2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Hogy a kemény, megfeszített munka mellett legyen lehetőség levegőzni, sétálni, pihentető beszélgetésekbe bocsájtkozni, a parancsokság körül zöld pázsittal bevetett park foglal helyet. Kiterjedés mégsem nagy, hogy ha helyzet van, mindenki a helyére érjen.
Bólogatok, miközben a pultost hallgatom, és egyértelmű, hogy mondaná még tovább, ha meg tudnám támogatni anyagilag, akkor lehetséges, hogy a részletekbe is beavatna. Mivel a mugli világban is járatos vagyok, természetes, hogy van nálam angol font is. Betippelem, hogy mennyit kereshet a fickó egy hónap alatt, és mivel elég puccos helyen van a bár, úgy nagyjából a fizetése ötödét számolom ki, ezzel egészen jól kaszálhat. A mosolyom egy kedves, de butácska szépfiúé, hiszen sok esetben tényleg nem vagyok több ennél, de most muszáj valami kurázsit is előhúzni, különben nem találom meg a nőt. - Igen, ő lesz az. Hát lehet, hogy túlságosan kiváncsi a csajszi? Nem baj, én is az vagyok. Szóval a színház. És ha kérnék egy privát kalauzt, netán egy gyors útvonalat a színházba, nem tud valami művészbejárót? – Kérdezem áttolva a poháralátétek alá a vaskos pénzköteget, továbra is bólogatva, mint aki képes még többet fizetni, ha kap valami lehetőséget bejutni a pultos által nagyon is gyanusnak tartott színházba. Úgy tekingetek a falon lévő képekre, mint akinek rettentő sok pénze van, akinek át lehet vágni a torkát egy sötét sikátorban, de a valóságban nagyon is résen leszek, hiszen Daphnen kivül még egy éhes tengeridisznó is vár rám. - És milyen információt kapott utoljára, ami után már nem jött vissza? Hátha valami olyasmibe futott bele, amibe nem kellett volna.. – Kérdezek ismét vissza, akár most is indulnék, de mivel a jegyem csak estére szól, még ha oda is tévedek, végtére is van belépőm, ha nagyon lebuknék. A csinos pofimat illetően megmagyarázható, hogy a női öltözőbe akartam bejutni, mint róka a tyúkólba..
Gerard gond nélkül megtalálja a helyet. Nincs nagy tömeg és a képek alapján egyértelműen köze van a színházhoz, tehát az a jegy is akár fontos is lehet, bár nem biztos, hogy egy előadás alapján többet tud meg, de végül is ki tudja. Hogy köze van-e ennek az egésznek Noxhoz az még jobb kérdés, talán igen, de az is benne van a pakliban, hogy Daphne ezúttal valami más nyomot követ. A pultos fickó először kissé értetlenkedve néz a srácra. Láthatóan nem igen tudja, hogy kiről is beszél. - Nem ismerős a név, vagyis... várjon csak, az a folyton kérdezősködő nő? Barna haj, kék szemek, kutató tekintet? - hümmögve simogatja meg az állán terjengő borostát, mert az van ott láthatóan jócskán. Úgy fest, hogy tudja, hogy kiről van szó és már ez is valami, de mintha kissé hezitálna, hogy mondjon-e valamit. Ám amennyiben Gerard esetleg ad neki egy kis ösztönző támogatást az esetleges italfogyasztásán felül, akkor azért csak-csak megered a nyelve. - Sokat nem tudok róla, csak hogy igen sokat kérdezősködött itt, főleg a színházzal kapcsolatban és az ott dolgozókkal. Fogalmam sincs, hogy miért érdekelte ennyire, főleg hogy akadnak ott különös alakok időnként. Tudja az emberek pusmognak és vannak, akikkel nem szívesen keverednék össze én se egy sötét sikátorban. - rántja meg a vállát bősz pohártörölgetés közben, na nem mintha amúgy a már amúgy is piszkos ronggyal való pohár törölgetés jót tenne annak a nyomorult pohárnak. Aztán kis szünet után kicsit közelebb hajol Gerardhoz, a pulton is áthajolva a hangját is eléggé lehalkítva. Mondjuk az feltűnt, hogy egy ideig naponta járt ide, aztán néhány napja már nem láttam... de ennél többet én sem tudok. - vonja meg végül újra a vállát és aztán ott is hagyja Gerardot, amikor int neki egy másik fickó a pult távolabbi részétől, hogy után töltetné a poharát.
A malacot hátrahagyva elindulok a bisztróba, nem hoppanálgatok, hanem simán tömegközelekdéssel. Nem vagyok túlzottan ivós kedvemben, de hát egy sört végülis napszaktól függetlenül be lehet dobni, és hátha ott fényt derítek arra, hogy hova is lett Daphne. Ugyan csak egyszer találkoztunk, de mindenképpen szimpatikus nő benyomását keltette, én pedig nagyon is komolyan gondoltam, hogy mennyire kedvesnek tartottam a viselkedését. Lehet, hogy elnéztem, és még nincsen felelős pozicióban, de a tettei, a fellépése alapján mégiscsak kinéztem belőle, hogy képes az ügyemet tudatosan megoldani, Nox pedig felkötheti ellene a bugyiját. Magabiztosságot erőltetek magamra, és számba veszem a lehetőségeimet, hogy mi módon próbáljak a nő után nyomozni. Miután megrendeltem a sörömet, már látom is, hogy ez a színháznak lehet valami társcége, mert ide járhatnak a művészek is, ezt szűröm le a felrakott képekből is. Próbálok ismerős arcot találni is köztük. Így vagy úgy, végül mégiscsak leszólítok egy kiszolgálót, lehetőleg férfit, hátha kapok tőle szolidarítást. - Bocsánat uram. Egy korábbi színházi előadáson egy nagyon kellemes teremtéssel sikerült elbeszélgetnem a ruhatárban, de voltam olyan gyáva, hogy végül nem kértem el a számát. Nem ismeri véletlenül? Daphe Jennins a neve, talán ide is szokott olykor járni.. – Nézek bátortalan kiskutyaszemekkel, mint akiről lerí, hogy pokolba kívánja az iratlan szabályokat, miszerint általában a férfinek érdemes az ilyen jellegű kezdeményezést megtennie. Holott én már nagyon sok lánynak ápoltam a lelkét, mint valami lányokkal suttogó, fordítva viszont valamiért mindig a külsőm fogta meg a gyengébbik nemet. Tehát nem volt gond sosem a kapcsolatfelvétel, de most el kell játszanom, hogy mégis. Hátha emberünk kicsit is megértő, és megered a nyelve, hogy segítsen.
Gerard sikeresem ráncba kapja a lakást és a malackát is rendbe teszi, hogy ellegyen egy ideig, amíg a gazdi távol van, aztán már útra is indulhat. A Holdfény bisztrót könnyen megtalálja, mivel muglik által lakott negyedben van és úgy fest, hogy leginkább muglik is látogatják, tehát nem kifejezetten varázslók számára van fenntartva. Ha jobban megnézi a jegyet, ami a színházba szól akkor arra is hamar rájöhet, hogy a hely egészen közel van a színházhoz, csak pár utcára. A jegye egyébként ma estére szól, a mai aktuális előadásra, valami vígjáték lehet a címéből ítélve. A bisztró teljesen átlagosnak hat első ránézésre, azt leszámítva, hogy a falakon igen sok kép van kifüggesztve. Jobban megnézve ezek egyértelműen színházi fotók lesznek, régi tagokról, híresebb színészekről és színésznőkről, rendezőkről és persze egy-egy nagyobb előadásról.
Amíg a kezemben tartott ezüstgyufa rejtélyén gondolkozom, nagyjából próbálok rendet tenni a lakásban. Felmérem, hogy mit érdemes még megjavítani, egy egyszerű Reparot azért rámondok amire csak lehet, helyére állítom a bútorokat, és kidobom a szemetet is. Betippelem, hogy hol lehetett a malac ketrece, aztán visszahelyezem oda, a tálkáját feltöltve a magokkal, amiből talán elég lesz az a maradék, amit még találtam. Ám szándékomban áll visszatérni ide, hogy gondját viseljem, amíg Daphnet meg nem találom. Az iskola most nem elsődleges, de a fiatal auror nő, aki a segítségemre sietett, igenis megérdemli, hogy eltűnése esetén ha mást nem is érdekel, engem viszont mindenképpen tettekre sarkaljon. Sem a bisztrót, sem pedig a színházat nem ismerem, de ez ez az én szegénységi bizonyítványom. Zsebre vágom a színházjegyet, a dátumot majd még megnézem, de amikor nincsen előadás, nem biztos, hogy van értelme arrafelé menni. Mindenesetre a modern kor gyermekeként nem csak a varázslatokhoz értek, hanem van telefonom is, amin utána tudok nézni a bisztrónak, útközben legalábbis, hogy milyen írások születtek róla. Akár be is ugorhatok. Így hát bezárom magam mögött Daphne lakrészét, és nekiindulok. Az ilyen helyeket napközben is lehet látogatni, hát legrosszabb esetben beülök egy sörre, megnézem, mitől is volt olyan fontos a nő számára. Lehet, hogy hasonlóan Nox-Eleanor személyéhez, nyomozott valaki után. Végtére pedig a színház környékén is szaglászhatok majd, bár szerintem az csak egy hobbi lett volna szegénynek. Tehát irány a bisztró, ha már megnéztem, hogy hol van. És elsőre csak simán felhajtani egy italt.
A varázslat tényleg sikerrel jár, amikor Gerard alkalmazza. Az ezüstös papírlap nem szöveget fed fel, hanem szépen lassan átalakul a fiatal férfi kezében, míg nem egy egyszerűnek tűnő adag gyufa nem lesz belőle. Olyan reklámdarabféle, amin rajta van egy bár neve és címe is. "Holdfény bisztró" Jó eséllyel innen való, vagy legalábbis biztos, hogy köze van a helyhez és fontos is lehet, ha egyszer el volt rejtve. Az a kérdés, hogy vajon ehhez az ügyhöz tartozik-e vagy sem. Ezen kívül ahogy Gerard nézelődik a ketrecben még találhat egy a poháralátétet is, szintén erről a helyről származhat a név alapján. A malac egyébként békésen eszeget most már, a kezdeti habzsolás után, mivel már jó eséllyel rendesen éhes lehetett szegény. Ha Gerard még nézelődik kicsit, akkor a malac rendezgetése közben a hűtőn is kiszúrhat pár apróságot, bár azok között talán nem mindnek van jelentősége. Nem mondhatóak jegyzetnek, de akad egy színházjegy is kifüggesztve a hűtőn. Épp a mai napra szól a belvárosban lévő egyszerű mugli színház aktuális előadására egy főnek. Talán csak egy szimpla előadás, amire Daphne el szeretett volna jutni, valami komédia a cím alapján.
Azért furcsa, hogy valaki ennyire a munkájának él, hiszen velem nagyon is empatikus volt. Azt sem mondhatom, hogy olyannyira munkamániás, hogy nincs ideje senkire, hiszen velem nem sietett, és egy kifejezetten csinos, jól szituált nőről van szó, akiről sugárzik az ész, meg a kellem, biztosan talált volna magának valakit, ha akar. Vagy.. volt már valaki az életében, mondjuk egy hosszú kapcsolat, de a szakítás, vagy haláleset fájdalmas emlékét pont azzal akarja elnyomni, hogy minden látható emléket eltűntet. De miért is gondolkozom ezen? Talán mert a Lavender féle csalódás után eléggé magam alatt voltam, és csak az tudott felvillanyozni, hogy valaki ennyire feltétel nélkül hitt nekem, így nem csoda, hogy ösztönösen is szimpátiát érzek iránta. A malacát legalább meg tudom etetni, s amíg kint van a pulton, addig keresek neki bezacskózott friss forgácsot, addig a használtat lehúzom a wcn jobb hijján. A ketrecet takarítva lelek rá az ezüstös pergamenre, először azt hiszem hogy valami karácsonyi kartondísz. De ez mégiscsak többnek tűnik, és mit keresne egy ilyen a disznó alatt? - Tárd fel titkodat. – Húzom rajta végig a pálcámat, hangsúlyom már-már Pitonét idézi. Ereklyevadász szakon tanulok, és bár nem vagyok egy gyakorlati ember, hátha ennyi mágia mégiscsak van bennem, hogy ki tudok csiholni valami attrakciót a Daphne által elrejtett nyomból. Vagy nem.. Akkor hazaviszem a malacot..
Családi fotót nem igen találhat egy darabot sem, sem szülőkről, sem testvérekről, de más egyébként kapcsolatról sem. Úgy fest, hogy Daphne nem egy család centrikus típus, vagy szimplán nincs családja, ezt ennyiből még nem lehet leszűrni, de ha azt nézzük, hogy úgy tűnt igazán csak Nancy aggódik miatta... Mindenesetre egyelőre Gerard nem talál semmi konkrétumot, hiába keresgél rejtett fiókokat, sőt olyan titkos helyet is talál,ami már üres, tehát jó eséllyel aki itt járt, mert úgy fest járt itt valaki tudta hogyan kell átnézni a titkos helyeket is és azt is, hogy érdemes is ilyesmivel próbálkozni, főleg az ügybuzgó auror esetén. A tengeri malac éhesen veti rá magát a konzervre, aztán remélhetőleg nem kóricál le, amikor készen van a konyhapultról és leli halálát és másfél méteres esésben, de egyelőre még egészen jól el van. Viszont Gerard ahogyan keresgél megtalálja a kis állat ketrecét is, ami fel van borítva az oldalára. Jó eséllyel így juthatott ki a kis állat. Talán teljesen véletlenül nyitotta ki az ajtót. Ellenben ha szemfüles észreveheti, mintha lenne valami az alján, amit most így felborulva nem takar a faforgács. Egy kis tekercsnek tűnik, pont az állatka háza alatt, ami szintén felborult, így lehet kiszúrni az ezüstösen csillogó papírt, ami viszont kitekerve elsőre úgy fest semmit sem rejt, csak egy apró ezüstös üres tekercs.
Első sorban azt nézem, hogy találok e valami kirakott képet a családjáról. Ha van férje, pasija.. Bár nem hiszen akkor hamarabb aggódni kezdett volna, mint Nancy. Ha csak nem valami sokat utazgatós fajta, akivel távkapcsolatban élnek. Mindenesetre körülnézek, és legalább annak örülök, hogy vérnyomokat nem lelek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem volt dulakodás, vagy varázspárbaj, de ha ennyire kerestek valamit, akkor talán Daphne még él, és éppen vallatják. Érdekes, hogy nekem egyedül kéne megtalálnom, amikor nem hogy auror nem vagyok, még csak gyakorlatias sem. Egy aktakukac, aki az íróasztal mögött szokott számolgatni, értéket felbecsülni a koboldoknak. Ám ha belegondolok, ereklyevadásznak tanulok, és ha kicsit jobban felidézem, hogy mit lett volna érdemes gyakorlatban is művelnem, talán van egy halovány esélyem. Vélhetően a lényeges infókat már elvihették, tehát én hiába húzkodnám a fiókokat, aligha találok bármit is. Kivéve ha a nő valami rejtett, dupla fenekű fiókot is tárolt, vagy mondjuk üreges a fal, netán álcázott csapóajtó, álmennyezet. Amíg ezeket nézegetem, felfigyelek a vinnyogásra, a panaszos nyüszögésre. Feltúrom a papír és ruhahalmokat, elsőre óvatosan belenyúlva. Nem gondolom, hogy patkány lenne, de a tengerimalacok is tudnak nagyot harapni, ezért a grabancát emelem meg ahelyett, hogy a teste alá nyúlnék. - Hát te meg..? Csoda, hogy nem tapostak rád.. Hogy juttottál ki ketrecedből? – Kérdezem az állatkától, mintha csak valóban tudna válaszolni. Keresek egy konyhát, és hátha találok ott konzervet. Fogalmam sincs mit eszik egy malac, de sejtem, hogy szinte akármit. Csak nem dobja fel a talpát, ha nyitok neki valami konzervet. Aztán leteszem az esetleg konyhapultra, kiborítva neki egy tányérra a tápot, s utána irány vissza a sejtett álfalak utáni nézelődés. Mit kereshettek? És hol lehet a nő?
Gerard könnyedén megtalálja a keresett címet, miután elvált Nancy-től, aki idegesen tördelve a kezét még intett egyet utána, csak aztán ment vissza jó eséllyel megpróbálva tovább dolgozni kisebb sikerekkel, hiszen látszott rajta mennyire ideges szegény. Az ajtóhoz ugyan kell az az alohomora, de könnyedén be tud jutni, hogy felmérje a terepet és az már elsőre látszik, hogy itt bizony napok óta nem nagyon volt semmiféle mozgás, sőt elég nagy rendetlenség is van és nem az a fajta, ami akkor áll fenn, ha a lakás tulajdonosa nem kifejezetten szeret rendet tenni. A fiókok ki vannak húzogatva, a tartalmuk feltúrva, itt-ott még ki is borogatva, függetlenül attól hogy ruha volt-e bennük, vagy épp iratok. Sok minden a földön hever, ruhák, mindenféle papírok, még a konyha is fel van forgatva, pedig hát ki az, aki bármit is a konyhában szokott elrejteni igaz? Az egyértelmű tehát, hogy valaki járt itt, az csak a kérdés, hogy vajon mikor és hogy mi célból. Talán lehet valami nyoma, de eddig senki sem volt, aki megpróbált volna ennek utána járni az aurorok közül. Ahogyan Gerard beljebb lépdel még azt a gömböt is megtalálja a földön, amit még ő adott Daphnenak, amikor találkoztak, amiben az emlékei voltak arról a bizonyos esetről. Nem vitték el, tehát talán az ügy nem ezzel függ össze, vagy csak nem volt rá szüksége annak, aki kutakodott, netán nem tulajdonított neki jelentőséget? Remélhetőleg Gerard a nézelődés közben nem rémül azért halálra, amikor az egyik ruhakupac alól mocorgást érzékel, ugyanis valami bőszen túrja magát pár póló és bugyi között, amíg aztán ki nem bukkan egy borzas fej, pontosabban egy tengeri malacé. Elég pocsékul fest, jó eséllyel nem kapott enni már pár napja, csak azt, amit sikerült találnia a lakásban, de hát a tengeri malacok nem jó ugrók, hogy feljussanak a szekrénybe, netán a hűtőt nyitogassák.
Azért ezen a ponton felmerül bennem, hogy nem hihetek csak úgy bárkinek, hiszen Nox alaposan átvert, és mi van, ha megint a naivitásom áldozata leszek, belemászva a csapdába. Ám Daphne nagyon kedves, és önzetlen nyomozó, nem azért teszi, mert fel akarja magára hívni a figyelmet, hanem mert tényleg segíteni akar, így én is muszáj vagyok kockázatot vállalni érte. Igenis hinnem kell benne, hogy a világ nem olyan sötét, és félelmetes hely, mint amilyennek a regék lefestik. Talán Nox miatt most minden komorba fordult, de nem ücsöröghetek mindig egy bank irodájában, hogy számolgassam a koboldok ereklyéit. Itt az ideje, hogy felvállaljam, tudok másokért tenni. Ezért lettem griffendéles, és ideje az öltönyt mondjuk egy mutatós repülős dzsekire cserélni. - Én sem akarom felfedni az álcáját, de valóban nem lenne jó hagyni, hogy baja essen. – Még ha azt is mondta, hogy ő majd jelentkezik, mi van, ha nem tud? Igaz, hogy auror, de őket is csapdába lehet csalni, és ha nincsen társa, aki segítsen, akkor.. lehet, hogy én volnék az? Ahogyan Sherlock Holmes is megmondta, hogy ha kizárunk minden racionális megoldást, bármilyen lehetetlennek is tűnik a maradék, mégis az lesz a válasz. Ezúttal ez bennem keresendő. Nem vagyok most felkészülve arra, hogy bárkivel is szembe szálljak, mégis fel kell kutatnom a nő lakhelyét, lesz ami lesz alapon. Nincsen gyomrom az esetlegesen véres helyszínekhez, de megacélozom az akaratomat. - Engem érdekel. Én komolyan veszem. Köszönöm a kedvességét Nancy. Utánanézek. – Veszem át a cetlit a címmel, és nagy levegőt vége már hoppanálok is. A külváros engem nem rettent el, anyámmal mi se élünk nagy lábon, főleg mivel mindig annyira büszek volt, hogy eltaszítson magától másokat, így örökösen egyedül maradva apám halála óta, így ha Daphe itt lakik, hát akkor itt. Nem derogál végigsétálni a környéken. Felkészülök azért az alantas támadásokra elsőre kopogok, de csak halkan, és ha nem nyit senki ajtót, akkor alohomora, s felépek a feltáruló ajtón, pálcával a kezemben.
A nő láthatóan nagyon ideges, de az is süt róla, hogy nem egy tipikus auror alkat, vagy csak nagyon kezdő, de a ruhája is inkább olyan titkárnős, sem mint auroros és a mimikája sem tűnik olyan határozottnak, főleg így aggódva. Végre csak belekezd és hiába látszik rajta fogalma sincs, hogy mit tegyen, azért reménykedve pillant Gerardra, miközben az előtte idegesen járkáló fiú igazából csak egy diák, akitől nem kellene megoldásokat várnia, de nagyon úgy fest, hogy ha mástól sem várhat, hát valakihez mégis csak úgy érezte muszáj fordulnia. - Nem tudom, talán nem... Talán csak olyan utat választott, ami miatt rejtőznie kell, de én aggódom. Lehet, hogy nincs rá ok, de ha mást nem érdekel... - na igen érthető, hogy a miatt van ennyire kiborulva, mert senki sem foglalkozik az eltűnéssel, pedig mégis csak egy aurorról van szó. Kérdés, hogy azért nem foglalkozik ezzel más, mert van aki tudja, hogy mit csinál és hol van, vagy azért mert ahogyan Gerardnak is felvázolta, nem egy jelentőségteljes személy és egyszerűen ha nem hosszabb időre szívódik fel, akkor nem érdekel a dolog senkit sem, legalábbis a kollégái közül. - Nem, mintha észre se vették volna. Tudom, hogy nem vették őt komolyan, de hogy ennyire ne is érdekeljen senkit... - hatalmas sóhajt hallat a padon ücsörgő Nancy, aztán jön a heves bólogatás is. - Hát persze, talán ott talál valamit. De ugye megteszi, hogy értesít, ha jól van és csak én láttam bele valamit, ami nincs ott? - most már a nő is feláll és előkerül a pálcája is, hogy a semmiből egy kis cetlit teremtsen vele a kezébe, amit aztán átadhat Gerardnak. Azon rajta van Daphne pontos címe. Nem egy előkelő környék, de nem is a Zsebpiszok köz szintje. Érthető persze, hogy nem él az auror nagy lábon, ha egyszer ennyire semmibe veszik.
Az első napokban nem is nagyon foglalkozom a történtekkel, csak néha jut eszembe a nő, aki oly lelkesen, és ezzel együtt mégis profin felvállalta, hogy segít. Annyira elengedtem már a múltat, hogy ha nem nyomozna értem senki, hát azt is meg tudnám érteni. Viszont az első hét vége felé igenis feltámad bennem a hiányérzet, hogy átgondoljam, mikor is fog jelentkezni. Nem vagyok auror, lövésem sincs róla, hogy meddig tarthat egy nyomozás, de azért felmerül bennem, hogy a komoly ügyeknél rendszerint negyvennyolc órán belül érdemi eredményt kell felmutatni, különben kihülnek a nyomok. Viszont Daphne egyedül van, így neki ez az idő is felszorzódik sokkal, így talán hetekbe is kerül majd. A második héten már igenis nyugtalan vagyok, a baglyokat figyelem, vagy azon kapom magamat, hogy kikönyökölök a torony ablakán, mintha meglátnám a céltudatos pofit átvágni az udvaron. De semmi. Hiába megyek le a faluba, vagy akár Londonba, nem futunk össze még véletlenül sem, pedig még a minisztérium közelében is elnyaltam egy fagyit. Ez hülyeség, több száz nyomozó van, és rengeteg ügy, nem az én apró lelki gondom fog bármit is előremozdítani, lévén a nőnek is sok munkája lehet. Aztán jön a levél, de nem tőle, így még inkább ideges leszek. Egyetlen találka elég volt, hogy a szívembe zárjam, hiszen ő tényleg képes pusztán elhivatottságból tenni másokért, ez pedig igazán elismerésre méltó. Nem csoda, hogy felborzolt kedélyekkel érkezem a parkba, még Noxot is odaképzelem, hogy az ő csapdája az egész. Odasietek, és értetlenül nézek rá, ez Daphne assziszense lehet? Szinte átnézek rajta, mintha remélném, hogy a nyomozóm lassan befut. De semmi, így muszáj leszek csakis rá figyelni. - Eltűnt? Azt tudtam, hogy nyomozni fog, de ezek szerint baja is esett? – Túrok bele idegesen a hajamba, és anélkül, hogy leülnék, járkálni kezdek a pad körül. Ha ő vállalta, hogy segít nekem, akkor ezt viszonoznom kell, és most itt nem szabad, hogy érdekeljen, hogy direkt megkért, hogy ne ártsam bele magamat. Első gondolatom a bárhoz vezetne, de nem szabad olyan direktbe naívnak lennem, mint egykor. – És senki más nem foglalkozik a dologgal? Elérhetem Ms. Jennings címét? Azt hiszem először oda megyek. – Itt most nem érdekelnek az aggasztó jelek, sosem voltam egy nagy terepmunkás, a veszélyt kerültem az iróasztalom mögül, itt ellenben fontos szerep vár rám.
Gerard immár jó ideje nem hallott már az aurorról, aki betoppant hozzá, hogy foglalkozzon a Nox üggyel. Eltelt vagy két hét és semmiféle információ nem érkezett sem arról, hogy mire jutott, sem pedig arról, hogy újabb információkra lenne szüksége. Persze ez nem jelentette azt, hogy nem történt semmi, vagy hogy nem jutott előrébb. Várható volt, hogy nem lesz egyszerű megoldani, vagy felgöngyölíteni ezt az egészet, ahogyan az is evidens, hogy nem tájékoztathatja folyamatosan a fiatal srácot arról, hogy hol tart a nyomozás. Talán csak azért volt vele kedves, hogy megszerezze az információkat, legalábbis akár erre is gyanakodhat már mostanra így mindenféle visszajelzés nélkül. Mégis aztán két hét elteltével, azaz pontosabban két hét és egy nap múlva kap egy levelet az auaor parancsnokságról címezve, na de nem Daphnetól, hanem egy ismeretlen nő az aláíró, még ha valami miatt nem is tűnik teljesen hivatalosnak a levél. Ez a Nancy nevű hölgy hívta hát Gerardot az auror parancsnokság parkjába, ahol beszélni akart vele, mert ahogyan írta a levélben nem fejtheti ki az ügy részleteit, de nagyon fontos és Daphneról lenne szó. Amikor Gerard megérkezik tehát nem az ismerős auror nő várja, hanem egy fiatal vörös hajú, szeplős, szemüveges nő, afféle titkárnő lehet, mert cseppet sem néz ki aurornak és az egész megjelenése sem valami határozott. Az egyik padon ücsörög és azonnal felugrik, amikor meglátja a srácot. Minden bizonnyal tudta, hogy kit vár, még ha nem is találkoztak ez előtt sosem. - Végre! Már azt hittem, hogy nem jön! Mondja, hogy tud valamit róla, hogy... írt legalább önnek, mert majdnem két hete semmit sem tudunk és senkit sem érdekel... vagy nem eléggé ahhoz, mint amennyire fontos lehet, hogy... eltűnt. - idegesen áll meg Gerard előtt. Látszik rajta, hogy totál ki van készülve és időnként még szét is néz, mintha attól félne, hogy valaki lehallgatja őket, vagy figyeli a beszélgetést. - Elnézést, én csak... A nevem Nancy, én írtam önnek, mert ön az utolsó akivel találkozott hivatalosan és azóta... semmit sem tudunk róla. - most már visszaroskad a közeli padra, ahol eddig is idegesen várakozott. Daphne említette, hogy nem egy jelentős személyiség, ami indokolja, hogy az eltűnése nem szúrt eléggé szemet senkinek sem és azt is, hogy nem egy menő auror van most itt, hogy felvegye Gerard vallomását, vagy esetleg a segítségét kérje az eltűnt auror keresésében.
Hogy a kemény, megfeszített munka mellett legyen lehetőség levegőzni, sétálni, pihentető beszélgetésekbe bocsájtkozni, a parancsokság körül zöld pázsittal bevetett park foglal helyet. Kiterjedés mégsem nagy, hogy ha helyzet van, mindenki a helyére érjen.
