Gilmore birtok, Berkshire, Anglia

Brienna & Aiden

Csak egy vállvonással bólintok. Nem fogom magyarázni a szüleim bizonyítványát, hiszen elszúrták, bár persze én is megtehettem volna, hogy a dolgok mögé nézek, de csak élveztem a bálogat, a rajongást és úgy voltam vele, hogy választhatok kedvemre. Ez most már nem így van, hiszen egyetlen tehetős család sem akar csak azért valakit befogadni a családjába, mert annak rangja van. Nem vagyunk aranyvérűek, szimplán csak nemesi családból származom, ez talán inkább mugli dolog, semmint varázslók között olyan fontos, de azért akadnak mágus családok, akiknek igenis számít a származás ilyen foka is. Ha viszont e mellett becsődölt a családod, akkor már nem leszel annyira keresett.
- Nem tudom. Ha utánam nyúlhat az, amibe tenyereltek, az nem lenne kellemes. - talán sosem ezt az oldalamat mutattam meg, de azért nagyon is gyakorlatias vagyok és igenis megy nekem az ügyeskedés. Nem véletlenül én tanítottam meg Ansleyt, hogyan kell trükközni a társaságban, hogy mire kell odafigyelni és tudom a legtöbbek sötét kis titkait, mert tudom hogy mikor és kivel kell elbeszélgetni. Aki bajban van néha meglepően könnyen elered a nyelve, ha figyelmesnek és kedvesnek tűnsz, főleg akkor ha férfiből van az illető, a nők meg persze imádnak panaszkodni.
- Nem ők, mi mentünk a pénzükre, csak ez nem tetszett a nagyapjának. Annyit nem ért nekik a rang. Az ő dolguk, amúgy is Alioth meglehetősen száraz és kimért. - vonom meg a vállamat, finoman elhúzva a kezemet, amit megragadott, de legalább lassítok és most már mellette haladok a nagy lendület után, amit sikerült vennem. Hogy sok udvarlóm lett volna? Valószínűleg végül úgyis kiderült volna, hogy mi a családom célja, úgyhogy édesmindegy volt, hogy hol sülünk fel végülis. Nem számít már, elmúlt és próbálok nem gondolni rá. Egyébként is a szüleim választottak, olyat, aki nem jár gyakran a társaságba és talán kevesebb információja van rólunk, de úgy tűnik, hogy nem látták át eléggé a helyzetet.
- Attól függ mivel szeretnél. 14 hálószoba van, bár ennek mi is csak elhanyagolható részét használtuk ki. A szolgálók lakrésze odalent, aztán persze a könyvtár, de téged nem ezek az általános helyek érdekelnek ugye? Hanem a folyosók... - lépek be a szobába, aminek kinyitottam az ajtaját, hogy aztán egy festményhez sétálja. Földig érő darab. Ez is egy hálószoba lehet, bár Aiden sejtheti, hogy épp a nem lakottak közé tartozik, mert minden le van takarva. A testmény nagy, földig érő darab, aminek óvatosan csúsztatom végig az ujjaimat a szélén, hogy megkeressem a jól elrejtett apró kis kapcsolót, amit ha megnyom az ember egy halk kattanás és máris nyithatóvá válik az ajtó, azaz a festmény. - Kipróbálod? - csukom vissza, aztán hátrébb lépek, vajon magától rájön-e, hogy mit kell keresni a festmény pereme alatt.

Brienna & Aiden

Nehéz levetkőzni a megszokást, hogy az ember magasan hordja az orrát, ahogyan mindig is tettem és amit elláttam a szüleimtől. Tudom én, hogy viselkedhetnék másképp, de igenis még mindig a hátsószándékot keresem másoknál és nem akarom, hogy úgy tűnjön ez az Aiden valami alamizsnát nyújt felém azzal, hogy megvette a birtokot és nem potom áron. A pénz nagyrésze úgyis az adósságokra ment el, aztán majd ő is rájön, hogy egy ekkora birtok igazából nem más, mint fene nagy pénznyelő és hogy nem olyan egyszerű fenntartani, főleg nem egyedül. Nem tudom, hogy neki miből van bevétele és lehet, hogy a szüleim egyszerűen csak elherdálták az egészet, de azért annyi sejtésem van az élet dolgairól, hogy tudjam tényleg baromi sok pénzt visz el egy ekkora hely.
- Mibe keveredtek? Úgy gondolod, hogy keveredtek valamibe? Nekem inkább úgy tűnt csak nem tudták kezelni a birtok ügyeit és kész. Egyszerűen nem értettek hozzá és csak szórták a pénzt. - vonom meg a vállamat, bár tény, hogy az apám szívesen játszott időnként, az anyámmal voltak is ebből vitái, míg anyám szívesen járt el szépítkezni, úgyhogy nagyon pöpecül folyott ki a kezeik közül a pénz, de közben mintha Aiden valami konkrét dologra célzott volna. - Úgy gondolod, valamibe belekeveredtek? - kérdezem meg most már nyíltan, hiszen a szavai alapján eléggé egyértelműen úgy tűnik így sejti. Biztosan történt valami, ami miatt erre tippel és most már én is kíváncsi vagyok, hogy miről is lehet szó. A következő kérdésen viszont azért már meglepődöm, de tény, hogy én is gondolkodás nélkül kérdeztem eddig, szóval ő miért ne tehetné meg? Azért mégis csak tartok néhány pillanatnyi szünetet a válaszadás előtt.
- Mert kiderült, hogy a pénzük kellett elsősorban és a családomnak nincs egy vasa sem. Nem vette jó néven a nagyapja. De talán... nem is baj. - teszem hozzá szinte csak magam elé motyogva halkan, hogy aztán gyorsítsak a lépteimen kicsit előrrébb sietve, és benyitva az első ajtón, ami útba esik, mintha minimum keresnék valamit. Kicsúszott a számon, hiszen végtére is Alioth annyira hűvös volt és száraz, én pedig valahol a lelkem mélyén egészen másra vágytam. Ansley szenvedélye hiányzott és ez ellen nem tudtam mit tenni.

Brienna & Aiden

Azért kár lenne tagadni, hogy istenesen meglepődöm, hogy valami gyíkkal megyünk és nem hagyományos módon. Azt gondolná az ember, hogy ha valaki vesz egy egész birtokot, akkor nem okoz gondot neki, hogy beszerezzen egy zsupszkulcsot, erre repülni fogunk. Tény, hogy mondta, hogy fogjam össze a hajamat, de erre akkor se számítottam. Nem csoda, ha kissé ziláltan érkezem és természetesen inkább hátra ülök. Bár első körben igyekszem a nyeregben megkapaszkodni, de amikor a méretes lény először megmoccan automatikusan húzódom közelebb és fogom át Aiden derekát. Kell néhány pillanat, amíg magmara találok annyira, hogy elengedjem és maradjak a nyeregben való kapaszkodásnál. Azért nem mindennapos ez az utazási forma, nem csoda, hogy kissé megijedek tőle elsőre és kész öröm, amikor végre újra földet érünk. Aiden sejtheti, hogy nem sokon múlik, hogy kellemetlen megjegyzésteket tegyek rá, hogy miért nem egyszerűbb módon jöttünk.
Az alkalmazottaknak csak butólag bólintok egy félmosollyal és egy meleg kávét kérek, ami azt hiszem jót fog tenni erre az utazásra, főleg hogy különösebben nincs is már meleg. Csak a mágiának köszönhető, hogy nem fagytunk rá a dög hátára igazából.
- Áh akkor te vagy a rendes, meg a jó fej ugye? - szökken fel kissé szkeptikusan a szemöldököm, olyan tipikus "nem kell az alamizsna" nézéssel, főleg hogy én nem sokat kaptam abból, amit a birtokért kaptak a szüleim, hiszen a nagyrésze az adósságokra ment. Pech. Ezért is kellett munkát találnom, hiszen valamiből élnem kell és az iskola se olcsó, ha már egyetemre jár az ember. Azt viszont nem akarom, hogy éreztesse az adósa vagyok, még ha nem is ezért mondta el ezt.
- Emlékek? Gazdag szüleid vannak, gondolom tudod, hogy ez nem jelent meghitt gyermekkort... legalábbis általában. - főleg ha épp önállósodni akar, akkor úgy sejtem, hogy nem lehetett anyira békés és kellemes gyerekkora. Persze nem tudhatom, de elég komoly tekintete van, úgyhogy kétlem, hogy meghitt gyerekkor lenne mögötte. - De akkor menjük, megmutatok mindent. - bár még mindig azt mondom, hogy egyedül egy ekkora épületben nem sok mindent fog tudni kezdeni, főleg ha nem is lesz itt évközben. Tényleg nem értem, hogy pontosan mi értelme volt megvennie. Azon kívül, hogy állítólag ezek szerintem ilyen jótét lélek, aki segíteni akart.

Brienna & Aiden

Összeszedtem mindent, amire szükség lehet, de hogy nem ez volt életem legkellemesebb utazása az is holt biztos. Nem szeretek repülni, a reptan se vonzott soha. Nem nekem való az ilyesmi. Általában az órákon is megpróbáltam a lehető legkevesebb aktivitással a háttérbe húzódni. Alapvetően annyi volt a cél, hogy úgy ússzam meg azt a néhány évnyi repüléstan oktatást,hogy minél kevesebbszer kelljen seprű közelébe menjen. Nem valami úrias közlekedési módszer. Szencsére hamar megtanultam hoppanálni, a szüleim pedig gond nélkül beszereztek bármilyen zsupszkulcsot... amikor még volt rá pénzük persze...
- Igazán egyszerűbb lett volna egy zsupszkulcs. - igazítom meg kicsit a ruhámat, és a hajamat, mert még így összefogva is kissé ziláltan festek. Nem igazán vagyok híve annak, hogy lófarokban legyen a hajam, ezért két copfot választottam, de így meg a hajam egy része lépten-nyomon a számban kötött ki. Most ki is szedem a hajgumikat és a táskámba süllyesztem jó mélyre, hogy aztán egy röpke bűbájjal rendbehozzam magamat. Lehet, hogy már nem vagyok gazdag, de attól még igenis adok a külsőmre. A ruháim makulátlanok, mázli, hogy a manók mossák őket a Roxfortban, a smink és a haj pedig most már szintén tökéletesen fest.
- Na jó akkor mire vagy kíváncsi pontosan? - pillantok rá, ahogyan elindulunk a kastély felé. A kert eléggé lepukkant állapotban van már, de sajnos már az utóbbi néhány évben is csak látszatintézkedésekre volt pénze a szüleimnek, most pedig hogy már nyílt titok, hogy elszegényedtünk érthető, ha itt-ott rémesen festenek a bokrok és a virágok helyett is újakat kellene ültetni, no meg az egész kertet téliesíteni mielőtt teljesen befagynak a szökőkutak is. De ez már nem az én gondom, nem igaz?
- Ha jól értem akkor te egyedül vetted meg a helyet. Egyáltalán... miért? - na jó csak előbújik a kíváncsi oldalam, hiszen nem épp egy egyszemélyes kastélyról van szó. Sok évtizede van már a családom kezében és volt idő, amikor nagyon sokan éltek itt egyszerre, és komoly személyzete is volt. Persze ez a szüleim idejében egyre rosszabb állapotba került és a személyzet száma is jelentősen megcsappant. Nem tudom, hogy Aiden szándékozik-e felvenni valakit, netán házimanóik vannak családon belül, vagy már eleve alkalmazott mondjuk takarítónőt, szobalányokat. Azért érdekel, no meg az is, hogy vajon hol szállhatok majd meg erre az esetleges pár napra, amíg megmutatom neki a helyet, összeszedem, ami kell és persze segítek felderíteni a retjtett szobákat, amikre annyira kíváncsi.

Úgy neveltek, hogy minden esetben kiálljak magamért és persze már eleve elhatároztam nem fogom hagyni, hogy egy újgazdag rontsa a családom hírnevét azzal, hogy fogalma sincsen róla, hogyan is kell viselkedni a magunkfajták között. Ha rajtam múlt volna, akkor biztos, hogy azzal kezdem, hogy első körben legalább egy hét külön oktatást vállalok, amikor mindent töviről-hegyire elmagyarázok neki, de az apám nem akarta, mert a végén még a család megsértődik és ezt nem akarta kockáztatni. Így nincs mit tenni, kénytelen leszek csak így a mély vízbe dobni, de nagyon remélem, hogy azért ennek ellenére is hajlandó lesz majd visszafogni magát, sőt a legjobb az lenne, ha nem is nagyon szólalna meg, maximum akkor, ha muszáj és persze akkor is rövid tőmondatokban beszélne, abban talán csak nem lehet hiba, legalábbis nagyon remélem. Persze majd minden kiderül, de legalább a ruha jól áll rajta, ez is valami. Kellemetlen lett volna, ha nem stimmel a méret. Persze könnyen helyre igazítható mágiával, de lássuk be azért az még sem teljesen az igazi.
Bólintok még egyet, aztán végül csak kimondom, ami eddig is ott motoszkált bennem és enyhén megütközve torpanok meg, amikor szinte kikel magából, bár a hangját nem emeli meg, de én mégis úgy érzem, mint akit épp most kínoznak és ez tökéletesen látszik is rajtam, főleg mert tudom, hogy le kell nyelnem a békát, sőt még csak vissza se szólhatok neki, mert abból csak baj lenne. El még sem üldözhetem, bármennyire is az lenne számomra a szimpatikusabb lehetőség. Hirtelen azt sem tudom, hogy mit mondjak, mert szívesebben vágnék vissza, még ha tudom is, hogy azt nem tehetem meg, ezért beletelik vagy fél percbe, mire végre magamhoz térek és képes vagyok egyáltalán csak megszólalni. Megemelem kissé az államat még így, ez azért nem változik, nem fogok csak úgy behódolni, az nem én lennék, de valamennyi engedmény... úgy fest kell.
- Jól van... - láthatóan hezitálok, mire oda jutok, hogy bármit is képes legyek kimondani. - Bocsánat... nem ismerlek és talán... képes leszel úgy beilleszkedni, ahogyan kell. Ez csak a családom hírnevéről szól, nekem ez... fontos, ezt meg tudod érteni? - nem könnyű elnézést kérnem, nem kell sosem és persze az is kihívás, hogy megpróbáljam őt elfogadni. Gondolom minimum rock zenén nőtt fel, meg mindenféle átlagos szokásai vannak, amiktől azért rettenetesen tartok, de tény eddig elég jól viselte magát és talán odakint sem fog elkezdeni randalírozni, vagy olyasmiket tenni, amikkel kellemetlen helyzetbe hoz. Végül csak a karomat nyújtom neki. - Indulhatunk? - nagyon remélem, hogy nem kekeckedik tovább és valahogy túlélem ezt a mai napot, bár attól sokkal jobban félek, hogy milyen lesz majd a fordított helyzet, amikor majd én leszek kénytelen náluk tölteni pár napot minden nélkül, amit eddigi életemben megszoktam. A Roxfort is furcsa volt, de kénytelen voltam alkalmazkodni, legalábbis valamilyen szinten, na de egy szimpla átlagos kis házban... vagy hol élnek... Nem tudom, hogy ott mi lesz majd.

 
Bár úgy akartam, hogy kedves gesztusnak tűnjön, hogy felajánlom, hogy esetünkben nem kell kényelmetlenül éreznie magát, rámcáfol, mert még inkább kidomborítja, hogy ha nem tenném mindezt, akkor is keményen kiállna magáért. Nem tudom, valamiért azt hittem, hogy barátok lehetünk legalább, de ő továbbra is kötelességnek érzi mindezt, hogy szabályszerűek legyünk a végtelenségig, viszont azokat a szabályokat, amiket én hoznék a családunkba, azt lazán szóvá teszi majd a jövőben. Kissé egyoldalúnak érzem a dolgot, főleg hogy ők vannak anyagilag ránk szorulva, és mégis nekem, nekünk kell ennyire kihúzni magunkat a cím miatt, de hát mindegy, nem gondoltam, hogy egyszerű lesz. Brienna uralkodásra született, csak éppen én nem vagyok olyan, aki hagyná is. Ebben a pillanatban nem úgy fest, mintha meg tudnánk érteni magunkat. Elválunk most egymástól, én hátramaradok öltözködni, egyészen szép ruhát választott nekem, határozottan elegánsabb, mint amiben érkeztem, így áldom az eszemet, hogy most hallgattam rá. Kilépek az ajtón elbocsájtva a manót, aztán várom a hatást, hogy mit mondd a fiatal menyasszony.
- Tökéletes? Akkor rendben vagyunk. – Nyilván azért tökéletes, mert ő választotta, na de ebbe ne menjünk bele, hiszen nem szándékozom veszekedni, ha most Yngrid lenne itt, akkor igencsak csípős lenne a nyelve. Vele ellentétben viszont én egészen diplomatikus vagyok. Miután nyújtottam a karomat, belémkarol, és elindulunk kifelé, ismét megütközöm, ahogyan lenézően nyilatkozik rólunk. – Semmit az átlagos életemmel kapcsolatban. Na akkor itt álljunk meg egy pillanatra. – És tényleg meg is állok, kihúzva a karomat az ő karjából, és teljes testtel felé fordulok. – Tudom, hogy teljes mértékben lenézel engem, de azért vedd számításba, hogy nem mindenáron a te családod lesz a befutó. Egy bizonyos szintig hajlandó vagyok lenyelni a fennkölt gőgödet, de a végtelenségig biztosan nem. Nem vagyok a kutyád, és közel sincsen átlagos életem. Ha szégyelsz, akkor nem kell hozzám jönnöd, biztosan találunk készségesebb menyasszonyt is. – Félelmetesen higgadtan beszélek, nem kezdek el kitérni a hitemből, de azért az alkalmazkodásnak is megvan a határa. És ezt minél hamarabb tisztázzuk, annál jobb..



zene: Love story |TO : Brienna ~  | ©

Megpróbálok alkalmazkodni hozzá és ehhez a helyzethez, mert nem igen van választásom, de tudom, hogy mi a kötelességem, így nem fogok ezen nyafogni, csak teszem, amit kell annak érdekében, hogy a birtokunk ne vesszen el végleg. Legalább ennyiben becsülöm őt, még ha nem is olyan, mint amilyennek lennie kellene, de legalább azzal tisztában van, hogy mi a kötelesség, hiszen ő is azért van itt, hogy azt tegye, amit elvárnak tőle a szülei. Legalább ebben hasonlítunk egymásra, még ha minden másban biztosan el is térünk, hiszen ő más közegből származik és nem igazán hiszem, hogy könnyű lesz neki megtanítanom mindazt, amit elvárok... amit elvárunk tőle. A családom és az összes ismerősünk nagyon komolyan veszi magát, én ebben nőttem fel, tudom hogyan kell viselkedni, de neki is alkalmazkodnia kell majd, ahogyan én is kénytelen leszek akkor, ha ott kell lennem az ő családjával. Félek nekem talán még nehezebb is lesz.
- Ne aggódj ebben én sem hiszek és nem is hagynám csak úgy annyiban. Nem szokásom szótlan feleségnek lenni. - nem, bennem azért ennél sokkal több dac és gőg van, eszem ágában sincs megváltozni, még ha ezt várta volna akkor sem tenném. Nálunk nem szokás, bár a nő nem feltétlenül szólal fel nyíltan minden ügyben, de igenis vannak bőven jogaim és a származásomat én is ugyanúgy kiváltságként élem meg, nem csak a szüleim. Nem fognám vissza magamat akkor sem, ha bárki ezt várná el tőlem. Egyelőre viszont távozom, megvárom odakint, amíg a manó megérkezik, hogy segítsen neki átöltözni. Egyedül is talán megoldaná, de egyrészt így illik, másrészt nem biztos, hogy sikerülne neki, mert ilyen ruhákat még nem biztos, hogy hordott. Végül egészen gyorsan készen is lesznek, és kivételesen még azt sem látja rajtam, hogy türelmetlen vagyok.
- Igen így... tökéletes. - azért azt be kell vallanom, hogy a maga módján tényleg fess és jól áll neki a ruha, de ezt azért nyíltan nem mondanám el, az elismerő pillantásom is egy másodperc múlva szertefoszlik. Belé karolok és mutatom az utat. - Kimegyünk a kertbe és sorban bemutatkozunk mindenkinek, aki itt van. Természetesen először a szüleimmel találkozol, aztán szépen sorban. Csak légy udvarias és ne mondj olyasmit, ami... ne mondj inkább semmit sem az átlagos életeddel kapcsolatban. Ők nem szeretnek ilyesmikről hallani. - nem tudom, hogy mivel foglalkozik a szabad idejében, de a magunk fajták nem igazán vannak oda a bulizásért, a hangos szórakozásért, vissza fogottak és általában csak általános csevejt folytatnak le, semmi többet, időjárásról, ruhákról, politikai helyzetről.

 
Igenis becsülöm azt, ahogyan Brinne az egész családi, és férjhez menési kérdéshez áll. Vélhetően már évekkel ezelőtt tudta, hogy egyszer lehet, hogy eljön az a perc, amikor neki kell majd felelősséget vállalnia, erőt merítenie, és férjhez mennie valakihez, aki talán még csak nem is szimpatikus. Én apám miatt csinálom, mert meg akarom hálálni, hogy magához vett, még ha önös érdekből tette is. Kellett neki egy utód, aki majd továbbviszi a nevét, és valaki, aki majd ápolja amikor már nem lesz képes ellátni magát. Brienna picit karót nyelt a szó nem éppen rossz értelmében, ragaszkodik a szabályaihoz, némiképpen rám is erőltetve azokat, de nem arrogánsan teszi, hanem próbál bennem szövetségesre lelni a kérdésben. Most egy a célunk, és felesleges veszekedéssel elmérgesíteni a helyzetet. Én biztosan nem akarom az őrületbe kergetni a saját szeszélyeimmel, ezúttal vendég vagyok, és kár lenne tönkre tenni a rendezvényt, ahol már jobbára együtt tudunk mutatkozni. A titkuk, hogy tökéletesen kezdenek tönkre menni, nálam biztonságban van, de azért örülök, hogy apám most nem jött el, ő valahogy tényleg nem az a társasági figura. Ő inkább megmondja, hogy kinek mit merre, és nem tűr ellentmondást. Ahogy mondani szokta: pénz beszél..
- És csak hogy tudd, semmit nem akarok rád erőltetni. Szeretném, ha ebben lehetőséget, és nem kötöttséget látnál. Én nem az apám vagyok, nem hiszek az odaadó feleség szerepében, akinek szólnia sem szabad. Majd kialakul, miattam sosem kell feladnod magad. – Ezt még azért hozzáteszem, hiszen szép lány, biztosan akadtak volna udvarlói, de talán Yngrid kacagna a tényen, hogy biztosan azok is pipogya, elitnek álcázott figurák, akiknek semmi gyakorlati érzékük nincsen. Én azért ezt másképpen fogalmaznám, ez egy olyan kör, amely eddig teljesen elhatárolódott a köznéptől, de együtt Briennával kitalálhatunk valami olyan megoldást, amely mindkettőnknek megfelel. Bólintok, ahogyan távozik, és kint megvár. A házimanó megérkezik, és bár nem vagyok hozzászokva, hogy öltöztessenek, meg még tényleg a ruhának vannak furcsa gombolásai is, úgyhogy nem baj, hogy a manó segít. Pár perccel később már igen csinosan, a kapott ruhában lépek ki. Maga vagyok a tökély, de ez azért a lánynak is köszönhető. Nem tudom, hogy mi ilyenkor a protokol, így nyújtom a karomat, hogy belém tudjon karolni. – Remélem így megfelel. És most mi lesz a menetrend Brienna?



zene: Love story |TO : Brienna ~  | ©

Tudom én, hogy egyesek mit gondolnak rólunk, meg úgy általában az olyanokról, mint amilyen én is vagyok. Azt hiszik csak pöffeszkedő alakok vagyunk, akik mindent megkapnak, amit csak akarnak és mindenki kiszolgál minket, ami persze nem ilyen egyszerű, csak könnyebb irigykedni a másikra. Az olyanok élete, mint én rengeteg kötöttséggel jár, rengeteg feladással és lemondással, amire azt hiszem már Brandon is kezd rájönni, vagy ha még nem, hát ennek is eljön majd az ideje. Persze nem az én dolgom, hogy mikor fogja majd ezt megérteni és az, hogy mások mint gondolnak egyébként sosem érdekelt. Nekem csak az a fontos, hogy a családunk ne menjen végleg csődbe, hogy túléljük ezt az időszakot és a birtok se menjen gallyra.
- Rendben van, ezt... azt hiszem képes vagyok kimondani és tiszteletben tudom tartani, sőt talán tisztelem is. Számomra is fontos a család, bár esetemben ez talán valamelyest más, de én is sok mindent megtennék azért, hogy minden úgy legyen, ahogyan annak lennie... kell. - na igen azért is megyek hozzá valakihez, akit még csak nem is ismerek igazán és azért vagyok most itt és próbálok elfogadni valakit, aki egészen más, mint amilyen én vagyok, egészen más a felfogása, egészen más életet élt eddig, még ha már nem is koszos utca gyerek, de attól még nem tudja, hogy milyen az az élet, amit én élek, sőt mondhatom, hogy talán még csak elképzelése sincs igazán róla és az én dolgom lesz, hogy ezt az egészet valahogy megtanítsam neki.
- Nem mondanám kilátástalannak, hiszen meg lesz oldva minden, ami most probléma és nem számít, hogy én mit képzeltem el. Ez... nem így működik. Mindig is tudtam, hogy így fog alakulni az életem, csak nem tudtam a nehezítésről. - egy pillanatig sem láthatja rajtam, hogy netán rosszul érezném magamat, vagy bármi hasonló. Nem fogok itt szomorkodni, vagy keseregni a miatt, hogy mégis másképp alakultak a dolgaim, vagy épp nem lett az életem része a nagy és romantikus szerelem. A szüleim sem szerelemből házasodtak, de jól meg vannak együtt és eléldegélnek, én sem voltam sosem olyan, aki vad álmokat kerget és arra vár, hogy majd jöjjön valaki, aki leveszi a lábáról. Rendben van ez így. - Rendben van, azonnal küldöm a házimanónkat. - pillantok még Brandora és várva pár pillanatot, hátha szeretne még mondani valamit, végül hátrébb lépek és behúzom magam mögött az ajtót. Megvárom természetesen odakint, amíg felöltözik és rendbe szedi magát, így már akkor mehetünk le mások közé, amikor már teljesen szalonképesen fog kinézni. Úgy én is sokkal jobban fogom érezni magamat, ez biztos.

 

Tudom, hogy előbb-utóbb majd fel kell vennem szolgálókat, hiszen az illem azt diktálja, hogy legyen, aki segít felöltözködni. Számomra ez még nagyon furcsa, utcagyerek voltam, most meg Lord leszek. Mindezt végigélni úgy, hogy közben ugyanaz az ember maradtam, hát nem egyszerű. De nem, a jellememet illetően is változnom kell hogy megfeleljek az apám kívánalmainak, na és persze Briennának, aki mindig is ebben a miliőben nőtt fel. Hozzuk a pénzt, de az nem elegendő, szégyent sem hozhatok rá. Ám abban tartom az elképzelésemet, hogy én leszek a férje, és nem valami pénzszálító hordár, aki majd minden tekintetben hajlong neki. Meg kell majd beszélni a dolgokat, egyezségre jutni, de úgy fest, a leendő feleségem már most fintorog ezen. A gond csak az, hogy én sem válogathatok, ők vannak rossz helyzetben, ráadásul még az iskolatársam is, minden adott, hogy egybekeljünk. De ha elmesélem Yngridnek, hogy mennyire pofavágás volt, jól kibeszélhetjük ezt a lányt. Nem akarom megbántani, mert nem az ő hibája, hogy ilyen konvenciókban nőtt fel, tőlem sem teljesen idegen, hogy szabályok szerint éljek már csak az apám miatt, de nem fogom alárendelni magamat a lány akaratának, csak mert rangban felettünk áll.
- Nem hódolok be.. És remélem ezt észreveszed. Látom a logikáját a kívánságának. Magához vett, amikor senkinek nem kellettem, és akar egy örököst. Te talán máshogy gondolkoznál, amikor úgy vélnéd, hogy szeretnél a családodra hagyni valamit? Szeretné, hogy ha a Sanders aranyvérű család nem süllyedne el a pénztelenség, és az ismeretlenség mocsarában, ezért is tervez évtizedekre előre. Enyém az öröksége, és itt most ne pénzre gondolj, az is nyilvánvalóan, de itt az eszméről beszélünk. – Bólintok, igen, meggondoltabb vagyok, mert apámnak semmi diplomáciai érzéke nincsen, kikövetel mindent, és bíróként azt tesz, amit akar. Én azért más vagyok, megtanultam a csapatmunkát, ezért is lehet alkalmas ez a frigy, hogy összedolgozzunk Briennával. Hiszen nem várható el, hogy belém szeressen csak mert aláírunk egy házassági szerződést. Különben is, a szerződés egyedi lesz, a két család vagyoni és címbeli egyesítéséről szól, a válás kizárva. Ezt mindketten tudjuk. – Sajnálom, hogy kilátástalan a helyzet, de hidd el, én nem az apám vagyok, és nem szándékozom megkeseríteni az életedet. Akár kedvelhetjük is egymást. Azonosak az érdekeink. Biztosan más jövőt képzeltél el, de most ezzel kell kiegyezned, viszont akkor nézd meg azt, hogy mit hozhatsz ki a helyzetből. Ööö.. kérek. – Bár nem, nem lenne rá szükségem, hogy valaki a gondomat viselje, de úgy érzem, Brienna máris jobban érezné magát, ha beküldhetne valami inast, intézkedhetne, és azt látná, hogy alávetem magamat a helyi konvencióknak. Akkor hát belépek a szobába, ahol öltöznöm kell, és bólitva várom, hogy távozzon, megjőjjön az inas, és szalonképes legyek.




zene: Love story |TO : Brienna ~  | ©

Tudom hát, hogy én is kénytelen leszek engedni neki és alkalmazkodni hozzá és a családjához, de ez ettől még nem fog könnyen menni, hiszen engem mindig is úgy neveltek, hogy mondhatni fenn hordjam az orromat és most kénytelen leszek leereszkedni egy más szintre. Valószínűleg ahol ő él még csak szolgálók sincsenek, a legjobb esetben is egy házimanó, de mivel nem régi hírű család még ez sem biztos. Fogalmam sincs, hogy ha ott el kell töltenem akár csak pár napot is, azt vajon hogyan leszek képes majd átvészelni. Talán sehogy, na de nem igen lesz más választásom nem igaz? Ettől még persze nem tetszik a helyzet, az meg főleg nem, ahogyan a tudtomra adja, hogy én is kénytelen leszek behódolni és eleget tenni az ő akaratának, amit a családja elvár tőlem. Nem hangzik jól... ez már biztos, látszik is rajtam, ahogyan felhúzom kicsit az orromat.
- Persze... majd igyekszem. - nem is tudom, hogy mit képzel, hogy így beszél velem, hogy nekem kell alkalmazkodni hozzá. A fenébe is, az a baj, hogy igaza van, a pénzük miatt muszáj, de ettől még nem tetszik, hogy ezt így ki is mondja és nem veszem könnyedén most ezt az akadályt. Valahogy muszáj leszek lenyelni a békát, ezért indulok el inkább befelé és legalább pár pillanatot nyerek magamnak, hogy addig is kicsit rendezzem a gondolataimat és kicsit összeszedjem magamat, mert jelenleg... eléggé frusztrál ez az egész helyzet. Arra viszont tényleg kíváncsi vagyok, hogy vajon ki gondolta ki ezt az egészet, vajon neki jutott eszébe, vagy az apja volt az, aki kitalálta? Vajon melyikük akart címet szerezni és ő vajon kényszerből vállalta, mint ahogyan én is, vagy netán... eleve benne merült fel a dolog?
- Szóval nem te akartad és behódolsz csak azért, mert az apád hátteret akar. Érdekes... ahogyan az apád is. Már ne haragudj, de tényleg olyan a stílusa, pöffeszkedő, amit az itteniek nem viselnek jól. Te ezek szerint meggondoltabb vagy? - egy kérdés még az előtt, hogy én is válaszolnék neki, mert hát tudom, hogy azt is illik, ha már én is kérdeztem. Végül is... meg kell beszélnünk azt, hogyan telik majd a mai nap. - A szüleim... nem akarják elveszíteni a régi családi birtokot, de azt hiszem ezzel úgyis tisztában vagy már, ezért nem igen van más választásuk, ahogyan nekem sem. - vonom meg végül a vállamat és amikor elérjük a célt, szépen kitárom előtte a szobája ajtaját. Méretes, szép és persze csodásan díszített szoba, hatalmas ággyal, amin szépen lefektetve ott hever a számára készíttetett ruha is.
- Kérsz segítséget, vagy tudod hogyan kell felvenni? - végül is nem sima öltönyről van szó, ez egy elegáns darab, van minden kiegészítő hozzá, mandzsetta gomb és zsebkendő is, ami csak kell és illik és ha netán még nem viselt ilyet, akkor jobb, ha küldök egy házimanót, mert hát természetesen nem én leszek majd az, aki felöltözteti.

 
Igen, igaza van, én árvagyerek voltam, és először az aranyvérűek világába kellett beilleszkednem. Most pedig itt az újabb lépcsőfok, amit meg kell ugrani. Az elit kör. Nem mondom, hogy a dúsgazdagoké, hiszen azok mi vagyunk, Briannáék helyzete pedig elég kétségbeejtő, ha csak nem tesznek valamit, ki fognak kopni a közegből még a nemesi címük ellenére is. A lényeg, hogy szükségünk van egymásra, legalábbis nem nekem szó szerint, hanem apa szeretne előrelépni, viszont nekem pedig kutya köteleségem meghálálni, hogy befogadott, és az örökösévé tett. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen korán meg kell majd házasodnom, ráadásul kötelezőből, de hát ez van, a család most az elsődleges. Brienna tényleg kissé gőgös, de hát ha ilyen körből származik, végülis érthető, noha soha nem lesz olyan, mint mi Yngriddel. Biztosan nem szép dolog kinevetni a leendő menyasszonyomat a háta mögött, de hát annyira más. Nem mondom, hogy rosszindulatú, ő is a családját akarja megmenteni. Csak ez a kétségbeesett hatalmaskodás. De nem, el kell fogadnom, hogy ő ilyen, a cél szentesíti számára az eszközt.
- Igen, ez világos. A mai napon mindenben a szolgálatodra leszek, de légyszíves értsd meg Brienna, nem csak nekem lesznek kötelezettségeim. Apám nem pusztán azért szeretné ezt a frigyet, hogy mi segítsünk nektek. Ha szükséges, fogok ugrani ahogyan, és amikor kell, ha te is úgy állsz a dolgokhoz, ahogyan azt mi elvárjuk. – Ide oda kell majd utazgatnunk, a lánynak is meg kell jelennie velem majd az üzleti életben, fogadásokon, ahova mint a feleségemet viszem. Az ő kapcsolatai révén komoly kapuk nyílhatnak meg majd a Sanders család előtt. Érdemes lenne majd valami kötőjelesen viselni mindkettőnk nevét, jelezve, hogy egyesültünk családilag, meg vagyonilag is. Éppen ezért nem látom értelmét a gúnyolódásnak sem, itt most érdekszövetségben vagyunk, és ha egy kicsit ki van akadva, hogy nem jól alakulnak az elképzelései, dolgozunk rajta, hogy jól sikerüljön a délután. Így elmosolyodom, és bólintok, nem fogok megnehezíteni a dolgát.
- Világos. Neki. Én nem szándékoztam még megnősülni. Ő mindig is szeretett volna.. kiteljesedni üzletileg, és egy ilyen cím komoly hátteret jelent. A szövetségesek keresésében nagyon taktikus. S úgy vélem, hogy meg kell hálálnom, hogy az én utamat is egyengeti. A szüleid hogy állnak a kérdéshez? Tudom, hogy apámnak van egy pöffeszkedő stílusa, mindig megszerzi amit akar, de amíg én vagyok itt, nem kell attól tartanotok, hogy szégyent hozok rátok. – Várom, hogy mutassa a szobámat, ha már volt olyan előzékeny, hogy méretre szabott ruhát rendelt nekem. Közben nézelődök, hiszen vendégnek érzem magamat, meg sem fordul a fejemben, hogy itt éljek. Mindig idegenül érezném magamat, mint aki csak a pénzt hozta..


zene: Love story |TO : Brienna ~  | ©

Akárhogy is nézzük azért még sem a mi köreinkből való, nem ismeri olyan jól az elvárásokat, ahogyan én. Én ebben nőttem fel, már egészen kiskorom óta pontosan tudom, hogy mikor hogyan kell viselkedni, neki viszont maximum csak sejtései vannak róla, vagy felületesen ismeri az etikett egy részét, de kétlem, hogy pontosan tudná hogyan kell viselkedni az olyan úri körökben, amikben én világ életemben mozogtam. Majd meglátja és rájön, hogy igazam van és nem olyan egyszerű ez az egész, maximum most még úgy gondolja, hogy menni fog neki, de majd meglátja, hogy jobban jár, ha tanul tőlem és odafigyel minden lépésére, mert az itteni emberek nem fogják majd vissza magukat, hogy szóvá tegyék, ha valamit esetleg nem jól csinál és nem lesznek majd olyan kedvesek és elnézőek, mint én.
- Nem a királyi családba... na persze, de majdnem. Itt nem tehetsz meg bármit, amit akarsz, majd meglátod! - kész csoda, hogy nem nevetek fel, de látszik rajtam, hogy majdnem, nagyon közel vagyok hozzá. Persze, tényleg fogalma sincs róla, hogy milyen is itt élni. Nem hiszem, hogy náluk annyival nehezebb lenne, hiszen sokkal egyszerűbb életet élhetnek, mint mi, jóval kevesebb szabállyal. Talán pont e miatt lesz majd nehéz nekem ott, de bennem úgyis az van meg, hogy itt fogunk majd élni, egyelőre az még fel sem merült bennem, hogy ő másképp gondolja. Még hogy elköltözzem innen, amikor pont azért van ez a házasság, hogy megmentsük a birtokot, hogy ne kelljen eladni és ne cincálják szét darabokra a család régi ereklyéit.
- Oh, szívesen, remélem, hogy segíthettem. - nem veszem a szavait gúnyolódásnak, netán csipkelődésnek, teljesen komoly válasznak vélem, hogy segíthettem neki kicsit. Biztosan nagyon el lehet veszve, hiszen jó eséllyel nem hívják meg őt és a családját ilyen eseményekre, lévén új gazdagok, azért még sem nemesi családról van szó, mint esetünkben. - Pontosan ezek, bemutatkozás és csevegés és természetesen, hogy eloszlassuk a tévhiteket arról, hogy a családom... nos... tudod, anyagilag bajban lenne. Már így is túlságosan sok a pletyka, ami nem vet jó fényt egyik családra sem. Egyébként az apád... vagy te, nem tudom, hogy melyikőtök akarja ezt jobban, miért vágytok arra, hogy... Balga kérdés, hiszen ki ne vágyna rá! Na, de melyikőtöknek ugrott be a lehetőség, hogy így törjetek feljebb? - a kérdésem teljesen komoly és cseppet sem szánom bántónak, láthatóan csak kíváncsi vagyok. Végül is nem árt mindent megbeszélnünk, ha netán ilyen témák felmerülnek a beszélgetések közben, akkor is tudjunk valamit válaszolni.

 Nem fogok Brienna előtt azt bizonygatni, hogy félreismer. Csak mert alapvetően nem rendelkezünk nemesi címmel, még tudok kulturáltan viselkedni. Nem csak az elit és a pórnép létezik, a családom aranyvérű, mindig kizárólag aranyvérűekkel házasodva, így nem fogok neki halat pucolni a bársony kárpiton, ettől nem kell félnie. Hiába játsza itt a gőgös arisztokrata lányt, tudom, hogy szükségük van ránk, ahogyan fordítva is. Ettől még nem tartom rossz embernek, alaposan benne lehet a szószban lelkileg, hiszen szinte rá van erőltetve ez a frigy. Főleg velem, aki nem is vagyok vérség szempontjából Sanders, árva voltam, akárcsak Yngrid. Talán ez is segít abban, hogy mindig igyekezzek alkalmazkodni. Brienna viszont lehet, hogy éppen ezért hiszi, hogy még csak nem is vagyok a saját családomhoz való, hogyan tudnék egy komoly protokolt a magamévá tenni. Mégsem fogom magamat izgatni.
- Nem tudok egyetérteni Brienna. Nem az angol királyi családba házasodom be, ezt remélem tudod. Mindenesetre kész vagyok elfogadni a szabályaidat, kompromisszumokat kell hoznunk. Így bízom benne, hogy te is fel fogod venni a mi állásfoglalásainkat, amikor nálunk leszel. – Kétségkívül ez a Sanders-családnak jelent új kapukat, egy új társaságot, amelynek a részesei lehetünk, viszont Briennának is el kell fogadnia, hogy amikor két család egyedül, akkor mindenkinek át kell vennie a másik szokásaiból. Főleg, ha nálunk van a pénz, és mi diktálunk. Ha már összeházasodtunk, tőlem felvirágoztathatja a szülei udvartartását, de nem itt fogunk élni, hanem közös birtokot veszünk, hiszen egyébként is úgy az illendő. És mellesleges amikor szépen kért, finoman elmosolyodtam, értékelem a gesztust, de ettől függetlenül sem akartam ráerőltetni az akaratomat, vagy veszekedéssel indítani az első napunkat. Már most úgy vélem, hogy minden más miatt idegeskedik. Akkor lássuk csak azt a ruhát, amit nekem szántak.
- Többé-kevésbé tisztában vagyok, nem egy ágról szakadt koldushoz mész hozzá. Mindenesetre köszönöm, hogy felfrissíted az emlékeimet, ritkán jelentünk meg ilyen komoly társasági eseményeken. – Pajkos félmosollyal vonom meg a vállamat, na igen, én aztán nem vagyok olyan karótnyelt, mint az itteniek többsége. A szám elé teszem a kezemet, ez a lány igenis  vicces is tud lenni. Úgyhogy nem árt, ha kissé fel is oldom a hangulatát, jobban áll neki ez, mintha görcsölne. – Majd igyekszem. Mi lesz a dolgunk? Bemutatkozás, csevegés? – Kérdezem érdeklődve, miközben elindulunk fel az állítólagos szobámba. Közben figyelem a birtokot, nagyon kiváncsi vagyok, még ha vendégként is vagyok most jelen. Nyújtom a karomat, nem árt azért, ha megtanulunk együtt mozogni, hogy ne látszódjon, hogy mennyire idegenek vagyunk.





zene: Love story |TO : Brienna ~  | ©

Már előre rettegek attól, hogy úgy sem érti majd meg mit is jelent ez a fajta életmód, ami a miénk is, hogy nem veheti csak úgy fél vállról, hogy ez nem úgy megy, hogy hoz egy kis pénzt a családunkba és már is minden tökéletesen menni fog. Nem, a mi életünk rengeteg szabályból áll és persze még több kihívásból és kötelezettségből. Nem tehetünk azt, amit csak akarunk akkor, amikor csak akarjuk. Ahogyan ő sem mehet csak úgy el egyedül körbenézni, amikor nem ezt beszéltük meg és amikor sok-sok rokon van itt és barát, akik figyelik a családom minden lépését és persze azt is, hogy minden rendben alakul-e majd ezzel a házassággal. Rengeteg embernek kell tehát megfelelnünk és már most úgy érzem, hogy ő mindezt csak úgy félvállról veszik.
- Elég nagy bűn Brandon. Nem sétálhatsz csak úgy ahol akarsz, ez... nem így működik és ez a ruha nem lesz jó. Egyszerűen nem passzol a partihoz, át kell öltöznöd! - rázom meg a fejemet, de végül láthatóan kényszerítve magamat nagy levegőt veszek, mint akinek tényleg nagyon-nagyon nehéz kimondana a következő szavakat. - Légy szíves. Ez... fontos, így nem jelenhetsz meg mindenki előtt. - ő nem ismeri az úri köröket, fogalma sincsen róla, hogy ha nem megfelelő az öltözéke, akkor az milyen csípős megjegyzéseket von maga után. Persze csak a háta mögött, de majd mi hallgathatjuk, hogy mégis hogyan tudunk ilyen jöttment alakokat befogadni a családunkba, hiszen apa rá hagyja majd fiú örökös híján a birtokot, azaz ránk, de Brandon kapja meg majd a címet, lord lesz és ez a mi köreinkben igenis nagy dolog.
- A szobádban mindent elmagyarázok, nem lesz gond, ha nem ismersz mindenkit, csak légy tisztában az etikettel. Előre köszönünk a magasabb rangúaknak, a nőknek, az idősebbeknek természetesen. A kézcsók időnként nem probléma, de ne vidd túlzásba, jah igen és soha ne nézd hosszan Lady Brinstone hajkoronáját, arra allergiás és akkor biztosan megkérdezi nincs-e vele gond és nem fogod tudni elég őszintén mondani, hogy nincs... majd meglátod. - oh igen a nő haja valami rettenetes! Olyan méreteket ölt, amit ember el nem tud képzelni, akkora kontya van, hogy elbújhatna benne két fészekalja kakukk is gond nélkül és senki se venné észre, hogy ott vannak. Persze Brandon azt hiszi elboldogul majd, mert tud társalogni, na de tud-e vajon úgy, ahogyan az ilyen emberekkel kell?

Némán várok, hogy megforduljon, attól nem fogok megilletődni, hogy milyen az arca, találkoztunk már az iskola folyosóin. Azon viszont döbbentem emelem fel tartásom, mert nem számítottam rá, hogy ilyen csúnya pillantást kapok.  Végül fellazítom a feszes megmoccanást, gyanítom azt gondolta, hogy riadtan nézek majd vissza, hogy így fogad. Az fel sem merült benne, hogy esetleg körbenézek a birtokon, vállalom, hogy végül így történt. A kezdeti lelkesedésemet kissé lelohasztja, pedig nem azért jöttem, hogy veszekedjünk. Mindkettőnk érdeke, célja azonos. Felvonom a szemöldökömet arra a szóra, hogy mifelénk. A szabályokat nem ő fogja alkotni, sőt, úgy tervezem, hogy nem itt fogunk élni, hanem veszünk egy sajátot, és oda költözünk. Abban talán mégis neki van igaza, hogy most az ő birtokán vagyunk, amit el is veszíthetnek, így nekem kell most úriembernek lennem, lenyelni a csípős megjegyzést.
- Szervusz Brienna. Csinos vagy. Bocsánat, a kiváncsiskodás remélem hogy nem nagy bűn. Nem beszéltem senkivel, a ruhám ellenben marad, ebben jöttem, köszönöm. Kérlek mutasd az utat.
– A szigorúság rólam lepereg, főleg hogy árvagyerek voltam, nem fogom magamat felizgatni. A leendő feleségem láthatóan nyomába sem ér az árvaházi nővérek szigorúságának, de látszik rajta a sértettség, hogy hozzám kell jönnie. Mégis, el kell fogadnunk, hogy ez a mostani helyzet kötöttségekkel jár.
- Milyen a hangulat? Kiknek kell majd közösen bemutatkoznunk?
– Kérdezem kifejezéstelen hangsúllyal,  úgy látom, hogy még van bőven oldódnivalónk egymás társaságában. A szobámat megmutathatja, de utána azonnal vissza is indulhatunk a tömegbe. Bármilyen hihetetlen is, tudok társalogni, nem hozok szégyent magunkra. Elhaladunk különböző klikkek mellett, én viszont szaporán tartom a lánnyal a lépést, mert nagyon nem lassít, sőt, nekem kell mellégyorsítanom, ha nem akarom, hogy csak úgy otthagyjon faképnél.



zene: Love story |TO : Brienna ~  | ©

Kezdek egyre idegesebb lenni, hogy nem érkezik meg. Az, hogy késik már eleve rossz pont, hiszen meg kell tanulnia, hogy mi a módja az úri életnek és abba a késés nagyon nem fér bele, mégis várnom kell, mert sehol sincs. Idegesen csavargatom a ruhám alját. Persze csak úgy, hogy még véletlenül se legyen nyoma. Néha az is előfordul, hogy rágom a körmömet, egy-egy fontosabb vizsga előtt teszem azt, bár ritkán fordul elő, de aztán mindig korrigálom varázslattal a dolgot, hogy a szüleim ne vegyék észre. Kisebb koromban aktívan rágtam a körmeimet, hiszen elég nagy volt a feszültség nálunk szinte mindig, plusz a sok-sok elvárás... az ilyesmi nem tesz jót az ember idegeinek, főleg nem egy gyereknek, de anya párszor elég keményen rám szólt ahhoz, hogy a későbbiekben ne nagyon csináljak ilyesmit újra.
Szerencsére most annyira nem vagyok ideges még, hogy a körmöm is kárát lássa, de ettől még nyugodt sem vagyok, úgyhogy amikor ezek után megérkezik, még hozzá rossz irányból és gyalog rendesen meglepődöm. Kész csoda, hogy nem ijedek meg egy kicsit, de úgy fest az idegeim ennyire még működőképesek legalább. Kellemetlen lenne, ha még szívbajt is kapnék, számára pedig még inkább, mert már így is kellően ideges vagyok, ez még kevésbé segítene a helyzeten. Csípőre vágom a kezeimet és elég nagy levegőt kell vennem, amikor végre megfordulok, hogy ne valamiféle kemény és csípős megjegyzés legyen az első reakcióim.
- Üdvözöllek Brandon. Nem lep meg, hogy nem tartottad magadat ahhoz, ami illik, ha már meg volt beszélve, hogy mikor jössz, de majd megtanulod hogyan mennek a dolgok mifelénk. Gyere, megmutatom a ruhádat és a szobádat is, csak utána mehetünk emberek közé. Remélem még nem beszéltél senkivel sem. - komoly vagyok és határozott, talán még szigorúnak is mondanám magamat, kb. úgy viselkedem, mint ahogyan az anyám szokott velem szemben. Nem meglepő a dolog igazából, de ha kívülről látnám magamat azért biztosan nagyon elképednék, hogy ilyen is tudok lenni. Természetesen még a válaszát se várom meg, hanem már indulok is az épület felé ellépve mellette. A tartásom feszes, az állam felszegve, ahogyan tanultam, nagyjából nulla lazaság van bennem, hozzá képes meg jó eséllyel főleg.

 Lehunyom a szemem és az éledő nagyfénybe zuhanva fókuszálok egy apróbb légmágiára, hogy kiáramoljon belőlem pár apró, hűvös fuvallat. Kósza tincseim arcomba csapnak, s ebből tudom, hogy sikerült. Deréktávolságnyinál kissé szélesebb terpeszbe állok a kert szélén, és próbálom elképzelni, ahogy gyengéden végig simít kósza szellőm a rémült fűszálakon, s felkarolva párat eljuttatja biztonságban őket egyik pontról, a másikra.
Könnyedén gyakorolom a varázserőmet, ha jól tudom Brienna vendégei mind varázslók, így senkit nem zavarok, senkit nem bánthatok. Itt most még vendég vagyok, el sincsen döntve, hogy hol fogunk majd élni.  Résnyire nyílt szemekkel szedem össze magamat, hogy a leendő arám elé járuljak, nem akarok ugyanis látványos veszekedést. Csodálva nyitom szét ajkaim, gyönyörű ez a birtok, ameddig a szem ellát, zöld és színes minden, még egy ovális tavacskát is látni, a virágokat is gyakorlott kezű kertész kezelheti, folyamatosan gondoskodva a vízutánpótlás keringetéséről. Elsősorban a birtokot járom körbe, megnézve magamnak külön a tavirózsákat, mintha el tudnám odázni a találkozást. Odaintek a már érkezett vendégeknek, a szüleim később jönnek, addig én vagyok a hírmondó. Halovány mosollyal arcomon közeledem a tömeg felé, új nekem ez az egész helyzet.  Kézfejemmel megdörzsölöm arcom és lábaim már megindulva a sűrűbb embercsoport felé visznek.
Önkéntelenül is eszembe jut, hogy miért kell itt lennem, amit egyikünk sem akart, mégis törvényszerű volt hogy be kell következnie. A leendő menyasszonyom lehet, hogy lesz olyan bátor, és megfelelő bosszút áll majd rajtam azért, hogy fel kell áldoznia a fiatalságát. A szüleink bizonyosan örökösöket akarnak majd a frigy megpecsételésére. Igyekszem lelassítani a kezem remegését, megigazítom magamon a kék, nyakkendő nélküli öltönyt, majd tarkómon simítok végig, hogy a lány elé lépjek. Tájékoztatnak róla, hogy elkerültük egymást, és a hölgy a kapuban vár, amit külön engedély nélkül már korábban átléptem. Szégyen, hogy már most megsértettem őt, hogy nem voltam elég türelmes. Gyorsan sarkon fordulok, és visszasietek a kapuhoz, ott találom őt, így megköszörülöm a torkomat, várva, hogy megforduljon.
- Szervusz Brienna. Bocsáss meg, úgy tűnik, hogy korán érkeztem, és kissé már körbenéztem. Régóta vársz?



zene: Love story |TO : Brienna ~  | ©

Még mindig van esély ebből az egészből kihátrálni, hiszen szinte mindenki tudja, ha nem is mondják ki hangosan, hogy ez az egész csak a pénz miatt van. Nekünk az kell, nekik viszont a cím, ami számomra sokkal értékesebb, mint a pénzük, de egyelőre nem találtam más alternatívát, addig pedig kénytelen vagyok - legalábbis mások előtt - nyugodtan viselni ezt az egészet, mosolyogva, még ha biztos is vagyok benne, hogy ez a Brandon nem fog tudni beilleszkedni egy ilyen közegben. Fogalma sem lesz róla, hogy mit kezdjen magával, hogy ez az egész nem csak egy címet jelent, hanem felelősséget is. Ha elkótyavetyéli aztán a birtokot, mert nem tudja hogyan kezelje az új helyzetet, vagy ő inkább csak a laza életét élné és nem rendez bálokat, nem figyel a részletekre, nem tesz az alkalmazottakért... Szerintem fogalma sincsen arról, hogy pontosan mit is jelent átvenni egy ekkora birtok irányítását és nem is hiszek benne, hogy menni fog neki. Majd én segítek a legrosszabb esetben, bár ez még azért odébb van, addig is megpróbálom valahogy kihozni belőle a legtöbbet, ha ez egyáltalán lehetséges.
Természetesen azért a szüleim egy kisebb fogadást rendeztek a tiszteletére. Nem nagyot, csak pár közelebbi szomszédot hívtak meg, azt hiszem ők se mertek ennél többet bevállalni, hiszen azért akadnak így is, akik rossz szemmel nézik ezt az egészet. Érthető, a magunk fajták nem szívesen engednek maguk közé olyat, aki egyáltalán nem illik oda és attól tartok, hogy ez a Brandon és a családja pont ilyen. Nincs mit tenni, el kell fogadtatni a szomszédokkal is. Nagyon remélem, hogy képes lesz majd moderálni magát, mert amennyit eddig én az iskolában futólag láttam belőle... az nem ad okot reménykedésre. Épp e miatt döntöttem úgy, hogy én magam leszek az, aki bevárom őt a kapuban, és megmutatom a szobáját, no meg persze adok neki pár alapvető instrukciót, mielőtt még a hátsó kertben lévő kis fogadásra betenné a lábát. Az már élesben megy, oda nem jöhet valami szakadt farmerben, borostásan, netán ápolatlanul. Remélem, hogy hozott magával mindent, amire szükség lehet, többet között nyakkendőt, inget, de persze készültünk. A méretei meg vannak, az ágyára már ki van készítve a minőségi öltöny, ami valószínűleg tökéletesen passzol majd hozzá, nagyon remélem, hogy magától fel fogja venni, hiszen tény elég meleg van ma, de ez nem akadályozhat meg egy úriembert, hogy a megjelenése tökéletes legyen.