Konyha

Gina & Cody

_2002 december eleje_

- Nox sohasem ölt ember. Ami velem történt is közvetett eredmény lett. Baleset.. Sajnos, vagy épp nem sajnos.. mindenkiben meg vannak a túléléshez bele ivódott reflexei. - ez az egyik sarkalatos különbség. Azért amikor szülőkként hivatkozik a Mortimer párra grimaszra rándul egy pillanatra az arcom, de kivételesen nem javítom ki. - Nox sok olyan határt nem lépett át, amit a Mortimer pár igen. Ők.. sajnos a kezdetektől hajlamosak voltak az erőszakra és mások bántalmazására. Amikor öltek, ők nem “balesetből” tették, hanem megfontoltan, vagy épp kedvtelésből. Szórakozásból eleresztettek muglikat a birtokon, és aki többet le tudott vadászni, az nyert.. - szusszantok egyet. - Emlékszem, hogy az ablakra voltam tapadva és nem értettem mi miért történik… Sybille vitt el az ablaktól és altatott el inkább. De emlékszem a képre, amikor le akartam menni a konyhába pár órával később.. Lilitha és Goyle vérben úszva andalogtak a hallban és flörtölgetve dicsérték egymás teljesítményét és átkait…Kevés pillanatok egyike volt, amikor igazán szerelmesnek látszódtak… Az egész annyira groteszk volt.. - abban a házban, úgy éreztem magamat mint ha szellem lennék. Mindig mindent láttam.. és hallottam. De valójában csak mint egy megfigyelő voltam jelen. Próbáltam össze rakni miért érzik jónak azt amit tesznek és én miért nem.. Miért érzem a zsigereimben, hogy ez ijesztő és az élet meggyalázása..? Pedig csak egy nyerek voltam akkor még. Aztán csak hogy fokozzam a szépet és a jót. - ..Volt egy.. féltestvérem. Az egyik szolgálótól. Pár évvel volt idősebb tőlem. És minél nagyobb lett.. Annál tagadhatatlanabbul nyilvánultak meg rajta Goyle vonásai… Egy nap… Őrült veszekedés volt Lilitha és Goyle között.. Arról, hogy Goyle képtelen féken tartani a farkát… és rá pár napra Raspith eltűnt az anyjával együtt. Sybille jótékonyan azzal próbált csitítani, hogy csak elköltöztek. De két napra rá, a vadászkutyáink közül az egyik egy emberi kezet rágcsált kurvalelkesen… - csoda, hogy nem mesélek a gyerekkoromról? Csupa vidám móka és kacagás! Elmehetne valami darabolós horror sztorinak is. Lehet ha lenne gyomrom megírni, meggazdagodnék belőle..
Kissé csapongok az emlékeim között, egyrészt mert egyik sem túl könnyen emészthető, másrészt mert igazából soha senkinek nem meséltem ezekről, vagy úgy Lilithha-ról, vagy Goyle-ról. Így persze nehéz elképzelni, hogy milyen emberek is voltak és valóban könnyen felmerülhet, hogy ha Nox ugyanolyan mint ők, akkor nekik is jár a “feloldozás” nem? De ez nincs így… Nagyon sok különbség van Nox és közöttük.
- Lilitha… hatszor vetélt el, mielőtt megszülettem volna, mindig a negyedik, ötödik hónap körül. Miután megszülettem, úgy három évig volt érdeklődéssel irántam, aztán.. bekebelezte valami, ami miatt kiszámíthatatlanabbá, hisztérikusabbá vált mint valaha. Utólag bele gondolva nem csodálkozom. Hiszen minden alkalommal küzdött és igyekezett, hogy minden rendben menjen és minden alkalommal, halva szülte meg a gyermekeit… Goyle pedig nem tett mást, mint hogy lépten nyomon félre kefélt. Előttem is, utánam is… - belülről harapdálni kezdem a számat, láthatóan rágódom az egészen. - Emlékszem… - kezdek bele lassan - hogy Lilitha, ha mégis rá tört, hogy foglalkozzon velem, sokszor kérte, hogy fésüljem ki a haját és díszítsem fel, mint egy királynőt. És sokszor kérdezgette tőlem, hogy ugye ha majd felnövök, kedves leszek a lányokkal és hogy ugye nem fogom őket bántani… - hallgatok egy kicsit hosszabban és érzem ahogy égni kezd a szemem és kénytelen vagyok nyelni
- Ez után, minden vasárnap fekete és kék rózsát vittem neki… Dee… egyszer Goyle elkapott. Annyira dühös lett és annyira a rózsaszálakra szorította a kezemet, hogy.. azóta meg van a nyomuk.. - és bár új test, szinte minden hegem velem együtt jött, így egyszerűen Gina felé kinyitom a tenyeremet. Azon és az ujjaim belső részein apró, hosszanti vágásszerű kis hegek húzódnak, elszórtan.
- De.. egyik kutya másik eb. - térek át egy másik emlékre - Lilitha-val az olvasó szobában voltunk. Én játszottam valamivel, ő pedig olvasott. Aztán levelet kapott és… fogalmam sincs mi állt benne, de elképesztően dühös lett és amikor megbotlott a játékomban, utána dühében háromszor a lapockámba vágta a levélkést. Egy szolgáló fogta le, de szerencsétlennek kicsapta az egyik szemét közben… Sybille pedig össze szedett végül mindkettőnket és levitt a házi gyógyítóhoz.. - Sybille öreg volt már, nagyon öreg, emiatt mindig volt vele egy szolgáló aki segített neki lényegében mindenben. Megtörlöm az arcomat megköszörülöm a torkomat és iszom egyet a teámból. Még jó hogy a kifogyhatatlan bögréket vettem el.. - Van egy emlékem Lilitha-ról.. miután jártak nálunk a Halálfalók “ellenőrzésre”. Olyankor nekem mindig el kellett bújnom a szolgálókkal együtt. Résnyire nyitva maradt a hálójuk szobája és Lilitha épp a szépítkező asztal előtt ült és a tükörképének motyogott hűségről, tettekről meg mindenféle sötét dologról és közben… közben az arcán lévő zúzódást próbálta eltűntetni.. Ahogy néztem őt, akkor döbbentem rá, hogy a hitüknek Voldemort eszméi iránt, és a hűségüknek hozzá.. ára van és nem is akármilyen. És ők mégis megszállott módjára követik.. - megcsóválom a fejemet hosszan - Hidd el.. Noxal is laktam együtt.. Ő a Mortimer párhoz képest csak egy megkeseredett luxus prosti, akit leginkább a hedonizmus hajt és próbál túlélni és nem megőrülni és.. időnként szar döntést hoz. - összegzem röviden. - Többek között ezek miatt is dilemmáztam számtalanszor, hogy mi is a jó és mi is a rossz, ha valójában mindenkiben van belőlük, csak… más mértékben.. és sokáig okozott dilemmát, hogy mik is azok a morális határok.. És én hol vagyok az egészben..? Mi az ami a saját morális értékrendemmel össze egyeztethető, bele fér, és mi az ami már nem.. - És kicsit magamba nézve figyelek befelé. Szerintem soha életemben nem beszéltem ennyit a Mortimer párról. De a tanulság, a történetemből itt is csupán annyi, hogy persze ők is emberek. Emberi érzelmekkel, ők is képesek voltak a szerelemre, a szomorúságra, a tehetetlen dühre, a ritka kedves szavakra. De.. ami jónak is tűnt, általában rekord sebességgel fordult rosszra, vagy épp horrorisztikussá.. és ez, nem normális.
Aztán inkább vissza térek és tereljük a témát. Talán nem is baj. Nem tudom, hogy akarnék-e ezen túlmenően beszélni bármiről velük kapcsolatban…
Az arckifejezését látva nem nehéz kitalálnom hogy mire gondol így csak szusszantok. - Használd ezt. Pár nap és kiürül a másik a gyógyítói képességed miatt. De ha biztosra akarsz menni.. Igyál Ghalathea fű teát. És cseppents bele ebből. - adok át egy újabb icipici fiolát, a benne lévő anyag sűrű, és vörös mint a vér, de helyenként furán törik meg rajta a fény, mintha szó szerint lenne benne fény is. - Egy kőmozsárban törd porrá a leveleket és mérj ki belőle négy grammot. Három deci víz, szigorúan hetvenöt fokon. És egy csepp ebből. Mindent kipucol. Azt is amiről nem tudsz. Az altató és a tea használata között mindenképpen legyen nyolc óra. - adok még pár tippet. Aztán némi torokköszörüléssel hozzá teszem. - A nyáron.. egy “kissé” ráálltam a kokainra.. meg a heroinra is… meg.. szerintem embertelen mennyiségű LSD-t használtam.. de.. miután egy kicsit észhez tértem, négy hét alatt kipucolt ez a kombó. Azóta tiszta vagyok. - dobok be egy kis félig kínos vigyort is a végére. Persze látszik rajtam, hogy nem vagyok büszke arra amit a nyáron műveltem, de helyre tudtam hozni, szóval.. nincs vész. Akkora! A köszönetre csak biccentek. Valójában eléggé figyelek Ginara, még ha ő messze nem is tud róla, noha magáról az alkoholizmusáról nem tudok, de a gyengélkedői altatóknak azért felismerem a mellékhatásait. Másfelől arról tudok, hogy inszomniás a szentem.
- Független személy. - mondok csak ennyit az informátor kérdésére - Nem lesz baj. Óvatos leszek. Engem nem ismernek. Nem tudják, hogy közöm van hozzád. És azt sem, hogy neked hozzám. Nem lesz baj.

Gina & Cody

_2002 december eleje_

Alexel kapcsolatban már csak megcsóválni van erőm a fejemet. Nem fogom még egyszer elmondani amit már így is többször mondtam a kelleténél.
Az arckifejezése beszédes Noxal kapcsolatban és enyhülést jelképezően kinyújtom most Gina felé a kezemet. - Az egyik unokatestvérem miatt meghaltam. A gondolat magja ölt meg, nem az, hogy valóban meg is tette volna. Az ami odaát ragadt épp úgy kihasználta, mint téged Goyle. A másik unokatestvérem közbenjárása pedig feltámasztott a józan eszem és szívem határait szét tépve... - már nincs bennem vád. Egyszerűen kimondom csak. Hetykén még vállat is vonok - Családban marad. - bár hogy pontosan mi is... Arra nem térek ki. Mindenesetre a kézmozdulatomat se véletlenül ajánlottam fel.
- Ha az egyiknek képes voltam megbocsátani.. Akkor a másiknak is képesnek kell lennem. - ez persze nem vonja magával azt, hogy neki is képesnek kell lennie. De megosztom vele az álláspontomat és még valamit. - Noxal egy "kicsit" durvábban de hasonlók történtek mint veled. Ő választott egy utat emiatt. És emiatt az út miatt, senki nem hagyott neki később választási lehetőséget. Hiába... Hiába láttam benne, hogy képes lenne a változásra. Hiába láttam benne, hogy van egy... Jó része. - remélem érti, hogy mit akarok ezzel a tudtára hozni. De azért, hogy biztosra menjek ki is mondom.
- Ha ennek a szervezetnek az a célja, hogy ellehetetlenítsen érzelmileg és mentálisan.. Akkor első sorban ezen kell dolgoznunk, hogy ez ne történhessen meg! És ami kárt okoztak, azt elkezdjük helyre hozni. Ehhez viszont erősebbnek kell lenned, mint valaha... - ha elfogadja a kezemet, érezheti, hogy a tenyereink közöé egy apró pipettás fiola szorul. Ha pedig kérdőn néz rám komoly arccal annyit mondok. - Altató főzet elhatalmasodott inszomniára. Olyanok számára... Akiknek a gyógyítói képessége a legtöbb mindent egyszerűen kilök. Saját keverés. Álmok nélkül alszol tőle. Négy hétig egyetlen cseppett használj a nyelved alá! Utána megnézzük hogy vagy és megbeszéljük a további oldási arányt. A használata során nincs az az "elájulós" érzés és nem okoz függést, de mindenképpen tarsd az arányt! Elsőnek csak nyugtat, mintha.. Képes lennél a relaxálásra. És könnyen fel tudsz belőle ébredni ha kell. Hidd el, ez működni fog. Kezdésnek.  - vissza húzom a kezemet és hagyom hogy megszemlélje. Persze arról fogalmam sincs, hogy Gina miféle löttyöket próbált már és hogy az alkoholizmus is környékezi ahogy pár honappal ezelőttig engemet is.. És hogy vajon számításba vette-e hogy a gyógyítói képességét... Ezekkel az önpusztító szokásokkal voltaképp csak edzi. Legalábbis ami önmaga szervezetére vonatkozik belőle, mint a villámgyors méregtelenítés.. Aztán csak hallgatom amiket mond és el gondolkodva dobolni kezdek az ujjaimmal a bögrém mellett. - Egy bűnbak és egy áldozati bárány között meglehetősen sok különbség van. - tűzöm közbe, de inkább nem firtatom. Nem amiatt mert ne lehetne alapja, csak nem akarom a bogarat az így is paranoiás fülébe ültetni. Persze lehet már elkéstem vele...
- Hm... Kellene valaki, aki bejáratos az Olasz Magiaügyi Minisztériumba és az ottani aurorok közé... Olyasvalaki.. Aki hozzá fér a már lezárt aktákhoz. Mugli oldalról legfeljebb... Varázslóként rejtve lehetne kutakodni... Kár.. Hogy nem tudok pálcát forgatni. - csettintek bosszúsan de aztán szusszantva tovább lépek azon ami nem áll rendelkezésre és inkább foglalkozom azzal ami igen.
- Az a helyzet... Hogy ismerek egy messze legendás informátort.. Aki talán tud embert szerezni az olasz Minisztériumból, avagy az ottani parancsnokságról. - azért egy kis sokat sejtető dögvigyor a képemre kerül.
- Ráadásul engem ez a szervezet semilyen formában nem ismer. Szóval van egy.. Icipici előnyünk.

Gina & Cody

_2002 december eleje_

- Senkivel sem szabadna, hogy megtörténjen. - nyomatékosítok. Az hogy ki lesz végül áldozat, általában független attól, hogy az ember milyen ember is. És bár általában nehéz elhinni és megemészteni, de nem csak a lányok vannak kitéve az ilyen elmebajos bántalmazóknak. Ahogy Sasha-t leírja, az elég sok fiatalra elmondható lenne. Aztán mindig jön valami szar, valami földi pokolszerű manifesztáció.. Akár egy másik személy képében, akár egy esemény képében.. És annyi volt a gyermeki ártatlanság.
Gina nem látja közvetlen, sem közvetett fenyegetésnek a Mortimer házaspárt, mivel nem tud olyan esetről amit hozzájuk tudna kapcsolni. Sőt.. Gargoyle-al “vállvetve” hoztak vissza az életbe.. Én viszont bármennyire is el akarom felejteni és kitörölni… ignorálni, meg nem történtté tenni.. Attól még álmaimban vissza köszön minden olyan éjszaka, amit az a rohadék a szobámban töltött… És erre… azóta minden csak rárakódott. És Mss. Delight-al sem tartunk még ott, hogy erről megnyíljak. Erről.. amióta elkerültem a birtokról nem beszéltem senkinek. Legfeljebb utaltam rá, de hogy kimondjam? Arra egyenlőre képtelen vagyok. És lehet, hogy Gina nem találkozott a Mortimer pár, mások életében okozott károk hatásaival, de én igen. Számtalanszor lettem elszámoltatva “az apa bűneiért a fiú felel” elven és tény, hogy ameddig nem vettem a kezembe a sorsomat, addig nagyjából hasonló körforgásban voltam mint Gina... Csak.. mégis másképp. Így számára a érthető, ha a sajátjának vélt ellenségei jóval nagyobbra nőtték ki magukat a lelkében mint a Mortimerek..
Azért amikor Alexet hozza szóba azért össze ráncolom a szemöldökömet és megcsóválom a fejemet.. - Gina.. Alexnak mi köze ehhez az egészhez, vagy az, hogy mi történt vele ma? - mielőtt ezt is az ismeretlen fenyegetés nyakába varrná szeretném leállítani. De aztán csak próbálok valami használhatót kihámozni a szavaiból. Végül egy hatalmas sóhajjal előre hajolok.
- Gina… - kissé megzuhannak a vállaim és próbálom össze foglalni mindazt ami kavarog bennem. - Nem kell, feltétlenül nagy szervezetnek lenniük, sem pénzesnek. Például okáért a Mortimerek is csináltak hasonló dolgokat, sőt, még emberekkel is kereskedtek a sötét időkben… És a kutya nem szagolt feléjük a hivatalos szervektől. - osztom meg, vissza felhúzva a vállaimat. - A birtok pusztulását is önmaguknak köszönhetik… Nox képében szabadították magukra a véget. - egy pillanatra bent reked a levegőm, mert érezhető, hogy erről amúgy.. nem feltétlen lenne szabad beszélnem. Így elsőre elakadok a folytatással, de végülis.. Nox már meglehetősen távoli vizeken jár és kettőnkön és a Mortimer páron kívül senki élő nem ismeri már a történetünket.. a történetét. - A legidősebb Mortimer nővér volt az anyja. Aki bele szeretett egy mugliba. A család pedig kitagadta és kiforgatta mindenéből. Szó szerint hajléktalanná tették… Angrad egy autópálya mellett halt meg. Nox pedig csak sodródott az élettel ameddig rá nem akadtak a Mortimerek…. - itt elhallgatok és veszek egy mély levegőt de magam sem tudom hol folytassam. A teámba kortyolok. Aztán csak hallgatok. Meglehetősen hosszan hallgatok. Pedig csak próbálok kikeveredni az emlékből.
- Ha emlékszel a versemre, ő a Porcelán Szellem. Ameddig a birtokon volt… embertelen módon bántak vele. Még… te sem tudod elképzelni, hogy mennyire embertelenül.  - Ginara nézek a teásbögrém fölött és a tekintetemből süt, hogy cseppet sem túlzok… azért egy kissé szakaszosan jönnek a számra a mondatok, hiszen gondosan felejtésre ítéltem mindent akkorról. Nem véletlenül - Időről időre, Voldemort emberei tiszteletüket tették nálunk is. És bár senkinek nem tűnt fel, Noxal is érintkeztek és gyanúba kevert minket. Hűtlenség gyanújába. Ezt pedig a Nagyúr nem tűrhette… Szóval.. Nox bosszúja beteljesedett. A birtokot a lángok nyelték el ő pedig.. kiszabadult. Ahogy.. én is. - bármennyire is tragikus, ha Nox nem lép, ő valószínűleg már halott lenne, én meg… a fene tudja.. Szóval.. azért egyfajta hála érezhető a szavaimban. Persze ez az egész történtet arra is bizonyíték, hogy a családtól egyáltalán nem áll távol az, hogy a saját torkának essen.. Évszázadok óta, szinte ismétlődően ez a nóta. De persze érzékelem, hogy meglehetősen elcsapongtam. Betudható a kimerültségemnek is. Bár azért remélem Gina többnyire értette, mit akartam ezzel az egésszel a tudtára adni. Sajnos a “nagyobb hal” időnként csak egy “élősködő létforma”. Ebből kifolyólag nem is látható mindig. Két kérdés fogalmazódik meg bennem. Bár az egyik több kisebb kérdést vonzz be számomra, szóval azzal kezdem.
- Mi az, ami miatt az, hogy megnyomorítsanak, fontosabb, mint hogy egyszerűen csak eltegyenek láb alól? Voltaképp már szinte teljesen kivontak a társadalomból. - tűnődök el és kezdem rágni a számat annyira elgondolkozom. - Tételezzük fel, hogy a körülötted lévő.. balesetek egy része - itt azért felemelem a mutató ujjamat, hogy ne rendeljen minden helyzetet a példa alá - hozzájuk kapcsolható. Miért éri meg nekik, hogy még több.. áldozatot szedjenek, minthogy téged végérvényesen kiiktassanak? Én maximum akkor csinálnék ilyet, ha lenne egy valaki, akinek a közelébe akarnám terelni a “báránykámat”, majd ha azt az egy valakit is sikerült kiiktatnom, mindent a “báránykámra” kennék a legvégén.. - érezhető, hogy a “bárányka” megnevezés Ginara vonatkozik a mondandómban. És nyilván.. egyáltalán nem szeretném azt, hogy Ginanak bántódása essen, de azért.. meglátszik, hogy a Varjúban töltöttem pár évet, meg a nyár vége körül, Alex előtt majdnem teljesen a legmélyebb bugyrokba süllyedtem... Simán rá tudom állítani az agyamat a… másik oldal gondolatmenetére. - És ha már pénz.. - csettintek egyet a nyelvemmel - mugli, vagy varázsló pénz?

Gina & Cody

_2002 december eleje_

Egy kicsit azért meglepődöm. És félre biccentett fejjel kérdezek rá tőle. - Mármint mihez? Hogy az engedélye nélkül, az akarata ellenére azt tegyenek vele amit akarnak olyanok akiknek valójában nem számít ki ártatlan és ki nem? - valójában érdekel a véleménye, hogy ő mit gondol erről. De aztán vagy válaszol vagy nem.
Beérünk, leülünk teával magunk előtt és én csak hallgatom és hallgatom és kortyolok a teámból, kicsit megégetem a nyelvemet amire azért megrezzenek, de aztán csak fújom a teámat és közben hallgatom tovább Ginat. Helyenként egészen kikerekedő szemekkel, helyenként pedig próbálom egyszerűen csak kiragadni a lényeget de végül csak tartom a bögrét és az egészre hümmenek egy súlyosat. Aztán kortyolok egy újabbat a teából, majd hümmentek még egyet.
- Mit szólsz, ha először beszélünk a téged és Luca-t érintő helyzetről. És majd aztán a Mortimer ügyekről? - teszem fel első körön a kérdést és egy újabb korty után leteszem az asztalra a bögrémet és a teába bámulok. Oké ez a ma esti pár óra már mit sem fog számítani, de azért bennem van a késztetés, miután így Gina története után kibukott, hogy Corvus is rokon.. hogy felpattanjak és megkeressem a srácot, hiszen nekünk volt egy befejezetlen ügyünk! Hiszen felismertem a mozdulataiban Lilitha mozdulatait.. És bár sosem került sor arra, hogy újra beszéljünk és ki legyen mondva, a sejtésem ott üvöltött végig, hogy a Flintek bújtatják a Mortimer párt.. Végig ők bújtatták őket.
Megdörgölöm a tarkómat, nyújtózom egyet ásítva egy rohadt nagyot. Nem mondom, hogy nem vagyok kimerült ehhez most, de végre megnyílt, szóval mindenképpen össze szedem magamat annyira, hogy tudjak figyelni, csak.. nem egyszerre mindenre.
- És te egymagad tudnál velük mit kezdeni? Úgy, hogy fogalmad sincs kikkel állsz szemben.. Hányan vannak, mit képviselnek, egy nagyobb szervezet részei-e vagy valami teljesen más a profiljuk..? Tegyük fel, hogy rájuk akadsz. Mit akarsz tenni velük? Vagy mi a terv? Hogyan akarsz utánuk járni? - kérdezem teljes nyugalommal, hiszen ezeket a kérdésnek fontos pontnak tartom - Nem baj, hogy válaszokat keresel, csak ez így elég vadul hangzik és kétségbeesetten.. - nem mintha az hogy a szüleim számtalan lelket elvettek már, számtalan embert megkínoztak vagy bántalmaztak, köztük a tulajdon hozzátartozóikat is.. és még mindig valahol a nagyvilágban mászkálnak szabadon.. nem mintha ez nem lenne vad.. Vagy nem kell messzire menni, rögtön amit Sybille-ről említett..
De most Ginan a fókusz és az olasz vonalán. Érezhető, hogy segíteni akarok és amiatt teszek fel kereszt kérdéseket.

Gina & Cody

_2002 december eleje_

Hagyom hogy megöleljen és az első megilletődés után bele lazulok és viszonzom is. Újra és újra tudatosul bennem, hogy ennek micsoda ereje van. Talán mindenkinek csak egy ölelésre lenne szüksége a kritikus pillanatban. Úgyhogy a maradék erőmet ami a mai napra maradt, arra fordítom, hogy szorosabbra fonjam a mozdulatot és érezze, nem csak ő tart engem. Itt vagyok. Fizikálisan és mindenhogyan. Amikor viszont arra kér, hogy engedjem, hogy segítsen egy kicsit visszakozom érzelmileg. Tudom, hogy szüksége lenne arra, hogy kimondjam és kiérezni a hangjából hogy ez mit is jelentene számára, mégis egy pillanatra elakad a dolog nálam. Elvesztettem volna a bizalmamat? Nem szándékosan, nem bosszúból visszakozom azzal, hogy ő is segíthessen, hiszen épp megöleltük egymást, hiszen épp azt éreztem egy pillanatra újra, hogy minden rendben… Nyelek egyet, hiszen érezhető, testet öltött fal került közénk és nem tudom megadni neki a feltétel nélküli bizalmat. És nem amiatt mert bűntetni akarnám. Egyszerűen megsérültem és sajnos őhozzá is hozzá kapcsoltam ezt… - Először.. gyógyítsuk be azt, ami kettőnk között van. - modom csendesen. A hajára simítok és szorítok még egyet az ölelésünkkön. Lassan, miután pedig mindketten eleresztettük a másikat, tovább megyünk a kastély felé tartó úton.
Hallgatom Sashaval mik történhettek és kissé elkomorodva dörgölöm meg az orrnyergemet. Amikor a végére ér azért megjegyzem kissé félre fordított arccal, mint aki amúgy nagyon is ismeri mindezeket. - Nos ilyen jellegű félelem akkor alakulhat ki, ha zaklatták, és vagy bántalmazták olyan értelemben… Sajnálom, hogy ezt át kellett élnie. Senkinek sem szabadna… - foglalom össze nagyon röviden egy kicsit magam elé bambulva, de aztán vissza térek a jelenbe, annál is inkább mert amiket utána mond nekem igenis lényegesek. Persze ott van, hogy megint egy kicsit az orra alá dörgöljem a múltas dolgot, de annyi mindent mond, hogy egy két pillanatra elveszek abban, hogy értelmezni próbálom miről is beszélhet. - Wo-hó! Várj.. Margo? Ki az a Margo és milyen átok? És hogy jön a képbe Sybille? Békére lelt?… - nézek rá kérdőn, tanácsatalanul és még a kezeimet is széttárom, hogy most akkor.. Mi? Persze haladunk tovább bejutunk a konyhára ahol további súlyos témák kerülnek elő. Én pedig két hatalmas bőgrét leakasztok a kandalló mellől. Töltök az óriási álló szamovárból, a kancsóból merek teasűrítményt hozzá végül magunk elé pakolom a hatalmas fa asztalra és végre lerogyok a seggemre.
- Azt kérted tőlem, engedjem, hogy segíts. Én most ugyanezt kérem tőled! Gina mi, vagy kik elől menekülsz? Ki az aki ennyire nem hagyja, hogy biztonságban érezd magadat bárhol a világban? - teszem fel végül egyszerűen, higgadtan őszinte kíváncsisággal.

Gina & Cody

_2002 december eleje_

Azért amikor kimondja a hobbijait kicsúszik belőlem egy kelletlen, de azét jóízű prüszkölés szerű nevetés. Bár érezheti, hogy nem őt nevetem ki ezzel. Mindenesetre nem firtatom, érzem én is, hogy ennyi “hegyibeszéd” bőven elég most ide és ha látom, hogy kissé elkenődik, azért vállal/karral finoman lekoccolom a vállát/karját. Tudom hogy nem híve az érintéseknek, és mi is igazából eléggé újra rendezzük épp azt ami köztünk van, szóval ezt amolyan bátorító vállveregetésnek szánom.
- Semmi baj. Biztosan van megoldás, csak rá kell jönnöm, hogy mi. Különben is, hogyan birtokolhatnám a gyógyítói címet, ha magamat sem tudom helyre rakni? - teszem fel a kérdést érezhető szórakozottsággal, némiképp oldva ezzel én is azt, hogy bár szarul áll a helyzet.. biztosra veheti, hogy nem fogok bele törődni. Nem is én lennék. Mondjuk azért szöget üt a fejembe - Várj Sasha nem…?? - meghalt? - Mi történt vele? - kérdezek rá őszinte érdeklődéssel mert a legutóbbi infóm az, hogy a VMS évének tavasza körül Sasha meghalt. De az, hogy “ő is hasonló problémával küzd” és hogy Gina mindkettőnknek segítene ha tudna, feltételezteti számomra, hogy annyira mégsem halott.
- Esetleg valamikor felkereshetem.. Hátha találok valami metszéspontot a helyzetünkben amin már el lehet indulni. Ha mégsem… nos akkor kutatok tovább. Van pár gondolatom a megoldást illetőleg.. csak részben új vizekre kell eveznem az ismereteimet tekintve. - mondok végül ennyit, hiszen vannak sejtéseim, hogy merre is kéne mozdulnom, hogy eredményt elérjek, de.. túl sok a talány egyenlőre még.
Bármilyen fáradt is vagyok, figyelemmel hallgatok mindent amit elmond a történtekről. Próbálok mindent értelmezni. De csak azok a rémálmaim villannak be, amikben egy tó mélyén lebegek, az infernusok pedig fölöttem keringenek méterekkel és ameddig nem teszek semmit, csak lebegek, addig nincs is baj… de hát hogyne következne be a baj, mindig miután elfogy a levegőm és az életösztön a felszínre hajtana.. amit sohasem értem el még egyszer sem.. mert a fuldoklásom felébresztette őket..
- Mi volt a tó alján ami véget vetett az egésznek? - teszem fel a kérdést halkan, meglehetősen elgondolkozva, miután az egésznek a végére ért. Aztán szintén halkan kissé elmerengve egy hümmenéssel jegyzem meg. - A nimfa átka.. hmh.. Mintha végig kísértene egész életemen át. Halva születtem, mert megfulladtam.. De a bábának sikerült megmentenie… Mielőtt a birtok leégett volna, mielőtt a Halálfalók elárasztották volna a kúriát, Gargoyle egy párnával fojtott meg.. De.. aztán újraélesztett zokogva.. és azt mondta hogy fussak! A cselédjáratokon meneküljek amilyen messze csak tudok… - megcsóválom a fejemet - A Millenniumkor lelőttek és csak kicsin múlott, hogy ne maradjak én is a Mungó Keleti szárnyában.. És aztán ez a tó a nimfával.. meg a feltámasztással.. Mintha csak folyton megúsztam volna valamit aminek már születésemkor meg kellett volna történnie… - kicsit hallgatok - Talán az átokból maradt vissza valami.. Vagy a Függönyön túl-ból.. - tűnődöm el totálisan gyanútlanul, hiszen fogalmam sincs, hogy Gina mit tudott meg az ük-nagyanyjától.. De aztán egyszerűen vissza térek a jelenbe. És átterelődik a téma Lucara és az árvaházra. - Miért lenne butaság? - nem feltétlenül értem a kérdését. Vagyis de értem, de mélységesen össze facsarja a szívemet mert megint csak tökéletesen megmutatja Gina mennyire semmire sem tartja magát. Persze figyelemmel hallgatom tovább közben elérjük a kastélyt és betámolyoghatunk a hatalmas ajtókon, hogy utána az utunkat a konyha felé vegyük. Megvárom amíg a végére ér, aztán kérdezek csak vissza. - Luca fog valami olyan butaságot elkövetni, amitől téged félt? Ezt.. hogy érted? Mitől félt…? Gina.. mire készülsz? - ismerhet már annyira, hogy tudja, nekem “veszélyes” ilyen fél mondatokat elejtenie, ha nem akar egyébként beszélni róla. Nem vagyok gondolatolvasó, de vannak emberek, akikre érzékeny vagyok. És Gina minden ellenére közéjük tartozik. Nem kérem számon, csak szeretném tudni mire megy ki a játék nála. Persze arról tudok, hogy mindig is bajban volt a bosszúvágyával és hasonlókkal, de bevallom fogalmam sincs hol is tart nála most ez az egész.
- Tíz év után mindent nagyon nehéz újra kezdeni.. Ezt tapasztalatból mondom. - hiszen én is több mint tíz év után költözöm most haza. És tudom, hogy eszméletlenül sok feladat vár majd rám. Hiszen a birtokból gyermekotthon lett. Fogalmam sincs, hogy rá fogok-e tudni hangolódni és ha igen, mekkora részét fogom tudni vállalni az otthonnal járó felelősségeknek.. Vagy csak.. maradjak egy csinos arc, aki jótékonysági esteket szervez és támogatja belőle a maga alapította árvaházat, meg ezt-azt? És amúgy meg bestiákat hajkurász a jövőben, járja a világot és időnként dokiskodik..? Persze.. ha a világegyetem is ezt szánja nekem és úgy akarja és nem lesz világvége vagy valami hasonló a Testvériség miatt.. - De ha van terved legalább körvonalasan, hogy mit és miért is csinálj miután haza tértél, az sokat tud segíteni.. A Mortimer birtokon pedig.. rengeteg védővarázslat ül, hasonlóak a Roxfortiakhoz. Szóval.. ott effektív biztonságban lennél és másra sem tudnál bajt hozni. Rómába meg.. bármikor kilátogathatsz. - igen lényegében most szolid kampányba kezdtem, hogy maradjon. Azt nyilván nem fogom neki mondani, hogy “Ha már vissza hoztál maradj mellettem!!” hiszen ő sem mondja, hogy “Ha már vissza hoztalak, legyél a lelki szemetesládám!!” szerencsére mindkettőnknek meg van a maga élete és mindketten tudjuk mennyit jelent a szabad akarat és annak tiszteletben tartása. Meg aztán.. én is beláttam, hogy Ginanak köszönhetően újra.. lett időm. Ami az emberi élet során az egyik legmeghatározóbb momentum. Hiszen sosincs belőle elég… És csak akkor kezdett sikerülni elfogadnom az árát, amikor erre magam is rájöttem. És bár a morális foltot, amit okozott ez az egész, valószínűleg sosem fogom tudni lemosni magamról, halványítani volt képes az, hogy az árért kapott időt elkezdtem használni végre.
És az is tény, hogy egy nagy olasz család, minden vele járójával, a maga vitathatatlan mediterrán hangulatával, éghajlatával, mentalitásával, mindenhogyan vonzóbb lehet, mint egy nyirkosabb időjárású, de szinte örökké smaragzöld tájakkal tarkított hegylábnál húzódó árvaház.. egy szem rokonnal. Aki amúgy kimillió felé van általában maga is… Ráadásul itt még nem is tudok Corvusról sem, Nox pedig sosem fog “haza” térni ebben biztos vagyok. Meg aztán nem biztos hogy jó reklám lenne az Alvilág koronázatlan, hanyatlóban lévő királynőjét is vissza édesgetni arra a birtokra, ahol az ő életét is pokollá tették.. - De néz a jó oldalát, már ott tart a helyzeted, hogy választhatsz és valójában egyikről sem kell lemondanod.

Gina & Cody

_2002 december eleje_

Hallgatom Ginat és minden feszengés vagy leszólás nélkül bukik ki belőlem - Szerintem.. hülyeség emiatt magadra venned a felelősségét a helyzetnek. Nem nőhetsz rá senkire. Nem vagy sem pióca sem tumor sem familiáris és nem tudsz mindenkinél ott lenni minden egyes hülye döntésénél… Időnként az ember a saját hülye döntéseiről is lemarad és már csak arra eszmél, hogy szarban van, nem hogy máséról! - azért van benne egy kis orra koppintás. De semmi agresszó. Csak meguntam szépen fogalmazni sallangos körmondatokban. - De tessék, itt egy példa. Én hiába szeretném, hogy igazán találj egy új hobbit az önmarcangoláson kívül.. Ha te meg nem akarsz mást.. - vonom meg a vállamat - Ez valahol ugyanolyan. Csak Alex hatalmas arccal, magabiztosan rohan abba a kurva késbe, te meg drámaian dőlsz bele magadtól, pedig nem is akarsz! - szusszantok egyet. Régebben nagyon tojáshéjon jártam Ginaval kapcsolatban. Minden lépésemet átgondoltam, minden kimondott szavamban ott volt a kedvesség, a törődés és egy feltétel nélküli szeretet, amiről úgy véltem minden embert megillethet, aki nem követett el embertársai iránt megbocsájthatatlan dolgokat. Most pedig.. egyszerűen őszinte vagyok vele. Egy kicsit talán túlságosan is. Noha ez nem jelenti, hogy utálnám, vagy azt gondolnám, hogy már nem érdemel szeretetet, gyengédséget. Arra, hogy legközelebb vigyük magunkkal azért elmosolyodom. - Majd magamra kötözlek, hátha újra bevonzom a bajt és jól jön valaki aki legalább még varázsolni is képes! - Ginanak elég sajátos humora van, de értékelem valahányszor megcsillogtatja.
A hoppanálás kellemetlenségei után újra magamra találok egészen rövid időn belül, főleg miután kiköhögtem meg köpködtem magam. Undorító nem undorító ez jutott.. És hogy valójában mi miatt vagyok ennyire fáradt és totál készen? Amióta vissza jöttem nem használtam úgy igazán életmentésre a gyógyítói képességemet. Apró cseprő egyszerű “háztartási sérüléseket” láttam csak el vele, vagy sportbalesetet a meccseken. De az, hogy konkrétan valakit a klinikai halálból hozzak vissza, elvérzés veszélyével, szervkárosodással és súlyos mérgezéssel… Csatak másnaposan.. És utána még harcoljak az anyjával is, lehetőleg intellektuális keretek között kiadva neki az ukázt… Egy kicsit sok.
Azért Lucara elgondolkozom, de egyenlőre nem kommentálom. Emlékszem a levelezésünkre és arra, hogy ő is elég nagy szerepet kapott benne, bár ez csak akkor esett le, amikor nyáron tényleg találkoztam vele futtában azon a héten. Csak egy mosollyal vegyes szemforgatós grimaszt kap amikor Aaron-nak szólít. Eszméletlenül spontán név volt. Egy lényegében még spontánabb helyzet orvosolására.
A kérdésére szusszantok egyet és megcsóválom a fejemet. - Nem. Amióta vissza jöttem pálcát se tudok forgatni… Mintha egy elég nagy részem elveszett volna.. Mintha csak.. olyan varázstalan lennék, aki amúgy része a varázs világnak, de mégse.. Mintha.. kvibli lennék.. - azért erre egy kicsit idegesen koccan a fogam. Gina tudhatja, hogy én aztán nem vagyok a varázstalanok ellen és nem is hagyatkoztam sohasem kizárólag a pálcamágiára. Sőt hiszen a diploma munkám is arról szólt, hogy hogyan lehetne a mugli módszereket hasznosítani és felturbózni.. De mégis a lényem része volt. A hivatásomhoz, ezáltal pedig hozzám tartozott a mágiám. - Fogalmam sincs hogy fogom így végig csinálni a szakot, hiába bekkeltem ki eddig kismillió külön vagy plusz feladattal néhány alap gyakorlatot. De egyáltalán nem fognak év végén átengedni, ha még egy rohadt mumust se tudok elintézni.. Mondjuk… bevallom a mumussal meg a dementorral akkor se boldogulnék, ha a kezemben lenne az a szentséges fadarab! - emelem égnek a tekintetemet és gesztikulálok is hozzá drámaian fél kézzel. Gina talán nem is tudja, hogy nem tudtam patrónust idézni. Illetve.. egyetlen egyszer sikerült, vizsgán, de soha többé. Arra azért felkapom a fejemet, hogy azt mondja ő bár elfelejtené és egyszerűen csak kibukik belőlem. - Voltaképp.. mi történt utána? - teszem fel a kérdést őszinte választ várva, nem valami hárítást megint. Noha épp most mondta, hogy bár elfelejtené, én meg arra kérem idézze fel.. A nyáron nem igazán sikerült értelmesen beszélnünk az árvaházban… Túl sok indulatot váltott ki belőlem túl sokminden és nem tudtam megőrizni a türelmem úgy ahogy szerettem volna. Bár Ginat fizikálisan nem bántottam, azért kicsúszott a számon jó pár kellemetlenség amit.. Nevezhetnénk tényközlésnek. Általam tényeknek vélt véleményközlésnek.. De ez nem jelenti hogy akkor ott nem léptem bele voltaképp és nem ítéltem el mélységesen azért amit tett és nem húztam a hátára a bűntudat és a csalódás “korbácsával”. Ráadásul nem túl finoman adtam a tudtára azt is, hogy márpedig neki semmi köze nem lesz a történtek árához… Egyáltalán nem bántam vele sem kedvesen, sem szeretetteljesen. Elfojtás, fájdalom, félelem, rettegés, régi-új sebek, magány, nélkülözés, értetlenség, nézetkülönbség.. És máris kész a gurmé recept, hogy bántsuk egy szerettünket.. Ahogy ő nem bánt meg semmit, úgy én is jogosnak éreztem a kifakadásomat. De talán mostanra már új mederbe ért minden és képesek vagyunk tovább boncolni a témát emberi hangnemben.
- A levelekben említetted Lucat. Apád jó barátja volt, a keresztapád. És magához akar venni. Gina.. tizenhét éves vagy. Varázsló mércével mérve is nagykorú. A Mortimer birtok, pedig az otthonod. Maradhatsz ha akarsz. Nem mint bent lakó árva. Hanem mint a birtok egyik tulajdonosa. - hallgatok egy kicsit. - Én is.. vissza fogok költözni. Haza megyek. - egy kissé hihetetlennek hat, de így több mint tíz év távlatából ez egészen erőteljes jelentéssel bír számomra még akkor is, ha egyébként számtalan más helyet is az otthonomnak tekintek. - A brighton-i lakásom túl messze van mindentől, ráadásul szükségem lesz pénzre.. Szóval azt kiadom. - vállat vonok. - Ha.. gondolod, segíthetsz a költözésben. Bár a lakás és a Bangor-i otthon kandallóját már össze köttettem, de az üvegházi lakóimmal azért lesz pár cifrább kör.. A birtoknak amúgy is van pár kihasználatlan kisebb épülete ahogy néztem. Talán nem veszik zokon, ha az alapító haza megy és hellyel kínálja a családját is… - vetem fel neki mint lehetőséget, a néhány kisebb épület pedig valóban pici személyzeti lakásszerűséget jelent. Szerény, egyszerű kivitel mégis közel mindenhez, nincs elszeparálva különösebben de mégis egy kis tér amit szabadon alakíthat kedvére mindenki. Ahova azt hív meg és akkor, akit és amikor csak akar. Azt pakol bele amit akar, nem kell attól tartania, hogy bárki ellenőrzi, vagy a kicsik közül bele kontárkodik tapasztalatlanságból vagy kíváncsiságból. Nem csak egy otthonos, de egyen szoba, vagy közös tér a bent lakókkal. - De ha godnolod, valamikor leülhetünk Lucaval is beszélni, hogy ki mit szeretne, vagy hogy tudnánk segíteni egymásnak. Ha már egyszer a családjaink össze értek… Persze.. miután Alex felépült és nem mindenki érte aggódik… Meg aztán, úgy is beszélnem kell Lucaval Lidya miatt. - akárhogy is, azért vissza vissza térnek a gondolataim Alexhez. Még ha már egy ideje nincs is közünk egymáshoz.

Gina & Cody

_2002 december eleje_

- Alexet.. senki sem tudta volna megvédeni önmagától. Ahogy egyetlen embert sem lehet megvédeni önmagától.. Maximum.. nem túl humánus módon.. Vagy nyilván ha ő is akarja és hajlandó a változásra… - csóválom meg a fejemet erőtlenül. Tudom, hogy Gina mennyire tudja magát hibáztatni. - Amúgy meg honnan kellett volna tudnod, hogy mire készül? - gondolkozom el egy pillanatra, noha semmi vádló nincs a hangomban, vagy számon kérő. Bár bele gondolva azt nézve, hogy Gina aggódik érte.. márpedig ezt nem sokakkal kapcsolatban szokta kinyilatkoztatni.. Gondolom legalább beszélő viszonyban vannak. - Mhm.. bocs.. majd megfürdök, ha lesz rá lehetőségem.. Egy kicsit elengedtük magunkat a Bestisekkel tegnap este.. - merengek el úgy az egészen mielőtt full beütne nálam a melankólia. Daniel kérdésére erőtlenül pislantok fel rá és épp mondanám, hogy persze az jól esne kösz.. de ekkor újabb vita szökken szárba, így inkább csöndben maradok. Olyan furán furának hat az egész, hogy egy pár pillanatig fel sem ocsúdok, hogy Lucat látom. De hagyom hogy Gina elhúzzon onnan és felszívódjunk.
Tél van már jócskán, ráadásul szép kört tettünk.. Roxmortsból Londonba a Szent Mungóba, aztán vissza Skóciába a Roxfortba.. mégsem érzem úgy, hogy a hideg bármilyen formában meghatna. Ha remegek is időnként, az maximum a kimerültség miatt van. Mintha nem tudnék úgy igazán fázni amióta vissza jöttem.. Időnként elhumorizálok magamban azon, hogy.. végülis egy halottnak nem kell, hogy hidege vagy melege legyen..
Az utóbbi időben hozzá szoktam már a mindenféle alternatív utazási módokhoz, mint a zsupszkulcsok, vagy a kandallók, vagy ilyesmik. És anno a hoppanálás is meglehetősen zökkenőmentesen ment mindig… most viszont valahogy nagyon nagy bukfencet dob a gyomrom. Egészen annyira hogy kétrét görnyedve a térdemre kell támaszkodnom az érkezést követően a földút mellett egy pár percig és csak hörögve szuszogok mint egy asztmás bálna… De végül csak köhögve köpök egyet és felegyenesedve nyújtózom.. Egyből elfelejtem, hogy két pillanattal ezelőtt még a mélydepresszió és melankólia nyaldosott. - Oké.. ez.. volt már jobb. - ismerem el, lógva hagyva, hogy ezzel magára a hoppanálásra gondoltam, vagy arra, hogy jól vagyok-e? Ahogy pedig megtart, bár nem nehezedem rá, de vissza átkarolom és elfogadom a segítségét. - Az Alex apja volt..? - jut el a tudatomig - Haha.. Nyáron még Aaronként találkoztam vele… - világosodom meg aztán gyorsan hozzá teszek némi magyarázatot - Lizzy miatt. Amikor Danyvel meg Alexal náluk voltam egy hetet olaszban… ő is ott volt én meg, nem igazán voltam kész hogy Lizzynek is magyarázkodjak.. Fogalmam sem volt, hogy fel akarom-e venni az életem addigi fonalát vagy hogy mi a bánatot akarok az újdonsült életemtől.. - ismerem el, inkább egyszerű tényként kezelve már, semmi siránkozás nincs benne. Általában nem meséltem Ginanak magamról, az életemről, a múltamról, Goyle-ról vagy Lilitharól, vagy a felmenőimről mert.. mindig meg volt a maga baja amivel el volt foglalva. És egy két alkalommal amikor bele kezdtem volna egészen érdektelennek hatott a reakciója szóval.. Elengedtem és inkább vele foglalkoztam. Legalábbis megpróbáltam. A kérdésére hallgatok egy kicsit. De csak mert vissza idéződik hogy amint megtanultam az animágiát, a kilógott éjszakáimat, ha nem épp valakinél, akkor bizony a konyhában töltöttem. - Édes gondtalan évek voltak! - emelem égnek a tekintetemet szórakozottan. És Ginanak igaza van.. változtam. A humorom most is sokszor kéznél van, de már nem árasztok glittert, szivárványt és rózsaszín ködöt. Az idealista énem egy kissé tovatűnt. A végtelen szelídségem és a birka türelmem is. És sajnos nyár végén amikor az otthonban találkoztunk és kiderült, hogy mi is történt és mennyi köze van a vissza térésemhez, azért szerencsétlen, ő is kaphatott valami hasonlót mint az imént Lidya. Nem csak úgy hobbiból nem kerestem a társaságát Ginanak.. De.. azt hiszem elég ideig “bűntettem”. - Amúgy.. mindenre, szinte tű élesen emlékszem. Mintha tegnaptól folytatódott volna minden.. A balesetig bezárólag. Abból is csak annyi maradt meg, hogy.. elindultunk és elmentem pisálni..- azért látom rajta hogy ő sincs a legjobban, az ilyesmihez mindig volt szemem. - És te? Hogy vagy?- nem kezdem el basztatni, hogy.. Naa milyen volt a lelkiismereted nélkül? Nem áll szándékomban bántani, megteszi azt magával nélkülem is.