2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem lep meg, hogy fel sem merült benne, hogy a nő nem csak pusztán azért segített neki, mert annyira jótét lélek. Naiv és persze nincs tapasztalata sem, én ellenben már nagyon sok mindent láttam és átéltem ezen a pályán ahhoz, hogy akár ennek is esélyt adnak. Persze nem feltétlenül biztos, hogy csapdába sétálunk, de jobb minden eshetőségre felkészülni, akkor kisebb eséllyel lepődünk majd meg. - Nem szívd mellre, nincs még elég gyakorlatod, hogy tudd mire kell odafigyelni és hogy ne bízz senkiben, vagy legalábbis lehetőleg ne sokakban. Persze könnyen lehet, hogy jó úton járunk, csak jobb mindig szemfülesnek lenni. - úgy magyarázok neki, mintha minimum oktatnám, pedig nem valami aurortanonc, csak egy szimpla bankos. Végül is ki tudja mikor vált pályát az ember és mi okból. Ha fontos neki a nő a végén még az is lehet, hogy úgy dönt inkább foglalkozik olyasmivel, amivel közelebb kerülhet hozzá, mint hogy naphosszat egy irodában ücsörögjön semmittevés közepette. Lássuk be nem sokra tartom a hivatali patkányokat, az irodában se vagyok oda értük, a bankosok meg kifejezetten bökik a csőrömet, bürokraták, általában csak megkeserítik az ember életét, nem teszik jobbá. - Nem tudhatjuk, ha csapda jó eséllyel nem ússzuk meg könnyen, ha nem csapda akkor is lehetnek nehézségek, ha sokan vannak, de rajtuk üthetünk. Bent kiderül. - na igen, nehéz lenne előre megjósolni bármit is, ezért nem is próbálkozom ilyesmivel ,csak türelmesen elindulok befelé, bevárva, hogy a kölyök is jöjjön, aztán meglátjuk mi vár ránk odabent. Remélem, hogy tényleg mögöttem marad majd és nem csinál semmiféle őrültséget, amiből mindkettőnknek, vagy mindhármunknak baja lehet, amennyiben Daphne tényleg itt van.
folytatása következik: [You must be registered and logged in to see this link.]
Én nem tudok olyan eredményorientált lenni mint ő, hiszen én a bankban is gyakran elkalandozok a számolgatás közepette. Talán a korral jár, hogy valaki így megkomolyodik, de abban igaza van, hogy most nagyon oda kell figyelnem, hiszen emberéletek forognak kockán. Amióta bekerültem ebbe a körbe, kezdve azzal, hogy Nox mit művelt velem, egyre inkább rá kell jönnöm, hogy a felnőttek világa cseppet sem olyan rózsás, mint amilyen a Roxfortból egyáltalán rálátunk. - Erre nem gondoltam. Engem mindenki ennyire meg tud vezetni? – Mordulok fel, tipikusan hülye szépfiúnak érzem magamat, akinek minden nő azt mondd, amit csak akar, és sosem fogok tudni kilábalni a hazugságok hálójából. Lehet, hogy már Nancy sem tiszta szándékból küldött Daphne nyomába? Azért olyan hideg, és objektív ha akarnék sem tudnék lenni, mint amilyen ez a kemény auror tata itt mellettem. Aztán lehet, hogy majd az élet rámcáfol, és néhány durva pofon után már helyrejön az élethez való objektív hozzáállásom, hogy ne bízzak senkiben. - Azért szép dolog, hogy csak úgy bevallja, hogy baromságokat is fog tenni. Rendben, akkor megígérem, de nem szeretnék amúgy sem bántani senkit. Félek, hogy úgyis elkerülhetetlen lesz, nemigaz? – Bólintok, kész vagyok alávetni magamat a kérésének, ami akár parancsnak is felfogható. Nem tudom, hogy ki vagy mi vár ránk bent, de ha erőszakkal tartják fogva Daphnét, akkor meg van az eszközük, hogy legyűrjenek egy aurort, és arra is, hogy végleg elhallgattassák. Akkor pedig kár ugrálnom. Itt az ideje, hogy a sok női sirám után egy férfiben bízzak, noha eddig a gyengébbik nem nagy hódoloja voltam, szexista pedig végképp nem vagyok. A pajzsot felhúztam, tehát mehetünk, nincs közbevetésem, nem akadékoskodom.
Csak hümmentek egyet a szavaira. Komoly és erős kisugárzás, valószínűleg azt akarta mutatni neki, ha már olyan ügyet akart a kezébe venni, ami nem az övé, de nem mondom ki, mert úgy fest ezzel lerombolnék valami kialakított képet a kölyökben, most pedig nem lenne a legjobb ötlet elbizonytalanítani szegényt. Az viszont hasznos lenne, ha minél előbb indulnánk és nagyon remélem, hogy ez a fajta rajongás, vagy romantikus érzések, amik csak úgy sütnek róla nem fogják végül majd megtorpedózni az akciónkat a kiszabadításra. Ez a gond ezzel, ha érzelmi kötődésed van akkor máris nem gondolkozol tisztán és ez még gondot is jelenthet. - Amikor azt hisszük mindenki naiv és semmit sem tud, akkor derül ki általában hogy mindenki sáros, talán a nő is akivel beszéltél és most csak valami csapdába küldött minket, hogy elrendezzék azokat, akik kutatnak Jennings után. - na igen még ha ő erre esetlegese nem is gondol, ettől még számolnia kell vele, hogy benne van a pakliban, hogy eleve csapdába sétálunk, méghozzá önként és igen javában aggódhatnék, hogy ehhez a hátvédem egy kis bankár, aki jó eséllyel nem sokat ér a védekező varázslatokhoz, a támadókhoz pedig még annyira sem. - Rendben, félek úgy se maradnál kint csak úgy... De fontos, hogy azt tedd, amit mondok, akkor is ha nem tetszik és akkor is, ha úgy gondolod, hogy baromság. Hiába voltál jó valami akadálypályán... ez koránt sem az. Világos? - megállok még mielőtt elindulnék, hogy ezt véglegesen tisztázzuk, felhúzhassa azt a pajzsot és csak akkor menjünk be, ha nagyjából legalább megpróbálhatok biztossá válni abban, hogy tényleg nem csinál valami bődületes marhaságot a nagy szerelem, vagy mi nevében.
- Igen, nekem is mondta, hogy nem veszik komolyan, nem igazán kap ügyeket.. Pedig én tapasztaltnak hittem, olyan.. komoly, erős a kisugárzása. – Gondolkozom hangosan, még akkor is, ha ez kicsit érzelgősnek, vagy túl őszintének tűnik. Már így is lejárattam magamat az idősödő auror előtt, és ha ő megosztja velem a gondolatait, hát a mélyebb részleteket kihagyva de viszonzom azt. Végtére is komolyan kezd szimpatikus lenni, hogy nem ráz le, és lássuk be, egy a célunk, ő is Daphnét akarja megtalálni, pedig Nancy szerint senki nem nézett volna utána, csak ha már napok óta döglött a tengerimalac is. - De ha ez egy mugli színház, lehet, hogy nem tudták, hogy kicsoda, és így arra sem számíthattak, hogy majd utánamegy valaki. – Vélekedem én is, egyenlőre tényleg nem lenne jó arra gondolni, hogy már nem is él. A színház bár nincs rossz környéken, ott is van kanális, ráadásul a Temze vad sodrású folyó, lehet, hogy már az alján van. Nem, a halálát mégsem akarnám, még akkor sem, ha végül csak valami kölyöknek tart majd. Most az ugrik be, hogy ha már megtaláljuk, akkor Solomonra hagyom, hogy kihozza a cellájából, vagy hol lehet, én meg lelépek, mintha ott sem lettem volna, hiszen vérciki, hogy így bankosként mászkálok utána, pedig nem is ismerjük egymást. Ha mittudomén egymásnak lettünk volna teremtve, úgyis találkozunk más körülmények között. Így meg szimplán kinevettetem magamat. - Uram, tudom, hogy nem tart nagyra, de egészen jó érzékem van a pajzsokhoz. Valahogy mindig jó jegyeim voltak az auroros tárgyakból, és a gyakorlati pályák is lazán mentek. Az utóbbi években ugyan iróasztal mögött ültem, de azért az ilyesmit nem felejtem el. – Félköríves mozdulatot teszek, és láthatatlan pajzs feszül körénk, csak annyira villan fel, hogy itt a bejárat környékén Solomon láthassa, de azért ne tűnjünk fel a muglik között. – Bemennék igen, hátha tompíthatok valamit, ha az segít. - Bólogatok, és kész vagyok akár harcolni is. Nyilván főleg a védekezésre koncentrálva, hiszen az átkokat csak annyira ismerem, amennyire az ereklyéket védik, tehát feloldani, kivédeni tudom őket, támadni már elég gyatrán. A rendőrörs közelében is továbbra is hagyom, hogy ő diktáljon, nem megyek át félőrültbe, mint a mugli filmekben ahol a zöldfülű fanatistát beosztják a nyugdíjazás előtt áll tapasztalra, és ebből rengeteg bonyodalom támad, mert előbbi még a falnak is fejjel rohan, hátha sikerül betörnie. Nem, én nyugodt típus vagyok, aki kész eljátszani a másodhegedűs szerepét, hiszen tényleg az vagyok.
Csak megrázom a fejemet, hiszen most aztán igazán nincs szükség felesleges kérdésekre és időnk sincs olyasmit kitárgyalni, ami nem fontos, hiszen ki tudja, hogy jelenleg hol és milyen állapotban van Daphne, ha eleve úgy vitték el innen, ahogyan az Gerardnak hála kiderült. - Kém? - kétkedőn szökik fel a szemöldököm, mint aki nem teljesen hiszi el azt, amit hall, pedig úgy fest a kölyök tényleg komolyan kérdezte. - Auror és itt hallottam a nevet, nem másol és ha jól tudom ez az első ilyen akciója és ezt is saját szakállára kezdte el... ami soha sem a legjobb ötlet. - persze tudom én, a mi szakmánkban nehéz a nőknek érvényesülni, főleg ha komolyabb terepre akarnak keveredni, de akkor sem a legjobb ötlet e miatt háttértámogatás nélküli önálló akcióba kezdeni, mert annak ilyen rossz vége lehet, mint most is, főleg ha az illető még kellően gyakorlatlan és tapasztalatlan is. Azt hiszem ebbe Daphne nem gondolt bele, vagy túlzottan elkeseredett volt ahhoz, hogy gondolkodjon. - Az már biztos, hogy valami nincs itt rendjén és attól tartok Daphne valami komoly dologba tenyerelt, ha még el is rabolták úgy, hogy számíthattak rá lesz majd, aki keresi, hiszen mégis csak auror, de... gőzöm sincs. Valószínűleg tőle többet tudunk majd meg. - mert hát egyelőre nem akarok arra gondolni, hogy ne adj isten nem találjuk meg a nyomokat követve, vagy esetleg rossz állapotban találunk rá. Törölhetik az emlékeit, ahogyan ennél rosszabb vége is lehet. Azt tudjuk, hogy elkábították és elvitték a színházból és ha valami nagyon fontosat hallgatott ki... Érezheti azért rajtam Gerard bőven a feszültséget. Aggódom, mégis csak egy kollégáról van szó. - Közeledünk... - jelenleg nem igen van más mód, mint a séta, de sikerül eljutni egy kiadós gyaloglás után egy kihaltabb környékre, ahol alig-alig látni rajtunk kívül embert, a környék is elég lepukkant. Épp ideális arra, hogy valakit fogva tartsanak. - Gondolom nem szándékozol kint maradni őrködni... - már meg sem próbálom kioktatni és ráparancsolni, hogy maradjon. Végül is egészen ügyes volt, bár ha nyílt varázslópárbajra kerül sor... Őt tuti, hogy nem erre képezték ki, ha valami irodában szokott ücsörögni. Mindenesetre megcélzom az elhagyott rendőrőrsöt, ahová a nyomok vezetnek.
Úgy látom, hogy hiába is várom, hogy megdícsérjen, némi elismerő pillantást viszont elkapok felőle, de úgy vagyok vele, hogy nem az ő kedvéért próbálom megerőltetni magamat, hanem Dahpne kedvéért, és ez a lényeg. Ha már el is felejtett, annyival tartozom neki, hogy körbeszaglászok, aztán ha valódi vész lenne, akkor úgyis a tatára hagyom. Nem vagyok auror, és felesleges igazi kalamajkát okoznom, amivel mások életét is kockáztatom. Azonban teljesen átjár a nyomozás izgalma, és bár késő átképeznem magamat, de igenis átgondolandó, hogy nem a bankba ülök majd vissza, hanem terepre megyek dolgozni, elveszett ereklyéket fosztogatni. Megtehettem volna, hogy a kapott infóval máris a nő nyomába eredek, de valami azt súgja, ezúttal sokkal bölcsebb dolog számomra a másodhegedűs szerepe. Solomon elég marcona fickónak tűnik, olyannak, akik már túlélt egyet s mást. - Többször? Akkor ő valami kém, aki sokszor belépül? – Azért itt némi aggodalommal vegyes kiváncsiság csendül, amit kár is palástolni, ha a fickó ilyen jó nyomozó, úgyis észreveszi, hogy miről van szó, főleg mivel már belekérdeztem, hogy nem kavarnak-e. Hirtelen annyira a sűrűjébe keveredtem, hogy az, hogy Lavenderrel egykor együtt voltunk, most oly távolinak tűnik. Az még valami iskolás szerelem volt, de most már kezdek felnőtté vállni, én is változom, más dolgok érdekelnek. Én is pálcát húzok, és próbálok lassan mozogni, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet. Az ingem hosszú ujjába rejtem a pálcát, ahogyan fél méterrre lemaradva haladok a nyomában. Felkészülök rá, hogy bárki meglep minket, de itt azért muglik vannak inkább. De mégis valaki elkapta Daphnet, tehát lehet, hogy maga a színházigazgató titkon varázsló. – Miért kaphatták el? Mi az, ami nem stimmel ezzel a színházzal? – Kérdezem halkan vezetőmet, remélhetőleg tudja, hogy mit csinál, és nem leszünk kevesek ketten, hogy lefüleljük az esetleges bűnözőket. Vagyis inkább másfél, hiszen én távolról sem számítok komoly átoktörőnek. Remélhetőleg nem valami komoly ügyről van szó, és Daphne-nek kutya baja.
Végül is egészen hasznos információkat tudott meg, úgyhogy tény kezelhetném egy fokkal korrektebb módon is, egy fokkal kedvesebben, ha már egészen ügyesnek mondható ebben a kis kutatásban. Én nem jutottam eddig, de hát lássuk be nincs meg bennem ez az ifjonci hév, attól nem beszélve, hogy még csak olyan kis helyes pofim sincs, amivel bevágódhatnék. Biztos vagyok benne, hogy azért esetében igenis ez is szerepet játszhatott, hogy nyomra bukkant és hogy információkat kapott, de bármennyire is szeretném ezt végül nem mondom ki hangosan. A végén még magára veszi és úgyszintén az az ifjonci hév esetleg valami botorságra készteti és netán faképnél hagy, ami úgy fest egyikünknek se lenne túlságosan hasznos. Így hát csak hümmögök egy sort a szavaira és az említett hátsó kijárat felé indulok meg. - Ivy, igen ezt a nevet már többször is hallottam, ezek szerint ez az álneve... ügyes... - ezt szinte csak az orrom alatt mormogom, hiszen tudom jól, hogy a nő önálló akcióba kezdett ezzel az üggyel, nincs benne gyakorlata és háttér támogatása sem, amihez képest egészen jól indított, bár az tény, hogy valami végül nagyon félrecsúszott, ha elkapták. - Jól van, nézzünk körül. - intem magam után, mert bár úgy próbál itt kiállni előttem, mint aki nem moccan akkor sem, ha rápirítok, hogy most már kiszállhat, ne zavarjon, de látom én rajta, hogy szimplán süt a kérés a szeméből, hogy ne küldjem el, így hát nem is teszem. Elindulok a hátsó kijárat felé, ahonnan egy eldugott sikátorba sikerül érkezni és itt nézek körül elsősorban. Nem régen, pár napja történt az eset, tehát lehetnek még olyan mágikus nyomok, amiket követni tudunk. Előkerül a pálcám, remélem a kölyöknek van annyi sütnivalója, hogy beáll az ajtóba és figyeli a környéket, hogy ne lepjen meg minket valaki, majd szépen feltérképezek, amíg nem sikerül az egyik beugrónál megtalálni a kábító átkot, ami a legkézenfekvőbb nyom lehet... így hát azt próbálom betájolni, hogy a mágikus nyomok alapján sejtésünk legyen hová vihették. - Ha nem ütöttek itt ki mást is, akkor ez már egyértelműen forró nyomnak számít. Megyünk! - a pálcám a kezemben marad ugyan, de álcázom, így egy átlag mugli, ha az utcán kell haladnunk azt látja, mintha csak egy szimpla sétapálca lenne nálam.
Azért valahol büszkén kihúzom magamat, és el is mosolyodom, hogy sikerült információval visszatérnem. Nem vagyok egy terepmunkás, főleg elméleti elmbernek tartom magamat, és most nagyon úgy tűnik, hogy előre tudok akkor is jutni, ha kicsit megerőltetem magam. Oké, végülis a csinos képemet, a kisfiús bájomat kellett ismét használnom, ami annak idején Noxnak is bejött, de ha belegondolok, ezúttal a jó ügy érdekében tettem, és lássuk be, nem csábítottam el senkit. És főleg nem kevertem semmit az italába. - Hamar megvoltam, a lényeg megvan. – Közlöm kissé élesen, mert bár hozzá képest tényleg kölyök vagyok, nem kezdem el tatázni. Mondjuk bennem van is némi tisztelet, én meg csak púp vagyok a hátán, de akkor is. Lehet, hogy már annyi idő eltelt, hogy Daphne nem is emlékszik rám, és feleslegesen töröm magamat, legfeljebb vállvonva megköszöni. Lehet, hoy simán kiszabadult már, és más ügyeken dolgozik. Ettől azért kissé elmenne a kedvem, de mindegy is, majd akkor kiderül. Lavander lelépése óta nem nagyon nézelődtem más lánynál, de.. Ezt a gondolatot inkább be sem fejezem. A zagyváló bűbájt jó ötletnek tartom, nekem eszembe sem jutott volna, erre azért elmosolyodom, tényleg vérbeli auror a csóka. - Hátsó kijárat? Lehet, hogy ott vitték el? Nos én annyit tudtam meg egy kiszemelt dívától, hogy valami ürgével konspirált itt az igazgató, akit a színházban Camulosnak hívnak. Daphne álneve itt Ivy volt. Lehet, hogy Daphne látott valamit, mert a másik kettővel látták utoljára, elvihették valami rejtett helyre. Elég hevesen beszélgettek, biztosan vaj van a fejükön. Én egyiket sem ismerem, de készséggel segítek, ha tudok. És remélem kellek is. – Fonom karba a kezemet, mintha nagyon határozott lennék, holott inkább kérlelő a pillantásom. Nem akarok Nancy sorsára jutni, hogy csak ücsörögjek, és várjak, hátha hírt kapok Daphne-ről. Vagy még azt sem, hiszen nem vagyok a hozzátartozója, hát kinek is jutnék eszébe?
Rendesen meglepődöm, hogy a kölyök ilyen hamar visszatér az előbbi helyszínre. Én is pont akkor keveredem le valahonnan fentről, úgyhogy amikor kiszúrom a hangomat is a világítás környékéről hallhatja kb. a feje fölött, miközben épp vödröt túr magának valahol. - Kölyök... máris? - ezzel első körben csak a figyelmet hívom fel magamra, csak az után mászom le, hogy megérkezzem mellé. Én is jutottam egy s másra, láttam egy eddig egy általam sem kiszúrt hátsó kijáratot teszem azt, ami elég jól el volt rejtve, aminek lássuk be biztosan jó oka van, így hát egyelőre feltűnés mentesen arrafelé terelgetem a srácot, hogy lehetőleg senki se szúrjon ki minket. Egy frankó kis álcázó bűbájt azért elmormolok, ami legalább a hangunkat tompítja, zagyválja és mások maximum így csak annyit vehetnek le belőle a közelben, hogy épp a legutóbbi focimeccs eredményeit mesélem el a kölyöknek és azt tárgyaljuk ki. - Szóval mire jutottál? Én egy hátsó kijáratot szúrtam ki, ha jól sejtem valami hátsó sikátorba vezet, amit eddig még nem vizsgáltam át, az ajtóról se különösebben tudtam. - és kissé morcos is vagyok, hogy nem vettem észre, de talán kellett ez a fenti nézőpont, ami most így meglett. Közben persze kíváncsi vagyok jutott-e bármire is, főleg ilyen gyorsan, ha már annyira segíteni akart.
Nem célom, hogy a szükségesnél is jobban belekeverjek bárkit is, így szabadkozva emelem fel a kezemet, miközben magyaráz, s próbálok kedvesen bólogatni a segítségére. Végül a kijárat felé indulnék, jelezve, hogy mielőbb eltűnnék, ha kicsit is zavarok. Bárki benyithat, ezzel én is tisztában, főleg mivel elég népszerű szinésznőnek tűnik. Az a Solomon is lassan elkezd majd keresni engem, ideje visszatérnem hozzá. - Tudom, és nagyon hálás vagyok az információért. Én sem vagyok nyomozó. Csak valaki, akinek ő fontos, és szeretném megtalálni. – Ha már az őszinteség ösvényén haladtam eddig, akkor egyértelműsítem, hogy nem szaglászni vagyok itt, s nem is izgatnak a színház belső ügyei, csak Daphne felé tartozom annyival, hogy ha már ő a segítségemre volt, ennyivel viszonzom. Aztán bárminemű vonzalom más lapra tartozik, főleg, hogy.. Na és itt csattan a számra a színpadi csók. Rendszerint én szoktam kezdeményezni, így már csak ezért is meglep, ám nem annyira, hogy lefagyjak, hiszen eddig is ugrásra készen álltam. Ez a legédesebb módja annak, hogy elterelje rólam a gyanut, így elalélok pár pillanatra a karjaiban, mert bár laza ötvenes, azért még mindig csinos nőciről beszélünk. A meglepetés izgalma most a miénk aztán el is indulunk kifelé, alaposan kerülve annak a Cecile-nek a pillantását, mert én velük ellentétben nem vagyok színész, és talán az arcomról lerí, hogy még véletlenül sem udvarolni jöttem ide. Elindulok visszafelé oda, ahol a tatát hagytam, mert a döntésem szerint most mégis inkább a csapatjáték felé hajlok. Lehet, hogy ő itt másokat is le akar buktatni, ami nem az én dolgom, de ha már a saját szakállamra nyomozni kezdtem Nancy kérésére, most nem kezdek önálló akcióba. Azért keresek valami vödröt, hátha találok egy takarítóhelységet, hogy azért ne legyek gyanus, ha valami főnökféle leszólítana.
A nő azért láthatóan ideges, úgyhogy Gerard sejtheti, hogy azért sokat nem fog megtudni tőle és az is biztos ,hogy sokáig nem is időzhet itt, de már valószínűleg így is beljebb van, mint ameddig eddig sikerült jutnia. A nagy kérdés, hogy ezzel az információval tud-e valamit kezdeni, vagy átadja-e Solomonnak egyáltalán, netán a saját szakállásra nyomoz tovább, hogy egyáltalán van-e ötlete mi a következő lépés. - Ezt én már nem tudhatom és nem is keverednék bele a szükségesnél jobban. Én színésznő vagyok... nem valamiféle kém. - hárít, valószínűleg már így is többet mondott, mint amit szabadott volna neki, így nem csoda, hogy amikor a kilincs lenyomódik és nyílik az ajtó, akkor egy látványos színpadi csók következik. Semmi több ez, csak tényleg ennyi, majd a nő részéről egy jól eljátszott zavart meghátrálás, amikor a másik fiatal színésznő kikerekedett szemekkel mered rájuk. - Hát nem megmondtam már Cecile, hogy kopogjon?! - förmed rá a nő, ezzel lényegében útjára is engedve Gerardot, finom hessegetéssel hajtva ki az öltözőből. Végül is teljesen hihető, hogy a középkorú színésznő eljátszadozik kicsit a fiatal és jóképű takarítófiúval, úgy fest legalábbis a fiatal színésznőcske annyira meg sincs lepődve, mint azt várná az ember, tehát talán még gyakori is az eset.
Tudom, hogy túlságosan is őszinte voltam, de én már csak ilyen vagyok. Csak akkor szokásom lódítani, amikor valaki nagyon maga alatt van, és kell neki a bíztatás. És akkor sem azért tettem, hogy kihasználjam a helyzetet, hanem ha nekem ilyen elcseszett a családi életem miatt a lelki életem, legalább másnak javítsam meg egy kicsit az önértékelését. Így aztán nem véletlen, hogy nem visz rá a lélek, hogy hazudjak, még Daphne kedvéért sem, meg persze megtehettem volna, hogy bevetem a flörtölős énemet, de nem, egyértelműen bejön nekem az aurorcsajszi, és fura lenne, ha másvalakivel gabalyodnék össze utána nyomozgatva. - Én csak.. segítséget szeretnék kérni. – Teszem hozzá tisztelettudóan, amit betudhat a korának, a nőiességének, no meg annak, hogy tudom, most csak rá számíthatok. Követem is az öltözőbe, ahol azért átfut a fejemen, hogy az esetleges infókért valami fizikaival is fizetnem kell, de hát ki tudja, majd ott kiderül. Egyenlőre még csak a beszélgetésnél tartunk. Elnyíló szemmel és szájjal hallgatom a történteket, érzem is, hogy nyirkosság járja át a tenyeremet, s kapar a torkom. Ha csak nem mart meg valami csörgőkígyó, akkor a hely dohosságára foghatom azt, hogy így érzem magamat, máskülönben nyilvánvaló lenne a rémület, amit akár Daphne közelgő halála is okozhat. – Nabasszus.. köszönöm. És kit lenne érdemes keresnem? Az igazgatót? Vagy ezt a Rhys nevű fickót? – Hangosan gondolkozom, noha Solomon is majd várni fog rám a megbeszélt időpontban. Lehet, hogy legalább őt nem kéne cserbenhagynom, hátha többre megy a szerzett infókkal, mint én, meg hát az se mindegy, hogy ne kelljen még engem is megmentenie. És hát mi van, ha ez a nőci csak kettős ügynök, és bár nekem csepegtet infókat, és mellette az igazgatóhoz is jelent?
A nő olyan igazi színésznő típus, feszes tartás, magasan az áll és pont e miatt eléggé meglepetten néz Gerardra, amikor megszólítja, annak ellenére, hogy mintha eredetileg ő maga lett volna, aki kiszúrta a fiút. Végül is ki tudja talán csak észrevette, de nem tulajdonított neki semmi különösebbet, ami most nem is igen számít, mert ennek ellenére mégis csak úgy fest odamegy hozzá. Érdeklődve néz rá, hogy vajon mit is akarhat épp tőle valaki, aki láthatóan se nem színész, se nem... valaki. - Hogy mondja? - úgy fest a nő azért első körben rendesen meg van lepődve, aztán csak lazán karon ragadja Gerardot, hogy magával vonja. Ha megy vele, akkor egy öltözőben kötnek ki, jó eséllyel a nő öltözője lehet és csak akkor szólal meg újra, amikor már csukódik mögöttük az ajtó. - Itt a legtöbben Ivy néven ismerték, de igen ha jól emlékszem valójában nem ez volt a neve. Tehát Daphne. Nagyon tudni akarta, hogy mi van a színházban, milyen háttérmunkák zajlanak, de napok óta nem hallottam róla. Azt pusmogják, de nem tudom mennyi az alapja, hogy valami hallott, amit nem kellett volna. Az igazgató és az egyik embere, egy copfos fickó, talán Camulos, elég marcona alak, nem a színházban dolgozik, ők beszélgettek nem kicsit hevesen. A nő kihallgatta őket, mert látták, amikor elvitték... de hogy ebből mennyi az igaz. - lazán megvonja a vállát, mint akit igazából nem érdekel a dolog, de ennek ellenére úgy fest mégis csak segít Gerardnak, ha mással nem hát információval. Hogy miért? Az már egy másik kérdés.
Nem nagyon akarok visszaszólogatni, mert egyrészt ő a tapasztaltabb, másfelől igaza is van. Annyiban hagyom a dolgot, csak bólintok, ő meg eltűnik, én pedig valami fiatal szinésznőcske után nézek, hátha infót lehet belőle kiszedni. Azonban a sors fintora, hogy nem egyikükkel futok össze, hanem egy anyukatípussal, aki talán még inkább a segítségemre lehet. Picit befeszítem az izmaimat, hiszen fel van tűrve az ingujjam. Sármost mosolyt villantok, amikor mellém ér, de aztán valamiért mégiscsak elszégyelem magamat. Nem vagyok nyomozó, de még csak megjátszós alkat sem. Szeretek flörtölni, de nem azért, hogy bárkit kihasználjak, és az a furcsa érzés kezd el zsibongani a tarkóm környékén, hogy Daphne ugyan jóval idősebb nálam, de.. hatással van rám, hiszen fontos, hogy megtaláljam, ha már ő is segíteni akart nekem, és ezért kellemetlenül érint, hogy valaki másnak kéne tennem a szépet. Így le is törlöm a mosolyt. - Sajnálom, de nem tudok hazudozni. Egy hölgyet keresek, aki valahol itt tűnt el. Be kell vallanom, hogy jóval inkább kedvelem, mint azt illene, és nem akarom, hogy baja essen. – Hát ennyi, kipakoltam, ha véletlenül elkezdene sikoltozni, még mindig lelécelhetek, vagy elkábíthatom, de most valahogy azt súgják az ösztöneim, hogy meg kell bíznom benne. Hátha a női szolidarítás most az én segítségemre lesz. Solomon küldetését persze nem fogom felfedni, hiszen már így is tönkreteszem a munkáját, de lássuk be, nekem most Daphne a fontos, méghozzá bármi áron meg akarom találni, és túlzottan nem érdekel, hogy a kivénhedt auror amúgy mit nyomozgat itt. - Daphne-nek hívják, barna hajú és szemű, világos bőrű nőről van szó, késői huszas, amennyire meg tudtam tippelni. Tudna segíteni? – Apellálok arra, hogy nincs minden rendben a színházban, és a szinésznő a jó oldalon áll.
Csak halkan ciccentek egyet, de úgy fest, hogy már nem kötekszem tovább a fiúval. Megtehetném, de úgy tényleg nem jutunk egyről a kettőre, tehát nem sok értelme lenne. Nem teszem szóvá, hogy egyáltalán mi köze van hozzá, mennyire ismeri a nőt, mert mint tudjuk ha érzelmi vonzata is van ennek az egésznek... Arról nem is beszélve, ha netán ne adj isten valami van közöttük és a kölyök nem elég, hogy elég fiatal még netán valami ügy kapcsán is köze van Daphnehoz, akár meg is ütheti a bokáját, de minimum rossz fényt vetne rá és így sincs a legjobb vélekedés róla a parancsnokságon, pedig jól végzi a munkáját, csak hát igen sok ott a begyöpösödött alak, akiket ez nem igen érdekel, csak hogy mi van az ember lába között. - Erről beszélek kölyök, hogy neked is az van. - még meg is paskolom az arcát, csak finoman, bár minden bizonnyal nem fogja értékelni. Ha innen nézem érthető, ha ne adj isten Daphne is észrevette a helyes kis pofit... de remélem tisztában van vele, hogy ennyi még nem elég ahhoz, hogy ferde szemmel nézzenek rá az irodában. Az esetleges nehezen kiharcolt lehetőségeit is elszúrná, ha valami kölyökkel szűrné össze a levet, csak azért mert helyes pofija van.
Solomon tehát eltűnik a kulisszák mögött, Gerard pedig elindulhat a csivitelő színésznőcskék felé, ám mielőtt még odaérne egy mondhatni korosabb, vagy 50-es körüli nő kerül vele szembe a hátsó folyosón. Azért jó bőrben van, letagadhat vagy egy tízest, de aki jó megfigyelő láthatja, hogy már nem mai csirke. Amikor elhaladna Gerard mellett oldalra pillantva mosolyodik el és áll meg végül. - Hm... biztosan nem láttalak még erre, új fiú vagy? - talán nem is a fiatal és kezdő, még nem bennfentes színésznőcskékkel kellene foglalkoznia?
Annyira furcsa ez az egész! Hiszen jó ideig Roxfortos diákként nem sok gondom volt, néha átjárni a Gringotts-ba aranyakat rendszerezni, táblázatokat kitölteni, néha meggyőzni egy gazdagabb ügyfelet egy befektetésről, de főleg az töltötte ki az élemet, hogy a lányok lelkét ápoljam, és akár még össze is jőjjek velük. Ezen nem sokat változotatott az, hogy Lavender a párom lett, mert mellette is azt a gyerekes életet éltem, maximum egyedül rá korlátozva magamat. Ehhez képest amióta elindult ez a vészterhes lavina a Nox-ügyben, felnőtt döntéseket kell hoznom, és bár pocsék volt a szakítás, most tényleg úgy érzem, hogy élek, hogy van súlya amit mondok, vagy amit teszek. - De lehet, és akkor mit kéne tennem, hogy ha Nancy szerint senki nem lép semmit? Üljek a fotelben, hátha mégiscsak előkerül? Elhiszem, hogy ő tud vigyázni magára, de hogy egy auror eltűnjön, mégsem szokványos eset. Vagyis szokványos, de akkor egyértelmű, hogy baja esett. – Nem akarok én vitatkozni, logikám se nagyon van, de hát mi másra gondolhatnék? És lássuk be, a nő nagyon szép ahhoz, hogy ha ilyen segítőkész, akkor megvonjam a vállam, hogy na bumm, belehalt valamelyik ügyébe. A griffendélbe osztott be a süveg, tehát a bankpultok mögött ülve is ott lappangott bennem a bátorság, de most ideje, hogy ki is aknázzam. - Helyes kis pofival.. Az menni szokott, nekem is az van. Jól van, James.. Akkor egy óra múlva. – Bólintok elmorfondírozva a rám osztott nagyon is testhezálló feladatra, tisztára úgy érzem magamat, mint valami kém, akinek be kell épülnie, és a saját testi adottságait is bevetni. De akkor miért érzem magamat furán? Más ez, mint amikor Lavender mellett már nem csajoztam, mert Daphne-vel csak egyszer találkoztam, és biztosan nem is venne komolyan, de olyan.. más érzés jár át, udvarolgassak egy szinésznőcskének, amikor olyan állati jó nőnek tartom őt? Hát lehet, hogy mindez nagyon nyögvenyelős lesz.. Viszont legalább a pasi azt erősítette meg, hogy nincs köztük semmi. De jézusom, mi van, ha az a hülye ötletem támad, hogy a csajszi.. nem gerjed senkire..? De tényleg senkire? Vannak ilyenek. Elhessegetem a hülye gondolatot, és keresek valami helyes popót! Pofit! Pofit akartam mondani. Francba! Körbelesek magam elé húzva a felmosóvödröt, hátha valaki a csinos takarítófiúkat imádja. Bár véleményem szerint a kezdő szinésznőcskék jellemzően a gazdag direktorok ágyában fordulnak meg jellemzőbben. A közelből mintha valami csivitelést hallanék, két fiatal nőcske beszélget valahol, elindulok hát feléjük felgyűrve az ingujjamat, ha már ilyen külsőm van, nem árt becstelen eszközökre is használni.
Felrúgta a terveimet, így talán nem olyan meglepő, ha nem vagyok éppenséggel a legjobb kedvemben, hogy itt van. Még az is lehet, hogy elszúrja az egészet, amiért eddig megdolgoztam, amit végképp nem vennék jó néven, de ha már itt van elzavarni se lehet, az túlságosan feltűnő lenne, meg aztán a végén még nagyobb galibát csinálna, ha egyedül ügyködne és félő, hogy ha el is küldeném akkor maradna az egyedül akciózás, mert látszólag eltökélt, nem menne csak úgy haza. Pech... kezelnem kell a szitut, még ha nem is szívesen teszem és főleg nem megy könnyen. - Oh persze máris tud mindent... Arra nem gondolt, hogy ez lelkes kezdő milyen szinten károsíthatja egy profi munkáját és ezzel csak rosszat tesz Jenningsnek? - arra csak finoman felszökik a szemöldököm, ha a nála egyértelműen idősebb és szakavatottabb nőt csak úgy lazán le Daphne-zzal, miközben a minimum elvárás a Miss Jennings lenne. Nem csoda, ha a nő nem ér el sikereket, ha ilyen fiatal kölykökkel szűri össze a levet... de ezt már nem teszem szóvá. Nem az én dolgom. Sőt igazság szerint mindig is úgy véltem egy ténylegesen használható auror nem igazán hódol a család adta örömöknek, hiszen mi nem állandó beosztásban dolgozunk és finoman szólva is veszélyes életet élünk, ezért is vannak sokan, akik nem különösebben támogatják a nőket ezen a pályán. Mégis csak túlzottan érzékenyek, arról nem beszélve, hogy ők tudnak csak szülni, ellenben ha elvéreznek egy akció közben... De persze nem az én dolgom, és sosem voltam Jennings ellen, azért is vagyok itt. - Jól van Noah, engem szólíts csak Jamesnek, az itteni nevem. Egyelőre hallgatózhatunk, hátha megtudunk valami fontosat, esetleg ezzel a helyes kis pofival szóba elegyedhetsz pár színésznővel, persze inkább a mellékszereplőkkel, ők szívesen csacsognak ki mindenfélét... - nem tudom magától mire jutna, de ha adok neki pár tippet azzal hátha valamelyest legalább beljebb leszünk. A végén, ha ügyesen csinálom akár még hasznát is vehetem, persze ha nem szúrja el nagyon. - A kollégája igen. Erős túlzással a lányom is lehetne, úgyhogy ne aggódj... a féltékeny csillogás a szemedben alaptalan. - bár azért kissé dorgáló a tekintetem. Gőzöm sincs van-e köztük valami, de ha személyes kötődésed van egy ügyhöz az már régen rossz. Ellenben ha magyarázkodni akarna simán már a pillantásommal belé fojtom a szót. Nem izgat, őszintén, az csak a nőre vet rossz fényt, ha egy fiatal kölyökkel kavar, nem az én dolgom. - Szimatolj, érdeklődj, együtt túlságosan feltűnőek lennénk. A művészbejárónál találkozunk egy óra múlva. - adom ki végül az ukázt neki, aztán el is tűnök szépen a függönyök mögött. Volt még bőven tervem már mielőtt megakasztott, úgyhogy folytatom, ahol elkezdtem.
Próbálok én is arra a szintre visszalassulni, ahogyan az öreg nyomja. Rémesen nyugodt, én meg itt csapongok, mert nem találom az aurornőt, akinek nyilván baja esett. Lehet, hogy ennek a Prestonnak erről szól az élete, én viszont teljesen ki vagyok akadva, hogy a segítőm, aki mellette még csinos és aranyos is, szőrén szálán eltűnik, így magamra maradok megint a nagy búslakodásban. Lavender emléke kezd halványulni, mert ugyan az arcát vissza tudom idézni, de az együtt töltött idő, a viccei már korántsem annyira facsarják meg a gyomromat, ha még eszembe jut. Az elmúlt napokban többször beugrott inkább ez a Daphne, aki céltudatos, szomorú, mert valahogy nagyon nem ismerik el. - Na a tipikus auror lenézés.. már vártam. Nem csoda, ha Daphne bizonyítani akar, ha mindenki ennyire vastökűnek gondolja magát körülötte.. – Az engem ért minősítés nem érdekel, végülis tényleg nem vagyok nyomozó, csak egy bankár, de attól még igenis érdekelhet, hogy merre van a nő. Végülis elég önző, hogy engem ugat le, holott ő képzeli magát istennek.. Az, hogy eljutottam idáig, talán valóban a mázliról szólt, meg arról, hogy igazából meg akarom találni Daphét, aki rövid idő alatt is fontos szerepet tudott kiharcolni nálam. Nem feltétlenül Nox lecsukatása miatt. Sokkal inkább, mert láttam a szemében, hogy segíteni akar, másfelől rendbe tenni a saját életét. Mindkettő olyan momentum, ami nálam nagyon is a szerethető kategóriába esik. - Akkor legyek Noah Gibbs. Kellőképpen jellegtelen név ahhoz, hogy ne szúrjak szemet. – Keresgélek nála is valami névtáblát, ha már takarítóként van itt, akkor talán ő már ki is írta. Vagy díszletmunkásként? Mindegy. Szerencsére még nem fülelnek le minket, így forgatom a fejemet, lehet, hogy szerezni kéne takarítóvödröt, meg ilyesmit, de az még inkább érdekel, hogy mire jutott a híres-neves auror, így kérdőn méregetem, hogy meséljen már, úgyse fogok egyhamar lekopni. A pálcámat azért eltettem, de ha Daphe az itteniek után nyomozott, biztos vagyok benne, hogy szükségem lesz majd még rá. – Ön a kollégája, vagy ilyesmi? – Oké, talán nem az apja, de remélem nem a pasija, ugye? Mert attól, hogy a nő precizen ápolt lakása egyedüllétre utalt, attól még kavarhat ezzel a rosszarcúval. Féltékeny volnék? Hm.. hát csak nem!
Egyszerűen elengedem a fülem mellett a felháborodott visszaszólást. Volt már dolgom igen sok újonccal ahhoz, hogy tudjam kezelni a kezelhetetlen kölyköket. Vagy kétszer annyi idős lehetek, mint ez a kiskölyök, mert számomra az. Nem is tudom, hogy mi a fenét akar vajon egy felnőtt aurortól, mert nem tudok róla, hogy valami rokon lehetne, aki azért jött utána, mert aggódik a nő miatt, de akkor vajon mi a fenét keres itt egyáltalán? Ezt is tisztázni kellene, mint ahogyan azt is egyáltalán miért is hadonászik varázspálcával egy mugli színházban. Vagy azt se tudja hol van, vagy azt se tudja mit művel, vagy simán nem épelméjű, de mindegyik esetben csak bezavarhat nekem. - Nancy... nem is lepődöm meg. Vajon miért gondolta, hogy egy kölyök bármire is juthat, csak mert... kedveli Jenningst? Az pedig, hogy ide jutott még nem jelenti, hogy ért is hozzá, csak mázlija volt. Ne szálljon el magától... - rázom meg a fejemet lemondóan. Főleg, hogy ha rajta múlik itt éles helyzetben tuti, hogy el is szúrná az egészet. De attól tartok bármennyire is jobb lenne, nem igen fogom tudni csak úgy elhajtani, úgyhogy kénytelen leszek elfogadni azt, hogy itt van és egyelőre megpróbálni kezelni valahogy a helyzetet, meg persze őt is. Nem tetszik, de ha nincs mit tenni... Azért időnként látványosan körülnézek és végül a kezébe nyomok egy seprűt, amit sikerül megragadnom, amikor egy újabb alak jön épp felénk. - Másik név kell, mindegy, hogy mi, de az biztos, hogy itt sok minden bűzlik, úgyhogy nem érdemes ellőni a saját nevedet. Takarító leszel, egyelőre, azzal nem lőhetsz mellé. Annyi már biztos, hogy Jennings nincs itt, már csak az a kérdés, hogy hol van, mert hogy innen valaki biztosan tudja arra mérget vennék. - magyarázok neki szép csendesen. A közeledő illető végül kitér és más felé indul tovább, így még beszélhetünk pár szót, mielőtt tovább kutakodnánk. Azt már sejtheti, hogy ha itt vagyok napok óta, akkor már elég jól feltúrtam a helyet, tehát ha nem találtam meg itt Daphnet akkor tényleg nincs is itt, már csak az a kérdés, hogy akkor hol van, ha a nyomok ide vezettek.
A szívemhez kapva rebbenek meg, amint valaki kilép a hátam mögül, mert minimum szélütésem van, úgy megijedtem volna, ám mégiscsak sikerl elmosolyodnom, amikor meglátom a női ruhát a karján. Ki ez a fickó? Valami meleg fellépő, aki csajokat játszik? Ám le is hervad a mosolyom, mert úgy kioszt, mintha minimum a tanárom lenne. Vagy a főnököm. Egyik jobb mint a másik. – Jól van na, most mit kell beszólni? – Kérdezem a fiatal felnőttek tipikus felháborodásával, mint amikor beugat a dolgunkba valami vén tata. Még ha jobban is érti a dolgát, én azért vagyok itt, hogy segítsek. Fogalmam sincsen, hogy ki közeledik, de minimum valami díva lehet. Amíg ideér, elteszem gyorsan a pálcát, és visszasuttogom. - Nem küldött, megkért. Különben is, kedvelem Daphnet, magától értetődő, hogy meg akarom találni, remélve, hogy nem esett baja. Különben meg mugli színház vagy sem, ide vezettek a nyomok, és láthatóan ügyes vagyok, mert Ön is itt van, tehát csak nem lehetek olyan béna.. - – Bizonygatom kissé kihúzva magamat. A neve totál nem ismerős, felőlem lehet ő az atyaúristen is, úgysem vagyok járatos az auror szakaszban, lévén Daphnet is lazán rosszul pozicionáltam be. – Na és? Ugye nem az apja, mert akkor beszarok. Segített nekem egy ügyben, és az a minimum hogy meghálálom. Nem tudom, mit szúrhatnék el, inkább örüljön, hogy van, aki segíthet. - – Térek ki a veszekedés elől, nem akarom megsérteni, csak ne beszéljen úgy velem, mintha valami hülyegyerek lennék. A gringotts megbecsült bankára vagyok, nem pedig valami suhanc. De kész vagyok elfogadni, hogy ő már napok óta itt van, hát elő a farbával, lássuk, hogy mire jutott.. Gerry Warrinhton. Roxfortos egyetemista ereklyés szakon, mellesleges a Gringotts-ban dolgozom. Úgyhogy ezekkel lehet főzni..
- Mégis mi a fészkes fenét művelsz kölyök? - az egyik függöny mögül lépek ki a karomon egy női ruha pihen, valami fellépő darab lehet, az arcom kellően morózus, ahogyan Gerardra pillantok és a pálcát tartó kezét az oldala mellé nyomom le. - Tedd el gyorsan, mielőtt valaki észreveszi, hogy pálcával hadonászol egy mugli színházban. - korholom le, amiből sejtheti, hogy én magam sem átlagos mugli vagyok. Ha ezt megtette akkor húzom be a függöny mögé, mert láthatóan épp közeledik valaki flitteres csillogó göncben, ami jelenleg mázli számunka, mert így legalább könnyebb már messziről kiszúrni. A ruhát egy mozdulattal ledobom az egyik közeli ruhaállványra és megigazítom a láthatóan munkás ruhát, ami rajtam van. Pár napos borosta is ott virít az arcomon már és rendesen gondterhelt az arcom. - Mondd, hogy nem Nancy küldött... pedig megmondtam neki, hogy utána nézek tegnap... vagy tegnap előtt? Összemosódnak a napok, lehetett három napja is... Szóval mi a fenét keresel itt és miért hadonászol pálcával egy mugli színházban kölyök? - látszik rajtam, hogy valószínűleg amint megkapom a válaszokat minimum elküldöm innen, ha el tudom persze. A kérdésemből akár még azt is sejtheti, hogy én is pont azért vagyok itt, amiért ő, kérdés, hogy Nancy mi a jó életért küldött mást is és miért nem volt elég neki, hogy én járok utána Jennings állítólagos eltűnésének. Netán azt gondolta, hogy nem tudom megoldani, vagy hogy én is eltűntem, netán nem is érdekel az egész? Lesz vele majd pár mondatváltásom, amint visszatértek a Minisztériumba, annyi szent. Mindenesetre, ha a kölyök kissé megszeppent fejet vág, vagy legalábbis olyan bizonytalant, amivel az előbb téblábolt itt a függöny előtt, azért mégis valamelyest megenyhülök, ha nem is nagyon. - Solomon Preston... neked csak uram, és ha elszúrod, amire eddig jutottam kitekerem a nyakad, értettük egymást? - azt hiszem az enyhülést még gyakorolnom kell, de legalább a nevemet már tudja, ez nálam már mindenképpen az enyhülés fogalmába sorolható és azért lássuk be ha felrúgja, amit eddig elértem akkor nem csoda, ha kissé pipa vagyok rá.
Nem tudom, hogy a pultos mitől félhet, de ez rám is átragad. Hijján vagyok minden nyomozó ösztönnek, Lavender mellett ennél lényegesen veszélytelenebb kalandokba keveredtünk, s mióta elindult a Nox féle lavina, erőszak, kihallgatás, és eltűnés jellemzi a mindennapjaimat. Most pedig én nyomozhatok egy hivatásos auror után. Nem mintha menne. Csak találomra lépek előre, amit logikusnak tartanék, vagy amit filmekben láttam. S mégis találok nyomokat, ami engem is meglep, de meg kell találnom ezt a Daphnet, aki nekem akart volna segíteni, így minimum köteleségem, hogy viszonozzam. Az a Nancy is elég ideges volt, most meg a pultos, nem csoda, ha inkább maradnék még iszogatni. Mégis inkább megköszörülöm a torkomat, és elindulok a színház felé. Meglepetten feszegetem az ajtót a színház művészbejárójánál, amikor arra jutok, hogy ez varázslattal lehet lezárva. Egy mugli színház? Mondhatnám, hogy fura, de ha egy auror tűnt itt el.. Nos máris nyirkos a tenyerem. Szerencsére sikerül elkapnom a záródó ajtót, amikor a szösziség flegmán annyiban hagyja, a végén még mázlim lesz. Tartom az ajtót, körbenézve a sikátorban, hogy nem követett-e senki. Most csak a saját lélegzetvételemet hallom. Haladok a díszletek, és az előkészített fényjátékok között, óvatosan, hogy ne essen hasra valami lámpában. Ezúttal nem öltönynadrág van rajtam, csak egy vászon, edzőcipővel, hogy minél kényelmesebb legyen a nyomozás. Valahogy máris komfortosabb, mint a Gringottsban ücsörögni talpig kinyalva. Előhúzom a pálcámat, és mint holmi iránytűt körbejáratom tájolóbűbájjal, hátha magától is megtalálja
A pultos int még Gerardnak és gyorsan a zsebébe süllyeszti a pénzt. Azért látszik az arcán, hogy minden jót kíván, de látványosan még sem teszi, főleg nem szavakkal, hiszen egyértelműen tart valamitől, netán valakitől és ezért úgy fest meg kell gondolnia, hogy mit tesz vagy mond, mert sose lehet tudni, hogy ki látja vagy hallja. Gerard tehát sikeresen eljut a színházig, ami egyelőre elég kihalt így kívülről, hiszen csak este lesz előadás, addig nincsenek vendégek. A hátsó bejárat is csukva, sőt zárva van és ha netán megpróbálkozna varázslattal meglepheti, de nem tud csak úgy bejutni, mintha védve lenne az ajtó, na de hogyhogy, amikor egy szimpla mugli színházról van szó ugyebár? Végül, ha vár egy kicsit szerencséje lesz, ugyanis pont érkezik egy fiatal szőke lány, aki nem túl körültekintő, egyszerűen kicsapja az ajtót és besuhan, így Gerard akár el is tudja kapni azt, hogy bejusson mögötte. Aztán már ügyesnek kell lennie, hiszen egy ilyen társulat, mint egy összeszokott család, jól ismerhetik egymást. Jobb lesz, ha ügyesen megkeresi az említett Davet esetleg. A recepció odakint van, ha már hátul bejutott, nem érdemes arra mennie, főleg hogy egyelőre a recepción nincs senki, mivel még zárva a színház így nappal a vendégek előtt. Egyébként első ránézésre a színház teljesen átlagosnak tűnik, semmi különlegeset nem látni rajta.
Azért ahhoz a Nancyhez már nem megyek vissza. Végülis ha kedveli Daphnet, csak idegesíteném vele, hogy beigazolódott a félelme, tényleg eltűnt. Azt hiszem jobb, ha inkább most összekapom magamat, és utánajárok, hogy mi lett a nővel. Remélem, hogy azért nem halt. Erre a gondolatra elszorul a torkom, és érzem, hogy ég az arcom. Nem pirultam el, inkább elszörnyedtem. Különös módon az egyetlen találkozó is fontossá tudta tenni az auror nőcit, már csak maga a tudat, hogy vannak még lelkiismeretes nyomozók. Lehet, hogy nem ért el túl nagy posztot, de én úgysem abban mérem az értéket. - Fontos, mert kedvelem őt, és ha csak ott tudok bejutni, akkor meg kell próbálnom. – Erősködök, ezzel még csak nem is hazudok, hiszen Lavender már a múlté, eleget keseregtem rajta. Na nem mondom, hogy a nálam évekkel idősebb nő jöhet számításba, de lássuk be, férfi lévén már sikerült kacérkodni a gondolattal, hogy valaki olyan kellene mellém, aki céltudatos, aki nem nyafog mindenen. Aki mellett én is kiteljesedhetné. Ugyan a lakásában nem voltak társaságra utaló nyomok, de ettől még lehet valaki az életében. Vagy éppen nem is akar senkit? Mindegy, a dolgom most nem az, hogy romantikus gondolatokat dédelgessek, hanem hogy kiszabadítsam. - Ez igazán jól hangzik, köszönöm. Remélem, hogy együtt jövünk vissza, és megünnepeljük itt a nagy találkozást. A legközelezettem öregem. – Bólintok vissza, kiengedve a tenyerem alatt letakart papírpénzt, s áttolom a pultosnak. Megpróbálom betájolni az utcák alapján a színházat, és csakazért is a hátsó, a művészbejáró felé igyekszem. Nincs az az isten, hogy most engem beállítsanak. Első körben azért keresek ott egy recepciós, már ha eljutok odáig.
Kap azért jócskán információkat a pultostól, ha nem is feltétlenül annyit, amennyit szeretett volna, de azért ez alapján már talán el tud valamerre indulni majd. Annyi már biztos, hogy Daphne eltűnt és hogy még fel is túrták a lakását ugye, tehát Nancy jól sejtette hogy baj van és nem csak lebetegedett, vagy hirtelen szabadságot vett ki. Egyébként is ahhoz túlságosan lelkiismeretes, ezt már valahol Gerard is sejthette végül is.ű - Kalauzt? Azt nem hinném fiam. A színészek nem fognak segíteni bejutni, de a művészbejáró? Hátul van, de én biztosan nem próbálkoznék... ha nem fontos annyira az a nő. - úgy fest, mintha kissé aggódna, vagy esetleg félne is? Pedig csak egy színházról van szó, de ki tudja, hogy mi lehet a háttérben. Azt most is láthatja, hogy azért akadnak itt kissé talán kétesnek mondható alakok is, akikkel jobb, ha az ember nem nagyon húz újat. Lehetséges, hogy a pultos is e miatt halkítja le a hangját időnként? - Az egyik világosítóval beszélgetett, de ennél többet igazán nem mondhatok. Ha jól tudom Dave a neve, fiatal, szemüveges, vörös hajú alak, de nem tudom, hogy tőle mit tudott meg. - úgy fest, hogy nem tud ő se ennél többet, vagy egy szintnél nem akar többet mondani, mert ő is tart valamitől, vagy valakitől. Tovább is áll, hogy kicsit arrébb letörölje a pultot és italt töltsön egy most érkezett vendégnek.
