek félre a dolgaim. Én mindig mindent beleadok. Felcsapom hát a jegyzetfüzetemet szépen és végigfuttatva az ujjamat a szépen összeszedett vázlatos sorokon pillantok rá. - Szinte semmi. Thor kalapácsáról alig tudni valamit, a mai napig is a legtöbbek szerint nem is létezik, ezért se kutattak még utána sokan, tehát ha mégis megtaláljuk... az elég nagy durranás lenne! Tudjuk, hogy a mitológia szerint mikor látták utoljára, azt is tudjuk, hogy ott már biztosan rengetegen keresték, tehát mindenképpen olyan úton érdemes elindulni, ahol más még nem tette, vagy bízhatunk abban, hogy mások nem láttak meg valamit, amit majd mi igen... - nem arról van szó, hogy nagy volt a szám, tényleg van a jegyzetfüzetben sok info, igen Thorról is, viking mitológia is, történelem stb. de tények nincsenek és így a legnehezebb ez a feladat, mert igen sok ereklye már vagy előkerült vagy nem is lehet megtalálni. Kérdés, hogy esetünkben melyikről van szó.
Rövid ideig voltam csak egyedül a könyvtárban az asztalnál, amikor a lány felbukkant. Valahogy éreztem, hogy pontos lesz, nem olyannak tűnt, mint aki akár a késéssel is hátráltatni akarna. A szavai pedig duplán amcíciózusságot sugallnak, sőt... - Nem, mindenáron kudarcot készülök vallani... - válaszoltam először enyhén szarkasztikusan. Nem feltétlen beszólni akartam, de ne is feltételezzen mást, mint hogy valóban mindketten sikerrel akarunk járni. - Hát persze, hogy nem akarunk elbukni - vettem fel egy komolyabb hangsúlyt. Én is agyfaszt bírtam kapni attól, ha hátráltatnak - márpedig ez itt aligha fog fennállni, ha úgy is dolgozik, mint ahogy beszél, én pedig bízom benne, hogy így van. Tény, hogy az enyhén lesajnáló modora miatt máris meg kéne sértődnöm, de valahogy sosem az az ember voltam, akinek ez csak így ment, ráadásul inkább tűnt a céltudatosság miatt szimpatikusnak. Bár ez nem jelenti azt, hogy később nem fog az agyamra menni, ha nem lazít egy kicsit magán. - Szóval mid van? - kérdeztem. Én éppenséggel ezek közt a könyvek közt - legalábbis 2-3 kivételével - nem biztos, hogy úgy tűntem, mint aki nem most kezdte el beleásni magát a témába. Márpedig lehet, hogy valójában tényleg most álltam neki ténylegesen ezzel a céllal kutakodni, de nem vagyok hülye, én is tudom, hogy ez semmi, és az eddig kinyitott könyvek nem is árultak el szinte semmi újat a felszínen túl. Annál több információ van a fejemben eddigi életemből, a mítoszok ugyan a muglikhoz is elértek, de így, varázslók közt egy teljesen más szemszögből is ismertem az egykori északiakat. Valahol belül kifejezetten örültem is, hogy olyat sikerült kifogni, ami még a származásomhoz is köthető, ezáltal kis előnnyel indulva. Szóval ha Sidney is beavat abba, amit eddig összeszedett, akkor én sem fogom titokban tartani, amit a családomtól tudok.
Az elmúlt napokban már bőven elég időt töltöttem a könyvtárban és természetesen a saját jegyzeteimet és a fejemben lévő rengeteg ismeret anyagot is átnéztem ahhoz, hogy tökéletesen felkészülve érkezzem meg a megbeszélt időpontban. Azt hallottam a sárcról, hogy ugyan ígéretes tehetség, de eléggé... hogy is fogalmazzak sok nem túl megnyugtató negatív pletyka is terjeng arról, hogy nem minden idejét a tanulásnak és a gyakorlásnak szenteli és hogy még csak a családja sem különösebben támogatja abban, hogy ilyen pályára lépjen, ami összességében viszont már számomra nyugtalanító, aki mindig tökéletesen akar teljesíteni és nem igazán viselem jól mint tudjuk az esetleges kudarcot, vagy sikertelenséget. Nem csoda, ha van bennem egy jó nagy adag szkepticizmus is a srác felé, mert bár egy évvel idősebb, de mégis úgy vélem kettőnk közül én leszek itt, aki majd többet tud letenni az asztalra, ami persze nem biztos, de az egom szokás szerint ezt súgja. Mit súgja, üvölti! Kissé megköszörülöm hát a torkomat és a talált könyvekre igyekszem nem kétkedő arcot vágni, csak a jegyzetfüzetemet letéve az asztalra közepére ülök le vele szemben. - Hmm... szóval szia! Azt hiszem elsőként jó lenne azt leszögezni, hogy ugye mindketten győzni akarunk és sikerrel zárni ezt az egészet? Csak, mert akkor biztos, hogy nem lesz félreértés és akkor szívesen osztom meg veled mindazt, amit már összeszedtem erről a célról. - pillantok rá határozottan nagyon komolyan. Nem, igyekszem nem egy arrogáns bunkónak tűnni, bár sejtem, hogy ez most nagy kihívás lesz, mármint hogy ő ne lásson annak, meg úgy egyébként is, ezért egy félmosolyt hozzáteszek a végén, hátha úgy valamivel jobb benyomást keltek.
Egyértelműen a gyakorlat és az azt megelőző nagyjából egyéni kutakodás jelentette a legizgalmasabb részét a szaknak - nem mondom, hogy a többi nem volt fontos, elvégre háttértudás nélkül nem ereszthettek neki senkit a nagyvilágnak, de az biztos, hogy aki erre a szakra jelentkezik, az nem azért teszi, mert otthon és egy iroda közt akar ingázni egész életében. Én legalábbis biztos nem, hiába jönne be apámnak jobban, ha ezt tenném. Így nyilvánvaló, mit vártam általában tűkön ülve: kiszabadulni az iskola falai közül. Bár az elején, még nyolcadikban kifejezetten utáltam, hogy a tanári felügyelet ott lohol a nyakamban, elvégre élesben sem számíthatok majd másra magamon és a társaimon kívül, de azért az első nagyobb baki után mindenkiben átértékelődik a dolog, és én is elfogadtam, hogy előbb vagy utóbb, de úgyis csökkenni fog ennek a mértéke. Mostanra pedig szinte már olyan, mintha nem is lenne, azaz idén már tényleg hasonlít arra az egész, ami akkor vár, amikor kiestem a padokból. Elég sok múlott azon is, kit fogok ki társnak, így idén kifejezetten megkönnyebbülésként ért, hogy nem egy olyat szánt nekem a sors (és a tanár, aki ezt beosztotta), akivel csak a baj van. Legalábbis reméltem, hogy így lesz... Ismertem Sidneyt, háztársak is voltunk és a családja révén is sikerült hallanom róla, így hiába egy évvel alattam járt, nem kellett egy egészen ismeretlennel belekezdenem ebbe az egészbe. Ezzel a háttérrel remélhetőleg nem egy rakás szerencsétlenség, hiszen volt rá példa, hogy pont egy olyan miatt úszott el az egész, akit emberileg is bírtam, az órákon is jó volt, élesben pedig, hát... nem annyira. De ennek az esélye bármikor fennállhat. Szóval én bíztam a legjobbakban, hogy fogunk tudni együtt dolgozni. Megbeszélésünk szerint a délután folyamán kezdődhetett is az ismerkedés a küldetéssel - egyelőre inkább csak a felszínével, az idő múlásával egyre jobban beleásva magunkat a tények és nehézségek tömkelegébe. "Bemelegítésnek" elég a múltba beleásni magunkat, aztán jöhet a jelen. Mivel egy órával hamarabb végeztem, volt időm önállósítani magam minimálisan előre kutakodni egy kicsit, bár mivel nem áldoztam be rá a teljes elmaradt uccsó órámat, annyira azért nem ástam magam bele semmibe, csak egy-két könyv akadt a kezembe, amit átfutva arra jutottam, hogy ez tényleg nagyon csak a felszín - de valószínűleg lesz benne érdekesebb is, és talán egy-két jegyzet erről se árt, ha épp a részletekben készülnénk elveszni. Mindenesetre mire közeledett a megbeszélt találta időpontja, inkább lepakoltam az egyik nem túl eldugott asztalhoz ülve, hogy könnyen megtaláljon. A többi pedig... izgalmasnak ígérkezik.
Tárgy: Könyvtár (IV. emelet) - Asztalok, tanuló zugok 2019-01-03, 12:07
Asztalok, tanuló zugok
Az iskola könyvtára, ahol igen sok és igen ritka kötetek lelhetőek fel. Hasznos minden diák számára, aki az iskolai órákon túl is fejlődni szeretne, vagy csak magánkutatást végez. A könyvtáros jelenleg: Savannah Elinor Harper
