2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Mondjuk úgy, mint az indiánoknál? - náluk vannak a jellemük alapján adott nevek, mint a Hosszú íj, meg a Magasan szárnyaló, vagy a jó ég tudja. Sok felé jártam már a szüleimmel, úgyhogy sok kultúrát ismerek, bár azért a neveknek én ennyire nem tulajdonítok akkor sem nagy jelentőséget. Egyébként is nem jó, ha valami keretek közé szorít, hiszen fejlődhetsz, változhatsz és ha a neved teljesen meghatároz, akkor erre nincs lehetőséged, akkor meg van szabva, hogy milyen legyél és kész... pont. Én azért szeretek többféle lenni. Szeretem az ereklyéket, de azért sok minden érdekel még, nem tudnám magamat csak egy dologra lekorlátozni, szerintem rosszul is érezném úgy magamat. Ezért nem hiszem, hogy a nevem, vagy egy adott név később akár meghatározhat. - Akkor sem hiszek abban, hogy pár szó teljesen meghatározhat, azt azt jelentené, hogy nem vagyunk elég színes, változatos jellemek. - és ez engem igenis zavarna. Én több szeretnék lenni, mint egy név, én... több név lennék! Egy név túlságosan szilárd kereteket szab neked és az mindenképpen rossz, de nem hiszem, hogy meg tudom győzni a saját véleményemről, gondolom valami miatt ő így érzi, hát nem gond az, nem kell mindenben meggyőzni a másikat. - És hol születtél pontosan? - magas labda, hát persze, hogy rákérdezek. Végül is ez is gondolom meghatározza őt, mint ahogy az embert sok minden más is. Számít a származás, számít az, hogy ki vagy, vagy voltál, ezektől függ az, hogy mivé válhatsz. És ezek után még minden bizonnyal hosszan beszélgetünk, hogy aztán majd visszatérjek a Roxfortba nem sokára.
//Köszönöm a játékot! Sorry, hogy ilyen hirtelen zárok, de december elején kezdtük a játékot, a nagy szünet miatt nekem így már nagyon zavaros a karakterem szempontjából a dolog, mivel azóta rengeteg minden történt vele. //
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar & Dorothy 2015-04-02, 11:34
Nem lenne igazságo azt mondani, hogy a halálfalók szőrös szívű barbárok, nekik is vannak érzéseik és ők is szeretnek néha beszélgetni semleges dolgokról, mint például most én a nevek jelentéséről. Igaz, hogy az egész bonyolult, bár én a saját nevemet ismerem, nem csak úgy, mint Assar, hanem a valódi nevem, ami a lényemet, az alapvető tulajdonságaimat egybefogja, de azt nem árulom el senkinek, hiszen az hatalmat jelentene fölöttem, ha nem is olyat, amit egy járatlan ember el tudna viselni, de egy hozzáértő igen is komoly károkat okozhatna vele. - Valóban nem, de nem is az adott név a lényeges, hanem az igazi neved. Ez lehet egy szó, de akár mondat is, valami, ami leírja az egész lényedet egyben, az olyan tulajdonságokat, amik veled születtek és nem tudsz változtatni rajta. Például egy ember, aki szereti a rendet, sosem lesz rendetlen. Ideig óráig ugyan tud rendetlen lenni, de előbb utóbb zavarni fogja az. Eltudsz játszani egy tulajdonságot, ami nem te vagy, de előbb- utóbb kiderül, hogy csak szerepet játszol. Magyarázom el, majd válaszolok a kérdésére. - Az indiánok és más természetközeli népek kapcsolatban állnak a szellemvilággal, amit a mi nyugati kultúránk istennek hív, bár tévesen, ahonnan segítséget kapnak. Nem mellesleg az ilyen szülő természetesen megérzi azt, hogy mik azok a tulajdonságok, amik a gyereket alapvetően meghatározzák, ami egész életében el fogja kísérni. Fejlődni lehet, sőt kemény munkával képes vagy megváltoztatni a valódi neved, de ehhez nagyon keményen kell dolgoznod. Hosszasan magyaráznám tovább, de szerintem elég ez. - Úgy, hogy én az vagyok, legalábbis az őseim azok voltak. És hogy válaszoljak a feltett kérdésedre, ugyan kisgyerek koromat ott töltöttem, de visszamennék abba az országba, ahol születtem. Kemény hely, de szeretném tudni, hogy milyen életem lett volna, ha ott maradunk. Mondom el a célom, ha rákérdez, akkor elárulom, hogy hol születtem.
Nem hiszem, hogy túl sok mindent tettem volna, ami bántó lenne ellene, egyszerűen ez csak afféle eszmecsere, ami szerintem nem rossz. Nem szoktam tiszteletlen lenni másokkal, csupán ha van véleményem, akkor azt nem tartom meg magamnak, de nem hiszem, hogy ez olyan nagy bűn lenne. A szüleim is mindig arra neveltek, hogy legyek másokkal őszinte, mert az igenis erény. Nem kell az illető képébe vágni bántóan az igazságot, de nem is szabad meghúzni magad és mindet magadban tartani. - Szóval ez nem sokat jelent. - mosolyodom el és rántom meg a vállamat. Isten ajándéka... semmi. Meg egyébként is az alapján, amit mondott simán lehet, hogy más kultúrákban más lenne a nevem jelentése, innentől pedig végképp nincs értelme azt boncolgatni, hogy egyben mit jelent, mert lehet akár teljesen ellentétes is, mint mondjuk a fekete-fehér páros a keleti és a nyugati kultúrában. - De ha nekem hosszú kutatás kell hozzá, akkor más hogyan mondaná meg egy két évesről, ez is kissé sarkított és persze tudom, hogy pl. az indiánok is így adnak nevet, de... mi van akkor, ha az ember változik, akkor új nevet kap? Nem biztos, hogy mindenki olyan marad, mint amilyen volt, a környezete, az őt ért behatások megváltoztatják, fejlesztik. - ezért is nem látom én ennek értelmét. Nem húzhatunk rá senkire sem pár jellemzőt, ami aztán élete végéig elkíséri, ez szerintem nem így működik, de hát persze nem kell mindenben egyetértünk, én megértem, ha ő máshogyan gondolkodik erről, minden bizonnyal annak is van oka, és talán ráció is van benne az alapján, ahogy ő gondolja. - Persze gondolom, de én mondjuk inkább eltekintek a kígyótól. - mosolyogva rántom meg a vállamat. Hát igen, nem ennék én szívesen ilyesmit és szerencsére nem is szorulok rá. Persze, ha nem lenne más választás, akkor igen, legalább nem vagyok annyira elveszett bárányka, hogy inkább éhen haljak, mint olyat egyek, ami amúgy rémes ízű, de ettől még ugyanúgy nem vagyok a híve az effélének. - Hű fogalmam sincs, hogy jutottunk el eddig, de... én nem vagyok viking. - no azért azt hiszem e miatt nem kell támogatnom azt, hogy az ember harccal szerezze meg magának azt, amit akar, szóval nem fogok egyetérteni azzal, hogy a családja lényegében fogta és elvette azt, amit akart. - Mondjuk elmennék még Kínába is, ott még csak egyszer voltam apuékkal és viszonylag rövid ideig. És te? Van ahol még nem jártál, de érdekelne? - passzolom vissza a kérdést és még a manóra is vetek egy barátságos mosolyt, így már tuti, hogy nem fogok belefulladni a sütibe sem, mert hát kicsit az a szárazabb fajta. Mondjuk nem vagyok oda a házimanó tartásért, sosem szerettem, hogy így kihasználják őket, mintha minimum rabszolgák lennének... nem jó dolog ez.
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar & Dorothy 2015-02-22, 15:47
Ez a beszélgetés nekem kezd furává válni, ez nem én vagyok, ha nem Dorothyról lenne szó, akkor valószínűleg nem nézném el a vitapartneremnek azt, amit a lány művel, de ezúttal muszáj. A szülők megbíznak bennem, még ha a megmentésük csak saját okaim miatt történt, és ezt fel kell tartanom, hiszen értékes szövetségesek. - Dorothy név a görög Dorothéa névből ered, ami Isten ajándékát jelenti.- A neveket nagyjából ismerem, de az adott nyelvet nem beszélem, így külön választani a nevet, hogy melyik részből van összerakva.- Sajnos ennél többet nem tudok. Lassan kezdek rájönni, hogy a saját magyarázatomba van valami, amit kifelejtettem és ezt pontosítani kell. - Most viszont pontosítanom kell, mert elfelejtettem valamit, ami fontos. Én nem az adott nevedről beszélek, az emberek elfelejtettek valamit, amit régen tudtak. Az emberek régen nem kaptak családnevet, ők még ismertek egy titkot, már én sem tudom, de képesek voltak meglátni egy két éves gyerekben a lehetőségeket és a tulajdonságaikat, amik alapján nevet adtak. A mai ember is képes felismerni a saját, valódi nevét, ami nem biztos, hogy egy név, lehet egy szó szerkezet is, ami leírja, hogy te ki is vagy. Ez hosszú kutatást és őszinteséget kíván magadhoz. Magyarázom el, hogy mi az, ami szerintem félreértésre ad okot és amit elfelejtettem kifejteni, hogy megértse azt, amit én mondok, bár még számomra is néha kusza. - Egy időben kénytelen voltam azt enni, kezdetben nekem is fura volt, de ha az ember eleget eszik belőle, akkor megszokja. Valóban, a suli elvégzése után nem nagyon volt munkám, nem volt semmim, ahova menni tudtam volna, így sokszor kényszerültem rá hogy a hegyekben nomád varázslókhoz kellett csapódnom, még ha a Nagyúr szolgálatában álltam akkor is, ő nem tudott házat biztosítani. - Semmiben nem különbözik ez a mai embertől. Bárhol is dolgozik az ember, ma is találkozik olyanokkal, akik képesek bárkit eltaposni ahhoz, hogy feljebb jussanak. Az ember mindig is olyan volt, akár bármelyik állat, hogy többet akar és az nem számít, hogy kin kell átsétálnia. A skandináv nép hite is a háborúra alapszik, így nem lehet elvetni, hogy az rossz. Mindenkinek az a jó, amit hisz, hogy ő jót tett, márpedig egy vikingnek az volt a legjobb, ha harcban estek el. Mondom ha esetleg marad időm reagálni, mielőtt válaszol a kérdésemre. - Igen, Egyiptom szép ország, ha jól tudom, akkor a misztikus szfinx hazája is. Nem mondanám sablonosnak, hiszen mindenki más szempont alapján szeret vagy nem szeret egy országot. Mondom, majd megjelenik egy manó, aki egy kancsó teát hoz és pótolja az elfogyasztott süteményeket, majd meghajol és távozik.
Nem is kell mindenben egyetértenünk, ő talán más környezetben nőtt fel, mint én, és ez nem feltétlenül baj, de attól még én gondolkodhatok bátran máshogyan. A név... számít, de kétlem, hogy annyit, amennyit ő gondolja, hogy számít. - Az én nevem szerinted akkor mit jelent, milyennek mutat? - Dorothy... sosem gondoltam, hogy ez a név lenne, ami meghatározná a jellememet. A jellemet az adja, aki vagyok, amilyen környezetben felnőttem és a szüleim. Nem számít, hogy milyen nevet adtak nekem, ha Mary lennék, akkor ilyen lennék, mert mellettük nőttem fel. Szóval... bármit is mond nem hiszem, hogy egyet fogok tudni érteni vele, de azért ettől még kíváncsi vagyok, hogy vajon szerinte a nevem mit jelent, vagy... talán ez alapján arra, hogy vajon szerinte milyen is vagyok, hiszen jó eséllyel nem profi névelemző, inkább azt tudja megmondani, hogy milyennek is lát. - Komolyan? Nekem nem tetszett, rágós és fura, de a bogarak is... ah... nem jó. - kis grimasszal rázom meg a fejemet. Ettem már ezt-azt. Fura dolgokat esznek bizonyos országokban. Én még igazán a tengeri herkentyűkkel se barátkoztam meg egy ideig, amíg Franciaországban nem ettem egy olyan isteni tengeri tálat, hogy na attól tényleg én is megnyaltam a tíz ujjamat. Ők tudták, hogyan kell elkészíteni, de ha valaki az efféle extrás ételeket elszúrja, akkor abból rémes eredmény születhet és az ember egy életre megutálhatja az effélét. - Nagy dolgokat rossz módszerekkel... én ezt nem tudnám tisztelni. - rázom meg a fejemet. Nem értek vele egyet azt hiszem megint, de végül is abból sül ki sokszor érdekes beszélgetés, ha nem csak mindig bólogatsz a másik szavaira. Végül is nem olyan nagy vita ez, maximum máshogyan gondolkodunk bizonyos témákban. Az biztos, hogy én nem élnék olyan helyen, amihez vér tapad, mások vére, ártatlanok vére, akármennyire az őseim szerezték meg maguknak és akkor is, ha ez már régen történt. Valahogy rossz ómen. - Ez nehéz kérdés, mindenhol van érdekesség, de... azt hiszem a tenger a legszebb Olaszországban volt, de talán mégis Egyiptom a kedvencem. Ez túl sablonos? Piramisok és ott aztán annyi a kincs és a múlt rejtélye, hogy... egy magamfajta ereklyevadász képtelen betelni vele. - talán tényleg sablonos, de akkor is Egyiptom a kedvencem, a homok és a nagy meleg ellenére is, vagy... talán pont az miatt. Egyszerűen kellemes hely és én mindig is szerettem visszatérni oda, meg amúgy is... állati cukik a tevék!
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar & Dorothy 2015-02-07, 23:10
Nem várom el, hogy megértse, mert amikor nekem elmondták én sem hittem, de annak már hosszú ideje és azóta beláttam, hogy igaz volt. Valamennyire emlékeztet magamra, az akkori reakciómra, bár én sok minden mással is szembesültem akkor és az jó néhány ember sérülésével járt. Akkor még más voltam, akkori nevemre nem emlékszem, de nagyon más voltam. - Ők másban hisznek, sokkal természetközelibb népek, ők még tudják azt, amit már sokan elfelejtettek. Köztük én is, ugyan hiszek a dologban, de már jóval kevesebbet tudok, mint őseim a vikingek. Sok világban éltem, sok országba, hiszen a munhát a kám, ég ha nem is teljesen legális, sok utazással járt, vagyis inkább meneküléssel, kereséssel és egyéb okok miatti váltással. Ezért sincs jelenleg sem állandó kapcsolatom, bár ebbe az is benne van, az ahogy a nőkkel bánok. Örülök, hogy végül is elnyeri a tetszését, hát ezen is túl vagyunk. - Örülök, hogy tetszik. Kígyó? Egyszer már próbáltam, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ennék megint. Viccelek, bár van benne igazság, hiszen régi igazság, hogy minden viccben van valami igazság, mert pont azért vicces, mert egy bizonyos élethelyzet, életigazság kisarkításáról szól. Lehet, hogy sok ilyen helyzetet nem élünk meg, de el tudjuk képzelni, hogy megtörténhet. - Nem vagyok büszke a múltjára, de mégis az őseim szelleme járja át az egész helyet, tiszteletem az őseimet, mert nagy dolgokat vittek véghez. ugyan a módszereik elvetendők. Ők ebben hittek, őseim azt hitték, hogy csak az férfi, aki kezében karddal, harcban halt meg. Ha valaki így lelte a halálát, akkor Odin atyánkhoz térhet. Ez tőlem képmutatás, de erről neki nem kell tudnia, hiszen én magam is egy csomó mindent harcok árán szereztem, rengeteg ember vére szárada kezemen, ha minden ember teste a birtokomba lenne, akit megöltem, valószínűleg a birtok kevés lenne ahhoz, hogy elrejtsem őket, de szerencsére nincs. - Igen sok helyen jártam, a munkám miatt rengeteget utaztam. Többek között Amerikába, bár Los Angelesben nem jártam. Ha összeszámolom, akkor tényleg rengeteg helyen jártam, már korábban felsorolt okok miatt. - Melyik ország tetszett neked legjobban? Tudom, hogy szülei ereklyevadászok, talán megtudok néhány dolgot az eddig megtalált ereklyékről és hátha van valami fogalma arról, hogy mostanában mit is keresnek.
Még mindig kifejezetten szkeptikusan tekintek rá. Nem hiszem, hogy ebben valaha is egy nevezőre tudnánk jutni, valahogy kizártnak gondolom a dolgot. Ez a név kérdés... elég bonyolult és valahogy nem hiszek benne olyan mértékig, mint ahogyan ő. Nem határoz meg a nevem és én sem a nevemet, ez csak... egy név. Ha holnap megváltoztatnám, nem változnék meg vele hirtelen én magam is, ebben egyáltalán nem hiszek. - Két évesen? De hát... egy két éves gyerek jelleme még nagyon sokat változik a környezete és a társai hatására. Ez... - nem mondom ki, hogy butaságnak tartom, csak végül megrázom a fejemet. Nem olyan téma, amiben dűlőre juthatnánk és hát egyébként is az a helyzet, hogy minden nép máshogy gondolkodik sok mindenről, most akkor melyiknek kellene hinni? Egészen más pl. egyes kultúrákban a fekete és a fehér jelentése, teljesen ellentétes. Az számít, hogy te miben nőttél fel, nem az, hogy mások miről hogyan vélekednek, úgyis az lesz rád igazán hatással, amit jól ismersz, nem pedig egy egész más kultúra. Ahhoz hosszú ideig kéne abban élned. - Oh, hát annyira igazából nem fontos, elhiszem, hogy minden bizonnyal finom lesz és gondolom változatos, ha valamit mondjuk nem szeretnék. - rántom meg a vállam egy félmosollyal. Ennek ellenére a manó megjelenik és sorolni kezdi a vacsora összetevőit. Igazából... mindig is valahogy furán éreztem magam manók közelében. Igen én is varázslócsaládba születtem, de a szüleim soha sem támogatták az ilyesmit, úgyhogy... a házimanók... nem igazán az én világom. - Köszönöm szépen, ez... rendkívül ígéretlesnek tűnik. - mosolyogva biccentek a kis apróság felé. Vajon ha nem kéne most vacsorát csinálnia parancsra, akkor mit csinálna? Mármint gondolom a manók is élveznék, ha lenne több szabadidejük, vagy ilyesmi nem? De akkor leülnének sakkozni, vagy... van amelyikük szeret kötni? - Oh, ez nem gond, tudod hogy sok felé utaztunk már anyuékkal, úgyhogy sok félét ettem már. Ha nem lenyúzott sült kígyóval akarsz megvendégelni, akkor nem tudsz nagyon mellé lőni. - hát na azért toltak már elém fura dolgokat és azért volt olyasmi, amit nem voltam hajlandó megkóstolni, de egyébként nem vagyok túlságosan válogatós. Így is épp eléggé érdekes ez a hely, mármint hogy nagy és egy kastély és... Assar, mert hát nem túl sok mindent tudok igazából róla, úgyhogy bőven van mire figyelnem, az étel kétlem, hogy rossz lenne egy ekkora helyen és gondolom a manók is épp eléggé kitesznek magukért, hogy minden tökéletes legyen. - Végül is ez is érthető, csak... tudod én nem szívesen élnék olyan helyen, aminek ilyen a múltja. - amit úgy vettek el másoktól. Határozottan rosszul hangzik, de persze az ő dolga, nem mondhatom neki, hogy adjon el egy ekkora helyet, az azért elég nagy érvágás lenne, és ha eladná, akkor megkapná az árát, tehát ugyanott van, ha viszont simán visszaadná az... gondolom elég nagy pénzbeli kiesés lenne neki, azt sem lehet elvárni. - Los Angelesben, de.... nem mondanám magam amerikainak, egyszerűen csak tudod sokat utaztunk, de nincs ezzel baj, legalább sok felé jártam már. Te is sok felé jártál már igaz? - gondolom, hiszen felbukkant akkor ott is, ahol mi jártunk, tehát minden bizonnyal sok mindent tapasztalhatott meg már.
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar & Dorothy 2015-01-23, 23:22
Jól belebonyolódtam a nevek jelentésébe, de nincs visszaút, ezt már akkor is befejezem, ha már a nevem Assar, ami svédül annyit jelent "Aki válaszol". A nevet 10 évesen kaptam, előtte más volt a nevem, saját magamnak adtam, mert kellett egy ijesztőbb név, mint ami volt. Az eredeti nevemre már nem emlékszem, a névvel együtt a múltam is a feledés homályába veszett. - Nem, nem te változol meg azért, mert a neved megváltozik, hanem a neved változik meg azért, mert te megváltozol. A nevedet a szüleid választják, ez mindig így volt, viszont a természetközeli népeknél csak azután adnak nevet, hogy megismerték a valódi jellemed, amihez egy gyereknél legalább 2 évre van szükség. Ha figyelsz magadra, akkor rájössz, hogy mi a valódi neved, de ehhez hosszú időre van szükséged és valódi önismeretre. Nem ismerem annyira a lányt, de a neve görögül Isten ajándékát jelent, nem tudom, hogy mi a története, így megítélni sem tudom, hogy mennyire van köze a nevének jelentésének a személyiségéhez, de ezt a szüleire bízom. Látom rajta, hogy nem nagyon hisz nekem, rázza a fejét, homlokát ráncolja, ehhez még oklumenciára sincs szükségem, hogy nem érti, nem ért egyet velem. - 50 házimanó készít ételt, megkapták a listát, hogy mit szeretek, ezen kívül rájuk van bízva minden, de ha akarod, megkérdezhetem. ha igen mond, akkor egyből elsuttogok egy törppapa mondatot, mire megjelenik egy harmadik, eddig nem látott, lendületes manó, aki nem bír leállni a mozgással. Nem bántom érte, ilyennek született. - Mond meg a hölgynek, hogy mi lesz a vacsora. A manó meghajol, majd alázatosan sorolni kezdi a menüt. - Előételnek svéd húsgolyó, főétel svéd pácolt hering, ha a hölgy nem szereti a halat, akkor helyette tudunk szolgálni gombás pitével vagy netalán szendviccsel. Desszertnek különböző muffinok és különleges svéd lekvárok. - Köszönjük. Nem tudtam, hogy mit szeretsz, így több félével is készültem. Sajnos íz én ízlésvilágom nem hasonlít az angol konyhához, jobban szeretem a halat és a vadhúst, krumplival, így nagyon nincs más itthon. A lekvár is leginkább ajándékba szokott menni, nem nagyon eszem. de a kedvedért főzettem. Nem küldött listát, hogy mit szeret vagy mit ehet, így sajnos csak abból gazdálkodhattak a manóim, ami volt a konyhán, ami leginkább hal és vad, hiszen ragaszkodom a svéd gyökereimhez, még ha a szüleimhez annyira nem, végül is az anyám belehalt a születésembe és a saját apám harapott meg és változtatott vérfarkassá. - Nem vagyok büszke a szerzés módjára, de túl nagy érték, hogy eladjam és tudomásom szerint a rokonaim közül már senki nem él. Ez csak részben igaz, hiszen felkutattam a családfám és egyetlen ember él még a rokonságból, de ő neki nem adnám el a birtokot, főleg, hogy ez lesz a bázisunk, azoknak, akik majd az új világ eljöveteléért fognak küzdeni. Nem, túl sok munkát fektettem be a birtokba, hogy alkalmas legyen a bázisnak. - Hiányzik, de hát most az élet ideköt Angliába, ha úgy alakul valószínű, hogy egyszer majd hazatérek. Hiányzik Svédország, de a világot innen akarjuk megváltani, amíg pedig az ideköt, addig nincs értelme hazatérni. - Te hol születtél? Kérdezek vissza, ha már elárultam, hogy én svéd vagyok, mert lehet, hogy a nevét is félreértelmezem, ha nem angol.
Azért eléggé ráncolom a homlokomat a kifejtésére. Nem úgy fest, mintha túlságosan egyetértenék vele. Hallottam már ilyesmiről persze, vannak akik úgy gondolják, hogy a név nagyon sokat meghatároz az emberből, de... nem tudom, ebben én nem hiszek. - Szóval szerinted, ha holnaptól nem is tudom... Rebeca lennék, akkor a miatt megváltozna a jellemem? A jellememet a környezetem befolyásolja, azt pedig, hogy kiemelkedem-e a tömegből a tetteim... nem pedig a nevem. - rázom meg a fejem. Tudom én, hogy ő az idősebb, de én már csak az a típus vagyok, aki szeret fejtegetni és szereti ki is mondani a véleményét, vele pedig most nem értek egyet. A nevem nem határoz meg. Ezt kaptam, így szólítanak, de nem lennék más ember más névvel. A jellemem a szüleimtől függ, a környezetemtől, az iskolától, azoktól akikkel együtt töltöm az időmet, az pedig hogy valaha híres leszek-e, vagy elérek-e valami nagy dolgot csakis a tetteimtől függ, én ebben hiszek. Ha igaza lenne, akkor már eleve el lenne rendelve, hogy milyen leszel és ki leszel, akkor amikor nevet adnak neked... az pedig azért nem kicsit kötne gúsba. - Nekem is odahaza édesanyám főzött, de azért többnyire tudtam mi lesz az ebéd. - főleg mert azért figyelt arra, hogy ne olyasmit készítsen, ami nem ízlene nekem. Jó nem laktam még ekkora házban, nem tudhatom, hogy ilyen helyen ez hogyan működik, ebben igaza van, de gondolom egy beosztott is azért figyel rá, hogy mit szeret az, akinek ételt készít, máshogy pedig ezt nem lehet, mintha netán kérdez, hogy mit készítsen el, vagy kap valami listát, ami jó lehet. - Oh! De... akkor miért nem adod oda a család rokonainak a birtokot? Vagy... senki sem él már közülük? - mert az lenne ám az igazán szép gesztus, főleg ha nem büszke a felmenői tetteire. Én nem is hiszem, hogy képes lennék egy olyan kastélyban élni, amihez mások vére tapad, de ez minden bizonnyal én vagyok. - Ők se tudják pontosan, édesapám szerint valami ősi utalást találtak az egyik piramis talapzatában, de még nem sikerült pontosan megfejteniük, hogy mit is jelent. Talán... tévút, de ez őket soha sem tántorítja el. - szeretetteljesen elmosolyodom. Én is ilyen vagyok, volt kitől örökölnöm. Anya nem véletlenül mondja mindig, hogy tisztára olyan vagyok, mint apu. Ha valamit elhatározok, akkor nagyon nehéz elmagyarázni nekem, hogy ne tegyem, addig megyek, amíg nem sikerül válaszokat találnom, azt hiszem ez az egész Connor ügy is e miatt olyan nehéz. Nem tudok csak úgy elmenni mellette, mintha valami kis megoldhatatlan semmiség lenne. - És nem hiányzik a szülőfölded? - mondjuk én néha nem is tudom, hogy hová tartozom. Nem éltem túl sokáig Angliában, talán most az iskola miatt töltök sok időt itt, de előtte... folyton utaztunk. Nem mondom, hogy hontalan lennék, de nincs kifejezetten szülőföldem, amit tényleg annak is éreznék.
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar & Dorothy 2015-01-09, 21:42
A név, mindig is gúzsba köti az embert, meghatározza ki vagy és ezen nem tudsz változtatni, megváltoztathatod a neved, de ezzel a lényed ne változik. Ahogy elköltözhetsz más országba, de a születésedet akkor sem tagadhatod le. - A név meghatároz, te magad is azzá válsz, ami a neved. Lehet, hogy kiemel a tömegből, de én nem is erre gondoltam. Gondolj bele, ha te nem Dorothy lennél, lehet, hogy nem az az ember lennél, aki ma vagy. Vannak név csoportok, ahol a a gyereknek nincs neve és nem is kap egészen két éves koráig, amikor már látják a jövőjét, tudják, hogy mi lesz a feladata. Mondom, majd hallgatok. A neves mondatára nem reagálok, csak biccentek, hogy nem tartom vissza. - Nem tudom, nem én főzök. Nem vagyok konyhatündér, de nem is kell annak lennem, arra vannak a manók, nélkülük nem hiszem, hogy fenn tudnám tartani a kastélyt. - Nem a szüleim, az őseim megölték az előző tulajdonost és elfoglalták. Mondtam, hogy nem vagyok büszke rá, de hát nem tehetek ellene. - A családom nagy múltú varázsló család, hosszú évszázadok alatt hatalmas vagyont harácsoltak össze. Elnémulok, nem csodálkozom a suliban minden évben megrendezik a bált, a Nagyúr halála óra pedig még több okuk van ünnepelni. Nem sokáig, hamarosan eljön az idő, amikor újra megismerik a félelmet. - Szüleid mit keresnek Dél- Amerikában? Jól vannak? Igen a Roxfortban végeztem, de jól látod nem vagyok Angol, Svédországban születtem. Apukámmal költöztem ide még a suli kezdete előtt. Tudom, hogy nem kérdezte, de az arca elárulta, hogy nem tudja hova tenni a kinézetemet.
A lakás nem pont a legjobb szó egy ekkora kastélyra, no de hát kinek mi. Mindenesetre a kastély valóban elég méretes és plusz még hozzá jön a nem épp kicsi birtok is, úgyhogy igenis kell párat pislognom. Az a helyzet, hogy nem sokat tudok fogadott nagybátyámról. A család barátja, megmentette a szüleimet, de ennél több információm nem igen van róla, hogy mivel foglalkozik, vagy épp miből telik neki egy ilyen jókora birtokra. Nem is biztos, hogy ez az én dolgom, de azért az ember kíváncsi természet, én se biztos, hogy sokáig fogom bírni, hogy erre majd rákérdezzek. - Neked is van neved, attól még szabad maradhat valaki, hogy van neve, pont a név emeli ki a tucat közül, attól lesz különleges. - kicsit azért ráncolom a homlokomat az okfejtése hallatán. Lehet, hogy igaza van, elvégre ő az idősebb és a tapasztaltabb, de azért még sem tudok olyan könnyen egyetérteni vele ezúttal. Egy név még nem köt senkit sem le, az köt le, ha bezárva tartják. - Majd gondolkodom egy néven. - ez a griff is jobban élne, ha nem az övé lenne, hanem szabadon élne a többiekkel. Nem pont azzal köti le tehát, hogy itt van vele és nem szabadon szárnyal a felhők között? - És mi lesz a vacsi? - pillantok fel azért két keksz között. No hát az a helyzet, hogy az út hosszú volt, én pedig elfáradtam annyira, hogy megéhezzem közben, de nincs ezzel baj igaz? Az ember, ha éhes, akkor eszik, én is így vagyok ezzel, mint gondolom bárki más is, maximum igyekszem beosztani, hogy majd a vacsinak is maradjon hely. - Hogyan szerezte a családod? És... miből tartod fenn? Ez valami hatalmas! - nem azt mondom, hogy tökéletesen ismerem a pénzügyeket, de tudom, hogy anyuéknak is fájt már a fejük a miatt, hogy fenntartsák a házunkat, ahol amúgy is baromi kevés időt töltünk a sok utazás miatt, pedig az csak egy családi ház és nem egy ilyen méretes kastély, vagy minek nevezzem. Gondolom ezt azért rendben tartani se lehet két perc, és főzni, az étel... mit tudom én, biztos kell azért hozzá megfelelő költségvetés, hogy minden pontosan működhessen. Az végül nem derül ki, hogy mivel foglalkozik, de talán ez meg sem lep... nem az a dolga, hogy mindent az orromra kössön azt hiszem. - Oh, hát nem sok. Nem sokára lesz a bál, a karácsonyi, utána utazom a szüleimhez Dél-Amerikába karácsonyozni. Haladok tanulással... azt hiszem elég jól megy. Te is a Roxfortba jártál? - gondolom a legtöbben igen, bár nem tudom, hogy Assar honnan származik. Azért nem az a tipikus angol kinézete van, szóval egyáltalán nem biztos, hogy ő is oda járt, talán a Durmstrangba? Netán másik iskolába valahol... hát nem is tudom, hogy hol élt eddig, vagy ha ez a kastély a családjáé, akkor eleve innen származik? Sok kérdés... és valahogy sose mertem ezekkel zargatni őt.
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar & Dorothy 2015-01-06, 14:45
A lakásom méretei a legtöbb embert lenyűgöznék, ha látnák, de hát bizonyos dolgok miatt rejtegetnem kell. Dorothy nézi a birtokot, nem tudja, hogy merre kapja a fejét, amin nem is csodálkozom és ez csak a ház, a birtok nagy részét nem is látta. Leginkább a hippogriffem kötötte le a figyelmét, de az étel gyorsan elterelte a figyelmét a nemes állatról. - Nincs neve, ő is, ahogy én is szabad lelkek vagyunk, nem kötöm le azzal, hogy nevet adok neki. De ha akarod, te adhatsz neki nevet. Látszik, hogy éhes, hosszú útja lehetett és régen ehetett. Válaszán csak mosolygok, még hogy nem éhes. - Mi lenne, ha éhes lennél? Ne siess, mert majd később lesz vacsora is. Nem kell sietnie, vacsora még nem lesz, de az is készül. - Hát arra nem vagyok büszke, ahogy a családom szerezte, de hát azok ők voltak, én csak örököltem. Ez nem teljesen igaz, hiszen ahogy a felmenőim, én is elveszem azt, ami kell nekem. Ez a hely csak egy a sok közül, amire valóban szükségem van az a hely, ami minket megillet, minket varázslókat. Hogy ne kelljen félnünk a gyenge varázstalanoktól és az őket kiszolgáló varázslóktól, a fajtánk árulóitól. ~Hóhér.~ - Bonyolult, éppen ami az utamba kerül, nem nagyon tudnám behatárolni, hogy mi is a foglakozásom. De ne én beszéljek. Mi a helyzet a suliban? Mi történik mostanában az öreg Roxfortban? A kérdés inkább udvariasság, bár jó informátor lehet ez a lány, még ha nem is tud róla, terveimhez, terveinkhez fontos az információ. A tudás hatalom és a lány minél kevesebbet tud annál jobb.
Azért nem számítottam rá, hogy egy ilyen méretes helyen él valaki, vagyis olyan valaki, akit ismerek. Ehhez képest a mi házunk... lehet hogy lazán elférne mondjuk a nappaliban, vagy ilyesmi. Elég rendesen meg vagy lepve tehát, ami ezek után gondolom teljes mértékben érthető. Nézelődöm is rendesen, amíg el nem érünk a célig. Az már talán kissé fennhéjázó is, hogy még egy hipogriffje is van, főleg mert ezek az állatok mesések, és egy sima karámból lazán kiszállnak. Azért nyújtogatom a nyakamat, hogy van-e kötél, vagy hogyan marad meg ott, ahol kell neki, mert magától nem fog, de sokkal szebb az, ha rendesen nem is tudom... meg van erre nevelve és nem egyszerűen csak ide van kötve, az olyan nem szép dolog. - Persze, szívesen, hogy hívják? - pillantok még vissza a csodás lényre, de valahogy egy fokkal jobban beköt a süti. Az a helyzet, hogy éhes vagyok, az út is hosszú volt és nem volt mostanában, amikor ettem legutóbb. Talán még egy jó kis vacsorát is el tudnék viselni, de arra most sajnos nem kerülhet sor. Na nem baj, egyelőre jó lesz a süti is. - Dehogy, annyira nem vagyok éhes... azt hiszem. - mosolyodom el, és igyekszem kissé lassabbra váltani, meg hát időnként kortyolok egy kis teát is hozzá, hogy tényleg ne legyen száraz a dolog. Két falat között pedig azért kicsit körbepillantok. - Tudod nem gondoltam volna, hogy ilyen helyen élsz. Azt se nagyon tudom, hogy... mivel foglalkozol. - burkolt kérdés, amire persze nem kötelező válaszolni, maximum csak lehet. Érdekel persze, hogy miből telik neki ekkora kastélyra, vagy mi ez, de ha nem mesél róla, hát maximum nem mesél.
//Pici kérés, tanács. ^^ Érdemes lenne megpróbálnod a beszélgetés fonalát tovább vinni, tehát hogy a játék afféle adok-kapok legyen, mert ha végig én próbálom a dolgot életben tartani, akkor el fogok fáradni. És picit próbálj időrendben maradni, mert az egyik válasz valahogy furcsán elcsúszott. //
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Assar Jarle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Assar & Dorothy 2014-12-20, 21:40
Örülök, hogy Dorothy meglátogatott. Ugyan nem lenne szerencsés, ha megtalálná Roset, aki szintén itt van a birtokon, de talán elég nagy a ház, hogy ne fussanak össze, főleg, hogy a lány el sem hagyhatja a szobáját. Nem akarok semmit Dorothytól, szülei ötlete volt, hogy egy kicsit beszélgessek a lánnyal, így hát elhívtam. Nem nagyon vágom ezt a nagybácsis beszélgetést és annyira a lány életét sem ismerem, így leginkább arról tudok vele beszélni, amiről ő akar. Köszöntöm, majd elindulok vele a istálló romok felé. Valószínűleg fura lehet, hogy hirtelen egy ekkora birtok tárul a szeme elé szinte a semmiből, aminek hangot is ad, de hát igen, tényleg nagy a különbség a rom és a birtok között. - Köszönöm meg vagyok. Mosolygok továbbra is, legalább ezt nem felejtettem még el az évek alatt és vezetem a készenlétbe lévő konyhába. Látom, hogy megnézi a hipogriffet, de biztos látott már ilyet, meg most különben is alszik, ilyenkor még én sem merném megzavarni, idegennek meg nem ajánlom nagyon büszke állatok és hát rossz néven veszik, ha megzavarják őket bármiben is. Hallottam már róla, hogy valakit agyontaposott egy ilyen, mert megzavarta evés közben. - Ha később felkel, akkor majd megismerkedhettek, ha akarod. Mondom már beérve a szobába, ahol maga elé kapja a tálat és mohón enni kezd. - Ne fulladj meg azért. Én közben öntök magamnak egy pohár teát és inni kezdem. Nem vagyok angol, de el kel ismernem, hogy legalább ehhez értenek. Szerintem nincs hideg, Svédországban ilyenkor ülünk ki napozni, elvileg itt is megtehetném, de vendéget vártam, így inkább erről most lemondtam.
Nem hoztam túl sok mindent, ugyanis nem számítok azért hosszú látogatásra. Hétfőn már óráim vannak, a hétvégém csak egyedül, ami viszonylag szabadnak mondható, és hát persze, hogy erős bennem a kíváncsiság és érdekel, hogy vajon mit szeretne Assar. Egyébként is egy kicsit nekem is jót tesz, ha el tudok vele beszélgetni, attól nem is beszélve, hogy kiszakadhatok egy kicsit a jól megszokott iskolai környezetből. Nem azt mondom egyből, hogy elszakadhatok Connor közeléből, de talán ez is benne van. Nem jó az, hogy ennyire összekuszálja a gondolataimat, mert hát... nem jó és kész. Nem kéne olyasmiket éreznem irányába, amiket érzek, nagyon nem és egyelőre még nem tudom, hogy a fenében fogom kiverni a fejemből őt. Ezek mellett a legnagyobb hülyeség volt részemről, hogy elhívtam a családi karácsonyozásra, én is tisztában vagyok vele, de hát... mit tegyek? Felmerült bennem és talán nem lesz ez annyira vészes, végül is csak beugrik, beszél kicsit apával az ásatásról, és legalább lesz kivel eltöltenie a karácsonyi vacsit. Ez nem... nem olyan furcsa igaz? Egy tanár is lehet a barátod, mármint... úgy értem, hogy barát szinten, minden külső szemlélő számára legalábbis. - Szia! - oké kissé azért majdnem megugrok, amikor meghallom a hangját, mert sikerült rendesen elkalandozni, de végül csak nem történik meg a dolog, csak az arcomra varázsolok egy mosolyt. Kicsit talán egy pillanatra erősebben szorítom meg a hátizsák pántját, de csupán ennyi. Egyébként viszonylag egyszerűen öltöztem, olyan hozzám passzolóan, sima farmer, sötét barna rövid szárú csizma mellé, felül pedig egy melegebb sötétbarna kabát, csak úgy terepszínűen. A jó ereklyevadász nem a kihívó ruházat híve, úgy nagyon könnyen kiszúrja bárki már messziről is, botorság lenne. - Örülök a meghívásnak. Még... sosem jártam itt, nem is tudtam, hogy... Hű az anyja! - oké, azért elcsodálkozom, mert no az első pár lépés után is látszik, hogy ez nagyobb, mint messziről látszott. Nem tudok én túl sokat róla, hogy miből telik neki ilyesmire, szóval... azt hiszem a reakcióm nagyjából teljesen lefedi a véleményemet. A hátizsákomtól azért nehezen válok meg, de végül csak odaadom a manónak. Még abban sem vagyok biztos, hogy egy ilyen helyen nem fogok totálisan eltévedni, ha mondjuk éjjel kell egy pohár meleg tej, vagy valami. - Végül is tudnék enni igen, a hidegtől valahogy mindig megéhezem. És hogy vagy? - oké, megakad a tekintetem a nemes állaton, de a suliban is látni lehet akár minden nap is őket, úgyhogy nem állok meg külön megnézni. A sütit viszont megrohamozom, és veszek is mielőtt lehuppannék. Vagyis... na jó, inkább magam elé húzom a tálat, úgy a biztos. Kizárjuk az esetleges éhenhalás esélyét.
Életemben ritkán teszek jót, legalábbis olyan értelembe, amit a társadalmunk annak tart, ha meg mégis azt is okkal teszem. Egy családnak éppen szerencséje volt, mert ugyan rossz helyen voltak rossz időben, úgy én jó helyen voltam jó időben, hogy megvédjem őket. Néhány ex-halálfaló, akik nem áltak át a minisztérium oldalára, de ugyanakkor a társaikat is elárulták, én őket kerestem, megtámadtak egy ereklyevadász családot és én pont akkor jártam arra, így közvetve megmentettem őket, miután megtámadták őket. Azóta a családdal jó viszonyba vagyok, mint egy fogadott nagybácsi. Ugyan a lányuk griffendélbe jár, de vele is jóban vagyok, szeretek vele beszélgetni. A hétvégére át is hívtam, hogy töltsön el egy kis időt a birtokomon. A karácsonyt nem tartom, sosem tartottam, de tervben volt, hogy decemberbe hozzájuk is beugrom, nem hiszem, hogy karácsonykor valószínű, hogy a két ünnep között valamikor. Törpike, az idegesítő hangú női házi manó szól, hogy egy lány várakozik a birtok bejáratánál. Abba hagyom a levelet, amit Rasmusnak írok, majd elindulok. Még gyorsan útba ejtem a bagolyházat és elküldöm a levelet, hogy várom a helyszínen, ha ráér, akkor látogasson meg, mert körbevezetném a birtokon és a leendő bázison. Törpikét, bár nem ez a neve, házi manóként hallgat rá, elküldöm, hogy készítsen valami ennivalót a vendégünk számára és vigye a kis étkezőbe én pedig kilépek a kertből egyenesen a lány elé. - Örülök, hogy itt vagy, már vártalak. Mosolygok kedvesen és kézen fogva bevezetem a birtokra. Ha van nála csomag, akkor elsuttogok egy nevet "Tudor", mire egy pukkanással Törpike ellentéte egy ráncos öreg manó jeleik meg, aki a parancsomra Dorotyhnak előre elkészített szobába viszi a csomagját. - Esetleg éhes vagy? Kérdezem és ha igen a válasz, akkor elindulok az előkészített ebédlőbe, az utunk a hipogriffem pihenőhelye előtt vezet el, ahol éppen csendben alszik az a vadállat. Ha nem akarja megnézni, akkor megérkezünk a helyszínre, ahol egy kis süti és tea várja, de ha akar, akkor mézsört is ihat, ami a tea mellett egy üveg kancsóba található.
Nem tudom, hogy miért hívott ide Assar hétvégére, főleg egy... ilyen helyre. Azt mondta, hogy keressek Londontól nem messze egy kihalt és romos terepet és majd ott találkozunk, de miért? Egyszerűbb lett volna Roxmortsban összefutni és akkor nekem se kéne annyit utaznom hétvégén, főleg mert a hoppanálás még nem megy annyira profin, hogy nagy távolságokat is meg merjek tenni vele. Szóval nem nagyon értem a dolgot, tényleg nem, de majd minden bizonnyal kiderül, hogy mit szeretne. Persze rég beszéltünk már, talán legutóbb nyáron, amikor meglátogatott minket az egyik ásatáson Afrikában, de gondoltam, hogy majd beugrik a karácsonyozásra Dél-Amerikába, de lehetséges, hogy nem ér rá és azért maradt ez a megoldás? Fogalmam sincs, de azért felettébb kíváncsi vagyok. Valahogy Assar az a tipikus rejtélyes nagybácsi. Nem arról van szó, kedvelem én, no meg hát lássuk be megmentette a szüleim életét, tehát ha innen nézzük tartozom is neki, de attól még nem sok mindent tudok róla. Tudjátok, hogy pontosan mivel is foglalkozik, meg ilyesmi. Gondolom a szüleim azért többet tudnak róla, ők azért minden bizonnyal jobban ismerik, mint én, én pedig nem igazán faggattam még őket, hogy meséljenek még, mert úgyis fognak, ha rám tartozik. A lényeg, hogy itt vagyok, a helyen, amit megbeszéltünk és kissé feszélyezetten pillantok körbe. Ismeretlen hely, nem is túl barátságos, és mint mondtam eljutottam eddig hoppanálással már Londonból, de nem vagyok profi, ha valaki rám ijesztene, nem biztos, hogy sikerülne elég gyorsan megpattannom, és aztán az is benne van, hogy nem vagyok egy auror palánta, én nem a harcban vagyok jó, nem az SVK a legfőbb erősségem. Bár azért Connor medálja segítene, ha nagy bajban lennék, de még azt se töltöttem fel teljesen, még van benne pár hely, szóval... a lénye, hogy nem kéne bajba kerülnöm.
//
//