2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxmortsi hétvégék egyikén történik meg az alábbi eset. Elérkezettnek látom az időt, hogy bepillantást engedjek nyerni a vélának mindabba, amely engem jellemez. A többi angyal közül van Jasmine járt itt, a többiek túl „fiatalok” még. Eileen-nek azonban tudnia kell, mekkora fába vágta a fejszéjét. Immár nincsen visszaút, odaadtuk egymásnak magunkat, testileg-lelkileg, így elfogad, vagy meghal. Illetve elfogad, és később hal meg, ha úgy alakulnak az események, amelyeknek láncolata talán korábban kezdődött, mint hogy egyikünk is megszületett volna. A faluból a térmágia repít a van Horne birtokra, természetesen nem a hoppanálást, hanem az általam kifejlesztett, logikus módon rúnákkal megtámogatott tiltott teleport varázslat segítsévével, amelyet sem figyelni, sem nyomon követni nem lehet. A lányt felkapom, bár mindez oly tiszta varázslat, nem fog még rándulást sem érezni, csak a táj mosódik el, mintha tündérport szórtak volna ránk. Hasonlít ahhoz az aranyszínre, amelyet a vállára is hintettem a billog elhelyezésénél. Érdekes lehet, hogy ha mindig oly komor az aurám, honnan ez az aranymánia. Ha ő valami sötét, denevérekkel övezett várra gondolt, amolyan Drakula-stílusban, tévedett. Rengeteg üveglappal díszített modern házról van szó, nyilvánvalóan a luxus jegyében, azonban jó messze a lakott településektől, Brighton irányában. A hegyekben természetesen, maga a ház is egy sziklaszirt tetején áll. A nappali közelében érünk talajt, hogy ott engedjem el a lányt. A sötétebb, alagsori tervek még várhatnak... - Helyezd magad kényelembe, rögtön jövök. – Eresztem el a derekát, s igéretemhez híven el is tűnök az egyik ajtón. Dohányzóasztal, hatalmas kanapé, bőrfotelek díszitik a szobát, a kandallóban már barátságos tűz ropog. Nyilvánvalóan tartom a látszatot, hiszen a sötét varázslók nem szoktak kérkedni azzal, amit képviselnek.
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Szerző
Üzenet
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Van Horne birtok 2015-01-26, 22:02
Uther & Eileen
Nem mondom, hogy megnyugtat a tény, tiltott mágiát használ, és minden létező szabályt megszegek azzal, hogy elhagyom az iskola területét, és nem Roxmortsba megyek. Ettől függetlenül nem mondtam nemet egyszer sem, sőt, rögtön rábólintottam, érdekelt, honnan jött, még ha az anyja nem is. Tőle sem féltem, szó sincs erről, de nem éreztem kellemesnek ama lehetőséget, hogy megismerjek egy férjgyilkost. Furcsa volt, mintha repülnénk, csak éppen sokkalta gyorsabban, mint az megszokott volna, akár seprűn, akár a szárnyainak segítségével. Nem képzeltem el, hol lakhat, butaság, akkor csalódna az ember, nem mondom, hogy nem illene hozzá valami szellemkastély, de olyanban nem igazán laknak emberek. Még varázslók sem nagyon, de aztán ki tudja, biztos vannak olyan dilis egyedek is, akik ezt találják nyerőnek. A sziklaszirtről azért nincsenek éppenséggel pozitív élményeim, de nem fogok nekiállni hisztizni miatta, távol álljon tőlem. A ház kellemes, az biztos, modern, letisztult, elegáns. Azt hiszem, illik hozzá, még akkor is, ha ez tulajdonképpen a családja révén lesz majd egyszer az övé. - Rendben. Bólintok rá könnyedén, bár egyelőre oly kényelmesen biztosan nem fogom érezni magam, de azért próbálkozom. A kanapét találom a legmegfelelőbbnek, mert hát, mégiscsak amolyan pár lennénk mi ketten, hogy nézne ki, ha egy-egy fotelban ülnénk? Ha ő másként látja, majd abba ül, különösképpen nem fogom zavartatni magam miatta, csupán megjegyzem a jövőre nézve. A kandalló lángjaiba réved el tekintetem, és fura, de már megint elég pikáns gondolataim támadnak, holott azt hittem, el fog múlni, ha túlesek a tűzkeresztségen. Neeem, sőt, még rosszabb lett, szerintem a bagzó macskák sem gondolnak ennyit ilyesmire. Szörnyű vagyok. Hátradőlök a kanapén, egyik lábam keresztbe vetem a másikon, és úgy várakozom, miközben csendesen nézelődök… - Nagyon szép ház! Szólalok meg, amikor visszatér, akár egyedül van, akár nem.
A Roxmortsi hétvégék egyikén történik meg az alábbi eset. Elérkezettnek látom az időt, hogy bepillantást engedjek nyerni a vélának mindabba, amely engem jellemez. A többi angyal közül van Jasmine járt itt, a többiek túl „fiatalok” még. Eileen-nek azonban tudnia kell, mekkora fába vágta a fejszéjét. Immár nincsen visszaút, odaadtuk egymásnak magunkat, testileg-lelkileg, így elfogad, vagy meghal. Illetve elfogad, és később hal meg, ha úgy alakulnak az események, amelyeknek láncolata talán korábban kezdődött, mint hogy egyikünk is megszületett volna. A faluból a térmágia repít a van Horne birtokra, természetesen nem a hoppanálást, hanem az általam kifejlesztett, logikus módon rúnákkal megtámogatott tiltott teleport varázslat segítsévével, amelyet sem figyelni, sem nyomon követni nem lehet. A lányt felkapom, bár mindez oly tiszta varázslat, nem fog még rándulást sem érezni, csak a táj mosódik el, mintha tündérport szórtak volna ránk. Hasonlít ahhoz az aranyszínre, amelyet a vállára is hintettem a billog elhelyezésénél. Érdekes lehet, hogy ha mindig oly komor az aurám, honnan ez az aranymánia. Ha ő valami sötét, denevérekkel övezett várra gondolt, amolyan Drakula-stílusban, tévedett. Rengeteg üveglappal díszített modern házról van szó, nyilvánvalóan a luxus jegyében, azonban jó messze a lakott településektől, Brighton irányában. A hegyekben természetesen, maga a ház is egy sziklaszirt tetején áll. A nappali közelében érünk talajt, hogy ott engedjem el a lányt. A sötétebb, alagsori tervek még várhatnak... - Helyezd magad kényelembe, rögtön jövök. – Eresztem el a derekát, s igéretemhez híven el is tűnök az egyik ajtón. Dohányzóasztal, hatalmas kanapé, bőrfotelek díszitik a szobát, a kandallóban már barátságos tűz ropog. Nyilvánvalóan tartom a látszatot, hiszen a sötét varázslók nem szoktak kérkedni azzal, amit képviselnek.
