2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Beszélgetés lassan a végére ér, nincs értelme tovább beszélni a dolgokról. Nem azért, mert nem lenne mit mondani, de már így is túl ragoztuk a dolgokat és hát nem fecsegni jött ide, hanem a bázist akarja megnézni, hogy mit kell még javítani. El is indulok a házba. A birtokra néhány szónál több nem kell a ház a lényeg. - Az épület rengeteg szobával rendelkezik, a szobák 1 és 5 fős méretűek, kinek mi kell, szinte minden szinten van egy nagyobb szoba, ahol megbeszélést lehet tartani, a földszinten található az étkező, de természetesen bármelyik konferenciaszobába lehet étkezni. A manók napi 24 órában rendelkezésre állnak, ők takarítják és tartják rendben a házat és ők figyelnek arra, hogy a védővarázslatok mindig sérülésmentesek legyenek. A ház hol létét, mivel te vagy a titok gazda, egyedül te tudod. Ha egy mugli erre téved, akkor hirtelen eszébe jut, hogy sürgős feladata van. Ja igen, mielőtt elfelejtem. A birtok 150 hektár, ebből ötvenet a manók gondozta veteményes foglal el, ott termesztenek bizonyos zöldségeket, gyümölcsöket, gyógynövényeket és néhány olyan növényt, amik felhasználhatók bizonyos bájitalok elkészítéséhez. Mondom el ami lényeges lehet, természetesen, ha van valami, ami érdekli, akkor kiegészítem, de nem nagyon gondolok többet, ha csak a védő bűbájok pontos leírását nem akarja.
Egyértelmű vagy igazságos? Talán a kettő egy és ugyanaz…sőt, bizton az. Hiszen minden a mi kezünkben van, minket támogat az igazság és az már csak magától értetődő, hogy oroszlánként fogunk küzdeni a harcban. Mert háborúba indulunk. Én lennék a legboldogabb, ha meglehetne beszélni ezt a muglikkal, de nem lehet, mert félnek majd tőlünk és az elpusztításunkra törekednek. Én pedig nem kívánom a népemnek a pusztulást, ugyanis mindent azért teszek, hogy túléljünk, hogy találjunk egy helyet, amit otthonnak hívhatunk. Egy helyet, ahol nem kell elzárkóznunk a világ elől. Egy helyet, ahol a magunk urai lehetünk , ahol nem vagyunk többé elnyomottak. - Örülök, hogy így látod. Csakis az pusztítson, aki építeni is tud, márpedig mi erre képesek vagyunk. Akkor lehet jövünk, ha képesek vagyunk elengedni a múltat. A koronát öröklik, de a királyságokért, azokért küzdeni kell. – nincsen olyan út, amit ne lenne nehéz végigjárni. A helyes utat kell választanunk és nem az egyszerűt, mely kevesebb fájdalmat és szenvedést ígér nekünk. Maradjunk erősek egy életen át, mutassuk meg a világnak, hogy kik vagyunk. Bizonyítsuk be, hogy nem nekünk kéne bujkálva élnünk. A legforróbb tűzben edzik tökéletesre a kardot, és ez a kard mi vagyunk, a nép kezében. És lefogunk csapni… kíméletet nem ismerve. - A kérdés nem az, hogy merre akarok menni, hanem, hogy mit tudok megnézni. Nagy ez a hely, talán napok sem lennének elegek, hogy alaposabban szemügyre vegyem, így hát rád bízom magam,elvégre te vagy otthon. Mutasd meg, amit érdemesnek vélsz rá! – a hibákat, az erős pontokat…mindent, ami fontos lehet,mert ha ezt a helyet akarjuk mint főhadiszállás, elengedhetetlen az, hogy alaposabban megnézzük, hogy kijavítsuk az esetleges hibákat, mert a háborúban erre már nem igen lesz időnk. Mindennek meg van az ideje. Most fel kell készülnünk a háborúra… ez az egyetlen feladatunk, hogy mindent megtegyünk már most a győzelem érdekében. És meg is teszünk.
//Köszönöm a játékot //
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar - Rasmus 2015-02-12, 11:15
Örülök, hogy a régiek közül, akik még nem állnak át, azokat is megpróbálja magunk mellé álltani és nem ellenségként kezeli. Még nem, de hát mindennek van határa a türelemnek is, mert előbb utóbb, aki nem velünk van, az ellenünk, de addig még van idő rájönni, hogy jbb a mi oldalunkon állni. Ahogy egykoron mi, Voldemort követői sötétben bujkáltunk a minisztérium elől, az egész mágus világ úgy bujkál a varázstalanok szeme elől. Ez nem lehet, a természet rendje ellen van, hiszen az erősebb sosem menekült a gyenge elől. Ahogy az alfa hím megverekszik az őt kihívóval, úgy kéne nekünk is tennünk. Hiszen most a muglik azok, akik elől rejtőzködnünk kell, pedig mi vagunk az erősebbek. itt nem az számít, hogy ki volt a Nagyúr követője vagy ki nem, itt egyszerűen arról van szó, hogy a varázslókat fel kell világosítani, fel kell ébreszteni, hogy túl sokáig voltunk elnyomásban, túl sokat rejtőzködtünk. Nem számít, ez már a múlt, a jövőnk az, hogy végre kibújjunk abból a sötétségből, ahova magunkat száműztük. A jó és a rossz állandóan harcban áll egymással, de úgy érzem a varázslók, higgyenek bármiben, a rossz oldalt választották, amikor úgy döntöttek, hogy nem mutatják meg magukat a varázstalan világnak. - Hova tart az út? Azt a választ várod, ami egyértelmű vagy az igazságot?- Kérdezem, de hát tudom a választ, ez csak költői kérdés volt.- Természetesen öldöklésbe, kínzásba, rombolásba, de enélkül nem lehet építkezni. El kell távolítani a földről azt, ami megakadályozza, hogy új épüljön rá. Természetesen a végén meg fog épülni, akárhányan állnak ellen a dolognak, mert ők is rá fognak jönni, hogy ami ellen állnak az természetes folyamat, nem pedig valakinek az őrült látomása. Mondom el a véleményemet és azt, ahogy látom a dolgot. - Nem megyünk tovább? Merre akarsz még körbenézni? Invitálom beljebb, hiszen innen csak egy kisebb részét látja, a házat is meg szeretném mutatni és a birtok többi részét is, bár a terület ahhoz hatalmas, hogy egy nap alatt körbejárjuk. Közben elindulok a ház felé, de ha gúy dönt, hogy inkább a birtokot nézné meg, akkor természetesen abba is benne vagyok. Közben a hippogriff újra előjön, mire én dobok neki még egy menyétet, amit el is kap, majd az "ágyába" teszi, jelezve, hog kér még, így dobok neki még egyet, amit a másik mellé tesz, de már ő is elhelyezkedik az evéshez.
- Dolgozunk rajta. De sokuk szűklátókörű, nem látják azt, ami a szemük előtt van. – márpedig ez nem más, mint a viharfelhők. Csak az nem látja,aki nem akarja látni, mert fél attól, hogy mi lesz a világgal, ha újra háborúba sodorja magát. Nos, nem kell annyi embernek meghalnia, mint régen, ha van egy kis eszük, akkor nem fognak kockáztatni, hanem belátják, hogy a mi ügyünk az egész világunk ügye. Oly rég élünk már az árnyékok közt, bujkálunk, mert a mugli hatalmától félünk, de nincs mitől,erősebbek vagyunk, mint ők, egy gondolatunkba kerül végezni velük. Eddig nem tettük meg, de most eljött ennek is az ideje, és nem hátrálunk már meg. Nem hinném, hogy bármelyikük is arra adná a fejét, hogy támadást indítson ellenünk. Nem olyan bolondok, vagy ha mégis, hát az életüket dobják el maguktól ezzel az egésszel. Nem érnek el semmit sem azzal, ha folyton csak belső széthúzást eredményeznek. Ez az ő ügyük is. - El is várom, kelleni fog! – mondom mosolyogva, ahogy megveregetem a vállát. A Nagyúr tömérdeknyi hibát követett el élete során, de a legnagyobb az volt, mikor nem minket, nem a népét, hanem a hatalmat választotta. Saját magát árulta el, kihasználta, hogy mind hűségesebbek voltunk ahhoz, amit ő hirdetett. – Mit gondolsz, hova tart ez az út? – a győzelem felé, ez kétségtelen, de… vajon mennyi idő mire végigjárjuk? Az istenek, az élet, a sors… vajon mit szán nekünk? Megírták már volna előre a sorsunkat? Vagy tán még nem vésték volna kőbe? Annyi kérdésem van, mire választ nem kaphatok mástól, csakis az időtől, amire azonban most nem vagyok kíváncsi. Egyenlők leszünk, de… ostobaság lenne azt hinni, hogy csak úgy ezt hagynám. Nem, szabadságot és igazságot szolgáltatunk, a nép fog dönteni, de most háborúban állunk,és egy vezér kell, ez vagyok én. A többi, ráér azután, hogy győztünk. Előbb romboljunk le mindent, hogy építkezhessünk a helyére.
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar - Rasmus 2015-01-28, 16:30
- És nincs lehetőség, hogy valakit magunk mellé állítsunk? Vajon kik lehetnek azok a bizonyos ismerősök? Abban biztos vagyok, hogy aki élni akar, az mellénk áll, csak a teljesen elvakult mugliimádók buknak el inkább, mint hogy egy olyan világba éljenek, ahol nem kell bujkálnia a varázstalanok elől. Nem tehetünk róla, vannak, akik rabszolgának születtek. - Rendben, majd figyelek. Nem nagyon rémlik olyan ismerősöm, aki esetleg képes lenne legyőzni, bár csoportosan esetleg, de ezek gyávák, ha többen is jönnek elég egyet megtörnöm a többiek, mint a nyulak, úgy fognak menekülni. A nagyúr sokat akart, de ahogy mondani szokták sokat akart a szarka... Egyedül hajtott olyanra, amit csak társakkal lehetséges elérni és hát meg is lett az eredménye, egy baba és egy házimanó okozta a végzetét. - Tudod, hogy mindig számíthatsz rám, az otthonom a tiéd, a szívem az ügyünkké, tudásomat a célunk szolgálatába állítottam, egész erőmmel és lelkemmel a győzelemért küzdök. Már a Nagyúr bukásakor tudtam, hogy kell egy cél, folytatni kell amit elkezdett, hiszen ha nem hittem volna Voldemortban, aki néha forrófejú volt és túlságosan elvette az eszét a félvérsége és ha szóba került akkor körülötte kevesen úszták meg kínzás nélkül. De Rasmus is túlságosan maga köré építi a dolgokat, igen, kellenek emberek, akikben megbízik, de a személyi kultusz, amit ki akar építeni nem biztos, hogy jó. Azt mondja egyenlők leszünk, mégis magát egyenlőbbnek tartja valamivel.
- Nos, van egy-két régi ismerősünk köztük, egy-két új arc… senki olyan, aki miatt aggódnunk kéne. – nem , tényleg nincs ilyen, és nem is fognak bajt okozni, mert biztos vagyok abban, hogy ők is belátják azt az egyszerű igazságot, hogy élni jó, és mivel élni akarnak, nem harcolnak ellenünk. – De tartsd nyitva a szemed, bár nem hinném, hogy megtámadnának. – nem olyan bolondok, hogy még provokáljanak is, de jobb az, ha ez ember nyitott szemmel jár ebben a csúnya nagy világban, mert mint tudjuk nagyon kellemetlen meglepetések érhetnek minket, ha nem figyelünk elégé oda. A biztonságérzet pedig túl nagy luxus. - Nem kívánok a Nagyúr nyomdokaiba lépni barátom. – nem akarok, és nem is tudnék a nyomdokaiba lépni egykori vezetőnknek. Erős varázsló volt, ez kétségtelen, talán az egyik legerősebb, és kétségkívül sokak félték őt, sokan rettegtek tőle de elfelejtette azt, hogy honnan jött és mit képviselt egykoron. – Pontosan tudom, hogy mivel jár ez. A hatalom mindig veszélyes, és egyetlen ember nem képes uralkodni minden és mindenki felett. – ezt már megtanultam a Nagyúr hibájából okulva. Túl sokat akart, nem volt elég neki az, hogy az embereit vezesse, hogy nincs nála erősebb, nem is akarta, hogy legyen, így hát rátámadt egy csecsemőre… és a sors iróniája, hogy le is győzte őt ez a gyermek. – Ezért van szükségem olyan emberekre, akikben megbízhatok, akik ott vannak, mikor én nem. Szükségem van a magra, ami összetartja mindezt. – és ez a mag körém kell épüljön, azok kell alkossák, akikben megbízok. Nem lehetek ott mindenütt, de gondoskodnom kell arról, hogy ebből nem lesz baj. – És akik ezt alkotják, a bizalmam élvezik, cserébe pedig elvárom én is a hűségüket. Nemcsak hozzám, de mindannyiunkhoz. Hűnek kell lennünk a célhoz, a népünkhöz. Te hű vagy, igaz?
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar - Rasmus 2015-01-24, 12:51
A minisztérium mindig is gyenge volt és vak, de hamarosan rájönnek erre, ahogy azok a varázslók és varázstalanok, akik mellette állnak, de harcuk valóban reménytelen a harcuk. Ezen nincs mit szépíteni és nincs értelme nagyon ismételni, viszont a háznak nincs gyenge pontja, vagyis van, de nagyon nehéz rájönni, mert minden egyes ilyet amint megtalálunk azonnal javítjuk. Említem, hogy hallottam egy hasonló csoportosulásról, bár nekem még nem volt időm személy szerint utána nézni. Viszont azon nem lepődök meg, hogy Rasmus utánajárt. - És mit tudtál meg? A lány miatt nem kell aggódni, pontosan tudom, hogy mi a célom vele és azt is, hogy már nem kell sok neki és kész lesz a feladatra. a sorsa minden embernek magától függ, még ha sokan hiszik is, hogy az meg van írva. De az butaság, ez a gyengék kifogása a tehetetlenségükre. A belső harc és széthúzás senkinek nem jó, de ha az embereink tudják, hogy jó célért küzdenek, akkor nem lesz. - Az űr, amit a Nagyúr hagyott hatalmas, de kisemberek képtelenek rá. Egyetlen ember képtelen rá, ahogy Voldemort is túl nagy rést akart kitölteni egyedül, de ha mi összefogunk, akkor elérjük azt, amire Voldemort képtelen volt. Egyetértek veled.
- Idővel rájönnek, sőt, akár rá is vezethetjük őket… egy kilátástalan harcban a remény táplál minden tettet. – márpedig az ő harcuk ellenünk bizony az lesz, reménytelen, és ölni tudnának majd egy lehetőségért, hogy találjanak egy gyenge pontot, amit kihasználva megfordíthatják majd a háborút. Ezen pontot akár mi is szolgáltathatjuk nekik, ők kapni fognak érte, és a megfelelő pillanatban a összetörjük ezt a kis reményfoszlányt, mert egy valami tud csak jobban fájni, mint a penge, ami húsba mar. A remény, amiben csalódunk. Az a lelkünket veszi célba, sebet ejt rajta, és ellenben a testtel, a lélek soha nem gyógyul meg teljesen, ott marad a nyoma, és örökre emlékeztetni fog minket. - Remélem is. – különben nem csak ő, és nem csak én, de mindenki rosszul jár, az ügyünk is. Egyetlen ember sokat árthat, ha megadjuk erre neki az esélyt, éppen ezért nem tartom szerencsésnek Assar ezen lépést, de minden bizonnyal ő is jól tudja, hogy a bukást nem tolerálhatjuk, és ha ezen akciója kudarcba fullad, annak következményei ránézve igen súlyosak. Érte, és mindenkiért, akiért küzdünk, őszintén remélem, hogy nem tett rossz lóra ezzel most. A hiánya pedig a Roxfortban nem szabad, hogy feltűnjön, nagyon remélem, hogy az a lány jól tud hazudni. - Hallottam, találkoztam is velük. – azonos a cél… nem, sok minden azonos, de a cél semmiképpen sem. Ők a saját érdekük miatt tennék meg mindezt, csakis saját maguk érdeklik, ellenben velem. Én azt akarom, hogy ne csak én, ne csak a családom, hanem minden boszorkány és varázsló végre úgy élhessen, ahogyan az a magunkfajtához illik. Királyként. – A sorsuk alakulása mostantól csakis rajtuk múlik. Nem akarok belső harcokat, sem széthúzást. Csatlakozhatnak, vagy meghalhatnak. – sokkal több forog itt kockán, mint a hatalom, mint az én, vagy más egyedüli érdekei. Nem csak magunkra, mindenkire gondolnunk kell, mert ezt nem magunkért kell tennünk, hanem a népünkért. – Sokan akarják betölteni azt az űrt, amit a Nagyúr hagyott maga után, de nem fogják tudni, mert kevesek hozzá. Mert önzőek. A világnak pedig nem újabb Voldemortra van szüksége, hanem valakire, aki szívén viseli a népe sorsát. Egyetértesz?
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar - Rasmus 2015-01-14, 10:44
Megtalálhatják, mindent megtalálhatnak, csak keresni kell, de amilyen vakok a minisztériumban, csak későn fognak rájönni, hogy keresni kellett volna a helyet, ahova elbujhatunk. Egyre kevesebb a hír rólunk, mert még erőt gyűjtünk, de a minisztérium nem veszi észre ezt,. Azt hiszi, hogy győzedelmeskedett a sötét oldal felett, de ahogy a fény sem tudja eltávolítani teljesen a sötétséget, mert az megbújik egy sarokban és csak a lehetőségre vár, hogy lecsapjon. - Megtalálhatják, de ahhoz előbb rá kellene jönniük, hogy keressék. A védelemmel nincs baj, de én sem gondolhatok mindenre, ha majd lesz lehetőség, akkor ez lesz az első dolgom, hogy megkérdezem az itt lévőket, hogy adjanak tanácsot, hogy milyen védőbűbájt ismernek, amire én nem gondolok. Az erővel való gondolatait csak figyelem, nem mondok rá semmit. Nincs értelme. - A diák egyetemista, idő lesz mire észreveszik a hiányát, különben is pár nap múlva elengedem. A lelkét már megtörtem annyira, hogy ne merjen köpni. A lány erős, de nála erősebb varázslók és boszorkányok törtek már meg a kezem alatt és kerültek a Szent Mungóba és ott is haltak meg. Neki szerencséje van nem az a célom vele. - Hallottál csoportosulásról, akiknek azonos céljuk van, mint nekünk? Hallottam pár dolgot, de az kósza pletykának tűnik, egyelőre nem volt időm utánajárni a dolognak és egyedül kevés is vagyok ehhez. Ahogy a farkas, ember is "falkában" a legerősebb, de ezt nem Rasmusnak kell bizonyítanom, hiszen ezt ő is tudja, azért gyűjti az embereket maga köré.
- Megtalálhatják. – mondom mosolyogva, ahogy körülnézek. Egyelőre nem szól semmi ezen hely ellen, úgyhogy könnyen lehet, hogy végül idefogunk költözni, csak előbb tudnunk kell kiben bízhatunk és ki az, akinek meg kell halnia. Már vannak halottak, már vannak nevek azon a bizonyos listán, hadd higgyék a bolondok, hogy élhetnek. – Csak legyen jól védhető. Sok ember lesz itt, és még több halott. – mert ez a sors vár ellenségeinkre. Egyeseket itt kivégzünk, másokat pedig kitanítunk, az ő döntésük, én felajánlom nekik a változás lehetőségét, egy új világ kapujának kulcsát adom kezükbe, és ha készen állnak, velem együtt léphetik át azon ajtó küszöbét. - Nem becsülök alá senkit. Tisztelem az ellenségem. – nem erről van szó. Én tisztelem a harcost, akár ellenem, akár velem van, más kérdés, hogy életének végkimenetele végül nem ugyanazon irányba megy a két ösvény által. Aki mellettem van, az élhet, aki pedig ellenem van, az meghal. Bizonyára megértik ezt, a háborúban vannak vesztességek. – Azonban tudom, hogy erősebb vagyok nála. – ez nem önteltség, ez tény. Erősebb vagyok, mint hinnék, nem győztek le eddig sem, és most sem fognak. Hiába Dumbledore, hiába az összes auror, akit ellenünk uszítanak majd, én nem fogok vereséget szenvedni, legyőzöm mindegyiket, és győzelemre vezetem a népem. Ez a sorsom. - Igen, baglyot küldesz róla, ha az befolyásolhatja a következményeket. – egy diákot keresni fognak, megkérdezik mi történt, és a félelem mindig nagyon erős ilyenkor ,elárulhat minket, ezáltal sokat veszíthetünk, úgyhogy nagyon remélem, hogy eléri azt, hogy ne beszéljen a lány, mert semmi kedvem az ő nyomait eltakarítani. – Akkor legközelebb ezt elmondod nekem. – nem cselekedhet saját szakállára, mert ez árt nekünk, ezzel aláássa mindazt, amiért harcolunk. Bolond, ha azt hiszi, hogy ezt csak magam miatt csinálom. Ezt minden varázslóért és boszorkányért teszem. A gyerekeimért, azokért is, akik még nem születtek meg. Egy olyan világot akarok örökül hagyni rájuk, ahol szabadon élhetnek. - Remek. Előbb ki kell derítenünk kik azok, akikre számíthatunk, hogy tudjuk kik azok, akiket viszont meg kell ölnünk. – semmire nem megyünk azzal, ha vakon rohanunk a végzet felé. Nem, fel kell készülnünk, a Minisztériumot így is úgy is váratlanul éri majd az, ami történni fog. Voldemort meghalt, mondják ők, de nem számolnak velem, és ez maradjon is így.
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar - Rasmus 2015-01-10, 09:14
Mindig a tökéletességre törekedtem, mindenben, azért vagyok most itt, ahol. Ha nem így lenne, akkor sosem álltam volna Voldemort szolgálatában. Már fiatalon meggyőződtem magamban, hogy a világ nem tökéletes, mert míg a szánalmas halandók, muglik élik mindennapjaikat, addig nekünk, akik képesek vagyunk arra, amit ők csak szánalmas gépekkel képesek elérni, azt sem tökéletesen, bujkálnunk kell. - Megteszek mindent, a hely mire odajutunk, tökéletes lesz, sosem fogják megtalálni ellenségeink. Mondom és figyelem a mondandóját. Lehet, hogy arra született, hogy vezesse a népet, de önhittség azt hinni, hogy nincs nála erősebb. A Nagyúr is ebbe bukott bele, azt hitte, hogy nincs nála erősebb, mégis egy házimanó okozta a végzetét. - Az erődet nem firtatom, de ne ess abba a hibába, hogy alábecsülöd ellenfeleidet, mert ha azt hiszed, hogy nincs nálad erősebb, az önteltség és könnyen alábecsülheted az ellenfeleinket. Nem azért mondom, hogy kioktassam, de sok olyan varázsló bukott el, aki azt hitte, hogy ő az erősebb. Nem nagyon tudok mit mondani a válaszára. Hiszek a célunkban, de a tétlenség a legnagyobb ellenség, ami az embert magába szívhatja. Lehet, hogy háború vezet el a célunkhoz, de én úgy érzem, hogy az út fontosabb, mint a cél. De tagadom, hogy a vezetőm, egyenrangúak vagyunk, ezt már az elején megbeszéltük, egy jó vezető sosem egyedül dönt, hanem az embereit is bevonja a döntéseibe. - Legközelebb majd írok egy baglyot, ha el akarok rabolni valakit, jól fogok kinézni.- Mondom viccesen, de egyáltalán nem nevetve.- Nem terveztem, nekem elég egy ember, neked az egész családod a suliban van, nekem is szükségem van emberre a suliban. Mondom, nem érdekel a büntetés, mert egyenlő erősek vagyunk, elég döntetlen csata lenne. - Készen állok. Tudásom és képességeim már a nagyúr szolgálatában is kész voltak és Voldemort eltűnése óta csak tovább fejlesztettem azokat. Sosem vesztettem még párbajt és ezen a jövőben sem tervezek változtatni.
- Akkor jó, ennek a helynek hibátlannak kell lennie, ha használni akarjuk. – és az is lesz, biztos vagyok abban, hogy Assar ennek érdekében meg fog majd tenni minden tőle telhetőt, hiszen neki is jó ez, nem? Legyen büszke arra, hogy ezt a helyet gondoljuk eddig főhadiszállásunknak, de csak addig, amíg úgy érezzük, hogy alkalmas a célra. Minél előbb megtalálják a hibákat és kijavítják, annál jobb. Neki, nekem, mindenkinek, aki velünk van, mert hamarosan sokan lesznek majd itt, sokan vannak olyanok, akik nem harcosok, akiket ki kell képezni, hogy hasznukat vegyük, de nem baj, egy oroszlánszívű embert nem nehéz harcossá nevelni. - Nincs nálam erősebb. – pillantok oldalra Assar-ra, és láthatja rajtam, hogy a szavaimat komolyan is gondolom. Nekem ez a sorsom, hogy vezessem a népünket, hogy a tömeg élére álljak, hogy reményt adjak nekik és győzelembe vezessem őket. Ezt is fogom tenni. Egyesek majd meghalnak, mások megérik az új kor hajnalát. – Cél pedig mindig van. Csak meg kell találni és hinni benne. Mert csakis akkor nyerhet az ember, ha teljes szívéből hisz azért, amiért küzd. Ezért fogunk nyerni. Mert nekünk van miért harcolnunk, és a Minisztérium is megfogja tanulni, hogy nem állíthatnak meg mindent. – nem lehet gátat szabni ennek a viharnak - Nem feledem. De te se feledd, hogy én ki vagyok. – a vezetője, az ember vagyok, aki a hamarosan bekövetkező háborúban vezetni fogja őt, és minden más varázslót és boszorkányt. Én vagyok a hadvezére, én vagyok az, aki a sereg élére áll és egy új kor küszöbén léptetem át népemet. Eljött az idő, a mi időnk, hogy visszavegyük azt, ami soha nem lehetett a miénk, hogy végre jogos örökségünket a kezünkben tarthassuk. Eddig kint éltük a hideg világban, letaszítva a trónunkról, nyomorban éltünk és árnyak közt, de ennek vége, kitaszítjuk a muglit, oda ahol nekünk mindig is élnünk kellett. Győzelmet aratunk felettük. - Valóban? És hogy gondoltad ezt? Esetleg nem jutott eszedbe, hogy szólj nekem mielőtt még bármibe is belekezdenél? – nem jókedvemben mondom ezt. Nem szervezkedhet a hátam mögött, ha valamit tervezz, akkor arról nekem kell szólnia, hogy jóvá is hagyjam ezt, mert így csak aláássa azt, amiért eddig dolgoztunk. – A fiammal majd beszélek, de nem ígérek semmit. Ilyet pedig még egyszer ne csinálj, megértettél? – a fiamban a bizalmam töretlen, nem kételkedem benne, a családomban egy pillanatra sem inogna meg a bizalmam. Die maga dönthet arról, hogy akarja ezt a bizonyos lányt kordában tartani, vagy sem. Biztosabb válasszal tudnék szolgálni, ha erről esetleg előbb szólt volna nekem Assar. - Hamarosan testvér. Már csak néhány ember kell, és… kezdetét veszi a háború. Készen állsz? – mert nincs olyan, hogy nem, mert azok, akik képtelenek felkészülni, meghalnak. Háborúba megyünk, ki kell harcolnunk a szabadságunkat, elég volt a bujkálásból.
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar - Rasmus 2015-01-06, 22:01
- Természetesen csak néhány védővarázs hiányosságairól van szó, de folyamatosan 10 házimanó keresi és javítja a hibákat. Alapos ember vagyok, bár kényelmes, ha az embernek 50 manó lesi minden szavát. Nekem is van dolgom a javításokkal, rá szoktam nézni a manókra és én is javítok és módosítom a varázslatokra, de nem érek rá annyit, mint a manóim, nekem vendégeim vannak és velük foglalkozom, az egyikkel azért, mert a szüleivel véletlenül kerültem ismertségbe és azóta én vagyok az ismeretlen nagybácsi, a másikkal azért, mert már több szökési kísérlete is volt, de szerencsére a 24 órás manó felügyeletnek sikerült meghiúsítani a terveit. Ezért persze megkapta a büntetését a Crutiatus átoknak köszönhetően és ennek hála már a szökések is egyre kevesebbszer fordulnak elő. Lassan megtanulja, hogy ha jó kislány lesz, akkor nem bántom és ha ezzel kész vagyok akkor visszamehet a suliba, hogy beteljesítse tereinket, vagyis csak egy báb lesz a kezünkben. - Mindenki jó valamire, ha másra nem hát elretentő példának. A korcsok Isten humorának bizonyítékai, ha nem lennének, akkor mi sem akarnánk azt amit. Gondolj bele, egy tökéletes világba, ahol nincsenek gyengék és korcsok, mi lenne a célod? Elpusztítani a gyengéket? Mindig van nálad erősebb és szükség van a gyengékre is. A történelmet vérrel írták, sosem tintával, az emberiség nagy áttörései mindig a háborúhoz kapcsolhatók, lásd Napóleon, Vikingek, Hitler, Sztálin vagy említsünk nem kevesebb érdemmel Hannibált. - A kínzás és az emberek megtörésének mesterével állsz szembe, ne feledd mennyit köszönhetünk a képességeimnek ezen a téren. Meg fogom törni. Büszke vagyok a képességeimre, a pálcámra és az átkok betevő ismeretére, kedvenceim a Imperius és a Crutiatus, de a harmadik főbenjáró átkot megvetem, a gyengék fegyverének tartom, ölni könnyű, de egy halottal már nem lehet mit kezdeni. Én magam vadászat öröméért vadászok, nem a gyilkolás a célom, szeretek játszani az áldozatommal, akár a macska az egérrel. Csatában olyan vagyok, mint a patrónusom képes vagyok megtámadni a nálam erősebbet, de mint a rozsomák én is mindig nyertesként jövök ki. - Igen, haladunk felé, viszont nekem lenne egy dolgom a fiad részére. Van itt egy lány, aki majd a Roxfortban kémünk és bábunk lesz, ő lesz a kulcs az iskola megtámadásában, viszont kellene valaki, aki felügyeli, hogy nem árulja el a dolgot senkinek és valóban azt teszi, amire utasítjuk. Remélem Rasmus beleegyezik abba, hogy a fia olyan feladatot kapjon, ami fontos a céljainkba, ezzel is bizonyítva eddig is jelenlévő hitét az ügyünkbe. Nem kételkedem Diederik hűségében, de néha a legközelebbi társnak is bizonyítania kell újra és újra, ahogy azt is remélem, hogy Rasmus hamarosan hajlandó lesz idehozni azokat, akiket eddig toborzott. - A csapatot mikor ismerhetem meg? Mikorra számítsak az érkezésükre, ha megfelelőnek tartod a helyet. Nem kételkedem abban, hogy a hely megfelel bázisnak, elég nagy, elég biztonságos, elég rejtett és jól védhető támadás esetén, bár ahhoz meg kell találnia az ellenségnek minket.
- Na és ezek milyen hibák? – mert ha csak néhány védővarázslattal van gond az megoldható, de ha a problémák ennél súlyosabbak, akkor attól félek, hogy már nem lesz ilyen egyszerű ezt kivitelezni. Tökéletes főhadiszállás nem létezik, de ha a tökéletesre törekedünk, úgy alkothatjuk meg a legjobbat, így hát e szerint kell cselekednünk mielőtt még kitörne a vihar. Egyelőre csak gyülekezünk, teszteljük a mieinket, és hamarosan, itt lesz az idő, hogy kimutassuk a fogunk fehérjét és kilépjünk a fénybe, a muglik elé, megmutatva nekik, hogy ők nem másra teremtettek, mint szolgaságra. Erősebbek vagyunk, minket illet meg az a trón, amin most ők ülnek. - Néha elgondolkodom, hogy az ilyen emberek miért lehetnek még életben. – na igen, annyira sok selejt ember van ezen a világon és mégis oly sokáig élnek, pedig nem érdemlik meg ezt az időt, sem az életet, a harcot, a diadalt… és mégis, tovább élnek mint bármelyikünk. Ők azok, akik nem fognak hiányozni, mikor átírjuk a történelmet, mikor elhozzuk azt a korszakot, ahol a varázsló nem bujkál, nem fél a muglitól, hanem uralkodik felette és elnyomja azt. Ezt akarták őseink, ezt akarjuk mi, és elfogjuk hozni. Ők nem voltak rá képesek, a Nagyúr sem volt rá képes, mert valahol félúton letért erről az ösvényről, de mi megtesszük, beteljesítjük sorsunkat. - Idővel maga is rájön arra, hogy egy igaz ügyet készül szolgálni. A lelke lassan, de biztosan megfog törni, és az eszméink méregként fertőzik majd meg a gondolatait és érzéseit. Tegyél róla, hogy a lelke gyötrődjön, ébressz benne bűntudatot, a lelkiismeretét vedd célba, és előbb-utóbb, de feladja a küzdelmet. – sokan mondják, hogy ők nem ide tartoznak én mégis itt látom a helyüket. Itt vannak azok, akik erősek, és képesek tenni a jövőért, nem csak a sajátjukért, de mindenki jövőéért. Ez erő, amit gyengék nem érthetnek meg, és egy olyan ajándék, mire az arra nem érdemesek nem szolgáltak rá.
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar - Rasmus 2014-12-26, 10:07
Nem várakoztatom Rasmust, nincs értelme, az idő úgyis nekünk dolgozik, ellenségeink nem tudják, hogy készülődünk, az aurorok elpuhultak, egyre kevesebb a varázsbűnöző, de ez csak a látszat, nincs veetőjük még a halálfalóknak, így nem tudják mit tegyenek, de ez változni fog, amikor a legkevésbé számítanak rá, mi lecsapunk, az ellenségeink legsebezhetőbb pillanatában, mert amíg ők élvezik a látszólagos békét, mi felkészülünk, sereget toborzunk és kiképezzük őket. - Hibát ugyan tudnék sorolni, de azok olyanok, amik nem veszélyeztetik a hely titkosságát és már rajta vagyok a javításán. Egy- két minimális hiba akad, de azok inkább a varázslatoké és nem az enyém, ha megtalálom könnyen korrigálhatók más varázslatokkal azok a rések, így nem kell félni, különben is éjjel- nappal 5 manó keresi ezeket a réseket és javítja a parancsomra. Mintha tudna valamit, lehet, hogy érzi a varázserejüket? Nem tudhatom, pedig két éppen csak nagykorú varázslóról van szó. - Vannak, az egyik még alszik, a másikról nem tudok, de ő úgysem hagyhatja el a szobáját, unatkoztam és a lány szinte ajánlkozott egy kis elrablásért, így hát most kényszerű vendégszeretetem élvezi. Mondom el tömören, hogy igen van vendégem, de egyiktől sem kell félnie. Ha esetleg rá kérdezne az elsőre, akkor elmondom neki, hogy egyszer megmentettem egy családot, akikkel jóba lettem és a lányuk vendégeskedik nálam a hétvégére. - Lassan, de bizonytalanul. Már tudja, hogy nem hagyhat fel a dologgal, de még érzem benne az ellenállást, de hamarosan az is eltűnik. Mondom, miután egy pillanatra el kellett gondolkodnom, hogy milyen fiúról van szó. Valószínű, hogy az imperius megoldaná a problémámat, de abból nem tanulna semmit. Kell, hogy valóban elhiggye, hogy neki ez jó és én nem akarok rosszat, bár a módszereim kemények, az ő kemény fejével nem lehet máshogy beszélni, ha majd rájön arra, amire kell, akkor a családját is békén hagyom, de amíg makacsul ellenáll, addig sajnos nincs más választásom.
Nem hinném, hogy Assar megvárakoztatna, nem az a fajta, és amúgy is, mi értelme lenne? Az idő nagyon drága és nagyon kevés is van belőle manapság, hiszen csak úgy rohan ez a világ és kitudja mikor áll meg… vagy hogy mikor szállhatunk mi ki belőle. Az a nagy szörnyű igazság, hogy nem tudjuk merre tartunk, és annak az embernek, aki nem tudja hol akar kikötni, semelyik szél sem jó. Mi tudjuk mit akarunk, és mindezt meg is fogjuk tenni, ezt garantálni tudom. Az igazi erő minket szolgál, mi vagyunk ennek a világnak a méltó örökösei, lejárt a muglik ideje, új korszakot nyitunk. - Üdv Assar! Igazán pofás kis hely, egyelőre hiába keresnék hiba után, miszerint ne lehetne bázisunk. – na igen, sokan elférnek, védve is van, és nem zargatják holmi vándor varázslók… úgyhogy igen, egyelőre hajlok Assar azon ötlete felé, miszerint szolgálhatna a Jarle birtok főhadiszállásként. Itt még az embereket is könnyen kitudnánk képezni, van hely bőven, és nem kell finomkodni sem, a manók, akik sejtésem szerint dolgoznak, pedig ellátnak minket a szükséges dolgokkal. Nincs kifogásom egyelőre tehát. – Esetleg más vendégeid is vannak rajtam kívül? – nem árt tudni hogy csak ketten vagyunk-e, vagy számítsak valaki más jöttére is, fel kell akkor készülnöm a biztosra. Bár nem igazán tudom mégis kit fogadhatna itt rajtam kívül, jobb inkább biztosra menni, mert a kellemetlen meglepetéseket ugyebár nem szereti senki, valószínűleg Assar sem. – Hogy haladsz a fiúval? – kérdezem tőle, de nem őt, hanem a környezetet nézem meg magamnak. Minden bizonnyal tudja kire gondolok. A fiúra, akinek a családját megfenyegette, akit a szeretteivel tart sakkban. Előbb-utóbb megfog törni a fiú, senki sem bírja örökké a harcot, és a szíve mélyén minden bizonnyal pontosan tudja azt, hogy velünk kéne lennie, és ezt be is fogja látni, ezt garantálhatom neki. Itt az ideje annak, hogy végre mi varázslók ne bujkáljunk.
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar - Rasmus 2014-12-22, 14:56
Nem rég küldtem levelet Rasmusnak, aki már itt is van. Jók ezek a házimanók, pontosan jelentik, ha idegen jön a birtok közelébe vagy ha netalán valaki megtörné a varázslatokat. Ez esetben ugyan egyik sem történt, hiszen Rasmus a titokgazda, de hát a manók sem tudhatnak mindent. Nem lepődtem meg, hogy Törpike jelent meg, hogy jelentse, hogy idegen van a birtokon. Tudtam, hogy ki az, hiszen én hívtam meg. - Hülye manó, Rasmus jó barát. Menj és büntesd meg magad a tudatlanságodért. Közben egy másik manó is megjelent, hogy jelentsen a vendégem, mármint Rose vendégemről, hogy már beletörődött a sorsába, így utasítom, hogy adja oda neki a pálcáját, de továbbra is figyeljék. Meghajol, majd közli, hogy Dorothy a másik vendégem még alszik. Megköszönöm neki az infót, majd miután eltűnik pálcát ragadok és eltűnök én is a szobámból, hogy Rsmus háta mögött jelenjek meg. A ház rég óta a családom bírtoka, de nem vették, őseim mint harcosok jöttek el erre a földre és vették el egykori gazdájától a birtokot. Mi is azután költöztünk ide, hogy apám megtudta, hogy megörökölte ezt a birtokot. Ugyan én nem jártam itt gyerekként, én is elvettem, csak később derült ki, hogy amúgy is az enyém a manókkal együtt. - Üdv testvér, remélem elnyerte a tetszésedet. Hipogriffem épp akkor kelt, így felkaptam egy menyét tetemet és odadobtam neki, amit ő el is kapott, majd eltűnt vele az óla mögé. Hagyom RAsmust, hogy nézelődjön, de ez csak a ház, birtok jóval nagyobb, mint amit itt lát. Én sem vágyom a gazdagságra, hogy naphosszat feküdjek és várjam, hogy valaki odahozzon egy szem szőlőt, ennél én nyughatatlanabb vgyok, de azért jó, ha az embernek van egy biztos pontja, egy vár, ahol megnyugvást lelhet, nekem ezt jelenti a birtok, nem többet, nem kevesebbet.
Mosolyogva sétálok át a kunyhók között el egészen a villa hatalmas kapujáig, ahol azonban megtorpanok. Minden bizonnyal Assar már tudja, hogy jövök, nem igazán lepleztem érkezésemet, nem volt rá ok, hogy eltitkoljam valós szándékomat, mi jelen pillanatban idejövetelem volt. Azt mondta nekem,hogy ezt a helyet egész nyugodtan használhatjuk amolyan főhadiszállásként, én pedig eljöttem, hogy igazat adjak neki, vagy épp megcáfoljam a dolgot, de első ránézésre… azt hiszem jól látta a dolgokat. Egyre többen vagyunk, gyülekeznek már az árnyak, és nem engedhetjük meg azt magunknak, hogy folyton szétszórtan, fogadókban találkozzunk, ahol bárki kénye kedvére kihallgathatja beszélgetéseinket. Ez a hely jónak tűnik. Nem nehéz persze azért rájönnöm arra, hogy ez az épület jóval idősebb annál, mint amit egyesek mondanának rá kapásból. Őseink lépteinek nyoma ivódott a földbe, és ezeket most évszázadok pora takarja el a szemünk elől. Itt éltek őseink, itt harcoltak és haltak, ahogyan az férfihez és harcoshoz méltó volt. Az én családom is efféle helyen lakik, persze jóval messzebb, távol Anglia határaitól. A családom azonban nem mindig volt gazdag. Parasztemberek voltak a legelső felmenőim, egyszerű emberek, azonban nem érték be annyival, hogy egész életükben a földet túrják. Raboltak és fosztogattak, ezen kincsekből pedig szépen lassan, de biztosan meggazdagodtak. A szüleim sem tettek semmit azért, hogy úgy éljenek, mint a kiskirályok. Én azonban elutasítottam ezt a gazdagságot. Többre vágyom, mint pénz és hatalmas falak. Pont emiatt tagadtak ki. A mai napig emlékszem arra a döbbenetre és csodálkozásra, ami az arcukra volt írva, mikor megpillantották karomon a Sötét Jegyet. Élvezet volt nézni, szinte éreztem a szívükben egyre inkább növekvő félelmet, de az életüket megkíméltem. Ha megöltem volna őket, akkor most nekem kéne igazgatnom a családi birtokot, ahhoz pedig semmi kedvem nincsen. Éppen ezért élnek most is, és egészen addig fognak, míg úgy nem döntök, hogy lejárt az idejük. Ők gyengék voltak, nem akartak pálcát ragadni és harcolni, ahogy őseik tették, én azonban erre vágytam. És vágyom most is.
//