2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A sötétség folyosója a Roxfort olyan területe, amelynek létezését talán még maga az igazgató is csupán gyanítja. Egykor oly félelmetes, gonosz dolog történt itt, hogy a halál vert gyökeret az egykor még valóban használt folyosón. A hely vonzza a túlvilágot, a szellemeket, lidérceket, hiszen itt új életre kelhetnek, képesek emberként megjelenni. Meghalni újra természetesen már nem tudnak. Amíg itt tartózkodnak, szinte minden álmuk valóra válhat, úgy kezelhetik a helyet, mint az élők a Szükség szobáját. Több szoba is létezik már, amit a holtak alkottak meg, s formáltak az izlésük szerint. A helyet csak akkor találhatja meg valaki, ha egy szellem hívja, csalja ide le.. S a kiút? Van egyáltalán?
- Tehát te azért vonzottál ide, hogy el tudj menni innen és megnehezítsd az életemet. - mert az már egyértelmű, hogy nem azért van itt, hogy jó legyen neki. Egyébként is aljas alak, miért is hozta volna vissza bárki puszta jó szándékból nem igaz? Szó sincs róla, nem hiszem, hogy erről lenne szó, egy pillanatig sem. Nem, azért van itt, mert valaki ide küldte, és ha tényleg létezik, ha tényleg valamilyen módon visszahozták őt, akkor csak erről lehet szó, miattam van itt, hiszen rám lenne hatással, azaz van is, de nem szabad hagynom, hogy így legyen. Még akkor sem, ha már egyértelmű, hogy fizikai valójában itt van és ha igazat mond akkor később már képes lesz elmenni innen? Ez nem jó hír, főleg mert veszélyes lehet akárkire az iskolában, persze főleg a lányokra. - Persze te ezt mondod és milyen olyan rendes ember voltál mindig is, el is hihetem neked. Sose ittál túl sokat ahhoz, hogy mással is megtedd igaz? - élesen szinte ráförmedek. Megtettem volna, végzek vele, ha módom van rá, de nem volt. A sors végül megadta neki a büntetést és csak mert ne adj isten igazat mond és mást nem erőszakolt meg, ez még nem jelenti azt, hogy egy nem számít, sőt azt sem, hogy mással nem tett olyat, ami szintén bűnnek számít. Csinálhatta kevésbé durván is, le is itathatta a lányokat, simán kinézem belőle és ha a másik nem beszámítható ugyanúgy erőszaknak számít. - Én csináltam belőle rémálmot? - nevetek, de persze nem jó kedvemben. Még hogy én lennék a hibás, mert neki annyira rossz volt a halála után? Ne vicceljen már, ő tette, ő csinált belőle rémálmot magának és persze nekem is. Egyedül az ő hibája! - Újrakezdeni? Nem érdemled meg, hogy bármit is újra kezdj! Tömény alkohol szag van, ugyanazt teszed mint előtte, nem engedem, hogy a világra szabadulj Ryan, ne is reménykedj! - oh ez nem fog menni, főleg ha miattam küldték ide, akkor majd én visszaküldöm a feladónak és kész. Eszem ágában sincs hagyni, hogy elkezdje itt az iskolában is szedni az áldozatit, hiszen most is iszik, ha tehetné ugyanazt tenné, inna, kártyázna és nőket hajkurászna és ki tudja, hogy mikor jönne egy újabb olyan eset, mint az enyém, amikor az illető nagy kell neki, de nem adja be egy könnyen a derekát. Nem fogom engedni, hogy újra megtegye, ez biztos!
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Szellem? Nem, itt valamiért erősebbnek érzem magamat, de van testem Aurora.. ide vonzott ez a folyosó, mintha csak itt tudnék létezni, ám most, hogy végre találkoztunk, azt hiszem el tudnék menni innen. – Vonom meg a vállamat. Erősen kétlem, hogy ismét meg tudnék halni, hiszen akkor minek alkottak volna újra, ha ilyen egyszerű lenne elűzni. Valamilyen mágia alkotta lény lehetek, korlátozott szavatossággal, s ezt ki kell használnom. Nem mondom, megindultak a fejemben a gondolatok a lányt látva ismét, de.. azt hiszem mindaz, ami történt, egyértelműen nem volt helyes, marcangoltam is magamat miatta rendesen. Ám olyan provokatív, hogy nehéz a beismerés. Olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. - Látod, mondom én. – Nyúlnék utána, de már kilép az érintésem távolságából. Csupán egyet lépek utána, mintha ez valami tánc lenne, de végül nem szakítom meg a teljes szakadékot, s nem is érek hozzá. Nem fél tőlem, ám az undor egyértelmű. Valódi úthenger voltam a lányok életében, de az erőszak csak nála merült fel. Meg is rázom a fejemet. - Ez nem így van. Csakis veled. Azt hiszem te kellettél a legjobban. Nem tudom, hogy miért tettem. Na nem mintha ez mentség lenne. De ne szövegelj nekem a szenvedésről. Nem tudod milyen az, meghalni, és utána.. újra átélni a szörnyűségeket, amik mind ellenem fordultak. Te lehettél volna a legjobb emlékem, és rémálmot csináltál belőle. Nekem köszönhetően, ez színigaz. – Bólintok, nem hárítom a felelősséget, ám abban benne volt az ő keze is, hogy hetekig csak hitegetett. Kerek perec is megmondhatta volna, hogy nem áll még készen, de amikor az újabb és újabb randik alkalmával mindig elodázás lett a vége.. Na nem, azért egy sportembernek nincsenek kötélből az idegei. - Azt hiszem pont azért, hogy tönkretegyelek.. Bosszúállót akarnak belőlem faragni, mert azt hiszik direkt okoztam fájdalmat. Valójában.. Inkább csak azt akarom kitalálni, hogy van-e esély az újrakezdésre. – Már nem kettőnkre értem, hanem a saját testemre mutatok, hátha valahogyan életre tudok kelni. Nem véletlenül könyvtárszobának rendeztem be a lakosztályt. Mondjuk eddig főleg vedelés volt.
Még mindig képtelen vagyok elhinni azt, hogy valódi, bármennyire is bizonygatja nekem mindezt. Szóval tényleg itt lenne a szelleme? De miért a berendezett hely? Olyan, mintha az egész meg lenne rendezve és egyértelmű, hogy aki tette elég erős kellett hogy legyen ahhoz, hogy ilyesmire képes legyen, de akkor ki volt és miért tette vajon? - Tehát azt akarod mondani, hogy szellem vagy? De nem itt haltál meg... hogy küldhettek volna ide? Az egész képtelenség, csak nem tudom ki csinál ilyet és miért. - rázom a fejemet, még mindig nem értem az egészet, hogyan kerülhetett ide és egyáltalán miért, de biztosan jó oka van a dolognak, főleg ha még igazat is mond, mert nem érzékelek itt senkit. Senkit sem látok, egy lelket sem, ami alátámasztaná, hogy netán valaki illúzióval vetíti ide őt, még ha ez is lenne a leglogikusabb. Ha viszont tényleg itt van, akkor tényleg valami nagyon komoly dolog húzódik a háttérben, de vajon micsoda és ki a fene oldotta meg, hogy itt legyen? - Jó tegyük fel, hogy igazat mondasz, hogy tényleg itt vagy... - közelebb lépek, de csak annyira, hogy hozzáérjek a vállához, csak egy ujjal és igen tényleg fizikailag itt van, de nem szellem. Láthatja rajtam jól, hogy ez végképp összezavar és persze e miatt automatikusan lépek hátrébb tőle. Nem... nem félek! Nem félek már tőle! - Persze meg sem lep, hogy fel sem fogod, amit tettél az nem csak annyi, hogy megkaptál. Másokkal is megtetted. Mocskos, aljas alak vagy, megérdemelted, amit kaptál, sőt... keveset szenvedtél azokhoz képest, akiknek te ártottál. - mint például én is. Egyszerű fájdalom? Hát persze... még soha életében nem volt része ilyesmiben, nem tudja mennyire fáj és azt sem tudja milyen lelki terhet jelent, hogy milyen megaláztatás, hogy milyen mély nyomot hagy az emberben és mennyire lesz hatással az egész jövőjére. Lényegében normális esetben nem töröm be Kyle orrát, csak mert taszító módon próbálkozott be, de Ryannek hála majdnem megfojtottam az orrtörés után. b]- Hogy mivel foglalkozom? Gondolom nem azért vagy itt, ha küldtek, hogy kedélyesen elcsevegjünk nem igaz?[/b] - nem, ezt nem igazán hiszem el róla. Ha azért küldték, hogy keresztbe tegyen nekem, hogy megnehezítse a dolgomat, az itt töltött időt, akkor ez sikerült, de ha csak csevegni akar, akkor nem sokat jelent a jelenléte. Akkor mégis mi a fenéért van itt?
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem fogom neki magyarázgatni, hogy mennyit szenvedtem már az életben, és már közel sem vagyok az a menő arc, aki voltam. Míg régen a csapat éltetett, a halálom előtti hosszú hónapokban nagyon is magányos életet éltem. Nem mondom, hogy rosszabbat, de a hamiskártyázás mellett a nőzésről szólt az életem, amihez aligha lehet más pasikat bevonni, nem is nagyon érdemes, mert csak konkurenciát jelentenek. A halálom után pedig nem maradt más, csak az üresség, a tökéletes kiüresedés, ahol már semmi boldogság nem juthat, csak a görbe tükör, amely mindig szembesít a hibáimmal, az ostoba baklövéseimmel, mert az ember ezeket könnyen meglátja, ha már semmi más nincsen. - Halott vagyok, vagy voltam, vagy mi a szar.. Nem tudom, de nem vetít ide senki. Ideküldtek, idehoztak, tök zavaros az egész. De az tuti, hogy miattad vagyok itt. Valakinek beleugattál a dolgaiba? – Ha ő ilyen hangon beszél velem, hát lazán belemehetünk az adok-kapokba, nekem aztán nem gond, hiszen legalább történik valami, nem kell tovább unatkoznom. Azt viszont egyértelműen érzékelem, hogy a közelében erősebb vagyok. Amíg nem jött ide, addig csak a folyosón éreztem, hogy vagyok valaki, de a közelében mintha nem lenne ez a gát, el is mehetnék, de jó eséllyel csak vele. Hozzá kötöttek? Mondjuk ez logikus.. - Irányít? Nem vagyok rongybaba, akit csak úgy dobálgatnak kicsi lány.. A fájdalom az egy dolog, de nem öltelek meg, nem tettelek ronccsá, csak meg akartalak kapni. Megtörtént. Élsz, erős vagy, akkor most.. – Azért láthatja rajtam, hogy bár keményen beszélek vele, de nem vagyok cinikus, sőt, a pillantásomon átfut valami sötét árny, miszerint nem veszem természetesnek, ami történt, már nem. Lehet, hogy voltam valaki, aki már nem vagyok, de attól még a múlt átka rajtam van, mint valami billog. - Igazából az is teljesen homályos, hogy hogyan haltam meg. Valaki utolért, valakinek keresztbe tettem, és ez megtorlást követelt. Mindegy is.. mit siránkozzak rajta. Te viszont.. mivel foglalkozol? – Nem válaszolok a fenyegetésére, nem érzem azt, hogy eltűnhethet, félelmet pedig nem akarok kicsikarni tőle. Csak tudom, hogy itt kell lennem, talán idegesíteni, lassítani. Ám mindaz, ami egykor tetszett benne, továbbra is él, ezért nehezen veszem rá magamat, hogy tovább gyötörjem nyomorultat. Nyilván nem vagyok büszke az erőszakra, nem is hozott akkora kielégülést, mint vártam, az a hülye türelmetlenségem közbeszólt. Késő bánat..
Nem tudom elhinni azt, hogy tényleg itt van, egyelőre képtelen vagyok rá. Jelenés lehet, esetleg illúzió, de hogy szellem... mégis hogyan lehetne szellem, ha egyszer nem is itt halt meg? És hogy került volna ide? Nem kötődött annyira hozzám és miután tudom jól, hogy voltak még rajtam kívül mások is és minden bizonnyal lettek is volna hát főleg nem kerül ide miattam. Nem is jut eszembe olyasmi, hogy valaki netán szándékosan tette, hogy visszahozta, hogy itt legyen és megnehezítse az életemet, egyelőre még azt sem hittem el igazán, hogy tényleg itt van. - Halott... tehát azt akarod mondani nekem, hogy szellem vagy? Ha az lennél nem itt kellene lenned és nem most, hiszen már rég meghaltál, évekkel ezelőtt. Valaki idevetít, de az a nagy kérdés, hogy... kicsoda! - az utolsó szónál már szinte kiabálok úgy megemelem a hangomat. Arra számítok, hogy valaki biztosan itt rejtőzik és bár a pálca még mindig a kezemben van, de mivel Ryan csak egy illúzió lehet bizonyára nem tehet ellenem semmit sem, hozzám sem érhet, nem miatta van hát, hanem az illető miatt, aki biztosan itt van valahol. Nem is végig a múlt árnyékára figyelek, hanem elsősorban a környezetet vizsgálom. Szépen be van rendezve és úgy tűnik, hogy minden valódi, legalábbis ahogyan hozzáérek egy-egy könyvhöz, asztalhoz, minden eredeti. Tehát ezek igaziak, csak Ryan lehet valamiféle varázslat eredménye. - Fájdalom? Szerinted csak fájdalom volt, amit kaptam tőled, ilyen egyszerű lenne? Szóval, aki irányít sem fogja fel, hogy mi mit jelent. - csak megrázom a fejemet és tovább keresgélek, hátha megtalálom végre azt, akin tényleg fognak a varázslatok, hiszen Ryant maximum eltüntetni tudnám, ha már csak egy illúzió, de az nem elég, mert aki létrehozta újra alkothatja akármikor. - Erősebb vagyok, te pedig csak egy kép vagy, eltüntethetlek és már nem félek tőled, ez a legfontosabb. - nem, tőle sem félek és mástól sem, már a fájdalomtól sem, hiszen sok mindent kibírtam már, elviseltem azóta, hogy minden megváltozott. Végül is neki köszönhetem, hogy erőt kaptam ahhoz, hogy utána járjak annak mi történt az apámmal, ha innen nézzük még hálás is lehetek neki. Viszont ha ő nincs most talán átlagos életem lenne és nyugodt mindezek nélkül, de olyan már soha sem lesz.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Méregetjük egymást, de a hívogatásom ellenére sem jön sokkal közelebb, így megmararad köztünk a távolság, és a szúrós szemmel nézegetés. Rég volt már, mégis látszik rajta, hogy tökéletesen emlékszik a teremtése minden pillantára. Hiszen egyértelmű, hogy teljesen másféle ember lett. Dacos, felszegett az álla, látszik rajta, hogy csak az érhet hozzá büntetlenül, akinek ő hagyja. Valahol büszke is lehetnék magamra, hiszen általam lett erősebb, de azért ilyen ember mégsem vagyok. Bennem is van annyi lélek, hogy ha ki akartam volna őt nevelni, akkor máshogyan teszem, nem erőszakkal, fájdalommal. Azok olyan idők voltak, amikor tomboltak a hormonok, ki kellett mutatni a férfiasságot, és így sikerült. Az egyetlen szerencse, hogy rajta kívül nem volt más, aki az áldozatomul esett. Hogy szenvedtem-e eleget miatta? Nem mondanám, gyorsan el is felejtettem, utána már nem igazán találkoztunk, átnéztem rajta. Ám a halálban az ember mindent újraél, és azóta számtalanszor előjött az arca a nagy semmiben lebegés közepette, és most azt várják tőlem, hogy tegyem megint pokollá az életét. Ezúttal nincsen választásom. Elfüstölhetek a nagy semmiben, dolgom végezetlenül. Még akár ezt a sorsot is választhatom, megváltás gyanánt. Egyenlőre azonban élje ki magát rajtam, talán itt a bosszú ideje. - Valóban az vagyok. Hogy miféle, azt magam sem tudom. Halott, aki egy időre újra élhet. – A pálcán csak nevetek, fájdalmat okozhat, de meg nem ölhet. Vagy ha megöl, ismét megjelenek, valami ilyesmi lehet az alku lényege. Véglegesen nem űzhet el, csak azok, akik a sorsát kívánják befolyásolni. - Aurora.. ilyen bosszúálló lettél? A fájdalomért halált? Ennyi lenne az egész? Azt gondolod, hogy most nem tehetek meg veled bármit, amit csak akarok? Miből hiszed, hogy most lenne esélyed? – Nevetek fel, aztán legyintek. Már hiányzik a szememből a gúnyos felsőbbrendűség, ami még focistaként a sajátom volt. Elcsábítottam, majd türelmetlenségemben lerohantam, mintha ő is csak valami trófea lenne. Ám mégis, láthatja rajtam, hogy évek teltek el, s idősödtem, a pillantásom is valahogy.. más. Ám a cél, amiért itt vagyok, jelen esetben megkerülhetetlen.
Ledöbbenek, hát persze, hiszen így is van épp elég gondom Kyle-lal. Azt akarja, hogy eltűnjek érte, csak még mindig nem fogta fel, hogy nem egy elkényeztetett kislány vagyok, akivel csak úgy ki lehet szúrni, na de hogy Ryan bukkanjon elő... Futólag még az is felmerül bennem, hogy ez egy Kyle-féle kegyetlen tréfa, na de az mégis hogyan lehetne, ha egyszer Kyle nem tudhat a múltamról és arról sem, hogy egyáltalán ki az a Ryan. A nevem persze nem titok, de nem hiszem, hogy annyira érdekeltem őt, hogy bővebben utána nézzen, főleg mivel még csak nem is vagyok angol. Na persze én se néztem jobban utána neki, így én sem tudhatom, hogy valójában ő sem, bár ez esetében jóval rejtettebb információ lenne, de mivel nem miatta vagyok itt, nem szükséges, hogy ezt kiderítsem. - Nem lehetsz itt... meghaltál. Valami jelenés lehetsz, vagy... valaki idevarázsolt, akkor viszont el is tüntethetlek. - előkerül most már a pálcám is. Nincs erre időm és most azzal sem foglalkozom, hogy olyan, mintha az egész hely berendezett lenne a számára, na de miért is érdekelne az egész jobban, mint kellene, hiszen azt sem tudom, hogy mi ez az egész és főleg nem tudom, hogy miért van egyáltalán. Nem kellene itt lennie és persze már attól is úgy érzem, hogy dühös leszek, hogy rá pillantok, de ezt most nem hagyhatom, hogy a felszínre törjön, hiszen ez nem valóság, egy kép miatt pedig nem lehetek mérges. Túlléptem már a múltamon, elfogadtam, hogy nem én állhattam bosszút rajta, akkor hát ennyi. Nem mehetek visszafelé, ha egyszer már elindultam előre az úton. - Ha az lennél, akinek tűnsz, akkor tudnád, hogy nem, hogy ha tehettem volna én öllek meg, de sajnos erre nem volt lehetőségem. De persze mindig reméltem, hogy épp eleget szenvedtél. - csak megvonom a vállamat egy röpke félmosollyal, mert miért ne? Végül is mindig is így voltam ezzel, reméltem, hogy Ryan sokat szenvedett a balesetnél, hogy épp elég kínzó volt számára az, hogy fiatalon kellett meghalnia, ha már nem én lehetettem az, aki végez vele. Persze igazából azt sem tudtam, hogy képes lettem volna megölni őt egyáltalán, de erre aztán fény sem derült, hiszen megtette a sors helyettem, megkapta azt a bizonyos méltó büntetést.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
S érkezik, szinte érzem a jelenlétét, holott nem tudom, hogy szellemként ez lehetséges-e. Valaki, aki visszahozott, talált olyan módot, hogy összekapcsoljon minket, így oda tudjam magamhoz vonzani. Ez működik, legalábbis bízom benne. Különösebb instrukciókat nem kaptam Aurorát illetően, és bár némi megbántást valaha éreztem vele kapcsolatban, most inkább az érdekel, hogy az ő lelke árán én miért jöhettem vissza. Az biztos, hogy nem ajándékba kaptam ezt a fél-életet, az ok, amiért itt vagyok, az csakis ő. Hogy bosszantanom kell, vagy lebeszélnem arról, amit éppen művel.. Ez már nem teljesen tiszta. Mint ahogyan az sem, hogy engem, mint valami ellenséges lelket kellett kapnia.. Holott neki van indoka arra, hogy bosszút álljon. Már a puszta jelenlétem is komoly stresszforrás lehet. Viszont az kérdés, hogy ha teljesítem a feladatot, komolyan vissza is hoznak, vagy ez csak amolyan becsalogató, hogy tegyem a dolgomat, hiszen úgysem emelhetem fel különösebben a szavamat, ha mégis maradok halott.. - Bár tudnám. Most itt vagyok.. hiszen van még dolgunk egymással. Tekintheted elszámolnivalónak is. Na gyere! – Tárom szét a karomat hívogatóan, mintha intenék neki, hogy ne fogja vissza magát, nyugodtan támadjon meg. Itt ugyan érzem a fájdalmat, de meghalni ennél jobban nem tudok. Akkor hát mi vesztenivalóm van? Adja ki nyugodtan a dühét. Bár érdekes módon nem tűnik dühösnek, csak meglepettnek. Én voltam az alfahím, aki használtam őt, a testével elégültem ki, így öltem meg a lelkét, de hát lássuk be, az egy ilyen korszak volt, és azóta sem lettem sokkal kedvesebb.. Mondhatni megesik az ilyesmi.. - Hiányoztam? – Mosolygok rá, habár mindez nem túl őszinte, inkább az unaloműzés most a célom, kérdés, hogy ő mennyire lesz ebben partner..
Dühösnek kellene lennem, de semmi értelme sincs. Eddig is tudtam, hogy Kyle nem örül a jelenlétemnek, de nem érdekel, az már azért persze jobban zavar, hogy ilyen kis álnok húzással próbál tenni ellenem, de hosszú távon ezzel se sokat fog elérni, mert nem megyek el egy buta pletyka miatt, hiába hiszi azt. Persze minden bizonnyal elkényeztetett kis hercegnőnek tart, annak gondol, ami valahol érthető is, de ezzel egyben alá is becsül és fogalma sincs róla, hogy ez mennyire, de mennyire rossz lépés a részéről. Én innen addig nem megyek el, amíg ki nem bogoztam a szálakat és ahhoz, hogy Angliában tartózkodjak, hogy legyen alkalmam mindennek utána járni szükségem van az anyámra, még ha nem is érdekelnek a kis ügyei, ha nem is akarok hozzámenni ehhez a Kylehoz, aki egyértelműen egy kis nyápic, akit az apja dróton rángat... attól még játszanom kell a szerepemet legalább egy ideig. Most viszont a düh hamar elszáll, amikor megérzem a furcsa hívogató érzést. Persze sok mindent hallottam már a Roxfortról és hiába nem vagyok itt régóta sok mindent meg is tapasztaltam már, de ez még nekem is új, hogy úgy érzem valami hívogat. Persze talán pár pillanatig próbálok ellenállni, mert nem szeretem, ha bábként rángatni próbál bárki is, aztán végül mégis felállok a társalgó foteljéből, a táskámba süllyesztem a kis noteszt, amibe a jegyzeteimet írom fel, a táskát átvetem a vállamon és már indulok is. Lássuk csak... mi a fene ez és vajon másra is hat, vagy csak rám? Hamar elérek a sötét folyosóra, ami nem túl bizalomgerjesztő, de már sok mindenen vagyok túl fiatal korom ellenére, nem csoda hát, ha nem riadok meg egy sötét folyosótól. Hamar elérem az ajtót és bár megfordul a fejemben, hogy pálcát ragadjak, végül nem teszem meg, csak lenyomom a kilincset és belépek az ajtón. - Hahó! - szólalok meg első reakcióként, de úgy fest sokáig nem kell tanakodnom van-e itt valaki, mert egy pillanat múlva meg is látom az ismerős arcot. Az ismerős arcot, aki... nem lehetséges, hogy itt legyen. Hallottam már pletykákat a szükség szobájáról, hogy a Roxfort mire képes, de ez... még új. Nem csoda, ha megtorpanok, az ajtó is nyitva marad mögöttem. Ez a hely talán a múltbéli félelmeket vetíti ki? Pedig én nem félek Ryantől, már nem. Ha tehettem volna én végzek vele, de ez a lehetőség nem adódott meg a fránya baleset miatt. - Miféle jelenés vagy? - nem, az fel sem merül bennem, hogy tényleg ő lenne az, esetleg valaki kiderített valamit a múltamról és csak valamiféle illúzió lehet itt előttem bármennyire is valódinak tűnik messziről? Ettől még persze nem lépdelek beljebb, viszont a pálcámat sem kapom elő egyből, hogy védekezzek, hiszen ha csak egy jelenés, valamiféle félelem kivetülés, akkor a pálca mit sem ér ellene.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Még mindig nem tudom, hogy mi volt az a fény, amely felé végül tudtam úszni a nagy lebegés közepette a semmi sötéten kavargó óceánján át, de hogy itt vagyok, ahhoz nem fér kétség. Nem volt ilyen egyszerű a kezdet. Most, hogy magam alatt simogatom a vörösbőr kanapét, s iszogatom a bourbont, olyan megnyugtató a gondolat, hogy ismét itt vagyok, de enyhén szólva is kétségbeesve kapaszkodtam még nem is olyan régen a lét apró szalmaszálába. Fogalmam sincsen, hogyan kerültem ide, de hát végülis meghaltam, ott pedig már nincsen tér és idő, ám ez már biztosan nem Amerika. Elsőre nem is volt testem, csak ez a sötéten kavargó aura, amellyel távolról tudtam figyelni, de valami vonzott lefelé, a kastély mélyére, s tudtam, Aurora is itt lehet a közelben. Amint elértem a vágyott mélységet, egyre erősebb lettem, s tudtam, valakinek célja volt velem. Igen sok ellenlábasom volt, és valami halványan derengett, mint egy alkuként, hogy itt kell lennem, ám ha ismét élek, akkor Aurorát kell célbavennem. Nem nagyon van választásom, még ha nem is tudom a miérteket. Valaki ártani akar neki, de tulajdonképpen ez miért is érdekel engem? Ha általa létezhetek..? Egykor csúnyán elbántam vele, legalábbis ez rémlik, de hogy mi is történt vele azóta.. Aligha érdekelt utána.. Most sem tehetem meg, hogy törődök vele. Itt vagyok, új esélyt kapva, és ki kell derítenem, hogy ő mit akar, hogy kerül egyáltalán képbe. Felállok, és a pohárral a kezemben kinézek az ablakon, innen a pincefolyosókról éppenhogy lehet látni a birtokot, amely tavaszi életét élve hozzám hasonlóan virágozni kezd, s érzem, hogy ha kiterjesztem a tudatomat, sötét csápként érik el a lány elméjét, mintha egy hivogató lidércfény lennék.. Várok, várnom kell, mert tudom, hogy ide fog jönni, vonzza őt a csábítás, a kiaknázatlan vágy, hogy dolga van itt, ahol még sosem járt. Az ajtót nem tárom ki, tudom, hogy végig fog lépdelni a folyosón, hogy idetaláljon..
Inkább veszekszem veled, mint hogy mással szeretkezzek.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: A sötétség folyosója 2017-04-08, 10:14
A sötétség folyosója
A sötétség folyosója a Roxfort olyan területe, amelynek létezését talán még maga az igazgató is csupán gyanítja. Egykor oly félelmetes, gonosz dolog történt itt, hogy a halál vert gyökeret az egykor még valóban használt folyosón. A hely vonzza a túlvilágot, a szellemeket, lidérceket, hiszen itt új életre kelhetnek, képesek emberként megjelenni. Meghalni újra természetesen már nem tudnak. Amíg itt tartózkodnak, szinte minden álmuk valóra válhat, úgy kezelhetik a helyet, mint az élők a Szükség szobáját. Több szoba is létezik már, amit a holtak alkottak meg, s formáltak az izlésük szerint. A helyet csak akkor találhatja meg valaki, ha egy szellem hívja, csalja ide le.. S a kiút? Van egyáltalán?
