Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 22:31
Viviana Rennes



ϟ Hajnali jelenés
  Yesterday at 15:05
Tim Roberts


ϟ Eileen & Gillian
  Yesterday at 13:18
Gillian Ollivander


ϟ Karakterfejlődés
  Yesterday at 10:04
Seraphin McCaine
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Madeleine Eastwick
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Tim Roberts
 
Ivarn-vo Inor
 
Nox Djarum
 
Viviana Rennes
 
Rose-Neira Brooks
 
Statisztika

Összesen 581 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Celine Magorie

Jelenleg összesen 38326 hozzászólás olvasható. in 3453 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Kilátó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 133

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2018-08-10, 07:33



Emilana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Justice kislánykori hülyesége miatt szívok állandóan, elcseszett életem minden percében többször is eszembe jut, hogy nekem is járhatott volna karácsonyfa, kisautó, vagy csak játszóterezés. Hogy valaki este betakarjon. Akkor talán nem így állnék a lelkileg kikészült lányhoz, hiszen látványosan szemforgatok, és ez már szinte oly ösztönös, hogy akaratlan védjegyemmé vált. Elég gyenge vagyok én legbelül ahhoz, hogy ne nagyon érdekeljen mások esendősége, de azért a halálvágy mégiscsak más szint.
Egyik lábamról a másikra állok, magamban mintha még morognék is valamit. Azzal próbálom rendszerint elűzni a saját depressziómat, hogy lányokat hajkurászok, főleg a saját örömömet keresem bennük, de az sem baj, ha ők élvezik, de egy picsogó kislánnyal, aki azt sem tudja, hogy meg akar-e halni, hát nem tudok mit kezdeni. Viszont az a legbelső késztetés, amely abból ered, hogy én nem akarok olyan lenni, mint a vad fanatikus, sötét nagyurat éltető szektavezér, aki belőlem is hasonlót faragna, igenis megszólal, segíts neki. De hogyan? Nem nyílik szóra a szám, még csak rá sem nézek, oly idegen nekem az, hogy csak úgy segítsek, empátiát mutassak, hiszen én meg kit érdeklek? Fordított esetben ki sietne a segítségemre? Persze, hogy senki. Az önzés önzőséget szül? És pont azt a kérdés teszi fel, amit én tennék. És ez valóban meglep. Hozzám hasonlóan egyedül lenne?
- Az embereket nem érdekli a másik baja, ezt megszokhattad. Sőt, gondolom meg is szoktad, ha felmerészkedtél ide. – Akkor én miért kérdeztem rá? Talán mert legbelül küzdeni akarok a neveltetésem ellen? Talán mert felpofoznám Justice-t, de semmi több? Hányszor elképzeltem, hogy kilököm egy innen hasonló kilátóból, ha meglátom? Mondjuk ahhoz fel kéne cipelnem ide. De valóban egy kislány bűnéért az egész életemet felelőssé kéne tennem? Talán már ő is megbánta, és ha nem is keres, mert halottnak hisz, talán egyszer még találkozhatunk. – Nem azért maradok. Akit kergettem, már elvesztettem. Mindegy. – Fú, de ügyesen vigasztalok.. Jóég. De hát én ilyen vagyok, hát most mit erőltessem? Teljesen megváltozni úgysem fogok, pláne meg nem akarok. Az tesz erőssé, hogy senkinek sem hagyom, hogy bántsanak. Inkább elérem, hogy más legyen öngyilkos, az, aki engem bántott, nem pedig én. Végül azon kapom magamat, hogy lecsusszanok mellé, és a hátamat a falnak vetem, ezúttal tényleg odanézve. – Nem tudom, hogy miért másztál ki, lehet, hogy csak eljátszottál a gondolattal, de ez kurvára nem megoldás. Ha másodszor is megpróbálod, akkor nem zavartatom magamt, csak elsétálok, mert akkor úgyis megtennéd, ha máskor nem vagyok itt. Különben sem vagyok mentőangyal, mindenkinek megvan a maga baja. – Mormolom sötét pillantással. De ha ennyire szemét vagyok, akkor miért nem hagyom már itt? Úgy néz ki, mint valami bolond a csapzott hajával, meg a rángatózásával. A gond csak az, hogy rohadtul magamra emlékeztet.. Picsába..!  




[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] » Lonelyness » [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2018-07-25, 17:46


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Fogalmam sincs, hogy mit gondol, de most nem is nagyon foglalkozom vele, hiszen... számít egyáltalán? Igazából el is mehetne, azt se venné zokon, hiszen nem ismer és csak annyit kapott egy vadidegen lányból, hogy itt bőgök a földön ülve, miközben próbálom összeszedni a szétesett gondolataimat és kitalálni, hogy mihez kezdjek a pocsék életemmel és feldolgozni azt, hogy majdnem megöltem magamat, de még a pocsék élet ellenére is túlságosan ragaszkodom a léthez... Tudom én, hogy nem kellene, tudom, hogy mekkora butaság e miatt bőgni, hogy megoldanom kellene, ha tudom, vagy hagyni a fenébe, ha nem megy, de valahogy egyik út sem jó, de más meg nincs, akkor mit tegyek?  Úgyhogy nem várom, hogy bocsánatot kérjen és azt is tudom, hogy nem szándékosan tette és nem azért lökött le majdnem, mert rosszat akart nekem, hiszen nem is ismer, akkor meg mégis hogyan akarhatott volna rosszat nekem? De mégis mit kellene mondanom? Ijesztő volt a semmi felett lógni és arra gondolni, hogy tényleg meghalhattam volna néhány pillanattal ezelőtt és akkor most nem gondolkodhatnék azon mennyire pocsék is az életem és mennyire nem tudom mit kezdjek vele és magammal.
Már szinte elkönyvelem magamnak, hogy biztosan ott sincs, ezért is lep meg annyira, amikor meghallom a hangját közelről, tehát valahol mellettem állhat, bár nem túl közel, ezek után gondolom azt azért még sem mer.
- Mégis miért érdekel? Úgyis... tudod. - pillantok fel vörösre sírt könnyes szemekkel. Hát igen mindketten tudjuk, hogy miért is voltam odafent, még ha próbál úgy is tenni, mintha nem így lenne, de hát elég evidens nem? Le akartam ugrani, vagy legalábbis hezitáltam, hogy leugorjak-e, maximum neki ezt sikerült megakadályoznia. Kérdés, hogy ez jó, vagy rossz döntés volt-e igaz? Az viszont tényleg kérdés vajon miért érdekli. Láthatta, hogy ellenkeztem, tehát... - Nem kell itt maradnod, nem próbálom meg megint. - teszem aztán hozzá, mintha aggódna, de hát nem rég még részegen valami lányt kergethetett, szóval... nehéz elképzelni róla, hogy aggódna. Gondolom az a tipikus nőcsábász, aki előszeretettel fektet le bárkit, aki szimpatikus neki... vagy még az se biztos ,hogy szükséges, ha eleget ivott. Volt már közöm ilyenekhez... na nem úgy, mert úgy sosem, de pont az egyik ilyen hülye alak volt, aki elterjesztette rólam is a pletykát, csak azért, mert én nem vagyok olyan és könnyebb volt a sértett hiúságát úgy kompenzálni, hogy rossz hírbe hozott. Nem érdekel különösebben, amúgy se beszélek sokakkal, nem érdekel, hogy mit mondanak a hátam mögött.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 133

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2018-07-21, 15:42



Emilana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Úgy fest nem túl komoly öngyilkosjelölt, mert máris kapálózik, küzd az életért. Lehet, hogy csak ücsörgött, nézelődött a korláton minden veszélyérzet nélkül. Vagy ha mégis megölné magát, akkor az éles helyzetben az életösztön mégiscsak urrá lett rajta, s meggondolta magát. Meg tudom érteni, rajtam is a józanság árnyéka fut át, noha még zúg a fejem a vodkától, amit avval a kiscsajjal ittunk meg, mielőtt ágyba akartam ráncigálni. Csak így vagyok képes elviselni a mindennapijaimat, hogy látszólagos életcélt találok ki, hogy ne kelljen az engem kifúró Justice-ra gondolnom. Lehet, hogy egy kislány csínye volt, ám az életemet örökre megváltoztatta, egy olyan nevelőapa karmaiba lökött, akinek vad fanatizmusa csak addig terjed, hogy egy hatalmát vesztett sötét varázsló újraélesztésén dolgozik, sikertelen. Éjjel pedig még aludni sem tudok, tehát amikor a lány már bealudt, vagy kirúgott, akkor a folyósokat rovom, próbálván nem rágódni, és ebben én is célt tévesztek. Ám nem én vagyok az egyetlen elveszett lélek a világon, hiszen a zokogó lányt csak nem tudom itt hagyni.
- Nem szándékosan tettem.  – Most kérjek bocsánatot? Az én hibám lett volna, hogy egy eleve életveszélyes helyzetbe hozza magát? Egy erősebb fuvallat is megszédíthette volna a magasság felett, és akkor még csak ki sem derül, hogy csak véletlen volt. Sötét képpel pislogok, az italtól, és a futástól alig állok a lábamon, majdnem megöltem valakit, noha apám tanítása ellenére sem vagyok velejéig romlott gonosz. Csak valaki, aki igazságra vágyik, ami éppen azért komikus, hiszen az édes nővérem nevének jelentése eleve pont az igazság. Bosszú? Erre szomjaznék? Ha meg akarnám ölni, akkor már biztosan nem élne.. Tegyem tönkre, ahogyan ő engem? Én már felnőtt vagyok, ez vajon hova vezetne?
- Mit kerestél ott fent? – Nem ülök le mellé a földre, de a hátamat a korlátnak vetem, karbafonom a karijaimat, most már valahogy nem akarom szem elől téveszteni, mert hiába hogy visszakapaszkodott, ha belelovalja magát, ez tényleg kiugrik. Na nem, erről azért nem akarok tudomást szerezni holnap a nagyteremnél. Akkor inkább ölje meg magát tudomisén a birtokon kívül, ahol másokat nem zaklat fel vele, mindenkinek megvan a maga baja.





[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] » Lonelyness » [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2018-07-13, 11:39


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Alig hallom a felszűrődő zajokat, a nevetés és a szaladó léptek zaja is csak akkor jut el hozzám, amikor már nincs mit tenni, érzem az érkezővel együtt járó lökést és hirtelen eltűnik a hátsóm alól a korlát, legalábbis már nem rajta ülök, csak érzem, hogy még ott van, de ha most ez a srác elengedné a pólómat akkor meg is lenne az az áhított nagy zuhanás. Az csak a baj ezzel, hogy a pupillám kitágul az ijedtségtől és amikor lenézek a mélybe, a helyett hogy visszakapaszkodnék, vagy kapálózni kezdenék csak még hevesebbé válik a szívverésem.
- Húzz már vissza! Húzz már vissza! - ismétlem el láthatóan totál betojva. Persze más eljátszani a gondolattal, hogy feladod az egészet és egészen más megtenni, főleg akkor, ha még nem döntötted el teljesen és ez most egyértelműen azt mutatja, hogy nem volt ez még teljesen eldöntve. Az lett volna az igazán kellemetlen, ha akkor jövök rá, hogy még sem akarom ezt, amikor már elrúgtam magamat és a föld felé zuhanok, mert akkor már nem igen van visszaút.
- Én csak... én csak... - megragadom a kezét, hogy könnyebben húzhasson vissza és amikor már újra odabent vagyok, a korlát mögöttem, a mélység pedig távol egyszerűen csak lezuttyanok a pad előtt a földre és jönnek is azonnal azok a méretes krokodilkönnycseppek. Átölelem a térdemet és csak hagyom, hogy rázzon a sírás. Tényleg majdnem megtettem, majdnem véget vetettem az egésznek, mert túlságosan gyáva voltam, de még mindig nem tudom, hogy mégis mit tehetnék, hiszen nem akarok hazamenni az apámhoz. Szeretném folytatni az iskolát, szeretnék normális életet, de semmi esélyem sincs rá. Úgy nevetni, mint ez a srác és valami Sissyt kergetni, vagy egy olyan Sissynek lenni... Nem igazán olyan jövő ez, mint amire nekem esélyem lehetne, de akkor mi lesz? Mégis mi a fenét csináljak, ha már egyértelmű, hogy képtelen lennék végezni magammal, de az életemen se tudok javítani? Nem is foglalkozom most a sráccal, igazából, ha úgy tartaná kedve akár el is sunnyoghatna, de nem érdekli más nyomora, vagy hogy majdnem kilökött a korlátról.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 133

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2018-07-11, 07:47



Emilana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Olyan, mintha kettős életet élnék, mintha valami torz iker lenne a lelkemben, olykor bizony amikor a tükörbe bámulok, mintha látnám is, ahogyan alantas, sunyi mosolyra húzódna a szája. Azért talán nem halucinálok, inkább csak az a furcsa érzés, hogy lehetnék valaki más is, ha rendes családba kerülök. Meglett volna az esélyem, amit a szemét, infantilis nővérem elvett tőlem. Valaki olyan mellett nőttem fel, akinek már az eszméi sem számítanak józannak, lévén a sötét nagyurat élteti, s azt hiszi, hogy általam valami új rendet ébreszthetünk fel, noha nekem csak az számít, hogy ha egyszer helyretettem Justice-t, akkor valami saját életet kezdjek. Nem mondom, hogy családot is alapítsak, hiszen nehezen tudom kifejezni az igazi érzéseimet, nem láttam jó példákat. De valahogy le kéne koptatnom ezt az őrültet, aki az apámnak gondolja magát, valójában pedig csak egy nemlétező szektának a mániákusan kántáló vezére. Egyenlőre azt látom a dolgomnak, hogy sikerült elérnem, hogy a Roxfortba járjak, és bár nem vagyok egy barátkozós alkat, legalább a csajok számoltatlan fogyasztásában ki tudom ereszteni a gőzt. Nem általatok senkit érdemi eredménnyel, hogy majd összejövünk, meg a szerelem blabla, és a könyebb vérűeknek ez pont elég. Egy kis szórakozás. Nyilván voltak olyanok, akik többet láttak abban, hogy ha nem csak egy éjszakára szólt a dolog, netán ismételtünk. Most is kacagva kergetek valami kiscsajt, hogy végre pontot tegyünk az ügy végére. Alaposan felöntöttem a garatra, minimum három pohár lángnyelv whiskey van bennem, így teljesen ki vagyok pirulva, legbelül emésztő tűz éget. Vélhetően elnézem, hogy merre szaladt, mert nevetgélve feliramodok a lépcsőn, ahol egy árnyat sejtek, ő lesz az. De hogy tudott ilyen gyorsan felülni a korlátra. Már nem tudok lefékezni, ahogyan mellé érek, és úgy nekicsapódok, hogy lendületből lökök rajta egyet. Szerencsére vagyok annyira ösztönös, hogy azzal a mozdulattal kapom el, hogy még a levegőben megmarkoljam a felsőjét, mielőtt leesne.
- Bassza meg.. bocs.. Te nem Sissy vagy.. – Nahát mégiscsak beugrott annak a csajnak a neve. Csak a barna haj volt megtévesztő, ahogyan magam felé fordítom a szédítő mélység felett csüngő lányt, aki remélem nem kapálózik. Józanítólag hat rám, hogy akár meg is halhat. – Add már a kezed, és felhúzlak. Mit kerestél a korláton? – Kérdezem lepillantva az arcára, keresve a tekintetét. Remélem nem valami öngyilkosjelölt, akinek csak besegítek. Ennyire még én sem vagyok lelketlen, hogy szarjak rá.




[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] » Lonelyness » [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2018-07-08, 09:44


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Én megpróbáltam, bár persze nem személyesen, de úgy se elég bátorságom nem lett volna, se nem tudtam volna elé állni és persze így semmit se ért. Az apám élből elutasítja a lehetőségét, hogy ne otthon töltsem az egész nyarat, azt pedig főleg, hogy nyolcadikban visszatérjek ide egyetemistaként. Hiába töltöttem ki hozzá mindent, hiába mentem át a vizsgákon, hiába próbálkoztam eddig, ha ő nem írja alá, ha ő nem egyezik bele, akkor mindennek vége. Haza kell mennem pár nap múlva, vele töltenem az egész nyarat és innentől az egész életemet? Félek, hogy újra _úgy_ néz majd rám, vagy hogy már nem csak nézni fog, vagy... már megint rémeket látok? Nem kellene félnem a saját apámtól, vagy ilyen kilátástalannak látnom a jövőmet, de egyelőre úgy érzem semmi jó nem vár rám, semmi amit érdemes egyáltalán várni...
Kikönyökölök a kilátó korlátjára, hogy aztán a levelet egy kis gombócba gyűrve kinyújtsam a kezemet aztán elengedjem. Csak nézem, ahogyan aláhullik a magasból, szépen lassan, egyre gyorsulva, időnként felkapja és megdobja a szél, vagy nekicsapja az épület oldalának, aztán már nem is látom, csak sejtem, hogy valahol odalent végül földet ért. Onnan majd újra felkapja a szél és tovább viszi valószínűleg, hogy aztán végleg eltűnjön valahol a Tiltott rengetegben a fák között. Halkan sóhajtok egyet és a távolba révedve próbálom összeszedni a fejemben cikázó kusza gondolatokat. Újra és újra ugyanoda lyukadok ki. Ha nem akarok hazamenni, akkor mégis mi mást tehetnék? Ha nincs kilátásom a jövőre, akkor mégis mi értelme az egésznek? Úgy sem fogok hiányozni senkinek, hiszen nincsenek barátaim, mindig is zárkózott voltam és legalább azok a bántó pletykák is elülnek majd végre, vagy legalábbis én már biztosan nem hallom majd őket. Felmérem a terepet, végül a korlát melletti padra pillantok. Kis tétovázás után lépek fel rá és most már onnan kihajolva tekintek le a mélybe. Végül csak a korlátra ülve nézek el a távolba. Nincs más dolgom, mint átemelni a lábaimat a másik oldalra, a magasság fölé, aztán már csak egyetlen mozdulat lenne... A többség már úgyis hazament, amikor végeztek a vizsgáikkal, alig vannak a kastélyban, nem hoznám sokakra a frászt és amúgy is miért érdekelne engem, hogy esetleg lesz pár álmatlan éjszakájuk egy vadidegen lány miatt? Csak meg kell fordulnom, kilógatni a lábaimat a semmi fölé aztán elrúgni magamat és nem kell hazamennem az apámhoz.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-06-23, 12:43


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]


Felsóhajtva átfogom a vállát, legalább nem viszolyog attól, ami történt. Hasonlóan gondolkozik, hogy igencsak vonzódtunk egymáshoz, csak főleg az én hibámból alakult ilyen lehetetlenül negatívan, de a közös munka, és a halálközeli élménye átszakította bennem, majd benne is azt a gátat, amely köztünk feszült. Megigértem neki, hogy nem leszek többet annyira mogorva, és lehetőség szerint kiderítjük, hogy mi történt a szüleivel, de lássuk be ez a szexes dolog megint felülírt mindent. Nem fogok kihátrálni mellőle, de.. így most megint kérdés, hogy mennyire bízhatunk egymásba. Tényleg azt hittem, hogy ő is akarja, és most bizonygatja, hogy amúgy akarta volna, de nem ő volt, aki irányította a gondolatait.
 - Ezt azért jó hallani, csak tudod, azt hittem, hogy ha meggyógyulsz, akkor minden rendben lesz, lehet köztünk valami izgalmas, de titkos.. És most még rosszabb minden. De legalább.. nem utáljuk egymást. – Na igen, ez is valami, na de innentől hogyan fogunk közeledni egymáshoz? Honnan fogjuk tudni, hogy vele minden rendben van-e? Bólintok, ahogyan közli, hogy már csak bennem bízhat, nekem akarta elmondani ezt a titkot, amely most már kettőnk keresztje, a kérdés, hogy mit fogunk most tenni. Ráadásul úgy, hogy bármikor átveheti felette az irányítást az, amely az én karomba lökte. Ha ugyan tényleg volt ilyen.. És remélhetőleg mással nem. De akkor miért két hónapos a magzat?
 - Nem erről van szó, hogy jobban örültem volna annak. Szép emlék, de most nem az a legfontosabb. Társak vagyunk, ahogyan eddig is, még több pedig akkor, ha te úgy szeretnéd. Ha nem, akkor ez van. – Adom meg magamat, kár lenne siránkozni, ha most visszahátrálna a történtek miatt. Szerintem nem fog, de amíg ki nem derítjük a rejtélyt, addig maximum a csók jöhet szóba, úgy a biztonságos. Abból viszont nem lehet túl szenvedélyes, mert ha elragad minket a hév, akkor hol a megállás? Beláthatatlanok a következmények. Mégis jól esik, ahogyan összesimulnak az ajkaink, és megkezdődik az adok-kapok, legalább egy kicsit, hogy aztán tudjam, máris mennünk kell.
 - Ahogyan nekem is. – Fogom meg a kezét, legalább a birtok határáig siethetünk így, aligha lát meg minket az alkonyatban. Kint már hoppanálunk is Londonba, este van, tehát a múzeum már zárva. Be kell jutnunk az épület mágikus  részlegébe, ami lényegében két ereklyevadásznak nem jelent gondot.   – Kémleld ki a védővarázslatokat, addig én kitalálom, hogy melyik oldalon menjünk be, s milyen módszerrel. – Sietünk közelebb a hely közelébe, amely innen alig egy utcára van. Van még ugyan néhány járókelő körülüttünk, de a bokrok takarásában elvégezhetünk néhány varázslatot.


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemy [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-06-20, 17:00


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Már csak abba is rémesen ijesztő volt belegondolni, hogy Damien és én úgy voltunk együtt, hogy én nem is emlékszem rá. Nem maga a tény a gond, hiszen a csókra emlékszem és kellemes volt, sőt! De hogy más is történt és arról nekem fogalmam sincs, na ez az, ami valami rémesen ijesztő, főleg ha belegondolok abba, amit mond és esetleg már máskor is volt ilyen. Mi van akkor, ha igaza van? Mi van akkor, ha tényleg ágyba bújtam másokkal is? De talán csak kiderült volna, az illető teszem azt elmondja, jelzi felém, vagy bármi. Annyira azért csak van korrektség a másikban, hogy utána beszélni akar velem és ha nem értem miről beszél meglepődik, vagy... nem?
- Én sem tudtam, de nem is bánom és a csókot sem és a többit sem, csak nem emlékszem rá, így pedig... - bizonytalanul vonom meg a vállamat, hiszen azért így fura, annyi szent igaz, de nem az ő hibája és nem is hibáztatom, hogy megtörtént. Jó eséllyel, ha én vagyok nem teszem meg, nem vagyok... olyan lány, de a csókra emlékszem és igen az kellemes volt és elindított bennem valamit. Őt is megértem, tényleg könnyebb volt vetélkedni, vitázni, veszekedni, de így most még jobb, csak ez az egész nem tudom micsoda, hogyan történt és hogyan kezeljem és ez az, ami igazán ijesztő benne. Azért nem valami kellemes, ha kiderül, hogy terhes vagy és közben fogalmad sincsen kitől és hogyan történt. Főleg, ha nem Damien volt, akkor mégis ki a fene az apja?
- Vagy, fontos vagy, ez biztos. Nem máshoz fordultam, még ha jobban is örültél volna, ha más miatt hívlak ide, de segítened kell. - igen muszáj, akárhogy is érez vagy akár én, ez most tényleg fontos. Ki kell derítenünk, hogy mi történt, hogy mi van velem, hogy mi ez az egész, különben én... tényleg nem tudom, hogy mi lesz. Már így is ki vagyok és ha valami megszállt... Talán tényleg csak a gyógyszerek hatása, vagy a seb, de ha még sem? Jobb lenne mielőbb utána járni. Azért jól esik, hogy mellettem van és nem is kérdés, hogy viszonozom a csókot, főleg hogy szinte mindent igyekszik belesűríteni, hogy fontos vagyok neki, hogy mellettem áll és én érzem is ezt és iszonyú hálás is vagyok érte.
- Akkor menjünk, menjünk most rendben? Tudnom kell... muszáj! - még ha ehhez ki is kell bontakoznom az öleléséből, de ezúttal ez nem lehet kérdés. Muszáj rendeznünk ezt az egészet valahogy, még ha egyelőre nem is tudom mi lesz belőle, de ki kell derítenünk és ha mellettem van én is erősebbnek érzem magamat. Nagyobb eséllyel bírom ki, akármi is lesz az eredmény.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-06-10, 18:23


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy féltékeny vagyok, semmi okom nem lehet rá, hiszen az elmúlt jó hosszú időben mindent megtettem, hogy elmarjam magamtól. Egészen jól sikerült, szinte gyűlölködve fröcsögve vergengtünk, hogy aztán az élet-halál harc közepette kiderüljön, hogy végülis mennyire vonzódunk egymáshoz. Most úgy tűnik, hogy hiába volt minden, mert valami sötétebb dolog állhat a háttérben, ami uralja az életét. Nem elég, hogy számára most minden pocsék, a szülei halottak, apám az örökségére pályázik, talán csak én lehetnék a támasza, de most még ez a valami is kettőnk közé áll. Ha eddig képes voltam legyűrni az egómat, most sem lesz ez másként. Miért ne harcolhatnék érte?
- Én.. nem tudtam, hogy vonzódunk egymáshoz. Bármi is volt, elnyomtam, mert.. így tűnt helyesnek. Kellett egy rivális, de közben meg.. becsültelek, és.. Azt hittem, hogy ha jobban utállak, az erőt ad, hogy hatalmat szerezzek. Viszont úgy igazán ártani nem akarnék neked. Bármi is történt köztünk, az jó volt. Már a csók is, arra úgy fest, hogy emlékszel. Ha valaki használt téged, akkor melletted maradok.     – Furcsán hangzana kimondani, hogy kell nekem, de a szememből láthatja, hogy az ideiglenes összeomlásomon már túl vagyok. Még akár annak is lehet esélye, hogy tőlem van a gyerek, csak valahogy felgyorsultak az események, lehet, hogy valami mágikus behatás ért minket.
- Lehet, hogy nem szállt meg semmi, csak a mágikus sebek hatására elvesztetted a tudatodat, és az ösztöneid vették át az irányítást. Szeretném ezt hinni. Hátha tényleg fontos voltam. Vagy vagyok..    – Remélhetőleg ez tényleg így történt, és nem mászott rá másokra is. Most már elég nehéz lenne magamban elnyomni a történteket, és úgy tekinteni rá, mint valami ősellenségre, mint régen. Kérte is, hogy ne legyen így. Barátként viszont..
- Bárhogy is legyen.. Segítek. Londonban a British múzeum mágikus részén van egy okuláré, amivel fel tudjuk fedni bárki auráját. Ha azt ellopnánk valahogyan, meg tudnánk nézni. De.. Nem tudok nem rád gondolni. A múltukon nem tudunk változtatni, ketten viszont erősek lehetünk. Ha te is úgy akarod.    – Egyértelműen a viszonyunk folytatására gondolok, még ha ezek után fenntartással kell kezelnünk, ha feltámad benne a vágy. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy valaki más akarja rábírni, vagy ő maga szeretne velem lenni. Ezután hogy nyomatékot is adjak a szavaimnak, az arcát a tenyereim keretébe fogva megcsókolom, lassan, puhán, lehet, hogy az egész ismerkedést előlről kell kezdenünk.


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemy [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-06-06, 19:23


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Egyre zavarosabb ez az egész, hiszen arról se volt fogalmam hogy ő és én... de talán ezek szerint arra is van esély, hogy ez mással is megtörtént? Mi van, ha már a hátam mögött arról szállnak mindenféle pletykák, hogy mindenkivel összeszűröm a levet? Mi van, ha cédának tartanak, csak Damien fülébe még ez nem jutott el? Jézusom! Még nem hallottam semmi ilyesmit, de ezek alapján akár még ilyesmire is lehet esély, akkor viszont elsüllyedek szégyenemben, így is elég pocsék, hogy úgy fest gyereket várok, a hasam hamarosan látszani is fog és nem tudom, hogy mit mondjak a tanáraimnak, azt sem, hogy a nénikémnek, vagy épp csak a szobatársaimnak. Vannak barátaim, akik nem fogják érteni és persze itt van Damien, aki láthatóan pocsékul érzi magát, amitől én még inkább úgy érzem magamat és végképp nem tudom, hogy mit is mondhatnék, amitől bármi is jobb lenne.
- De nem tudhattad. Tudod ugye? Nem a te hibád, én... nem akarom, hogy rosszul érezd magad e miatt. - csak sóhajtok egy nagyot, mert tényleg nem szeretném, hogy a végén még neki is rossz legyen. Épp elég az, hogy nekem rossz, de nem akartam még őt is megbántani. Fura ez az egész helyzet és persze nem csak nekem, de nem lesz jobb, ha mindketten ilyen pocsékul érezzük magunkat, annyi biztos.
- Van bennem valaki? De mégis... hogyan... és hogyan nem jöttem rá? - tényleg totál ki vagyok borulva és nem tudom ezt, hogyan kellene kezelnem, de jól esik, hogy Damien végre nem olyan visszafogottan, de átölel. Talán ő nem gondolja úgy, de nekem az is csodálatosan jól esett, ami volt, az a csók, hogy tudom nem utál, hogy megmentett, nekem elég volt. Az, hogy a szex nem volt meg pluszban... Vagy talán ő már nem is tud úgy nézni rám, miután mindez történt, vagy arra gondol, hogy én akaratomon kívül másokkal is... Na most aztán tényleg mocskosnak érzem magamat én is, hiszen mégis csak az én testemről van szó és ki tudja, hogy hányan... Jézus, erre nem is akarok gondolni.
- Két hónapja? Nem emlékszem... de nem tudjuk azt kideríteni, mi lehet bennem? Valahogy előhozni? - nem tudom, de valamit muszáj lenne tennünk, mert az biztos, hogy így képtelen leszek visszamenni a Gyengélkedőre, vagy épp elmenni aludni egyet. Totál kész vagyok és tudom, hogy csak akkor leszek jobb, ha legalább kiderítjük, hogy mégis mi a fenéről van szó, hogy mi történt velem.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-06-01, 08:59


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]


Még véletlenül sem arról van szó, hogy a saját helyzetem miatt vagyok csalódott. Sokkal inkább kettőnk miatt. Azt hittem, hogy az egyáltalán nem leplezett ellenszenv átfordulhat valami mássá, hogy szövetségesként tekinthetünk egymásra, és akár.. egy titkos viszony is lehet belőle, hiszen nyilvánvalónak tűnt a vonzalom. Oly törékeny volt sebesülten, haldokolva, hogy nem tudtam visszafogni magamat, amikor az érintéseimre megremegetett, tudtam, hogy több ez mint utálat. És amikor most kiderült, hogy a hőn dédelgetett álmaim rémálommá vállnak így.. nem csoda, hogy fancsali fejet vágok, ám kész vagyok alávetni magamat az ő akaratának, hiszen gyermeket hordoz a testében, aki nyilvánvalóan nem tőlem van.
- Azt hiszem.. Nem igazán te voltál. Lehet, hogy megszállt valami. Vagy.. a gyógyszerek hatására.. levetkőzted a gátlásaidat. Mindenesetre.. Nem a te akaratodból történt, én pedig.. ezek szerint csak kihasználtalak. – Hajtom le a fejemet sötéten pislogva. Valóban meglepő volt, ami köztünk történt, de úgy voltam vele, hogy akár meg is történhet, hogy a szenvedélyünk átcsap.. valami igazán romantikusba. Még ha egyikünk sem tűnik olyan alkatnak..
- Kizárt, hogy tőlem, hogy ha két hónaposnak tűnik. Akkor lehet, hogy már korábban is.. valaki mással, amire nem emlékszel. Lehet, hogy van benned valaki.. – Féltékeny pedig végképp nem lehetek, hiszen csak hittem, hogy egy pár vagyunk. Néhány csóktól még nem leszünk az. A csóktól és a szextől talán azok lettünk volna, de most én is mocskosnak érzem magamat, hogy így hagytam magamat elcsábítani, és ha valaha ismét kezdeményezne, nem is hihetnék neki, hogy saját akaratából teszi mindezt. Ha ő össze van zavarodva, akkor én is.. Mindenesetre látom rajta, hogy remeg, mindjárt elsírja magát. De bármennyire ellenségesek voltunk korábban, nem akarom, hogy rossz élete legyen, ha már az apám elintézte. Még ha nem is leszünk együtt, barátként illene támogatnom, hiszen bármennyire is keserű vagyok, valójában nem gyűlölöm őt, sőt.. Ezért aztán kitárom a karomat, és az ölelésembe fonom őt.
- Nem értek az ilyesmihez.. de valahogy ki kéne deríteni, hogy mi történt. Volt valami furcsaság az életedben két hónappal ezelőtt?


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemy [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-05-30, 20:05


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Hát persze, hogy én sem tudok mit kezdeni a helyzettel, főleg hogy én lettem terhes és nem ő és nem tudom, hogy mitől, mert semmiféle emlékem sincs róla, hogy bárkivel is ilyen közeli viszonyba kerültem volna és az ilyesmit az ember nem felejti el csak úgy, főleg hogy én még csak inni sem szoktam, vagy épp bulizni, ami erre esélyt adhatna. De akkor mégis mi történt és miért néz rám Damien annyira furcsán? Ő sem érti, hogy mi folyik itt, ennyi teljesen világos, de vajon mit kezdjek egyáltalán a helyzettel és... mit tegyek, hogy ne legyen ez az egész ennyire kellemetlen? Tudom még a kórház óta nem tisztáztunk semmit, de nem gondoltam, hogy ennyire zavaros lesz, vagy épp... zavarba ejtő?
- Szóval mi... mi együtt voltunk? De mégis hogyan? Miért nem emlékszem rá? Mindenre emlékszem előtte, aztán olyan, mintha képszakadás lett volna. Te ebből semmit se vettél észre? - azért csak érezte volna, ha nem vagyok magamnál gyógyszerek, vagy akármi miatt. Nem tudom ezt úgy annyiban hagyni, ahogyan ő teszi, mert ez nagyon is komoly dolog és nem lehet csak úgy tenni, mintha ez lenne és kész. Ő elfogadja, hogy nem emlékszem, de én erre képtelen vagyok, főleg mert azt tudom, hogy az a csók hatással volt rám és ha ezek után le is feküdtünk... és ő most ilyen látványosan csalódott, akkor biztosan számára is jelentett valamit és így még pocsékabbul érzem magamat.
- Nem tudom... annyira össze vagyok zavarodva. Terhes... de akkor tőled? De azt mondták a Szent Mungóban, hogy már majd két hónapos, az végképp hogy lehet? Ha arra sem emlékszem, hogy veled, akkor mi van, ha... ha mással is? Én nem vagyok ilyen, nem szoktam bulizni és nem iszom. Én... én... - habogok, teljesen össze vagyok zavarodva és nagyon közel állok ahhoz, hogy itt helyben össze is omoljak. Ami azt hiszem teljesen érthető, mert az egész zavaros és érthetetlen és nem tudom mi történik és főleg nem, hogy miért, de mégis csak velem történik és két hónapos terhe vagyok és ez... ez egyszerűen nem normális!

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-05-22, 06:43


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]


A meglepődésem nem terjed ki addig, hogy eltaszítsam magamtól, mindössze új még ez nekem. Mire sután megveregetném a vállát, már lép is hátra, úgyhogy bizonytalanul harapom be a számat, azt hiszem ő sem tudja, hogy most mit tegyen. Bólintok, hogy nincsen semmi baj, és csak a kezét fogom meg, hátha az egyikünkben sem növeli az egyébként már nagyon is tapintható feszültséget, amely nem tudom, hogy mitől lehet. Mindennek ellenére, hogy titkos viszonyt beszéltünk meg, és meg is ölelt, valami komoly távolságot érzek benne. Akkor mégsem volt értelme? Nem, az butaság, akkor nem ölelgetne. Ki érti a nőket? Visszakérdezek, mert az egész szitu kezd agyament részleteket ontani magából. A terhessége az egy dolog, de hogy nem úgy tűnik, mintha.. Lehajtom a fejemet, már nem is néz rám.. Pedig oly nehéz volt számára kiadnom.. Hát ennyit ért az egész.
- Aztán.. behívtál a szobádba, és igen. Megtörtént. De ha nem emlékszel, akkor mindegy is.. – Nem akarok mártírt csinálni magamból, noha igenis rosszul esik, pedig nem az ő hibája. Valószinűleg begyógyszerezték, és elszállt az élmény. Vagy eleve kábult volt, és csak engedett az ösztöneinek, ami józanul már nem biztos, hogy menne. Akkor pedig mit erőltessem? Eddig is megvoltam nélküle, betudhatom egyetlen gyors, szenvedélyes pillanatnak, és visszasüllyedhetünk oda, ahol eddig voltunk. Mondjuk nem tudom hogyan fogom elfelejteni, mert igazi megváltás volt, hogy ő is kedvel, és van értelme annak, hogy támaszkodhatunk egymásra, most mindez teljesen szertefoszlik.
- Miben segíthetek? - Lépek mellé, de én nem nézek ki a kilátó korlátján, hanem egész testemmel felé fordulok. Muszáj lenyelnem a hiányát, pedig igazán folytathatnánk, amit elkezdtünk, de itt most már másról van szó. Ez a lány eleget szenvedett, az apám mohóságát nekem kell megfizetnem. Dorothy elvesztette a szüleit, erőszakkal kényszerítenék hozzám, a legkevesebb amit tehetek, hogy mellette állok, bármennyire is savanyú most a szőlő. Legszívesebben visszatérnék egykori mogorva stílusomhoz, de azt hiszem, hogy közel kerültünk egymáshoz, és ezt tiszteletben kell tartanom, még ha ő el is felejtette.


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemy [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-05-17, 20:21


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Tudom, hogy még nem vagyunk összeszokott páros, de ez az egész annyira kiborított, hogy szükségem van most egy ölelésre, még ha meglepő is számára, hogy eleve ezzel indítok. Tudom én, hogy furcsa ez most így hirtelen, nem is igazán szokásom az ilyen érzelmi kitörés, de azért ez mégis csak egy olyan helyzet, amikor nincs mit tenni... nincs mit tennem, kénytelen vagyok. Azért finoman szólva is megrázó helyzet, hogy azt mondja neked a gyógyító, hogy terhes vagy, főleg, hogy nincs róla tudomásod, hogy olyan módon bárkihez is közöd lett volna, főleg nem két hónappal ezelőtt. Nem tudom, hogy mit tegyek és azt sem tudom ki máshoz fordulhattam volna, ha nem hozzá, hiába, hogy még nem olyan közvetlen, vagy összeszokott a kapcsolatunk.
- Bocs... - látom, hogy furán érzi magát, ezért engedem el és lépek kicsit hátra, mielőtt rázúdítanám az egészet, ami miatt ide hívtam és ami miatt a nyakába vetettem magamat. Látom én, hogy ő is rendesen nagyon meglepődik, ami teljességgel érthető, hiszen nem mindennapos, hogy a lány, akihez amúgy hozzá akarnak adni és akivel most valami kapcsolatod alakul bejelenti, hogy terhes, miközben ti... Ezúttal nekem kerekedik el a szemem, de úgy istenesen.
- Mármint hogy érted, hogy... nem mondanád magadat senkinek? - még mindig értetlenkedem, de igen nagyon úgy fest, hogy ő arról beszél, hogy mi ketten együtt voltunk, ha mi hoztuk össze, de nekem ezzel kapcsolatban semmiféle emlékem sincs és látszik is rajtam, hogy így még jobban meg vagyok zavarodva. Még hátrébb lépek egyet és megfordulva kitekintek a korláton, mintha csak próbálnám az agyamat erőltetni, hogy beugorjon valami... valami amiről ő beszél. - Úgy érted, hogy mi lefeküdtünk egymással? Mikor és... hol? Én nem... nem emlékszem, csak a sérülésem után a kórházban csókolóztunk a padon, aztán... - nem, eddig nem gondoltam át komolyabban. Arra emlékszem, hogy visszamentünk a szobába, visszakísért, aztán aludtam egy nagyot, mivel fáradt voltam, de nem mondom, hogy minden pillanatot vissza tudnék idézni a padon csókolózás és az alvás között, de akkor mégis... mi történt? És a tetejében az nem két hónapja volt, csak két hete, a babára viszont azt mondták, hogy már legalább két hónapos, azért vannak a rosszullétek is.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Maxwell
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-05-08, 20:20


people change and forget to tell each other
Dorothy & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]


Annak ellenére, hogy szétizgultam rajta az agyam, hogy majdnem belehalt az általam okozott sérülésbe, a vége jól alakult, és kénytelen vagyok beismerni, hogy nem csupán a vetélytársat láttam benne, hanem valakit, akihez nagyon mélyen még vonzódom is. Természetesen maximálisan titkolnunk kell, hogy mi történt köztünk, és az előjelzéséből az derült ki hogy folytatni szeretné, nem pusztán a pillanatnyi szeszélynek tekintethő az, amit egymással műveltünk. Bármennyire is próbáltam óvatos lenni, mindketten annyira akartuk a másikat, hogy csoda, hogy nem szakadtunk szét. A mostani üzenete viszont erőteljesen kétséges, hogy ezt megismétlendő született, sokkal inkább másféle sürgetést éreztem benne. Felsietek a lépcsőkön, és még éppen hallom a mormogását, nem is sokat kell várnom, hogy a nyakamba ugorjon. Sután veregem a vállát, fogalmam sincsen, hogy mihez kezdjek a helyzettel. Már az is komoly változás volt, hogy csókolóztunk, és megnyíltunk lelkileg, aztán csak azon a kórházi ágyon találtuk magunkat, erre most ölelget. Szóval enyhén szólva.. olyan, hogy ösztönösen fagyok le. Azt már megbeszéltük, hogy nem leszek vele nyersebb egy bizonyos szintnél, de a gyengédség nem volt benne az alkuban.
- Na mi van.. már? – Kérdezem a szavakat keresve, egészen megdöbbent, nem vagyunk éppen összeszokott páros, bár a szex az valami fenomenálisra sikerült a túlcsorduló érzelmeink hatására, attól még minden más tekintetben nem fogom magamat gyorsan profinak érezni. Amit mond, ott helyben kezd el szinte szó szerint leolvadni az arcom, felgyorsulni a szívverésem, nem is csoda, hogy levegőért kapkodok.
- Azért nem mondanám magamat senkinek... – Nyilvánvalóan tőlem kell, hogy legyen, hiszen nekem mondja. Kétlem ugyanis, hogy ha mással lefeküdt volna, nekem panaszolná el mindezt..  – Ezt elsőre sikerült összehoznunk, vagy.. szóval mitől lehetetlen? – Egyenlőre még nem foglalnék állást, hiszen nem attól tűnik sokkoltnak, hogy terhes, sokkal inkább valami másról van szó. Na de miről.


[You must be registered and logged in to see this link.] ● Favorite enemy [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I am
the [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 139

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-05-07, 09:53


Damien & Dorothy


[You must be registered and logged in to see this image.]


Gyorsan felépültem ugyan, de mégis hamar kiderült, hogy valami nagyon-nagyon nincs rendben velem és nem tudom, hogy ki másnak mondhatnám el, hogy kivel beszélhetném meg, ha nem vele. Persze tisztában vagyok a helyzetünkkel, az apjával, hogy nem tudódhat csak úgy ki semmi sem a köztünk lévő vonzalomból, vagy mi is ez, épp e miatt írtam neki titokban levelet és épp ezért beszéltem meg vele ezt a késő esti találkát itt a kilátóban, ahol jó eséllyel senki sem zavar meg és senki sem lát meg majd minket. Óvatosnak kell lennünk, főleg ha utána akarok járni annak is, hogy mi történt a szüleimmel, hogy tényleg nem csak baleset volt-e a haláluk, de most nem ez az elsődleges, hanem az, amit egyáltalán nem értek, az ami megváltozott, az amit egyszerűen képtelen vagyok felfogni, de hát e téren az orvosok nem tévedhettek.
Eltelt már vagy két hét azóta, hogy bekerültem a kórházba, majd ki onnan, voltak közös óráink is, de rengeteg volt a dolgom, haza is kellett utaznom, nem igen tudtunk hosszan beszélni és azóta találkozni sem és most ez... minden olyan gyorsan történik, hogy felfogni sem volt időm. Nagy levegő és előkerül a pálcám is, jó eséllyel mire Damien ideér épp varázsigéket mormolok, ő pedig könnyen felismerheti őket, hogy a védelmünket szolgálják. Egyszerűbb bűbájok, hogy ha valaki erre jönne ne ismerjen fel minket, vagy épp ha valaki netán hallgatózna azt hallja, hogy a tegnapi óra tananyagáról van szó, nem pedig a valódi témáról, amit nagyon gyorsan meg kell beszélnünk és ki kell találnunk, hogy mi legyen. Nem tudom, hogy ő tud-e bármi megoldást, de hogy nekem fogalmam sincs, hogy mi legyen és egyáltalán ez hogyan történt annyi szent.
- Szia, végre! - szinte vetődöm a nyakába, hogy átöleljem, bár érezni a mozdulatból, hogy itt most inkább nekem van szükségem egy szoros ölelésre, hogy végre egy kicsit megnyugodjak. Fogalmam sincs hogyan viseltem az elmúlt jó néhány órát, amíg nem tudtam beszélni vele. Azt hiszem, ha folyamatosan gondolkodtam volna még bele is őrülök, inkább kizártam és nem foglalkoztam az egésszel, de jól láthatja rajtam, hogy mennyire ideges vagyok és mennyire ki vagyok borulva, csak próbáltam tartani magamat.
- Nagy... nagy baj van és nem tudom, hogy mit csináljak. Segítened kell. Én... én délelőtt voltam a Szent Mungóban, mert nem hittem el, amit Madame Pomfrey mondott, de ők is megerősítették és ez egyszerűen lehetetlen, hiszen én nem... senkivel... hónapok óta... de úgy tűnik, hogy terhes vagyok. - végre sikerült kimondani, pedig még a gondolattal se nagyon tudtam megbarátkozni. Az egész teljesen abszurd, főleg hogy azt mondták, hogy a magzat már majdnem két hónapos, ami végképp lehetetlen, hiszen nem volt közöm senkihez sem, legalábbis Damien láthatja rajtam, hogy komolyan gondolom, hogy nem voltam senkivel saját bevallásom szerint hónapok óta, miközben mi két hete eléggé... voltunk, még hozzá együtt.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Kalandtúra


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MIB
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-03-01, 17:15


18+

A testet öltött napló immár nem Shanna barátjának ábrázatát viseli, a lány kérésére megmutatkozik igazi valójában. Sötét, csábító. Talán vannak nála csinosabb, jobb képű alakok, de az ezer-éves álomvándor pontosan tudja hogy mi kell a női léleknek, s ezzel együtt a testnek is. A hollóhátas tüneménynél ez a kettő magától értetődően összefügg. Az idegen úgy itta magába a lány titkait, hogy nem csoda, hogy ötven évvel ezelőtt az az ifjú mardekáros kezdő, aki később sötét nagyúrként lett híres, szintén ihletet kapott, hogy milyen módon raktározza el lelkének egy darabját. Az idegen azonban nem horcoixot alkotott, teljes mértékben azonosult a könyvecskével, s az ilyen jellegű mágikus tudás már régen feledésbe merült. Ha valaha szembe került volna a sötét varázslóval, Voldemort-tal, egyértelmű, a csata szempillantások alatt zárulna a kölyök veszítene. Bár bejárta a világot, alig pár évtized alatt nem láthatta azt, amit a napló valódi lakója sok száz év távlátából. S most itt van, hogy Shanna pőre testét nyalogassa végig feketén pislákoló tekintetével. Bármit megtehet vele, mégis, azt akarja, hogy a tündér önmaga nyíljon meg, hajtsa rabigába a fejét. Vágyjon arra, amelyeket oly titkoltan vésett a lapokra, amelyekről nem tudhatta, élő, lélegző entitás barlangját képezik. Komoly megelégedettségére szolgál, ahogyan Shanna végre a ruháján kívül a riadtságától is megszabadul, hiszen ez a nász csupán az első lépés a terveiben, amolyan felfedezedés, s ettől a sötét hatalom új erőre kap, megízlelvén mindazt, amit régen elveszett már.
- Azt akarom, hogy élvezd a fájdalmat. – Immár nem szólal meg, a lány tudatában visszhangoznak a szavai. Mindketten macskaalakban vannak, az idegen az állkapcsát használva ráfog a nőstény vállára, s azonmód megfordítja, hogy az háttal legyen neki, hiszen ebben az alakban, mégiscsak egyszerűbb. Aztán ránehezedik, s mire Shanna feleszmél, ismét emberi alakban van, fenekéhez vastag és kemény dárda préselődik, mintha a férfi folyamatosan játszana az érzékeivel, s csupán múló szeszély volt, hogy macskaként kívánta volna látni. Mintha.. tudatni akarná, előtte nem lehetnek titkok. A földre préseli áldozatát, s ujjai tövig merülnek annak ágyékában. A két egymásnak feszülő test közé illeszti be a kezét, s úgy támad. Mélyre, nagyon mélyre kutatva...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 204

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-02-03, 21:16

  18+


Shanna Griffin
&
Az Éjszín Idegen







Mélylevegőt veszek, mintha ezzel a levegővel beszívhatnám és még mélyebben magamévá tehetném azt a megnyugtató erőt, ami körülvesz. A szavait hallgatva, bár még nem értettem meg a hogyan és a miérteket, már nem kell kimondanom azt, hogy honnan tud mindent, és honnan érkezett. Ez a sötét lény, ez a hatalom, ez a bennsőséges érintés a lelkemre...
Tud mindent, amit én.
Érez mindent, amit én.
Ezt a feketeséget én hívtam életre.
Ez a feketeség Shanna Griffin titkos Naplója.
Az elmémet elködösítik a tökéletes érintések és a kellemes hang, a hang, amit mindig is elképzeltem álmaimban. Igen, most már emlékszem erre a hangra, és abban is biztos vagyok, hogy álmodtam Róla. De nem emlékszem, hogy mit... Áltathatom magamat azzal, hogy önkéntelenül, de valójában már igen is saját akaratomból húzodom hozzá, dőlök bele az érintéseibe, miközben vadul lüktető forróság virágzik ki a testemben. A ruháim már nincsenek rajtam, pőrén állok előtte, de valahogy úgy érzem, mintha csak a saját szobámban, a kedvesem jelenlétében állnék, szégyenérzet nélkül, vággyal telve. Nem értem, hogy hogyan lehet ez, még is hiszek neki, mikor annyit kér, adjam át magam. Megteszem, mert azt mondja, amit kell, mert azon a hangon, amelyben megbízok, mintha a saját hangom párja lenne, mintha a jinem jangja. A ragyogó fény még lehunyt szemem alatt is átviláglik, és ahogy kinyitom a szemem és odafordulok, látom magam előtt az alakot. Éppen úgy néz ki... ahogy mindig is elképzeltem.
Teljesen elveszek azokban a kavargó sötét szemekben, az arcom izzik, éppúgy, ahogy a szemem is szinte lázasan csillog az elragadtatástól és kíváncsiságtól. Meg akarom őt ismerni, nem csak ilyen módon, de most ő diktálja a lépéseket, és nem fogok neki nemet mondani. Nem fogom azt mondani, hogy inkább csak beszélgetni szeretnék... Mert nem. Át akarom élni, amit nyújtani akar. Az utolsó mondatain csak annyi ideig lepődök meg, ameddig meg nem jelenik a mágikus vibrálás, és a fekete párduc. Ahogy rám ugrik kicsit felsikkantok, de egészen halkan, és a földre fekve néhány pillanatig figyelem az állatot, mintha rabul akarnám ejteni a tekintetét, csak egy pillanatnyi megálljt parancsolva.
- Nem kell kétszer mondanod. - suttogom halkan, és először a szemem villan át jégkék, szinte fehér macskaszemmé, aztán a körvonalaim megremegnek és már nem egy lányon fekszik a feketepárduc, hanem egy erős, büszke fehér oroszlán birkózza le maga alá, kíváncsian, játékosan, az erejét próbálgatva. 


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MIB
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-02-03, 19:55

  18+

Az eddigi sejtelmes alak, amely a rovarfelhő, s az árnyalak volt, már egyre inkább tapintható, ahogyan a lány is magán érzi az érintését. Körülveszi, átöleli, mintha csak egy közeli jóbarát lenne, a hűséges szerető, akit ott találhat minden éjszaka maga mellett találhat, ha felriad a rémálmai forgatából.
- Minden, amit papírra vetettél.. a magányodat jelzik. Egyedül vagy, bármennyire is tagadnád. Tetszel, tetszik a valóságod. – A finom ujjak, amelyek eddig a lány tarkóját maszírozták, most lecsúsznak a karcsú vállakra, van bennük egyfajta gyengéd érzékiség, amelyre a lány mindig is vágyott, főleg amikor a naplóját írta. Több ez mint testiség, úgy véli, hogy a valaki, aki a háta mögött áll, egy valóra vált álom, akinek egyetlen célja lehet, őt boldoggá tenni.
- Ne félj tőlem, add át magadat az érzésnek. Fájni fog, de imádni is fogod. – Ez aztán mekkora ellentmondás. De legalább őszinte. Ahogyan az idegen minden eddigi mondata, hiszen belőle táplálkozik, a lány saját érzéseiből. Shanna ágyékát eddig nem tapasztalt forróság szítja, s ha eddig az elméje lett célbavéve, ezúttal másról van szó. Az idegen anélkül, hogy valami intimebb helyen simogatná,  a puszta érintésével is képes hatni teste minden porcikájára. A lány teste akár ellenkezik, akár nem, tőle függetlenül összerándul, s ha mindezt taszítónak érzi, akkor még lelkiismeretfurdalása is lehet, hogy mindez oly jó, mégsincs hatása rá. Ahogyan felmorran, és kérdőre vonja az Elijah-hangú idegent, fehér, ragyogó fény villan a háta mögött, s amikor végre megfordul, akkor már a barátját, hanem a sötéthajú idegent látja, talpig feketében. Emberi mivoltában.
- Erőre vágysz, és hatalomra? Mindez belőled fakad, mert mélyre bukni. – A fény eltűnik, immár érzékelhetőek a sötét szemek, amelyek kavargása fogvatartja a lány tekintetét is. Ha Shanna a széttépett ruháért nyúlna, most érzékelheti, hogy már nem visel semmit, mellette a sarokban halomban állnak, még a cipője is. Nem visel semmit, ám az ágyékából áradó forróság átmelegíti, s érzi, még az arca is kipirul.
- Mutasd meg hát te is az igazi arcodat.. Azt a szépségeset.. – Az idegen ismét alakot vált, egy sötét, feketepárduc áll előtte, sárgán világító szemekkel, és lendületből ugrik mancsaival a lány vállát leszorítva, maga alá temetve. Félelmetes agyarai azonban nem okoznak kárt, csupán érdes nyelvével tapad mohón a lány bőrére, de mégis... kivár.. vár valamit..



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 204

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-01-29, 18:56

  18+


Shanna Griffin
&
Az Éjszín Idegen







Még képtelen vagyok megnevezni a teremtményt, ami ilyen hatással van rám, ami szinte megbabonáz és aminek a szavai és érzelemlöketei olyan szinten befolyásolnak, amit még sosem tapasztaltam. Mindig is úgy tartottam, hogy én azért létezem, azért teszek mindent, hogy amikor elérem a céljaimat, amikor erős leszek és esetleg már egy csapat is áll mögöttem, akkor képes leszek jobbá tenni a világot. Még is, amikor ez a sötét teremtmény a saját boldogságomra és önzőségemre hívja fel a figyelmet, nem ellenkezem, és úgy érzem, hogy valóban... megérdemlem azt, hogy elsősorban én legyek boldog és csak azután jöjjön mindenki más. Hogy ez azért van, mert ilyen mélyen a gondolataimba ivódott és befolyásol, vagy azért, mert én is legbelül így érzem, most nem tudnám megmondani. Révetegen állok most, csukott szemekkel érzékelve a jelenlétét, de még mindig nem fordulva meg. Az érintése csábító, finom jóleső borzongás szalad végig rajtam. Egészen addig, ameddig meg nem hallom Jacob hangján a szavakat, és már nem csak az elmémben, hanem a fülemmel is. A szemeim kipattannak, és ledöbbenve, szinte kívülállóként várom, amíg a ruhám szétnyílik és a kéz végigsuhan a hátamon. Eddig egészen elringatott az érzékiségben az alak, de most, hogy Jacob hangján szólalt meg, jócskán kirántott a szerepből, azonnal meg akarok fordulni, hogy most már szemben álljak vele. Ha ő valóban én vagyok, ha valóban ismeri minden gondolatomat, akkor tudnia kéne, hogy mi csak barátok vagyunk... A legjobb barátom, de akkor is a barátom, és nem a legjobb alany arra, hogy érzéki képzelgésekben megjelenjen. Hiszen nem vonzódom hozzá úgy, sosem jártunk, egy csók se csattant, ő sem érez többet és én sem... ugye?
- Ne beszélj az ő hangján. - suttogom halkan, miközben a kezeimmel finoman a ruháim után nyúlok, hogy véletlenül se omoljanak le rólam és meztelenítsenek le előtte. Megfordulok, és tetőtől talpig szemügyre veszem, kivel is állok szemben. Egy alakváltó, aki most a mardekáros fiú alakját vette magára, vagy megismerem saját valóját?  


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MIB
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-01-27, 07:29

  18+

A lány kezdi sejteni, hogy miféle jelenéssel van dolga, mintha az a valami.. egy volna belőle. A saját lelkének legsötétebb darabja, amelyet eddig el kívánt nyomni, papírra vetni, hogy kiadja magából. Ami itt most életre ébred, talán soha nem is volt igazi, sosem volt valóság, viszont a lány most képes felébreszteni az évezredes álomból. Képzelete anyagi testet is ad neki, a vágyaiból, félelmeiből táplálkozva lassan kilép a sötét napló lapjai közül. Mindezt persze csupán formálisan, hiszen Shanna még mindig nem lát semmit, a kavargó sötétet érzékeli mindössze, s hogy a kéjes érintések, amelyek eddig a lelkét célozták, immár a tarkóját simogatják, keblei egyre nehezebbé vállnak a vágytól, amely gyakorlatilag saját maga gerjeszt.
- Végre hát kimondtad. Ez volt a lényeg. Mindezt megadhatom neked.. Lássuk a fontossági sorrendet. A saját boldogságodat... Hiszen azt akarod. Önzetlenségedbe keveredjen önzőség is. Mi.. te vagyunk... – Még mindig nem a fülével hallja a szavakat, hanem a tudatával, mintha legbelül visszhangozna. A saját hangját hallja, saját magával beszélget, noha az idegen jelenléte kézzelfogható. A lány tudja, hogy ha megfordulna, akkor már láthatna valakit. Valakit, aki itt van, aki elűzi a magányt, aki boldogságot, elismerést hozhat. A hatalom ígérete ott van a levegőben, a lány energiától izzó tenyere erőt sugároz. Már nem fél, önbizalom járja át. Az más kérdés, hogy kéjes önbizalom. Puha, mégis határozott kezeket érez a vállán, de korántsem atyai az érintés. Férfias, csábító.
- Érzem. Érzem, mindent érzek, amit te is. Ne félj, tedd meg.. – A hang immár egyértelműen Jacobé. Ezt végre a fülével hallja. A cimpájához egy ajak ér, s belesusog.. Shanna érzi, hogy az egyik kéz eltűnik a válláról, s a ruhája egyetlen hasadással nyílik szét, hogy alatta már a meztelen bőre várja a kiváncsi idegent. A simítás a gerince mentén fut végig. Hidegrázós, érzéki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 204

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-01-20, 23:11

  18+


Shanna Griffin
&
Az Éjszín Idegen







Furcsa dolog, amikor az ember a saját lélekdarabjáról feledkezik meg, márpedig most erről van szó. Ez a furcsa jelenés, ez a misztikus sötét lény olyan mélyen eltelítette a gondolataimat, hogy a kapcsolat, ami a familiárisomhoz köt, egyre gyengül, egyre kevésbé érzem a jelenlétét és el is felejtem, hogy ott van körülöttem és tanácstalanul figyel. A sas is érzi, hogy valami baj van, hogy mennyire mellőzve lett, de tekintve, hogy nem anyagiasodott még a sötétség, sőt, ha felölti alakját akkor se lehetne néhány csípéssel és szárnycsapással elijeszteni, és ezzen visszakapni a figyelmemet, nem nagyon tud mit tenni. Csak néha felvijjog a háttérben, idegesen csapkod, de semmi, igazán semmi nem jut el ez az én tudatomba.
A hangoknak igen furcsa természete van, és ahogy kiszaladtak a számon a meggondolatlan szavak kezdem megbánni, hogy ilyen könnyelműen szóltam rá. Az az érzésem támad, mintha nem ez lenne az első találkozásunk, mintha a bizalmaskodásnak és az érintéseknek tényleg lenne valamiféle alapja, de képtelen vagyok felidézni, hogy mitől lehet ez. Talán ezeket a gondolatokat, érzéseket is a teremtmény küldte rám, hogy megnyugtasson, ellanyhuljon a figyelmem.
Ahogy elkezdi a tarkómat masszírozni - legalább is ehhez tudnám legjobban hasonlítani az érzést -, egy feszült sóhaj szabadul fel bennem, mintha mindig is arra vágytam volna, hogy egy erős, domináns férfi irányítása alá kerüljek, aki leveszi rólam a terheimet. Végighallgatom a szavait, de habozok, és jó darabig vonakodva próbálom átgondolni a dolgokat. De minél tovább gondolkozom, minél tovább húzom az időt, minél jobban koncentrálok a kizárására, azt hiszem annál jobban engedem magamhoz.
- Elismerésre vágyom. Hatalmat és erőt szeretnék, jobbá tenni a világot. Boldoggá akarom tenni a családomat és Jacobot. - suttogom, de nem is mozdul a szám. Észre sem veszem, hogy már ahelyett, hogy kimondanám a válaszomat, csak gondolatban felelek. Míg a tarkóm megérintését egészen nyugodtan kezeltem, mintha valóban az ellazulásomon segített volna, ahogy a derekamat fogja közre az csöppet sem nyugtat meg. Még magamnak is képtelen vagyok bevallani, hogy már nem a félelem, hanem az izgalom az erősebb, és persze a kíváncsiság, az, hogy mi következik. A szavai hipnotikusan hatnak rám, olyan bizonyossággal ígér valami jót, valami újat, valami különlegeset.
A szívem már hevesen ver, de még is villámcsapásként ér a hirtelen gyönyör, amit rám küld. Nem csak a lelkem rándul össze, a kezeim is megmozdulnak, a pálcám visszacsúszik a helyére a derekamhoz. A két, most már szabad kezemet ösztönösen kapom a mellem elé, mintha átölelném magam. A levegőt szinte kapkodom, ahogy elönt a gyönyör érzete, amit eddig még nem tapasztalhattam. Észre se vettem, hogy már a legutolsó suttogása óta lehunytam a szememet, és most is úgy állok, vakon, a sötétséget érzékelve magam körül, és ezzel még jobban kitárulkozva előtte. És még sem fogadtam még el teljesen ezt a helyzetet, nem adom át magam a történteknek.
- Semmi nem csak pusztán jó. Mindennek van következménye... Miért jó neked, ha ezt teszed velem? Még csak ezt se tudom ki az a Te, azt se tudom, érzel-e... érzed,amit én érzek?  - kérdezem, és ismételten már nem szavakkal, csak gondolatban. Ha nincsen fizikai test, ha a suttogását az elmémben hallom, akkor úgy gondolom, hogy felesleges ténylegesen hangot adnom. Ó, bár el tudnám felejteni mindazt, amit egész életemben tanultam, és csak úgy élvezni, ahogy valójában kényeztet ez a sötét teremtmény. De nem tudom teljesen elfeledni, az önmagam megtagadása lenne.  


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MIB
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-01-19, 18:06

  18+

Shanna már átláthatja, hogy az a valami, ami körülötte kavarog, nem fogja csak úgy engedni magát. Csak akkor tud hozzáérni, ha az árny felfedi magát. S miután egyre közvetlenebb a kapcsolat, ez akár meg is történhet. Abban viszont biztos lehet, hogy a felhő eltűnésével a sötétség, amely már szinte beissza magát a bőrén át, nagyon is valóságos, szinte kézzel fogható. A végtelenségig komoly, és veszélyes, a játékos vonulat lassan eltűnni látszik belőle, anyagiasulni látszik.
- Bolond? – Susogja megannyi hang, amely csupán az elméjében létezik. – Beléd látok, tudom a titkaidat.. Kimondani te fogod őket.. – Sugallja az ismeretlen, és Shanna mintha apró matatást érezne legbelül. Gyengéd ujjak tapintását, mintha a fejére finom érintés szorulna. Fejfájást nem okoz, olyan akár egy bizalmas, de határozott tarkó masszírozás. – A félelmeid belülről fakadnak, engedd most el őket. Koncentrálj a vágyaidra. Biztosan finomak lennének, válj egyé velük.. – Az ismeretlen jelenség könnyedén söpri félre az elé emelt mentális gátat, ám mindezt nem fájdalmasan, durván teszi, sokkal inkább csábos, és ismételten kéjes határozottsággal. A lány minél inkább küzd, ráébredhet, hogy saját maga ellen teszi, görcsösen támasztja a falat, ezzel együtt önnön makacssága az, amely most a legnagyobb akadály. Fél az ismeretlentől, amely felé sodródik, a magányt ellenben mégsem tapasztalja.
- Nincs jogom? Jog kell arra, ami pusztán jó? – Az idegen mintha mosolyogna, arc nélkül legalábbis.. – A harmónia átjárja a hollóhátast, simulékony érintés fűzi derekára újabb tapintását, közelebb és közelebb taszítva a törékeny teremtést valamihez, amit talán eddig mélyen elnyomott magában. – Ízleld meg végre ami eddig magányossá tett.. ízleljük meg együtt.. – És ekkor egy ostorcsapás, amelyet az elméje szenved el. Fájdalom? Az nincs.. Lelki összerándulás, amely az egész elméjét gyönyörtelien elbódítja.. Na az van rendesen!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 204

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-01-18, 18:01



Shanna Griffin
&
Az Éjszín Idegen







A bizalmatlanságom nőttön nő a furcsa rovarfelhő felé, ami igen csak furcsán viselkedik. Nagyon nehéz lenne elhinnem, hogy rám reagál a mozgásával, még is úgy tűnik, hogy ez történik, akármennyire próbálom elhitetni magammal, hogy csak az érzékeim játszanak velem. Nem, ez az együttes teremtmény az, ami játszik velem. Először nem gondolok arra, hogy a tudatomra - vagy akár a lelkemre - lenne veszélyes ez a furcsa jelenés, még is ahogy váltogatja az alakját és suttog a fülembe, erről lehet szó. Az érintések a hátam mögött kezdenek kissé az őrületbe kergetni, még sosem éreztem magam ilyen kiszolgáltatottnak, hiszen nem látom az ellenségem és a fényvarázslatom se volt semmi hatással rá. Nem tudom mi ez, és nem tudom, hogy mit akar, játszik velem és ez nagyon nem tetszik. Nem próbálom megérinteni a rovarfelhőt, bár idáig meredten tanulmányoztam, hátha rájövök a működésére, és az egyértelművé vált, hogy kapcsolatban áll az árnnyal, ha nem ugyanaz. Most, hogy ezt tudom, inkább fürgén forgolódok körbe, mintha fürgeséggel elkaphatnám az alakot, aki mindig hátulról érinti meg a nyakamat, vállamat. Persze kezdek rájönni, hogy a tekintetemmel nem fogom elkapni úgy, ez nem egy perverz fogócska. Illetve lehet, hogy neki éppen az.
Mikor a suttogások közül kiemelkedik az első szó, megtorpanok a forgolódás közepette, a testem megfeszül, mintha a hang irányába vethetném maga, vagy legalább a pálcámat arra szegezhetném. De a hang irányát képtelen vagyok beazonosítani, úgy suttog, sejtelmesen, mintha nem is a külvilágból szólna, hanem belőlem. Megfeszülve várom, hogy tovább folytassa, hogy megmagyarázza micsoda, kicsoda és mit akar tőlem, de teljesen mást kapok. Kérdéseket.
- Komolyan? - szalad ki a számon, akármilyen lehetetlenül is néz ki, hogy egy fejből szóló hanggal társalgok. - Ki lenne olyan bolond, hogy elárulja azt, amire legjobban vágyik? A következő a legnagyobb félelmem lesz? - ömlenek belőlem a szavak, és a tudatom agresszíven védekezni kezd, mikor tudatosul bennem, hogy ez a lény ténylegesen a tudatomra, lelkemre akar rákapcsolódni és azon keresztül beszélni velem. Habár nem vagyok született legilimentor, még is azok után, hogy a Sötét Nagyúr hány bábot helyezett el régebben a Minisztériumban Imperiusszal nagyon is nagy hangsúlyt fektetek a tudatom védelmére. Igyekszem kizárni a tudatomból, ahogy tanultam, koncentrációval, de hirtelen átcikázik rajtam az az erős - és elképesztően pozitív - érzés, amit tudom, hogy ő küldött rám. A térdeim megremegnek kissé és a kezemet a toronylépcső falához érintve hőkölök vissza. Meglep, hiszen a semmiből jött s hirtelen megdobogtatja a szívemet, de még sem a félelem érzetével, ami logikus lenne, hanem izgalommal és talán még bensőséges boldogságérzettel is. Csend borul ránk, ahogy a fekete felhő eltűnik, és én a hátamat a falnak vetve szorítom meg a pálcámat.
- Ne... ne játssz az érzelmeimmel, ehhez semmi jogod sincsen. - suttogom halkan, minden meggyőződés nélkül, mert hiába ellenkezem, ha a testem reagál és úgy cselekszik, ahogy ő akarja.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MIB
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó 2017-01-12, 18:50

  Ahogyan a lány egyre jobban megijed, és kutatja a különös jelenség forrását, mintha az kihatna a felhőre is, amely a közelében pulzál. Ám a kezdeti nyugtalanító jelenséget megnyugtató utózönge követi, folyamatosan kavarog, nem szándékozik távozni, szétoszlani, most már biztos, hogy önálló tudattal rendelkezik, cicázik vele. Vár valamire. Feltérképez, jelen van, s minden pillanattal közelebb jut a hollóhátas lány lelkéhez. A testét célozza meg, az elméjén át furakodik be. Az árnyék mögötte ismét megjelenik, egyúttal két alakja is van. A magasban pulzáló ködös rovarfelhő, amely időnként alakot vált, s az árnyék a lépcsők irányában. Ha egy kicsit jobban összerakja magában, az árnyék lehet az igazi alak, a raj csupán valami kivetülés, amivel kommunikálhat a lánnyal. A rovarok tánca túlságosan távoli, hogy el tudja érni, az árnyék viszont folyamatosan szétoszlik, ha Shanna közelebb menne, elcikázik az útjából, még nem engedi a fizikai kontaktust, ha a lány meg akarná tapasztalni. Az más kérdés, hogy amit a sötét kezdeményez, az ellen a kíváncsiskodó hollóhátasnak nem lehet ellenvetése.
- Elég? – Most először nyer értelmet a suttogás, a foszlányok egy szóvá állnak össze, de tudja, hogy nem a fülével hallja, hanem az elméjével, a kíváncsiskodó, nyitott tudatával. Talán mindez a képzeletében történik meg csupán. – Az, amire leginkább vágysz. Mi volna az? – Most egy komplett mondatot is kap. Aztán valami átcikázik a homloklebernyegén. Kéj. Lelki kéj. Mintha megevett volna egy finom süteményt, a kedvenc italából kortyolna, vagy csupán mindent eltelítő biztonságérzet. Ha hátranyúl, nem érez semmit, de a raj szétoszlik, s ebből tudhatja, hogy már kettesben van azzal.. a valamivel, aki a közelében lapul, s őt nézi.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Kilátó

Vissza az elejére Go down

Kilátó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Báb alkatrészek
» 18. felvonás - Kilátástalan ütközet

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok-