Rose és Assar- Elvárás és elválás

- Alapvető probléma nem a varázstalanokkal van, ők csak áldozatai annak, amit mi tervezünk. Itt a legnagyobb probléma a varázsvilággal van. A varázslók elfogadták, hogy bujkálniuk kell és ha valaki ezt nem fogadja el, azt az Azkabanba küldik. Mért? Mert olyat akar, ami a varázslókat megilleti. Mért kellene elbújnunk a muglik elől, mikor úgysem tehetnek ellenünk semmit? Onnantól kezdve, hogy a varázslók előbújnak és megmutatják magukat azoknak, akkor a varázsképtelen ember félni fog tőlünk és attól, hogy már nem ő az uralkodó lény, hanem van nála nagyobb erő. A háború elkerülhető lenne, ha a varázstalanok hajlandóak lennének elfogadni, hogy vannak, akik nagyobb erőt képviselnek, de ez nem így lesz. Ezért van szükség a háborúra, nem önként akarunk háborúzni, de ahhoz, hogy a varázslók elfoglalhassák a helyüket, ahhoz ez kell. Nem lehet építeni, ha előtte nem rombolsz. Ez sajnos a világ rendje.
Nem tudom mért magyarázok a lánynak, de hát ha nem lenne vele célom, akkor már rég a Szent Mungóba ápolnák, ahonnan jobb esetben is csak évek múlva szabadulna. Viszont az utolsó mondata annyira nem tetszik és túl is ment, amit hajlandó vagyok eltűrni. ~Crutio!~ Mondom ki magamba miközben a lányon tartom a pálcámat, amiből piros fénycsík repül ki. 5 másodpercig tartom ki a varázslatot, majd elengedem. Ha esetleg leesett a földre, akkor megfogom, felrántom és eltűnünk, hogy a birtok határában a védővarázslatok előtt jelenjünk meg. ~Imperio.~ Mondom ki magamban a harmadik főbenjáró átkot. Ugyan a varázslathoz a közelében kellene lennem, viszont ez nem megoldható, így a varázslatot másra használom. Egyetlen parancsot adok a lánynak, hogy soha senkinek nem mondhatja el, amit tud, akár rólam, akár a birtokról. Kisétálunk, majd elengedem, bár a varázslat továbbra is rajta van, de a titok elmondásán kívül szabadon tevékenykedhet és tehet, amit akar.

Szeretem ismerni az áldozataim gondolatait ismerni, tetteit és az azok mögött lévő indokokat ismerni. Nincs most sem máshogy. Nem csinált semmi meggondolatlant. Nem tetszik, hogy kutakodott utánam, de nem tudott meg semmi olyat, amit nem akarok, ugyanis a manóim mindegyikének megtiltottam, hogy bizonyos dolgokról beszéljenek. Amiről meg tud, az csak néhány jelentéktelen információ. Tisztelem a látásmódját, bár nem értek egyet. Háborúban mindenki részt vett, van aki közvetlenül, van aki közvetve. Az utóbbi alatt azokat értem, akik maguk is bármikor potenciális veszélyben voltak a Nagyúr szeme előtt. Igen, sokak hitték, hogy nem kell félniük, de Voldemort célja volt, valamikor biztos, hogy a varázslóvilágot felébressze az álmából és ebbe beletartoztak a semleges családok is, akik így tudattalanul, de részei voltak a háborúnknak.
- A muglik tudatlanok és vakok, a minisztérium pedig gondoskodik róla, hogy ez így maradjon. De a varázslók erősebbek, mégis bujkálunk, évszázadok óta rejtve élünk a varázstalanok szeme elől. Ez nem mehet tovább, az embereket fel kell ébreszteni, a varázslóknak el kell foglalniuk a helyüket, ahonnan a muglik letaszították őket.
Érzem az undort felém, de leginkább felénk, azok felé, akik mernek álmodni, akik küzdenek valamiért. Az emberek és a minisztérium mindig is hajlamos volt elítélni azokat, akiknek álmai, céljai voltak, ők azokat szeretik, akik megszületnek, tanulnak, dolgoznak majd meghalnak, gondolatok nélkül, anélkül, hogy megkérdőjeleznék a rendszert, kérdéseket tennének fel, hgy mért is jó ez nekünk.
- Igaza van a szüleidnek. De ha megvizsgálod, most nem elrontottál valamit, lehetőséget kaptál, hogy tanulj, hogy rájöjj, hogy mennyi mindent elrontottál és észrevedd, hogy amit eddig gondoltál bizonyos dolgokról azok tévesek. Mert eddig te is vakságban éltél, de lehetőséged van, hogy észrevedd azt amit a Minisztérium elrejt a nép elől. Remélem képes vagy tanulni, képes leszel rájönni, hogy ahhoz, hogy valamit építs előbb rombolnod kell. Lehet, hogy a varázsvilág csak a rombolást látja, de mi építeni akarunk, csak előbb kell a pusztítás.
Remélem előbb- utóbb felfogja, hogy amit lát, gondol rólunk az téves, mert a rombolás az építkezés első lépése, ahogy a ház épül. Első lépésnek lerombolják a helyet, ahova építeni akarnak, alapot ásnak, majd elkezdődik az építkezés.

Pontosan tudok Rose minden lépéséről, mert a manók mindennap jelentették a dolgait. Én sem vagyok teljesen szívtelen, ha akart, természetesen teljes felügyelet alatt és csak akkor, ha éppen rajtam kívül senki nem tartózkodott a birtokon, arra járt amerre akart. Tudom, hogy jóban lett a szárnyas barátommal, de nem számít, nem szólhatok bele egy hippogriff választásába, hogy kit választ barátjának. Legalább a lány is jobban érzi magát egy kicsit, ami sokat lendít az ügyemen, hiszen így megtudja, hogy mit veszíthet, ha nem engedelmeskedik. Szerencsére gyorsan megtanulta, hogy féljen tőlem és ez a hövőben sokat fog segíteni abban, hogy ne áruljon el. A kötözés nem maradt el, de akkor olyat mondott a lány, amire nem számítottam. Röviden elgondolkozom a szavain, majd egy pálcaintéssel eltűnnek róla a kötelek, de a pálcámat készenlétben tartom, ha készülne valamire. Egy újabb intéssel egy széket húzok vele szembe, majd leülök a támlára támaszkodva vele szemben.
- Figyelek, megdicsérlek, mert tanulsz.
Persze nem hiszek neki, vagyis inkább kételkedek benne, de egy bizonyos szintű tiszteletet ébreszt bennem a mondandója.
- okos lány vagy, tudom, hogy kitalálsz valamit. Ha valóban így van, ahogy mondod, akkor nem bánod, ha először ellenőrzöm a gondolataidat.
Nem nagyon várok választ, egyből rászegezem a pálcám, majd elsuttogom a varázsigét, mire a lány fejébe kerülök. A heti gondolatait, emlékeit nézem át először röviden, majd a jelenbe térek át és átnézem, hogy miket gondolt mikor meghallotta a lépteimet. A gondolatok tetszenek, fél, tehát nem fogja elárulni senkinek, bizonytalan és még ki tudja milyen érzések keringenek a fejébe.
- Nem akarok rosszat, én a világ megjobbításáért harcolok, a varázslók túl sokáig éltek elnyomásban a muglik által, amit néhány varázsló és köztük a minisztérium is helyesel, de ez így nem helyes. A varázslók az erősebbek, mégis bujkálnunk kell, mint a kivert kutyáknak. Én egy olyan világért harcolok, ahol a varázslóknak nem kell rejtőzködniük, hanem elfoglalhatják a helyüket. Igen valószínűleg sok varázslótársunk fog elhullani, mert úgy érzik az a jó, amiben élnek és nem hajlandók beismerni, hogy ez így nem helyes, de nem akarom a saját fajtámat gyilkolni, de aki nem veszi észre, hogy helytelen, amit gondol és szembefordul velünk, annak pusztulnia kell. Remélem te is belátod majd a dolgot.
Mondom el a céljainkat és a terveinket, mert mindegy mit tesz ellene a világ változásban van és ennek a változásnak mi vagyunk az előmozdítói.
- A feladatod? Két embert kell megkeresned a suli falain belül, Diederik Halet és Arielle O'Shennont, segíts nekik, hogy elérjék a céljukat, mond, hogy én küldtelek. Nem fognak elküldeni. Segíts nekik ahol tudsz, képzettebb vagy náluk bizonyos szinten, de sok szempontból kevesebbet tudsz és jobb, ha azokat a dolgokat kortársaidtól tudod meg. Ezenkívül minden hónapban jelentést teszel nekem a tervek alakulásáról és az iskolai dolgokról.
Tekintetét állom, nem vagyok az a fajta férfi, aki ennyitől elkapja a tekintetét, azt várom, hogy ő legyen az, aki elkapja a fejét, mert akkor tudom, hogy megtört. A vérem jégből van, képes lennék napokig farkas szemezni vele, ebben sem győzhet le, ahogy semmi másban sem, de ha megérti, hogy mi csak a világ javát akarjuk, akkor erős szövetséges válhat belőle.

Lassan egy hete van nálam a Rose nevű lány, naponta többször járok hozzá, hogy megtörjem a lelkét akár kínzással, akár máshogy. Erős lány, de közel van a határ. Lassan kitaláltam, hogy mire is fogom használni. Az utolsó nap, hogy a vendégszeretetem élvezi. Sietősen megyek a szobába, ahol Rose tartózkodik. Lassan kicsapódik az ajtó és ezzel egyetemben lendül a pálcám, amivel megkötözöm. Megkötözve a szobában található egyetlen székre ültetem és mindenféle kérdés, magyarázat nélkül varázsolni kezdek, aminek hatására egy pecsét jelenik meg, amiről persze nem tud, hogy a pecséttel együtt a neve felkerült egy listára, amivel a még élő áldozataimat követem, hogy merre is tartózkodnak.
- Most elengedlek, de megtudom, hogy ha bárkinek is elárulod, hogy mi történt itt. Egyetlen feladatot adok neked.
Várok a reakciójára, de egyelőre nem mondom meg a feladatot, meglátom, hogy mi lesz az első dolog, amit tesz most.