2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A professzor asszony csendben, fürkésző tekintettel hallgatja kollégája beszámolóját a tegnap éjjelről. Közben időnként belekortyol a teájába. Sajnálatos módon, a kellemetlen beszédtéma miatt kevéssé tudja élvezni, az egyébként ritka kiváló teát. Gina szemtelenségére tett megjegyzés nem lepte meg különösebben a házvezetőnőt. Számtalan alkalommal hallotta számtalan kollegáját erre panaszkodni. Kénytelen kelletlen a Blackre és Potterre vonatkozó megjegyzésben is igazat kellett adnia a kollegájának. Noha Perselusnak alapvetően gondot okozott jóindulattal viseltetni a Griffendéles tanulok iránt. Főleg, ha azok még szemtelenek is.
A rajzok nem, de a mások helyett írott dolgozatok némiképp meglepték, noha ennek nem adta jelét. Legalább már tudja, hogy ki írja szorgalmasan mások helyett az átváltoztatástan házi dolgozatokat. Nem is rosszul. Még szándékos mesterséges hibák is tarkítják ezeket az irományokat, hogy nehogy túl tökéletesek legyenek. A szegényes személyes holmin sincs mit csodálkozni, tekintve a lány előéletét. De amikor a doboz szárított meghajtófű kerül szóba kissé felvonja a szemöldökét, és átható pillantásával kollegája tekintetét fürkészi. Végül azonban nem teszi szóvá a dolgot. Jobb, ha nem is tudja. Gina Accipiter érdekében…
Az utolsó felvonás viszont mindent betetőzött. Nem Perselus drasztikus megoldása. A professzor sosem arról volt híres, hogy kíméletes lenne. Sőt magáról a professzor asszonyról sem lehetett elmondani, hogy túl kíméletes lenne bármelyik szabályszegésen, nyakon csípett diákkal. Inkább Perselus utolsó mondata, ami a lány elveszettségére irányult. Igen talán most egy kicsivel közelebb kerülhetnek a megoldásához egy nagy talánynak.
- Nos, nem ritka, hogy a zűrösebb hátterű gyerek, mint amilyen Black is volt, ilyen-olyan módon próbálják nagyobbnak feltüntetni magukat, hogy leplezzék a saját sebezhetőségük. Talán erről lehet szó Mrs. Accipiter esetében is, nem gondolja? – a házvezető most őszintén kíváncsi kollegája véleményére. Ami a kollegája módszereit illeti, azt úgy döntött szándékosan nem firtatja. - Mit mondott magának a lány pontosan, amiből azt gondolja, hogy elveszett? Talán most némileg közelebb kerülhetünk hozzá, hogy megértsük mire fel egy ilyen okos lánytól, ilyen sok kalamajka. – a tanárnő tekintetében Piton professzor most csupán a megértés őszinte vágyát fedezheti fel. Talán azt reméli ettől a beszélgetéstől, hogy közelebb kerül a diákja lelki világához, és akkor talán segíteni is tud a lánynak a gondjaiban. Remélhetőleg újabb zűrös ügyek nélkül.
Minden zokszó nélkül lép beljebb a kérdésre pillanatra elgondolkozik, de igen hamar úgy dönt miért is ne? A professzor asszony híresen jó teákat tud szerezni. - Megkóstolom. Köszönöm! - Azzal helyet is foglal merev háttal. Elgondolkozva dobol ujjaival a karfán tekintete a csészébe töltött teára téved, az illata pedig hamar megcsapja. De ahelyett, hogy kielemezné, a Ginából áradó dohány halovány aromája jut eszébe és valahol mélyen, máris forrásnak indul valami, de még nem sikerült magát olyan nagyon felhergelnie rajta. Magához veszi a csésze teát és egyenlőre csak melengeti rajta hideg hosszú pókujjait. A kollégájára függeszti a tekintét és a kérdés nyomán már ráncolódik a homloka. - Össze festette az egyik falat. Én pedig gondoltam le invitálom a terembe, hátha ösztönzően hat rá, és kinyögi, mégis mire fel akciózott ezúttal. - foglalja össze a kezdetét az eseményeknek aztán folytatja. - Mondjuk úgy, hogy a szemtelensége túllépte a jó ízlés határát... - kelletlenül grimaszol egyet és a következő mondatának kénytelen többször neki futni, látszik rajta, hogy igyekszik, kulturáltan megfogalmazni mindazt amit Gina kiváltott belőle. Végül megcsóválja a fejét és pillanatra lehunyja a szemeit. Visszanyeli az ingerületét és mikor megszólal, viszonylag egészen nyugodt ismét, noha a keserű élt nem tudja leplezni. - Tudja kikre emlékeztet a fene nagy arroganciájával? Blackre és Potterre! Nézze el, de kiváltképp nehéz bárminemű jóindulattal kezelnem a lányt! - megereszkednek a vállai, de háta nem veszti el merev tartását, a tekintete azonban nagyon megfáradt lesz. A teába bele kortyol és meg kell állapítania, hogy McGalagony még mindig valóban képes a legjobb teákat beszerezni. - Volt nála egy halom rajz a falfirkájáról meg mások helyett megírt dolgozat. Egy két szegényes személyes holmi, meg egy doboz... - csak egy röpke másodpercre torpan meg aztán szemet forgatva kelletlenül kiböki. - Egy doboz, szárított meghajtófű.. - grimaszol egyet, hiába közölte, hogy nehéz jóindulattal kezelnie, valamit minden bizonnyal kiváltott belőle a lány az ellenszenven túl is, hiszen, miért falazna neki? Másfelől, szívességet tett ezzel Ginának. Tehát a lány tartozik neki. Így azért maga számára is könnyebb kezelnie a döntését, mintha csak szimplán beérné annyival, "jófej voltam". Az idős boszorkány gondolhat rá, hogy minden bizonnyal egy újabb csínyhez kellett (a kollégája arcából, ítélve a szertárból meglovasított alapanyag). Ezt követően teljes őszinteséggel folytatja, minden kertelés nélkül. - Miután nem értett a szóból, drasztikus megoldást eszközöltem és megsemmisítettem a dolgozatokat, illetve a firka vázlatait. Érdekes, egyből megeredt a nyelve! - kelletlen elégedettséggel nyugtázza az esetet és kortyol egy újabbat a teából. - És lám, kiderült, a nagy Griffendéles harcosról, hogy apróbb mint egy gombostű feje, és jobban el van veszve, mint egy golden snidget szélvihar idején! - nem lehetne azt mondani, hogy nincs benne egy szemernyi káröröm sem, de most inkább amolyan elégtételként nyilvánította ki a véleményét.
A professzor asszony éppen a délutáni teájához készülődik. Közben a gondolatai egyik diákja csínytevései körül forognak. Igen. Természetesen saját maga is hallott Gina Accipiter tegnap éjjeli kis falfirkálós akciójáról. Mélyet sóhajt a gondolatra. Nem érti azt a lányt. Pedig már igen sok diákkal akadt dolga az évek folyamán. Voltak nehezen kezelhető tanítványai. Legutóbb maga a híres Harry Potter. Viszont ez a lány teljesen más eset. Persze már akkor lehetett sejteni, hogy nem lesz könnyű eset a lány, amikor azt a bizonyos levelet négy évvel ezelőtt egy tölgyfára kellett címeznie. Azt viszont a tanárnő álmában sem hitte volna, hogy ennyi gondot fog okozni. Jóformán nincs olyan hét, hogy ne kerülne bajba, és ne kötne ki büntetőmunkán. Akkor meg mégis, miért keveredik újra, meg újra valami galibába? Még Potternek és a Weasley ikreknek sem volt együtt véve ennyi kihágásuk. Pedig az ikrek igencsak kitettek magukért a saját idejükben.
Töprengéséből kopogás zökkenti ki a professzorasszonyt. Ez minden bizonnyal Perselus lesz. Az ebédszünetben szólt neki, hogy beszélni szeretne vele. Természetesen Mrs. Accipiter-ről.
- Tessék! – Valóban, Piton professzor lép be az ajtón, és biccent a házvezetőnő felén melyet a professzor asszony viszonoz. – Kérem, fáradjon beljebb, és foglaljon helyet. Éppen teázni készültem. Megkínálhatom Önt is professzor úr? Sikerült beszereznem egy igen ritka teakeveréket.
A tanárnő gyors határozott mozdulatokkal készíti el a teát, és egy kis tálcán az asztalára helyezi. Amennyiben kollegája elfogadja a teát úgy előbb neki tölt, majd saját megának, ha nem akkor természetesen csak a saját csészéjébe tölt, majd helyet foglal a bájital professzorral szemben.
- Mint azt bizonyára sejti Mrs. Accipiter-ről szeretnék magával beszélni. – fog bele végül a kellemetlen témába. – Hallottam a kisasszony tegnap éjjeli újabb kihágásáról. Tulajdonképpen magától szeretném hallani, mi is történt tegnap éjjel? Úgy értesültem maga kapta rajta az újabb szabályszegésen. – néz kérdőn szemüvege mögül kollégájára.
Tulajdonképpen Minerva kissé meg is sajnálta a lányt, az utóbbi tény miatt. A kollegája mindig nagy örömmel osztott ki túlzóan hosszú büntetőmunkákat a griffendélesek számára, noha maga a proffeszor asszony is következetes szigoráról volt híres.
A mai nap egy fokkal siralmasabbra sikeredett, de legalább Gina eltüntette a falfirkálmányát és most minden a régi. Kellő közönséget kapott a lány a művelethez, és Piton egy pillanatra sem hagyta figyelmen kívül. Nem igazán nyújtott most sem szórakoztató társaságot, de legalább ha valaki nagyon leállt nézelődni, és még neki is állt volna cikizni a kölyköt, elzavarta az illetőt/ illetőket valami nem éppen kedves megjegyzéssel, vagy a maga remek stílusában közölte a delikvens/ekkel hogy maguk is beállhatnak segíteni, ha olyannyira jól mulatnak. Persze erre és a hasonlókra minden különösebb nélkül tovább állt az összes. Még az üzlettársai is messze elkerülték most Ginát. Ezt most egyedül kellett végig csinálnia. Persze nem volt rest, sürgetni a Griffendéles hölgyeményt, hiszen aznap a professzornak még órát is kellett tartania és minden bizonnyal, senki nem akarja, hogy miatta késsel el a vén méregköpő... Ennyire senkinek nem lehet jelentéktelen önnön élete. Bár ha annyira elhúzódik a sika-mika akkor bizony a professzor elmegy és megtartja az órát, Ginát pedig kénytelen kelletlen Friccsre bízza. Nyomatékosan meghagyva a vén kvibblinek, hogy ne merje szem elől téveszteni.
Az ebédnél McGalagony professzor asszony tette tiszteletét és meghagyta, hogy délután várja magához, mondván hogy beszélniük kell! Így hát Perselus Piton, így a délután eljövetelével felkeresi a boszorkányt és be is kopog hozzá. Ha érkezik a válasz, odabentről, vagy nyílik az ajtó, be is lép, biccent egyet. - Hivatott, professzor asszony? - becsukja az ajtót, de beljebb csak akkor lép, ha a kollégája úgy rendelkezik.
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Eszmecsere házvezetők között 2018-01-21, 15:24
*Szép dolog ha az ember lánya reménykedik és bízik magában, de nem szabad, hogy ez tévútra vezesse. A kis Kathy most még lelkes és érdeklődő, ki tudja azonban meddig tart mindez, hiszen a kudarcok sokszor veszik el az ember türelmét és elkeseredettségbe taszítják. McGalagony professzor igyekezett mindig felhívni a diákájai figyelmét erre a buktatóra és most sem tesz másként. Ő sosem volt híve a kegyes hazugságoknak és értelmét sem látta, a rossz dolgokat könnyű elhallgatni de végérvényesen eltörölni nem lehet és annál nagyobbat üt minél tovább tartogatja az ember. Nincs jó kíméletes hazugság, ám van a rossz kíméletes közlése.* -Igen, nos reméljük, de azért ne élje bele magát. *Inkább ne számítson rá és akkor kellemesen csalódik, persze azért lehet reménykedni, az optimizmus jó hatással van a lélekre, csak meg kell taláni az egyensúlyt. *-Természetesen a tudás fontos Ms. Benedict, olvasson sokat. *Hagyja rá anélkül, hogy elvenné a kedvét. Vannak még olyan lelkes és tudásra éhes diákok mint Hermione Granger, de nem ők vannak többségben sajnálatos módon. Eszébe jut, hogy talán rá kellene bízni Benedictet Grangerre, de felesleges erre kötelezni, vagy akár csak megkérni, tapasztalatai szerint a diákok megtalálják a módját annak, hogy egymástól tanuljanak, ráadásul akkor úgy érzik, hogy ők döntöttek így és nem kötelező. Kathy is rá fog jönni arra, hogyan tanulhatna a felsős diákoktól, vagy csak egytől, és persze ott a bátyja is aki ugyan nem animágus de minden bizonnyal többet tud róla mint a húga. *-Kérje talán segítséget a testvérétől. *Inkább mint egy másik diáktól, Darius Benedict felelősségteljesebb mint bármelyik másik, nem rokon.*-Vannak olyan varázslatok melyeket pálca nélkül is el lehet végezni, vannak olyanok melyeket pálcával de szavak nélkül. Sokféle létezik, meg fogják tanulni mindet, de figyelembe kell venni a fokozatosság elvét is. *Már csak az van hátra, hogy beleegyezzen Katherine tanításába és megbeszéljék mikor és hogyan látnak neki a tanulásnak. Hogy addig se unatkozzon kap feladatot is, ami tekintve a trjedelmét, már az első alkalommal megmutatja a diák kitartását. Minden egyes könyv feltesz egy újabb kérdést amire a válasz egy következő könyvben van, végtelen történet ez. *-Természetesen, hiszen épp az imént mondtam Ms. Benedict.Igazán nincs mit....igen, minden bizonnyal csodás. *Abban reménykedik, látva Kathy lelkesedését, hogy a lány nem ugrik a nyakába. Szép dolog a tanítás és minden egyes diákját szereti, de nem kell túlzásba vinni. Arra vannak a szülők....jelen esetben az idősebb testvér és Darius Benedict a legmegfelelőbb választás, ezt a Minisztérium Árvaügyi és Elhelyezési főosztálya is be fogja látni. *-Rendben Ms. Benedict. Egy hét múlva várom, gondolom felesleges mondanom, hogy ne késsen. *Mert úgy is már előbb ott fog toporogni az ajtaja előtt. A professzor kikíséri a lányt az ajtóig és igyekszik gyorsan be is csukni utána. Rengeteg dolga van még.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ígérgetni azért könnyen és bátran tudok, még ha én magam is tudom jól, hogy a betartás úgy nagyjából teljesen lehetetlen, de... miért ne próbáljam meg legalább? Esetleg nem direkt megyek elébe a bajnak, csak... na jó néha tényleg megteszem, mert túlságosan kíváncsi vagyok, de mégis ki lenne az, aki ezért haragudna rám? Persze a tanárok, de... ha nem tudnak róla, akkor nem gond, hiszen szeretek felfedezni és szeretek új dolgokat megismerni, mert az jó dolog és izgi! - Oh szóval... még odébb van, de akkor türelmes leszek és kivárom. Addig majd sokat olvasok róla és lehet, hogy... nekem előbb sikerül! - jó nem azt mondom, hogy csak azért is gyakorolni fogok, amikor nem szabadna, de lehet hogy mégis. Végül is megkérhetem Kevint is, hogy segítsen nekem időnként és esetleg adjon pár hasznos tanácsot, amitől egy kicsit még ügyesebb lehetek, mert miért is ne? Ha megmutatja hogyan kell, vagy elmagyarázza ő hogyan kezdte, akkor máris beljebb vagyok. Persze nem fogom elárulni, hogy ő oroszlánná tud változni, mert abból biztosan csak baj lenne, főleg hogy azt mondta, hogy titok és én már majdnem Devannak is kikotyogtam véletlenül, pedig azt sem akartam. Nagyon oda kell figyelnem arra, hogy mit mondok és kinek, nehogy baj legyen belőle. Amikor persze McGalagony újra beszélni kezd nagyon figyelek erre a nonverbális varázslat témára, hiszen érdekel és kíváncsi vagyok rá, hogy mi is az, főleg ha már tudnom is kellene. Devan biztosan tudná. - Állati alakban is lehet varázsolni? Hű! Ezt nem is gondoltam volna! De akkor ahhoz nem kell pálca? És animágusként megmarad a ruhánk, vagy... minden ami nálunk volt, vagy ez hogyan működik? - azért még van, amire kíváncsi vagyok, mert nagyon kellemetlen, ha madárként elrepülök valahova messzire, aztán meg amikor leszállok, akkor nem lesz rajtam ruha, mert mindenem ott maradt, amikor átváltoztam. Vajon ezt ki lehet valahogy küszöbölni, vagy van rá valami értelmes megoldás? Nem lenne rossz! Kevin se veszítette el a ruháit, amikor megmutatta, hogyan megy ez, lehet hogy ezt is lehet gyakorolni és meg lehet oldani, ha az ember eléggé odakoncentrál, vagy valami. - Szóval jöhetek máskor is? Köszönöm tanárnő! Ez... ez csodás! - na az nem lenne túlságosan közvetlen lehetséges, hogy még fel is pattannék, hogy megöleljem, vagy valami, de akkor aztán tuti biztos, hogy nagyon meglepődne, így inkább csak végül felállok és szolidan igyekszem mosolyogni, ahogyan a tanárnőre pillogok. - Köszönöm még egyszer én... sokat fogok összegyűjteni róluk ígérem és jövök egy hét múlva! - intek is egyet, ahogyan mosolyogva köszönök el tőle, aztán persze miután behúztam magam mögött az ajtót újra csak sietősre veszem a lépteimet, konkrétabban futok vissza a klubhelyiségbe, hogy minél előbb elmesélhessem a szobatársaimnak, hogy mire jutottam és persze Kevinnek is és őt is megkérjem, hogy majd segítsen nekem, persze amíg még ide jár. Az olyan rossz lesz, ha befejezi az iskolát... szomorú leszek, ha elmegy, meg a bátyám is, akkor egyedül maradok, de erre nem akarok most még gondolni, azért van még addig idő.
//Köszönöm szépen a játékot tancinéni, szuper volt! *-*//
♫ Try everything ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Ms. Benedict ígérete nem hatja meg, tudja jól, hiába ígéri, hogy igyekezni fog elkerülni a bajt, a Roxfortban ilyesmi nem lehetséges, ha a baj el akar érni valakit, akkor eléri magától, még segítség sem kell hozzá. Mindazonáltal dicséretes, hogy legalább hajlandóság van benne ebben az irányban. A kérlelő szemek és az érdeklődés maximális mivolta azonban már tanári elhivatottságát támadja, emlékszik még arra amikor ő maga volt diák, a tanulni vágyás, az ismeretek utáni kiapadhatatlan vágya őt is sok mindenre sarkallta. Talán a lány számára észre sem vehető, de máris megkezdte a tanórákon kívüli oktatást azzal, hogy nem küldte el, hanem türelmesen elkezdett magyarázni. Többek között ezért is kedvelik a professzort szigorúsága ellenére is, mert minden diák kérdésére választ ad, legyen az hétköznapi vagy épp fontos, esetleg tiltott dologról szóló. Ám mindez sajnos nem elég ahhoz, hogy Katherine belátható időn belül megtanulja azt amit szeretne és itt lép közbe a türelem és fegyelem, a kitartás mellett. * -Attól tartok Ms. Benedict a gyakorlatra felsőbb osztályban kerülhet sor és természetesen csak akkor ha már patrónust tud idézni. Kivételes alkalmakkor sikerülhet anélkül is de én nem láttam olyan feljegyzést ami erről szólt volna. *Semmi sem lehetetlen és nem csak a Roxfortban hanem bárhol máshol történhet váratlan esemény, alakulhat ki különleges képesség, a varázsvilágban sok mindenre lehet magyarázatot találni, de annál több dologra nem. Az oktatás mindig kérdésekkel kezdődik, felmérve a diák jelenlegi tudását és aszerint irányítva a továbblépést. McGalagony professzor e szerint jár most el, ám a tanítás nem mostanában fog elkezdődni. Apró szemüvege felett néz Katherine-re a válaszra várva és persze nem lő mellé. Honnan is tudhatná egy mugli származású boszorkány, hogy mi az a nonverbális varázslás.* -Nos, gondoltam, hogy nem tudja, nem meglepő Ms. Benedict. A nonverbális varázslás lényege benne van a nevében. Verbális, annyit tesz szóbeli, míg a non előtag fosztóképzőként jelenik meg, vagyis szavak nélküli varázslás. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a varázsló vagy boszorkány a pálcájával szavak, kimondott varázsige nélkül is képes varázsolni, elég csak gondolnia rá. Az animágusnak ez azért fontos mert valahogy vissza is kell változnia emberré, másrészt bizonyos tekintetben állatalakban is képes varázsolni, birtokában van emberi személyiségének és képességeinek, ám mint tudjuk az állatok sajnálatos módon nem beszélnek, így a nonverbális varázslásnak nagy jelentősége van. *Feltételezhetően ez elég lesz a mai napra, de, hogy ne legyen hiányérzete a kis diáknak feladatot is kap majd.* -Amennyiben másra most nem kíváncsi, bár….úgy hiszem ez önnél nem áll fenn, akkor mára végeztünk is Ms. Benedict. Egy hét múlva várom itt a szobámban, addig gyűjtsön össze a nonverbális varázslatokról anyagot a könyvtárban. Kérjen segítséget Ms. Harpertől.
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vajon az is bajba kerülésnek számít, ha a baj nem derül ki? Ezt a kérdést azért nem teszem fel hangosan, mert ha ezt nézzük akkor nekem már sikerült párszor bajba kerülnöm, vagy majdnem bajba kerülnöm. Ott volt az eset Hollinnal, amikor akkor mentem az udvarra mikor órám lett volna, de végül nem köpött be, vagy a bátyámmal a Tiltott Rengetegben, netán az alagsorban szintén Hollinnal, amikor eltévedtem. De szerencsére mindet sikerült úgy megúszni, hogy végül nem lett belőle baj és nem tudta meg senki, tehát technikailag még nem kerültem komolyabban bajba, mivel nem tud róla senki sem, aki bajként értelmezné. - Igaza van tanárnő, de azért majd igyekezni fogok. - ezt végül is megígérhetem, ez nem olyasmi, mint az, hogy biztosan nem kerülök bajba. Óvatos leszek valamelyest és majd megtanulok megfontoltnak is lenni... valamelyik csak sikerül, vagy netán idővel akár mindkettő is, az lenne ám az igazi! - De attól még az elméletet ismerhetem, csak... a miheztartás végett és mert érdekel is. - egészen kérlelő az arckifejezésem. Hát na azért jó lenne, ha legalább valamennyit tudnék erről az egészről, mert tényleg nagyon érdekel. Vajon mi lesz majd a patrónusom? Gondolom ezt így előre nem lehet kitalálni, pedig milyen jó lenne! Még sem kérdezek rá, hogy erre esetleg van-e valamiféle varázslat, vagy nem is tudom micsoda, amivel ki lehet deríteni. Lehetséges, hogy a tanárnő nem értékelné és én már azért is nagyon hálás vagyok neki, hogy ilyen türelmes velem, nem feszíthetem túl a húrt. - De akkor cél nélkül is meg lehet tanulni? Akkor úgy nekem is menne? Persze csak akkor, ha már megtanultam az elméletet. Az hányadikban lesz? - tovább csicsergek és jönnek még kérdések is, hiszen jó lenne tudni legalább, hogy mikor kerülök ennek az egésznek mondjuk a közelébe, ha nem is derül ki azonnal, de nem lenne rossz legalább, ha sejtéseim lennének róla, hogy kb. mikor. Úgy talán több türelmet tudnék magamra erőltetni. A tanárnő kérdésére viszont már kissé bizonytalanul rázom meg a fejemet és azért sejtem, hogy nem lesz valami jó hír, ha nem tudom, hogy mi az a nonverbális varázslat, pedig... én tényleg szeretném, ha ez az egész működne nálam, mert jó lenne állat alakba kerülni majd egyszer, de muglik között születtem és olyan sok mindent nem tudok még, ami másoknak sokkal inkább egyértelmű lehet. - Nem hallottam még róla tanárnő, szerintem még nem tanultunk ilyesmit, micsoda az a nonverbális varázslat? - hú azért nagyon oda kell koncentrálnom,hogy sikerüljön az új szót egyáltalán kiejteni, kész csoda, hogy nem bicsaklik meg tőle végül a nyelvem. Őszintén szólva nem sokon múlik.
♫ Try everything ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
-Ne ígérjen olyasmit Ms. Benedict amit nem tud betartani. Tapasztalataim szerint a Roxfortban minden diák bajba kerül legalább egyszer. *Komolyan néz a lányra, nem fenyegetésnek szánta a szavait, csupán a hosszú évek alatt átélteket fogalmazta meg egyetlen mondatban. Tény és való, még a legvisszafogottabb diák is belekerül valamibe, még ha önhibáján kívül is. Ms. Benedict sem lesz kivétel. Amilyen kis cserfes és amekkora bolhazsákot cipel a talárja alatt, nem kétséges, hogy egynél többször fordul majd elő. A kérdés az, mennyire lesz rá felkészülve, remélhetőleg a bátyja nevelése és tanácsai segítenek majd neki, annak ellenére, hogy Mardekáros és minden bizonnyal a Roxforton kívül akadnak sötét ügyei – mert miért ne – a húgával meglepően gondoskodó. Minerva McGalagony nyomon kíséri a házába beosztott diákok életét, kiváltképp az elsősökét, hiszen ők még akkor is rácsodálkoznak a világra ha történetesen varázslócsaládba születtek. Katherine Benedict azonban még mugli származásán túl is különös bánásmódot igényel a családjában történtek miatt. nem véletlen, hogy annak idején Perselust bízta meg azzal, hogy menjen el érte. Számított arra, hogy nem egyetlen kérdése lesz a lánynak, de erős a gyanúja, hogy egyre mélyebben kerülnek bele ebbe az animágia témába, pedig a lány még túl fiatal hozzá.* -Még patrónust sem tud idézni Ms. Benedict, kár ennyire előreszaladni. Az tény, hogy igencsak köze van a jellemhez, hiszen ha az animágus átváltozik állatalakba, akkor maximálisan együtt kel élnie, éreznie azzal az állattal amivé alakul. A jellemhez mindenképpen köze van. *Ahogy a patrónusra, úgy az átváltozott állatalakra sincs teljes mértékű magyarázat és ez természetes, hiszen ez mágia. Ám ha a kislány annyira szeretne repülni, a vágy valószínűleg mélyen beleivódik a lelkébe és iránymutató lehet. A történet elmeséléséhez már visszaül a kanapéra, érzése szerint még ezzel sem tudja további kérdések elejét venni, de biztató a tény, hogy Katherine arra kíváncsi ő mit mond és nem arra amit a többi diáktól hall. Legalább szorult bele valamennyi felelősség. A kislány kérdése az ő animágiájára váratlanul éri, meglehetősen személyes és túlontúl kíváncsi, bár nagy titkot nem rejt a válasz. Az emlékek azonban nem maradnak a helyükön, egy részük felmerül a múlt sötét verméből. Akkoriban még minden olyan szép volt, jól alakult a sorsa annak ellenére, hogy meglehetősen háborús volt a légkör otthon. A Roxfort nem egy diáknak nyújtott biztos otthont és szabadságot, Minerva McGalagony sem volt kivétel. Apja mindig is őszinte ember volt és majd` meghasonlott attól a ténytől, hogy a családjában titkokat kell őrizni, hazudni olykor és ez természetesen megmérgezte a levegőt. Nem véletlen, hogy a Roxfortba kerülésekor hatalmas erővel szabadult ki belőle a tudásvágy, a tanulni akarás és szinte mindent elért amit csak egy diák elérhet az iskola falai között. Az animágia adta magát, nem különben mert Albus Dumbledore igen inspiráló tanár volt. Ő volt a példaképe és talán némi bizonyításvágy is oka volt annak, hogy elsajátította ez a képességet.* -Nos, talán akkoriban amikor megtanultam nem igazán volt. Túl régen történt Ms. Benedict, manapság nagyon is van célja és előnye. Becsületes, őszinte és inspiráló tanárom volt, akitől öröm volt tanulni. Ha ennyire érdekli az animágia, foglalkozhatunk vele, noha majd az órákon is szó esik róla, mint elméleti tananyag. Előbb természetesen azt kell megtanulnia, ugyanis az animágia meglehetősen bonyolult és veszélyes varázslat, pálcahasználat nélkül kell végrehajtani, hiszen állatalakban nincs lehetőség arra, hogy használjuk a pálcánkat. Az animágia elmélete után a nonverbális varázslás az első amit meg kell tanulni, tudja mit jelent az Ms. Benedict? *Most kiderül mennyire képes figyelni. Annyira szétszórt és ezért figyelmetlen, ami nem baj ebben a korban de csak akkor ha nincsenek túlzott életcéljai. Több minden jár a fejében mint kellene, a részletekre pedig nem figyel. *
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azt azért éreztem már előre, hogy nem lesz majd könnyű menet a tanárnőt meggyőzni arról, hogy segítsen nekem, mert elsős vagyok és biztosan az is számít, hogy mugli származású, de... nem, nem vagyok én előítéletes, de azoknak tuti, hogy könnyebb dolguk van, akik eleve jól ismerik a mágiát. Én sajnos nem ilyen vagyok, nem ismerem jól a mágiát még most sem és sajnos tény, hogy nem vagyok valami türelmes alkat, de ez a koromból is adódik... Na jó, fogjuk rá. Devannak biztosan sokkal jobban menne ez az egész és könnyebben és előbb lehet majd animágus, mert ő is olyan nyugodt és türelmes fajta. Lehet, hogy meg kellene tanulnom tőle hogyan kell ezt csinálni. - Igen tanárnő tudom és én nem is kerülök bajba, becs' szó! - na jó, azért a hátam mögött az ujjaimat csuriba teszem, csak úgy biztos, ami tuti. nem azt mondom, hogy szándékosan bajba akarok kerülni folyton, de hát azért néha-néha ilyesmi is előfordulhat és nem akarom azért magamat teljesen elvágni a kalandoktól, mert megfogadtam, hogy ezt teszem. Az olyan buta dolog lenne, mert szeretek kíváncsi lenni és új dolgokat felfedezni, mert az egyszerűen jó és kész. - És ha... elég érett leszek rá és a tanárnő úgy gondolja, hogy már lehetséges, akkor tanítana nekem animágiát? Türelmes leszek majd... ígérem! - végül is mégis csak ő a házvezetőm, szóval kitől mástól kérhetnék segítséget nem igaz? Amúgy is ő az átváltoztatástan tanár, de ha azt mondja máshoz forduljak hát én azt is megértem, csak jó lenne tudni, hogy ki az, akit ilyesmivel be lehet támadni majd, ha... vagyis amikor türelmesebb leszek. - Tehát az, mint a patrónus és ez mindenkinél így van? De lehet rá tippelni a jellemből, vagy... nem is tudom valahogy befolyásolni, vagy azt nem? Olyan jó lenne repülni! - tudom-tudom nem az a cél, hogy az legyen, amit szeretnél, mint a repülés, hanem valami magasztosabb cél, bár azt még nem tudom, hogy mi lehetne, de... majd hátha kialakul ez is idővel. Csak várnom kell és én mindig is nagyon nem szerettem várni, de most úgy fest, hogy kénytelen leszek. Persze, amikor jön a történet akkor csak még jobban odafigyelek és kivételesen feszült csendben maradok, mert a tanárnő komoly szavaiból nagyon jól látszik, hogy itt valami tényleg fontos következik majd és hát érdekes is a történet. Vajon... igaz is és Roxfortos diákokról szól? Ki kellene derítenem, hogy kikről! - Azt hiszem értem tanárnő, szóval valami igazi cél kell, akkor... majd azt is kitalálom. Egyébként a tanárnő miért lett animágus? Mert ugye az, láttam az órán és mások is mondták. Annak is van valami komoly célja? - talán túlságosan nyílt és közvetlen a kérdés, de azt mondta kérdezzek, ha valami még érdekel és én kérdezek is. A legrosszabb esetben maximum azt mondja, hogy nem válaszol és ilyesmin ne is gondoljak, mert ez az ő dolga és nem akarja az én orromra kötni. Végül is ezt is meg fogom érteni, de ettől még kíváncsi vagyok és ezt nehéz csak úgy semmissé tenni. Mi lehet vajon az oka, hogy valaki macska legyen? És ő mikor lett? Lehet, hogy így akarja megfigyelni titokban a szabályszegő diákokat és azért csinálja? Nem, azért nem hiszem, hogy McGalagony ilyen lenne.
♫ Try everything ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Minden elsős kíváncsi, a lányok általában jobban mint a fiúk, és többet is tesznek azért, hogy kíváncsiságuk tárgyára fény derüljön. Egy griffendéles pedig még ennél is többet képes. Utánamegy a dolgoknak akkor is ha azt teszem azt egy tanár megtiltja. Kathy minden bizonnyal megtalálná a módját, hogy találkozzon valamelyik diákkal akit ezen átkok egyike sújt, csak gondolkodnia kell egy kicsit, összefüggéseket keresni és meglesz a megoldás. Persze McGalagony professzor nem biztatja erre, sőt, inkább kompromisszumot ajánl mert biztos abban, hogy egyik vérfarkas vagy vámpír diák nem fog kötélnek állni. Épp elég bajuk van egy kíváncsi, tócsányira kerekedett szemű lány nélkül is. * -A kíváncsiság gyakran bajba sodor. Ezt jegyezze meg Ms. Benedict. *Azt értékeli, hogy nem indult magányos útra és nem nyomozott utánuk, vagy nem kérte meg a bátyját, hogy segítsen, bár az is lehet, hogy megtette de a mardekáros fiatalemberben van annyi felelősség, hogy nemet mondjon. Nem hiába kérvényezte a Minisztériumnál, hogy a húga gyámja lehessen, valószínűleg engedélyezni is fogják. Persze a bürokrácia még a varázsvilágban is pont olyan szövevényes és kelletlen mint a muglik között. A védekezésre bólint, persze, hogy nem járt ilyesmi a fejében, szép is lett volna ha egy griffendéles diák aljas és olcsó trükkökkel machinálna. Az animágia azonban nem olyan titkos és kivitelezhetetlen, mint barátkozni egy vérfarkassal, ebben még segíthet is neki, természetesen csak ha már megérett rá. Ha eddig nem sikerült magától csak úgy, akkor tanulnia kell, kitartó, szorgalmas munkával, ahogy neki, bár ő már felnőtt fejjel látott neki. * -Ahogy mondtam Ms. Benedict. Türelem és fegyelem és természetesen gyakorlás, de csak is felügyelet mellett amíg nem megy tökéletesen. Az elhatározás kevés, kitartás kell, végtelen kitartás a kezdeti kudarcok ellenére. *Sokan feladják, mert elkeserednek amikor nem sikerül, vagy elveszítik a lelkesedésüket, hiszen az animágia megtanulása és biztonságos alkalmazása hosszadalmas. * -Az animágus csak egy állat alakját képes felvenni, mindig ugyan azét, hogy melyik ez, azt a lélek mondja meg, esélyes, hogy a patrónusa is ugyanaz, hiszen patrónust egy szép emlék felidézésével lehet varázsolni. Hogy melyik sikerül előbb az természetesen a varázslótól vagy boszorkánytól függ. A patrónus bűbáj egyébként is felsős tananyag, attól tartok Ms. Benedict, hogy sokat kell várnia az animágia megtanulásával. *Túl sokat kérdez de ez nem baj, hiszen a diákból így lesz értékes felnőtt és boszorkány, ha kérdez és nem kezd el önállóan cselekedni minden útmutatás nélkül. McGalagony professzor pedig soha nem zavar el diákot ha kíváncsi, legfeljebb másfelé tereli a figyelmét és az érdeklődését ha kíváncsiságának tárgya nem éppen megfelelő. Jelen esetben már áttértek a vámpírok és vérfarkasok létéről a kevésbé veszélyes animágiára. Erről szívesen beszél, mert ő maga is birtokosa a tudásnak és ezt jó barátjának, Albusnak köszönheti. Valószínűleg hosszú beszélgetés lesz ezért a tnaárnő visszaül a kanapéra, kezeit az ölébe ejti és komolyan tekint a kislányra.* -Nos minden egyénnek saját céljai vannak Ms. Benedict, ez a személyiségéből fakad, hogy mihez szeretne kezdeni ezzel a tudással, mire használja fel és hogyan. Nos, elmesélnék egy történetet, hogy jobban megértse. Tanult itt a Roxfortban egykor négy olyan fiú, akik jó barátok voltak. Az egyikük sajnálatos módon vérfarkas lett, tudjuk róluk, hogy átváltozáskor elveszítik emberi személyiségüket és csupán a vadállati ösztönök maradnak. Az ilyen varázslók nem ismerik fel barátjukat, akár meg is támadhatják őt, széttéphetik és még csak nem is emlékeznek arra mit tettek. A felismerés pedig fájdalmas. A négy fi barátsága azonban nem szűnt meg, sőt erősebb lett. Kitartó munkával elsajátították az animágia varázslását, hogy így biztonságban legyenek amikor a barátjuk teliholdkor vérfarkassá változik. Persze nem kétlem, hogy ebben az elhatározásban volt egy nagy adag kalandvágy és a szórakozás ígérete is, de alapjában véve a barátjuk volt az elsődleges cél. Tehát Ms. Benedict az animágiának nem az a célja, hogy csak úgy repkedjünk az égen mert megtehetjük vagy besurranjunk olyan helyekre ahova emberi alakban nem tudunk. Valamilyen jónak kell lennie a céljának, értelmesnek, hasznosnak. Remélem segítettem. Van még kérdése?
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Persze teljesen logikus, amit a tanárnő mond, nem mindenkinek olyan izgi a vérfarkas, vagy a vámpír téma, de hát én pár hónapja még csak könyvekben olvastam ilyesmikről, most pedig az egész valóságossá vált. Már egy részt is hihetetlen volt, mint a sellők és az egész varázslás dolog, de azóta csak még többet tudtam meg, még több olyasmit, ami csak egyre jobban piszkálja a fantáziámat. Tényleg jó lenne találkozni mondjuk egy vérfarkassal, vagy vámpírral, hiszen ha itt vannak, akkor tuti, hogy nem veszélyesek, különben nem engednék őket a tanárok az iskolába. - Hát ő... persze tanárnő, én is értem, csak kíváncsi vagyok. - persze visszaveszek azért a határtalan lelkesedésemből, de ettől még persze a kíváncsiságom nem csökken, de igaza van a tanárnőnek, nekik ez nem jó, de én még soha nem láttam vérfarkast és vámpírt sem. Persze nem átváltozott alakjában nézném meg őket és azt is tudom, hogy ez nem valami olyasmi, mint ha állatkertbe mennék kiállítási állatokat nézni. - Nem dehogy, olyat sose tennék! Csak kíváncsi vagyok, köszönöm tanárnő! - próbálok nem felpattanni és túlpörögni a dolgot, bár az tény, hogy most nagyon nehezemre esik. Lehet, hogy nem lesz belőle semmi, természetesen benne van a pakliban, hogy nem akar velem beszélni senki sem azok közül, akik olyanok, de így legalább meg van rá az esély. - Értem tanárnő, de idővel meg lehet bennem is az ehhez való affinitás? Persze nem most, de ha gyakorlok és odafigyelek és nagyon akarom? - persze teljes mértékben megértem azt, hogy nem vagyok még ehhez eléggé türelmes és nem figyelek oda eléggé, de majd megpróbálok jobban odafigyelni és összeszedni magamat. Szeretnék én is olyat, mint Kevin, még ha nem is pont ugyanolyat, mert én nem oroszlán akarok lenni, de... olyan jó lenne! - És ha esetleg lenne esélyem rá, akkor bármi lehetnék, ami csak akarok? Mármint lehetnék akár madár is? - a csillogó szem azért nem marad el, már ha azt mondja, hogy talán idővel van rá esélyem. Nekem a talán is elég, az is több, mint a semmi, vagy mint a nem. Persze benne van a pakliban, hogy nem leszek rá alkalmas, mert túlságosan lelkes vagyok folyton mindenben, de... azért hátha. - És mi az oka és célja? Segít nekem megérteni tanárnő? Kérem! - nagy bocsi szemeket meresztek azért rá, hátha az is hatásos. Persze talán még a jellemem nem elég kiforrott hozzá, talán még nem tudom, hogy pontosan milyennek is kellene lennem és mennyire nyugodtnak, de... azért én tényleg nagyon fogok majd igyekezni, mert nagyon szeretnék madár lenni, repülni a felhők között és... és minden. Olyan jó lenne!
♫ Try everything ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Cseppet sem meglepő egy Griffendélestől, hogy nem fél a vérfarkasoktól és a vámpíroktól, többen már találkoztak is néhányukkal és McGalagony ismeretségi, ha nem baráti körében is van. Remus Lupin például, már gyereknek is ismerte, sajnálatos módon került a vérfarkasok közé, de az átok nem sújtotta a porba, felállt és éppen Perselus segítségével sikerült felülkerekednie. Persze nem múlik el, csak enyhíthető. Ezért kérte meg az első ilyen diák érkezésekor Piton professzort, hogy gondoskodjon a gyerekek biztonságáról és, hogy a szerencsétlenül járt diákok minél könnyebben viseljék el a telihold idejét. Nem móka és kacagás, épp ezért szigorúan néz a lányra, hogy jobban érezze a helyzet komolyságát. * -Azoknak a diákoknak akik ettől az átoktól szenvednek egyáltalán nem izgalmas Ms. Benedict . És nem, nem kérdezheti meg , nem véletlenül tartottuk titokban, természetesen ezért tud róla az egész iskola. Jó szokás szerint. *Ahogy az már lenni szokott ami titok, arról mindenki előbb vagy utóbb tudomást szerez. A professzor nagyot sóhajt, úgy tűnik a lány nem tágít és majd` kiugrik a bőréből, hogy minél többet megtudjon.* -Annyit tehetek, hogy megkérem egyiküket, ha érez magában elég elszántságot önhöz, keresse fel. Természetesen csak akkor ha valóban érdeklődés, segíteni akarás a célja és nem valamilyen aljas szándék, netán gúnyolódás. *Hallott már ilyenről, bár nem a Griffendélesekre jellemző, a Mardekár diákjai kapnának az alkalmon, hogy valamely módon bántsák az illetőt. Katherine persze nem gonosz jellem, egyáltalán, a süveg nem tévedhet. * -Nem mindenkiben van meg az a fajta mágikus affinitás. Néhányan hosszú évekig tanulják a módját és van olyan is akinek csak úgy sikerül. Feltételezem, hogy többen vannak olyanok akiket a Minisztérium nem jegyzett be, mint azok akikről tudunk. A tanuláshoz Ms. Benedict fegyelem kell és türelem, ami egy elsős diákban a legnagyobb jóindulattal sincs meg, és már megbocsásson, hogy ezt mondom önre, de ön is közéjük tartozik. Ez természetes, idővel alakul ki a hozzávaló jellem. *Nem megbántani akarja, csak tényként közli. Katherine most is úgy ül ott a kanapén mint akinek méheket tettek az egyenruhája alá. Az indoklás láthatóan nem nyeri el a tanárnő tetszését, szigorúan néz a lányra, pont úgy mint amikor a vérfarkasokról beszélt. * -Az animágia nem egy délutáni teazsúr Ms. Benedict ahol eldicsekednek néhány új varázslattal vagy csinos ruhával. Oka van és célja és ha mindezzel már tisztában van, akkor újra elgondolkodhat azon, hogy szeretné vagy sem. Addig koncentráljon a jelen tanulmányaira.
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Izgatott vagyok azért is toporgok ide-oda és nem sikerül rászánnom magamat, hogy helyet foglaljak, mert nem tudom hová kellene leülnöm. Van itt kanapé, fotel és még szék is, és nem szeretnék tiszteletlen lenni. Még sosem voltam a házvezetőm szobájában, szóval... inkább megvárom, amíg int a kanapé felé, hogy leülhetek. Akkor szépen helyet is foglalok és várom lelkesen, hogy mi lesz a válasza. Sok kérdésem van és lehet, hogy lesz majd még több is, ha nincs szerencséje, úgyhogy remélhetőleg fel van készülve és nem fáradt le nagyon ma, mert akkor nem fogja bírni majd az özönt, ami kérdések formájában érkezni fog. - Oh hát én nem félek tőlük tanárnő, csak hát... olyan izgalmas! Tudja mégis csak vámpírokról és vérfarkasokról van szó és ez annyira... izgi! Gondolom nem kérdezhetem meg, hogy ki az, hogy mondjuk beszélhessek valamelyikükkel igaz? - persze ha itt vannak, akkor nem gondolnám, hogy veszélyesek. Ennyire azért bízom az iskolában és az itteni tanárokban, hogy ilyesminek nem tennének ki minket, de ettől még izgi az egész. Oké persze ugyanúgy néznek ki, mint mi, de olyan érdekes lenne megkérdezni őket, hogy milyen lehet vámpírnak lenni, vagy vérfarkasnak. Akármit is mond Devan én nem akarok az lenni, csak szimplán kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet. De a kérdés ellenére nem hiszem, hogy McGalagony majd listát ad nekem, hogy kit faggathatok ki arról milyen vérfarkasnak, vagy vámpírnak lenni. Ettől még persze megpróbálom, de nem hiszek benne. Amikor viszont kiderül, hogy még jó soká tanulhatok olyan izgalmas dolgokat, mint az animágia azért kicsit lebiggyed a szám. Kevin is ezt mondta, de azért... valahol reménykedtem, hogy rosszul tudja. - Tehát nem tanulhatja meg bárki? Az kár, de remélem, hogy én igen! És mi kell hozzá, és mikor lehet elkezdeni megtanulni? - a kérdések nem fogynak és még jó eséllyel nem is fognak egy ideig. Oké, én még nem tartok ott ezt persze értem, de vajon mikor fogok ott tartani? A kíváncsiságom nem csökken és persze hiszek abban, hogy menni fog majd nekem, amikor oda jutok. Remélem azért nem sok év múlva, hiszen Kevin már egyetemista, de lehet hogy régebben kezdte a tanulást. - Tudja tanárnő egyszerűen csak érdekel. Hallottam róla és kíváncsi vagyok, mert olyan jó lenne! - hát igen azt még se mondhatom, hogy Kevin miatt, hiszen azt mondta, hogy titok az, hogy oroszlánná tud változni. Én pedig nem akarom leleplezni. Egész jó vagyok mostanában titok tartásban és nem akarok egyelőre elbukni benne.
♫ Try everything ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Némi érdeklődéssel nézi a kis diákot amint hápog, miközben ő megbeszéli magával fennhangon a saját felvetését. Nem igazán érdekli, hogy Katherine mit akart mondani, persze feltételezi az arcvonásaiból, és a sűrű pislogásból, hogy épp kimentené magát és persze joggal, de erre nem ad lehetőséget. Ezzel időt is spórolt maguknak, s mivel mindig szívesen látja a diákokat ha érdeklődnek és kérdeznek, beinti magával a kislányt a feltárult ajtón, ami utánuk szinte rögtön be is csukódik anélkül, hogy a tanárnő hozzányúlt volna. Odabent minden a professzor személyiségét tükrözi, kedvenc színének a zöldnek leginkább a sötétebb változata megtalálható mindenütt, legnagyobb bánata, hogy a zöld a Mardekárosok színe de hát mit lehet tenni. Amint lepakol és a lány felé fordul a kanapé felé int, ne toporogjon már az a diák a szoba közepén, majd ő maga is leül a kis asztal másik oldalán, Katherine-nel szemben. Egészen más, szinte már közvetlen a kapcsolat így, hogy nem egy robosztus íróasztal mögül látható, mert az némely diákban félelmet kelt annak ellenére, hogy McGalagony professzor egyáltalán nem félelmetes. Persze szigorú és a diákok tartanak is tőle, de mégis a legtöbb kedveli, mert igazságos és segítőkész. Talán pont a szigorúsága vagy a fürkésző szemei azok melyek még mindig némi zavart keltenek Katherine-ben, aki másokkal ellentétben nem lassan és akadozva adja elő jövetele célját hanem hadarva, szinte levegővétel nélkül. A professzor épp csak követni tudja. Miután beáll a csend, a professzor úgy véli nincs több mondanivalója a lánynak, ám amit eddig kérdezett és amiről érdeklődött, felettébb komoly. Nem az animágia hanem a vérfarkasok és a vámpírok miatt. Ezzel kapcsolatosan merőben ellenkező a véleményük Piton professzorral, ám úgy tűnik még sem voltak eléggé körültekintőek. Feláll és leveszi a szemüvegét majd sétálni kezd, elkerüli a fotelt amin eddig helyet foglalt és ott marad mögötte, közben magyaráz ahogy az osztályteremben szokott.* -Nos Ms. Benedict, úgy gondolom joga van tudni hogy ha már hallotta a pletykákat, ám meg kell mondjam, hogy nem véletlenül titkoltuk el a jelenlétüket. Csak is az iskola és a többi diák nyugalma érdekében, és persze azon diákok érdekében akik ezzel az átokkal kell, hogy éljenek. Valóban vannak vérfarkasok és vámpírok a diákok között, de Dumbledore professzor és a tanárok gondoskodnak arról, hogy a többi diák maximális biztonságban legyen. Nyugodjon meg Ms. Benedict ezek a diákok nem jelentenek önre veszélyt. *Tart némi szünetet, hogy a lány megeméssze a hallottakat és tudatosuljon benne, hogy a szavai azt is közvetítik, hogy mindazt amit most hallott, nem szabad tovább adnia. *-Ami pedig az animágiát illeti, elég hosszú tanulási folyamat és sok minden kell ahhoz, hogy valaki csak belekezdjen a tanulásába és ön még nem tart ott, ha ugyan meg van önben a képesség az elsajátítására. Megkérdezhetem miért érdekli mindez? *Valószínűleg kissé lelombozza Katherine-t azzal amit mondott, de az az igazság, hogy az animágia nem olyan bűbáj amit órán akár pár perc alatt meg lehet tanulni. Nem elég hozzá egy varázsige és egy pálca. Egészen más varázslat ez.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem azt mondom, hogy mérhetetlenül csalódott vagyok, amikor végül senki sem szól nekem odabentről, hogy bemehetek, de tény és való, hogy az arcomon látszik, hogy talán kútba esett a terv és hiba volt nem az óra végén zaklatni a kérdéseimmel a tanárnőt. Minő rémes helyzet! Mégis úgy döntök, hogy várok legalább pár percet, hátha esetleg betoppan, csak feltartják, vagy valami hasonló. Ha nem valamilyen ügyben valahová pont el kellett mennie, akkor biztosan hamarosan megjelenik majd itt, legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz, addig pedig kibírom és türelmesen várok. Ha már ide jöttem, akkor nem tágítok, túlságosan szeretném tudni, hogy hogyan válhatok én is olyan ügyes varázshasználóvá, mint Kevin. Jó persze ő is mondta, hogy vannak dolgok, amikben nem annyira profi, főleg olyasmikben, amiket annyira nem szeret csinálni, de én se akarok mindenben jó lenni, csak az izgalmas dolgokban. És végre felcsendül a tanárnő hangja a folyosón, én pedig lelkesen perdülök meg, hogy meg is lássam, na nem mintha eddig az ajtót szuggeráltam volna, de a várakozás unalmát az egyik festmény nézegetésével próbáltam legyűrni. Persze a felvetés hallatán nyitom a számat, hogy azonnal megerősítsem a házvezetőmet, hogy semmi rosszat nem csináltam, nem a miatt vagyok itt, de végül ő maga is levonja a magfelelő következtetéseket a nélkül is, hogy én mondanék valamit, így aztán csak becsukom a kinyitott számat, a védekezés pedig odabent marad, mert végül nincs rá szükség szerencsére. - Köszönöm tanárnő! - belépkedek a szobába és behajtom magam mögött az ajtót, ha csak nem ő akarja mindenképpen megtenni. Nem ülök le, amíg nem kínál hellyel, ácsorgok, kicsit talán feszengve, mert mégis csak tanárról van szó, felnőttről, sőt a házvezetőmről, akiről mindenki azt mondja, hogy kedves és jóindulatú alapvetően, de azért mind tudjuk róla, hogy e mellett viszont felettébb szigorú is tud lenni. - Köszönöm, hogy időt szán rám, én csak kérdezni szeretnék párat, pár dologról, mert érdekelne. Tudja olyasmik, mint aaaaz animágia és, hogy vannak-e a kastélyban vérfarkasok, meg vámpírok! Azt hallottam az egyik évfolyamtársamtól, hogy vannak és óvatosnak kell lenni és én is szeretnék animágus lenni és azt mikor lehet megtanulni? Ugye nem csak sok-sok év múlva? - levegőt azért veszek, bár csak elvétve, leginkább hadarok, főleg a kezdeti akadozás után csak úgy özönlenek a szavak kifelé a számon. Na igen izgultam, de ha már belekezdek, akkor onnantól nincs megállás. Tanulni akarok, és tudni egy csomó mindent és ezt csak úgy lehet elérni, ha az ember sokat kérdez, kérdezni pedig szeretek. Mások nem annyira szeretik, ha túl sok kérdésem van, de... ez végülis már az ő bajuk, nem az enyém.
♫ Try everything ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Nem kétséges, a tanárnőt feltartották az utolsó óra után, Katherine pedig már csak korát tekintve is gyorsabb mint McGalagony professzor, így a kopogásra sajnálatos módon senki nem felel. Volt aki másképp gondolkodott mint a kis elsős Benedict és mindjárt az osztályteremben támadta le kérdéseivel a tanárnőt. Az ajtó mögül csupán hosszú csend válaszol. A professzor a folyosó végén tűnik fel, magához szorítva egy vaskos könyvet, a diákok neveit és jegyeit tartalmazó naplót, méregzöld hosszú talárja lobog körülötte, cipőjének sarkai diszkréten koppannak a kőpadlón. Már messziről rászegezi tekintetét a kislányra, arcán egyelőre csupán érdeklődés látszik, vajon miért keresi őt itt Katherine és nem a tanteremben beszélt vele ahogy két másik diák. nagyon reméli, hogy nincs nagy baj, hogy ő nem álmodott valami rosszat és valóságosat, hogy nem volt látomása, és nem próbált önállóan jósolni valamit a jövőből. A professzornak, őszintén szólva nem hiányzik egy újabb látó, pont elég Kylie aki menetrendszerűen ellátja őt mindenfélével, aggódhat eleget, mert sajnos Kylie-nál minden igaznak bizonyul, ráadásul pont Fred Weasley-vel állt össze nyomozni ami száz százalékosan emeli a kockázat szintjét. * -Ms. Benedict! Mit óhajt? *Két lépés távolságból kérdez rá a lány jelenlétének okára, kissé megbillenti a fejét, hogy szemüvege felett a diákra tudjon fókuszálni, közben előszedi a pálcáját, és az ajtó felé suhint könnyedén, mire a vaskos tölgyfaajtó nesztelenül elmozdul a helyéről feltárva a szobabelsőt.* -Nagyon remélem, hogy nem Piton tanár úr küldte hozzám, hogy jelentsen egy szabályszegést amiért kénytelen lennék büntetőmunkát adni, bármennyire is nem szeretnék. ...Nem, nem hiszem, Piton tanár úr előszeretettel rendel el büntetőmunkát a diákoknak, nem hagyná másra. Hmmm....jöjjön be. *Szavai közben rázza meg a fejét amitől kis kontya ugrálni kezd a fején, majd mikor sikerült minden megbeszélnie magával, előremegy a szobába, Katherine-t pedig magával inti. Piton tanár úr szobájában talán még egyetlen diák sem fordult meg - amikor Perselus is bent volt - de McGalagony szobája mindig nyitva áll a diákok előtt, természetesen csak képletesen. Az ajtó becsukódik ha mindketten bent vannak már, McGalagony pedig lepakol az asztalára és helyet mutat a szemközti kanapén, ahol utoljára Kylie és Fred élvezte a professzor társaságát.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Szinte elsőként robbanok ki a teremből. Nem is nagyon foglalkozom azzal, hogy kik jönnek még utánam, vagy kik vannak előttem. Ez az utolsó órám mára és végre muszáj feltennem a kérdéseimet, amiket nem órán akartam, hanem akkor, amikor csak én zargatom a tanárnőt és nem liheg senki sem a nyakamban. - Oké akkor a klubhelyiségben találkozunk! - szólok még vissza Bobby-nak, csak aztán indulok meg futólépésben a lépcsők irányába, hogy minél előbb elérjem a tanárnő irodáját. Szedem a lábamat végig a lépcsőkön és izgatottan szaladok egészen a célig, amit nem kell sok, hogy elérjek. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a tanárnő itt van egyáltalán, de nagyon remélem, hogy igen, mert nekem tudnom kell, hogy mikor tanulhatok animágiát és hogy mikor lesz lehetőségem rá, hogy olyan ügyes legyek, mint Kevin. Jó persze Kevinről nem beszélhetek ez alapvető, de majd ügyesen úgy adom be az infot, hogy az ő neve ne kerüljön elő. Tudok én ügyesen kerülgetni infokat, nem félek tőle, hogy bármi gond lenne. Végre amikor elérem az ajtót lelkesen állok meg előtte. Nagy levegőt veszek, aztán gyorsan még megigazítom kicsit a hajamat és a taláromat is, mert a futás miatt kissé összezilálódott a ruhám. Csak aztán emelem fel a kezemet, hogy kopogásra szánjam el magamat. Aztán már nem marad más, mint az izgatott várakozás, hogy vajon itt van-e a tanárnő egyáltalán. Ha itt van, akkor már nyert ügyem van, mert az biztos, hogy nem fogom hagyni neki, hogy egy könnyen lerázzon. Fel fogom tenni a kérdéseim özönét és csak akkor vagyok hajlandó távozni, ha megkaptam a várt válaszokat. Persze remélhetőleg nem az lesz majd, hogy évek, amíg egyáltalán eljutok addig, hogy megtanuljak bármit is abból, amire Kevin képes, az azért eléggé lelombozó hatású lenne.
♫ Try everything ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- És a viccet akkor nekem kell mondani, vagy neki? - Vigyorog Kylie-ra, de való igaz, nem az a zavarba jövő típus. Aztán mit ad Isten, a prefektusi fürdőben viszont pont hogy zavarba fog jönni Fred Weasley, de ez szerencsére a jövő titka még. - Hát nyáladzani csak órán aludva szoktam, szóval igen, van kis különbség. - Bólogat rá Fred, noha úgy sejti, csak költői kérdést kapott a tanárnőtől. Mindenesetre ezen legfeljebb csak azért nem sértődik meg McGalagony, mert az ikrek az ő óráján sosem aludtak. Binns professzor Mugliismeret óráján szinte mindig, de a Bűbájtanon soha, hiszen születendő vállalkozásuk, eddigi sikereik felét a bűbájtannak köszönhetik. Egyébként nem ijedt meg, hogy neki valami baja lesz, az aggasztja, hogy másnak kárt okozhat, holott ez sosem volt célja. Igazi kárt még a Mardekárosoknak sem okoztak, de most itt testvérekről, barátokról van szó, plusz egy számára különleges lányról. Így hát persze el is mosolyodik, mikor megvádolják - joggal és megalapozott gyanúval -, hogy George tudni fog a történésekről. Hogy a viharba ne tudna? Lelke másik fele, mindkettejükben meghalna valami örökre, ha a másik nem lenne többé. S valamivel indokolni kell, a csínyeket miért korlátozzák az iskolai falai közé és ne azon kívülre. Így hát McGalagony tudhatja, hogy George mindenről tudni fog, de ez legalább azt is jelenti, hogy mind a két ikret az iskola falain belül tudhatja, mert azért halálvágy nem munkálkodik a fiúkban, hogy értelmetlenül kockáztassák az életüket. Van elég lehetőség idebenn, főleg mikor megtudja, hogy a szobafogsága hova korlátozódik. Szupeeer! Na tuti, hogy pár éjszakára-nappalra cserélnek George-dzsal! De ott még Fred Weasley-nek is elkerekednek picit a szemei, mikor jutalompontot kapnak. Oké, nem jutalom, figyelmeztetőpont, de még sosem kapott figyelmeztetőpontot pozitív előjellel! - Köszönöm, tanárnő! További szép estét! - Köszön el ő is a végén, s egy darabig együtt haladnak Kylie-val, hiszen felfele vezet mindkettejük útja a hálókörletükbe, miközben odakinn még mindig szórják védelmi varázslataikat a tanárok hatalmas villanások kíséretében. Mintha villámlana, csak a mennydörgés marad el. - Furcsa bizony. Ezt csinálja utánam George: szabálysértés, amiért még meg is jutalmaznak! - Vigyorodik el Fred. - Ha késel, majd azt mondom Madame Pomfrey-nek, hogy nőként sok ruhát kell pakolnod. Ne aggódj, szóval tartom.- Kacsint egyet hozzá, hogy falaz neki, ha amiatt késne Kylie, mert a jeleket írja le újból s nem akar ezzel addig várni, míg a Gyengélkedőbe kerülnek, ahol ki tudja milyen sor vizsgálattal húzza még az idejüket a javasasszony.
//Én is köszönöm, élmény volt! És mit mondhatnék? To be continued...
Fred persze képes mindent viccnek venni, ahogyan ezt is. Én mondjuk nem mehetek kviddicsezni, hátha ott visszahozom az elveszített pontokat, de hát ez van. Az is valami, hogy élve megúsztuk ezt a kis kalandot, ahogyan erre a tanárnő ügyesen rávilágított, de ettől még nem valami jó hír, hogy nem sokat tudhatunk meg a továbbiakról, pedig azért az igenis fontos lenne. Nem fogok tudni csak úgy elfelejteni én sem mindent. - Akkor más módon kell meghódítanod. Biztosan menne, zavarba csak nem jössz, vagy ha igen akkor elég egy vicc. - és az megy neki a mosolyomból is látszik, meg hát mindenki tudja. Nem hiszem, hogy Fred az a zavartan nevetgélőféle lenne, aki nem tud mit kezdeni egy lány jelenlétében magával, vagy vajon igen? Lehet, hogy a híres Weasley ikrek meg vannak lőve, ha egy lányról van szó, mármint komolyabb értelemben és nem csak úgy szimpla szórakozás címén? Nem tudom, annyira pedig még nem is hiszem, hogy jóban vagyunk, hogy ez rám tartozzon, még csak az sem derül ki, hogy ki az a lány és nem is akarnám kihúzni belőle. Egyébként is jobban érdekel ez az egész ügy. Az elkobzott papírjaim... ennek a résznek nem igazán örülök, de szerencsére azért elég jó a memóriám, viszont lehet hogy ehhez minél előbb le kellene lépni innen, hogy legyen időm, amíg tényleg nem esnek ki a fejemből a dolgok és tényleg át tudjam gondolni, hogy miket láttam és ha kell újra lerajzolni. Persze tudom nem szabadna belefolyni ebbe az egész ügybe, de azért ezt még sem olyan könnyű ám teljesíteni. Amúgy is kétlem, hogy McGalagony, ha megtud valamit, akkor majd azonnal szalajt értünk egy manót, hogy nekünk is beszámoljon. Nem is értem, hogy miért várják a diákoktól, hogy ne folyjanak bele az iskolai ügyeibe, amikor ránk is tartozik, ez meg főleg. Fred kérdésére én is bólogatok, hiszen jogos, azok a valamik nem mentek a kunyhóba és az iskolába se, bár lehet hogy idővel a kunyhóba bementek volna, ezt nem tudhatom végül is. Arra pedig még inkább kíváncsian figyelek, hogy nem leszünk-e így veszélyesek másra. Azt én se szeretném, mégis úgy érzem ez azért jelent valamit, amire képes vagyok. Életemben először tényleg hasznosnak érzem magamat, tényleg úgy érzem, hogy tettem valamit, ami... értékes és amivel másoknak is segítettem. Ez azért elég nagy dolog. Most nem csak az őrült lány vagyok, hanem valami több, valaki, aki talán segíthet is másokon. - Komolyan? - oké azért annál a pontnál elkerekedik a szemem, amikor kiderül, hogy nem pontlevonást kapunk, hanem pontot azért, amit tettünk, pedig ehhez képest az eddigi litánia nem kicsit volt erőteljes, bár a tanárnő az esetek nagy részében ilyen szokott lenni, tehát tőle cseppet sem meglepő a dolog. - És ha ez napokat jelent? Addig nem is mehetünk órára? - jól van azért ez elég kellemetlen lenne. Ez a része már nem tetszik nekem, de mit lehet tenni? Arról nem is beszélve, hogy úgy fest megfigyelés alatt leszünk, úgy meg még nehezebb bármit is tenni, bár talán a gyengélkedőről időnként ki tud lógni az ember. Először is beszélni szeretnék Cedrickel, el kell mesélnem neki, hogy mi történt ez... fontos, remélem, hogy lesz rá lehetőségem. - Köszönjük tanárnő. - teszem még hozzá végül, csak aztán állok fel, érezhetően már a kanapé is enged és nem húz úgy magához, mint ahogyan még nem régen. Megvárom még, hogy Fred mond-e valami egyebet, csak aztán indulok el vele együtt kifelé. Még jó, hogy nagyjából egy felé megyünk, ő és a én is a toronyban lakunk, csak valahol útközben kell elválni majd. - Hát... ez furcsa volt. A Gyengélkedőn találkozunk, ha kések... az emlékeimből halászom elő a jeleket. - még kap egy szórakozott mosolyt az elválásunk előtt. Ez fontos, annál is fontosabb, mint hogy netán azokkal a lényekkel fogunk álmodni. Pár rémálom igazából nem nagy cucc nekem. Volt már épp elég belőlük, esetleg Frednek lehet kellemetlen, hiszen ő nem szokott rosszul tölteni egész éjszakákat. Nekem ez már teljességgel megszokott.
//Köszönöm szépen a játékot, nagyon ügyi volt a tancsinéni, szépen formáltad tovább a kapott sztorit. És Frednek is köszi, végre sikerült tényleg végigvinni ezt a játékot, folytatás következik! 100. hsz *-*//
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Erdei kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Piszok nagy szerencséje volt a két diáknak azzal, hogy Kylie-nél „véletlenül” megjelent a megoldás, igaz csak félmegoldás volt, de mégis segített. Ezt persze nem vetheti a szemükre, valószínűleg az életüket mentette meg a titkos és tiltott mágia, de sajnos nincs meggyőződve arról, hogy a tiltása ellenére ezt nem fogják használni máskor. Ha már tudják a módját, talán bátrabbak lesznek és tovább nyomoznak ami nem túl szerencsés. Szavai közben hagy némi szünetet amire Fred válaszolgat a maga módján, természetesen igyekezve kimenteni magukat a legtöbb szabályszegés alól. Igen, azt nem kétli, hogy meg voltak ijedve és ilyenkor az ember hajlamos olyan dolgokat is tenni melyekről tudja, hogy tilos, ennek köszönhetik az életüket, ám az alól nem mentesülnek, hogy tanári segítség helyett magánnyomozásba kezdtek, és a legnagyobb bűnös mégis csak Kylie, hiszen a korábbi eset után McGalagony világosan megmondta neki, hogy minden hasonló esetnél forduljon hozzá vagy Trelawney professzorhoz. Fred keresztapaságára csak egy „igen, gondoltam” bólintást válaszol, a kérdés költői volt, hiszen kettejük közül a Weasley gyerekből nézi ki az ilyen kifejezéseket. A maga módján még mókás is lenne ha nem keringene az ügy körül olyan sötét magyarázat. * -Nem tudom Mr. Weasley, hogy Hagrid kunyhójába miért nem mentek be, de az iskola védve a legtöbb sötét mágiával szemben, még ha nem is látják. A birtok is, de úgy tűnik még sem eléggé, ezen munkálkodnak odakint az iskola tanárai. *Az elvett pergament nem nézi meg, csak elteszi. A könyv említése már némi érzelmet is fest az arcára, ami eléggé sötéten mutatja a helyzetet, és a professzor egy röpke pillanatra elgondolkodik a hallottakon és összekapcsolja a saját ismereteivel. Az már biztos, hogy a könyv emlegetése még ad feladatot a tanároknak a könyvtárban, némi mágia előcsalogatóval meg fogják tudni, hogy mi történt, miért és ki volt a bűnös. Sajnálatos módon az Álomkínzók megjelenése a birtokon és az eltűnt könyv azt jelenti, hogy valaki bejutott az iskola falai közé aki nem oda való. * -Lenne különbség Mr. Weasley? *Láthatóan Fred talán életében először megijedt valamitől, ami nem baj, sőt! McGalagony úgy véli nem ért ha ezt az érzést egy kicsit elmélyíti benne, hogy máskor legalább kétszer gondolja meg mit cselekszik. Egy dolog az ha rendet bont a testvérével és borsot tör a tanárok és a diákok orra alá, hogy a legtöbb hiányzás az ő számlájukra és feltalálásaikra fogható – nem mellesleg emiatt azért egy kicsit büszke is rájuk – de szembe szállni a vélhetően sötét mágiával, tanári segítségkérés nélkül, nem ismert és veszélyes mágiát alkalmazni már egészen más.* -Nos, úgy vélem nem lesz bajuk, amíg az iskola falai között maradnak, a Roxfort sok mindennel szemben védett, de odakint nem tudom mi vár magukra. A lelkük nem fog kiszökni azon a kapun keresztül de miatta úgy világítanak mint egy fáklya a sötétben, olyanok mint a lépes méz a medvéknek. Amint megfejtettük a jeleket és elhárítottuk a közvetlen veszélyt, magukon is segítünk és remélhetőleg nem lesznek később következményei. Sajnálatos módon nyakig benne vannak ebben az ügyben, de mást nem rángathatnak bele, még a másik felét sem Mr. Weasley, bár kétlem, hogy be tudja tartani. *Fredre tekint jelentőségteljesen az utolsó mondatánál és a pillantásából az olvasható ki, hogy mindezt tényleg komolyan gondolja George biztonsága érdekében.* -Nem lehetünk biztosak abban, hogy azok a lények nem lépnek be az álmaikba azon a kapun keresztül, remélhetőleg Thorne professzor talál rá megoldást és akkor azonnal levesszük magukról azt az átkot. Mindazonáltal Ms. Bryson remekül alkalmazta a vérmágiát és ezzel megvédte magát és Mr. Weasleyt is, aki pedig élete kockáztatásával is önzetlenségről tett tanúbizonyságot. Tíz- tíz pontot ítélek meg de kérem ne tekintsék jutalomnak, inkább figyelmeztetésnek. Úgy gondolom az lenne a legjobb ha a gyengélkedőn töltenék el ezt az időt, a lehető legtávolabb a többi diáktól. Most menjenek a körletükbe és szedjék össze a holmijukat, utána jelentkezzenek Madame Pomfrey-nál, értesítem az érkezésükről. *Ezzel el is bocsájtja a két diákot hiszen van még bőven tennivalója az üggyel kapcsolatban. Másnap azonban fel fogja keresni őket és nem csak ő hanem minden bizonnyal Thorne professzor is és Trelawney professzor is, hogy együtt találják ki mi a fene történt.*
//Én ezennel le is zárnám ezt a játékot, köszönöm, hogy részt vehettem benne, a folytatásról értekezünk off-ban. //
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Hmmm, lássuk csak, te olyan 25-öt, én 50-et szerintem... Bele kell húznom a következő kviddicsmeccsen, vagy megtudom, tud-e a professzornő villámokat szórni. - Adja le a tippjeit Fred, ha mindent egybe vetve kell megtippelni vagy jósolni, ezért mennyi mínusz pontot fognak kapni. Bár reméli, ennél azért kevesebb lesz. Nem enyhítő körülmény, hogy végülis azért csak eljöttek a tanárnőhöz? Legalább Kylie számára. - Nem kellett rángatni. - Mosolyog Kylie-ra, hiszen ha nem akart volna jönni, nem jött volna. De nemcsak azért ment, mert egyedül nem akarta menni hagyni a lányt a Tiltott Rengetegbe, hanem érdekelte is, mi ez az egész, s hát nem csalódott. Többet még most sem tud, de hogy jó kis balhé volt, az tuti! - Na igen, amilyen az én szerencsém, a másikat kapnám! - Nem bólint rá, hogy tetszik neki egy Hugrabugos szőke lány, egyértelmű úgy is, és nem is tudja, miért említette Kylie-nak. De úgy véli, nem fogja elfecsegni a dolgot, vagy szokás szerint nem hisznek neki, főleg ha mások is úgy vélik, a Weasley-ikrek nem tudnak szerelembe esni. Legalábbis ezt nem tudják elképzelni. Viszont Kylie megbízhatónak tűnik. De itt és most nem is tudják most ezt a gondolatmenetet tovább fűzni, vagy ezt megbeszélni, mert McGalagony visszaérkezik, s a kinti villogó fényeknél csak a tanárnő tekintete villog vészjóslóbban, vihar előtti csendet idézve. Ez nem az a pillanat, amikor ki kéne javítani a házvezetőnőjét, hogy csak késődélután és este voltak a Tiltott Rengetegben, mert nem sokat javítana a helyzeten. - Valahogy ki kellett jutnunk Hagrid kunyhójából, tanárnő! - Tárja szét kicsit karjait Fred, mert hát jó hogy utánozta Kylie-t! Mi mást tehettek volna, mikor pucér dementoros ostromgyűrű vette őket körbe és ki tudja, mikor kezdték volna megnézni azok a lények, hogy be tudnak-e jutni a kunyhóba vagy sem? - Én voltam a keresztapa... - Jegyzi meg a névadó kapcsán. Lássuk be, sokkal jobban hangzik, mint az álomkínzók. Nem jelent sok jót ez sem, főleg ha McGalagony szerint inkább dementorok kergették volna a Roxfort területén a diákokat. Hallgatva viszont mik is az álomkínzók... Ha nem McGalagonyról lenne szó, hanem bármely más tanárról, aki rájuk akar csak ijeszteni és emiatt túloz, s emiatt kettővel el kellene osztani az elhangzottakat, akkor is elég parásan hangzik a dolog. De hogy ezt McGalgony mondja, aki mindig tárgyilagos és szerencsére mindig válaszol is a diákoknak, nos, ez így még kevésbé kecsegtet sok jóval. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy nem is pontokban kapják a büntetést, hanem iskolafogság képében. Szerencse, hogy messze még a tanév vége, habár jobban belegondolva egész nyáron itt maradni az üres iskolában... Hmmm! - Miért nem jöttek be Hagrid kunyhójába meg ide az iskolába? - Teszi fel a kérdést, mert naná, hogy vannak kérdései, s úgy véli, az iskolát nem láthatatlan vérmágia védi. De akkor mégis hogyan hatnak ezek az álomkínzók? Falakon át? Nem kell közvetlen kapcsolat, mint a dementorok esetében? Kylie kérdését még ő is megtoldja majd eggyel. - És mit jelent ez a környezetünkre nézve? Az egyik rám ugrott, patrónus bűbájjal Kylie-val ketten együtt tudtuk csak leszedni... Most akkor közveszélyes nyáladzó őrült leszek? - Azért ezt jó lesz tudni, hogy miként készüljön. Például költözzön-e külön szobába George-tól meg messze a többi Griffendélestől mondjuk a Mardekárosok közelébe? Na meg így akkor még kevésbé keresheti a Hugrabugos prefektus társaságát.
Oké jogosak a szavai teljes mértékben. Elég sok minden van most a rovásunkon enyhén szólva is. Érthető, ha jelenleg nem vagyunk McGalagony kedvencei. Ettől még kissé elhúzom a számat a tényt hallva, hogy elég sok minden miatt kaphatunk most. Engem amúgy se bírnak a háztársaim nagy részt, ha még miattam pontot is veszítenek akkor még inkább nem lesznek oda értem. - Azt hiszem mindenért együttvéve. - ő legalábbis már gyakorlott az ilyesmiben, kapott már gondolom elég büntetést és kapták már el elég sokszor, szóval lehet róla fogalma, hogy mi jár azért, ha olyasmit tesz, ami nem tetszik az iskola vezetőségének, no meg többször is olyat tesz, mert hát az se mindegy, hogy az embert egyszer kapják el, mert vétkezik, vagy többször is. Nekem azt hiszem mondhatjuk ez mondjuk a második hibám, talán az még nem olyan vészes, maximum az lesz a gond, hogy az én baklövéseim nem kimondottan kicsik. - Oh én... nem akarom rád kenni, hiszen eleve én rángattalak bele. - megrázom a fejemet, mert ez olyan buta dolog lenne. Nem akarok én rosszat neki, hiszen segített nekem és akkor még ő is legyen az egész miatt a bűnbak? Én nem vagyok olyan, hogy ilyet teszek bárkivel is. - Szóval tetszik egy Hugrabugos szőke lány? Attól félek ezt McGalagony nem venné be, vagy félő, hogy van több szőke is ott. - az elején még kuncogok is, de aztán csak egy szolid mosollyá csendesül a dolog. Tényleg nem hiszem, hogy ebbe a tanárnő belemenne, de mondjuk nem rossz taktika, ha így akar meghódítani valakit, bár ez az egész... nem is tudom, olyan távol áll az ikrektől. Jó nem ismerem én egyiküket se túl mélyen, de mégis az, hogy valakivel komolyabban is foglalkozzanak, egy lánnyal az olyan... furcsa és újszerű, bár nem rossz értelemben, hiszen nekik is lehetnek érzéseik, maximum azokat is nehezen veszik komolyan. McGalagony visszatérése után megpróbáljuk elmagyarázni a tanárnőnek, hogy pontosan mi is történt és hogyan, bár félek tőle ettől még nem fog úgy igazán megenyhülni felénk, de azért próbálkozni szabad. Fred szavaira aktívan bólogatok, időnként azért bűnbánó képet vágok, amikor a tanárnő hozzáteszi a maga dorgálását. Tudom én, hogy igaza van, de hát... valahogy még se jöttünk ide azonnal, hiába, hogy tudom, hogy kellett volna. Aztán előhalászom szépen a jegyzeteimet, amikor annál a résznél tartunk, hogy odaadjam neki. - Bocsánat. - ezt még azért egészen halkan úgy érzem, hogy muszáj hozzátennem. - A könyv a Ritka szimbólumok és azok kapcsolata az álomfejtéssel, van egy saját példányom, de azt se találtam meg és a könyvtári is eltűnt. - a név kérdésénél Fredre pillantok, bár azt hiszem amúgy is sejthető volt, hogy a nevet ő találta ki és nem az én ötletem volt. - Igen, ezek voltak a fán és volt ami álmomban is előkerült. - mondjuk csak pár és azok is annyira futólag, hogy nem emlékeztem, leginkább a tisztás és a fa maradt meg bennem, más azért nem annyira. - De tanárnő... - szinte biztos, hogy McGalagony majd igyekszik belém fojtani a szót, de nem nagyon akarja majd hagyni magát. Lehet, hogy ez a dolog veszélyes vérmágia, de ha nincs akkor nem jutottunk volna el a kastélyig sem, azért ez is számít. - De ez mit jelent pontosan ránk nézve? - oké két irányú a kapu, de... vajon akkor más is látja a lelkünket, vagy kiszállhat belőlünk, vagy mi? Ezt egyelőre még nem értem teljesen és a jelek is érdekeltek volna, de persze azok sincsenek már nálam, legalábbis a lapok, amikre lemásoltam őket, hiszen... a gondolataim azért mégis csak megmaradtak szerencsére és szimbolisztikusnak készülök, az a dolgom, hogy sok mindent megjegyezzek.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Erdei kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Azért meg kell hagyni, McGalagony professzor alaposan rácáfol a korára ahogy kiviharzik, még Fred Weasley sem tud megszólalni, pedig az nála elég nagy ritkaság. Nem sok idő telik el mire visszatér, de addigra már a fél tanári kart riasztotta, a kaput bezárták és néhányan kint a birtokon tevékenykednek, hogy elűzzék a diákok által csak pucér dementoroknak titulált lényeket. Utóbbi igyekezetről a színes ablaktáblák mögött sűrűn felvillanó fények árulkodnak. Olyan mintha vihar készülődne és villámok cikáznának az égen, még a szobát is betöltik, remegő és ugráló színes foltokkal. A professzor igyekszik a hagymázas elbeszélésből a lényeget kihámozni, de még mindig akad fehér folt amire rá is kérdez. Nem lesz boldogabb a válaszoktól.* -Szóval egész délután és este a Tiltott rengetegben voltak, ahelyett, hogy hozzám vagy egy másik tanárhoz fordultak volna, már akkor amikor a könyvhöz tartozó kartoték, mint ahogy azt Mr. Weasley bámulatosan szemléltette, önmagához képest meglepő módon felgyulladt. *Ennél a pontnál szigorú tekintettel néz a fiúra, hiába Kylie mentegetése és a százkarátos vigyor Fredtől, majd tovább folytatódik a párbeszéd amiből sok minden más is kiderül. A professzor ide-oda kapkodja a fejét.* -Ms. Bryson önnél sajnálatos módon minden _csak_úgy_jön_ és ön Mr. Weasley leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy utánozza Ms. Brysont. *A jegyzetek említésekor előrenyújtja a kezét és sürgetőleg mozgatja az ujjait, hogy minél előbb kézhez kaphassa azokat. *-És pontosan melyik könyv is volt az amit Ms. Bryson keresett és nem talált? ….Örüljön, hogy nem történt komolyabb baj amikor transzba esett. Ezek a lények nem….mégis ki találta ki a pucér dementorokat? Jobban jártak volna ha azok kergetik meg magukat, még tapsoltam is volna. Azok a lények egyfajta álomkínzók, hasonló gyötrelmeket okoznak mint a Cruciatus átok, csak épp az elmével és az álmokkal. Ezért nem bírják a fényt, de nem elég egy Lumossolen, mert az egyén elméjéhez kötődnek, a vérükhöz. A patrónus bűbáj is azért hatott rájuk egy kicsit mert az egyénhez kapcsolódik, annak egy szép emlékéből születik. Örök életükre a Szent Mungó zárt osztályára kerülhettek volna. *Ha megkapja Kylie jegyzeteit elkezd sétálni miközben a jeleket szemléli, néha felhorkant dühösen ami érezhetően Frednek és Kylie-nek szól.* -Ezeket látta a fán Ms. Bryson? Nos, még nem láttam ilyen lényeket, de tudom, hogy volt aki igen és most ott van a Szent Mungóban. Egyszer régen egy varázsló egy rúnamester megpróbált megfejteni egy régi könyvet ami átkokkal volt tele, olyanokkal melyekhez nem kell pálca és nem mind azonnal fejti ki a hatását. Ám sajnálatos módon megidézett valamit amiről fogalma sem volt. Rémálmok gyötörték, látomásai voltak, végül teljesen elveszítette a józan eszét. Ám míg eljutott idáig, jegyzeteket készített a történésekről. Innen tudunk a lényekről, bár soha senki nem nevezte el őket, a legelterjedtebb megnevezés az Álomkínzók, de ez sem fedi a valóságot. Minden gondolatot elsötétít, megváltoztat, teljesen kivetkőzteti az embert önmagából míg nem marad más belőle mint egy nyáladzó, üres héj. Azt mondják, hogy aki ismeri a módját az irányítani tudja őket és ezzel másokat kényszerít rabszolgaságba, de mindezidáig nem volt rá példa. A vérmágia csak egy amivel viszonylag tartósan hátráltatni lehet őket de nem elég az elpusztításukhoz. *Visszafordul a diákok felé, főleg Fredre tekint hiszen ő tette fel az utolsó kérdést. Joguk van tudni mi az ami a tenyerükön virít, bár nem lesznek tőle boldogabbak.* -Az a jel a tenyerükön egy kapu amin keresztül a lelkük fizikailag hatással lehet a külvilágra, mint például ma éjszaka amikor vérmágiát alkalmaztak, de ez a kapu kétirányú és nem fog csak úgy elmúlni. A jel ott marad mindaddig míg nem találunk rá megoldást. Nem mondhatnak semmit sem erről egyetlen diáknak sem, felesleges pánikot kelteni. Önök azonban nem hagyhatják el az iskolát addig míg az a jel a tenyerükön van, legyen ez a büntetésük is, amiért számtalan ponton megszegték az iskola szabályzatát, veszélybe sodorták egymást és a Roxfortot. Beszélek Thorne professzorral, ez nálam marad természetesen és ha újra álmodik Ms. Bryson, kérem ne Mr. Weasley-hez forduljon tanácsért. *Kylie jegyzetét a pongyolája ujjába rejti. szándékában áll elengedni a diákokat, hacsak nem akarnak még kérdezni valamit. Persze ahogy Fredet ismerni lehet, minden bizonnyal lesz még amire kíváncsi.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
És mit mondhatnék? To be continued... 
És Frednek is köszi, végre sikerült tényleg végigvinni ezt a játékot, folytatás következik! 
//